Re: Dojo

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Jan. 05 2015, 11:27

*Visszafogott mosollyal fogadtam Ravent, ahogy mellém állt. Örültem, hogy ő végre itt van. Majd szépen sorban mindenki megérkezett, legvégül Alex. Amikor megláttam őt, vidámsága szélesre húzta arcomon a mosolyt. Bár meglepett az ölelése, igazából nagyon is jól esett. 3 hónapon át nem érhettem hozzá emberekhez. Három hónapja nem kaptam egy kedves szót, vagy egy szeretetteljes ölelést. És íme, most tőle kapok. Én is visszaöleltem, s akármennyire zavarba is jövök mindig az ilyen kontakoktól, most ragaszkodtam hozzá. Végül kénytelenek voltunk egymást elengedni, mert Anat szólni akart, így mosolyogva engedtem el Alexet. Fantasztikus érzés volt, hogy mellettem állt ez a két fiú. Olyanok voltak számomra, mint ha a bátyáim, vagy a testőreim lennének. Biztonságban és otthon éreztem magam velük. Azt hiszem, ez az, amire mindig is vágytam. Amit eddig sosem kaphattam meg még Anattól sem és a régi céhtagoktól sem, amíg ők meg nem érkeztek. Ők a családom. Figyelmesen néztem Anatra, s hallgattam a beszámolóját.
Amikor köszöntött mindenki előtt Anat, zavartan mosolyogtam, s köszönésképen biccentettem egyet. Egy gyors körbepillantás után zavartan néztem a földet, hisz mindig zavarba jövök, ha egyszerre több ember is engem néz. Kalandozások. Nah igen, az megvolt! Miután a vendég is be lett mutatva, komolyabb témákra terelődött a szó.

Kicsit aggasztott, hogy a piros indikátorosok kiszemeltek közülünk egyeseket, de őszintén szólva ez valamelyest várható volt, hisz frontharcosok vagyunk, sokak lehetnek irigyeink, s válhatnak ellenségeinké. Így hangulatom megváltozott, komolyabb voltam már, nem mosolyogtam mint a tejbe tök.
Anat bálos története igazán meglepett. *
- Érdekes, ugyanis én is éltem át hasonlót. Egyszer egy bálon vettem részt, majd hirtelen megjelent egy maszkos banda, és kikényszerítették a vendégektől a tulajdonaikat. Én eléggé aggódtam, hisz akkor már enyém volt Artemisz. Szerencsém volt, hogy egy ismeretlen férfi segítségével sikerült meglógnom a rablók elől.
* Gondoltam elmondom, mert hasonló a két ügy, bár az is lehet, hogy nincs összefüggés a két eset között. Majd tovább folyt a szó a pirosakról, itt már többen is közbeszóltak. A felmerülő nevek szinte egyike sem ismerős nekem. Szophi és Tachi az egyetlen, akivel találkoztam már, s bár Hinarival még nem volt lehetőségem négyszemközt beszélgetni, eléggé meglepett az a kijelentés, hogy nem csinál semmit. Mikor ez elhangzott, félve Alexre pillantottam. Kívülről nyugodtnak látszott, de én már jól ismertem őt. Éreztem, vagy ha nem is lehetett látni nagyon, akkor is tudtam, hogy neki nagyon nem tetszik, ami itt elhangzik. Még én is éreztem az enyhe sértettség érzését, amikor azt hallottam, Hinari nem csinál semmit. De nem szóltam semmit, s valahogy ezt a terhet nem is akartam magamra venni. Haragudjon, akinek van joga rá. Mert nekem nincs. A szemem azonban kikerekedett, amikor Anat végülis "nem kérhet meg", hogy szakítsunk meg minden kapcsolatot a JL-el. *
~ Nocsak... lassan csak magunkban bízhatunk. ~
* Mondtam magamban gúnyosan, s valahogy ez a gúny mosoly formájában is kiült az arcomra. Azonban nagyon nem tetszett a helyzet. Ismét Alexre pillantottam, de továbbra is rezzenéstelen volt. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, így mocorogni kezdtem, s a tarkómat dörzsölgettem. Aztán Shukakuék részéről jött az ötlet a bűnüldöző céhről. Erre is kikerekedtek a szemeim. Ha tudnák, hogy ez nekem is eszembe jutott! Azonban a továbbiakban egyre inkább arra hajazott a dolog, hogy nekem teljesen más elképzeléseim voltak ezt illetően, mint ahogy ők azt vázolták. Így már-már összehúztam a szemöldökömet részben, hogy kifejezzem értetlenkedésemet, részben, hogy elősegítsem magam számára a jobb megértést. Jun érvelései számomra meggyőzőek voltak, s valahogy a tervemhez is igazodtak. Ha bűnüldöző alakulatot akarnánk létrehozni, azt csak titokban, céhtől függetlenül. De nem szóltam semmit, mert nekem úgy tűnt, mindenki jól eldumálgat, jönnek az érvek-ellenérvek, s amit mondanék, azt már valaki más kimondja helyettem, így minek erőltessem meg lágy hangszálaimat? Ami meglepett, hogy Saya is hozzászólt a témákhoz, ráadásul elég bátor módon, így meglepetten, mégis büszkén néztem rá, még meg is jelent egy enyhe mosoly az arcomon. Nocsak, csak nem kezd kibontakozni a pici lány? Mindig is úgy éreztem, hogy ő nem tartja magát közénk valónak, de örülök, hogy kezd egyre inkább magára találni.

És végre megérkezett Anat a beszámolójában ahhoz a részhez, ami igazán érdekelt engem. Megmagyarázta, hogy miért is szövetkezett Kazumával, na meg úgy tűnik egy másik illetővel. Tekintetem elsötétült, s kerestem Anat tekintetét, s mint valami tudatátvitelre képes egyén, gondolatban ezt küldtem neki. *
~ De ugye tisztában vagy azzal, hogy minket tettél fel tétnek ebben a póker játszmában? ~
* Azonban ismét nem szólaltam meg, mert ehhez a véleményemhez senkinek nincs köze, csak Anatnak mondanám el, ráadásul nem viszi előrébb a tervek szövését és a helyzetünket, így meg minek rontsam a gyűlés hangulatát, ami úgy tűnik, így is rohamosan esik?
~ Likvidálás? ~
- Öhm elnézést, hogy közbeszólok, csak szeretném tudni, hogy jól értettem-e. Valóban a likvidálás szót használtad?
*Tettem fel a kérdést Anatnak teljesen ártatlanul és érzelemmentesen, nem akartam egyértelműsíteni érzéseimet a kifejezéssel kapcsolatban. Azonban nagyon... de nagyon nem értettem egyet azzal, hogy bárkit is meg kellene ölni, ha a likvidálás alatt tényleg ezt érti a céhvezér.

Majd jött a Sayonara, meglepetten néztem nagyot, majd biccentettem inkább magamnak, mint a többieknek. Most már értem. Anat minden furcsa tevékenysége, amit titokban tett, ehhez vezethető vissza. Örültem, hogy végre elmondja az igazat. De akkor is furcsa érzésem volt ezzel kapcsolatban. Talán mert úgy éreztem, hogy nem tudok eleget arról a céhről. Timidus viszont egyre többször szólal meg, ami már engem is kezd egy kicsit idegesíteni, ráadásul, amikor arról szólt, hogy mi nem tudunk egy csapatként működni, akkor leesett az állam. Arra gondoltam, ezt megvétózom, hisz mégis mióta van köztünk, hogy ilyet merészeljen rólunk mondani, főleg, hogy nem igaz! De ekkor Saya ismét valami meglepőt tett. Csak úgy pislogtam, mint egy béka. What a...?! Ez tényleg Saya volt? Mivel ő gyönyörűen leteremtette a petecskét, így inkább becsuktam a számat, s egy szót sem szóltam, és igyekeztem visszafogni indulataimat, sőt kioltani is, de közben Al már kezdett mellettem mormogni. Rápillantottam. Feszültnek tűnt, nem tetszett a dolog. Ravenre is rápillantottam, de ő is csendben volt. Valahogy a két testőröm nem igazán szeretne hozzászólni a vitához. Amit úgy éreztem, talán bölcsebb is. O.o Hagyjuk meg a hangoskodóknak a vitát. Mi meg tanuljunk belőle, vonjuk le a következtetéseket, s azt fejtsük ki!

Anat beszéde folytatódott, s valahogy nem tetszett az a "mindenáron" kifejezés. Na igen, még az életét is beáldozná értünk! Jaj de kedves! Gondoltam magamban gúnyosan, de nem azért, mert gúnyolódni lenne kedvem, egyszerűen csak változott a hangulatom, s ilyenkor mindenre ironikusan reagálok gondolatban. Van olyan érzésem, hogy a "mindenáron"-ban benne van az ölés is. És ezért nem tetszett a dolog. Végül az utódlás témája. Megint leesett az állam.*
- Jun?!
* De csak félhangosan mondtam ki meglepetten, amikor meghallottam a nevet, de költői kérdés volt, nem kívántam sem folytatni, sem választ kapni rá. Ez volt a tetőpont. Minden megváltozott, a benn uralkodó düh mindenkiből kitört. Kezdve Sayával és Junnel. Nagy ellenkezésük drámai volt, mégis valahogy gyerekes is. Oké, Anat, most nem értek veled egyet. Jun? Miért éppen Jun? Alexre és Ravenre tekintettem. A kis sárkány is mondott még utoljára valamit, amit viszont már nem akartam elhinni. Oké. Esu, nyugodj meg! Jól értettem?! Tényleg jól értettem?! Nem... biztos csak mást hallok ki a szavaiból, mint amit közölni akart. De nekem nagyon úgy tűnt, hogy Timike éppen azt próbálta Anattal közölni, hogy Alexnak el kellene hagynia Hinarit, Anatnak meg Mirikát. Éljen a teljes száműzetés! Az Artes lesz a magányos "mindenkit megmentünk és minden pirost kinyírunk" céh, és mi, a tagok leszünk a nagy hősök, akik haja és köpenye csak úgy lobog a szélben, fegyvereink és felszereléseink csak úgy csillognak a napfénytől, s mi leszünk az igazságosztók, sőt az Igazság! Éljen, éljen! Na jó... inkább nem. És ez volt a robbanószer. Alex megindult. Ravennel szinte egyszerre mondtuk ki, hogy "Al", de ő már megállíthatatlan volt. Teljesen lemerevedtem, s egyszerűen csak passzív elszenvedője voltam a történéseknek. Oké, Timidus kapott sok-sok cukorkát. Egye meg! >< De aztán jött a sok szenvedéllyel, dühvel telítődött nagy beszéd. Talán soha nem figyeltem még ennyire. Pislogás nélkül figyeltem Al minden mozdulatát, fülem kiélesedett, s harcolt azért, hogy egy sóhajtást se hagyjon ki. Átéreztem dühét, kétségbeesését, átvettem légzésnek tempóját, elkezdett bennem a virtuális vér forrni, átéreztem minden haragot és fájdalmat. A magamévá tettem. Azt éreztem, amit ő, vele együtt kiabált a lelkem, vele együtt "sírt". Miért? Miért érzem át ennyire mások helyzetét? Engem korán sem dühített fel ennyire ez az egész, akkor most miért vagyok ennyire dühös? Vagy... engem is így feldühített, csak nem vettem észre? Alex reakciója meg indikátorként kihozta belőlem? Szavaitól, viselkedésétől teljesen lemerevedtem. Gondolkodni sem tudtam. Majd a drámai hangváltozás az én lelkemet is lecsendesítette, s inkább bámultam fel a plafonra, mint előre, hogy a megnedvesedett szemem kiszáradjon, s egy csepp könny se érje a padlót, de még az arcomat se. Mély csönd támadt. Újra a két férfit néztem, de most inkább Anatra szegeződött a figyelmem. Vártam a válaszát. Már-már üvöltöztem a fejemben, hogy válaszoljon! Raven rám nézett. Nemet intettem a fejemmel alig észrevehetően. Nem tudom, értette-e. Én csak azt akartam, hogy ne csináljon ő is valami ostobaságot. Alex tette ostobaság lett volna? Nem tudom. Én biztos sosem tettem volna meg. De lehet, hogy az ő szenvedélye hozza meg a változást a céh életében. Bármi is lesz... érzem, hogy szívemmel őt fogom követni. Egyetértek elveivel, felfogásával, haragjával, kétségbeesésével. Őt fogom követni. Hogy mi? Talán megváltozott volna a lojalitásom? Anat? Jun? Alex? Nem... Junt soha, de soha nem fogom elfogadni céhvezérnek. Alexet elfogadnám. Igen. Ő a méltó utód. De nem akarom Anatot elveszteni. Nem! Nem halhat meg! Ő adta nekem ezt a családot! Ő az apám! De akkor miért látja rosszul a dolgokat? Hogy mehetett bele ezekbe az őrültségekbe?! Meg akarta menteni a céhet, de talán most vesztette el örökre. Mindvégig... amíg Alex beszéde zajlott, hátratettem a kezem, hogy ne lássák, viszont hogy visszafojtsam a bennem ébredő indulatokat, tiszta erőmből vájtam a körmöm a tenyerembe. Valószínűleg kint már vérzett volna, vagy már felkiáltottam volna a fájdalomtól. De most csak a nyomást éreztem, s egyre erősebben szorítottam az öklöm, reménykedve, hogy végre fájni fog. De csalódnom kellett. Raven előre lépett. Rápillantottam félve, mégis bizakodva. Reméltem, vagy talán már hittem, hogy ő valami jót fog mondani. Bárcsak mondanál valami jót! Szavai megint csak fájtak. De fel merte tenni azokat a kérdéseket, amik az én szívemet is nyomták. Csak azután vettem le róla a szemem, amikor befejezte beszédét. Utolsó mondata belevájt a szívembe. Igen. Ez már nem az a céh, ahonnan elmentem. Minden... minden megváltozott. Meghalt sok társam, változott a céhház, változtak a tagok, változott a vezérem... változott... a lojalitásom. Hiba történt... nem voltam elég erős. Mert egy könnycsepp győzedelmeskedett felettem, s végigfolyt arcomon. De csak az az egy csepp. *

