Zeneterem

by **Anatole Saito** Hétf. Feb. 24 2014, 20:38

- Játszunk neked egy kicsit, aztán segítek neked lekottázni neked Hisame énekét ^^ Viszont előrebocsájtom, hogy amatőrök vagyunk, úgyhogy ne támassz nagy elvárásokat felén ^^" - mentegetőzök Shu előtt, bár nem hinném, hogy kinevetne bennünket, ha nem sikerülne úgy a dolog, ahogy szeretnénk. Gyorsan felszaladok még az én lakrészembe a gitáromért, majd a zeneteremben csatlakozom újra hozzájuk.
- Ayato - biccentek oda az idomár fiúnak, ölelkezésnek és pacsiknak nincs helye a mi kapcsolatunkban, de a kölcsönös tiszteletet mindig is megadtuk egymásnak - Szervusz Angyalkám! - fordulok oda ezután Junhoz és már landol is egy puszi a buksijára. Vele rendkívül közvetlen a viszonyom, s míg balomban már a gitárom van, jobbommal pedig átkarolom a lánykát. - Ő itt Shukaku és Timidus, fogadjátok őket kedvesen srácok! Látogatóba jöttek hozzánk a Young Justistól és szeretnék meghallgatni a zenélésünket, szóval ne okozzunk nekik csalódást
Az első szám már nagyon megy, hiszen azt már próbáltuk korábban is eljátszani. Könnyedén egymásra tudunk hangolódni, a zene az a nyelv, amit egyformán beszélünk a habitusunktól, stílusunktól eltérően is. Elkezdek játszani egy egyszerű ritmust a gitáromon, majd biccentek Junnak, hogy kezdje felvenni az ütemet és játssza utánam a riffet. Amikor már úgy érzem, hogy menni fog neki, addigra már Ayato is könnyedén ráérezhet, hogy milyen basszus illik mellé. Lábammal már dobogom is az ütemet, amit Alex könnyedén vissza is tud adni a lábdobbal, a cineken való figurázás pedig már az ő egyedi ötlete. Jó, ez jó! Kezd összeállni. Igazán jó kis jammelgetés. Egyre jobban érzik. Amikor már Junnal együtt tudjuk vinni a gitárdallamot, akkor tovább bólogatva jelzem neki, hogy vigye egyedül, majd elkezdek más dallamokat kitalálni mellé. Az ének, az meg egyszerűen jön magától, Alexel meg már elég ideje játszogatunk együtt az utóbbi napokban, hogy tudja, mikor hangzik ütősen, ha mellé énekel. Érdekes dolog egyébként, hogy sokan nem gondolnák, hogy éppen a dobos legyen a vokalista. Pedig a kinti életből is ismertek kapásból két srácot, aki az egyik bandájában dobolt, míg a másikban énekelt. Sőt, egyikük dobolt és mellette vokálozott is, szóval ez nagyon is működőképes dolog. Minél vadabb dolgokat kezdek kipróbálni a húrjaimon, annál jobban beindulok, s egész testemmel a zene ritmusára kezdek mozogni. Behunyt szemmel dobolom lábammal én is az ütemet, ha szünetet érzek, akkor egy erőseb dobbantással jelzem is. Néha elcsúszunk, néha szétesünk, de ahhoz képest, hogy mennyire keveset játszottunk még együtt, egészen jól megy. Úgy látom mindenki előszeretettel és szorgalmasan zenélget szólóban a maga kis otthonában. Lopva időnként Shura pillantok, kíváncsi vagyok a reakciójára. Még ha ez nem is az ő zenei stílusa, véleménye akkor is lehet.

by **Shukaku** Kedd Feb. 25 2014, 11:07

Timidus is hasonlóképpen intézi el Aldot, mint ahogy a macska majdhogynem leprüszkölte, ő is csak legyint egyet a farkával, de nagyon vigyorog hozzá. Tudja, hogy elindított valamit, tehát segített.
-Nem félek az ismeretlentől. Tartok tőle, de nem félek. És igyekszem megismerni, hogy szembenézhessek vele. Ha gondolod, majd bemutatlak Hisamének. Persze, csak ha nem félsz.
Újabb vigyor, és most látszik rajta, hogy valóban élvezi a csipkelődést.
-Nem kell ugyanúgy viselkednünk. Az unalmas lenne. Köszönöm, hogy elgondolkodsz azon amit mondtam, és nagyon szívesen adok tippeket később is. És… végre egy macska, aki nem fél a víztől.
Még kacsint is Aldó felé, és meghajtja a fejét, hogy ezt valóban tiszteletreméltó tulajdonságnak értékeli.
~Hmm… ha megköszönöm helyette, az majdnem olyan, mintha ő maga köszönné meg. Ő nem menthetetlen, hiszen el akar gondolkodni a szavaimon, és már el is gondolkodott, ahogy hallom. A Bunkónál legalább értelmesebb.~
-Azért én meghallgatnám Anatolet és az együgyű barátját.
~Egyre jobb szavakat hallok itt a Bunkóra. Már megérte eljönni! Milyen jó lesz ezeket mind megosztani vele, majd ha tudok beszélni! Huhúú!~
-Örültem a szerencsének!
Biccent, majd elindul a többiek után. Shu már akkor kevésbé jó ötletnek gondolja a zenehallgatósdit, amikor hirtelen két ismeretlen is feltűnik, és az így kialakult tömeg már sokkal kevésbé kedvez az ő korfontérzetének. Mindkettejüket meghajlással és csöndes köszönéssel üdvözli, eléggé megszeppenve. Az picit segít rajta, hogy Jun kissé jobban illik az ő korcsoportjához, és így már nem érzi magát annyira egyedül, és nem érzi annyira úgy, hogy neki semmi keresnivalója nincs itt. Maguk a lejátszott számok valóban nem az ő ízlését tükrözik, de mosolyogva hallgatja végig mindkettőt. A rockzenét szereti, nem az a fajta lányka, aki a popkultúrán vagy kizárólag csak a mesefőcímeken nevelkedett volna, de azért a keményebb számok nem az ő műfajához tartoznak. Timidus azonban vele ellentétben nagy szemekkel figyeli a zeneszerszámokat, és annyira lenyűgözi az előadás, hogy még dalolni sem kezd el, csak a végén kezd sűrű füttyögésekbe, méltatva a produkciót. A végén persze mindketten felállva tapsolnak, Timidus pedig azonnal ráront a hangszerekre, hogy közelebbről is megvizsgálhassa őket. Természetesen Shu is követi, és folyamatosan figyelmezteti a sárkányt, hogy óvatos legyen.
-Te miért nem tudsz ilyet?
-Én… én csak furulyán tudok… egy keveset.
-Majd akkor szerzünk olyat is! És… ezen biztosan nem?
-Hát…
Lép közelebb a lány az Anatole kezében tartott gitárhoz, és félve néz fel a fiúra, és ha az engedi, üresen pendíti meg a húrokat, szép sorban, és még énekeli is hozzá a hangokat, utánozva a gitár hangját. A harmadikra pedig már Timidus is vele énekel.
E-G-H-E-H-G, E-G-H-E-H-G…
-Csak… csak ennyit tudok.
Süti le a szemeit, és pirul el még jobban.
-Én… én jobban szeretem a lágyabb dallamokat. De az is nagyon szép volt, amit ti játszottatok. Nagyon ügyesek vagytok.

