Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

by **Szophie** Pént. Júl. 12 2013, 16:28

Újabb virtuális nap köszöntött SAO bezárt, ám hatalmas világába. Mondhatni, ez egy tökéletesen VIP hely, ahova csak néhány szerencsés kaphatott örökre szóló belépőt. Vagy legalábbis jó hosszú időre.. Álmatagon battyogtam végig a Palace of Justice virágokkal tarkított füves kertjén. A virtuális madarak program létükre élethűen, és folyamatosan ontották magukból éneküket, és a Nap sugarai is simogatták arcomat. Szinte hihetetlen, hogy még érzem is a melegét. A felhők lassan úsztak végig a kék égbolton. Nagyot ásítva ültem le egy padra, miközben a menümmel babráltam. Próbáltam kicsit rendet tenni benne, mert mindig mindent csak beleszórtam, aztán csodálkoztam, hogy soha nem találok semmit. Vezér mellettem kaffogott, és már kiélezve várta, hogy elinduljunk végre mobgyilkolni. Mindeközben az előtte való napon történt színházas jelenet járt a fejemben. Megígértem a fiúnak, hogy megmutatom neki a fehér kis farkasomat, meg hogy megtanítok neki ezt-azt. És azt hogyan tehetném jobban, minthogy a sajt bőrén tapasztaltatom meg vele egy párbaj oldalait?! Egyszóval küldtem neki egy üzenetet.

Amint elküldtem, el is indultam a megadott helyre. Még korán volt, és szinte biztos voltam benne, hogy várnom kell, míg észreveszi az üzenetet, és elér a megadott pontra, ám jobbnak láttam jóval előtte odaérezni. Utasítottam Vezért, hogy szórakozzon a vaddisznókkal, én meg leheveredtem egy magányos fa árnyékába. Farkasom kissé értetlenül meredt rám, hiszen az első szintű mobok rég nem okoztak nekünk gondot, és rég nem is vadásztunk rájuk. Végül unottan mégis belefogott abba, hogy kiirtsa maga körül az összes ronda állatot. Természetesen nem esett nehezére, ám nem is ez volt a cél. Hisz legalább elszórakoztatta magát, és békén hagyott. Nem erősek ezek a disznók, ám sokan vannak, így jól lekötik a figyelmét. Persze nem hagyhatta ki, hogy egy-egy megjegyzéssel illessen engem, amiért ilyen alantas munkát bízom rá, de ez már jól megszokott volt tőle, így nem vettem magamra. Inkább figyeltem a távolban felbukkanó alakokra, és kerestem Oziriszt tekintetemmel.

by **Ozirisz** Pént. Júl. 12 2013, 18:28

Reggel szokás szerint nehezen ébredtem, és sétáltam le a fogadó emeletéről, és kikértem a reggeli kávémat. Esedékes délelőtt 10óra magasságában. Ásítozások közepette leültem, és míg a kávémat kavargattam, szemembe tűnt az [Új olvasatlan üzenet] ikonja. Gyorsan néztem, hogy honnan jött, és látom újdonsült barátom írt hogy benne vagyok-e egy kt-ban. Hogy a viharba nem, főleg ha láthatom a farkasát is, meg pár dologra megtanít az evilági harcok terén. Valamint találtam egy koordinátát is (Kezdetek Városa melletti mező), ahova menjek. Legurítottam a kávémat, majd útnak indultam.
Majd ahogy közeledtem a megadott hely felé, feltűnt messziről egy fehér farkas, aki láthatólag jól mulatott a "disznóölésen", hiszen egyik malac a másik után szinte azonnal szétpixeleződött. Nos, ha Vezér itt van, akkor Szophie sem lehet túl messze, legalábbis a logika ezt sugallná. Megálltam tisztes távolból néztem körbe, és megpillantottam ahogy az egyik fa tövében pihenget. Tisztára mintha a kinti világban a lányka csak a kutyusát sétáltatná, leszámítva a szétpixeleződő disznókat. Odasiettem, majd üdvözöltem: Szia Szophie, amint megkaptam az üzeneted jöttem is, ne haragudj, hogy megvárattalak. - mondtam neki mosolyogva - Régóta vársz rám? Amúgy mi újság? - kérdeztem tőle, majd a farkasa felé néztem, aki még mindig a disznókat marcangolta - Ő lenne Vezér? Nagyon aranyos! Még látszik játékos korban van, elszórakozgat a disznókkal. - Mosolyogtam rá Szophiera. - Vezér nagyon emlékeztetett a régi kutyámra akivel megjártuk a poklok poklát annak idején. Vezér is az a típus első ránézésre, hiszen a farkaskölyök nem hagyná magára a gazdiját, főleg akkor nem, amikor szüksége lenne rá. - mondtam az idomárlánynak, és vártam a folytatást, és hogy mi-mindent fogok tudni ma tanulni, mind a harcról, mind az idomárokról, meg úgy általában. Jól indult a nap, annak ellenére, hogy a gyenge kávé alig hatott, de az, hogy a mai napomat egy baráttal fogom tölteni, meghozta a mai napra is a jókedvemet.

by **Szophie** Vas. Júl. 14 2013, 21:06

Elkezdtem lóbálni a kezem, amint megláttam a fiút.
- Szia! - köszöntöttem kitörő örömmel. - Semmi gond, nem vártunk sokat. Meg amúgy sem lett volna jobb dolgom. - mosolyogtam a fiúra. - Megvagyok amúgy, tegnap óta semmi komoly nem történt. - mondtam egy kis szarkazmusra, utalva arra, hogy nemrég váltunk el, és ez alatt az idő alatt nem sok minden történhetett.
- igen, nagyon aranyos.. - nyújtottam meg a szó végét, miközben farkasomra néztem. Kívülről nagyon cuki.. Elsőre.
- Nem vagyok kutya! - morogta Vezér a fiú szavaira. - Azok sokkal alantasabbak, mint egy farkas. Nem érhetnek fel személyemhez. - Ezzel odafordult hozzám, és nekikezdett, mintha Ozi ott sem lett volna. - Most komolyan miatta kell nekem ilyen gyenge mobokra vadásznom ahelyett, hogy komolyabbakkal küzdenék a 8. szinten? Te úgy általánosságban normálisnak érzed magad? - ripakodott rám. - Így nem fejlődünk semmit. - mérgelődött.
- De segítek egy barátnak, aki eddig nem tudott fejlődni. - mosolyogtam nyugodtan. Ez már szinte megszokott az én kawaii kicsi petemtől. - Menj mobozz, addig én megtanítom erre-arra. Este meg majd fejlődünk. - küldtem el a vaddisznókhoz. Morogva ugyan, de visszament egy csoporthoz, és könnyeden elkezdte őket irtani. - Ne is figyelj a petre. Egész könnyen megúsztad. Szóval akkor benne vagy velem egy tanító párbajban? Megkíméllek, és saját kezemmel fogok harcolni, úgy neked is lesz esélyed. Természetesen csak fél életes kihívásra gondoltam. Mert ugye azzal tanulhatsz a legtöbbet, ha élesben kipróbálod magad. - mosolyogtam bátorítóan, miközben fürgén futtatva ujjaimat végig a menümön kiválasztottam a párbajfelkérést. Már csak a beleegyezése volt hátra, és én már küldtem is.