by **Cearso** Hétf. Jan. 05 2015, 20:06

Amikor Anat bemutat, csak biccentek egyet, hogy igen, rólam van szó.
Elég érdekes témák merültek fel, de a sárkinca nem tudta kibírni, hogy ne szóljon bele mindenbe. Csak azért nem szóltam rá, mert reméltem, hogy előbb vagy utóbb csak észreveszi magát. Meg aztán nem az én dolgom, hogy megfegyelmezzem a pimasz petecskét. De mások megtették ezt helyettem.
Inkább megpróbálom feldolgozni az információkat, amiket Anat mond a többi céhtagnak.
Mármint részben nekem is mondta a dolgokat, de nem valószínű, hogy az utolsónak érkezett srác kirohanása után, úgy döntenék, hogy mégis csatlakozom a céhhez. Eleve nem is terveztem csatlakozni a céhhez, hanem csak üzleti kapcsolatot akartam kiépíteni.
Azért néhány érdekes dolgot sikerült elcsípnem Anat monologjából. A dolgok többsége tényleg olyan, ami csak felületesen érint engem. De valahogy mintha mindegyikben részem lenne.
Persze én is átnéztem a recepteket, és akár itt és most meg is fogadom, hogy soha se fogom kiadni a kezemből az említett receptet
A másik érdekes tény pedig a Sayonara megemlítése volt, semmi fogalmam sincs a Sayonáráról, de ha titkolni kell a tagságot, akkor ez egy igazán értékes információ lehet. No sebaj, majd megkérdezem Marlunát, hogy mit tud a Sayonara-ról.
Ahhoz nem igazán van közöm, hogy ki és miért fogja követni a céhvezért, és ahogy elnézem a helyzetet, vannak itt olyanok, akik nem szívesen látnak ezen a gyűlésen.
-Azt hiszem, nekem most tényleg nincs itt keresnivalóm.
És ha nincs senki, aki megállítson, akkor fogom magam, és kisétálok a főbejáraton.
Talán komolyan el kéne gondolkoznom azon, hogy szólós maradjak.

by **Anatole Saito** Vas. Jan. 18 2015, 02:40

Részemről zárópost, eredetileg is ennyit terveztem, köszönöm mindenkinek a részvételt kocka kudasai

- Természetesen megkérdezheted. - válaszolok mosolyogva Junnak - A hangfelvételt Mirika számára készítem és amint ő is meghallgatta a beszámolót, utána megsemmisítem a kristályt. - Mindenek előtt a céhtársaimmal akartam megvitatni a dolgaimat, s amint tisztába kerülök azzal, hogy hányan pártolnak el mellőlem és hányan maradnak meg bizalmasaim, csak azután avatom be a páromat is azokba az ügyletekbe, amikből nem véletlenül akartam eddig kihagyni.
- Igazad lehet Jun a fantomképekkel kapcsolatban, de még mindig előrébb leszünk, ha legalább az eredeti arcukat ismeritek és szétküldjük a többi céhnek és szövetséges szólósnak az úgymond "körözöttek" arcképes listáját. Jobb felkészülni, minthogy ismételten váratlanul érje bármelyikünket is egy támadás.
Annak viszont nem örülök, hogy Timidus fennhangon szajkózza az egyetértését velem, mert rossz színt vet a mondandómra az, hogy a sokak által nem kedvelt sárkány fennhangon, okoskodva helyesel. Meg is lesz az eredménye, mert Saya, Alex és Raven is egymás után kel ki magából. Pedig most lenne ám igazán itt az ideje, hogy a céhen belüli civakodás helyett a valódi veszélyről beszéljenek és színt valljanak a támadóikról. Én nem tehetem meg helyettük, nincs jogom hozzá, hogy előhozakodjak vele, hiszen bizalmasa vagyok mindannyiuknak. De az, hogy még egymás előtt sem beszélnek ilyen fontos dolgokról akkor, mikor leginkább alkalom lenne rá, az kétségeket vet fel bennem.
A nyomasztó érzések és gondolatok ellenére megőrzöm a hidegvérem és nem hagyom, hogy a kirohanásoknak egy esetleges indulatosabb megnyilvánulásom további táptalajt biztosítson. Bár Alex viselkedése felháborító, mert bár Timidus csak egy megvetnivaló mob a szemében, mégsem engedheti, hogy ennyire indulatosan viselkedjen itt. Nem fogom tovább hergelni sem őket, sem magamat, inkább nyugtatni próbálom a kedélyeket.
- Az indulatoknak nincs helyük az én céhemben! - kezdek bele erélyesebben, aztán előbb Alex, majd Raven vállára helyezem egy-egy kezemet - Csihadjatok barátaim. Azért jöttünk ide, hogy megbeszéljük a dolgokat, szóval vegyetek egy mély levegőt és folytassuk inkább. Cearso, örömmel venném, ha továbbra is osztozhatnánk a társaságodban. - Azt már persze nem teszem hozzá, hogy a látottak és hallottak után nem csodálom, hogy ha mégis elmenekül innen.
- Raven, kérlek gondold végig még egyszer azt, amit mondtam, és akkor rájössz, hogy csöppet sem akarom homokba dugni a fejem és a JL sem ellenség. Éppenséggel pont az említett Szophieval ápolom a legjobb kapcsolatot abból a céhből és legalább annyira féltem azt a lányt is, mint benneteket. A régi Artes után pedig ne vágyakozz, azt te nem is ismerted igazán, de jobb is. - Na igen, a Renes időszakra nem vagyok büszke. Eléggé fennhéjázó, pökhendi társaság volt a miénk, Alex még bizonyára emlékszik rá és nem szívesen idézné most fel nekünk. Saya szavai... hmm, nem is, inkább a stílusa váratlanul érnek. Mert hát valahol igencsak megható az, amit mond, de ez az erélyesség szokatlan tőle, mégis tetszik. Esu kérdésére sem felejtek el válaszolni.
- Nem áll szándékomban lemondani. A likvidálnit pedig úgy értettem, hogy megszüntetni őket, mint veszélyforrást, tehát börtönbe zárni őket. Nem kenyerem az erőszak, ezt ti is mind jól tudhatjátok. Arról is bizonyára értesülhettetek már Kazuma szökése kapcsán, hogy a börtön sem tökéletes megoldás, ezért össze kell fognunk és ki kell dolgoznunk egy biztonságosabb rendszert, ami befoltozza a börtön "rácsai" között lévő menekülési lehetőségeket. Remélem ezzel mindannyiótok előtt világossá vált, hogy nem a vörösök gyilkolása a célom és másoknak sem engedem, hogy ez legyen. - Itt viszont Timidusra pillantok, hogy értse a szándékomat és kérésemet. Alex viselkedése még mindig bosszant, de emlékeztetem magam arra, hogy éppen az effajta hevessége miatt tartottam őt alkalmasnak arra, hogy újjáéleszthesse a szunnyadó Artes. Kezeimet leveszem a fiúk válláról - hacsak eddig le nem vetették magukról - majd hátam mögött összekulcsolom a kezeimet és Jun felé kezdek el sétálni.
- Mindannyian a jobb kezeim vagytok... én sosem tettem különbséget közöttetek. Nem szeretem kevésbé Meredith, mert úgy döntött, hogy visszavonul a fronttól és nem szeretem jobban Shut azért, mert új tagja a céhnek. Teljes mértékben el tudom fogadni a döntéseiteket, mert szuverén jogotok van hozzá, még akkor is, ha hónapokra eltűntök. A minap Esut ugyanazzal a szeretettel fogadtam hazatértekor, mint amilyennel elengedtem. Az Artesben mindenki egyenlő, ezt értsétek meg végre. Igen, még te is Mito. - pillantok a segédemre, aki bár sosem volt a céhem tényleges tagja, mindig is az Artes család tagjának tartottam. A fiú csak meglepetten pislog és Meredithez és Esuhoz hasonlóan továbbra is hallgatásba burkolózik.
- De hogy mégis miért Junt jelölöm ki helyettesemnek? Mert amióta csak ismerem, egyszer sem mozdult el mellőlem, még a legnagyobb bajban sem és szivacsként szívta magába mindazt a tudást, amit tanítani próbáltam neki. Higgadt, megfontolt, mégis barátságos, melegszívű és mosolyt varázsol mindenki arcára. Benne megvan mindaz, ami belőlem hiányzik, vagy amivé én magam is szeretnék válni. Jó tanonc a harcban és kiváló kereskedővé is érett, mégsem számító, hanem helyén van a szíve és a végletekig őszinte. Legjobb tudomásom szerint mindannyiótokkal jó viszonyt ápol, s bár nem egy vezéregyéniség, mégis úgy hiszem, hogy ő a legstabilabb pont a céh életében.
Amikor végeztem a mondandómmal, akkor még intézek egy biztató mosolyt Jun felé, majd elkezdek továbbsétálni az ajtó felé, majd még mielőtt kilépnék, visszafordulok. - Köszönöm hogy eljöttetek ma ide, részemről ennyi lett volna a gyűlés. Arra kérlek benneteket, hogy higgadtan gondoljátok végig a hallottakat, emésszétek meg a szavaimat, és egy újabb alkalommal együtt, vagy ha úgy jobbnak érzitek, akkor egyenként rágjuk át újra a dolgokat. Annyit megígérek, hogy mindaddig, amíg erre nem kerül sor, nem fogok semmilyen ügyletbe se belekezdeni, illetve a továbbiakban is számítok a közös megbeszélésekre és az együttes döntésekre.

