Re: Erdőség #1

by **Szophie** Pént. Jún. 20 2014, 20:34

Shukaku

Újra találkozni akartam a lánnyal, ez nem volt kérdés. Úgy éreztem, beszélgetnem kell vele, meg kell ismernem jobban. A mi kis beszélgetésünknek még korántsem volt vége ott és akkor, ezt éreztem. Egyszerűen kötelezőnek tartottam, hogy folytassuk azt, amit ott elkezdtünk. Hogy legalább arról meggyőzzem a lányt, hogy nem kell engem magáznia. És hogy jobban meggyőződhessek arról, hogy milyen gonosz is az ártatlanság álcája alatt. Persze ez így van rendjén.. Mindenkiben van egy kis gonoszság. Főleg a papokban és a kisgyerekekben, a legtöbbjükben elfojtott indulatok lakoznak. Még reggel küldetem egy üzenetet a lánynak, hogy szívesen fojtatnám vele közösen a vadászatot - persze állatölés nélkül, puszta megfogással -, amit legutóbb abbahagytunk. Megküldtem neki a koordinátákat is, ahol várni fogom, és a kora délutáni időpontot is.
Most sokkal nagyobb kihívás után néztem, mint az előzőek. Vezér természetesen megint nyafogott, hogy neki kihívásra van szüksége, úgyhogy úgy döntöttem, bevesszük magunkat egy nagyon sűrű, dús növényzetű, sötét erdőbe. Nem éppen kislányoknak való hely, de azt hiszem, Shukakunak nem lesz gond itt vadászni, amíg az erős és nagy sárkánya vigyáz rá. Egyébként sem tűnt olyannak, aki egy erdőtő megretten, habár azt kinéztem volna belőle, hogy a sötétben még fél. Nem is azt mondom, hogy kicsinek tartom, mert nem, hiszen én magam mondtam, hogy nem lehetek sokkal idősebb nála. De a mi korunkban az a kevéske eltérés is kinézet és fejlettségbeli különbségeket mutat. Ez a legkülönösebb ezekben az években.. Alig két éve még én is kis töpszli voltam, akit senki sem nevezhetett volna komoly, határozott döntéseket hozni képes embernek. És mégis elirányítottam komoly vállalatokat már akkor is. Most viszont már senkinek sincs kétsége afelől, hogy alkalmas vagyok vezetőnek. Csakhogy most már nem kell ezzel foglalkoznom, mert egy játékban ragadtam. >.>
Az erdőbe még nem hatoltam be, csak nézegettem a sűrű bozótot, miközben egy fának dőltem, és úgy vártam a lányra a megbeszélt helyen és időben. Remélem, nem utált meg legutóbb, és eljön végül. Vezér unatkozva ásított egyet, ezzel jelezve, hogy hamarosan akár kezdhetnénk is már a beígért vadászatot. Nyugalomra intettem még egy csöppet. Nem kell sokat várnia már, ha minden a megfelelően alakul..

by **Shukaku** Pént. Jún. 20 2014, 20:53

/Szophie/

Az üzenetek és a hírek még itt is megtartották azt a fura tulajdonságukat, ami oly nagyon jellemző volt rájuk a kinti világban is. Természetesen Murphy hetedik törvényéről van szó, miszerint ha végre nekilátsz valaminek, előbb még valami mást kell csinálnod. És mint Murphy törvényei, ez is állandó érvényű volt, és nem nagyon zavartatta magát akkor sem, ha éppen egy virtuális valóság univerzumában kellett érvényesülnie. Persze ez is csak azt mutatta, hogy mennyire is valós a Kayaba által megtervezett valóság. Tehát amint Shu elkezdte rendebarkni a vitrinjét, kicsit kitakarítgatni az amúgy teljesen tiszta emléktárgyakat, már csak annak az érzése és a tudata miatt is, hogy ő bizony rendszerető és pedáns valami, szóval amint ezt elkezdte, megcsörrent az üzenetjelző hang, és már fejezhette is be, hogy elolvassa a levelet. Gyorsan átfutotta, füttyentett Timidusnak, aki kelletlenül ugyan -hiszen úgy számolt, hogy az értelmetlen takarításban kell segédkeznie- de odaröppent, majd neki is felolvasta Szophie írását.
-Megyünk.
-Gyorsan eldöntötted.
-Ott lesz Vezér is.
-Hát… valószínűleg. Ennyire megkedvelted?
-Még nem. Rá akarok jönni, hogy Inu miért utálja.
-Igaz. Ezt én is szeretném megtudni.
-Akkor ezek szerint már te is döntöttél. Indulhatunk?
-Még nem. Egyrészt megint túl hamar érnénk oda, másrészt láthatod, hogy valaminek éppen a közepén járok.
-Te mindig valaminek a közepén jársz. Rosszul osztod be az idődet.
-A legtöbb időmet te osztod be.
-Te pedig még azzal a kis maradékkal sem tudsz ügyesen gazdálkodni.
-Te hogyan csinálnád másképpen?
-Nem terveznék bele takarítást.
-Néha ez is kell.
-Nem kell.
-Jó… nem kell… de miközben törölgetem, aközben nézegethetem is.
-Nézegetheted anélkül is.
-De az úgy nem ugyanolyan.
-Persze. Úgy lenne értelme, és nem csinálnál felesleges mozdulatokat közben.
-Ha Aladin nem akarta volna letisztítani a csodalámpát, akkor nem került volna elő a Dzsinn sem. Szóval nem haszontalan.
-Jogos.
-Mi? Izé… hát persze, hogy az!
-Akkor várok. Az odaút készülődéssel együtt harminc perc. Ezernyolcszáz, ezerhétszázkilencvenkilenc…
-Magadban, kérlek!
A lány megírta az üzenetet, miszerint köszönik a meghívást, és ott lesznek. Természetesen Timidusnak nem kellett a nullát elérnie, hisz az idomár előbb megunta az ütemes kattogást, amit előszeretettel hallatott várakozás közben, így hát természetesen odaértek a megbeszélt helyre, ahol Szophie várta őket. Mindketten meghajoltak, és köszöntötték.
-Szervusztok.
-Hali!

by **Szophie** Pént. Jún. 20 2014, 21:51

Csendesen várakoztam, habár nem túl hosszan. Előbb érkeztem jóval, mint a lánynak írt időpont, és ő pontos volt. Mire odaért, már a fűben hasaltam, és egy kis virágon mászkáló katicát figyeltem szórakozottan. Vezér is épp ennyire elmerült a bogarak világában, csak ő kicsit másképp. Úgy látszik, most, hogy visszatért a jó idő, ő is visszatért régi szokásaihoz, amiből azt hittem, már kinőtt. Először egy méhecske kezdett el körülötte körözni, ami öreg hiba volt. A méh részéről. A farkas eltökélt célja lett ugyanis rövid időn belül, hogy elkapja a rovart. A szájával. Hiába mondtam, hogy ez nem jó ötlet, mert az megcsípi a szájpadlását vagy a nyelvét, ez különösebben nem érdekelte. Itt úgysincs fájdalom.. Egyébként tényleg nem lett belőle baj. Egy kis körözéses üldözés után ugyanis a rovart elkapta, összerágta (?), majd úgy, ahogy volt, kiköpte. Bogárgyilkos. Nem mintha megsirattam volna a méhecskét, de azért igazán beérhette volna a farkasom is az elhessegetéssel. Amikor ezzel a művelettel végzett, egy kicsit pihent, azután kiszemelt magának egy szöcskét, majd neki állt szöcskészni. Bemelegített az igazi vadászathoz.. Természetesen ezt a szokását is ismertem már, hiszen nagyon-nagyon pici korától kezdve csinálta már ezt. Kiszemelt magának egy áldozatot, és elkezdte üldözni. Viszont az a legkülönösebb az egészben, hogy akármennyi pontot raktunk eddig gyorsaságra, vagy akrobatikára, még mindig gondot okoz neki egy nyomorult szöcske elkapása. Most is.. Fenekét a magasba tartotta, és farkát meglengette, majd ugrott. De a szöcske is. És nem sikerült elkapni. De persze nem csüggedt a pet, hanem új erőre kapott, és üldözőbe vette prédáját, remek ragadozóhoz híven. Aki valószínűleg szívbajosan, de kitartóan ugrándozott a farkas elől, akinek sosem sikerült mancsai közé kerítenie a rovart. Elgondolkodtam már egy párszor a lehetőségen, hogy talán azért van ez, mert nem is akarja elkapni. De végül valahogy mindig elvetettem az ötletet.. Hisz mi oka lenne erre? Puszta játékból? Fogalmam sincs. Viszont soha nem is kérdeztem meg. Annyira nem is érdekel. Talán abba is hagyná ezt a szokását, ha egyszer rákérdeznék ennek eredetére, pusztán azért is, mert úgy tudná, hogy figyelem, és jót mulatok magamban rajta. Hiszen ilyenkor tényleg aranyos volt, és vicces is. A fűben kúszott, orrát előre nyomva, majd vetült, és... megint elvétette. De aztán újra neki állt a műveletnek, és újra. Egészen addig, amíg a szöcske tökéletes haditervet kitalálva Shukaku szoknyácskájára nem ugrott. Vezér pedig óvatlanul utána ugrott, nem is figyelve az ismerős szagra vagy a lányra. Persze az utolsó pillanatban észrevette, hogy talán nem kéne szegény Shut feldöntenie, így végül egy szédületes fékezés közben megállt pontosan a lány lába előtt. A pupillái is kitágultak a hirtelen eseményektől, és meg sem tudott szólalni egy ideig, csak ült, és nézte a lányt meg a sárkányt. És természetesen kereste a bajkeverő szöcskét, aki azóta nyugodtan, és biztonságban tudva életét tovább szökdécselt.
Én pedig rémülten futottam oda a lányhoz, amint megláttam, hogy Vezér felé közeledik, most pedig nagyokat sóhajtva álltam mellette, örülve, hogy nem lökte végül fel a szeleburdi petem a lányt.
- Sziasztok, és elnézést. - mondtam egy enyhe mosollyal, miközben arckifejezésemmel azt sugalltam, tényleg sajnálom. Lassan Vezér is magához tért a kábulatból, és ő is kibökött egy "Sziasztok." - ot, majd egy "Sajnálom." - ot.
- Örülök, hogy eljöttetek. - mosolyogtam most már teljesen nyugodtan a lányra, majd az erdő felé fordultam. - Igazából arra gondoltam, hogy.. vadászhatnánk. De csak úgy mint a múltkor. És.. közben beszélgethetnénk, és megismerhetnénk egymást. Ha nincs ellenetekre. - fogtam bele a tervem ismertetésébe, amit ugyan már megtettem az üzenetben nagyjából, de most újra el akartam mondani azért.

