Romantikus edzés, avagy Ozirisz és Judy játékos erőösszemérése

Csak a munka-munka-munka, küldizés, és egyéb kötelességek, ezzel telt a hetem. Most végre egy kis szabadidő, és úgy gondoltam, meghívom a kedvesemet a céhházba, hogy ott eltöltsünk valamennyi időt egymással. Nagy szerencsére, most csak én vagyok egyedül a Főnix Rendházban, így anélkül, hogy megzavarnának minket. Most még a fürdőnket is tudnánk használni úgy, ahogy akarjuk, vagy akár edzhetnénk is (amit talán a fürdőzés előtt érdemes megtenni), vagy csak a kertbe kiülünk egy eldugott részbe, és ott romantikázhatnánk, vagy beszélgethetnénk a világ dolgairól - na meg azokról is, amik összekötnek minket.
Írtam is rögtön egy üzenetet Oznak.

Drága!
Ma senki sincs a céhházban. Mit szólnál hozzá, ha a mai nap folyamán ott töltenénk el egy kis időt egymással, és végre kipróbálhatunk ott együtt dolgokat, amiket eddig nem volt időnk kipróbálni? Tudod, ha ideérsz, csak kopogtass be a kapun, és már repülők is hozzád szó szerint.
Csókol: Judy

Elküldtem az üzenetet, és elmentem az itteni lakosztályomba helyrehozni magamat. Átlagos, de csinos ruhát vettem fel, rendbe szedtem a hajam és kitisztítottam az arcom. Ez bőven elég volt nekem, hiszen az én arcomra nem kellett igazán azok az arcrontó kenceficék. Végül is Oz azért szeret, ahogy vagyok, a külső nem számít, habár... nem jöttünk volna össze, ha olyan ronda lennék, mint a bűn. Ha egy szépség és egy rondaság összejönnének, az lenne az igazi szépség és a szörnyeteg, és már jogosan mondhatnák mások is, hogy a szerelem vak - de ennyire?! Ezen gondolatban elkuncogtam magamban egy kicsit.
Mikor készen lettem, már csak arra a kedves kopogtatásra vártam a céh társalgószobájában.

Ültem a társalgó egyik foteljében és vártam az érkezését, addig elütöttem az időt azzal, hogy olvasok egy könyvet az inventorymból. Érdekes egy könyv, csak az a baj vele, hogy unalmas is egyben - mások számára. Hát azért nézzék el nekem, kérem szépen, én nem Okoska vagyok, hogy felvágjak valami olyan szánalmas hazugságokkal teli fércművel, mint Okoska életnaplója vagy Okoska Bölcsességei.
Ahogy meghallottam Oz érkezését jelző hangot, mármint a kopogást. Szárnyra kaptam szó szerint, és ahogy a levélben is megígértem, repültem hozzá ajtót nyitni, hogy átölelhessem és megcsókolhassam. Hosszú, romantikus csókot váltottunk, aztán rámosolyogtam.
- Szervusz, drága! - köszöntem vissza. - Azért ne túlozzunk, nem vagyok én egy angyal, csak néha elbukó főnix - nevetés közben váltottunk egy újabb csókot, majd feleltem a kérdésre.
- Hát egy kicsit stresszes volt ez a hetem, de túléltem. Valamit tennem kell a fejlődés és más játékosok védelme érdekében. Kicsit szomorú, hogy szókiforgásokkal egyes emberek nem hajlandóak megérteni, hogy mi tényleg a rendet tartjuk fent, és nem számít nekünk az üzlet - Anatra és Mirikára gondoltam, mivel az ők céhük abból él meg, hogy a kisebb szintű játékosokat "segítik" meg azzal, ha belépnek a céhükbe. Ez van, így működik az élet, hogy vannak, akik másokból élnek meg, és ez az ők dolguk, másrészt meg ez legalább nem egy aljas törvényen kívüli eljárás. - Na mindegy, most legalább egy jó kis pihenőnk lesz. Egész napra csak a miénk a céhház, mit szólsz hozzá? No, fáradj beljebb, Oziriszem, érezd otthon magad. Az én házam a te házad is - mosolyogva beljebb engedtem a kedvesemet úgy, hogy közben meg is fogtam a kezét. - Szeretnél egy kicsit körbenézni? - néztem rá.

