Re: Mezőség

by **Kemila** Szomb. Ápr. 18 2015, 10:07

Egyre inkább kezd érdekessé válni a beszélgetés Shu-val, mert teljesen érdekes dolgokat mond el nekem. Természetesen nem szólok rá, hanem figyelmesen végighallgatom minden egyes alkalommal, mikor beszélni kezd. Megtudom, hogy 8 sziget van, amit szabad szemmel vagy távcsővel lehet látni. Jól megjegyzem ezt az információt, mert ebből későbbiek folyamán lehet építkezni. Azután hallok atlantisról és Kezdetek városának kútjáról. Ezek mind olyan dolgok, amik alapos kivizsgálást igényelnek és a kockázatcsökkentés szempontjából egy jól képzett csapat szükséges.
- Nos én jelenleg csak csodálkozom, hogy mennyi mindenről tudsz, vagyis tudtok ketten – mondom Shu-nak, miközben ránézek Timidusra, aki ránk se néz. Úgy tűnik számomra, mint ha szándékosan maradna ki ebből a beszélgetésből, de nem sokáig maradhat így. Leginkább azt szeretné, hogy ne maradjon ki ebből a csevegésből. Jobb híján megpróbálkozik az az első adandó alkalommal, mikor megnyúlik kissé a csend.
- Timidus, neked mi a véleményed ezekről? – ejtem ki a szavakat felé, mert egyelőre ennyi telik tőlem. Valójában fogalmam sincs, hogy milyen lehet a személyisége. Így utólag belegondolok, hogy jelenleg min agyalok és önkénytelenül elmosolyodok. Már maga a tény, hogy sárkánnyal próbálok meg beszélni vicces eset. A többi csak hab a tortán. Természetesen ha hallgatni akar, akkor nem erőltetem.
- Nagyon ügyes vagy Shu. – dicsérem meg, mikor elmeséli nekem, hogy miként készítette el a csillagtérképet, mi alapján. Felmerül bennem a kérdés, hogy mennyire lehet okos a lány? Ezután elkezdünk elmélkedni a papír alapú térképeken, amik valóban sok időt igényelnének a készítőtől. Azután meg felvet egy érdekes esetet, ami nem olyan hülyeség első hallásra. Valóban, a játék készítője bármire képes lehet. Belenyúlni a kódba és minden másképp mükődik.
- Valóban, akiknek meg van a joguk hozzá, hogy belenyúljanak a kódba, akkor az íránytűk nem fognak működni. A papír alapú dolog meg könnyen elázik. – elhallgatok egy időre, mert egyre inkább kezd foglalkoztatni ez a téma. A tájékozódás igen csak fontos dolog, ráadásul itt eltévedni, akár végzetes lehet. Belefutni egy erős bossba, vagy esetleg más veszedelem leselkedik a játékosra.
- Hmm, szóval már vannak ilyen informátorok. Nos lehet ketten vannak, de nem elegen. Nem lehetnek ott mindenhol. Az értékes információval kapcsolatban pedig rendben, nem áruljuk el senkinek. De szerintem erre még visszatérünk rá, mikor többen leszünk. – mondom neki, miközben látom rajta, hogy a módszereket nem igazán értette meg. Így első nekifutásra szerintem nem rossz dolog tőlem, hogy próbáltam elmagyarázni neki a céljaim. Idővel kikristályosodik. Hosszú hallgatás után végül rákérdezek.
- Felvehetlek a baráti listámra? S van kedved csatlakozni hozzám? – teszem fel a kérdésem, de nem csak Shunak szól, hanem Timidusnak is. Én elküldöm a saját részemről a felkérést, aztán marad a másik kezében a döntés.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 10:39

Shu egy kicsit elpirul, majd egy kis büszkeség jelenik meg az arcán. Ezt ők érték el, erre már igazán lehetnek büszkék.
-Hát… mi ugye nem foglalkozunk olyan butaságokkal, mint a bossozás meg a szintek hajhászása, nem mobolunk meg tisztítunk ki katakombákat, szóval van időnk felfedezni és szórakozni. Így nem olyan nagydolog, és még most is biztos vagyok benne, hogy a felét sem tudom annak, amit tudni lehet.
A sárkány, ahogy hozzá szóltak, a beszélőre emelte a tekintetét, és gondolkodás nélkül válaszolt.
-Ha valaki tudja, miként működik a világ, akkor bizonyos értelemben uralja az egész mindenséget, és képes meghozni a helyes döntéseket. A tudás hatalmat jelent, a hatalom felelősséget, és nekünk peteknek elsődleges feladatunk felelősséggel viseltetni a védenceinkkel szemben, és megóvni őket. Nem én vagyok az egyetlen pet, és nem te vagy az egyetlen ember, aki erre rájött, ahogyan ezt Shu is mondta. Amennyiben valóban megfelelő csapatot tudsz összeállítani, és tényleg minden erőddel ezen dolgozol, úgy elérheted a céljaidat, és erőssé válhatsz. Az állításaid azonban jelenleg csak szavak. Puszta feltételezések. Nem látom mögötte a tervet, amely az ütőképes csapat összeállítására vonatkozna. Egyedül semmiképpen, de még velünk sem kezdhetsz el egy ilyen akciót. Van már elképzelésed a többi tag személyét illetően?
Shu továbbra is mosolygott. Nem is várt mást Timitől. Majd Kemi is megszokja, ha úgy adódik. A barátfelkérést azonban kapásból elutasította.
-Shukaku. Csak ennyit kell tudnod, és bármikor küldhetsz nekem levelet. Vagy eljöhetsz a Dojoba, és ott is megtalálsz. Nem szeretem a barátfelkéréseket, és nem ettől leszünk barátok. A csoporthoz pedig örömmel csatlakozunk, ugye Timidus?
A sárkány bólintott, ám még volt hozzáfűznivalója.
-Rengeteg információt szedtünk már össze a kalandjaink során. Ezekről ez idáig rajtunk kívül senki nem tudott. Olyan is van, amiről Shu sem tud, csak én. Fel kell mutatnod valamit azért, hogy elnyerd a bizalmamat. Enélkül az információk kiadásával bajba sodorhatnám az idomárt, amely a törvények ellen való cselekedet.

by **Kemila** Szomb. Ápr. 18 2015, 11:20

Tekintetemmel figyelem, ahogy a lány kissé elpirul a dicséretemre. Egy darabig nem szólalok meg, inkább végighallgatom Shu beszédét, hogy ők nem csinálnak butaságokat. A felsorolást illetően csak felvonom a szemöldököm, hogy akkor mégis hogyan gondolja a fejlődést vagy szintezést? Emellett miből van pénze vásárolni? Természetesen nem adok hangot ezen szavaimnak, inkább a végre megszólaló Timidusra sandítok. Kissé csodálkozom a szavain, hogy honnan veszi ezen gondolatokat. Jobban belegondolva teljesen úgy hangzik, mint egy előadást tartó oktató, aki a nebulók agyába próbálja beletuszkolni a tudást. Több érzés kerül felszinre bennem. Egyik az, hogy kissé ellenszenves ezáltal, másik részről rokonszenves. Harmadik oldalról pedig megint másképp tekintek rá. Végül nem állok le vitatkozni vele, hanem egyelőre tűröm a már-már nagyon kemény fogalmazását. Mikor végighallgattam az egészet, akkor felsóhajtok, mert nagyon jól tudom, hogy nem kicsi a kihívással jár az egész.
- Nos a tervekből születnek a tettek, s mivel egyelőre nincs elég számú tag, így nem gondoltam nagyobb dolgokba belevágni a fejszém. Elsősorban megbízható tagokra lenne szükség úgy vélem, akik ugyanolyan felfogásúak mint mi, vagy látnak elég fantáziát a közösségben. – mondom el az első lépést, ami a hosszú út megtételéhez szükséges. Mikor a barátlistára való felkérést elutasítja, akkor nem erősködök, viszont a nevét megjegyzem. Azt egy kedves mosollyal veszem tudomásul, hogy szívesen csatlakoznak hozzám. Ez szintén csak egy apró része az egésznek, de remélhetőleg nemsokára többen mellénk fognak állni. Amikor Timidus újfent megszólal, és arról kezd el beszélni, hogy a bizalmát el kell nyejem, akkor nem sikerül visszafognom magam. Egy apró mosoly válik láthatóvá, amolyan elfogadásképpen. De ha már itt tartunk, akkor ők szintén ugyanabban a cipőben járnak nálam. Beáll egy kisebb csend, amit végül én szakítok meg.
- Esetleg van valaki, akit ismersz és szívesen csatlakozna hozzánk? – próbálkozok náluk, hátha felmerül egy pár név, akiket érdemes meglátogatnom és elbeszélgetni velük.
- Jut eszembe egy nevet tudok, akit talán ismersz. Asuka, ő már a csoporthoz tartozik. Ezen kívül egyelőre senki.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:00

