KezdőlapDanee vs Anatole
4 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Danee vs Anatole
by Anatole Saito Szomb. Aug. 17 2013, 20:13
A párbaj ennek a játéknak a folytatása
- Jó választás, T1-es szinten a Bronz vért a legkiválóbb harci ruházat. Tartós, magas páncél pontokkal. Ha szabad javasolnom, vas sisak beszerzését javaslom mellé, vagy ha kezed ügyébe akadnak ritka ércek, akkor Minotaurusz sisakot. Én a mai napig azt használom még a fronton is. - Ahogy a fiúra igazítom a vértet, hátrálok pár lépést, majd a szakállamat babrálva méregetem. Hagyom, hogy a tükörhöz sétáljon és maga is szemrevételezze. - Tökéletes. Derék tájon, jobb oldalt bele van kovácsolva a cégérem is. Kívánsz esetleg valami extra módosítást rá? Más színben, egyéb díszítéssel? Csak hogy egyedibb legyen. Felárat természetesen nem kell fizetni érte.
Miután megejtjük a kölcsönös bemutatkozást és a vért árát is átadja, a Szabdalóra tett megjegyzését némileg kiegészítem. - Az a kard azért olyan drága, mert ritka ércre van szükség az előállításához. Nagyon sokáig csak egyetlen ember birtokolta azt a fegyvert, ő sem kovácsoltatta. Hónapokba tellett az első ércekből kovácsolt, játékos által előállított Szabdalóhoz. Viszont annyira kiváló kard, hogy egyelőre még a T2-es szintűek sem jobbak nála.
Őszintén szólva szeretek újonnan felkapaszkodott játékosokat oktatni. A céhem sem véletlenül épült arra az ötletre, hogy kezdő játékosokat karoljunk fel és azokat neveljük ki a frontra. Nem először hallom másoktól, hogy késleltetve csatlakoztak be a játék vérkeringésébe, de egyelőre nem érzem illendőnek, hogy rákérdezzek, mi a férfiú lemaradásának oka. Azon viszont kicsit felkapom a fejem, mikor olyasvalamit akar megszerezni, amit nem lehet megvenni. Nagyon sejtelmes, nem tudom mégis mire gondoljak.
- Az eget-rengető tömeg hiánya abból adódik, hogy uborkaszezon van. Egyelőre nincsenek T2 érclátók, rajtam és a kolleginámon kívül, így nincs komolyabb nyersanyagforrás. Egyelőre a megrendelőimet szolgálom ki, azért ilyen üreske a kirakat. - kezdek bele a magyarázatba, remélem nem tűnik úgy, hogy mentegetőzök. Még jó hogy nem kezdtem el kombinálni sületlenségekről, úgy tűnik tényleg csupán társaságra vágyik az úrfi - Sokszor egyébként bent sem vagyok a boltban, éppen ezért van itt a segédem, Mito is. Az ő cukrászáruitól illatos a volt. Szóval ketten, meg a macskámmal azért jól el tudjuk ütni az időt. Ellenben szívesen elfogadom a meghívásod, persze csak ha nem veszed sértésnek, hogy az alkoholban nem osztoznék. A helyszín kiválasztását rád bízom. - Majd mielőtt távoznék, meghagyom Mitonak a tennivalókat. - Nos, merre tovább? - Persze tudnák javasolni én magam is pár helyet, de tesztelni akarom a fiú ízlését és talpraesettségét.
Miután megejtjük a kölcsönös bemutatkozást és a vért árát is átadja, a Szabdalóra tett megjegyzését némileg kiegészítem. - Az a kard azért olyan drága, mert ritka ércre van szükség az előállításához. Nagyon sokáig csak egyetlen ember birtokolta azt a fegyvert, ő sem kovácsoltatta. Hónapokba tellett az első ércekből kovácsolt, játékos által előállított Szabdalóhoz. Viszont annyira kiváló kard, hogy egyelőre még a T2-es szintűek sem jobbak nála.
Őszintén szólva szeretek újonnan felkapaszkodott játékosokat oktatni. A céhem sem véletlenül épült arra az ötletre, hogy kezdő játékosokat karoljunk fel és azokat neveljük ki a frontra. Nem először hallom másoktól, hogy késleltetve csatlakoztak be a játék vérkeringésébe, de egyelőre nem érzem illendőnek, hogy rákérdezzek, mi a férfiú lemaradásának oka. Azon viszont kicsit felkapom a fejem, mikor olyasvalamit akar megszerezni, amit nem lehet megvenni. Nagyon sejtelmes, nem tudom mégis mire gondoljak.
- Az eget-rengető tömeg hiánya abból adódik, hogy uborkaszezon van. Egyelőre nincsenek T2 érclátók, rajtam és a kolleginámon kívül, így nincs komolyabb nyersanyagforrás. Egyelőre a megrendelőimet szolgálom ki, azért ilyen üreske a kirakat. - kezdek bele a magyarázatba, remélem nem tűnik úgy, hogy mentegetőzök. Még jó hogy nem kezdtem el kombinálni sületlenségekről, úgy tűnik tényleg csupán társaságra vágyik az úrfi - Sokszor egyébként bent sem vagyok a boltban, éppen ezért van itt a segédem, Mito is. Az ő cukrászáruitól illatos a volt. Szóval ketten, meg a macskámmal azért jól el tudjuk ütni az időt. Ellenben szívesen elfogadom a meghívásod, persze csak ha nem veszed sértésnek, hogy az alkoholban nem osztoznék. A helyszín kiválasztását rád bízom. - Majd mielőtt távoznék, meghagyom Mitonak a tennivalókat. - Nos, merre tovább? - Persze tudnák javasolni én magam is pár helyet, de tesztelni akarom a fiú ízlését és talpraesettségét.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Szomb. Aug. 17 2013, 20:20
Illedelmesen hallgatja a tulajt, majd így válaszol:
- Ha lehetne, akkor mell magasságban, balra kérnék egy zöld lóherét felfesteni, négylevelűt!
Jobbra pedig, a fehér céhlogót gondoltam... - elgondolkozik
Még tán nem is mondta, meg hát nem is biztos, hogy jó ötlet olyanokat azzal traktálni, akik nyilvánvalóan nem a céhtársai, hogy ő most épp melyik céhbe tartozik
- Ömmm... a Fehér Rózsa céh logóját kérném, ha nem jelentene gondot...
Aztán hallgatja tovább a Szabdalóról és a ritka ércekről szóló beszámolót, olyanokat hall, amiről még a céhben se meséltek neki eddig. De mondjuk ez nem meglepő, hiszen, annyira friss tag még a céhben, hogy eddig az első céhes gyűlést leszámítva nagyon nem is érintkeztek. Persze Zakurot leszámítva, őt már akkor is ismerte, amikor még csak solo játékosok voltak.
- Én nem felszerelésere, vagy bármi más létező dologra gondoltam - mosolyodik el - persze, én fogalmaztam túl sejtelmesen...
- Amit keresek, azok az új barátok. Nem szoktam játékban nagyon barátkozni, de úgy néz ki, hogy be lettünk zárva, és a kinti barátaimmal nem fogok tudni találkozni így.
- Már pedig barátokra mindenkinek szüksége van, nem igaz? - kérdezi kissé naivan
Sose lehet tudni, lehet hogy a bolt tulaja is egy hírhedt játékosvadász céhből való. De ezt elég nehéz lenne elhinni, annyira előzékeny Daneeval, mintha, legalábbis felvetne a pénz, vagy lány lenne a kardforgató. Persze jól esik neki, de kissé furcsának is találja egyben.
- Én is elkezdtem kifejleszteni az Érclátó képességet, gondoltam remek mellékkereseti lehetőség lenne! Majd igyekszem elérni a tier kettes szintet én is - válaszolja lelkesen
- Szóval ezért van itt ilyen finom sütemény illat! - mosolyodik el újra - azt hittem, csak a Sweet Dreamsben lehet efféle finomságokat kapni!
- Egyáltalán nem iszol alkoholt, vagy csak elővigyázatosságból?Ha attól tartasz, hogy mérgezett lenne, én szívesen előkóstolom a palackok tartalmát. Vannak nálam valahol poharak is elvileg...
- Ömmm, helyszínnek... én két helyre szoktam menni pihenni, az egyik a Niceplace fogadó, ahol a céhtársnőm is dolgozik, nem rég nyílt, a másik a Bianka néni-féle növénykert.
- Szerintem menjünk az utóbbi helyre, nagyon eldugott hely, lehet még te sem jártál arra, és nagyon varázslatos is egyben, olyan mint egy külön fantázia világ lenne még Aincradon belül! Útközben meg vehetünk neked is valamit inni, ha mást kívánnál!
- Ha lehetne, akkor mell magasságban, balra kérnék egy zöld lóherét felfesteni, négylevelűt!
Jobbra pedig, a fehér céhlogót gondoltam... - elgondolkozik
Még tán nem is mondta, meg hát nem is biztos, hogy jó ötlet olyanokat azzal traktálni, akik nyilvánvalóan nem a céhtársai, hogy ő most épp melyik céhbe tartozik
- Ömmm... a Fehér Rózsa céh logóját kérném, ha nem jelentene gondot...
Aztán hallgatja tovább a Szabdalóról és a ritka ércekről szóló beszámolót, olyanokat hall, amiről még a céhben se meséltek neki eddig. De mondjuk ez nem meglepő, hiszen, annyira friss tag még a céhben, hogy eddig az első céhes gyűlést leszámítva nagyon nem is érintkeztek. Persze Zakurot leszámítva, őt már akkor is ismerte, amikor még csak solo játékosok voltak.
- Én nem felszerelésere, vagy bármi más létező dologra gondoltam - mosolyodik el - persze, én fogalmaztam túl sejtelmesen...
- Amit keresek, azok az új barátok. Nem szoktam játékban nagyon barátkozni, de úgy néz ki, hogy be lettünk zárva, és a kinti barátaimmal nem fogok tudni találkozni így.
- Már pedig barátokra mindenkinek szüksége van, nem igaz? - kérdezi kissé naivan
Sose lehet tudni, lehet hogy a bolt tulaja is egy hírhedt játékosvadász céhből való. De ezt elég nehéz lenne elhinni, annyira előzékeny Daneeval, mintha, legalábbis felvetne a pénz, vagy lány lenne a kardforgató. Persze jól esik neki, de kissé furcsának is találja egyben.
- Én is elkezdtem kifejleszteni az Érclátó képességet, gondoltam remek mellékkereseti lehetőség lenne! Majd igyekszem elérni a tier kettes szintet én is - válaszolja lelkesen
- Szóval ezért van itt ilyen finom sütemény illat! - mosolyodik el újra - azt hittem, csak a Sweet Dreamsben lehet efféle finomságokat kapni!
- Egyáltalán nem iszol alkoholt, vagy csak elővigyázatosságból?Ha attól tartasz, hogy mérgezett lenne, én szívesen előkóstolom a palackok tartalmát. Vannak nálam valahol poharak is elvileg...
- Ömmm, helyszínnek... én két helyre szoktam menni pihenni, az egyik a Niceplace fogadó, ahol a céhtársnőm is dolgozik, nem rég nyílt, a másik a Bianka néni-féle növénykert.
- Szerintem menjünk az utóbbi helyre, nagyon eldugott hely, lehet még te sem jártál arra, és nagyon varázslatos is egyben, olyan mint egy külön fantázia világ lenne még Aincradon belül! Útközben meg vehetünk neked is valamit inni, ha mást kívánnál!
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Szomb. Aug. 17 2013, 20:31
- Persze, megoldható. Egy kis extra szerencse? - mosolyodok el a lóhere hallatán, a White Rose meg már eddig is nyilvánvaló volt számomra az életsávja melletti logóból. Thunder is ezt a csapatot erősíti, nála láttam először, s a legutóbbi boss harcot a jelenlegi céhfőnökük vezette. Látványos esemény volt, amikor a kardforgató fiú felesküdött a harc előtt az idomár vezérének. Aztán mielőtt nagyon elkalandoznék, vissza is veszem a vértet, hogy a kéréseket teljesíthessem. Amíg a műhelyben tevékenykedek, addig Mito kínálja frissítővel és süteménnyel a vendéget, majd immáron a kész vértet adom át.
- Örömmel tudnálak a T2-es ércbeszállítóim között és hozott ércből lényegesen olcsóbban, vagyis féláron kovácsolok. - csillan föl a szemem az érclátás szó hallatán, ugyanakkor gyorsan csitítom is magam - Bár gondolom elsősorban a céhedet támogatnád, ami persze a maga nemében a leghelyesebb döntésnek bizonyulna. Ami pedig a barátokat illeti, nos igen, nagy szükség van rájuk, hogy az ember ne kattanjon meg. Ugyanakkor ha túl közel kerülsz valakihez, még nehezebb az elvesztése. De ennyi "kockázatot" megér a kapcsolatépítés. - Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, hogy ne tűnjek vészmadárnak, de sajnos nem egy barátomat kellett már meggyászolnom idebent. Aztán jóízűen elnevetem magam, mikor azt hiszi, hogy megmérgezett italtól óckodok. - Eszemben sincs senkit sem megvádolni. igaz, ami igaz, elővigyázatosság sosem árt, de mi okod lenne egyáltalán megmérgezni? - Most így belegondolva, jó párat fel tudnék sorolni, de inkább nem is megyek bele. - Igazság szerint én és az alkohol, nagyon nem vagyunk jóba. Egy fél pohárkától is fejre tudok állni, így tényleg minden tisztelettel, de mindkettőnk érdekében komolyan vissza kell utasítsam a sört és a bort is. De te iszogass nyugodtan és én is magamhoz veszek valami nedűt.
A fiú által említett két helyen valóban nem jártam még, a Biankás hely nekem olyan gazgyűjtők gyülihelyének tűnt, vagy ilyen nagyikonyhás kifőzdének, a Niceplaceről meg gondolom azért nem hallottam még, mert ahogy Danee is mondta, nemrég nyílt. szívem szerint inkább a fogadóba mentem volna, de kalauzom épp a másikat választotta. Mindegy is, az izgalmasabbnak tűnik a neve alapján. Lássuk!
