Re: Anatole legénylakása

by **Shukaku** Vas. Jan. 12 2014, 14:04

A lány kicsit megenyhül Anatole szavai hallatán, és igyekszik nem annyira mutatni, hogy nem igazán kedveli az ilyesfajta gyors barátkozást.
-Nem… tényleg… semmi baj. Csak picit… izé…
Erre csak még inkább zavarba jön, de tüntetőleg megrázza a fejét.
-Nem hiszlek én semmi olyannak, meg nyomulósnak sem, és hiszek neked… legalább is addig hinni szoktam az embereknek, amíg nem kapom rajta őket, hogy hazudnak.
~A felnőttek persze sokkal többet hazudnak, de én figyelek és akkor majd észreveszem. De eddig Anatole nem tűnik hazudósnak. Bár… lehet, hogy azért nem küldte el az üzenetet Alexnek, hogy időt nyerjen. De vajon mihez kell neki idő? Csak a könyv iránt érdeklődik, és örül, hogy segítek neki Aldoval kapcsolatban… lehet, hogy azt szeretné, hogy többet segítsek. De hát segítek Alexnek is, pedig ő nem is kérte… Anatole meg kéri. Kedves tőle, hogy kéri. A felnőttek ritkán szoktak a gyerekektől kérni dolgokat, mert az olyan, mintha elismernék, hogy valamiben butábbak. És egyáltalán nem úgy viselkedik, mint Alex. Sokat tanulhatna tőle az a fiú…~
-És… nyugodtan használhatod a Shut… Anat. Aldoról pedig… hát… szóval…
Kinyitja a füzetet a hátuljánál, a rajzoknál, és firkálgatni kezd bele.
~Mi sem szoktunk titkolózni egymás előtt, tehát Anatole is biztosan tudja. De abban már nem vagyok biztos, hogy Aldo örülne-e annak, hogy én is tudom. Hallom, hogy Timidus Álomkelőről beszél vele, bár azt nem nagyon értem, hogy mit. Valószínűleg randit szervez neki… vagy valami. Nem is gondoltam volna, hogy Timidus ilyet is tud. Nagyon jó hatással van rá a cica, és ezek szerint valahogy meg szeretné neki hálálni…~
Amikor befejezte a rajzot, akkor Anatole felé fordítja a füzetet, és megmutatja neki. A képen két cica szerepel, egymás felé fordulva, közöttük szívecske, alattuk pedig az Aldo és Álomkelő feliratok.
-Gondolom erről tudtál. Éppen erről beszélgetnek. Csak…
Elmosolyodik, és kis vigyorral az arcán folytatja.
-Csak nem vagyok benne biztos, hogy „az a valaki” tudni szeretné azt, hogy az, hogy már „az a másvalaki” is tudja, az azt jelenti, hogy én is tudom, és beszélhetek erről egy „harmadik valakivel”.
Gyorsan be is csukja a füzetet, és ugyanilyen rejtélyesen folytatja.
-Szóval ez lehet az oka annak, hogy „az a valaki” nem csinálja azt, amit szokott, hanem mást.
Mivel nem ismeri a fiú ismeretét a témáról, gyorsan mással folytatja, és úgy gondolja, hogy majd Anatole előhozakodik vele, ha szeretne.
-Nagyon okos dolog, hogy rá bízod a döntést. Valószínűleg ezért is tartott veled. A cicák szeretik a szabadságot.
Az ezután következő szavak azonban egy kicsit már valóban közelebb hozzák Shukakuhoz a fiút, és ezt nem is bírja magában tartani, hanem halkan, dünnyögve ugyan, de azért kijelenti amit gondol, majd gyorsan észbe kap, és újra a fiúhoz intézi a szavait.
-Hát… akkor egyáltalán nem vagy olyan, mint Alex. Nem is értem, hogy miért nem tanul egy picit tőled… izé… Szóval az okos dolog, hogy nem Tamagochiként kezeled, de nem is olyanok, mint egy kinti macska. A természetük hasonló, de mint mondtad, összetettebbek és értelmesebbek. Timidus nagyon szeret beszélgetni, és válaszolni is akar mindig. A kinti cicám is szerette, ha beszélek hozzá, de ő csak ritkán akart válaszolni. Azért is kezdtem megtanulni a nyelvét, mert láttam rajta, hogy zavarja, hogy nem értem. És persze engem is nagyon zavart. Azt pedig nem tudom, hogy Kayaba bácsi mire teremtette Aldot… Mindenesetre én csak azt látom Timidusban, amit éppen mutat. Nem várom el tőle, hogy olyan legyen, mint a mesebeli sárkányok. Szerintem neked is így kellene csinálnod.
~Mondjuk ha igaz, amit a sárkányokról tudok, akkor lehet, hogy valahol a cicáknak is van egy öreg bölcs kandúrjuk, aki az emberekhez küldte őket, hogy… hát valamiért biztosan. De ezt Anatole úgysem hinné el.~
Ezalatt Timidus igyekezett visszafojtani a nevetését, bár ez elég nehezen ment neki miközben a macska szavait hallgatta.
-Izé…
~Nem… nem ezt mondta…~
-Figyi!
~Ez az! Már macskául is tudok! Álomkelő el lesz ragadtatva.~
-Először is én alig vagyok nagyobb nálad, mindössze csak hosszú farkam van. Látod?
Meglengeti a macskának hosszú kis bojtban végződő farkát.
-És mivel tollas sárkány vagyok, ezért pikkelyem sincsen. Tollas sárkány, nem pedig izé-bizé. Hisamének ugyan pont van, de mivel Shu még a hátán is szokott utazni, így nem hiszem, hogy annyira éles lenne. Fogaink meg karmaink megint csak vannak, de az neked is van, mégsem félek tőled. Álomkelő pedig még csak rád sem fog nézni, ha egy olyan ártalmatlan valakitől félsz, mint Hisame. Csak az ellenséget szokta bántani… mondjuk őket nagyon… de te nem tűnsz ellenségnek. Másrészről pedig Álomkelő erősebb nálam. Szóval ha azt fogja látni, hogy olyasvalaki védelmez téged, aki nála is gyengébb, akkor nem hiszem, hogy könnyen a csodálóddá tudnád tenni. Azért kell elhinned, hogy nem minden sárkány gonosz, mert én azt mondtam neked, és én nem hazudok. Ha nem bízol bennem, akkor honnan tudod, hogy Álomkelővel kapcsolatban nem csak megtéveszteni akarlak, és nevetségessé tenni előtte? Mert mondjuk… mondjuk én vagyok a barátnője, és nem akarom, hogy egy udvarló kandúr miatt kevesebb időt tudjon a barátjaira szakítani?
~Ezt a csatát neked kell megvívnod… kis pajtás.~
Rámosolyog a macskára, hogy az láthassa, hogy csak viccelődik vele.
-Ha ennyire be akarod cserkészni Álomkelőt, az nem fog neki tetszeni. A lányok nem szeretik, ha vadásznak rájuk. Ne legyél ennyire… hogy is mondta Anatole? Nyomulós. Ez az! Ha csak azért segítesz az embernek, hogy megkapd tőle a haladagot, az sem valami jó pont. Álomkelő, és persze én is, kötelességtudatból segítünk a társunknak. Azért, mert a barátunk, és segíteni akarunk neki. És ha neked fel kell idegesítened a Ficsúrt ahhoz, hogy rád figyeljen, az már régen rossz. Nekem elég csak szólnom Shukakunak, és már figyel is rám. Mert érdekli, hogy mit szeretnék mondani.
Ezután egy picit elgondolkozik azon, hogy belemenjen-e olyan dolgokba, amiket ő sem ért igazán, de úgy dönt, hogy Aldo még kevésbé érti, és így megmarad az okosabb szerepében.
-Az álmok pedig olyan fura dolgok, amiket az emberek akkor látnak, amikor alszanak. Néha jók, és néha rosszak. Az, hogy vigyázz rájuk azt jelenti, hogy ha látod rajta, hogy szépet álmodik, tehát mosolyog meg nyáladzik meg nevet, akkor vigyázol, hogy ne ébredjen fel. Ha viszont azt látod, hogy rosszat álmodik, jajgat vagy sír miközben alszik, akkor felébreszted. Annyira nem bonyolult, és nagyon hálásak tudnak érte lenni.

by **Halász Alex** Vas. Jan. 12 2014, 15:09

Nos, krhm, volt itt minden az utóbbi napokban. Ayato bezárkózott a szobájába, vagy mit tom én. Azóta, hogy kicsit "elbeszélgetett" a kajmánszörnyemmel nem is láttam. Vajon mit csinál mostanában? Olyan furcsák az idomárok, talán sosem fogok kiigazodni rajtuk. Habár akartam egyen is valaha? Rolling Eyes

Nem emlékszem. Razz

És valahogy nem tud érdekelni. Jól meg vagyok így. Nekem ne mondja senki azt, hogy a petek hú de intelligensek. Mad

Kayabát külön meg fogom verni azért, mert így programozta be azokat a dögöket. ><
Jah igen. Mondom ezt úgy, hogy most "kedvenc" Kajmánszörnyemmel a vállamon voltam el sétálni. Ki kell néha vinni őt is. Egyszóval nézelődtem, sétálgattam és ő is csinálta azt amit akart. Elvégre ez egy "okos pet" lenne vagy mi szösz. Shukaku könyve legalább is ezt bizonygatja. Kedves volt attól a lánytól, hogy ezt elküldte nekem, de persze csak az vezérete, hogy nehogy kinyírjam a petet a saját "hozzá nem értésem" miatt. A könyv alapján gondoztam tehát és közben figyeltem a reakcióit, de egyszer se láttam rajta, hogy okosabbnak mutatná magát, mint egy átlagos hüllő. Talán vannak olyan petek aki groteszk viccként, valóban igazi állatokként viselkednek a harci petek mellett. Rolling Eyes

Én meg ilyet fogtam ki. xD
Végül is, jó ez. Nah persze az is lehet, hogy A pet túl akar járni az eszemen, és azért sem csillogtatja meg zseniális szürkeállományát hitetlenségemet látva. Surprised

Ő baja.

