Cearso és Judy, avagy volt íjász segít az íjásznak

Reggel rosszul ébredtem, persze ezt egy párüzenetnek köszönhettem, amelyek felvertek korán reggel. AZ üzenetek tartalma nem más volt, mint egy egyszerű szerverhír ("megváltoztak az új játékosok számára a kezdő szint rendszer... blablabla"), Mogorva íráshibás három oldalas hiszti- és dühsorozata ("ÉN UTÁJJNI MOSCKOS ADMINOAT!!"), meg egy sértő levéltartalom egy vörösindikátoros játékostól (tartalma túl csúnya, így nem részletezem egyetlen szavát sem) - akinek egy társát a visszavonulási időszakomban sikerült elcsípnem -, aki fenyegetőzött, hogy ha megtalál, bitekre fog szabdalni. Hát találjon meg, aztán megnézheti magát... és persze talán majd ő is megtanul ezek után szebben is fogalmazni egy üzenetben.
A kávémat elkészítettem, de csak nagyon lassan ittam meg. Idő kellett hozzá, hogy teljesen magamhoz térjek, és felvegyem a normális testritmusomat. Ilyenkor mire gondolok a reggeli kávé mellett? Pontokban összefoglalva:

1. Hogy van Oz vajon?
2. Mik a mai céhvezetői teendők?
3. Kikkel fogok ma találkozni baráti csevejre vagy legrosszabb esetben egy csúnya összeveszésre?
4. Milyen küldetésekre jelentkezzem ma?
5. Mit igyak este? Bort vagy aszút?
6. Gyakoroljak ma vagy nézzek be a boltba?
7. Vajon mikor fog normálisan viselkedni Mogorva?

A kávé elfogyasztása után tíz perc bámészkodási idő elteltével megmosakodtam és felöltöztem harci felszerelésembe. Az edzést választottam a bolt helyet, aztán majd jöhet valami komolyabb küldetés felvétele, ha sikerül kikapnom valami olyat - persze, ahhoz mihamarabb át kell verekednem magam az amúgy is táblához mindig odatömörülő tömegben, amíg még van egy küldetés egyáltalán. A küldetés után jöhet a kevéske céhügy, aztán majd egy kocsmapéntek Ozzal.
Rövid időm belül a város védett zónájából kilépve rögtön a Kezdetek Erdejében találtam magam. Néhány méterrel odébb attól a helytől, ahová játékba kerülésem óta mindig is elzarándokoltam. Az edzseim most már egészen jól fognak működni hármas szintű akrobatika mellett. Ám először csak bemelegítést végeztem kar és láb nyújtással, előre és hátra hajlással, guggolással és felugrással, majd azután vettem elő az Acélkarmot és a Cseppkövet, melyekkel gyakorló mozdulatokat csináltam.
Szeretek egyedül edzeni ezen a helyen és nagy nyugalomban, de persze örülnék valamelyik barátnak is, akivel együtt edzem.

A mai reggelben nincs semmi különleges. Felkelek, persze megint a főtéren. Gyorsan összeszedelőzködöm majd elindulok. Útközben megnézem magam egy kirakat üvegében, ilyenkor mindig elalszom a frizurámat. Pár percig nézem magamat amikor leesik, hogy ilyen nem fordulhat elő a játékban. Ezt meg is jegyzem magamban. Továbbmegyek majd betérek a cukrászdába. Leülök egy asztalhoz majd az érkező felszolgálótól a szokásos vaníliát rendelem.
Mit is mondott Nio? Szeretné ha felismernék az NPC-k, azt hiszem ez ügyben talán tudok segíteni.
Gyorsan lejegyzem magamnak az ötletemet, amikor a pincérlány leteszi elém az édességet majd elmegy.
Nem várok senkire, szóval beleharapok a sütibe, és azon nyomban ki is köpöm. A fene egye meg ezt a hülye memóriámat. Már megint elfelejtettem, hogy utálom a vaníliát.
Na mindegy, visszahívom a pincérlányt és kicseréltetem, most már egy olyanra, amit szeretek is. Nem időzök sokat, csak megeszem az adagomat, kifizetem a számlát, majd megyek is tovább.
Hirtelen nem tudom merre menjek, úgy döntöttem rám fér egy kis edzés, úgyis rég használtam a fegyverem, a végén még berozsdásodunk.
Tehát elindulok a Kezdetek Erdeje felé, ki tudja talán összefutok egy másik kezdővel és akkor elláthatjuk egymás baját.
Alig lépek ki a védett területről, máris egy ismerős alakot pillantok meg. Judy az.
Éppen bemelegítést végez, majd előveszi a fegyvereit és elkezdi csapkodni a levegőt.
Tehát árnyharcos. Ez nem derült ki a legutóbbi találkozásunkkor.
Én sem akarok lemaradni, előveszem az íjamat, majd a lába elé lövök egy nyilat, persze akkora távolságba, hogy még véletlenül se találja el a lányt. Megvárom amíg rám figyel.
-Nem bánnád ha én is csatlakoznék? 