- Örömmel tudnálak a T2-es ércbeszállítóim között és hozott ércből lényegesen olcsóbban, vagyis féláron kovácsolok. - csillan föl a szemem az érclátás szó hallatán, ugyanakkor gyorsan csitítom is magam - Bár gondolom elsősorban a céhedet támogatnád, ami persze a maga nemében a leghelyesebb döntésnek bizonyulna. Ami pedig a barátokat illeti, nos igen, nagy szükség van rájuk, hogy az ember ne kattanjon meg. Ugyanakkor ha túl közel kerülsz valakihez, még nehezebb az elvesztése. De ennyi "kockázatot" megér a kapcsolatépítés. - Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, hogy ne tűnjek vészmadárnak, de sajnos nem egy barátomat kellett már meggyászolnom idebent. Aztán jóízűen elnevetem magam, mikor azt hiszi, hogy megmérgezett italtól óckodok. - Eszemben sincs senkit sem megvádolni. igaz, ami igaz, elővigyázatosság sosem árt, de mi okod lenne egyáltalán megmérgezni? - Most így belegondolva, jó párat fel tudnék sorolni, de inkább nem is megyek bele. - Igazság szerint én és az alkohol, nagyon nem vagyunk jóba. Egy fél pohárkától is fejre tudok állni, így tényleg minden tisztelettel, de mindkettőnk érdekében komolyan vissza kell utasítsam a sört és a bort is. De te iszogass nyugodtan és én is magamhoz veszek valami nedűt.
A fiú által említett két helyen valóban nem jártam még, a Biankás hely nekem olyan gazgyűjtők gyülihelyének tűnt, vagy ilyen nagyikonyhás kifőzdének, a Niceplaceről meg gondolom azért nem hallottam még, mert ahogy Danee is mondta, nemrég nyílt. szívem szerint inkább a fogadóba mentem volna, de kalauzom épp a másikat választotta. Mindegy is, az izgalmasabbnak tűnik a neve alapján. Lássuk!
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Szomb. Aug. 17 2013, 21:06
- Igen, az, meg amúgy is jól mutat majd a világoszöld köpenyemmel!
- Köszönöm! - mondja Mitonak, majd neki lát kényelmesen elfogyasztani a felkínált finomságot
- Még fogalmam sincs, hogy lesz az ércgyűjtéssel. De ha sok jön majd, lehet el is adok belőle, akár épp itt.
- Aham, értem, hát, én se bírom annyira a piát, de szeretek meginni majd minden nap egy pohár vörösbort, sört meg inkább csak a haverok miatt iszok.
Amint kész a vért díszítése, rákapcsol a sütemény-evéssel, hogy ne rá kelljen várni.
- Akkor mehetünk is!
- Köszi a sütit Mito! - köszön el a boltból kifele menet.
- Nincs messze, a növénykert amúgy... - nyugtatja Anatolet, majd így, hogy már utcára kiléptek, nézi meg magának a boltot kívülről újra.
- Nem semmi, hogy saját boltod van!
- Gondolom biztos nem ma kezdted a játékot!
- Engem valamiért nem engedett át belépés után. Azt hittem beleőrülök, olyan sokáig voltam a karakterkészítőben bennragadva. De átaludtam. Nem tudom mennyi ideig voltam ott, de aztán egyszer csak végre a Főtéren találtam magam. Hamar leesett, hogy már jó ideje ment a játék nélkülem is.
- Én még csak első szintű vagyok, de gondolom, te már jó magas szinten lehetsz!
Pár perc séta után egy gazos, repkényes oldalú sikátorhoz jutnak.
- Na, meg is érkeztünk, ez a folyosó-szerű árnyas-bogas sikátor vezet az utcáról a kertbe!
Azzal be is fordul, és néha hátratekintve végigsétál. Az egész nem több 20 méternél.
A túloldalon, fás-füves vadonra nyílik a sikátor. Nem messze egy nyári kúria látható, odébb pedig egy patak csörgedezik. A távolban pedig egy tavacska felszíne csillan a napfényben, a partján valamiféle romok meredeznek.
Danee előhívja a menüjét, és eltünteti a lábáról a cipőjét, úgy lép a pázsitra.
- Háh, micsoda érzés!
- Köszönöm! - mondja Mitonak, majd neki lát kényelmesen elfogyasztani a felkínált finomságot
- Még fogalmam sincs, hogy lesz az ércgyűjtéssel. De ha sok jön majd, lehet el is adok belőle, akár épp itt.
- Aham, értem, hát, én se bírom annyira a piát, de szeretek meginni majd minden nap egy pohár vörösbort, sört meg inkább csak a haverok miatt iszok.
Amint kész a vért díszítése, rákapcsol a sütemény-evéssel, hogy ne rá kelljen várni.
- Akkor mehetünk is!
- Köszi a sütit Mito! - köszön el a boltból kifele menet.
- Nincs messze, a növénykert amúgy... - nyugtatja Anatolet, majd így, hogy már utcára kiléptek, nézi meg magának a boltot kívülről újra.
- Nem semmi, hogy saját boltod van!
- Gondolom biztos nem ma kezdted a játékot!
- Engem valamiért nem engedett át belépés után. Azt hittem beleőrülök, olyan sokáig voltam a karakterkészítőben bennragadva. De átaludtam. Nem tudom mennyi ideig voltam ott, de aztán egyszer csak végre a Főtéren találtam magam. Hamar leesett, hogy már jó ideje ment a játék nélkülem is.
- Én még csak első szintű vagyok, de gondolom, te már jó magas szinten lehetsz!
Pár perc séta után egy gazos, repkényes oldalú sikátorhoz jutnak.
- Na, meg is érkeztünk, ez a folyosó-szerű árnyas-bogas sikátor vezet az utcáról a kertbe!
Azzal be is fordul, és néha hátratekintve végigsétál. Az egész nem több 20 méternél.
A túloldalon, fás-füves vadonra nyílik a sikátor. Nem messze egy nyári kúria látható, odébb pedig egy patak csörgedezik. A távolban pedig egy tavacska felszíne csillan a napfényben, a partján valamiféle romok meredeznek.
Danee előhívja a menüjét, és eltünteti a lábáról a cipőjét, úgy lép a pázsitra.
- Háh, micsoda érzés!
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Szomb. Aug. 17 2013, 22:14
- Nos igen, egy év kemény munkájának eredménye a kicsike. - húzom ki magam büszkén a boltom előtt megállapodva, s igazán jólesik az elismerés. Sokszor tapasztalom, hogy a játékosok egy része magának való alak, vagy éppen nagyképű pojáca, s az ilyenek nem igazán arról híresek, hogy egyetlen dicsérő szó is elhagyja a szájukat. Pedig egy kis önbizalom fröccs senkinek sem árt, kiváltképp ha megérdemli. Ez a srác udvarias, tisztelettudó fazonnak tűnik már csak a mondandója miatt is, ami pedig igencsak nagy erény a szememben. Így nem véletlen, hogy elfogadtam az invitálását. Odakint igencsak furcsállanám, ha beállítana a boltomba egy vadidegen férfi és iszogatni hívna, de idebent annyira sóvárognak az emberek egymás társaságára, legyenek akármekkora kockák is, hogy nem is keresek hátsó szándékot az invitálásában. Különben, is ha mégis lenne valami indítéka, akkor az előbb-utóbb ki fog derülni, ha pedig gázosra fordulna a helyzet, csak meg tudom tán' védeni magam egy kezdő játékos ellen.
- Sztázisba kerültél te is? Nem te vagy az első ember mostanában, akitől ezt hallom. Érdekes, Kayaba meddig tud még elmenni? És igen, magasabb szintű vagyok, de nem akarok vele kérkedni. Különben is, közel egy év lemaradásod van. De akkor jó ütemben haladsz a felzárkózásban, ha már megengedhetsz magadnak egy bronz vértet és Szabdalóra fáj a fogad - bíztatólag megveregetem a vállát, majd zsebre dugott kézzel flangálok tovább mellette. Hagyom, hogy a célhelyszínre vezessen, s közben figyelmesen hallgatom a további mondandóit.
A látvány valóban lenyűgöző, s most már értem miért ide jöttünk egy szokványos csehó helyett. Először furcsállom, hogy Danee megválik a cipőjétől, de ha itt egyszer ez a módi, akkor én sem akarok kimaradni belőle. Megválok én is a nyúlcipőmtől, meg a nyakkendőmtől és a mellényemtől is, s feltűrt nadrágszárral gázolok én magam is bele a puha fűbe. Gondolkozok rajta, hogy kezdeményezzek-e egy újabb beszélgetést, de nem akarom elnyomni a fiút, így hagyom, hogy előbb ő bontakozhasson ki, elvégre ő invitált meg a társaságába. Út közben vettem én is magamnak innivalót, szóval ezzel sem lesz gond, s némi harapnivaló is akad az inventorymban. Viszont egyre kíváncsibb vagyok, hogy mivel hozakodik majd elő a srác.
- Sztázisba kerültél te is? Nem te vagy az első ember mostanában, akitől ezt hallom. Érdekes, Kayaba meddig tud még elmenni? És igen, magasabb szintű vagyok, de nem akarok vele kérkedni. Különben is, közel egy év lemaradásod van. De akkor jó ütemben haladsz a felzárkózásban, ha már megengedhetsz magadnak egy bronz vértet és Szabdalóra fáj a fogad - bíztatólag megveregetem a vállát, majd zsebre dugott kézzel flangálok tovább mellette. Hagyom, hogy a célhelyszínre vezessen, s közben figyelmesen hallgatom a további mondandóit.
A látvány valóban lenyűgöző, s most már értem miért ide jöttünk egy szokványos csehó helyett. Először furcsállom, hogy Danee megválik a cipőjétől, de ha itt egyszer ez a módi, akkor én sem akarok kimaradni belőle. Megválok én is a nyúlcipőmtől, meg a nyakkendőmtől és a mellényemtől is, s feltűrt nadrágszárral gázolok én magam is bele a puha fűbe. Gondolkozok rajta, hogy kezdeményezzek-e egy újabb beszélgetést, de nem akarom elnyomni a fiút, így hagyom, hogy előbb ő bontakozhasson ki, elvégre ő invitált meg a társaságába. Út közben vettem én is magamnak innivalót, szóval ezzel sem lesz gond, s némi harapnivaló is akad az inventorymban. Viszont egyre kíváncsibb vagyok, hogy mivel hozakodik majd elő a srác.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Hétf. Aug. 19 2013, 17:51
- Na igen, a kóma, az lehetett az. Azért remélem, hogy más meglepetést már nem tartogat Kayaba, minthogy nem lehet kilépni. Azt meg nem szeretném megkockáztatni, hogy a Nerve Gear megsüsse az agyamat... - mondja, és a pataking gázol a zöldellő fűben
A talpak vidáman csobbannak a keskeny patak szélén a vízbe.
- Áááh, erre vágytam már egész nap! Végre lehűthetem a lábam! - lelkendezett a hűsítő vízben.
- Szerintem, itt jó is lesz, beljebb is mehetnénk, de én már eléggé szomjas vagyok! - azzal letottyan a fűbe, a patak mellett, bokáját a hűsítő patakban hagyva.
Előveszi a boros flaskát a menüjéből, megszabadítja a dugójától, és egy szintén a kezében hirtelen ott termő borospohárba tölti a mélyvörös nedűt. De nem kortyol bele, várakozóan pillant Anatolera.
- Szóval, elsőre azt gondoltam, ez is csak játék lesz a sok közül, ahol majd 5-6 órát eltölthetek minden nap, kicsit kiszakadva a hétköznapokból. Majd remekül kikapcsol. Jó persze, sokkal jobba a grafika, fel se tűnne, hogy nem a valóság, ha nem tudnék róla, meg a többi érzékelés is nagyon profin meg lett csinálva...
- De azt életemben nem gondoltam volna, hogy ez lesz az új életem a meglévő helyett, hogy arra leszek kárhoztatva, hogy mobokat öljek 24 órában, digitális kenyeret egyek ha éhes leszek, és digitális ágyon aludjak, mikor elnyom az álom...
- Hogy nem tudok kilépni és visszatérni...
- Én még nem olyan régen vagyok online, így elképzelni se tudom, hogy...
- Te hogy bírod? A bezártságot? Hogy nem lehetsz a szeretteiddel, hogy hónapokat hagysz ki az igazi életedből?
- Hogy lehet mindezt túlélni, és nem beleőrülni? Vannak itt sportlehetőségek? Kaszinót, azt találtam, azt ott nyert pénzből futotta most a vértre, mert amúgy még biztos gyűjtögetnem kellett volna egy darabig rá.
- Rendezvények, fogadások, mozizás, színház, ilyenek vannak itt? Elég hülyén hangzik, gondolom, hogy egy játékban ilyesmi legyen, de ha már itt ragadtunk bent...
- De látom, legalább éttermek, fogadók, cukrászdák vannak, vagy ilyen kedves kis parkok mint ez is! - vidult fel végül.
- Egyébként van a helynek egy különlegessége, ami elsőre nem látszik...
- Az Animátrixot láttad? Van benne egy olyan rész, amiben az utcagyerekek egy gettóban, egy elhagyatott helyen játszadoznak...
- Egy programhiba volt az egész, a történet végére sajnos ki is javította a Mátrix, de addig...
- Addig pont olyan volt mint itt! Vagyis nem zöld gyep és fák... nem ott, betonfalak és aszfalt volt, hanem ami különleges volt, és ami teljesen véletlenül fedeztem fel itt is...
- Hogy kicsi a gravitáció! Nem érezted, hogy milyen könnyű emelni a lábad?
Danee letette a fűbe a poharat, és két lábra kecmergett.
- A valóságban nem vagyok egy tornász alkat, meg se tudnám csinálni...
S azzal ott helyben egy hátra-szaltót csinált, olyan elegánsan és könnyedén, mintha cirkusz családba született volna
- És valószínűleg csak a fejem verném be - folytatja, amint újra egyenesbe ért.