by **Shukaku** Vas. Jan. 18 2015, 07:27

Shu csak egyre idegesebbé és egyre reménytelenebbé válik. Ez az az Alex, aki segíteni akart neki? Aki behívhat őt az Artesba, hogy ő majd megvédi? Álnok kígyó! Ugyanúgy csalódás, ahogy Peter csalódás volt. Az egész Artes egy szemétdomb, civakodó óvodásokkal, akik nem képesek felfogni a dolgok súlyát. Anatole… Anatole és Jun. Ők az egyedüliek, akik értelmesek. És Saya. Bár nem szereti Timidust, de nem mondott olyanokat, amiket Alex. Nem kezdi el az idióta felsőbbrendűségét hangoztatni. A lányka kezei ökölbe szorulnak, ás már éppen szólásra, vagy üvöltésre nyitná az ajkait, amikor Anatole megszólal. A céhvezér magabiztossága olyan szinten lepi meg… ő nem tudna ilyet. Anatole biztosan csalódott most Alexékban, mégis ilyen atyai szeretettel tud feléjük fordulni. Csak átöleli a sárkány nyakát. Még ő sem. Anat sem kel Timidus védelmére, pedig tudja, hogy igaza van. Azt is tudja, hogy a börtönös ötlet is az ő ötlete volt, meg Jin is, meg annyi minden. Nem haragszik Anatra… de kiállhatna a barátja mellett. De a többiekre is vigyáznia kell. Túl sok feladata van.
-Egyedül nem fogja bírni…
Suttogja halkan maga elé, majd lassan Jun mellé sétál, Timidus pedig követi. Halkan kezd beszélni, de a végtelen szomorúság ott van a hangjában.
-Peter ugyanezért halt meg. Nem volt, aki itt tartsa. Próbálkoztunk Channal, de kevesek voltunk. Kértünk segítséget is… de nem érkezett segítség. Ti is csak veszekedtek. Meghalt Hisame. Rengetegen meghaltak. Hinari szeme előtt öltek meg valakit, de neki csak az idióta kardja volt a fontos. Meredith nem akar frontharcos lenni. Yurihime kisasszony sem akar már frontharcos lenni… és nem is kell. De nem tudom, hogy kinek kell meghalnia azért, hogy végre észrevegyétek, hogy nem Timidust kell utálni! Mindannyian csak a hülye pozíciókért hajtotok, amikor dolgozhatnánk együtt is valamiért! Mások miért tudnak, és ti miért nem?! Példát vehetnétek Junról amiatt, amiket Anat elmondott… egyedül ő keresett meg, és ő próbált… hogy a céhben… hogy barátom legyen… és ez senki másnak nem volt fontos! Egyikőtök sem bízik a másikban! Megpróbáltak megölni téged is, meg téged is!
Mutat Alexra, majd Ravenre.
-De nem bíztok annyira a céhtársaitokban, hogy elmondjátok… hogy segítséget kérjetek… de sírni azt már tudnátok, ha valaki megint meghalna! Hát Anat most a segítségeteket kérte, és mi, Jun, én, meg Timidus, akit ti nem tartotok semmire, mi eddig is segítettünk neki, és ezután is segíteni fogunk. Ti meg azt csináltok, amit akartok.
A végére már teljesen megnyugodott. Ő sem tud bízni bennük, ha még egymásban sem bíznak. Alex mint Anat jobbkeze… meg Raven meg Esu, aki még a céhházban sem volt egy csomó ideig… milyen összetartó kis csapat. Ha ez volt a régi Artes, az még rosszabb volt mint most. Egy pillantást vet a többiekre, majd Ravenhez lépve megpróbálja lekapni a fejéről a kapucnit.
-Egy dojoban vagy! És nem tudom, hogy miért nem mersz mások szemébe nézni. Hány kezdő játékos nevét tudjátok felsorolni, akiknek segítettetek?! Ki az a pixelhalom, akinek a tervei alapján épült ez az egész dojo arra, hogy a kicsiknek mutassa be az alapokat?! És mit csináltatok ti ezalatt nagy frontharcosok?! Elértétek a tizenkilences szintet?! Undorító! Utáljátok és lenézitek, mert pet, ti meg a nagy emberek vagytok! Hát akkor mondok valami érdekeset! Ez az alsóbbrendű pet többet tett idáig mint ti összesen! Jaaa, és Cearso nem céhtag, és szerintem ezek után nem is akar céhtag lenni! Milyen szerencse, hogy itt van Esu, aki rohadtul céhtag, és múlthéten már meg is ismerhettem pár hónap itt lakás után, meg itt van Gilbert, meg a többiek is, akik kb Jun kivételével csak a bossokon jelennek meg! Hát Cearsoval többet találkoztam ténylegesen amióta céhtag vagyok, mint a nagyon bizalmas fontos számíthatunk rátok többi céhtaggal!
Majd visszasétál Jun mellé, aki mellett már ott áll a sárkány is, jelezve, hogy mindketten támogatják őt is, és Anatot is. Többet nem mond, Timidus pedig egy szót sem szól. Shu megtette helyette. Ha ez nem képes céhet csinálni ebből a szétszórt, lézengő pár emberből, akkor semmi.

by **Koshitsu Esutel** Vas. Jan. 18 2015, 18:33

*Figyelmesen hallgattam Anat válaszait, s őszintén szólva elégedett voltam velük. Még Junnel kapcsolatban is meggyőzött. Bár továbbra is ambivalens érzések töltöttek el, tudom, hogy miért is mellette kellett döntenie Anatnak. Ami a legjobban fáj, az az, hogy akaratom ellenére vesztettem el a bizalmat a társaim szemében. Talán soha többé nem fognak bennem bízni. Senki nem tudja, miért tűntem el hónapokra, s talán pont amiatt, mert nem is vagyok hajlandó az orrukra kötni, sosem fognak nekem megbocsátani. De el kell viselnem ezt, ha másért nem is, de az ő érdekükben. Mert ha a képességemről tudnak, még inkább elidegenednek tőlem. És akkor tényleg nem segíthetek nekik. Csak lágyan elmosolyodok Anat reakciójára, büszke vagyok rá! Régről ismerem, mégis kellemesen tudtam most benne csalódni. Azonban Shukaku meglepett.
Összehúzott szemöldökkel hallgattam őt, de amikor Gilbert felé vette az irányt, az már nagyon nem tetszett. S amikor megpróbálta a csuklyáját lehajtani, lefogtam a kis kacsót. Rámosolyogtam. Egy szót sem szóltam, de reméltem, feladja a küzdelmet, s nem szedi le a fiú fejéről erőszakosan. Ha úgy éreztem, a lányt sikerült a mozdulatában megállítanom, akkor elengedtem, s úgy hallgattam tovább. Minden egyes szava egyre jobban dühített. De nem kiabáltam. Amikor befejezte, szigorúan, de csendesen szólaltam meg. *
- Ne haragudj Shu, de honnan veszed a bátorságot?! Milyen jogon mersz semmibe venni minket? Nem tudod, mi mindent tettünk már az emberekért! Fogalmad nincs, mit éltünk át! Nem tudom, kiket vesztettél el, Shu, nagyon sajnálom, biztosan nagyon fájhatott! Azonban én ott voltam azon a hajón, aminek az utasainak 95% százalékát kivégezték! Meghalt az az ember, aki az íjászok mintaképe volt, s én örökölhettem a fegyverét! Meghalt a céhünkből Viola, Tiffani, Luv, mások eltűntek, Ren elhagyta a közösséget. Annyi halált láttak már szemeim, s annyi mindent megpróbáltunk tenni mindannyian, mi céhtagok! Mennyi ideje ismersz minket? Láttál te bármit is, amit mi korábban tettünk? Ismersz egyáltalán? Van jogod ilyesmiket a képünkbe vágni? Van jogod megszabni bárkinek is, hogy hogyan öltözködjön? Hogy merészeled becsmérelni az elért eredményeinket?! A 19-es szintet?! Tudod te, mennyit szenvedett mindenki, hogy idáig eljusson? Minket mersz szidni, az Artest, akiknek tagjai szinte minden bossharcban ott voltak? És hazugság amit mondasz a többiekről! Gilbert sokat van a céhházban, arról én nem tehetek, hogy te nem látod őt! Vagy Alex! Aki örül, hogy él, és örül, hogy a szerettével töltheti azt a kevéske időt! Mert ki tudja, mennyi időnk maradt nekünk hátra! Talán holnap meghalunk! Dicséretes, hogy valamit cselekedni akarsz, hogy vannak terveid! De igen, Timidus alacsonyabb rendű, mert ő a te peted és nem fordítva! Alacsonyabb rendű, mert ő nem ember! Gyűlölhetsz azért, amiért ezt mondom, de így hiszem és így vallom! Lehetnek okos gondolatai, és ez nagyszerű! Meg is fontoljuk őket! És tényleg nagyszerű dolog, ha annyi mindent tett az emberekért, ahogyan te azt állítod! Mondd a javaslataidat, mondjad, de ne merjél ismét álnokul beszélni ellenünk, mert semmit sem tudsz! Semmit! Ne értsd félre. Örülök, hogy köztünk vagy! De akkor ne romboló, hanem építő erő legyél a körünkben! Sok reménységem van benned!
* Majd elhallgattam. Még sóhajtani sem mertem, zavarban voltam. Esu ritkán beszél, de akkor hosszan. Talán egyesek csalódtak bennem. Talán Anatole most szomorú. Tényleg. Anatole vajon mit gondol rólam? Magamat viszont nem voltam hajlandó megvédeni. Még a végén lesüllyednék a gyerekes civakodás szintjére. *

by **Saya** Vas. Jan. 18 2015, 19:46

Naa, én nagyon-nagyon utálom az ilyet, mikor mindenki ilyen... ideges, meg feszült, meg ilyesmi. Mikor lehet még tapintani is a levegőben az egészet, hogy mintha ha kinyújtanám a kezem, akkor megcsapna az áram. Legalábbis az Alex meg a Raven nagyon-nagyon kiakad, Hugi az csak a sárkány miatt főleg, meg hogy az Anat a haláláról beszélt, én meg csak picikét azért, mert becsmérelte a Hürremet, semmi másért >.>
Aztán a Hugi türelmesen végighallgatja, hogy mit mond az Anat, és még le is nyugszik, mert már tudja, hogy rendben, mik az okai pontosan a döntéseinek, meg hogy nem akar ő meghalni és igyekszik is nem meghalni. Picit hátrébb is lép, hogy kényelmesebb is legyen meg ne legyen a szemünk se olyan feltűnő, de aztán amikor az Anat elmegy és egyedül maradunk a többiekkel, körbenéz.
~Itt még lesz civakodás...~
Miből gondolod? O.o
~Még mindig telve van a levegő az idegességgel. Valószínűleg Anat most ki akarja azt is próbálni, mennyire tudunk együttműködni.~
Aztán a Shu meg is szólal. Izé... ja... nagyon sokat. A Hugi még csodálkozik is, hogy nem a Timidus beszél, mert általában ő szokott ennyit. Mindig közelebb és közelebb húzódik hozzá, és én érzem nagyon, hogy a Hugi emelni akarja a kezét, hogy megpofozza, de én előre nyúlok és magakályozom. Ne üsd meg, főleg ne mindenki előtt >< Miután viszont befejezte, marad a helyén, és ahogy Shu meg Timidus a Jun mellé áll, ő is megteszi, csak a Jun másik oldalán. Most úgyis az Esutel szólalt fel, az Esutel, akit még mi sem ismerünk annyira, sőt, talán semennyire, mert nem sokkal azután ment el, hogy mi jöttünk, de azok alapján, amiket hallottam, nagyon kedves lány, meg fontos is nekünk. Én meg meg akarom majd ismerni később, ha már jobban leszek és előre tudok jönni. Főleg így, hogy a Hugi egyre inkább mellette áll. És mikor az Esu befejezte, a Shu felé fordítja kicsit az arcát.
-Ha ennyire nem tetszünk neked, kiscsaj, akkor miért nem lépsz ki? Miért nem dezertálsz innen is? :] Az elég jól megy neked.
Majd el is fordul, hogy ne legyen olyan észrevehető a vörös szeme. Én meg ezek után nem vagyok hajlandó előre jönni, mert most biztos dühös rám a Shukaku is Sad

