Re: Erdőség #1

by **Szophie** Kedd Jún. 24 2014, 20:34

Így hát, hogy eljött a lány, egy kicsit megnyugodtam. Ugyan nem nyugtatott meg arról, hogy nincs velem semmi baja, de ha utál is, annyira nem, hogy látni se tudjon. Nem is tudom, miért, de úgy éreztem, még egyszer legalább beszélgetnem kell vele erről-arról, ha másért nem is, hogy a lelkem megnyugodjon. Így hát kezdetét vette a vadászat, én pedig lassan megpróbáltam felvezetni a kérdésemet, habár nem tudtam nagyon, hogy tegyem azt.
Vezér közben bokorról bokorra járt, nem is foglalkozva senkivel és semmivel, kedvére nyomozgatva, futkározva. Remélem, mire ezzel végzünk, jól kifárad, és nem fog este azzal zaklatni, hogy még egy napnyugtai mobozásra menjünk ki a mezőre. A mai estére egy kád forró vizet terveztem be, melyben kedvemre lazíthatok egy picit.
Észrevettem a hirtelen reakcióváltozását. Felkapta a fejét, és mereven kezdett bámulni egy pontba. Farka izgatott csóválásba kezdett, majd lassan a fűbe ereszkedett, és úgy kúszott el a bokorig. Kivárt a tökéletes pillanatig, majd lecsapott egy vetüléses ugrással. A következő percben már a szájában fogott egy farkincát, mely egy furcsa, egér szerű lényhez tartozott.
- Mi van, macskává lettél? - nevettem észrevéve az állatot, majd odamentem hozzá, és ráböktem a furcsa kis egérszerűségre. A feje felett felugrott a név: cickány.
- Avagy cickányásszá. - mosolyodtam el újra csak, miközben elraktároztam magamban, hogy is néz ki egy cickány. Be kell vallanom, ha tippelnem kell, milyen mobot fogtunk, sosem jövök erre rá. Furcsa volt, de egészen aranyos ahhoz képest, hogy egy egérre hasonlított. Intettem Vezérnek, aki erre elengedte a még mindig farkán himbálózó állatot, aki mindeddig olyan volt, mint egy inga. Végül a mob elfutott, a farkas pedig visszatért a következő pillanatban a bokrok mélyére, új zsákmányt keresni. Nagyon úgy tűnt, mintha már el is felejtette volna a sárkány jelenlétét, vagy csak nem annyira belemerült a versenybe, hogy oda sem figyelt rá.
Ezek után végre sikerült eljutnom odáig, hogy megkérdezzem a lányt arról, ami igazán érdekelt. A válaszra csak elmosolyodtam vidáman, és bólintottam.
- Egyen meg a fene, ha még egyszer siklót fogok a kezembe! - tettem a kezem a szívemre, hogy ünnepélyesen is megfogadjam a dolgot. És ugye ha nem fogok a kezembe olyan lényt, akkor eldobni sem fogom, ez ilyen egyszerű.
- Vezér pedig.. - néztem a vadszó farkasomra egy pillanatra, aki nem is reagált ránk. Nem tudom, hogy figyelte-e egyáltalán, miről beszélünk, de ha meg is tette, nem tartotta úgy, hogy bele kellene szóljon. Persze ő nem is volt az a fajta, aki az ilyesmibe beleavatkozik. Már jól tudom, hogy mennyire a háttérbe tud húzódni, ha a helyzet úgy kívánja, vagy ha egyszerűen csak úgy érzi, neki semmi köze az emberek beszélgetéseihez. Néha én magam is megfeledkezem a jelenlétéről ilyenkor, persze hamarosan mindig magára vonja valamivel azt.
- Vezérrel ez a folyamatos veszekedés és... verekedés.. Ez egy játék. Tudom, furcsa, de így van. Legbelül ezt élvezzük mind a ketten, még ha ez nem is látszik. És ne hidd azt, hogy ez nem kölcsönös. Ő is mindig rám kényszerít olyan dolgokat, amiket én nem akarok. Régóta meg van ez az ellentét közöttünk. - magyaráztam. Habár nem voltam biztos benne, hogy a lány ezt meg is fogja érteni. Legutóbbi találkozásunkkor már rájöhettem arra, hogy ő a petekhez máshogy áll hozzá, mint mások. És az ő ártatlan kis nézetébe talán nem is fér bele a baráti csipkelődés ilyen formája. Ez a folytonos szekálás teljesen rendben van szerintem. Habár az elején én magam is megsértődtem rajta, és igazság szerint most is mindig bosszat az egész.. De a bosszantás a lényege ennek az egésznek.

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 10:35

-Egy cickány? Vele még nem is találkoztam… várj egy picit kérlek, Vezér!
Kérlelte a lány a farkast, majd lassan közelebb lépett, hogy szemügyre vehesse az állatot. Egy oposszumnak ugyan jobban örült volna, és ahhoz jobban is illet volna a fejjel lefelé való himbálódzás. Gyorsan körbepillantott, de nem találta meg amit keresett, így amikor Szophie intett a farkasnak, hogy engedje el a mobot, nem tiltakozott.
-Tudod a cickányok, amikor picik, akkor egymás farkába kapaszkodva követik egymást… mint amikor az óvodában sorban állnak a gyerekek. Egyszer már láttam ilyet, és nagyon aranyosak… azt hittem, hogy megint találok… és akkor megmutathatom…
Annyira nem volt lelombozva attól, hogy nem talált kölyköket, sőt, az kicsit felvidította, hogy vezér láthatóan belement a játékba, hogy ne bántsák az állatokat. Érdeklődve hallgatta végig Szophie szavait, a siklós részre egy kicsit elmosolyodott, majd a petre sandított, megerősítést várva. Ellentét közte és Timidus között is volt, de ezt nem veszekedésre, hanem egymás kiegészítésére és segítésére használták fel. A lány szeretett olvasni, így olvasott olyat is a sárkánynak, ami a petet érdekelte, és őt nem annyira, Timidus vadászni szeretett, Shu viszont azt nem, így itt is megtalálták a közös pontot az állatok elkapkodásával. A sárkány szeretett azonban rendesen, végezve a mobbal is vadászni, így azt is kitalálták, hogy bizonyos időnként szerezhet annyi húst, amennyit meg tudnak enni, és ezzel javult Shu főzőtehetsége a maximális szintre. Mindig megtalálták az arany középutat, és mindig ki tudtak egyezni valamiben.
-És… ezt Vezér is így gondolja?
Konkrétan feltenni a kérdést viszont már nem volt ideje a farkasnak, mert a sárkány röppent oda hozzá, jobb mancsán pedig egy ijesztő szerkezet libegett.
-What a…?!
Sikított fel a lány, ahogyan meglátta társa lábán a csapdát, és azonnal odarohant hozzá, a potionos üvegcse is a kezében termett, de a sárkány értetlenkedve csóválta a fejét.
-Mit izgulsz? Csak egyszer sebzett. Milyen fegyver ez egyébként?
-Timidus! Ez nem fegyver, ez egy csapda!
-Azt látom én is, hogy csapda, de mi ez?
-Nem úgy…
Az ijedtség lassan eltűnt, amikor látta, hogy valóban nem csökkennek tovább a sárkány életpontjai, így el is kezdte leszedni róla az itemet, ami be is került nemsokára az eszköztárába.
-Nem úgy csapda… hanem úgy, mint a hurokcsapda, amiket készítettem még az erdőben. Emlékszel?
-Yap! De mit keres ez itt?
-Nem tudom… de ezentúl óvatosabbnak kell lennünk. Biztos valaki vadászik még itt rajtunk kívül. Vagy a magasabb szint miatt került ide…
-Érdekes.
-Dehogy érdekes! Veszélyes!
-Yap! Köszi!
És a sárkány már röppent is, hogy találjon még ilyen dolgokat, amivel jelentősen megkönnyítheti és meggyorsíthatja a vadászatukat, ráadásul védelmi szempontból sem egy elhanyagolható item. Természetesen a pet már rég tovább gondolta az egészet, amíg a lány csak az ijedezéssel foglalatoskodott, és már azt tervezte, hogy miként használhatná fel a tárgyat.

[csapda]

by **Szophie** Szer. Jún. 25 2014, 12:01

Vezér várt, ahogy a lány kérte, én pedig Shukakuhoz hasonló érdeklődéssel figyeltem a cickányt. Én sem láttam még ilyet, habár én odakint sem, ellentétben a lánnyal.
- Tényleg? - kérdeztem ámuldozva, miközben felragyogott a szemem, ahogy elképzeltem az aranyos kis cickányokat egymás farkába kapaszkodva. - Uhh, de szívesen megnéznék egy olyat.*-* Oké Vezér, mostantól csak cickányokat keresünk. - mondtam a farkasnak, nyomatékosítva csak szót. Erre erőteljesen felhördült.
- Biztosan nem.
- Naaa.. kééérleeek! - kérleltem, de nagyon úgy tűnt, ő nem elégszik meg azzal, hogy csak ezeket a szőrös-farkas kis állatkákat keresgélje. Más vadra óhajtozik..
- Mint te is említetted, nem vagyok macska. Szerezz be egyet, és kérd meg, hogy fogjon neked. Engem pedig hagyj vadászni, ahogy azt illik. - mondta még az utolsó szó jogán, majd a bokrok közé vetette magát, hogy folytassa a kutatást vadak után.
- Igen, különben nem csinálná azt, amit csinál. Hidd el, régóta együtt vagyunk. Habár azt nem mondom, hogy ismerem, de ő ismer már engem. És ha nem szeretné, hogy veszekedjek vele, akkor megtalálná a módját, hogy elkerülje az ilyen helyzeteket. Persze nem azt mondom, hogy szereti, de ez is a kapcsolatunk és a mindennapjaink része. - vontam meg a vállam. Megint jó hosszan szövegeltem feleslegesen. Épp azon volt a lány, hogy a farkast kérdezze meg, aki eddig talán nem is figyelt ránk, és én is kíváncsi voltam az ő véleményére is, ám akkor furcsa dolog történt. A sárkány belelépett egy csapdába, és Shukaku nagyon megijedt. Igazság szerint én is. Még sosem láttam ilyet azelőtt, úgyhogy nekem is meglepetés volt, hogy ilyesmik is vannak. Vezérre néztem, ám mielőtt megszólaltam volna, ő már bólintott.
- Nyugi, vigyázok. - mondta komoran. - Melyik idióta ember volt az, aki ilyeneket helyezett el itt? - mordult fel. - Gondolom egy olyan, aki nem képes valódi vadászatra, és szüksége van hozzá könnyítő eszközökre. - csóválta meg a fejét. Egyet kellett értenem a farkassal abban, hogy ez nem jó mód. És ha egy vétlen játékos vagy - mint a mostani esetben -, egy pet lép bele?
- Mi van akkor, hogyha egy játékosnak már alig van élete, gondtalanul tart a védett övezet felé, várva, hogy feltöltődjön újra, és akkor lép bele egy ilyenbe? :O - néztem körbe. - Ez nagyon felelőtlen és veszélyes. - csóváltam meg a fejemet. Ekkor Vezér furcsamód odajött hozzám, és bújni kezdett a lábamhoz, dörgölőzni. Meglepődtem a hirtelen érzelemkitörésen, ám aztán lehajoltam hozzá, és vidám mosollyal arcomon simogattam a fejét, és vakargattam a nyakát. Ekkor a tenyerembe bújtatta az orrát, ami a szokásosnál is csöpögősebb volt. Sző szerint.>.< Taknyos volt a farkas._.
- Megfáztál? - néztem rá ijedten. - Vagy..vagy.. miért?!
- Csak sok a virágpor, meg a földpor. - mondta eltorzult hangon, majd a következő pillanatban egy hatalmasat tüsszentett. Nagyokat pislogva figyeltem.
- Nahh, máris jobb! - mondta vidáman, majd visszasietett a bokrok közé.