by **Shukaku** Pént. Jún. 20 2014, 22:14

Természetesen mindketten észlelték az igencsak gyorsan feléjük közeledő, illetve jobban mondva feléjük száguldó farkast, és Timidus gyorsan újra fel is mérte a terepet, hogy rájöhessen, vajon mi elől menekül a pet, de a legjobb tippje –mivel nem talált mobot a közvetlen közelükben- csak az volt, hogy Szophie elől, ami a legutóbbi találkozásuk alkalmával lejátszódott jelenetek után nem is tűnt annyira valószínűtlennek. Shu persze nem erről az oldalról közelítette meg a dolgot, ő abban a hitben élt, hogy Vezér azért rohan ilyen sebesen hozzájuk, hogy üdvözölje őket. Mindenesetre egyik eset sem adott magyarázatot az utána történő megszólalásokhoz, így mindketten értetlenül néztek hol egymásra, hol Szophieékra.
-Miért kérsz bocsánatot? Nem történt semmi.
És valóban nem történt semmi. Azt sem lehetett tudni, hogy vajon sérültek-e volna, ha a farkas véletlenségből beléjük botlik, a szó legszorosabb értelmében, de mivel ugye ez az eset nem állt fent, így egyáltalán nem volt okuk semmifajta bocsánatkérésre.
Az ennél csak még furcsább volt a lánynak, hogy a másik idomár elmondása szerint örül annak, hogy eljöttek. Ennek az eseménynek a bekövetkezéséhez igen csekély reményeket fűzött azok után, hogy nagy szerepe volt abban, hogy a legutóbbi találkozásuk ne pozitív emlékként maradjon meg a fejében. Ugyan legfőképpen még mindig Daneet okolta, hiszen a kiváltó ok természetesen a fiú modortalansága, pimaszsága és nyomulása volt, de bizonyára reagálhatott volna rá másképpen is, csak annyi sértés után egyszerűen már nem tehette meg, hogy elengedje a füle mellett. Megváltozott, ha nem is ő, de a világ körülötte igen. Itt már nem kellett meghúznia magát ha sértegették és gúnyolták, és Danee sem volt erősebb nála, aki megverhetné, ha megvédi magát. Itt kimondhatta amit gondolt, és legfőképpen elmondhatta az igazát, márpedig ezt nem fogja kihagyni amikor Timidust bántják. A saját maga becsülete nem is volt annyira fontos, hiszen az nem érdekelte, hogy Danee mit gondol róla, de Timidust ne sértegesse, mert ő aztán tényleg nem érdemelte meg. Csodálkozott ugyan, de örült annak, hogy Szophie még ezután is érdeklődik felőle. Mosolyogva bólintott a javaslatra.
-Rendben. Vadásszunk. Nincs ellenükre.
-Yap!
Az a része viszont, hogy ebből beszélgetés is kerekedne… na az már nagyobb falat volt.

by **Szophie** Szomb. Jún. 21 2014, 12:19

Szívroham közeli állapotban voltam, amikor a farkasom majdnem feldöntötte a lányt. Egy ilyen köszöntés felérhet akár egy örök összeveszéssel is, vagy legalább nézeteltérésekkel. Bocsánatkérések közepette rohantam a lányhoz, remélve, hogy nem ijedt túlságosan meg a felé rettenetes lendülettel tartó farkastól. Szép kis kezdet, mit ne mondjak.. Rolling Eyes

De nem így történt. Nem ijedt meg. Vagy ha igen, akkor ezt nem mutatta. Sőt, azt sem értette, miért kérünk elnézést. Ezt nem értettem. Most vagy lehet, hogy szereti, ha feldöntik, vagy ez vele sokszor megtörténik, és már lepörög róla, vagy nem tudom. Viszont amit észrevettem, hogy most tegezett. Ez jó jel, tetszett.
- Hát.. hogy megijesztett. - mondtam ráncolva a homlokom. - Vagy.. azt hittem, hogy megijesztett, és azért. - próbáltam valahogy kifejezni a gondolataimat, de nem igazán ment.
- Mert elvárja, hogy bocsánatot kérjek. - bökött fejével felém Vezér. Szép, a végén még én leszek a rossz, amiért megmondtam Vezérnek, hogy ha rosszat tesz valakivel, még ha nem is szándékosan, illik bocsánatot kérni. Pedig én csak illemre akarom nevelni. Egyébként jól tudta, igen, most is elvártam, hogy elnézést kérjen. Hiszen mégis csak majdnem fellökte szegény Shukakut. A mamlasz farkasom..
Aztán elmondtam újra, hogy miért is hívtam ide őket. Ők pedig nem öltek meg a tervért, sőt, tetszett is nekik. Persze igazi nagy lelkesedésnek nyoma sem volt, de legalább nem ellenkeztek, és Shukaku még mosolygott is. Ennek örültem. Nincs is jobb, mint a mosoly. Kivéve ha nem őszinte, az kevésbé jó.
Beleegyezésükre elindultam az erdő felé, vagyis inkább Vezér után, aki abban a pillanatban, amint lehetősége volt rá, elfelejtve a szöcske esetet, kilőtt.
- Verseny! - kiáltotta vissza, miközben mára fákat kerülgette. A fejemet fogtam, majd felsóhajtottam.
- Most nem ezért jöttünk! - kiáltottam utána.
- Dehogynem! - azzal már ugrott is egy bokorba, hogy első áldozatát elkapja. Előttem pedig ugrott is fel a panel, mely jelezni kívánta, hogy fogtunk valamit.
- Azért jöttünk, hogy vadásszunk. És miért ne játszanánk közben? - a verseny az nem játék, mondhattam volna. De én tudom a legjobban, hogy a játék is lehet verseny. Ő csak engem utánoz, engem, aki mindig nyerni akar. Azért valami ragad rá is az én személyiségemből, habár egyre jobban érzem, hogy csak a rosszat tanulja tőlem. Felsóhajtottam, Shukakura néztem, majd elindultam a farkasom után, nehogy elveszítsem szem elől. Akkor aztán keresgélhetem.. megint. Már volt rá példa..
- Izéé.. Ami a múltkorit tekinti.. - motyogtam csendesen, amikor egy ösvényre kiérve Shukaku mellé lépdeltem. - Sajnálom, hogy úgy kellett elmenned. - hajtottam le a fejem. Hisz végül is az én hibám, volt, hogy egy helyen akartam őket tudni. Őket, akik nem jönnek ki jól egymással.

by **Shukaku** Vas. Jún. 22 2014, 09:25

-Megijesztett?
Kérdezett vissza a lány, most már tényleg nevetgélve, és őszinte mosollyal az arcán.
-Dehogy ijesztett meg! Miért tette volna? Már találkoztam Vezérrel, és akkor sem akart bántani, és nem hiszem, hogy azért hívtatok volna ide, hogy bántsatok. Meg nem is úgy futott, mintha engem akarna megtámadni. Egyrészt Timidus nem állt elém, tehát tudtam, hogy nincs veszély, meg ha a farkas támad, olyankor behajlítja a hátsó lábait, és ugrani készül, most pedig csak üldözött valamit.
Ebben a pillanatban jut el hozzá is az, amit csak úgy reflexből, a látottak alapján mesél, és azonnal röstelkedve a farkasra pislant.
-Sajnálom, hogy miattam elszalasztottad a zsákmányodat…
Timidus természetesen inkább meg sem hallja ezt a buta feltételezést, hogy esetleg őt megijeszthette volna bármi is, így reagálni sem reagál rá. Ezután azonban úgy tűnik, hogy a pet annyira nem vette a szívére a szöcske megmenekülését, ugyanis már rohan, és ugrik is a következő bokorba, és versenyre hívja ki a sárkányt. Timidus csak elvigyorodik, egyetértően bólint, de ő nem iramodik előre, hiszen nincs rá szüksége, hogy felesleges köröket tegyen meg, és elpocsékolja a kitartáspontjait. Inkább körbekémlel, hallgatózik, és szép lassan, nyugodtan, cserkészve indul el az egyik kis szikla irányába. Felpattan rá, bekukkant felülről, majd egy ugrással lent is terem, aminek éltelen kotkodácsolás a következménye. Persze nem láthatunk szerteszét szálló tollfelhőt, a szárnyas már el is iramodik a másik irányba, a pet pedig leheveredik a kőre, és igazgatni kezdi a tollait. Ő nem rohan sehova, és a múltkori eset miatt, most inkább azt tartja fontosabbnak, hogy a társa mellett maradjon, és szemmel tartsa őt, meg persze Szophiet.
Arra, hogy a másik lány újra felhozza a múltkori esetet, nem nagyon tud mit mondani… mármint az igazságon kívül. Megrázza a fejét, és gyorsan igyekszik terelni a témát.
-Nem számít… nem a te hibád volt…

[csirke]

by **Szophie** Vas. Jún. 22 2014, 12:27

Hát.. azt hittem. De ha nem, akkor csak jó. - mosolyodtam el. - Nem is azért, hogy bántani akarna.. De az emberek akaratlanul is megijednek általában, ha ilyen sebességgel közelít feléjük valaki. Attól tartanak, hogy fellökik őket, és megsérülnek. Persze ebben a világban ez máshogy működik - ha a rendszer nem érzékeli támadásnak, nem lesz semmi gond -, de azért ezek a reflexek megmaradnak. Én tuti megijedtem volna. - vontam vállat.
- Mrrhh.. Legközelebb nem lesz ilyen szerencséje. Többet nem lóg meg. - morgott Vezér, a fűbe meredve, mintha csak megtalálhatná még a szöcskét, amely már bizonyosan jó messze jár. Na meg mintha legközelebb nem szalasztaná el ugyanúgy.. Eddig még soha egyetlenegyet sem sikerült elkapnia, miért lenne ez legközelebb másképp? Lehet, hogy ezek a szöcskék itt arra vannak programozva, hogy mindig meglógjanak.. Persze azért legbelül szurkolok a farkasnak. És a próbálkozással sosincs baj, legalább leköti magát valami hasznossal. Mert véleményem szerint ez hasznos elfoglaltság. Játszik, kifárad, és nem morog annyit, mint máskor. Ilyenkor szinte egészen vidám a pet.
Aztán elkezdődött a hajsza, vagyis a vadászat, melyben úgy igazán a petek vettek részt. Néha elgondolkodom azon, milyen lennék más kasztban.. És mindig rájövök, hogy akkor bizony még mindig az első szintet taposnám csak, vagy legalábbis jóval lejjebb járnék, mint most. Ez a vadászat dolog sem menne ilyen egyszerűen, mint most. Nem hiszem, hogy képes lennék csak úgy a bokorba ugrani, mint Vezér. Habár egyszer azért kipróbálnám.. Vajon én is észreveszem olyan egyszerűen a mobokat, mint a farkasom?
Bólintottam. - De ugye tudod, hogy a tiéd sem? - kérdeztem vissza, fürkészve nézve a lányt. És tényleg így is gondoltam. Nem rajta múlott.

