Re: Sword and Phoenix

by **Shukaku** Hétf. Dec. 08 2014, 19:45

A kis csapat egyik sétájuk során bukkant a fogadóra, és most, ritka alkalmak egyikeként Shu határozott úgy, hogy betérnek. Na persze a bukkant nem teljesen helyes kifejezés volt, hiszen az idomár nagyon jól tudta, hogy ez az épület itt leledzik, csak éppen eddig nem tartotta fontosnak betérni ide. Most azonban, hogy már megvolt a konkrét életcélja a világban, mármint a sok életcél mellé most nagy nehezen bepasszírozott még egyet, így már igen csak hívogató volt a fogadó. Egyrészt azért, mert ha már a Sweet Dreams cukrászda cukrászától elkérte a receptkönyvét, hogy bővítse a tudását, akkor az sem maradhatott ki, hogy Aincrad legjobb chefjével is diskuráljon egy keveset. Na meg persze emellett azt is jól tudta, hogy a kezdő játékosok itt szállnak meg, hiszen olcsó a szoba is, az étel is, tehát ez a hely tökéletes volt arra, hogy a tulajjal megbeszélhesse, hadd tegyen ki egy kis szórólapot a Dojo-ról, hogy a kezdők már itt rábukkanjanak erre a nagyszerű lehetőségre. Persze az is eszébe jutott, hogy ír levelet Kayaba Bácsinak, és az admin biztos örülne neki, hogy ilyen lelkes, és mondjuk beletenné a Dojo leírását a kezdőknek egy rendszerüzenetként, amikor felébrednek, de a végén inkább elvetette az ötletet arra gondolván, hogy talán azok, akik neheztelnek Kayaba Bácsira, rigtig nem jönnének oda, mert azt hinnék, hogy csapda. Na persze a Kiképzőtisztet meg bőszen használják, és akkor sem gondolnak arra, hogy az is az admin ajándéka… de hát az emberek már csak ilyen hálátlanok. Mindenesetre amikor mindennel végzett, akkor leült Timidussal egy kicsit eszegetni. A sárkány természetesen most is mellette volt, és azt is ő szúrta ki, hogy a szemben ülő fiú régóta figyeli őket, és erről egy halk csipogással figyelmeztette is a társát. Shu csak felkapta a fejét, kicsit elpirult, majd szembe nézettt csodálójával.
-Izé… elnézést… segíthetünk valamiben?

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 06:39

/Marluna/

-Ma van a nagy nap, Timidus. Felkészültél a találkozóra?
-Felesleges.
-Felesleges felkészülni? Mi történt veled Timidus? Beteg vagy? Te mindig mindenre fel szoktál készülni.
-Pont ezen oknál fogva felesleges Marlunára külön felkészülni. Nincs bővebb információnk róla, kizárólag az indikátorszínét ismerjük, illetve a Cearsoval való jó kapcsolatát.
-Ééértem… izé… nem, nem értem…
-Ismeretanyag hiányában a veszélyességi fokozata nem haladja meg túlságosan bármely más túránkon fennálló veszélyt, az általános veszélyekre pedig mindig fel vagyok készülve.
-Áhámm! Így már mindent értek Timi! Akkor küldhetem a levelet neki, hogy hol talizzunk?
-Küldd.
És Shu már pötyögte is a levelet, és nagyon remélte, hogy jól fog alakulni az összejövetel, na meg persze azt is, hogy a vöri nem gondolja meg magát, nem kutogatott utána, és nem ijed meg attól, hogy ha valami rosszat hall a kis csapatról. Az összes kezdő játékos kedvelte Shuékat, legalább is a kislány így tudta, vagy szerette így tudni, ám az öreg irigy kutyákkal baj volt, és ha véletlenül tőlük informálódna a partnerük, azzal igencsak sok téves következtetést vonhatna le. De az idomár remélte, hogy ha ők nem lesznek előítéletesek, akkor majd a másik sem. Jó tett helyébe jót várj. Az üzenetet már tízkor elküldte, hogy felkészülhessenek. Nem akarta sem az időintervallum elejére, sem a végére tolni.