Már visszafele indultam, mikor kaptam egy püt Anattól, hogy menjek be a céhházba, mert találkám van. Ez az ember játszik velem. Milyen találka? o.O Visszaírtam egy "Ok"-ot, meg hogy nemsoká ott leszek. Rolling Eyes

Összeszedtem a kajmánt az egyik fűcsomó alól, és hip-hop ott voltunk a Kezdetek városában.
Belépek az ajtón, át a kis folyosón, be a gyüli terembe, hátha ott vannak, de nem, helyette azonban épp elhaladtam a főkonyha mellett és mi van ott kint? Halak! Így meg fog romlani, és a rendszer kegyetlenül elpixelezi.

Bemegyek. Senki. Suspect

De a halak kint fekszenek és kíméletlen lassúsággal peregnek el fölöttük a percek. Meg kell menteni. :O Nem hiszem, hogy már vissza lehetne tenni őket. Egyszóval, leteszem magam mellé a kajmánt, menjen amerre lát, én meg neki állok főzőcskézni. ><
Nem áll sok időből, fel se kel őket aprítani, finoman vágott halrudacskák lesznek belőle, amint hozzájuk érintem a kést. Ki is filézem mind, meg szálkátlanítom. Surprised

Aztán be a sütőbe. Jah igen, Anat...írok is neki.

Alex írta:Gyertek a gyüliterembe, kint felejtett alaki egy jó adag halat Ugye nem te? o.O Mindegy, megcsináltam, és öhm, kivel is lenne találkám?

Aztán kiveszem a kész kaját, a Kajmán meg magától a Gyűlésterem felé viszi az utat a meleg elől. Ott enyhe szoba meleg van. Surprised

Eddig hol voltak ezek? o.O Hmm, téll, a téli kertben még nem néztem. Nem hiszem, hogy a kertben voltak. Oké, hogy enyhe a tél itt, de nem ennyire, vagy de? O.o
Közben a kabátomat a konyhában hagyom és beviszem a halakat.

by **Anatole Saito** Csüt. Jan. 16 2014, 22:48

- Akkor jó, s ez maradjon is így, Shu! ^^ Tudom, hogy nehéz kiérdemelni az emberek bizalmát, de nagyképűség nélkül mondhatom, hogy nekem általában sikerülni szokott. Shu, hmm, tetszik - Aztán a szó Aldora terelődik, s összeráncolt homlokkal szemlélem, hogy a lány mégis mit akar kihozni ebből az egészből. Miért nem mondja el? Rajzol? Érdekes megközelítés. Felvont szemöldökkel szemlélem a képet, amit végül elém tesz, kissé csücsörítő ajkaimat ütögetem mutatóujjammal. Álomkelő... Álomkelő... hmm, de ismerős... Álom...kelő... Áhh, megvan! \o/ ÁK \o/ Chan ásítozó cicája. Ák és Aldo? O.O Ez most komoly? Észre sem vettem, hogy élék érdeklődést mutatna a szőrgombócom a fajtársa iránt, de nem is értem miért vágok meglepett fejet. - Nem, nem tudtam róla, de most már sejtem, hogy miért szaporodtak meg a csavargásai. - És most már azt is értem, hogy miért rajzban közölte velem mindezt Shu. Elmés gondolat és roppant diszkrét. Büszkén elmosolyodok és most már biztos vagyok benne, hogy gyakrabban fogjuk látogatni a Mount Justict Cool

- Alex már így is sokat fejlődött, kérlek ne ostorozd. A kicsi Saito rálépett a fejlődés útjára, s ha ismerted volna a hónapokkal ezelőtti énjét, akkor te magad is elismernéd a jótékony változást. Azonban nem megy minden egy csapásra, sok feszültséget fel kell még oldania magában, de én bízom a sikerében. Másrészről meg nem kell neki drasztikusan változnia, hiszen az már nem ő lenne, csak a gondolkodásmódjába kell több pozitivitást csempészni és ennyi. Egyszer majd csak elfogadja ő is, hogy itt ragadtunk és talán eljön annak is az ideje, hogy elkezdi élvezni az ittlétet és megtalálja Aincrad napos oldalát is. Én legalább is erre törekszem. Ami pedig Aldot illeti, én sem várom el tőle, hogy fekete párduc legyen, jó nekem törpe macskaként is ^^ A kölyökmacskák úgyis a legaranyosabbak és könnyen lehet csajozni velük. Hupsz, mármint.. öhm... ezt most ne értsd félre. Nem arra használom Aldot, hogy lányokat hódítsak, egyszerűen csak a lányok szeretik a cicákat. általában. Gondolom. ^^" - Na jó nagy slamasztikába kevertem magam a nagy szám miatt. Dingdingding! Pont jókor! - Áhh, Alex máris válaszolt! A gyűlésteremben van, halat csinált ebédre és arra kért, hogy menjünk oda hozzá. - Kezemet nyújtom, hogy a lányt felsegíthessem ültéből, majd ha beleegyezik, akkor már el is vezetem a terembe. - Aldo, kaja! Gyere szépen, halacska lesz! Timidus, gyere te is bátran!

- Kezdem unni ezt a sok dumát, sárkány! Az meg különösen nem tetszik, hogy gyávának hiszel. - Az persze sose vallaná be, hogy valóban eléggé betoji, ezt Aldo inkább "alaposan megfontolt és jó időzítésű távozásnak" nevezné. Különben pedig elég vakmerő, csak mikor már forrósodik a talaj, akkor ésszerűbb megpattanni. Azt meg még kevésbé szereti, ha valakinek igaza van. Csak neki lehet igaza >.< Most kezd átváltani pukkancs módba és ilyenkor annyira hergeli magát, hogy teljesen elgurul a gyógyszere és elindul a lavina. Mozgása átvált sompolygósba, úgy kerülgeti Timidust, mint egy éhes oroszlán a legyengül gazellát.
- Anat és az én kapcsolatomba pedig légyszíves ne csipogj bele, majd én szabályzom, hogy kinek mi a jó. Kötelességtudat... chh. - Teátrálisan forgatni kezdi a szemét. Timidus valóban nem tud sokat Aldoról, de ez végképp nem az a pillanat lesz, amikor a macska megnyílik a sárkány előtt. Nem fogja neki elsorolni azt a sok apróságot, amit titkon meg szokott tenni Anatért, hiszen azzal, hogy a kutyákhoz hasonló hűséget mutat olyasvalki iránt, aki ráadásul még csak nem is idomár, nos erősen rombolná az imidzsét. arra persze még nem jött rá a kis oktondi, hogy a felfuvalkodott, nagyképű stílus nem mindenki számra nyerő. A papolásával viszont Timidus éppen ellenkező reakciót váltott ki belőle: ahelyett, hogy megfogadná a jó tanácsait, inkább támadásnak, dorgálásnak veszi őket. A mérhetetlen szabadságvágya miatt csöppet sem szereti, ha megmondják neki, mit tegyen, legyen az akár segítő szándékú is.
Azonban felhergeli magát a kis buta, hogy ismételten elkezd alakot ölteni. Az izomzata fokozatosan duzzad, a fekete bundája elkezd csíkokká alakulni, amelyek az aranybarna bundáját tarkítanák majd. Pofája és mancsai robusztussá kezdenek alakulni, de az átváltozás folyamata csupán pár másodpercig tart és egy csettintésre abba is marad. Újra a lelkes kölyök cica lesz belőle, Anat és Shu észre sem vesznek az egész folyamatból semmit. S hogy mi okozta a visszaváltozást? "Aldo, kaja! Gyere szépen, halacska lesz!" S így válik egy csapásra a felhergelt vadmacskából csillogó szemű kiscica, aki szapora tipegésekkel rohan gazdája után, minden másról megfeledkezve. Very Happy