by **Halász Alex** Vas. Jan. 18 2015, 20:23

Megfogta a vállam. Lefejtette az enyémet és a sajátját tette az én vállamra. Ravennél megijedtem. Reméltem hogy nem mellém áll, hanem Anatot, vagy épp engem próbál csitítani. Igényeltem volna. "Alex, ne ilyen hangosan, ezzel nem érsz el semmit. Beszéljük meg nyugisan, egy csésze tea mellett" vagy ilyenek. Utáltam ezt a helyet. Timidus miatt. Utáltam hogy utálom ezt a helyet miatta. És utáltam magam, amiért nem tudok rendesen, csak utálattal nézni arra a petre. Valami fura volt a levegőben ha rá gondoltam. Tudtam, hogy hibádzik egy aprócska dolog, de azt nem tudtam, hogy mi.
Esutel mondta ki.
Timidus egy pet. Pet mivolta miatt pedig visszás, hogy ő viselkedik felsőbbrendűként. Shu meg aláveti magát neki. Nem Shu a pet, pedig úgy viselkednek! Ez megalázó. Ez fájdalmas. Ezért utálom azt a petet.
Mondani akartam, hogy sajnálom, hogy visszaszívom amit mondtam, nem akarok feszkót. Nem érdekel, legyen úgy ahogy ti akarjátok, de Anat lelépett. Itt maradtam Anat jobb kezének nyomával a vállamon. Mintha még mindig, még most is fogna, miután már nincs itt. Mit mondjak? Azt kéne amit Hinarinak is mondtam, de azok után, amiket Anat mondott, hogy szabaduljak meg tőle. Tőle? TŐLE?
Nem hagyott nyugodni ez. És még ha rosszul is emlékszem. Tudtam, hogy nem konkrétan ezt mondta, de ... de nem ezt akarta éreztetni velem? Hogy a JL rossz? Persze. Megint én szúrtam el a heveskedésemmel. Nagyszerű. De nem tudtam nem megszólalni! Nem ment! Egyszerűen nem!
- Nekem... csh. - Elfordítottam a fejem, és halkan, fájdalmasan halkan beszéltem, de remélhetőleg azért hallhatóan. - ... köszönöm Esu chan. Nekem lettek volna ötleteim. Pár napja elraboltak minket Hinarival idegenek. Egy laza közösség tagjai. Ha jól emlékszem még csak nem is céh, nem láttam logót náluk. - Persze arra kíváncsi lennék, honnan a fenéből tud arról Shu, hogy Hinari előtt bárkit is megöltek. Ilyet én nem mondtam és a szavaimból ilyet nem szűrhetett le. Az meg más tészta, hogy itt még nem tudtam, hogy emlékezet kieséseim vannak és nem "pár napja" történt meg a Tenkás éjszaka, hanem pár hete! - Azok után arra a következtetésre jutottam, hogy jobbak nálunk. Valószínűleg a többi gyilkos céh is. Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy az említett Kuromajo például zöld indikátoros, mielőtt hadjáratot indítana valaki a piros indikátorosok után. - Néztem a hülye petre. - Nem fogok részt venni semmiféle üldöztetésben. Én úgy jöttem ide, hogy egy kérésem és egy felvetésem volt hozzátok, csak meg akartam várni Anatot.
Azt szeretném, ha előbb a mi céhünk lenne mind közösségileg mind harcilag sokkal összeszokottabb, majd ugyanezt kiterjesztenénk előbb a nagyobb aktívabb, majd a kisebb céhek felé és egy erős szövetséget alakítva ki. Majd ez után a solosok és alsó szintesek felé is nyitnánk, erős szervezetként. Segítenénk a solosokat és azokat akik céheket akarnának nyitni.
Így a vörösök is visszahúzódnának, mert jóval kevesebb támadási felületet hagynánk magunkon. És csak ezután jönne az, hogy a még mindig akadékoskodó gyilkosokkal, akik legyenek akár zöldek is, foglalkozzunk.
Ez volt az én tervem és még mindig ez az. - Körbe néztem. - Szeretném ha megfontolnátok és legközelebbi céhgyűlésen újra felvetnénk. - Nem foglalkoztam az "új" taggal. Menjen. -
A másik meg az, amit mondani szeretnék, hogy érzem a fájdalmat. Mostanában egyre erősebben, így kérném a tagokat, hogy egy ideig had szálljak ki a harcokból, persze a gyakorlatok nem számítanak. ^^" Abban reménykedem, hogy ha kicsit pihenek, akkor újra kevésbé fogom érezni a fájdalmat. - Vallom be végül. Nem így akartam de így jött ki. - Majd Anattal is megbeszélem. - Timidus felé nézek, majd Shura fordítom tekintetem. - A peted Shu, okos, de manipulatív és bizalmatlan, ami a te hibád, habár nem mondom, hogy nem jogosan. Nem állítottam, hogy Timidus nem mond igazat, vagy rosszak lenének a szándékai, mert még ha fel is cseréltétek a domináns-alávetett szerepét, ~ amit sajnálok ~ a te vágyaidat próbálja megvalósítani a pet. És azok reményeim szerint jók, azonban be kell látnod, hogy erősen megkérdőjelezhetők az eszközei. Én nem látok semmi fantáziát, vagy megoldást a véget nem erő harc felvállalásával. A következő gyűlésen kifejtem azt is, hogy miért tartom jobbnak amit az előbb javasoltam. Remélem addigra ti is agyaltok rajta. - Aztán megfordultam és Anat után siettem. Ehh a fenébe is.

by **Shukaku** Vas. Jan. 18 2015, 23:22

Shu már térdel a sárkány mellett, egyszerűen annyira megrendítették az események, hogy nem képes lábra állni. Esu is gyűlöli. Saya is gyűlöli. Ez lesz. El fog innen menni, mert mindenki gyűlöli. De azután... Alex szavai... Alex nem beszél hülyeséget... ez nem először történik meg persze, de az előző heveskedés és kirohanás után nem várta volna. Ám először Esuhoz kell szólnia. Visszahúzza a kezét Raven felől... ha ennyire sem tiszteli meg a többieket, akkor hát ne tegye. Úgy látszik ez nekik sem fontos.
-Nem érdekel, hogy régen mi volt... én nem azért akarom megvédeni az embereket... én a most élőket akarom megvédeni... nem érdekel, hogy ki mit tett régen. Anat most kérte a segítségeteket... és mi is... és ha te veheted a bátorságot ahhoz, hogy így beszélj Timidusról... nem a petem! Sohasem volt a petem! Timidus a barátom, és nem beszélhetsz róla így! De... de rendben... bocsánatot kérek... én csak azt láttam, hogy se te, se Gilbert nincs itt... Alex a céhházban volt... de... és... tényleg csak Junnal és Cearral voltak közös... de ha te... ha te bocsánatot kérsz Timitől... akkor én is... és...
És bár folytatná, de Saya szavai belefojtják a szót. Peter megölte a legjobb barátját... és neki ott kellett volna maradnia, ahol minden Hisamére emlékezteti... ahonnan Utahime és Falco is eltűnt, akikkel szintén jóban volt. Ez a lány nem tud semmit! Hisame... Utahime... Falco... és Esu... hogy mondhat ilyet a barátjáról? A testvéréről? Timidusról? Nem! Itt gyűlölik. Még hallja, amit Alex mond, de már nem érti. Ráborul a sárkányra, és hangtalanul sírni kezd. Timidus azonban érti amit mond, és még bólint is.
-Alex szavai igazak, és logikusak. Shu miatt én is igyekeztem nem végezni a veszélyes egyedekkel, és azt is igaz, hogy nem minden vörös veszélyes, és nem csak a vörösök veszélyesek. Ha akartok, akkor tesztek valamit, én pedig segíteni fogok. Most viszont elviszem innen Shut, mert nem csak az életpontjait kell védenem. Ezt is Alextől tanultam, és úgy látom, jobban csinálom ezt is petként, mint ti, emberek. Bizalmatlan vagyok a fajotokkal szemben, mert eddig csak csalódást és fájdalmat okoztatok az idomárnak, néhány kivétellel. Ha kell a segítségünk, akkor megtaláltok minket Morishiben. Ha nincs szükségetek ránk, akkor majd jelezzétek, és kilépünk a céhből.
Ezután az egyik belső terembe vezető ajtó felé indul, hátán a teljesen alélt lánnyal, aki még így is öleli. Megint gyűlölik, megint elárulták. Csak Timidus... ő marad mellette... ő kiáll mellette... pedig csak egy pet...

És itt balra el, köszönöm szépen a játékot, nagyon érdekes volt. ^^

by **Halász Alex** Vas. Jan. 18 2015, 23:56

// minimálposzt//

- Nope. - Jelenti ki az ajtónál, és nemes egyszerűséggel lehajol a lányhoz. - Beviszlek a szobádba. Nem különcködsz. - Nagy levegőt vesz. Elájult! O.o Eredetileg Anat után akart rohanni egyből, most olyan tisztán éltek benne a gondolatok, de hát ha egy kislány összeomlik idegileg. Egy kislánynak nem kéne ennyi terhet cipelnie. - Az, hogy neheztelünk rád Timidus, az nem jelenti azt, hogy rá is. Had vegyem fel. - Kéri Timidustól, de határozottan és nyúl is érte. - Nehezebb neki beilleszkednie veled együtt az emberek közé, márpedig még mindig ez a legjobb megoldás. Ezért rohadtul tudlak utálni. Szerintem csak ártasz neki, de ő ragaszkodik hozzád, ezért tűrjük el egymást jó? Itt kell maradnia. Nincs más céh, ami elfogadóbb, de vannak malőrök. -
Timidus csak a fejét rázta erre és, és annyit mond, hogy ezek után Shu nem akar beilleszkedni az emberek közé. Al mérges lett, de nem emelte fel a hangját.
- Ezt ne te döntsd el.
- Ő fog dönteni, azonban jelenleg döntésképtelen, és még mindig én felelek az épségéért. Megengedem, hogy segíts.
Csh, de bólintott majd a karjaiba vette az ájult kislányt és elcipelte az átjáróig, majd onnan a lányka szobájába. Egész végig nem ébredt fel. Még az ágyába tételekor se. Persze ott volt a pet, és árgus szemekkel figyelte, de most ez lényegtelen volt. Al főzött egy teát és kikészítette a lánynak. A saoban nem sokat jelent, de kedves gesztusnak és idegcsillapítónak még jó.
- Most Anathoz kell mennem. Később még jövök. - Majd Timidus a végén meglepő módon mond valami köszönöm félét a segítségről. Ehh, franc.