Shu észreveszi ám a szemöldökráncolást, ám ha nincs kérdés, akkor válaszolni sem tud, és Kemi nem tett fel neki egyetlen kérdést sem ez ügyben. Abban azért valamennyire biztos, hogy nem neheztel rá azért, mert nem segít a kijutásban. Ha ő is meg akarja ismerni a világot, ráadásul össze is hasonlította a kintivel, és pozitívan hozta ki, akkor neki sem lehetett olyan szupi élete odakint. Persze odáig nem merészkedik el, még gondolatban sem, hogy az ő oldalára állítsa, ám így viszont elképzelni sem tudja, hogy mit furcsállhat ennyire. Mindenesetre marad a néma gyerek az anyjánál, szóval kis hőseink ezt sem tudják meg. Pedig ha megkérdezné, igencsak elcsodálkozna azon, hogy e nélkül is az élvonalban vannak, sőt, jelenleg a JK-k közül a legerősebbek, bár ezt nehéz lenne bármelyiküknek is elmagyarázni. Sajna még mindig sokan élnek abban a téveszmében, hogy a szegény kicsi mobocskák bántásával lehet fejlődni… talán egyszer majd megtanulják ők is, amit Shu már régen tud. Timidus meg… hát Timidus ilyen. Tudásának jó részét konkrétan betű szerint sorolja fel, ahogyan a könyvben olvasta, így nem meglepő, hogy előadásosnak tűnik. Mindenesetre a sárkány nem mond többet. Úgy látja, hogy a nő maga is tudja, hogy mennyire gyerekcipőben jár a tervezgetése, szóval nem kell rá külön felhívni a figyelmét. Viszont a kérdés már Shunak szól, szóval ideje válaszolni.
-Szerintem… a céhünkből az aktívabb tagok mind jönnének egy ilyenre. Sőt… igazából most már az Artes is hasonlít ehhez a valamihez, amit te elmondtál, szóval egyszerűbb lenne talán, ha te jönnél oda.
És ekkor Shu még nem is tudta, hogy Anat halálával a céh még jobban meg fog változni…
-De tényleg, szívesen látunk, és ott helyed is lenne tanulni, meg minden. Építhetnénk egy egész kutatóbázist. Szóval gondolkodj el ezen. Asuka pedig… hát jó… úgy tudom őt is érdeklik az ilyesmik… mutatta is nekem az alkímialaborját.
Nem kellett összenézniük Timidussal, de mindannyian egyre gondoltak.

by **Kemila** Szomb. Ápr. 18 2015, 13:12

Hosszú hallgatás következik a másik kettőnél, amiért én egyáltalán nem neheztelek rájuk. Úgy vélem, hogy jelenleg éppen emésztik mind a ketten, hogy miről van szó. Ebben nincs semmilyen megvetendő, sőt meg kell becsülni. Jó az, ha nem egyből vágják rá, hogy igen. Míg e nyugalom van, addig alkalmam van körülnézni a Mezőségen. Először a közelebb fekvő virágokat és növényeket nézem, aztán egyre távolabb kerülök. A végén a horizontnál állok meg, ahol feltűnik nekem, hogy a Nap igyekszik a horizont alatt eltünni. Csak ekkor jövök rá, hogy mennyire elrepült az idő, vagy csak ezen a helyen jár furán. Mindenesetre összeségében van mit tanulnom még erről a világról és miként müködnek az egyes tevékenységek. Azt biztosan ki merem magamban mondani, hogy unatkozni sosem fogok. Hármunk közül végül Shu töri meg a hallgatást, így a tekintetem rögtön ráfokuszál a lányra, aki valami okosságot szeretne mondani. Figyelmesen hallgatom végig, mire rögtön kérdőn nézek rá.
- Egy egész céh csatlakozna hozzám? Biztosan jól gondolod, hogy megbízható emberek? – rögtön támadom le egy kérdéssel, mert számomra elég hihetetlennek hangzik. Ráadásul ez esetben nekem kellene csatlakozni hozzájuk. Nem vágom rá egyből, hogy nem, vagy nincs szándékomban a csatlakozás. Át kell gondolnom, hogy tényleg hasznos lehet e avagy teljesen felejtős a téma.
- Különöm a lehetőséget, észben fogom tartani. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet egy hivatalos cég, milyen előnyökkel jár és milyen élményt ad. Ezzel szemben, ha már belefogtam ebbe, akkor szeretném megnézni, hogy meddig jutok el. Mellesleg nem érzem enyémnek azt a dolgot, hogy egy szép logó alatt táborozzak. Én maradnék titkos, rejtett és csupán egy tárgy lenne az, ami kimondottan minket azonosítana. S ne feledd el, hogy egy hírhálozat lennénk inkább, ami valamennyi odafigyeléssel jár. Lebukás veszélye mindig fennáll. – mondom el neki, hogy nem csak a felfedezés lenne, meg a kutatás lenne hangsúlyban. Végezetül egy hangos sóhajtással hagyok fel mára eme témával kapcsolatban.
- Nos én indulok, mert igen csak lenn jár a nap. Nem szívesen töltenék itt egy éjszakát,mert ki tudja mik támadnának rám. Jól volt veletek beszélgetni, s annak örülök végre, hogy megértettük végül egymást.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 13:56

-Hát… vagy te csatlakoznál a céhhez. És igen, akiket beavatnánk, azok teljesen megbízhatóak. Fogadjunk, hogy egyáltalán nem tudsz a kis titkaimról, pedig van olyan bizalmasom, akinek elmondtam. Vagy például nem tudsz Alex titkáról, pedig én tudok. Vagy nem tudsz Saya titkáról, pedig arról is tudok. Szóval igen, mindenki nagyon megbízható, főleg Timidus. Ő veszi a legkomolyabban az ígéreteket meg a fogadalmakat. Meg… ez amúgy sem az egész céhház, csak azok, akik szeretnének. De Jun például biztos benne van egy ilyenben, mert nagyon bulisan hangzik. De persze te döntöd el, ahogyan azt is, hogy szeretnél-e csatlakozni, vagy sem. Egyébként meg nem cég, hanem céh. Sokan összekeverik, pedig nem is sok közük van egymáshoz. Meg az Artes Limen is sokkal szebb, mondjuk, mint egy kevésbé szép irodaház. Persze irodaházból is lehet szépet építeni, de azért Aincradban sokkal több a lehetőséged az építészetben is, meg úgy nagyjából mindenben, úgyhogy nem is irodaházat akartunk, amikor átköltöztünk a tízes szintre. Mondjuk te akkor kiképzős vagy, úgyhogy fel is tudnál jönni hozzánk, megnézni a céhházat, beszélgetni a többiekkel, hogy te is láthasd, hogy tényleg mennyire nagyon megbízhatóak.
Igen, Shu nem nézte az időt, és kivételesen nagyon beszédes kedvében volt, ha már sikerült kibékülni, és még egy ilyen jó terv is kezdett kibontakozni.
-Hát… ha titkos akarsz lenni, akkor maradhatsz titkos. Azt pedig nem tudom, hogy hogyan működnek a hírhálózatok. Nem vagyok én kém, de még ninja sem. Az Chizu. Én felfedezni szeretek.
Ezután már csak az elköszönés jött, na meg persze egy kis figyelmeztetés.
-Én tudom. Minden szinten megvan, hogy milyen lények fordulnak elő. De a legveszélyesebbek az emberek. Ezért nem szabad szundítani védett területen kívül.
Többet nem mondott, nem akarta részletezni, elég volt ez a célzás. Meghajoltak, majd elváltak útjaik.