a gyakorlasom esemenymentesen ment, bar azert igyekeztem eberebb lenni, mert hiaba a kezdetek erdeje, meg itt is szamitani kell varatlan tamadasokra, es persze, hogy engem mindenkeppen kiszemelnek a vorosek, mert en vagyok az elsoszamu rendfenntarto, akinek a feladata megallt parancsolni az ok armanykodasaiknak a tisztessegesebb jatekosok es a kicsik ellen.
es lam, ekkor egy nyil all bele a foldbe, pont a labam ele. onvedelmi reakciom ilyen helyzetekben szokott beindulni... ahogy a nyil jott, ugy repult vissza a felado fele a cseppko, de az eppen eltalalt egy vadat, aztan repult tovabb bele egy faba. mivel figyelmezteto lovesnek veltem a nyilat, igy en is figyelmezteto dobast inteztem az illeto fele. persze szerencsere senkinek nem esett baja, csak az eltalat vadnak, ami be is kerult az inventorym-ba.
kiderult, hogy a "tamado" nem valami rossz szandeku voros indikatoros volt, es nem hinnem, hogy csak ugy meg merne tamadni, mivel ujonnan ismert barat... cearso volt az.
- cearso? jaj, te vagy az? nagyon megijesztettel... azt hittem, valami bosszuvagyo voros indikatoros vagy, bar nem reg kaptam egy fenyegeto uzenetet - odamentem a fahoz es kihuztam a kest belole. a kerdesere, hogy csatlakozhat-e,  mar teljesen lenyugodva bolintottam.
- miert ne? mindig orulok, ha valakinek a tarsasagaban gyakorolhatok. annal jobban megy az edzes, es az ismerkedes is. ugy latom, te ijasz vagy... en is az voltam, amig vegul ugy nem dontottem, hogy arnyharcos leszek - persze, ha mar tudom, hogy o ijasz, akkor hadd tudja, hogy az en kasztom mi. bar ez az elso talalkozoaskor sose derult ki, mivel nem is volt rola szo. bar ha nem is mondtam volna, akkor is mar rogton vagta volna a keseimbol, hogy arnyharcos vagyok.
egy pillanatra megint beleneztem az inventorymba felmerni a beszerzett zsakmanyt, majd kinyomtam a menujet.
- ha gyakorlunk egyutt, akkor ezt parbaj-rendszerben tegyuk meg, mert ha vedett teruleten kivul kihivas nelkul gyakorlunk, es veletlenul megsebezzuk a masikat, felesleges sarga vagy narancs indikatort kapnank, es az meg nekem nem lenne tul jo... bar a sarga az meg teljesen oke, mert az kocsmai verekedes szintjen szamolhato. szoval allor akarsz egy fel eletes vagy teljes eletu parbajt?

//ordog kijatszva XD A beszedett vad az nem ervenyes a szafarira, csak ugy poen kedveert lett beleirva//

Amint ellövöm a nyilat, azonnal jön is rá a reakció. Eldobja felém az egyik kését. Nem mondom gyönyörű mutatvány ahogy a fegyver eltalál egy vadat, majd belefúródott a mellettem álló fa kérgébe. Pár éve még nekem is ment volna ez a mutatvány, de "az" óta sokat rombolódtak a képességeim.
-Nem teljesen erre a reakcióra számítottam,- mutatok a késre a fában.- de ez érthető, hisz még csak egy kezdő vagyok.
Jobb ha azt hiszi, hogy kezdő vagyok. Nem akarom felhánytorgatni a gyengeségeimet.
Megkönnyebbülök, amikor felismer. Nem hiszem hogy jó vége lett volna, ha nem teszi meg.
Azt mondja ő is íjász volt, talán segíthetne visszaterelni a régi mederbe. 
-Láttam a késeidből, amikor ideérkeztem. Azért is lőttem, hogy én is bemutassam a fegyverem. Arra nem is gondoltam, hogy ezelőtt íjász voltál. Ez egy nagyon jó hír, akkor talán tudsz segíteni néhány mozdulatban.- A végét talán egy kicsit túl lelkesen sikerült mondanom.
-Persze, miért ne?- Bár engem a sárga indikátor nem zavarna, de ha ő ezt szeretné.
Megnyitom a menümet, és elkezdek keresgélni az opciók között. Persze hogy nem találom meg elsőre.
-Egy pillanatot kérek.- persze biztos hogy nem lesz elég egy pillanat, de azért buzgón keresek.
-Ezt nem hiszem el, pedig egyszer már megtaláltam.
-Végre, megvan.- mondom örömömben, amikor megtalálom, amit ennyi ideig kerestem.
Beütöm a párbajra hívás részleteit, majd rányomok a küldés gombra. Ha mindent jól csináltam, akkor a következő pillanatban fel kéne ugrania Judy előtt a fél életes párbajra szóló felhívás. Azt hiszem ha tényleg csak gyakorlunk akkor nem kell ennél több.