by **Halász Alex** Kedd Feb. 25 2014, 15:46

Mindenkivel lefutották a kötelező köröket, majd egyből két számot is leadtak a kis párosnak. Az első egy begyakorolt már meglévő szám volt. A rákövetkezőt viszont Anat kreálta érzésből. Jó kis szám volt, Alex is egyből elkapta az alap ritmust és a lábdobbal adta tovább. Azon már meg sem lepődött, hogy a macskás kovács rá is énekelt, sőt, ő is bekapcsolódott, ott ahol úgy érezte, hogy elfér egy vokál is. Itt szinte mindenki legalább olyannyira élvezi a zenét, mint ő maga is. Amikor már mehetett minden magától, ő is behunyt a szemét és csak játszott tovább. Jól szólt Jun gitárja is, és a basszus gitárt valami istenien szólaltatta meg az idomár. Hiába, ezek szerint Ayato nem a levegőbe beszélt, mikor kijelentette, hogy ő bizony mesterien basszus gitározik. Néha el-el csúsztak, de ez a felállás épphogy csak most állt össze, és Alex szemében még meg sem alakult a teljes csapat. Volt, hogy szétesett a csapat de vissza is talált azon az úton, és egy élvezhető zenét tudtak összehozni. Tiszta büszke volt az eredményre, főleg, hogy hosszú ideje nem tudta élvezetessé tenni a dobolást. Ez az a hangszer, ami önmagában nem állja meg a helyét....hosszú távon biztosan nem.
Amikor vége lett, Timidus rástartolt a hangszerekre, és csodák csodájára Alex sem mutatta jelét, hogy őneki ez nem tetszene. A Kajmánszörnyi, ugyan nem méltóztatott meg se mozdulni a jó kis székéről, mindenki más az együttes félét figyelte. Alias Shukaku meg a kis pet.
Persze nem érthette a szöszi harcos, hogy mit is csivitelnek azok ketten, de mintha a sárkánynak tetszett volna az előadásuk, azonban a lány kijelentette, hogy ő a lágyabb számokat szereti.
Teljesen érthető, ő is szereti a komolyabb vagy épp lightosabb számokat, habár ez amit ők lejátszottak még bőven a könnyű rock kategóriába sorolhatóak. Semmi durvulás nem volt benne. Rolling Eyes

Csak egészséges dinamizmus. Surprised

- Szívesen meghallgatjuk Hisame énekét, amit felvettél. Én is tudok valamennyire kottázni, hátha tudok segíteni. Surprised

-
Nem állt fel. a dob mögül szólalt meg, amúgy sem egy nagy koncerteremben vannak hanem pont ellenkezőleg. Egy Zeneteremben, egy stúdióteremben \o/ Cool

Ha a lányka lejátszotta, nagy lelkesen hallgatta végig a számot, és ugyanilyen lelkesen segített is lekottázni Anattal együtt, hiszen ő is ajánlkozott.
Ha visszakozott, azt is megértette.

//sztem ez lehetne záró poszt is részemről, vagy max még egyet írok, de több nem kell már, nem? Surprised

//

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 02 2014, 16:52

Nos, ahogy kinyitom a szemem, még annál is pozitívabb látvány fogad, mint amit remélni mertem, ugyanis Shu és Tim felállva tapsikol, ráadásul a sárkány még valami érdekes füttyögő hangot is kiad. Remélem most nem kifütyül minket >.< Mondjuk a tapsa és amilyen extázisban ég, az nem erre utal. Megnyugtató érzés, hogy a bénázásunk ellenére is elnyertük a tetszésüket és ez egy pozitív jövőt vetít előre az Artes bandnek. ^^ Készséggel engedem a lánykának, hogy a gitárom húrjait pengetem, ugyanakkor kicsit kényelmetlenül érzem magam. Legegyszerűbb az lenne, ha az ölembe ültetném, azt azonban nem tartanám illendőnek. A másik lehetőség kézenfekvőbb, miszerint átadom neki a gitárom, de egyrészt tartok tőle, hogy túl nehéz lenne neki, másrészt bevallom őszintén, hogy túlságosan ragaszkodom a hangszeremhez ahhoz, hogy más vállára akasszam. Lehet ezt nevezni gyerekes önzőségnek, de akkor sem tudok mit tenni ellene. Nem irigy vagyok, egyszerűen csak ő az enyém én pedig az övé. Ragaszkodó és féltő típus vagyok, no. Embarassed

- Köszönjük szépen a dicsértet, szívesen látunk máskor is. Ugye Alex? - ugratom a fiút, mert bizony ha rajtam múlik, ezek itt ketten szépen ki fognak békülni teljesen és akár a legjobb barátok is lehetnek \o/ Persze én vagyok Alex legjobb barátja, de egy kicsikét adok belőle másnak is xD - Pár napon belül meglátogatnám én is Peter barátomat a nyereg ügyében, kérlek tájékoztasd majd erről Shu. És ha már ott vagyunk, akkor Aldoval talán tennünk kellene egy kitérőt Chanék felé is Very Happy