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 12:42

A lány kezdte érteni, hogy miként is zajlik ez a játékos zsörtölődés a pet és az idomár között, és a cickányos párbeszédre már csak mosolyogni tudott. Megkönnyebbült annak hallatán, hogy Vezér azért nem hajt fejet Szophie minden javaslatára, a lánynak pedig eszébe sem jut, hogy parancsot adjon ki. Persze az meg a farkas részéről volt kevéssé kedves, hogy akkor sem egyezett bele, amikor az idomár olyan nagyon szépen kérte, de egyikük sem tudhatta, hogy titkon nem fogja-e ezután keresni a rágcsálókat, hogy örömöt okozzon a lánynak. Ami viszont megjegyzendő volt Shu részéről az az, hogy Vezér saját maga ajánlotta fel, hogy Szophie szerezzen be egy macskát, és a farkas a miniboss alatt is láthatóan nem idegenkedett Álomkelő közelségétől. Jó volt látni, hogy milyen jól megvannak a petek egymással, és nem érvényesül itt a kint olyan sokszor látható kutya-macska ellentét. Ez a világ sokkal elegánsabb volt annál. Shu mosolyogva bólintott, Timidus pedig a másik pet zsörtölődésével értett egyet. Valóban csakis ember műve lehetett ezeknek a csapdáknak a kihelyezése, hiszen bár egy pet is megtehette, ő bizonyára egy csapásban helyezte volna el, és figyelemmel kísérte volna a működését. Ezeknek a tárgyaknak nem sok értelmük volt csak így széjelhagyva, szétszórva a terepen. Szophie sápítozására azonban már csak nyugodt hangon válaszolt. Hihetetlen volt, hogy a lány még ilyen egyszerű következtetésekre sem tud rájönni.
-Hogyhogy mi van akkor? Akkor meghal. Ha alig van élete, és mégis gondtalanul tart a védett övezet felé, és kis élettel még a lába elé sem néz, akkor az egy hülye, és előbb-utóbb amúgy is meghalna valahol, csak idő kérdése. Nem véletlenül találták ki a Hazatérés kristályt. Nem a csapda a felelőtlen, hanem aki úgy belelép. A szafarin vagyunk, itt nincsenek veszélyes mobok, sem csapdák. ha nem lépek bele, sohasem tudom meg, hogy hogyan működik és mi a hatása, védett területen szintúgy nem. Akkor védekezhetünk legjobban a támadások ellen, ha kiismerjük. Kiismertem. Öt életpontot sebez, egyetlen egyszer. Ha ez alatt vagytok, akkor ne lépjetek bele.
Shu csak megvonta a vállát a sárkány kiselőadása hallatán. Nem szólt bele, hiszen Timidusnak nagyrészt igaza volt, bár Shu úgy érezte, hogy azért mégis csak veszélyeztette magát valamennyire, de tudta jól, hogy Timidus sohasem fogja igazán veszélyes helyzetbe keverni őt. Bizonyára tudta, hogy a csapda nem sebez sokat. Persze a sárkánynak a nagyon alacsony esélyű valószínűtlenség már ehhez elégséges volt, de ezt nem kötötte a lány orrára, és mivel eddig beváltak a számításai, ezt ő tudásnak nevezte, mintsem megérzésnek. Amikor viszont Vezér elkezdett dörgölőzni a lányhoz, talán azt akarván bizonyítani, hogy jól megvannak, ez a kis aggódás is elszállt, és mosolyogva figyelte a jelenetet.

by **Szophie** Szer. Jún. 25 2014, 13:11

Nagyokat pislogva néztem a sárkányra, ahogy beszélt hozzám. Furcsa volt a pet. Ilyen könnyelműen kijelenteni, hogy akkor meghal.. Nem tetszett ez nekem, ez a hozzáállás. Persze részben igaza is volt, de közben nem is. Én is voltam már olyan rossz helyzetben, hogy alig volt életem. És persze haza lehet menni hazatéréskristállyal, ebben ugyan igaza volt, de.. akkor is. Mi van akkor, hogyha vannak nagyobbat sebző csapdák is? És mi van akkor, ha ezt valaki az egyes szintre rakja ki? Ott vannak olyan játékosok is, akiknek az összes élete alig 15-20 Hpt számlál. A kezdők. Akkor is úgy gondoltam, hogy ez veszélyes. Megcsóváltam a fejem, majd Shukakura és Vezérre néztem.
- Ti egyetértetek? - kérdeztem, és Vezér természetesen rögtön bólogatott. Nem mintha ő sokat törődött volna az emberek életével, kivéve persze engem. Neki mindenki csak ellenség volt, akit túl kell szárnyalni, és akinél erősebbnek kell lenni. Hogy ha ehhez ölni kell, akkor ölni kell. És ha valaki felelőtlenségből meghal, akkor neki csak egy vetélytárssal kevesebb lesz.
Persze gondolhatná az ember, hogy igen, a tízes szinten talán raknak annyi pontot az emberek az életükre, hogy ne legyen gond mindössze 5 Hp-ból. Ám senki sem garantálja, hogy az alsóbb szintekre nem viszik le ezeket. Mondjuk valakinek megtetszik az ötlet, hogy ezekkel vadásszon. Valaki olyannak, aki elég felelőtlen ahhoz, hogy ne gondoljon más játékosokra. A kezdetek erdejében elhelyezni egy ilyet elég veszélyes lenne az ott kószáló alacsony szintű, kezdő játékosok számára.
- Amikor még kicsik voltatok, és gyengék.. Nekem sem hiszem, hogy annyi életetek lett volna, hogy 5 Hp vesztés ne lett volna nagy dolog. A kezdőknek alig 10-20 Hp-juk van. És bizony még sok a kezdő. Ha csak egy valakinek is jut eszébe, hogy levigyen egy ilyet az alacsonyabb szintekre.. - csóváltam meg a fejem. Nem szerettem a halálra gondolni. Gyűlöltem azt a sok fekete nevet. Egyre kevesebb a játékos a saoban. Egyre több az ártatlan áldozat. Hiszen Brumit is a kukából mentettem ki, nem is olyan régen. Azóta is csak az egyes szintet tapossa, és nem igazán tud jól vadászni. Egyszerűen nem erre termett. Az élete csekély, és bizony van olyan felelőtlen, hogy belelépjen önkéntesen is akár egy csapdába.
- Sok gyerek játszik ezzel a játékkal, akik felelőtlenek, és nem tudnak magukra vigyázni. - sóhajtottam fel. - Ők is halljanak meg egy ilyen miatt? Persze te talán nem is tudod annyira értékelni az emberek életét, hiszen ez a te világod. - Vezérre néztem, aki ugyancsak nem értékeli ezt. Legalábbis akármikor megölne valakit, ha engedném neki. Nem azért, mert gonosz, egyszerűen csak nem tudja felfogni a halál fogalmát. Nem mintha én igazán érthetném.. Csak azt tudom, hogy azoknak szörnyű, akiket itt hagynak a meghaltak. És annyit tudok, hogy elszeretném kerülni, hogy ilyen ostobaságok miatt, mint ez a csapda, ártatlanok essenek el.

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 13:31

Timidus nem olvasott jól le érzelmeket az emberek arcáról, máshonnan pedig nehéz volt, hiszen ezeknek a fura lényeknek se fülük se farkuk nem volt ahhoz, hogy kifejezzék, hogy mégis mit akarnak tenni a következő pillanatban. Mindenhez ki kellett nyitni a szájukat, amiből jelenleg csak az örökös értelmetlen aggodalmaskodás áradt. Azonban ezt a nézést, ezt az értetlen pislogást, amit most Szophie mutatott felé, jól ismerte. Az emberek állandóan értetlenkednek és hülye dolgokat kérdeznek ahelyett, hogy egy kicsit is elgondolkodnának mielőtt megszólalnak. Persze Vezér, aki pet volt, azonnal megértett mindent, és egyet is értett a sárkánnyal. Látszott, hogy kik itt az értelem képviselői.
-Kardforgató, harcos, árnyharcos, íjász. Egyedül ők halhatnak bele azonnal kezdőként, ha öt életet sebződnek. Persze megint feleslegesen aggódsz olyan dolog miatt, amit még ki sem próbáltál. Rengeteget vadásztunk már az első szinten, és a szafarin is azokon a területeken, ahol alacsonyabb szint kell a vadászathoz. Most találtunk először ilyen szerkezetet. Amíg nem tudod, hogy ezeket a csapdákat el lehet-e egyáltalán helyezni kis szinteken, addig ne csinálj ebből ekkora ügyet.
Arra, hogy a lány ilyen könnyen vont párhuzamot a gyerekek és a felelőtlenség között, már Shu is elhúzta a száját. Persze, a gyerekek hülyék és belelépnek a csapdákba, ez egyértelmű. Imádta a felnőttek ilyen felfogását, meg az örökös védelmező szerepet, amit magukra és rájuk akartak erőltetni, hogy fontosnak tűnjenek. Milyen jó volt, hogy ebben a világban már ő sokkal erősebb volt jó pár felnőttnél… persze ettől még nem tudtak letenni erről a szokásukról, hogy felelőtlennek nevezzék őket.
-Megígérem, hogy megpróbáljuk letenni a csapdát a Kezdetek erdejében, és ha sikerül, akkor majd felhívjuk erre mindenki figyelmét. Így jó lesz?

