Re: Ozirisz vs. Szophie avagy tanítómeccs

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 07 2013, 19:44

A világ rendbehozására Szophie felhúzta a szemöldökét. Nem nagy dolgokra gondolok, csak annyira, hogy mint eddig, ezután is legyél ember az embertelenségben. Lógj ki a közönyös emberek sorából. De kevés hozzád hasonló van, és ugyebár egy fecske nem csinál kisfecskét, ahogy egyedül nem fogod tudni rendbeszedni a világot. Légy önmagad, mindkét világban!
A fellökés utáni hátrálásomra megjegyezte, hogy az előbb nem csináltam ilyet. Várjunk csak, mintha valaki rásegített volna az esésre. De sebaj - mondtam nevetve. Hiába próbáltam meg hátrálni, utolért. Bár ez várható volt, a gyorsaságunk közti különbségből, hiszen amíg én egyet támadtam, volt olyan kör, hogy ő háromszor. És lehet, hogy még nem is a teljes gyorsasága volt, hiszen még van, hogy a késének a mozgását se tudom követni, és csak reflexből vagy levédem, vagy nem. De azért megnyugtat, hogy időnként sikerült kivédeni.
Aztán beleállította a kését a lábamba, majd magához rántott, és a mellkasomba szúrt egyet. Még szerencse, hogy ebben a világban nincs fájdalomérzet... Közben fel sem tűnt, hogy a kardom beleállt a hasába, miközben magához rántott. Bár a párbaj sorsa el van dőlve, már csak 1-2csapásra lehetek a párbaj végétől. De nem is a győzelem a lényeg, hanem, hogy megtanuljam az alapokat. Ami már valamelyest megy, bár még van hova fejlődnöm. De szerintem így, az ébredésem utáni második napon nem olyan rossz.
De kicsit furcsa számomra, ahogy itt ücsörgünk, egymás mellett. Illetve ebben nincs semmi furcsa. De normál esetben a kinti világban mindketten halottak lennénk, ha egy kés vagy egy bicska lenne a mellkasunkban. Ehhez még hozzá kell szoknom...

Sebzés: 4
Páncél: 0 (max.2)
Élet: 8 (max.15)

by **Szophie** Szomb. Szept. 07 2013, 20:33

Ember az embertelenségben.. Ízlelgettem egy darabig a szavakat, de valahogy nem tudtam magam az ember részbe belehelyezni. Az egyszerű emberek sorából kilógok, az biztos. Máshogy látom a világot, máshogy állok hozzá a dolgokhoz. Legalábbis állítólag.. Azt is mondták már, hogy kétízű vagyok. Vagyis ellentétes.. Vagy mi fene.. Szóval édesen keserű bab. Az vagyok! Legalábbis elvileg. Igen, Tachi pontosan ezt mondta. Vagy valami ilyesmit. Nem biztos, hogy ez volt a lényege. De innen indult a dolog.
Viszont az, hogy nem vagyok közönyös, nem illett annyira rám. Abban a pillanatban éppen nem voltam az. Talán a SAO óta kezdtem ebből is kigyógyulni. Talán tényleg nem vagyok közönyös.
- Az esésre rásegítettem, de arra nem, hogy menekülj a közelemből. - forgattam a szemem.
A szemeibe néztem. Látni akartam, mit érez. Látni akartam a küzdeni akarást. De nem láttam mást, csak a megnyugvást, hogy ez csak egy sima gyakorló párbaj, és nem lesz semmi baja. Ejjejj.. Ez így nem olyan jó. Persze élvezem a tanítást, de jobban szeretném, ha komolyan vennénk. Persze hogy vehetnénk úgy ennyi szintkülönbséggel? Azt hiszem, majd keresnem kell valakit, aki kihívást is jelent. Régóta nem voltam olyan párbajon, ami nem egyszerű játék, vagy gyakorlás lett volna. Szükségem lenne már egyre.
- Utolsó csapás? - kérdeztem, és mielőtt válaszolhatott volna, kihúztam a mellkasból a késem, és azzal a lendülettel megpróbáltam beledöfni a lábába. Ha sikerült, ha nem, felpattantam mellőle, és farkasom felé pillantottam. Aggódtam érte. Rendben van, hogy első szinten vagyunk, meg ilyesmik, de azért mégis csak ez volt az első alkalom, hogy védett területen kívül ennyire eltávolodtunk egymástól.