by **Ozirisz** Hétf. Júl. 15 2013, 21:37

Igazat kellet adnom Szophienak amikor mondta, hogy Vezér meglehetősen gonosz, és hogy valamit be fog szólni nekem. Nem vagy kutya, és csak a jó értelemben hasonlítottalak a régi kutyusomhoz. Amennyire kötődtünk egymáshoz, és kitartottunk egymás mellett, legalább annyira kötődtök ti is egymáshoz. - mondtam a farkaskölyöknek, és a gazdájának. Aztán nekiállt háborogni, hogy miattam kellett idejönni, ahelyett hogy a magasabb szintű mobokat gyilkolásznák. De tetszett ahogy a lány leteremtette a petet, hogy igen, miattam jöttünk ide, és hogy este mennek fejlődni. És tetszett, ahogy visszaküldte az állatkát a disznók közé. Természetesen benne vagyok, és köszönöm hogy lazábbra veszed az edzést - mosolyogtam a lányra - A fél életes kihívás tökéletes, teljes életestől tartok, hátha véletlenül az utolsó csapás túl erős lenne, és a rendszer bebugol és meghalna valamelyikünk. Egyetértettem Szophieval, hogy a párbajjal tanulhatok a legtöbbet. Amíg ezen gondolkoztam, észrevettem a felugró ablakot: [Párbaj Felkérés 1 sv 1] Ellenfél: Szophie, Mód: fél életig tartó. Ránéztem az idomárlányra, aki bátorítóan mosolygott rám, én pedig ráböktem az [Elfogad] gombra. Aztán elindult a visszaszámlálás 60 másodpercről, én pedig izgatottan vártam a folytatást. Ez a legelső harcom ebben a világban, és nem igazán tudom mire számítsak. De ez egy baráti megmérettetés lesz, és annak ellenére, hogy itt ha meghalunk, odakinn is meghalunk, ennek ellenére mégsem féltem, hiszen jelen esetben nem életre-halálra megy a harc, ellentétben azzal, hogyha az a féltucat vadkan, amit Vezér marcangol, mind rám támadt volna, persze amikor egyedül vagyok. A visszaszámlálás vége felé már egyre izgatottabb lettem, és vártam, hogy 0-ra érjen a számláló.

by **Szophie** Szer. Júl. 24 2013, 12:44

Gúnyos morgással jutalmazta Vezér a fiú mentegetőzését. Nem is foglalkozott vele a továbbiakban. Végül rávettem a fehér farkast, hogy menjen vaddisznózni. Nem szerette ezeket az igen alacsony szintű mobokat ölni, mert nem járt értük elég exp, viszont az ízükért odavolt, én tudtam. Szóval nem lehetett kifogása az ellen, hogy megetetem. Bár nem tudom, hogy érezheti finomnak az adathalmokat. Mondjuk a sütiket is finomnak érzem, de még mindig nem értem, hogyan. Inkább bele sem gondolok, hogy pixeleket eszek.. finom pixeleket. És én is egy csomó pixel vagyok. Mintha sok kicsi kockából tevődnék össze. És mégsem.. Mégis érzékelek ugyanúgy ízt, felületet, hőt, fényt, mindent.
- Nem hinném, hogy ilyesmi megtörténne. Kiír egy választási lehetőséget, az utolsó csapás előtt, hogy mit tervezek veled. És hidd el, nem ölnélek meg. És nem hinném, hogy a rendszer be... bugolna. Eléggé furcsa is lenne, bár volt már egy-két akadozás, de nem hiszem, hogy ilyen drasztikus hibát vétenének a tervezők. - mosolyogtam barátságosan. - Szóval igazán akkor sem kéne tartanod az egésztől. Mondjuk amennyi életem nekem van, a fél életes is soknak tűnhet számodra, ezért választottam azt.
Elindult a visszaszámlálás, és megfordult a fejemben, hogy átadjam neki a kezdeményezés lehetőségét, ám végül mégsem tettem. Meg kell tanítanom védekezni, ahhoz pedig támadnom kell. A mobok sem fognak lehetőséget adni neki arra, hogy felkészüljön, és először ő támadjon. Szóval most egy picit keménynek kell vele lennem, az ő érdekében. Megforgattam ujjaim között kezdő késemet, majd amikor a számláló nullára ért vad rohamba kezdtem. Nézzük mennyire vagy ügyes. Smile

Egy kis szúrás a bal oldalába tökéletesen elég.

Sebzés: 1
Páncél: +26
Élet: 85

by **Ozirisz** Pént. Júl. 26 2013, 14:42

éppen 0-ra ért a visszaszámlálás, és meghallottam a hangeffektet, ami a párbaj kezdetét jelezte, és megláttam a lányt ahogy késsel a kezében felém rohant. Hirtelen leblokkoltam, és csak azt vettem tudomásul, hogy a támadása bizony betalált. Vissza kellene támadnom... gondoltam magamban, és az oldalamon lévő kard után nyúltam, amit kézbe akartam venni, de valami balul ütött ki. A kardom ugyanis nem a kezemben kötött ki, hanem ahogy kaptam utána, bizony elrepült, de olyan szép ívet húzott maga után, mintha valami képességem lenne a fegyverdobásra. Csak sajnos nem az ellenfelem irányába szállt, hanem el a messzeségbe, és jó pár méterrel odébb beleállt a földbe... Az ördög vigye el! - kiáltottam fel, és már rohantam a kardom után, és a jobb kezembe vettem azt. Az ördög vigye el! Ilyen is csak velem történhet meg! - mondtam dühösen, és elfogott az a rossz érzés, ami odakinn már annyiszor hatalmába kerített. Az, hogy nekem semmi nem sikerül, semmiben nincs szerencsém... Igaz, ez egy szebb és jobb világ, de itt is balszerencsém van... Mindenesetre kézbe fogtam a kardom, és az idomárlány felé néztem, és kissé erőltetett mosollyal mondtam: Még a legjobbakkal is megeshet, hát még velem - és közben amennyire tudtam, felkészültem a következő támadására, amit már illene kivédenem, esetleg egy ellentámadást indítanom... Talán a következő körben már sikerül bizonyítanom, hogy nem vagyok annyira kétbalkezes, mint amilyen most. Csak reménykedni tudok, hogy ez után a kínos helyzet után nem fogja magát halálra röhögni sem Szophie, sem Vezér, és nem fognak inkább visszateleportálni a városba. Mindent bele kell adnom - mondtam magam elé halkan, alig hallhatóan, és szorítottam a kardom, és vártam a lány következő támadását.

Sebzés: 4
Páncél: 1 (max.2)
Élet: 15 (max.15)

by **Szophie** Pént. Júl. 26 2013, 15:59

Még a kezébe sem vette a kardot, úgy várta a visszaszámlálás végét. Amikor nagy hirtelen, a találatom miatt megijedve, elő akarta venni azt, egy szép nagy ívben repülve elejtette. Bárgyú vigyorral figyeltem a jelenetet, ahogyan nagy sietve érte futott, és ügyetlenül a kezébe vette. Fél szemmel láttam, amint Vezér gúnyos mosolyra húzta a száját. Megcsóváltam a fejem, és közelebb léptem.
- Legközelebb még a visszaszámlálás ideje alatt vedd elő a fegyvered, és szered fel a páncélod. Sőt, sokkalta jobb az, ha végig rajtad van, és a kard a kezedben. Így nem történhet meg.. ez. A nagy sietségben nem fogsz szerencsétlenkedni. - nem bírtam megállni, mosolyra húztam szám. Annyira vicces volt, ahogy szerencsétlenkedett, ám egy picit aranyos is.
- Tudod, vannak olyan játékosok, akik nem küldenek neked.. párbajfelkérést, és úgy támadnak rád. Illetve a mobok sem fognak 60-tól visszaszámolni. Jobb, ha nem rakod el még az oldaladra sem a kardot, amikor védett területen kívül vagy. - magyaráztam, és igen okosnak és segítőkésznek éreztem magam eközben, pedig amúgy nem is vagyok az.
- Na most támadj te, nehezebb megtanítani a sword skill használatát, mint a védekezés művészetét. - kezemmel intettem, hogy jöjjön bátran. Nem kívántam sem kitérni, sem elfutni, semmi értelme nem lett volna. Még egy darabig kaszabolhat, nem halok bele. Legalábbis akkor, ha ténylegesen akkora szintű, amekkorának mondja magát. Bár az előbbi bénázás után nem hinném, hogy hazudott volna. Ha csak nem valami nagyszerű színészi képességekkel van megáldva.
- Nem vagyok kardforgató, így annak használatára neked kell rájönnöd. Próbálkozz csak rendesen, ígérem, addig teheted, amíg nem sikerül. - mosolyodtam el. Közben Vezér végzett minden környékünkön levő mobbal, így leheveredett egy fa tövébe, onnan szemlélte a mi.. edzésünket, és várta, hogy a pixel disznók újra összeálljanak.