by **Shukaku** Pént. Jan. 17 2014, 10:06

A lány bólint Anat ismétlésére, és még mosolyog is hozzá. Az azonban picit elkedvetleníti, amikor Alexről kezd beszélni, és jócskán le is hangolódik a hallottak miatt. A fiú szavaira még Timidus is felkapja a fejét, és huncut mosoly jelenik meg a pofiján.
~Kicsi Saito? Hehe… ez jobb mint amit én találtam ki. Úgy látom itt sem veszik komolyan a pukkancsot. Bár ezen nem is csodálkozom.~
-Én nem ostorozom… csak sajnálom szegényt, mert nem tudja itt magát jól érezni. Remélem a kis kajmán, akit segítettem neki kiválasztani a boltban…
~Jó… egy picit rá is erőszakoltam.~
-…majd segít neki ebben. Nagyon nehéz lehet úgy élni, hogy úgy hiszed, hogy semmi sem igazi körülötted. Mintha csak egy mese szereplője lennél, és félsz attól, hogy mikor fejeződik be a történet…
Bár Alexről kezdett beszélni, a mondat második fele már a hirtelen nyomottá váló hangulat miatt önmagára vonatkozik. Ingatja a fejét, és úgy tesz, mintha valamin elgondolkodna, de semmi okos nem jut az eszébe, így inkább visszatér Aldóhoz. Összefonja a karjait, és a csajozós megszólalásra újra ingatni kezdi a fejét, ezúttal azonban úgy néz a fiúra, mint amikor Timidusra nézett akkor, amikor csinált valami rosszaságot piciként.
-Igen, a kiscicák nagyon aranyosak, de a sárkányok még sokkal aranyosabbak. Azt meg amúgy sem hiszem, hogy fel tudnád használni Aldót bármire is, ha ő nem szeretné. Szerintem direkt segít neked, ha segít. Ez az ő döntése.
Ezalatt Timidus pár centire lebeg a föld fölött, és folyamatosan saját tengelye körül forogva tartja a szemkontaktust a macskával, miközben az köröz körülötte, és azért, hogy még inkább felidegesítse még meg is vonja a vállát.
~Ha igazam van, akkor nem fogsz támadni. Meg amúgy sem félek tőled. És még úgy is segíthetek, hogy te nem is akarod.~
-Ahogy tetszik. Te kérted a segítségemet Álomkelővel kapcsolatban, én pedig csak elmondtam, hogy milyen magatartásokat kellene hanyagolnod ahhoz, hogy a közelében maradhass. Ha a saját utadat szeretnéd járni, akkor csak tessék, de ha jól értettem egyszer már találkoztatok, és nem tettél rá túl jó benyomást, ha azóta sem volt második randi. Nincs igazam?
Elvigyorodik, és úgy is marad, felhúzott ínnyel, hogy tovább hergelje Aldót. Most már teljesen biztos abban, hogy igaza volt, és már nyitja is a száját, hogy elmesélje a cicának amit megtudott, azonban Anatole megszakítja a tervében. Bejelenti az ebédszünetet, Aldó pedig rögvest koslat is utána.
-Na szép! Mindegy, majd evés közben elmondom.
Kihörpinti a maradék narancslevet, felkapja a tálkát és elindul a többiek után. Bár Shu először udvariasan megpróbálja elutasítani a meghívást, de ha már Alex készítette, és még Timidus is előre lendült… elfogadja. A sárkány már távolról érzi a hal illatát, így egy idő után már inkább az orrát követi, mint a csapatot, és be is kukkant a gyűlésterembe, ahol csipogva köszönti a kedves ismerőst, majd Alexet is.
-Szia Kajmánka, és Szervusz Bun… Kicsi Saito.
Elvigyorodik, de inkább megvárja amíg Shu hallótávolságba ér, és akkor újrakezdi.
-Már köszöntem. Látom készültél békítőajándékkal. Ezek szerint utánanéztél, hogy szeretem a halat. Szép, hogy még kutatómunkát is végeztél, de azt ugye tudod, hogy ez azért kevés lesz a megbékéltetésemhez. Ennél te sokkal csúnyább dolgot követtél ám el, de annak örülök, hogy most legalább nem menekülsz előlem. Ne aggódj, nem kell félned, nem eszlek meg… gondolom ezért is csináltad a halakat, mert ettől félsz… Shu, mondd neki!
A lány fejcsóválva támaszkodik neki az ajtófélfának, és látványosan nem figyel először a sárkányra.
-Szervusz Kajmánka, és szia Alex!
Miután köszönt mindkettejüknek, csak ezután fordul a sárkányhoz.
-Nem fordítok Timidus, mert egyrészt nem értem, hogy mit csipogsz…
Másrészt pedig megint csak gúnyolódsz. Teszi hozzá gondolatban, és sokatmondóan néz a sárkányra, mire Timidus csak láthatóan tettetett bűnbánással hajtja meg a fejét, de azért tovább vigyorog. A lány ezzel ott is hagyja, és Alexhez lépdel, aki felé intéz egy meghajlást ugyan, de nem olyan szépet, mint amit Anatolenak előadott, majd rögtön a Kajmán után kezd érdeklődni, akit meg is talál a teremben, és gyorsan le is guggol hozzá.
-Ugye szépen vigyázott rád Alex pici Kajmánka? Milyen nevet választott neked? Remélem nem valami kaszabolós félelmeteset, amit a fiúk szoktak. Az nem illene hozzád, ugye?
Nem ér hozzá, csak figyeli. Persze nem Alex engedélyére vár, mindössze nem akarja megzavarni abban, amit éppen csinál. Nem gügyög az állathoz, és még nem is az a túlzott nyájasság van a hangjában, amitől olvadozna, de az biztos, hogy teljesen más mint amikor az emberekhez szól. Ezután feláll, és újra biccent Alex felé.
-Ügyes vagy. Nos?
Mivel természetesnek veszi, hogy a fiú mindenről be fog számolni ami a kajmánkával történt, kezdve mondjuk a névválasztással, többet nem is kérdez, csak várakozóan figyel. Mivel Timidus terve nem vált be, egy ideig figyeli Alex reakcióját, majd inkább újra Aldó felé fordul.
-Macska! Az előbb kérdezted, hogy tudom-e, hogy miként tudsz átváltozni. A válaszom igen. Ha érdekel, akkor várlak szeretettel.
Újabb vigyor, és Timidus nagyon reméli, hogy a macska megértette, hogy ő sem szereti, ha kackiáskodnak vele, és ameddig nála van a tudás hatalma mind Álomkelőről, mind a képességekről, addig picit több kedvességet szeretne. Nem érzi úgy, hogy zsarolná a macskát, mindössze teljesen jogosan várja el, hogy ha ő segíteni akar, akkor ne úgy álljanak hozzá, ahogy azt a cica tette.

by **Halász Alex** Szer. Jan. 22 2014, 21:08

Most egy igen kipihent és ~~leszedált~~ nyugodt Alexet láthattok meg, amikor beléptek a Gyűlésterem ajtaján. Épp letette a halakat az asztalra, meg volt négy öt tényár már kikészítve, meg evőeszközök és egy kis sült krumpli köretnek. Ő is éhes volt már, úgy hogy rátok mosolyogva kínálta ahogy beértetek. Persze azért meglepte őt, hogy Shukakuék voltak a találkozójának alanyai, de nem döbbent le, vagy vágott volna hozzá pofákat. Egyszerűen csak felfogta és üdvözölte őt is egy "Szervusszal". A Kajmmánra ügyet se vetett, csináljon amit akar módon, a repülő tollas gyíkot meg nem értette. Hál'Istennek, mert könnyen lehet, hogy vissza vedlik ideges Alexbe hirtelenjében. Eddig egyszer hallotta a Kicsi Saito nevet pont Anattól, mikor betörtek hozzá Mirikával meg Junnal és randi tippeket adogattak neki. Ha visszahallaná ezt a pettől, lehet nem lenne túl hosszú ez a kis beszélgetés Alex és a lány között, de a céhvezérre is megharagudna. Shukaku reakciója rá, és a tény, hogy előbb egy mobot köszöntött, még hozzá a lehető legnyájasabb hangnemben, nem izgatta. Pont ezt várta el a butus kis lánykától. Rolling Eyes

Úgyhogy nyugodt maradt, és köszöntötte újra, most csak a lányt magát. A "Nem fordítok Timidus..." kezdetű mondatot meg már szinte rutinból elengedte a füle mellet. Ez csak a lányra meg arra az adathalmazra vonatkozik. Csináljon amit akar, pont mint a "Kajmánka". Ő, ellentétben az idomárral, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy be akar e számolni a lánynak, meg minek? Ha nagyon akarja tudni, mi van a pettel, majd csak rákérdez. Shu még csak a nevét se tudta még meg, hiszen nem Alexnek címezte a kérdést, hanem az adathalmaznak. Leült, s kicsit kérdőn nézett az "ügyes vagy" kijelentésre, ok híján, vagy jog híján. De ez is mindegy volt.
- Mi Nos? Előbb együnk, aztán ha van kérdésed, válaszolok neked. Surprised

-
Hát ha éhes az ember fia, akkor bizony nincs mit tenni. Nah meg fáradt. Talán ezért ilyen "nyugodt"? oO

//suman, hogy ennyit kellett rám várni, weh, nincs ihletem AlexhezT.T //

by **Anatole Saito** Hétf. Jan. 27 2014, 21:49

- Mint mondtam, sokat fejlődött és azon vagyok, hogy jól tudja érezni magát. Egyébként sokan éreznek... vagy hát érzünk így, ahogy mondtad. Csak szerintem az a különbség például köztem és Alex között, hogy én ezen nem rágódok. Elfogadom a helyzetemet és próbálom kihozni belőle a legtöbbet. Megpróbálom megtalálni a pozitív oldalát mindennek és élvezni is azt. Alex viszont sokszor nagyon pesszimista és szerintem sok gondja ebből ered. De nem szeretném kibeszélni a háta mögött, elnézést kérek. Így is sokat fecsegtem - A továbbiakban csak csendben hallgatom a lányt, nem kell ám mindenbe belekotyognom, elég csak figyelnem is. Ráadásul kicsit bűntudatom van, hogy ennyit szövegeltem az imént Alexről, bár szerintem azt a fiú is tudja, hogy bármikor a szemébe is megmondom a véleményét. Valótlant meg amúgy sem állítottam róla.
Beérve a gyűléstermünkbe lepacsizok Alexal - Köszi az ebédmeghívást! Itt a kis barátnőd Shu, érdeklődik a kajmánszörnyeteged iránt. - Ám ahogy látom, a lányka már meg is találta magának Alex új házi kis kedvencét. Nekem egyelőre még elég groteszk ez a lény, még nem sikerült vele összebarátkoznom, Aldo sem örült túlzottan az érkezésének, de hát ő mégis kinek örül őszintén? Rolling Eyes

Nos, most Alexnek éppenséggel igen, mert a kedvenc eledelét készítette el, szóval a szöszi szerzett a kényes ízlésű macskámnál egy nagy-nagy piros pontot. Hellyel kínálom Shut és Timidust, majd magam is lehuppanok a vörös bőrkárpitra.
Csöppet sem lennék boldog, ha most gondolatolvasó lennék, hiszen butuskának hinni egy ilyen tünemény gyermeket, mint Shu, igencsak balga dolog Alexandertől. De persze én ezt nem tudom, így nincs miért lekorholni a kicsi Saitot. Razz

Timidus közben újabb csivitelés sorozatba kezd, de valahol megnyugtat, hogy Alex sem ért belőle egy kukkot sem, s ahogy hallom kivételesen Shu sem. Érdekes.
- Tálalhat Chef-san! - És már dörzsölöm is a praclimat, miközben Aldo mellettem már olyan tágra nyílt pupillákkal szimatol, hogy az már természetellenes. Jesszusom, nem is tudtam, hogy tud ekkora Shrek macska szemekkel is nézni. Aldo nyálacskája mindjárt elcsöppen, még a fejét is oldalra billenti és egy pillanatra sem veszi le a tekintetét a halacskáról. Révületében oda se les Timidus feléje intézett mondandójára, de azért odanyávog neki pár szót, csak hogy tudassa vele, igenis hallotta, csak éppen másra kell koncentrálnia: - Persze, érdekel, de előbb zaba *.*