- Arról nem is beszélve... - s fél lábbal elrúgja agát a levegőbe, de nem a patakban toccsan, hanem akár egy füstpamacs lassan emelkedik centiről centire - hogy itt szinte repülni is lehet!
- Harcoltál már a levegőben? - kérdezi, s a kardját előhúzva, csuklóból megpörgeti magam mellett oldalt, némi ravaszkás mosoly kíséretében
- Mondhatnám, hogy a nevem Pán...
- Péter, de ez nem igaz...
- Viszont nagyon tetszik az ötlet!
A talpak vidáman csobbannak a keskeny patak szélén a vízbe.
- Áááh, erre vágytam már egész nap! Végre lehűthetem a lábam! - lelkendezett a hűsítő vízben.
- Szerintem, itt jó is lesz, beljebb is mehetnénk, de én már eléggé szomjas vagyok! - azzal letottyan a fűbe, a patak mellett, bokáját a hűsítő patakban hagyva.
Előveszi a boros flaskát a menüjéből, megszabadítja a dugójától, és egy szintén a kezében hirtelen ott termő borospohárba tölti a mélyvörös nedűt. De nem kortyol bele, várakozóan pillant Anatolera.
- Szóval, elsőre azt gondoltam, ez is csak játék lesz a sok közül, ahol majd 5-6 órát eltölthetek minden nap, kicsit kiszakadva a hétköznapokból. Majd remekül kikapcsol. Jó persze, sokkal jobba a grafika, fel se tűnne, hogy nem a valóság, ha nem tudnék róla, meg a többi érzékelés is nagyon profin meg lett csinálva...
- De azt életemben nem gondoltam volna, hogy ez lesz az új életem a meglévő helyett, hogy arra leszek kárhoztatva, hogy mobokat öljek 24 órában, digitális kenyeret egyek ha éhes leszek, és digitális ágyon aludjak, mikor elnyom az álom...
- Hogy nem tudok kilépni és visszatérni...
- Én még nem olyan régen vagyok online, így elképzelni se tudom, hogy...
- Te hogy bírod? A bezártságot? Hogy nem lehetsz a szeretteiddel, hogy hónapokat hagysz ki az igazi életedből?
- Hogy lehet mindezt túlélni, és nem beleőrülni? Vannak itt sportlehetőségek? Kaszinót, azt találtam, azt ott nyert pénzből futotta most a vértre, mert amúgy még biztos gyűjtögetnem kellett volna egy darabig rá.
- Rendezvények, fogadások, mozizás, színház, ilyenek vannak itt? Elég hülyén hangzik, gondolom, hogy egy játékban ilyesmi legyen, de ha már itt ragadtunk bent...
- De látom, legalább éttermek, fogadók, cukrászdák vannak, vagy ilyen kedves kis parkok mint ez is! - vidult fel végül.
- Egyébként van a helynek egy különlegessége, ami elsőre nem látszik...
- Az Animátrixot láttad? Van benne egy olyan rész, amiben az utcagyerekek egy gettóban, egy elhagyatott helyen játszadoznak...
- Egy programhiba volt az egész, a történet végére sajnos ki is javította a Mátrix, de addig...
- Addig pont olyan volt mint itt! Vagyis nem zöld gyep és fák... nem ott, betonfalak és aszfalt volt, hanem ami különleges volt, és ami teljesen véletlenül fedeztem fel itt is...
- Hogy kicsi a gravitáció! Nem érezted, hogy milyen könnyű emelni a lábad?
Danee letette a fűbe a poharat, és két lábra kecmergett.
- A valóságban nem vagyok egy tornász alkat, meg se tudnám csinálni...
S azzal ott helyben egy hátra-szaltót csinált, olyan elegánsan és könnyedén, mintha cirkusz családba született volna
- És valószínűleg csak a fejem verném be - folytatja, amint újra egyenesbe ért.
- Arról nem is beszélve... - s fél lábbal elrúgja agát a levegőbe, de nem a patakban toccsan, hanem akár egy füstpamacs lassan emelkedik centiről centire - hogy itt szinte repülni is lehet!
- Harcoltál már a levegőben? - kérdezi, s a kardját előhúzva, csuklóból megpörgeti magam mellett oldalt, némi ravaszkás mosoly kíséretében
- Mondhatnám, hogy a nevem Pán...
- Péter, de ez nem igaz...
- Viszont nagyon tetszik az ötlet!
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Szomb. Aug. 24 2013, 23:31
Csendben hallgatom a fiú elmélkedését, miközben a szerverleállás pillanatai jutnak eszembe, mikor kint tölthettem legalább negyed órát. Korábban sokat gondolkoztam azon, vajon mennyi igazság lehet abban, hogy a Nerve Gear megsüti az agyunkat és hasonló nyalánkságok, de ahogyan az OFF idején viselkedtek kint velem az ápolók, s tapasztalva, hogy mennyire le akarták vetetni a sisakot a fejemről, nos, azt hiszem, nincs miben kételkednem ezután. Kezeimet egy lomha mozdulatsor kíséretében kiveszem a zsebeimből, majd leheveredek a fiú mellé. Én nem lógatom bele a lábamat a vízbe, jó lesz nekem anélkül is, törökülésben. Ahogy a bor a fiú keze ügyébe kerül, én sem vagyok rest, és bekészítem az innivalóm.
- Szabadjon annyiban kijavítanom téged, hogy nem kötelező a nap 24 órájában mobokat ölni. Persze megértem, hogy szeretnél felzárkózni, meg persze érzek némi költői túlzást is a szavaidból, de ha elfogadsz egy tanácsot: próbáld meg élvezni is a bentlétet, különben megkattansz. Ne kattogj mindig azon, hogy ez egy digitális világ, hogy itt minden szutyok, amit megeszel, na meg ami körülötted van, az mesterien kivitelezett egyesek és nullák halmaza, hanem próbáld megtalálni benne a szépet, a hasznosat, a kellemeset. Persze nem fog eltelni nap anélkül, hogy ne gondolnál a kinti életedre , de sóvárgás helyett inkább próbálj meg kiépíteni egy napi rutint, amiben szerepel mások társasága, szórakozás és persze elegendő pihenés. Mindehhez nem csak pénz kell, elsősorban megfelelő hozzáállás. Szerintem. Bár én könnyen beszélek jó megélhetéssel a háttérben, de mások előtt is nyitva áll a lehetőség, hogy valami szakmát elsajátítsanak idebent, értsd másodlagos jártasságok. Az igencsak lefoglalja az embert, főleg az alapanyagok utáni kajtatás. - Kis szünetet tartottam, amíg visszakérdezett az Animatrixot illetőleg. Haloványan rémlett valami abból a régi filmből, de nem igazán emlékszem arra a jelenetre,amit emleget. Persze ettől függetlenül pontosan átérzem, hogy mit is szeretne közölni. További kérdéseire mielőtt válaszolnék, kissé elgondolkozom.
- Én leginkább a kedvesemmel szeretek kikapcsolódni, vagy a macskámmal lófrálok. Hmm, a sportolási lehetőség pedig szerintem abszolult nyitott dolog, tehát ha tudsz magad köré embereket gyűjteni, akkor szerintem a csapatsportok is kivitelezhetőek. Volt már korábban birkózó event, ahogy hallom most valami póker összejövetel lesz a közeljövőben. Biliárdozni, szerencsejátékozni lehet több helyen is, én magam pedig a horgászatnak hódolok, mint sport, általános testmozgásnak pedig ott vannak a párbajok meg a kupák, tornák. Ami pedig a repülést illeti, nos igen, roppant mód élvezem, hogy a fizika törvényei nem teljesen vannak idebent hatással rám, a fájdalomérzet hiánya pedig még több korlátot rombol le, de repülni még nem repültem. Most hogy mondod, úgy rémlik van erre valami kristályom is talán, de sose vetettem még be. Éles helyzetre tartogatom az ilyesmit, nem szívesen pazarlok felszereléseket.
- Szabadjon annyiban kijavítanom téged, hogy nem kötelező a nap 24 órájában mobokat ölni. Persze megértem, hogy szeretnél felzárkózni, meg persze érzek némi költői túlzást is a szavaidból, de ha elfogadsz egy tanácsot: próbáld meg élvezni is a bentlétet, különben megkattansz. Ne kattogj mindig azon, hogy ez egy digitális világ, hogy itt minden szutyok, amit megeszel, na meg ami körülötted van, az mesterien kivitelezett egyesek és nullák halmaza, hanem próbáld megtalálni benne a szépet, a hasznosat, a kellemeset. Persze nem fog eltelni nap anélkül, hogy ne gondolnál a kinti életedre , de sóvárgás helyett inkább próbálj meg kiépíteni egy napi rutint, amiben szerepel mások társasága, szórakozás és persze elegendő pihenés. Mindehhez nem csak pénz kell, elsősorban megfelelő hozzáállás. Szerintem. Bár én könnyen beszélek jó megélhetéssel a háttérben, de mások előtt is nyitva áll a lehetőség, hogy valami szakmát elsajátítsanak idebent, értsd másodlagos jártasságok. Az igencsak lefoglalja az embert, főleg az alapanyagok utáni kajtatás. - Kis szünetet tartottam, amíg visszakérdezett az Animatrixot illetőleg. Haloványan rémlett valami abból a régi filmből, de nem igazán emlékszem arra a jelenetre,amit emleget. Persze ettől függetlenül pontosan átérzem, hogy mit is szeretne közölni. További kérdéseire mielőtt válaszolnék, kissé elgondolkozom.
- Én leginkább a kedvesemmel szeretek kikapcsolódni, vagy a macskámmal lófrálok. Hmm, a sportolási lehetőség pedig szerintem abszolult nyitott dolog, tehát ha tudsz magad köré embereket gyűjteni, akkor szerintem a csapatsportok is kivitelezhetőek. Volt már korábban birkózó event, ahogy hallom most valami póker összejövetel lesz a közeljövőben. Biliárdozni, szerencsejátékozni lehet több helyen is, én magam pedig a horgászatnak hódolok, mint sport, általános testmozgásnak pedig ott vannak a párbajok meg a kupák, tornák. Ami pedig a repülést illeti, nos igen, roppant mód élvezem, hogy a fizika törvényei nem teljesen vannak idebent hatással rám, a fájdalomérzet hiánya pedig még több korlátot rombol le, de repülni még nem repültem. Most hogy mondod, úgy rémlik van erre valami kristályom is talán, de sose vetettem még be. Éles helyzetre tartogatom az ilyesmit, nem szívesen pazarlok felszereléseket.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Vas. Aug. 25 2013, 01:06
- Van barátnőd? - ragadom ki a számomra lényeget jelentő részt - Itt, bent, a játékban?
- Wow! - álmélkodom - Most tökre iriggyé tettél!
Leszúrom az egyik fűcsomóba a kardom, és egy könnyed elrugaszkodással a markolat zárógömbjére libbenek fel, akár egy asztronauta mozog a Holdon.
Fél lábbal ráállok a kardra és összefonom a karjaim.
- Amúgy nincs kristályom, nem is igen telne ilyen hatásúra szerintem. Amit mondani akartam, hogy ezt nem én csinálom - lélegzetvételnyi szüntette tartok, Anatole szemébe nézek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy talán már kezdi kapizsgálni.
- Hanem a hely maga ilyen - s ellököm magamat kardtól, hátrafelé, s mint egy lassított felvétel, hosszú másodpercek alatt egy hátra-szaltóval érek földet puhán, a féltalpára ereszkedve
- Szinte biztos vagyok benne, hogy egy apró programhiba eredménye, de nagyon látványos a hatása, nem?
- Miért nem próbálod ki te is? - próbálom felbátorítani, biztatni
- Nagyon nagy élmény! Hacsak nem voltál még Holdra szálló asztronauta, nem hiszem, hogy valaha is megtapasztaltad volna.
- Bár... - és elgondolkodva az ujjaim közé csípem az állam - bár most hogy belegondolok... az uszodákban... ott majdnem ilyen az érzés...
Visszasétálok a poharamhoz, a kardot hanyagul leszúrva hagyom, lehajolok a pohár borért, majd koccintunk.
- A vásárlás és a találkozás örömére! - mondom, nagy mosollyal
- Mondanám, hogy fenékig, de ez nem égetett szesz, bár a vodkát is imádom!
Kortyolok egyet a borból, majd visszahelyezem a talpánál fogva a fűbe.
- Visszatérve az előbbiekre, én se éjt nappallá téve fejlődök, most már van céhem, van egy-két ember akit a haveromnak hívhatok céhen belül és kívül, velük harc nélkül is elég kellemesen telik az idő idebent. Saját szobám is van már a céh kastélyban, szóval igyekszem
- Macskám is van - fűzöm hozzá büszkén - imád az ölemben aludni, olyan aranyos! És olyankor mindig hangosan dorombol
- Öööö... ja igen... még szerettem volna valamit kérdezni...
- Azt mondtad van kedvesed...
- Ömmm, hogy is kérdezzem...
- Szóval... minden teljesen olyan egy lánnyal mint a valóságban?
- Ehh... tudom, kicsit fura kérdés, gondolom érzelmi szinten biztos működik a dolog - aztán a tenyeremre nézek, megforgatom, fel-le, összezárom, kinyitom az öklöm, végül a mutató és hüvelykujjamat dörzsölöm össze
- Szóval... az érintés, tapintás dolgok teljesen működnek, teljesen ki van dolgozva hozzá az avatarunk?
Hogy enyhítsem a saját zavarom, nekifutok a patakpart mentén, majd elrugaszkodok, és egy előre-szaltóval a túlparton termek, onnan fordulok vissza a válaszért
- Wow! - álmélkodom - Most tökre iriggyé tettél!
Leszúrom az egyik fűcsomóba a kardom, és egy könnyed elrugaszkodással a markolat zárógömbjére libbenek fel, akár egy asztronauta mozog a Holdon.
Fél lábbal ráállok a kardra és összefonom a karjaim.
- Amúgy nincs kristályom, nem is igen telne ilyen hatásúra szerintem. Amit mondani akartam, hogy ezt nem én csinálom - lélegzetvételnyi szüntette tartok, Anatole szemébe nézek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy talán már kezdi kapizsgálni.