by **Shukaku** Vas. Jún. 22 2014, 13:44

-Igen. Itt nem így működik, és mindketten láttuk, hogy nem akar támadni, így nem ijedtem meg… meg… miért támadna meg egyáltalán?
A sárkány elégedetten tekintett társa felé, hisz ha számottevő dolgot ugyan nem is sikerült vele megtaníttatnia az idők során, odáig legalább eljutottak, hogy a „jobb félni, mint megijedni” szabályt betartotta, mindig óvatos volt, és lassan hál istennek kezdte elfelejteni az állítólagos kinti világban szerzett idióta és haszontalan tapasztalatait, és alkalmazkodni kezdett az itteni szabályokhoz. Talán ennek köszönhető volt a mostani gondolkodás menete is, azaz, hogy nem ijedt meg a farkastól, mert látta, hogy az nem támadólag lép fel. Persze a támadóállás a kinti világban is érzékelhető lett volna, de ott egy farkas a sima tömegével is árthatott volna a lánynak, meg persze nem is petként tekintett volna rá, hiszen még az állítólagosan szelíd vadakkal is óvatosan kellett bánni. Azok a reflexek, amiről Szophie beszélt, sokkal inkább működtek az emberek felé, hiszen Shu már a kinti világban is inkább tőlük félt, mint az állatoktól, akik sohasem ártottak neki.
Az idomár a sárkány felé pislantott, aki úgy tűnt, nem nagyon akar bevonódni sem a beszélgetésbe, és még azt a tervét sem kezdte el kivitelezni, hogy rájöjjön arra, hogy Inu miért is nem kedvelte Vezért. Talán arra várt, hogy a farkas kezdeményezzen. Annyit legalább megtudott, hogy a versengési szándék igaznak bizonyult. Timidus azonban ésszel versenyzett. Ha fáradság nélkül is győzhetett, akkor nem futkározott vagy röpdösött ide-oda, és kíváncsi volt, hogy ezt hogyan viseli a másik pet.
Azután azonban Szo olyat kérdezett, amin Shu igazán meglepődött. RenAi még próbálta azt feszegetni, hogy ő is lehetett volna kedvesebb, meg minden… persze ő nem láthatta azt, hogy Danee miként viselkedett vele az azt megelőző események során, így nem is haragudott emiatt a lányra. Szophienak azonban úgy tűnt, nyilvánvaló volt, hogy ki volt a hibás az események ilyen módon való alakulásában. Az idomár bólintott.
-Igyekszem elkerülni, és akkor talán nem lesz baj.

by **Szophie** Vas. Jún. 22 2014, 17:14

- Nem is a támadástól kellett volna félned. Az nekem sem jutott eszembe, hogy ilyesmit tenne. - sandítottam a békésen vakaródzó petem felé. Elvetemült, de azért még nem ennyire. - Csak az eleséstől. De mindegy, a lényeg, hogy nem történt semmi. - sóhajtottam fel. Kezdtem azt érezni, hogy lassan túl lesz ragozva ez a nem ijedt meg és miért nem téma.
Aztán vadászversenye kezdtünk. Meglepődtem, hogy a sárkány milyen nyugodtsággal kezeli a helyzetet. Furcsa egy pet volt, az bizonyos. Talán azért, mert a gazdája is különös. Vezér bezzeg teljesen belelendült a vadászat témába, és orrát a földön maga előtt nyomva szaglászott mindenfelé a bokrokban. Hogy mit, azt én magam sem tudom. Nem voltam biztos benne, hogy a játékban is él az állatok kifinomult szaglására vonatkozó tény, mint ahogy abban sem, hogy ha érez is valamit, el tudja-e különíteni a szagokat egymástól. A moboknak lehet különböző illatuk?
Mindenesetre a farkas lelkesen kutatgatott, nem is törődve a sárkánnyal, akit bizony nem nagyon hatott át a versenyszellem. Vagy csak ő már annyira profi volt, hogy nem is kellett neki a kutakodás..
Közben óvatosan visszatértem a legutolsó találkozásunk boncolgatásához. A lány válaszára csak biccentettem.
- Az lesz a legjobb. - ez a legjobb megoldás ahhoz, hogy ne vesszenek még jobban össze. Egyszerűen nem fér össze Danee és Shukaku, ez világos tény.
- Amúgy.. - kezdtem bele, miközben a ruhám ujját kezdtem el vizslatni, meg cibálni, amolyan mellékcselekvésképp. - Izéé.. Ugye.. velem.. nincs bajod? - kérdeztem meg félve. Amikor csak úgy otthagyott, egy kicsit félni kezdtem, hogy valami rosszat mondtam, vagy tettem. Azóta is bennem van ez, és persze tudom, hogy nem kedvelhet mindig mindenki, de ha valami gond van közöttünk, arról legalább szeretnék tudni. Még ha azt érzem, hogy gonoszság is lapul benne valahol elrejtve.. Nem mintha bennem nem lenne. Rolling Eyes

by **Shukaku** Vas. Jún. 22 2014, 18:04

Már lassan Shu is ott tartott volna, hogy azt mondja, hogy tényleg semmiség a téma, nem számít, és hagyják, mert egy picit túlpörgették, de szerencsére Szophie megelőzte, és ő ajánlotta fel a téma ugrását. Ez nagy szerencse volt, hiszen Shu sohasem lett volna olyan modortalan, hogy egy olyan témát ugorjon, ami a másikat érdekelheti, neki pedig nem okoz gondot erről beszélni, vagy legalább is hallgatni, bólogatni, és néha-néha egy-két szóval lereagálni a hallottakat. Sokáig lehetett volna még ecsetelni, hogy miért is nem számított Vezértől arra, hogy megtámadja őt, hogy honnan is látta, hogy valóban nem akar ilyet tenni, hogy miért bízott abban, hogy a farkas időben meg tud állni, vagy ha éppen abban nem bízott, akkor miért nem zavarta volna az elesés… de ez szerencsére már mind nem számított.
Ami Timidust illette, ő továbbra is a sziklán pihent, vagy amennyiben a többiek elindultak Vezér után, úgy fölöttük körözve figyelte őket, a tájat, és a farkast. A sárkány kihasználva a képességeit már rég letett arról, hogy bokorból bokorba ugrálva derítse fel a terepet. Rengeteget vadásztak, egyrészt tudta, hogy melyik vad hol bújik meg, másrészt pedig volt keresés, észlelés és nyomkövetés képessége is. Shu arra húzta ki ezeket, hogy megtalálja az állatkákat, ez pedig nagyon jól jött a szafarik alkalmával. Egyszerűen felszállt, körbekémlelt, majd lecsapott és meg is volt a fogás. Nem kellett ide-oda rohangálni. Ha versenyről volt szó, akkor ő komolyan vette, és nem tett bele játékot. A verseny nem játék. Ráadásul még mindig szemmel kellett tartania az idomárt arra az esetre, ha véletlenül megint sebtiben kell távozniuk, vagy esetleg közbe kellene avatkoznia. Vezérben bízott, a lányban kevésbé. És ahogyan Szophie megemlítette a kérdését, be is igazolódott Timidus gyanúja. Shu leszegte a tekintetét, ideges lett, ugyanúgy a ruhájával és az ujjaival kezdett babrálni, mint a másik lány. Persze nem azért, mert takargatni valója lett volna, mindössze azon gondolkodott, hogy mennyire haragudhat rá Szophie, ha ilyet feltételez róla. Természetesen halkan ugyan, de magabiztosan szólalt meg.
-Nem. Veled nincs… csak… kérlek ne dobáld a siklókat legközelebb… és... ne erőltess olyat Vezérre, amit nem szeretne… te sem örülnél neki…
Ez volt minden, ami zavaró tényezőként emlékezetes maradt a legutóbbi találkozásukból.

