Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

by **Szophie** Hétf. Feb. 18 2013, 19:25

Megint unalmasan teltek a napjaim, amit nem is bántam. Kicsit pihiztem a sok kaland után, kinyújtóztattam magam, és sokat sütiztem. Itt volt az ideje kezdeni magammal valamit.
- Talán megint vállalhatnánk egy küldetést.. - morfondíroztam egy süti felett. - Vagy tovább lustálkodjunk? - néztem kicsinyke kis fehér farkasomra. Nem úgy tűnt, hogy tetszik neki az ötletem. - Akkor menjünk mobokat vadászni? - vetettem fel. És igen, jól sejtettem, ez elnyerte a tetszését. Mindig szerette az olyan egyszerű feladatokat, ahol nem volt más dolgunk, mint simán menni amerre épp tetszik, és azt megtámadni, akit tetszik. Gyorsan befejeztem a reggelit, és el is indultunk. Utunk egyenesen a mező felé vezetett, ahol sok kicsi vaddisznó legelészett békésen. Természetesen nem sokáig, mert hamar megzavartuk őket, és egy jó csomóval végeztünk. Ezek után leültem egy fa árnyékba egy kicsit sziesztázni, és ünnepelni azt, hogy megint sikerült egy aktív napot csinálni magunknak. Szépen el is aludtam, de nem zavart, mert Vezér figyelt, és jelzett, ha valami gyanúsat észlelt. Épp ez okból ébresztett fel, orrát nekem dörgölve. Jelzett, hogy valaki feltűnt a tómezőben, aki veszélyes is lehet ránk. Szép lassan felkeltem a helyemről, nagyot nyújtóztam, majd a távolba kezdtem pislogni. Két alak közeledett, bár nem igen tudtam kivenni őket, amíg közelebb nem értek. Akkor levettem, hogy egy játékost, és egy állatot sodort felénk a sors. Egy barna hajú srác, és társa, egy farkasnak kinéző lény személyében ért a veszedelem.
- Egy farkas? - néztem nagyot. Bár kicsit sem hasonlított az én Vezéremhez, mégis egyértelműen farkasnak tűnt. - Az nem lehet, csak nekem van farkasom! - nyafogtam. Eddig még nem halottam olyanról, hogy egy petből kettő legyen a játékban, mindenkinek egyedi, és egyénre jellemző állata volt. Az idomár tornán is egyértelműen kiderült ez. Harcoltam már sárkánnyal, és találkoztam tűzparipával is. De második farkassal még nem. Kicsit elhúztam a számat. Most ez tök olyan, mintha utánozna. Persze nem teljesen, de mégis, nem lehet farkasból kettő.
- A tiéd is farkas? Ne már.. Azt hittem, a petem egyedi.. Bár a tiéd tejesen más. - Néztem rá az állatra, majd az én kicsike kis, vidám fehérségemre. - Mit szólnál hozzá, ha megnéznénk, melyik farkas az erősebb? Mert ha a tiéd, akkor el kéne vennem az enyémről a Vezér nevet.. - merengtem. Természetesen semmi kedvem nem volt új nevet adni társamnak. De akkor is zavart, hogy kettő van belőlük, és meg akartam mutatni, hogy igen, az enyém jobb! Az enyém eredeti, és tökéletesen hű a nevéhez! Komolyan mondom, levédetem. Ez a logo csak az enyém! A farkas csak az enyém! Kezdtem egy kicsit féltékeny lenni, és közben dühös is. Nem veheti el a farkasos idomár címet tőlem senki!
- Na, benne vagy? Természetesen csak fél életig, és ígérem, kíméletes leszek.. Amúgy sem szeretnék senkit megölni, az a célom, hogy minél több embert megvédjek, és kijuttassak a játékból!- azzal el is küldtem neki a párbaj felkérést.

by **Askr** Kedd Feb. 19 2013, 06:02

Még mindig gondolkodtam, vajon lehet-e más mód arra, hogy kijussak erről a helyről. Habár nem mondom, egész érdekes és élvezetes bizonyult a Hatival töltött idők, még ha az elég csekély volt. Igazából nem is a fejlődéssel, hanem a pettel való megismerkedéssel töltöttem időm nagy részét. Idő közben fény derült valódi mivoltára: egy démonfarkas volt, tehát jókora különbséget lehetett tenni ő és egy normális farkas között. Ebbe belegondolva elrettentem. Rémképek mentek le a fejemben, vajon mi fog történni, ha Hati felnő: megvadul a "gonoszság írmagjától" és nekem támad? Azt hiszem, túl sok horrorhistóriát olvastam. Hatira nézve eszembe se juthatott ilyesmit gondolnom, hisz' még annyira gyámoltalannak és kedvesnek mutatkozott. Miközben ott heverésztem a földön, a rémes gondolataimba merülve, a démonfarkas kölyök hátulról csapott le rám, s mint a kikeléskor, hasra feküdtem. Persze az egész játék volt, még Hati is így gondolta, mert rögtön odaténfergett hozzám és arcon nyalt.Tiszta nyál lett az arcom, amit nem nagyon kedveltem, mégis felszabadultan nevettem. Miután nyáltól tocsogó, aranyszőke tincseimet sikerült elvinnem a szemem útjából, felkaptam Hatit, az orromat az övéhez dörzsöltem, majd a két, szabad hüvelykujjammal a pofájánál lévő, legbársonyosabb bundarészt simogattam. A kis farkaskölyök elégedetten nyüszített fel, farkát izgatottan csóválva. Nagyot ásított, majd úgy érezte, mennie kell. Nem tehettem mást, hiszen már rángatózott, úgyhogy letettem a földre és már vágtázott is, mint valami vad paripa. Én csak lassú futással, kocogótempóban követtem, mikor néhány pillanat múltán Hati megállt. Feszes testtartást vett fel: testének minden porcikáját az erőltetett feszültség lepte el, fülét hegyesen fülezte, farkát a magasnak szegezte. A démonfarkas meghallhatott valamit, mire zavarodott morgásba kezdett. A szemét keretező jelek határozottabban, rubinvörösen fénylettek. Elfordítva a fejemet egy lányt láttam meg, aki szintúgy állatidomár lehetett, hiszen az oldalán egy petet pillanthattam meg. És nem is akármit: egy hófehér farkaskölyköt.
- A tiéd is farkas? Ne már.. Azt hittem, a petem egyedi.. Bár a tiéd tejesen más. - szólított meg a lány. - Mit szólnál hozzá, ha megnéznénk, melyik farkas az erősebb? Mert ha a tiéd, akkor el kéne vennem az enyémről a Vezér nevet..
Pislogtam, mint hal a szatyorban. Fogalmam sem volt, mégis miről beszélt, ám a hangjában volt valami furcsa, valami természetellenes... Nem sűrűn beszélgettem emberekkel, persze a szüleimen kívül. Abban a szent pillanatban azt sem tudtam, hogy "igen"-t vagy "nem"-et mondjak a meghívásra. Hati továbbra is morgott, habár ez nem a nemtetszést kifejező aktus volt, hanem inkább a zavarodottságé. Úgy tűnt nem nagyon kedvelte azt, ha a dolgok túlságosan gyorsan történtek vagy változtak. Ez bizony engem is eltöltött némi aggodalommal. Némán néztem a lányra, miközben megszeppenten pislogtam.
- Na, benne vagy? Természetesen csak fél életig, és ígérem, kíméletes leszek.. Amúgy sem szeretnék senkit megölni, az a célom, hogy minél több embert megvédjek, és kijuttassak a játékból! - úgy tűnt, mintha egy pindurkát sürgetni szeretne, mivel már el is küldte a felkérést. Úgy tűnt, már szólnom kéne a saját és persze Hati érdekéért.
- Őőő, álljunk meg egy pillanatra... - szóltam álcázott gyanakvással, miközben ide-oda pillantgattam. - Azt sem tudom, hogy most mire ez a... támadás? - ezt úgy hangzott, mintha inkább a "támadás" szóra kérdeztem volna. - Miért kéne elvenned az állatkádtól a nevét? Hati nagyon is különbözik egy normális farkastól, amint látod, tehát nem lesz kavarodás, de ha gondolod, így is kiállok ellened. Legalább megbizonyosodhatsz róla, hogy ő tényleg nem holmi kópia, hanem vérbeli démonfarkas. - amint a monológom végéhez értem, "eltettem" gyanakvó pillantásomat és úgy gondoltam helyesnek, hogy megvárom a lány válaszát és csak azután fogadom el a párbajfelkérést.

