Lydia vs Licht (bemelegítő játék)

Napos őszi idő volt, figyeltem a szél játékát a lehulló falevelekkel. Velem szemben állt, egy nálam nem sokkal alacsonyabb kis állat idomár,az ölében egy pöttöm kis párduc, nem tűnt túl bátor jószágnak, de mit várok egy kezdő idomár petjétől. Bár viccesnek hangzott, mikor beadta a jelentkezését a céhez, de nem utasítottam vissza inkább egy próbatétel elé állítom és felmérem a helyzetet. Mivel kezdő játékos, beinvitáltam egy küzdőteres harcra, hogy szokja errefelé a dolgokat, na meg, hogy leteszteljem a képességeit.

-Üdvözöllek, a nevem Licht. Ne aggódj nem lesz nehéz menet, ez csak egy bemelegítő meccs számodra. Szeretném felmérni a képességeid ennyi az egész, na meg a kedves céhvezér ragaszkodik ehhez, még mielőtt bevenne. Akkor világosak a szándékaim?

Elmondtam neki, mi a szituáció, no meg bemutatkoztam, bár nem egészen gondolom úgy, hogy neki való a céhünk, de ő tudja mit választ, a világért sem szólnék bele mások dolgába.

-Még valami, kezdés előtt. Teljesen tisztába vagy a céh elveivel és céljával? Ugyan már a küzdelmet lejátsszuk, de még eldöntheted mit akarsz.

Noha nem tudom, mit hezitálok ennyit a bevételén, hisz szükségünk van tagokra és önként jelentkezett. Hihetetlen mennyire ellent tudok mondani néha magamnak. A szél kissé csípőssé kezdett válni, egyre jobban kavarogtak a falevelek.

-Ha készen állsz felőlem kezdhetjük, ha van még valami ami érdekelne akkor még megkérdezheted.

Azt hiszem részemről minden rendben, készen állok a harcra, és az eligazításra is, ha kérdései merülnének fel, még az összecsapás előtt. Össze kulcsoltam a kezeim és csendesen vártam, a küzdő partnerem lépését.

Nem volt hideg, de az ég erősen borús volt és fújt a szél azon az őszi napon mikor jelentkeztem egy céhbe, az alvezér válaszolt is a kérelmemre és beinvitált egy küzdőteres harcba. Elindultam a küzdőtér fele erősen fújt a szél. Mikor a helyszínre érkeztem a küzdőpartnerem bemutatkozott és azt mondta mielőtt bevennének, a céhbe próba elé állítanak, hogy felmérjék a képességeimet.
-Üdvözletem én Lydia vagyok.
-Üdv én pedig Dunkel.
-Tisztában vagyok mindennel és eddig minden világos.
Szokatlan volt a táj számomra nem jártam még ilyen helyen. Sehol nem volt senki és semmi még egy bogár sem repkedett ott pedig ilyenkor még vannak. Sík területen voltunk és csak néhány szikla volt körülöttünk. Nem tudom mért hozott ide talán azért, hogy senki se zavarjon és tudjak koncentrálni.  Kicsit izgultam a harc miatt és Dunkel is hisz alapból félénk. Vártam, hogy mit fog lépni ez után és megbeszéltem a dolgokat Dunkellel úgy, hogy Licht ne hallja.
-Nincs kérdésem készen állunk a harcra