- Sajnos a rendszer miatt már nem tudom használni az íjat, így csak szóval tudom majd mondani neked időnként, hogy használd ki az íjászok adta lehetőségeket - mondtam neki.
Ezután egy ideig vártam, hogy Cearso - felszólításra, hogy egy kis pillanatot kér - kikutatja a párbajos opciót. Csak vártam, és vártam, és vártam, és vártam, és vártam, eltelik egy hét, majd egy év... s az író megigazítja a lemezt, én meg bealudtam...
Csak vicceltem. Nem vártam ennyit, csak legalább egy öt percet, ha jól jár az órám a térképem felett. Végül Cearso csak megtalálta a párbaj opciót. Egy fél életes kihívást küldött. Túl rövid lesz ez, de ha ő ezt akarja, akkor elfogadom úgy, ahogy van. Ráütöttem az "elfogadás" gombra.
- Oké, ahogy lejár a visszaszámláló, kezdjük... de várjunk! - Ekkor levettem magamról az összes harci felszerelésemet. Csak azért is, mert úgy lenne fair, ha valamennyivel alacsonyabb lenne a stat pontjaim, hiszen végül is egy kezdő szintű játékosról van szó, akit full felszerelésben egy ütésre (ki tudja, mennyi a hp szintje) akár már vereségbe is csapnám. Ez viszont egyáltalán nem jó. És az ilyen rövid párbajokat is utálom. És nemhogy magamból indultam ki, hanem Ichiga Zakuroból, akivel anno párbajoztam.
Mikor már csak a rendes kinti öltözékem maradt rajtam, addigra mindjárt a nullához is ért a a visszaszámláló, és a párbaj a kezdetét veszi.
- Ne feledd, Cearso, az íjászok nem éppen frontharcosk, de ha leleményes vagy, akkor ki tudod használni az előnyöket és a károkat - mondtam neki. - Az íjászok majdnem olyanok, mint az árnyharcosok, leleményesek és taktikai rajtaütők. Na lássuk akkor, hogy harcolsz!

HP: 105 élet
Sebzés 20

//Harcrendszer szerint megy a csata. Szerintem a spec képiket felesleges használnunk O.o

Judy Noxia (Sebzés: 14 /kés, Minden 6. körben pihen, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Judy Noxia
Judy Noxia
Cearso (Közelharci sebzés: 1, Távolsági sebzés: 2, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)
Cearso
Cearso
Cearso
Cearso
Cearso

Egy ideig nem fogok támadni//

Judy elfogadja a felkérést majd elkezdi levenni a felszereléseit.
-Most meg mi van? Határozottan emlékszem- nálam már ez is nagy szó- Hogy párbajra hívtalak, nem pedig valami másra.
Azért a biztonság kedvéért leellenőrzöm.
Igazam van, de akkor miért kezd el vetkőzni?
Nézz csak rá, látszik rajta, hogy egy magasabb szintű sokat tapasztalt játékos. Már most megsajnált. Kellett neked két évig szinte semmit se csinálnod.
Megsajnált volna? Vagy csak...
-Ne is próbáld elterelni a figyelmem. Egyébként is a szívem már másé.- Megfordulok és a lehető legtávolabb megyek mielőtt lejárna a számláló. Amint a számláló a nullához ér felajzom az íjam és csak ez után fordulok vissza. Felemelem a felajzott nyilat, majd célra tartom, de nem tudom elengedni a lövést.
Nem tudom megtenni.
Mi ebben a nehéz? Csak engedd el a húrt és meg is volnánk.
Akkor se megy.
Már korábban is csináltál ilyet.
Akkor veszélyben voltam, most teljesen más a helyzet.
-Nekem.. nekem ez nem megy.- engedem le az íjamat.- Nem tudok rád lőni. Egyszerűen nincs rá erőm.
Leülök egy fa tövébe, majd a fa törzsének támasztom a hátam, majd leteszem magam mellé az íjam.
Sóhajtok egy nagyot.
-Nem vagyok én az a nagy harcos fajta.
Kiengedek még egy sóhajt.
-Kellett nekem itt ragadnom.
Felnézek az égre.
-Minden amit tudok, kimerül abban, hogy a kinti világról ábrándozom.
-Na meg ebben.- felveszem az íjam, ismét felajzom, majd az árnyharcos felé lövök. A nyíl jóval a lány lába előtt áll meg.
-De ez is maximum egy figyelmeztető lövésnek számíthat.

