Re: Erdőség #1

by **Atoru** Kedd Feb. 24 2015, 16:29

Bár azt nem tudtam, hogy Da Vinci is megemlítette ezeket a gondolatokat, de ez azért kedvderítő.
- Nem is azt mondtam, hogy ne bízz meg senkiben. Természetesen én is bízom a közeli ismerőseimben, mint amilyen te, Timidus, vagy Kokoro vagytok. Nektek sokkal könnyebben mondok el dolgokat, mint másnak, és titeket szívesen megvédenélek... A többiek véleményével pedig ne törődj. Ha furák, akkor magukra vessenek, hogy olyanok. - mondom a lánynak mosolyogva. Néha azt hiszem, hogy Shu túl sok dologgal is foglalkozik, olyanokkal is, amivel nem érdemes. De ezekkel gondolom Shu is ugyanúgy tisztában van, azzal a különbséggel, hogy fontosnak tartja. Szegénykém.

- Itt most nem csak magára a halálba rohanásokra gondolok, Timidus. Az ember okkal teszi azt, amit tesz, még ha nem is ésszerű az ok. Azért használunk ki másokat, hogy ezáltal jobbak legyünk nála, és hatalomra jussunk, mert a kapzsiságunk ezt akarja. Nem hallgatjuk meg azokat, akik szembesítenek minket a valósággal, mert félünk attól, amit mondani fog. Ha hibázunk, keresünk egy bűnbakot, aki helyettünk felvállalja a tetteink következményét, mert félünk attól, ami ránk várna. Nem úgy, mint amikor a győzelemről van szó, olyankor szívesen mondjuk, hogy nekünk is részünk volt benne, hogy dicsfényben úszhassunk. Veszélyesnek véljük az ismeretlent, mert nem ismerjük, és ez megrémiszt minket. Az emberek nem szeretik a gyors változást. Azt szeretik, ha minden gördülékeny, és megszokott. Ezért is bukott el az asszír birodalom, mert a leigázott népekre ráerőltették a saját gondolkodásukat és hitüket, ami nem tetszett az embereknek és fellázadtak. - teszek meg egy kis történelmi kitérőt, és már folytatom is. - A gyilkosságokat több okból is elkövetjük. Hatalom, kapzsiság, félelem... És szeretet. Minket érzelmek irányítanak, nekik vagyunk alávetve, és csak kevés ember tud felülkerekedni rajtuk. És az öngyilkossággal is ez a helyzet. Depresszió, magunkba zuhanás, óriási csalódás és elkeseredés is okozhatja egy ember halálát.- mondom a sárkánynak. Persze van aki ezeket az érzelmeket ösztönnek nevezné... És neki is igaza van. Az érzelmek az ösztönök befolyása alatt állnak. Ösztönből vonzódunk a megbízható emberek felé=szeretjük, kedveljük őket. Ahogyan ösztönből kerüljük azokat, akik kárt okoztak nekünk, mert félünk tőlük. Azonban az ösztönök sokkal kiterjedtebbek, mintsem csak az érzelmekre tudjuk őket rávetíteni. Az ösztönök vezérlik az ember állatias oldalát. A létfenntartást, az életben maradást... Az ösztön mellett pedig helyet kap a logika és gondolkodás is, és így kapjuk meg az embert... - Mostanában találtam egy remek könyvet, aminek Trónok Harca a címe. Egy középkori világban játszódik, tele van cselvetéssel, hazugságokkal és átverésekkel... És nem mellesleg, csaták is szerepelnek benne szép számmal. Érdekes olvasmány, és sokat lehet benne tanulni az emberről. - ajánlom Timidusnak, és persze Shunak is. Abból ítélve, hogy milyen klasszikusokat forgatott már a kezében, ezt is nyugodt szívvel ajánlom neki.
- Nos, gondolom ezért szerencse, hogy én nem senki vagyok, nem igaz? - mosolygok rá a lányra. - Persze, ha nem szeretnél mindent elmesélni, akkor ne tedd. Azonban én szívesen meghallgatom, bármiről is legyen szó. - mondom Shunak, és vártam, hogy beavasson a dolgokba.

by **Shukaku** Kedd Feb. 24 2015, 17:58

-Hogy… hogy Kokoro? Izé… köszönjük szépen… és… és nagyon örülök, hogy ilyen jól kijöttök Kokoroval.
Nya ebben már volt egy kis huncut vidámság is. Talán a női megérzés apró szirmai kezdtek kibontakozni Shu fülében, de amikor Atoru kiejtette Kokoro nevét… kicsit megkönnyebbült. Haragudott volna magára amiért az árnyharcos olyan kedves vele, ő pedig nem viszonozza csokin kívül semmivel Valentin-nap alkalmából… mármint nem tudta, hogy Ato vár-e tőle valamit, de nagyon szeretett volna vele jóban lenni, és vele a fiúk általában nem akartak jóban lenni… csak Justin volt az egyedüli, de ugye ő is azért… és amióta „csak barátok”, azóta nem is találkoztak. Hát igen… de akkor ez két dolgot is jelentett. Egyrészt nem kell, hogy lelkifurkája legyen azért, mert ő Akira-sant szereti, és még örülhet is, hogy Atoru talált magának valakit. Vagy a harmadik, hogy a szerelem meg Jun elvette az eszét, és mindenbe ezt látja bele.
-Nem tudok nem törődni… vagyis… vagyis talán… hát… egy céhben vagyunk… de Esu meg Raven úgysincs ott soha, vagy ha ott van, akkor bezárkóznak a szobájukba, az ebédet pedig még csak kibírom, bár mostanában azt is felviszik… ha ott esznek egyáltalán… Alex meg ugye Hinarival van, szóval vele sem kell törődnöm… bár ő nem olyan mint a többiek… és azt hiszem Junnal így is rengeteg mindent csinálunk… csak mégis jobb lenne, ha olyan céh lehetne az Artes, mint a tiétek. Talán Mirinek kéne pár tanácsot adnia Anatnak. Vagy nem tudom…
Már teljesen nem értette, hogy mi is folyik körülötte, Timidus ezzel szemben végig bólogatott.
-Ezt igyekeztem kihasználni Atoru. Az asszír birodalom helyett Alexandros taktikáját követve, és úgy tenni, mintha dönthetnének. Ugyanazt a célt állítottam eléjük, amit ők maguk is kijelöltek, az emberek megmentését. Az, hogy nekem hazudnak, az egy dolog, de az, hogy maguknak is képesek, egy új emberi vonás volt, amit odáig nem ismertem. Ezért nem sikerült a tervem. Most már tudom, hogy az egyéni fejlődés a céljuk, és ez alapján kell lépéseket tennem. Köszönöm a segítségedet. És a könyvet is.
Shu is bólintott, majd elkezdte rendbe rakni a kis hódvárat, amit Timi trappolása lerombolt. Valamiért ezt már az állatkák is jobban viselték, na meg persze a halat is, amit adott nekik.
-Hát… azt hiszem ezzel Timi el is mondta, hogy mi a baj. Tudod… nem akarom, hogy kiessenek, és amiatt segíteni kell nekik… viszont azt sem akarom, hogy elkezdjenek szinteket nyitogatni hála Timi tanácsainak… szóval elég vacak ez az egész, és nem tudom, hogy mit tegyek…

(hód)

by **Atoru** Csüt. Feb. 26 2015, 01:08

- Hm? Oh... Nos, tudod... A céhtársam, meg izé... Szóval még szép, hogy kijövünk... - jöttem zavarba. Kokoroval nem volt több az ismeretségünk, mint két jó baráté...Egyelőre. Igazából még én sem tudom. Ez az egész olyan zavaros! ><
És végre rájöttem, hogy mire is gondolt Shu. Tehát neki önmagában a céhe belül vannak problémái, nem pedig a többi lakossal Aincradban. Ez így viszont sokkal macerásabb. Ha viszály van egy céhen belül, az könnyen a széthullás szélére sodorhatja őket. Az pedig nem lenne szerencsés egy olyan céhnél, mint az Artes.
- Hm... Ha céhtagokról van szó, akkor komplikáltabb a helyzet. Valamelyik külföldi ismerősöm mesélte egyszer, hogy rossz szomszédság török átok. Nem tudom, hogy miért pont török, de annyi biztos, hogy átok. Ha céhtársakról van szó, akkor főleg... - gondolkodom el. Ez bizony így már bajosabb. De talán Shunál is beválik az, amit én csináltam. - Szerinted próbáld ki azt, hogy a viszonyotok legyen... "semleges". Én is ezt csináltam azokkal az osztálytársaimmal, akik nem szimpatizáltak velem. Persze ez csak legvégső megoldás arra az esetre, ha tényleg nem törődnek veled. - adok egy tippet a lánynak. Igazából ez a megoldás egy kicsit szemét, és én sem szeretem használni, de így lehet a legkönnyebben elkerülni, hogy megbántsanak. Ennek a bizonyos Junnak pedig sokat kell megköszönnöm, amiért ilyen jóban van Shuval, és boldog pillanatokat ad a kislánynak.
- Nocsak, Timidus, nem is tudtam, hogy érdeklődsz az ókori stratégiák és taktikák iránt. - lepődtem meg komolyan a sárkányon. - És való igaz, így könnyen vezetheted a katonáidat, és ők is boldogabban végzik el a rájuk osztott feladatot. Napóleon hadseregének is azért volt jó a morálja, mivel több ezer emberének tudta a nevét. Azonban Iskandar taktikájához visszatérve... Ehhez ismerned kell a katonáidat, és óvatosnak kell lenned. A makedónok is hiába szerettek hódítani, de amikor Nagy Sándor az Indusnál tovább akart velük menni, akkor ők megálljt parancsoltak. Tehát tudni kell, hogy az emberek meddig lelkesednek a kitűzött célért. - mondom a sárkánynak, bár minden bizonnyal már tisztában volt ezekkel a dolgokkal.
És már értem, hogy mi aggasztja Shut. Hm...
- Szerintem nem a szintek nyitogatásával van a gond, csupán egy szint megnyitásával: a századikkal. Persze, ha már túljutottak a kilencvenediken, akkor is már elég necces, de csak akkor van gond, ha a századik szinten lévő szintfőnököt legyőzik... Amire a mostani hozzáállásukkal nem lesznek képesek. - osztom meg a lánnyal a véleményemet. Kíváncsi vagyok, hogy mi vár ránk a hetvenedik szinten, esetleg a nyolcvanadikon. De addig még sok nap, hét és hónap fog eltelni. Talán év is...
- Esetleg van még valami, amit megszeretnél osztani velem? -kérdezem a lánytól. Ha nincs... Akkor van egy jó ötletem. De első a kötelesség, aztán a szórakozás.~