by **Kemila** Vas. Ápr. 19 2015, 08:50

Elkezdem hallgatni Shu-t, aki nagyon sokat beszél. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi mindent fog és próbál nekem elmagyarázni, hogy jobban megértsem ezt a világot. Kissé furcsán nézek rá, mikor titkokról beszél, mert egyáltalán nem látom értelmét, hogy ezzel hová szeretne kilyukadni. A sárkányát nagyon védi, ami nem csoda ilyen esetben. Mikor sikeresen céget mondok céh helyett, akkor nem foglalkozom vele, hogy emiatt leszól. Biztosan még van pár pont bennem, ami görcsösen ragaszkodik az igazi világhoz, amiben biztosan cégek vannak és nem céhek. A végénél megszólalok, hogy ne csak a lány fárassza magát.
- Szóval azt mondod, hogy jó helyem lenne ott és egy csodás épületben lakhatnék veletek. Ami azt illeti, igen, kiképzős vagyok. Rátaláltam és kíváncsi voltam, hogy mit csinál. Végül ide jutottam. Szóval a tízes szinten van a céhházatok. Észben tartom és pár napon belül választ adok a csatlakozással kapcsolatban. – adom meg a választ a magam részéről. Nem tudom, hogy mi járhat Shu fejében, azonban eléggé elgondolkoztatott ezzel a csatlakozással kapcsolatban. Nem feltett szándékom csatlakozni egy logó alá, amit nem ismerek. Természetesen az ő érzéseiket sem szeretném megbántani, hogy minden további nélkül elutasítom.
- A hírhálózat nem kémkedés, csak olyan dolog, hogy folyamatosan friss információkkal vagy ellátva. Így sosem maradsz le az újdonságokról, s állandóan tájékozott vagy és nem tudnak átvágni a későbbiekben. – hallatom a hangom ez ügyben, aztán még meghallgatom Shu figyelmeztetését. Gondolom, hogy itt leginkább az emberektől kell félni, de mi van ha a mezőség közepén egy ritka agresszív boss spawnolodik miközben pihen az ember. Mire feleszmélne addigra már halott.
- Nem áll szándékomban védtelen helyeken pihenni. Mindenképpen szeretnél élni, így csakis városon belül alszok el. – Közben a páros meghajolt előttem, amit viszonozok. Így köszönünk el egy időre egymástól, de merem azt gondolni, hogy találkozunk még. Nemsokára én szintén elindulok, hogy a legközelebbi védett helyre kerüljek.

by **Shukaku** Vas. Május 03 2015, 15:44

Shu bólintott, és követte a lányt a teleportkapu felé. Ebből úgy sejtette, hogy Yuuki nem használja a Hazatérés Kristályát… de vajon miért nem? Kicsit terelni akarta a témát, bár nem elfelejteni… csak könnyíteni picit a feszültségen.
-Ha sietni szeretnénk, akkor használhatnánk a Hazatérés kristályt. Sokkal gyorsabban elérhetnénk a második szintet, sőt, a többivel is hamarabb végeznénk.
Az remélhetőleg biztos volt, hogy ő is hazatérés kristálynak hívja az itemet… bár Yuukinál nem lehet tudni. De ennél többet már nem várhatott, a válasz után visszatért az eredeti témához, akármi is volt a válasz. Az majd ráér később.
-Persze, a megbocsájtás kevés, de te magad mondtad, hogy nem ítélkezhetünk senki felett. Az, hogy gyűlölöd és megveted őket nem ítélkezés? Te nem tudsz ártani azzal, hogy megbocsájtasz nekik. Maximum ők ártanak, ha ezután újra ölnek, hiszen akkor valószínűleg örökre elveszítik a hitelességüket előtted. Ezért keresem már régóta annak a módját, hogy hogyan lehet kiűzni a démonokat az emberekből, és visszaadni a zöld indikátort. Egyszer már láttam ilyet képességet. Talán újra találkozom majd olyannal, aki megkapja ezt. A megbocsájtással esélyt adunk, és nem veszünk el semmit. Ha azonban valakit azét ölünk meg, mert vörös az indikátora, azt talán soha nem kapjuk vissza, és elvesszük az esélyt tőle, hogy jóvátegye a bűneit. Gondolj csak bele. Egy gyenge kislány vagy. Valaki, aki sokkal erősebb nálad, kést szorít a kezeid közé, és meggyilkol vele valakit. Hogyan védekeznél? Most, hogy már erős vagy, hogyan bizonyítanád, hogy nem te voltál? Láttam már ilyet is, és ha nem sikerül megakadályoznom, akkor bevörösül annak a kislánynak az indikátora. Vagy talán akkor ezután öngyilkosnak kellett volna lennie a lánynak? Meghalni azért, ami nem az ő hibája volt, és ami ellen nem tehetett semmit?
Picit elgondolkodott, majd egy keserű mosoly jelent meg az arcán.
-A helyes út annak lehetséges, akinek van egy pici hatalma ahhoz, hogy rálépjen. Hinari pedig… nem tudom… de egy próbát megér. Viszont?
Kérdezett vissza jelezve, hogy tudja, hogy nem úgy fejeződött be a mondat, ahogy az elindult.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Május 03 2015, 19:56

Örültem, hogy a senpai végre ejti a témát de ehelyett felhoz egy másikat amit szintén nem szerettem volna közhírré tenné így meglehetősen félve magyaráztam el a séta okát.
- Valóban gyorsabb lenne hazatérés kristállyal de az a helyzet, hogy nekem nincs olyanom. – Vakarom meg a tarkóm. – Egy kaland során elhagytam. – Itt még hevesebben vakargattam a buksim. Volt egy olyan sejtésem, hogy a senpai ezt biztosan szóvá teszi de ami még rosszabb, hogy megint visszahozta a démonokról szóló beszélgetésünket.
- De nem veszem el mások életét! – Förmedtem rá a senpaira. – Ítélkezés alatt pedig arra gondoltam, hogy nem dönthetjük el ki élhet és ki nem! Senki sem! Annak a lánynak pedig ha gyenge nem szabadna olyan körökben mozognia ahol ilyesmi megtörténhet! – Egyre inkább bosszantott ez a téma. Miért akarja mindenki ennyire megbonyolítani? – Aláírom, hogy vannak olyan esetek amikor az illető tényleg nem tehet semmiről és valóban nem volt más megoldás de ez csak nagyon kevés esetben van így! Tízből egy vörösnek talán, de inkább húszból. Miért akarsz meggyőzni arról, hogy ez általában így van? A te példádban sem így lett mert volt más megoldás nem? Nem történt így mert ott voltál tehát volt megoldás! Csak éppen, sokan nem képesek meglátni ezeket és inkább a könnyebb utat választják! Annak a nőnek is lett volna más megoldása. Egész biztos vagyok benne! - A végére már azt vettem észre, hogy kiabálok! Pedig nem akartam… - Sajnálom... – Hajtottam le a fejem. - Én csak… - Nem tudom egyáltalán mit akarok. – Szerinted ha meglehetne tisztítani azokat akik a démonokkal szerződtek az tényleg megoldás lehetne? – tettem fel a kérdést végül.

