[Küldetés] A Halál Völgye

- Hopp, még egy besárgult. Akkor is marad 2-1 ide - húz strigulát egy unottan üldögélő alak az asztalra, amin támaszkodik, és elégedetten hátradől.
- Jöhet a 4. játék? - kérdez vissza társa a száját húzogatva.
- Naná, ez a kedvencem! - vigyorodik el az előbbi, majd összenéznek, és mindketten csettintenek egyet.

---

Még, hogy nincs csapatmunka! Majdnem mindannyian Anat hasonmásának estetek neki, és ez olyan jól sikerült, hogy mire Juurei és Meredith odaérne, addigra az imposztor pixelekké is esik. A kibontakozó harc ettől függetlenül folyik tovább, Viola megsebzi Juureit (-23 HP), a nyuszival hadakozó hamis Tiffany megkínálja egy robbanó cukorkával a céhvezéretek csoportját (Anat, Meredith, Juurei és Viola -4 HP vagy páncél), az eddig szemlélődő ismerős ismeretlenek pedig az eddig sértetlen Esunak esnek neki, és dárdáikkal a páncélja felét eltüntetik.
Igen ám, de ekkor váratlanul köddé válik az összes klón, így megszabadultok egy felesleges Tiffanytól, Violától és Meredithék őrei is nyom nélkül eltűnnek az éterben.

- Anat: zöld indikátor, zöld életsáv (68 HP)
- Esutel: sárga indikátor, teljes életsáv (50 HP 8 páncél)
- Ren: zöld indikátor, sárga életsáv (25 HP)
- Meredith: sárga indikátor, piros életsáv (5 HP 1 páncél)
- Tiffany: zöld indikátor, zöld életsáv (24 HP)
- Juurei: zöld indikátor, sárga életsáv (10 HP)

Eközben a másik helyszínen Regit kiszabadítja Viola, ám egyben be is kap két ütést. Nevetségesen keveset, 5 páncélpontot veszítesz, és míg Luv Momo rácsát feszegeti sikertelenül, Esutel és Meredith eltűnik a színről. Regi Montgomeryvel ellentétben szárnyaival csap néhányat és fölétek emelkedik, de nem repül el a gazdájához valamiért.

- Viola: zöld indikátor, teljes életsáv (80 HP 11 páncél)
- Luv: zöld indikátor, sárga életsáv (17 HP)

---

Nem sok időtök van felocsúdni, vagy gyanúsan méregetni egymást, hogy egyáltalán még vannak-e köztetek ellenségek. Váratlanul Juurei kivételével mindannyian megszédültök, eltompulnak az érzékeitek és sötét zsibbadás borítja be az elméteket. Egy emlékkép jelenik meg lelki szemeitek előtt, mindenkinek más:

- Anat: Te egy hirdetést látsz magad előtt, ami kalandozó szellemű csapatokat keres. Helyszínnek a Kezdtek Erdejének szélén fekvő Halál Völgye nevezetű helyet említi.

- Vio: Ami téged illet, egy barlang mélyén állsz, melletted a klónod áll, és mindkettőtök egy halom kristályt tart a kezében. Még emlékszel rá, ahogy teleportálsz és egy kicsi lyukban találod magad, ahová leteszel egy kristályt és mész is tovább. Rémlik, hogy minél gyorsabban kell megtenned, amit éppen csinálsz, bármi is legyen az.

- Ren: Te mindenki mással egy barlang szája előtt állsz és kelletlenül lépsz be céhvezéretek után. Némi séta után két férfi köszönt titeket, ha figyeltél, fel is ismerheted őket. A két dárdás alakot látod, akik egy perce még a teremben voltak veletek, aztán a klónokkal együtt nyomuk veszett.

- Esutel: Egy biztató mosolyú férfit látsz magad előtt, felismered benne az egyik alakot, aki az imént megtámadott. Közvetlenül viselkedik veled szemben, leültet a priccsre, ahol felébredtél. Ekkor meglátod a szobában Rent és Anatot is, na meg a ketrecet. Egy hangot hallasz az ajtó felől "Kezdjük a játékot, Othello! Töröld őket!", mire Othello bólint egyet és a homlokára teszi a kezed, és minden elsötétül előtted.

- Luv: Kétségbeesetten figyeled, ahogy a petedet elvezetik mellőled, de mégsem érzel akkora pánikot, csak szimpla féltést. A szobában látod a két lányt is, akik mellett magadhoz tértél, valamint a ketrecet is. "Egyszerű a dolgotok, szabaduljatok ki!" - közli veletek az egyik őr.

