[Küldetés] A Halál Völgye

Egy furcsa tompa érzés kerít hatalmába, mintha az egész agyam lezsibbadna, ilyet utolára akkor éreztem mikor az ostoba nyavajás kölykök dolgozatát javítottam. Az egy dolog hogy nem tanulnak de külön tudományt tudnak kreálni mikor maguk akarják megfejteni és megoldani a kérdést, mindenféle ismeretek nélkül. Egy furcsa látomás kerített hatalmába, majd mikor feleszméltem a fejemhez kaptam a kezem. De az indulatok hamarabb eluralkodtak rajtam így gyorsan letámadtam mikor megpillantottam Anatot a céhvezérünket. A képességem sikeresen használtam rajta, és megnyugtató választ kaptam.
- Hát persze hogy nem ártanál nekünk! – Ugrottam a fiú karjaiba, mitha mi sem történt volna.
Áhh, szóval nem csak én láttam ilyesmit. Könnyebbültem meg majd megosztottam a látottakat bár sok új infóval nem szolgálhattam.
- Fura, de úgy néz ki talán mégsem az ellenségeink akikkel harcoltunk. Tisztán emlékszem hogy az Őr azt mondta hogy most már csak annyi a dolgunk hogy kiszabaduljunk, nos ha valaki be akar minket zárni nem hiszem hogy ilyesmikkel bíztatna.
- Mond csak Anat, ugye te rendezted ezt az egészet nekünk hogy meglátsd milyenek is vagyunk valójában, említetted hogy össze kell dolgoznunk, amivel én teljes mértékig egyet értek. – Simultam hozzá a fiú szemetgyönyörködtető testéhez, nem gondoltam másra csakis rá, meg persze Ren re Ők motiváltak a céhben. Össze kell dolgoznunk. Mindent meg kell tennem értük hogy jól szórakozhassunk. Kuncogtam el magam a gondolataimon. Teljesen feldobtak, fellelkesítettek még az sem érdekelt hogy ezekkel a nőkkel kell együtt dolgoznom. Viola… azt hiszem így hívják, kristályokat adogatott mindenkinek hogy vissza tudjuk tölteni az életünket. Tiszteletben tartom hogy oly közel áll Anathoz, így egy biccentéssel meg is köszönöm neki, de igyekszem úgy elvenni hogy ne kelljen hozzá érnem a lány kezéhez. Használtam őket, így mint mindenki mi is Momoval újra töltött élettel vághattunk bele Anat parancsának teljesítésébe.
- Kijárat?... Kilyáraat!... Kilyáraaaat….. – Szólalok meg minden egyes mozdulatomnál, mikor esetleg egy ablakot keresek és próbálok kitekinteni rajta, vagy épp a szőnyeg alá kukkantok be ha van, de az ajtó oldalából kikukkantva is mondogatom hátha hívó szavamra felbukkan és kijuthatunk innen. De úgy látszik csakis egy valaki tudhatja a megfelelő utat, mivel mindenki Őt követi így nem maradhatok le, gyorsan utól érem a többieket, sőt utána még be is előzöm őket, hogy mint Ren fiú titkolt rajongólya példát mutathassak a többieknek hogy hogy is kell követni egy igazi férfit. Mikor a fal betörésével próbálkozik, én lelkesen bíztatom őt.
- Hajrá, Ren-sama biztos hogy sikerülni fog! – Kiabálom oda neki, és hasonló mondatokkal adok neki erőt táplálva amúgysem kis egóját. Látván hogy nem sikerül, nem érzek csalódást, sőt még inkább aranyosnak tartom az önfejű srác próbálkozását. Oda megyek hozzá a kezem a vállára teszem majd egy bályos mosollyal megszólalok.