Meglepett , hogy ennyire biztosan áll a dolgokhoz és egy darab kérdése sincs, de hát ő tudja.
-Még valami mielőtt belekezdek a támadásba:
-Először is innentől szólíthatlak Lydinek?
-Másodszor nem megyünk egymás életpontjaira, itt az nyer aki hamarabb kifárasztja a másikat vagy, ha netán úgy vélem, hogy megfelelő e teljesítményed és megállítom a csatát.
-De ez most csak egy különleges alkalom tehát, ha mással keveredsz itt harcba akkor viszont jobb, ha résen vagy.
Majd a pöttöm párduchoz is vetettem egy mondatot:
-Téged pedig innentől én csak Dukenak foglak szólítani, remélem nincs ellenvetésed?
Gondolkoztam még egy kis ideig, hogy nem e hagytam ki valamit még ezzel kapcsolatban, végül arra jutottam, hogy mindet elmondtam ami most itt lényeges.
-Szóval nem is szaporítanám a szót tovább, kezdjünk bele.
-Vigyázz jövök!
Lekaptam a kaszát a hátamról, megpörgettem, majd mindkét kezemmel rendesen megfogtam a kaszát. Felmértem a kettőn között lévő távolságot és, hogy honnan a legvédtelenebb és a legesélyesebb bevinni egy támadást. Elég rossz pozícióban állt, és még mindig erősen magához szorongatta a kis kedvencét, teljesen lerítt róla, hogy kezdő játékos és, hogy most először vesz rész összecsapáson. Végül is pontosan emiatt vagyunk most itt, hogy legyen egy kis tapasztalat és elképzelése az itteni dolgokról, bár én sem vagyok még az vérprofi, de a lényegesebb dolgokban tudok kicsit segíteni neki. Megkezdtem a támadást, lerohanom szemből, majd kitérek jobbra úgy csinálok mintha ütnék, hogy eltereljem a figyelmét, rendesen pedig hátulról fogok támadni, ha betalál az ütés akkor különösebb baja nem lesz.

Amíg a támadásomon gondolkoztam, válaszolt a kedves leányzó, bár nem nagyon jutott el hozzám, csak a lényeget fogtam fel méghozzá azt, hogy becézhetem őket, na meg még megütötte a fülem az is, hogy ők, hogy szeretnének engem becézni.
~ - Lichti, nem igazán jön be, de ha már ők megengedték akkor legyen kölcsönös a dolog.~ (jegyeztem meg magamban). Majd neki is rontottam, persze egyből fenékre is huppant, nem is számítottam másra, csak reménykedtem a meglepetés erejében, ami viszont most nem történt meg. Miután befejeztem a támadásom, elhátráltam tőle, míg a földön csücsült, majd onnan mondtam válaszom a kérdésére.
-Persze becézz nyugodtan, ha már én is titeket, legyen kölcsönös a dolog.
Enyhe mosoly ült ki az arcomra, hogy kicsit bátorítsam vele. Feltáncolta magát a földről, majd elkezdett diskurálni valamit a petjével. Próbáltam fülelni ugyan, de nem sokat hallottam, amit talán elkaptam, hogy a támadásuk tárgyalják meg. El engedte a pöttöm párducot, majd kiadta neki a támadó parancsot, egy percig sem lankadt a figyelmem. Az apró pet nekem rohant, én védekező állást vettem fel és intenzíven figyeltem az apró kis mazsolát. Hirtelen irányt váltott és kitért a jobb oldalamra, persze mivel kissé félvállról vettem a dolgot onnan kissé végtelenebb voltam, nem gondoltam, hogy a kis mazsola netán tudja mit csinál. Felé fordultam, és persze hárítani akartam a támadását, mikor felém ugrott, nem tagadom kissé meglepett a dolog, néztem ahogy a pöttöm párduc felém száguld karmait kiengedve. Meglepetésemben elfelejtkeztem arról mi is folyik épp itt. Már késő volt reagálni, így elég röhejese módon cselekedtem a fejem fölé tartottam a kaszám az utolsó pillanatban és így ügyetlenül de hárítottam, így csak egy karmolást szereztem a jobb kacsómra.
~ Éles karmai vannak a mazsolának mit nem mondjak, sikerült meglepniük.~ (futott végig a gondolat a fejemben).Majd viszonoztam is a kedves ellenfeleim támadását, annyira nem ügyes a pet mivel még mindig előttem állt,ezt kihasználva támadást indítok az apró párducra, ütök kaszám nyelével a még közelemben lévő pet felé, a támadás után eltávolodom a pettől.