Anatole legénylakása - Page 2 Tumblr_lww0vaQset1qmt5mvo1_500

by **Shukaku** Kedd Jan. 28 2014, 00:03

Shu egyáltalán nem gondolta úgy, hogy baj lenne, ha Alexről beszélnek, hiszen csak azt mondta el, amit bármikor kimondott volna a fiú előtt is, és a céhvezértől sem kért semmifajta bizalmas információt. Egyszerűen csak beszélgettek egy harmadik személyről, nem pedig kibeszélték őt a háta mögött.
-Biztosan sokat segítesz neki, és én is nagyon igyekeztem, mert láttam rajta, hogy magányos, és biztosan ezért érzi magát ilyen kényelmetlenül itt, mert egyedül van. De most már ott van neki a kajmánka, és így majd picit könnyebben fog társaságban menni, meg ugye egy kisállat nevelése rengeteg örömmel jár… és a kajmánka nem is olyan nagyon igényes állat, szóval még Alex is szerezhet vele pozitív élményeket, és akkor az ad neki önbizalmat.
Amikor beértek, és Alex majdhogynem leintette Shu lelkes és kedveskedő érdeklődését, Timidus újra csak megharagudott a fiúra.
-Shu kérdezett kicsi Saito, illik ám válaszolni!
Shu ezúttal is figyelmen kívül hagyta Timidust, bár azt jelezte felé, hogy igaza van, hiszen a fiú tényleg modortalanul viselkedett, de ő nem akarta ilyen gyorstalpaló módon megnevelni.
-Igen Alex, köszönjük szépen az ebédet. Nagyon szépen tudsz teríteni, és biztos nagyon finomat is főztél… azonban… könnyedén megbeszélhetnénk, hogy milyen tapasztalatokat szereztél a kajmánkával, akár az étkezés alatt is.
A nyugati neveltetés nem tiltotta az asztalnál lévő beszédet, a japán értékrend szerint pedig csak üzletről nem szabadott beszélni, így Shu egyáltalán nem értette, hogy miért kellene annyira előbb enni a beszámoló előtt.
-Gondolom együtt étkeztek amúgy is, hiszen az remekül segíti a kapcsolatotok építését, így akkor most megmutathatod, hogy mivel szoktad etetni a kajmánkát. És ugye nem ezt a nevet adtad szegénykének? Nem kajmánszörnynek hívjátok ugye? Milyen tálkákat szereztél neki? Biztosan követted amit leírtam, tehát van ugye három tálkája… írtam, hogy az egyiknek magasabbnak kell lennie ugye? Igen… biztosan írtam. Majd evés után megmutathatod, hogy hogyan alakítottad ki neki a medencét. Nagyon érdekel, mert még nem nagyon foglalkoztam én sem velük, és szeretnék mindent leírni a viselkedéséről.
Shu helyet foglalt az asztalnál, megvárta amíg a többiek is így tesznek, megterített Timidusnak is, szépen félbevágta a hal adagját, és a felét áthelyezte a sárkány tálkájába, majd jó étvágyat kívántak mindketten mindenkinek, közben pedig végig Alex válaszát várta, és figyelte, hogy miként bánik a kajmánkával. Timidus tálkája természetesen nem az asztalon volt, de nem azért, mert a lány ne érezte volna elég fontosnak a sárkányt, hogy az asztalnál egyen, hanem csak ezért, mert amikor kipróbálták, akkor kényelmetlennek bizonyult számára, így a sárkány Shu mellett foglalt helyet a széken, és a tálkája pedig a lány ölében volt. Ez azért volt nagyon hasznos, mert így a lány a csontokat, szálkákat, vagy éppen amit nem kívánt azonnal át is tudta adni a kevésbé válogatós társának, így nem kellett erre időt pazarolni. Timidus egyáltalán nem úgy evett, mint egy kutya vagy egy macska. Nem marcangolta az ételt és nem játszott vele –amikor az asztalnál ült-, hanem kulturáltan harapdálta a halat, mintegy csak csipegetve, most még a szokásosnál is szebben, hogy Alexnek egy szava ne lehessen ellene.

by **Halász Alex** Vas. Feb. 02 2014, 14:10

Valahogy nem várta a kis kékhajút. Bárki jöhetett volna, de hogy pont Shukaku legyen az aki találkozni akarna vele? Az egy dolog, hogy ~ ő szerinte pusztán csak formalitásból ~ jelezte a lány, hogy kérhet segítséget, de ha nem is, hát ő az egyszer tuti, hogy formalitásból hagyta csak rá ezt a dolgot. Nem állt szándékában semmiféle segítséget kérni az apróságtól. Ott volt Ayato, és habár elég különc az a fazon, pár dolgot elmagyarázott a petekről, nah meg ott volt a könyv is. Nah igen. Aztén meg kell köszönnie. De csak ennyi, semmi több. Suspect

Semmi és senki nem kérte meg rá, hogy a nyakára járjon az idegesítő repülő szörnyetegével. Anat mikor belépett a szokásos lepacsizással köszöntötte. Már egészen megszokta ezt a fiút, és ha nem a saoban lennének, tuti, hogy sokkal előbb lesznek spanok. Surprised

Nah meg ez a gyerek mindig ráfest egyfajta mosolyt az arcára, csak meg kell jelennie, és másmilyen lesz tőle a légkőr. Az a, "ez hihetetlen, ilyen ember is létezik? o.O" féle dolog. Surprised

Majd mikor Anat is meg Shukaku is majdhogynem egyszerre fejtették ki, hogy szeretnének már enni, szépen tálalt.
- Hai hai, douzo. - szólalt meg a "chief san", majd leült ő is.
- Itadakimasu. Surprised

-
Jah igen. Timidus. Szerintem mondani sem kell, hogy Alex nagyban hanyagolta. Nem hogy nem köszönt neki, de még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy bármiképpen észre vegye a jelenlétét. Mintha nem is lenne. Rolling Eyes

Mert ugye nem is létezik. Rolling Eyes

Had egye meg a fene azt a pukkancs programot. >.> Nem felejtette ám el, hogy néhány kósza elektron be mert szólni neki. >És most is csivitel a kis dög. Suspect

És jól meri érezni magát.

Nah jó, talán azt még szabad neki. \>.>
Inkább Aldot nézte, ahogy eszik. Az asztal szélére téve a könyökét támasztotta a fejét az öklével ~ elég modortalanul? életuntan? ~ és hallgatta Shukaku kis beszámolóját. Ő maga nem vett ki halat, valahogy elment a kedve a kajálástól. Majd egy halk sóhajt követően pár dolgot megválaszolt a lánynak, csak hogy ne érezze magát elhagyatottan.
- Jobb híján, de. Illik is rá ez a név, a perverz vigyorát nézve. Rolling Eyes

És már evett, nem számítottam vendégre. -
Azt azért nem mondta, hogy legközelebb majd láthatja, mert ezt a háta közepére se kívánja. A kádas résznél viszont vágott egy grimaszt.
- Gomen, de oda nem engedlek be, ahol kialakítottam a kádat. Lehet, hogy hülyeségnek gondolod, de az a fürdőszobám is. >.>
De ha akarod kölcsön adhatom a kajmánt \-.
Kissé hátradőlt közben, amolyan lemondó hangsúllyal beszélve. Az járt a fejében, hogy meg kell simogatnia Aldot. *.*

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 09 2014, 01:49

//Elnézést a szünetért, kis ihlettelenség hullám.//

Shu mondandójából nekem egyértelműen az jön le, hogy számon kéri Alexet a kajmán miatt, sőt ahogy elővezeti, hogy bizonyára mindig azzal a döggel együtt eszik, ezzel is szorosabbá téve a kapcsolatot kettejük között... nos kis híján elnevetem magam, hiszen egyetlen kajmánkát sem látok errefelé. Azt hiszem Shu nyilvánvalóan üzent ezzel Alex úrfinak. Előírások, három tálka, medence O.O Örülök, ha Aldonak azt az egy etetős és egy itató tálkáját megtalálom. Kezdjek rettegni attól, hogy Shu esetleg nálam is ellenőrzést végez, felméri a cicám állapotát, majd részletes elemző értékelést ad és kapok majd én is egy kézikönyvet "Hogyan neveljük helyesen petjeinket" címmel?
Nekem nem kellett Aldo étkeztetéséről gondoskodnom, a kis habzsológép már bele is akasztotta a körmét egy halacskába és sutty, már majszolja is jóval azelőtt, hogy mi egyáltalán szedhetnénk. Szerencsére azzal nem szégyenít meg a többiek előtt, hogy morog is a hal rágicsálása közben, mindenesetre Timidus kifinomult eszegetése mellett Aldo olyan látszatot kelt, mint egy malac. Balhézás helyett inkább csak ráhagyom, ismerem annyira a macskám, hogy tudjam, csak megsértődne, morogna kettőt, majd zabálna tovább fékevesztetten, irigyen. Mindebből pedig csak az jönne le, hogy nem tudom megnevelni. Nem vagyok az idomárja, ráadásul túlságosan öntörvényű, de hát éppen ezért szeretem.
Én magam jó étvágyat kívánok és csöndben falatozok, miközben hol Alexre, hol pedig Shura sandítok. Valami beszélgetést emlegettek, de még egy szó sem hangzott el. Feszélyezném őket a jelenlétemmel? Ráadásul Alex nem is eszik, aztán egy nagy sóhaj kíséretében odavet pár szót a lánykának. - Al, valami baj van? - Bökök a halak felé, jelezvén, hogy egyen már ő is, ne csak dülöngéljen itt jobbra-balra. Valami van itt a levegőben, amit én bizony nem vágok és nem tudom, hogy szabad-e utána járnom. - Ti amúgy honnan ismeritek egymást? - No, ezzel azért csak nem kérdezek be semmi tolakodót...
Aldo miután pillanatok alatt masszív habzsolással degeszre tömte magát, komótos mosakodásba kezd, amíg Timidus is be nem fejezi az étkezést. Azonban abban a pillanatban, hogy Tim végzett, Aldo már mellette is terem és szóra igyekszik bírni. - Na, most már csacsoghatnál csibe :] Mi a helyzet ÁK-val?

by **Shukaku** Vas. Feb. 09 2014, 17:06

Alex válasza nagyon meglepi a lányt, és hatalmas, elégedett mosoly ül ki az arcára a jól végzett munka hallatán, és még zsörtölődni sem akar nagyon a fiú buta névválasztása miatt.
-Azt nem tudom, hogy miért lenne perverz a vigyora, de az nagyon szép tőled, hogy előbb gondoskodsz az ő kényelméről és az etetéséről, mint a saját magadéról. Nagyon kedves vagy, de szerintem sokkal jobban örülne, ha együtt ennétek. De ezt majd te kiismered. A másik dologgal pedig…
~Awww! It’s sooo cute!~
Kicsit kuncog, és szavaiból még Alex is csak a dicséretet hallhatja ki, akármennyire is kioktatást akar benne hallani. Razz