by **Phobos** Kedd Jan. 20 2015, 18:40

A szavak valójában nyugtatónak kellett volna hatnia a fiúra, de pont az ellenkező eredményt érték el nála. Hogy lenne képes most hidegfejjel gondolkodni? Mit gondoljon át alaposabban? Nem, Anat. Nem. Talán pont neked kéne átgondolnod, miket vágsz hozzám és hozzájuk, te… Raven még gondolatban sem tudott igazán szitkozódni, teljesen besokallt. Ajkait összepréselve fájdalmasan hunyorított, mintha valóban érezte volna azt a kellemetlenséget, amit az odakintben nap mint nap megtapasztalhatott. Visszasírta azokat az időket, még Anatole intelme ellenére is.
- Ne forgasd ki a szavaimat, tudod te azt jól, mire gondolok. – Arra, amikor meghívta a céhbe. Arra, amikor nem voltak igazán barátai. Arra, amikor még léteztek fantomok. Arra, amikor az emlékeit űzte, és nem csak valaki mást… Minden sokkal másabb és nehezebb lett, mióta többet tudott saját magáról és nyitottabbá vált. Kezdetben nem nagyon akart Kazumának igazat adni, mert az az igazság, amit ő képviselt, az szomorú, és annál inkább kegyetlen – de a legvalódibb, amivel Raven valaha szembesülni fog. Ezek után fel kell keresnie őt, hogy megmondhassa neki, megerősíthesse azon az éjszakán mondottakat. Nem mintha szégyen lett volna ezt beismernie, elvégre a lovag nem is ellenkezett. Talán még várta is, mikor nyilvánul meg az, ami később biztosan csalódást fog okozni. Chh, tiszta mazochista vagyok… mintha olyan jól esne az, amikor fáj. És megint Kayabat hibáztatta, amiért ennyire kiéheztette őt lelkileg. A fájdalom tette őt azzá, aminek született, és anélkül kell élnie. Az élet olyan… kegyetlen. Még csak nem is szép.
Igaz, mindent jól látott és hallott, többet nem reagált a céhvezér szavaira. Egy lépést tett hátrébb, és lehorgasztotta fejét. Fülére akarta tapasztani kezeit, hogy mindezt a szörnyűséget kizárja magából. Volt neki ennél nagyobb problémája is, nem akart többet. Eleinte úgy vélte, egy öt perc alatt lezajlik, egy unalmas és jelentéktelen monológ keretei között. A fiú már régen értette, miért is tartotta kötelező jellegűnek Anat ezt a gyűlést, mégis, ennyi hír és teher túl sok volt a jóból. Hátrakulcsolt kezében lévő zsibbadó érzet most hirtelen alábbhagyott, így nyugodtan engedhette le azt. Igaz, semmit sem érezhetett, mégis, valamiért nehezebbnek tűnt, mint máskor. Ingerlékenyebb lett az új, idegen eredetű érzettől, és a környezetében történő dolgok kicsit sem segítettek a lovag helyzetén. A kislány kiabálása kezdte igazán dühíteni. Eleinte rokonszenvesnek tűnt, de most már nem csak a front, hanem szinte az összes játékos teljesítményét – illetve nem-teljesítményét – becsmérelte. Azt hitte, nem lesz más, ha ő itt lesz. Nem is érdekelte igazából Ravent, hogy Shukaku meg az ő sárkánya mostantól kiveszik a részüket, az Artes mindennapi életében. Jó lett volna ismét magasból tenni ezekre a dolgokra, de abban a helyzetben még ő sem tudott karbafont kézzel fittyet hányni rá. A kislány elvetette a súlykot, és a fiú tudta jól, mennyire gyűlöli az embereket. Ugyanolyan haragból és megvetésből beszélt, mint Raven ővele, amikor beszélt a barát árulásáról. De miért is kellett neki? Támaszt keresett, ami gyengévé tette. Csak az erős maradhat életben, mi? Ettől fogva már nem is igazán érdekelte, ki milyen magas szintre fejlődött. Egy halvány mosoly táncolt végig arcán, mely rögtön le is hervadt, amint Shut a tekintetének kereszttüzében találta. Szíve hevesebben kalimpált, miután annak volt mersze kontaktusba keverednie vele, ráadásul ki is oktatja. Az a sugallat most azt tanácsolta, szedje darabokra… vagy ha nem is, akkor legalább üvöltsön rá. Meg is tette volna, de Esutel megelőzte. Fásultan nézett rá inkább, semmint hálával. Erre sem számíthatott, ámbár Ravent most kevés dolog tudta igazán meglepni. Vagy csak a szélsőségesnek vélhető kijelentések hatására tűntek nem olyan szemkáprásztatónak azon reakciók, amiket a többiektől tapasztalt? A lovag szívesen megmutatta volna a rosszabbik állapotban lévő kezét, de nem azért, hogy megossza másokkal a problémáját… de abban a pillanatban a sugallat befolyása elillant, mintha annak sötét gondolatai sosem hatoltak volna az elméjébe. Az őt védő Esutel elszántságt méltányolta, csak éppen ő is hergelte egy tulajdonnévvel, ami Ravenhez tartozott.
- Ne hívjatok így. – mondta csöndesen, komoran. – Nem vagyok Gilbert. Raven vagyok. – Azzal sarkon fordult, és Cearso példáját követve ő is elhagyta a dojot. Nem érdekelte, hogyha volt még valakinek mondani valója, csak mások épségét kockáztatta volna, ha maradásra kényszerítik. Kilépett az ajtón, és ellépvén onnan a falnak támasztotta hátát. A friss levegő hűtötte a forró indulatait, mellesleg még várt valakire. Tudni akarta, hogy Esu valójában miképp van ezzel.

by **Jun** Vas. Jan. 25 2015, 16:06

Anat szavai teljesen ledöbbentettek. Még hogy én céhvezér. Nevetséges. Persze jól esett a dolog, hogy ennyire megbízik bennem, és ilyen sok reményt főz hozzám, még akkor is ha tudom, hogy csalódást okoznék neki, ha én venném át valaha is az irányítást. Viszont nem volt túl sok időm ezen elmélkedni, Alex viselkedése sokkal inkább meglepőbb volt.
- Hé! - fordulok a fiú felé, aki pont úgy viselkedik mint egy nagyra nőtt óvodás. - Nincs jogod így beszélni, vagy viselkedni senkivel sem... - pattanok fel az asztaltól, és összeszedem a szétszórt cukorkákat az asztalról, és a szemetes felé sétálok velük, visszafelé, egy kérdést ejtek Shu-tan felé. - Minden rendben? - persze nincs fájdalom, de ez odabent mégis fájhatott a lánynak is, talán még Timidusnak is, hogy Alex így viselkedik, majd pedig éppen Cearso-t próbálnám megállítani, de Anat megelőz vele, én pedig ha a fiú megfordul bólintok neki, hogy maradjon, esetleg ha mégsem gondolja meg magát utána lépek, és szavakkal kérem meg, illetve kérek Alex helyett bocsánatot tőle.
- Mégis mi jogon beszéltek így bárkivel is? Timidus egy pet? Ti pedig emberek vagytok, és? Bármelyikőtök is próbálta megismerni őt, elbeszélgetni vele hosszasan egy gőzölgő tea mellett, esetleg elmenni valahova? Timidus épp úgy megérdemli a tiszteletet, mint bárki más. Ha egy "pet" lenne akkor nem foglalkozna azzal, hogy segítsen nekünk, beszélgessünk, tanuljon tőlünk, tanácsokat adjon, meg hasonlóak. Amióta vele vagyok, csomó mindent megtanítottunk egymásnak, és ezért hálás is vagyok neki. - csapja a tenyerét az asztalra. - Most nincs idő arra, hogy egymással vitatkozzunk, mindenkinek sok nehézségen kellett keresztül mennie, és végül mindenki kapott segítséget valahonnan, nem véletlen, hogy most itt vagyunk. Anatnak pedig most lenne szüksége arra, hogy segítsünk neki. Sosincs túl késő, válaszul pedig mindenki civakodik, és egymásra mutogatunk. - ez már nem egy céhgyűlés, inkább tűnik piacnak. Zaj, kiáltozások, csapkodás, és dobálózás. Shu vállára teszem a kezem, megpróbálom megnyugtatni, már a szavaiból is érződik, hogy legszívesebben most azonnal eltűnne valahova.
- Szerintem kezdjünk tiszta lappal. Mindenki nyugodjon meg és... kérjünk egymástól bocsánatot. - próbálom csitítani a háborgókat, mindaddig amíg az első személy ki nem lép az ajtón, és lavinaszerűen indul is a népvándorlás.
- Anat megtiltom, hogy butaságot csinálj! - parancsolok rá a fiúra, még mielőtt én is elindulok. Úgy tűnik most már nincs is rá esély, hogy ezt a mai céhgyűlést megmentsük, talán most mindenkinek az lesz a legjobb, ha kicsit egyedül marad.. egy Jun-jun féle torta társaságában persze, ami a céhházban fog várakozni..

low quality post

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Jan. 31 2015, 17:45

*Életem egyik legnagyobb csalódását éltem meg, amikor Jun hirtelen átvette a gyeplőt, dirigálni kezdett, és elkezdte Timidust dicsőíteni. "Ha egy pet lenne"? Tán nem egy pet? Esetleg egy ember? Oké. Itt az agyamban valami elpattant. Ez mindennél több volt nekem, azt hittem, felrobbanok a dühtől. Minden porcikámban tombolt az ellenállás és a lázadás! Ezt nem hagyhatom! De nem szóltam. Mégsem szóltam. Amikor meg hirtelen azzal jött, jó lenne, ha mindenki bocsánatot kérne a másiktól, azt hittem sírva felkacagok. De nem tettem semmit. Meglepett Raven reakciója. Ne nevezzem Gilbertnek? Ok! Bocsánat! Eddig mindenki így nevezte. Azt hittem, ezt szereti. Pedig... én sem szeretem a személyeskedést. Minden internetes játékban, ha valaki kérdezte a nevem, ha meg is mondtam, megkértem, hogy játékban ne az igazi, hanem a nick nevemet használja! Nem tudom miért! Így szerettem, és most is. És hát itt is mindenkit a nick nevén hívok, egyedül Gilbertet nem. Pedig a Raven név még jobban is tetszik. Lesütöttem a tekintetemet, hideg fuvallat érte a lelkem, amikor ő elment. Shu reakciója meglepett. Kínomban majdnem felnevettem. Még hogy Timidus a barátja! Hát egészségére! Összeszorítottam a fogamat. Nem. Nem fogok megszólalni. Amikor Shu éppen azzal akart jönni, hogy kérjek bocsánatot, hát erősen néztem ki a fejemből. Azt várhatja! Soha nem fogok bocsánatot kérni egy pettől! Hahha! Szerencsém volt. Saya szólt közbe, így nem kellett kivágnom magam, hogy ne kelljen válaszolnom. Ezek után már nem sok kedvem volt megszólalni, csak figyeltem az egyre furcsább eseményeket. Timidus válaszára a reakció a fejemben csak három pont volt. Majd Shu elájult. Oké. Ez itt már tényleg sok volt nekem. Azért ekkora dráma csak nincs. O.o Aggódni kezdtem a kislány miatt. De amikor láttam, hogy Alex bemegy velük, én csak kicsit mentem utánuk, megnéztem, hogy kezelik a dolgot Timidusszal, de úgy éreztem, nekem most nincs ott helyem. Így egy nagyobb sóhajtás után úgy döntöttem, megkeresem Ravent. Kisiettem az ajtón, s amikor kiértem, kissé dühösen magam után csaptam az ajtót. Neki dőltem, és sóhajtottam ismét egy nagyot. Abban a pillanatban észre sem vettem, hogy ott áll mellettem a falnak dőlve Raven. Megdörzsöltem a homlokomat, s próbáltam a légzésemet stabilizálni, hogy megnyugodjak. Ráztam egyet a fejemen.
~ Oké... nem számít. Mindannyian másképp gondolkodunk.... de... Fenébe! Semmi gond! Keressük meg Ravent. ~
*Ekkor vettem csak észre, hogy ott van mellettem. Elálltam az ajtótól, elsétáltam a fiú előtt, majd mellé álltam, és ismét nekidőltem a falnak. Szólni akartam. Mégsem tettem. Mit mondhatnék? Kérdezzem meg, jól van-e? Látszik, hogy nem. Kérjek bocsánatot? Nem az erősségem, s igazából nem is voltam hibás semmiben. Tudatlanságból vétettem. Ráadásul úgy éreztem, a bocsánatomra kíváncsi a legkevésbé. Így szótlanul álltam mellette, s néztem meredten az utcát. Úgy éreztem, ő ért meg engem a legjobban. Idegennek éreztem magam a céhben. Igen. Ren is anno ezt mondta. Nem tartozik ide. És el is ment. Raven is egy magányosan szálló levél. Én is. Mi miért vagyunk ennyire mások? Miért nem lehetünk olyanok, mint a többiek? De jó lenne Timidust barátként, társként kezelni! De jó lenne, ha annyival meg tudnának békíteni, hogy "tegyük félre a haragot, kérjünk bocsánatot egymástól". Szánalmas, gyermeteg dolgoknak képzelem ezeket. Leülni egy tea mögé és eldumcsizni csacska dolgokról, hogy az élet milyen szép. Nem... Soha nem voltam ilyen. Utálok... cseverészni. Hosszabb gondolkodás után, ha Raven nem szólalt meg, akkor is felé fordítottam a fejem, s szomorúan elmosolyodtam. *

//Szupi volt, köszönjük! *és bocska a késésért*//

by **Halász Alex** Szomb. Jan. 31 2015, 18:07

Jun! Nem reagáltál erre!

Majd ki lehet törölni ezt.