by **Szophie** Szer. Jún. 25 2014, 14:04

Fogalmam sincs, a harcművészt és a lovagot miért is hagyta ki, habár az idomárt valószínűleg azért, mert az alap pontozásunk eleve több életet ad, mint 5 Hp. Valószínűleg akkor a lovag és a harcművész kaszt is. Nem tudom, nem igazán vagyok tisztában ezekkel. Annak idején csak felszínesen futottam végig a többi kaszt leírását, és azóta sem ástam bele magam ebbe a témába, mivel soha eszembe sem jutott, hogy kasztot váltsak. Akkor mégis mi a franc történne Vezérrel? Még belegondolni sem szeretnék. Nem, ez a kaszt a legtökéletesebb számomra, azt pedig elképzelni sem tudom, hogy miután valaki kikeltett egy petet, és nevelgette, hogyan válthat azután egyáltalán kasztot. Ezért más idomárnak lenni. Nálunk ez nem abból áll, hogy egyszerűen a kardot lecseréljük egy íjra. Persze nem akartam veszekedni a sárkánnyal, csak aggódtam, és ezt neki is meg kellett volna értenie. Lassan egyre több érvet sorakoztatott fel az álláspontja mellett, én pedig egy picit megnyugodtam. Persze nem kéne mindig arra gondolnom, hogy mi lenne, ha... A sárkánynak igaza volt, nem kéne - hogy az ő szavaival éljek - ekkora ügyet csinálnom a dologól, amíg nem is ismerem jobban a dolgokat. Feleslegesen aggódom, de furcsa. Nekem még soha nem mondtak ilyesmit, habár tény, hogy kevés dolog van, ami felizgat. Vagy ha van is, akkor az olyan, hogy megtartom magamnak. Ilyesfajta vitákba ritkán bonyolódom, mint a mostani.
Végül az nyugtatott meg a legjobban, amit Shukaku mondott. Elmosolyodtam, és vidáman bólintottam egyet.
- Jó lesz, köszönöm. - ezzel le is kívántam zárni a témát, és egy új felé kanyarítani a beszélgetést.
- Emlékszel még, hol hagytuk abba a beszélgetést legutóbb? Mielőtt elfutottál szarvasozni. - kuncogtam. - A petekről beszélgettünk, meg olyasmikről, amit te tudsz róluk, de én mondjuk nem tudhatom.. És megkérdezted, hogy biztosan akarom-e, hogy mesélj erről, mert nem szeretnéd, hogy megharagudjak.. Szóval... nem fogok megharagudni, ígérem. De kíváncsi vagyok. Talán segíthetnél jobban megérteni Vezért.. Tudod én nem nagyon értek az állatokhoz, habár odakint - utaltam a kinti világra - voltak kutyusaim, de én még akkor nagyon picike voltam, és inkább apu nevelte őket, mintsem én. - ekkor azonban deja vu, hirtelen meghallottam magam mögött valamit a bokorban. Legutóbb is egy állatka zavarta meg a beszélgetést, most is.
- Egy pillanat. - mondtam, és reméltem, hogy közben megvár most, és nem fut el megint egy szarvas után.. Lopakodva a bokor elé mentem, míg Vezér a másik oldalra, aztán ő hátulról megijesztette a vadat, hogy az felém fusson, én pedig futtában elkaptam. Legalábbis ez volt a terv. Csakhogy az elefánt - egy hatalmas bokorról volt itt most szó - annyira megijedt, hogy majdnem eltaposott, így aztán menekülnöm kellett előle. Persze elég sok pontot tettem a gyorsaságomra hála Istennek, és végül sikerült egy pillanatra hozzá érnem.. De azért elefánt? Itt???? Kissé értetlen fejjel meredtem a néztem az elszelelő mob után..

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 14:43

Az észérvek mindig győznek olyanokkal szemben, akik nem túlságosan hülyék, hülyékkel pedig ugye nem éri meg vitázni, ezen az alapon nyugodva pedig Timidus két dolgot tudott meg. Egyrészt, hogy meggyőzte a lányt, mivel az elhallgatott és beleegyezett a javaslatukba, másrészt, hogy ő sem tartozott a hülyék közé, legalább is nem mutatta eddig sok jelét annak, hogy túlságosan idióta lenne. Mindössze az a logikátlanság és kuszaság jellemezte, ami minden emberre jellemző volt, emiatt pedig nem lehetett rá haragudni.
Őszintén szólva Shu egyáltalán nem emlékezett arra, hogy hol hagyták abba a beszélgetést. Legszívesebben elfeledte volna azt az egész napot, hála Daneenak. Arra emlékezett, hogy probléma adódott a magázódásból, meg arra, hogy Szophie megsértődött, de most meg pont azt kérte, hogy meséljen neki. Ez jó volt, Shu nagyon szeretett mesélni az állatokról, de az volt a bibi, hogy fogalma sem volt, hogy miről meséljen. Ha feltűnt egy állatka, például mint pár perce a cickány, akkor eszébe ötlöttek ilyen érdekességek, amikről beszélni tudott… de az, hogy meséljen az állatokról… pff! A Földön jelenleg tízmillió faj él a magasabb szerveződési szinteken, és akkor a baktériumokat bele sem számolta. Ha most ebből mondjuk csak a szárazföldieket nézik, az még mindig hat egész öttized millió körül mozog, ami még mindig egy picit sok, és nem valószínű, hogy lenne annyi idejük. Azonban amíg ezen gondolkodott, a lány Vezérre terelte a szót, amivel jelentősen megkönnyítette Shu dolgát. Már éppen válaszolni akart, amikor Szophie úgy döntött, hogy most ő lép le, egészen egy bokorig… és utána elefánt. Shu ugyanolyan csodálkozva nézte a vadat, ahogyan a többiek is, Timidusnak viszont két dolog jutott eszébe. Egyrészt, hogy mennyi húst lehet egy ilyen hatalmas állatból szerezni, másrészt, hogy mekkora lehet az a kígyó, ami a könyvben megevett egészben egy elefántot. Amikor Shu azonban feleszmélt, egy párat pislogott még, majd elmélkedni kezdett.
-Ez nem egy bika volt, márpedig azok szoktak csak egyedül járkálni…
Óvatosan odalopózott a bokorhoz, és félrehajtotta az ágakat. Igaza volt, a tövében a nagyhoz tartozó minielefánt lapult meg.
-Engedjetek neki utat… nem lenne jó, ha a másik visszajönne érte…
Kis nógatással kitessékelte a borjút a bokorból, aki el is indult abba az irányba, amerre Szophie elefántja robogott el.
-Cickány, csapda, elefánt… csupa olyan állat, akikkel eddig nem találkoztunk...
Mosolyogva merengett maga elé, és örült, hogy mindez azt jelzi, hogy Kayaba bácsi még mindig tartogatott meglepetéseket a számukra.

[ Itt is egy elefánt Very Happy

]

by **Szophie** Vas. Jún. 29 2014, 20:59

Fogtam egy elefántot. Egy bokorban... Ez a tény valahogy letaglózott egy pár pillanatig. Sőt, talán pár percig is. Igazból csak álltam, és pislogtam a porra, amelyet maga után hagyott az állat. Még a tenyeremben éreztem a bőrét, amelyet megérintettem. Nekem.. nekem tényleg a kezemhez ért egy elefánt! Vagyis a kezem ért egy elefánthoz.. És.. Itt! A bokorban. Az erdő közepén! E-le-fánt! Közben persze fél füllel hallgattam Shukakut, és a fejtegetését az elefántok szokásairól. Vagyis arról, hogy nem szoktak egyedül járni a nőstények.. A következő pillanatban egy újabb, kcsi elefánt rohant el mellettem. Már amennyire kicsinek lehetett ezt nevezni. És én természetesen meg sem lepődtem... Na jó, de. Egy elefánt még oké. De kettő?
- Nézzük már meg, nem lapul-e még egy egész csorda a levelek alatt. - vigyorodott el Vezér, már amennyire azt a vicsort annak lehet nevezni. Nos igen, igaz, ami igaz, egy ekkora bokorban egy elefántnak jól el kellett bújnia. Vagy legalább tökéletesen kellett lopakodnia. Vagy nem tudom. Hogy fért el egy ekkora bokorban? Hogy voltam ennyire... figyelmetlen? Hiszen az ember csak észreveszi, ha mellette a bokorban egy ELEFÁNT lapul.
Lassan - tényleg nagyon lassan - kezdett visszatérni az élet az arcomba, miközben felfogtam, hol vagyok, miért, és hogy egyáltalán ki is vagyok.. A következő pillanatban viszont nagy hirtelen elmosolyodtam, és Shukaku mellé léptem.
- Szóval.. hol is hagytuk abba? - kérdeztem magamtól, majd rájöttem, és akkor hirtelen folytattam. - Szóval mit tudsz a farkasokról? És úgy alapjáraton van valami különlegesség a petekkel kapcsolatban, amire rájöttél még? Vagy Timi osztotta meg veled.. Vagy.. vagy.. Szóval Vezérrel kapcsolatban.. - modntam összevissza a dolgokat, mert pontosan én sem tudtam, mire is vagyok kíváncsi. Akármire, ami hasznos lehet a kapcsolatomat nézve a petekkel. De tényleg akármi és minden érdekelt..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 06:41