by **Szophie** Csüt. Feb. 21 2013, 17:34

- Őőő, álljunk meg egy pillanatra... - szólalt meg, gyanakvással a hangjában. - Azt sem tudom, hogy most mire ez a... támadás? Miért kéne elvenned az állatkádtól a nevét? Hati nagyon is különbözik egy normális farkastól, amint látod, tehát nem lesz kavarodás, de ha gondolod, így is kiállok ellened. Legalább megbizonyosodhatsz róla, hogy ő tényleg nem holmi kópia, hanem vérbeli démonfarkas. - mondta.
- Na jó.. de akkor is farkas.. És én azt szeretném, ha az enyém lenne a legerősebb az összes közül. És egy démonfarkas azért elég nagy szó, nagyobb, mint egy sima farkas.. Vagyis szerintem semmi különbség sincs, de mások biztos királyabbnak tartják.. - mondtam, kisebb csalódottsággal a hangomban. - És be kell bizonyítanom azt, hogy ez nem feltétlenül van így. Már csak a sajt önbizalmam érdekében is. Nem szeretem a konkurenciát. - nevettem fel az utolsó mondatomnál. - Hati.. aranyos név. - mosolyodtam el aztán. - Egyébként milyen illetlen is vagyok.. Valami olyasmivel kellett volna kezdenem, hogy "Sziasztok!" vagy valami.. - mondtam aztán. - Az én nevem Szophie, a kicsike kis fehérke pedig a rettenthetetlen Vezér! Egy nap majd ő lesz a legerősebb pet.. Vagy valami ilyesmi. - nevettem el magam. Közben eszembe jutott az a jégsárkány, aki kicsit sem tűnt gyengének, meg Ayani pacija. - Na jó.. ez a legerősebb már nem nagyon fog menni, mert elég sok nálunk erősebb van már. - szontyolodtam el. - Egyébként nem akartam csak úgy rád rontani.. Sajnálom. - hajtottam le aztán a fejem, őszinte megbánással. Közben nagyot ásított mellettem kicsiny petem. Látszólag "farkas szemet" nézett a másik állattal. Ezen egy jót kuncogtam magamban. "Farkas szemet.." - Egyébként szerintem mindketten szerencsések vagyunk, ilyen kis cukiságokkal megáldva. Mondjuk azt nem biztos, hogy jó szemmel fogadtam volna, ha egy tehenet kapok, vagy ilyesmi.. - viccelődtem, hogy oldjam egy kicsit a hangulatot. Huhh, már megint mennyit beszélek.