- Hanem a hely maga ilyen - s ellököm magamat kardtól, hátrafelé, s mint egy lassított felvétel, hosszú másodpercek alatt egy hátra-szaltóval érek földet puhán, a féltalpára ereszkedve
- Szinte biztos vagyok benne, hogy egy apró programhiba eredménye, de nagyon látványos a hatása, nem?
- Miért nem próbálod ki te is? - próbálom felbátorítani, biztatni
- Nagyon nagy élmény! Hacsak nem voltál még Holdra szálló asztronauta, nem hiszem, hogy valaha is megtapasztaltad volna.
- Bár... - és elgondolkodva az ujjaim közé csípem az állam - bár most hogy belegondolok... az uszodákban... ott majdnem ilyen az érzés...
Visszasétálok a poharamhoz, a kardot hanyagul leszúrva hagyom, lehajolok a pohár borért, majd koccintunk.
- A vásárlás és a találkozás örömére! - mondom, nagy mosollyal
- Mondanám, hogy fenékig, de ez nem égetett szesz, bár a vodkát is imádom!
Kortyolok egyet a borból, majd visszahelyezem a talpánál fogva a fűbe.
- Visszatérve az előbbiekre, én se éjt nappallá téve fejlődök, most már van céhem, van egy-két ember akit a haveromnak hívhatok céhen belül és kívül, velük harc nélkül is elég kellemesen telik az idő idebent. Saját szobám is van már a céh kastélyban, szóval igyekszem
- Macskám is van - fűzöm hozzá büszkén - imád az ölemben aludni, olyan aranyos! És olyankor mindig hangosan dorombol
- Öööö... ja igen... még szerettem volna valamit kérdezni...
- Azt mondtad van kedvesed...
- Ömmm, hogy is kérdezzem...
- Szóval... minden teljesen olyan egy lánnyal mint a valóságban?
- Ehh... tudom, kicsit fura kérdés, gondolom érzelmi szinten biztos működik a dolog - aztán a tenyeremre nézek, megforgatom, fel-le, összezárom, kinyitom az öklöm, végül a mutató és hüvelykujjamat dörzsölöm össze
- Szóval... az érintés, tapintás dolgok teljesen működnek, teljesen ki van dolgozva hozzá az avatarunk?
Hogy enyhítsem a saját zavarom, nekifutok a patakpart mentén, majd elrugaszkodok, és egy előre-szaltóval a túlparton termek, onnan fordulok vissza a válaszért
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Vas. Aug. 25 2013, 01:49
Ez a "Van barátnőd?" című kérdés kicsit furán hangzott, mintha eddig randira invitált volna a srác és most csalódást okoztam volna neki, de mikor azt ecseteli, hogy csupán irigykedik, akkor elvetek minden ide nem illő gondolatot a korábbival kapcsolatban. - Igen... - kezdem szerényebb hangnemben, aztán rájövök, hogy ugyan már, miért is kéne visszafogottnak lennem, Violával csak büszkélkedni, dicsekedni szabad. - Igggen, Aincrad leggyönyörűbb latin szeretője az én asszonykám és hidd el nekem, legalább olyan jó harcos, mint szakács. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy Őt tudhatom magam mellett, na és igen, itt bent találkoztunk össze és egész csinos ki életteret építettünk ki magunk körül. Szóval csak biztatni tudlak, ilyenre is van lehetőség, semmi sem lehetetlen, járj nyitott szemmel!
Egyre jobban ráncolódó homlokkal szemlélem, ahogy Danee elkezd manőverezni mellettem. Valami nem stimmel a mozgásával, vagy csak már én vagyok paranoiás? - Valóban valami programhibáról lehet szó, esetleg a helyszín sajátossága lehet... - kezdek el hangosan gondolkozni, majd én is feltápászkodom. Kettes szintű akrobatikámmal alapból menne akár a hátra szaltó is, de most a rendszer adta segítő skillek nélkül próbálok felfeküdni egy légáramlatra(?) és hagyom, hogy a testemet vigye magával valami megmagyarázhatatlan erőtérszerű izé. Igen, valóban olyan könnyed érzés, mint amikor az ember felfekszik a vízre a medencében vagy a tengeren. Mosolyogva hagyom magam "sodródni" az árral, majd ahogy látom, hogy Danee is abbahagyja a mókázást, akkor komolyabbra veszem én is a magatartásom.
- Azért fenékig! - mosolyodok el a köszöntő hallatán, majd jóízűen kortyolok egyet én is a saját nedűmből. - Örvendetes hallani a személyes sikereidről, csak így tovább. Én mindig kis célokat tűzök ki magam elé, azokat könnyebb megvalósítani és állandó a sikerélmény, ami továbblendít. A macskáinkat meg majd összeismertethetnénk egyszer. - Közben egy hirtelen jött gondolattól vezérelve mégis erős késztetést érzek arra, hogy ha már itt vagyok a vízparton, akkor kicsit felüdítsem magam. Megválok az ingemtől is, feltűrt nadrágomat még feljebb hajtom, majd az asztronauták mozgásához hasonlatosan libbenek előre lépteimmel, s ugyanezt igyekszem a víz felszínén is kivitelezni. Vajon megy-e a vízen járás. aztán a fiú váratlan kérdése kizökkent a próbálkozástól, s végül csak belegázolok a vízbe, s ha már így adódott, akkor némi vízzel összefröcskölve a mellkasomat igyekszem lehűteni magam. - Nos, igen, érzelmileg mi lenne más? Persze mások a mindennapi gondok, más a konfliktusforrás, más okoz idebent örömöt másként. Kint nyilván elvinném moziba, idebent ilyen nincs, de annál több időt tölthetünk idebent a szabadban. Ezernyi szórakozási lehetőség van itt is, amihez nem kell modern technika és internetes kapcsolat. Ami pedig a testi kontaktust illeti, kikapcsolt etikai móddal bármi lehetséges. Nincs összehasonlítási alapom, hogy milyen Violával az igazi együttlét, de a korábbi élményeimmel összehasonlítva azt kell hogy mondjam, megdöbbentő a valósághűség ebben is. Abba meg inkább nem is akarok belegondolni, hogy ha az agyamban és ebben a virtuális világban éppen szeretkezünk, akkor mi történik a testünkkel odakint
Egyre jobban ráncolódó homlokkal szemlélem, ahogy Danee elkezd manőverezni mellettem. Valami nem stimmel a mozgásával, vagy csak már én vagyok paranoiás? - Valóban valami programhibáról lehet szó, esetleg a helyszín sajátossága lehet... - kezdek el hangosan gondolkozni, majd én is feltápászkodom. Kettes szintű akrobatikámmal alapból menne akár a hátra szaltó is, de most a rendszer adta segítő skillek nélkül próbálok felfeküdni egy légáramlatra(?) és hagyom, hogy a testemet vigye magával valami megmagyarázhatatlan erőtérszerű izé. Igen, valóban olyan könnyed érzés, mint amikor az ember felfekszik a vízre a medencében vagy a tengeren. Mosolyogva hagyom magam "sodródni" az árral, majd ahogy látom, hogy Danee is abbahagyja a mókázást, akkor komolyabbra veszem én is a magatartásom.
- Azért fenékig! - mosolyodok el a köszöntő hallatán, majd jóízűen kortyolok egyet én is a saját nedűmből. - Örvendetes hallani a személyes sikereidről, csak így tovább. Én mindig kis célokat tűzök ki magam elé, azokat könnyebb megvalósítani és állandó a sikerélmény, ami továbblendít. A macskáinkat meg majd összeismertethetnénk egyszer. - Közben egy hirtelen jött gondolattól vezérelve mégis erős késztetést érzek arra, hogy ha már itt vagyok a vízparton, akkor kicsit felüdítsem magam. Megválok az ingemtől is, feltűrt nadrágomat még feljebb hajtom, majd az asztronauták mozgásához hasonlatosan libbenek előre lépteimmel, s ugyanezt igyekszem a víz felszínén is kivitelezni. Vajon megy-e a vízen járás. aztán a fiú váratlan kérdése kizökkent a próbálkozástól, s végül csak belegázolok a vízbe, s ha már így adódott, akkor némi vízzel összefröcskölve a mellkasomat igyekszem lehűteni magam. - Nos, igen, érzelmileg mi lenne más? Persze mások a mindennapi gondok, más a konfliktusforrás, más okoz idebent örömöt másként. Kint nyilván elvinném moziba, idebent ilyen nincs, de annál több időt tölthetünk idebent a szabadban. Ezernyi szórakozási lehetőség van itt is, amihez nem kell modern technika és internetes kapcsolat. Ami pedig a testi kontaktust illeti, kikapcsolt etikai móddal bármi lehetséges. Nincs összehasonlítási alapom, hogy milyen Violával az igazi együttlét, de a korábbi élményeimmel összehasonlítva azt kell hogy mondjam, megdöbbentő a valósághűség ebben is. Abba meg inkább nem is akarok belegondolni, hogy ha az agyamban és ebben a virtuális világban éppen szeretkezünk, akkor mi történik a testünkkel odakint
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Vas. Aug. 25 2013, 10:59
- Éttermetek is van? - ámulok - Azta! Akkor lehet hogy el is látogatnék oda majd egyszer, többed magammal. Mi is a hely neve?
Büszkeséggel eltelve nézem, hogy Anatole kipróbálja magát a növénykert furcsa, sajátos környezetében. A környezeti változók olyan apró eltérést mutathatnak, hogy a kódolok nyilván elsiklottak felette, valószínűleg csupán egyetlen karakter félreütéséből keletkezhetett a különbség, de hogy Aincrad masszív rendszere hogy nem javította ezt az eltérést eddig, az totális rejtély a számomra.
- Látod, megy ez neked is. Gondolom neked már akár Akrobatika képességeden is van pont, de mégsem lehet ugyanaz a képességgel, mint csak simán itt próbálkozni bármi nélkül.
- Hiszen itt minden sokkal könnyedebb, lelassíthatok a mozdulatok, szinte lebeghetünk
- Amúgy nekem nincs is még Akrobatikám, nem tudom mit szólna egy Game Master, ha látná hogy mit művelek itt skill nélkül. Remélem nem fognak törölni, vagy másként megbüntetni, elvégre, ez mindenkire hat itt, aki idejön...
Aztán árgus szemekkel figyelem, ahogy könnyedén a vízfelszínre lép, s ha nem zavarom meg a koncentrálásban, talán nem is merülne alá a lába
- Hüm, ezt nekem is ki kell próbálnom!
- Vízen járással próbálkoztál az előbb, ugye?
Pár lépésből nekifutok a túlpartról, majd teleszívom a tüdőmet, amolyan koncentrálásképpen, és megpróbálom fejben lelassítani magam. Ehhez kell egyfajta játékosság, és rácsodálkozás, gondolat szintű könnyedség, ezt már észrevettem.
A talpam alatt apró karika jelenik meg a patak szinte teljesen nyugodt felszínén, majd mozdul a másik lábam, olyan lassan akár egy lassított felvételen, érkezik a két közeg határára, ez is apró hullámgyűrűket indít útnak, majd még pár ilyen lépés, és a másik oldalra érek a kardom mellé. Szárazon. Aztán kirántom a kardom a fűcsomóból, ahova az imént leszúrtam.
- A macskáinkat mindenképp, de mi lenne, ha a fegyvereinket is megismertetnénk egymással? - szögezem a levegőbe a kardom, Saito felé, az arcomon elsimulnak a ráncok, a szemeben komolyság költözik, olyan akár a vadászó sasé, de csak egy pillanatig, talán kettőig is, de aztán visszaköltözik rá valamiféle izgalommal vegyes kérkedő mosoly, olyan, amit a fakardokkal harcoló gyerekek arcán látni, mikor egymásnak esnek.
Büszkeséggel eltelve nézem, hogy Anatole kipróbálja magát a növénykert furcsa, sajátos környezetében. A környezeti változók olyan apró eltérést mutathatnak, hogy a kódolok nyilván elsiklottak felette, valószínűleg csupán egyetlen karakter félreütéséből keletkezhetett a különbség, de hogy Aincrad masszív rendszere hogy nem javította ezt az eltérést eddig, az totális rejtély a számomra.
- Látod, megy ez neked is. Gondolom neked már akár Akrobatika képességeden is van pont, de mégsem lehet ugyanaz a képességgel, mint csak simán itt próbálkozni bármi nélkül.
- Hiszen itt minden sokkal könnyedebb, lelassíthatok a mozdulatok, szinte lebeghetünk
- Amúgy nekem nincs is még Akrobatikám, nem tudom mit szólna egy Game Master, ha látná hogy mit művelek itt skill nélkül. Remélem nem fognak törölni, vagy másként megbüntetni, elvégre, ez mindenkire hat itt, aki idejön...
Aztán árgus szemekkel figyelem, ahogy könnyedén a vízfelszínre lép, s ha nem zavarom meg a koncentrálásban, talán nem is merülne alá a lába
- Hüm, ezt nekem is ki kell próbálnom!
- Vízen járással próbálkoztál az előbb, ugye?
Pár lépésből nekifutok a túlpartról, majd teleszívom a tüdőmet, amolyan koncentrálásképpen, és megpróbálom fejben lelassítani magam. Ehhez kell egyfajta játékosság, és rácsodálkozás, gondolat szintű könnyedség, ezt már észrevettem.
A talpam alatt apró karika jelenik meg a patak szinte teljesen nyugodt felszínén, majd mozdul a másik lábam, olyan lassan akár egy lassított felvételen, érkezik a két közeg határára, ez is apró hullámgyűrűket indít útnak, majd még pár ilyen lépés, és a másik oldalra érek a kardom mellé. Szárazon. Aztán kirántom a kardom a fűcsomóból, ahova az imént leszúrtam.