by **Shukaku** Csüt. Feb. 26 2015, 09:56

Zavaaarba jött! Atoruuu zavaaarban van! Vicces volt, és azonnal mosolyt csalt a kislány arcára. Legalább velük minden rendben van. Még szép, hogy jól kijönnek! Hát hogy ne jönnének ki jól? Kokoro is aranyos, Atoru meg kedves és odaadó, ráadásul mindig végighallgatja a másikat, amire annak a lánynak nagy szüksége lehet. Ezt Shu a saját példájából tudta. Ha nem lett volna Akira-san, akkor talán… de ezen kár gondolkodni. A céhtársas dologra pedig csak bólogatni tudott.
-Már vagy sokadszorra mondják ezt nekem, hogy ne foglalkozzak azokkal, akik… te is, meg… szóval sokan. Olyan jó lenne, ha tényleg megtehetném, hogy nem foglalkozom velük. Csak… csak akkor ki maradna a céhben? Anat, Jun, Saya és én. Meg Alex, ha éppen nem Hinari nyakán lóg. De ha én nem törődöm velük, akkor ők is békén hagynak… ez már bevált nekem is… csak… csak én egy céhet nem így képzeltem el…
Csak elhúzta a száját, de utána rögtön jött a meglepetés. Azon lepődött meg, hogy Atoru meglepődött, és ennek halk kuncogással hangot is adott.
-Őt ne érdekelné? Tonna számra hordtam neki a könyvtárből a törikönyveket, meg az ilyen izéket, miután megtanítottam olvasni. Szerinted a szalagját miért kapta karácsonyra?
És valóban, a sárkány mellkasán átvetett vörös szalag így már valóban emlékeztethette Atorut a korzikai káplár öltözékére.
-Az embereket nehéz kiismerni. Furcsák vagytok. A legtöbb taktikát a ti könyveitekből tanultam, tehát nektek is rendelkezésetekre áll, mégis te azon kevesek közé tartozol, aki tudja is, hogy miről beszélek. Jelenleg arra építek, hogy a frontharcosok a hírnévért és az itemekért küzdenek. Egy igazi katona képes kitartóan és keményen harcolni egyetlen kis színes szalagért. Meglátom, hogy ez mennyire igaz.
És Shu jókedve csak tovább fokozódott, amikor Atoru előadta a nagy gondolatait.
-Jajj Atoru! A századik boss? Az ötenesig nem fognak eljutni! Tudod, régen azt gondoltuk, hogy majd hátráltatnunk kell őket, meg ilyesmi. Nem kell. Egyrészt saját magukat hátráltatják, másrészt ott vannak a vörösek, meg sokan mások is. Látod, a legutóbbi bossra már egy csapatot sem tudnak összeszedni… mióta is? De legalább egyel kevesebb gondunk van. Segítjük a kicsiket, a frontosok meg vágják saját maguk alatt a fát. Megosztani pedig…
Húha! Atoru tudja! Túl jókedvű Shu, és mivel szóba hozta Kokorot is… biztosan tudja. Na most a kislányon volt a sor, hogy zavarba jöjjön, de gyorsan megcsóválta a fejét.
-Nem… nincs… nincs semmi…

by **Atoru** Csüt. Feb. 26 2015, 13:06

Ne nevess, ez nem vicces! - mondtam volna a kislánynak, de nem tudtam megszólalni. Ez az egész még túl új volt... Meg...szóval ilyen... ahj! ><
Ennyire zavarban is régen éreztem magam. Gyorsan más téma kell, ami nem kapcsolódik sem Kokorohoz, sem a kettőnk közötti kapcsolathoz.
És Shu ezt remekül meg is oldotta.
- Itt az a gond, hogy azt hiszed, hogy nem maradnának a céhben. Szerintem ugyanúgy a céh tagjai lennének, csak a veled való viszonyuk lenne közömbös. És tudom, hogy nem így képzelsz el egy céhet. De nem tudsz minden emberrel jóban lenni Shu, ezt ne feledd. Ha más céljaik vannak, akkor bele kell nyugodnod, még ha fáj is. Nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan akarjuk. - mondom kedvesen a lánynak, miközben felidéztem magam előtt az egyik párbajom. Bár jóban akartam lenni a lánnyal, de ez nem mindig jött össze, még ha nagyon próbálkoztam is. Bár ki tudja? talán hatással tudtam lenni rá.
Ahogyan Timidusra is hatással voltak a könyvek. Ezek szerint már elég sok taktikákkal és stratégiákkal foglalkozó könyvet elolvasott. A szalagra tett utalást viszont nem értettem.
- Aaa... Szalagot? - néztem értetlenül Shura. Már előbb is észrevettem ezt a vörös anyagot, de nem tudtam, hogy milyen célt szolgálhat. Talán most majd kiderül.
- Timidus, nem érthet mindenki a taktikákhoz. Mindenkinek van egy érdeklődési köre, van akinek a katonai hadműveletek, másoknak a kertészet, míg másoknak mondjuk az őslénykutatás. Gondok is lennének a csatatéren, ha egyszer csak a közkatonák arról kezdenének el vitatkozni, hogy most egy átkaroló hadműveletet hajtsanak végre, vagy azzal, hogy középen visszavonulnak és ezzel bekerítsék az ellenfelet. Hidd el, ha mindenki értene egy kicsit a taktikákhoz, akkor káosz lenne. A fronton is ezért van gond, mivel azt hiszik, hogy az ő döntésük jobb. - mondom a sárkánynak. Egy pillanatig még viccesnek is hatott elképzelni kettő-három katonát, ahogyan arról vitatkoznak, hogy milyen taktikát használjanak...Egészen addig, amíg a gondolatmenetemben az ellenfél le nem kaszabolta őket. Ezért kell egy vezető, akinek alávetjük magunkat. Persze a vezetőnek sincs mindig igaza, de ilyenkor nem magánakciózni kell, hanem egyszerűen megmondani neki.
A lány válaszára pedig csak kacagni tudok.
- No látod, Shu! Ezért ne is aggódj emiatt... A kicsiket pedig én is elkezdtem segíteni. - mosolygok a lányra. Akatsuki elég jól megfosztott a felszereléseim nagyjától... De még így is tudok segíteni rajtuk.
Hm... Viszont most Shu is mintha elpirult volna. Biztosan titkol még valamit előlem, ebben biztos vagyok. De ha nem szeretné, akkor nem osztja meg velem.
Közben nyújtózkodtam egyet, majd lehajoltam, mintha bekötném a cipőmet... Bár ez eléggé átlátszó lehet, tekintve, hogy nincs mit bekötni.
- Nos, akkor nincs más hátra, mint... HÓGOLYÓCSATA! - kiáltom, és már el is dobok egy hógolyót a lány felé, vigyázva, hogy lehetőleg ne az arcát találjam el. Nincs is jobb egy kellemes hógolyózásnál, nem igaz?