by **Szophie** Kedd Jún. 24 2014, 20:34

Így hát, hogy eljött a lány, egy kicsit megnyugodtam. Ugyan nem nyugtatott meg arról, hogy nincs velem semmi baja, de ha utál is, annyira nem, hogy látni se tudjon. Nem is tudom, miért, de úgy éreztem, még egyszer legalább beszélgetnem kell vele erről-arról, ha másért nem is, hogy a lelkem megnyugodjon. Így hát kezdetét vette a vadászat, én pedig lassan megpróbáltam felvezetni a kérdésemet, habár nem tudtam nagyon, hogy tegyem azt.
Vezér közben bokorról bokorra járt, nem is foglalkozva senkivel és semmivel, kedvére nyomozgatva, futkározva. Remélem, mire ezzel végzünk, jól kifárad, és nem fog este azzal zaklatni, hogy még egy napnyugtai mobozásra menjünk ki a mezőre. A mai estére egy kád forró vizet terveztem be, melyben kedvemre lazíthatok egy picit.
Észrevettem a hirtelen reakcióváltozását. Felkapta a fejét, és mereven kezdett bámulni egy pontba. Farka izgatott csóválásba kezdett, majd lassan a fűbe ereszkedett, és úgy kúszott el a bokorig. Kivárt a tökéletes pillanatig, majd lecsapott egy vetüléses ugrással. A következő percben már a szájában fogott egy farkincát, mely egy furcsa, egér szerű lényhez tartozott.
- Mi van, macskává lettél? - nevettem észrevéve az állatot, majd odamentem hozzá, és ráböktem a furcsa kis egérszerűségre. A feje felett felugrott a név: cickány.
- Avagy cickányásszá. - mosolyodtam el újra csak, miközben elraktároztam magamban, hogy is néz ki egy cickány. Be kell vallanom, ha tippelnem kell, milyen mobot fogtunk, sosem jövök erre rá. Furcsa volt, de egészen aranyos ahhoz képest, hogy egy egérre hasonlított. Intettem Vezérnek, aki erre elengedte a még mindig farkán himbálózó állatot, aki mindeddig olyan volt, mint egy inga. Végül a mob elfutott, a farkas pedig visszatért a következő pillanatban a bokrok mélyére, új zsákmányt keresni. Nagyon úgy tűnt, mintha már el is felejtette volna a sárkány jelenlétét, vagy csak nem annyira belemerült a versenybe, hogy oda sem figyelt rá.
Ezek után végre sikerült eljutnom odáig, hogy megkérdezzem a lányt arról, ami igazán érdekelt. A válaszra csak elmosolyodtam vidáman, és bólintottam.
- Egyen meg a fene, ha még egyszer siklót fogok a kezembe! - tettem a kezem a szívemre, hogy ünnepélyesen is megfogadjam a dolgot. És ugye ha nem fogok a kezembe olyan lényt, akkor eldobni sem fogom, ez ilyen egyszerű.
- Vezér pedig.. - néztem a vadszó farkasomra egy pillanatra, aki nem is reagált ránk. Nem tudom, hogy figyelte-e egyáltalán, miről beszélünk, de ha meg is tette, nem tartotta úgy, hogy bele kellene szóljon. Persze ő nem is volt az a fajta, aki az ilyesmibe beleavatkozik. Már jól tudom, hogy mennyire a háttérbe tud húzódni, ha a helyzet úgy kívánja, vagy ha egyszerűen csak úgy érzi, neki semmi köze az emberek beszélgetéseihez. Néha én magam is megfeledkezem a jelenlétéről ilyenkor, persze hamarosan mindig magára vonja valamivel azt.
- Vezérrel ez a folyamatos veszekedés és... verekedés.. Ez egy játék. Tudom, furcsa, de így van. Legbelül ezt élvezzük mind a ketten, még ha ez nem is látszik. És ne hidd azt, hogy ez nem kölcsönös. Ő is mindig rám kényszerít olyan dolgokat, amiket én nem akarok. Régóta meg van ez az ellentét közöttünk. - magyaráztam. Habár nem voltam biztos benne, hogy a lány ezt meg is fogja érteni. Legutóbbi találkozásunkkor már rájöhettem arra, hogy ő a petekhez máshogy áll hozzá, mint mások. És az ő ártatlan kis nézetébe talán nem is fér bele a baráti csipkelődés ilyen formája. Ez a folytonos szekálás teljesen rendben van szerintem. Habár az elején én magam is megsértődtem rajta, és igazság szerint most is mindig bosszat az egész.. De a bosszantás a lényege ennek az egésznek.

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 10:35

-Egy cickány? Vele még nem is találkoztam… várj egy picit kérlek, Vezér!
Kérlelte a lány a farkast, majd lassan közelebb lépett, hogy szemügyre vehesse az állatot. Egy oposszumnak ugyan jobban örült volna, és ahhoz jobban is illet volna a fejjel lefelé való himbálódzás. Gyorsan körbepillantott, de nem találta meg amit keresett, így amikor Szophie intett a farkasnak, hogy engedje el a mobot, nem tiltakozott.
-Tudod a cickányok, amikor picik, akkor egymás farkába kapaszkodva követik egymást… mint amikor az óvodában sorban állnak a gyerekek. Egyszer már láttam ilyet, és nagyon aranyosak… azt hittem, hogy megint találok… és akkor megmutathatom…
Annyira nem volt lelombozva attól, hogy nem talált kölyköket, sőt, az kicsit felvidította, hogy vezér láthatóan belement a játékba, hogy ne bántsák az állatokat. Érdeklődve hallgatta végig Szophie szavait, a siklós részre egy kicsit elmosolyodott, majd a petre sandított, megerősítést várva. Ellentét közte és Timidus között is volt, de ezt nem veszekedésre, hanem egymás kiegészítésére és segítésére használták fel. A lány szeretett olvasni, így olvasott olyat is a sárkánynak, ami a petet érdekelte, és őt nem annyira, Timidus vadászni szeretett, Shu viszont azt nem, így itt is megtalálták a közös pontot az állatok elkapkodásával. A sárkány szeretett azonban rendesen, végezve a mobbal is vadászni, így azt is kitalálták, hogy bizonyos időnként szerezhet annyi húst, amennyit meg tudnak enni, és ezzel javult Shu főzőtehetsége a maximális szintre. Mindig megtalálták az arany középutat, és mindig ki tudtak egyezni valamiben.
-És… ezt Vezér is így gondolja?
Konkrétan feltenni a kérdést viszont már nem volt ideje a farkasnak, mert a sárkány röppent oda hozzá, jobb mancsán pedig egy ijesztő szerkezet libegett.
-What a…?!
Sikított fel a lány, ahogyan meglátta társa lábán a csapdát, és azonnal odarohant hozzá, a potionos üvegcse is a kezében termett, de a sárkány értetlenkedve csóválta a fejét.
-Mit izgulsz? Csak egyszer sebzett. Milyen fegyver ez egyébként?
-Timidus! Ez nem fegyver, ez egy csapda!
-Azt látom én is, hogy csapda, de mi ez?
-Nem úgy…
Az ijedtség lassan eltűnt, amikor látta, hogy valóban nem csökkennek tovább a sárkány életpontjai, így el is kezdte leszedni róla az itemet, ami be is került nemsokára az eszköztárába.
-Nem úgy csapda… hanem úgy, mint a hurokcsapda, amiket készítettem még az erdőben. Emlékszel?
-Yap! De mit keres ez itt?
-Nem tudom… de ezentúl óvatosabbnak kell lennünk. Biztos valaki vadászik még itt rajtunk kívül. Vagy a magasabb szint miatt került ide…
-Érdekes.
-Dehogy érdekes! Veszélyes!
-Yap! Köszi!
És a sárkány már röppent is, hogy találjon még ilyen dolgokat, amivel jelentősen megkönnyítheti és meggyorsíthatja a vadászatukat, ráadásul védelmi szempontból sem egy elhanyagolható item. Természetesen a pet már rég tovább gondolta az egészet, amíg a lány csak az ijedezéssel foglalatoskodott, és már azt tervezte, hogy miként használhatná fel a tárgyat.

[csapda]

by **Szophie** Szer. Jún. 25 2014, 12:01

Vezér várt, ahogy a lány kérte, én pedig Shukakuhoz hasonló érdeklődéssel figyeltem a cickányt. Én sem láttam még ilyet, habár én odakint sem, ellentétben a lánnyal.
- Tényleg? - kérdeztem ámuldozva, miközben felragyogott a szemem, ahogy elképzeltem az aranyos kis cickányokat egymás farkába kapaszkodva. - Uhh, de szívesen megnéznék egy olyat.*-* Oké Vezér, mostantól csak cickányokat keresünk. - mondtam a farkasnak, nyomatékosítva csak szót. Erre erőteljesen felhördült.
- Biztosan nem.
- Naaa.. kééérleeek! - kérleltem, de nagyon úgy tűnt, ő nem elégszik meg azzal, hogy csak ezeket a szőrös-farkas kis állatkákat keresgélje. Más vadra óhajtozik..
- Mint te is említetted, nem vagyok macska. Szerezz be egyet, és kérd meg, hogy fogjon neked. Engem pedig hagyj vadászni, ahogy azt illik. - mondta még az utolsó szó jogán, majd a bokrok közé vetette magát, hogy folytassa a kutatást vadak után.
- Igen, különben nem csinálná azt, amit csinál. Hidd el, régóta együtt vagyunk. Habár azt nem mondom, hogy ismerem, de ő ismer már engem. És ha nem szeretné, hogy veszekedjek vele, akkor megtalálná a módját, hogy elkerülje az ilyen helyzeteket. Persze nem azt mondom, hogy szereti, de ez is a kapcsolatunk és a mindennapjaink része. - vontam meg a vállam. Megint jó hosszan szövegeltem feleslegesen. Épp azon volt a lány, hogy a farkast kérdezze meg, aki eddig talán nem is figyelt ránk, és én is kíváncsi voltam az ő véleményére is, ám akkor furcsa dolog történt. A sárkány belelépett egy csapdába, és Shukaku nagyon megijedt. Igazság szerint én is. Még sosem láttam ilyet azelőtt, úgyhogy nekem is meglepetés volt, hogy ilyesmik is vannak. Vezérre néztem, ám mielőtt megszólaltam volna, ő már bólintott.
- Nyugi, vigyázok. - mondta komoran. - Melyik idióta ember volt az, aki ilyeneket helyezett el itt? - mordult fel. - Gondolom egy olyan, aki nem képes valódi vadászatra, és szüksége van hozzá könnyítő eszközökre. - csóválta meg a fejét. Egyet kellett értenem a farkassal abban, hogy ez nem jó mód. És ha egy vétlen játékos vagy - mint a mostani esetben -, egy pet lép bele?
- Mi van akkor, hogyha egy játékosnak már alig van élete, gondtalanul tart a védett övezet felé, várva, hogy feltöltődjön újra, és akkor lép bele egy ilyenbe? :O - néztem körbe. - Ez nagyon felelőtlen és veszélyes. - csóváltam meg a fejemet. Ekkor Vezér furcsamód odajött hozzám, és bújni kezdett a lábamhoz, dörgölőzni. Meglepődtem a hirtelen érzelemkitörésen, ám aztán lehajoltam hozzá, és vidám mosollyal arcomon simogattam a fejét, és vakargattam a nyakát. Ekkor a tenyerembe bújtatta az orrát, ami a szokásosnál is csöpögősebb volt. Sző szerint.>.< Taknyos volt a farkas._.
- Megfáztál? - néztem rá ijedten. - Vagy..vagy.. miért?!
- Csak sok a virágpor, meg a földpor. - mondta eltorzult hangon, majd a következő pillanatban egy hatalmasat tüsszentett. Nagyokat pislogva figyeltem.
- Nahh, máris jobb! - mondta vidáman, majd visszasietett a bokrok közé.