by **Askr** Pént. Feb. 22 2013, 19:31

- Na jó.. de akkor is farkas.. És én azt szeretném, ha az enyém lenne a legerősebb az összes közül. És egy démonfarkas azért elég nagy szó, nagyobb, mint egy sima farkas.. Vagyis szerintem semmi különbség sincs, de mások biztos királyabbnak tartják.. - mondta, de mikor szóra nyithattam a számat, folytatta. - És be kell bizonyítanom azt, hogy ez nem feltétlenül van így. Már csak a sajt önbizalmam érdekében is. Nem szeretem a konkurenciát. - hát igen, én sem kedveltem ezt a helyzetet, ám arról nem tehettem, hogy nekem is egy farkas jutott társnak. Engem nem érdekelt a rivalizálás. - Hati.. aranyos név. - vallotta be, miközben elmosolyodott. - Egyébként milyen illetlen is vagyok.. Valami olyasmivel kellett volna kezdenem, hogy "Sziasztok!" vagy valami. Az én nevem Szophie, a kicsike kis fehérke pedig a rettenthetetlen Vezér! Egy nap majd ő lesz a legerősebb pet.. Vagy valami ilyesmi. Na jó.. ez a legerősebb már nem nagyon fog menni, mert elég sok nálunk erősebb van már. Egyébként nem akartam csak úgy rád rontani.. Sajnálom. - megbánással hajtotta le fejét, majd a kis társát nézte, aki Hatit figyelte. A démonfarkas kölyök minden rosszalló gyanakvása köddé vállt, mikor látta, hogy a lány mennyire bűntudatosnak érezhette magát. Teste ellazul, arcvonásai elsimultak és fejét előrebiccentve, tisztes távolságból szaglászta fajtársát.
- Semmi b...
- Egyébként szerintem mindketten szerencsések vagyunk, ilyen kis cukiságokkal megáldva. Mondjuk azt nem biztos, hogy jó szemmel fogadtam volna, ha egy tehenet kapok, vagy ilyesmi.. - szakított félbe további monológjával. Sosem értettem a nőket, hogy vajon mennyi kitartásuk lehet a több órán át tartó beszélgetésekhez. Anyám is nagyon szeretett társalogni, de valamiért engem ezek a hosszú beszélgetések álomba ringattak. Ez a társalgás jóval másabb volt. Anya mindig hagyta, hogy végigmondjam azt, amit mondani akartam, Szophie viszont valamiért nem tette ezt. Ebben mennyire különbözött az édesanyámtól!
- Rá se ránts, Szophie. - mondtam zavarodottan, miután úgy éreztem, hogy a lány befejezte a monológját. Egy barátságos mosollyal próbáltam a korábbi nézeteltérést elsimítani. - Az én nevem Askr, az ő nevét meg már tudod...
A korábban tett "cuki" megjegyzés, Hati nevére egy kicsit meglepett, pedig az ő neve elég komolynak bizonyult. Már maga a jelentése is: ellenség. Habár nem tudtam norvégul, ennyinek csak utánanéztem. Nem lehet mindenki egyformán fanatikusa a norvég mitológiának, s ezt be is ismertem. Hati kezdett feloldódni a korábbi kis összekoccanásból: közelebb lépett Vezérhez, a fehér farkaskához, hátsó felét felhúzva mintha játékra akarta hívni fajtársát. Szokatlanul gyorsan tette túl magát az előbbin, az biztos.
- Egyébként különös - folytattam ugyanolyan jóindulatúan. - engem nem nagyon köt le a versengés, sőt, én örülök neki, hogy nem csak nekem van farkasom. Mindenki különbözik valamiben és ettől lesz színes ez a világ. - nagyot, szinte szomorúan sóhajtva, tekintettem körbe. Meglepődtem magamon, ahogy talán először osztottam meg egyik ideálomat a világról. Ritkán beszéltem a szüleimen kívül másokkal. Csak reménykedtem, hogy Szophie nem lesz olyan, mint azok, akik "különcségem" és a szülők ostoba véleménye miatt távolodtak el tőlem.
- Nos, ha gondolod, így is összecsaphatunk, legalább jót szórakozunk majd. Csak a jószágaink? - tereltem el a témát, mert kezdtem gyanakvó lenni, mennyire dilisnek is tarthat a lány, amiért ilyen véleményeim voltak a világról.

by **Szophie** Szomb. Feb. 23 2013, 19:45

Képes vagyok sokszor amolyan hirtelen, meggondolatlan érzelem nyilvánításra, mint most, ahogyan letámadtam szegénykét, így könnyen szerezhetek ellenségeket, mert az emberek többsége nem elég megértő. Épp ezért örülök neki, hogy jól fogadta, és elnézte tőlem az előbbi kirohanásomat.
- Egyébként különös, engem nem nagyon köt le a versengés, sőt, én örülök neki, hogy nem csak nekem van farkasom. Mindenki különbözik valamiben és ettől lesz színes ez a világ. - mondta. Meglepődtem, nekem nagyon nincs ínyemre ez a dupla farkas téma. De ahogy mondta, ettől színes a világ.
- Ez egy szép gondolat. - mondtam. - És teljesen egyetértek. Főleg ebben a játékban derült ki számomra, hogy mennyi furcsa, különböző alak van a világon. Meg persze annak sem örülnék, ha két Szophie lenne.. Még két farkas sem oké nekem, hát még ha bizonygatnom kéne egy DémonSzophie előtt azt, hogy én vagyok a jobb.. - nevettem fel. - Egyébként viccet félretéve, úgy gondolom ebben a játékban a legszélsőségesebb természettel rendelkező alakok gyűltek össze. A legtöbben társasági életet nem nagyon élő idióták, esetleg olyanok, akiknek a valós élete nem volt olyan jó, vagy olyanok, akiket úgy rángatott bele az egyik ismerőse, rokona ebbe az egészbe. Persze itt is vannak kivételek. - mondtam, majd újabb levegőt vettem, és folytattam. - Egyébként az én filozófiám lehet, egy kicsit negatívabb, mint a tiéd, sőt, biztos. Szóval nem bocsátkoznék bele ebbe a témába még mélyebben, mert azzal feltárnám a lelkem mocskos kis titkait. - mondtam, aztán, hogy ne ijesszem nagyon meg, hozzátettem. - A végén még kiderül, hogy a sötét oldalt pártolom.. Darth Veder jó barátom. - kacsintottam, majd felnevettem.
- Nos, ha gondolod, így is összecsaphatunk, legalább jót szórakozunk majd. Csak a jószágaink? - mondta aztán, mikor engedtem szóhoz jutni.
- Rendben, akkor fogadd el a felkérést. - mosolyogtam rá. - Nem szeretnék narancs indikátort. Meg természetesen nem csak a farkasok harcolnak, mi is ugyanúgy beszállhatunk. És persze nem kötelező harcolni sem, lehet más módon is párbajozni. Mondjuk valami játék, vagy ilyesmi.. - mosolyogtam. Közben vidám kis farkasainkra néztem, akik nagyon nem úgy tűntek, mint akik harcolni szeretnének. Szépen játszadoztak, kergették egymást, ugráltak, szöcskéket kergettek, és persze a fenék vizit sem maradhatott el. - Egyébként ha sokat szövegelek, akkor légyszi hallgattass el, nem akarok feleslegesen az idegeidre menni, csak tudod.. rossz szokás.