Kód:: Kedves Marluna! Találkozzunk délben a Sword and Phoenix fogadójában. Üdvözlettel: Shu és Timidus

Majd amikor eljött az időpont, akkor szépen bekapcsolta a Cearso által mutatott mágikus trükköt, és követte a térképen látott pontot, még akkor is, ha esetleg Marluna nem a megbeszélt helyen tartózkodott. Remélte, hogy Cear mesélt róluk eleget ahhoz, hogy felismerje őket, mert nem akart egy szegény piroshoz odamenni azzal, hogy ha vörös, akkor biztos ő Marluna, épületeken belül pedig annyira már nem jelzett centiméterre pontosan a térkép…

by **Cearso** Szer. Jan. 07 2015, 08:26

/Marluna szemszög/

Egyáltalán mért kellett nekem elfogadni? Csak mert jóban van az amnéziás sráccal, az még nem jelenti azt, hogy mindenkivel jóban tudna lenni. Na mindegy. Jobb dolgom egyébkét se lett volna. A kihívók mindig csak unalmas fejtörőkkel traktálnának ma is. Ezért elintéztem, hogy ma ne legyen semmi dolgom, és vártam, hogy megérkezzen, aki ezt a találkát kérte.
A levelen egy kicsit meglepődtem. Ahogy nézem, nem bízzik meg bennem annyira, hogy erre a helyre jöjjön. Talán jobb is ez így. Nagyjából fél óráig tartott, amíg összeszedtem mindent, amire szükségem lehet. Majd egy újabb fél óra, amíg előkészítettem az új szobát. Amint ezzel végeztem felkarcoltam a szoba ajtajára a nevemet.
Mikor elérkezett az idő, a kislány a trükkel annyit tudott elolvasni, hogy első emelet. /a képesség nincs hatással a térképre/ Majd ha feljött a megadott szintre, az egyik ajtón a saját nevét olvashatta le a képességemnek hála.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 13:45

Hiába jelentek meg a betűk, hiába álltak össze valamiféle szóvá, Shu mégis úgy döntött, hogy egyszerűbb, ha valami ismert helyen találkoznak. Az a hely, ahol viszont Marluna tartózkodott, nemhogy nem volt ismert, Shunak egyenesen fogalma sem volt arról, hogy hol is van. Meg egyébként is, a Sword and Phoenixben Shu már járt eleget, tudta, hogy ott finom ételeket adnak, hogy az italok is nagyon finomak, szóval már ki is kért valami rágcsát, hogy ha Marluna feltűnik, akkor ne kelljen ilyesmi nélkül csevegniük. Ám Marluna nem tűnt fel, szóval Shu újra beírta a nevét, és ekkor már az is kiderült, hogy az első emeleten tartózkodik, azaz nincs kedve lejönni a többiek közé, pedig nem is lézengtek olyan sokan itt hétköznap, méghozzá a nap közepén. Mit volt mit tenni, Shu rávette Timidust egy kis győzködés árán, hogy a privát szoba sem annyira veszélyes, hiszen a besúgóhoz is így kellett bejutni, ráadásul ott őr is volt. Szóval kértek egy tálcát, rápakolták a sütit, a rágcsát a teákat és az üdítőt, és hála az akrobatika jártasságnak, nem kilögybölve semmit, elindultak a lépcsőn felfele. Lassan járták végig a szobákat, remélve, hogy valamelyik ajtón csak lesz valami jelzés, mondjuk egy ne zavarj tábla, amin a felirat, ha a közelébe érnek, akkor Marlunára változik, vagy valami hasonló. Hát… lényegében hasonló volt az is, és nem jelenthetett mást, így hát halkan kopogott hármat, majd Timidus lenyomta a kilincset, mivel Shunak teli volt a keze, és ha kinyílt az ajtó, akkor beléptek a szobába.
-Szia… hoztunk egy kis rágcsát… gondoltam jobb lesz úgy beszélgetni.

by **Cearso** Szer. Jan. 07 2015, 14:30

Nem érkezett válasz odabentről a kopogásra, de az ajtó készségesen kinyílt, és mikor beléptetek a következőt láthatjátok. Egy kis asztalka telepakolva Hangrögzítő kristályokkal, ha esetleg meg szoktad különböztetni a gyártott kristályaidat, ezek némelyikén is felfedezheted azt a jelölést. Az asztal mögött a földön pedig egy alak teljes egészében vörös ruhába öltözve ül, az arcát egy vörös csuklyával, és vörös maszkkal takarta el. De láthatóan rátok várt.

