[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..

Egyre jobbak voltunk, már ami a taktikázást és annak eredményességét illeti, Yuichi is betalált, és a többiek is, Shioriharának pedig végre elszakadt az utolsó fonala is. Eleinte csak messziről, de figyelmesen néztem a lányt és az őt ért változásokat, pillantásom időzött egy kicsit Azumin is, a látottak azonban nem töltöttek el túl nagy örömmel. A láthatatlan erő, ami a fonalakat tartja és valószínű magából a kristályból nyeri az energiáit, úgy tűnt, hogy a támadásaink és a próbálkozásaink után csupán átcsoportosította az erejét: minél több játékost szabadítunk ki, annál erősebben lesz fogvatartva a lány. Így tehát nem sikerülhet mindenkit megmenteni, legalábbis nem ezzel a módszerrel.
- Shizu, hagyd még… - mondtam a lánynak, hiszen láttam, hogy Shiro alig van magánál. Idő kell neki, mire felfogja a történteket, nem szabad így rázúdítani mindent, ráadásul ilyen hevesen. S már mentem is volna oda, hogy némiképp enyhítsem a rólunk kialakult benyomását a lánynak, ám megtorpantam, ő ugyanis Detrosshoz beszélt. Tekintetét követve íriszeim egy üres ponton állapodtak meg, ám mindezt mosoly követte: mégsem volt képtelenség a feltevésem.
- Szo és a másik csapat itt van, ők támadtak, amikor az életsáv magától csökkent. Hát persze – vontam le a következtetést hangosan is, ha valaki nem jött volna rá, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odaléptem Shiorihara mellé.
- Szia, én Hinari vagyok, a Justice League vezére – biccentettem a céhlogó felé – Nem lesz semmi baj, ha egy kicsit megnyugszol. Én is öreg voltam, ám te változtattál vissza, biztosan meg tudod tenni Detrossal is – folytattam, inkább biztatón, mint kérőn, direkt nem említve neki azt a tényt, hogy ő okozta az átváltozásunkat is – Mi segítünk, de neked is segíteni kell, és meg is mondom, hogyan – mosolyogtam rá – Te látsz mindenkit, mi viszont nem látjuk a céhtársainkat, és nem is tudunk beszélni velük. Elmondanád nekik, hogy itt vagyunk, és hogy ugyanazt a játékost kell támadnunk egymás után, ha el akarjuk szakítani a fonalaikat? Most a kardos és a farkasos lánynak kell támadnia Azumin kívül bárkit – magyaráztam - Ne aggódj, minden céhtársadat kiszabadítjuk, még azt a fiút is, aki be van zárva a kristályba. Még akkor is, ha Azumi, akaratán kívül, de ránk támad.
Ekkor vettem észre Lilithet, aki nem várta meg céhtársa válaszát, s annak háta mögött indult meg, támadásra emelve fegyverét. Nem igazán gondolkodtam, lábaim maguktól mozdultak, úgy ugrottam be Lilith elé, felfogva a sebzést, amit már nem tudtam kivédeni sem; csupán egy rögtönzött ellentámadásra futotta, reméltem, el tudtam gáncsolni. Le is ütötte a páncélom. Sóhajtottam.
- Nem szép módszerrel próbál eltenni láb alól a torony ereje – húztam el a számat, Shiorihara felé pillantva – A saját céhtársaidat fordítva ellened… biztosan nem tetszik neki, hogy már nem tud irányítani – ingattam a fejem – De ne aggódj, ha hangosan közvetítesz, hogy mi történik, seperc alatt elszakítjuk a többi fonalat is, utána pedig jöhet a kristály széttörése, együttes erővel. Mit gondolsz, benne vagy? ^^

Beugrok Lilith támadása elé, majd dobás a támadásra: ha sikerül, a fegyver nélküli erőm lesz Lilith sebződése, tehát 55-10=45, mivel nem a Katanával támadtam. Lilith ellen 4x jöhetnék, de csak két támadási kört használok, az elsőt pihenésre.