by **Ozirisz** Pént. Júl. 26 2013, 17:15

Szophie elvigyorodott és a fejét csóválta az előbbi alakításomon. Nem csodálom, hisz külső szemszögből elég mókásan nézhetett ki, de számomra inkább kínos volt a helyzet, mint vicces. Igen, nagy hiba volt, hogy nem készültem fel a visszaszámlálás alatt... de ez az első párbajom. Legközelebb már nem vétek ekkora hibát, hisz a hibáiból tanul az ember. - mondtam az idomárlánynak, aki most épp tanácsokkal látott el. - Valóban, a jó felkészültség és az elővigyázatosság sosem árt, csak tudod annyira izgatott voltam, az első párbajomtól, főleg hogy az első barátommal gyakorlok éppenséggel. És elég új számomra ez az egész világ, a szabályaival együtt.
Majd figyelmeztetett rá, hogy vannak olyan játékosok akik idekinn szó nélkül támadnak, nem küldenek felkérést. Ők lennének a narancs és piros indikátoros játékosok? - kérdeztem vissza. - Igen, a mobok sem fognak visszaszámolni, csak támadnak, és vagy ők, vagy én. Megfogadom a tanácsod, a páncélt magamon, a kardot a kezemben mindig - mosolyogtam a lányra. Majd mondta hogy most én támadjak, hiszen ezt nekem kell megtanulnom, hisz neki nincs a képzettségei között a kard használata. Majd megígérte, hogy addig próbálkozhatok, amíg nem sikerül. Ránéztem a lányra, majd a kardomra. Majd újra a lányra, újra a kardomra. Néhányszor megsuhintottam a kardom a levegőben, ezúttal már hála az égnek, nem repült el. Körbenéztem. Láttam magunkon a farkas tekintetét, aki épp egy fa tövében pihent disznóölés után. Erőt vettem magamon, és ezúttal már határozottan szorítottam a kardom markolatát, és pár másodperc múlva rohantam a Szophie felé. Igyekeztem a jobb oldalán megvágni, és csak reménykedhettem benne az előbbi eset után, hogy nem bénázok ismét. A támadásra tett kísérletem után megálltam, megfordultam, kíváncsian nézve, hogy talált-e a csapásom.

by **Szophie** Pént. Júl. 26 2013, 17:59

- Azért mondom, hogy legközelebb tudjad. Azért van ez az egész, hogy megtanuld, és azért is mondom el, hogy még jobban a fejedbe vésd. Most hibázhatsz még eleget, nem lesz belőle semmi bajod. - mosolyogtam rá. - Egyébként.. Ha akármikor bajba kerülsz, ne habozz üzenetet küldeni! Ígérd meg nekem, hogy hívni fogsz! Illetve azt is, hogy nem kockáztatsz, időben elteleportálsz! - néztem komolyan a szemébe. Nem akartam, hogy baja essen. És nem csak úgy, mint senkinek sem akarom, hogy baja essen, hanem úgy, hogy nála tényleg nagyon nem akartam, mert a barátom.
- Természetesen megértem, és nem is megrovásnak szántam az előbbi szavaimat. Mindent megtanulsz rövidesen, ne aggódj. Egy-két párbaj, meg küldetés, esetleg mob vadászás után menni fog az egész, mint a karikacsapás! - mosolyogtam biztatóan. - Igen, ők a piros, vagy narancs indikátorosok. Plusz a mobok is pirosak, és a petek narancsok. Egyébként nem kell tőlük viszolyogni, vagy tartani csak az indikátoruk miatt, ámbár jobb vigyázni mellettük. Mondjuk én nem szeretek senkit sem holmi játékos jel miatt megkülönböztetni. Inkább magam tapasztalom ki, hogy az adott illetőben megbízok, vagy sem. És néha a zöldek is tudnak ugyanannyira rosszak lenni. Szóval ez ugyanaz, mint a valóságban. Ne bízz senkiben, és közben egy picit mindenkiben. Hidd el, vannak itt is rendes emberek, és nekem is van sok barátom. Egyébként akin ilyent látsz - mutattam a céhem jelvényét - abban mindenképpen megbízhatsz, mert a JL tagja, és csak az válhat taggá, aki szívén viseli a játékostársai életét. - magamra mutattam, hogy alátámasszam mondandómat. Megindult felém, és immár igen határozottnak tűnt ő maga is, meg az is, ahogyan tartotta a kardot. Tudtam, hogy nem fog fájni, és nem akartam elhajolni, így nem tettem. Viszont azért mégiscsak alap emberi reakció az, hogy ösztönösen félünk egy felénk tartó kardtól, így én is eléggé megrémültem, de álltam a sarat, amikor rám támadt.
- Ez jó volt! - pislogtam a páncélomon húzódó csíkra, ami rövidesen eltűnt. - Még egy ilyet! - mondtam, miközben előrehajoltam, és megpróbáltam eltaszítani magam elől, de nem megsebezni.

Páncél: +26 - 4 = 22
Élet: 85

by **Ozirisz** Kedd Júl. 30 2013, 21:34

Köszönöm szépen, hogy megtanítasz harcolni ebben a világban, és a jövőben is segítesz ha bajba kerülnék. Ígérem hívni foglak, ha nagy a baj, és ígérem elteleportálok, ha már csak annyi időm marad - mondtam és néztem komolyan Szophie szemébe. - Nem a leghelyesebb holmi játékos jel, indikátor alapján megkülönböztetni az embereket, de a piros indikátort ha jól tudom más játékos megölésével lehet kiérdemelni. És kétlem, hogy csak "véletlenül beleállt a kardja az illetőbe", tehát velük különösképp ajánlott távolságot tartani. Valóban, a zöldek is lehetnek legalább olyan gonoszok, a valóságban is volt, hogy akiket barátaimnak hittem, egyszer csak hátat fordítottak, vagy aljas módon hátba támadtak. - mondtam a lánynak, komolyan, és talán mintha szomorúság hangzott volna a beszédemből, mert ahogy kimondtam, akarva-akaratlan bevillantak a kinti életemből emlékképek. Remélem itt nem fog előfordulni hasonló. A céhének a jelét is megmutatta, és mondta, hogy a céhtársaiban is megbízhatok, mert a céhük a játékosok segítésén alapul. Ritka az ilyen céh, a korábbi mmo-kban amikkel játszottam, a céhek inkább egymással háborúztak, vagy saját magukat erősítették bármi áron. Sőt, még a céhtársak között is ment a rivalizálás a vezetői rangokért. De ez egy másik világ, más szabályok szerint működik.
Szerencsére az előbbi bénázásom után most nem vallottam kudarcot, és betalált a csapásom. Vajon csak szerencsém volt? Vagy csak tényleg kezdek ráérezni a dolgokra? Sose tudni, de előbb utóbb meg kell tanulnom a harcot, és a mostani a legjobb alkalom erre. Sőt, még Szophie szerint is jó volt a támadásom, és még egy ilyet kért. Igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból, hiszen most gyakorolni vagyunk itt, meg kell tanulnom a harcot ebben a világban, hiszen akár a kinti világ, úgy ez is a harcról szól. Csak itt mások az eszközök, és igazságosabbak a szabályok, mint odakinn. - mondtam a barátomnak, és közben az előző támadásomnál használt beállásomat vettem fel, a kardomat határozottan megszorítottam, hisz nem tudhatom repülős kedvében van-e még. Az előbbihez hasonlóan rohantam a lány felé, és a bal oldalán vágást ejteni. Majd miután két-három lépés távolba kerültem tőle, megfordultam, kíváncsian a támadásom eredményére. Remélem a szerencsém kitart mellettem.