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 07 2013, 22:02

Az ember az embertelenségben mondással elgondolkodtattam Szophie-t egy pöttyet. Az eséssel kapcsolatban annyit mondott, arra valóban ő segített rá, de a menekülésre nem.
Nem menekülök, egyáltalán nem menekülök, csak olyan gyors vagy, hogy még időnként a mozgásodat se tudom követni, nemhogy a késedet - mondtam mosolyogva - távolabbról indulva viszont van esélyem felkészülni a hárításra. Aztán azt vettem észre, hogy a szemembe nézett, majd megszólalt: "Utolsó csapás?" ahogy kimondta, húzta ki a mellkasomból a kést, és tudtam mire készül. Még egy támadásra, és gondoltam a mellkasomba szúrja vissza a kést. Amennyire csak tudtam, odébb gurultam a zöld fűben. Blokkolni sajnos nem tudtam, így megpróbáltam kitérni. Egy pillanatig azt hittem, hogy sikerült, de ahogy keltem fel, észrevettem két dolgot. Egy kést a térdemben, és egy felugró ablakot. Az ablak a párbaj vége üzenet volt, amit 1-2 másodperc múlva okéztam is le. Majd a fogadóban átbogarászom a statisztikákat, meg mindent.
Körbenéztem, és láttam Szophie elmerengett a messzeségbe. Minden bizonnyal a cuki és gonosz Vezért kereste tekintetével, mint korábban is.
Ejj, pedig azt hittem, sikerült – mondtam – pedig nem kellett volna sok – mosolyogtam rá a lányra.
De azért már sikerült egy kicsit tanulnom legalább, bár még van hova fejlődnöm. Remélem még párbajozunk valamikor, amikor már kicsit magasabb szinten leszek, és jelentek egy kis kihívást is. - mondtam mosolyogva az első aincradi barátomnak. Visszagondolva, a párbaj előtt még csak harcolni sem tudtam. Amikor pedig a kardom is elrepült... na az szép volt. Megért volna egy videót, az tény. Ahhoz képest szerintem egész sokat megtanultam az itteni harcról. Volt néhány támadása, amit sikerült levédenem, bár nem mindet. Majd idővel erősebb és gyorsabb leszek, mint most.

Sebzés: 4
Páncél: 0 (max.2)
Élet: 7 (max.15)

by **Szophie** Vas. Szept. 08 2013, 12:14

- Ohh.. Bocsi. - álltam meg mozgás közben. - Én próbálok lassú lenni, de néha megfeledkezem magamról. Hogy mennyit számít pár szintecske.. - sóhajtottam.
Egy csapást még bevittem neki, és ahogy számítottam rá, vége is lett a párbajnak. Gyors bezártam a felugró kis ablakot, és ellenfelemnek nyújtottam a kezem.
- Azért jó voltál! Büszke vagyok rád! - mosolyodtam el, ahogy felhúztam a földről.
- Mihez nem kellett volna sok? - nevettem el magam. - Hogy te nyerj? Végül is igazad van, nem sok volt hátra, csak úgy.. - ránéztem az életpontjaimra - még negyven életet kellet volna levenned tőlem. - nevettem. Az még úgy tíz csapás..
- Fejlődni mindig van hova. És igen, tényleg nagyon ügyes voltál. Főleg ahhoz képest, hogy az elején még megfogni sem tudtad a kardod.. - füttyentettem egyet Vezérnek, aki épp egy pár mobdisznó farkas általi halálát hirdette ki.
- Amire te magasabb szinten leszel, én is azon leszek. A különbség meg lesz közöttünk mindig. Persze lehet, hogy valamit csökken, de annyit azért mégsem..- megszántam egy picit, hisz mégis csak reménykedett abban, hogy behozhat valamit a lemaradásából. De ahogy Vezért ismerem, ahogy ő hajt.. Nem hiszem, hogy engedni fogja, hogy lazsáljak. És ha nem lazsálok eleget, akkor közelebb kerülhet hozzám, de én továbbra is fölényben leszek vele szemben. És már egy szint is sokat számít ezen a helyen, nemhogy ennyi.. Ezt ez a párbaj is bizonyíthatja. Egy idomár - aki azért valljuk be, nem sokat ér a pet nélkül - egyes sebzéssel, simán legyőzött egy kardforgatót, csak mert hatalmas a különbség kettőnk között.
- És tudod én nem is szeretnék veled harcolni. A barátaimmal inkább sütizni szoktam. Szóval remélem, még összefutunk egy cukrászdában, vagy ilyesmik.. - mosolyodtam el, és ezeket a szavakat egyszerre búcsúnak is szántam. Vezér már ott lihegett mellettem, és csupán a nézéséből meg tudtam állapítani, hogy kissé komolyabb kihívásra vágyik, mint az első szintű disznók.
- Mi megyünk magasabb szintekre mobozni. Neked pedig ajánlom az itteni disznókat, remek gyakorló felek. - elmosolyodtam, intettem egyet, majd megfordultam, és eltrappoltam. Egyenesen egy cukrászda felé vettem az irányt, hogy jól belakmározhassak ott, és utána teli hassal induljunk irtani a vadállományt.