Sikerült fejbe kólintanom a kis idomárt, ezután szédelgett kicsit, majd újra stabilan állt a lábán. Nem hinném, hogy ekkora ütést mértem volna rá, talán csak kissé megilletődött a dolog miatt. Az viszont kissé szemet szúrt, bár igaz utólag, hogy Dunki megpróbálta hárítani a hátsó támadást, csak kissé bizonytalanul, különösebben már akkor tűnt fel, mikor Lydi vigasztalta. Hihetetlen egy páros, bár kissé megtetszett ez a pet idomár kapcsolat, viszont egyel talán nem nekem való, hisz támadhat maga az idomár is, de mégis csak a pet a főbb támadó ereje és ha elveszíti a kis kedvencét, akkor harc képtelenné válik, jobb ez így, hogy minden engem ér és nincs még pluszba egy pet amire figyelnem kell. Még magamban mélyedtem egy kicsit addig, viszont Lydiában kapcsolt valami, mivel a tekintete azt sugározta, hogy innetől már másképp áll dolgokhoz és kissé összeszedettebbnek is tűnt. ~Nocsak, talán az előbbi fejbe vágás tett helyre valamit nála, ezek szerint szükséges volt, hogy kapjon a fejére~
Bár magamban vitattam meg a dolgot a kuncogásom biztosan hallotta, bár szóban nem is lett volna esélyem tárgyalni vele, ugyanis a Dunkellel való diskurálást is felfüggesztette és immáron  csak egymásra néztek és ezt követően, már csak a támadási parancsot hallottam Lydi szájából.
Nos ez a hirtelen váltás meglepett, de nem volt időm arra, hogy túlzottan elkalandozzak, hisz velem szembe támad a pöttöm párduc. Védekezésbe kezdtem, mikor a hátam mögé került és rögtön ugrott is felém karmait kiengedve mancsából. Még időben sikerült félre lépnem a támadás elől, de a ruhám még így is kárt szenvedett, ugyanis a kis macsek elég szép lyukat karmolt az uniformisom ujjára. Tényleg nem vártam ilyen hirtelen váltást, de végül is így közelebb kerülünk a célunkhoz. Miután csalódottan földet ért a kis mazsola  szóra nyitottam a számat.
-Nézzenek oda a végén még tartanom kellesz tőletek. (jegyeztem meg kissé gúnyosan)
-Szépen haladtok, úgy tűnik már kissé jobb az összhang is kettőtök között. Már majdnem megirigyeltelek titeket, de sajna ez az idomárosdi nem nekem való.
Kis szünetet hagyva folytattam a beszédet.
-Nah még szórakozzunk kicsit, ha már tényleg úgy gondolom, hogy ért valamit ez a úgymond „csata” akkor végeztünk is. Befejezés kép arra gondoltam használhatnánk a speciális képességeink, hogy lássuk egymás ütő kártyáit, na meg későbbiek során még jól jöhet, hogy ismerjük egymás erejét.
-Viszont, ha már így szóba került mégis milyen típusú ez a támadásod?  Cserébe majd én is elmondom, hogy az enyém milyen.
- De nem gondold azt, hogy ennyi volt, csak ez most jutott eszembe és magamat ismerve, mikor aktuális lenne, már nem emlékeznék rá.
Tétlenül állok egy helyben, most nem indítok támadást, inkább megvárom, hogy mit válaszol Lydia.