- Nem baj hogy nem sikerüllt, engem így is lenyűgoztél! – Mondom el szerény véleményem, majd mégis csak sikerült villantania a fiúnak. Nem is értem hogy mit hogy csinált de szerény véleményem szerint most csak a végkifejlett számított. Mikor megláttam a falat ami szemeim láttára válltak ketté. Valami felvillanó gyönyörűség fogott el, szemeim csillogni kezdtek és arcom is kivirult majd felkiáltottam.
- Kijáraaat! – Mutattam rá majd rá kellett jönnöm hogy örömöm hamar csalódás veszi át.
- Még sem kijárat… - Mormogtam az orrom alá, fejemet lehajtva duzzogva mint egy kisgyerek.

Belépve megpillantottuk az őröket, Otthellót és a másikat, sőt az árnyékban megújt egy másik Ran és egy má… másik.. éh..én?!
- Egy másik én?! – Raktam össze a a mondatot és meglepettségembe fel is kiáltottam. Persze nem túl meglepő nem volt mivel ma már találkoztunk hasonlóval, de Ő… Ő akkor is más… Ő egy másik én! Csodálattal álltam a természet ezen eseménye előtt, és nem érdekelt semmi. Köpni nyelni nem tudtam az ámulattol mire Meriedht már meg is támadta legalábbis szerette volna csodás klónomat mire Ren megvédte.
- Ren megvédett engem! – Csodáltam az eseményeket. Már fejemben le is játszódott pár jelenet, én a klónom és Ren, reggel együtt kelünk mikor a napfény átsüt az ablakon és megvilágítja gyönyörű testünket. Miként a takaróba markolok mikor a srác hozzám ér erős karjával. *Orrvérzés* Majd megcsóváltam a fejem és ismét a valóságban találtam magam, miként Regi a céhtársunk, Yureit támadta. Úgy össze zavarodtam hirtelen főleg az ötlettől és az előző fantáziálgatástól hogy hirtelen még azt sem tudtam hogy hol vagyok nem hogy mit tegyek.
- Regi! Rossz Regi! Nagyon Rossz Regi! – Kiálltok rá én is. Miként próbálok összeszedni pár értelmes gondolatot. Tudom is! Talán így jó lehet! – Megpróbáltam a képességem kiterjeszteni Regire, nagy támadása van, ezt tudom jól mivel már harcoltam Ren-el párszor. És tudom hogy ez veszélyt jelenthet ránk. Így félre téve mindent, erősen rákoncentráltam hogy a képességemet használva Regit a mi oldalunkra fordítsuk, majd eszembe jutott valami. Ha bármilyen sérülést kap akkor az irányítás megtörik! – Lehet hogy a gonosz énem irányítaná?... Vagy csak szimplán manipulálják, végül is velünk is játszanak ráadásul az emlékeinket is kitörölték. Gonoszak… nagyon gonoszak… ><
- Regi, támad a gonosz a klónomat! – Szólítottam fel, miként Momo már tudta is mit tegyen. Az események forgatagában az áll Ren mögé osont és a mérgezést bevetve meg is harapta, ha tudta. Csendesen osont, szemem sarkából tudtam mire készül a kis csibész, és borzasztó büszke is voltam rá. A tervem az volt, hogy megtámadtatom saját magam, ha az én irányításom alatt áll és azért támadt ellenünk, akkor csak meg kell hogy sebeződjön picit. És gonosz énem mint az én irányításom is megtörik. Igen, akkor ismét a mi oldalunkon áll. Ha nem akkor sem gond, ha a klónomat támadja és úgy sebesül meg az én irányításom megtörik, de kifejthetem újra ha tudom. És most villant be valami! Ha van gonosz én, akkor lehet hogy van gonosz Momo is. Ijedten néztem körbe hogy mégis hol lehet. Nem láttam sehol, talán még sincs?.. De úgy döntöttem azért szólok a többieknek.
- Vigyázzatok, ha van másik én akkor talán van másik Momo-is. És tud harapni a kicsike ha nagyon akar. - Fordultam hátra a többiekhez.