A köszönés után elhasználok néhányat az asztalon heverő kristályokból.
-Üdv! Ha különösebben nem zavar, Nem fedném fel a kilétemet. Bármi megtörténhet.
Az elhasznált kristályok elpixelezödnek, majd pár másodperccel később megjelentek ott, ahol el lettek használva.
Miután étellel próbál meg kínálni a kislány, félresöprök néhány kristályt, hogy helyet csináljak a tálcának, amit magával hozott, és ha nem teszi le, akkor átnyúlok az asztal fölött, és én teszem le a kristályok közé a tálcát. Illetve jelzem, hogy ők is nyugodtan foglaljanak helyet.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 14:54

Ha nem, hát nem, senkire nem lehet rákényszeríteni az udvariasságot, meg egyébként is, teljesen logikus, hogy ha Marluna rejtőzni szeretne, akkor nem fog minden kopogásra kiszólni, és jelezni, hogy ő bizony ott van. Akik be akarnak menni, és jelen esetben ezek az akik Shukaku és Timidus, azok úgyis bemennek, hiszen az ajtó nyílván úgy van megcsinálva, és beállítva, hogy csak a szoba tulajdonosának, és még rajta kívül azoknak nyíljon ki, akiknek a bérlő megengedi. Na és mivel a bérlő, azaz Marluna Shukakuval és Timidussal akart találkozni, így vélhetően nekik beállította. És igen, az ajtó ki is nyílt, még a sejtelmes nyikorgás is elmaradt, ám a látvány, ami fogadta a kis párost, igencsak mosolyt csalt a lány arcára. Még soha egyetlen vöröst sem látott, aki így takargatta volna magát. A kristályos bemutatóra még egy kis kuncogást is kap, és miután letette a tálcát elé, még egy kis tapsot is, persze csak szolidan, olyan golfos feelingel, de egyáltalán nem gúnyolódva.
-Jujj, ugye ezt nem gondoltad komolyan? Semmi szükség ilyen butaságokra. Na várj…
Mielőtt leülnének, Shu szépen kifogatja a zsebeit, és az egyetlen benne lévő Hazatérés Kristályt jól láthatóan felemeli.
-Ennyi. A szoknyámat nem emelem fel, ha nem baj, de hidd el, hogy nem akarunk téged sem lehallgatni, sem lefényképezni, sem semmi ilyesmit. A Fotókristályokat egyébként is az állatokra tartogatom, nem rád. Még a végén Ren elvenné… szóóóóval… beszélgethetünk rendesen? Tőlünk nem kell félned, meg egyébként is védett területen vagyunk, meg Cearso barátja vagy, szóval… nem kéne elhasználnod a kristályaidat ilyen butaságokra, mert ellenünk erre semmi szükség. Segíteni szeretnénk neked.
-Te vagy eddig az egyetlen vörös indikátoros, akit ismerek, aki rejtőzködni akar. Miért?

by **Cearso** Szer. Jan. 07 2015, 19:08

Bármi megtörténhet
használom el ismét az előző Kristályt, ami újra összeáll a kezemben.
De ezentúl a saját hangomon beszélek:
-Az lenne a pazarlás, ha egyáltalán nem használnám ezeket a kristályokat, ha már sikerült őket megszereznem.

-Nem tudom. Talán mert a többiek jobban rejtőzködnek? És ne mondd, hogy ismersz, amíg alig valamit tudsz rólam.
Felállok az asztaltól, és az ablak fele fordulok.
-Ugyan milyen segítséget várjak tőletek? Shu és Timidus? Tőletek, akik az élre törtettek az arénában. Tőletek, akik a kijutás ellen küzdtök. Akik börtönbe zártatok egy vörös játékost, mert nem tetszett nektek a képe. Akiknek egy kegyetlen céhbe való csatlakozása azt érte el, hogy egy másik tovább hanyatlott. Tőletek, akik a cél érdekében szövetkeztetek egy olyannal, aki minden indok alázza azokat, akiknek ez van a feje fölött.
szembefordultam a vendégeimmel.
-Persze nem csak rossz pletykák keringenek rólatok. Te Shu például mindenkihez nagyon kedves vagy, és szívesen segítesz a rászorulóknak. Illetve nagyon jól értesz az állatokhoz. Te pedig Timidus nagyon meggyőző tudsz lenni és remek stratéga lennél, lefogadom, hogyha valaki szabotálná a boss-harcokat, a te kezed, pardon, a mancsod biztos benne lenne a dologban.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 19:33