(Mi még, hogy szórakozni lehet egy kicsit más az észjárása, mint nekem, de ez a kijelenté már fúúúúh.) Gondoltam magamban. De szóval a különleges képességem érdekli. Rendben mesélek neki a zavarodott sikolyról. Remélem, közbe nem felejti el, hogy azt mondta mesél a saját különleges támadásáról, mert engem is érdekel az övé. Már épp mondani akartam a támadásomról valamit amikor Dunkel megszakított.
-Mama biztos jó ötlet elmondani neki a képességedet?
-Nyugi kincsem nem lesz belőle semmi gond.
Mondtam és el is kezdtem mesélni a támadásomról:
-Az én támadásom bénító típusú. A támadásom neve pedig Zavarodott Sikoly. A támadásom lényeg pedig: legyengül az ellenfél védekezése 20%-kal és ez által nő a sebzés 20%-kal.
Remélem elégedett a válaszommal és megmondja a saját képességét. Vajon egy harcművésznek milyen képességei lehetnek? Gondoltam magamban. (Hmmm) Licht eléggé más, mint a többi lány lehet valami fiús képessége is mondjuk, mindjárt megtudom, ha még nem felejtette el. (Hmmmmmmm) Úgy látom, épp felemészti, magában az információt lehet, hogy bénának tart, mert csak bénító a képességem. De mindegy is nem lényeg ki mit gondol, a képességeim miatt hisz ez senkit nem érdekel, nekem tetszik ez a képesség és kész. Dunkel hirtelen dühös és eléggé határozott hangon szolt hozzá Lichtihez:
-A Mamám elmondta a képességét most mond meg a tiedet!
-Na de Dunkel legyél kedvesebb mikor Lichtel beszélsz nem illik ilyen hangon beszélni.
Ajaj Dunkel ezek szerint mérges remélem Licht nem haragszik meg rá.
-De egyébként tényleg elmondhatnád a képességed, ha már én elmondtam az enyémet.
Mondtam olyan hangon, mint egy gyerek egy új felnőtt ismerősnek Pl.: egy új tanár.

Eléggé meglepte az ötletem, sőt a pöttöm párducnak nem tetszett a dolog. Lydia elég részletesen kifejtette a képességét, nekem annyi is megfelelt volna, hogy bénító és zavaró hatása van, na mind egy most én jövök, nem bújhatok ki a dolog alól, még a végén felfal Dunkel, elég harcias formába váltott.
-Nocsak kissé egyezőek a képességeink, bár igaz az enyémhez egy Bestia szellem is társul, aki üvöltésével gerjeszt hanghullámokat, így megzavarva az ellenfelet. Röviden asszem ennyi lenne, majd a végén meglátod, hogy is működik pontosan. (mosolygok Lydire)
Ezt befejezve, próbáltam békíteni a kis mazsolát és a gazdája tudtára hozni, hogy nem túlzottan zavar a kedvence viselkedése.
-Nyugalom Dunki, nem szokásom megszegni a szavam vagy hazudni.
-Lydi úgy vélem eléggé megbátorodott a kis pet, de ezzel semmi probléma sincs, végül is az a dolga, hogy vigyázzon a gazdájára.
Kissé kezdett hűvösödni és a szél is elkezdett fújni, ezt követően már csak a levelekkel való játékát lehetett látni. Az idő lehűlése kissé elálmosított, talán ez a kis játszadozás is kivett egy kicsit belőlem, közeledünk a vége felé. Nem volt más mondandóm, úgyhogy már folytatódhat is a mérkőzés. ~Most én támadok, mivel az előbbi köröm elbeszélgettem hagynom kéne, hogy Lydi támadjon, talán jobb lenne úgy, hisz még ügyesedhet kicsit.~ Felnéztem az égre csupán néhány madár repkedett felettünk, egyébként a szokásos szürke őszi égbolt pihen felettünk, majd az előttem álló párosra néztem és újból jártatni kezdtem a számat.
-Nos, akkor azt hiszem mivel én elbeszéltem a köröm, most ti jöttök, szóval támadhattok, én készen állok.
Majd kissé álmos mozgással felvettem a megfelelő pozíciót és vártam a küzdőfeleim támadását.