Halász Alex írta:
Megfogta a vállam. Lefejtette az enyémet és a sajátját tette az én vállamra. Ravennél megijedtem. Reméltem hogy nem mellém áll, hanem Anatot, vagy épp engem próbál csitítani. Igényeltem volna. "Alex, ne ilyen hangosan, ezzel nem érsz el semmit. Beszéljük meg nyugisan, egy csésze tea mellett" vagy ilyenek. Utáltam ezt a helyet. Timidus miatt. Utáltam hogy utálom ezt a helyet miatta. És utáltam magam, amiért nem tudok rendesen, csak utálattal nézni arra a petre. Valami fura volt a levegőben ha rá gondoltam. Tudtam, hogy hibádzik egy aprócska dolog, de azt nem tudtam, hogy mi.
Esutel mondta ki.
Timidus egy pet. Pet mivolta miatt pedig visszás, hogy ő viselkedik felsőbbrendűként. Shu meg aláveti magát neki. Nem Shu a pet, pedig úgy viselkednek! Ez megalázó. Ez fájdalmas. Ezért utálom azt a petet.
Mondani akartam, hogy sajnálom, hogy visszaszívom amit mondtam, nem akarok feszkót. Nem érdekel, legyen úgy ahogy ti akarjátok, de Anat lelépett. Itt maradtam Anat jobb kezének nyomával a vállamon. Mintha még mindig, még most is fogna, miután már nincs itt. Mit mondjak? Azt kéne amit Hinarinak is mondtam, de azok után, amiket Anat mondott, hogy szabaduljak meg tőle. Tőle? TŐLE?
Nem hagyott nyugodni ez. És még ha rosszul is emlékszem. Tudtam, hogy nem konkrétan ezt mondta, de ... de nem ezt akarta éreztetni velem? Hogy a JL rossz? Persze. Megint én szúrtam el a heveskedésemmel. Nagyszerű. De nem tudtam nem megszólalni! Nem ment! Egyszerűen nem!
- Nekem... csh. - Elfordítottam a fejem, és halkan, fájdalmasan halkan beszéltem, de remélhetőleg azért hallhatóan. - ... köszönöm Esu chan. Nekem lettek volna ötleteim. Pár napja elraboltak minket Hinarival idegenek. Egy laza közösség tagjai. Ha jól emlékszem még csak nem is céh, nem láttam logót náluk. - Persze arra kíváncsi lennék, honnan a fenéből tud arról Shu, hogy Hinari előtt bárkit is megöltek. Ilyet én nem mondtam és a szavaimból ilyet nem szűrhetett le. Az meg más tészta, hogy itt még nem tudtam, hogy emlékezet kieséseim vannak és nem "pár napja" történt meg a Tenkás éjszaka, hanem pár hete! - Azok után arra a következtetésre jutottam, hogy jobbak nálunk. Valószínűleg a többi gyilkos céh is. Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy az említett Kuromajo például zöld indikátoros, mielőtt hadjáratot indítana valaki a piros indikátorosok után. - Néztem a hülye petre. - Nem fogok részt venni semmiféle üldöztetésben. Én úgy jöttem ide, hogy egy kérésem és egy felvetésem volt hozzátok, csak meg akartam várni Anatot.
Azt szeretném, ha előbb a mi céhünk lenne mind közösségileg mind harcilag sokkal összeszokottabb, majd ugyanezt kiterjesztenénk előbb a nagyobb aktívabb, majd a kisebb céhek felé és egy erős szövetséget alakítva ki. Majd ez után a solosok és alsó szintesek felé is nyitnánk, erős szervezetként. Segítenénk a solosokat és azokat akik céheket akarnának nyitni.
Így a vörösök is visszahúzódnának, mert jóval kevesebb támadási felületet hagynánk magunkon. És csak ezután jönne az, hogy a még mindig akadékoskodó gyilkosokkal, akik legyenek akár zöldek is, foglalkozzunk.
Ez volt az én tervem és még mindig ez az. - Körbe néztem. - Szeretném ha megfontolnátok és legközelebbi céhgyűlésen újra felvetnénk. - Nem foglalkoztam az "új" taggal. Menjen. -
A másik meg az, amit mondani szeretnék, hogy érzem a fájdalmat. Mostanában egyre erősebben, így kérném a tagokat, hogy egy ideig had szálljak ki a harcokból, persze a gyakorlatok nem számítanak. ^^" Abban reménykedem, hogy ha kicsit pihenek, akkor újra kevésbé fogom érezni a fájdalmat. - Vallom be végül. Nem így akartam de így jött ki. - Majd Anattal is megbeszélem. - Timidus felé nézek, majd Shura fordítom tekintetem. - A peted Shu, okos, de manipulatív és bizalmatlan, ami a te hibád, habár nem mondom, hogy nem jogosan. Nem állítottam, hogy Timidus nem mond igazat, vagy rosszak lenének a szándékai, mert még ha fel is cseréltétek a domináns-alávetett szerepét, ~ amit sajnálok ~ a te vágyaidat próbálja megvalósítani a pet. És azok reményeim szerint jók, azonban be kell látnod, hogy erősen megkérdőjelezhetők az eszközei. Én nem látok semmi fantáziát, vagy megoldást a véget nem erő harc felvállalásával. A következő gyűlésen kifejtem azt is, hogy miért tartom jobbnak amit az előbb javasoltam. Remélem addigra ti is agyaltok rajta. - Aztán megfordultam és Anat után siettem. Ehh a fenébe is.

by **Kanami** Szomb. Feb. 14 2015, 19:25

Már többször is elsétáltam az épület előtt, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy be is menjek. Azon gondolkodtam, mégis mi szükségem nekem erre? Egyáltalán semmi!
Végül aztán hamar kiderült, hogy mégis.. Úgy tűnik, valamit elronthattam, mert egészen egyszerűen le vagyok maradva. Pedig én éjt nappallá téve mobolok, tényleg. De eddig nem igazán van látványos hatása..

Nem, nem.. Igen, igen! Ez a hely nekem való, azt hiszem. Mármint aligha mutathatnak újdonságot, mert rengeteg játékot és játékmódot ismerek, viszont kifejezetten a sword art onlinet még nem sikerült megismernem. Főleg, hogy ez egy hét alatt lehetetlen. De ő biztosan bétás volt, ezért ajánlhatja fel a segítségét. Megjegyzem, ez igazán szép dolog tőle. Nekem pedig szükségem van erős szövetségesekre meg gyakorlásra, hisz úgy tűnik, hiába a kiképzőtiszt, még mindig le vagyok maradva, hiába adom bele minden tudásom és időm a játékba. Azok a fránya koreaiak. Bár tényleg lehetetlenségnek tartom, hogy egy hét alatt fejlődtek ennyit, ha csak nem hackelték meg a rendszert. Ez pedig magyarázat lehet arra is, miért nem tudok kilépni.
Szóval beléptem az épületbe, és meglepődve láttam a csöpp lányt az asztal mögött.
- Szia! Veled lehet.. gyakorolni? - érdeklődtem, és csöppnyit elkedvtelenedve hirtelen. Mégis mit taníthatna nekem ez a pöttöm? Persze, senkit sem szabad lenézni kinézete miatt, vagy ilyesmi. De komolyan, egy óvodás?
- Én nagyjából már tudom a harcmódot, meg ilyesmi, de még nem volt alkalmam senkivel sem pvp-zni, és most már ki szeretném próbálni. Meg csak az ismertető állt rendelkezésemre a rendszer megismeréséhez, ami igazán hasznos volt, de azt hiszem, ezeken az információkon felül többre lenne szükségem az eredményes fejlődéshez. - magyaráztam a lánynak, figyelve, hogy tud-e egyáltalán követni.
- Szóval, ezért jöttem most ide. - fejeztem be kifújva a levegőt.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 14 2015, 19:51

~Egy vendég! Egy vendéééééééég!!!!!~
Chizu csillogó szemekkel nézte az idegent, és bőszen jegyzetelt az előtte lévő lapokra… majd hirtelen eszébe jutott, hogy az illető még nem is mondott semmit, szóval nincs is igazán mit jegyzetelnie, és amikor ránézett a papírosra, rá kellett döbbennie, hogy eddig sem jegyzetelt, hanem rajzolt. A rajz viszont nagyon gyönyörűséges lett. De ő most nem rajzolni van itt, hanem azért, hogy fogadja a vendégeket. És most egy vendég volt itt, méghozzá egy újonc. Egy teljesen újonc. Shu jó párszor jelentette már neki, hogy talált valakit, és majd jönnek gyakorolni, de úgy ritkábban kerültek ide vendégek, hogy előtte ne találkoztak volna az idomárral. Talán lehetett abban valami, hogy ők is Chizu hitték a tanítónak, és mivel még inkább előítéletesek voltak a fiatalsággal szemben, mint Kanami, így hát nem is próbáltak szerencsét. A kislány megköszörülte a torkát, felállt az asztaltól, és jó mélyen meghajolt.
-Üdvözlöm a dojoban! Chizu vagyok, én köszöntöm az érkezőket. A Timidus-senpai, és Shukaku-sensei nemsokára megérkezik, már szólok is nekik, és akkor mindjárt itt lesznek. Addig…
Na igen. Akárhányszor mondta el neki Shu, hogy ő nem sensei, Timidus pedig nem senpai, már csak azért sem, mert alig több mint két éves, de a kis ninja biztosra vette, hogy az összes sárkány ezer éves és végtelen bölcsességgel rendelkezik, tehát Timidus is. Határozott léptekkel ment előre, és nyitotta ki a dojo ajtaját, ahova természetesen a megfelelő szertartások elvégzése után lépett csak be. Megállt egy pillanatra a bejáratnál, köszöntötte a dojo-t, és a szellemeket, levette a cipőjét. Viselni természetesen már megfelelő öltözéket karate gi-t viselt, így azzal nem kellett foglalatoskodni.
-Elnézést kérek, de velem nem lehet gyakorolni. A dojo szabályzata megtiltja, hogy akkor gyakoroljunk, amikor a sensei nincs jelen. Ha gondolja, akkor addig főzök Önnek egy teát. Vagy addig körül is nézhet, ahogy Önnek megfelel.

Kövi körben érkeznek Shuék is. :3

by **Kanami** Szomb. Feb. 14 2015, 20:41

Fellélegezhettem. Akármennyire lelkes is volt, ő nagyon kicsike ahhoz, hogy rendesen bízzak a szavaiban. Habár egészen aranyos volt, sőt, mondhatni nagyon kis cukipofa, persze nem annyira, mint amit a tükörben szoktam látni, de azért tényleg az embernek kedve van megölelgetni. Bár képzeletemben ezt nem hagyná, és felfújná a pofikáját, amitől csak mégcukibb lenne.. Persze ezt természetesen nem fogom végül megtenni. Csak úgy nem ölelgetek idegen kisgyerekeket. Viszont jó dolog elképzelni, ha már egyszer aranyosra teremtette meg a teremtő.
- Az én nevem Kanami, örvendek. - mosolyogtam rá a kislányra, de már indult is előre, én pedig ácsorogtam még egy darabig egy helyben, azon gondolkodva, most vajon mit is kéne tennem, de végül követtem őt. Habár közben nem állhattam meg, hogy kívülállóként ne érezzem magam. Mindent megbámultam magam körül, a terembe érve még inkább, és egészen feszessé vált a tartásom is. Valahogy olyan érzésem volt, mint egy ingyenélőnek, és ez arra késztetett, hogy legalább helyesen viselkedjek. Vagy ilyesmi.
Én is szépen köszöntöttem az ajtó előtt az isteneket, mindent hasonlóan próbálva csinálni, mint a kislány, nehogy valaminek az elmulasztása problémát szüljön. Hisz ha már ilyen fiatalon képes rá, hogy ilyesmiket tegyen, akkor bizony biztosan fontosnak tarthatja.
- Igen, köszönöm. - bólintottam. - Esetleg tudok segíteni a teafőzésben? - pislogtam rá udvariasan, habár erősen vonzott a körülnézés. Most nem mertem forgatni a fejem, azt illetlenségnek tartom. még az én őcukiságomnak is illendően kell viselkednie egy idegen helyen. Szóval hiába volt ott az a rengeteg érdekes dolog, egyszerűen úgy éreztem, nekem azt nem szabad megnéznem, majd csak titokban, ha a lány lemegy teát főzni. Talán elutasítja a segítségemet. Hisz mi mást tenne? Az illem ilyesmit diktál, azt hiszem. De ha mégsem, akkor persze segíteni fogok neki, nem probléma. Csak kicsit kíváncsi vagyok azokra a tutorialokra.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 14 2015, 21:29