//hp:10
közelharci sebzés: 1
A távolsági sebzés: 4
a többihez nem értek//

//Cearso, Judy nem pucéran áll, ott van a sima pont nélküli utcai öltözetében XD Na jó, akkor a kockadobálósdit hagyjuk, de a támadási sor//

- Miről beszélsz? - néztem rá a fiúra, amikor kijelentette zavartan, hogy a szíve már másé. Addigra már a sima utcai öltözékemben feszítettem, mire levettem az utolsó páncélomat is, majd egy kis nevetést hallattam. - Jajj, ugyan, nem! Csak a harci felszereléseket dobtam le magamról, és látod, hogy nem vagyok meztelen alatta. Kicsit túl büszke lány vagyok ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjek, mint a legtöbb könnyen megkapható nőcike. Amúgy nekem is van egy párom, és soha nem merném őt semmiképpen sem összetörni, számomra csak ő létezik a világon. Azért szedtem le magamról a statos felszereléseimet, mert úgy lenne fair, ha egy kicsit leamortizálom magam arra a stat szintre, hogy könnyebben megmutasd, hogy mit tudsz a harcban.
Most, hogy már a késeim sincsenek nálam, bunyós harci állást vettem fel, és figyeltem a még a közben magyarázó fiúra, aki arról beszélt, hogy ő nem nagy harcos.
- Ha kikupálnak, és öntenek a fejedbe a jó tanítóid, mint például én, ezt és azt a fejedbe, még nagyon jó harcos és íjász lennél, hidd el. Vagy ha netán nem jön össze a dolog, még tudsz egyszer kasztot váltani, de ahhoz jól át kell még gondolnod a döntésedet, mert ha kasztot váltasz, később nem válthatsz aztán vissza, ha meggondolod magad.
Cearso aztán megint előadta ugyanazt a mozdulatot, amivel egyszer a frászt hozta rám, mert nem figyeltem a hátam mögé, és nem is számítottam rá. Most csak figyeltem, ahogy lő a lábam elé. Ránéztem az íjra, majd a fiúra.
- Nos... elsőnek azt javaslom neked most rögtön, mivel már párbajozunk, hogy próbálj rejtőzködni, és leshelyről támadni. Vagy akár kezdj el körülöttem rohangálni, és úgy rám lőni. A legtöbb íjász nagyjából így kezdi a harcot, aztán ahogy megy a menet, úgy találják fel magukat. Hajrá, akkor mutasd, mit tudsz!
Egyelőre nem támadom a fiút, csak igyekszem kerülni a támadásait.