by **Askr** Kedd Márc. 05 2013, 06:40

- Ez egy szép gondolat. - jött a váratlan reakció. - És teljesen egyetértek. Főleg ebben a játékban derült ki számomra, hogy mennyi furcsa, különböző alak van a világon. Meg persze annak sem örülnék, ha két Szophie lenne.. Még két farkas sem oké nekem, hát még ha bizonygatnom kéne egy DémonSzophie előtt azt, hogy én vagyok a jobb.. - nevetett fel. Lehet, hogy én voltam a hülye, de kérdően vontam fel szemöldökömet. Nem értettem. - Egyébként viccet félretéve, úgy gondolom ebben a játékban a legszélsőségesebb természettel rendelkező alakok gyűltek össze. A legtöbben társasági életet nem nagyon élő idióták, esetleg olyanok, akiknek a valós élete nem volt olyan jó, vagy olyanok, akiket úgy rángatott bele az egyik ismerőse, rokona ebbe az egészbe. Persze itt is vannak kivételek. - az "idiótára" rögtön felismertem: én magam voltam az, aki nem élt társasági életet, persze nem kifogás gyanánt, de nem én tehettem róla. Az egész a diszkrimináció kérdése. Keserűen mosolyogtam ezen. - Egyébként az én filozófiám lehet, egy kicsit negatívabb, mint a tiéd, sőt, biztos. Szóval nem bocsátkoznék bele ebbe a témába még mélyebben, mert azzal feltárnám a lelkem mocskos kis titkait. A végén még kiderül, hogy a sötét oldalt pártolom.. Darth Veder jó barátom. - ezen már jóízűen kacagtam. Bevallva, rég nevettem ilyen jót, lehet, hogy még sosem. Az ajánlatomon elmosolyodott.
- Rendben, akkor fogadd el a felkérést. Nem szeretnék narancs indikátort. Meg természetesen nem csak a farkasok harcolnak, mi is ugyanúgy beszállhatunk. És persze nem kötelező harcolni sem, lehet más módon is párbajozni. Mondjuk valami játék, vagy ilyesmi..
- Játék? - ismételtem meg gyermeteg módon a szót. Igazán jól hangzott a dolog és ahogy a két farkas hancúroztak egymással, más harcot nem is tudtam volna elképzelni. - Hát gondolkozzunk... - hümmögtem, miközben azon agyaltam, vajon milyen játékkal lehetne megszínesíteni a harcot.
- Egyébként ha sokat szövegelek, akkor légyszi hallgattass el, nem akarok feleslegesen az idegeidre menni, csak tudod.. rossz szokás. - figyelmeztetett a "baljós" előjelekre.
- Ó, ugyan, keveset beszélek emberekkel, ez nekem csakis jó dolog. - hunyorítottam Szophiera, miközben fejemet vakargatva gondolkodtam, milyen játékot lehetne kitalálni a párbajozgatásra. - A sakkot meg a táblajátékot kizárnám... - gondolkodtam hangosan, s egy halk kuncogást eresztettem el. És akkor váratlanul belém csapott az inspiráció. - Megvan! - kiáltottam fel és belecsaptam a kezembe, majd körbenéztem. - Látod azt a fát, ott annak a dombnak a tetején? - tettem fel a kérdést. A fa valóban egy domb tetején volt, nagyjából hétszázötven méterre a helyünkről, ami a futóknak kicsi, de a hozzánk hasonló gyerekeknek elég nagy táv. - Mi lenne, ha rendeznénk egy barátságos futóversenyt? Narancs indikátorig azzal akadályozhatnánk egymást, amivel csak akarjuk. Amint valamelyikünk eléri a narancs indikátort, le kell állnia, de a versenyt csak az nyeri meg, aki a farkasával együtt eléri azt a fát. Na mit szólsz, Szophie? - mosolyodtam el, miközben elfogadtam a felkérést.

by **Szophie** Szomb. Márc. 09 2013, 19:30

- Ó, ugyan, keveset beszélek emberekkel, ez nekem csakis jó dolog. - mondta, miközben láthatóan erősen gondolkozott. Tehát megint kifogtam valakit, aki nem beszél túl sokat. Talán ez valami jel, hogy az jövőben olyasmivel kellene foglalkoznom, hogy a nem túl sokat beszélő emberekből társasági lényt faragjak? Kezdve Kazuval. Végül a kicsi kobakjából egy eszméletlen jó ötletet sikerült elővarázsolnia. Végre megkaptam az áhított izgalmas kis játékomat. Rögtön bele mentem a dologba, bár a futás még mindig nem volt az erősségem, de az akadályozás lehetősége mellett egyáltalán nem volt elveszett az ötlet.
- Nagggyon tetszik!- nyomtam meg a "gy"-t.- Fenomenális ötlet! Tudod, jobban szeretem a játékokat, mint a sima harcokat.. - Sikerült nagy, igazán vidám mosolyt csalnia az arcomra ötletével. – A nyertes meghívja a vesztest egy eper fagyira? – néztem rá, majd farkasára. – A kedvencnet meg egy kis husikára? - Elővettem ezek után a késecskémet, és húztam egy vonalat.
- Ez lesz a kezdő pont, és akkor a fa a vég. - mosolyogtam. Mellé léptem, felvettem a futó állást, mellém pedig Vezér sompolygott oda.
- Háromra rajt, jó? - kérdeztem, majd mikor megkaptam a választ, bele is kezdtem.. - Egy, kettő, HÁROM! - kiáltottam el magam. Ekkor futásnak eredtem, szorosan mellettem farkasom loholt. Teljes erőmmel futottam, mert a kitartásom is nagyon jó, így az miatt sem kell annyira aggódnom, meg, mert itt a pontokon múlik minden, és ezt mindenképp ki is használom. Végső esetben a képességemmel elvakítom őket, és máris végleges előnyt szerzek. Mert hát ugye vakon nagyon nehéz futni, pláne a megadott irányba, úgy, hogy még én is akármikor akadályozhatom. Mindenesetre ezt utolsó dobásnak tartogattam, jó jöhet még a célegyenesben.