- Huncut kuncogás fog el, a lányka pedig bizonyára tökéletesen érti, hogy mire célzok. A délután hátralevő részét pedig arra fordítom, hogy hármasban lekottázzuk szépen Hisame énekét... ^^

//köszönöm a játékot srácok, igazán élvezetes volt Very Happy

//

by **Kayaba Akihiko** Vas. Márc. 09 2014, 22:56

Alex: Bronzgyűrű (+1 erő)
Anat: Kidolgozott Bőrruha (+8 páncél)
Shu: Halvány Gyógyító Kristály (aktiválása után körönként 2 pontot gyógyít, három körön keresztül, így összesen 6-ot)

by **Anatole Saito** Pént. Nov. 14 2014, 22:47

--- Innentől új Limen ---

by **Halász Alex** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:55

Azt mondaná az ember, hogy ilyenkor szinte mindent néz, aminek csak egy kicsit is köze van Aincrad belviszonyaihoz, csakhogy…. mennyi idő is telt el azóta? Nem számolta. Volt egy karácsony, voltak kikapcsok, volt minden. Volt az az őrült ötlet, amivel akarta elérni, hogy ő most felzárkózzon. Ki akarta tapasztalni, hogyan tudna a fájdalom ellenére újra eredményesen harcolni. Lassan már az alacsonyabb mobok ellen is félnie kell majd. Talán az az eset kísértette a Tenkaval. Vagy még inkább a tudat, hogy gyenge. Sokkal inkább, mint a szervezetlen céhük. Hitt a céhben, abban, hogy meg tudja védeni önmagát. Mint céh, állandóan nézte az üzeneteit, ha nem a Limenben volt. Néha kapott levelet Esutól, de csak helyzetjelentéseket, amiket a térképre nézve is megtudott. Anatnak is írt párszor, hogy mik jutottak eszébe még a céhöszetartásos aktivizálásban. Egy céhek közi szövetséget képézelt el, de sehogy se tudta rendes körülmények közé helyezni. Nem volt meg még a lehetőség a megvalósítására. Túl sok volt a feszültség, az elmaradottság a kis és nagy céhek közt, a ki nem mondott rivalizálás, mindezt annak ellenére, hogy bosson meg jól teljesítettek. Mindeközben teljesen le volt foglalva azzal, hogy miként kerülhetné meg a fájdalomérzetet. Hinarinak nem szólt róla. Nem akarta felemlegetni. Elég ha tudja, szerette volna ha elfelejtené. Eddig a céhe tudja ezt és Hinari. Anat magától vette észre, de remélte, hogy azért, mert mint céhvezér odafigyel a tagjaira, és nem különben azért, mert a barátjának tekintette.
Hát így esett meg, hogy nem rögtön olvasta azt a kiábrándító tájékoztatót, amivel lassan egész Aincrad tele lett. Egyetlen dolog jutott eszébe.
Erre nincsenek felkészülve. Nincs meg a megfelelő háttér. Anatole gyakorlatilag hadat üzent haderő nélkül!
Ráírt. Valami olyasmi szerepelt a gyors levélben, hogy
„ Te idióta, azonnal beszélnünk kell. Amint tudsz találkozzunk! „
A térképet figyelte. Anat tőlük elfelé igyekezett. Megkapta? Elolvasta? Elindult, ám alig, hogy ki tette a lábát a Limen ajtaján, a jelecske eltűnt. Zajlik a Viadal. Szinte senki sincs a céhben. Ő is cask azért maradt ki belőle, mert mindenkit nyomatékosan megkért arra, hogy had legyen egyedül. Dolgozni akart a gondján. Hasznosítani magát, és megpihenni Hinari mellett. Ezt tervezte el, ezért nem volt ott szinte sehol. És Anat? Ő hol a fenébe? Miért, hogyan?

Csönd
Kétségbeesés
Reményvesztettség

~ A barátom. Ki tudja mennyi ideig álldogált azon a helyen ahol a hír érte. Ő volt az első. Csak úgy a semmiből csapott le rá. De hiszen Anatole Saito a legerősebb játékos egész Aincradban! Ahogyan Ran is az volt. Kibotorkált arra a helyre ugyan, ahol a térkép utoljára mutatta, de persze semmit sem talált ott. Az égvilágon semmit, ami arra utalt volna, hogy az Artes Liberales céhvezére ott állt volna utoljára. Végül a zeneteremben találta magát. Egy darabig csendesen nézte a plafont, aztán nevetett, majd felrúgta a dobot. Őrjöngve próbálta az immortal object táblácska ellenére is széjjelszedni. Amikor már minden kitartáspontja ráment, mellé dőlt és sokáig meg sem moccant. A saoban valóban van légzés? Neki úgy tetszett, hogy akkor nem volt. Semmi sem volt.

by **Jun** Szomb. Ápr. 18 2015, 21:02

A viadal meglepően hamar véget ért. Gyakorlatilag egy nap alatt le is zavartuk az egészet, és kissé fáradtan, megviselve, de büszkén tértem vissza a városkába. Büszke voltam, hiszen sikerült dobogós helyre jutnom, és büszke voltam, hogy Shu-tan is velem volt. Az Artes ismét megmutatta, hogy mire képes! Anat biztosan nagyon büszke ránk. Vajon végignézte az egészet? Biztosan szurkolt, hogy legyőzzük azt az álnok páncélos kígyót, és talán az ö szurkolástechnikájának volt köszönhető az is, hogy megtaláltuk azt a védett kis övezetet, ahol kipihenhettük magunkat a végjáték előtt. A viadal még javában zajlott, túl hamar kiestem, és ugyan szívesen megnéztem volna azt ahogyan Shu-tan megnyeri a játékot, és elhozza nekünk a trófeát, de fontosabbnak találtam, hogy visszatérjek a céhházba, és a többiekkel együtt felkészüljek az ünneplésre. Okot nem nehéz találni a bulira, csak a társaságot kell összevadászgatni hozzá. Igazából türelmesen akartam a céhházba osonni, hogy előkészítsek mindent még mielőtt a többieknek is küldök üzenetet, de végül nem tudtam visszafogni magam és mire észbe kaptam máris vadul kerestem neveket a listán. Alex, Saya, Anat.. Anat.. Anat... merre bujkálsz? Hol lehetsz? Ennyire nem lehetsz lent... Biztos voltam benne, hogy valahol Alexcica neve alatt kell, hogy legyél. Bezártam a mezőt és ismét megpróbáltam, hátha csak valami bug játszadozik velem. Nem lehetek ennyire vak. Vagy mégis?
Anat eltűnt.