Timidus ismételten megcsóválta a fejét. A második képijét kellett volna használni, azt a tüzeset. Azzal időt nyert volna, és kihúzhatta volna addig, amíg kipiheni magát. Hibázott. Nem lesz alkalmas. Ja igen, csak, hogy a nyájas olvasó is értse, hogy miről beszélek, hőseink éppen az Aréna lelátóján csücsültek, és a párbajozókat figyelték. Ezt a lányt már régóta szemmel tartotta a sárkány, ő lett volna a következő kiszemeltje, akit kihív. Kiképzős volt, de elég tapasztalatlan ahhoz, hogy akár hetes vagy hatos szinten is verhető legyen, elég sok pontot adományozva ezzel Shuéknak. Oh, azt se felejtsük el, hogy természetesen közben tanácsokkal is ellátta, és azt is figyelte, hogy mennyire követik azok után az okítását. A lány ellenfele éppen olyasvalaki volt, aki már egy ideje a dojoban gyakorolgatott, és szépen is fejlődött. Na ebben a helyzetben kapta meg Shu az üzenetet Chizutól, és meg is kocogtatta a barátja vállát.
-Izé… Timi. Van egy vendégünk a dojoban. Írjam Chizunak, hogy ezt még végignézzük?
-A küzdelemből három támadásváltás maradt hátra. Okubo cyclone sword skillt használva fog támadni, mire Fukuda a második képijével fog reagálni, késve. Amíg pihen, addig kap egy újabb sebzést. Ezután dekoncentrálttá válik, elvéti a támadást, Okubo pedig befejezi a harcot.
-Öööö… ez azt jelenti, hogy..?
-Mehetünk. Még mindig nem tanultak meg improvizálni.
Így hát hőseink válaszoltak pártfogoltjuknak, és elindultak a dojo irányába. Ezalatt Chizu nemet intett a fejével.
-Köszönöm szépen a felajánlást, de nem szükséges fáradnia. Több teát készítek, mert a mesterek nemsokára megérkeznek, pár perc. A tea mellett pedig megbeszélhetik a teendőket.
Megsúgom, el sem tudod képzelni, hogy Chizu mennyire élvezte ezt a szerepet, amit játszhatott. Olyan pedánsan játszotta túl a szerepét, úgy ragaszkodott az ősi hagyományokhoz, hogy az már mulatságosnak volt mondható. De hát egy ninja hű az elveihez… legalább is a mesékben. A tea pedig pont elkészült, mire Shu és Timidus is megérkezett. Ők is hasonlóan jártak el a belépésnél, mint Chizu, ám Shu kimonora váltott a kinti öltözékéről, amikor belépett. Általában beszélgetéssel kezdte az újoncok megismerését, ehhez pedig nem kellett felszerelés.
-Szia Chi! Óh, már teát is főztél, köszönjük szépen! És akkor te vagy Kanami.
Hajolt meg Shu a vendég előtt, és a sárkány is hasonlóképpen üdvözölte a lányt.
-Én Shu vagyok, ő pedig Timidus.
-Üdvözöllek.
-Remélem nem kellett sokat várnod. Ülj le nyugodtan, Chizu mindjárt hoz sütit is, és akkor a tea mellett mesélhetsz meg kérdezhetsz.
Természetesen az evés-ivás nem a harctéren zajlott, hiszen az súlyos vétség lett volna. Külön kis szoba volt kialakítva hagyományosan, kotacuval meg minden ilyesmivel, sőt, egyel arrébb még pár hálófülke is volt azoknak az kicsiknek, akik nem voltak hajlandóak pénzt elfogadni Shutól szálásra.

by **Kanami** Vas. Feb. 15 2015, 11:11

Csak csendesen bólintottam, majd állva maradtam mindvégig, míg ő el nem ment. Végül óvatosan odaléptem a kis képekhez. Lassan végigtanulmányoztam őket, majd még futotta az időmből egy gyors pillantásra a fegyverek felé. Húúha. Nekem is be kellene szerezni majd egy szépet. Meg egy olyan vértet is! Gyönyörűek, pont illenek hozzám. És biztosan hasznosak is. Nem úgy, mint hogy a kezdő felszerelésemmel nyomulok még mindig. Lehet, hogy ez miatt is vannak előnyben a koreaiak. De hát honnan szeretnék én fegyvert, ha egyszerűen nincs még mindig elég pénzem rá? És hiába öldöstem a vaddisznókat, egy sem dobott nekem ajándékba. Még pénzt és exp-t is alig kaptam. Nem, itt valami más módnak kell lennie a fejlődésre. A gyors fejlődésre. És talán pont itt fogom megtalálni ezt.
Meglepett, amikor belépett a lány, és a... beszélő sárkány. Igen, az az állat beszélt. Hátrahőköltem egy pár lépést, és úgy meredtem rá az állatra, közben kissé félénken válaszolgatva.
- Igen, én vagyok. Üdvözletem Shukaku-sensei, és... Timidus-senpai. - használtam a megnevezést, amivel a kislány illette őket. Szóval ez a Timidus.. egy állat? Van valamilyen szörny kaszt? Én nem emlékszem ilyesmire, és a leírásban sem találtam róla információt. Nem is igazán értem.
- Nem, nem kellett. - ráztam meg a fejem, és zavartan leültem. Közben azon gondolkodtam, szegény Chizu micsoda pincér szerepet játszik itt.
- Ha kell.. segíthetek a sütemény hozásában. - ajánlottam fel. - Szegény ne egyedül csináljon mindent.. - pillantottam a lány felé, de közben még nem keltem fel a helyemről. Előbb Shukaku-sensei beleegyezése kell. Gondolom én.. Vagy Timidus-senpaié?

by **Shukaku** Vas. Feb. 15 2015, 11:27

Shu mosolyogva intett a lány felé, majd játékosan szigorú tekintettel fordult Chizu felé.
-Emlékszel, hogy mit beszéltünk meg Chizu?
-Emlékszem Shukaku-sensei.
-Chizuuuu….
-Oké-oké! De a teát akkor is hadd szolgáljam fel én. Egy ninjának feladata szolgálni és védeni a mesterét.
-Pfff!
Fújta ki lemondóan a levegőt Shu, majd bólintott. Már régóta kapja a sarat, hogy ő a pet kettejük kapcsolatában Timivel, majd most meg az lesz, hogy ezt Chizun kompenzálja. Remek!
-Jajj ne feszengj ennyire! Chizu imádja azt játszani, hogy ő ninja, meg ilyesmi. Az alap etikettet tényleg illik betartani, de ha neked úgy kényelmesebb, akkor nyugodtan ülhetsz törökülésben, vagy féloldalasan, vagy ahogy tetszik, nem kell feltétlenül térdelni. És továbbra is Shukaku és Timidus. Semmi senpai meg sensei. Olyan öregnek nézek ki?
Nevetett halkan, majd amikor Chizu kihozta a teákat, akkor őt is lerángatta az asztalhoz, hogy legyen végre hajlandó egy picit közösködni, ne álljon úgy, mint aki karót nyelt.
-De seneiiii, nekem vissza kell mennem a posztomra! Nem engedhetem meg, hogy miattam halasszon el a Timidus egy megmentendő árva lelket!
-Chizu, az ajtó nyitva van mindenkinek, ha akarnak akkor majd bejönnek.
-De… de… és ha nem veszik le a cipőjüket, és meggyalázzák a dojo szellemét?
-Akkor… hát… majd szépen megkérjük őket, hogy legközelebb ne tegyék. Kitehetnénk egy táblát mondjuk a nem japánoknak, hogy szíveskedjenek betartani a szokásokat… vagy valami ilyesmi…
-Már csinálom is!
És Chizu ugrott is fel az asztaltól, majd a következő pillanatban, befordulva az ajtó mögött, eltűnt Kanami szeme elől. Shu persze látta, hiszen ő vette neki a lopakodás jártasságot... de mindegy. Visszafordult az asztalhoz, és kinyitotta a teás dobozt.
-Válassz nyugodtan, amilyet csak szeretnél. Reneteg fajta van. és közben kezdhetsz is mesélni. ^^
Ezalatt Timidus végig csöndben figyelt, nyugodtan ülve társa mellett.

by **Kanami** Vas. Feb. 15 2015, 14:01

- Nem, egyáltalán nem nézel ki öregnek. - pislogtam a lány felé, habár tekintetem gyorsan a beszélő állatra terelődött. Róla viszont meg nem tudnám állapítani, mennyire lehet öreg, vagy sem. Így hát úgy döntöttem, Shukaku marad Shukaku, a sárkány viszont továbbra is viselni fogja a Timidus-senpai nevet.
Közben kényelmesen elhelyezkedtem törökülésben. Tényleg nem nekem való a sima térdelés. És végre fel is lélegeztem kicsit.
Abban egyet értettem, hogy a kislánynak is elég a pattogásból, ideje egy picit közénk is lecsüccsennie. Tényleg nagyon aranyos volt, főleg ezzel a játékbéli szerepkörrel, amit magára aggatott.
- Nagyon kötelességtudó. - kuncogtam. - Hogy tettél szert ilyen szeretni való kis tanítványra? - kérdeztem csendesen.
Bólintottam, és választottam egy sima citromos filtert, majd belelógattam a forró vízbe. Rettenetesen szeretem a teát. Otthon is mindig ezt iszok, általában az íróasztalomon tartva a teás kancsót, rögtön a billentyűzetem fölött, bal oldalt. Végül beleraktam két cukrot, és kevergetés közben neki álltam mesélni.
- Hát.. Ami azt illeti, a rendszerrel nincs gond. Mármint a skillek használata nagyjából már megy. Meg a könyvet is elolvastam, és mindenféle dolgot tanultam még hozzá, mielőtt beléptem a játékba. Azt hittem, hogy én majd nagyon ügyes leszek, és ha nem is a legjobb - dehogynem, persze, hogy a legjobb lennék. Ha nem lenne itt ennyi koreai. De ha nem is a legelső legjobb, de a toposok között kellene lennem az én képességeimmel.
- Meg nem is a top 50 mondjuk, de.. - mély levegőt vettem. - Legalábbis nem értem, hogy én egy hét itt tartózkodás után hogy vagyok még mindig egyes szintű, a többiek meg hogy olyan erősek. - fújtam ki a levegőt.
- Használtam a kiképzőtisztet is, meg minden. - ráztam meg a fejem. - És még kilépni sem tudok, szóval azt sem mondhatom, hogy nem töltöttem minden időmet azzal, hogy ügyes legyek. És így.. akárki bánthat. - igen, ha valaki ilyen cuki pofival van megáldva, azt biztosan rengeteg támadás éri a kockák világában. Az a sok gép előtt ülő szűz férfi most mind lehetőséget kapott, hogy kihasználja, mennyivel erősebb is nálam.
- És fogalmam sincs, hogyan kellene fejlődni, vagy miért van ekkora különbség köztem és mások között. Ők hogy csinálják?