by **Shukaku** Csüt. Feb. 26 2015, 13:37

Shu egy pici késztetést érzett arra, hogy elkezdje nyaggatni Atot azzal, hogy na meséljen, mi van köztük, hogy alakulnak a dolgok, mikor ismerkedtek össze, beszélgettek-e már egyáltalán, meg ilyeneket… és nem is csak azért, hogy még inkább zavarba hozza vele a srácot, hanem azért is, mert tényleg kíváncsi volt, hogy másoknál miként zajlanak az ilyesmik, hogy azután a megszerzett tudását felhasználhassa Akira-san elcsábítgatására. Nem mintha egy fiatal fiút össze lehetett volna hasonlítani Ővele, de azért valamennyi azonosság csak van, ha már pasiból van mindkettő. Ám hamar letett a tervéről, hiszen ő sem érezte volna jól magát, ha Ato kezdi nyaggatni… illetve hát dehogynem! Szívesen áradozott volna a szíve választottjáról, csak hát nem szabadott. Szóval inkább közösen terelgették a gondolataikat és a témát másik irányba.
-Nem tudom… egyáltalán alig veszik ki a részüket a céhéletből… Alexnak ugyan voltak tervei gyűlésekre, vagy valami… de azóta semmi nem lett belőle. Nem tudom, hogy mit akar. És az a baj, hogy nem csak engem nem kedvelnek, hanem szembefordultak Anattal is, és egyáltalán meg sem hallgatják őt sem. Pedig… ő igazán jó céhvezér, és tényleg mindent megtesz… és… és igazad van… ezért is van káosz… meg a fronton is… meg mindenhol… mert senki nem akarja elfogadni, hogy a másik jobb lehet valamiben nála. Azt meg pláne nem, hogy egy kislány és egy pet jobb lehet valamiben náluk.
Itt már kihallható volt a sértettség is a hangjából, de csak egy egész pici… már megszokta és megemésztette a dolgot.
-A szalag pedig… tudod, azon a lovas képen is piros szalagja van Napoleonnak. Tőlem is ilyet kapott Timidus karácsonyra, és azóta hordja is. Úgy van kialakítva, hogy ne zavarja a repülésben.
És valóban, ha eddig nem tűnt volna fel Razz

a sárkány mellkasán ott díszelgett a vörös selyemcsík.
-És… és mit segítettél és kinek? Talán… össze is hangolhatnánk ezt az egészet, és akkor…
Ám befejezni nem volt ideje, mert Atoru galád módon megdobta egy hógolyóval, ő pedig egy játékos sikkantással Timidus mögé szökkent.
-Védj meg Timi!
Majd gyorsan hozzátette két csipogással, hogy játék, és azt, hogy finoman. Nem lett volna jó, ha Timidus azt hiszi, hogy Atoru tényleg bántani akarja Shut. A sárkány persze talán így is túllőtt picit a célon. Szárnyait kitárta egyetlen gyors mozdulattal, így védve Shut, majd hátra arcot mutatva gyors kaparásba kezdett, mintha kutya volna, így Atoru folyamatosan kapta a havat, Timi pedig nem nagyon törődött azzal, hogy ne a fiú arcába kerüljön… Rolling Eyes

by **Atoru** Pént. Feb. 27 2015, 15:17

- Hm... Ezek viszont már komolyabb gondok... Ha már Anatole-t sem tisztelik, akkor... Azonban nem az én tisztem elítélni őket a dolgaikért. Ezt már Anatole-ra kell bízni, hogy rájuk hagyja-e, vagy inkább kipenderíti őket a céhből. - válaszolom a lánynak. Ez már tényleg nem az én hatásköröm volt, és nagyon kibeszélni sem akartam őket. - A káoszt pedig úgy lehet megelőzni, ha végre belátnák, hogy néha jobb másra is hallgatni. De ezt vajon mikor fogják megtenni? - teszem fel a költőinek szánt kérdést. Az pedig biztosan rosszul esett Shunak, hogy nem hallgatják meg a tanácsaikat. Pedig neki és Timidusnak is sok remek tippje van, amit érdemes meghallgatni. - Azzal már próbálkoztál, hogy egy Kinézetváltoztató kristállyal, másnak kiadva magad magyarázod el nekik a dolgokat? Akkor talán nem a kislányt látnák benned. - adok egy tippet Shunak. Persze vicceltem, de lehet, hogy beválik. Sajnos az emberek túl sokszor nézik a külsőségeket. Még én is...
- Hm... A képre nem emlékszem, a hadvezérekben nem szoktam annyira gyönyörködni, mint inkább a taktikájukban. ^^" De elhiszem, hogy neki is volt egy ilyen szalagja. - mondom a kislánynak, miközben a szalagra pillantok. Vajon erre értette Timidus, hogy az emberek képesek egy kis színes szalagért harcolni? Vagy a kitüntetésekre célzott ezzel? Lehet mindkettőre.
- Nos, eddig csak egy Akatsuki nevű leányzónak, aki egy árnyharcos. Párbajoztunk egyet, és a végén átadtam neki a lecserélt tárgyaimat... Ápropó, nem is említettem! Már tizenötös szintű vagyok. - újságoltam el a lánynak, majd tovább folytattam. - Eléggé aranyos lány, és remek harci képességei vannak. Az egyetlen gondja a kis szintje. Egy kissé félénk is, de én nagyon megkedveltem. - mesélem, és közben a távolba révedt a tekintetem. Már egy hónap eltelt azóta... Remélem elboldogul.
Shukaku még felvetett egy ötletet, amit én is szívesen fogadtam.
- Az összehangolásban benne vagyok. Volt is egy ötletem, amit felvetettem a Konferencián, de sajna kiderült, hogy az egész meghívás csak egy átverés volt, és így nem lett belőle semmi. De amióta Mirika megalapította a Bossölő alapítványt, azóta gondolkodom rajta, hogy megvalósítom. De előtte ki kérném a véleményeteket, hogy mit szóltok hozzá. - mondom a lánynak és sárkányának. Egy bolt, ahol ingyen árusítanánk T1-es tárgyakat... Ha ezt meg tudnánk csinálni, akkor azzal sokat segíthetnénk. Persze nem mintha Shu és Timidus keveset segítene... De én is ki akarom venni ebből a részemet.
Közben kezdetét vette a Nagy Hóháború! \o/
De Shu egyből aljas eszközökhöz folyamodott. ><
- Héj, ez nem éri! - kiáltottam, miközben a Timidus által felkotort hó záporozott rám. A sok hótól elvesztettem az egyensúlyom, és nem sokára a földön kötöttem ki, miközben a hó egyre kezdett befedni. A végére már csak néhány testrészem látszott ki a hó alól.
Remélem Shu időben ráeszmél, és megállítja Timidust... Ha nem, akkor... Igazából akkor sem történik semmi. Habár ki tudja... Érdekes lenne kideríteni.
Ezért aztán nem teszek semmit, hanem várok, hogy teljesen betemessen a hó.

by **Shukaku** Pént. Feb. 27 2015, 18:37

Persze… Atorut nem kéne belekeverni. Senkit nem kéne belekeverni, csak éppen a céhen belül meg senki nem foglalkozik ezekkel. Úgy tűnik ez nem is olyan különös. Az előző céhben is volt egy Jay-ük, aki alig csinált valamit, csak éldegélt a szobájában Channal. Atoru is tudja, hogy még náluk is van olyan tag, aki csak a listán szerepel, egyébként nem látni, és úgy tűnik ez a sors kijutott az Artesnek is. Milyen szép is lenne, ha Anatole kipenderítené őket a céhből… sokkal kevesebb széthúzás, sokkal kevesebb veszekedés, és Juncival meg Sayával meg Anattal úgy pörögne minden, mint még soha. Akkor bizti nem történne olyan, hogy lenne céhtag, akit senki sem ismer. Komolyan, ennyi erővel hajléktalanok meg kóbor szellemek is lakhatnának ott, hozzájuk se lenne több közük, mint Ravenhez vagy Esuhoz. Bár… talán a kóbor kutyák befogadásának több haszna is lenne. A kinézet kristályos dologra pedig csak megvonta a vállát.
-Nem akarom én őket becsapni, abból szerintem csak mégnagyobb gond lenne, ha megtudnák.
Viszont az, hogy elképzeli Atorut ahogy áll Napoleon képe előtt, és gyönyörködik benne. Hmm… na ez újra megmosolyogtatta a lányt. Timidus pedig ugyanarra a szalagra értette a mondandóját, amire anno Napoleon maga, hiszen a sárkány tőle idézett. Atoru kedvességére pedig mindketten elismerően bólintottak.
-Hát… akkor legalább ezt elértem. Örülök, hogy te is úgy gondolkodsz mint mi, és nagyon kedves tőled. Ha újra találkozol Akatsukival, mond meg neki, hogy nyugodtan látogasson el a Dojoba is. Ha te kedveled, akkor bizti tényleg nagyon aranyos lehet.
Atoru milyen kis nőcsábász lett. Kokoro, most meg egy Akatsuki is… hmm. Ja igen… Shura Juntól ragadt át a hümmögés, de ő hangosan még senkinek nem hümmögött volna. A nagy ötlet elmondására már nem jutott idő, mert Timi megkezdte Atoru lefegyverzését. Shu csak csipogott neki valamit, majd újabb haladagot osztott a hódoknak, és vissza már csak akkor tért, amikor Atorut a fején kívül teljesen beterítette a lavina. Shu lecsüccsent mellé, és sárkányt is maga mellé rendelte, majd igyekezvén a lehető legkomolyabbra venni a hangját, és elnyomni a nevetését.
-Hallgatjuk az ötletedet.