Őrült módjára rohanok keresztül a céhház folyosóin, sorban nyitogatva be a termekbe, keresem, kutatom Anatot, valahol itt kell lennie... Hacsak nem a plázában lógatja a lábát. Sorban üres szobák, termek, kihalt folyosók, sehol egy lélek. Szinte már félelmetes ez a csend. Már majdnem végigjártam az összes nyitható szobát, végigdörömböltem a hálókon, amikor a hallgatózásomnak köszönhetően, felfigyeltem arra a különös zajra. Valami felborult, valami csörömpölt. Van ott valaki. Hatalmasat nyeltem az ajtó előtt, majd kopogás nélkül benyitottam a zeneterembe. Arcom kipirult, kissé lihegtem a sok futás után, végre találtam valakit.
- Al.. Úgy tűnik meghibásodott a rendszer. Valamiért eltűnt Anat... - gyorsan mellé is trappolok, aggódó arccal nézek végig a fiún, aki mintha nem lenne önmaga, majd kissé elbátortalanodva a szoba állapota miatt, habozok még mielőtt megszólalnék.
- Hű micsoda kupi. Majd később feltakarítunk. Merre van Anat? Már mindenhol kerestem, beszélni akarok vele. - próbáltam elviccelni a dolgot, talán csak egy bug, vagy valami új titkos képesség. Elvégre egy hősről van szó, akinek nem jelenthet akadályt a világ korlátozásai. Talán most is itt van valahol.. Alex válaszára várva, már reppentek is egy üzit a többieknek, hogy jöjjenek a céhházba.

//ah ma este ennyi tellett tőlem Rest in peace

//

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 21:18

Na jó, ez nem éppen úgy zajlott, ahogy Shu tervezte, de valamennyire azért mégis. A lényeg, vagyis, hogy elérje Junnak, hogy ne Tachibana nyerjen, az megvolt. Többet nem nagyon tehetett idomárként, pet nélkül, egy teljesen felszerelt lovag ellen. Ráadásul ezt pedig Tachinak nem kellett tudnia, szóval az is stimmelt, hogy ha tényleg olyan kétszínű, ahogy Anat mondta, akkor most jól kijátszotta, és a közelébe férkőzött, ha meg mégis csak kedves, meg nem megértett szegény jámbor lélek, ahogy Szophie mondja, akkor meg kedves volt vele, és nem bántotta feleslegesen. Az arany középút mindig csodálatos, csak tudni kell, hogy kinek mit kell hazudni. Lényeg a lényeg, hogy már működött minden, és Timidus a teleportkapuban várta őt. Shu jól megölelgette, majd gyorsan elhadarta, hogy majd a hibáit kielemzik később, most meg kell találni Junt. Csak a térképre kellett pislantani, és máris megvolt a delikvens, szóval irány a Limen! o/ Az ajtó nyitva volt, a térkép meg pontosan mutatta, hogy hol vannak, szóval már csak lelkendezni kellett… majd a látványra megfagyott minden.
-Ti meg… mi a baj? Mi van?!

by **Saya** Vas. Ápr. 19 2015, 11:05

-Van valami baj. Suspect

~Én is érzem, veled.~
Már nagyon-nagyon igyekszem, hogy elől tudjak én is maradni, és ne zavarjanak a képességem miatti foltok látványa, de persze ez nem a legkönnyebb, mert utálom is eleve ezt a képimet, hát még így, hogy folyton látnom kell itt-ott. >< Hugi viszont közölte, hogy erőt kell vennem magamon, mert anélkül, hogy ne árulnánk el a titkunkat, nem fog tudni mindig elől maradni.
Ding, üzenet, a Jun-tantól. Ugye olyan is van, hogy tan? O.o Menjünk a céhházba, de én már itt vagyok, a szobácskámban Surprised

Felkeltem, és megnéztem, hogy már hárman is a zeneteremben vannak, köztük a Jun, akkor biztos oda kéne menni.
-Na akkor uccu neki o/ -bokszoltam a levegőbe...
~Boxoltál...~
Nem is mert nem dobozoltam, hanem ütöttem mattaku

Mindegy, menjünk le, és a zeneteremnél én is megálltam, mint a Shu, mert nem értettem a káosz okát, meg hogy az Al miért ilyen (mondjuk ő jóideje ilyen), a Jun meg van rémülve, Shu meg szintén nem érti. O.o;
Ja, és most nem vörös a szemem, de mondjuk most könnyű elkerülni a foltokat, mert teljesen másra figyelek :3

by **Halász Alex** Vas. Ápr. 19 2015, 12:33

- Meghibásodott. Ez jó... - Motyog. Nem néz Junra, utálkozva bambul maga elé. Aha, még csak fel sem fogják, hogy mi van. Persze. Érthető. Ő sem akarja. Nem tudja elhinni, de mégis. Az az ostoba barom!
Nem válaszol, nem csinál semmit.

by **Jun** Vas. Ápr. 19 2015, 13:47

Alex viselkedése kezd rémisztő lenni. Ahogyan ott ül és hallgat. Akárcsak egy horrorfilm valamelyik bekattant mellékszereplője. Az a nevetés pedig... kiráz a hideg. Kissé sápadtan pillantok körbe a szobában, majd vissza Alra.
- Alex... Hol. Van. Anat? - elé állok, és ha kell meg is rázom a vállát, hogy válaszra bírjam. Ki kell szednem belőle az információt, ha törik, ha szakad. Látszik rajta, hogy tud valamit amit mi nem. A többiekkel nem foglalkozom.
- Mi ez a kupi? Most már tényleg elég legyen. Megijesztesz... összejátszotok ugye? Hova bújt? Most jön az a rész, hogy mindenki megijed és Anat valahonnan előugrik ugye? Átláttam rajtatok, most már előjöhetsz Anat! - lépek hátra, körbefordulok, keresem a fiút..