Sebzés: 4
Páncél: 1 (max.2)
Élet: 15 (max.15)

by **Szophie** Csüt. Aug. 01 2013, 13:06

- HIhihh.. - nevettem a bajszom alatt. Persze nekem nincsen bajszom, de azért alatta nevettem. - Igen, ajánlott lenne távolságot tartani. - csak nekem valahogy sosem megy. Sőt, szinte vonzom a piros alakokat. De eddig nem kerültem komolyabb összetűzésbe egyikkel sem. Valahogy engem nem akartak megölni.. Lehet, hogy azért, mert annyira kis édes pofim van.*-* Meg mert én sem akartam megölni őket.^^ No igen, a vér JL-es..
- Velem olyasmi még nem történt. - tettem a vállára a kezem. - De biztosan nagyon rossz lehet. - szomorodtam el. - Tudod nekem talán nem is volt sok barátom, nem nagyon jártam emberek közé. - kutattam a fejemben. - Akik voltak, azok is még kicsi gyerek koromból, és tőlük egy kontinens választott el. Persze velük tényleg jóban vagyok a mai napig, csak az a baj, hogy túlságosan messze vannak. - hajtottam le a fejecskémet. - És itt még távolabb.. - értettem ezt a mondatot arra, hogy be vagyunk zárva egy világba, és a másik világgal nem kommunikálhatunk. - De itt én melletted vagyok, te meg mellettem! - vidultam fel újra. - Szóval harcra fel! - nevettem. Ezzel el is indult a párbaj. Második próbálkozásra - mivel elsőre sikeresen elejtette a kardját - már el is talált. Aztán újra támadott, de most bekapcsoltak a reflexeim, és kitértem előle, mert egyszerűen nem bírtam ki, hogy egy helyben maradjak. Most rajtam volt a sor, hogy a bökő szúró kis késemmel megtámadjam. Oldalát céloztam meg újfent, és szúrtam. Közben lepillantottam a cipőjére. Nagyon kis aranyos cipellő volt.
- Felpróbálhatom? - guggoltam le, hogy közelebbről is megnézhessem azt a bizonyosat. Annyira, de annyira szép volt. Olyan kis aranyosan lekerekített orra volt, meg ilyenek. - Kérlek. - néztem rá nagy boci szemekkel. Meg kell néznem, hogy állna az én lábamon! Muszáj!

by **Ozirisz** Pént. Aug. 02 2013, 20:24

Amikor megemlítettem, hogy kinn is voltak olyan "barátaim" akik hátat fordítottak, Szophie megnyugtatott. Bár vele nem történt hasonló, átérezte, hogy milyen rossz volt, és vállamra tette a kezét, és ő is elszomorodott. Valóban, a legrosszabb az, amikor ráébred az ember hogy akit barátnak hitt, valójában soha nem volt az. Remélem nem kell sosem megtapasztalnod. - mondtam a lánynak, akit ebben a világban barátomnak mondhatok, hisz az ébredésem után amikor megismerkedtünk, segített, és továbbra is segít. Majd mesélt az egészen kicsi korabeli barátairól, akik messze vannak tőle. És szomorúan lehajtotta a fejét. Igen, megértem. Az a pár ember akiknek odakint, akikkel közel álltunk egymáshoz... nem tudom, mi van velük, jól vannak-e, vagy talán baj van... semmi... csak remélhetem, ha innen kijutunk, még találkozom velük, és minden olyan lesz mint rég... Hiányoznak... - mondtam a barátomnak, Szophie-nak, aki rögtön felvidított, megerősítette bennem az érzést, hogy Aincradban nem vagyunk egyedül, hiszen már barátok vagyunk, és itt vagyunk egymásnak, bármi történjen. Igen, így van, itt vagyunk egymásnak, és én nem fogok hátat fordítani neked, ha szükséged lenne rám. - mondtam vidáman a lánynak. Aztán közölte, hogy harcolnunk kéne. Az utolsó próbálkozásom sajnos nem volt sikeres, és még az oldalamba is kaptam egy szúrást, amit nem sikerült kivédenem. Közben a lány szeme megakadt a cipőmön. Mindenáron fel akarta próbálni, és nagy boci szemekkel rám nézett. Lehet ellenállni ennek a tekintetnek? Na jó, nem bánom, de egyszerű cipő, nincsenek rajt bónuszok... - mondtam mosolyogva a lánynak. Lehúztam a cipőm, és átadtam neki, és közben tűnődtem, mi lelhette Szophie-t.

Sebzés: 4
Páncél: 0 (max.2)
Élet: 15 (max.15)

by **Szophie** Csüt. Aug. 15 2013, 11:54

- Nem is tudom.. Azért vannak rosszabb érzések is. - konyítottam le a számat. Számomra a szüleim elvesztése volt eddigi életem legnagyobb traumája. Ezt persze nem tudhatja, de ettől függetlenül egy barát elvesztése még mindig nem akkora baj, mint mondjuk éhezni gyerekként, vagy a családi bántalmazás. Sok-sok nagyon rossz dolog van a világon, és nem feltétlenül tartom pont egy barátság elszakadását a legrosszabbnak. Persze igen fájdalmas, bizonyosan, de azért ne túlozzunk, ha lehet.
- És egyébként mit gondolsz az itteni emberekről? Szerintem nagyon fontos, hogy segítsünk rajtuk, és hogy minél többen kijussunk. Ezért küzdök nap, mint nap. Te nem szeretnél segíteni a rászorulókon? - kérdeztem hirtelen témát váltva. Valamit meg akartam tudni vele kapcsolatban.
- Huhhh! Kösziiii...! - öleltem át, amikor megengedte, hogy felpróbáljam a cipőjét. Egy picit lötyögött a lábamon, sőt, rajtam nem is nézett ki olyan jól.
- Tessék! - adtam vissza neki. Már nem is volt olyan érdekes az egész. Közben Vezér odasétált hozzánk, elsőre nem is értettem, mit akar. Végül nem szólalt meg, így nem is foglalkoztam vele. Aztán... fogta magát, és rápisilt a lábamra. A lábamra! Gyorsan elugrottam, és teljesen kiborulva kezdtem kiabálni, meg körbe-körbe futkározni. Ezt most mégis mire véljem? Lepisilt! Hogy az a...
- Te az enyém vagy. - jelentette ki.
- Hehh? - döntöttem oldalra enyhén a fejemet értetlenségemben. Nem nagyon értettem, most akkor mi is van. Megjelölte a területét? O.O Én a területe vagyok?? Nem szemtelen egy picit?
- Na idefigyelj, te.. - kezdtem volna bele a szidásba, de erre leintett.
- Nem engedem, hogy befolyása alatt tartson egy ilyen személy. - mutatott Oziriszra. Ez lesz a legújabb mániája, vagy mi? Mert akkor erről gyorsan le kell szoktatnom.
- Nem tart, és nem vagyok a tiéd, meg senkié, vili? - tettem karba a kezem.
- Illetve ha még egyszer lepisilsz, úgy penderítelek ki a házamból, mit a sicc. - próbáltam.. fenyegetőzni? Nem volt valami nagy sikere mindenesetre, mert a farkasom csak elmosolyodott - már amennyire egy farkas tud mosolyogni - és ellépkedett vissza a disznókhoz.
- Ez mégis mi volt? - vakargattam meg a fejem. - Te láttad ezt? - kérdeztem Ozit, hátha csak én képzeltem be magamnak az egészet, és ő nem is látott semmit. Az egész meg sem történt!