by **Shukaku** Hétf. Május 04 2015, 02:24

Nyo, akkor most már azt megtudjuk, hogy tudja, hogy mi az a Hazatérés kristály. Shu ugyan nyelt egyet, amikor Yuuki bejelentette, hogy neki nincs olyanja, de még várt, hiszen bármi kiderülhetett. Lehet, hogy a lány kitalálta, hogy ő valami sokkal menőbb dolog birtokában van, és rajzolt pár firkát a saját kristályára, majd kijelentette, hogy az a szaszkvacsok ősi rúnája… vagy akármi… és onnantól neki már valóban nincs Hazatérés kristálya… ám sajna nem ez derült ki. Először Marluna, most pedig Yuuki. Annyi tartalék kristálya nem lesz Shunak, hogy mindenkinek odaadogasson egyet… vagy Timidusnak kicsit gyakrabban kell kijárnia bűnüldözni. Mindenesetre Shu elővette az egyik tartalékot, és átnyújtotta Yuukinak.
-Tessék. De szeretném, ha erre már jobban vigyáznál mint az előzőre, mert nincs belőle végtelen sok nekem se.
Egy kis mosoly, majd egy pici ideig távolba révedő tekintet.
-Látod? Elég hamar meg lehet halni Hazatérés kristály nélkül. Mondjuk ha a tudtodon kívül olyan körökbe tévedsz, ahol nem szabadna mozognod. Neked még soha nem volt olyan küldid, ahol elraboltak? Csak gondolj bele, hogy mekkora hatalmas terület a szafari, ahova már nagyon gyenge harcosok is felmehetnek. Akár civilek is. Mennyi idő őket onnan elrabolni, és rákényszeríteni őket ilyen cselekedetekre? Mit tudnak tenni, ha mondjuk tőlük is elveszik a kristályt?
Halkan sóhajtott, majd kicsit körbefuttatta a szemét a tájon.
-Tehát azt mondod, hogy minden huszadik vörös, akit kikiáltasz démonnak, és akit elítélsz, valójában ártatlan. Nincs általában így, de van-e jogunk arra, hogy akár egy embert is ártatlanul elítéljünk?
Az utolsó kérdéssel kicsit közelebb jutottak egymáshoz, ám Shu nem akart neki hazudni.
-Nem. Nem lenne megoldás, de közelebb kerülnénk a megoldáshoz. Az egyik nagy harcos rendelkezett a gondolatolvasás képességével. Ő meg tudta volna mondani, hogy ki valójában gonosz. Valószínűleg ezért is ölték meg. Ha viszont valakit megtisztítunk, és újra vörös lesz… ő már nagyobb eséllyel valóban gonosz…

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Május 04 2015, 09:15

Nem voltam, biztos abban, hogy elfogadhatom a kristályt de maga tény, hogy eléggé fárasztó mindenhova gyalog mennem így is most kivételesen a személyes igényeim kicsit előrébb voltak mint az illem.
- Köszönöm senpai. Egyértelmű, hogy erre vigyázni fogok hisz ez már nem csak egy sima hazatérés kristály. – Kapom elő a filctollat és ráfirkálom a szövetségünk jelképét. – Ez a sárkányok hercegnőjének különleges mágikus kristálya! Felbecsülhetetlen értékkel bír! – Mosolyodom el. Legalább egy kis időre félre lehetett tenni a rossz témát, de tényleg csak egy picurka időre.
- Nem még soha nem raboltak el. – Oké ez nem volt teljesen igaz de akkor is én voltam a hibás mert nem voltam elég óvatos és rossz közegbe kerültem. – Amíg nem voltam elég erős csak is olyan feladatokat vállaltam amik egyértelműen nem haladják meg a tudásom. – Ez volt a szörnyvadászat. – Szafarira pedig nem szabad egyedül menni. – Mindenre volt válaszom és most már valamivel nyugodtabb hangnemben is beszéltem.
- A vérpecsét tulajdonosai nem ártatlanok! Még ha nem is saját akaratukból de akkor is bűnt követtek el és a démonnal kötöttek szerződést. Bekerültek ők is ebbe az ördögi körbe de ha tényleg nem tehetnek róla akkor ez idővel ki fog derülni hisz az igazság csak azokra fog lesújtani akik meg is érdemlik. De addig is nem feltételezhetjük mindegyikről, hogy nem tehetett a bűnéről azzal csak a valódi bűnösöket segítjük. Látniuk kell, hogy igenis ellenszenvesek vagyunk velük szemben és ki fog derülni mi az igazság. Nem hagyunk nekik helyet a bujdosásra! – És erre valaki képes is volt de megölték.
- Egész biztosan tudom, hogy hamarosan lesz lehetőség erre! – Ragadtam meg mindkét kezét. – Csak várnunk kell egy keveset. – Mosolyogtam rá. Ám ekkor valami megzörrent az egyik bokorban és szinte azonnal elengedtem a senpai kezét és szinte már a levegőben úszva vetődtem a növényzetbe. Látni sokat nem láttam de éreztem ahogy valami a kezeim közé akad és felpattanva emeltem ki a bokorból szerencsétlen fácánt aki hevesen csapkodott a szárnyaival és sikerül is kiszabadulnia majd elrohannia.
- izé… ez is számít igaz?

by **Shukaku** Hétf. Május 04 2015, 09:44

Shu csak mosolyogva bólintott, amikor látta, hogy erre a tárgyra is felkerül a szövetségük jele. Legalább így biztos lesz, hogy Yuuki erre a kristályra tényleg jobban fog vigyázni. Persze azért a feddést nem kerülhette el.
-Igen, de azért örülnék, hogy ha legközelebb ilyen eset van, és szükséged van valamire, akkor szólnál. Az nem szövetség, hogy nekem kell kihúzni belőled, vagy véletlenül kell megtudnom, hogy nincs Hazatérés kristályod. Segítséget kérni nem szégyen, csak azt jelenti, hogy számíthatunk egymásra. Rendben, Yuuki?
És ennek fényében a karforgató a következő pillanatban már füllentett is a senpainak, de hát Shu erről sajnos semmit nem tudhatott, így csak rázta a fejét, méghozzá egyre szomorúbban és csalódottabban.
-Ugyanezt mondtuk Timidussal is Anatolenak, ami előtt meghalt. Mégis egyedül volt, amikor rajtaütöttek. Te is tudod ezeket a szabályokat, én is tudom ezeket a szabályokat, de sajnos sokan nem viselkednek példamutatóan. Azoknak, akik pedig nem a saját hibájukból kerültek a démonnak kapcsolatba, pont azért kell tudnunk megbocsájtani, hogy segítsünk nekik kilépni ebből az ördögi kőrből. Az igazság pedig sajnos nem ilyen egyszerűen működik, amíg az emberek akarnak igazságot szolgáltatni. Ha pedig mi bántunk olyanokat, akik nem érdemlik meg, mert önhibájukon kívül lettek bűnösök, akkor mi sem vagyunk sokkal jobbak. De igen, igazad van, fontos lenne érzékeltetni a gonoszokkal, hogy nem tehetnek azt, amit akarnak. Azt, hogy következménye van a bűnnek, és büntetést von maga után.
Amikor Yuuki megfogta a kezét, mélyen belenézett a lány szemébe, és a kardforgató büszkeséget láthatott benne.
-Talán tényleg be kellene lépned a Ligába. Te sokkal elhivatottabb vagy, mint Hinari. Nem tudom, hogy mi folyik abban a céhben, de egyes vörösökkel direkt nem foglalkoznak. Mintha megfenyegették vagy lefizették volna őket. Nem akarok rosszra gondolni… de olyan harcosok kellenének oda, mint amilyen te vagy.
A fácánozásra is akart válaszolni, ám abban a pillanatban Timidus is bevetette magát a bokorba, és ő adta meg a feleletet, karmai között egy másik szárnyast tartva.
-Igen, számít. Ez pedig szintén, és egy „Nézd, mit fogtunk!” jelvényt is jelent a számodra.