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 12:42

A lány kezdte érteni, hogy miként is zajlik ez a játékos zsörtölődés a pet és az idomár között, és a cickányos párbeszédre már csak mosolyogni tudott. Megkönnyebbült annak hallatán, hogy Vezér azért nem hajt fejet Szophie minden javaslatára, a lánynak pedig eszébe sem jut, hogy parancsot adjon ki. Persze az meg a farkas részéről volt kevéssé kedves, hogy akkor sem egyezett bele, amikor az idomár olyan nagyon szépen kérte, de egyikük sem tudhatta, hogy titkon nem fogja-e ezután keresni a rágcsálókat, hogy örömöt okozzon a lánynak. Ami viszont megjegyzendő volt Shu részéről az az, hogy Vezér saját maga ajánlotta fel, hogy Szophie szerezzen be egy macskát, és a farkas a miniboss alatt is láthatóan nem idegenkedett Álomkelő közelségétől. Jó volt látni, hogy milyen jól megvannak a petek egymással, és nem érvényesül itt a kint olyan sokszor látható kutya-macska ellentét. Ez a világ sokkal elegánsabb volt annál. Shu mosolyogva bólintott, Timidus pedig a másik pet zsörtölődésével értett egyet. Valóban csakis ember műve lehetett ezeknek a csapdáknak a kihelyezése, hiszen bár egy pet is megtehette, ő bizonyára egy csapásban helyezte volna el, és figyelemmel kísérte volna a működését. Ezeknek a tárgyaknak nem sok értelmük volt csak így széjelhagyva, szétszórva a terepen. Szophie sápítozására azonban már csak nyugodt hangon válaszolt. Hihetetlen volt, hogy a lány még ilyen egyszerű következtetésekre sem tud rájönni.
-Hogyhogy mi van akkor? Akkor meghal. Ha alig van élete, és mégis gondtalanul tart a védett övezet felé, és kis élettel még a lába elé sem néz, akkor az egy hülye, és előbb-utóbb amúgy is meghalna valahol, csak idő kérdése. Nem véletlenül találták ki a Hazatérés kristályt. Nem a csapda a felelőtlen, hanem aki úgy belelép. A szafarin vagyunk, itt nincsenek veszélyes mobok, sem csapdák. ha nem lépek bele, sohasem tudom meg, hogy hogyan működik és mi a hatása, védett területen szintúgy nem. Akkor védekezhetünk legjobban a támadások ellen, ha kiismerjük. Kiismertem. Öt életpontot sebez, egyetlen egyszer. Ha ez alatt vagytok, akkor ne lépjetek bele.
Shu csak megvonta a vállát a sárkány kiselőadása hallatán. Nem szólt bele, hiszen Timidusnak nagyrészt igaza volt, bár Shu úgy érezte, hogy azért mégis csak veszélyeztette magát valamennyire, de tudta jól, hogy Timidus sohasem fogja igazán veszélyes helyzetbe keverni őt. Bizonyára tudta, hogy a csapda nem sebez sokat. Persze a sárkánynak a nagyon alacsony esélyű valószínűtlenség már ehhez elégséges volt, de ezt nem kötötte a lány orrára, és mivel eddig beváltak a számításai, ezt ő tudásnak nevezte, mintsem megérzésnek. Amikor viszont Vezér elkezdett dörgölőzni a lányhoz, talán azt akarván bizonyítani, hogy jól megvannak, ez a kis aggódás is elszállt, és mosolyogva figyelte a jelenetet.

by **Szophie** Szer. Jún. 25 2014, 13:11

Nagyokat pislogva néztem a sárkányra, ahogy beszélt hozzám. Furcsa volt a pet. Ilyen könnyelműen kijelenteni, hogy akkor meghal.. Nem tetszett ez nekem, ez a hozzáállás. Persze részben igaza is volt, de közben nem is. Én is voltam már olyan rossz helyzetben, hogy alig volt életem. És persze haza lehet menni hazatéréskristállyal, ebben ugyan igaza volt, de.. akkor is. Mi van akkor, hogyha vannak nagyobbat sebző csapdák is? És mi van akkor, ha ezt valaki az egyes szintre rakja ki? Ott vannak olyan játékosok is, akiknek az összes élete alig 15-20 Hpt számlál. A kezdők. Akkor is úgy gondoltam, hogy ez veszélyes. Megcsóváltam a fejem, majd Shukakura és Vezérre néztem.
- Ti egyetértetek? - kérdeztem, és Vezér természetesen rögtön bólogatott. Nem mintha ő sokat törődött volna az emberek életével, kivéve persze engem. Neki mindenki csak ellenség volt, akit túl kell szárnyalni, és akinél erősebbnek kell lenni. Hogy ha ehhez ölni kell, akkor ölni kell. És ha valaki felelőtlenségből meghal, akkor neki csak egy vetélytárssal kevesebb lesz.
Persze gondolhatná az ember, hogy igen, a tízes szinten talán raknak annyi pontot az emberek az életükre, hogy ne legyen gond mindössze 5 Hp-ból. Ám senki sem garantálja, hogy az alsóbb szintekre nem viszik le ezeket. Mondjuk valakinek megtetszik az ötlet, hogy ezekkel vadásszon. Valaki olyannak, aki elég felelőtlen ahhoz, hogy ne gondoljon más játékosokra. A kezdetek erdejében elhelyezni egy ilyet elég veszélyes lenne az ott kószáló alacsony szintű, kezdő játékosok számára.
- Amikor még kicsik voltatok, és gyengék.. Nekem sem hiszem, hogy annyi életetek lett volna, hogy 5 Hp vesztés ne lett volna nagy dolog. A kezdőknek alig 10-20 Hp-juk van. És bizony még sok a kezdő. Ha csak egy valakinek is jut eszébe, hogy levigyen egy ilyet az alacsonyabb szintekre.. - csóváltam meg a fejem. Nem szerettem a halálra gondolni. Gyűlöltem azt a sok fekete nevet. Egyre kevesebb a játékos a saoban. Egyre több az ártatlan áldozat. Hiszen Brumit is a kukából mentettem ki, nem is olyan régen. Azóta is csak az egyes szintet tapossa, és nem igazán tud jól vadászni. Egyszerűen nem erre termett. Az élete csekély, és bizony van olyan felelőtlen, hogy belelépjen önkéntesen is akár egy csapdába.
- Sok gyerek játszik ezzel a játékkal, akik felelőtlenek, és nem tudnak magukra vigyázni. - sóhajtottam fel. - Ők is halljanak meg egy ilyen miatt? Persze te talán nem is tudod annyira értékelni az emberek életét, hiszen ez a te világod. - Vezérre néztem, aki ugyancsak nem értékeli ezt. Legalábbis akármikor megölne valakit, ha engedném neki. Nem azért, mert gonosz, egyszerűen csak nem tudja felfogni a halál fogalmát. Nem mintha én igazán érthetném.. Csak azt tudom, hogy azoknak szörnyű, akiket itt hagynak a meghaltak. És annyit tudok, hogy elszeretném kerülni, hogy ilyen ostobaságok miatt, mint ez a csapda, ártatlanok essenek el.

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 13:31

Timidus nem olvasott jól le érzelmeket az emberek arcáról, máshonnan pedig nehéz volt, hiszen ezeknek a fura lényeknek se fülük se farkuk nem volt ahhoz, hogy kifejezzék, hogy mégis mit akarnak tenni a következő pillanatban. Mindenhez ki kellett nyitni a szájukat, amiből jelenleg csak az örökös értelmetlen aggodalmaskodás áradt. Azonban ezt a nézést, ezt az értetlen pislogást, amit most Szophie mutatott felé, jól ismerte. Az emberek állandóan értetlenkednek és hülye dolgokat kérdeznek ahelyett, hogy egy kicsit is elgondolkodnának mielőtt megszólalnak. Persze Vezér, aki pet volt, azonnal megértett mindent, és egyet is értett a sárkánnyal. Látszott, hogy kik itt az értelem képviselői.
-Kardforgató, harcos, árnyharcos, íjász. Egyedül ők halhatnak bele azonnal kezdőként, ha öt életet sebződnek. Persze megint feleslegesen aggódsz olyan dolog miatt, amit még ki sem próbáltál. Rengeteget vadásztunk már az első szinten, és a szafarin is azokon a területeken, ahol alacsonyabb szint kell a vadászathoz. Most találtunk először ilyen szerkezetet. Amíg nem tudod, hogy ezeket a csapdákat el lehet-e egyáltalán helyezni kis szinteken, addig ne csinálj ebből ekkora ügyet.
Arra, hogy a lány ilyen könnyen vont párhuzamot a gyerekek és a felelőtlenség között, már Shu is elhúzta a száját. Persze, a gyerekek hülyék és belelépnek a csapdákba, ez egyértelmű. Imádta a felnőttek ilyen felfogását, meg az örökös védelmező szerepet, amit magukra és rájuk akartak erőltetni, hogy fontosnak tűnjenek. Milyen jó volt, hogy ebben a világban már ő sokkal erősebb volt jó pár felnőttnél… persze ettől még nem tudtak letenni erről a szokásukról, hogy felelőtlennek nevezzék őket.
-Megígérem, hogy megpróbáljuk letenni a csapdát a Kezdetek erdejében, és ha sikerül, akkor majd felhívjuk erre mindenki figyelmét. Így jó lesz?