by **Askr** Szer. Márc. 13 2013, 14:49

- Nagggyon tetszik! - vallotta be lelkesen. - Fenomenális ötlet! Tudod, jobban szeretem a játékokat, mint a sima harcokat.. - ezzel én is így voltam, noha még nem vettem részt ilyen "versenyen". – A nyertes meghívja a vesztest egy eper fagyira? A kedvencet meg egy kis husikára?
- Benne vagyok! - hunyorítottam barátságosan. Miután ez meg lett beszélve, Szophie a késével egy vonalat húzott, kezdőpozíció gyanánt. Hati furcsállóan nézte a formát, szagolgatta és miután eleget látott abból, odatotyogott hozzám.
- Ez lesz a kezdő pont, és akkor a fa a vég. - jelentette ki, mire egyetértően bólintottam. Mire ő és farkasa, Vezér is elhelyezkedett a startvonal mögött. Hatinak jelezve mi is felvettük a kész pozíciót és minden erőnkkel arra a dombon lévő fára koncentráltunk. Abban a néhány másodpercben volt időm némileg gondolkodni, hogyan is nyerhetném meg ezt a barátságos megmérettetést. A kitartásomat illetően nem kellett aggódnom, ám Szophiét nem mérhettem föl. Az egész az akkori időzítésnek múlott, de ahogy elnéztem, a lány mégis fejlettebb karakternek nézett ki, aki több ideje volt bent a játékban, mint én. Ám ez nem változtathatott a hozzáállásomon, sőt, nekem kellett a kihívás. Ahogy elnéztem a démonfarkas ivadékot, ő inkább játéknak fogta fel ezt az egészet, semmint vérre menő harcnak és ebben a helyzetben az jónak bizonyult. Nem akartam, hogy még egy barátságos meccsen is valakit komolyan megsebesítsen, a komolyabb alkalmakkor pedig nyájasan, a csatatéren ténferegjen. Ám az előző még váratott magára, egyelőre elég volt egy ilyen összemérettetés is.
- Háromra rajt, jó? - kérdezte, mire egy határozott biccentéssel válaszoltam. - Egy, kettő, HÁROM! - és már indult is a móka. Egyelőre tartogattam az energiámat a húzósabb pillanatokra, egy lágyabb tempóban futottam Szophie oldalán, miközben fél szememmel Hatit méregettem. A démonfarkas felhordott fejjel, vidáman "szökdécselt", mint valami bájos kis nyúl. Olyan nevetséges látványt nyújtott, hogy szavakat nem lehetett rá találni, de idő közben elgondolkodtam egyetlen "apró" dolgon: Hatinak van-e különleges képessége? Ha van, akkor mi? A bájolás? Ezt a rejtélyt a zűrzavar felhőzte be, ugyanis nem volt erősségem az improvizáció és ahogy elnéztem, Hatinak sem. Nagy szerencse, hogy ez az egész csupán egy játékos futóverseny, semmint komoly küzdelem, mert abból biztos nem kerülnék ki élve.

by **Szophie** Szer. Márc. 13 2013, 20:18

El is kezdtünk futni, csak úgy barátságosan. Hamar rá kellett jönnöm, hogy úgy nagyjából kétszer olyan gyors vagyok, mint ő. Ez valahogy feldobott, hisz én olyan csiga lassú vagyok, hogy még nem nagyon találkoztam olyannal, aki nálam lassabb volt, nem hogy olyannal, akinél kétszer gyorsabb vagyok. Talán egy kezdővel van dogom, bár első ránézésre ezt meg nem mondanám. De ha nem az, akkor mégis miért rakott volna olyan kevés pontot gyorsaságra? Hümm.. talán majd megkérdezem, ha ezzel végeztünk. Ha kezdő, és valamiben a segítségére lehetek.. Akkor végre valamit csinálnák, ami a céhem feladatai közé tartozik! Nem is lenne rossz. Elhatároztam, meg fogom menteni valamitől, segítek neki valamiben, vagy akármi! Lassítottam, hogy mellettem tudjon futni, a piciny farkas koma meg mellette ugrált, mint valami kis őzike. Ezen hangosan felnevettem. Egyszerűen nagyon édes volt. Vezér először nem értette, hogy miért lassítottam le, ezért érdekesen nézett rám, miközben ő is így tett, és mellettem galoppozott. Ezek után idegesen, féltékenyen kezdett el morogni, amikor a másik állaton nevettem. Komolyan, a petem olyan, mint valami rossz házi sárkány. Néha annyira féltékeny egyes személyekre, mintha legalább a felesége lennék, vagy nem is tudom. Viszont most itt volna az ideje egy kicsit rákapcsolni erre a futás dologra.
- Vezér! - kiáltottam, bár nem kellett volna. Féltékenységében amúgy is a másik állat felé loholt, és megpróbálta a fejével fellökni azt. Nem szeretném amúgy sem csak simán lefutni ellenfelemet, úgy jobb, ha akadályozzuk is egymást, és ténylegesen csinálunk is valamit. A sima rohangálás unalmas. Akkor itt az ideje vetülni!! És már ugrottam is, hogy egy jól irányzott ugrással leterítsem ellenfelemet a földre, majd gyorsan felugorjak, és fussak tovább, egyenesen a célfáig.