Shu először tovább mosolyog, és a kristály újra felhasználására csak még nagyobb lesz a mosolya.
-Ha képességgel tudod sokszorosítani, az jó dolog, ha viszont csak fejlesztetted őket, akkor feleslegesen pazarolod ránk. Nem mintha ne készítenék neked szívesen akár ingyen is, ha van rá nyersanyagom, de akkor sem kell elpazarolni ránk.
A felsorolásra csak pislog egy keveset, majd amikor Marluna a végére ér, újra kuncogni kezd. Egy pillantást vet Timidusra, mivel látja, hogy a sárkány is szólni kíván, úgyhogy addig kicsit összeszedi magát.
-Nem rejtőzködnek. Ott vannak az utcákon, ott vannak a céhekben és ott vannak a fronton is. Az emberek többségét nem érdekli, hogy gyilkos vagy. Az ismertet pedig úgy használtam, mint megismerkedni vele. Nem tehetek arról, hogy az emberi szókincs ilyen silány a sárkányokéhoz képest.
-Timidus! Na szóóóóval! Cear mondta, hogy ügyesen bűvészkedsz, és ez a szavalás is nagyon szép volt. Tényleg nagyon… izé…
-Hatásos.
-Igen! Ezt a szót kerestem.
Közben ő is lecsüccsent, a sárkány pedig mellé, és eszegetni kezdtek.
-Köszönjük szépen a sok dicséretet, kedves tőled, meg az is, hogy ennyi energiát fektettél abba, hogy utánunk kutakodj… de remélem nem fizettél ezekért az információkért, mert eléggé butaság jó pár része. Az Arénában elől vagyunk, ez igaz, de ez Timidus érdeme, pont azért, amit mondtál. De nem kell túldicsérni, mert elbízza magát. Még jó sokan le tudnak minket győzni. Az is igaz, hogy szívesen segítek, de én sem vagyok mindenkivel kedves, csak azzal, aki megérdemli, vagy nem érdemli meg, hogy ne legyek vele kedves. Például veled kedves vagyok. Vagyis… igyekszem. Remélem ízlik a süti. ^^
Itt harap egyet, majd folytatja a nagy monológ másik felével. Ő is igyekszik olyan hatásosan előadni, mint amiképpen Marluna tette, meg ahogyan a filmekben látta. Tehát mivel is kezdődhetne mással a mondat, minthogy…
-De! Mi nem küzdünk a kijutás ellen. Először is Timidusnak nem is lenne hova kijutnia, én meg nem akarok kijutni. Nem zártunk börtönbe még senkit, egyszer volt a kezembe Börtön Kristály, de azt is csak elküldtem valakinek. Éééés, ha lenne is ilyen kristály most nálam, akkor sem zárnék senkit börtönbe azért, mert nem tetszik a képe. A a Youngra gondolsz, akkor onnan azért léptünk ki, mert egy nagyon jó barátunk meghalt, és az egész céhház rájuk emlékeztetett… az Artes pedig nem kegyetlen, igazából nem is nagyon csinálnak semmit a frontharcon kívül. Az egyetlen aki csinál, az Jun, de ő minden, csak nem kegyetlen. Éééés… a cél érdekében, meg ha jól gondolom a Ren-es eset lenne, de arról meg kérdezd meg Cearsot. Nem tudtuk, hogy Ren ilyen… mocsok… és azóta nem is álltunk az oldalán soha.
-A frontot pedig jelenleg nem kívánom szabotálni. Szabotálják ők magukat eléggé, nem kell hozzá asszisztálnom.

by **Cearso** Szer. Jan. 07 2015, 21:10

-Mert ők fel merték vállalni, amit tettek. Szerinted hányan vannak, akik úgy éreznek, mint én?
Kiáltok rá a sárkányra.
-Nem kell nekem informátor. És a pletykáknak általában az a jellegzetessége, hogy csak részben fedik az igazságot. És így most tőled ingyen megtudtam, amiért másoknak egy vagyont kellett volna fizetni.
Végül én is leültem, és elvettem egy sütit, majd a számhoz emeltem. Csak ezután jöttem rá, hogy maszk van az arcomon.
Egy halk nevetést ejtek, ahogy nevetek saját magamon, majd leveszem a maszkom, és hátrahajtom a csuklyám ezzel megmutatva az arcom
-Eddig csak pár ember érte el, hogy megmutassam az arcom. Persze eddig nem sokan próbálták kedvességgel levarázsolni.
-Most még, de ha összerázzák magukat, akkor szinte semmi se állíthatja majd meg őket.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 21:29