by **Szophie** Szer. Jún. 25 2014, 14:04

Fogalmam sincs, a harcművészt és a lovagot miért is hagyta ki, habár az idomárt valószínűleg azért, mert az alap pontozásunk eleve több életet ad, mint 5 Hp. Valószínűleg akkor a lovag és a harcművész kaszt is. Nem tudom, nem igazán vagyok tisztában ezekkel. Annak idején csak felszínesen futottam végig a többi kaszt leírását, és azóta sem ástam bele magam ebbe a témába, mivel soha eszembe sem jutott, hogy kasztot váltsak. Akkor mégis mi a franc történne Vezérrel? Még belegondolni sem szeretnék. Nem, ez a kaszt a legtökéletesebb számomra, azt pedig elképzelni sem tudom, hogy miután valaki kikeltett egy petet, és nevelgette, hogyan válthat azután egyáltalán kasztot. Ezért más idomárnak lenni. Nálunk ez nem abból áll, hogy egyszerűen a kardot lecseréljük egy íjra. Persze nem akartam veszekedni a sárkánnyal, csak aggódtam, és ezt neki is meg kellett volna értenie. Lassan egyre több érvet sorakoztatott fel az álláspontja mellett, én pedig egy picit megnyugodtam. Persze nem kéne mindig arra gondolnom, hogy mi lenne, ha... A sárkánynak igaza volt, nem kéne - hogy az ő szavaival éljek - ekkora ügyet csinálnom a dologól, amíg nem is ismerem jobban a dolgokat. Feleslegesen aggódom, de furcsa. Nekem még soha nem mondtak ilyesmit, habár tény, hogy kevés dolog van, ami felizgat. Vagy ha van is, akkor az olyan, hogy megtartom magamnak. Ilyesfajta vitákba ritkán bonyolódom, mint a mostani.
Végül az nyugtatott meg a legjobban, amit Shukaku mondott. Elmosolyodtam, és vidáman bólintottam egyet.
- Jó lesz, köszönöm. - ezzel le is kívántam zárni a témát, és egy új felé kanyarítani a beszélgetést.
- Emlékszel még, hol hagytuk abba a beszélgetést legutóbb? Mielőtt elfutottál szarvasozni. - kuncogtam. - A petekről beszélgettünk, meg olyasmikről, amit te tudsz róluk, de én mondjuk nem tudhatom.. És megkérdezted, hogy biztosan akarom-e, hogy mesélj erről, mert nem szeretnéd, hogy megharagudjak.. Szóval... nem fogok megharagudni, ígérem. De kíváncsi vagyok. Talán segíthetnél jobban megérteni Vezért.. Tudod én nem nagyon értek az állatokhoz, habár odakint - utaltam a kinti világra - voltak kutyusaim, de én még akkor nagyon picike voltam, és inkább apu nevelte őket, mintsem én. - ekkor azonban deja vu, hirtelen meghallottam magam mögött valamit a bokorban. Legutóbb is egy állatka zavarta meg a beszélgetést, most is.
- Egy pillanat. - mondtam, és reméltem, hogy közben megvár most, és nem fut el megint egy szarvas után.. Lopakodva a bokor elé mentem, míg Vezér a másik oldalra, aztán ő hátulról megijesztette a vadat, hogy az felém fusson, én pedig futtában elkaptam. Legalábbis ez volt a terv. Csakhogy az elefánt - egy hatalmas bokorról volt itt most szó - annyira megijedt, hogy majdnem eltaposott, így aztán menekülnöm kellett előle. Persze elég sok pontot tettem a gyorsaságomra hála Istennek, és végül sikerült egy pillanatra hozzá érnem.. De azért elefánt? Itt???? Kissé értetlen fejjel meredtem a néztem az elszelelő mob után..

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 14:43

Az észérvek mindig győznek olyanokkal szemben, akik nem túlságosan hülyék, hülyékkel pedig ugye nem éri meg vitázni, ezen az alapon nyugodva pedig Timidus két dolgot tudott meg. Egyrészt, hogy meggyőzte a lányt, mivel az elhallgatott és beleegyezett a javaslatukba, másrészt, hogy ő sem tartozott a hülyék közé, legalább is nem mutatta eddig sok jelét annak, hogy túlságosan idióta lenne. Mindössze az a logikátlanság és kuszaság jellemezte, ami minden emberre jellemző volt, emiatt pedig nem lehetett rá haragudni.
Őszintén szólva Shu egyáltalán nem emlékezett arra, hogy hol hagyták abba a beszélgetést. Legszívesebben elfeledte volna azt az egész napot, hála Daneenak. Arra emlékezett, hogy probléma adódott a magázódásból, meg arra, hogy Szophie megsértődött, de most meg pont azt kérte, hogy meséljen neki. Ez jó volt, Shu nagyon szeretett mesélni az állatokról, de az volt a bibi, hogy fogalma sem volt, hogy miről meséljen. Ha feltűnt egy állatka, például mint pár perce a cickány, akkor eszébe ötlöttek ilyen érdekességek, amikről beszélni tudott… de az, hogy meséljen az állatokról… pff! A Földön jelenleg tízmillió faj él a magasabb szerveződési szinteken, és akkor a baktériumokat bele sem számolta. Ha most ebből mondjuk csak a szárazföldieket nézik, az még mindig hat egész öttized millió körül mozog, ami még mindig egy picit sok, és nem valószínű, hogy lenne annyi idejük. Azonban amíg ezen gondolkodott, a lány Vezérre terelte a szót, amivel jelentősen megkönnyítette Shu dolgát. Már éppen válaszolni akart, amikor Szophie úgy döntött, hogy most ő lép le, egészen egy bokorig… és utána elefánt. Shu ugyanolyan csodálkozva nézte a vadat, ahogyan a többiek is, Timidusnak viszont két dolog jutott eszébe. Egyrészt, hogy mennyi húst lehet egy ilyen hatalmas állatból szerezni, másrészt, hogy mekkora lehet az a kígyó, ami a könyvben megevett egészben egy elefántot. Amikor Shu azonban feleszmélt, egy párat pislogott még, majd elmélkedni kezdett.
-Ez nem egy bika volt, márpedig azok szoktak csak egyedül járkálni…
Óvatosan odalopózott a bokorhoz, és félrehajtotta az ágakat. Igaza volt, a tövében a nagyhoz tartozó minielefánt lapult meg.
-Engedjetek neki utat… nem lenne jó, ha a másik visszajönne érte…
Kis nógatással kitessékelte a borjút a bokorból, aki el is indult abba az irányba, amerre Szophie elefántja robogott el.
-Cickány, csapda, elefánt… csupa olyan állat, akikkel eddig nem találkoztunk...
Mosolyogva merengett maga elé, és örült, hogy mindez azt jelzi, hogy Kayaba bácsi még mindig tartogatott meglepetéseket a számukra.

[ Itt is egy elefánt Very Happy

]

by **Szophie** Vas. Jún. 29 2014, 20:59

Fogtam egy elefántot. Egy bokorban... Ez a tény valahogy letaglózott egy pár pillanatig. Sőt, talán pár percig is. Igazból csak álltam, és pislogtam a porra, amelyet maga után hagyott az állat. Még a tenyeremben éreztem a bőrét, amelyet megérintettem. Nekem.. nekem tényleg a kezemhez ért egy elefánt! Vagyis a kezem ért egy elefánthoz.. És.. Itt! A bokorban. Az erdő közepén! E-le-fánt! Közben persze fél füllel hallgattam Shukakut, és a fejtegetését az elefántok szokásairól. Vagyis arról, hogy nem szoktak egyedül járni a nőstények.. A következő pillanatban egy újabb, kcsi elefánt rohant el mellettem. Már amennyire kicsinek lehetett ezt nevezni. És én természetesen meg sem lepődtem... Na jó, de. Egy elefánt még oké. De kettő?
- Nézzük már meg, nem lapul-e még egy egész csorda a levelek alatt. - vigyorodott el Vezér, már amennyire azt a vicsort annak lehet nevezni. Nos igen, igaz, ami igaz, egy ekkora bokorban egy elefántnak jól el kellett bújnia. Vagy legalább tökéletesen kellett lopakodnia. Vagy nem tudom. Hogy fért el egy ekkora bokorban? Hogy voltam ennyire... figyelmetlen? Hiszen az ember csak észreveszi, ha mellette a bokorban egy ELEFÁNT lapul.
Lassan - tényleg nagyon lassan - kezdett visszatérni az élet az arcomba, miközben felfogtam, hol vagyok, miért, és hogy egyáltalán ki is vagyok.. A következő pillanatban viszont nagy hirtelen elmosolyodtam, és Shukaku mellé léptem.
- Szóval.. hol is hagytuk abba? - kérdeztem magamtól, majd rájöttem, és akkor hirtelen folytattam. - Szóval mit tudsz a farkasokról? És úgy alapjáraton van valami különlegesség a petekkel kapcsolatban, amire rájöttél még? Vagy Timi osztotta meg veled.. Vagy.. vagy.. Szóval Vezérrel kapcsolatban.. - modntam összevissza a dolgokat, mert pontosan én sem tudtam, mire is vagyok kíváncsi. Akármire, ami hasznos lehet a kapcsolatomat nézve a petekkel. De tényleg akármi és minden érdekelt..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 06:41

Shun nem annyira a meglepődés és a döbbenet, mint inkább az öröm érzése lett úrrá, hiszen az elefánt megjelenésében ő mindösze Kayaba eddig is csodálatos művének a kiteljesedését látta, és boldog volt, hogy megtudta, hogy egyáltalán nem fedezte még fel az összes állatot, és akármennyit járkálhatnak ő és Timidus a szinteken, ez a mesevilág mindig tartogat majd számukra meglepetéseket. Szerencsére volt ideje ezen ámuldozni, mert Szophie viszont láthatóan leblokkolt a nagytestű emlős láttán, de a kérdése így is elért hozzá, így hát felcsapta a füzetét, és elkezdett mesélni.
-Ugye azt tudjuk, hogy a farkas nem egy ritka pet, de két faja ismert mind a pete között, mind a mobok között. Van ugye a sima farkas, mint Vezér, és van a démonfarkas, aki a könyv szerint ritka pet. Ami érdekes, hogy a mobok között is kettő van belőlük, ugye ott is van sima farkas az elsőtől a hetedik szintig, és van ezüst farkas, a tizenegyediktől a húszadik szintig.
Itt közelebb hajolt Szophiehoz, hogy Timidus ne hallja a súgdolózást.
-Valószínűleg Kayaba bácsi szereti őket és a sárkányokat, és azért tett belőlük ilyen sokat a világba.
Majd újra hangosan folytatta.
-Ha jól látom Vezér egy sarki farkas, ami… canis lupus a farkas… és akkor artis… azt hiszem… canis lupus artis, de ez nem biztos. Szóval mivel sarki farkas, ezért szereti a hideget… remélem sokszor elviszed valami hideg helyre. Igazából nem is jó, hogy itt van, mert biztos nagyon melege lehet… vagy szoktad nyírni a bundáját? Sajna sok ember egyáltalán nem gondolkodik a kutya választás előtt, és huskyt tart például lakásban, meg meleg éghajlaton… állatkínzás…
Kicsit megrázta a fejét, hiszen máris elkalandozott, így hát megpróbálta ott folytatni, ahol kellene.
-De… Kayaba bácsi biztos úgy találta ki, hogy Vezér itt is jól érezze magát, ha már itt van. De… azért figyelj arra, hogy neki sokkal hidegebb helyen kellene élnie. Ha megnézed, akkor a fülei is és a lábai is kisebbek, mint egy átlagos farkasnak, és ez a hideghez való alkalmazkodás miatt van. Ha láttál már sivatagi rókát, akkor neki viszont hatalmas fülei vannak, hogy hűtse magát. Jól ki van találva. Igen… szóval farkasok… tehát ugye falkában vadásznak, főleg ugye északon, hiszen ott még nehezebb megélni, így szükségük van egymásra… mondjuk nem tudom, hogy ez mennyire igaz Vezérre, mert például Hisame nagyon megörült, amikor Timidussal találkozott, Timi viszont nem az a közösködős fajta. Jól elvan egyedül is, vagy velem kettesben… de nekem ugye sokkal nehezebb dolgom volt a sárkányokkal, mert róluk nagyon keveset lehet tudni…