(fácán)

by **Ryutoshi Kurasai** Kedd Május 05 2015, 20:06

// Ayse //

Ismételten csak a már annyira megszokott páncélzörgés volt hallható, mely szüntelenül követte utamat. Őszintén… nem nagyon szoktam leszerelkezni páncélzat ügyileg, még akkor sem, ha éppen csak szusszanok egyet. most, hogy jobban belegondolok, csak akkor szabadulok meg a páncélzatkor, mikor éjszaka aludni térek… meg persze fürdéskor, mert páncélzatban nem olyan mókás fürödni. Egy kis pillanatra végül megállok, és kezemmel ernyőzve a napfényt az ég felé nézek. Nagyjából dél körül lehetett, és elég fülledt idő lehetett, mert bogarak zümmögtek mindenfelé. Bár tekintve, hogy mezőségen vagyunk, ha lett volna sem mentem volna fedettebb területre. A páncélomat finoman körbevevő jégréteg lehűti a fémet, amely engem is lehűt vele együtt. Végül ismét lejjebb veszem a tekintetemet, majd a környéket fürkészem, hátha találok egy-két vadat. Halból sikerült egy-párat fognom múltkor, de nem sokáig lesz ez elég. Ha mondjuk, kifogok egy nagytestű állatot, akkor még talán, de így? Nem sokáig lesz elég. Talán mára vacsorának, de az sem biztos. Viszont így utólag lehet bele kellett volna gondolnom a dolgokba, hisz azt sem tudom van-e a céhben szakács jártasságot húzott személy. Nos, mindegy. Ha a céhben nem is, talán valaki más majd fel tudja használni, és akkor is tudok keresni rajta valamennyit. Az idő viszont nem sürget, és talán látszik is rajtam kívülről, mert nem igazán sietek sehova sem. Ha sietnék a nagy ricsajban a végén még elijeszteném a vadakat, és azért annyira nem érek rá, hogy a semmiért járjam szét a lábamat. A nap nagy részét úgyis hasonló tevékenységekkel szórakoztam el, így most már lassan le kéne állnom valamit harapni. Mondjuk nem létfontosságú.

by **Ayse** Kedd Május 05 2015, 22:33

...:Ryu:...

Depresszív állapotom még mindig nem volt épp fényes, viszont legalább jobban voltam mint eddig bármikor. Az arcom ugyan még mindig beesett és sápadt volt, a szemeim körül ott figyeltek a sötét karikák, de legalább visszatért némi életkedv, és tettvágy az életemben amit kifejezetten tudtam értékelni. Úgy döntöttem mindenért hálásabb leszek, hisz az ember mindent… mindent olyan könnyen vesz és úgy gondolja hogy megérdemli… pedig nem így van. Sokszor csupán a szerencse az ami miatt az emberek hálásak lehetnek a soruknak, mégis… még magát a szerencsét sem érdemlik meg igazán… sőt néha napján elvennék tőlük mindent hogy tisztában legyenek a saját sorsuk helyzetével… Azzal hogy milyen jó is nekik, és hogy mennyire hálátlanok az életük alatt…
A vadáaszt volt az ami mint kikapcsolódás, és mint archiment gyűjtés, medál és hús félék beszerzése, megfeleő tevékenységnek véltem a mai napra. Nem azt mondom hogy pár harcot nem tudtam volna elviselni, viszont… most inkább az okosabb fejlődésre hajtok. Tehát új fegyverek beszerzésére… Van pár dolog ami ugyebár jó a jelenlegi állapotomba, de az ha előre tudok készülni csak jót jelenthet, főleg mindarra amiket elterveztem, és csupán remélem hogy a sors nem fog gyúnyos játékot űzni velem. Csupán remélem… Keresek valakit aki hagyatékkal rendelkezhet utánam, de nem bízok az itteni emberekben hogy képesek és hajlandóak lennének erre, így nem maradt más megoldásom… Magam kell végig csináljak mindent. Igazság szerint jobban szeretném magam végig vinni a dolgokat, de fogalmam sincs hogy képes leszek-e rá… Viszont… innen már nincs visszaút. Gondolataimat a fegyverem vörös fénybe való izzása zavarta meg, így megnézem a map-ot és szememmel fürkészni kezdtem a távolt. A mezőn csupán egy embert láttam, és ő is zöld volt… Biztosra veszem hogy követnek hisz ez nem először fordul elő velem… Elsétáltam a srác mellett akire rá volt fagyva a páncélja. Nem köszöntem neki, és nem elegyedtem vele bájcsevejbe… Hisz minek. Ő is csak egy vadász mint én, és ha a közelemben marad… még pórul is járhat…

/Szólítsd le különben nem foglalkozik mással. ^^"/

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Május 07 2015, 22:51

Kemila: Nagy Körpajzs
Shukaku: Gyenge Kábító Méreg

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Május 11 2015, 18:22

Shu

- Valójában ez még jócskán a szövetségünk megalakulása előtt történt, még szőke voltam… - Eeeeeh, ez így nem jól jön ki. – Mármint akkor még a hajszínem nem vörös volt. – Na így már nem lehet belekötni. – Meg nem is nagyon volt eszembe, mert nem volt túl nagy szükségem rá. Amúgy is szeretek sétálni. – Igyekszem azért valamennyire kivágni magam de valamilyen szinten jogos volt amit a senpai mondott. A szövetségben nincsenek helye a tikoknak.
- Talán… - Motyogtam a senpai szavaira. De, az igazság ennyire egyszerűen működik. Aki rossz az vállalja a büntetést még ha nem is kimondottan szándékos volt. Persze enyhítő körülmények akadhatnak de… akkor is valamiképp meg kell mutatni, hogy az ölés rossz és sosem megoldás. De ezt a véleményt inkább megtartottam magamnak és bár a dicséretre felragyogott a szemem azért némi keserű szájízt hagyott az amit onee-chanról gondol.
- Nem hiszem, hogy ilyesmiről lenne szó. Hinari-senpainak egész biztos, hogy jó oka van annak, hogy egyesek még nem kapott el. Talán csak a megfelelő pillanatra vár, vagy esetleg nem szeretne úgy járni mint szegény Anatole-senpai. Az se lenne jó ha valami baja esne. – Sőt az lenne a legrosszabb. – De addig semmilyen következtetést nem szabad levonni még nem tudunk semmit biztosra. – Tudom, hogy onee-channak nagyon jó indoka van, erre akár meg is esküszöm. Viszont jó hír, hogy rögtön két jelvényt is teljesítettem.
- Ez nagyszerű. – Kaptam elő megint a kis listácskám. – Akkor már csak kettő vagy hat jelvényre van szükségem. Akarok még egy gyémánt mellvértet és egy igazság rúnát. Utóbbiban nem vagyok egész biztos. Talán megvárhatnám még feltalálnak egy erősebb rúnát. Szerinted? – Nézek Shukaku-senpaira mitán újabb kihívást húztam ki a listáról. – Hmmm… lássuk csak… hatodik szinti jelvényt is könnyű megszerezni…