by **Askr** Csüt. Márc. 14 2013, 21:47

A nevetéshez Szophie is csatlakozott, elvégre Hati szokatlan járási szokásai valóban meglepőek voltak. A kis démonfarkas egy ideig még folytatta a szökdécselést, ám mikor Vezér rosszallóan morgott, kezdte véresen komolyan venni a futóversenyt. Minden izmával nekifeszült a kihívásnak és igyekezett olyan gyorsan vágtázni, amennyire csak tudott. Szophie kiáltása váratlan fordulattal ért mind engem, mind Hatit. A koromfekete farkaskölyköt meglepetésszerűen érte Vezér rohama. Kissé magabiztosságát vesztve figyelte a fajtársát és néhol segítségért esedező tekintettel nézett rám. Egy "Hé!" kiáltással hangsúlyt adtam annak, hogy itt lenne az ideje Hatinak kiállnia magáért és persze annak is, amiért a támadás a legváratlanabbul ért. A démonfarkas kölyök határozott, mégis feszült tekintetével arról tett tanúbizonyságot, hogy nem fél szembeszállni Vezérrel, a fajtársával. Ő is halált megvető bátorsággal indult meg, egy ugyanolyan ökleléssel. Sejtettem, mi lesz ebből: jó nagy fejfájás, úgyhogy inkább elfordítottam fejemet. És pontosan akkor Szophie egy határozott rúgással érkezett felém. Nem voltam túl jó még a valós életben sem voltam az a Bruce Lee figura és ezt nyíltan felvállaltam, ám egy játékban másképpen is alakulhatnak a dolgok. Egy védekező pózt vettem fel és kezeimet kinyújtva vártam a rúgást. És már jött is: ugyan elkaptam Szophie lábát, de a rúgás taszítóereje farpofára ültetett és a lány már futott is tovább. Ezt aztán nem hagyhattam annyiban. Felpattantam és loholtam utána, amennyire csak bírtam. Kibillentem türelmemből, és ez sajnos rossz szokásaim egyike volt. Viszont egy dolgot mégiscsak ki akartam próbálni. Nem okozott túl sok fáradalmat a Bestialélek használata, csupán a mellékhatásokat kellett kibírnom. Szememmel Vezért fürkésztem. A gondolatai egyértelműnek bizonyultak: féltékenység és ez vitathatatlan volt. Jó nagyot nevettem a kis, patyolatfehér farkason.
- Csak nem vagy féltékeny? Ne tagadd, mert a szememet nem csaphatod be! - mondtam barátságosan és a szememre mutattam, persze egy szemernyit sem vettem vissza a tempóból. Nagyjából a negyedtávnál jártunk, tehát innentől kezdve szükség volt az erőre és egy jó tervre, amivel megállíthatnám Szophiet. Ha ő megteheti az "aljas" lépéseket a győzelemért, akkor én miért ne? Futás közben bal lábamat jól kinyújtottam, leereszkedtem guggoló állásba és egy söpréssel igyekeztem gáncsot vetni a lánynak. Más ötletem akkor még nem volt és hogy Hatinak milyen képessége lehetett, arról még nem tudhattam. Reméltem, erre hamarosan fény derül.

by **Szophie** Vas. Márc. 17 2013, 14:18

Meglepődtem a tényen, hogy valahogyan rájött Vezér érzéseire. Bár a kicsiny farkasom egyáltalán nem titkolta azokat. Lehet azért ismerte fel őket, mert ő is farkas gazdi, és így ismeri a farkasos reakciókat. ~ Gondolkoztam el az előbbi mondaton.
És itt volt az idő az orra esésre. Természetesen ez sem maradhat ki. Pláne akkor nem, ha sokat kell futni. És én szépen lendültem, arccal egyenesen a földnek. Nem mintha még meglepődnék ezen, teljesen hozzászoktam. És a legjobb az egészben, hogy itt még csak nem is fáj. Viszont ebben az esetben az volt a furcsa, a nagyon furcsa, hogy most nem magamtól estem el. Legalábbis most volt okom rá, hogy eltaknyoljak, nem csak a lábaim akadtak össze a semmivel. Mert mégis mit látok, miközben vígan szökdécselek a cél felé? Egy lábat, ami egyenesen előttem terem, és célzottan kigáncsol. Ezt a pofátlanságot! Vagyis persze nem az, mert eleve ez a játékunk lényege, és én is ugyanezt tettem nemrég, de azért mégis idegesítő, na. Végre egyszer nem hozom a szokásos formám, erre ha nem magamtól esek el, hát nem rá segítenek? Gyorsan felkeltem fekvő helyzetemből, és megtapogattam az arcomat. Szinte biztos voltam benne, hogy betört az orrom, a koponyám, mindenem. Nem mintha fájt volna, egyszerűen csak felmérésem alapján nagyon nagyot estem. Meg is lepődtem a tényen, miszerint egyáltalán nem ment le semmi az életpontjaimból. Vezér jóval előttem járt már, nem állt meg csak mert én megint bénáztam, és a fiú is jó előnyre tett szert. Nem hagyhattam, hogy ez így is maradjon, ezért hamar összekaptam magam, és neki iramodtam teljes erőmből. Kis idő múlva utol is értem, és bevágtam elé. Már csak úgy nagyjából kétszáz méter volt hátra, amikor nem egy kő került a lábam alá? Persze, hogy de. És én elestem. Az egész elég viccesre sikeredett, mert magammal vittem a mögöttem pár lépéssel loholó ellenfelemet is, ugyanis egyenesen rá estem. Farkasom meg mit sem törődve ezzel, galoppozott tovább a cél felé. Hamarosan oda is ért, míg én még mindig a földön fetrengtem. Itt az idő, hogy én is ráhajtsak a dolgokra, különben vesztünk, és a kicsiny farkas koma mérges lesz.

by **Askr** Hétf. Márc. 18 2013, 15:48

- Remélem azért nem "fájt"... - szóltam oda Szophienak. Persze jól tudtam, hogy a játékban nem volt fájdalomérzet, de ha ez igazi lett volna, lennének izomszakadások vagy csonttörések. Ennek ellenére, valamiért teljesen magától értetődve aggódtam a lány testi épségéért. Hati vakkantása zökkentett ki az állapotomból és azon kaptam magamat, hogy Szophie utolért. A fekete farkaskölyök nyíl egyenesen Vezér nyomába vetődött. A hirtelen elszántsága felbuzdított és annak példájára nem hagyhattam, hogy megveressem magamat egy lánnyal. Hati ugyanúgy féltette büszkeségét, mint én. Abban a pillanatban úgy tűnt, mintha érzéseink és magunk is eggyé váltunk volna. A démonfarkas szemeit keretező jelek egyre fényesebben ragyogtak. Majdnem megálltam futás közben, miközben Hatit figyeltem. A petemet valami sötét árnyék ölelte körbe és azzal együtt ő maga is megváltozott. A testének körvonalai bizonytalan lett: mintha az egész egy füstgolyóból állt volna. Fülét lekonyította és amint megláttam Hati "új" pofáját, meglepetten kiáltottam fel: mintha leégett volna róla a szőrzet és a bőr, egy koponya lett az egész. Egy vörös koponya, rajta sűrűn burjánzó jelekkel. Szóval ez volt Hati különleges képessége: az alakváltás. Zorall és ijesztő egyben, pláne ha egyszer felnő majd... Hati hangja drasztikusan mélyebb lett és a vakkantása is inkább egy szörnyetegére emlékeztetett. Figyelemre felszólítva a démonfarkas megmutatta, mire is képes. A legközelebbi sziklára szökkent és onnan elkezdte használni képességét. A szikla árnyéka - habár lassan - elkezdett megnyúlni és két csáp formájában Szophie és Vezér felé nyúlt. Az árnyék manipulásával azt akarta elérni, hogy megragadja a lábukat, ezáltal egy kevésbé erőszakosabb módon, de megállítsa ellenfeleinket. Közben úgy futottam, ahogy bírtam, mivel nagyra becsültem azt az időt, amit Hati nyerni akart nekem.