Shun nem annyira a meglepődés és a döbbenet, mint inkább az öröm érzése lett úrrá, hiszen az elefánt megjelenésében ő mindösze Kayaba eddig is csodálatos művének a kiteljesedését látta, és boldog volt, hogy megtudta, hogy egyáltalán nem fedezte még fel az összes állatot, és akármennyit járkálhatnak ő és Timidus a szinteken, ez a mesevilág mindig tartogat majd számukra meglepetéseket. Szerencsére volt ideje ezen ámuldozni, mert Szophie viszont láthatóan leblokkolt a nagytestű emlős láttán, de a kérdése így is elért hozzá, így hát felcsapta a füzetét, és elkezdett mesélni.
-Ugye azt tudjuk, hogy a farkas nem egy ritka pet, de két faja ismert mind a pete között, mind a mobok között. Van ugye a sima farkas, mint Vezér, és van a démonfarkas, aki a könyv szerint ritka pet. Ami érdekes, hogy a mobok között is kettő van belőlük, ugye ott is van sima farkas az elsőtől a hetedik szintig, és van ezüst farkas, a tizenegyediktől a húszadik szintig.
Itt közelebb hajolt Szophiehoz, hogy Timidus ne hallja a súgdolózást.
-Valószínűleg Kayaba bácsi szereti őket és a sárkányokat, és azért tett belőlük ilyen sokat a világba.
Majd újra hangosan folytatta.
-Ha jól látom Vezér egy sarki farkas, ami… canis lupus a farkas… és akkor artis… azt hiszem… canis lupus artis, de ez nem biztos. Szóval mivel sarki farkas, ezért szereti a hideget… remélem sokszor elviszed valami hideg helyre. Igazából nem is jó, hogy itt van, mert biztos nagyon melege lehet… vagy szoktad nyírni a bundáját? Sajna sok ember egyáltalán nem gondolkodik a kutya választás előtt, és huskyt tart például lakásban, meg meleg éghajlaton… állatkínzás…
Kicsit megrázta a fejét, hiszen máris elkalandozott, így hát megpróbálta ott folytatni, ahol kellene.
-De… Kayaba bácsi biztos úgy találta ki, hogy Vezér itt is jól érezze magát, ha már itt van. De… azért figyelj arra, hogy neki sokkal hidegebb helyen kellene élnie. Ha megnézed, akkor a fülei is és a lábai is kisebbek, mint egy átlagos farkasnak, és ez a hideghez való alkalmazkodás miatt van. Ha láttál már sivatagi rókát, akkor neki viszont hatalmas fülei vannak, hogy hűtse magát. Jól ki van találva. Igen… szóval farkasok… tehát ugye falkában vadásznak, főleg ugye északon, hiszen ott még nehezebb megélni, így szükségük van egymásra… mondjuk nem tudom, hogy ez mennyire igaz Vezérre, mert például Hisame nagyon megörült, amikor Timidussal találkozott, Timi viszont nem az a közösködős fajta. Jól elvan egyedül is, vagy velem kettesben… de nekem ugye sokkal nehezebb dolgom volt a sárkányokkal, mert róluk nagyon keveset lehet tudni…

(Engedem, hogy közbevágj. Shu a végtelenségig képes beszélni az állatokról. )

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 17:10

A következő pillanatban már Vezér is mellettem csücsült, és vártam hogy Shukaku vajon mit tud mondani róla. Ezt elsőre furcsálltam, de aztán kicsit jobban is belegondoltam, és ami azt illeti, én is izgatottan hallgattam volna egy elemzést, meg információkat magamról. Ez talán a petnek is egyfajta önismereti teszt. Persze tudja azt magáról, amit tud, ez csak természetes, ismeri önmagát. De egy kívülálló személytől hallani ezeket mégis érdekesebb. Mind a ketten a lányra emeltük figyelő tekintetünket, és én készen álltam arra is, hogy jegyzeteljek, ha kell.
Van ugye a démonfarkas, mondta a lány, és ekkor Vezér a szavába vágott.
- Mint Hati. - pattogott. Igen, mint Hati.. ha ő még él egyáltalán. Askr nélkül fogalmam sincs, mi lehet vele. Sad

Egy kicsit elszomorodtam a név hallatán, de egy csöppet sem ingott meg a figyelmem ettől, ugyanúgy koncentráltam tovább.
- A sima farkasokon belül is különböznek. Az enyémnek az a teljes neve, hogy Hófehér Farkas. Amikor kikelt, nem csak annyit írtak, hogy farkas bébim van, hanem hogy Hófehér Farkas bébi. - vágtam én is a szavába a lánynak a következő pillanatban. Viszont közben egy kicsit bűnbánóan is néztem rá, hiszen nem akartam csak így megzavarni a butaságaimmal. Ez talán nem is volt annyira fontos..
A következő mondatán viszont mosolyognom kellett. Lehet, hogy ez az oka, sosem tudhatom.
- Vagy csak mert mi kivételesen nemes faj vagyunk, azért. - vágott újra bele Vezér, én pedig csak a szememet forgattam a hallottakon. Nem először hallom ezt a kivételes faj dumát, és azon sem lepődök már meg, hogy mennyire beképzelt az én kis állatkám.
- Canis lupus arctos. - vágtam most én bele.. Nem, nem tudjuk csak így szó nélkül hallgatni. Mi már csak ilyenek vagyunk.. - Megnéztem egy könyvben. - sütöttem le újra a szemem.
- Igen, az vagyok. - húzta ki magát Vezér.
Viszont a következő pillanatban kicsit megijedtem. Nagyon ritkán járunk hideg helyekre, mivel elég kevés van belőle. Persze tudtam róla, hogy a farkasom kedveli az ilyen helyeket, és hogy ő nem az a fázós típus, de.. de.. Sosem mondta, hogy szenvedett volna a melegebb szinteken. Persze tavaly nyáron - jól emlékszem - elég nehezen viselte az időjárást, és a tél a kedvenc évszakává lett nagyon gyorsan.. Viszont egész nyáron nem gondoltam arra, hogy talán elvihetném hideg helyre. Sokszor megfürdettem hideg vízben, és nem engedtem a Napra.. sőt, akkoriban csak éjszaka jártunk el közösen otthonról, de... akkor is. Most én is egy olyan gonosz husky tartónak tartottam magam. És rossz érzés volt.
- Vezér.. Vezér tartja magát a magányos farkas gondolathoz. Viszont szereti a társakat... néhányat. Hatival annak idején jól kijött. De mondjuk nem is olyan régen találkoztunk egy lánnyal, akinek szintén volt egy farkasa, vele viszont nem tudtak megférni egymás mellett. Folyamatosan csak bizonygatták, hogy melyikük a jobb, meg..
- Mert én is vagyok a jobb. Szánalmas volt az a nő.
- Szóval.. ez volt, és a végén Vezér próbált tanácsokat osztogatni..
- Mert ráfért. Csöppet sem viselkedett úgy, ahogy egy farkashoz illene.
- És akkor is még veszekedtek, pedig én megpróbáltam őket leállítani..
- Nem tehettem róla. Értetlen volt.
- Szerintem ennek köze lehet a falkavezér gondolathoz is.. Hogy.. hogy.. talán.. próbálták eldönteni, hogy melyikük az erősebb, és hogy melyikük lesz az irányító, vagy ilyesmi..
- Természetesen én. A nevemben is benne van..
- Szóval látod..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 18:16

Shu egyáltalán nem viselte rosszul, hogy a szavába vágtak, sőt különösképpen örült neki, hiszen ez egyrészt azt jelentette, hogy Szophie is utánanézett a pettel és a farkasokkal kapcsolatos dolgoknak, ami odaadó és törődő társat sejtetett, vagy legalább is olyasvalakit, aki fontosnak ítéli tudni, hogy ki van az oldalán, másrészt pedig azt mutatta, hogy kettejüket tényleg érdekli az, amit az idomár mond. Minden alkalommal türelmesen megvárta, hogy a páros befejezze a mondandóját, és hozzá is fűzött részleteket, mielőtt folytatta volna, bár a kifejtősebb részeket a végére hagyta. Így tehát csak bólintott Hati nevére, hiszen biztos volt abban, hogy bár ő nem ismeri, de ők ketten tudják, hogy ő démonfarkas… bár ezt a témát nem akarta feszegetni, mert Szophien látszott, hogy valamiért elszomorítja az emlék. Bocsánatot kért a tévedéséért, és persze ő is végig jegyzetelt.
-Hmm… a könyvben, mármint a Bestiáriumban nincs benne, hogy a farkasok különböző alfaja különböző csoportba lenne sorolva, de ha a menü is úgy írta ki, hogy Hófehér Farkas, akkor biztosan fontos jelentése van.
Kicsit elgondolkodott, majd megcsóválta a fejét.
-Nem tudom, hogy melyik faj lehet a nemesebb, vagy azt, hogy van-e egyáltalán ilyen. A farkasok faja természetesen valóban nemes, de nem tudom, hogy különlegesen nemes lenne-e.
Kicsit kuncogott, de egyáltalán nem úgy, hogy Vezért nevesse ki, majd tovább folytatta.
-Az a lány Haruka volt ugye? Nanami Haruka és egy farkas, akit Inunak hívnak. Mi is találkoztunk velük.
-Óvatlan, és valóban nagy a szája. Elmesélték ők is a történetet… bár ők azt mondták, hogy ti ketten kezdtetek el verekedni, és azért őket dobták ki a cukrászdából…
-Igen, igen. Mindegy…
Próbálta a lány terelni a témát. Ő nem szívesen osztotta volna meg, hogy a másik fél milyen nézőpontból látta, vagy mesélte el a történetet, de Timidus nem nagyon foglalkozott ezzel, ő csak őszinte volt.
-Szóval ha Vezér magányos farkas szeret lenni, akkor hasonlíthat Timire. Ő is állandóan utasításokat osztogat, és csak akkor tud csapatban dolgozni, ha az a csapat jól szervezett, és egymás alá dolgoznak…
-Mi az, hogy csak akkor? Nem csak akkor tudok, csak más esetben nem érdemes. Nem állok egy csürhe élére, ez egyértelmű.
A sárkány is kihúzta magát, majd a farkasra pillantott, remélve, hogy felőle valamiféle bajtársias megértést fog majd tapasztalni, cinkostársra lel benne.
-Inuhoz képest valóban Vezér volt a magasabb szinten, a kölyöknek nem volt joga irányítani. Tapasztalatlan és kapkod. Nem minden kölyök ilyen, ezt láttuk Draconiában is, de általában a szintekkel tapasztalat is jár.
-Igen… vagy legalább is kellene…
-Az viszont, hogy egy veled egy szinten lévővel is kiállnád-e a próbát, már nem olyan biztos.
Villantott egy vigyort a sárkány a farkas felé, olyasfajta játékos kihívó tekintetet.
-Persze nem hiszem, hogy egy szinten lennénk. Láttalak harcolni, magasan felettem állsz. Jelenleg. Ha majd utolérlek, akkor viszont meg kell küzdenünk.
Már a sárkány pillantásából látta a lány, hogy miben mesterkedik, és szavak nélkül próbálva leinteni a lehetséges konfliktust, a pet fejére helyezte a kezét.