by **Shukaku** Hétf. Május 11 2015, 18:57

-Oké, de egy ideje meg van alakulva a szövetségünk, és egész idő alatt nem szóltál róla. A hajszíned meg nem kifogás.
Öltötte rá a nyelvét Shu Yuukira, hogy egy kicsit élét vegye a kioktatónak induló, feszültségkeltő hangnemnek, és picit elviccelje, hiszen végtére is most már nem volt semmi baj. Yuukinak volt kristálya, így már egyel kevesebb esély volt arra, hogy bajba kerül, és nem tudja magát kivágni onnan.
-A kristálynak pedig csak egy nagyon pici része az, hogy gyorsabban utazhatunk vele. Az csak megkönnyíti az életünket. Igazából azért van, mint amiért a Burok. Ha bajba kerülsz, akkor anélkül tudsz kimenekülni, hogy bárkit is bántani kelljen, vagy kockáztasd, hogy te megsérülnél. De… akkor csak örülni tudok annak, hogy mostanában nem volt rá szükséged.
Ejj… ebből a fekete-fehér látásmódból még lesznek nagy problémák, ha kiéleződik a helyzet. Shu is tudta, hogy vannak gonoszok, akiket el kell ítélni, és meg kell akadályozni őket abban, hogy újabb gonoszságokat kövessenek el… de abban is bízott, hogy az emberek megjavulhatnak. Végül is hite szerint az egész világ erre épült, ezt akarta megmutatni nekik. Hinari-senpaira pedig csak szomorúan csóválta a fejét.
-Ha jó okai is vannak, akkor nekem nem mondta el őket, amikor rákérdeztem, csak folyamatosan kifogásokat keresett. De… ezért mondtam, hogy majd beszélj vele te.
Viszont magában sorra cáfolta a lány szavait. Sőt, Hinari maga cáfolta a lány szavait. Nem vár az alkalomra, hiszen azt hazudta Shu szemébe, hogy nem tudja kihallgatni Kazut. Azt a Kazut, akinek Shu csak füttyent, és mellette terem. Hinari vagy ennyire béna, vagy ennyire nincs tekintélye, hogy Kazuma egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Persze a vezérnek már a céhben sincs tekintélye, hiszen Szophien keresztül mind Kazut, mind Tachit lefülelhetné… de Szophie is más úton jár, és ezt személyesen mondta el az idomárnak. Yuichin kívül talán már senki nincs, aki kitartana a vezér mellett. Ha pedig gyávaságból nem konfrontálódik… akkor, ahogy Szophie is mondta, nem méltó a pozíciójára.
-Gyémánt mellvért… mintha nekünk lenne egy belőle a bankban. Talán beszélned kellene Mitoval. Ismered? Ő vezeti a boltot. Persze nem garantálom, hogy eladja neked, mert ugye elég drága item… az Igazság Rúna pedig szerintem nagyon is illik hozzád. A hatodik szint pedig... hát már van kristályod, szóval indulhatunk.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Aug. 28 2015, 17:00

A kobold megszállás után.

by **Hinari** Kedd Okt. 19 2021, 11:02

Bokros teendők

Ami azt illeti, belógott egy ág, ágacska, méghozzá három és fél darab, égővörös színű levéllel, amelyek egészen úgy festettek, mintha a szellő bármelyik rezdülésére készek lennének leválni az otthont adó szárról és saját útjukra indulni, nos, az elpixeleződés felé. Én azért szurkoltam nekik – elsősorban azért, mert tényleg, zavaróan belógtak a látóterembe, másodsorban pedig, mert ha a fotó közepén egy levél foglal helyet a vad vagy a tökök helyett, azzal nemigen nevezhetnék az eseményen.
Kisállatokra vadásztam a második szint egyik ritkábban látogatott részén.
- Szerintem ez tök jó lett – vigyorgott Alex egy közeli fának dőlve és az első, normálisabban sikerült fotómat nézegette erről és arról, amit még Nestorral az oldalamon lőttem nem is olyan kevés idővel ezelőtt. Az a vadászat mondjuk nem sikerült túl jól, ugyanis ahogy a bagoly visszarepült az erdőbe, Nes hiába nem látta őt és vesztette nyomát hamar, de túl makacs volt ahhoz, hogy jó húsz perc – számára – céltalan várakozás után csakúgy feladja. Nem, a sárkány teljes sebességgel eredt utána, ágakat csapkodva röptében és ezzel sikeresen el is ijesztett minden vadat, hát, legalább az ötven méteres körzetünkben. Én a magam részéről csak kisétáltam a tisztásra, jobb híján leültem az egyik nagyobb tökre és ameddig Nestorra vártam, megnéztem tüzetesebben is, mit sikerült fotóznom. És ezt a képet tartotta most párom is a kezében.
- Mennyiben fogadunk, hogy Ozi legalább egyszer el fogja sütni ugyanezt a szóviccet? – fordultam hátra az ágak-levelek között és próbáltam kiszúrni a szőke srác alakját, aki eddigre már elrakta a fotót és kisfiús mosollyal nézett engem, amint egy bokor alján fekszek, vérbeli lesvadásznak álcázva magam. Nestort ezúttal otthon hagytuk a palota kertjében, és ha már a harcos srác úgy döntött, hogy ezúttal kilátogat velem, hát nem vesződtem a szafari déli-, sőt semelyik részével sem, hanem egyszerűen kiteleportáltunk ide a másodikra és addig sétáltunk elfele Marome falujától, amíg nem találtunk egy csendes, bokrokkal teleszórt területet pár facsemetével, amiket még az elfek telepítettek ide. Persze nem voltak jó élményeim a szintről, de mivel a srácot akármelyik pillanatban elkaphatta egy migrénhez hasonló fejfájásos roham, úgy voltunk vele, hogy az akár húsz-harminc fős mobcsapatok se jelentsenek veszélyt, ha esetleg kedvük lenne a közelünkbe spawnolni, hanem inkább kerüljenek el minket jó messzire. A nagy szintkülönbség előnyei, ugyebár. És hogy miért nem rögtön az első szintet látogattuk meg? Ott még mindig zsúfoltság uralkodott, mi viszont valami meghittebbet kerestünk. Valamit, ahol nem zavarnak és ha már szafariztam, hát valamit, ahol még nem szereztem meg a területi teljesítményt. És itt jött képbe a bokor, azzal a három belógó levéllel. Alex viszont már nem tudott felelni a költőinek szánt kérdésemre, ugyanis mindketten észleltük a mozgást, ami nem meglepő módon egy bokorból jött, hiszen máshonnan nem is igazán jöhetett volna. Én pedig egyik kezemmel elsütésre készen emeltem fel a Zoom-in szafarifotó-kristályt, a másikkal pedig megtámaszkodtam a földben, hogy miután kellően közel jött a vad (vagyhát a kristály miatt nem is annyira), le tudjam kapni őt és utána el is tudjam kapni őt, akármi is legyen az.
Ezúttal pedig egy fácán volt az. Bokor zörrent, állat röppent, én pedig a fotózás után előre lendültem és egy jól irányzott vágással végül elpixeleztem. A teljesítmény felugrott, a vadászlány pedig megnyugodott. Pixelek szálltak, a játékosok pedig végül továbbálltak.