by **Ozirisz** Vas. Aug. 25 2013, 21:34

Szophie megnyugtatott, hogy vannak rosszabb érzések is, mint egy barát elvesztése. Valóban, vannak rosszabb és fájdalmasabb dolgok, csak ha a bizalmaddal és jóindulatoddal visszaélnek, akkor az szép fokozatosan kihat rád, és olyanná változtat amilyen soha nem akarnál lenni.
Persze a barát elvesztése a legtöbbeknek nem olyan nagy dolog, de akinek nem volt igazi családja, annak csak a barátai vannak, akikre már-már családtagjaiként tekint. Biztos, hogy a lány is sok rossz dolgon ment keresztül, de majd ha úgy érzi elmondja, hiszen rám számíthat.
Majd afelől érdeklődött, hogy mit gondolok az itteni emberekről, és szerinte fontos, hogy segítsünk a rászorulókon, és minél többen kijuthassunk. Idebenn az emberek másak mint odakinn. A világ is más, szebb és jobb. Persze, akik rászorulnak, fontos, hogy segítsünk rajtuk, még ha szerintünk nem is nagy dolgot teszünk, nekik lehet az lesz. Például a tegnapi nap, amikor a több hónapos álom után magamhoz tértem a főtéren, amikor sétálgattam, és egymásba botlottunk szó szerint. Elmagyaráztad mit merre találok, meghívtál sütizni, és most megtanítasz az alapokra. Már az elmagyarázás is hatalmas segítség volt a számomra, a többi meg már csak hab a tortán. Mellesleg igen jól elbeszélgettünk, és barátok lettünk, és lelkemre kötötted, ha bármikor bajba kerülök, hívhatlak nyugodtan. - mondtam mosolyogva a lánynak, majd kicsit komolyabban folytattam - A kijutásról annyit, hogy én jobban érzem magam, mint odakinn. Ebben a világban teljes életet élhetek, önmagam lehetek, és remélem még sokáig tartózkodok Aincradban. De akin tudok, segíteni fogok, ha szüksége lenne rá. És remélem, ha vége lesz a játéknak, az itteni barátokkal, ismerősökkel nem szakad meg a kapcsolat a "valódi világban".
Majd felpróbálta a cipőmet, aminek nagyon örült szerintem amikor megengedtem neki. A cipőm kicsit nagy volt neki ugyan, de egész jól állt neki. Szerintem jól áll - mondtam neki mosolyogva, majd visszaadta a cipőm, amit rögtön fel is húztam.
Aztán jött Vezér, és mint ahogy a kutyafélék szokták, felemelte a hátsó lábát, és lepisilte Szophie lábát. Szép kis jelenetet rendezett, ahogy "megjelölte a területét".
Majd mutogatott rám, hogy nem hagyja hogy a befolyásom alatt tartsam a gazdáját. Mintha én bármi rosszra is készülnék. Szophie csak éppen a harc alapjaira tanít meg, és semmi hátsó szándékom nincs vele. Nem szokásom eljátszani a bizalmat. Nem mintha amúgy is tudnék ártani neki bármit is, de ha tudnék, akkor sem bántanám, hisz egyrészt a barátom, másrészt okom sincs rá, semmi olyat nem tett.
Majd kicsit megfenyegette Vezért a gazdája, hogy kipenderíti a házából. De Vezér nem vette komolyan az idomárlányt, csak vigyorgott, vagy vicsorgott. Kutyáknál és farkasoknál csak a gazdája tudja megállapítani, éppen melyik. De a kutyaprotkó harapása attól függetlenül nem kellemes, és így, első szinten, valószínűleg addig se tartanék neki, mint a vaddisznók. Szóval örülhetek, hogy nem a farkas ellen harcolok.
Aztán Szophie megkérdezte, hogy ez mi volt, és láttam-e ezt én is.
Láttam, és most már kezdem érteni, miért is mondod rá, hogy gonosz... Egész ördögi a mosolya, meg kell hagyni, de egy kis nevelés ráférne - mondtam Szophie-nek viccelődve, és közben elnéztem Vezér felé, ahogy a pixeldisznókat marcangolta újra.

by **Szophie** Kedd Aug. 27 2013, 15:05

- És mondd, mi történne akkor, ha egyszerre vesztenéd el a szeretteidet, és az Istenbe vetett hited? Ha hirtelen belelátnál a pokol legmélyebb bugyraiba, saját életed elemzésével. Ha rájönnél, az ördög maga Isten. Mit tennél te akkor? - néztem jelentőségteljesen a szemébe. Furcsa irányt vett a beszélgetés, de nem nagyon bántam, amíg nem nyertek megerősítést a szavak, amíg csak utalásként hatnak. Természetesen direkt kissé drámaivá tettem szavaimat. Azt akartam, érezzen át pár dolgot, azt akartam, döbbenjen meg. Aztán más felé tereltem a beszélgetésünk témáját.
- Nyuuu..! - ölelgettem jól meg. - Szépen mondtad! Szerinted lehetne arról szó, hogy a JL elveinek eleget tegyél? - kérdeztem meg óvatosan. Annyira örülnék neki, ha belépne.. Ugyanakkor erről nem nekem kel dönteni. Mindenesetre felvethetem az ötletet. Persze először Hinarival beszélek majd, mint titkárnővel, aztán ha szerinte is oké, akkor előterjeszthetjük Lewisnek is. Ehh.. Már megint előre komplikálok. Az sem tuti, hogy be akar lépni. De szerintem képes lenne megmenteni a bajba jutottakat, és segíteni másoknak. Az én véleményem az, hogy beleillene a céh profiljába, bár még egy kicsit dolgozni kell az elgondolásain. Majd én megjavítom ezt a csiszolatlan gyémántot, aki nem mellesleg az egyik bábummá lépett elő. Bár még nem döntöttem el, melyikké.. Talán huszár.
- Természetesen felkereslek odahaza is.^^ - mosolyogtam vidáman. - Én mindenkit felkeresek! - tapsikoltam örömittasan a jövőbe gondolva. Csak nehogy elfeledkezzek majd valakiről. Nem tenne túl jót a rólam alkotott képnek.
Végül elkezdődött az ádáznak nem épp nevezhető csata, mely úgy szakadt félbe, hogy farkasom jól lepisilt. Ezt megkaptam..
- Ezt tanítani? Nevelni? - kérdeztem megrökönyödve. - Szerinted nem próbáltam? - kis szünetet tartottam, majd legyintettem. - Lehetetlen. - A távolban mobozó farkasra pillantottam. Szinte meg sem kottyannak neki a vaddisznók. De mégis mit vártam az első szinten..
- Na és nem támadsz? - kérdeztem, utalva arra, hogy épp párbajozunk, bár igen lassú lefolyású, és még sokáig el fog tartani. Pláne ha közben még bájcsevegünk is.

by **Ozirisz** Szer. Aug. 28 2013, 14:01

Szophie szavaira megleptek. Eléggé elfilozofált azon hogy az ördög, és az Isten ugyanaz.
Nos, hasonlókon én is átmentem már. Szüleim kiskoromban elváltak, anyám az akkori palijával elköltözött, apám meg ivott. Anyámnak nem kellettem, apámnak meg csak a szittyó, majd pár év múlva suliból hazafele megláttam apámat, ahogy a konyhában felakasztotta magát. - majd kis szünetet tartva folytattam - Aztán a nagyszülőkhöz kerültem, és hinni akartam benne, hogy minden rendbe jöhet, de sajnos nekik csak az örökség kellett. Amíg tudtam tanultam, hogy saját erőmből elérjek valamit, de az egyetemi évek közben kiderült, amit örököltem, azt elverték, és abba kellett hagynom. Senki, de senki nem segített rajtam, az égadta világon. Családom nem volt, csak rokonaim. - majd ismét pár másodperces szünetet tartva folytattam, immár vidámabb hangvételben - De odakinn találkoztam néhány igazi jó emberrel, akik mellettem álltak, erőt adtak a mindennapokhoz. Nem csak barátok, inkább mint testvérek viszonyultunk egymáshoz. Na őket értem család alatt, mert tőlük kaptam szeretetet a kinti kegyetlen világban. Remélem most már így érted, miért jelentenek sokat számomra az igazi barátok. Ha valakik látogatnak a kórházban, akkor csak ők. Csak ők vannak számomra, akik a kinti világhoz kötnek, és akik miatt kicsit vissza akarok térni. De egyelőre itt vagyunk, egy szebb és jobb világban, ahol még lehet jövője a magamfajták számára is - közben tűnődtem, Szophie miért is mondta azokat, amiket. Vajon ő is átment hasonló vagy durvább szörnyűségeken? Nem lehetetlen... majd folytattam -
De visszatérve, akit Istennek nevezel, nem igazán hiszek benne. A létezését elismerem, de ennyi. Valóban, az Ördög a sötét fele. De valójában a kettő egy, és ugyanaz. Jó nincs rossz nélkül, és a jó és rossz is viszonylagos, amit az adott helyzet és a nézőpont határoz meg.
Aztán ahogy a rászorulókon való segítségről beszélgettünk, azon kaptam magam, hogy Szophie megölelgetett, és arról érdeklődött, hogy a céhének, a Justice League elveinek eleget tudok-e tenni. Lehet majd idővel bekerülhetek a céhbe? Ki tudja...
A pontos elveiket nem ismerem, de amit eddig meséltél, annak biztosan eleget tudok tenni. - mondtam mosolyogva a lánynak.
Nagyon örültem, amikor Szophie mondta, hogy ha kijutunk innen, felkeres engem is. Kicsit megölelgettem a lányt és mondtam neki, én is hasonlóképp fogok cselekedni.
"Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!" - idéztem Yoda mester szavait az idomárlánynak az idomíthatatlan pet ügyében.
Támadj nyugodtan, és igyekszem kivédeni, esetleg ellentámadni - mondtam mosolyogva a lánynak. - Nem ártana begyakorolnom a védekezést sem, hiszen eddig még egy támadást se tudtam kivédeni.
És kicsit hátrébb léptem, kardom magam elé tartottam, és vártam a támadását.

