Lydia Einsberg

Név: Lydia Einsberg

Nem: Nő

Kaszt: Állatidomár

Kor: 17

Kinézet: 156 cm magas. Hosszú lila haja van, kiengedve hordja, a hájából egy tincs össze van fonva egy piros szalaggal. Kék szemei vannak. Legtöbbször egy fekete egybe részes ruhát visel, ehhez illő fekete hosszú szárú csizmát és fehér combfixet visel, és kiegészítőként szintén szereléshez illő nyakbavaló amin egy kék medál díszeleg.

Jellem: Eléggé hóbortos, szeleburdi és szétszórt. Kedves, megértő, de ugyanakkor makacs és önfejű. Igyekszik kerülni a fölösleges vitákat, de ha valamiért oda kell tennie magát nem rest felemelni a hangját. Ha valami nem a kedvére való, vagy nem úgy alakul valami ahogy ő akarta, elfogadja a tényállást, de hajlamos duzzogni a dolgokon. Heves vérmérsékletű, hamar kilehet hozni a sodrából. Nem valami jó az érzelmei elrejtésében szinte azonnal látszik rajta, hogy mi baja van.

Képességek:
Nincs támadó képessége a sebzést a petjére bízza ő csak a háttérből támogatja, megnöveli a támadó erejét vagy épp az ellenfelet zavarja meg, akadályozza meg a védekezésben, támadásban ( ezek a képességek egyaránt segítenek partnerének is).

Élettörténet:
Ez a történet nem túl izgalmas, esemény dús vagy bármi ami jó lenne, helyette inkább egyhangú, hétköznapi és unalmas. Ez egy kis faluban élő lány története, aki szabadulni próbált ebből az unalmas és egyhangú életből.
Lydia Einsberg egy meleg nyári napon született, egy kis faluban, ahol béke és nyugalom uralkodott. Édesapja barkács, maga készített bútorokat, fa eszközöket rendelésre, vagy megjavította az eltört bútorokat, eszközöket ha arra kérték.  Édesanyja kutyatenyésztéssel és azok taníttatásával foglalkozott, ugyanis vakvezető kutyáknak képezte ki őket. Lydia sokat segített édesanyjának a munkában, míg kisebb volt az etetésükkel, itatásukkal és takarításukkal foglalkozott, majd mikor már betöltötte a 10-et már a tanításukban is segédkezhetett. Iskolába is a faluba járt, bár nem voltak nagy létszámúak az osztályok, de pont ez volt a varázsa. Kisiskolásként még egész élvezte a falusi életet, de mikor bekerült a helyi gimibe, már nagyon unta és utálta azt a nyugodt kis falut ahol élt. Még kisiskolás ként megtanult varrni a szomszéd nénitől, így magának varrta meg a ruháit, amik elég egyediek voltak és kitűntek a falusiak hétköznapi ruhái közül. Sokat hallotta az emberektől, hogy furcsán öltözködik, minek öltözik ilyen feltűnő ruhákba, mért ennyire más mint a többiek. Többnyire emiatt is utálta annyira a falut, hisz megvoltak a megszokott hagyományok szokások és ehhez szörnyen makacsul ragaszkodtak is nem voltak nyitottak az új dolgokra, ötletekre és ennek tetejébe ha mégis akadt egy formabontó a faluban akkor persze erről beszélt mindenki. Lydia már szörnyen unta ezeket az embereket, ezért igyekezett minél jobban tanulni, hogy egy jó főiskolára mehessen tovább valamelyik nagyvárosban. De ez a cél olyan távolinak tűnt számára az egyhangú és szürke napok sokaságában.  A falutól körülbelül egy órányira volt egy város. Lydiának van ott egy úgymond törzshelye, egy kis cukrászda ahova, ha tud minden hétvégén elmegy. A cukrászda tulajdonosa egy nagyon kedves hölgy, mikor épp ő is ott van a cukrászdába hosszasan beszélgetnek szinte mindenről. Egyik nap épp a kedvenc csokis shakjét szürcsölgette, meghallott egy beszélgetést amiben valami   Nerve Gear nevezetű konzolról beszéltek és valami játékról, de azt már nem értette tisztán és egyébként sem illik hallgatózni. Épp befelyezte a shaket mikor betoppant a tulajdonos hölgy a cukrászdába. Mivel érdekelte ez a játék dolog megkérdezte a hölgyet, hogy hallott e már róla és ha igen akkor tud e valamit róla. A hölgy gondolkozott egy darabig majd azt mondta,hogy hallott már róla és eléggé nagy szenzáció mostanában. Ezeket kitárgyalva megkértem a hölgyet, hogy vegyen nekem egy konzolt és hozzá a játékot, majd kifizetem mikor , megyek érte a következő hétvégén. A hölgy rábólintott, én pedig hatalmas izgalommal mentem érte a hétvégén,megkapott mindent rendezte a számlát és rohant haza, hogy elkezdhesse a játékot. Amint hazaért bele is vetette magát a játékba. A kasztok közül az állatidomárt választott, mivel nagyon jól tud bánni a kutyákkal is, így nem okozhat nagy gondot egy pet irányítása a játékban. Amikor meghallotta,hogy nem lehet kilépni a játékból és a halál a valóságban is halál, nagyon megijedt, legszívesebben visszaforgatta volna az időt és sose szerezte volna be a játékot, aztán eszébe ötlött, hogy így legalább elszakadt unalmas mindennapjaitól és felfedezhet egy új ismeretlen világot, meglepetésére egy része  örült a dolognak, egy része pedig rettegett.
Mikor kezébe vette a sötétkék színű tojást, amin csillagokra hasonlító minták voltak, mintha kicsit megrázta volna, de nem érdekelte boldog volt, hogy legalább egy biztos partnere lesz ebben rémisztő játék világban.