(hód)

by **Atoru** Szomb. Feb. 28 2015, 20:49

Nem tudom, hogy Shukaku mennyire vette magára az elutasításomat, de tényleg nem tehetek mást... Jobban mondva tehetnék, de nem így. És a beleszólásom sem lenne jogos, mivel a céh ügyeit nem látom át teljesen, csak egyetlenegy nézőpontból. Ha mindenkiét megismerném, akkor is csak talán...
Hiszen mi közöm az Arteshez? Shukaku és Timidus. És ha nagyon jószívű szeretnék lenni, akkor azt mondom, hogy Anatole és Alex is, mert egyszer-kétszer találkoztam velük. De ez nem lenne elég, úgy hiszem. És lehet, hogy Shukakut csak még jobban meggyűlölnék. Arra pedig senkinek nincs szüksége...
Shu komolyan vette az ötletem. Pedig csak részben szántam komolynak...
- Csak vicceltem, ne aggódj. Azt akartam ezzel mondani, hogy akkor talán már nem a kislányt, hanem egy tapasztalt játékost látnának benned. - mondom Shunak, enyhítve egy kicsit a keletkezett feszültséget, amit lehet, hogy csak én képzeltem oda.
És az, hogy Napoleonnal sikerült megmosolyogtatnom, végleg megnyugtatott. Nem hittem volna, hogy az öreg Bonapertének a hadcseleken kívül ilyen hasznát is fogom venni... Lám, mégis megtörtént. Bár... Az ő taktikái sem voltak olyan egyediek. A hadseregét teljesen római mintára alakította ki, a puskákat, és a ruhájukat kivéve. Még a sast is tovább örökítette. Azonban ez a kis malőr sem csorbított a hírnevén. És Szentpétervérig sem a taktikák miatt, hanem az általa teremtett remek morál miatt jutottak.
- Ugyan, inkább én köszönöm, hogy megmutattátok, hogy hogyan tehetem hasznossá a szabadidőmet...És ne aggódjatok, ha újból találkozunk, akkor ajánlani fogom neki a Dojot. - mondom Shunak. Eléggé sokkal tartozom nekik. Csak legyen alkalmam visszafizetni a tartozásomat!
És hogy Akatsukival fogok-e még találkozni? Ebben biztos voltam. Ha már elfogadta a barátfelérésemet, akkor olyan könnyen nem menekül tőlem az a lány. Razz

Persze nem mintha kéne...
Annyira legalábbis nem, mint amennyire most nekem! A testemből lassan már semmi nem látszott, csak a fejem. Ha Timidus tovább folytatja, akkor...
Azonban a sárkány nem folytatta tovább, hanem mindketten letelepedtek a fejem mellé. Látszott Shun, hogy alig bírja visszatartani a nevetését. Gondolom örül, hogy most az egyszer ő a magasabb. Razz

Azonban ezt nem mertem volna nyíltan is kimondani.
- Nos... Emlékszel arra, amikor az Artes rendezett egy nagy vásárt a feleslegessé vált tárgyaival? Én is valami hasonlóra gondoltam. Egy boltra, ami direkt a nem rég "felébredt" és a nehézségekkel küzdő kis szintű játékosoknak lenne fenntartva. Ingyen elvihetnék a kívánt felszerelést, és ha már nincs rájuk szükség, akkor visszahozhatják. - vázoltam fel az ötletemet. Igazából az egész remek lenne, csak egy gond van vele... - Azt viszont nem tudom, hogy honnan tudnánk kellő mennyiségű felszerelést szerezni. Sajnos nekem nincs kovács jártasságom, és egy T1-es szintű kovácsot sem ismerek. - mondtam el a problémát a párosnak. Hm, így még talán nem s neveztem őket. Pedig a páros rájuk passzolna a legjobban. Lehet, hogy most már többször fogom alkalmazni. Most viszont elég a megnevezésekből! Shu és Timidus tanácsait hallgatom inkább.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 28 2015, 21:18

Hogy mennyire vette magára? Semennyire. Igazából még örült is annak, hogy Atoru nem keveredik bele… vagyis… jó, volt benne egy kicsi ebből is, abból is, de tudta, hogy teljesen örülnie kellene, hogy nem rángatja bele szegényt. Az persze csak egy kis… vagy talán sok olaj lett volna a tűzre, ha Atoru elmondja, hogy kiket is ismer a céhből. Na kiket? Hát persze, hogy az aktív tagokat, akik részt vettek a céhéletben. Mondjuk ha Shu tudta volna, hogy Junt nem, akkor ezt a hibát azonnal orvosolta volna. Junt egy élmény megismerni. Egy igazán egyedi és megismételhetetlen élmény. Abban pedig teljesen igaza volt, hogy Shu nem nagyon örülne neki, ha még kevésbé kedvelnék… bár a meggyűlölni szót direkt nem használta akkor sem, ha néha tényleg úgy érezte.
-Ehh… ha nem tudnak így tapasztalt játékost látni bennünk, akkor nem érdekel. Timiben is láthatnák a sárkányt, de benne is csak Kayaba Akihiko gonosz teremtményét látják, aki tuti ellenük fordul majd a századik boss terménél, és minden pet lemészárolja majd az idomárt, meg apokalipszis meg mittudomén. Nem is értem, hogy hogyan tudnak ilyen hülyeségeket kitalálni.
Erre már csak egy keserű nevetésre futotta. Szánalmasak voltak, hogy még a petekbe is képesek voltak rosszat belelátni, amikor ők ezerszer álnokabbak mint bármelyik pet. A dojos részre hálásan bólintott, a javaslatot viszont először furcsállva hallgatta, majd ismét nevetni kezdett.
-Te Ato? Jártál te már a dojoban? Pont ezt csináljuk, csak mi szeretnénk ugye előtte kicsit megismerni az embereket. Ezért is nem írtuk ki, hogy ingyen felszerelést adunk, de egyébként már szereltünk fel pár embert. Meg… magasabb szintűeket is. De ha gondolod, akkor hirdethetjük is. Biztos találunk kovácsot… csak akkor fel kéne pörgetni a szafarizást, mert valamiből állni is kell majd a felszereléseket…

by **Atoru** Vas. Ápr. 05 2015, 22:28

Bár Shukaku keserűen nevetett fel, engem valóban megnevetett a gondolat. Timidus Shu ellen fordulna? Esetleg Jackal Kokoro ellen? Vagy Norm? Akárhogyan is, eléggé nevetségesnek tűnt a gondolat maga. De látván, hogy Shukakut ez már eléggé felidegesítette - mármint nem én, hanem az, hogy állandóan ezt hallgatja -, megköszörültem a torkomat.
- Khm. Shu-chan, ne is törődj az ilyen összeesküvés elméletekkel. Az emberek buták, ha hisznek az ilyen rémtörténeteknek. Azok pedig még butábbak, akik kitalálják... De az ilyenekkel ne törődj, mert ha adod alájuk a lovat, hogy így fogalmazzak, akkor csak még rosszabb lesz. - adom a talán teljesen felesleges tippeket a lánynak. - Különben is, Kayaba igazságosan játszik, ezt akárki elmondhatja róla. - mondom a lánynak. Kayaba-t lehet zsarnoknak nevezni... Lehet azt mondani, hogy kegyetlen, despotikus, egoista, vagy azt, hogy nárcisztikus... De azt, hogy igazságtalanul játszik, azt nem. - Mondjuk apokalipszis az lesz, ennyi biztos. Ha igaz, amit mindenki suttog, akkor ez a Világ elpusztul, amint végeznek a századik szint főnökével. De az a mostani felállással lehetetlen küldetés. - mondom a lánynak, miközben próbálok kikecmeregni a hókupacból... Azért nem volt szép, hogy ezt tette Shu. Pedig már készültem egy nagy hócsatára, és a végén egy kiadós fürdetésre. Twisted Evil

De ha nem, hát nem...
A dojos dolgon pedig ledöbbentem. Azt hittem, hogy végre van valami eredeti ötletem... Erre kiderült, hogy már létezik. Sad

Nem baj, legalább egy olyan ember ültette át a szavakat tettbe, akire felnézek. Még ha kisebb is nálam.
A fejemet csóváltam, és mosolyra görbült a szám.
- Úgy látszik le vagyok maradva... Egyszer majd el kell néznem a Dojotokba. - mondom a lánynak határozottan, egy szívderítő mosollyal az arcomon. - A hirdetésben nem teljesen vagyok biztos. Nem biztos, hogy jó kezekbe kerülnek a tárgyak, így tényleg az a jobb, ha előbb megismeritek őket. A szafarizás pedig nem egy biztos forrás. Előbb, vagy utóbb elfogynak a megszerezhető Teljesítmények, akkor pedig vége. - mondom elgondolkodva a lánynak. - Szerintem úgy lenne a legjobb, ha több lábon állna, így biztos, hogy nem borul fel. - mondom lánynak, közben gondolkozom, hogy mi lenne a legjobb tartóoszlop. Hiszen sok lehetőség van... De melyik a legbiztosabb?