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 14:02

-Anatole...
Csak ennyit tudott kinyögni Shu, és azonnal felpattintotta a menüjét, és pár percig csak nézte a fekete nevet. Timidus azonban nem volt ennyire leshockolva, ahogy meglátta, azonnal rárabolt Shu kezére, és elkezdett üzenetet írni a céhvezéreknek, amelyben értesítette őket az eseményről, és azonnali kijárási tilalmat kért tőlük a céhtagokra nézve.
-Amire számítottam, bekövetkezett. Vadásznak a vezérekre, és Anat volt a következő célpont. Értesítsétek a többi Artes tagot is, hogy azonnali megbeszélést tartunk.
-De... de... megmondtad, hogy ne menjen egyedül sehova... mi... mi figyelmeztettük... miért?
-Lényegtelen. Nem hallgatott ránk. Valamelyikőtök látta az utolsó tartózkodási helyét? Alex? Saya? Húgi? Jun?
A nevek kiejtésénél nem néz senkire, tehát semmivel nem utal arra, hogy kire gondol Húgival kapcsolatban.

by **Sasakawa Mito** Vas. Ápr. 19 2015, 15:04

Mito írta:
Szia Jun!

Nem tudod véletlenül, hogy Anat hol van? Visszamentem a Viadal vége után a Plázába, hogy megbeszéljük Shu és a te ünneplésedet. De már nem volt ott és a térképen sem látom merre lehet. Aldot sem találom, de az nem újdonság, hogy ő elcsatangol. Ötlet?
Mito

by **Cearso** Vas. Ápr. 19 2015, 15:09

A viadal felnyitotta a szemem. Na nem mintha eddig nem akartam volna az Artes-hez csatlakozni, de Jun és Shu illetve annak a másik céhnek a teljes összetartása most már tényleg meggyőzőtt, hogy nem is olyan rossz egy közösséghez tartozni.
Odaállok Anat elé, és valahogy kicsikarom belőle azt a meghívót, bármibe is kerül, de előtte Shuval is megbeszélem a dolgot, hogy adjon esetleg egy kis biztatást. Tehát irány a dojo. Előtte még, felszerelem magamra a köpenyemet. Olyan rossz érzés volt, hogy az egész viadalon nem volt rajtam.

A viadal, vicces belegondolni, hogy majdnem az összes kiesés ott zajlott szinte mellettem. Egyedül a magányos farkasról nem tudom, hogy hol esett ki, bár utolag szerintem az a füst az ő helyét takarta.

Na, én Shu-hoz akartam menni. Gondoltam a dojo-ban fogom megtalálni, de ott csak a kis ninjával találkoztam...
Szerencsére Chizu kisegitett, és elmondta, hogy merre találom Shu-t. Szerencsére Shu egyszer már körbevezetett a Limenben, ezért elég könnyen megtalálom a céhházat. Néhány perc után meg is találom a társaságot. Fura mód elég sokan vannak idebent, de akit keresnék az nincs itt.
-Bocsánat, Anatot keresem, meg tudjátook mondani merre találom?

by **Saya** Vas. Ápr. 19 2015, 23:58

-Mi van? Mi van Anattal...? Surprised

~...~
A Hugi jóval előbb kapcsolt, mint én, de még nagyon elrejtette előlem a saját válaszát, mert éreztem, hogy amíg nem biztos benne, addig nem akarja még velem is megosztani. A Jun meg a Shu viselkedése kezdett egyre jobban megijeszteni, aztán a Timidus megszólalt, hogy vadásztak rá, és hogy legyen egy azonnali megbeszélésünk. Mondjuk én nagyon nem értem, mármint, miért vadásznának egy ember...?
~Mert néha ilyesmi is történik, azért!!!~
Felsikkantok és a fejemhez kapok, mikor a Hugi így kiakad, úgy robban a fejemben a hangja, mint valami petárda, méghozzá elég hangosan. Aztán ő is leereszt és olyan gyengéden cirogatni kezd, mint régen és bocsánatot kér, majd elmagyarázza.
De azt már nem hallom.
Elsápadok és a térdeim felmondják a szolgálatot.
~Anatole oda ment, ahova Apánk. Legalábbis a játékon belül...~
Pedig mosolygott, és megígérte. Megígérte. Megígérte. Megígértük. Mindenki megígérte...
Megjelenik valaki az ajtóban, lassan fordulok felé, de sajnos nem az Anat az. 'Elvigyorodom' és megrázom a fejem.
-Nincs...
Ezek kövérek. A könnyek.
Crying or Very sad

by **Cearso** Hétf. Ápr. 20 2015, 13:32

Eddig észre se vettem a rendetlenséget a szobában, talán nem is akartam, most már fel nem hozom a többieknek.
Inkább a kislányra terelem a figyelmemet.
Ez a kislány sír. Miért sír? Ösztönösen veszem fel a vigasztaló szerepét, pedig még azt se tudom mi történt. Leülök a lány mellé, a vállára teszem a kezem és várom a reakcióját, hogy mit szól ehhez...
Közben végignézek a társaságon, valami nyom után kutatva, hogy mi is most a helyzet. Az egyik arcról a másikra vándorol a tekintetem.