- A macskáinkat mindenképp, de mi lenne, ha a fegyvereinket is megismertetnénk egymással? - szögezem a levegőbe a kardom, Saito felé, az arcomon elsimulnak a ráncok, a szemeben komolyság költözik, olyan akár a vadászó sasé, de csak egy pillanatig, talán kettőig is, de aztán visszaköltözik rá valamiféle izgalommal vegyes kérkedő mosoly, olyan, amit a fakardokkal harcoló gyerekek arcán látni, mikor egymásnak esnek.
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Vas. Aug. 25 2013, 12:42
- Nem-nem, félreértettél. Éttermünk nincs - bár most adtál egy ötletet - csupán kiváló háziasszony a kedvesem és elég magas szintű a főzés jártassága. - magyarázom el a dolgokat, majd szökkenek még egy utolsót, kihasználva ennek a helynek a "varázsát". - Igen, valóban van akrobatikám, de ez teljesen más. Könnyedebb, nem érzem azt, hogy bele kellene feszüljenek az izmaimnak is. És szerintem nem kell tartanod büntetéstől, lehet keresni a kiskapukat és élni is velük. Úgy tűnik ez a kert is ilyen, akár tekinthetjük legális kihágási helyszínnek is
Újabb próbát teszek én is a vízen járással, miközben Danee kérdésére bólintok. Nagyobb koncentráció, megfelelő légzés, egyenes tartás, s máris működik a dolog. Óriási élmény, azt hiszem ide kihozom a közeljövőben Violát is. Remélem nem fog addigra megváltozni a gravitációs viszony és ő is kiélvezheti az enyhébb súlytalanság örömeit. Talán mást is kipróbálhatnánk itt, de ez majd a jövő titka, mindenesetre nem fogok akárkit ide hozni, maradjon csak meg kuriózumnak. Így aztán pláne megtiszteltetve érzem magam, hogy ez a számomra idegen fiatalember kihozott ide és megosztotta velem ezt az élményt. Amikor azonban a fegyvereink összeismertetésére kerül a szó, s aztán látom átvillanni azt az elszánt tekintetet, nos azt hiszem nincs más választásom, nem illenék visszautasítani. De mégis hogy oldjam meg, hogy ne legyen sértődés abból, ha felajánlom az erőviszonyok kiegyenlítettsége végett a felszerelésem gyengítését. Nos hogy? Hát fel se ajánlom, egyszerűen nem öltöm magamra a frontharcos páncélzatomat, tehát extra védelem nélkül, egy szál nadrágban állok ki ellene, félmeztelen, mezítláb. Hiszen a fegyvereinket akarja összemérni, nem a vértjeinket. Ugyanakkor dilemmát okoz, hogy mégis mivel álljak ki ellene. Pusztakézzel nem lehet, bizonyára nem hinné el, hogy az öklömmel verem a bossokat is, Falánkot pedig nem igazán merem bevetni ellene. Ugyanakkor a pörölyömmel meg még erősebb vagyok, s nem arra menne ki a játék, hogy 1-2 ütéssel lealázzam a fiút, de gondolom az sem esne jól neki, ha hagynám magam. Hmm, azt hiszem mégis alkudoznom kell vele.
- Benne vagyok a párbajban, nem árt nekem sem egy kis testmozgás, neked pedig a gyakorlás és a fejlődés. Ugyanakkor azt javaslom, hogy te a kardoddal állj ki, én pedig puszta kézzel harcolnék. - Azt már nem teszem hozzá, hogy a legendás fegyveremet annyira nem akarom reklámozni mások előtt, ráadásul a vérzés eltitkolása, leplezése macerás dolog, plusz a harc közbeni sebek eltüntetése további extra koncentrációt igényel. A bossokat szívesen kivéreztetem, de a játékostársak elleni brutalitás nem az én stílusom. - Ami azt illeti, nem ártana fejlesztenem kissé a fegyverkezelésem, meg a közelharci stílusomat, akár fegyvertelenül is. Nagy segítségemre lehetnél ebben és a harc is kiegyenlítettebb lehetne. Mit szólsz?
Újabb próbát teszek én is a vízen járással, miközben Danee kérdésére bólintok. Nagyobb koncentráció, megfelelő légzés, egyenes tartás, s máris működik a dolog. Óriási élmény, azt hiszem ide kihozom a közeljövőben Violát is. Remélem nem fog addigra megváltozni a gravitációs viszony és ő is kiélvezheti az enyhébb súlytalanság örömeit. Talán mást is kipróbálhatnánk itt, de ez majd a jövő titka, mindenesetre nem fogok akárkit ide hozni, maradjon csak meg kuriózumnak. Így aztán pláne megtiszteltetve érzem magam, hogy ez a számomra idegen fiatalember kihozott ide és megosztotta velem ezt az élményt. Amikor azonban a fegyvereink összeismertetésére kerül a szó, s aztán látom átvillanni azt az elszánt tekintetet, nos azt hiszem nincs más választásom, nem illenék visszautasítani. De mégis hogy oldjam meg, hogy ne legyen sértődés abból, ha felajánlom az erőviszonyok kiegyenlítettsége végett a felszerelésem gyengítését. Nos hogy? Hát fel se ajánlom, egyszerűen nem öltöm magamra a frontharcos páncélzatomat, tehát extra védelem nélkül, egy szál nadrágban állok ki ellene, félmeztelen, mezítláb. Hiszen a fegyvereinket akarja összemérni, nem a vértjeinket. Ugyanakkor dilemmát okoz, hogy mégis mivel álljak ki ellene. Pusztakézzel nem lehet, bizonyára nem hinné el, hogy az öklömmel verem a bossokat is, Falánkot pedig nem igazán merem bevetni ellene. Ugyanakkor a pörölyömmel meg még erősebb vagyok, s nem arra menne ki a játék, hogy 1-2 ütéssel lealázzam a fiút, de gondolom az sem esne jól neki, ha hagynám magam. Hmm, azt hiszem mégis alkudoznom kell vele.
- Benne vagyok a párbajban, nem árt nekem sem egy kis testmozgás, neked pedig a gyakorlás és a fejlődés. Ugyanakkor azt javaslom, hogy te a kardoddal állj ki, én pedig puszta kézzel harcolnék. - Azt már nem teszem hozzá, hogy a legendás fegyveremet annyira nem akarom reklámozni mások előtt, ráadásul a vérzés eltitkolása, leplezése macerás dolog, plusz a harc közbeni sebek eltüntetése további extra koncentrációt igényel. A bossokat szívesen kivéreztetem, de a játékostársak elleni brutalitás nem az én stílusom. - Ami azt illeti, nem ártana fejlesztenem kissé a fegyverkezelésem, meg a közelharci stílusomat, akár fegyvertelenül is. Nagy segítségemre lehetnél ebben és a harc is kiegyenlítettebb lehetne. Mit szólsz?
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Vas. Aug. 25 2013, 14:26
- Bocsánat, nem tudom, honnan vettem, hogy éttermetek is lenne, azt hiszem, csak tovább gondoltam amit meséltél, hehe - nevetek saját magamon
- Rendben, elfogadom a feltételeket! - mosolyodok el.
Valójában már bőszen számolgatom, az esélyeimet. Abból amit a játék előtt a Béta tesztekről olvasott beszámolókból tudok, szintenként 5 teljes pontot oszthatnak el a tulajdonságaik között. Na mármost, amit a céhtől halottam, miszerint a frontharcosok legjobbjai már a 20-as karakterszint körül járnak, az alapján közülük bármelyik egy ütéssel lehámozná a teljes páncélom és az élet pontjaim nagy részét, vagy egészét. Ha Anatole is közülük való, akkor pusztán felszerelések nélkül is egy találatból győzni fog, ami pedig engem illet, még annak az esélye is elenyésző, hogy akár egyszer is eltaláljam. De próba, szerencse, nem tudni kivel is állok szemben pontok alapján. Leengedem a kardom, és lenyúlok a borospohárért, és legurítom a teljes tartalmát, majd ellögybölöm a patak vizében és elrakom az inventoryba.
Aztán elővarázsolom a Párbaj menüpontot.
- Milyen módban párbajozzunk? Első vérig, félélet, vagy utolsó előtti vágásig?
Valójában valószínűleg esetemben ez a kérdés irreleváns, teljesen mindegy hogy mit választ két-három találat elviseléséig is csak csodával határos módon bírnám ki.
Kattintok párat, majd elküldöm a párbaj-felhívást Anatole Saitonak.
- Rendben, elfogadom a feltételeket! - mosolyodok el.
Valójában már bőszen számolgatom, az esélyeimet. Abból amit a játék előtt a Béta tesztekről olvasott beszámolókból tudok, szintenként 5 teljes pontot oszthatnak el a tulajdonságaik között. Na mármost, amit a céhtől halottam, miszerint a frontharcosok legjobbjai már a 20-as karakterszint körül járnak, az alapján közülük bármelyik egy ütéssel lehámozná a teljes páncélom és az élet pontjaim nagy részét, vagy egészét. Ha Anatole is közülük való, akkor pusztán felszerelések nélkül is egy találatból győzni fog, ami pedig engem illet, még annak az esélye is elenyésző, hogy akár egyszer is eltaláljam. De próba, szerencse, nem tudni kivel is állok szemben pontok alapján. Leengedem a kardom, és lenyúlok a borospohárért, és legurítom a teljes tartalmát, majd ellögybölöm a patak vizében és elrakom az inventoryba.
Aztán elővarázsolom a Párbaj menüpontot.
- Milyen módban párbajozzunk? Első vérig, félélet, vagy utolsó előtti vágásig?
Valójában valószínűleg esetemben ez a kérdés irreleváns, teljesen mindegy hogy mit választ két-három találat elviseléséig is csak csodával határos módon bírnám ki.
Kattintok párat, majd elküldöm a párbaj-felhívást Anatole Saitonak.
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Vas. Aug. 25 2013, 20:51
No, ez elég könnyen ment. Azt hiszem, jellemző módon csak én komplikáltam túl a helyzetet. Ideje lenne lazulni kicsit, mintha be lennék feszülve. Na de nem minden nap kopogtat be egy olyan vevő, aki utána iszogatni meg patakban pancsolni hív. Továbbra is furcsállom kicsit az invitálást, de akkor kötök is magammal gyorsban egy megállapodást, hogy a magam köré húzott falat ezennel lebontom, s ugyanaz a bohém fickó leszek Daneeval szemben is, ahogy a többiek is ismernek. Nem áll nekem jól a túl komoly magatartás.
Már érezik is a párbajra hívás, s vele együtt a kérdés is, hogy milyen típusú küzdelmet vívjunk. Nem tudom pontosan hanyadik szintű lehet a fiú, de az ütőerőmnek még a frontharcosok közül is vannak páran, akik alig maradnak talpon egy-két pofon után. Büszke vagyok arra, hogy a legerősebb játékos megtisztelő címét viselhetem, s még felszerelés bónusz nélkül sincs szerintem mit szégyellnem. Így ha tartalmas harcot akarunk vívni, talán annak van a legtöbb értelme, hogy egész életes párbajt vívjunk. Páncél nélkül is kellő életpontom van ahhoz, hogy próbálgassam a technikákat és a lépéskombinációkat, s a támadáson kívül a védekezést is megfelelően gyakorolhassam.
- Legyen utolsó vágásig, hogy kiélvezhessük - vigyorgok rá elszántan, szememben felvillan az a tűz, amit az imént az övében láttam viszont. Mivel a döntés joga nekem lett felajánlva, ezért már rá is pöttyintek a megfelelő gombra a menümben, s kezdetét veszi az egy perces visszaszámlálás. Egy kényelmesebb gyakorlóruhára váltom le öltözetemet a menüm segítségével, a szemembe lógó hajtincseimet pedig egyik fejpántom segítségével kötöm fel. Halovány bemelegítésbe kezdek, ami kimerül annyiban, hogy megmozgatom a végtagjaimat, hogy bemelegedjenek, majd megfelelő terepet keresve lépdelek még párat a puha fűben, kihasználva az enyhe antigravitációt, majd szembe fordulok Daneeval. - A kezdeményezés jogát viszont átadnám.
Már érezik is a párbajra hívás, s vele együtt a kérdés is, hogy milyen típusú küzdelmet vívjunk. Nem tudom pontosan hanyadik szintű lehet a fiú, de az ütőerőmnek még a frontharcosok közül is vannak páran, akik alig maradnak talpon egy-két pofon után. Büszke vagyok arra, hogy a legerősebb játékos megtisztelő címét viselhetem, s még felszerelés bónusz nélkül sincs szerintem mit szégyellnem. Így ha tartalmas harcot akarunk vívni, talán annak van a legtöbb értelme, hogy egész életes párbajt vívjunk. Páncél nélkül is kellő életpontom van ahhoz, hogy próbálgassam a technikákat és a lépéskombinációkat, s a támadáson kívül a védekezést is megfelelően gyakorolhassam.
- Legyen utolsó vágásig, hogy kiélvezhessük - vigyorgok rá elszántan, szememben felvillan az a tűz, amit az imént az övében láttam viszont. Mivel a döntés joga nekem lett felajánlva, ezért már rá is pöttyintek a megfelelő gombra a menümben, s kezdetét veszi az egy perces visszaszámlálás. Egy kényelmesebb gyakorlóruhára váltom le öltözetemet a menüm segítségével, a szemembe lógó hajtincseimet pedig egyik fejpántom segítségével kötöm fel. Halovány bemelegítésbe kezdek, ami kimerül annyiban, hogy megmozgatom a végtagjaimat, hogy bemelegedjenek, majd megfelelő terepet keresve lépdelek még párat a puha fűben, kihasználva az enyhe antigravitációt, majd szembe fordulok Daneeval. - A kezdeményezés jogát viszont átadnám.
- statom felszerelés nélkül:
- Élet: 20=100 Hp
Fegyverkezelés: 20
Erő: 30
Kitartás: 11
Gyorsaság: 27
Speciális képesség: 10
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Vas. Aug. 25 2013, 22:23
- Rendben, utolsó vágásig! - ismétlem a szavait teljes komolysággal
- A kezdeményezésben nem lesz hiba! - vigyorgok, miközben újra ellenőrzöm a felszerelésemet:
A köpeny a vállamon, a vért a mellkasomon, kard a kezemben. Minden fel van szerelve.