Fácán
/2-es szint területi teljesítmény teljesítése – fotóval egybekötve/

by **Mikhail** Szomb. Nov. 20 2021, 20:44

Miko

Különös érzés fogott el. Minél magányosabbnak éreztem magamat, annál jobban vágytam mások társaságára. De ehhez képest még inkább kerültem az engem vizslató szemeket. Hiába szántam el magamat a változásra – az előre lépésekre –, könnyebb volt a múltban ragadni. Ettől függetlenül a lehetőségeimet megpróbáltam számításba venni.
A legrosszabb az, ha folytattam, amit eddig csináltam: bujkálni, inni, várni arra, hogy más úgyis kiviszi a játékot. Egyszerűbben hangzott, valóban, de vajon a szüleim mit szóltak volna? Iori mit szólt volna? Elvetettem ezt a lehetőséget… egyelőre legalábbis. A másik út egy rendes közösség volt. Egy céh talán? Igen, de lutri volt. Egy mmo-ban sem tudhattad teljesen biztosra, kielégíti az igényeidet az a kommuna vagy sem. Fárasztó és unalmas volt az „igazit” megtalálni. Akármennyire nem tetszett a helyzet, nem találtam más megoldást. Egyelőre így volt a legjobb…
…de csak a reggeli szieszta után. Kibaktattam a második szint közepén lévő mezőségek egyikére. Egy kósza fa árnyékában találtam magamnak „menedéket” a mélázáshoz. Nagy unalmamban a tiszta kék ég felé néztem és nagy csodálkozás közepette számláltam a bárányfelhőket.
Egy… kettő… három…
Sokkalta jobb elfoglaltság volt a közösség keresésnél! Élvezetesebb, bár kevésbé hasznos. Ám valahányszor gondolataim visszatértek a Hinarival történő találkozáshoz és az azt megelőző éjszakához kapcsolódó emlékképek, bosszús lettem. Hovatovább zaklatott. Így hát nem is igazán találtam abban örömöt, amit (nem) műveltem. Ingerültem cüppögtem, miközben kezeimet ölnél keresztbe fontam és megpróbáltam elaludni. A szívem túl gyorsan zakatolt, hogy sikerüljön. Gondterhes sóhajtással átkoztam az emberi érzéseket. Jobb lett volna, ha nem léteznének. De aztán eszembe jutott valami, amit pár nappal ezelőtt mondtam:
„…Tettetni ami nem vagy?”, „De az emberségedet eldobod.”
A saját érzéseimben megzavarodva vettem elő inventorymból a félig kiürített sakés üveget. Egyet-kettőt gyorsan kortyoltam, mire az erős bukétól grimaszolva törökülésbe helyezkedtem.
- Ráérek én céhek között keresgélni, ha fejben elszámoltam húszezerig. – mondtam fennhangon. Egyet kellett értenem magammal, valóban ráért. Így hát folytattam is a bárányfelhők számlálgatását.
Négy… öt… hat.

by **Miko** Szer. Nov. 24 2021, 19:34

Azt mondják nincsenek véletlenek. Hogy minden a kozmikus egyensúly és előre megírt sors által határolt bizé nyomán kerül kisorsolásra, és te csak annyit tehetsz, hogy sodródsz vele. Ezt mondják sokan. Bár én jobban szeretek hinni a véletlenekbe, de néha nagyon nehezen megy ez, hisz oly kevés esélye van az olyan szituációkra, mint a mostani. Épp nyugodt pihengetést engedek meg épp magamnak a 2. szint mezején megtalálható egyik sűrű lombozatú fa vaskos ágán, mikor is egy váratlan személy felbukkanása zavarta meg „lelki békém”. Észlelésem rögtön jelzett, ahogy a fiú bejött a hatókörömbe és anélkül pihent meg alattam, hogy egyáltalán észlelt volna engem, vagy legalábbis nekem úgy tűnt. Nagyokat pislogva fordítom oldalra a fejem, ahogy a fiú valamit elővesz az inventoryjából, majd kényelmesen elhelyezkedve megissza. Megjegyzése után meg akaratlanul is elmosolyodtam, és nagy eséllyel számára teljesen váratlan dologra készültem. Talán felfigyel a fölötte lévő faág zörrenésére, de nagy eséllyel már csak azután pillant meg miután már késő lesz. Combom átölelték a faágat és egyszerűen oldalra taszajtottam magam, mire, mint egy ingaóra elindultam lefelé. Ahogy arcom a fiú arcával egy vonala került, combjaim megfeszültek és megállították a lendületem, mire pár centire a fiú arca előtt egyenesen a szemébe nézek az idegennek.
- Huhuhuhuhuu! – imitálom megjelenésem nyomán egy szellem hangát, majd elvigyorodok – Szia! Én vagyok a tündérkeresztbarátnőd, és azért jelentem meg előtted, mert úgy hallottam céhproblémáid vannak! Szeretnéd, hogy segítsek benne?
Ezután jóízűen mosolyogva várom türelmesen a fiú válaszát, lógó karokkal, enyhén himbálózva. Ha esetleg a fiú kissé lefagyott a megjelenésemre és nem reagál semmire, úgy nagyokat pislogva furcsálló arckifejezést öltök magamra enyén megdöntött fejjel, majd jobb karomat felhúzva megnyomom picit a fiú orrát, melyet gyermeteges hanghozdozású „Beeb” effektussal kísértem.
- Rendszer újra indítási kérvény jelezve, kérjük, várjon türelemmel! – dadogom gépies hangon, majd elengedve a fiú orrát ritmusosan himbálódzva egy véletlenszerűen felidézett liftes zenét kezdek el dúdolni szórakozottan, természetesen egész végig vigyorogva, mint egy tejbetök.

by **Mikhail** Csüt. Nov. 25 2021, 00:08

Meg kellett hogy mondjam, elég sokáig eljuthattam volna a bárányfelhők számlálásában, ha ama sor nem szakadna meg. Elmélyült hümmögéssel vettem észre, hogy nem volt tovább mit figyelnem… a néha-néha elröppenő madarakat leszámítva. Valahogyan nem hoztak lázba, így hát hamar felhagytam a magam kis játékával. Unalmas volt. Legalább felhagyhattam a céhbe lépés-hadművelettel. Nagyszerű!
Azaz majdnem. Először a faágak zörrenése keltette fel csöppnyi érdeklődésemet. Nem néztem fel. Gondoltam, csak egy mókus volt az. Legalábbis először annak tűnt, de annál jóval erősebben rázta meg a fát. Csodálkozva meredtem a kezem ügyében tartott sakés üvegre.
- Az a surmó rátarti biztos rakott bele valami cuccot… – dünnyögtem fennhangon az orrom alatt, egy korttyal kiöblítve a számat. – Vagy csak öregszek.
Bármi is volt az, annyira nem izgatott. Olyan jól esett a kiüresedés állapotában a semmire gondolni. Ha minden ember így érzett volna, a világ is szebb hellyé válna. Bár próbáltam ezzel az érzéssel elszundítani, az új jelenségre önkéntelenül éberebb lettem. Vállaim picit megugrottak, fejemet ösztönösen hátraszegtem, miközben az újdonsült kollegina a Pókemberben látott jelenetet próbálta leutánozni. Pókerarccal néztem rá, majd tekintetem az üvegre tévedt. Majd megint a lányra… végül ismét a sakéra. Csak akkor ocsúdtam fel ebből az egészből, amikor a szóban forgó idegen csajszi újra akarta bootolni a windows rendszeremet. Fejemet a gondolataimból „felébredve” ráztam meg.
- Ha ezt tudom, hogy lesből fogsz támadni, akkor az e havi lottószámokat is kértem volna a céh-ajánlás mellé... bár még most sem késő! – közöltem vele egyszerűen, karjaimat széttárva. – Mi szél hozott ezen a félreeső helyen, ahol még fejben húszezerig sem tudsz elszámolni? – kérdeztem, miközben időnként kortyolgattam a félig kiürített üvegből. Egy ponton megálltam vele és a lánynak intettem, kér-e. Ha igen, minden további habozás nélkül odanyújtottam neki, hadd kortyoljon.