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 06 2015, 06:55

Shu igazán nem is törődött volna velük, ha nem Anatole, a céhvezér száját hagyták volna el ezek a szavak. Így azonban, hogy hozzá ilyen közelálló valaki hisz ekkora badarságokban, csak még inkább fájtak a gonosz feltételezgetések. Persze mást ő sem tudott kezdeni ezzel az egésszel, minthogy legyintsen rá.
-Hát rendben. Hagyjuk is, teljesen felesleges ilyesmiről még csak beszélni is. Kayaba Akihiko szerencsére azokkal is igazságos, akik nem hiszik róla, hogy igazságos. Azért elég kevés ilyen ember létezik, mint Ő. Nem sértődik meg, nem gonoszkodik azokkal, akik nem szeretik, hanem mindenkit egyformán kezel, amennyire csak lehet. Nagyon örülök, hogy pont Ő uralja Aincradot. Mint egy mindentudó bölcs császár a régi mesékben. Vagy egy isten.
És ekkor már teljesen egyértelmű lehetett Atorunak is, ha eddig nem volt, hogy Shu tényleg ezen a helyen is kezeli az Admint. Nagybetűvel, és áhítattal, amennyire csak lehet… persze természetesen nem túlzásokba esve. Na jó, próbálkozván nem túlzásokba esni… ha más is ott van.
-Ilyenre ne is gondolj! A közelébe nem jutnak a szintfőnöknek, ha pedig igen, azt már mi amúgy sem fogjuk látni, mert az azt jelenti, hogy minket már legyőztek. Nem akarok harcolni, de nem fogom hagyni, hogy elvegyék tőlünk ezt a világot. Régen még…
Kicsit elhallgatott, miközben segített Atorunak előbújni az eddigi biztonságos rejtekéből. Razz

-Régen még azt hittem, hogy önző vagyok, amiért itt akarok maradni. Hogy rengetegen vannak, akik szeretnék látni a családjukat, várnak rájuk odakint… de annyi emberrel találkoztam, és rájöttem, hogy ez nem így van. Azok vannak többen, akik nem akarnak kijutni, csak ezt egyikük sem tudja, és nem merik elmondani senkinek, mert félnek. Valaki egyszer a fejemhez vágta, hogy a közjót és a közérdeket kellene figyelnem. A többség jólétét szem előtt tartani. Szerintem mi vagyunk a többség, Atoru. Az a jó, amit mi csinálunk.
Az utolsó mondaton, elgondolkodott, majd lassan felemelte a mutatóujját.
-Bankrendszer. A frontosok meg tudták csinálni azt a buta gyilkos alapítványukat, de a kicsik segítésével nekünk kell törődnünk. Még hátra vannak a nagy teljesítmények, mint a Veterán, a Teljesítmény huszár, vagy a két Legendás vad. Ebből úgy százötvenezer aranyat össze lehetne szedni, és annyira nem is nagyon nehezek, ha ügyes az ember, és sokat szafarizik. Abból megteremthetjük az alapot, és utána már csak ügyesen kell gazdálkodni. Szerintem minden megoldható.

by **Atoru** Kedd Ápr. 07 2015, 19:33

Örültem, hogy Shu sem gyötrődik ezeken a feltételezéseken, még ha kis időre is. Amiket pedig az adminról állított... Eszembe juttatott egy történetet. Egy történetet, ami egy Bux Barnabás Boldizsár nevű fiúról szól, aki talál egy könyvet, amivel valóra válthatja az álmait... És Fantáziában találja magát, ahol nem más uralkodik...
- Vagy mint a Kislány Királynő. - mondtam ki hangosan is a nevet. - Michael Endének van egy híres regénye, A Végtelen Történet. Nem tudom, hogy olvastad-e... Abban a könyvben, egy Fantázia nevű helyen uralkodik ez a kislány. Senki nem háborgatja a hatalmát, és ő nem különböztet meg sem rosszat, sem jót. Elfogadja, hogy létezik mindkettő... Ahogyan Kayaba is elfogadja, hogy vannak akik szeretik, és vannak, akik utálják. - mondtam a lánynak. Emlékszem, gyerekkoromban vágytam rá, hogy én lehessek az a külföldi kisfiú, aki megtalálja a könyvet Fantáziába... És végül meg is találtam, úgy hiszem. Néha írtam kisebb történeteket, és úgy éreztem, ezzel is csak gazdagítottam Fantázia birodalmát. Fagydémonok, törpe óriások, krogglerek, és borvadászok... És persze még sorolhatnám a szereplőket. A bátyámmal egy egész világot építettünk fel, és szórakoztunk el benne. Régi szép idők...
A világ azonban kint maradt, és helyette egy újba csöppentem. És ez a világ is eléggé kellemes.
Miután kikászálódtam a hókupacból, ösztönösen összekuporodtam, hogy ne fázzak. Csak később jöttem rá, hogy bizony idebent nem fázik az ember, hacsak nincs fagysebzés...
- Shu, te egy nagyon jószívű lány vagy, amit csodálok benned. Azonban a legjobb szívű embert sem lehet felkérni arra, hogy dobja el a saját világszemléletét és helyette a másikat támogassa. - közben megsimogattam a haját, így letörölve róla a hópelyheket. - Ha a közjó azt kívánná, hogy az emberek ugorjanak le a szint széléről, az a bizonyos illető leugorna? - tettem fel a költői kérdést a lánynak. - Bár nem tudom, hogy kiről van szó, de szerintem nem tenné meg. Mindenki máshogyan gondolja, hogy mi jó a többségnek. - mondtam Shunak. Egyébként sem lehet közjóról beszélni, amíg mindenkit végig nem hallgattunk. Ez olyan lenne, mintha úgy állítanánk fel egy egész közösségre kiterjedő statisztikát, hogy csak tíz ember véleményét kérdeztük. Ha a megfelelő tízet kérdezzük, azt mondja, hogy jussunk ki. Ha másik tízet, ők a bent maradás mellett döntenek. Egyszerűen nehéz megállapítani, hogy mi jó a többségnek, és mi nem. De ezért kell hinnünk, hogy amit teszünk helyes, mert csak így nyer majd bizonyságot.
Shukaku ötlete a bankrendszerrel kapcsolatban annyira jónak hangzott, hogy még én is optimistán álltam hozzá. Pedig az emberek szerint enyhén pesszimista-realista vagyok...
- A bankrendszer egy remek ötlet. Oda bárki beadhatná a nem használt, vagy "kinőtt" felszerelését, és a kis szintűeknek adományozhatná. - bólogattam. Ez a része volt a könnyebb. - Azonban a pénz tartalék előbb-utóbb elfogy, ez te is tudod. Bár soknak hangzik a több mint százötvenezer arany, két-három évnél tovább nem biztos, hogy elég lesz. Azonban kezdőtőkének egyenesen kiváló, ezt elismerem. - mondtam az idomárnak. Néha elgondolkodom rajta, hogy nem zavarja-e, hogy az árnyoldalát látom a dolgoknak. Talán nem kéne ilyen negatívnak lennem vele szembe. Erről viszont nem tehetek. Valahogyan mindig meglátom az árnyoldalát a dolgoknak és nem tudom őket figyelmen kívül hagyni. Mint valami rossz átok...
- Esetleg a bankrendszeren kívül felkérhetnénk kovácsokat is, hogy segítsenek... Van olyan ismerősöd, aki szívesen segítene ebben? - kérdeztem meg Shukakut. Az én ismerőseimnek nem tudtam, hogy milyen jártasságai vannak, de ha ezen múlik, akkor megkérdezem őket, amikor majd legközelebb találkozom velük.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 08 2015, 05:17

Shu mosolyogva bólogatott a történetre. Egyre többen ajánlanak neki könyveket, ami nagyon jó dolog, mert igen sokáig azt hitte, hogy Chanon kívül itt senki nem szeret olvasni. Azóta már kiderült, hogy Kita is járkál könyvtárakba, és bár az ő általa ajánlott könyvet pár oldal után letette, amit persze soha nem mondott volna meg neki, mégis kedves volt tőle… de valahogy Vavyan Fable nem tudta megragadni kicsiny hősünket, még úgy sem, hogy sárkány volt a történetben.
-Még nem olvastam, de majd körülnézek a könyvtárban. Biztos meg lehet találni, és akkor majd beleolvasok. Volt valami hasonló film is, amikor egy kisfiú jutott el egy világba, amit meg kellett menteni… és valami akcióhős bábú segített neki… de a címére már nem emlékszem.
Az összekuporodásra újra csak kuncogni tudott. Atoru néha nagyon aranyos tudott lenni, még így is, hogy magával hozta ezeket a régi berögződéseket. Persze ha már ők havazták össze a fiút, Shu gondoskodott is róla, és nemsokára Atoru egy nagy takarót érezhetett a vállaira terítve.
-Lassan indulhatnánk, még a végén megfázol.
És már nyújtotta is a kezét, hogy felsegítse, majd halkan sóhajtott a következő megszólalásra.
-Persze. A legjobb embert nem. Timidus biztos simán leugrana, ha azzal engem védene meg. Jó lenne, ha az emberek is olyanok lennének, mint a petek. Sokkal könnyebb lenne az élet. Persze Alex valószínűleg kiszaladna a világból.
Újabb nevetés, ám ez egy kis szájhúzás mellett csendült fel ugyan, de nevetés volt.
-Hát… majd kérünk valami kamatot. Vagy nem tudom. A bankos emberek mindig gazdagok, meg nagy autójuk van a kinti világban. Itt mi nem tudunk autót venni, úgyhogy szerencsére az az összeg is megmarad, és fel tudjuk használni.
Ekkor már a város felé kezdett sétálni, és az eget bámulta.
-Persze! Van, akikkel már beszéltem is erről, és szívesen segítenek. Egy páran úgyis tartoznak nekem. Ha már bankot alapítunk.
Itt kiöltötte a nyelvét, majd újra nevetésben tört ki. Ez egy ilyen vidám nap, tele remek ötletekkel.