(Engedem, hogy közbevágj. Shu a végtelenségig képes beszélni az állatokról. )

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 17:10

A következő pillanatban már Vezér is mellettem csücsült, és vártam hogy Shukaku vajon mit tud mondani róla. Ezt elsőre furcsálltam, de aztán kicsit jobban is belegondoltam, és ami azt illeti, én is izgatottan hallgattam volna egy elemzést, meg információkat magamról. Ez talán a petnek is egyfajta önismereti teszt. Persze tudja azt magáról, amit tud, ez csak természetes, ismeri önmagát. De egy kívülálló személytől hallani ezeket mégis érdekesebb. Mind a ketten a lányra emeltük figyelő tekintetünket, és én készen álltam arra is, hogy jegyzeteljek, ha kell.
Van ugye a démonfarkas, mondta a lány, és ekkor Vezér a szavába vágott.
- Mint Hati. - pattogott. Igen, mint Hati.. ha ő még él egyáltalán. Askr nélkül fogalmam sincs, mi lehet vele. Sad

Egy kicsit elszomorodtam a név hallatán, de egy csöppet sem ingott meg a figyelmem ettől, ugyanúgy koncentráltam tovább.
- A sima farkasokon belül is különböznek. Az enyémnek az a teljes neve, hogy Hófehér Farkas. Amikor kikelt, nem csak annyit írtak, hogy farkas bébim van, hanem hogy Hófehér Farkas bébi. - vágtam én is a szavába a lánynak a következő pillanatban. Viszont közben egy kicsit bűnbánóan is néztem rá, hiszen nem akartam csak így megzavarni a butaságaimmal. Ez talán nem is volt annyira fontos..
A következő mondatán viszont mosolyognom kellett. Lehet, hogy ez az oka, sosem tudhatom.
- Vagy csak mert mi kivételesen nemes faj vagyunk, azért. - vágott újra bele Vezér, én pedig csak a szememet forgattam a hallottakon. Nem először hallom ezt a kivételes faj dumát, és azon sem lepődök már meg, hogy mennyire beképzelt az én kis állatkám.
- Canis lupus arctos. - vágtam most én bele.. Nem, nem tudjuk csak így szó nélkül hallgatni. Mi már csak ilyenek vagyunk.. - Megnéztem egy könyvben. - sütöttem le újra a szemem.
- Igen, az vagyok. - húzta ki magát Vezér.
Viszont a következő pillanatban kicsit megijedtem. Nagyon ritkán járunk hideg helyekre, mivel elég kevés van belőle. Persze tudtam róla, hogy a farkasom kedveli az ilyen helyeket, és hogy ő nem az a fázós típus, de.. de.. Sosem mondta, hogy szenvedett volna a melegebb szinteken. Persze tavaly nyáron - jól emlékszem - elég nehezen viselte az időjárást, és a tél a kedvenc évszakává lett nagyon gyorsan.. Viszont egész nyáron nem gondoltam arra, hogy talán elvihetném hideg helyre. Sokszor megfürdettem hideg vízben, és nem engedtem a Napra.. sőt, akkoriban csak éjszaka jártunk el közösen otthonról, de... akkor is. Most én is egy olyan gonosz husky tartónak tartottam magam. És rossz érzés volt.
- Vezér.. Vezér tartja magát a magányos farkas gondolathoz. Viszont szereti a társakat... néhányat. Hatival annak idején jól kijött. De mondjuk nem is olyan régen találkoztunk egy lánnyal, akinek szintén volt egy farkasa, vele viszont nem tudtak megférni egymás mellett. Folyamatosan csak bizonygatták, hogy melyikük a jobb, meg..
- Mert én is vagyok a jobb. Szánalmas volt az a nő.
- Szóval.. ez volt, és a végén Vezér próbált tanácsokat osztogatni..
- Mert ráfért. Csöppet sem viselkedett úgy, ahogy egy farkashoz illene.
- És akkor is még veszekedtek, pedig én megpróbáltam őket leállítani..
- Nem tehettem róla. Értetlen volt.
- Szerintem ennek köze lehet a falkavezér gondolathoz is.. Hogy.. hogy.. talán.. próbálták eldönteni, hogy melyikük az erősebb, és hogy melyikük lesz az irányító, vagy ilyesmi..
- Természetesen én. A nevemben is benne van..
- Szóval látod..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 18:16

Shu egyáltalán nem viselte rosszul, hogy a szavába vágtak, sőt különösképpen örült neki, hiszen ez egyrészt azt jelentette, hogy Szophie is utánanézett a pettel és a farkasokkal kapcsolatos dolgoknak, ami odaadó és törődő társat sejtetett, vagy legalább is olyasvalakit, aki fontosnak ítéli tudni, hogy ki van az oldalán, másrészt pedig azt mutatta, hogy kettejüket tényleg érdekli az, amit az idomár mond. Minden alkalommal türelmesen megvárta, hogy a páros befejezze a mondandóját, és hozzá is fűzött részleteket, mielőtt folytatta volna, bár a kifejtősebb részeket a végére hagyta. Így tehát csak bólintott Hati nevére, hiszen biztos volt abban, hogy bár ő nem ismeri, de ők ketten tudják, hogy ő démonfarkas… bár ezt a témát nem akarta feszegetni, mert Szophien látszott, hogy valamiért elszomorítja az emlék. Bocsánatot kért a tévedéséért, és persze ő is végig jegyzetelt.
-Hmm… a könyvben, mármint a Bestiáriumban nincs benne, hogy a farkasok különböző alfaja különböző csoportba lenne sorolva, de ha a menü is úgy írta ki, hogy Hófehér Farkas, akkor biztosan fontos jelentése van.
Kicsit elgondolkodott, majd megcsóválta a fejét.
-Nem tudom, hogy melyik faj lehet a nemesebb, vagy azt, hogy van-e egyáltalán ilyen. A farkasok faja természetesen valóban nemes, de nem tudom, hogy különlegesen nemes lenne-e.
Kicsit kuncogott, de egyáltalán nem úgy, hogy Vezért nevesse ki, majd tovább folytatta.
-Az a lány Haruka volt ugye? Nanami Haruka és egy farkas, akit Inunak hívnak. Mi is találkoztunk velük.
-Óvatlan, és valóban nagy a szája. Elmesélték ők is a történetet… bár ők azt mondták, hogy ti ketten kezdtetek el verekedni, és azért őket dobták ki a cukrászdából…
-Igen, igen. Mindegy…
Próbálta a lány terelni a témát. Ő nem szívesen osztotta volna meg, hogy a másik fél milyen nézőpontból látta, vagy mesélte el a történetet, de Timidus nem nagyon foglalkozott ezzel, ő csak őszinte volt.
-Szóval ha Vezér magányos farkas szeret lenni, akkor hasonlíthat Timire. Ő is állandóan utasításokat osztogat, és csak akkor tud csapatban dolgozni, ha az a csapat jól szervezett, és egymás alá dolgoznak…
-Mi az, hogy csak akkor? Nem csak akkor tudok, csak más esetben nem érdemes. Nem állok egy csürhe élére, ez egyértelmű.
A sárkány is kihúzta magát, majd a farkasra pillantott, remélve, hogy felőle valamiféle bajtársias megértést fog majd tapasztalni, cinkostársra lel benne.
-Inuhoz képest valóban Vezér volt a magasabb szinten, a kölyöknek nem volt joga irányítani. Tapasztalatlan és kapkod. Nem minden kölyök ilyen, ezt láttuk Draconiában is, de általában a szintekkel tapasztalat is jár.
-Igen… vagy legalább is kellene…
-Az viszont, hogy egy veled egy szinten lévővel is kiállnád-e a próbát, már nem olyan biztos.
Villantott egy vigyort a sárkány a farkas felé, olyasfajta játékos kihívó tekintetet.
-Persze nem hiszem, hogy egy szinten lennénk. Láttalak harcolni, magasan felettem állsz. Jelenleg. Ha majd utolérlek, akkor viszont meg kell küzdenünk.
Már a sárkány pillantásából látta a lány, hogy miben mesterkedik, és szavak nélkül próbálva leinteni a lehetséges konfliktust, a pet fejére helyezte a kezét.