Sebzés: 4
Páncél: 0 (max.2)
Élet: 15 (max.15)

by **Szophie** Szer. Aug. 28 2013, 17:36

- Huhh.. - préseltem ki magamból tágra nyílt szemekkel. Mást nem igen tudtam reagálni úgy hirtelen a föbbentettől. - Neked is volt egyféle gyerekkorod. - húztam el a számat. Mi, szerencsétlenek tartsunk össze! \o/ Bár azt nem tudom megérteni, milyen lelhetett neki rendes család nélkül. Én az igazán jó kis családomat siratom. Az ő esete ebből a szempontból teljesen más. Neki a családja iránt talán soha nem volt komolyabb kötődése. Épp ezért nem is sújthatta le azok halála, mint ahogy nagyszüleit sem szerette. Szörnyű lehetett, de talán annyira mégsem. Hisz egyedül felnőni, szeretet nélkül rossz, de ha egy szerettedet veszted el, az talán még rosszabb. És talán épp ezért ennyire fontosak neki a barátok. Ők az egyetlenek, akiktől szeretetet kaphat.
- Most ezt hogyhogy elmondtad nekem? - néztem fel rá. Nem értettem, miért volt képes ilyen könnyen megnyílni nekem. Én ugyanezt nem tudtam volna megtenni.
- De ha ők tényleg ennyire melletted állnak, akkor nem értem, kik azok, akik hátat fordítottak neked.. - értetlenkedtem szokás szerint. Eddig az volt a baj, hogy a barátai becsapták, és elhagyták. Most meg ők az egyetlenek, akik mellette állnak. Most hogy is van ez?
- Én hiszek Istenben. - feleltem kimérten. - Egyszerűen csak átértelmeztem a jelentését. - ekkor eszembe jutott valami, és elmosolyodtam, bár abban a helyzetben egyáltalán nem illett volna. - Egyszer hallottam egy kis szöveget. - fojtattam mosolyogva. - "Lehet, hogy ördög nem is létezik, lehet, hogy Isten az, csak részegen." - kuncogtam.
- Szerintem is eleget tudnál nekik tenni! - mosolyodtam el, de többet nem mondtam. Nem ígérhetem neki, hogy bejuttatom, amikor az én szavam mit sem ér ebben. Ezt a vezetők döntik el, nem pedig én. De azért majd megemlítem, hátha..
Támadjak nyugodtan? Nem kell kétszer mondani.. Elindultam, bár sokkalta gyorsabb vagyok nála, próbáltam kicsit lassítani magamon, hogy azért legyen esélye velem szemben. Egy szúrást intéztem a jobb oldalába, majd a balba, végül egyenesen a szívébe. Csak mert itt megtehetem.. Ebben a világban tök mindegy, hol szúrod meg az ellenséged, mindig ugyanakkorát sebzel. Kicsit értelmetlen, de nem rossz szabály ez..

by **Ozirisz** Csüt. Aug. 29 2013, 20:48

Szophie ledöbbent a múltamtól. Lehet hirtelen sok volt neki így hirtelen. Majd afelől kérdezett, hogyhogy ezt elmondtam neki.
Minden bizonnyal a kinti világban nehezebben nyílok meg bárkinek is, de idebenn ez egy teljesen más világ, nem egy velejéig romlott, szürke, közönyös világ, mint a "valódi".
Rászolgáltál a bizalmamra. Tegnap, amikor magamhoz tértem, órákon át kóvályogtam a hatalmas városban, és amikor összefutottunk, segítettél, és most is segítesz. Lehet, hogy még nem szoktam meg ezt a reakciót, de odakinn kevesen vannak akik segítenek a másikon.
Aztán afelől kérdezett, hogy ha a barátaim mellettem álltak, kik azok akik hátat fordítottak. Nos, amíg még az egyetemre jártam, voltak "barátaim", - itt a barát szót már inkább megvetéssel ejtettem ki - de amikor anyagi nehézségek támadtak, akkor mindenki hátat fordított, pedig voltak akiket kisegítettem ösztöndíjnap előtt, és voltak akiket elég sokat korrepetáltam vizsga előtt. És amikor fordult a kocka, akkor hirtelen elfelejtettek. Ők csak érdekbarátok voltak, csak akkortájt még nem voltam valami túl jó emberismerő.
A mondását, hogy az ördög valójában Isten részegen, csak megmosolyogtam. Na és akkor ha nincs jelen egyik se, akkor Isten a detoxikálóban csicsikál másnaposan? - mondtam viccelődve.
A lány szerint eleget tudnék tenni a céhük elveinek. - Ahogy a legtöbben, akikben még emberi érzések vannak.
Ahogy mondtam hogy támadhat nyugodtan, meg is indult felém. A jobb oldalamba irányított szúrást sikeresen hárítottam a kardommal, de a bal oldalamon betalált. Ahogy a szívem felé irányított szúrást sem sikerült kivédenem, pedig majdnem sikerült.
Bár inkább reflexből próbáltam védeni, nem a rendszer segítségével, de alakulgat, Majd talán ráérzek a harcra, úgy istenigazából. Amíg a közelemben volt Szophie, egy vágást próbáltam megejteni a jobb oldalán, majd hátráltam is azon nyomban...

Sebzés: 4
Páncél: 0 (max.2)
Élet: 13 (max.15)

by **Szophie** Szomb. Aug. 31 2013, 16:23

Félszegen lehajtottam a fejem. Hogy mennyire megbízik bennem.. Én képtelen vagyok ennyire őszinte lenni a múltammal kapcsolatban. Talán majd egyszer.. egyszer megnyílhatok neki is, ha olyan fontos szerepet fog betölteni az életemben, mint Hi.^^ Persze az nem egyszerű, hiszen azért a legjobb barátomnak lenni nem olyan egyszerű. De nem is kell, hogy az legyen.. Így is jó barátok vagyunk mi, és ez a lényeg.
- Ohh.. értem. - szontyolodtam el. - Akkor te a rossz féle "barátokkal" találkoztál. - állapítottam meg. - Milyen egyetemre jártál? - érdeklődtem, kapva az alkalmon, hogy többet megtudjak a fiúról.
Elnevettem magam. - Fogalmam sincs, de lehet.. Mindenesetre érdekes elmélet. - mosolyogtam.
- Ügyes! - bólintottam, amikor kivédte az egyik támadásom, nem terveztem hátrálni, és ezt kihasználta, megvágott. - Még egy piros pont. - mosolyodtam el a piros csíkot nézve. Ám újra én jöttem. Bal lábamat előrecsúsztattam, míg a jobbal megtámasztottam magam, majd magam előtt egyenesen tartva a késem egy szúrást intéztem felé.. Nagyjából a tüdeje közelében lehetett a szúrás, nem tudom pontosan.. Bár ebben a játékban mindez jelentőségét veszti. Ezután hátráltam egy pár métert. Szemeimmel Vezért kerestem, meg akartam tudni, mit is csinál. Egy fa alatt heverészett, és várta, hogy a közelben újra összeálljon egy-két vaddisznó. Remek.^^ Én harcolok, közben ő hozzá járul a fejődésemhez is.. Két legyet ütünk egy csapásra. Pillantásom az exp pontjaimra tévedt. Nem emelkedett valami sokat. Persze nem tudom, mit várok egyes szintű moboktól tizenhetes szinten.. Újra a fiúra néztem. Rájöttem, hogy nem túl jó ötlet elvenni ellenfelemről tekintetemet. Persze eddig mindez nem zavart, mert mindig Vezér harcolt, neki kellett oda figyelnie, én boldogan elkalandozhattam a legtöbb esetben. Nem vagyok másra jó, csak egyfajta bokszzsáknak.. Ugyanis az ellenfél sok esetben nem a farkast támadja, hanem engem.