by **Atoru** Pént. Ápr. 10 2015, 21:21

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy Shu még nem olvasta a Végtelen Történetet. Nekem ez nyitotta fel a szemem, és ezért kezdtem el - részben - a testvéremmel fantasztikus sztorikat kitalálni. Így Fantázia egyre csak terebélyesebb lett! \o/ És direkt nem is hazudtunk, hogy így ne tűnjenek el a meselények. Bár, így tizenhét éves fejjel már inkább tűnik gyermeteg álmodozásnak, mint valódi hőstettnek. De ilyenek voltunk, és élveztük, amit csinálunk.
Ahogyan a Shukakuval töltött időt is élvezem. És persze a Kokoroval töltött időt is, de az most nem ide tartozik... Shukaku eléggé kellemes társaság, Timidus pedig... Nos, neki van egy jelleme, amit vagy megszokik valaki, vagy nem. Én mindenesetre megszoktam. És nem is annyira zavar, hogy így viselkedik, hiszen mégiscsak egy program... Ez olyan, mintha szemrehányást tennél egy fiúnak, hogy miért nem tud gyereket szülni. Jó, talán nem ilyen durva, de hasonló, és érthető, hogy mire gondolok.
A filmen, amit a kislány említett számomra egyáltalán nem volt ismerős... Lehet azért, mert a tévében legtöbbször az anime csatornákat néztem, és hogy neten sem filmes weblapokat, hanem a NicoNico-t nézegettem, hátha van cenzúrázatlan anime. Rolling Eyes

- Sajnálom Shu, de nem láttam. - ráztam meg a fejem. És lehet, hogy már nem is fogom... De ezt már nem mondtam ki. Hiszen miért emlegetnék fel ilyen felesleges dolgokat, mint a filmek, vagy műsorok? Kint is csak arra voltak jók, hogy elüssük valamivel az időt. És persze azért, hogy okuljunk belőlük... De arra jók a könyvek. És az animék helyett itt vannak a mangák. :3
Ám bármennyire is tagadom, hogy hiányzik a kinti világ, még mindig idegenül érzem magam idebent. És Shu ki is kuncogott, amiért reflexszerűen összehúztam magam... Pedig fogadni mernék, hogy neki is maradtak berögzülései. Razz

Csak még én nem láttam.
Na jó, a takaró már tényleg sok! Ez a lány teljesen kifiguráz engem!
Ennek ellenére mégis jólesik a takaró, és magam köré csavarom, hadd örüljön neki.
- Ha minden ember olyan lenne, mint Timidus, lehet, hogy már nem is idebent lennénk. - viccelődtem a lánnyal. - Alex pedig... Nos, ő Alex. Ha nem szereti Timidust, akkor erről ő tehet. - vontam meg a vállam, és játékosan a lányra pillantottam. Bár lehet, hogy nem ez a legjobb pillanat viccet csinálni a komoly dolgokból, de ha nem most... Akkor mikor? Ha már nevetni sem tudunk a gondokon, akkor igazán baj van.
Közben már lassan közeledtünk a szafari határának a széléhez, és nekem ekkor jutott eszembe, hogy bizony semmit nem fogtam, amíg itt voltunk. No sebaj, majd legközelebb!
- A bankos emberek elvették a többi ember pénzét, Shu. Mi azért ezt ne tegyük. - viccelődöm a lánnyal. - És tudunk kocsit szerezni, ne aggódj. Ugyan csak négy lóerős, és fából van, de tudunk. - kacsintottam rá a lányra, remélve, hogy érti a célzást. Bár eléggé gyatra viccek voltak, de jó vicceket nem is ismerek, a szóvicceket leszámítva. No meg persze a helyzeti poénok. De azokat se lehet mindig elmondani.
Örültem, hogy itt lehettem Shuval, és hogy minden ilyen békés volt és felszabadult. És azért is, hogy ilyen jól megy a sorunk. Most minden összejön, és a jövő is elég ragyogónak néz ki.
Persze ekkor még nem tudhattam, hogy mi is fog történni a közeljövőben... Ahogyan senki sem sejtette...
- Ha még kovács is van, akkor tényleg minden összejött. Nem igaz, Shu? - mosolygok a lányra, kivillantva a fogaimat. Ritkán szoktam így mosolyogni, mert nincs rá okom. De most minden annyira tökéletesnek tűnik...
Bárcsak minden örökre ilyen maradhatna... De ez lehetetlen. A világ folyton-folyvást változik. Jó és rossz dolgok jönnek és mennek, mi pedig sírunk is nevetünk, mikor megtörténnek. Ez a nap is csak egy a jó dolgok közül, de valahogyan több is. Nem csak egy dolog, hanem egy emlék is, amire emlékezni fogok. És ez örömmel tölt el.
Nem úgy mint a város, ami már feltűnt a láthatáron...

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 11 2015, 10:27

Shu szemeit teljesen más dolgok nyitották fel ezek szerint, mint Atoruét. Bár ő is rengeteg mesét olvasott, az álomvilág felé azonban a komolyabb művek kezdték ellökni. Mindenféle utópiák, amik közül leginkább a robotosak tetszettek neki. Azokban a világokban, ahol csak az ember maradt az úr, az egyedüli faj, mindig rossz képet festettek, és leromboltak mindent. Nyolcvannégy, Szép új világ, Időgép, Gulliver utazásai… mint-mind megmutatták, mennyire utálatos faj is az ember. Persze ha az irányítást robotok kezébe adjuk, akkor minden sokkal tökéletesebb lesz. Az ember megalkothatja a nála tökéletesebb fajt, hogy utána az békét teremtsen neki. Persze azok csak mind mesék voltak, a végső, legnagyobb tapasztalat, ami igazolta ezen sejtéseit, itt jött el, Aincradban. Kellett hozzá Timidus, Vezér, Álomkelő, és a petek önfeláldozó, önzetlen természete. Szótlanul sétáltak a város felé, az idomár és a sárkány is, ám a feltételezésre azonnal megrázta a fejét.
-Timidus csak annyit tud a kinti világról, amit tőlünk, emberektől hallott. Jót is, rosszat is. És teljesen meg van győződve arról, hogy nekünk itt jobb. Nem kell mindenkinek olyannak lennie, mint Timidus, de majd mindenki be fogja ezt látni.
-Aki pedig nem, az meghal. Vagy ahogy Shu mondja, kiesik a játékból. Meg kell tanulnotok feladni egy olyan küzdelmet, amiben nem nyerhettek.
A bankos megnyilvánulásra csak összevonta picit a szemöldökét.
-Remélem te nem hiszel az ilyen buta összeesküvés elméletekben, Atoru. Egyébként pedig szeretek sétálni. Felesleges lenne egy lovat tartani, meg kocsit, meg ilyesmit. A kristállyal úgyis bárhova eljuthatok.
Az utolsó kérdésre csak elégedett mosollyal az arcán bólintott. Megérkeztek. Itt elválnak az útjaik.
-Köszönjük szépen a csodás napot, Ato. Majd megismételjük valamikor. De igazán kereshetnél te is minket néha.
Ezután megölelte a fiút, majd nevetve beszaladt a városba, eltűnve az egyik utcában. Timidus meghajolt az árnyharcos felé, majd a levegőbe szökkent, és követte a társát…

Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Atoru** Szomb. Ápr. 11 2015, 18:01

Bár én nem vallottam annyira az ember ellenes világot, mint Shu, de ha megemlíti nekem, nem hinném, hogy ellent mondtam volna neki. Az emberek valóban olyanok, amilyennek gondolja, de azzal gondolom ő is tisztában van, hogy az embereknek van kiút. Még ha elég kicsi százaléknyi is. De ez már nem rám tartozik.
Az idomár lány pedig félreértette a mondandómat, de ez nem az ő hibája volt. Ő Timidus minden tulajdánságát belevette, míg én csak egyet.
- Én most a siker orientáltságra gondoltam, Shu. - magyaráztam a lánynak. - Lehet, hogy rosszul tudom, de Timidus eléggé ambiciózus, és remek stratéga. Ha a frontosok is ilyennek lennének, akkor gond lenne. - persze azt én tényleg nem vettem bele, hogy hol jobb az embernek. Pedig ez is teljesen fontos, mivel az ember csak szubjektív okokból vonzódik a kinti világhoz. Ugyanis minden objektív tény arra következtet, hogy idebent jobb. Itt már csak az a bökkenő, hogy az ember nem logikus lény, legalábbis nem teljes egészében az, hanem érzelem fűtött is... Ami Timidusról nem teljesen mondható el.
Persze most lehetne vitatkozni, hogy mégis úgy áll hozzá Shuhoz, mintha szeretné, vagy azt, hogy ennek ellenére mégis a törődés jeleit mutatja, de ellenpéldaként hozhatnánk, hogy nem elég az, amit tesz, hanem kell az is, amit érez. De ez már teljesen elvont, és csak az ember felfogásán alapul, hogy mit tekint annak.
Timidus felfogásán pedig csak a fejemet ráztam. Bár egy részről igaza van a sárkánynak, de ha az emberiség mindig ezt a taktikát követte volna, akkor most nem is lenne Aincrad, sem semmilyen modern technológia.
Hiszen minden modern kütyü egy nehéz harcot jelentett és először teljesen lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Akárcsak az, hogy eljussanak a századik bossig.
- Nem hiszek Shu, ne aggódj. - nyugtattam meg a lányt. Azzal pedig én is tisztában voltam, hogy a kristály jó bárhová. De ha olyan dolog van nálad, amit nem tudsz elrakni, akkor bizony gond van és marad a cipelés.
És bár nem akartam, de elértük a városhatárt, ahol el kellett búcsúznom Shutól. De tudtam, hogy találkozni fogunk. Csak a holt és a mikort nem tudtam megállapítani.
- Ezt úgy mondod, mintha eddig egyszer sem hívtalak volna titeket. - húzom fel az orromat, mint aki megsértődött. De természetesen erről szó sincs. Sőt, amikor a lány átölel, még egy puszit is nyomok a feje búbjára. Egyszer egy ismerősöm említette, hogy a jelentése van annak, hogy hol csókolod meg az illetőt. Szerintem semmi jelentése nincs, leszámítva azt, hogy szereted az illetőt. Én pedig szeretem Shut, ahogyan Kokorot is.
Rendben, talán Kokorot jobban...