HP: 105 élet
Sebzés 20

/Tudom én, de nem hagyhattam ki/
-Ha nem tudok rendesen harcolni, akkor nem teljesen mindegy, hogy milyen kasztú vagyok?
Egyébként se hiszem, hogy a többi kaszt elég közel állna hozzám.
Igaz, nem teljesen egyedül döntöttem az íjász mellett, de ki a fene gondolta volna, hogy nem adhatom át az öcsémnek a stafétabotot?
Elég az önsajnálatból! Állj fel és mutasd meg mit tudsz, fogd fel az egészet egy játéknak. Szeretsz játszani, nem?
-Rendben.
Mondom ki hangosan. Hogy Judy szavaira, vagy a saját belső monológomra azt én magam se tudom.
Felállok és bebújok a fa mögé, aminek a tövében eddig ücsörögtem, és a hátamat a fának támasztom. A futkározás nem az én stílusom. Futás közben nehezen tudok pontosan lőni. Legalábbis kint nehéz volt, és nem akarom kipróbálni, idebent mennyire különbözik a helyzet.
Szóval mit is kéne csinálnom?
Szinte biztos látta, hogy ide bújtam, tehát a meglepetés előnye kilőve. Mivel a legközelebbi rejtekhelyféleség eléréséhez is legalább egy pillanatra a látómezejébe kell kerülnöm, ez sem számít igazán jó megoldásnak.
Talán másszak fel a fára? Elérni biztos nehezebben fog, és nekem is nagyobb lesz a látómezőm, de sokkal kisebb lesz a mozgásterem. A fáról fára ugrálást egyenlőre hanyagolnám.
Akkor mit is kéne csinálnom? Megvan.
Felajzom az íjamat, és bugyuta arcot próbálok vágni, majd kihajolok a fa mögül úgy, hogy csak a fejem látszódjon a felkészített fegyver még ne.
-Bocsi, elfelejtettem mit is mondtál, mit kéne most csinálnom?
Amíg nem válaszol fenntartom a bugyuta arcot.
Amint belekezd a szövegbe előkapom az íjamat és lövök , megszokásból a jobb vállát célzom. Az emberek mindig a bal oldalt védik jobban, ezért legtöbbször jobbra ugranak egy kilőtt nyílvessző elől. Nem mintha idebent számítana, hogy a jobb vagy a bal oldalt találom el, a sebzés az mindenhol egyforma.
-Hazudtam.
Komoly? Ezt is el kellett mondanod?
Miközben a lövedék elvonja a figyelmét letörök egy faágat és eldobom az egyik irányba, én pedig megpróbálok a másik irányba egy újabb fedezéket keresni.
Note to self: nem mindig lesz a közelben egy megfelelő tereptárgy, ami elvonhatja az ellenfél figyelmét, ezért be kell szereznem valamit, amit könnyű szívvel dobálgathatok. Mondjuk egy pakli kártyát. Majd beszerzem bűvészkelléknek, így senki se fog arra gondolni, hogy az is harci felszerelés.

/egy támadás, ha talál az 4 sebzés/

Ez most mit csinál? Elbújik egy fa mögé, úgy, hogy a szemem láttára (gyenge kezdés), aztán előjön, és behuppan a bokrok közé. Ha nem ismerném Cearsot, azt hinném, hogy ez a fiú kicsit se ért a harchoz, vagy csak hibbant. Még úgy igazán nem ismerem őt, de a viselkedéséből ítélve amúgy is egy fura srác.
Még ennek ellenére se szabad elítélni az ellenfelet, mert ki tudja, hogy mire készül igazából. De azért a bokorból kikukucskáló fej és a kérdezés annyira gyenge volt, hogy simán észre vettem a kibukkanó nyílvesszőt. Na, ez most meg egy megjátszott bambázás még jól jöhet, de ez még nem elég ahhoz, hogy elvonja a figyelmemet, ráadásul a bokrot se választotta jól, hiszen a napfény pont oda sütött, és megcsillant a fegyvere is a fényben.
- Gyakorolnod kell még a csata közti színészkedést - mondom neki, miközben elkerültem a kicsapódó íjat, aztán belevetettem magam egy nagyon sűrű, árnyékos csalánosba, ahol lopakodni kezdtem nagyon csendben (amíg engedi a lopakodásom) a sötét sűrűben, akár csak egy árnyék. Egyelőre egyáltalán nem szándékozom megtámadni Cearsot, csak szépen osongatok, és figyelem a fiút, hogy most mit fog tenni. Látni akarom, hogy az előbbieknél többet is tud mutatni; látni akarom, képes-e észrevenni, és utánam jönni; tudni akarom, mennyi kurázsi van benne; és el akarom érni, hogy több tapasztalatot szerezzen. Egy jó vadász mindig mozgásban van, és a mozgó prédára csap le. Egy helyből viszont nem a legjobb lövöldözni, mert idővel hamarabb is felfedezik rejtekét.
Csak megyek és megyek nesztelenül a sűrűben Cearso körül, és figyelem a fiút, hogy mit fog csinálni, és mit tervel annak érdekében, hogy legalább néhány hp pontot kiüssön belőlem. Ezért is meg kell neki harcolnia, és ezt nem is szabad feladni, bármibe is kerüljön.
Nos, szürreális az én tanító módszerem, de nem szabad keménykedni tanárként és máris a mély vízbe dobni a tanítványokat, hadd bontakozzanak ki. Ez a tanító edzés-stílus nagyon jót fog tenni a fiúnak.