-Nagyon örülök, hogy ilyen ügyes vagy. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ennyire személyes és… hmm…
Az intim szó nem jut hirtelen eszébe, de az látszik rajta, hogy nagyon meg van elégedve a fiúval. A fürdőszobába még ő sem engedi be Timidust, amikor bent van, de ezt betudja a kulturális különbségeknek.
-Tudtam, hogy jó ötlet melléd kajmánkát szerezni. Máris sokkal felelősségteljesebbnek és barátságosabbnak látszol. Nagyon ügyes vagy Alex!
-Nesze! Kapsz jutalmat is, de el ne szállj magadtól. Udvariatlanság nem enni, amikor mások esznek.
Csipogja Timidus, és Aldó felé való röptében beleejt egy halacskát Alex tányérjába.
-Nem kell megköszönni.
Ezután a lány Anat felé, Timidus pedig Aldó felé veszi az irányt, a sárkány közben szerez magának még egy darabot a halból, ám ez ezúttal Aldó tálkájában köt ki.
-Egyébként… így is találkoztunk. A piacon futottunk össze a második szinten. Ott szerezte Alex a kajmánkát is, az én segítségemmel.
Kicsit elhallgat, feláll az asztaltól, és lesüti a tekintetét.
-Akkor… egy picit összevesztünk. Alex sok butaságot beszélt, és én is… szóval mi is picit túlságosan hamar ítélkeztünk.
-Beszélj a magad nevében.
-Már… küldtem Alexnek egy levelet, és egy kis ajándékot engesztelésképpen… de azt hiszem ha személyesen kérünk…
-Kérsz!
-Kérünk bocsánatot, akkor talán nem lenne ilyen morcos. Talán ez lehet a baja is. Úgyhogy… sajnálom. És Timidus…
-Timidus nem. De hajlandó megbocsájtani, ha bocsánatot kér. És… oké, talán nem kellett volna megütnöm. Nem tudtam, hogy annyira zokon veszi, hogy sírva elrohan.
-És… ha zavarunk, akkor szívesen elmegyünk. Örömmel látom, hogy nagyon jól elvagytok a kajmánkával, és nem is kell a segítségem…
Meghajolt, és várta a választ, Timidus azonban ügyet sem vetett rá, amíg a fiú meg nem szólalt, és inkább Aldóval foglalatoskodott.
-Na te macskák gyöngye! Ugye tudod, hogy Álom ennél picit… hogy is mondjam… modorosabb. Ha egy malacot szeretne maga mellé, azt már rég találhatott volna az erdőben is. Tanulhatnál egy kis illemet, mert így nem igazán fog észrevenni. Sokszor láttam Álomkelőt, kecsesen mozog, már majdnem lebeg, kinyittatja maga előtt az ajtót, elvárja, hogy kiszolgálják, és enni is sokkal szebben eszik. Persze megszerzi ő magának, amit meg akar szerezni, de annál ő sokkal úribb cica.
~Meg egy picit elkényeztetett is szerintem. De tartása az van…~
-Szóval ott a halacska. Próbálj most úgy enni, mintha nem a vadonban lennél, és mondjuk Álomkelő is figyelne. Közös vacsi? Hmm? A csibézést pedig tessék elfelejteni, ha azt akarod, hogy segítsek.
A sárkány elvigyorodott, és előre látta a hatalmas feladatot, amiben egyébként nagyon is örömét lelte. Szeretett segíteni másoknak, és ha e mellé még egy picit ki is oktathatta a másikat, villoghatott picit a tudásával, az csak még inkább tupírozta az egóját. Ebben különbözött leginkább Shukakutól, aki tényleg csak önzetlenül akart segíteni, mindenfajta elvárás nélkül.

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 09 2014, 18:09

- Mmm, szerintem is perverz a vigyora... - motyogom magam elé elmajszolva az utolsó falatot, bár csöppet sem szerettem volna belekotyogni a beszélgetésbe. Főleg úgy, hogy alig láttam még ezt a bizonyos kajmánszörnyeteget. A névválasztás meg különösen nehéz dolog tud lenni, mert hát olyasmit kell választani, ami az alany személyiségéhez illik, ráadásul egyedinek, ötletesnek is kell lennie. Nekem mondjuk ösztönösen szokott ez működni, Aldo is szinte azonnal az eszembe jutott, ahogy elkezdtem ismerkedni a macsekkal. Viszont én csöppet sem ítélem el Alexet azért, mert még nem sikerült ráakadnia a megfelelő elnevezésre. Úgysem fogja tudni idomítani, nem valószínű, hogy hallgatni fog rá a mob és teljesíti majd minden kérését, amit Alex csak ki mer ejteni a száján. Akkor meg nem mindegy most még, hogy miként hívja, amikor enni adna neki. Persze eszem ágában sincs belekotyogni, a véleményemet inkább megtartom magamnak. Viszont roppant büszke vagyok Alexre, hogy ilyen elégedettséget váltott ki Shuból. Úgy tűnik, hogy a kislány igazán érti ezt az idomárkodást és ha ő megdicsér egy Artesest, attól az én keblem is dagad.
- Maradjatok még! - kérlelem a lányt, mikor hirtelen felpattan és már menni is készülne. Ha kell, még a csuklóját is megfogom, hogy óvatosan visszahúzhassam az asztaltól. - Még csak most ismerkedtünk meg és máris menni akartok? Úgy látszik a petek is összebarátkoztak. - Pillantok Aldo és Timidus felé. - De persze ha dolgotok van, akkor igazán nem szeretnélek feltartani benneteket. Viszont Alexel délutánonként zenélgetni szoktunk, ha van kedvetek, csatlakozhatnátok a próbára. Ugye, Al? - Eddig még senkit sem engedtünk be a próbatermünkbe, így ez lenne a debüt, de bízom annyira magunkba, hogy ki mernék állni mások elé. Így meg összeköthetjük a kellemest a kellemessel, hiszen a vendéget is tudjuk marasztalni és a próbát sem kell elhalasztani.

-Na figyi Tim... ugye hívhatlak Timnek? A Timidus olyan hosszú Szóval... Szerinted ha egy snob cica összedorombolna egy másik sznob cicával, abból mi jönne ki? Dögunalom! Ráadásul ha nem önmagamat adnám, akkor abból feszkó lenne és csak rágörcsölnék. Sok cicalány van ám, aki szereti a rossz fiúkat, ha érted mire gondolok ÁK különleges csajszi, én is tapasztaltam azt, amit meséltél róla, nem véletlenül akadt meg rajta a szemem. Közönséges cicalányokat bármikor megkaphatnék, de nekem kihívás kell. Nekem ő kell De azt akarom, hogy úgy szeressen meg, amilyen vagyok. Trógernek, ha úgy tetszik. Legközelebb el fogom érni, hogy a hátán fekve kacagjon, ha addig élek is. A bohóc is azzal hódítja a nőit. Mindig nevetnek, aztán végül úgyis a karjaiban kötnek ki - Úgy tűnik Timidus túlságosan is nagy fába vágta a fejszéjét, Aldoból nem lesz egyszerű menet olyan kandúrt faragni, akit skatulyából húztak ki. Ami pedig a halat illeti, azt fogai közé fogva megpördíti a levegőben, majd szinte egyben felhabzsolja az egészet. Nem túl elegáns, de egészen ügyes mozdulatsor.

by **Halász Alex** Vas. Feb. 16 2014, 13:39

Csak fél füllel érzékelte Anat "Al, valami baj van?" kérdését. Talán egy leheletnyit megrezdültek az arcizmai, más azonban akkor még nem tett. Majdhogynem könyökölt az asztalon (de azt azért már mégsem) és nem unta magát, ez nem jó kifejezés, inkább egész látványosan fáradt volt a mostani beszélgetéshez illetve vendégekhez. Nem kell ecsetelni, hogy nem Shukakut várta, hanem.... hanem egy sokkal szőkébb és kedvesebb lányt. >.>
Csak ráncolta a homlokát a hallottakra. Shukaku szavait nem voltak olyan érdekesek, hogy meg is moccanjon miatta, de annyira nem is ment el a füle mellett, hogy ne jegyezze meg magában, hogy ez a csaj hülyébe veszi. Egy kis pisis. :susupect: Szórakozik vele. Nem veszi észre magát. Nagyképűn még képes úgy beállítani, mintha ez egy kedves gezstus lenne. Nem az anyja ez a kis csitri, hogy "megdicsérje", vagy a feje tetejére borult a világ? Csak ráncolta-ráncolta a homlokát szegény, de nem tudott dűlőre jutni az ügyet érintőleg. Most akadjon ki? Anatra nézett. Az a fiú láthatóan megkedvelte Shukakut. facepalm

Nem. Nem fog jelenetet rendezni. Neutral

Annál is inkább mert semmi kedve hozzá. Fárasztó tevékenység, meghagyja a hiszti jogát csak a lányoknak. Nekik való feladat, ők bírják is energiával. Alex pedig inkább csak nézett ki fejéből és meg se szólalt. Tudta, hogy csak cinizmus lenne belőle, ahogy ezt ő is érezte a kis mitugrász szavaiból. Meg mi az, hogy "nagyon örül, hogy ilyen ügyes"??? Nem hét éves a fenébe is! Cshhh... Meg "máris sokkal felelősségteljesebb" Mit tud ez a gyerek róla, hogy így mer ítélkezni felette. Egyszer találkoztak az életben és most már úgy viselkedik, mintha mindent tudna róla? Nem! Nem akarja eltűrni ezt a határtalan ostobaságot! Megvillant a szeme egy pillantra, mikor Shu ott tartott, hogy örül, hogy, "nagyon ügyes Alex". Volt egy limit a fiúnál és kezdett a végéhez közeledni. Egész végig ignorálta Timidust, így azt sem vette észre, hogy a tányérjába ejtett egy halat. Shukakut nézte, mondhatni meredten.... kicsit ijesztő is lehetett azokkal a gondolatokkal, amik a lány körül forogtak a fejében. Nem szerette az ilyen embereket. Fennhéjázónak és gőgős ki ha én nem embereknek tartotta őket, akiknek az a lételeme, hogy másokat kioktassanak, na meg szurkáljanak. Az ilyen embert nem tudta szeretni, és sajnos könnyen tudta megvetni. Szóval ott bujkált a képén egy bizonyos fintor, amit hiába próbált palástolni, nem tudta eléggé. Látszott rajta, hogy nincs ínyére a kialakult helyzet.
Anat korábbi válaszát, ha akkor hallotta is és talán volt is fejében válaszolni, mostanra (Shukakut figyelve minden porcikájával) elfelejtette. Így kicsit meglepő volt, hogy a lány hirtelen a céhvezér felé fordult és neki magyarázza el, hogy hogyan is találkoztak. Ugyan morogva szólalt meg, nem csattant fel az újabb modortalanságra.
Szinte egyszerre szólalt meg Timidusszal.
- Csak a magad nevében beszélj. - Legyintett idegesen a kezével. - Nem beszéltem "butaságokat", hiába szeretnéd azt hinni. ˇ^ˇ

-
~ Pfúúú o.o Nagyon felhúztam magam. o.O Nyugodj le Alex, nem ér ennyit egy kis pisis. >.> ~
Ezzel együtt, mintha csak ő vette volna ki a halat, amit a jóelőbb Timidus dobott a tányérjába, előrehajolt és leszelt egy szeletett, majd a szájába vette. Ő is nekilátott enni. :3
A harmadik ilyen kis falatka azonban megállt a levegőben és újfent Shukakura kellett néznie.
- Shocked

ööa, - lefagyás, majd bal kezével újra a levegőt legyezte, míg jobb kezében még a villára feltűzött étel pihent még mindig. Egy pillanatra Anatra tekintett, hogy vajon a kovács mit gondolhat erről...
- Ne csináljátok.... ez nagyon zavarba ejtő...