Nem akaródzott folytatni az úgymond „párbajt” a kishölgy, bár megértem nem túlzottan jó köröket róttunk le, sőt inkább kissé borzalmas vissza nézve, inkább volt ez pipiskedés mint harc, de igaz is nem annak szántam csak egy kis gyakorlásnak, végül is mindegy, ha bármi hasznára válik ebből Lydinek akkor már megérte. ~Nos, ha már a végét érzik talán le kéne zárni már ezt gyakorló kört, bár nem hinném, hogy nagy segítség lettem volna számukra, hisz én is csak a nagyon alap dolgokat tudom még, na meg néhány dolgot ami lényegesebb, de az sem sok.~ Fogtam a fejem, miközben kisilabizáltam magamba, hogy nem vagyok a legjobb tanár, majd ezek után a velem szemben álló pároshoz szóltam.
-Szóval, mindketten bénító képességgel vagy inkább zavaróval rendelkezünk, nem hinném, hogy egymáson kéne kipróbálnunk, bár igaz én vetettem fel az ötlete, de belegondolva nem lehet kellemes érzés megtapasztalni a bőrünkön. Mit gondolsz? Ha vállalod a dolgot akkor benne vagyok, hisz én vagyok a felbujtó.
Majd a kaszám a hátamra tettem, hisz nem tervezünk már egymásra támadni, így nincs szükség arra, hogy készenlétben legyek. Vettem egy nagy levegőt, közben figyeltem a szél játékát a levelekkel, majd oda mentem Lydiához és megálltam előtte.
-Ha már úgy is befejezni készülünk ezt az egészet, akkor elmehetnénk valahova meginni vagy épp bekapni valamit aztán még ott beszélgethetünk kicsit. Na meg persze mondtam valami olyasmit is az egész elején, hogy bekerülhetsz a Crazy Cemetery tagjai közé is, szóval még az is hátra van.
Majd a közelben kifigyeltem egy kényelmesnek tűnő szikla vagy kő darabot, oda léptem hozzá és ráülök, közben várakozok a kis páros reakciójára és válaszára a dolgokról.

Ne folytassuk tovább, bár kissé kérdéses, hogy mit hisz nem volt itt semmi különösebb dolog, de végül is én bíztam rá a döntést és ha abba akarja hagyni akkor legyen, nincs értelme erőltetni a dolgot. A kis párduc mondatát is elcsíptem, mi szerint nem tudnék egy helyet ahol beszélgethetünk még, de még is ha nem tudnék akkor nem mondanám, hogy üljünk be valahova. Nagy lendülettel felpattantam a kőről amin ücsörögtem és egyből szóra is nyitottam a számat.
-Nyugalom, én tudok egy jó helyet ahova mehetnénk és garantálom, hogy nem fogunk ott fázni.
Oda léptem Lydiához és Dunkelhez, megsimogattam a kis petet majd választ is adtam a lányka kérdésére.
-Persze innentől sima ügy, hisz ezért kezdtünk bele ebbe az egészbe. Bár én még mindig nem vagyok biztos abban, hogy tisztában lennél a céhvel kapcsolatos dolgokról, de mindent megtudunk majd beszélni miközben falatozunk valahol.
Majd felnyitottam a játékos menümet, megnyitottam a céh panelt és felírtam a tagok közé, pontosabban váró listára írtam, hogy a céh vezér lássa, hogy új taggal bővült a céh.
-Nah tessék, innentől nem sok és már teljes jogú tag leszel, remélem elégedett vagy és azt is, hogy most már nyugodt a lelki világod. Akkor asszem ennyi indulhatunk is.
Nyújtóztam egyet, majd kikaptam Dunkelt Lydi karjai közül és megindultam a fogadó felé, ahol majd beszélgetünk egy jót és válaszolok az esetleges kérdéseire a céhvel kapcsolatban. A kis párduc kissé félénken próbál szabadulni tőlem és visszamenni a gazdájához, de nem engedem neki, valahogy most cicázni támadt kedvem így nem engedek a gyenge ellenkezésének, majd mikor megérkeztünk a fogadóba elengedem és vissza mehet a gazdihoz.

Itt folytatjuk!

//Innentől Lydia a Crazy Cemetery céh tagja, az ip egyezés azért van mert a húgom karaktere és fejébe vette, hogy ehhez a céhez jön, ha már én is ebben vagyok, sajna nem lehet vele vitatkozni. Szóval remélem nem probléma, hogy ip egyezésünk van. //