by **Shukaku** Vas. Feb. 15 2015, 14:30

Azt Shu már nem kérdezte meg, hogy akkor mennyinek néz ki. Egyszer valaki a valós korát mondta erre a kérdésre, és azzal annyira elégedett volt, hogy azóta nem kérdezte meg senkitől konkrétan. Viszont… hűűűűűűűűűűűűűű-ha! Na itt bizony gubanc lesz. A főtérre való teleportálásnál elvileg mindenkinek ott kellett volna lennie, még azoknak is, akiket azok után a rendszer sztázisba tett. Ez a lány viszont a jelek szerint semmiről nem tud. Mindent úgy kell neki előadni, hogy ne ájuljon el azonnal… vagy legalább is kettő-háromnál ne többször, és utána ne ugorjon le Aincrad széléről. Ez egy hatalmas lehetőség volt, mert végre Shu lehetett az, aki beavat egy teljesen kezdőt az igazságba, aki még mentes a Kayaba-gyűlölők maszlagaitól. A kislány nagy levegőt vett, majd hozzákezdett. Persze előtte még Timi válaszolt a Chizuval kapcsolatos kérdésre is.
-Megmentettük az életét.
Ennyi talán elég is volt ahhoz, hogy Shu gyorsan belekezdjen a válaszadásba.
-Hát… szóval az úgy van, hogy tudod, amikor egy játék betölt, akkor valakinek gyorsabban tölt be, valakinek meg lassabban. És… és ugye azt tudjuk, hogy az itteni világban az idő sokkal gyorsabban telik, mint a kinti világban. Szóval… szóval egy csomó embert még nem tudott beengedni a rendszer időben, és ők most érkeztek meg, egy kicsivel később. Úgyhogy… nem kell aggódnod, mert semmit nem rontottál el, csak vannak akik régebben játszanak. Meg tudod… sok a bétateszter, és nekik meg még nagyobb előnyük volt. Deee… de például én is csak fél évvel később tudtam elkezdeni, és nem is voltam bétás, és most mégis én vagyok az egyik legnagyobb szintű azok közül, akiket ismerek… és sokakat ismerek. Fejlődni pedig legkönnyebben küldikkel és küzdőterezéssel lehet. A főteret már láttad a táblákkal, ugye?
Kis szünetet tartott, mintha elfelejtett volna valamit.
-Oh... ja igen... a kilépés pedig... hát... szóval azt nem lehet. Elvileg akkor kapjuk vissza, ha végigvisszük a játékot, de ez ugye sokáig tart, szóval a legtöbben csak játszanak inkább, felfedezgetik a világot, meg ilyesmi. A szafarit láttad már? Tele van cuki állatokkal akiket lehet simagatni, és még jelvényeket is kapunk érte.

by **Cearso** Vas. Feb. 15 2015, 23:10

előzmény

-Ha agyalnál, akkor felkészülnél arra, hogy mit csinálsz azután, hogy kivédtem a támadásodat. Voltaképpen egy harci küzdelem alatt is jó, hogyha forognak az agytekervényeid. Mind mondottam, nem csak az ellenfeled az ellenfeled. Hanem saját magadat is túl kell szárnyalnod.
Ezzel véget is ért a küzdelem, és elindultunk a dojo felé.
-Ha jól emlékszem, úgy szólt a fogadás. hogy a nyertesnek van három értelmes kérése a vesztestől.
És itt érkeztünk meg a dojo-hoz.
-Menj csak nyugodtan előre, nekem még össze kell szednem minden erőmet mielőtt újra bemennék.
Pár nagyobb sóhajtás, mielőtt az elindulnék a bejárat felé. Ez az a hely, ahonnan úgy jöttem el, hogy nem voltam épp a legjobb hangulatomban. Persze ez nem a hely miatt volt így, hanem azok miatt akik odabent voltak abban az időben. És egyedül Shu volt az, aki vette a fáradtságot, hogy felkeressen bocsánatot kérni. A többiek felől azóta se igazán hallottam. Nem mintha hiányoznának.
Elindulok, és bemegyek az ajtón.
Nem vagyok japán, de azért annyira ismerem a kultúrát, hogy a cipőt illik levenni. Persze én csak az inventorymba helyezem el, és úgy lépek beljebb.
-Szia Chizu.
Köszönök oda mosolyogva a kislánynak a bejáratnál.
-Shuék itt vannak, vagy várni kell egy kicsit?
Ha közben még Shu-val is találkozok akkor neki is köszönök.
-Szia Shu hoztam egy újoncot, akibe egy kis önbizalmat kéne verni. Illetve lenne egy kérésem...

by **Azure** Hétf. Feb. 16 2015, 09:52

- Jól van! Egy harc alatt érd be egy csodával, ne várj többet - emelem fel mutatóujjam, mint egy nem létező figyelmeztetés jeleként.
Nem lehet az ember telhetetlen, legalábbis nem túlzott mértékben. Én például tökéletesen meg vagyok elégedve már azzal is, hogy képes voltam támadni. Még akkor is, ha akadnak azzal kapcsolatban nehézségek és minden bizonnyal még lesznek is, nem kis számban.
- Akkor én is jól emlékeztem. És? Tudod már, hogy mit fogsz kérni? - kérdem kíváncsian, úton a dojohoz.
Viszonylag hamar odaérünk. Végig Ceart követtem, hogy még csak véletlen se tévedjek el, vagy valami. Az utat azért figyeltem, hogy ha kell, máskor is idetaláljak. Már pedig úgy érzem, hogy szükség lesz erre még. Így legalább az egyik útvonalat tudom. A többit meg majd kitalálom, amint rájövünk, hogy pontosan hol is vagyunk, mert hát úgy tűnik, meg is érkeztünk.
- Összeszedni minden erőd? Nem azt mondtad, hogy aranyosak és kedvesek?
Azt hiszem, elkezdtem aggódni. Ennek ellenére a bejárat felé lépkedem. Közben alaposan megnézem az épületet, különösen a kihelyezett táblát. Mik is voltak a dojo szabályai? Egyet biztosan tudok, de a többi... Majdcsak eszembe jut. Cipőmet még odakint lehúzom lábamról, manuálisan. Nem szoktam hozzá ezekhez a gombnyomásokhoz, ráadásul így sokkal élethűbb. Ha már itt élek, akkor éljek úgy, ahogy nekem tetszik. Bizonyos keretek között. Cipők nélkül lépek be, majd nézek szét. Odabent kis híján hátra is ugrok, mikor váratlan megpillantom az ajtóban lévő lánykát. Meglepett. Tényleg meglepett, mondjuk ez nem újdonság, de akkor is.
- Őőő... Jó napot! - köszönök, igencsak hivatalosan, majd kicsit odébb állok az ajtóból és leguggolok, hogy nagyjából egy magasságban legyek a gyerekkel.
- A nevem Azure és egy Shu nevű illetőt keresek. Itt van? - kérdem, lágy mosollyal arcomon.
Nagyjából ekkor ér be Cear is. Először csak felnézek rá, majd kiegyenesedem és úgy várom, hogy most mi lesz. Rég voltam már ilyen helyen és tényleg elfelejtettem, hogy miket is illik, de azért igyekezni fogok. Tényleg! Nem szeretnék senkit megsérteni.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 16 2015, 10:17

Éppen a tábla kihelyezése volt folyamatban, amikor a páros megérkezett. Kicsit jobbra, kicsit balra, nem, még mindig ferde éééés… pont jó! Chizu két lépést hátrált, hogy jobban szemügyre vehesse a művét, és ha Cearso nem lépé félre, akkor bele is ütközik. Hiába, észlelés jártassága az még nem volt, meg egyébként is belefeledkezett az építkezésbe. Mindenesetre akár koccannak, akár nem, Chizu pördül egyet a tengelye körül, majd meghajlással köszönti mindkettejüket.
-Igen, igen! Shukaku-sensei és Timidus-senpai éppen a dojoban tartózkodnak, a küzdőtér mögötti ajtó jobbra. Éppen vendégük van, és teáznak. Tessenek itt várni, mindjárt bejelentem Önöket.
És egy újabb pördülést követően már faképnél is hagyja őket, ismételten bekapcsolva a lopakodás jártasságát, és kihasználva a terep adottságait, mint a szobanövények, vagy paravánok, na meg persze a kis méretét, azok között szlalomozva igyekezett láthatatlan maradni. Imádta ezt a jártasságot, és amióta megkapta Shutól karácsonyra, ahányszor csak tudta, bekapcsolva tartotta. Ezért sikerült meglepnie Azuret is. Na jó, Shu persze ezerszer elmondta neki, hogy legalább az íróasztal mögött ne játszadozzon, mert ugye ott a vendégeket kellett várni, de hát hót unalmas volt az ilyen jellegű tevékenység, és még egy olyan elhivatott ninjának is elkalandozott oárszor a figyelme, mint amilyen Chizu volt. Még az ajtót is úgy tolta félre, hogy mögötte maradjon, és a lehető legutolsó pillanatig fennmaradjon a rejtettsége… persze nem Shu előtt, aki azonnal egy kérdő tekintetet intézett felé.
-Cearso úrfi elhozott a dojoba egy újabb vendéget. Bebocsájtást kérnek.
-Jajjj Chizu! Engedd már be szegénykéket, kint hideg van! Bebocsájtást… hol tanulsz te ilyen szavakat?
Persze a ninja nem vette fel a leckéztetést most sem, csak meghajolt, távozott az ajtó irányába, majd kitárta azt a jövevények előtt.
-Tessenek befáradni. Küzdőtér mögötti ajtó jobbra. Milyen teát óhajtanak fogyasztani?
Mire beértek, már Shu és Timidus is felállt az asztaltól, és meghajlással köszöntötte őket.
-Szervusztok! Izé... akkor megint bemutatkozunk. Én Shu vagyok, ő Timidus, ő pedig Kanami. Éppen a nagy bejelentést mesélem neki... nem volt ott, amikor Kayaba Akihikonak az előadása volt. Üljetek le nyugodtan, és akkor... csak nekem szeretnéd elmondani a kérést, Cear?
Ezalatt a sárkány még egy asztalt a másik mellé tolt, Shu pedig elnézést kért Kanamitól, és kilépett az ajtón, ha igenlő választ kapott.

(Kanami -> Cear & Azure -> Shu)

by **Kanami** Szer. Feb. 18 2015, 16:41

Nem nagyon értettem. Mármint azon kívül, hogy úgy tűnt, lassan töltött be a gépem.. De ez butaság! Nem ilyen bóvli vackot vettem, annál azért jobban értek az ilyesmihez! Biztos vagyok benne, hogy a gépem megfelelően gyors! Annak kell lennie!
- Fél évvel? – pislogtam felé. Most komolyan? Ő is csak.. fél évvel. Csak! Akkor én… Mennyivel jöttem később? Inkább meg sem merem kérdezni! Akkor a fejem felett.. Nem csak a félrekódolás miatt van rossz évszám? Komolyan.. Ez az év van? Ezzel a nappal és hónappal? Te jóságos atya úr ég! Még szép, hogy le vagyok maradva!
Teljesen lesápadtam. Ez majdnem azt jelenti, hogy halálra vagyok ítélve. De csak azért majdnem, mert egyébként van annyi elő tapasztalatom, hogy még alacsony szintűként is viszonylag ki tudjam húzni magam a csávából. Viszont ez így hatalmas hátrány. Na persze annál jobb lesz innen előre törni. Hatalmas kihívás!
Küldetések és küzdőterezések. Értem, elraktároztam a fejemben. Itt akkor nem a sima farmolás és mobolás az, ami a legjövedelmezőbb. Jó ezt tudni. Még időben derült ki. Habár így is kicsúsztam már az időből.
Szóval amint lehetőségem lesz rá, meg is látogatom azt a bizonyos küldetés falat, amit már láttam ugyan, de nem tartottam túl értelmesnek, sem pedig hasznosnak. Növényeket gyűjtögetni, meg ilyesmik? Mégis ki gondolná, hogy ezért egyáltalán megfelelő mennyiségű exp-t lehet kapni? Nemhogy rögtön azzal lehet a legjobban fejlődni..
Megráztam a fejem. Nem.
- Nem igazán láttam még semmit. – vallottam be. – Egy hete vagyok itt. – folytattam sóhajtva. Hirtelen fogalmam sem volt róla, mit is kellene kezdenem az életemmel. Annyi bizonyos, hogy fejlődni kell, ha életben szeretnék maradni, méghozzá minél nagyobb eséllyel! De hogy mindezt hogyan, és milyen irányba, arról egyáltalán fogalmam sincs..
- Egyéb esetleg, amit tudnom kellene? – kérdeztem sóhajtva. Ekkor toppant be a két idegen. Kissé hirtelen meg is rémültem, habár egyáltalán nem voltak rémisztőek. Csupán eléggé sokkhatásban voltam ahhoz, hogy nagyjából mindentől megijedjek, és lesápadjak.
És ijedten néztem Shukaku-senseire is, amikor mesélni kezdett rólam. Ne! Ne mondd el a hiányosságaimat, kérlek! Ez nekem rossz.. De már késő volt, és a szavakat senki sem vonhatta vissza. Így inkább rákérdeztem nála erre a Kayaba dologra.
- Bejelentés? – érdeklődtem. Ez új volt. Habár a másik kettő, úgy tűnik, érti.
- Egyébként üdv, a nevem Kanami. – köszöntem azért illendően, habár tekintetemet félve csak lesütöttem.

by Ajánlott tartalom