... ne-nem, szóval nem zavartok. <.< ...
... de mondtam, hogy tudok bánni az állatokkal. >.> -
Aztán mint egy mentőmellény, Anat bedobot a vízbe a fuldoklónak egy fogódzót, alias egy kérdést. Meghívta Shuékat a gyakorlásukra. Alex csak pislogott az ötletre és előbb Anatra, majd a két vendégre tekintett, amelyikből a sárkuci már el is foglalta magát az általa megsimogatásra szánt macskosszal. :/
- Biztos? Nem hiszem, hogy ugyanolyan az ízlésünk, lehet, hogy Shukaku chan nem fogja élvezni, hogy mi gyakorolgatunk. Surprised

-
Megenyhült. "Látszott" rajta, de azért nem hívná meg egyből egy kiselőadásra by Artes zenekar. xd

by **Shukaku** Vas. Feb. 16 2014, 14:48

Shu hol Anatra, hol Alra meredt, de akármennyire is nem akarta a szőke fiú szemeit fürkészni, valahogy mégis ott ragadt meg legtöbbször a pillantása, és nagyon nem tetszett neki amit látott. Igaz a játékba kerülése óta már ritkultak ezek a pillantások, és egyedül Elysiontól kapta meg őket, ami emlékeztethette arra, hogy létezik egy ennél sokkal rosszabb és sokkal kegyetlenebb kinti világ is. Nagyon jól ismerte a fiú tekintetét, az arcizmok rángását, a pillantást… a megvetés és a lenézés tükröződött Alex tekintetéből. Bármit is mondott a céhvezér, és bármit is mond maga a fiú, Shu nagyon jól tudta, hogy zavarja a jelenléte, és ő egyáltalán nem akart zavarni senkit, sem ellenséges közegben maradni, így lehajtott fejjel válaszolt.
-Én… ha nem szeretnél velem kibékülni, akkor nem kell…
Egy pillanatra Anatra tekintett, de nem támogatást várva, csak egy ilyen „remélem te azért nem haragszol” nézéssel, majd visszahajtotta a fejét.
-Szerintem igenis butaságot beszéltél, és nem akartad elmondani, hogy miért gondolod úgy, hanem csak kiabáltál… én nem akarok kiabálni… és azt sem akarom, hogy velem kiabáljanak.
Mintegy megerősítésképpen még a fejét is megrázta, de továbbra sem nézett fel.
-Tudom, hogy nem kedvelsz, és Timidust sem kedveled… pedig én megpróbáltam… és azt tanítottam neki, hogy mindent meg lehet beszélni…
~…és te most rossz példát mutatsz neki ezzel… én pedig nem tudok kibékülni…~
-Szóval… kedves vagy, de nem kell azt mondanod, hogy nem zavarunk… mert látom, hogy igen…
~Miért kell megint hazudni? Látom ha zavarok, tudom, ha valamit rosszul csináltam! Nem vagyok már gyerek… vagy… annyira nem!~
-És… igen… tényleg bebizonyítottad a kajmánkával, hogy tudsz bánni az állatokkal.
Ekkor elmosolyodott, hiszen egy kis győzelmet mégis, megint csak aratott. Ha Al a kajmánkát használja bizonyítéknak képességeinek bizonyítgatásához, az azt jelenti, hogy már állatnak fogja fel a kajmánkát, pedig ezt eddig csak a kinti állatokra használta. Shu nagyon jól tudta, hogy egy kisállat majdnem mindenkire jó hatással van, és őt bármennyire is nem szerette Alex, azért ő boldog volt, hogy segíthetett. Ezen a sikeren felbuzdulva így úgy döntött, hogy még egy legeslegutolsó próbálkozást tesz, de ha ez sem válik be, akkor tényleg lelépnek.
-De… én szívesen meghallgatnám ahogy zenéltek. Van egy kristályom Hisame énekével… a sárkányok éneke a legszebb dolog amit valaha hallottam. Szeretném majd egyszer lekottázni… de én nem vagyok olyan ügyes, és csak furulyán tudok egy picit játszani… nagyon sokáig tartana… de ti biztos ügyesebbek vagytok, ha már zenekarotok is van… és Anat is mondta, hogy itt nagyon sokan zenélnek.
Itt egy picit elhallgatott, hiszen észrevette, hogy megint elkalandozott.
-Szóval… szívesen meghallgatnám… és… de úgy nem, hogy közben zavarok...
Kihúzta magát, és odaállt Alex mellé, elővette a legszebb mosolyát, és előrelendítette a jobbkezét.
~Bármennyire is butának gondolsz…~
-Tudom, hogy nem vagy japán, és igazából annyira én sem… és ez a békülés jele… remélem nálatok is.
~Nagyon remélem, hogy náluk is, és nem sértem meg vele…~
-Sajnálom, ha illetlenül viselkedtem, nem szerettelek volna megbántani.
Belepirult a mozdulatba, és a keze remegett is egy kicsit, mert nagyon félt attól, hogy Al visszautasítja, de igyekezett kihúzva tartani magát. Nem akarta tovább húzni ezt az egészet, mert ő is azt tanulta, és Timidusnak is azt tanította, hogy a vitákat rendezni kell minél hamarabb, így most döntés elé állította a fiút. Ha elfogadja a kézfogást, akkor kibékülnek, ha nem, akkor nem. Ennél egyszerűbbet nem tudott kitalálni.
Timidus persze ezalatt inkább a macskával volt elfoglalva, de azért oda-odapislantott a jelenetre. Örömmel látta, hogy a fiú elfogadja a jutalomfalatját, ami egyfajta békeajándék is volt a sárkány részéről, de abban biztos volt, hogy ha Shu kezdeményez is békülést, ő elvárja az agresszortól, hogy vele szemben ő legyen az, aki először kér bocsánatot.
Aldón egyébként nem nagyon lepődött meg, igazából nem is várta, hogy a macska hallgatni fog az okosabbra. Már ebből a pár perces beszélgetésből is kiismerte ennyire, így nyugodtan folytatta.
-Tudod… szokott neked a bohóc mesélni? Fekszel az ölében, ő pedig történeteket mond és simogat. Biztosan volt már ilyen…
~Túl sok is, azért lettél ennyire elkényeztetett.~
-Szóval azt tudom mondani, hogy egyrészt igazad van. Jól rájöttél arra, hogy magadat kell adni, és nem jó a képmutatás, de ezt el is vártam egy macskától.
Folytatta a sárkány a behízelgő taktikáját.
-Azt azonban ne felejtsd el, hogy a kapcsolatok alapja az alkalmazkodás. Az összes mesében ez van, és Shu is ezt mondja, és jó is a kapcsolatunk. Senki nem kérte, hogy teljesen változz meg, mert az butaság. Viszont… ha udvarolsz valakinek, akkor annak a valakinek jól esik, ha odafigyelsz az igényeire. Például én korábban… hmm… kelek mint Shu, de nem ébresztem fel, mert ő szeret aludni. Attól, hogy odafigyelsz egy picit a modorodra még nem fogsz megváltozni, és hazudni sem fogsz Álomkelőnek, mindössze megmutatod neki, hogy figyelsz rá és törődsz vele. Szerinted Anat nem tudná úgy pakolni az ételt, hogy ne tudd elérni?
Egy picit elgondolkodott, majd folytatta.
-De vegyünk egy Álomkelősebb példát. Igen… ott van például a víz. Én imádom a vizet, meg a buborékokat is. Ha csak magammal törődnék, és magamat adnám, akkor Ákval mondjuk egy tó mellett gyakorolnék, mert ott sokkal több az esélyem a győzelemre. Viszont én vagyok olyan kedves, hogy odafigyelek az igényeire, és így olyan helyen edzek vele, ahol ő is élvezheti a gyakorlást. Érted már?
~Azt meg én is nagyon szívesen megnézném, ahogy ÁK a hátán fetreng a nevetéstől... de ilyen úgysem lesz.~

by **Halász Alex** Vas. Feb. 16 2014, 20:01

~ Kezdjük ott, hogy mindent rám erőszakoltál. :/
'taku
Ha így folytatom a végén csak a duzzogás marad. ~
Van az a testtartás, amikor az ember feszült. A vállait feljebb tolja és mindenre odafigyel, sőt reagál is apróbb mozdulatokkal, vagy épp arcizmainak megrándulásával. Valahogy így ült eddig Alex is. Most viszont ez a luxus nem adhatott meg. Hogy meghatotta volna Shukaku elszánt erőfeszítése a ~béke~ érdekében? Nem. >.> Vagy legalábbis nem a szó eredeti értelmében. Jobb kifejezés erre inkább a elismerés? Valami olyasmi. Ha már ennyire töri magát a lány, hogy megszerezze Alex bocsánatát, akkor nem lehet ilyen fafejű.... mint általában. Neutral

Persze egész végig ott bujkált az az apró de annál fontosabb tény is, hogy a lány nem gondolta meg magát, és nem is igen fogja, sőt. Talán már most azt hiszi, hogy Alex fogja elismerni az ő elképzeléseit.
~'taku...~
Elhúzta a száját lemondóan és ezzel együtt leengedte a vállait "készenléti" helyzetből. A feszült arckifejezése is enyhébb tónust vett fel, nah meg kieresztette a bent rekedt tömérdek levegőt. Fellélegzés. >.>
~ Úgy se fogom tudni meggyőzni. ~
Bajnak baj volt. Nem is gondolta tovább..."hogy hát nem is baj". Bízni még egymásban sem lehet alias emberekben feltétel nélkül, hát még egy emberek generálta programban? Neutral