by **Ozirisz** Szomb. Aug. 31 2013, 19:53

Szophie most már megértette ezt a barát dolgot, így, hogy elmeséltem neki a lényegesebb dolgokat, érthetővé vált számára. Megállapította, hogy a rossz "barátokkal" találkoztam.
Hát igen, akkor még nem voltam jó emberismerő, és hinni akartam, reménykedni. Ezzel most is így vagyok, reménykedem, de már nyitott szemmel járom az utam, amit kijelöltek számomra. - mondtam a lánynak mosolyogva.
A Tokiói Műszaki Egyetemre jártam, és programozónak tanultam. Érdekelt is a téma, a vizsgáim is sikerültek, de hát pénz beszél... - aztán hirtelen elhallgattam a mondás befejezésénél, és Vezér felé néztem. Lehet ugrana a "kutya ugat" kifejezésre, hisz elég szelektív hallása van, és szereti kiforgatni az emberek szavait, legalábbis ahogy észrevettem eddig. Majd folytattam - Diploma nélkül pedig elég nehézkes jó munkát találni sajnos, a tudás csak másodlagos... De ezen ráérek akkor aggódni, ha a frontvonal már a 90. emelet felett tisztogatja Aincradot...
A poénomra elnevette magát. És, hogy a jó hangulat fennmaradjon, folytattam: Hirtelen elképzeltem, ahogy az Öreget beviszik a detoxba, és közben énekli a "Fáj a gyomrom fáj, pálinkáért fáj" kezdetű dalt. - amitől persze én is elnevettem magam. Túl vizuális vagyok...
Azt, hogy kivédtem az egyik támadását, Szophie megdicsérte. Az ellentámadásomra is egy piros pontot adott. - Köszönöm, igyekszem ahogy tudok. - mondtam, és mosolyogtam. Aztán a szúrása a tüdőm tájékát érte, amit levédeni nem tudtam. Nem vagyok hozzá még elég gyors, hogy rögtön a sikeres támadásom után magam elé húzzam a kardom, vagy kitérjek a szúrás elől.
Aztán kicsit hátrálni kezdett, és a farkasát nézte. Jó pár másodpercig gondolkozott valamin, de hogy min, azt csak ő tudhatja. Aztán, ahogy újra rám figyelt, megkérdeztem: Valami baj van? Mintha valamin elgondolkoztál volna...
Lehet, hogy csak tényleg elgondolkozott, de amíg a gondolatai máshol járnak, és nem figyel, nem tartom helyesnek kihasználni ellene. Főleg, hogy ő is a barátként tekint rám, és a bizalmat hosszú idő felépíteni, de egy pillanat elég, hogy lerombolja az ember. Majd vártam a válaszát, remélem nincs baj...

Sebzés: 4
Páncél: 0 (max.2)
Élet: 12 (max.15)

by **Szophie** Kedd Szept. 03 2013, 20:24

- Muuuhhh.. Én nem is emlékszem olyan esetre, hogy olyanokkal barátkoztam volna, akik nem érdemelték meg. - merengtem el a gondolaton. - Tudod engem még sosem csaptak eb a barátaim, meg semmi ilyen. - elmélkedtem tovább. - Talán azért, mert a barátaim - az a pár, aki úgy, ahogy tartotta velem a kapcsolatot - egy egész kontinenssel arrébb éltek, és amúgy sem beszéltem velük sokat. Új barátokat meg nem szereztem odahaza. - Hogy ez hogy történhetett? Bezzeg amióta ebben a játékban vagyok, szinte folyamatosan barátkozni próbálok.. Hogy egyem azt az érdekes gondolkodásomat. Lehet, hogy hamarosan számomra is elérkezik a csalódások sora? Hisz koránt sem biztos, hogy én jó emberekkel barátkozom, olyanokkal, akik nem használnak ki, hisz semmi tapasztalatom nincs a barátokkal kapcsolatban. Az ég világon semmi.. De mégis ki tudná elképzelni Hinariról azt, hogy csak kihasználna engem? Hogy csak.. Nem! Buta gondolat, tűnj el a fejemből! Hinari jó ember..!! Nyuu!>.<
- A pénz? Ennyire rossz volt? Megélhetési problémáid voltak? - érdeklődtem. Nem nagyon tudtam, milyen is az, ha valakinek nincs pénze - méghozzá nagyon sok - ha valakinek nem telik arra sem, hogy iskolába járjon - nekem magán tanáraim voltak - és ha valakinek küzdenie kell a napi betevő falatért is - saját szakácsom volt odahaza! A legfinomabb, és legdrágább ételeket ettem nap, mint nap.. - De tudod, a tudás hatalom.. - ezt inkább csak halkan morogtam az orrom alatt. - És én hatalmas szeretnék lenni. - ezt meg már szinte érthetetlenül mormoltam. Csak magamnak. Smile

Aztán egy kicsit másfelé terelődött a téma, és én csak szakadtam a nevetéstől, ahogy muris dolgokat beszéltünk... Istenről. Ez nem számít káromlásnak? :O Azt hiszem, meg kéne gyónnom, de sürgősen..
- Jajj nem, nincs semmi. Csak a farkasomat figyeltem. - feleltem zavartan. -- De kihasználhattad volna támadásra. - ezzel előre lendültem, és mögé próbáltam kerülni, átfogni a derekát az egyik kezemmel, majd a másik kezemben lévő késem a torkának szorítani. - Többet ne szalassz el egy ilyen lehetőséget. - súgtam csendesen a fülébe. - Mert a végén még ehhez hasonló bajod lesz belőle. - Ezzel egy apró mozdulattal vörös csíkot húztam a nyakán. Természetesen köze sincs a rendes lefejezéshez, még csak nem is halálos seb, csak egy egyszerű támadás, mint a többi. Ha a kisujjamat vágom meg is ugyanennyit érhetek csak el..

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 07 2013, 12:49

Az, hogy pár kontinenssel odébb élnek, az nem jelent semmit. A technológia már egy jó ideje elég fejlett a hang- és képátvitel terén még mezei számítógéppel és internetkapcsolattal. Most, hogy van NerveGear, valószínű, hogy SAO utáni más játékokban, vagy virtuális környezetben tudtok majd akár személyesen is találkozni, beszélgetni, miegymás. - mondtam Szophie-nak - Néha elég egy jó beszélgetés is, hogy jobb napotok legyen. De a bizalommal légy óvatos a kinti világban, nem minden arany, ami fénylik. Én már tapasztaltam.
Aztán kicsit mintha meglepődött volna a pénz témán. Nem volt a legkellemesebb, de ami nem öl meg, csak erősebbé tesz. Mindenért saját magamnak kellett megküzdeni, megdolgozni, a társadalom pedig nem az alsóbb rétegeknek kedvezett. Noha voltak nálam rosszabb helyzetben levők is, de az én szintemről feljebb jutni csak nehezen, sok munkával és idővel lehet. De arra rájöttem, vannak fontosabb dolgok is a pénznél, de a pénz sajnos szükséges az élethez. - majd kis szünettel folytattam, immár vidámabban - De ezt a világot pont azért szeretem ennyire, mert itt mindenki előtt lehetőségek vannak, mindenki előtt esélyek vannak, és teljes életet élhet. Ezt a világot nem mérgezte meg a kinti világ.
Aztán egy szólást hallottam a lánytól, miszerint a tudás hatalom. Valóban, és amit egyszer megtanulsz, nem veheti el tőled senki. - tettem hozzá.
A detoxos poénomon Szophie szakadt a röhögéstől, és persze nekem se kellett mondani, én is csak röhögtem. Vajon mi lehet ma Aincrad levegőjében? Nevetőgáz? - kérdeztem viccelődve.
Amíg Szophie a farkasát figyelte, nem támadtam, majd ahogy rákérdeztem, mondta nincs semmi, de kihasználhattam volna. Amit nem tartottam volna helyesnek, szintkülönbség ide vagy oda. Aztán hirtelen mögém került, és egy vágást ejtett a torkomon. Figyelmeztetett, hogy ne szalasszak el ilyen lehetőséget legközelebb, mert bajom eshet belőle.
Meglehet, de távol áll tőlem, hogy kihasználjam azt, amíg a barátom elgondolkozik, és máshova figyel. - mondtam viccelődve - Benned annyira megbízok, hogy tudjam, nem elterelésnek szántad. De idegeneknél, gyanús alakoknál természetesen óvatosabb leszek, köszönöm a tanácsod - mosolyogtam rá a lányra.
Aztán megfordultam, és megpróbáltam a lány derekát megvágni. A támadás után pedig a kardom magam elé tartom, készülvén a támadás hárítására.