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 20:05

- Igen, ott nincs külön kiemelve.. - egy csöppnyi kedvtelenség érződött a hangomban, ahogyan ezt mondtam. Nem szerettem, ha Vezért sima farkasként emlegették, együtt a többivel. Ő különleges. És ezt Ő maga is tudja. >.> Most már csak az kell, hogy utolérjük, sőt, leelőzzük Rent, és Regit, hogy a top első pet legyen, és elérkezünk a tökéletes beképzeltség szintjére. Cool

Egyébként megérdemelné a farkasom, amennyit dolgozott ezért, egyszerűen csak ezt én magam nem akarom bevallani neki, mivel úgy csak még beképzeltebb és elviselhetetlenebb lenne. Még a mostaninál is. Persze fogalmam sincs, milyen lenne, ha a legerősebb lenne. Talán akkor leállna a folyamatos fejődni vágyással is, és keresne más, értelmesebb célt. Vagy nem. Fogalmam sincs. Egyszer el kell majd érnem ahhoz, hogy megtudjam. De attól tartok, ez nem olyan egyszerű. Én csak egyre bénábbnak és bénábbnak éreztem magunkat a többi frontharcoshoz képest, és itt nem is olyanokat értek, mint Hinari és Anat, akik alapból nagyon erősek, sokkal inkább gondoltam olyanokra, mint Alex. Annak idején a küzdőtéren még sokkal erősebbek voltunk nála. Most viszont mintha csak ő is felemelkedett volna egy olyan fontos személlyé, mint a céhvezérek. És ezt nem csak nem értettem, hanem gyűlöltem is emiatt. Mert én nem voltam képes így felemelkedni. És Vezér ez miatt gyűlöl talán engem. Ez miatt akar folyamatosan harcolni és fejlődni. Az én hibám, hogy még mindig Renék a legerősebbek.
Na de vissza a mostani helyzethez...
- A farkasok különlegesen nemesek. Csak ezt nem írják, és nem mondják. Azt hitte Kayaba bácsi, hogy ezt már minden ember tudja. És mivel Ő nem írta, így az én feladatom, hogy erről felvilágosítsam az embereket. - elmosolyodtam, és ez a mosoly főleg a megnevezésnek szólt, amit az előbb Shukaku használt, most pedig a farkasom vetet át.
- Igen, ők ketten voltak. Nem, az úgy volt, hogy a két farkas összeveszett, nagyon hangosak voltak, és elve rossz szemmel nézett ránk a pincérnő, aztán próbáltam megmondani Vezérnek, hogy hagyja ezt abba, amire tényleg elkezdtünk verekedni, és közösen végül mindannyiunkat kiraktak. - megvontam a vállam. Ha a lányok úgy látták, hogy a mi hibánk volt, akkor ez van. Persze nem szeretem, ha ilyen rossz fényben tüntetnek fel minket, viszont tényleg volt közünk hozzá, hogy kiraktak akkor minket. Ez van, egy cukrászda kitiltás nem a világ. Van még vagy ezer..
- Inukami hibája volt. Értetlen, és ezért..
- Most már mindegy is.. De... mondtak valamit? Megsértődtek? Mert.. mert nekem ott nem úgy tűnt, mintha Haru haragudott volna. Viszont ha haragszik, akkor meg szeretném beszélni vele a dolgot..
- Nem érdemes. Úgyis elfelejtik..
- Dehogyis, ne legyél ilyen.
- Inkább csak te ne akard, hogy mindig mindenki szeressen. - most ezt jól megkaptam. Inkább nem szóltam vissza semmit, habár nem volt teljesen igaza. Én egyszerűen csak nem szerettem, ha valakit megbántok, akit nem is akartam. Persze ha szánt szándékkal teszem, az más. Viszont így.. Inkább beszéljük meg a félreértést, és ha ténylegesen van oka a dolognak, akkor elfogadom, hogy összevesztünk. De addig nem.
A lány szavaira csak bólintottam, habár Vezér csapatban sem igazán szeret dolgozni. Persze hozzájárulhat ehhez az is, hogy nem tartja alkalmasnak a társait társaknak.. Igazából tényleg úgy tűnik, mintha fontos lenne neki is az ilyesmi. A bossharcokon is ezért érzi jól magát. Mert ott összeszedett a társaság - már amikor. Persze ott is szörnyűnek találja, ha nem rá switchelnek, mint a legjobbra, de ott sosem szokott akadékoskodni, mint máshol. Ez van, na.
Vezér egyetértően pillantott Timidusra, és ő is kihúzta magát.
- De nem is viselkedett úgy, ahogy egy farkasnak kellene. Én kicsi koromban is nemes voltam. - fejemet ingattam a petem válaszára, majd nemet intettem Shukakunak, jelezve, hogy ez nem teljesen így volt. Persze Inukamira nem teljesen hasonlított, annál inkább csak rosszabb volt. Úgy értem, akkoriban mindenkit meg akart támadni, meg be akarta bizonyítani, hogy erősebb nála. Ha meg nem volt erősebb, akkor úgy fogta fel, hogy tanult valamit. De a lényeg, hogy kötözködő volt, még a mostaninál is jobban..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 20:55

-Ha nincs, hát nincs. Emiatt ne szomorodj el.
Vonta meg a vállát a lány mosolyogva, és úgy tartotta a füzetét, hogy a lány is láthassa. Tele volt ábrákkal, ide-oda nyilazott feliratokkal és rengeteg szöveggel meg számokkal.
-Már akkor észrevettem, hogy a Bestiárium hiányos, amikor először a kezembe vettem. Igazából teljesen felesleges lenne külön kiemelgetni, hogy melyik pet miben különleges, mert mindegyikük egyedi. Még egy szürke farkas is különbözik egy másik szürke farkastól annyira, hogy akár teljesen más fajba is tartozhatnának. Ott van például Anika és Timidus. Igaz régen találkoztunk velük, de ő hiszékeny volt, naiv, ráadásul teljesen alárendelte magát az idomárjának. Timidus ilyet sohasem csinált, pedig mindketten tollas sárkányok. Hisame és Timidus pedig még ennyire sem hasonlít, mert ők már csak annyiban egyeznek, hogy sárkányok. Persze közös jellembeli tulajdonságaik lehetnek, de ez inkább azért van, mert biztosan hasonló dolgokat éltek meg…
Picit elgondolkodott, de még nem ismerte annyira Vezért ahhoz, hogy rájöhessen, hogy mennyire igaza van. Timidus pont ugyanúgy kereste az ellenfeleket, amiképpen a farkas. Jelenleg azzal foglalatoskodott, hogy a céhvezéreket, de minimum az idomárokat tisztességes küzdelemben maga mögé utasítsa. A győzelmet győzelemnek értékelte majdnem minden esetben. Jelenleg már több mint tíz győzelmet aratott, igaz nem mindegyikben jutottak el ténylegesen ahhoz, hogy küzdőtéren méressék meg magukat, de ha ezeket az eseteket számolta, akkor is nyolc nyereséget könyvelhetett már el. Ha döntetlenre jutottak, vagy kiegyeztek azt gyakorlásnak tudta be, ha esetleg pedig veszített, azt ugyanúgy tapasztalatszerzésként értékelte, amiképpen Vezér is. Mindössze akkor ismert el volna vereséget, ha éles helyzetben, kockáztatással, Shu veszélybekeverésével járt volna az, ha veszít. Ilyenbe azonban, ahol valóban veszélyben lehetett az életük sohasem bocsátkozott, mert a fő feladata a lány megvédése volt. Egy nem megnyerhető harcot nem érdemes megvívni, ezt minden jó hadvezér tudta. Haru esetével Shu már nem nagyon akart foglalkozni, így Szophieval egyetemben ő is igyekezett ugrani a témát.
-Igen… tényleg mindegy. Haruról nem hiszem, hogy megsértődött, nem láttam rajta. Inu viszont mintha pikkelne rád, Vezér. De szerintem is csak dac, majd biztosan elmúlik.
Kettejük vitájába nem kívánkozott belebocsátkozni, így hát bőszen hallgatott, Timidus azonban kihasználta a szituációt. Természetesen úgy szólalt meg, hogy azt csak a farkas érthesse.
-Tudod Vezér, azért egy dolog igaz lehet abban, amit Inu mondott. Szereted hallani, ha dicsérnek, és szereted dicsérni magadat. Ezért is jöttél most ide. Ez persze nem hiba. Ha azonban emiatt elszalasztasz egy lehetséges vadat, az már az.
Elvigyorodott, felszökkent a levegőbe és lecsapott a pár méterre elbaktató bölényre, amit Vezér a gyorsasága miatt akár el is orozhatott volna előle, ha odafigyel.

[bölény]

by **Szophie** Csüt. Júl. 03 2014, 11:49

Bólintottam. Értettem, hogy a lány mit mondott. Nincs két egyforma pet, és ennek oka lehet az, hogy eleve különböző jellemmel vannak megáldva, ahogy különböző idomárokkal közösen is nevelkedtek. És persze még mindig tartom magam az állásponthoz, hogy Vezér nem csak úgy lett olyan, amilyen, hanem ennek előre eldöntött oka van. Minden idomárhoz olyan pet került, aki tökéletesen kiegészíti, ha rendesen bánnak vele. Legalábbis én így gondoltam. Nekem szükségem volt valakire, aki ösztönöz a harcra és fejlődésre, mivel magamtól ezt soha nem tettem volna meg. Így kaptam egy Vezér kaliberű petet. És ezt már többször láttam másoknál, habár nem mindenkire volt jellemző. Ezt az eltérést persze a rossz nevelésnek, vagy egyéb konfliktusoknak is betudhatjuk, vagy - mint esetemben - az idomárnak szüksége volt arra, hogy a petjével ne legyen egy hullámhosszon. Ez miatt a feltétel miatt nincs két egyforma pet, ahogy két egyforma ember sincsen.
- Miket írtál fel oda? - kérdeztem a lányt, ránézve a jegyzetfüzetre, amely kis nyilacskákkal volt tele, sőt, mintha még számokat is láttam volna ott. Elég érdekes volt, legalább úgy nézett ki, mint egy tervezetem a havi kiadásokról. Vagy valami hasonló..
Felsóhajtottam, és egy kisebb kő esett le a szívemről. Akkor legalább azzal nem kell foglalkoznom, hogy Haru-chantól megtudjam, mi a baja velem. Mivel nincs baja velem. Vezért pedig egy csöppet sem érdekelte, hogy Inu mit gondol róla. Még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy reagáljon valamit a tényre, egyszerűen megrántotta a fülét - talán ezt is csak azért, mert egy légy szállt rá, vagy ilyesmi -, majd neki állt veszekedni velem, arról, hogy ne akarjam azt, hogy mindenki kedveljen. Jellemző.>.>
Nem tudom, mit mondott a sárkány Vezérnek, de egy rövid ideig mintha idegesnek tűnt volna. Talán kioktatták. Biztosan az előbb elkapott bölénynek van hozzá valami köze.. Nem is baj, ha végre valaki kioktatja a petem, már ráfért.
- Csak tesztelni akartam, te látod-e. - húzta orrát fel Vezér, habár egyértelmű volt, hogy ez nem igaz.
- Viszont ezt nem vetted észre. - kezdett el sprintelni hirtelen, majd egy bokorba vetette magát, és előttem a számláló újra ugrott egyet. Fogott valamit.