- Tiszta vicc, hogy én csak első szintű vagyok! - osztom meg a tényt vigyorogva, miközben pereg a visszaszámlálás
- De azért mégis csak kapok egy lehetőséget egy magas szintű játékostól egy párbajra! - örömködök tovább
- A felszerelésem nem a legjobb, de amit a céhtől el lehetett kérni meg, ami a pénzemből kitelt, ahhoz képest...
Messzebb sétálok Anatoletól, hogy legyen elég hely az első mozdulatomhoz, már megszoktam, hogy nem pengetávolságból kezdem a párbajaimat.
Párszor suhintok a levegőbe a fejem fölül, függőlegesen, ahogy a kendósoktól láttam az Európa Bajnokságon, még odahaza, majd megtoldom egy-két oldalirányú vágással, fentről-le, jobbról, balra, és fordítva is. Megpörgetem csuklóból magam mellett, majd egy gyors elengedést, megragadást követően hátra fele fogom a pengét. Aztán vissza. Végül megmarkolom két kézzel.
- Na de kezdjük is most már!
Azzal néma csendben várom, hogy 0-hoz érjen a számláló.
Abban a pillanatban, hogy a számláló eltűnik, jobb kézzel oldalra csapom a kardom hegyét, és előredőlve, akár egy sprinter nekiiramodom. Egyenest ellenfelem felé futok, de jó 3 méter távolságban dobbantok egyet a gyepen, és hagyom hogy a mozgásom lelassuljon:
A levegőben egy előre szaltóval fordulok meg a vízszintes tengelyem körül, egy teljes környit, így jutok Saito arc magasságába, felhúzott térdekkel, a kör utolsó negyedében fejem fölé húzott karddal, amibe aztán mindkét kézzel belekapaszkodok
- HAH! - tör fel a torkomból a kiáltás, ahogy a két kézre fogott karddal függőlegesen lecsapok a levegőből az ellenfelemre
//dobok is arra az esetre, ha szükségesnek éreznéd
- A kezdeményezésben nem lesz hiba! - vigyorgok, miközben újra ellenőrzöm a felszerelésemet:
A köpeny a vállamon, a vért a mellkasomon, kard a kezemben. Minden fel van szerelve.
- Tiszta vicc, hogy én csak első szintű vagyok! - osztom meg a tényt vigyorogva, miközben pereg a visszaszámlálás
- De azért mégis csak kapok egy lehetőséget egy magas szintű játékostól egy párbajra! - örömködök tovább
- A felszerelésem nem a legjobb, de amit a céhtől el lehetett kérni meg, ami a pénzemből kitelt, ahhoz képest...
Messzebb sétálok Anatoletól, hogy legyen elég hely az első mozdulatomhoz, már megszoktam, hogy nem pengetávolságból kezdem a párbajaimat.
Párszor suhintok a levegőbe a fejem fölül, függőlegesen, ahogy a kendósoktól láttam az Európa Bajnokságon, még odahaza, majd megtoldom egy-két oldalirányú vágással, fentről-le, jobbról, balra, és fordítva is. Megpörgetem csuklóból magam mellett, majd egy gyors elengedést, megragadást követően hátra fele fogom a pengét. Aztán vissza. Végül megmarkolom két kézzel.
- Na de kezdjük is most már!
Azzal néma csendben várom, hogy 0-hoz érjen a számláló.
Abban a pillanatban, hogy a számláló eltűnik, jobb kézzel oldalra csapom a kardom hegyét, és előredőlve, akár egy sprinter nekiiramodom. Egyenest ellenfelem felé futok, de jó 3 méter távolságban dobbantok egyet a gyepen, és hagyom hogy a mozgásom lelassuljon:
A levegőben egy előre szaltóval fordulok meg a vízszintes tengelyem körül, egy teljes környit, így jutok Saito arc magasságába, felhúzott térdekkel, a kör utolsó negyedében fejem fölé húzott karddal, amibe aztán mindkét kézzel belekapaszkodok
- HAH! - tör fel a torkomból a kiáltás, ahogy a két kézre fogott karddal függőlegesen lecsapok a levegőből az ellenfelemre
//dobok is arra az esetre, ha szükségesnek éreznéd
A hozzászólást Danee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 25 2013, 22:27-kor.
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Kayaba Akihiko Vas. Aug. 25 2013, 22:23
The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Hétf. Aug. 26 2013, 10:32
Csak első szintű? O.o Volt róla szó, hogy kezdő játékos, na de hogy ennyire!? Akkor ezek szerint Ayatoval egy időben ébredhetett a sztázisból és akkor volt valami hullám, s az alvó játékosok felszabadulhattak. Mi ez Kayaba? Valami rejtett utánpótlás az elhunyt játékosok helyére? Nem élvezed eléggé a játékot egy maroknyi emberrel? Amúgy meg miért ne állnék ki kezdő játékosok ellen? Ők tudnak fejlődni és talán nem kudarcként, hanem motivációs cél ként lebeg előttük, hogy elverik őket a nagyobbak. Sosem felejtem el, amikor kezdő koromban Kota hatszor körbefutott és boxzsákot csinált belőlem, s azóta nem is tudom, hogy veszítettem-e normál párbajt. Mindegy, sosem számoltam a győzelmeimet, csak az volt a fontos, hogy én is tudjak fejlődni és tökéletesítsem a technikáimat... most éppen a védekezésem.
- Lehet, hogy az össze felszerelésed nem a legkiválóbb, de a vérted legalább az
És legalább most első kézből tesztelhetem a munkámat. - S lassan már le is jár az idő. Időnként hiányzik a karddal való harc. Jobban mondva a kendo edzések, a közös meditálások, az edzőm szavai. Tudatosan nem kardforgatót választottam annak idején, mikor beléptem a játékba, mert el akartam rugaszkodni a valóságtól. Harcművészként anno lett volna rá lehetőség, hogy kardal bohóckodjak gyengébb statok árán, de nem láttam értelmét. A lándzsát hatékonyabb fegyvernek vélem és nem kell teljes közelharcba bocsátkozni vele, ki lehet tartani a távolságot. Harcosként kénytelen vagyok teljes közelharcba bocsátkozni, éppen ezért van szükségem a védekezés gyakorlására. Ami azt illeti, nem ártana egy íjásszal is gyakorlatoznom, Esut fel is kérem majd otthon, hogy legyen az edzőpartnerem. Amúgy sem árt a céhes kapcsolatokat ápolni.
A számláló elér a nullához, én magam addigra felveszek egy védekező állást: jobb láb előre, bal haránt állásba, úgy, ahogy egy balkezeshez illik. Közben kifigyelem, hogy ellenfelem bizony jobbkezes, mint a legtöbb játékos, így talán már eleve zavaróbb lehet számára a fordított állás. Bár így, hogy nem használok fegyvert, annyira nem fog kiütközni a balkezességem előnye a jobbosokkal szemben. A fiú megiramodik, s a tempója... nos, mint egy első szintűé. Lassított felvétel. Kelletlenül elhúzom a számat, de nem akarom túlzottan lelombozni, ezért visszafogom magam.
- Gondolkoztál már azon, hogy milyen statra vagy statokra specializálódsz? Nagy ütőerő, sok támadás a gyorsaság révén, esetleg életre tankolnál? - Mielőtt elém érne, még inkább belassul, mert az antigravitációs mezőt is kihasználja. Gyakorlatilag végigmozizom, amint szaltót hány és belém akarja csapni a pengéjét, s még akrobatikámhoz sem kell folyamodnom, hogy könnyedén kitérjek előle. Már a háta mögé is érek magasabb tempóra kapcsolva, de még így is csak fél gőzzel. Nem alázásról van itt most szó kérem szépen, hanem gyakorlásról. Teszteljük a fiú reakcióidejét. - Mögötted - súgom olyan lágyan, mint egy tavaszi szellő. Támadni nem támadok, csak várom a következő csapást. Valamit ki akarok próbálni...
- Lehet, hogy az össze felszerelésed nem a legkiválóbb, de a vérted legalább az
És legalább most első kézből tesztelhetem a munkámat. - S lassan már le is jár az idő. Időnként hiányzik a karddal való harc. Jobban mondva a kendo edzések, a közös meditálások, az edzőm szavai. Tudatosan nem kardforgatót választottam annak idején, mikor beléptem a játékba, mert el akartam rugaszkodni a valóságtól. Harcművészként anno lett volna rá lehetőség, hogy kardal bohóckodjak gyengébb statok árán, de nem láttam értelmét. A lándzsát hatékonyabb fegyvernek vélem és nem kell teljes közelharcba bocsátkozni vele, ki lehet tartani a távolságot. Harcosként kénytelen vagyok teljes közelharcba bocsátkozni, éppen ezért van szükségem a védekezés gyakorlására. Ami azt illeti, nem ártana egy íjásszal is gyakorlatoznom, Esut fel is kérem majd otthon, hogy legyen az edzőpartnerem. Amúgy sem árt a céhes kapcsolatokat ápolni. A számláló elér a nullához, én magam addigra felveszek egy védekező állást: jobb láb előre, bal haránt állásba, úgy, ahogy egy balkezeshez illik. Közben kifigyelem, hogy ellenfelem bizony jobbkezes, mint a legtöbb játékos, így talán már eleve zavaróbb lehet számára a fordított állás. Bár így, hogy nem használok fegyvert, annyira nem fog kiütközni a balkezességem előnye a jobbosokkal szemben. A fiú megiramodik, s a tempója... nos, mint egy első szintűé. Lassított felvétel. Kelletlenül elhúzom a számat, de nem akarom túlzottan lelombozni, ezért visszafogom magam.
- Gondolkoztál már azon, hogy milyen statra vagy statokra specializálódsz? Nagy ütőerő, sok támadás a gyorsaság révén, esetleg életre tankolnál? - Mielőtt elém érne, még inkább belassul, mert az antigravitációs mezőt is kihasználja. Gyakorlatilag végigmozizom, amint szaltót hány és belém akarja csapni a pengéjét, s még akrobatikámhoz sem kell folyamodnom, hogy könnyedén kitérjek előle. Már a háta mögé is érek magasabb tempóra kapcsolva, de még így is csak fél gőzzel. Nem alázásról van itt most szó kérem szépen, hanem gyakorlásról. Teszteljük a fiú reakcióidejét. - Mögötted - súgom olyan lágyan, mint egy tavaszi szellő. Támadni nem támadok, csak várom a következő csapást. Valamit ki akarok próbálni...
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Hétf. Aug. 26 2013, 19:00
Anatole a szemem láttára tűnik el az előbbi védekező pozíciójából. Olyan gyors hozzám képest, hogy csak afterimage-ként jelenik meg előttem, 
ahogy oldalról mögém kerül, miközben én lassan földet érek.
Átkozom magam, amiért show-elemként belassítottam a mozgásomat a szaltó alatt.
És úgy tűnik, hozzá képest, még a futásom is lassított felvétel.
Ez nem jó, nagyon nem jó így.
Erre egyáltalán nem gondoltam. Abban szentül meg voltam győződve, hogy hozzám képest rengeteg életpontja lesz, a fegyverkezelése is messze felül fog múlni, de a gyorsaság különbséggel eddig nem számoltam. Ez hatalmas hiba.
Egy pozitívuma azonban mégis csak volt a tudatosan tovább lassított mozgásomnak: pehelykönnyedén érek földet féltalpra, a bal lábammal.
- "Mögötted" - hallom a suttogását a hátam mögül
Düh önt el, melyet most már nem csak a saját hibáztatásom táplál, a gesztusa bármennyire is könnyed és akár segítőkésznek is vehető, csak tovább hergel. Vicsorgó fogaim recsegve feszülnek egymásnak.
- Gyorsaságra - préselem ki a fogaim között a szót, és szabadon lévő jobb lábammal hátralépek, bízva abban, hogy csupán egy lépés távolságról jött a hangja, ha sikerült nekihátrálnom a mozdulattal, akkor a kardomat pengével hátrafelé fordítom, és magam mögé szúrok. Remélhetőleg ez a mozdulat eltereli a figyelmét a bal lábamról, amivel mindeközben belépek oda, ahol a lábai közti teret sejtem, majd a lábfejemet beakasztom a bal bokája mögé, ha ez megvolt, a bal tenyerem a markolatgombra nyomom, és tovább tolom a pengét, hátha már kihátrált előle.
Végül jobb lábbal megtolom magam, hogy a testsúlyommal, és a gáncsoló mozdulattal kibillentsem a testsúlyából, és a földre vigyem.
Ha ennél messzebbre lenne tőlem a hátam mögött, akkor azt a pár lépést megpróbálom hátrafelé minél hamarabb megtenni, és úgy végrehajtani az elképzelt mozdulatsort
- És fegyverkezelésre- teszem hozzá, és ha valamiért sikerrel járnék, akkor hátratekintve keresem a karját, melyik oldalon próbálja csillapítani az esést majd, ha észreveszem, megpróbálom bal kézzel elkapni a csuklóját a következő szúráshoz
- Judoztam is egy ideig - fűzöm tovább a félszavas válaszaim sorát
ahogy oldalról mögém kerül, miközben én lassan földet érek.Átkozom magam, amiért show-elemként belassítottam a mozgásomat a szaltó alatt.
És úgy tűnik, hozzá képest, még a futásom is lassított felvétel.Ez nem jó, nagyon nem jó így.
Erre egyáltalán nem gondoltam. Abban szentül meg voltam győződve, hogy hozzám képest rengeteg életpontja lesz, a fegyverkezelése is messze felül fog múlni, de a gyorsaság különbséggel eddig nem számoltam. Ez hatalmas hiba. Egy pozitívuma azonban mégis csak volt a tudatosan tovább lassított mozgásomnak: pehelykönnyedén érek földet féltalpra, a bal lábammal.
- "Mögötted" - hallom a suttogását a hátam mögül
Düh önt el, melyet most már nem csak a saját hibáztatásom táplál, a gesztusa bármennyire is könnyed és akár segítőkésznek is vehető, csak tovább hergel. Vicsorgó fogaim recsegve feszülnek egymásnak.