by **Szophie** Kedd Márc. 19 2013, 16:44

Nos.. Lényegében megint nem értem, mi történt. Addig minden oké volt, hogy elbénáztam a dolgokat, és szépen elestem, az is oké, hogy csak nagy sokára tudtam felkelni, hisz a popómat fájlaltam, még ha nem is fájt. Ezután elkezdtem tovább rohanni, behozni az előbbi újabb elvesztegetett métereket, hisz a fiú gyorsabban talpra állt, és sikeresen megint megelőzött. Még ez is teljesen rendben lett volna, no de amik ezután történtek. Egyszer csak egy árnyék tűnt fel a lábam alatt, ami még nem is olyan érdekes, hisz árnyékok mindenhol vannak, csak hát ezzel most az volt a gond, hogy fogta magát, és kinyúlt a földből. Szóval én ott futok, erre az valami 3D-s alakot vesz fel, és megragadja a lábam. A fene sem érti ezt, mik folynak ebben a játékban. Én erre a dologra jól meg is rémültem, és elkezdtem sikongatni, csak úgy lányosan, amikor valakinek a hajába bogarat raknak. Szóval fület bántóan ordítoztam, közben össze vissza kalimpáltam, mintha valami láthatatlan szörnnyel küzdenék, megpróbáltam elhúzni a lábam, de ennek csak az lett az eredménye, hogy megint elestem. Az egész úgy nézett ki, hogy a lábamat fogja a micsoda, a fejem a földön, a fenekem meg a magadban, mint valami giliszta, akinek épp a közepe van fent, és a két vége meg lenn. Soha, de soha nem vállalok semmit, ahol futnom kell, ezt előre is mondom! Ilyet többet nem játszom, mert nem jó buli mindig a földön landolni. Nagy dirrel-dúrral tápászkodtam hamarosan fel, és a lábacskámat néztem, vajon rajta van-e még az a szörnyűség. Ekkor vettem észre, hogy ennek az árnyéknak a kiindulópontja egyenesen Hati. Szóval te vagy az, mi? No, de várj csak, most jövök én! És akkor szépen szépen egy kis fénygömböt csináltam. - annyira szépen ragyogott, még mindig elámulok a látványán, mintha valami boszorkányság lenne az egész. - és egyenesen farkas komára irányítottam. Itt az ideje, hogy elvakulj, kicsike. A gazdit meg majd lenyomom..

by **Askr** Szer. Márc. 27 2013, 09:08

Hati elégedetten morgott, mikor látta, hogy akciója sikerrel járt: az árnyékból formált csápok megakadályozták Szophiet és Vezért a futásban, így egy ideig nem kellett aggódnom. A lány fülsüketítően ordított és ha nem versenyeznénk, akkor bizony visszamentem volna segíteni. Viszont az egész játék volt és ezzel együtt jókorát kacagtam Szophien. Néhány pillanat múlva a jókorára megnőtt démonfarkas petem futott volna utánam, ha nem vakítaná el valami fényesség: Szophie volt az. Különleges képességet használt, más nem nagyon lehetett. A vakító fénysugár megártott szerencsétlen Hatinak, mert fejét ide-oda döntötte és nagyokat pislogott, hogy minél hamarabb elmúljon a hatása. Nagyon jól tudtam (elvégre én találtam ki a szabályt), hogy petestül kell beérni és magamban semmit sem érnék. Megálltam és egy pillanatig haboztam. Úgy tűnt, Szophie még nem teljesen ocsúdott föl a támadásból, miközben Hati árnyékai kezdtek meglazulni a lány és a pete körül. Nem hagyhattam cserben a társamat, még ha kevesebb, mint ötven méter is maradt hátra a távból. Hatinak segítségre volt szüksége, szóval egyenesen felé vágtáztam és habozás nélkül a nagyra nőtt démonfarkas hátára pattantam. Kissé meglepődve rázkódott meg, de az átmeneti vakulása jobban zavarta. Nyugtatóan megpaskoltam a pet oldalát, mire abbahagyta a remegést.
- Majd én vezetek, te csak menj előre! - szóltam határozottan, mire Hati egy nyugtázó morgással jelzett. Határozottan indult, elvégre valószínűleg Szophiék már rég kiszabadulhattak az árnyékokból és a célt jelző fa felé vágtázhattak. Amit akkor tehettem az az, hogy Hatinak szólok, ha egy akadályt jelentő fa vagy szikla kerül az útjába. Nagyjából ez azzal ért fel, mint egy profi kutyakiképző központnál, de ennél jóval egyszerűbb dolgom volt: az "Ugrás!" és "Kitérés!" utasításokat a fekete farkas pet tökéletesen megértette. A SAO építői ebben kiváló munkát végeztek és ezt be is ismertem. Viszont a játék trükkös-csavaros is volt egyben. Már tökéletesen láthattam a célt jelző fát, mely azon a lankás dombon volt. Hati jelzően felüvöltött és az árnyékai szertefoszlottak. Újra annak a kicsi, gyámoltalannak látszó farkaskölyök mutatkozott, akit kiköltöttem és barátságot kötöttem vele. A két lábam között helyezkedett el és nagyokat lihegett. Megviselte az átváltozás és a vakítás.
- Ne aggódj, innen átveszem. - nyugtattam meg és kételyek nélkül felkaptam és a pettel a kezeim között futottam. Már én is kezdtem kifáradni, főleg akkor látszott meg mindez, amikor a dombhoz érkeztünk. Csak reménykedni mertem, hogy Szophie addig nem előz meg vagy jöhet a szégyenteljes megalázkodás. Nem akartam egy lánnyal szemben veszteni, főleg nem futásban. Azt egyszerűen nem bírnám ki, épp ésszel...