Timidus mindössze egy félredöntött bal füllel reagál Marluna megemelt hangerejére, ám Shun látszik, hogy hátrahőköl, és megijed a kiáltástól. Pedig Timidus most kivételesen nem is mondott semmi bántót… legalább is… persze, így már érti Shu is, hogy mi volt a baj, hogy Marluna a bűnbánás miatt érzi rosszul magát.
-Ne haragudj rá kérlek… ő nem ismeri ezt az érzést. A bűnbánatot. Vagy… vagy azt, hogy nem szeretnéd felvállalni… vagy… nem mered.
-Nem tudom hányak vannak, ezért fejtettem ki úgy, hogy azok közül, akikkel már találkoztam. Nem állt szándékomban megsérteni téged.
-Látod? Nem akart ő rosszat, csak sajnos eddig vagy olyanokat láttunk, akik véletlenül öltek, vagy azt hitték, hogy csak játék, vagy rákényszerítették őket… és ki tudtak állni mindenki elé… őket szeretik is, vannak barátaik, meg minden… és vannak azok, akik büszkék rá… és folytatják… és majdhogynem senki nem akarja őket megállítani…
-Ezért is kerestünk fel téged. Figyelmeztetni szeretnénk a veszélyre.
-Igen. Van egy… egy harcos. Az a neve, hogy Ayse. Nem magas szintű, kiképzőtisztes lehet. Vadászik a pirosakra, és nem csak a gonosz gyilkosokra. Mindenkire. Láttuk, hogy megölt valakit, és még csak… szerinte erre a világra nem vonatkoznak a kinti világ szabályai, és mivel az ő indikátora zöld maradt, így nem tett semmi rosszat. Csak… csak vigyázz magadra… Cearsonak és Shakannak is fontos vagy… amit pedig most megtudtál, azt meg is kérdezhetted volna. Ennyit mindenkinek elmondok, aki érdeklődik.
A maszk levételébe és a dicséretbe eléggé belepirul, ám az összekapásra csak csóválja a fejét.
-Nem hiszem. Egyre lassabban haladnak a szintekkel. Egyre kevésbé érdekli őket, hogy kik halnak meg… még akkor sem, ha frontharcosok… és egyre inkább azzal vannak elfoglalva, hogy idebent egyre több és több mindent szerezzenek… eddig sem foglalkoztak egymással, csak a fronttal… egy idő után szerintem azzal sem fognak majd, csak magukkal… kivéve páran… nem mindegyikük rossz ember...

by **Cearso** Csüt. Jan. 08 2015, 17:42

Veszek egy nagy lélegzetet. Nem akartam megijeszteni a kislányt
-Nem haragszom, de ha már ennek az érzésnek az értelmezésénél problémák merülnek fel, akkor a többi bennem kavargó érzést sem tudná felfogni. Én egyik csoporthoz sem tartozom, én élvezem amit csinálok, de nem vagyok rá büszke. Gyülölöm magam azért, amilyen vagyok.

Tartok egy levegővételnyi szünetet.
-Bárcsak úgy tudnék felejteni, mint...
Ezután intek is egyet a kezemmel, hogy ez most nem is lényeges információ.
-Szóval csak azért kerestetek fel, hogy figyelmeztessetek? Ez milyen aranyos. Az még véletlenül se játszott szerepet, hogy meg akartátok tudni, hogy mennyire jelentek veszélyt?
-A kinti világban se megy ez másként. Tolvajtól lopni, és gyilkost ölni nem bűn néhány embernek. Sőt, ha jól csinálja az ember, akkor még hősként is tekintenek rá. De köszönöm a figyelmeztetést, ezentúl jobban fogok rejtözködni.
-Ők mondták, hogy fontos vagyok a számukra? Esetleg elmesélték, hogy hogyan találkoztunk?
-Mindig lesznek olyanok, akik a kijutásért akarnak küzdeni. És ha valaki komolyan gondolja, akkor akár a többieket is meg tudja győzni az igazáról.
Kiket értesz rossz ember alatt?