by **Ozirisz** Vas. Szept. 08 2013, 21:12

Semmi baj, a gyorsaságot a rendszer adja, és nem könnyű akarattal befolyásolni, annyira még nem hinném hogy előrehaladott a technológia - mondtam Szophie-nak,
Kicsit zavarba hozott, ahogy megdicsért, talán még el is pirultam közben. Tényleg? - kérdeztem vissza, nagy bociszemekkel nézve.
A nem kellett volna sok mondásomat kicsit félreértelmezte. Nem, nem a győzelemhez, hanem az utolsó csapás kivédéséhez... Egy pillanatra azt hittem sikerült, aztán felugrott az ablak... - mondtam neki.
Majd füttyentett a farkasának, aki a pixeldisznók szétesésével volt elfoglalva.
A szintkülönbség meg fog maradni köztünk, maximum csökkenteni tudom idővel, ezzel tisztában vagyok, de az eredmény ugyanaz. Szép lassan megerősödök. Igaz, a Frontharcosok szintjét nem mostanában közelítem meg, de remélem egy szép nap én is közéjük állhatok egy szintvezér elleni harcban. - mondtam mosolyogva az idomárlánynak.
Majd közölte, hogy nem is szeretne velem harcolni. Inkább sütizni szokott a barátaival.
Ebben igazad van, minden bizonnyal még összefutunk a Sweet Dreams cukrászdában, akár máshol, és jókat beszélgetünk. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm, hogy tegnap is segítettél eligazodni a városban, és azt is, hogy ma megtanítottad az alapokat. Minden esetre, akármi gond van, vagy ha csak beszélgetni akarsz valakivel, csak szólj nyugodtan - mondtam mosolyogva a lánynak - Barátok vagyunk, és a barátok összetartanak, és ha baj van, segítenek a másikon. Rám számíthatsz!
Majd mondta, hogy elindulnak a magasabb szintekre vadászni. A morcos farkas minden bizonnyal megunta a disznók ízét, már ha van nekik, és érzi ezt Vezér. De Szophie elmondása alapján az első szintű disznókkal nem elégszik meg, és kihívást szeretne mindig. Valamint a lány említette, hogy az itteni disznók kiváló ellenfelek számomra.
Én még egy kicsit gyakorlom amire megtanítottál. Minden jót, még találkozunk! - mondtam a lánynak, aki 24óra leforgása alatt többet segített nekem, mint odakinn a legtöbb ember évek alatt. És elindultak vissza a városba, én pedig karddal a kezemben megindultam a fa tövébe, ahol Vezér korábban ritkította a disznóállományt, várva a respawnjukra. Majd alkalmaztam mindazt, amit az imént a barátomtól megtanultam a harcról.

by **Cardinal** Szer. Szept. 11 2013, 20:20

Ossu!

Lezárom a párbajt, jutalmatok 25 xp és 70 arany.

by Ajánlott tartalom