Összesítő magamnak (támadások száma a pihikörök miatt és sorrend):
(1) Hinari
(3) Yuichi
(2) Hime
(2) Shizuka

Hála Shiro és a többiek közreműködésének, mindenki megszabadult a fonalaktól, kivéve az – ezek szerint – két, kristályba zárt játékost. Nem volt más hátra, mint őket is megmenteni, habár aligha hittem, hogy megússzuk ezt sebződés nélkül.
- Mindenki, támadja azt a kristályt, amelyiket látja! Shiroi, kérlek a másik csapatnak is mondd el ezt – mosolyogtam rá a lányra, majd hozzá és céhtársaihoz fordultam – Sziasztok, én Hinari vagyok – mutatkoztam be nekik is – Ha elpusztítjuk a két kristályt, remélhetőleg a benne ragadt társaitok is magukhoz térnek, egyelőre kérlek mindig azt támadjátok, amelyiknek több az élete. Van egy olyan érzésem, hogy közel egyszerre kell elpusztítani mindkét képződményt, hogy kijuthassunk innen- húztam el a számat. Nem lesz ez így egyszerű...

Yuichi támadja a kristályt, 27 sebzés/találat, 3 kisköre van, a középső pihikör (tehát2x támad).
Összesítő magamnak (támadások száma a pihikörök miatt és sorrend):
(1) Hinari
(1) Yuichi
(2) Hime
(2) Shizuka

// Nem tudom ki jön, de az összesítés szerint én még ebben a körben nem voltam.   //

Csöndben hallgattam végig Livy kifakadását, és be kellett vallanom, hogy volt benne némi igazság. Meg tudtam érteni, szavai kétségbeesést és aggodalmat tükröztek, ám nem állhattunk meg itt.
- Nem, nem volt még ilyen küldetésünk – feleltem komolyan, a lány szemébe nézve, majd közelebb léptem hozzá, és a kristályra, majd Azamira mutattam – Nézd, én őket látom: Konohát kristályba zárva, Azamit pedig elevenen, más által irányíttatva. Ha jól értelmezem Shiro szavait, van mégegy kristály, amiben Azami van bezárva, nem? És ahogy kikerültetek a torony hatása alól, és elszakadtak a szálak, azok Azamira fogtak rá. Ez a lény nem gyengül, ha egymást támadjuk, csak átcsoportosítja az erejét – vontam le a következtetéseket, majd hozzátettem - Addig kell szétütni a kristályt, amíg nem fordítja ellenünk a fogvatartott társaitok.
- Ami azt illeti, a kristály támadásakor igenis gyengül – szólt közbe a Katana.
- Áh igen. Ő a Katana, és remek stratéga – mutattam be Livyéknek a fegyveremet – És nem is mond ostobaságot – kezdtem el hangosan gondolkozni - Ellenben hogyha a kristályba zárt játékosok testét támadjuk…
- Úgy erősítjük a kristályt.
- Honnan veszed?
- Volt, amikor nőtt az életcsíkja. Valószínűleg a másik csapat támadta a fiút.
Hm, makes sense. – Mindenki, továbbra is a kristályt támadjátok – emeltem feljebb a hangom - Shiro és a többiek, ti láttok mindent, így csak a ti céhetek tudja mindig azt támadni, amelyiknek több az élete – pillantottam a lányokra bátorítón, majd támadásra készen emeltem fel a fegyverem.

Livy ezután kérte, sőt inkább követelte, hogy ígérjem meg, nem esik bántódásuk, ám én haboztam egy kicsit. A hősök… Lewis gondolkodás nélkül megtette volna, de én… én nem voltam ő. Megtorpantam, a Katanát is leengedtem egy kicsit. Sóhajtottam, úgy néztem a lány szemébe.
- Olyat nem ígérhetek, amit nem csak én tudok befolyásolni – mondtam végül – De azt megígérem, hogy megteszek minden tőlem telhetőt – bólintottam, elnézve Shizut, ahogyan támad.
- Köszi – vettem át a gombát az íjászlánytól, ő legalább lelkes volt még mindig – Először viszont – hunytam be a szemeimet, és aktiváltam az első képességemet – Adunk a kristálynak egy kis sebzést – mosolyodtam el, teljes sebességre kapcsolva.
- Yui, majd add át a köröd nekem, most a minél nagyobb sebzésbevitel a cél! – kiáltottam hátra a fiúnak, miután hagytam egy pixelcsíkot a kristályban.


Képességhasználat, erőm nő annyival amennyi spec pontom van (nem tudom milyen statokkal számoltál, 35 specre tippelek, de javíts ki ha más, mert csak tipp >< ). Utána támadás a kristályra, 55+35? sebzés.

// Most akkor van switch, vagy nincsen? Mert mesélőiben adattál át támadást, így akkor lehet nekünk is, ugye? //