Köszönöm a játékot! És elnézést, hogy sokáig húztam. ^^"

by **Asuka** Szer. Nov. 18 2015, 18:05

- Igazából van egy másik dolog, ami miatt nem akartam egyedül menni. - teleportálunk a tizedik szintre. A legtöbb növény itt megtalálható azok közül, ami kell nekem. Minden más csak szerencse kérdése. Jó ideje nem mozdultam ki, legalábbis nem a szabadba. Elmúltak azok az idők, amikor védelem nélkül ki mertem menni a város szélére táborozni, csak azért, hogy az éjszakai égboltot megfigyelhessem. Mondjuk most is éjszaka van… én pedig imádom az éjszakát. Olyan dolgokat láthatsz, amiket nappal sohasem.
- De azt hiszem, erre már utaltam azelőtt. Nem hiszem, hogy a JL van a háttérben, ők velem se mernek konfrontálódni. – magyarázom, miközben dél felé indulok meg. Nem nagyon ismerem ezt a környéket, csak egyszer futottam végig itt, főleg a Félhold Öböl tetszett, de semmi különös. De rémlett, hogy valamerre mintha ennek a tiernek megfelelő növények lennének. Legalábbis, azok alapján, amilyen képeket a receptekbe raktak nekem illusztrációként.
- Na, de milyen ébredőket találtál és hol? Hallottam már róluk, de olyat még soha, hogy egyszerre százan is megjelentek volna. – kérdezek rá, miközben máris leszedem egy nihil bogyóját. Ezek a növények többnyire ugyanazok, csak minden tieren más részét tudod hasznosítani. A nihil pedig amúgy is kényes, ritka az, ha szép, érett termései vannak. Ennek a kisebb bokornak viszont szép, piros bogyói vannak. Nem lepne meg, ha több vadat is bevonzana a bogyók illata.
- Pláne nem gyilkos városokról… oké, sok para van Aincradban, még a gondolat is kiráz Madonnától, és tuti köze van hozzá, amiért rossz az üzletem mostanában. De mi történt? Felkeltek a házak maguktól, és játékosokat ettek? – szedegetem a bogyókat.

by **Shukaku** Szer. Nov. 18 2015, 18:21

És teleportálnak, és a teleportáció megidézi Timikét, Timike pedig morcos pillantást vet Shura. Igen, sokat gyakorolta, és már képes rá. Rengeteg érzelmet ki tud már fejezni, persze egy sárkány pofáján ezek nem olyan nagyon igaziak, de mivel Shu úgy rajzolgatta le neki, ahogyan egy sárkányon képzelné el, így egyértelműen felismerhetőek. Szóval morcos arckifejezés, Shu pedig azonnal megtorpan, és magyarázkodni kezd.
-Oké... tudom, hogy azt mondtam, hogy hamar hazaérek, de elbeszélgettük az időt. ne haragudj. Legközelebb küldök Junnak egy üzit, hogy szóljon, hogy kések. Nem szeretném, hogy aggódj.
-Tudom, hogy nem lépsz védett területen kívülre nélkülem.
-Hááát... igen, pont azért is vagyunk most itt.
-Tizedik szint. Sötétedik. Nem.
-De Timiduuuus! Tudom, hogy nincs látásunk, de....
-Nem.
-De a fáklya...
-Nem.
-De itt van Asu is...
-Szia Asu. Nem.
-Jajj mááár! Akkor... akkor azt mondom, hogy Asut én kedvelem, és meg kell védenünk, mert megígértük neki, és most neki ki kell mennie gyűjtögetni, nekünk pedig meg kell védenünk őt.
-Nem. A te védelmed fontosabb, mint a barátaid védelme.
-Asuuu! Mondj már vala... vagy várjunk! Megvan!
Shu pár mozdulattal belép a menüjébe, majd a fejébe nyomja a Bányász Sisakot.
-Tessék. Nem is kell látás jártasság. Van ez, van a fáklya, és még Asunk is van. Ennyivel már csak megelégedsz.
-Rendben.
-Mi?
-Rendben. Igazad van.
-Hát... hát... persze! Szóval...
És ezzel a kis közjátékkal már el is lehet indulni a Déli rész felé.
-Szóval az volt, hogy betévedtünk egy városba, ahol Groundhog Dayt meg Run Lola Run meg ilyen filmeket játszottak. Szóval az volt, hogy egy napot ismételtettek az Ébredőkkel újra meg újra. A második napon meg jött egy csapat fekete ruhás valaki, és lemészárolta őket. Persze nem halt meg senki igazándiból, csak kezdődött elölről az egész. Szóval összefogtunk, és megmentettük őket, és most próbálunk segíteni nekik beilleszkedni...

by **Asuka** Szer. Nov. 18 2015, 18:45

A vitájukra nem tudok mit mondani… Timidus paranoiás. Mondjuk Tachi szerint én is, de az más. Van okom óvatosnak lenni. Mindig is annak kell lennem.
- Pedig jó, hogy sötét van. – lenyitom az inventorymat, hogy elővegyek belőle egy kiskönyvet. Növények, és receptek. Részben saját jegyzetek, hogyan kell például elkészíteni a tier 4-es potikat és mérgeket, részben pedig azokból az elérhető forrásokból, amiket találtam. Kinyitom a kis füzetet, és a ritka növényekhez lapozok, majd megmutatom nekik, mit kell keresnünk.
- Nekünk foszforeszkáló levél kell. Különlegessége, hogy nappal nehéz kiszúrni, sötétben viszont egyből látjuk, ha a közelünkben van. Egyébként kettes látásom van, szóval nem vagyunk a vakvilágban. – engedem, hogy akár bele is lapozzanak a könyvbe. A rajzokat én csináltam. Nem vagyok nagy művész, de szükségesek az illusztrációk. Jobban látható, milyen növényeket hogyan kell leszedni, és hogy ezen a tieren melyik részük használható.
- Nem láttam azokat a filmeket. – leszedegetek pár bogyót, és elrakom az inventorymba, hogy biztonságban legyenek.
- De elég parásnak hangzik. Hol találtatok ti ilyen várost? És mégis ki csinált ilyet szerencsétlenekkel? – kérdezősködök. Brrr… a gondolat is kiráz, hogy ilyen helyzetbe keverjenek. Még az öntudatomat is elvehetik tőlem…
- Ha valamelyik ébredőnek közülük pedig szüksége van segítségre, akkor tudod, hol találhatnak meg. Kiképzővel már el tudnak jönni Taftba is. Sok a vörös ott, de egyébként veszélytelenek. Csak itt valahogy biztonságosabbnak érzik magukat. Mint én. – magyarázom, majd körbenézek, még több használható növény után. Remélem, találunk foszforeszkáló levelet. Csak egyszer tudtam szerezni egyet, amikor felfedeztem a potit, de az elsőt ugye mindig elhasználom, hiába a leírás, csak hogy tudjam, mire is számítsak vele éles küzdelemben.

by **Shukaku** Szer. Nov. 18 2015, 18:56

-Jó?
Ezt szinte egyszerre kérdezik meg, és míg Timidus csak érdeklődik, hogy Asu mi jót talál benne, Shu kíváncsisága inkább abba az irányba halad, hogy neki mi lehet jó a sötétben. Mármint neki, Shunak, nem pedig Asunak. Ha ezt megtudja, azzal talán egy picit megnyugtathatja Timit is. Az idomár gyorsan végigpörgeti a könyvet a sárkánynak, majd ő kezdi nézegetni sokkal de sokkal lassabban. Ez van, ha valakinek nincsen eidetikus memóriája.
-Mhmm. Erről már a professzor is beszélt. Tudod, Maxweld professzor, akiről meséltem. Elvileg valami csapatokat is szokott indítani érte küldetéssel. Mondjuk nem értem, hogy ha itt is megtalálható, akkor miért nem ide jönnek... de úgy bizti izgisebb. De akkor gondolom mi nem tudjuk leszedni, ugye? Elég ha szólunk neked, mert neked megvan hozzá a tiered...
Persze ezt mind ő, mind Timi biztosra tudja, de hát ezzel egy kicsit dicsérte is Asut, ha már annyira el volt szontyolodva a boltja miatt.
-Pedig jó filmek. Én rengeteg filmet megnéztem a neten. Egyrészt azzal tartottam szinten az angolt, mert a suliban ugye csak az órák voltak, nekem meg oda nem kellett bejárnom, mert sokkal jobban tudtam, mint a többiek, de azért nem akartam elfelejteni. Meg... ugye azért is, hogy ne unatkozzak.
Ha nincs kivel programot szervezni, akkor az embernek rengeteg szabadideje akad.
-És annyira nem volt parás. Ha megértetted, hogy mi történik, akkor ez is csak egy ugyanolyan megoldandó rejtély volt, mint akármelyik másik. Elvileg valami kísérletet végeztek, és ezzel akartak kijutni... szóval csalók voltak. Kayaba megmondta, hogy csak a szintek kivitelével lehet kijutni. Szépen reportoltuk őket, és Kayaba pedig segített megoldani a problémát.