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 20:05

- Igen, ott nincs külön kiemelve.. - egy csöppnyi kedvtelenség érződött a hangomban, ahogyan ezt mondtam. Nem szerettem, ha Vezért sima farkasként emlegették, együtt a többivel. Ő különleges. És ezt Ő maga is tudja. >.> Most már csak az kell, hogy utolérjük, sőt, leelőzzük Rent, és Regit, hogy a top első pet legyen, és elérkezünk a tökéletes beképzeltség szintjére. Cool

Egyébként megérdemelné a farkasom, amennyit dolgozott ezért, egyszerűen csak ezt én magam nem akarom bevallani neki, mivel úgy csak még beképzeltebb és elviselhetetlenebb lenne. Még a mostaninál is. Persze fogalmam sincs, milyen lenne, ha a legerősebb lenne. Talán akkor leállna a folyamatos fejődni vágyással is, és keresne más, értelmesebb célt. Vagy nem. Fogalmam sincs. Egyszer el kell majd érnem ahhoz, hogy megtudjam. De attól tartok, ez nem olyan egyszerű. Én csak egyre bénábbnak és bénábbnak éreztem magunkat a többi frontharcoshoz képest, és itt nem is olyanokat értek, mint Hinari és Anat, akik alapból nagyon erősek, sokkal inkább gondoltam olyanokra, mint Alex. Annak idején a küzdőtéren még sokkal erősebbek voltunk nála. Most viszont mintha csak ő is felemelkedett volna egy olyan fontos személlyé, mint a céhvezérek. És ezt nem csak nem értettem, hanem gyűlöltem is emiatt. Mert én nem voltam képes így felemelkedni. És Vezér ez miatt gyűlöl talán engem. Ez miatt akar folyamatosan harcolni és fejlődni. Az én hibám, hogy még mindig Renék a legerősebbek.
Na de vissza a mostani helyzethez...
- A farkasok különlegesen nemesek. Csak ezt nem írják, és nem mondják. Azt hitte Kayaba bácsi, hogy ezt már minden ember tudja. És mivel Ő nem írta, így az én feladatom, hogy erről felvilágosítsam az embereket. - elmosolyodtam, és ez a mosoly főleg a megnevezésnek szólt, amit az előbb Shukaku használt, most pedig a farkasom vetet át.
- Igen, ők ketten voltak. Nem, az úgy volt, hogy a két farkas összeveszett, nagyon hangosak voltak, és elve rossz szemmel nézett ránk a pincérnő, aztán próbáltam megmondani Vezérnek, hogy hagyja ezt abba, amire tényleg elkezdtünk verekedni, és közösen végül mindannyiunkat kiraktak. - megvontam a vállam. Ha a lányok úgy látták, hogy a mi hibánk volt, akkor ez van. Persze nem szeretem, ha ilyen rossz fényben tüntetnek fel minket, viszont tényleg volt közünk hozzá, hogy kiraktak akkor minket. Ez van, egy cukrászda kitiltás nem a világ. Van még vagy ezer..
- Inukami hibája volt. Értetlen, és ezért..
- Most már mindegy is.. De... mondtak valamit? Megsértődtek? Mert.. mert nekem ott nem úgy tűnt, mintha Haru haragudott volna. Viszont ha haragszik, akkor meg szeretném beszélni vele a dolgot..
- Nem érdemes. Úgyis elfelejtik..
- Dehogyis, ne legyél ilyen.
- Inkább csak te ne akard, hogy mindig mindenki szeressen. - most ezt jól megkaptam. Inkább nem szóltam vissza semmit, habár nem volt teljesen igaza. Én egyszerűen csak nem szerettem, ha valakit megbántok, akit nem is akartam. Persze ha szánt szándékkal teszem, az más. Viszont így.. Inkább beszéljük meg a félreértést, és ha ténylegesen van oka a dolognak, akkor elfogadom, hogy összevesztünk. De addig nem.
A lány szavaira csak bólintottam, habár Vezér csapatban sem igazán szeret dolgozni. Persze hozzájárulhat ehhez az is, hogy nem tartja alkalmasnak a társait társaknak.. Igazából tényleg úgy tűnik, mintha fontos lenne neki is az ilyesmi. A bossharcokon is ezért érzi jól magát. Mert ott összeszedett a társaság - már amikor. Persze ott is szörnyűnek találja, ha nem rá switchelnek, mint a legjobbra, de ott sosem szokott akadékoskodni, mint máshol. Ez van, na.
Vezér egyetértően pillantott Timidusra, és ő is kihúzta magát.
- De nem is viselkedett úgy, ahogy egy farkasnak kellene. Én kicsi koromban is nemes voltam. - fejemet ingattam a petem válaszára, majd nemet intettem Shukakunak, jelezve, hogy ez nem teljesen így volt. Persze Inukamira nem teljesen hasonlított, annál inkább csak rosszabb volt. Úgy értem, akkoriban mindenkit meg akart támadni, meg be akarta bizonyítani, hogy erősebb nála. Ha meg nem volt erősebb, akkor úgy fogta fel, hogy tanult valamit. De a lényeg, hogy kötözködő volt, még a mostaninál is jobban..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 20:55

-Ha nincs, hát nincs. Emiatt ne szomorodj el.
Vonta meg a vállát a lány mosolyogva, és úgy tartotta a füzetét, hogy a lány is láthassa. Tele volt ábrákkal, ide-oda nyilazott feliratokkal és rengeteg szöveggel meg számokkal.
-Már akkor észrevettem, hogy a Bestiárium hiányos, amikor először a kezembe vettem. Igazából teljesen felesleges lenne külön kiemelgetni, hogy melyik pet miben különleges, mert mindegyikük egyedi. Még egy szürke farkas is különbözik egy másik szürke farkastól annyira, hogy akár teljesen más fajba is tartozhatnának. Ott van például Anika és Timidus. Igaz régen találkoztunk velük, de ő hiszékeny volt, naiv, ráadásul teljesen alárendelte magát az idomárjának. Timidus ilyet sohasem csinált, pedig mindketten tollas sárkányok. Hisame és Timidus pedig még ennyire sem hasonlít, mert ők már csak annyiban egyeznek, hogy sárkányok. Persze közös jellembeli tulajdonságaik lehetnek, de ez inkább azért van, mert biztosan hasonló dolgokat éltek meg…
Picit elgondolkodott, de még nem ismerte annyira Vezért ahhoz, hogy rájöhessen, hogy mennyire igaza van. Timidus pont ugyanúgy kereste az ellenfeleket, amiképpen a farkas. Jelenleg azzal foglalatoskodott, hogy a céhvezéreket, de minimum az idomárokat tisztességes küzdelemben maga mögé utasítsa. A győzelmet győzelemnek értékelte majdnem minden esetben. Jelenleg már több mint tíz győzelmet aratott, igaz nem mindegyikben jutottak el ténylegesen ahhoz, hogy küzdőtéren méressék meg magukat, de ha ezeket az eseteket számolta, akkor is nyolc nyereséget könyvelhetett már el. Ha döntetlenre jutottak, vagy kiegyeztek azt gyakorlásnak tudta be, ha esetleg pedig veszített, azt ugyanúgy tapasztalatszerzésként értékelte, amiképpen Vezér is. Mindössze akkor ismert el volna vereséget, ha éles helyzetben, kockáztatással, Shu veszélybekeverésével járt volna az, ha veszít. Ilyenbe azonban, ahol valóban veszélyben lehetett az életük sohasem bocsátkozott, mert a fő feladata a lány megvédése volt. Egy nem megnyerhető harcot nem érdemes megvívni, ezt minden jó hadvezér tudta. Haru esetével Shu már nem nagyon akart foglalkozni, így Szophieval egyetemben ő is igyekezett ugrani a témát.
-Igen… tényleg mindegy. Haruról nem hiszem, hogy megsértődött, nem láttam rajta. Inu viszont mintha pikkelne rád, Vezér. De szerintem is csak dac, majd biztosan elmúlik.
Kettejük vitájába nem kívánkozott belebocsátkozni, így hát bőszen hallgatott, Timidus azonban kihasználta a szituációt. Természetesen úgy szólalt meg, hogy azt csak a farkas érthesse.
-Tudod Vezér, azért egy dolog igaz lehet abban, amit Inu mondott. Szereted hallani, ha dicsérnek, és szereted dicsérni magadat. Ezért is jöttél most ide. Ez persze nem hiba. Ha azonban emiatt elszalasztasz egy lehetséges vadat, az már az.
Elvigyorodott, felszökkent a levegőbe és lecsapott a pár méterre elbaktató bölényre, amit Vezér a gyorsasága miatt akár el is orozhatott volna előle, ha odafigyel.

[bölény]

by **Szophie** Csüt. Júl. 03 2014, 11:49

Bólintottam. Értettem, hogy a lány mit mondott. Nincs két egyforma pet, és ennek oka lehet az, hogy eleve különböző jellemmel vannak megáldva, ahogy különböző idomárokkal közösen is nevelkedtek. És persze még mindig tartom magam az állásponthoz, hogy Vezér nem csak úgy lett olyan, amilyen, hanem ennek előre eldöntött oka van. Minden idomárhoz olyan pet került, aki tökéletesen kiegészíti, ha rendesen bánnak vele. Legalábbis én így gondoltam. Nekem szükségem volt valakire, aki ösztönöz a harcra és fejlődésre, mivel magamtól ezt soha nem tettem volna meg. Így kaptam egy Vezér kaliberű petet. És ezt már többször láttam másoknál, habár nem mindenkire volt jellemző. Ezt az eltérést persze a rossz nevelésnek, vagy egyéb konfliktusoknak is betudhatjuk, vagy - mint esetemben - az idomárnak szüksége volt arra, hogy a petjével ne legyen egy hullámhosszon. Ez miatt a feltétel miatt nincs két egyforma pet, ahogy két egyforma ember sincsen.
- Miket írtál fel oda? - kérdeztem a lányt, ránézve a jegyzetfüzetre, amely kis nyilacskákkal volt tele, sőt, mintha még számokat is láttam volna ott. Elég érdekes volt, legalább úgy nézett ki, mint egy tervezetem a havi kiadásokról. Vagy valami hasonló..
Felsóhajtottam, és egy kisebb kő esett le a szívemről. Akkor legalább azzal nem kell foglalkoznom, hogy Haru-chantól megtudjam, mi a baja velem. Mivel nincs baja velem. Vezért pedig egy csöppet sem érdekelte, hogy Inu mit gondol róla. Még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy reagáljon valamit a tényre, egyszerűen megrántotta a fülét - talán ezt is csak azért, mert egy légy szállt rá, vagy ilyesmi -, majd neki állt veszekedni velem, arról, hogy ne akarjam azt, hogy mindenki kedveljen. Jellemző.>.>
Nem tudom, mit mondott a sárkány Vezérnek, de egy rövid ideig mintha idegesnek tűnt volna. Talán kioktatták. Biztosan az előbb elkapott bölénynek van hozzá valami köze.. Nem is baj, ha végre valaki kioktatja a petem, már ráfért.
- Csak tesztelni akartam, te látod-e. - húzta orrát fel Vezér, habár egyértelmű volt, hogy ez nem igaz.
- Viszont ezt nem vetted észre. - kezdett el sprintelni hirtelen, majd egy bokorba vetette magát, és előttem a számláló újra ugrott egyet. Fogott valamit.

[denevér]

by Ajánlott tartalom