Sebzés: 4
Páncél: 0 (max.2)
Élet: 11 (max.15)

by **Szophie** Szomb. Szept. 07 2013, 13:52

- Persze, hogy nem jelent semmit. Megoldjuk néha napján a kommunikációt. - Hetente egyszer? Talán.. Azért mégsem ugyanaz. És nem is nagyon kerestem őket. Egy jó ideig elutasítottam a barátságot, mint létező emberi érzést. Inkább csak a muszáj miatt beszéltünk. Mert illetlenség lett volna hátrahagyni a másikat, vagy ilyesmi.. Vagy lehet, hogy csak én voltam így vele? MI van akkor, ha őket tényleg érdekelte a sorsom? Nem elképzelhetetlen.. Ha majd egyszer vissza térek a rendes világba, talán felkeresem őket többször. Talán odafigyelek majd rájuk. Talán én is érdeklődöm utánuk. Megpróbálhatok rendes barát lenni...
- Ez de durva. - ámuldoztam. - Ha akarsz, akkor beköltözhetsz hozzánk majd, ha hazaértünk. Tudod van elég hely.. - meg pénz is. Bár ezt már csak magamban tettem hozzá. Valahogy megsajnáltam, hogy ilyen szörnyű körülmények között kellett élnie. Nem is tudom, hogy bírta ki eddig.
- Pontosan! Ezért is tanulok folyamatosan.. - Hatalmas vagyok! Még hatalmasabb leszek!! Egy kis tudás, még több befolyás és kész is..
- Nem tudom, de rég nem nevettem ennyit. - mosolyogtam őszintén a fiúra.
- De tőled csak ne álljon távol. Tanuld meg, üzletben, párbajban nincs barátság! Szóval használd csak ki nyugodtan! - egy barátságos mosolyt ejtettem meg felé, persze ezt nem láthatta, mivel mögötte álltam. Ahogy ott álltam, és a nyakához tartottam késem, éppen úgy festett, mintha csak öleltem volna. Egy külső szemlélőnek biztos nem az jutna elsőre eszébe, hogy mi éppen párbajozunk. Ahogy hátrafordul, szemből "átölelve" engem. Biztos a szeretete kifejezése miatt állította bele a derekamba a kardját..
- Nem hiszed, hogy ez már zavarja az intim szférám? - kérdeztem kissé zavartan. Hisz mégis egy helyes fiú karjai közt voltam, akárhogy nézzük a helyzetem. Persze nem feledkezhettem el arról, hogy éppen egy párbajt vívunk. És a helyzetem tökéletes volt arra, hogy kihasználjam. Éppen elég közel volt ahhoz, hogy egy vágással kizökkentsem az egyensúlyából, és egy taszítással a földre döntsem. Ha ez sikerült, akkor négykézlábra ereszkedek, és megpróbálom lefogni, illetve megvágni.

Páncél: 10
Élet: 85
Sebzés: 1

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 07 2013, 14:27

Szophie szerint durva amit meséltem a feljebb jutásról, és az alsóbb rétegben boldogulni a kinti világban. Majd amin meglepődtem, felajánlotta, hogy ha akarok beköltözhetek hozzájuk, van elég hely. Nagyon szépen köszönöm, ezt még át kell gondolnom... Meg ahhoz előbb le kéne csapnunk valakit odafenn - és kardommal mutattam Aincrad csúcsa felé - Biztos türelmetlenül vár ránk a 100. emeleten. - mondtam a lánynak viccelődve - Nagyon unatkozik, és unatkozni fog még egy jó darabig. - mondtam viccelődve. Mindenesetre igen meglepett, hogy csak tegnap találkoztunk először, és máris ennyire segíteni akar rajtam. Ritka az olyan ember odakinn, mint amilyen te vagy - mondtam mosolyogva Szophie-nak - de csak a hozzád hasonlók tudják rendbe hozni a kinti világot.
Elmondása szerint Szophie rég nem nevetett ennyit. És ennek örültem, hogy végre valakit jobb kedvre tudtam deríteni, meg tudtam nevettetni. - Odakinn én se nevettem ennyit. - mondtam neki mosolyogva.
Az üzletben és párbajban nincs barátság. Kicsit furcsák a szavai, de azt hiszem megértettem. Nem életre-halálra megyünk, tehát nyugodtan beleadhatunk mindent, anélkül, hogy bajunk esne. A köztünk lévő távolság hiánya mintha zavarta volna a lányt, legalábbis a kérdéséből ez jött le számomra, és ez be is igazolódott. Kicsit zavarba hozott és emiatt képtelen voltam védekezni, és kaptam egy vágást gyomortájékon ami önmagában kibillentett az egyensúlyomból, és a taszításnak hála dobtam egy hátast. Aztán ahogy felnéztem, Szophie már négykézláb közeledett, és a lábam le akarta fogni. Amennyire tudtam hátrébb húzódtam a fűbe, és ha eleget hátráltam, akkor felkeltem. Bár a köztünk lévő gyorsaságkülönbség miatt kétlem, hogy elég távolságot tudnék nyerni, csak elodázom a végzetem... Mindenesetre, ha a közelembe ér, akkor megpróbálom megvágni, ha kar(d)nyújtásnyira lesz tőlem.

Sebzés: 4
Páncél: 0 (max.2)
Élet: 10 (max.15)

by **Szophie** Szomb. Szept. 07 2013, 19:07

- Igen-igen, előbb ki kell jutnunk erről a helyről. - helyeseltem nevetve.
- A hozzám hasonlók rendbe hozni? - húztam fel a szemöldököm. Az igaz, hogy vezető egyéniség vagyok a világban, még ha ez nem látszik, akkor is. Nem kell ahhoz politikusnak lenni, elég annyira fontos személynek, hogy a markodban tudd tartani a vezetőket. De hát azért mégis csak na.. Nem vagyok én világ átalakításra kitalálva. És nem mentem meg a szegényeket, meg semmi. Még csak nem is adományozok abból a hatalmas vagyonból, melyet felhalmoztam. Egyszer vagyok az életemben jó valakivel - vele - és máris mártír szintre emelnek. Persze azzal nincs semmi bajom, ha engem ajnároznak.. Az is igaz, hogy ritka az olyan ember, mint amilyen én vagyok.. De a világ rendbehozása nem rám vár. Arra ott vannak a nyers polgárok. Én arra való vagyok, hogy termékeket gyártassak meg velük, hogy aztán annyi pénzem legyen feleslegben, hogy úszkálni is tudjak benne.
Megpróbált hátrálni.
- Ejnye.. Bezzeg az előbb nem csináltál ilyet, amikor ölelő közelségben voltam! - húztam fel az orrom. Akkor nem lökött el.. Jellemző.. No mindegy..
Elkaptam a lábát, és beleállítottam a késemet, majd megragadva a pillanat adta lehetőségeket megfogtam a kezét, magamhoz rántottam, és a lendületet kihasználva átszúrtam a mellkasát is. Közben persze ő is belém állította a kardját, de az mégis kit érdekel? Végül is simán elvagyok egy, a mellkasomból kilógó karddal.. Ennél fontosabb, hogy megmutassam neki, milyen is lehet egy párbaj. És ha ütközetről van szó, nálam a komolyság a legutolsó szempont. Most viszont beleadtam apait-anyait, hogy a lehető legjobban össze-vissza szurkáljam, mint valami pszichopata. Talán még élveztem is, hogy levezethetem a feszültségem. Ott ültünk egymással szemben, és mindkettőnkből egy-egy fegyver állt ki. Hát nem édes? *-*

Páncél: 6
Élet: 85
Sebzés: 1

by Ajánlott tartalom

Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs