Re: Sword and Phoenix

by **Viktoriya** Csüt. Nov. 14 2013, 20:56

Az agyam fogaskerekei pörögtek, szinte már túl gyorsan, attól féltem, hogy kifüstöl az agyam. Annyi minden történt, olyan hirtelen az egész, nemrég még a saját házunkból menekültünk, és most egy játékban estünk fogságba, ez tényleg csak egy rossz álom lehet, de persze nem az. Tudtam, hogy Luka keze lehet, abban hogy most itt vagyunk, de egyszerűen nem tudom elhinni, nem akarom elhinni a dolgot. Gondolatmenetemet bátyám közbeszólása zavarta meg.
- Mi van?- Pillantottam rá a tükör sarkából, melyben eddig az arcomon lévő sebet nézegettem.
– Ohh.. ez igazán okos bátyus.. mégis hogyan jöttél rá? De ha már itt tartasz, kérlek, folytasd. - Néztem rá mérgesen.
A parancsra, a tükör már repült is felé. - Nesze! Letettem! –
Sikerült kihoznom a sodrából, még nem nagyon láttam mérgesnek, utoljára talán kiskorunkban mutatott efféle érzelmeket. De mérges voltam, véleményem szerint jogosan. Így hát én is felpattantam, tenyeremet az asztalnak vetve, majd a bal kezemmel a sebhelyemre mutatva, dühöm túlcsordult, ennek következtében könnyezni kezdtem. – Nézd, meg mit tettél a húgod arcával! – Kiabáltam rá.
– Nem érdekel, hogy itt vagyunk! Apa és anya halott, nem számít, hogy hol vagyunk, inkább meghaltam volna velük… - mondatom végéhez közeledve egyre halkabban beszéltem.
- Mégis mit csináltál, mikor vadászni mentetek? Nem tudom felfogni hogy, hogy lehetsz ilyen béna… - Halkultam el, miközben az eddig asztalt bámuló arcom, innentől a bátyámra pillantott.
- Végig lőttél az arcomon Viktor… ezt a sebet te okoztad, nem a támadók! –
Bocsássak meg? Jobb kezemmel arcához nyúltam, és végig simítottam azt, míg a balt a sajátomon, lévő seben tartottam, majd könnyes szemmel, mosollyal az arcomon, melyet az öröm okozott, hogy ő itt van még nekem, folytattam.
– Sajnálom, de ezt nem tudom megbocsátani. – Ezzel ott is hagytam a fogadót és elindultam a városból kifelé.

by **Licht** Kedd Jan. 07 2014, 23:27

//Lydia// Előzmények.

Mint akit ágyúból lőttek ki úgy indúltam meg az idéglenesen zsákmányolt petel, aki látszólag kissé meg ijedt a nem várt terror támadásomtól, de idővel kissé nyugodtabbá vált és kevésbé jajveszékelt, inkább már csak kisebb ficergésekkel próbált szabadulni a karjaimból, amit persze nem engedtem biztosan tartottam a karjaimban és haladtam előre, teljesen figyelmen kívül hagyva a riadt gazdit is.
-Nyugalom pöttöm nem foglak megenni, csak kicsit megszeretgetlek.- közben az utánam loholó Lydiához is vetettem egykét szót.
-Hé csigavér nem lesz baj, így biztos, hogy utánam jössz és a megfelelő helyen kötünk ki.
Majd kissé gyorsítottam a tempón, hogy minél hamarabb a fogadóhoz érjünk és végre leülhessünk és beszélgessünk, meg kipihenjük ezt az előbbi kis tornát. Majd a céltudatos galopp után már a kívánt célt előtt is álltam, Lydia még kissé levolt maradva így bevártam az ajtónál, bár így belegondolva még sosem jártam ezen a helyen mindig csak elmentem mellette, tehát most épp itt az ideje és még társaságom is van. Mikor nyitottam az ajtót Dunkelnek sikerült kiszabadult a kezeim közül és vissza tért a gazdájához. ~Kár pedig szerettem volna még kicsit „szorongatni” meg tutujgatni, de ez van, ha nem lehet őket elválasztani egymástól akkor el kell fogadni a tényeket.~ Majd nagy lendülettel kitártam az ajtót és sebtében leültem egy asztalhoz és elkezdtem nézegetni, hogy mit is kínálnak itt.
-Hé Lydi te mit szeretnél enni vagy inni? Nem szoktam másokat meghívni dolgokra,de most kivételt teszek és állom az első kört. Meg pontosan miről is legyen a beszéd témánk? Innentől megengedem, hogy te diktáld a tempót, de vigyáz, ha nem jól csinálod akkor vissza veszem az irányítást.
Nevetek a párosomra, közben kényelmesen elhelyezve magam a székbe várom a válaszukat, meg kigondolom mit is szeretnék rendelni.

by **Lydia Einsberg** Hétf. Jan. 13 2014, 16:21

/Licht/

Licht hirtelen kikapta Dunkelt a kezemből és elkezdett vele futni. Nagyon meglepődtem vagy két percig meg csak álltam, hogy mi is történt aztán elkezdem Licht után futni.
-Mama segííts!
-Megyek már ne aggódj.
Mikor meg halottam Licht mondatát mérges lettem hisz elvenni valaki petjét nem vicces. Gyorsítottam a tempómon és vagy tíz percig még futottunk amikor Lichti hirtelen meg ált egy kávézó ajtaja előtt. Ekkor Dunkel kiszabadult a kezéből és vissza jött hozzám. Megálltam és néztem hova is hozott minket. A Sword and Phoenixba hozott minket. Felvettem Dunkelt és bementem Licht után. Dunkel kicsit meg volt szeppenve de nem csoda hirtelen kapta ki a kezemből és idefutott vele. Körbenéztem a kávézón és leültem Lichti mellé. Szóval meghív az első kőrre. (Hmmmm.) Azt hiszem még gondolkodom mit is kérjek. Megvan mit kérek!
-Hát akkor egy forró csokit kérnék Dunkelnek pedig kakaót.
-Éljen kakaó!
-Egyébként milyen a céh vezér és a többi tag? Meg mik is a céh szabályai, elvei?
Várom a választ és Dunkel is feltesz egy kérdést pedig épphogy visszatért a sokk hatásból.
-Vannak más idomárok is a céhben?
-Tényleg milyen kasztokból vannak még a céhben?
Nincsenek sokan de nem baj viszont valahogy olyan érzésem van mintha valaki később közbevágna a beszélgetésünkbe. De mindegy végül is ki tudja mi lesz.
-Hé neked kellene egyébként egy kisállat úgy, hogy nem kéne hozzá idomárnak lenned vagy nem szeretnél egy állatkával foglalkozni?
Ez a kérdés nem tudom honnan jött, talán mert elvette Dunkelt.
-Mama most mire gondolsz?
-Mi? Ja nyugodj meg csak érdekel nem adlak én téged senkinek.

by **Licht** Szer. Jan. 15 2014, 16:10

Vártam a lány válaszát, hogy mit is kér na meg persze a kérdéseket is vártam, egy kis ideig gondolkozott, majd leadta a rendelését, közben kaptam egy kérdést is.
-Okés akkor egy forró csoki és egy kakaó lesz. Várjatok kicsit mindjárt visszatérek, utána egyből jövök is a válasszal.
Elindultam pult felé kikértem a dolgokat, az idomárnak a forró csokiját a kis petnek pedig külön kis tányérkába kértem a kakaót, magamnak egy kávét kértem, majd bónuszba fejenként egy sütit is kértem, majd vissza mentem az asztalhoz.
-Itt is vagyok, tessék itt van amit kértetek, plusz egy kis süti. Nos, hogy milyen a céhvezér, hát inkább azt mondom, majd ha találkozol vele megtudod, én személy szerint nem nagyon tudom dicsérni ezért nem is mondok semmit se róla, majd te felállítod a saját véleményed róla. Tagok?! Igazából egy tag van még, de őt nem igazán tudom ki, ott volt mikor alapítottuk a céhet,de azóta nincs hír felőle, ha jól tudom ő is idomár volt, de mondom nincs nagy esélye annak, hogy össze fuss vele, én is csak egyszer láttam már a nevét is lefelejtettem, bár igaz a név memóriám kissé gyenge. Szóval jelenleg veled együtt hárman vagyunk még csak. A céhvezér Árnyharcos, én padig Harcművész kasztba tartozom. Nos céh szabályok elvek, mivel már tag vagy, így ha megnyitod a céh menüt látnod kell mindent, szóval nem állok neki elmesélni.
Majd hagytam egy szösszenetnyi szünetet, kifújtam magam, majd válaszoltam a következő kérdésre.
-Kisállat?! Nos a valódi világba van egy kutyám, de nem éppen kicsi. A SAO-n belül pedig nem tudom, hogy van e ilyen funkció, hogy kisállat. De, ha már ez feljött mesélj te is. Miért pont az idomár kasztot választottad? Meg neked van kedvenced a valódi világba? Azt tudom, hogy itt van, hisz itt van a kis Dunkel.
Ezt követően hátra dőltem a székben, kortyoltam kávémból, majd magamhoz vettem a sütit és azt is megkezdtem, közben vártam a választ természetesen.

by **Lydia Einsberg** Szer. Jan. 15 2014, 19:57

Értem szóval a vezért majd megtudom ha találkozunk egy tag pedig eltűnt oké. Hát ez eléggé kiábrándító valamivel azt hittem jobb lesz a céh de mindegy. Szóval a való életben van egy kutyája hát nekem több is ha úgy vesszük.
-Háááát nem mondanám, Hogy az enyémek de anyám kutyákat tenyészt és vakvezető kutyáknak képzi őket és sokat segítettem a gondozásukban a játék előtt és tulajdonképp emiatt lettem idomár.
Kíváncsi vagyok milyen kutyája van a valóságban de hagyok neki reakcióidőt a hosszú válaszom után. Pár perc múlva feltettem a kérdést:
-Milyen fajta kutyád van és azon belül hogy néz ki?
Nagyon kíváncsi vagyok milyen a kutyája de mintha Dunkelt zavarná ez a téma lehet nem tudja mi az a kutya sőt valószínű, hogy nem tudja. Mindegy egyébként vicces, hogy mindkettőnk kutyás a valóéletben de vajon Licht miért a harcművész kasztot választotta. Meg is kérdezem tőle csak ne jöjjön ki felesleges szó a számon.
-Egyébként te miért a harcművész kasztot választottam?
Miközben várom a választ elkezdem inni a forró csokimat és megkezdem a sütim. Dunkel pedig azt mondja :
-Mama ez a kakaó és süti nagyin finom.
-Ugye milyen finom.
Ekkor persze bevillant, Hogy még meg se köszöntem a meghívást.
-Tényleg még meg se köszöntem igaz, köszönöm, hogy meghívtál Licht.
-Én is köszönöm Licht.
Miután megköszöntem fojtattam az evést és vártam a reakcióját Lichtnek és, hogy mit válaszol a kérdéseimre. Vajon mi ez a fura érzés még mindig nem akar elmúlni de miért végül is mindegy mert nem baljós érzés csak fura.

by **Licht** Csüt. Jan. 16 2014, 10:47

Kissé elmerengett vagy elgondolkozott a lányka, majd jött a válasza. ~ Áhh….Szóval kutyákkal foglalkozott, ez kicsit ironikus, hogy mindketten kutyásak vagyunk, bár ahogy mondta csak képezte őket és emiatt lett idomár is.~ Persze láttam, ahogy lány szeme kissé felcsillan és egyből az én kis kutyuskámról kérdezett. ~ Ohh…Na igen Ronove…Vajon mi lehet most vele? Kissé aggódom amiatt, hogy jól van e, de a szüleim biztos vigyáznak rá…~ Futott végig a gondolat fejemben, majd válaszoltam is Lydiának.
-A kutyusom fajta szerint egy Német dog, szóval eléggé nagy kutyus, bár ha kutyákkal foglalkoztál, gondolom nagyjából tudod mekkora is egy ilyen kutya. Kinézetre pedig, szinte teljesen hófehér, kivéve jobb szeménél ott van egy fekete paca ami olyan hatást kelt mintha monoklija lenne. Egyébként Ronove névre hallgat.
Majd tartottam egy ki szünetet két válasz között és megint elmerengtem a kedvencem hogylétéről.
-Egyszerű a válaszom, azért a Harcművész kasztot választottam, mert eléggé érdekeltek a harcművészetek és más kaszt fegyvereit is használatom, kivétel az Idomár és az Íjász kasztot, mivel nekem nincsenek irányítás pontjaim, de az össze többi kaszt fegyverét felvehetem. Így mivel kissé nehezen tudtam dönteni a kasztok között ezért ez amolyan árnyközépútnak tűnt.
Közben fogyott a kávé és a süti, mindkettőnek a fele elfogyott már, bár optimistán nézve még a fele meg van.
-Ugyan nincs mit, ez amolyan üdvözöllek a céhben ajándék. – mosolygok a párosra.
Úgy tűnt mintha zavarná valami Lydit, bár nem nézett ki rosszul, inkább mintha valami előre megérzése lenne.
-Mire figyeltél fel, vagy mi az ami zavar a légkörben?
Kérdeztem meg tőle, majd ismételten a sütit majszoltam. ~ Lehet, ha végeztünk, kéne egy éles meccset is csinálni vele, csak hogy gyakoroljon, bár igaz rám is rám fér.~

by **Lydia Einsberg** Hétf. Jan. 20 2014, 18:41

Aha szóval egy német dogja van hát az eléggé nagy kutya az egyszer biztos. De fehéret még nem láttam belőle biztos szép. Na a kutyák szerintem eléggé ki beszéltük ezt a témát és már azt is tudom miért a harcművész kasztot választotta. ( Hmmm. ) Miről kéne beszélni gondolkoztam amikor Licht megkérdezett tőlem valamit. Két perc reakció idő után már mondtam is a választ:
-Nincs semmi baj csak olyan érzésem van mintha valaki később megzavarna minket semmi több.
-A Mama megérzései általában bejönnek de nem mindig szóval ne foglalkozz vele.
Mondta Dunkel rögtön a válaszom után de ez kicsit fájt, mi az, hogy nem mindig ezért ne foglalkozzon vele ez most tényleg fájt a kicsitől hallani. Na mindegy végül is ez igaz de másnak is vannak ilyin megérzései. ( Mintha aggódna valami miatt biztos a háziállatára gondol. Mit mondjak végül is biztos vigyáznak rá a szülei nem lesz baja remélem de valahogy meg kéne nyugtatni de, hogy? ) Gondoltam de aztán úgy döntöttem jobb ha nem hozom fel tovább a témát. Valamit azért tényleg beszélnünk kéne de mit is ekkor hirtelen Dunkel megszólalt.
-Licht neked mennyi ismerősöd van már?
Nem tudom, hogy jó ötlet e ilyet kérdezni de mindegy végül is a kicsi persze, hogy kíváncsi. Megkérdezem tőle, hogy milyen a céh épület:
-Egyébként milyen a céh épülete?
Kérdeztem és felvettem Dunkelt az ölembe aki eddig az asztal alatt gubbasztott. Aztán pár perc után megint feltettem egy kérdést:
-Látom fogy a kávéd rendesen. Hozzak egy másikat vagy esetleg valamim mást inni vagy enni.
Kérdeztem és vártam, hogy induljak e vagy se.

by **Licht** Pént. Jan. 24 2014, 17:41

Az idomár gondolkozott egy sort a kérdésem után, bár az is megeshet, hogy túlságosan is sok információval halmoztam el és felkel dolgozza kicsit. Kissé rossz megérzése van, mintha rövidesen megzavarnának minket, itt elgondolkoztam kicsit, de nem tudtam mi lehet az oka a megérzésének, majd jött egy tipp s fejembe, de annak kicsi a valószínűsége.
-Felbukkanás terén, tudom ki a specialista benne, de nem hinném, hogy most felbukkanna. Bár nála sose lehet tudni, mit tervez épp, az is lehet, hogy itt van most is csak mi nem látjuk, de ebbe most nem megyek bele részleteibe.
Közben a pöttöm párduc is kérdezett az ismerőseim felől, mármint, hogy szám szerint mennyi van nekem a játékban, gondolkodtam kicsit, majd jött is válasz.
-Nem vagyok olyan népszerű. Ott a céhvezér, ti és még néhány ember akikkel a küldetések alatt találkoztam, de úgy nem igazán vannak ismerőseim és azokkal is kicsi az esély a viszontlátásra akikkel a küldetéseken találkoztam. Bár kicsit jobb is így, tekintve a céh mivoltát. Bár, ha jól tudom most jött még egy új tag és a céhvezér szerint még esedékes még pát újabba tag, de még az aktuálissal se volt szerencsém találkozni és kitudja, hogy a többivel lesz e, nem tudok mindenhol ott lenni. Bár a céh gyűlések alatt úgy is lesz szerencsém mindenkihez, így nem is nagyon firtatom a dolgot.
Itt vettem egy mély levegőt, majd az utolsó korty kávém is kiittam a bögrémből és neki álltam a maradék sütimet is befalni.
-Ohh, hogy a céh épület, még én se néztem meg alaposan, szóval majd meglátod. És köszi, de nem kell se több kávé se több süti és másra se vágyom nagyon. Az igazat megvallva, kissé visszanyertem az energiám ettől az ücsörgéstől, na meg a koffein is bejátszik a dolgokba. Csinálni kéne valami mókásat, na persze, ha te benne vagy, de még ücsöröghetünk is, ha neked még van kedved hozzá vagy bekapnál még valamit esetleg.
Majd a mondandóm befejeztével az utolsó falat sütit is megettem és a tányért visszatettem az asztalra, utána nyújtóztam egyet és hátradőltem a székben, majd vártam a további eseményeket.

by **Chancery** Kedd Jan. 28 2014, 14:32

//Thunder//

Idejét sem tudom, mikor jöttem ide utoljára. Sokszor, miután Yuichi-val megismertük a helyet, hisz számomra sokkal fesztelenebb és nyíltabb, mint például a Karmazsin. Az egyik pincérhölgy kedvesen rám mosolyog, ám tisztában vagyok azzal, hogy nem emlékszik rám, számára ugyanúgy csak egy kiszolgálnivaló játékos vagyok. Mégis visszamosolygok; ritkán van mostanság jókedvem, és az ilyen napokat még nekem is ki kell használnom.
-A szokásost. Köszi.
Bár ezek után inkább leadom a rendelést. Ki tudja, a programja egyáltalán tudja-e, mi is a szokásos. Egy kis rántott sajt és szénsavas narancslé. Egyik sem olyan jó, mint odakint a valóságban, de pótcselekvésnek kitűnő.
-Te kérsz valamit? -fordulok a lábaimnál ülő macska felé, aki csak a farkát legyinti és sanda mosollyal behunyja a szemét.
~A szokásost.
-És egy tálka tejet. -fordulok a pincérlány felé, aki bólint és eltipeg a dolgára, miközben helyet foglalok egy asztalnál. Nem középen, de nem is a fal mellé közvetlenül. Innen látom, kik érkeznek, kik távoznak, ők is látnak engem, de nem vagyok túl feltűnő. Hisz sosem lehet tudni, mikor érkezik egy ismerős arc, akivel lehet kicsit beszélgetni.
A tejet és a narancslevet hamar megkapom, Álomkelő rögvest neki is esik az adagjának, én pedig kortyolok egyet a nedűből. Jól esik. Észre se vettem volna, hogy szomjas vagyok? Mentségemre legyen, már tart a játék egy éve, több, mint egy éve, mégsem figyeltem meg soha, hogy szomjas vagyok-e vagy sem. Éreztem már, főleg, hogy a Valóságban is gyakran megesett velem, mégis... furcsa gondolat, hogy amit most elfogyasztok, az nem is igazi, és nem építi a szervezetem... csak pótlék. Az igazi valószínűleg infúzióra van kötve és mesterségesen táplálják.
Vajon fogytam? Bizonyára úgy nézhetek ki, mint valami csontváz. Nem egészséges, ha az ember ilyen hosszú ideig fekszik mozdulatlanul, minden mozgás nélkül. Amúgy sem vagyok egy telt alkat, de ez az incidens bizonyára nagyon le fogja rombolni mindenem.
Újabb korty, s gondolataim vonata tovább száguld előre.
Mi lehet a szüleimmel vajon? És a nagyszüleimmel? Jay családjával? ...

by **Thunder** Kedd Jan. 28 2014, 19:39

-== Chancery ==-

Teltek a napok a percek az órák és szépen lassan a nappalok majd a hónapok. Túl sok ideje vagyok már eme játékban. Olyannyira sok, hogy már el is feledkeztem a kezdetekről és arról, hogyan jutottam el oda ahol most tartok. Túl sok időt töltök a gondolataimba merengve. Talán jobb lesz ha visszatérek oda ahonnan elindult minden. Vissza az első szintre és mindent újrakezdek. Újra, de nem úgy ahogyan eddig. Ahogy jobban magamba tekintek rájöttem, hogy rengeteg dolog van amit máshogy kellett volna csinálnom és éppen ezek miatt vagyok most is egyedül. Ám a magány tőlem nem áll messze hiszen eddig se volt senki aki megértett volna és barátomnak nevezhettem volna. Így hát ideje megváltozni és ismerkedni azokkal az emberekkel akik ugyanabba a nehéz helyzetbe keveredtem mint én és rabjai lettek a játéknak. Visszatértem hát a Kezdetek Városába és meglepődtem, hogy vannak még itt játékosok elég szép számban . Próbáltam elfelejteni mindent, persze mindent nem felejthetek el ami velem történt. Azt a pár embert akikkel eddig találkoztam semmi képen se, hiszen ki tudja mikor futok össze egyikükkel. Ahogy ismét ebben a városban barangoltam fogadó után kutakodva, hogy szállást béreljek magamnak a mai napra egy ismerős alakot pillantottam meg amint egy épületbe sétált be. Követni kezdtem majd betértem én is és ámulva pillantottam körbe. Rengeteg felszolgáló … némelyik még cseléd ruhában is van, így nem tudtam levenni róluk szemeimet. Így egyértelműen szem elől vesztettem azt akit eddig követtem. Ám ahogy a szememmel követtem az egyik felszolgálót …. nos elvezetett egy ismerőshöz. Pontosan nem is tudom őt hova kategorizáljam most be, de az biztos, hogy ismerem valahonnan, így hát elindultam felé. Igaz kicsit messze volt, de amint elment a felszolgáló az asztaltól megállítottam. Leadtam neki egy rendelést, hogy hozzon ki 2 szeletet a legfinomabb süteményükből és hogy az imént feladott lány rendelését is én állom majd. Nos amint ez megtörtént elindultam a leányzó felé az asztalhoz.
- Szija …. Leülhetnék melléd és zavarhatlak egy kicsit? - kérdeztem meg a leányzót. - Jajj, de illetlen vagyok még be sem mutatkoztam …. A nevem Thunder. Szóval leülhetnék? - tettem fel ismét a kérdést a lánynak. Ha megengedte akkor helyet foglaltam. -Nos téged hogy hívnak? Ne haragudj meg de olyan ismerősnek tűnsz …. netalán találkoztunk valahol? -

by **Chancery** Kedd Jan. 28 2014, 20:12

//Thunder//

A nosztalgia hullámai végül úgy csapnak át a fejem felett, mint a tenger, és magukkal ragadnak. Ide-oda csapongok az emlékek között, miközben próbálom felmérni, hol jobb az életem: itt vagy a játékon kívül?
A tekintetem végül a szürke macskára siklik, aki jóízűen lefetyeli a tejét. Mint egy igazi állat, semmi nyoma annak, hogy csupán KayaBá egyik adathalmaza lenne. Alig pár hónapja még milyen kis pöttöm volt... igazi kiscica. Most nagyjából akkora, mint egy felnőtt példány. Tekintve, hogy fantasy játékról van szó, gondolom, hogy nagyobb lesz, mint a vadon macskái odakint, de hogy mennyire, az jó kérdés számomra.
Újabb korty a narancsléből. És Norm? Ő vajon már mekkora lehet? És mekkorára nőtt volna meg, ha mellettem marad? Egy óriáspók még fiatalon is akkora, mint az ember...
~Jééé...
Álomkelő jókedvű meglepetése riaszt fel az újabb nosztalgiás mélázásomból és két pislogással elérem, hogy lássam is, amit nézek. A pincérhölgy újabb kuncsaftot szerzett, ám Hallgatózás híján, amit nemrég cseréltem le másra, nem hallom, amit mondanak. A férfi viszont különösen ismerős...
Mikor felénk fordul, már tudom is, honnan. Utoljára a hátát láttam, amint távozott a Küzdőtérről, az ígérettel, hogy még beszélünk; és ami azóta sem sikerült. Az első nagy szintű játékos, akivel valaha is párbajoztam... milyen irónikus, hogy azóta pont engem hívott ki egyszer egy kis szintű...
~Pontosítva, engem... -duzzog be Álomkelő és inkább továbbra is a tejével foglalkozik.
-Persze, bocs. -mosolygok felé, mire meglebbenti a fülét, jelezve, hogy érti és elfogadja.
Thunder közben oda is ér hozzánk. Picit meg is lepődöm, hogy végül én lettem a célpontja, és mosolyogva fogadom. Semmit se változott, ugyanolyan tisztelettudó, mint volt. És mint amilyen Jay is.
-Persze, gyere. -mutatok az egyik székre. Álomkelő is felemeli a fejét, megnyalja a szája szélét, és mindkettőnk fejében felhangzik a hangja:
~Szia.
Majd ismét a fogyadozó tejére koncentrál. Hát, legalább köszönt.
A férfi záporozó kérdései szinte rögvest választ is adnak nekem különös viselkedésére. Tehát nem emlékszik rám. Szomorú mosollyal veszem ezt tudomásul; hát persze. Ahhoz túl szürke vagyok, hogy emlékezzenek. Mégis úgy érzem, buta vagyok... sőt, tudom, hogy az vagyok. Képzeletbeli sütőlapáttal kergetem vissza a pesszimizmus démonait a lelkem mélyére, hogy visszavegyem a sugárzó jókedvet. Ha már megharcoltam érte, és ami hónapokig tartott, akkor nem fogom csak amiatt feladni az egészet, mert valaki, akivel csak egyszer (!) találkoztam, nem emlékszik rám.
-Chan vagyok, Chancery. Pár hónapja támadtalak le egyszer a küzdőtéren, hogy kipróbáljam magam. -nevetek. Talán ebből már visszaemlékszik, ha még mégse, akkor kicsit megsimítom jellegzetes cicafüleimet. Hát ha ebből már fölismer.
Arra már nem igen akarok még visszagondolni, mi is lett a párbaj vége... a vírus. Arról akartam is vele beszélni... de majd később.

by **Thunder** Szer. Jan. 29 2014, 11:53

-== Chancery ==-

Elő ránézésre nagyon ismerősnek tűnt a leányzó kinek asztalát megközelítettem. Nem tudom pontosan honnan s miként, de az biztos hogy ismerem. Ezekhez a gondolatokhoz hasonlók motoszkáltak a kis kobakomban ahogy közeledtem felé. Ahogy odaértem az asztalhoz egy jókedvű lányt pillanthattam meg aki mosolyogva fogadott. Most már biztos ismerem valahonnan csak még nem tudom honnan és a nevét is sajnos elfelejtettem.~ Hogy lehetek ilyen buta? Nah mindegy is hiszen megengedte, hogy helyet foglaljak az ő és macskája társaságában. Macska? Akkor ő valószínűleg egy idomár lehet.~ Nem túl sokkal találkoztam ami most kapóra jön hiszen így csökkennek a lehetőségek, hogy ő ki is lehet. Amint megkérdeztem tőle kicsoda is lehet kissé lehetett látni az arcára kiült szomorúságot.
- Tényleg ismerősnek tűnsz - mondtam neki mire felelt egy korábbi kérdésemre, hogy kicsoda is lehet ő.
-Chan vagyok, Chancery. Pár hónapja támadtalak le egyszer a küzdőtéren, hogy kipróbáljam magam. - ekkor csaptam a homlokomhoz. Persze most már rémlik kicsoda is lehet ő. Ő az egyetlen aki tudott arról a “betegségemről”. Rossz visszagondolni rá és még borzasztóbb arra visszaemlékezni hogyan fertőzött meg a vírus. Ám ezen már túl vagyok …. mondhatni kigyógyítottam magam belőle.
- Óhhh szóval te vagy az az idomár. Szóval te vagy az aki megtudta a titkomat. Sajnálom, hogy legutóbb nem küzdhettem veled rendesen. Gommene ~ Egyébként mizujs veled/veletek? - kérdeztem tőle é a macskájától. - Hogy is hívják a társadat ? - Ekkor érkezett meg a pincér leányzó és két kövér eper torta szeletet hozott. - Bocsi a sok kérdésért de eldöntöttem valamit. Valamit ami szerint jobb emberré szeretnék válni. A kis harcunk után kicsit megváltoztam, de most beszéljünk rólatok és csak utána rólam, persze ha van valami kérdésed felém. Nos mit szólsz hozzá? -

by **Chancery** Szer. Jan. 29 2014, 17:12

//Thunder//

A végén jóleső mosollyal nyugtázom, hogy csak-csak sikerült eszébe jutnom. A titok említését, úgy teszek, mintha észre se vettem volna, avagy olyannyira természetes számomra, mintha csak köszönt volna. Ez mondjuk, hogy őszinte legyek, talán még igaz is. Ami titok, az nálam az is marad, egyszerűen csak izgatnak a hírek róla... miszerint... van-e okom aggódni érte, avagy sem. Persze ezt majd később fogom tőle megkérdezni. Csak később. Nem akarok tolakodónak tűnni >.>
A harc említésére, csak legyintek, félig lehunyt szemmel. -Oda se neki. Legalább azóta volt időm utolérni téged :PNagyjából legalábbis szerintem. -nevetek fel. Álomkelő, befejezvén a tejadagját, a száját nyalogatva néz fel ránk kérdőn, hogy most akkor lesz-e harc, avagy sem, de hamar megérzi, hogy erre most várnia kell. Megnőtt azóta, hogy utoljára a fogadóban jártam még vele, ez mégsem tántorítja el attól, hogy felkészüljön, és az ölembe ugorjon, hogy ott ülve, immár az asztallap fölé magasodó fejjel szemlélje tovább Thundert.
Újabb szájnyalintás, macskás stílusban.
~Álomkelő. -hangzik fel fejünkben a válasza, elég rövid bemutatkozása, majd a mancsát nyalva úgy tesz, mint akit ezek után semmi nem érdekel az égvilágon. Mosolyogva kezdem simogatni a hátát, így lefoglalva a kezeimet, miközben válaszolok a saját porciómra.
-Én megvagyok. Zajlik az élet, ahogy annak kell. És veled?
Hiába mondja, hogy előbb én meséljek, úgysem tudok mit. Nem vagyok az a típus, aki képes magától beszélni, kell a téma, amihez hozzá tudnék szólni. Örülök is, mikor külön kérés nélkül ezt meg is kapom, még ha utána rögvest következik is a visszakozás, hogy előbb én meséljek. Na, azt nem :arrogant:Azt... nem szeretek .__.;
-Szerintem jó, de én szívesebben hallgatok meg előbb másokat, mint magamat Very Happy

-na, csak nem sikerült, muszáj volt szabadkoznom. -Nagyon eltűntél a párbaj után, pedig kerestelek. Aggódtam érted... >.>

by **Thunder** Csüt. Jan. 30 2014, 19:57

-== Chancery ==-

Szépen figyeltem beszélgető partnerem reakcióját a kis mondandómra. ~ Chancery ~ csak ez a név járt a felemben. Csak ő az tudott a vírusról pedig nem akartam hogy bárki az égadta világon aggódjon utánam. Egyszerűen nem érdemeltem meg mások kedvességét … igazából nem is nagyon tapasztaltam még ezt az érzést, de szeretném ha legalább egy igaz barátot tudhatnék mellettem ebben a világban. Ez az oka amiért meg szeretnék változni és visszatértem ebbe a városba, hogy mindent újra az alapoktól el tudjak kezdeni … elfelejteni mindent … még azt is Beta teszter voltam … És épp ekkor tértem magamhoz és figyeltem tovább azt a szép leányzót aki előttem volt ölében a macskájával.
- Szóval előbb rólam szeretnél hallani igaz ? legyen hát - majd egy kis szünetet hagytam hogy összeszedhessem a gondolatimat. - Hidd el én nem érdemlem meg azt hogy mások aggódjanak utánam …. Ha tudni akarod ki vagyok hát legyen … Mesélek magamról egy kicsit. - újabb szünetet tartok a beszédemben és Chancery szemébe nézek ...mélyen a szemébe majd erőt merítettem magamon és folytattam lehajtott fejjel. - Tudod én egy Beta teszter vagyok, de közük se a legjobb és legerősebb mint azt tapasztalhattad már … A mi kis párbajunkat követve jó ideig egyedül voltam és azon gondolkoztam hogyan tovább … mi az amit elrontottam. Tudod én magamat mindig is egy amolyan magányos farkasnak tartottam. Egy olyan valakinek aki megbirkózhat minden akadállyal legyen az ez a játék vagy a valóság. Azonban egyik világba se tudtam igazán boldogulni és egy igaz barátot se találni magam mellé. Így kerültem én ebbe a játékba.Illetve ez az oka, hogy visszatértem erre a szintre. Próbálok mindent újra kezdeni. Ami pedig azt az izét illeti ami bennem van vagyis csak volt … nos tőle már nem kell félni. Megszabadultam tőle. Igaz eléggé nehézkesen, de sikerült. Esetleg ha érdekel meg is mutathatom hogyan s miként sikeredett- ahogy kiterítettem a lapjaimat egy mondhatni idegen előtt akit még alig ismerek a szemeim könnybe lábadtak és gördültek végig orcámon s egyenes a földre hullottak majd pixelekre bomlott. Próbáltam rejteni a szomorúságomat ahogy magamról beszéltem de nem ment.
-Szóval miattam tényleg nem kell egy ilyen bájos teremtésnek mint neked aggódni mivel nem érdemlem meg …. Az igazság az, hogy nekem itt se kéne lennem, bár ha akkor a szüleimmel tartok én is úgy végeztem volna. Számomra már nincs mit amit elveszítsek ... -
- Azonban most inkább legyünk pozitívak és együk meg ezt a kis süteményt amit kihoztak nekünk. Ha bármi van amit még tudni szeretnél rólam csak kivele …. válaszolok mindenre töröltem meg szemeimet. Egyébként ha nem akarsz nem kell magadról és a társadról beszélned.

by **Chancery** Csüt. Jan. 30 2014, 22:02

//Thunder//

Magam elé húzom a rántott sajtot, fogom a kést és a villát és lelkesen aprítani kezdem az étket. Nem nagy kunszt, hisz a rendszer jóformán még ebben is segít, amit már kezdek megszokni. Így legalább, mondjuk, könnyebben oda tudok figyelni a társamra, és végülis, ha jól kalkulálok, még végez is a beszámolójával, amíg én megebédelek Smile

Csak legyintek a kijelentésére, hogy szerinte meg se érdemli, hogy aggódjanak miatta.. utána mégis nagyon fülelni kezdek. Szinte érezni a hangjából, hogy valami nagy dologra készül, ami meglep. Mi lehetne ennyire komoly, hogy még nekem, egy idegennek is képes lenne elmesélni? Mitől érdemelnék én ki ilyesmit egyáltalán? Megállítani viszont nem fogom - jól tudom, milyen érzem, mikor az ember ki akarja magából adni a bánatát, és hogy mennyivel könnyebbnek fogja magát érezni.
Míg szavai ömlenek, én lassan eszegetek, néha hümmögve és bólogatva, hogy tudja, figyelek rá - már ha nem elég bizonyíték lenne erre az, hogy le sem veszem a szemét róla.
Lassú evő vagyok, így nem is végzek, mire ő megteszi ugyanezt, de nem bánom. Lenyitom a menümet, majd elővarázsolok egy kis fehér papírdarabkának tűnő akármit, hogy végül felé nyújtsam.
-Tessék. -mosolygok rá kedvesen. Hiába, az ember lányánál mindig legyen papírzsebkendő \o/ Ez az én taktikám.
Egyedül csak a "bájos teremtés" jelzőn ingatom a fejem fintorogva. -Ugyan már. A hülyeségeket hagyjuk, az érzelmeimet meg úgyse tudom irányítani. -vonok vállat a végén. Még hogy én bájos? Ha az lennék, nem itt tartanék...
A "legyünk pozitívak" szavaira viszont nagyot bólintok, és a nyomaték kedvéért még a hüvelykujjammal is pozitív szavazatot jelölök a kijelentésre. Igaza van. És ezt nekem is jó lenne követnem. A szalvétával végül megtörlöm a számat, pixelekre bontva a maradék sajtot, majd próbálom összeszedni a hangom.
-Ezzel csak egyetérteni tudok. -ismétlem immár hangosan is, nem csak mozdulatokkal. -Az pedig bolondság, hogy nincs mit veszítened. Mindig van, még akkor is, ha nem tudsz róla, és nincs annál nagyobb fájdalom, mint mikor az utolsó pillanatban döbbensz rá erre...
Majd ismét ránézek. -Vegyük például engem. Én nem felejtettelek el és rendre eszembe jutottál, hogy mi lehet veled. Sokszor megyek el a Kastélyba a névlistához, hogy megnézzem, kiknek a neve lett áthúzva... a tiédet is mindig figyeltem, és örültem, hogy nem lett baja.
Na igen... én mondjuk még azokét is figyelem, akik kőbunkók voltak velem és megaláztak... >.> Még értük is aggódom... Egy bolond vagyok >.>
-Egyébként nem lehetetlen, amire vállalkoztál. -folytatom, mosolyogva. -Nemrég... a párbajunk után valamikor... teljesen összetörtem lelkileg valami miatt. Illetőleg sokminden miatt. Többször is akartam ennek az egésznek véget vetni különböző módokon, mert nem láttam kiutat, és semmi nem vigasztalt. Úgy éreztem, nem kellek én senkinek, nem szeret senki, és mindenki csak azt várja, mikor döglök meg végre... aztán karácsonykor jöttem rá, hogy tévedtek.
A kezeimre nézve folytatom. -Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Szerintem te sem vagy, csak kell valami, ami meglök.

by **Thunder** Pént. Jan. 31 2014, 21:27

Chancery

Amint kiöntöttem a szívem Chancery-nek elragadtak a mélyem bennem lévő érzelmeim és könnybe lábadtak a szemeim. Nem tűnhetek most valami férfiasnak, de ezt már érett. Érett, hogy ki tudjam tárni a szívem másnak aki talán tud rajtam valamit segíteni és a jó és helyes út felé terelni. Ám nem gondolta, hogy ez a valaki egy régi párbaj ellenfelem lesz majd. Próbáltam leplezni a könnyeimet mely közben kicsit csodálkoztam is mennyire élethű ez a játék, hiszen éreztem ahogy orcámon lepereg és ahogy a föld felé érkezik lassan pixelekre bomlik. Szomorú és meglepett voltam egyszerre, bár nem az első alkalom mikor könnyeket hullatok valaki vagy valami miatt. Így igaz ez már máskor megesett velem mégis olyan furcsa ebbe a digitális világban milyen élethűen hatnak a dolgok az ember érzékszerveire. Amint végeztem és elmondtam mindent egy fehér zsebkendőt pillantottam meg magam előtt melyet Chancery tartott. Elvettem hát és letöröltem könnyeimet.
- Sajnálom hogy ezt látnod kellett. - mondtam miközben az utolsó cseppeket törölgettem magamról és hallgattam miket mond nekem ez a leányzó.
- Tudod soha nem gondoltam arra hogy akivel eddig találkoztam még ha csak egy harc idejéig azok majd visszagondolnak rám és aggódhatnak értem. Bár ha ebbe kicsit jobban belegondolok …. inkább nem is vagy mégis - motyogtam magamban.
- Érdekes olyasvalakivel beszélni aki lelkileg épp úgy összetört mint én, legalábbis ha jól sejtem veled is történt egy s más míg ismét össze nem futottunk. Ami pedig azt illeti ne legyél ilyen igenis szép vagy - mondtam halkan teljesen elvörösödve mivel nem akartam hogy mások is hallják ezt ás lássanak. - Igenis az vagy legalábbis az én szemszögemből. Sok lányt nem ismerek és még kevesebbet akiknek akár ennyit is elmeséltem volna magamról. Érezd magad megtisztelve ha akarod, de mint mondtam próbálok új kapcsolatokat teremteni és ennek a legmegfelelőbb módja a kommunikálás a másikkal. Így szükségét éreztem annak, hogy elmondjak néhány dolgot magamról még ha azt eddig senkinek se mondtam el … és tudod mit? Örülök annak, ,hogy neked mesélhettem magamról egy kicsit - majd rápillantottam Chancery-re és egy kis szünetet tartottam. Egyenest a szemébe néztem és felkészültem ebben a pár másodpercnyi szünetemben arra, hogy mit mondjak neki ezután.
- Ami pedig azt illeti mindig is egyedül voltam, így még most is félek picit attól, hogy mi lesz később. Nem szeretnék elveszíteni senkit … Csak egy kicsit boldog szeretnék itt lenni, hiszen ha úgy veszem ez a játék a második esélyem lehet az életre. Voltaképpen rajtad kívül van két vagy három lány akiket szeretnék kicsit jobban megismerni, csak ez a kis félsz még bennem van. Talán nem is kíváncsiak énrám, bár ha nem próbálom meg nem derül ki igaz? - majd felemeltem a villámat és egy kis szelelt vágtam a süteményemből és jóízűen megettem. - Voltaképp az a pár lány folyamatosan a fejemben van és nem tudok kiverni őket onnan … Muszáj tennem valamit ez ügyben, de nehogy félreértsed. Nem véletlen vagyok itt veled most legalábbis én ezt gondolom … Szeretnélek kicsit jobban megismerni mit amit eddig elmeséltél magadról. Hogyan szólíthatlak egyáltalán?

by **Chancery** Vas. Feb. 02 2014, 00:20

//Thunder//

Ismét egy legyintés az ismét-sajnálkozásra, afféle oda-se-neki stílusú. -Ugyan már. Emberek vagyunk. -és mintha ezzel meg is magyaráztam volna még az univerzumot is, lezártnak tekintem a könnyek dolgát. Nem vagyok annak a híve, hogy egy férfi ne sírjon - néha igenis kell nekik is egy kicsit, hogy kiadják a sok stresszt és szomorúságot, különben összeroppannak.
Azt pedig nem kívánom senkinek, se ellenségnek, se barátnak.
Következő szavai közül párat viszont nem is hallok, csak látom vörösödő arcát. Kérdőn nézek rá, hát ha elismétli, de csak Álomkelő ásít egy hatalmasat az ölemben, s fejemben hallom a hangját.
~Asszonta, hogy szép vagy, és hogy hidd el már végre.~
Hát, így legalább az én sorom következik a pirosodás tekintetében, már nem indikátor ügyileg, hanem arcon. A melegség pedig úgy lesz egyre nagyobb, ahogy Thunder beszél tovább. Suta, halk kuncogással próbálom a zavarom leplezni, de nem igazán sikerül, és most még egy könyv vagy újság sincs a kezem ügyében, hogy elrejtsem az arcom.
-Oh, hát... köszi. Köszönöm. -hebegem végül. Nem igazán tudom, mit gondoljak, és az agyam még le is ragadt a szép-vagyok kategória feldolgozásában, odáig még el sem jutott, hogy Thunder pontosan mit is vallott be most. Úgy érzem magam, mintha szerelmet vallottak volna nekem, pedig ez sem volt valami gyakori az életemben.
Pár másodperc szünet. Várok kicsit, hogy beszél-e még, hisz én nem tudok mit mondani. Még mindig túlságosan meg vagyok hatódva, és az agyam teljesen kiürült. Szerencsémre végül folytatja, én pedig úgy csüngök a szavain, mint ahogy csak ritkán szoktam. Valahol a közepe táján, mikor a lányokról beszél, még előre is nyúlok, teljesen önkéntelenül, és bátorítóan megszorítom a karját.
-Szerintem meg azok, csak beszélni kell velük. Mint most velem. Smile

-mosolygok. Immár kicsit bátrabban. -Majd segítek, ha gondolod, bár nagyon nem értek az ilyen dolgokhoz, vagy a lányokhoz.
Majd ezek után ismét eléri, hogy pír költözzön az arcomra, és lassan úgy érzem már, hogy meg fogok gyulladni. Direkt mond ilyeneket, vagy ő valóban ez a személyiség lenne? Mert ha az utóbbi, akkor a lányok egyenesen olvadozni fognak érte, legalábbis ha olyan típusúak, mint én; avagy hogy két kedves szóval is le lehet őket venni a lábukról >.>
És valljuk be, nekem még nem igazán mondták a fiúk, hogy jobban meg szeretnének ismerni... <.<
Álomkelő úgy tesz, mintha csak összegömbölyödne aludni, de nagyon is jól tudom, hogy fülel és figyel. Csak azt remélem, hogy odahaza Jay-nek nem úgy fogja előadni a történetet, hogy "randizom" Suspect

-Hát... -mosolyodom el ismét kissé félszegen, és szabad kezemen az ujjak megtalálják a hajam, hogy csavargathassanak egy tincset rajta. -A megszólítást rád bízom, nem vagyok válogatós. Smile

Majd úgy érzem, akkor az én soromon van a mesélés. Hátrébb dőlök, hogy a macskám elférjen, no meg én is levegőhöz juthassak, és belekezdek valahogy...
-Egyébként... jó ideig én is olyan voltam, mint te. Egyedül voltam a világban, nem voltak barátaim, csak én meg akiket magam köré képzeltem. Ha valaki mégis túl közel került hozzám, biztos, hogy történt valami tragédia vele...
Az asztallapot bámulom, miközben ezt mondom.
-Így végül nem barátkoztam. Nem is volt értelme. Vagy elmentek, vagy kétszínűek voltak. Nem volt senkim... legalábbis. Olyasmi volt, mint a te vírusod... de az régen. Sosem voltam valami lányos, ezért a lányok nem fogadtak be, de nem is voltam elég fiús a fiúkhoz.
Végül csak-csak elmosolyodom, még ha szomorúan is. -Engem csak csúfoltak és megvertek, mert nem úgy nézek ki, ahogy kellene. Ezért nem hiszem el, amit mondasz, mert én tudom jól, hogy nem vagyok se szép, se csinos, de nem is bánom, amíg nem vernek meg miatta ismét. Meg hát... még egy magamfajta rút kiskacsa is képes megtalálni a szerelmet, szóval szerintem egy magadfajta jóképű, érzelmes srácnak már gyerekjáték kéne legyen Smile

A végén már csak-csak érkezik az önbizalom és a derűs mosoly is. Remélem, ezt az ő arcára is sikerül rávarázsolnom Smile

-Amúgy mennyire titok a lányok kiléte? Ki tudja, talán ismerem is valamelyiküket ;)

by **Thunder** Vas. Feb. 02 2014, 15:48

-== Chancery ==-

Akaratlanul is sikerült észrevennem hogy Chancery elvörösödött azon amit mondtam neki, ám nem szándékozok megmásítani a véleményemet róla. Nem tehetek róla ...most csak úgy jönnek a szavak és mondatok egymás után. Akaratlanul is sikerült elérnem egy lánynál, hogy elvörösödjön, bár nem hiszem, hogy valami rosszat mondtam volna sőt inkább egy kis bóknak szántam. Azután ahogy végeztem a kis beszédemmel arra lettem figyelmes hirtelen, hogy valaki fogja a kezem. Rögvest rá is pillantottam, hogy jól éreztem e és ahogy ezt tettem azt láthattam ahogy Chancery fogja azt, ám sokáig nem gondolkozhattam azon miért tette ezt, mivel már hallhattam is a hangját. Egyenest rá néztem és figyeltem mit akar mondani. Biztatni próbált, ám a biztatása után ismét zavarba jött. Az igazat megvallva nem tudom mit tehettem pontosan, de ez nagyon nem is érdekelt.
- Igazad van … Csak meg kell próbálnom .. Úgy se veszíthetek rajta semmit … Ugyan mi lehet a legrosszabb ami megtörténhetne. Majd felkeresem őket előbb utóbb bár remélem ez előbb megtörténik mint remélem és megismerhetem őket kicsit jobban.
Ez után kezdett kicsit magáról mesélni melyre már annyira kíváncsi voltam. Nem zavartam meg mert azt ilyenkor nem illik szerintem, így szépen végighallgattam amit úgy érzett meg oszt velem magáról.
- Nos ami a megszólítást illeti még magam is bizonytalan vagyok … Becenevek adásában pedig nem vagyok valami jó. Remélem majd még beszélgetünk a jövőben és sikerül valami frappáns névvel illetnem téged. - majd ismét a kezemre pillantottam le amit Chancery fogott meg korábban és láttam, hogy még mindig azt fogja. Ám amikor elkezdett magáról beszélni én fogtam meg az övét és addig nem engedtem el amíg be nem fejezte.
- Nos én még mindig kitartok az mellett amit mondtam neked korábban - ismét kicsit elvörösödve mondom. - Nem tudom odakinn te hogy is nézhetsz ki, de nekem se az igaz alakom. Ha visszagondolsz akkor amikor Akihiko megjelent akkor a főtéren az a tükör mindenkit a kinti énjére változtatott át, ám elérhető az idebenn, hogy ne hasonlíts az igazi kilétedre. Biztos csinálhattál magaddal valamit mert nem nézel ki úgy mint ahogy magadról meséltél és én se nézek ki úgy ahogy a valóságban létezem. Bár az én esetemben megvan a maga oka, hogy miért is, de meg kell mondjam örülök annak amit csináltam. Sokkal inkább illik ez hozzám. Tudod sok ember nem képes elviselni a másságot és biztos ezért bántottak téged, de biztos vagyok benne, hogy csak egy kis átalakulás kéne neked odakinn és sokkal lányosabb lehetnél. Gondolok itt a különböző kozmetikai cikkekre és pár divatos ruhára. Biztos van olyan összeállítás amiben eléggé csajosnak érezhetnéd magad. Nos ennyit erről … Ami pedig a lányokat illeti …. Nem titok a kilétük. Eléggé ismertek a maguk módján, szóval biztos ismered vagy hallottál már róluk. Nem mások mint Szophie és az ő társa mivel Állatidomár mit jó magad a másik két leányzó pedig ugyan úgy Kardforgató lenne mint én. Rita Hanami és Hinari. Szophie-val és Ritával együtt voltam a legelső küldetésemen a játékban illetve Hinarit onnan ismerem, hogy segített nekem elvégezni egy küldetést melyet én adtam fel és felfigyeltem rá egy kicsit. Ami azt illeti Hinari-val és Ritával harcoltam már ám tudásban és tehetségében is mind felülmúlnak nem beszélve a pontjaikról. Sőt egyikükkel még egy viadalon is részt vettem, de kikaptam mér akkor is. Kettejüktől számos kérdésem akadhat melyekre csak ők adhatnak választ nekem. - majd egy kicsit elhallgattam. - Szóval ők lennének azok. Találkoztam velük még egy párszor Boss harcok előtt a kapunál. Ám ismertségünk körülbelül csak ennyimben merül ki amit szeretnék kicsit kiszélesíteni irányukba. - majd abbahagytam és egy újabb nagy darabkát kanyarítottam le a süteményemből.

by **Chancery** Vas. Feb. 02 2014, 17:20

//Thunder//

Beszélgettem valaha is ilyen sokat akárkivel? Valószínűleg, de az ilyesmi mindig könnyen kicsúszik a fejemből. Bizonyára erről is el fogok valamennyire feledkezni, a szavakról vagy a részletekről, de az érzések majd megmaradnak. Mikor ezúttal az én karom kerül megfogásra, lopva körülnézek, látok-e ismerős arcot vagy figyel-e minket valaki. Nem akarok balhét. Jay rettentő féltékeny tud lenni olykor, ismerem, és hiába tudom, hogy bízik bennem, nem akarok veszekedést, nem akarom látni az arcát, a dühét vagy a szomorúságát.
A jelek szerint viszont senki se bagózik ránk, szerencsére, Álomkelő pedig úgyse fog pletykálni, ha nem akar. Pláne nem elferdített tényeket.
Végül ismét elnevetem magam. -Oh, én ugyanígy nézek ki kint is. Elöl deszka, hátul léc, csak a hajam nem félig rózsaszín és nincsenek a cicafülek. Ja... meg egyébként szemüveges is vagyok, hogy még rosszabb legyen.
Mondjuk igaz, hogy elgondolkodón kezdem ismét piszkálni a hajamat. Talán tényleg megszépít ez a kis melír vagy hogy is hívják? Vagy a szemüvegem hiánya? Esetleg ezek az aranyszín szőrös cicafülek? Peter szerint kiemelik a szemem... Aztán hogy mi az igazság, azt úgyse fogom soha látni.
Ám mikor elkezdi mesélni, hogy odakint is változhatnék... divatosabb ruhákkal és sminkkel... ezen a ponton kirántom a kezem az övéből és hátrébb csúszok a székkel. Álomkelő meglepődve néz fel és kisvártatva le is ugrik az ölemből, ám hangja szinte csattan a fejemben.
~Nyugi! Nyugi van!~
Csak ezért nem pattanok fel és szaladok rögvest világgá, de valószínűleg olyan haragos szemekkel nézhetek most Thunderre, amilyennel ritkán szoktam emberre pillantani. Alig pár másodperc múlva inkább le is hunyom őket és mély levegőt véve próbálok nyugalmat erőltetni magamra.
-Na azt már nem... -morgom, mint egy megvadult állat, két kezem szinte elfehéredve szorítják a szék széleit. -Egy szóval sem mondtam, hogy csajos akarok lenni! Semmi kedvem közéjük tartozni! A lányok jó 90%-a kétszínű, megáltalkodott r....nc, én pedig még véletlenül sem akarok hasonlítani rájuk! Én megpróbáltam, de csak az lett a vége, hogy megaláztak és becsaptak! A fiúk se jobbak, de ott valahogy több a normális...
Az egyik kezem végül elengedi a széket és így végre eltakarhatom az arcom egy kissé. Próbálok nem sírni, és belekerül pár mély levegővételbe, hogy megakadályozhassam a könnyek kicsordulását. Épp eleget sírok mostanában, nem hiányzik már megint. Az viszont nem kerüli el a figyelmem, hogy most talán túl durva voltam...
Hisz Thunder nem akart rosszat... csak véletlenül mondott olyasmit, ami fáj.
-Bocs... -mondom végül, a kezem visszaesik az ölembe, majd ismét közelebb húzódom az asztalhoz. -Csak... hosszú sztori.
A narancslé maradékát kortyolgatva hallgatom tovább a srácot a lányokról, miközben jómagam igyekszem még jobban megnyugodni. Elterelem a saját figyelmem azzal, hogy próbálom őket magam elé idézni, de például Szophie neve csak hallásból ismerős, arról fogalmam sincs, találkoztam volna-e vele egyáltalán. Ritával és Hinarival viszont már igen, egyikükkel párbajoztam is, a másik pedig az utolsó kuncsaftom volt még azelőtt, hogy a bolt szintet lépett volna. És ahova azóta se tette be senki a lábát mattaku

-Szophie-ról semmit se tudok. -vallom be végül szavakkal is. -De Ritával már én is találkoztam. Fogadott bátyjám, Yuichi mestere és klántársa, és legjobb tudomásom szerint szabad :3 -itt azért már ismét megengedek magamnak egy kis mosolyt, ravaszkásat, mint a rókáé. -Hinarival egyszer találkoztam, vásárolt tőlem kristályokat, ezen kívül nem beszéltem vele sokat. A klánházukban biztos megtalálod akármelyiküket, és beszélgethettek. ^^

by **Thunder** Kedd Feb. 04 2014, 20:25

-== Chancery ==-

Megdöbbenve hallgattam végig azt amit Chancery magáról mesélt, hogy hogyan is nz ki a kinti világban. Ám nem gondoltam volna ezt róla. Legyen idebenn vagy odakinn örülök annak hogy megismerhettem és nézzen ki akárhogy is nem másítom meg a véleményemet. - Nos engem nem érdekel, hogy hogyan is nézek ki odakinn, mivel most itt vagyunk és így ismertelek meg. Számomra így vagy tökéletes …. legyen rajtad szemüveg vagy cica fülek azok nem nem érdekelnek. Bár a szemüveges lányok mindig is kicsit jobban tetszettek nekem - ekkor kicsit ismét elvörösödtem Chancery és állatkája előtt, de a fejem nem bírtam mozdítani. Úgy éreztem figyelnem kell őt.
- A lényeg, hogy most itt vagyunk és nem odakinn a valóságban, de ha ott is lennénk akkor is szívesen ismerkednék veled - Majd nemsokkal ezután egyik pillanatról a másikra Chancery keze elhagyta az enyémet. Megdöbbenve pillantottam a leányzóra miközben azon kezdtem gondolkozni mi rosszat mondhattam. Igaz nem esett le, hogy mi lehet az mivel ilyen hülye vagyok, de biztos tettem valamit amit nem kellett volna. Talán az lehet, hogy fogtam a kezét miközben neki beszéltem esetleg az amit mondtam neki. Nem tudom mi lehet, de biztos miattam lett ilyen dühös … és azok a szemek amikkel most rám pillant igazolják sejtéseimet, hogy én tettem valami rosszat.
- Öhhh akármit is tettem vagy mondtam őszintén bocsánatot kérek tőled. Nem tudom mit tettem vagy mondhattam amitől így felhúztad magad … tényleg sajnálom ami történt. - mondtam Chancery-nek. Nem is próbáltam leplezni tudatlanságomat mivel általában mindig ilyen vagyok. Akarva akaratlanul sikerült megbántanom és most emiatt rosszul is érzem magam. Tekintetem az asztalra vándorolt miközben lehajtottam a fejem és csak annyit tudtam kinyögni hogy sajnálom. Ám egyszer csak felfigyeltem a hangjára mely tele volt haraggal. Bármennyire is nem akartam hallani mit mond a hallgatózásomnak köszönhetően mégis meghallottam. Nagyot néztem mikor leesett mit ronthattam el.
- Nos tényleg sajnálom … Nem akartalak megbántani. Ha nem akarsz lányosabb lenni hát legyen. Nem dönthetek helyetted hiszen nem én élem a te életedet. Úgy tűnik eléggé rosszat szóltam az előbb. Még soha nem láttam senkit aki ennyire kiakadt volna - mondtam neki majd gondolatban folytattam persze. ~ Ki kel ezért valahogy engesztelnem, csak hát nem tudom hogyan is lehetne. Nem vagyok az ilyenekben valami jó ~ Fejemet még mindig nem bírtam felemelni és tekintetet se nagyon mertem Chancery irányába szegezni, de ekkor lettem arra figyelmes, hogy a széke közeledik az asztalhoz. Tekintetem feltemetem és láttam ahogy kicsit megnyugszik beszélgető partnerem. Nem nagyon szólalt meg, inkább én beszéltem arról a két-három lányról akiket korábban megemlítettem neki. A nevek nyilvánosságra kerülése után ismét hangját hallatta Chancery és ez kicsit megnyugtatott engem. ~ Úgy tűnik kicsit lecsitultam a kedélyek ~ gondoltam magamban és figyeltem mit akarhat mondani. Most már ismét ő volt a figyelmem középpontjában.
- Ohhh szóval egy céhben vannak ők ketten … sose kérdezgettem tőlük ilyesmiről. Ez jó is meg rossz is egyben. Szophie is egy céhben van csak most nem jut eszembe melyikbe is lehet. Amiben pedig én vagyok az se valami nagy céh. Az elmúlt időben nem is hallottak felőlem bár nem is akartam h tudják élek e vagy halok. Tudod csak én és a gondoltaim voltunk együtt. Szóval most már tudod kik azok akikkel szeretnék még találkozni és beszélgetni. A céhben melyben vagyok se nagyon ismerek senkit … lehet ott is ki kellene szemelnem valakit. Erről mit gondolsz ? -

by **Chancery** Kedd Feb. 04 2014, 20:58

//Thunder//

Alig pár másodperc, és még annak ellenére is elfelejtette, mit mondott, hogy még el is ismételtem? Ez azért meglep kicsit. Vagy túlságosan megleptem a kiakadásommal, vagy vannak, akik még nálam is rosszabb memóriával rendelkeznek? Pedig ezt kétlem... még nagymamámnak is jobb a memóriája néha, mint az enyém mattaku

-Mindegy, semmi... -legyintek végül. Ha van valami még a világon, ami idegesíteni szokott, az az, ha egy férfi túl sokszor kér bocsánatot. Néha még szegény Jay fejét is leharaptam emiatt, mire ismét bocsánatot kért, olajat téve a tűzre. Thundernek mondjuk nem kell félnie, mert nem fogom leszidni miatta, de azért örülnék neki, ha abbahagyná. Én első szóra is megbocsájtok szinte bárkinek, neki pedig főleg. Aranyos és rendes srác, és látszik, hogy komolyan gondolja, amiket mond.
-Egyszerűen csak csaptak már be ezzel. Hogy majd segítenek lányos lenni. És az lett a vége, hogy rajtam röhögött az egész város, mert nevetségesre pingáltak. Meg mindenféle mocskos pletykát terjesztettek rólam. Azóta kerülöm az ilyen dolgokat...
Karba tett kézzel dőlök hátra a széken, kinyújtom a lábam és összekulcsolom őket. -Meg hát... méternyi vakolat nélkül nem fog öregedni a bőröm, és negyven évesen is harmincnak fogok kinézni :3 Azért megéri.
Ezt már mosolyogva-kuncogva mondom, a régebbi fényemben.
A téma végül visszaterelődött a lányokra, és belső istennőm máris magára ölti tanárias stílusú talárját. -Szophie is League-tag, ha jól tudom. -mondom elgondolkodva. Mikor megkaptam a listát a tagokról, hogy kiknek jár a bolti kedvezmény, akkor mintha láttam volna a nevét rajta. Ám még egyszer sem tért be hozzám, így azon kívül, hogy egy fehér farkasa van, semmit se tudok róla.
Mikor Thunder felveti, hogy "körülnézne" a saját háza táján is, egy pillantást vetek a céh logójára a neve mellett. Hmm... a Fehér Rózsa? Röstellem, de róluk alig tudok valamit, igaz, ezt semmi pénzért nem árulnám el hangosan >.> Thunderen kívül talán csak egy tagját ismerem, a grifftulajdonos Enherielt. -Szerintem nem rossz ötlet. Bár én másképp fogalmaznék. Véleményem szerint a szerelem úgyis megtalál magától, akár keresed, akár nem. Egyenlőre csak nyugodtan beszélgess akárkivel, aki szimpatikus neked. ^^ A stílusod legalábbis sokaknak tetszhet Smile

by **Thunder** Szer. Feb. 12 2014, 12:54

-== Chancery ==-

- Negyven évesen úgy kinézni, mint ha csak harminc lennél? Elgondolkodtató ez egy kicsit, de lehet, igazad van … Nem lehetett könnyű sorsod, hogy ha ezt tették veled az úgynevezett barátok. Én magam se szeretem, ha valaki rossz dolgokat mond rólam a hátam mögött és később ezt mástól kell visszahallanom. Nekem se volt piskóta a gyerekkorom, de az már a múlt és azon nem tudok változtatni – tekintek az asztalra amint a magamról kezdtem beszélni. Megpillantottam a korábban rendelt süteményemet és akaratlanul eszembe jutott, hogy miért is vagyok is itt. ~ Nem is olyan rossz dolog más emberekkel barátkozni ~ gondoltam magamban mikor felemeltem a villámat és egy újabb darabot kanyarintottam le a tortaszeletből majd ettem meg. Ekkor hallottam meg, és esett le egyszerre, hogy a három lány, akikkel szeretnék még beszélgetni és megmutatni azt az oldalamat, amit eddig csak Chancery láthatott mind egy céhnek a tagjai.
Mind a hárman egy céhben? – néztem kicsit értetlenkedve ám ennek egyszerre örültem is meg nem is.
- Ez jó is meg rossz is egyben. Mi van, ha elhívom egyiküket és a másik meg mérges lesz rám, hogy nem őt hívtam el? Örülök annak, hogy egy helyen megtalálom mind a hármukat, de ez egyben hátrány is, bár remélem nem olyanok, hogy a hátam mögött kibeszélnének. Nem tudom, kit keressek fel közülük elsőnek. – mondtam Chacery-nek majd kicsit gondolkozni kezdtem ezen. ~ Nos mind a hármukat egy küldetésen ismerhettem meg kicist bár annak se nagyon mondanám mert szinte semmit se tudok róluk. Szophie és Rita mellett szól az, hogy velük találkoztam legelőször a játékban a legelső küldetésem alatt, viszont Hinari pedig az én küldetésemre jelentkezett, amikor nem tudtam megvédeni valakit és bátor, na meg persze erős emberek jelentkezését vártam. Mind a hárman egy-egy küldetés ám Ritával és Hinarival már harcoltam és mind a ketten sokkal ügyesebbek és tapasztaltabbnak bizonyultak nálam és veszítettem. Ám mégis Hinarit választottam, hogy neki adom a Kardforgató legendás fegyvert, így biztos szeretne velem erről beszélgetni, így ő és Rita akik közül választanom kellene leginkább. No meg persze ők kasztbeliek is, így hátha tudnának adni egy két tanácsot. Biztos, hogy emlékeznek a bénázásaimra, amikor velük harcoltam legyen az most Hinari ellen a viadal vagy Rita ellen naplementei harc. Nem tudom kiverni a fejemből ezt a két leányzót. ~ ezekhez a gondolatokhoz hasonlóak futottak végig a fejemben.
- Úgy gondolom, hogy tényleg jó döntést hoztam azzal, hogy változtatok az eddigi életemen és kapcsolatok próbálok meg bonyolódni másokkal, hiszen akkor most nem lennék itt és nem beszélgetnék veled egy jót. Ugyan már a szerelem …. nem bízok abban, hogy valaha is rám találna hisz még át se éltem ezt az érzést soha. A stílusom? Mégis mitől jönne ez be másoknak? Csak nem arra akarsz kilyukadni, hogy neked „bejön” ? - kíváncsian vártam Chancery válaszát.