- Meredith: Te azt látod, ahogy megfogja a kezed a névtelen őrötök, és váratlanul kettő lesz belőled. A láthatatlan kardod kivételével minden felszerelésed átkerült a másik énedre. "Ennek nem így kéne lennie... eh, mindegy" - panaszkodik az alak, majd egy másik hangot is hallasz: "Fáradsz, Mac? Tarts ki, már csak egyet kell"

- Tiffany: "Nem kell megijedned, minden csak játék. Jó, kicsim? Sokat segítetek nekünk ezzel, és ha vége, a jutalomból sok-sok cukorkát vehetsz magadnak ^^" - simogatja a fejedet egy férfi, aki Mac néven mutatkozott be neked. Bizonytalan vagy, veled szemben a klónod áll, akit végül a másik őr, Othello vezet ki a szobából.

Juurei mindebből semmit nem érzékel azon túl, hogy társaid jól láthatóan rosszul vannak, de fél percen belül magához tér mindenki. Mindenki rendelkezik egy emlékfoszlánnyal, vajon megosztjátok-e egymással azt és össze tudjátok-e rakni belőle, hogy mégis mit kerestek itt? Viola és Luv előtt még ott áll egy ketrec is, gondolom szétszeditek. Nem kell dobni hozzá, nincs mi akadályozzon titeket a feszegetésben, és ha végeztetek, Luv tudni fogja, hol vannak a többiek.

Határidő: 3 nap/fő
Sorrend: nincs

- Jaj, ki ez a csúnya leány? – ijedtem meg az előttem állótól.
Miután mindenki eltűnt körülöttem, úgy egy különleges helyre kerültem. Eleinte a homályos látás, a zsibbadás érzése, mi terelte a figyelmem, majd az egyik őrt láttam meg magam előtt. A kezemet úgy fogta, mint ha a párom lett volna, majd váratlan egy lány lett előttem, kitől az imént ijedtem.
- Hát nem. – értettem vele egyet.
Csúnya, göndör, fésületlen haj, mi bár vörösnek készült, inkább fakó volt, színtelen, szürke. Alakja nem volt. Sem feneke, sem keblei. Nem volt mit rajta fogni, nem volt dereka, sem csípője. Fúj. A bőre csúnya volt, nem tűnt simának.
- Ó, jaj Anat. – sóhajtottam – Hát nem volt elég egy pofon? – kérdeztem, bár ahogy körülnéztem, úgy konstatáltam, hogy nem volt itt, sem senki más a céhből – Megint elhagyott. – lemondó sóhaj, majd csóváltam a fejem, miközben egy újabb hangra lettem figyelmes.
- Mac? – fordultam a férfi felé – Szép név. – és a bók, mit nem gondoltam komolyan, ám kellett a jó benyomás függetlenül attól, hogy kételkedtem benne, hogy ez ért volna bármit is – Elég béna másolat. Nem tudsz szebbet, vagy valóban ilyen csúnya vagyok? – pár ártatlannak látszó pislogás, majd a nagyra nyitott szemek, mik talán megtörték volna őt. A hajamat igazgattam, a frufrumat félre fújtam, hogy látszódjon az arcom, majd csak néztem a férfit – Eh, ez kellemetlen. Csúnya vagyok. – erőltetni való könnycseppek, megjátszott zavartság – Miért akarsz megbántani? Mi értelme van ennek? Miért csinálod ezt velünk? Bántasz, sértesz és csúnya vagyok. Morbid dolog ezt így megmutatni, mi vezérelt erre téged? A csúnya lányokat mindig bántják. – a választ csak reméltem, de nem voltam biztos benne, hogy kapok.

Amint Viola, Luv és Momo csatlakozik a többiekhez, immár majdnem teljessé válik a csapat. Csak Reginald hiányzik, ő ugyanis az első olyan pillanatban, ahogy nem figyeltek rá, tollán-szálán kámforrá válik. A két arteses érkezése mindenesetre két dolgot mindenképpen magával vonz: egyrészt Luv felháborodását, aki képességét sikeresen használva rákényszeríti Anatot, hogy ossza meg vele, amit tud; másrészt pedig a Violánál lévő rengeteg Halvány Gyógyító Kristályt, ami kicsit rendbe rakhatja az életpontjaitokat.

Van még néhány nyugodt percetek, addig szedjétek össze magatokat, jussatok dűlőre a helyzettel, esetleg a kiutat is megpróbálhatjátok megkeresni. Vagy az emlékeitekben szereplő két jómadár jobban érdekel titeket?