by **Shukaku** Pént. Jan. 09 2015, 07:29

-Felfogni… nem tudom. Átérezni talán nem, de ha elmagyarázod neki, akkor biztosan megértené… valamennyire… Timidus egyáltalán nem buta, vagy… csak nem ember, és emiatt sokan félnek tőle. Az emberek buták, amiért nem is akarják megismerni.
Egy kicsit elhallgat, rámosolyog a barátjára, majd végigsimít a pet tollazatán.
-De… mi az amire nem vagy büszke? Mit is csinálsz te tulajdonképpen? Mi az, amit élvezel? És… miért kellene magad gyűlölni? Nem kell semmilyennek lenned… mindenki megváltozhat. Még nekem is sikerült. És… én sem tudok úgy felejteni, mint Cearso, pedig sok mindent tényleg nagyon jó lenne csak úgy elfelejteni, mintha csak kiesne a fejedből.
Itt Marluna láthatja, hogy egy pillanatra elkomorodik a tekintete, de egy keserű mosollyal palástolja, és úgy hallgatja tovább a másik beszédét, szép csöndben, nyugodtan.
-Nem csak azért. Gondoltuk… meg szeretnénk ismerni… ha már jóba vagy Cearsoval és Shakannal…
-És sohasem árt növelni a szövetségeseink számát.
-Hát… akkor Timidus még ezért is. De az szerintem is jó, ha az embernek sok jó ismerőse van. Tudod, hogy mi segíteni szeretnénk azoknak, akiknek szükségük van a segítségre. Nem tudom, hogy neked van-e, de ezzel a figyelmeztetéssel már segítettünk… gondolom… szeretünk segíteni.
Újabb mosoly, ezúttal azonban már teljesen őszinte.
-Nem vagy veszélyes.
Vág az idomár szavába a sárkány, amikor alány befejezi a mondatot, majd kis szünet után folytatja.
-Feltételezem, hogy félsz. Félsz, és ezért rejtőzködsz. Aki veszélyes, annak nincs oka rejtőzködni, mert nem tudják bántani. Kazuma, Suzume, Kuromajo. Ők veszélyesek. A világotok pedig annál szörnyűbb hely, minél többet tudok meg róla.
Shu egyetértően bólintott, még a száját sem húzta el a kijelentésre.
-Látszott rajtuk. És… nem, azt nem mondták el, de ha szeretnéd elmondani, akkor szívesen meghallgatjuk. A céhben pedig… nem rossz emberek… nem úgy rosszak… csak buták… nem gondolkodnak… vagy nem segítenek eleget… inkább… önzőek. Ez a jó szó.

by **Cearso** Pént. Jan. 09 2015, 11:49

-Ez nem olyan egyszerű. Ezért is nem szoktam törődni azzal, hogy a szolgák is megértsék.
- A piros indikátor nem elég, hogy rájöjj mit is csinálok tulajdonképp?
Kérdezem sejtelmesen.
-A szövetségem előfeltétele a kölcsönös bizalom.
Leteszem a kezem az asztalra.
-Én már bebizonyítottam, hogy bízok benned, mikor levettem a maszkot. Most rajtad a sor. Mondjuk ideadhatnád a kristályodat.
Csak azután válaszolok tovább, ha a kislány eldöntötte, hogy mit csinál a kristállyal.
-A feltételezésed hibás
Fordulok a sárkány felé.
-Azon a feltevésen alapul, hogy az emberek erejétől függ a veszélyességi szintjük. Aki nem elég erős, hogy szembenézzen másokkal, az mindig is félni fog, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne veszélyes.