[denevér]

by **Shukaku** Csüt. Júl. 03 2014, 12:37

A lány felnézett a füzetéből, egy pillanatra zavartan pislogott, majd megrázta a fejét, elpirult, és úgy tartotta a füzetet, hogy a lány is láthassa. A lapon már ott virított egy farkas skicce, persze csak nagyon kezdetleges állapotban, pár vonallal, és néhány sornyi jegyzet, amit eddig Szophietól megtudott.
-Csak… felírogatom, amiket megtudtam, meg amiket látok. Az összes petről készítek jegyzeteket, meg a mobokról is. Nagyon érdekesek… Timidust például meg is tudtam mérni, a marmagasságát, a súlyát, a szárnyfesztávolságát, meg mindent. Mielőtt fejlődött, meg miután fejlődött, és majd ha megint fejlődik, akkor újra. És követem azt is, hogy miket tud, hogy a képességei mikor aktiválódnak, meg amikor repülni tanult, az is nagyon érdekes volt, meg a szavakat amiket megtanul… szóval mindent…
És valóban mindent fel írt, csak az volt a szerencséje, hogy a füzet nem hagyományos módon tárolta az adatokat, hála annak, hogy egy digitális világban voltak, akármennyit írt, mindig volt benne újabb lap, közbeilleszteni is lehetett pár érintéssel, mintha egy lefűzőmappa lenne, ráadásul a mérete sem változott, így soha nem kell majd több kötetes enciklopédiákat magával cipelnie. Még a kutatást is sokkal jobban támogatta ez a világ, mint a kinti. Bár kint is lehetett volna digitális példánya, egy tablet, vagy valami, ő sokkal jobban szerette a könyveket, az érintését, azt, ahogy a ceruza serceg rajta, és most hála Kayabának, mindkettő példány előnyeit ötvözte neki, és még rá is talált a piacon. Ilyen füzetet nem minden boltban lehetett kapni.
-Majd később megrajzolom teljesen, és kiszínezem, vagy fotókristállyal szoktam még dolgozni néha…
Timidus természetesen nem hitte el a farkas meséjét, de fel sem háborodott rajta, csak vigyorgott magában.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz. Egyébként van keresés, észlelés és nyomkövetés jártasságunk is. Elég magas szinten, szóval hidd el, hogy látom és észreveszem a dolgokat.
Arra, hogy nem vette volna észre a denevért, csak megforgatta a szemeit, de meg se moccant, nem is próbált versenyezni a másik pettel.
-Meg kell válogatni, hogy melyik vadra érdemes lecsapni, senkinek sem végtelen a kitartás pontjai.

by **Szophie** Csüt. Júl. 10 2014, 20:47

- Húú.. Ez hasznos dolog. - dicsértem meg a lányt, nem kevés tisztelettel a hangomban. - Esetleg.. - egy ötlet jutott az eszembe, és rögtön meg akartam osztani a lánnyal. - Esetleg segíthetnék neked én is valamennyit. Mondjuk ugyanezeket megcsinálhatnám Vezérrel, és elküldhetném neked az adatokat. Hogy teljesebb legyen a listád. - tekintetem a farkasomra emeltem, aki morcosan nézett rám ugyan, de fülét oldalra csapta, ezzel tudtomra adva, hogy neki ugyan mindegy, minden hülyeségre hajlandó, ha megkapja rendesen a napi mob adagját.
Én lusta lennék ilyen dolgok vezetésére. Viszont a lánynak szívesen segítek ebben, ha szeretné. Persze ne érezze kötelezőnek, ha csak a saját sárkányát akarja ennyire részletesen, a többiről elég csak felületesen, akkor nem fogom ráerőltetni a fölös munkát.
Egyáltalán eszembe sem jutott, hogy mégis hogy fért bele ennyi adat a füzetébe, vagy hol tárolja mindezt. Annyit tudtam csak, hogy támogatni akarom ezt a lelkes kislányt a kutatásában, méghozzá igen hasznos kutatásában. Hiszen én magam is egyre inkább úgy gondoltam, túl keveset tudunk még a petekről, és jobban meg kéne őket ismerni.
- Ohh.. tényleg.. Az elmúlt időben.. - elnéztem a lány válla felett, el a fák mellett. Nem akartam közvetlen szemkontaktust teremteni vele, mivel kicsit zavarban voltam. - Szóval próbálkoztam én is. - elsütöttem ezután a szemem. - A farkas nyelvvel. De ha értem is már néha - ami elég nehéz, hiszen nem elég a hangra figyelni, de a testtartásra is kell, meg hasonlók - visszautánozni a nyelvét már nem tudom. Meg még elég szegényes a szókészletem. - vallottam be. - De azt már tudom mondani, hogy pisilni kell. - tetem azért hozzá, remélve, hogy ez valami pozitív értékelést jelent.
A petek beszédéből sajnos nem sokat értettem. Na jó, igazból semmit. Mindenesetre nem tűnt rózsásnak a helyzet. Habár nem is tűnt úgy, mintha baj lenne. Vezér egy darabig méregette pet társát, majd vicsor szerű vigyorra húzódott szája.
- Igazad van, sárkány. - nevetett fel, habár én ezt nem érthettem, majd újra a bokrok közé vetette magát. - Viszont elég sok ahhoz, hogy ennyitől még ne fáradjak ki.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 10 2014, 21:31

Shu szeme elkerekedett, hatalmas mosoly ült ki az arcára, és persze az összes lelkesség, tettrekészség és hála, amit csak el lehetett képzelni. Legszívesebben valami olyat tett volna, amivel Szophie is érzékelheti, hogy mennyire hálás, mondjuk egy ölelés, vagy valami, de talán a lány nem vette volna jó néven, és pár másodperc múlva már Shukakunak sem tűnt annyira jó ötletnek. Ő mindig úgy hitte, hogy a kíváncsiskodása nyűg az emberek, főleg az idomárok számára, és most Szophie önként akar adatokat szolgáltatni Vezérről úgy, hogy ez neki plusz elfoglaltságot jelentene.
-Húúú! Nagyon szépen köszönöm! Nagyon örülnék neki! Tudod a céhházban lévő peteket már mindegyiküket lerajzoltam, és például Utahimével és Falcoval rengeteget próbálgattuk, hogy a főnix hogyan és milyen lángokat képes fújni, meg azt is, hogy hogyan változik a színe ahogy fárad, meg rengeteg-rengeteg mindent, de farkas például pont nincs a céhben, szóval róluk kevesebbet tudok. Ha tényleg megteszed nekem, akkor annak nagyon fogok örülni… és ha kérsz érte valamit… bármit… akkor szívesen…
-Ilyet nem ígérünk.
-Jajj Timidus! Nem mindenki gondolkodik úgy, mint te.
-Pedig mennyivel jobb lenne…
A lány kuncogott, de azért helyesbítette a mondatát, hogy Timidusnak ne lehessen ellenvetése.
-Szóval bármit szívesen adok cserébe… úgy… hát… szóval értelmes keretek között. Így jó?
-Yap!
-A farkas nyelvét pedig… ne azonnal a nyelvet próbáld megtanulni. Tudod az állatok nem mindig szavakkal kommunikálnak, hanem sokszor csak jelzésekkel. Timidus is mesélte nekem, hogy ha van mondjuk egy harci szituáció, vagy amikor mondjuk repülnek, akkor mondjuk Falco felé elég, ha csak egy hangot jelez, és akkor a főnix már rengeteg mindent tud belőle, mert ugye mindketten repülnek, és hasonlóan csinálják. A farkasok is farkasként gondolkodnak, és ezért ki tudják találni, hogy ha a másik ezt vagy azt teszi, akkor mit kellene csinálniuk, és nem kell hosszasan elmagyarázniuk, mint például nekem. És… a teljes nyelvét sohasem fogod tudni megtanulni. Vannak olyan szavaik, amik nekünk nincsenek is. De a farkasokkal rengeteg eredményt elértek már… például David Attenborough… őt biztosan ismered, mert ő nagyon híres. Ő például tudott olyat, hogy üvöltött, és akkor a falka válaszolt neki. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mert a falka nem minden üvöltésre válaszol, csak a saját csapatának a hangjára, hogy tudjanak tájékozódni, meg összehangolni a falkát. Szóval ő nagyon ügyes volt…
Kicsit megakadt a szavalásban, és érdeklődve pislantott hol a lányra, hol Timidusra, hol Vezérre.
-De… a peteknek nem is kell pisilniük… meg az embereknek sem… honnan ismer Vezér ilyen szavakat?
Nya ezt mondjuk Timidus sem értette, de nem is nagyon foglalkozott vele, hiszen lényegtelen információ volt. A farkas felé csak biccentett.
-Tudom.
Ő azonban maradt a helyén. Akár elfogy a kitartása, akár nem, a felesleges ugrálás már a nevéből adódóan hibád, hiszen felesleges.