De Shukaku ezt választotta. Sokan választanak olyat, ami veszélyes. Mások meg vigyáznak rájuk, ahogy tudnak.
Elkapta, szinte azonnal a kinyújtott kacsót, már halvány mosollyal az arcán.
- Jól van. Legyen ahogy te akarod. Nem haragszom. Most már tényleg. ^^"
Tessék szépen leülni és befejezni az ebédet. Neutral

Utána mehetünk fel a zeneterembe. Surprised

-

by **Anatole Saito** Szer. Feb. 19 2014, 11:27

Egy félig megcsócsált hal lóg ki a számban, mert még a rágásban is elakadok, akkora csörtét vágnak le ezek ketten. O_o Nagy szemekkel pillogok csak, a maradék halacs hangtalanul visszapottyan a tányéromra, gyorsan megrágom a számban lévő részt, hogy szólni tudjak. De mire felemelhetném ujjamat, hogy szót kérjek, már megint más ívet vesz a beszélgetés. Csak kapkodom a levegőt, hogy na akkor most közbeszólok, de erre mindig megszólal a másikuk, én pedig értetlenül kapkodom a fejem, jobbra-balra cikázik a tekintetem is, hol az egyik, hol pedig a másik mimikáját fürkészem. Ők most tulajdonképpen veszekednek? scratch

És nekem ebbe egyáltalán bele szabad kotyognom? scratch

Amíg én ezen elmélkedem és próbálom összefűzni fejben a szálakat, néma elemzésem és megfigyelésem közepette már le is meccselik a dolgok. Kicsit megijedek, mikor Shu azt hiszi, hogy zavar, de győz a kíváncsisága és a lelkes érdeklődése, na meg Alex is meglágyul végre egy kicsit, így sikerül kibékülniük. - Na ezt már szeretem gyerekek! Very Happy

- Vigyorgok elégedetten, karba tett kézzel. Így kell ezt és még csak közbe sem kellett szólnom Cool

Különben is, én hajtogathatom, hogy ugyan nem zavar, szívesen vendégül látjuk, Shu ezt most inkább Alextől várja el és ha tőle hallja, bizonyára jobban is esik neki. Érdekes belegondolni, hogy ha ilyen parázs kis vita áll be köztük, akkor mire lehetnének képesek másban együtt. Nem mindig az tud termékeny lenni, ha két ember nagyon egymásra van hangolódva, az ilyen lobbanékony kapcsolatokból is nyílhatnak szépséges virágok, mert képesek lehetnek egymást ösztönözni, sarkallni arra, hogy jobbá váljanak. Eldöntöttem: Shu nagyon jó hatással lesz Alexre, már látom előre. Majd letöri a fiú szarvát Razz

- Bizony, tessék szépen befejezni az ebédet, aztán irány zenélni \o/ - emelem magasba a karjaimat fellelkesülve, majd sebtiben el is fogyasztom az ebédem maradékát.

- Igen, szokott mesélni, miközben kényeztet... de ez most hogy jön ide? - Értetlen fejet vág Aldo, aztán szkeptikus fejet vágva tovább hallgatja Timidust. - Majd alkalmazkodok, ha már a cica házaséveinket éljük Amúgy fogalmam sincs, hogy mit gondolhatsz rólam pontosan, de nagyon nem ismersz még... sőt, egyre jobban azt érzem, hogy félreismersz, tévképzeteid vannak rólam. - Kicsit csüggedté válik a hangszíne, talán éppen azon morfondírozik, hogy beavasson-e abba, hogy miért gondolja így, vagy inkább mellózze annak lehetőségét, hogy gyengének láttassa magát. Végül kurtán csak ennyit mond ezzel kapcsolatban: - Nem szoktam bunkó lenni... - Aztán elfordítja a fejét és Anatot kezdi el figyelni. Látszódik a tekintetéből, ahogyan gazdájára néz, hogy sokkal mélyebb a kapcsolatuk annál, mint amiről eddig beszélt Timidusnak. Sok kellemetlenségben volt már része a bohóc mellett, mégsem hagyta el. S nem csak számításból maradt mellette, mint ahogyan azt a macskákról hiszik. A macskatermészetet - beleértve a gőgösséget és a kényességet - azonban nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, s tulajdonképpen ezekből a tulajdonságokból ÁK-ban is vannak bőven. Egy apróság azonban megragadja Aldo figyelmét és visszafordul Timidushoz. - ÁK nem szereti a vizet? Ez érdekes, én imádom... pedig én is macska vagyok - Nos igen, számára az a természetes, hogy macskaként szereti a vizet, ellentétben a valós és ezek szerint más aincradi macskákkal. De hogy ennek mi lehet az oka, arra még a kis fújógépnek is rá kell jönnie.

by **Shukaku** Szer. Feb. 19 2014, 19:19

Shu egy hatalmas fellélegzéssel fogadja a kézfogást. Egyáltalán nem szorítja meg a fiú kezét, de azért van tartása a mozdulatnak… bár eléggé ritkán gyakorolta.
~Legyen ahogy én akarom? Akkor ő nem akarja? De… az úgy nem ér semmit… illetve az úgy nem annyira jó. De… de közben meg azt mondta, hogy már tényleg nem haragszik. Az viszont jó. Teljesen összezavar a beszédével.~
-Köszönöm szépen. Akkor... azt hiszem nem maradt más akadály.
Természetesen Shu már befejezte a maga étkezését, elfogyasztotta a Timidussal elfelezett haladagot. Addig fel sem állt volna az asztaltól. Illetlenség lenne vendégségben maradékot hagyni, hiszen azzal a szakácsot minősítené. Márpedig most nagyon nem járna jól, ha negatív kritikát fejtene ki Alexről.
~Van külön zenetermük is? Akkor biztosan tényleg nagyon ügyesek, ha külön termetek is van rá. Ezt akkor most már nem szabad kihagynom. Talán lekottázzák nekem Hisame énekét, és még vissza is játsszák. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen lehet hangszereken előadva.~
Timidus ezalatt először a fejét csóválja, azután viszont elvigyorodik. Eddig is sejtette, hogy a macska nagyrészt csak neki teszi az agyát, és tudja azt is jól, hogy Álomkelő is tud végtelenül fellengzős lenni, amíg nem vívják ki a tiszteletét.
-Odáig el kell jutnod. Tudod először udvarolni kell ám, meg próbákat kiállni. Az összes mesében így van. Egyébként meg azt gondolom rólad, amit bemutatsz magadról, és eddig… lássuk csak…
Elgondolkodik, majd hadarva sorolni kezdi.
-Megtámadtad a saját társadat, kijelentetted, hogy félsz valamitől csak azért, mert nem ismered, meg azt is kijelentetted, hogy ez a te területed, folyamatosan fellengzősködsz… bár örömmel látom, hogy ez kezd csitulni. Ha csak nekem játszod az eszedet, akkor köszönöm a megtiszteltetést… de mintha az előbb mondtad volna, hogy illik magadat adni. Vagy ez csak ÁK-ra vonatkozik? Tudod neki ki kell vívni a tiszteletét. Nekem sikerült egy harc során, de te ugye nem harcolsz. Ha nem szoktál bunkó lenni… akkor kérlek velem se viselkedj úgy. Nem hiszem, hogy kiérdemeltem volna.
És Timidus elkapja a macska tekintetét is, ahogy Anatot figyeli. Nehéz nem észrevenni, és a sárkány úgy hiszi, hogy a cica szégyelli kimondani, hogy kedveli a srácot.
-És arra is vigyázz, hogy miként beszélsz Anatról, és Chanról. Álomkelő tiszteli az idomárját, és elvárja a tiszteletet mindenkitől. Ez csak egy jó tanács. Tudod van akiket egyszerűen csak levegőnek néz. A vizes izét pedig Shu már elmondta. A tigrisek szeretik a vizet, te pedig tigrisféleség is vagy ezekszerint. Legalább is a képességedből adódóan. Egyébként készülnek valami zenélésre. Megyünk mi is?

by **Halász Alex** Hétf. Feb. 24 2014, 17:43

Nah, megköszönte. Jó lenne végre tényleg kislányként tekinteni rá, és nem újabb potenciális majomnak. wtf

Vagy csak túl sok marhával találkozott magyarországon? Rolling Eyes

A kis paranoiás. :3 Szóval ott tartunk akkor, hogy Alex drága kezdi elfogadni a sorsát, és belenyugodni, hogy az embereket nem lehet megváltoztatni, legalább is ilyen drasztikusan és hápogva a dühtől biztosan nem. Razz

Persze a szöszi nagyon is jól tudja magáról, hogy nem jó szónok. Sokszor húzza fel magát szinte semmiségeken, és azok a fejek amiket vág hozzá, érdekesebb, mint amit mondott, tehát a legtöbben még csak nem is figyelnek oda rá. -.-
Végül a lányka visszaül a helyére, de ekkor Alex is észreveszi, hogy mindenki megevett. Akkor végül is mehetnek fel. Még összeszedi a tányérokat, és beteszi a mosdóba. Kinyitva a csapot mellé önt "mosogatót", és már minden szépen csillog. Legalább olyan kényelmes mint a mosogatógép. Cool

Aztán a többiek után indul. Nem tartott sokáig a kis mosogatás. Elhaladva Aldo mellett azonban megáll és megsimizi a cicát.
- Iii neko ga ^^ -
Buksisimi a nekonak, mjad a kezére veszi a kajmánt. Jobb ha nem hagyja szabadjára ezt a kis szörnyet. Felérve Már lehetett látni Junt is. Hozta magával a saját gitárját. Kissé megkocogtatva Anat vállát, előrébb lépett.
- Elhívtam Junt is. Azt mondta, hogy tud gitározni, és abból jöhet kettő három is. A legutóbbi zene számunkhoz meg kell is egy ritmus gitáros. Surprised