by **Shukaku** Pént. Jan. 09 2015, 12:24

-Hé! Ezt most azonnal fejezd be, mert itt hagylak! Amilyen jól kezdődött ez az egész, annyira…
Shu szinte felugrik ültéből, és dühösen villantja a szemeit a lány felé, ám a düh mellett csalódottság is érződik mind a tekintetéből, mind a hangjából. Majd egy pillantást vet a sárkányra is, aki viszont még mindig nyugodtan ül Marlunával szemben, és a következő pillanatban már újra mosolyog, és egy kis kínos kuncogást is hallat.
-Izé… nem csapsz ám be! Tudtad, hogy nem szeretem, ha valaki így beszél Timidusról, és ezzel próbáltad… hát… fogalmam sincs, hogy mit próbáltál, de Cearso figyelmeztetett arra, hogy fifikás vagy, szóval nem fogok bedőlni a trükkjeidnek. Nem fogom felkapni a vizet, meg dühös lenni, ha provokálsz, és nem fogok semmit máshogy csinálni mint akárki mással. Majd meglátod.
Picit fészkelődött ültében, és addig, hogy összeszedje a gondolatait elropogtatott még egy sütit.
-Tudod jól, hogy Timidus nem szolga, hanem a barátom, és ugyanolyan lény mint én vagy te. Ha most elkezdesz ezen vitázni azért, hogy felhúzz, és elérd, hogy megtámadjalak, vagy valami, hogy bizonyítsd, hogy én is rosszat gondolok rólad a vörös indikátorod miatt, akkor nem fog sikerülni.
Kiöltötte a nyelvét a lányra, majd folytatta.
-A vörös indikátor nem jelent semmit. Lehetett véletlen is, kényszeríthettek is a gyilkosságra, lehetett olyan, hogy nem volt más választásod, vagy igazából bérgyilkos vagy, de csak azokat ölöd meg, akiket sehogy sem lehet megállítani a gyilkolásban, vagy fogalmam sincs. De most itt vagyunk, és ha szeretnéd, akkor elmesélheted te magad.
A kristály említésére egy kicsit megcsappan az önbizalma, de szerencsére Timidus kisegíti.
-A… melyik kristályt?
-Valószínűsítem, hogy a Hazatérés Kristályra gondolt. Talán igazad van Marluna. Talán tévedek. Majd figyelni fogok erre is. Köszönöm az információt. Shu, te pedig add át a hölgynek a kristályt a táskámból, ahogy kérte.
-De…
-Anatole szerint is fontos a bizalom, és Marlunának igaza van, most mi jövünk. Azonban átadni a kristályt nagy felelőtlenség lenne, de ha az megfelel, letesszük ide az asztalra magunk elé. Shu, vedd elő kérlek.
A kislány elhúzza ugyan a száját, de belenyúl a sárkány nyeregtáskájába, és felemeli a kristályt, maga elé tartva.
-Nem adjuk oda… csak ide leteszem…
-De még előtte még egy kérdés. Te veszélyes vagy ránk, Marluna?

by **Cearso** Pént. Jan. 09 2015, 13:40

A lány kirohanása érdekes fordulatot hozott a beszélgetésbe. Nem hittem volna, hogy valaki ennyire félreértheti amit mondok.
-Felőlem, gondolj amit szeretnél.
Vonom meg a vállam.
-De szeretnék feltenni Timidusnak két kérdést. Első kérdés:
Fordulok ismét a sárkány felé.
-Mi a feladatod? Második kérdés: Miért?
A kislány felsorolását figyelmesen hallgatom, és mindegyik tétel után intek egyet a fejemmel, hogy a lány miket ki nem tud találni. A bérgyilkos részre egy kicsit felhúzom a szemöldököm, de amikor befejezi, akkor ismét csak intenem kell a fejemmel.
-Nagyon aranyos kislány vagy, hogy mindenkiből a lehető legjobbat próbálod kinézni.De ha olyan lennék, mint akikről most beszéltél, akkor egyáltalán nem emésztene a bűntudat, hisz azok az emberek tényleg nem csináltak semmi rosszat. Amúgy a bérgyilkosos rész állt legközelebb a valósághoz. Persze erről ők ketten nem tudnak semmit, ezért ha megkérhetlek, ne is beszéljetek nekik.
-Persze. Egyelőre az is megteszi.
-Eddig még senki se keresett meg, aki el akart tenni titeket láb alól. És mivel Cenvil barátai vagytok, ezentúl nem is fogom elfogadni az erre szóló megbízásokat.