by **Asuka** Szer. Nov. 18 2015, 19:12

Igen, jó. Nem, nem csak nekem. Shunak meg Timidusnak is. Az a poti, ami nekik mindenképpen kell, mert bármikor szükségük lehet rá, főleg nagy sebző ellen, ahhoz nekünk ritka növények kellenek.
Finoman elmosolyodom, és valami kuncogásszerűt hallatok, amikor beszél erről a professzorról, és hogy milyen expedíciókat szokott indítani. Igen, hallottam, hogy vannak ilyenek. Aztán a huszadik szint megölte szerintem ezeket is. Voltam én is virágmezős küldetésen, nevetségesen egyszerűen szerezhetsz több növényt, mint amennyit én egy egész napos növényvadászattal. Azonban csak gyakoriak vannak ott, tehát még mindig jó vagyok.
- Növényeket még a legmeglepőbb helyeken is találsz. De a növénylátók többsége nem tudja, hol keresse őket. – egy fához lépdelek oda, aminek a törzsén pici, fekete színű gombák vannak. Nem túl szépek, és laposak is, ha pedig megeszed, hát, szóval inkább ne edd meg, nem arra való. Nehéz is úgy elkészíteni, hogy jó legyen. Ha elrontod a potit, annak sajnos következményei lehetnek, ha van benne a gombából. Tudom jól, mert én magam teszteltem őket.
- Sosem hallottam még olyanról, hogy egy növénylátó kiment volna a szabadba növényeket keresni. A virágmező előtt persze. Ha pedig nem keresed, akkor nem találod. – leszedegetem a gombákat a fa törzséről, és magam mellé rakom. Ahogyan pedig szedem a többit, váratlanul egy majom mászik le egy másik fáról, hogy felmarkolja a gombákat, és elcsenje tőlem. o.o Na jó, vadat most tényleg nem kerestem. Szóval elég erőteljesen wtf.
- Hé! Az az enyém! >.> – motyogom a majomnak. Sosem láttam még ilyet… Akrobatikámmal sikerül követnem őt egy másik fa tetejére, ahova felmászott. Elkapom a lábát, hogy aztán picit lentebb rántsam, és kivehessem a kezéből a gombákat. Nem bántom persze. Ha megvan a gomba, akkor természetesen elengedem.
- Igen, elég, ha szóltok. – kiabálok le, majd egy ugrással melléjük kerülök. A gombákat is elrakom az inventoryba. Hasznos lesz ez még.
- Kísérlet? Ha a kijutásért teszik, akkor valami olyat csinálhatnak, amit mi. – kezdek bele, és belekukkantok a füzetbe. Kíváncsi vagyok, hol tart.
- De ilyet akkor sem szabad. Ez embertelen. Én mindig meggyőződök róla, hogy akit felszabadítok, az akarja is ezt... – folytatom. Mondjuk ha ennyi volt ez a kísérletező brigád, akkor nem hiszem, hogy nagyon foglalkoznunk kell velük.

//majom//

by **Shukaku** Szer. Nov. 18 2015, 19:24

Persze, amikor már elmondja a világítós növény világítós részleteit is, akkor már mindkettejüknek leesik, hogy miért is fontos az, hogy sötétben keresgéljenek, de hát ennyire egyikük sem merült bele a témába. Ha találnának is ilyen növényeket, akkor sem szedhetnék le, és Shu inkább a természet állatos részét kedveli, mint a növényeset. Tudja persze azt a részét, hogy mi ehető és mi nem, de az inkább kertészkedés és főzés meg italkészítés, mint növénylátás. Ha találnának valami hatalmas gyűjtőhelyet, akkor azt felismernék, de ennyi. A kuncogásra Shu nem mond semmit, csak ő is mosolyog. Úgy van vele, hogy bizonyára Asu is részt vett már ilyen küldin, és a proff szórakozottságán mulat ennyire jót, arra emlékszik vissza.
-Tényleg? Én ezt nem értem. Mindig vinnyogtak, hogy nincs elég növényük, és közben nem is próbáltak keresni? Még én is keresem őket, meg termeszteni is próbáltam, de ritkát például hihetetlenül nehéz találni. Azért is ritka, mert nem mindig ugyanott terem, ráadásul az enyém nem is világít. De... akkor ha azt mondod, hogy nem láttál még keresgélő embereket, akkor honnan szerzik be a dolgaikat? Oké, csak növényekért én sem megyek ki, hanem összerakom a szafarizással... de a szafari sem volt annyira népszerű a jelvénybeváltás előtt.
A majmos résznél most rajta van a sor a kuncogáson. Timidust nyugalomra inti, nem kell beleavatkozniuk a kettejük konfliktusába, és láthatóan Asu is tud repülni. Most még az idomítós képit sem akarja használni. Nem tudja, hogy hogyan reagálna rá Mesterke. Szóval türelmesen várják, amíg Asu visszatér.
-Pontosan! Embertelen. Egyáltalán nem olyat csinálnak, mint ti.

by **Asuka** Szer. Nov. 18 2015, 19:36

Na ez az. Nem keresnek, csak sír a szájuk, meg hogy jaj, jaj, miért nincsenek ingyen a potik. Rolling Eyes

Igen, azután növeltem az árakat, amikor a virágmezők megölték az üzletemet. Mert sajnos nagy részben tehetnek róla. Én próbáltam, tényleg próbáltam olcsón adni őket. Ki mástól vehetnél 200 aranyért tier hármas potikat? De persze senkinek se kellett…
- Hát, magamon kívül nem tudok olyat, aki rendesen keresné is. – ecsetelem a dolgot, mialatt leporolom a ruhámat. Azért mégis csak fára mászás történt az imént.
- Termeszteni próbáltam én is, de nem az igazi. A ritkák felbukkanása pedig rendszerszerű. Van egy minta, amit követnek. És mindegyiknek más, ezért nehéz lekövetni őket. – folytatom. A ritka növények értékesek, a legjobb potik belőlük készülnek, de ezeket még jelvényből sem éri meg megszerezni.
- A huszadik szinten már körbenéztem, ott viszont valamiért nem teremnek meg, legaláűbbis a virágmezőn. Pedig sokat járok oda. – magyarázom a dolgot, majd az ösvény mentén kezdek el sétálni. Mintha lenne ott is pár érdekes növény. Remélem, foszforeszkálnak is.
- Na, azt hiszem, meg is volnánk. – szedek le még jó néhány növényt egy helyen. Nehéz elhinni, hogy annyi játékos közül senki se veszi észre ezeket a kincseket.
- Figyelj, ezeknek a felét megkapod ajándékba. Holnap még elmegyek virágot szedni, hátha találok ritkát. Aztán gyere be a potikért, elkezdem csinálni őket. – igen, csak fél órát kértem, annak pedig lassan vége is. De ebben egyeztünk meg, és így lesz a legjobb mindenkinek. Imádom ezt a sötétet, de mostanában nem érzem magam biztonságban odakint.
- Akkor, majd gyere. És vigyázzatok magatokra. – odaadom neki a növényeket, és egy gyors búcsúzás után visszateleportálok Taftba.

by **Shukaku** Szer. Nov. 18 2015, 19:53

-Rendesen keresné? Mit jelent neked ez a rendesen? Meg... oké, te mondjuk mindig is növényekkel foglalkoztál, de akkor is! Mennyi időt öltél te bele abba, hogy ezeket kiderítsd? Gondolom annyit, amennyit én abba, hogy akárhol végigsétálhassak anélkül, hogy egyetlen mobocskát is bántanom kellene. Talán igazad van, és mindannyian őrültek vagyunk, csak máshogyan.
Megpatpatolta Timidus fejét, miközben csak mosolygott, és a fejét csóválta hitetlenkedve.
-Mi napokon keresztül írogattuk a számokat, a dátumokat, a koordinátákat, de semmi rendszert nem találtunk. Mondjuk Timi mondta, hogy van rendszer, csak még nem gyűjtöttünk elég adatot, de nekem igazából annyit nem ér. Így legalább nagyobb öröm, ha mégis rábukkanok egy ritka növényre. A termesztés meg... szépek voltak, talán még szebbek is, mint a vad fajtáik, de a tinta vagy túl híg lett belőle, vagy túl folyós, szóval egyáltalán nem jó. A virágmező pedig...
Kicsit elgondolkodott, hogy kifejtse-e a véleményét, de azután rájött, hogy Asuval beszél.
-Szerintem az is csak azért került oda, mert Kayaba megunta az örökös rinyálást. Vicces, hogy te belefektetsz energiát, hogy megtaláld, mások meg kisírják maguknak az ilyesmit. De legalább ebből is látszik, hogy Kayaba figyel minket, és olyan újításokat tesz be, amire a többségnek szüksége van... vagy azt hiszi, hogy szüksége van rá.
-Shu, nézd.
Biccent Timi az egyik fa felé, az idomár pedig azonnal odaszalad leakasztani egy koalát, és egy jelvényt.
-Nézd Asu! Ugye milyen cuki? És... izé... köszönjük... de én nem hiszem, hogy sokat tudnék vele kezdeni. Úgyis hozzád járunk főzetni, szóval berakom a bankba, és majd visszakapod, ha kell valamelyikünknek valami. Tudom, hogy nem vagyunk egy nagy vevőbázis a Vigoval, de hát egyikünk sem fogyaszt annyi mindent, mint a frontosok.
Visszateszi a koalát a fára, majd bólint, hogy ott lesznek, és mindketten intenek a távozó harcosnak, majd ők is teleportálnak.

(koala)

by Ajánlott tartalom