by **Chancery** Szer. Feb. 12 2014, 23:26

//Thunder//

Egy elégedett mosoly és nevetés kíséretében az asztalra teszem ismét a kezeimet. -Hát, ezt teszi a smink hiánya. Csak manapság a lányok inkább akarnak fiatalon öregnek kinézni, mint öregen fiatalnak.
Második mondatom már kíséri egy kis fintor is, pedig hiába mondogatom magamban, hogy nem kéne ettől még lebecsmérelnem az ilyen lányokat. Én csak azért sajnálom őket, mert hajtja őket az a birkaszellem, amit a média köp ki magából.
Thunder utolsó mondata viszont elgondolkodtat. Jay is szokta mondogatni; a múlt már elmúlt, nem érdemes vele törődni. Egyszer egy frappáns mottót is kitalált erre, de épp most nem ugrik be, mi is volt az. Igazságtöltete viszont minden alkalommal meglep. Jó lenne már nekem is követnem ugyanezt az utat, és nem folyton-folyvást megtörni a múlt árnyékai alatt.
... Beszélnem kell azzal a történelemtanárral...
Alighogy eszembe jut a gondolat, Thunder kizökkent, nagy megnyugvásomra. Saját problémáim ráérnek később is, elvégre most, e pillanatban inkább vele szeretnék törődni. Mindent csak szépen sorjában. Persze szegény srác is beleesik egy megszokott dilemmába: melyiket keresse fel először? Vagy csupán.
-Én azt tudom javasolni, hogy azt, akit eddig a legjobban ismersz, vagy aki iránt a leginkább érdeklődsz. Na figyelj... -hajolok egy picikét közelebb. -Ha van valamelyikükkel lezáratlan ügyed, az kitűnő ürügy egy találkozásra. Vagy ha tudod valamelyikükről, hogy miben jó, azt is felhasználhatod. Például, Rita és ha jól tudom, Hinari is kitűnő kardforgatók. Egyiküket, vagy akár mind a kettejüket megkérheted, hogy tanítsanak egy kicsit, ha az idejük engedi. -majd elmosolyodom. -De akár pénzérmét is dobhatsz fel. Olyankro az ember rögvest rá szokott jönni, mit is akar igazából.
Már persze kivéve, amikor nem. Velem is megesett, hogy pénzfeldobással akartuk eldönteni Jay-el, hogy pizzát vagy kínait együnk-e, és a végeredmény után is ugyanolyan kedvem volt mindkettőhöz >.>
Persze a téma, még ha csak picikét is, de elterelődik. Jó döntésének megállapítására csak elismerően bólintok, sőt, még mintha ÁK is pislogna egyet elismerése jeléül - macskáknál a lassú pislantás általában a bizalom jele. A szerelem érzésének említésére pedig újabb nosztalgia-hullám indul el bennem.
-A szerelmet előbb-utóbb meg kell ismerni, ne menekülj előle. -mosolygok. -Első új lesz, és nem lehetsz benne biztos, hogy az-e. Erős és szédítő, kicsit tényleg olyan, mint a tűz. A fő kérdés mindig az, hogy meddig van elég ereje. A szerelemnek az a nagy hibája, hogy nem tud folyamatosan égni, időről-időre kihuny és akkor érzed úgy, hogy már nem is szereted a párod... de nem szabad bedőlnöd neki. Előbb-utóbb felébred ismét, ha valódi. Azoknak a pároknak is mindig ezt mondom, akik szétválnak, aztán újra összejönnek...
Ej-ej, ritkán beszélek ilyen sokat, és még mindig van mondandóm, bár következő kérdésébe picit belepirulok Embarassed

-Hát... kinek ne jönne be ez a cuki lovagiasság, amit te művelsz? Very Happy

-próbálom kuncogással leplezni a zavarom. -De tényleg. Te tisztelettudó típus vagy, ami manapság olyan ritka, mint a fehér holló. -forgatom a szemem. Rolling Eyes

by **Thunder** Szomb. Feb. 15 2014, 21:34

-== Chancery ==-

Úgy tűnik túlságosan is észrevehető volt rajtam min kezdtem gondolkozni az imént vagy csak Chancery érezte meg ennyire pontosan. Nem tudom, hogyan csinálja, de rendkívül figyelemreméltó egyéniség ő. Mondott valamit majd közelhajolt hozzám ám akaratlanul ismét eluralkodott rajtam az a bizonyos érzés. Az az érzés, amikor zavarban vagyok egy lánytól bár szívesen tűrtem volna haját a füle mögé próbáltam türtőztetni magam és a szemébe nézni. Kezeimmel az asztalon babráltam zavaromban ám muszáj volt rá figyelnem.
-Pont ez a probléma, hogy egyikükkel egy nagy lezáratlan ügyem van viszont a másik illető után érdeklődök inkább. Rita és Hinari között nem tudok dönteni, de az igaz hogy mind a ketten nagyszerűen, forgatják fegyvereiket… tapasztaltam magamon már és minden esetben vereséget szenvedtem tőlük. Pontosabban eddig talán a veled való harc végződött egyedül döntetlennel, mert a többibe a porig alázott szinte mindenki. Én is épp olyan meggondolatlanul vágtam bele a harcokba, mint akárki más a kezdetekben csak arra nem számítottam, hogy az ellenfelem ügyesebb nálam s már magasabb szintű. Hinarival egy Kardforgatóknak tartott viadalon küzdöttem meg ám a zsűri őt juttatta tovább, de az is kész vicc hogy jutottam tovább az első fordulóból. Nem volt ellenfelem pedig így nem szeretek bármely nívós eseményen továbbjutni. Inkább rendesen megküzdök a helyezésemért legyen az akár csak az utolsó előtti hely. Ritával is harcoltam már korábban, de ő az akit korábban megismertem illetve ő az aki után jobban érdeklődök viszont Hinarival van egy nagy lezáratlan ügyem és biztos vagyok benne hogy kereshet ez miatt vagy már keresett csak nem talált mert épp bujkáltam a világ elől. Szóval nehéz döntenem – válaszoltam neki egyből a javaslatára és ez után nem sokkal a szerelemre terelődött a szó. ~ Épp elég az, hogy könnyen zavarba jövök, és még erről beszélünk ~ mondtam magamban, de persze végighallgattam, amit mondott és csak úgy figyeltem minden egyes szavát, amit próbáltam közbe megjegyezni, mint magát ezt az egész beszélgetést kettőnk között.
-Hú … jó sokat tudsz a szerelemről bár én még, mint mondtam sajnos nem tapasztaltam meg és talán ez az egyik oka annak, hogy szinte minden lánnyal való beszélgetés közben zavarban vagyok, de ezt biztos észrevetted már. A másik pedig az, hogy lány barátom se volt soha nem hogy barátnőm. Nehezen tudnám elképzelni magát ezt az érést, amit próbáltál eloldani és ugyan úgy nehezemre esik elképzelni azt is, hogy együtt lennék valakivel pont, azért mert könnyen zavarba jövök – próbáltam nagy zavaromban valami választ kicsikarni magamból miközben még mindig a kezeimmel babráltam az asztalon lévő tárgyakat. Mindezt akkor próbáltam neki mondani, amikor az utolsó kérdésemre adott választ és teljesen elvörösödtem ettől. Nem csak az alapján látszott hogy zavarban vagyok hanem még a hangomon is mert kicsit akadozva beszéltem amióta az asztal fölé hajolt Chancery.

by **Chancery** Szomb. Feb. 15 2014, 23:50

//Thunder//

-Ugyan. -legyintek mosolyogva rögvestaz első mondatai egyikén, majd hallgatólagosan figyelek rá tovább. Nem nagyon tudom elhinni, hogy volt-e bárki is, aki valóban "porig alázta" volna, igaz, nem tudhatom. Az említett viadalról sem hallottam még, valószínűleg akkor még az erdőben bujkálhattam még Norm-mal.
Egy pillanatra ránézek a mostani petemre. Valójában elég sokban egyeznek, külsőleg legalábbis. Norm is szürke alapon fekete csíkos pet volt, emlékszem, még a tojás mintázata meg is lepett, és reménykedtem. Hehe, időnként milyen fura lehet a Sors.
-Egy viadalon én is voltam egyszer. -gondolok vissza a Pengék Táncára, legalábbis mivel az ért még véget :roll:Na nem mintha ezt ki akarnám elemezni, csak egyszerűen eszembe jutott. Álomkelő kíváncsian felnéz, mire halkan megnyugtatom, hogy ő nem emlékezhet rá, az még Normmal volt, így a macska visszahajtja a fejét a mancsaira és alvást imitál.
Thunder végül kinyögi, pontosan mit is érez a lányok iránt, mire elgondolkodón támasztom meg az állam az egyik kezemmel. -Hmm.. szerintem egyszerű. Ritától kérhetsz revansot, mondván, hogy azóta fejlődtél, és ki szeretnéd próbálni, hogy eléggé-e. Én is harcoltam ellene, azt hiszem, döntetlenre, de... nem biztos >.> -a jó édes fene esne már ebbe a vacak memóriámba! -Közben vagy utána pedig lehet beszélgetni. És mivel pont egy céh, Hinari-val is meg tudod oldani az ügyet előtte vagy utána. Aztán ki tudja... meglepően is alakulhatnak a dolgok.
Ej-ej. Oké, leírva igen egyszerű a dolog, a kérdés persze azon múlik, Thundernek mennyire van mersze kiállni a lányok elé. Elmondása szerint semennyire, ezen pedig valahogy változtatni kell; amiben az az egyedüli hiba, hogy erre csak és kizárólag ő maga lesz képes.
Magyarázkodása olyan cukira sikeredik pedig, hogy elnevetem magam. -Ugyan. Van lány barátod. -azzal egy teátrális mozdulattal magamra mutatok és vigyorgok, mint a tejbetök. Kivételesen még a csálé fogam sem zavar, legalábbis pár másodpercig, aztán jobbnak látom becsukni a számat. -A lényeg a randizásban úgyis, hogy add önmagad. Senki se szereti, ha megjátszod magad. Ha zavarba jössz a lányok előtt, akkor zavarba jössz, de azért próbálj meg ne kis egérkeként viselkedni Wink

-Egyébként. -kezdek bele, ismét az asztal fölé hajolva. -Az én párom is hasonló volt, mint te. Egyszerűen nem mert lányokkal beszélni, zavarban volt és inkább elszelelt. Én sem nagyon vettem őt észre, és akkoriban lett sok barátom egyszerre, nehéz volt... végül egyszer elszánta magát, írt nekem egy verset, odaadta, és elrabolta a szívem :3
Bár a konklúziót ebből szavakkal nem vonom le, kicsit remélem, hogy Thunder rájön magától is a lényegére. :3

by Ajánlott tartalom