- Gyorsaságra - préselem ki a fogaim között a szót, és szabadon lévő jobb lábammal hátralépek, bízva abban, hogy csupán egy lépés távolságról jött a hangja, ha sikerült nekihátrálnom a mozdulattal, akkor a kardomat pengével hátrafelé fordítom, és magam mögé szúrok. Remélhetőleg ez a mozdulat eltereli a figyelmét a bal lábamról, amivel mindeközben belépek oda, ahol a lábai közti teret sejtem, majd a lábfejemet beakasztom a bal bokája mögé, ha ez megvolt, a bal tenyerem a markolatgombra nyomom, és tovább tolom a pengét, hátha már kihátrált előle.
Végül jobb lábbal megtolom magam, hogy a testsúlyommal, és a gáncsoló mozdulattal kibillentsem a testsúlyából, és a földre vigyem.Ha ennél messzebbre lenne tőlem a hátam mögött, akkor azt a pár lépést megpróbálom hátrafelé minél hamarabb megtenni, és úgy végrehajtani az elképzelt mozdulatsort
- És fegyverkezelésre- teszem hozzá, és ha valamiért sikerrel járnék, akkor hátratekintve keresem a karját, melyik oldalon próbálja csillapítani az esést majd, ha észreveszem, megpróbálom bal kézzel elkapni a csuklóját a következő szúráshoz
- Judoztam is egy ideig - fűzöm tovább a félszavas válaszaim sorát
A hozzászólást Danee összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 26 2013, 20:54-kor.
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Kayaba Akihiko Hétf. Aug. 26 2013, 19:00
The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Kedd Aug. 27 2013, 10:35
Mondanám, hogy tipikus kardforgatóként mozog, de ilyen technikás harcot csak szegény megboldogult Zhel T. Everett produkált ellenem kardforgatóként. Pedig harcoltam már egy pár ellen. Még mindig rengetegen vannak, az idomár mellett a másik menő kaszt. Nem tudom mit esznek rajta, talán filmemlékeikből táplálkoznak, talán a kinti életben is vívtak vagy kendoztak, talán csak valami hagyományos, könnyedebb dolgot keresnek. Nem tudom, de sokszor azt érzem, hogy olcsó megoldás, mert nem mernek komplikáltabb kaszttal, mondjuk harcművésszel vagy íjásszal kezdeni. Bár továbbra is tartom, hogy a harcos a leghatékonyabb, persze ha az ember sebzésre megy, mint én.
A fiú tipikusan azt a két statot jelöli meg, ami illik a kardforgatóhoz. Gyors és technikás harc, ez illik a pengés közelharchoz. Ugyanakkor tapasztaltam már nem egyszer, hogy a kardforgatók gyengéje az élet, ne kelljen emlegetne Kota hányszor pixeleződött szét bossharcokon e könnyelműsége miatt. Mára azonban Kota sebességét is beértem, mégsem vagyok papírkatona.
- Életre sem árt azért rakni bőven, jót tesz az egészségednek - jegyzem meg vigyorogva, miközben folyamatosan hátrálok, nehogy elérjen a kardjával. Áhhám, hova teszi a lábacskáját! Ez az én trükköm, nem lehet olyan könnyen átverni. Aktiválom kettes akrobatikám és az antigravitációt kihasználva felugrok és tovább a levegőben maradok, így nem tud kigáncsolni. Ugyanakkor szúrni sem rest, így bevethetem azt, amit már nagyon régóta ki akartam próbálni. A vízen járás kipipálva, most jöjjön a kézzel kardpenge fogás. Ahogy testem felé érkezik a vágás/szúrás, kinyújtom mindkét kezem és a penge lapján összecsapom a tenyereimet, s így próbálom megállítani a kard továbbhaladását. Azonban hiába a mérhetetlen erőm, ez még nekem is túl nagy falat. A penge túlszalad a kezeim között és sebezve engem betalál. 7 Hp mínusz, első szinten nem is olyan rossz. Emlékeim szerint nekem ennyi csak második vagy talán harmadik szinten volt. Mindemellett gyors tempóra kapcsolva, elégedett mosollyal szökkenek jó pár métert hátra, legalább megpróbáltam a penge elkapását.
- Ez jó volt! Tetszik! Lássuk, mi van még a tarsolyodban! - Próbálom inkább felspanolni a fiút és nem felidegesíteni. Túl jó és értelmes ellenfél ahhoz, hogy kiidegeljem a bohóckodásaimmal.
A fiú tipikusan azt a két statot jelöli meg, ami illik a kardforgatóhoz. Gyors és technikás harc, ez illik a pengés közelharchoz. Ugyanakkor tapasztaltam már nem egyszer, hogy a kardforgatók gyengéje az élet, ne kelljen emlegetne Kota hányszor pixeleződött szét bossharcokon e könnyelműsége miatt. Mára azonban Kota sebességét is beértem, mégsem vagyok papírkatona.
- Életre sem árt azért rakni bőven, jót tesz az egészségednek - jegyzem meg vigyorogva, miközben folyamatosan hátrálok, nehogy elérjen a kardjával. Áhhám, hova teszi a lábacskáját! Ez az én trükköm, nem lehet olyan könnyen átverni. Aktiválom kettes akrobatikám és az antigravitációt kihasználva felugrok és tovább a levegőben maradok, így nem tud kigáncsolni. Ugyanakkor szúrni sem rest, így bevethetem azt, amit már nagyon régóta ki akartam próbálni. A vízen járás kipipálva, most jöjjön a kézzel kardpenge fogás. Ahogy testem felé érkezik a vágás/szúrás, kinyújtom mindkét kezem és a penge lapján összecsapom a tenyereimet, s így próbálom megállítani a kard továbbhaladását. Azonban hiába a mérhetetlen erőm, ez még nekem is túl nagy falat. A penge túlszalad a kezeim között és sebezve engem betalál. 7 Hp mínusz, első szinten nem is olyan rossz. Emlékeim szerint nekem ennyi csak második vagy talán harmadik szinten volt. Mindemellett gyors tempóra kapcsolva, elégedett mosollyal szökkenek jó pár métert hátra, legalább megpróbáltam a penge elkapását.
- Ez jó volt! Tetszik! Lássuk, mi van még a tarsolyodban! - Próbálom inkább felspanolni a fiút és nem felidegesíteni. Túl jó és értelmes ellenfél ahhoz, hogy kiidegeljem a bohóckodásaimmal.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Danee Kedd Aug. 27 2013, 17:33
Valami nem stimmel.
- Francba! – visszhangzik elmémben a ki nem mondott csalódottság
A lába már sehol, amikor gáncsolni próbálom, és nincs is kinek nekidőlnöm. Ezek szerint mögé látott a cselemnek, menthetetlenül a el fogok esni, a hátamra, bele a saját pengémbe, ha nem húzom vissza.
De a kardom lelassul, s ahogy hátra pillanatok, veszem észre a tenyerei közt a penge lapos oldalait. Igazából már nem is tudok mit tenni, a tehetetlenségem visz tovább, a fegyver fúródik, a testem megtámaszkodik, az egyensúly pár kapkodó, hátráló lépés után helyrebillen.
Anatole a heggel a mellkasán végül mégiscsak kihátrál a vérre éhező fegyverem fogságából.
Én meg még mindig az egyensúlyom visszaszerzésével küszködve egy félkörös mozdulattal szembekerülök vele. Végre megállapodok.
- „Ez jó volt! Tetszik! Lássuk, mi van még a tarsolyodban!” – hallom dicsérő szavait
- Jobb is lehetett volna, de most is sokkal gyorsabb voltál nálam, pedig már azt hittem egy jól irányzott csellel a földre vihetlek!
- Gondolom nem először látsz ilyen próbálkozást!
Újra távolság van köztünk. Távolság, ami neki reakcióidőt biztosít, az ő reakcióidejével pedig biztos kiutat egy újabb frontális roham elöl. A cselem elsőre se sikerült teljesen, másodjára már felkészülten fogja várni, ha azt látja, hogy hasonló mozdulatot teszek.
Aztán az életcsíkjára tekintek: egy hangyányit csökkent, talán egy tizednyit, vagy még annyit se. Akkor viszont tényleg sok életpontja lehet, nekem pedig több mint tízszer kéne megsebeznem újra. Márpedig a mostani is csak azon múlott, hogy nem volt már elég helye és ideje.
Távolság. Le kell csökkentenem!
- Igen, az Életre is fogok majd pontokat költeni, az van a listám harmadik helyén, majd a speciális képesség pontok, a sebzés és végül a kitartás – válaszolom, hogy időt adjak magamnak a következő taktika kidolgozásához
- Bár még nem tudom, hogy a gyorsaságomat mennyivel érdemes a kitartás fölé pontoznom, nem szeretném a reakcióidőmet a fáradságommal tönkretenni!
Legyen tánc! Táncoljunk! - gondolkozom magamban – lábtechnika, de önmagában az is kevés lesz.
Kár hogy csak az egyik karom tudom meghosszabbítani a karddal, és nincs egy másik fegyver a bal kezembe is.
Elég rizikós terv, de az előző kettő is az volt, mégsem támadott ellen, pedig könnyedén megtehette volna. Ezek szerint próbára tesz, és talán saját magát is a védekezés terén.
Azzal újra neki futok, kardom magam előtt tartom keresztben, függőlegesen.
Figyelek, nagyon figyelek. Ha a bal kezem fele mozdul, bal lábon torpanok meg és a jobbal fordulok elé, bele kezdve egy balos félfordulatba, széles lépéstávolságban, hogy legyen helyem megtámaszkodni, és visszalökni a testsúlyomat, egyúttal megtörni a mozgásirányom okozta tehetetlenségemet, a pengét szorító jobbomat pedig utána tolom, amíg a félfordulat végére nem érek. Ha jobbra mozdul, csak utána húzom a kardom magam elől, a jobb karommal így bőven elég távolságra elérek majd, és a bal lábammal kitámasztva, egy ellentétes, jobbra forgással tudnám követni az útját. Ha hátrál, elég csak tovább futnom, ha azonban a levegőbe ugrik, akkor felfele rántom a kardot, és egy lentről indított jobb oldalra felívelt mozdulattal fogom utána vetni magam, ha kell, közben utána szökkenek a levegőbe.
- Francba! – visszhangzik elmémben a ki nem mondott csalódottság
A lába már sehol, amikor gáncsolni próbálom, és nincs is kinek nekidőlnöm. Ezek szerint mögé látott a cselemnek, menthetetlenül a el fogok esni, a hátamra, bele a saját pengémbe, ha nem húzom vissza.
De a kardom lelassul, s ahogy hátra pillanatok, veszem észre a tenyerei közt a penge lapos oldalait. Igazából már nem is tudok mit tenni, a tehetetlenségem visz tovább, a fegyver fúródik, a testem megtámaszkodik, az egyensúly pár kapkodó, hátráló lépés után helyrebillen.
Anatole a heggel a mellkasán végül mégiscsak kihátrál a vérre éhező fegyverem fogságából.
Én meg még mindig az egyensúlyom visszaszerzésével küszködve egy félkörös mozdulattal szembekerülök vele. Végre megállapodok.
- „Ez jó volt! Tetszik! Lássuk, mi van még a tarsolyodban!” – hallom dicsérő szavait
- Jobb is lehetett volna, de most is sokkal gyorsabb voltál nálam, pedig már azt hittem egy jól irányzott csellel a földre vihetlek!
- Gondolom nem először látsz ilyen próbálkozást!
Újra távolság van köztünk. Távolság, ami neki reakcióidőt biztosít, az ő reakcióidejével pedig biztos kiutat egy újabb frontális roham elöl. A cselem elsőre se sikerült teljesen, másodjára már felkészülten fogja várni, ha azt látja, hogy hasonló mozdulatot teszek.
Aztán az életcsíkjára tekintek: egy hangyányit csökkent, talán egy tizednyit, vagy még annyit se. Akkor viszont tényleg sok életpontja lehet, nekem pedig több mint tízszer kéne megsebeznem újra. Márpedig a mostani is csak azon múlott, hogy nem volt már elég helye és ideje.
Távolság. Le kell csökkentenem!
- Igen, az Életre is fogok majd pontokat költeni, az van a listám harmadik helyén, majd a speciális képesség pontok, a sebzés és végül a kitartás – válaszolom, hogy időt adjak magamnak a következő taktika kidolgozásához
- Bár még nem tudom, hogy a gyorsaságomat mennyivel érdemes a kitartás fölé pontoznom, nem szeretném a reakcióidőmet a fáradságommal tönkretenni!
Legyen tánc! Táncoljunk! - gondolkozom magamban – lábtechnika, de önmagában az is kevés lesz.
Kár hogy csak az egyik karom tudom meghosszabbítani a karddal, és nincs egy másik fegyver a bal kezembe is.
Elég rizikós terv, de az előző kettő is az volt, mégsem támadott ellen, pedig könnyedén megtehette volna. Ezek szerint próbára tesz, és talán saját magát is a védekezés terén.
Azzal újra neki futok, kardom magam előtt tartom keresztben, függőlegesen.
Figyelek, nagyon figyelek. Ha a bal kezem fele mozdul, bal lábon torpanok meg és a jobbal fordulok elé, bele kezdve egy balos félfordulatba, széles lépéstávolságban, hogy legyen helyem megtámaszkodni, és visszalökni a testsúlyomat, egyúttal megtörni a mozgásirányom okozta tehetetlenségemet, a pengét szorító jobbomat pedig utána tolom, amíg a félfordulat végére nem érek. Ha jobbra mozdul, csak utána húzom a kardom magam elől, a jobb karommal így bőven elég távolságra elérek majd, és a bal lábammal kitámasztva, egy ellentétes, jobbra forgással tudnám követni az útját. Ha hátrál, elég csak tovább futnom, ha azonban a levegőbe ugrik, akkor felfele rántom a kardot, és egy lentről indított jobb oldalra felívelt mozdulattal fogom utána vetni magam, ha kell, közben utána szökkenek a levegőbe.
