Amara vs Anatole

Nem lep meg túlzottan a reakció, amit kapok, az intim szféra demonstrálására. Valahogy ettől az alaktól pontosan erre számítottam, így a lepördülést követően máris elindultam egyből valamerre, hogy újonnan lootolt macsekomat simogatva eltűnjek a tömegben. Sajnos azonban gyorsabban reagált, mint vártam. Lenyűgöző. Visszapördültem, s a karom elrántva nyelvet öltöttem, s a cicára pillantva megláttam egy növényt. Rettentően hasonlított egy másik gazra, amit a valóságból már jól ismertem. Odaléptem hát, végigsimítottam a hajamon, majd mindenki legnagyobb megdöbbenésére püfölni kezdtem a növénykét. Amikor aztán úgy láttam, eléggé lapos ahhoz, hogy tépjek belőle, fölényes vigyorral leszedtem a leveleit, a mancsomban összemorzsoltam, majd a közeli árus standjáról elcsentem egy apró papírfecnit, s beletöltöttem a kezemben lévő anyagot. Ezután henger alakúra sodortam, s a macskás csávó kezébe nyomtam.
- Tessék. Spanglizgassál nyugodtan, de tetszik vagy sem, a macska nálam marad. - Magyaráztam, majd a lootolt kisállatot a karjaimba véve, a fejét simogatva elindultam az emberek között. Annyira nem zavar a tiltakozása, de megmosolyogtatónak tartottam, mikor megszólalt, hogy más eszközöket akar bevetni. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet a keményebb eszköz. Egy ilyen csávó soha nem ütne meg egy nőt. Ahhoz túl macsó, és túl jófiú. Egyáltalán nem volt az esetem. Bírtam a hőstípusokat is, de ez a fajta olyan ütni való volt inkább. Persze nekem csak jó, ha több az ilyen alak, így nem is panaszkodtam, csak elvigyorodtam, majd megsimogattam egy ujjal a kiscica fejét. Ritkán volt háziállatom, mivel legtöbbször nem vigyáztam rájuk eléggé, és megszöktem tőlük, de ettől függetlenül bírtam az ilyen kis dögöket. Habár a kutyák akkor is jobbak, mint a macskák.