by **Miko** Csüt. Nov. 25 2021, 00:50

A fiú látszólag teljesen el van a saját dolgával és nincs is tisztában azzal, hogy mi vár rá. Bár jószerével nem is érdekelte az, hogy a feje fölött zörgött valami. Ennyi erővel gonosz mob is lehettem volna, vagy ártó szándékú játékos. Bár szerencséjére az ártalom legkisebb személyiségjegyének utolsó porfelhője se birizgálta játékos lelkemet. Bár a fiút nagy eséllyel megleptem hirtelen megjelenésemmel, látszólag elég nyugodtan fogadta és rezzenéstelen arccal bámult vissza rám és az italára és ezt még párszor eljátszotta. Én türelmesen vártam, bár nyilván kihoztam ebből is valami vicces szitut, mire végül megeredt a nyelve.
- Sajnos a tündérkeresztbarátnői hatalmam nem tér ki nyertes lottószámokra, én csak közösségi varázslatokkal és társasággal szolgálhatok. – mondom neki vigyorogva, továbbra is a fáról lógva – Hát éppen a fán pihengettem, mikor észleltem, hogy egy magányos léleknek mágikus képességeimre van szüksége. – kuncogok jóízűen, majd ahogy a fiú felém nyújtja, az italt megrázom a fejem – Köszi, de nem kérek. Fejjel lefelé nagyon nehéz inni. Hihi.
Míg beszélek, finoman tovább ringatom magam az ágon himbálódzva. Könnyed, nyárias ruhámat viseltem, hisz még bőven jó idő volt mostanság még. Azonban volt ennek az öltözéknek némi hátránya, melyet nem vettem figyelembe. A szögből kifolyólag az egyberészes ruhácskám szoknyácskája gyakorlatilag visszahullott nagyjából a mellkasomig felfedve fehér fehérneműm. Ha a fiú ól érezhetően felpillant és esetleg elidőzne egy kicsit az említett ruhadarabon, úgy rövidesen megint arra lehet figyelmes, hogy megnyomom az orrát, mire ha visszapillant rám pimasz mosollyal nézek rá.
- A szemem itt van lent! Arra a bugyim van! – mondom pimaszul, majd egyszerűen elengedem a lábaimmal a faágat és a levegőbe összehúzva magam megpördülök tengelyem körül és hamarosan lábamra érkezve, végül kiegyenesedek.
Miután megigazítottam a ruhácskámat rávigyorgok a fiúra, még akkor is, ha figyelmeztetésem során esetleg továbbra is a lábaimra fókuszált. Sosem voltam haragtartó vagy könnyen dühbe jutó személy, bár néha talán lehetnék határozottabb is.
- Amúgy szia Miko vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. – villantom rá szívből jövő, meleg mosolyomat, majd megjátszott komoly arcot vágva, katonás tisztelgést produkálva hozzáteszem - Az Unity önkéntes toborzója szolgálatra jelentkezik. Szeretne a Családunk része lenni katona?
Talán kissé megzavarhatta a szerepeim közötti hirtelen váltás, de szinte kirobbant belőlem az energia és az életvidámság, melyet többen szerettek bennem. És hát… minek játszam meg magam másnak, ha én ilyen vagyok… vidám, élénk és néha… roppant bosszantó… hehe.

by **Mikhail** Szer. Dec. 01 2021, 21:36

Meg kellett hagyni, talpraesett csajszi volt a maga módján. Ki tudta hozni az emberből a csalafinta oldalát, az biztos. A kijelentésére csalódott, szomorú arcot vágtam.
- Milyen kár. Pedig biztos voltam benne, hogy bármire képes. Na mindegy, akkor be kell, hogy érjem a jó tündér keresztanya társaságának az áldásával. – mondtam kaján vigyorral az arcomon.
A sakét – ahogyan azt sejtettem – visszautasította. Mit mondhattam volna, számítottam rá. Úri ember módjára felajánlottam, de legalább több maradhatott nekem. A válaszától függetlenül alkalmanként egyszer-kétszer fél kortynyit ürítettem az üvegből. Hidratáltnak kellett tartanom magamat, végülis. Ahogyan elbambultam, szabadabbik kezemmel fejemet támasztottam. Akaratlanul is a csaj fehérneműjét kezdtem el stírölni. Az emberek azt mondanák, hogy a dolgok naposabb oldalát kell nézni. A szóban forgó lány már integetett is, hamar észrevette, hogy csak magamnak akartam jót. Lustán felnéztem rá és megvontam a vállamat.
- Teljesen tisztában vagyok vele. Csak a dolgok szebb oldalát ragadtam meg. – öltöttem rá nyelvet, miközben megtartottam vele a szemkontaktust. Nem kellett sokat várnom, hogy a csajszi akrobatikáját – na meg a fehér bugyiját – megvillantva leérkezzen a fáról. Elismerő tapsviharral jutalmaztam meg porondra való mutatványát. A bemutatkozását követően bólintottam.
- Mikhail. Enyém a megtiszteltetés, közlegény. – feleltem, majd a kérdésére sejtelmes mosoly költözött az arcomra. Egy picit elgondolkodtam.
- Minden álmom, de mindenek előtt azért kérdezek. – Fejemet megvakargatva vettem egy nagy levegőt. – Milyen céh vagytok? Mi a célotok? – A válaszától függetlenül hümmögtem egy sort, mielőtt folytathattam volna a faggatózást. – Bármiféle kötelességem van a céhetek irányába? – Majd végezetül, egy piszkos félvigyorral az arcomon feltettem a legfontosabb kérdést: Vannak más csajok is a köteléketekben?
A legfontosabb volt. Ezt Mikonak is biztosan el kellett ismernie, hiszen a dolgok jobbik felét kellett megragadni. Az ember mindig a több és a jobb felé törekedett ugyebár!

by **Miko** Szer. Dec. 01 2021, 22:00

A fiú látszólag nem rémült meg a szeleburdi viselkedésemtől és látszólag még jól is szórakozott. Helyes-helyes! Az a lényeg, hogy jó hangulatban teljenek az éjszakák… meg a nappalok, meg a nap többi szakasza is!
Látszólag azon se sértődött meg, hogy nem szeretnék inni. Nem sűrűn iszom, főleg nem olyanokkal, akiket most ismertem meg. Tudom, hogy rossz hatással van rám az ital, így óvatos vagyok az esetek többségében, és általában csak bizonyos rendezvényeken iszok olyanokkal, kik dolgaival nem vagyok tisztában.
A fiú természetesen nem bírta megállni, hogy ne nézze fehérneműmet, de egy bugyi villanásának, ahogy néztem eddig, nagyon kevés ember tud csak ellenállni. Viszont szellemes visszaválaszolásán, csak nevettem egy sort, mikor pedig leérkezésemre tapsolni kezd, vigyorogva hajolok meg felé, majd katonás vigyázzba vágva magam bemutatkozok neki. Mivel látszólag vevő volt erre a kis játékba, nem is nagyon változtattam rajta.
- Részemről a szerencse Kadét! – mondom, majd miután a céh felől kezd el érdeklődni, úgy váltok vissza normális stílusomra és vigyorogva dőlök le mellé a törzsnek dőlve – Családias, vagy legalábbis olyasmi. Egy kis társaság vagyunk. Igazából nincs kifejezett cél, ahogy nézem. Mi csak próbáljuk örömmel eltölteni a napjainkat. A céhvezér egy kicsit talán mufurcnak tűnik, de szívesen segít egy alacsonyabb szintűnek. A többi tag is kedves-aranyos. Kötelesség? Hm… nincs nagyon. Ne ölj, legalábbis játékost, é ne lopkodj, ha kell, valami szólj és segítünk ez ügyben. Bár ez ilyen alap dolog… Hm… Igazából... majdnem ennyi, nincs elvárásunk, szinte azt csinálhatsz, amit akarsz. – mikor pedig a lányok iránt érdeklődik, játszott szomorúsággal nézek rád – Szóval én nem vagyok elég jó neked? Gihi. – kacsintok rá, de azért, hogy ne higgye azt, hogy flörtölök, azért hozzáteszem mosolyogva – Rajtam kívül két másik hölgy is van a csoportunkba. Sei-nyan és Pinku-chan. Bár nem sűrűn találkozok velük, nem sokat mozgolódok a céhházunkba. Ha igazából úgy van, szívesen körbe vezetlek, ha szeretnéd. – mondom, majd a fiúra nézve megkérdezem – Vagy inkább máskor? – kérdezem kissé ittas állapotára utalva.

by Ajánlott tartalom