by **Szophie** Szer. Márc. 27 2013, 21:20

Futok, futok, futok.. Háháhhh!! Hatott a varázslatos fénygömbös izéééééém.. És most együtt szerencsétlenkednek, hogy kikerüljék a dolgokat, úgy kell nekik. Ez az én szuperszónikus képességem, hogy milyen egy hasznos kis dolog, nagyon szeretem.:3 Pedig elsőre elég bugyuta dolognak tartottam.. Mondjuk akkor még azt sem tudtam, hogy vakító hatása van. Ohh.. Régi emlékek Aincradi első szintemről. Pedig azóta még nem is telt el sok idő, és már a nyolcadik szintet taposom. Egész jól összeszoktam a csipkelődő, bunkó farkasommal is, és még egy céhnek is a része vagyok. Érdekes emlékek, amikor még nem volt akadékoskodó a petem sem, amikor még minden parancsomat zokszó nélkül tejesítette, és nem is nyafogott.. Arról meg csak nem is álmodtam, hogy ilyen akaratos lesz.. Régi szép idők, hova tűntetek? Öhömm.. *Fut, fut..* Már közel van a cél, nem kell sok, és nyerünk, jeahh!! Bár a kis fiúcska itt lohol mögöttem, itt enne az ideje, hogy megerőltessem egy kicsit magamat.. Vezér már kilométerekkel előrébb jár, mint én.. Mr megint képtelen megvárni, a kis akadékoskodó, cöhh.. Szép kis pet.
* Teljes erőre kapcsol a futásban.*
- Speeeeeeed! - kiáltottam, közben hátra néztem. A fiú a kezében hozta az állatot. Milyen aranyos.^^ És a farkas is a régi volt, ugyanolyan kis édes volt, mint elsőre. Közben előre fele loholtam, és loholtam, és már csak két méter volt a célig..
- Ez azzzz, nyerek!! Szuper király vagyok!! - kiáltoztam. Éééééééss.. *esik.* Persze, hogy utamat állta egy kő.
- A fene! - morogtam, a porban fetrengve. Ilyen nincs.. A farkas meg már rég a célvonalban tapsikol. Nagyon jó.. És az ellenfelem is itt van a nyakamon.. Nyernem kell!!! És kézzel, lábbal előre fele tuszkoltam magam, csak azért is.. Nincs időm most felállni, beérek én így is. *Kar kinyújt.*
- Nyereeeeeeek! Csak azért is!! - kiáltottam, és pont akkor raktam oda a kezemet a célvonalat jelentő fához, amikor a fiú.
- Akkor ez döntetlen? - kérdeztem, miközben elkezdtem leporolgatni a ruhácskám.
- Jó kis párbaj volt. - mosolyogtam rá. - Remélem, még találkozunk.. És ha bármi segítség kell, nyugodtan szólj.. Öhmm.. Bejelölhetlek barátnak? Mármint.. Hogy tudj szólni, ha találkozni szeretnél, vagy segítséget valamiben.. - kérdeztem bizonytalanul. Nem voltam biztos benne, hogy ő is szeretne a barátom lenni.

by **Askr** Szer. Márc. 27 2013, 23:04

A végére nagyon meg kellett húzni a futást, főleg azért, mert Szophie már minden tartalékát beleadta egy utolsó rusholáshoz. Már amennyire én is tudtam, belehúztam, mert még mindig ott volt a pakliban a vesztés esélye. Hati biztató vakkantásokkal sürgetett meg. Még a csuklómat is megharapta, hogy a sprintelésre ösztönözzön. Eszembe jutott egy film... a Forrest Gump? Talán igen. A pasas átfutott egy fél kontinens, puszta cél nélkül, mégis híressé vált. Annyira, hogy egy tömeg követte, de aztán a sivatag kellős közepén visszafordul azzal a szöveggel, hogy "Elfáradt, most hazamegy". Elképzeltem: verseny közben meggondolom magamat és ugyanezzel a monológgal hátat fordítok, s elmegyek. Nem, ebben az életben aztán nem! Hajtott a harci szellem, a győzelem utáni vágy és persze a petem is. Olyan sebességre kapcsoltam, amennyire csak telt tőlem. Fej-fej mellett haladtam Szophieval. A lány nem vette észre, hogy egy szikla állt az útjába és belement. Nem foglalkoztam vele, hisz' két méter volt hátra az egészből és a fehér farkaskája, Vezér már beért. Hati kiugrott a karjaim közül és hogy úgy tűnjön, mintha mindvégig futott volna, a fajtársa mellé szökkent és diadalittasan ugrándozott, miközben éles vakkantással hívogatott. Az utolsó pillanatokban, amikor az idegek pattanásig feszültek, én is hibáztam: a fa egy kiálló gyökerében megbotlottam, de legalább előre estem. Homlokomat fájlalva simogattam, miközben azon kaptam magamat, hogy Szophieval egyszerre érintettük a fát.
- Azt a mindenit! - füttyentettem meglepetten. - Holtverseny!
- Akkor ez döntetlen? - kérdezte, ruháját leporolgatva. - Jó kis párbaj volt. Remélem, még találkozunk.. És ha bármi segítség kell, nyugodtan szólj.. Öhmm.. Bejelölhetlek barátnak? Mármint.. Hogy tudj szólni, ha találkozni szeretnél, vagy segítséget valamiben..
Meglepetten ért a barátságos közelítés, de semmiképpen sem akartam visszautasítani. Főleg azután, hogy mennyire jól szórakoztam. Bárcsak ne lett volna vége...
- Nagyon élveztem a játékot, köszönöm szépen. - hunyorítottam és határozottan a jobbomat nyújtottam. - Legyünk barátok. És köszönöm az ajánlatot, kedves tőled.
Miután megvoltunk a barát bejelöléssel, elváltak útjaink, de biztos voltam benne, hogy még találkozok Szophieékkal. És ha úgy nézzük, a lánynak és petjének hála tudtam meg, mire képes az én kis társam.

//Köszönöm a játékot! Smile

//

by **Cardinal** Szomb. Márc. 30 2013, 17:43

Ossu!

Futóverseny, hmm... Nem rossz ötlet, és a megvalósítás is izgi lett Very Happy

Döntetlenetek 10 xp-t és 40 aranyat hozott a konyhára (1. szint). Lezárom a párbajt!

by Ajánlott tartalom

Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!

Re: Askr vs. Szophie avagy farkas párbaj!