A hozzászólást Danee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 27 2013, 21:49-kor.
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Kayaba Akihiko Kedd Aug. 27 2013, 17:33
The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Danee vs Anatole
by Anatole Saito Pént. Aug. 30 2013, 10:27
- Az ötlet jó volt, csak hamar lefüleltem a szándékodat. Előszeretettel használom én is ezt a cselt, mondjuk nem túl elegáns húzás, de annál hasznosabb. - Azt persze már nem fecsegem ki, hogy azért is alkalmazom a gáncsolást, mert előnyösebbnek érzem a földharcot. Ha sikerül leteperni és földre vinni egy ellenfelet, akkor már mindjárt nyert helyzetem van, kiváltképp ha az illető gyorsabb nálam és/vagy íjász. Távolsági harcosok nem tudnak mit kezdeni a szituációval, aki gyors, annak meg általában kevesebb az élete vagy az ütőereje. Én pedig ez utóbbi kettőben egészen jól állok, így könnyedén bele merek bocsátkozni egy test test elleni ütközetbe is. Ám ez alkalommal nem kell efféle cselekhez folyamodnom, már lassan én érzem magam kellemetlenül a nagy szintkülönbség miatt. Ugyanakkor igazán nem kellene, hogy bűntudatom legyen, hiszen ez a kis összecsapás amolyan barátságos pofozkodás, semmi vérre menő. Fejlődés mindenek felett! \o/
Furdal némiképpen a kíváncsiság, hogy mi lehet a specje, de ha a pontozásos listáján ilyen sokad rangú, akkor nem lehet egy életbevágóan fontos skill. Hmm, vagy lehetséges, hogy ezt az antigravitációs teret ő idézi elő, és csak terelt, amikor találgatott a kiváltó okról? Egy alkalmas időpontban visszalátogatok majd ide, hogy csekkolhassam ezt a felvetésemet.
- Kitartásra nem érdemes sokat költeni, gyorsaság és fegyverkezelés fontosabb. Egy 10-es kitartással elég jól lehet boldogulni sokáig 10. szint felett is. És lehet, hogy sűrűbben kell pihenned, de többet is támadhatsz a gyorsaságod révén, mint az átlag. Ezt kell mérlegelni. Én mondjuk az ütőerőre megyek és az utóbbi időben elkezdtem a gyorsaságom is felhúzni. A felszerelések meg jól korrigálhatják a kitartásra és specre el nem költött pontokat, plusz fegyverkezelést is könnyű felhúzni gyűrűkkel. - Azt hiszem túl sokat fecsegek. Ezekre bizonyára ő is rájött már magától, de a tanár bácsi effektet nem olyan egyszerű levetni. Különben is, csak a jó szándék vezérel, hátha tud valamit profitálni a "nagy öreg" játéktapasztalataiból. Na persze mindenki a maga pontozásában hisz, arról van meggyőződve, hogy márpedig az kiváló. Kotát is hiába egzecíroztuk az alacsony életpontja miatt, akkor is másként, számomra például logikátlanul pontozott. Neki meg az volt a megfelelő. Különbözünk, különböző módon gondolkozunk, de ettől színes a világ.
Na de térjünk vissza fejben is a harctérre! Azt hiszem ideje lenne kipróbálni egy kombinációt. Most védekezésből fogok támadni, jobban mondva a saját támadását és annak lendületét fogom ellene használni. A fegyverkezelésén bár látszik, hogy ésszel gondolkozik és ösztönösen jól cselekszik, a rendszer azonban engem ismer el technikásabbnak és ezt ki is fogom használni. Legalább is megpróbálom. Ezúttal maximum gyorsaságra kapcsolok, de nem a lábaimmal, hanem a kezeim fürgeségére van szükségem, tehát nem fogok egy tapodtat sem hátrálni. Kitámasztok jobb lábammal kissé hátrébb, hogy ne lehessen könnyen kibillenteni az egyensúlyomból, meg erre ott az akrobatika is, plusz nem hiszem, hogy az előző után a kigáncsolással próbálkozna ismét. Karjaimat egyelőre lezserebben tartom, amikor azonban kellő közelségbe ér, ideje koncentrálni és megfeszíteni az izmaimat. Nagyon rákészül a támadásra, látszik mg a mimikáján is, hogy kattognak azok a fogaskerekek. Összpontosítok, miközben szememmel végig lekövetem a kard mozgását. Ellépek a támadás elől, de erre ő is készült és sodródik velem tovább, így olyan lágy, harcművészeket meghazudtoló karmozdulatokat teszek, mintha szellő fújta bambusz lennék. Persze mindezt felgyorsítva, hogy a fiú kardja elől kitérhessek és csuklóját megfogva a szúrásának lendületét visszafordíthassam. Célom az, hogy a saját kardjának gombjával üssem hasba, s ha szükséges, akkor ehhez a másik szabad kezemmel is ráfogok a kardot tartó kezére. Egy a lényeg, a kardtartó jobbja mellé kerülök, nem mögé és nem is szaladok el
Furdal némiképpen a kíváncsiság, hogy mi lehet a specje, de ha a pontozásos listáján ilyen sokad rangú, akkor nem lehet egy életbevágóan fontos skill. Hmm, vagy lehetséges, hogy ezt az antigravitációs teret ő idézi elő, és csak terelt, amikor találgatott a kiváltó okról? Egy alkalmas időpontban visszalátogatok majd ide, hogy csekkolhassam ezt a felvetésemet.
- Kitartásra nem érdemes sokat költeni, gyorsaság és fegyverkezelés fontosabb. Egy 10-es kitartással elég jól lehet boldogulni sokáig 10. szint felett is. És lehet, hogy sűrűbben kell pihenned, de többet is támadhatsz a gyorsaságod révén, mint az átlag. Ezt kell mérlegelni. Én mondjuk az ütőerőre megyek és az utóbbi időben elkezdtem a gyorsaságom is felhúzni. A felszerelések meg jól korrigálhatják a kitartásra és specre el nem költött pontokat, plusz fegyverkezelést is könnyű felhúzni gyűrűkkel. - Azt hiszem túl sokat fecsegek. Ezekre bizonyára ő is rájött már magától, de a tanár bácsi effektet nem olyan egyszerű levetni. Különben is, csak a jó szándék vezérel, hátha tud valamit profitálni a "nagy öreg" játéktapasztalataiból. Na persze mindenki a maga pontozásában hisz, arról van meggyőződve, hogy márpedig az kiváló. Kotát is hiába egzecíroztuk az alacsony életpontja miatt, akkor is másként, számomra például logikátlanul pontozott. Neki meg az volt a megfelelő. Különbözünk, különböző módon gondolkozunk, de ettől színes a világ.
Na de térjünk vissza fejben is a harctérre! Azt hiszem ideje lenne kipróbálni egy kombinációt. Most védekezésből fogok támadni, jobban mondva a saját támadását és annak lendületét fogom ellene használni. A fegyverkezelésén bár látszik, hogy ésszel gondolkozik és ösztönösen jól cselekszik, a rendszer azonban engem ismer el technikásabbnak és ezt ki is fogom használni. Legalább is megpróbálom. Ezúttal maximum gyorsaságra kapcsolok, de nem a lábaimmal, hanem a kezeim fürgeségére van szükségem, tehát nem fogok egy tapodtat sem hátrálni. Kitámasztok jobb lábammal kissé hátrébb, hogy ne lehessen könnyen kibillenteni az egyensúlyomból, meg erre ott az akrobatika is, plusz nem hiszem, hogy az előző után a kigáncsolással próbálkozna ismét. Karjaimat egyelőre lezserebben tartom, amikor azonban kellő közelségbe ér, ideje koncentrálni és megfeszíteni az izmaimat. Nagyon rákészül a támadásra, látszik mg a mimikáján is, hogy kattognak azok a fogaskerekek. Összpontosítok, miközben szememmel végig lekövetem a kard mozgását. Ellépek a támadás elől, de erre ő is készült és sodródik velem tovább, így olyan lágy, harcművészeket meghazudtoló karmozdulatokat teszek, mintha szellő fújta bambusz lennék. Persze mindezt felgyorsítva, hogy a fiú kardja elől kitérhessek és csuklóját megfogva a szúrásának lendületét visszafordíthassam. Célom az, hogy a saját kardjának gombjával üssem hasba, s ha szükséges, akkor ehhez a másik szabad kezemmel is ráfogok a kardot tartó kezére. Egy a lényeg, a kardtartó jobbja mellé kerülök, nem mögé és nem is szaladok el
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Danee vs Anatole
by Kayaba Akihiko Pént. Aug. 30 2013, 10:27
The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Danee vs Anatole
by Danee Pént. Aug. 30 2013, 20:26
- Normál esetben nem is folyamodnék ilyesfajta mozdulatokhoz, azonban mivel gyorsabb vagy nálam, csak úgy lesz esélyem, ha megleplek valamivel...
- De az nem szülinapi meglepetés buli lesz!
Igazából fogalmam sincs, hogy milyen új cselt vessek be ellene, ha egyfolytában csak kitér, figyeli minden mozdulatomat, és még jóval fürgébb is, arról nem is beszélve, hogy hozzám képest egy villámlás minden mozdulata, amikor, mint most is, maxon pörög.
- Észben tartom, köszönöm a tanácsokat, mástól úgyse igazán hallok ilyen részletes magyarázatot! De azt hiszem én akkor sem a sebzésre fogok tápolni, hanem a gyorsaságra elsősorban. Elsőként lecsapni, többszöri bepróbálni az ellenfelet, felér minden gigász erejével, szerintem!
Nem a hátrálást választja, nem is emelkedik a levegőbe, mint imént, amikor a gáncsolás elől menekült a magasba, a kezei úgy mozognak az éhesen fogást kereső pengém körül, mint egy örvény két karja, épp hogy követni tudom, a válla a pengémmel együtt mozdul, valahányszor felé bökök, húzza el az útból magát. Jobbra tart, és mozdulok is utána, kitámasztok, ahogy terveztem, csípőm, vállam, karom, egész lényem úgy követi Anatolet, mint vándorsólyom az áldozatát. Nem tévesztem szem elől, még ha meg is tehetné, hogy mögém kerül, most mégis a sarkában vagyok.
Aztán váratlanul elkapja a kardforgató karom, mellém kerül egy szempillantás alatt, és érzem az erejét, ahogy megragad, és a kettőnk közti számbeli erőkülönbséget kihasználva taszítja visszafelé a kardot, karommal együtt, egyenest nekem, anélkül, hogy a pengét felém csavarná. Még időben mozdulok, ösztönösen, lépek hátra, és egyúttal, ki a visszafele taszított kardom elől, a markolat és rajta a kezem a hasam előtt hasítják a levegőt. A valóságban már rég kiugrott volna a vállam meg a csuklom is, itt azonban erre nincs gondom, ilyen sérülés Aincradban nem történhet meg.
Amennyire erőmből telik pár centinyit lódítok a fogva tartott karomon, a markom nyílik, a kard elhagyja a tenyerem, a levegőben pördül, a bal karom mozdul érte, nyílik a tenyér, az ujjak rákulcsolódnak. A jobbomat megcsavarom Anat markában, és viszont-ragadom a karját.
Balom megindítja a lefogott ellenfelem ellen a pengét, és ívesen tolja jobbra kanyarítva, a mellkasa felé...
- Höáá! - adom bele a hangom, lelkem, testem a szúrásba
- De az nem szülinapi meglepetés buli lesz!
Igazából fogalmam sincs, hogy milyen új cselt vessek be ellene, ha egyfolytában csak kitér, figyeli minden mozdulatomat, és még jóval fürgébb is, arról nem is beszélve, hogy hozzám képest egy villámlás minden mozdulata, amikor, mint most is, maxon pörög.
- Észben tartom, köszönöm a tanácsokat, mástól úgyse igazán hallok ilyen részletes magyarázatot! De azt hiszem én akkor sem a sebzésre fogok tápolni, hanem a gyorsaságra elsősorban. Elsőként lecsapni, többszöri bepróbálni az ellenfelet, felér minden gigász erejével, szerintem!
Nem a hátrálást választja, nem is emelkedik a levegőbe, mint imént, amikor a gáncsolás elől menekült a magasba, a kezei úgy mozognak az éhesen fogást kereső pengém körül, mint egy örvény két karja, épp hogy követni tudom, a válla a pengémmel együtt mozdul, valahányszor felé bökök, húzza el az útból magát. Jobbra tart, és mozdulok is utána, kitámasztok, ahogy terveztem, csípőm, vállam, karom, egész lényem úgy követi Anatolet, mint vándorsólyom az áldozatát. Nem tévesztem szem elől, még ha meg is tehetné, hogy mögém kerül, most mégis a sarkában vagyok.
Aztán váratlanul elkapja a kardforgató karom, mellém kerül egy szempillantás alatt, és érzem az erejét, ahogy megragad, és a kettőnk közti számbeli erőkülönbséget kihasználva taszítja visszafelé a kardot, karommal együtt, egyenest nekem, anélkül, hogy a pengét felém csavarná. Még időben mozdulok, ösztönösen, lépek hátra, és egyúttal, ki a visszafele taszított kardom elől, a markolat és rajta a kezem a hasam előtt hasítják a levegőt. A valóságban már rég kiugrott volna a vállam meg a csuklom is, itt azonban erre nincs gondom, ilyen sérülés Aincradban nem történhet meg.
Amennyire erőmből telik pár centinyit lódítok a fogva tartott karomon, a markom nyílik, a kard elhagyja a tenyerem, a levegőben pördül, a bal karom mozdul érte, nyílik a tenyér, az ujjak rákulcsolódnak. A jobbomat megcsavarom Anat markában, és viszont-ragadom a karját.
Balom megindítja a lefogott ellenfelem ellen a pengét, és ívesen tolja jobbra kanyarítva, a mellkasa felé...
- Höáá! - adom bele a hangom, lelkem, testem a szúrásba
A hozzászólást Danee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 30 2013, 20:31-kor.
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Danee vs Anatole
by Kayaba Akihiko Pént. Aug. 30 2013, 20:26
The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.