by **Halász Alex** Hétf. Ápr. 20 2015, 17:46

Zeneterem Tumblr_mip2j4NI3u1r4hwp4o1_500_www.kepfeltoltes.hu_

// az első kép csak illusztráció Al belső érzéséről X3 //

Ott ült a dob mellett. Nem az volt amit maga választott ki, mikor egy bizonyos kislány és agresszív sárkányfiókája ráerőszakolt egy tollas, vigyorgó kajmánt, hanem ezt jóval később Anat választotta, hogy ne kelljen inventoryba pakolgatni oda-vissza a másikat. Meg mutatósabb is volt a terem, ha már alapból volt benne egy díszes dob. Láthatólag semmi baja nem volt, de annyi részre volt szétkapva, amennyit a rendszer még megengedett. Jun egyszerűen csak ignorálta az egyértelmű jelet, ami a minimapján volt észrevehető. Tekintettel, hogy nem volt észrevehető rajta Anat holléte. Megfordult a fejében, hogy beszéljen. Elmondja, hogy hol volt utoljára a céhvezérük, de minduntalan feltolultak az érzések. Egyik sem volt túlságosan visszafogott. Haragos volt. Leginkább az elhunytra.
Eltűnt? Hát ez vicces.
Dühe az értetlenkedőre csapott át, és olyan hevesen kapta fel a fejét rávetíteni mérges zöldjeit, hogy az egyik cintányér, ami még tartotta magát valamely dobon, leesett. Hangosan csörrent a padlón. Alex pedig nem szólalt meg. Nem akart. Csak megismételné ugyanazt amit a dojoban is. És volt annak valamilyen értelme? Nem! Anat... Anat o baka.
- A rohadt életbe.... - Magyarul káromkodott. Azon a nyelven úgyis jobban lehet. Egyszóval senki nem értette mit mondott, bár a hangszínéből lehetett következtetni. Felállt. Sután, a dobba kapaszkodva.
Valami nincs rendben velem.
Fújt egyet, elűzendő a, rosszullétet? Valami nagyon hasonló volt.
- Én már semmit sem értek. - Nyomottan szólalt meg, ezúttal japánul. Ugyanazzal a hibátlan, akcentus nélküli beszédével, ahogy eddig is. Valahogy sikerült visszafognia magát, de ezzel együtt egy nagy csomó formájában nőtt a keserűség a gyomrában. - Anatole Saito halott. A rohadék itt hagyott minket. - Összeszorított fogakkal várt egy másodpercet. Saya ~ Timidust követően persze, aki megint olyan átkozottul hidegvérű! ~ elsírta magát. Szegény lány.
Nem! Ez nem az én harcom! Hiszen eleve én szúrtam el.
Zöldjei Shura vádondolortak. Érződött az egész arcberendezésén, hogy valakinek legszívesebben nekimenne. Ökölbe sorított kezei is jól mutatták mennyire türtőzteti magát.
- Csak remélni tudom, hogy kint mégis felébredt, mert péppé akarom verni! - Mély levegőt vett. - Viszont ahogy erre, arra is megvan az esély, hogy Kayaba Akihiko nem hazudott amikor azt mondta, hogy tényleg meghalunk. - Shut nézte. Neki beszélt, pedig nem akart megszólalni sem. Fájdalmasan húzta el a száját folytatásképen. - Így vagy úgy, -
Cearso... asszem így hívta Anat ezt a srácot. Istenem, mit csinálok? Mit akarok én csinálni?
Karba fonta a karjait és mintha elszállt volna belőle az érzelem, átvette a helyét valami egészen más.
Egy pillanatra még el is mosolyodott.
- Engem Anat hívott ide. Már az elején összebalhéztam Rennel, pont egy piri miatt. Anat volt az, aki nem hagyta, hogy egyedül maradjak. Ő mindig is egy óvatos ember volt, aki sosem cselekedett a lehetőségein felül, de mostanában nem volt önmaga. Hiába kértem rá, hogy lassítson, nem tudtam hatni rá. Ehh... - Lehívta a menüjét és előhívta belőle azt az újságot, amiben Anat sajtótájékoztatója volt, majd ~ bár Timidus elé akarta dobni ~ szépen letette az egyik kis asztalkára, amit előtte felállított, a kis csapat közelében. - Gondolom mindenki olvasta már. Ezzel az Artes, nem is, Anatole Saito hadat üzent a vörösöknek egyes egyedül. Háttér nélkül. Igazán nem haragudhatunk rájuk, amiért védik magukat, nem de? - Most már Timidusra nézett. - A te hibád! Te biztattad több frontos harcra. Te beszélted tele a fejét egy frontharcos céhről, amikor mi nem vagyunk azok. A céh sosem volt az, csak én meg Anat mentünk el bossolgatni, meg akik még akartak jönni hébe-hóba. Nem voltuk erre felkészülve! - Ekkor tért vissza a fájdalmas érzés az arcára. - Nem tudom ki áll a tényleges gyilkosság mögött, de ez a túlméretezett gyík lökte közéjük a céhünk vezérét.- Ezután a valószínűleg meggyötört Junra vitte a zöldjeit. Tessék, mérlegeljen, döntsön, ő a céh vezére mostantól.

Zeneterem Tumblr_m6dut32ce31rzzd1zo4_250_www.kepfeltoltes.hu_

by **Jun** Hétf. Ápr. 20 2015, 18:26

Egyik pillanatról a másikra érkeztek meg a többiek, én pedig ügyet sem vetve rájuk vártam Alex válaszát, teljes komolysággal az arcomon ami nagyon ritkának számított. A fiú pedig úgy tűnik tényleg nagyon jól beleélte magát a szerepébe, hiszen a végsőkig húzza a hallgatósága türelmét. Timidus szavaira semmit sem reagáltam, nem akartam elfogadni amit mondott. Nincs rá bizonyíték. Nincs semmi bizonyíték rá. Majd jött az az ominózus levél, amire már nem tudtam nem reagálni.

Jun írta:Anat eltűnt.
A céhház zenetermében vagyunk.