//Bocsi a hosszú kimaradásért, a szokásos dolgok és maradék hátralévő dolgok intézése, de most már a szokásos dolgaim maradtak meg, mint tavaly Spar előtt @.@//

- Tudom, hogy nem könnyű - megvontam a vállamat. - De nem adom fel, ha egyszer bevállaltam, végig csinálom, akár vagyunk huszonvalahányan, vagy akár csak ketten, vagy legrosszabb esetben egyedül. Idő kell még, és jönnek majd a jóemberek, és talán sikerül valami szoros családi körülményeket és csapatmunkát összehozni - Elképzelem, hogy néhányan, főleg Ayani röhögcsélve mondogatja mindenkinek, hogy sikerült az úgyis könnyen befolyásolható Atoru-t elcsábítania a céhből a szokásos módszerével, vagy a céhvezetők csóválják a fejüket rajtam... ez az ők dolguk, de amikor a mi céhünk is felemelkedik rendesen, akkor már teljesen más véleményük lesz.
Mivel úgyis felajánlottam a körbenézést, megadtam Oznak a jogot, hogy oda menjen kíváncsiskodni, amerre akar, én meg szorosan mellette haladok, és megmutatom neki, az ott mi, ha kérdezi. Ám ez igazából még meg sem történt, mert akkor a kedvenc témánkkal állt elő a szó legszorosabb értelmében a drágaság: elővett egy ízletesnek tűnő Nyster-i itókát, és javasolta, előbb ízlelgessük meg.
- Benne vagyok! - mosolyodtam el - De azért azt javaslom, hogy előbb menjünk a közös konyhába, és ott az asztalnál megiszogatjuk szépen, amíg el nem fogy. Ha már ilyen finomnak tűnő itóka csak úgy előkerül a tarsolyodból, akkor bűn lenne megkímélni egy cseppjét is, nem igaz? - kuncogtam egy jóízűt. - Gyere akkor utánam, erre!
Megfogtam a kezét, és szépen elvezettem őt a közös konyhába. Ez is teljesen üres volt, de éppen olyan otthonos és stílusos volt fa- és tégla-díszítésekkel kidekorált kellékekkel, hogy néha úgy érzem, ez nem is a céh, hanem egy tipikus szép Balaton melletti nyaraló konyhája. Kivettem a fiókból a konzervnyitót, és Oz felé tartottam.
- A bor nyitás joga a tied, hiszen te hoztad. Vagy inkább elsőbbség legyen a nőké?

-Jól van, ha nem, hát nem, akkor majd nyitom is a borocskát - vigyorgok a kedvesemre, és előveszek a fiókból egy bornyitót, amivel egy szempillantás alatt ki is nyitottam a közös kedvencünket. Addig Oz elővett két boros poharat, melyeket jól megtöltött a nyitás után. Én meg előkaptam két poháralátétet, csakhogy a jó kis faasztalunkat ne karcolják a poharak alja, amikor a szokásunkhoz híven csúsztatjuk össze-vissza.
- Csirió, Ozim! - emelem poharamat, és koccintok vele, majd aztán hajtok egy hosszat a poharamból. Ez a bor tényleg nagyon jó, bár Oz sose füllentget. Ha igen, azt általában érthetőbb okokból is tenné, sose csapna be igazán másokat, engem meg főleg nem. Én amúgy is hamarabb kapom el a hazug embert, mint a sánta kutyát. De ugyan! Az én Ozom még ilyesmiben se füllentene, mint például hogy mennyire jó vagy gázos egy bor, és különben is ő is ugyanúgy utálja a rossz minőségű borokat, akár csak én.
- Mmmm, dicsértessék azt az embert, aki ilyen jó bort programozott - szólaltam fel vigyorogva. - A bor után majd majd megmutatom neked a céh külön élményfürdőjét is, ha lenne kedved egy jó kis lubickoláshoz.Egyedülállóan csak itt ebben a céhben van ilyen, bár csokiszobánk nincs, mint valamelyik céhnek. Vajon van-e csokifürdőszoba? Na, ez jó ötlet! Csokifürdő! - csillant fel a szemem nevetve. - Vagy borfürdő! Az jobb!
Azért rögtön elképzeltem, hogy Oz milyen boldogan lubickolna egy medencényi borban, méghozzá a legjobb minőségben, én addig csokipezsgőfürdőzöm, és dobok neki az édes csókokat. Hehehehe... ezek a fantáziálások, gyerekek!
Na vajon még beleférne egy mézeskalács-edzőterem is? Tuti, hogy az édesszájúek boldogan párbajoznának vagy gyakorolnának soloban odabent... apropó edzés...
- Drága, mit szólnál hozzá, ha elfogyott a bor, akkor edzünk egy kicsit a dojoban, még mielőtt belevetnénk magunkat a jó kis élményfürdőbe? Csak a Hannán láttalak harcolni, de akkor is csak pillanatra, hiszen az ellenségre kellett koncentrálni - meg arra, hogy ne veszítsük el egymást.