Tiffany 500 szóval pótolhat.
Sorrend: nincs
Határidő: 3 nap/fő

- Ahha… hogyne… persze… ahha… - csak bólogattam Anatole mondandója közben és nem feledtem el az előzményeket, hogy mi is volt ezelőtt.
Sírtam, utánam jött, segített és bókolt. Kedves volt, majd rögtön a céhgyűlésre kísért, a céhébe invitált, időm sem volt pihenni. Onnan a gyűlésről pedig rögtön ide csöppentünk, egy börtönbe ébredtem. Kételkedtem a véletlenben és méregetően figyeltem a vezért.
Az Anattal való ismerkedésem csupán csak pár órával ezelőtt kezdődött. Papolt nekünk az összetartásról, ám nézzünk körbe hová is kerültem pár pillanattal később miután felsegített a földről. Á, ne, fölösleges, nem volt körülöttünk semmi sem...
A bizalmatlanságom a fiú iránt teljes volt. Szívem szerint még egy pofont adtam volna neki, de félő, hogy azt már rossz szemmel nézte volna tőlem.
- A látomásom egyszerű volt, kevés információval. Csupán csak láttam, hogy Mac miként másol le engem. Szobrásznak is elmehetne, egész ügyes volt. Hogy ki az a Mac? – kérdeztem helyettük – Jó kérdés, csak a nevét tudom. – vontam a vállam, majd fordultam el tőlük, ennyit tudtam közölni.
Keresni a kijáratot? A gondolat pillanatok alatt foglalta el az elmém, miszerint egyedül voltam és ők se hozzám tartoztak. Irreális volt minden, mi velem történt. „Vááá!” Kiabált az érzelem bennem, de a testem felett most még az agyam volt az úr, fütyörészve sétáltam a fal mellett és forgattam a csuklómat a tenyerembe a kardommal, mit csak én láthattam.
- Ej – ej, nem jó ez így. – a frufrum ismét a maga ura volt, de tudta, hogy rosszkor zavart, szinte magát söpörte félre a szemeim elől. Hehe.

Haladunk tovább, az egész banda csődül utánam, pedig én csak a petem keresem, követem a térképen, míg el nem érünk egy fura szobába, terembe, vagy mibe, ahol egy fal zárja el az utunkat. Megpróbálom átütni, de bukta, túl kemény a fal, még nekem is, hát még a többieknek? Aztán megtalálom a tárcsázót *-* Eljátszadozom vele, majd hírtelen megmozdul a fal
- O.o – pislogok kettőt, miközben hírtelen hátraugrok s fürkészem, hogy most mi is van? Lesz valami, nem lesz semmi? Kivezető út, meg miegymás?  
- Mi a…!!!! – látom magam, meg még két másik fickót, de ők nem érdekelnek senkit sem. Vetek egy pillantást a térképemre, hogy valóban odamutatja-e Regi-t ahol látom, mert ha nem, akkor nem az én petem, de másikat nem látom, ez azért már mekkora nyomiság,
- Reginald. Azonnal gyere ide!- szólítom fel a petem, hiszen engedelmességgel tartozik nekem…. Legörgetem a menüm és előveszek pár darab kekszet, amit ő annyira szeret, a kedvence.
- Ha jó főnix leszel, kapsz párat, de ezért még számolunk. – ezt a szemtelenséget, de azért leellenőrzöm még egyszer hogy a map odamutat-e. Nem lenne jó, ha még egy lenne belőle, mert nehezebb dolgom lenne.
Társaim szavaira nem is szentelek sok figyelmet, annyira felhúzott ez az egész. Lenyúlni? Az én petem? Ezt még magamnak sem bocsátom meg, túl nagy vétség ez ahhoz. De várjanak csak.
- Hé te imposztor.. te ott, ezzel nagyon kihúztad a gyufát. Meg ti is, ti ketten, ezért megkapjátok a magatokét – hőbörgök itt, mert hát na, ez mi ez, Lenyúlják egy idomár petjét és odaadják annak egy olcsó utánzatának? Messziről lerí a csávóról, hogy nincs az én szintemen, se okosságban, se helyességben és még erőben sem… ez egy nyomi és semmmi több  
Ha Regi nem jön a kekszes hívásomra, akkor mérges leszek és egy csettintéssel próbálom elrepíteni a bandát, mely előttem terül el, majd megindulok és rávetem magam arra a nyomi klónra, miután ledobom a pólóm 8)Azért menőzni kell, ha már kakaskodunk… Ha nem repülnek, akkos is nekimegyek