A válaszom tömör és rövid, minél gyorsabban túl akartam esni a válaszadáson, és inkább a többiekre figyelni. Saya-chan sír, Timidus is a legrosszabbra gondol. Majd pedig Al fura hablatyolása.
- Anatole Saito, eltűnt. - jelentem ki ridegen, rögtön Alex szavába vágva, amikor a "ha" kezdetű és "lott" végződésű valamit akarta kiejteni egy mondatban Anat nevével. - Mito most küldött egy üzenetet. Azt mondta, hogy Anattal találkozót beszéltek meg a plázába, de mire odaért addigra Anat már nem volt ott... Biztos történt valami időközben, és ezért ment el.- összefoglaltam a levél tartalmát, röviden a többieknek, és elsétáltam az útból, hogy Al is felkelhessen, anélkül, hogy fellökne. Tovább hallgatom a szavait, homlok ráncolva, karba tett kézzel, majd ismét közbeszólok.
- Nincs honnan felébrednie. Anat eltűnt. Biztosan készül valamire, és ezért elbújt, hogy senki se tudja zavarni. Anat. Nem. Halt. Meg. - tagolom el, jól hallhatóan a többieknek, miközben próbálok határozottnak tűnni, már amennyire ez sikerül. A legközelebbi falhoz lépek és nekitámaszkodok, hogy mégse érződjön ha esetleg elkezdek remegni vagy valami... Anat nem halt meg. Anat nem halt meg. A hősök sosem halnak meg. Nem tudnak. Éppen ezért ö sem halt meg.
- Senkinek semmi sem a hibája. Fejezd be ezt a gyászolós sajnálkozást. Szerinted Anat örülne ha megtudná, hogy amíg távol van vitatkozunk? - vetem oda a fiúnak, egyáltalán nem tetszik, hogy random vádaskodik, közben pedig Saya-chanra is felfigyeltem akinek mintha nedves lenne az arca.. sír..
- Semmi baj nem történt Saya-chan. - előhúzok egy zsepit és megtörlöm a szemeit - Nincs miért sírni. Ne foglalkozz ezekkel a rémhírekkel. Anat jól van. A hősök nem halnak meg. Nem lepne meg ha hamarosan kapnánk tőle egy levelet, hogy néhány napra távol lesz, és addig vigyázzunk a limenre. - próbálom picit felvidítani a lányt, de a mosolygás nem megy igazán.. valahogy ez nem működik.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 18:33

Shu egy ideig tűrte, hallgatta Alexet. Még azt is hitte, hogy valamit megértett, hiszen felfogta, hogy az emberek nem halnak meg kint is. Persze ezt még nem merte kimondani, hiszen azzal beismerte volna, hogy tévedett. Annyira makacs volt, hogy inkább a halálhoz ragaszkodott mint az ébredéshez. De legalább már reméli. Ám amikor újra Timit kezdte szapulni felpattant, és magához húzta a gyereket.
-Fejezd be! Persze, hogy semmit nem értesz! Ahhoz itt kellett volna lenned, hogy értsd! A Dojo után nagy terveket szövögettél, és én vártam arra, hogy majd megvalósítasz valamit! Vártunk! Timi is várt, mert örömet akartunk neked okozni, hogy visszatérsz, és te is csinálsz valamit! Anat jobbkeze! Mi a francot csináltál?! Miben segítettél te?!
-Fejezzétek be. Mindketten. A gyilkosok pont ezt akarják elérni. Fejetlenséget teremteni. Anat meghalt, ez ellen jelenleg nem tehetünk semmit. Anatole pedig nem volt óvatos. Ő maga mondta magáról. Gondolj a tizenhatodik bossra. Már akkor is én befolyásoltam szerinted? Anatole hibázott, azonban ez nem az én hibám. Ez egyedül az ő hibája. Ugyanúgy lassításra intettem, ahogyan te is. Ő döntött úgy, hogy a halálba rohan. Ha valakit hibáztathatsz, az egyedül ő, annak azonban semmi értelme nincs. A céhet pedig elkezdtem felkészíteni. Junnal rengeteget gyakoroltunk, ennek eredményességét mutatja a viadalon elért helyezésük. Új tagokat is elkezdtünk toborozni az inaktívok helyett.
-Sayával is mi beszéltünk, amikor…
-Nem az ellenséged vagyok, Alex, és az ellenérzésed a petekkel kapcsolatban, valamint az, hogy minden kár okozójának engem akarsz feltüntetni egyetlen szóval írható le a ti nyelveteken. Rasszizmus. Megkérlek, hogy a továbbiakban hanyagold, és igyekezz objektíven szemlélni az eseményeket. Újra megkérdem: Láttad Anatole utolsó tartózkodási helyét?
Junra csak egy szomorú fejcsóválást kapott Shutól. Anat meghalt.

by **Cearso** Hétf. Ápr. 20 2015, 19:50

-Anat?
Még a nyomkövetésemet se kellett bevetnem, hogy visszajátsszam magamban a szoba eddigi eseményeit. Nem igazán hatott meg Anat halála.
-Jun...
Az elutasítás nem segít,... akartam mondani. De mindenki másként dolgozza fel a gyászt.
Lopva a sárkincára sanditottam, csak ne most szólja el magát. De sajnos elkéstem.

Nekem célom volt ezzel a látogatással, még a végén azt hiszik, hogy megneszeltem Anat halálát. Még Anat halála sem fog megakadályozni abban, amit elterveztem.
-Ha a céhvezér nem elérhető úgy érzem helyesnek, hogyha a helyettesével közlöm a végleges elhatározásomat a belépési szándékom felől.

-Nem ismerem úgy Anatot, mint bárki a jelenlévők közül, egyszer volt vele csak egy beszélgetésem, de egyben biztos vagyok. Bármit is csinált, azt okkal tette, és nem éri meg senkit se hibáztatni.

-Saya-chan? Olyan ismerősnek hangzik. Mondd csak, mi találkoztunk már valahol?