Meg Ayatot is a basszus gitárhoz, remélem eljön. Suspect

A következő pedig Gilbert lesz. Cool

Egész jól zongorázik. :] -
Széles mosoly. Valahogy ebben a kis zenélésben látott egy olyasmit, ami összehozhatja az Artes tagjait. Még inkább egybe kovácsolhatná. Hiszen ha mindenki együtt zenél, az lenne a legjobb csapatépítő tevékenység és nem utolsó sorban élvezetes. ^^
Ajtó nyílik. Mindenki elfoglalja a helyét. Kis hangolás, aztán betoppan a kígyós csávó. \o/ Alexnek felderült az arca. Tudott hatni az idomárra, és habár csak úgy, hogy Ayato isteni játéka nélkülönözhetetlen, csak sikerült. Cool

Shukaku chan mellé lett végül helyezve a kis Kajmánszörnyi.
Elsőre a ritmus gitár és a basszsus lépett be, és indította el a zenét, azaz adta meg az alapot. Aztán Anat solo játékával folytatódott, majd ahogy Alex belekezdett a dobba, az egész egy nagy dallammá nőtte ki magát.

by **Anatole Saito** Hétf. Feb. 24 2014, 20:16

A játék itt folytatódik tovább, az Aldos részt viszont még itt fejezem be:

- Pfcöhh... - szakad ki a leginkább fújásra hasonlító hang Aldoból Timidus felsorolását hallva. - Egy. Nem támadtam meg, csak megkergettem kicsit, hogy tudja hol a helye. Kettő. Nekem ne akard bemesélni, hogy te nem szoktál félni az ismeretlentől! Három. Asse tudom mi az a fellengizé, nemhogy olyan legyek Figyi, szerintem ne szaporítsuk a szót. Te olyan jól nevelt pet típus vagy én pedig szabad szellemű mob. Sosem fogunk ugyanúgy gondolkodni a dolgokról, de miért is kellene. Mindenesetre kösz a tippeket, majd ha kedvem tartja, akkor esetleg átgondolom. Most pedig ha nem bánod pajti, akkor lépek, mert egyrészt veszettül mosakodhatnékom van már, másrészt a bohóc és az idióta kornyikálni fog... khmm.. akarom mondani, Anatole és az együgyű barátja zenét imitál, de az én érzékeny fülecském nehezen fogadja be az ő lármájukat. - Úgy tűnik a ne beszélj lenézően a gazdádról résznek volt némi foganatja. Alex simogatását is jólesően fogadja, kényeskedik neki egy sort, ahogy illik, de hamar megunja a dolgot. Azt pedig már végképp nem akarta mondani Timidusnak, hogy van egy harmadik oka is a távozásának. Történetesen be van rezelve a kajmánszörnytől is, a groteszk mosolyától feláll a szőr a hátán. pale

Sokkal jobb időtöltésnek ígérkezik most az onsen vízének összeszőrözése, minthogy azzal a lénnyel egy helyiségbe legyen bezárva. Timidus pedig túl okos, nem talál rajta fogást... lehet mégiscsak mondott olyanokat, amin el kellene gondolkoznia Aldokának pancsolás közben? Rolling Eyes

by **Anatole Saito** Pént. Nov. 14 2014, 22:47

--- Innentől új Limen ---

by **Shukaku** Hétf. Nov. 24 2014, 13:35

A képesség ugyan meglepetésként érte őket, mármint a hatása, és persze az új jövevény is, akit Shu egyelőre titokban szeretett volna tartani, és nem is nagyon szándékozott behozni őt az Artes céhházba, de Timidus természetesen nem sokat teketóriázott azon, hogy miként használja ki teljes mértékben ezt az új adottságot. Na persze azt azért megemlítette Shunak, hogy ha annyira jóban van az ő Kayaba Bácsijával, hogy levelezgetnek is –és a sárkány még nem is tudott a válaszlevélről-, akkor igazán szólhatna neki az idomár az ügyben is, hogy neki ideje elérnie a felnőtt kort, hogy megkaphassa az utolsó képességét, és ezzel méginkább eredményesen védhesse a kislányt, ha már ő egyszer kapott képességet az újabb tízesátlépésnél. Na persze Timidus azt sem tudta, hogy Shu egyáltalán nem szerette volna, hogy fejlődjön, mert nem volt abban biztos, hogy ha még nagyobb méreteket vesz fel a pet, akkor elfér-e majd mellette az ágyon, és két év megszokott jólét után nem nagyon akaródzott neki egyedül aludni. Mindenesetre lényeg a lényeg, a tervekkel a céhvezért kellett megkeresni. A kopogás az ajtaján most talán nem rémisztette meg a fiút annyira, hiszen nem volt tökéletesen pontos, mint amiképpen Timidus szokta, és még hang is társult mellé, hogy a céhvezér biztosan kinyissa az ajtót.
-Szia Anat, mi vagyunk. Csak egy rendelést szeretnénk odaadni, és gondoltam jobb, ha személyesen adjuk át.
És amennyiben a céhvezér ajtót nyitott, úgy mindketten meghajlással köszöntötték, majd Shu át is adott egy kis csomagot, és egy listát.
-A csomag az meglepi, majd akkor bontsd ki, ha egyedül leszel. A másik pedig az új képességünkkel kapcsolatban egy kis kívánság. Kayaba Bácsi megengedte nekünk, hogy váltogassuk a szintjeinket, persze csak lefele, hogy könnyebben taníthassuk a kicsiket, mehessünk velük küldetésekre, meg ilyesmi. Viszont kisebb szinten nem jók a mostani felszerelések, úgyhogy csináltunk egy listát, és szeretnénk, ha beszereznéd nekünk amik rajta vannak. Nem tudom, hogy mi mennyibe kerül, de majd kifizetjük, ha minden megvan.
És amennyiben Anatole elolvasta a papírost, azon a következők szerepeltek:

Kód:: Bronz Vért Egyedi Acél Megváltó (2 FK - 2 E - 2 SP - 30 P) Egyedi Minotaurusz Sisak (2 E - 1 FK - 8 P) Mokaszin Surranó Hősi Köpeny Egyedi Szélvész Köpeny (6 GY - 2 K - 5 FK - 5 P) Tünemény Gyűrű Harmat Gyűrű

Ha pedig a csomagot is kibontotta abban egy kis meglepi nasi volt Aldonak, na meg persze süti Anatnak is.

by **Halász Alex** Vas. Jan. 18 2015, 23:08

- Suman, kérlek bocsáss meg a kiakadásom miatt. Olyan forró fejű vagyok. >< De beszélnem kell veled. Van mit elmondanom. A többieknek is elmondtam már.
Utolérte valahol félúton, vagy már csak az ajtónál. A lényeg hogy megvolt végre. Megnézhette volna a térképet is, de elfelejtette, mint mindig. Beszélt. Gesztikulált, a tőle megszokott hevességgel és lelkesedéssel. Nem a csalódottság vagy a harag, hanem az a színtiszta vágy hajtotta, hogy az Artes ne csak olyan legyen mint "régen" mert régen se volt olyan húúú de jó, csak el voltak mint a befőtt, hanem sokkal jobb!
És ezt nem érezte Timidus vagy Anat céhüldözős elméletében de volt a saját buksijában valami, amit annak érzett.
Sokat mesélt. Elmondta a randijukat is Hinarival. Hogy vett neki egy medált és a fagyit, meg a csókot, meg a pokrócot. Sőt, az első nagy csókról is tett említést, a ktjuknál, mikor volt az nagyon ijesztő fájdalom.
Szinte rögtön bevallotta a fájdalomérzetet is. Mesélt az elsőről, arról, hogy Hinari találta meg és védett övezeten belül is fogyott az élete, de "Hál'Istennek most már ilyen nincs"
Aztán rátért újra a Tenkás dologrra, Kuromajo ágyas, csonkítós, őrült jelenetére, hogy milyen gusztustalan játékot kellett játszaniuk Hinarival.
És azt is, amit Hinarinak mondott abban a kis fogadóban.

Most, még ha céhekbe tömörülve is, sokkal inkább harcolunk egyénenként, mint csapatban. Ami pont a lényege lenne egy céhnek. Ha most...
.... ha most meghaltunk volna, a barátaink meggyászoltak volna, talán meg is próbálják bosszúlni. És ha sikerül nekik minden visszaáll a helyére. ... De nem így, ha egy összetartóbb Aincradért küzdő közösség tagjaiként halunk meg.
Csúnyán hangzik, hogy bármikor meghalhatunk, de ezen nem változtathatunk. És így ~ szerintem ~ nem is befolyásolhat minket.
Nem akarok meghalni. Pont ezért szeretném ha összefognánk.
A gyilkosok sem buták. Ahogy látják a fejlődést, visszahúzódnak. Nekik sem hiányzik több céh együttes haragja egy sérelem miatt.

Elmondta szinte majdnem szó szerint azt, amit a gyűlésen a többieknek, miután kiment Anat a dojoból. Elmondott mindent. Az Artes él, és az Artes a legjobb kiindulópont ennek a kezdeményezésnek. Ő pedig hiszi, hogy Anat támogatni fogja. Persze elmondta azt is, hogy szeretne minden akarata ellenére elmenni pár hétre pihenni és nem stresszelni, a fájdalomérzet erősödése miatt. És még itt nem is tudta, hogy van még rosszabb is. Napok esnek ki...
- Azt hiszem sokkal több de kisebb gyűlést kell szerveznünk, egy-egy témát kivesézve majd megemésztve pár nap alatt...és így tovább. Azokon ott lennék, Hinari is menne bossolni, csak úgy érzem, hogy ha nem állok meg szétesem. Érted? Még én se nagyon. Olyan fura. o.o....

Hivatkozások
első fájdalomérzet
KT
Bonds
rainbow
dojo

by **Anatole Saito** Kedd Jan. 20 2015, 19:52

Nem tettem mást, csak bólintottam és szorosan megöleltem a barátom. Ebben az egy ölelésben benne volt minden érzésem: a bajtársiasság, a féltés, az aggódás, a büszkeség, a bosszúság, a leharapomafejedhamégegyszerilyenhevesbaromleszel és persze a beleegyezés is. - Vigyázz magadra és hívj, ha kellek! - Aztán megveregetem a vállát és útjára eresztem. Egyszerűen úgy érzem, nincs miért magyarázkodni, ha higgadtan átgondolja a dolgokat, akkor maga is rájöhet, hogy nem eltiltani akarom Hinaritól vagy a JL-től, mindösszesen arra kértem, hogy legyen óvatos. Most már bizonyos vagyok a hallottak alapján abban, hogy vadásznak ránk...

by Ajánlott tartalom