by **Szophie** Vas. Aug. 24 2014, 18:29

/Elnézést a rengeteg kimaradásért./

Az én arcomra is mosolyt csalt a lány reakciója. Örültem, hogy boldoggá tudtam tenni csupán csak ennyivel, hogy mosolyogni láttam. És tényleg nem volt túl nagy áldozat mindezért az, hogy Vezért figyeljem, és elküldjem neki, amit tudok a farkasomról. Habár számomra érthetetlen volt a rajongás, ami Shukakut kötötte a petekhez, és a petekről való információszerzéshez, azt biztosra vettem, hogy hasznos dolog, amit csinál. Talán nekem is segíthet, hátha olyasmiket tudok meg ettől Vezérről, ami amúgy elkerülné a figyelmemet. Már így is tudott olyan információkkal szolgálni, ami nekem új volt. És persze nem lehet rossz a saját szempontomból sem az, ha Vezérről le vannak valahova jegyezve információk. Emlék gyanánt is jól jöhet.
- Értelmes keretek között, természetesen. - nevettem. Nem mintha kértem volna olyat, ami..köhömm.. nem értelmes. Én nem Danee voltam. De amúgy sem igazán kértem érte semmit.
- De tudod, nekem elég, hogy ettől boldog vagy. Meg persze, hogy élvezhetem Timidus és a te társaságod. Aranyos kis pár vagytok ti ketten. És érdekesek. - mosolyogtam rájuk, és közelebb léptem, hogy megsimogassam barátian a lány fejét. Már ha megengedte. Nem tudom, Timidus szereti-e, ha kényeztetik. Vezér például gyűlöli, ha hozzányúlnak, pláne, ha simogatják - a szőrére igencsak allergiás -, így ebből kiindulva inkább nem kísérleteztem azzal, hogy Timidus fejét is megsimogassam.
- Öhmm.. Van itt valamim a számodra. - dobtam oda egy kristályt a lány kezébe, miután gyorsan kikutattam az invertorymból. - Ez egy kép Vezérről kicsit korában. Akkoriban még nem tudott beszélni, vagyis a mi nyelvünkön nem, így egyszerű morgással, nyüszítéssel, meg hasonlókkal adta tudtomra, hogy mit akar. Mint a valóságban élő társai. A tizedik szint elérése után jött nála a beszéd, jobban mondva akkor, amikor megevett véletlenül a kis kajla valamilyen furcsa, számomra ismeretlen gyümölcsöt a Kezdetek Városában.
- Finom illata és íze volt.
- Onnantól pedig egy hónapig be nem állt a szája.
- Sok mindent el kellett mondanom, amit addig soha nem értettél meg.
- Jó-jó. Szóval ő attól számítva beszél. Nem tudok pontos időt mondani, de ez valamikor tavaly nyár elején volt. De akkor még kicsike volt, amikor beszélni kezdett. És utána pár nappal nőtt meg. Aztán mi van még.. - törtem a buksim azon, mit is mondhatnék, ami még hasznos lehet. - Öhmm.. Nagyon félti a bundáját. Nem szereti, ha piszkos lesz. De a vizet sem szereti. Mármint fürdeni benne.. És azt sem kedveli, ha simogatják. Van.. volt - helyesbítettem. - egy másik farkas is.. Hati. Ő démonfarkas volt. Vele jól kijöttek. Viszont Inuval például nem találta meg a közös hangot. És nem tudom, most hogy van ez, mert még nem jöttem rá, hogy magányos farkas, vagy falkában élő...
- Csak normális társaságra vágyó...
Amit a lány mondott, az megint csak érdekes volt. Nem, egyáltalán nem ismertem azt a... valakit. De az elejét már Vezér is mondta nekem.
- Igen, a morgást gyakoroltuk, csak nem megy neki elég mélyen, torokból.
- Igen. Meg ugye nincs fülem és farkam, amik ugyanúgy kellenek a közléshez sok esetben.
- Ezért tudok csak elég kevés dolgot megtanítani neki. De ő mindenképpen akar tudni valamit.
- Hát persze, ha már a petem vagy!
Aztán nagyokat pislogva figyeltem a lány kérdésére.
- Attól még tudja, hogy mi az, pisilni. Csak mert a játékban nincs, attól még van. És ő mindent tud, ami odakint van. Olyan dolgokat is, amit én nem tudok. Tudod például Japán szokásokról. Nem vagyok japán, ezért nem ismerem ezeket, meg a szókészletem is hiányos. Ő tud olyan szavakat, amit én nem, de egy átlagos japán ember mondjuk ismer. - magyaráztam. Nem is értettem hirtelen a kérdést, habár volt benne logika.

by **Shukaku** Vas. Aug. 24 2014, 19:00

Timidus csak bólintott, amikor látta, hogy nem kell aggódnia amiatt, hogy Szophie kihasználná a lány elhamarkodott kijelentései miatt tett ajánlatait, bár azt nem értette, hogy amikor ezt mondja, akkor miért nevet, azonban mivel ez a boldogság jele volt, és láthatóan Shu is jól érezte magát, nem látott mögé semmiféle hátsószándékot. A további szavai azonban még inkább meglepték. Sokszor tapasztalta már az emberek fura önzetlenségét, amit egyáltalán nem tudott hova tenni azon kívül, hogy kihasználható gyengeségeik közé sorolta, de most még kérdések is merültek fel benne.
-Aranyosak? Érdekesek? Mit jelent ez, és miért gondolod így?
És erre Shu is mosolyogva, hálásan biccentve, de azért kérdő tekintettel várta a választ, hiszen őt is érdekelte.A lány folyamatosan jegyzetelt, még az is csak szinte véletlen volt, hogy a felé dobott kristályt észre tudta venni, majd elkapni, és még el sem ejtette, de ezek után már annyira megzavarodott és annyira zavarba jött, hogy még a szája is tátva maradt a csodálkozástól, bár a keze továbbra is automatikusan mozgatta a ceruzát a papíron, ám mire a két beszélgető fél a végére ért, igencsak bele kellett pislantania, hogy fel tudja idézni a kérdéseit… ám előbb még az értetlenkedést kellett tisztázni. Meghatódva bámulta a kristályt, majd a lányra nézett.
-És… és ezt csak úgy nekem adod? Itt… nem hiszem, hogy lehet másolatot készíteni… nem adhatod nekem… nem fogadhatom el…
Ezután akár meggyőzte őt a lány, akár visszavette a kristályt, azért az észrevételeit megosztotta.
-Általában a jelentős dolgok mindig valami eseményhez kötődnek. Szerintem ezzel teszi érdekessé és felejthetetlenné a világ nekünk ezeket a dolgokat. Ha pár napra rá fejlődött, akkor biztosan az is úgy volt, mint Timivel. Ő is a fejlődése után kezdett el beszélni. Mondjuk… azon rengeteget gondolkodtam, hogy hogyan érthetem őt. Eleve ugye mi, emberek is különböző nyelven beszélünk, de a világnak van egy fordító… bigyusza, ami érthetővé teszi. Lehet, hogy nem is a petek tanulnak meg beszélni, csak azután fordítja le nekünk is ez a valami a beszédüket. És akkor már az is érthető, hogy ő miért tud olyan japán szavakat, amit te nem, hiszem a rendszer eleve japánra fordít.
Kicsit elgondolkodott, de csak értetlenkedve megcsóválta a fejét.
-A többit viszont nem értem. Timi nemcsak, hogy nem tud a kinti világról, de el sem hiszi, hogy létezik. Szóval elég fura, hogy ők is mennyiben különböznek…
És a sárkány ennél a témakanyarodásnál döntött úgy, hogy megvizsgálja a közelükben lévő bozótost. Egy röppenéssel bent termett, pár pillanatig zörgött a bozótos, majd a sárkány ismét mellettük volt, a lány pedig csak egy pillantást vetett a menüjére, hogy új állattal van-e dolga.

/elefánt/

by **Szophie** Vas. Aug. 24 2014, 22:35

- Aranyosak.. Nem is tudom.. Azért, mert olyan aranyosak vagytok. Az ilyesmit nem lehet megmagyarázni rendesen. Mint amikor valamit szépnek látsz. Fogalmad sincs, miért tartod annak, csak felsorolni tudod, hogy mit tartasz benne szépnek, de azt nem tudod megmagyarázni, hogy miért vált ki belőled ilyen érzéseket. Ez is egy olyan nekem. Érdekesek pedig azért vagytok, mert rengeteg okos dolgot tudok meg tőletek, merőben eltér a világnézetetek azokétól, akikkel eddig találkoztam, és szeretném ezt jobban megismerni. Mindig minden találkozás egy élménnyel szolgál, és minden beszélgetés valamilyen új információval. És a veletek való beszélgetések olyan információkat hordoznak, amik tetszenek. Olyan dolgokat vesztek észre, amit más nem, olyan dolgokkal foglalkoztok, amivel más nem, és olyan a kapcsolatotok, amilyet eddig még egy idomár és pet között sem láttam. - magyaráztam el, habár egyáltalán nem számítottam arra, hogy visszakérdeznek, és hogy nekem ezt el kell mondanom. De éppen ezért voltak érdekesek. Mert sosem számítok arra, amit tesznek, vagy mondanak.
- Dehogynem. Rengeteg képet készítettem akkoriban Vezérről, mert olyan aranyos volt..
- Hál Istennek kinőttem ebből az aranyos korból, és nem kell többé eltűrnöm a fényképezgetést...>.>
- Igen... Szóval.. Lehet a tiéd. Hisz ha nem akarnék megválni tőle, eleve nem adtam volna oda.
- Hümm.. Én viszont ezen nem gondolkodtam egészen mostanáig. Mint ahogy erről a nyelves dologról sem hallottam még. Azt hittem, itt mindenki alapból tudja a japánt. O.o - igen, tudom, ez egy hülye gondolat, ha így jobban belegondolunk.. - Szóval semmi nyelvi tudással is ugyanúgy megértenék mindent? - ámuldoztam.
- Nem hiszi el? - kérdeztem vissza. - Ez meg hogy lehet? - ilyennel még nemigazán találkoztam. - Vezér tud róla, mintha csak egy ember lenne, aki beleszületett. De közömbös iránta, nem kíváncsi rá. És az sem érdekli, hogy egyszer majd itt kell hagyjam, ha kijutunk. Tudja, mint ahogy mi emberek tudjuk, hogy egyszer meghalunk. Talán számára ez olyan, mintha mi meghalnánk.. Fogalmam sincs. - néztem rá a petemre.
- Nem fogsz hiányozni.
- Kösz. - húztam fel az orrom sértődötten. Persze nem gondolta komolyan, látszott a vigyornak szánt vicsorából. Viszont egyszer tényleg el fog jönni a pillanat, és akkor.. nem is tudom, mi lesz. Furcsa belegondolni, hogy egy programnak hiányozzak. Mégis azt akarom, hogy hiányoljon. Hiszen én is fogom őt. Közben Vezér inkább lelépett egerészni.. avagy mosómedvészni, ugyanis egy ilyen állatka farkát fogta meg.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 25 2014, 07:19

Valahogy az első mondat után a sárkány tudta, hogy feleslegesen tette fel a kérdését, hiszen a lány nem volt képes értelmes magyarázattal szolgálni, és megint az érzelmekről és érzésekről kezdett el habogni. Ezt a szép kérdést már akkor sem értette, amikor Shu a páncélokkal kapcsolatban mondta, és nem volt hajlandó fémpáncélt viselni, lévén az nem szép. Timi nem értette, és nem is foglalkozott ilyenekkel, ő csak azt figyelte, hogy mi mennyire válik hasznukra. Azt azonban például már tudta, hogy általában minél veszélyesebb valami, annál ijesztőbb az emberek számára, és általában annál csúnyábbnak találják. Ez persze nem mindig volt igaz, hiszen sok nőnemű egyedet látott már megrettenni az általuk undorítónak nevezett siklótól, Utahime pedig például a pillangóktól is félt, pedig Shu szerint mindkét állat szép volt. Shu szerint mondjuk minden állat szép volt, szóval a lány véleménye nem volt releváns. A sárkány sohasem alkotott véleményt úgy, hogy ne tudta volna levezetni annak okait. Nem voltak megérzései, mindig a meglévő információk alapján hozta meg a legjobb döntéseket. Az érdekes részt azonban már értette. Okosabbak lévén természetesen számos olyan információval rendelkeznek, amivel a lány nem, világnézeti kérdésekről pedig már Ozirisz is beszélt, bár nála viszont nem feltétlenül voltak okosabbak. Shu még mindig egy kicsit hitetlenkedve, de hálás mosollyal az arcán leste meg a képet, nézegette egy picit, majd egy köszönöm mellett tette el az eszköztárába.
-És… most nincs nálam Fotókristály, mert nemrég használtam el az utolsót… de majd készíthetnék egy képet a mostani Vezérről is, hogy össze tudjam hasonlítani? Ha megnézem a tereptárgyakat, akkor talán azt is vissza tudom számolni, hogy mekkora volt picinek, és mennyit nőtt azóta…
A nyelves kérdésre csak bizonytalanul bólogatott. Ez csak egy hipotézis volt a sok közül, amire jutott. Ő rengeteget gondolkodott a világ dolgain, mert érdekelte Aincrad és a benne élők, de tudni nem tudott többet mint mások, legalább is a saját véleménye szerint. A következő kérdéskörre viszont már Timidus szólalt fel.
-Badarság. Hogyan tudhatna, lehetne biztos olyasvalamiben, amit még sohasem tapasztalt? Egyes petek minden gondolkodás nélkül elhiszik az idomárnak a kinti világról szövögetett meséiket, meg azt, hogy ez a világ egy játék, mások pedig, akiknek bizonyítékokra is van szükségük, ők kritikusak.
A további megszólalásukra azonban egyikük sem reagált. Shu azért nem, mert félt, hogy kiderül a titka, Timidus pedig azért nem, mert nem volt biztos abban, hogy Vezér viccel-e. Ő, mivel sohasem hazudott, a vicc ilyesfajta formáját sem alkalmazta gyakorta, de ha Vezér valóban képes érdektelenséget mutatni legfőbb feladata, az idomár megvédése iránt, akkor Timidus szemében kilométereket fog zuhanni.