by **Saya** Kedd Ápr. 21 2015, 00:52

Ez olyan elviselhetetlen, egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni, kinyitom a szám, és hangosan zokogok. Szó szerint reszketek, félek, a tenyerembe temetem az arcom és hallgatom a többieket, de a végén már azt se. Az Alex meg a Timidus megint elkezd veszekedni, a Jun próbál rendet teremteni, és szerintem még azt se érzem, hogy a Cearso megérint és simogat, hogy nyugodjak meg, ne sírjak. Valahogy a Jun szavai sem érnek el hozzám, hogy az Anat nem halt meg, és teljesen
összetörök
apró darabokra.
A Hugi még vár egy kicsit, aztán megérinti az elmém. Elcsendesedem, de a szám ugyanúgy tátva marad, még ugyanúgy bőgök, csak hangtalanul. Mint mikor elszakad a fonal, mint mikor teljesen vége van mindennek. Még olykor egy hüppögés, de semmi más a tenyerek mögül. A Hugi lassan és gyengéden ölel át, de nem jön teljesen előre, én pedig befordulok, az arcom a mellkasába temetem és ott sírok tovább.
Míg ő végül becsukja a szám és felemeli a fejét a tenyeréből. Nyáladzottam, de ez sem érdekli, meg az sem, hogy csutakos vagyok a könnyektől. Hamar felszárad, gondolja, és először a sárkány-szőkeség párosra néz, a szemei kicsit zöldek is, kicsit vörösek is.
-Hagyjátok már abba, könyörgöm! -félig én, félig ő, én is szólok, ő is, én rimánkodva, ő szigorúan. -Nem mindegy most már? Minek kell még ezek után is szapulnotok egymást, nem volt elég? Nem egy céhhez tartozunk? Nem az lenne a dolgunk, hogy elfogadjuk egymást úgy, ahogy van? Be kéne fogni a pofátokat, fejet hajtani, hogy egyikőtöknek sincs igaza és punktum, lezárni a témát!!! -nem is tudom, de azt hiszem, sikítok.
Végül lehiggadás. Szemtörlés és elmosolyodás. Most a Hugi beszél, fejét lehajtva. Én nem vagyok már képes semmire.
-Remélem, Jun, hogy igazad lesz.
Végül a Cearso. Behunyja a szemét, úgy mosolyog rá. Kedvesen és megértőn, majd megrázza a fejét.
-Magam sem tudom. Talán álmodtunk már együtt.

by **Sasakawa Mito** Kedd Ápr. 21 2015, 01:34

Valamivel több időbe tellett, hogy odaérjen, mint amire Jun számíthatott. Tett ugyanis egy kitérőt A kastély felé, hogy megbizonyosodjon arról, amitől mindannyian féltek, de kevesen mertek kimondani. A név pedig immáron át volt húzva, ahogyan arra sajnos számítani lehet. Egész úton, amíg a Limenbe nem ért, azon gondolkozott, mi lett volna ha. Mi lett volna, ha nem hagyja magára Anatolet. Mi lett volna, ha Shu kérésének eleget téve nem hagyta volna, hogy a kovácsmester egyedül járjon-keljen. Neki ehhez nem volt joga, ő nem szólhat bele a nagyok döntéseibe. Ő csak egy segéd. Még csak nem is igazán tag...
Szemei még haloványan vörösek, amikor megérkezik. Sírt, de ezt sosem vallaná be. Könnyezett a név láttán, de nyomban haragosan letörölte az árulkodó jeleket. Ígéretet tett Anatolenak, most be kell váltania, hiába gondolta mindig is úgy, hogy butaság az egész. Nem volt butaság, a vezér készült a halálra. Nem érte váratlanul. Mielőtt befutna a zeneterembe, kifújja magát, hogy ne lihegve lásson neki a mondandójának. Sikítozás hangjára lesz figyelmes, egy pillanatra összerezzen Saya kiabálását hallva. Aztán megállapodik az ajtóban és a lehető legmélyebben meghajol a többiek előtt, aztán egyenesen a még mindig hitetlenkedő lány elé lép és a vállára teszi a kezét.
- Azért jöttem, hogy bevégeztessem Anatole végakaratát és tolmácsoljam a szavait. Jun! Ezennel te vagy az Artes Liberales céhvezére! Feladatod, hogy megnyugvást és oltalmat nyújts az arra érdemesek számára. Ne hagyd szétesni a céhet, alkoss belőle újat, valamit, ami hű lesz ahhoz, amire tanítottak. - Ezután körbefuttatja tekintetét a többieken - Ti pedig legyetek hűek ahhoz, hogy sírni csak a győzteseknek szabad! - S amíg ezeket a mondatokat szavalja, ez a pöttöm fiú legalább két méter magasnak tűnhet...

by **Halász Alex** Kedd Ápr. 21 2015, 18:19

- Igen? - Most ő ragadta meg a lánykát, de amaz olyan pici vagy még inkább könnyű volt őhozzá képest, hogy gyorsan engedett is a ruha szorításán, ám a hevessége pillanatok alatt visszakapta a lendületét, ahogy a mondandójára vándorolt vissza. - És mit volt az a szörnyű jelenet a dojoban, Anattal, meg a "mindennek füle van" paranoid beszédével? Kijelentette, hogy háborúra készülünk és közben végig Timidust nézte! Én- - Meg fogom ölni azt a .....
Saya sikolya összerezzentette, az amit utána mondott, meg egyenesen lehűtötte. Mit is kéne csinálnia? Semmit, eddig is hagyta, hát ezután sem kellene semmit se tennie.
Letette a lányt, szinte mintha már megijedt volna tőle, majd keresett magának egy ülőalkalmatosságot és lerogyott rá. Cear szavai, és színtelen hangszíne összerezzentette. Még az is eszébe jutott, hogy Junnak van igaza, amikor befutott az a Mito gyerek a cukrászdából. Felállt, nem is, felpattant ültéből. Rombolni lett volna kedve. Itt senki nem érti meg a helyzetet? A vezérük, áhh mit, a barátjuk meghalt! Visszarogyott a székre lassan és a földet bámulva temette az arcát kezeibe, bár teljesen száraz maradt a szeme. Most nem tudott volna sírni. Attól sokkal dühösebb volt.
Elfogadni egymást úgy ahogy van...
Timidus felé sandított. Egy gyilkost látott benne, aki talán nem önkezével, hanem másokkal végezteti el a piszkos munkát, közben meg adja a jófiút.
Egyikőjüknek se lenne igaza?
Talán igaza van a kislánynak. ....
Újra Timidusra nézett lopva azt keresve, hogy mit gondolhat de arról a hüllőről semmit sem lehetett leolvasni. Mit is várt tulajdonképp egy programtól?
Vagy csak ő lenne ennyire vak?
Elborítja az egyesek-és-nullák iránti gyűlölete?
Talán...
Felállt végre és nem ült vissza.
- Nem megy. Már végképp nem tudom kiben bízhatok meg. Én Anat céhébe léptem be - várt egy kicsit, hogy kimondja e, de végül is? - és nem vagyok meggyőződve arról, hogy az utódja nem egy pet bábja lesz. Sajnálom, de nem tudok rá nem ellenségként tekinteni. A dojo, és most Anat halála után nem. - Elindult kifelé. - Elmegyek. -

by Ajánlott tartalom

Zeneterem

Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem

Re: Zeneterem