by **Szophie** Pént. Aug. 29 2014, 12:02

- Persze, készíthetsz. - mosolyogtam a lányra.
- Mint valami kiállítási tárgyról.. - morogta Vezér.
- Jajj, ne máár.. Ennek teljesen hasznos céljai vannak. Ne morogj, hanem legyél egy kicsit segítőkész. Még neked is jól jöhet, ha tudod magadról ezeket. - szálltam vitába vele, teljes kutatás iránti elkötelezettségem hevében, amire csak egy morgás volt a válasz, de legalább belenyugvó morgás.
- Én nem beszéltem neki a kinti világról, ő már akkor is tudott róla. - magyaráztam a sárkánynak, ezzel megvédve Vezért is, akit egyébként nem tartottam annak a hiszékeny fajtának. És nem akartam, hogy Timidus annak tartsa.
- Én sem láttam még élőben a Himaláját, de tudom, hogy létezik. Tények felvételek és elmondások támasztják alá. És a te szellemi szegénységed, avagy kötözködésed az, ha nem hiszed el az idomárodnak, avagy akármelyik embernek azt, hogy a kinti világ létezik. - közöltem nyugodt, tárgyilagos hangnemben a sárkánnyal álláspontomat. Persze - mint már említettem - Vezérnek nem kellett mindezt elmondanom. Ő tudott róla. Mintha csak az emlékeibe lenne vésve az egész.
- De ő nem elhiszi. Ő tudja. - magyaráztam tovább. Vezér egész eddig csak füle állásával jelezte, hogy figyel, mert közben a mosómedvével volt elfoglalva -, most viszont közelebb lépkedett, egyenesen mellém, és egyetértően bólogatott.
- Mint ahogy azt tudjuk, hogy ami a lábunk alatt van, az fű. Soha senki nem mondta el nekem, hogy azt fűnek nevezik, én mégis tudom. - magyarázott ő is.
Viszont gondolkodóba is ejtett ez az egész. Ha Timidus nem tud a kinti világról, és neki úgy kellett ezeket elmagyarázni - mert gondolom akkor Shukaku biztosan beszélt neki erről -, akkor a petek nem ugyanúgy vannak programozva. Persze ez nem meglepő, hiszen amúgy is mindegyik teljesen különböző, de ilyen értelemben még az alapvető dolgok sem ugyanazok bennük. Talán ahhoz lehet közük, hogy nem egy programozó dolgozott rajtuk, és talán mindegyik másképp állította be őket. Avagy lehet köze ahhoz is, hogy..
- Lehet, hogy a képességgel függ össze? - mondtam ki gondolataimat hangosan. - Mert emberi alakot tud felvenni, emberi nyelven tud beszélni. Így talán emberi emlékezetet is kapott a kinti világról.. - persze ez csak felvetés. De a 10. képességem előtti Vezért már nem tudom megkérdezni, hogy akkor is tudott-e a kintről, vagy sem.
- Badarság. Attól még nem változtak meg a gondolataim.
- Honnan tudod?
- Csak mert tudom, és kész. - Persze én már nem voltam ennyire biztos benne. Sőt, egészen értelmesnek találtam a saját magyarázatomat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy igazam is lenne..

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 12:23

A lány Vezér ellenkezésén már igencsak elbizonytalanodott, és gyorsan visszakozni kezdett, nem akart ő semmiféle ellentétet szítani kettejük között, főleg nem rákényszeríteni a farkaskára az akaratát.
-Én… ha Vezér nem szeretné, akkor egyáltalán nem kötelező. Csak akkor, ha ő is beleegyezik. Majd… majd akkor megjegyzem így, és nagyjából le tudom rajzolni a füzetembe, meg a méreteit is meg tudom saccolni… már az is több int a semmi… és ezt is nagyon szépen köszönöm…
Timidus azonban már nem hallgatta ilyen lelkesedéssel azt a sok badarságot, amit ezek ketten összehalmoztak.
-Nem tudom, hogy mi az a Himalája, de amíg nem láttad, addig nem tudod, hogy létezik. Addig, csak mások elmondásai alapján elhiszed, hogy létezik. Képeket pedig akármiről készíthetek, attól még egyik sem lesz létező dolog. Az pedig, hogy vezér mindent elhisz, az nem az én szegénységem, hanem az ő hiszékenysége.
Elvigyorodott, majd megcsóválta a fejét.
-Az, hogy emberré tud változni csak gyengévé és sebezhetővé teszi. Talán ezért is vált ilyen hiszékennyé, és a képesség, az emberi tudatlansággal együtt beférkőzött az ő tudatába. Én sohasem hagyatkoznék az emberi emlékezetre. Legtöbbször félrevezetőek. Ismered Ravent? Az elmondása alapján amnéziás, és semmire sem emlékszik a kinti világból, mégis tudja, hogy a fűt fűnek hívjuk. Ha ez igaz, ez két dolgot jelent. Egyrészt az eleve kisebb kapacitású agyatok könnyen becsapható, másrészt a bizonyításod nem bizonyítás. ott vannak az álmaitok is. Shu szerint azt is valóságosnak élitek meg. Mi van, ha az egész kinti világotok csak egy álom, amit el akartok hinni? én nem álmodom, így nem eshetem ebbe a hibába. Az én emlékezetem pontos, az embereké nem. Tudom, hogy mi a teljes neved, pedig csak egyszer említetted. Emlékszem mindenre, és nekem jegyzetfüzetre sincs szükségem hozzá. Hogyan hagyatkozhatnál teljes bizonyossággal egy olyan memóriára, ami nem képes még erre sem?

by **Szophie** Szer. Szept. 10 2014, 11:58

Felsóhajtottam. Ez a lány túlságosan kedves a petekkel. Persze érthető valamilyen szinten, de azért... Vezér csak nyafog, alapvetően csak arra vágyik, hogy veszekedhessen velem valami miatt. Meg nyafogós. És kiállhatatlan. És lehetetlen vele együtt élni.. Nekem mégis ilyen szörnyű sorsban kell részesülnöm.. Rolling Eyes

De azért kedvelem. És talán ő is engem. Csak a világért nem fogom bevallani neki, ahogy talán ő sem nekem. Már ha a petek egyáltalán kedvelhetnek valakit, és nem csak a programozás miatt maradnak mellette. Persze hallottam már olyanról is, akit elhagyott az állatkája. Így pedig ha annyira rossz sora lenne, Vezér akár itt is hagyhatott volna már engem.. Azt hiszem.
- Természetesen Vezér benne van a fotózásban. - néztem ellentmondást nem tűrően a farkaskára, aki visszavonulót ugyan nem fújt, az látszott a nézéséből, de azért bólintott egy beleegyezőt Shukaku felé nézve.
Timidus viszont szép lassan kiakasztott.. Rendben. Csak nagy levegő. Nem fogok semmi rosszat tenni vagy mondani. Egyszerű nézetbeli különbségeink vannak csupán. Semmi szükség arra, hogy most el kezdjünk azon vitatkozni, hogy Timidus is csak egy program, és csak azért tud ilyeneket és csak azért is mondja ezt, mert ilyenre csinálták.. Az ember pont azért valószerű, mert hibázik. A pet pedig pont azért csak egy program, mert minden tökéletesen tud. És a kinti világ ha tényleg csak a képzeletemben létezne, sokkal szebb lenne, kevesebb fájdalommal. Nem, senki sem képes csak úgy ilyet képzelni vagy álmodni. Pedig szép is lenne elhinni, talán egy rosszabb, kevésbé beszámítható napomon talán el is fogok gondolkodni a lehetőségen.. De azt hiszem, túlságosan földhöz ragadt vagyok ahhoz, hogy tényleg el tudjam hinni, hogy ez a világ a valódi, és a kinti nincs. Pedig jó lenne..
Elmosolyodtam, és hallgattam. Azt hiszem, ez volt a legjobb, amit tehettem. Nem akartam összeveszni, mert alapvetően kedveltem a lányt, és a sárkány is aranyos volt.. a maga furcsa módján... Így pedig higgyen, amit akar. Semmi szükség arra, hogy felvilágosítsam a valóságról. Addig jó neki, amíg képes ebben hinni. És lehet, hogy az ő szemszögükből most én veszítettem, de azt hiszem, pont ezzel nyerek legbelül.
- Lehetséges. - bólintottam. Vezér pedig nagy szemeket meresztgetett rám.
^o.o^ Azt hiszem, nem ezt várta... Valljuk be, kevésszer kerültünk csak vitatkozós helyzetbe, és ehhez hasonlóba pedig még talán sosem. Így talán még ő sem tudja, mire is számíthat ilyenkor. Ahogy én sem értettem ezt a csendességet részéről. Na nem mintha alapvetően nagyon beszédes lenne.. De most azért láttam a kérdést a szemében. És éreztem benne, hogy nem érti. Mintha csak azt akarná kérdezni, én tényleg elhiszem-e, amit a sárkány mond. De közben látszott rajta az is, hogy tudja, hogy nem így vélekedek ebben a kérdésben. És ezért ült arcán az a tipikus "most mit csinálsz?" nézés.
Aztán inkább úgy döntött, elmegy, és fog valamit.. Egy újabb borzot.

by Ajánlott tartalom