by **Shukaku** Pént. Jan. 09 2015, 14:06

Shu csak megvonja a vállát, és erősen igyekszik uralkodni magán annak érdekében, hogy valóban félvállról vegye Marluna szavait. Csak fel akarja húzni, csak próbára akarja tenni, hogy valóban bízhat-e benne. Shu ki fogja állni a próbát, ahogy kiállta Salazar néninél is, és kiállta majdnem az összes küldetésén, a kígyós eset kivételével. Igaz, ez most nem egy küldetés, de egy barátságot, vagy valami hasonlót nyerni… igazából ezt is veheti küldetésnek, csak éppenséggel ezért sem fogad el pénzt, mint annyi más küldetésen, amikor ingyen segített a falusiaknak. A Timidusnak feltett kérdésre elmosolyodik. Már akkor tudta, hogy ezeket a kérdéseket fogja feltenni, amikor csak említette. Már Alex is ezt kérdezte Timidustól, és neki sem sikerült bizonyítania vele semmit. A sárkány most sem mondott mást, mint akkor. Azonnal válaszolt, ahogy Marluna a mondata végére illesztette a pontot.
-A feladatom az idomár védelme. Azért védem, mert a közösen átélt események hatására saját szabad akaratomból úgy döntöttem, hogy megérdemli, hogy a védelmembe vegyem.
Shu csak mosolyog az orra alatt, majd bólint.
-Nézd meg az indikátorát Marluna. Ugyanúgy, ahogy a tiéd nem zöld, mint a legtöbb emberé, az övé sem sárga, mint a legtöbb peté. Nem azért van mellettem, mert kötelező. Bármikor itt hagyhatna, de nem teszi. Szóval nem, nincs igazad vele kapcsolatban.
A dicséretre kicsit elpirul. Ennyire megváltozott volna? Ennyire megváltoztatta volna a világ? Shu, aki mindenkitől félt, mindenkiben a rosszat látta, aki bántani akarja őt, teljesen a feje tetejére állt volna? És ez most jó vagy rossz? Mindenesetre a kristályt letette az asztalra, annak a jeleként, hogy még mindig nem tartja veszélyesnek a lányt, és még mindig nem akarja bántani.
-És… akkor mégis… hogyan lett vörös az indikátorod, és mit is csinálsz pontosan? Kikre vadászol és miért?
Továbbra is csak próbatételnek gondolta ezt az egészet. A lelkiismeret az igazi volt. Akkor kiabált, a düh pedig nem színészkedés. Aki pedig ennyire lelkiismeretes, az nem lehet hidegvérű gyilkos. Itt valami más van a háttérben, és Shu most már biztos volt abban, hogy segíteni akar neki.

by **Cearso** Pént. Jan. 09 2015, 22:55

A sárkány szavai gondolkodóba ejtettek. Logikusnak tűnik, amit mond. Annak tűnik.
-Mintha létezne szabad akarat. De nem fogok most egy sárkánnyal filozófiai vitát folytatni, ezért elfogadom az állításodat.
Elveszek egy újabb sütit a tálcáról, és elkezdem majszolni.
-Az indikátor színe lényegtelen, csak azt jelenti, hogy ő sem követi a szabályokat.
Figyelem ahogy leteszi a kristályt az asztalra, majd miután befejezte a mozdulatot, úgy teszek, mintha a kristály felé nyúlnék. Majd az utolsó pillanatban egy süti után nyúlok, közben nem veszem le a tekintetem a másik kettő arcáról.
Kislány! Sokkal jobban jársz, ha nem keveredsz bele jobban ezekbe a dolgokba.
-Megértem, hogy segíteni akarsz, de akkor is megtennéd, ha ez veszélybe sodorna téged?

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 07:17

Timidus ismételten bal fülének félrefordításával jelezte, hogy nem nagyon érti Marluna szavait, de mivel a lány ezután azt is közölte, hogy nem fog vele vitázni, így farkának kis legyintésével ő is jelezte, hogy ez esetben számára is lényegtelen, hogy Marluna hiszi-e az ő szabad akaratát, vagy sem, hiszen amíg ő tudta, hogy ő dönt, addig gondolhatott akárki akármit. Persze Shura vetett egy pillantást, hiszen őt bántani szokták a barátjával kapcsolatos ilyen kijelentések, de mivel a kislány továbbra is mosolygott, így jelenleg úgy tűnt nem kell megvédeni a sértő szavaktól. Shu volt a másik, aki szintén úgy döntött, hogy ő sem indít vitát arról, hogy mit is jelent az indikátorszín. Ő nagyon jól tudta, hogy melyik fajnak milyen a színezete, és abban is biztos volt, hogy ezzel a változással a sárkány különlegességét adta a tudtára Kayaba Bácsi. Mivel foglalkozott a petekkel, így ismerte azt, hogy hogyan vélekednek magukról. Timidus hasonlított ugyan mindannyiukra valamennyire, talán Vezérre leginkább, mégis nagyon is különbözött tőlük, ahogy persze a többi pet egymástól is. De ilyen indikátora egyiküknek sem volt. Amikor Marluna a kristály felé nyúlt, Shu erőt vett magán, és gyorsan összekulcsolta a kezeit a háta mögött, természetesen „feltűnésmentesen”. Most bizalomról van szó. Timidusnak persze nem kellett így uralkodnia magán, meg sem moccant, és továbbra is nyugodt tekintettel figyelte az eseményeket. Tudta jól, hogy az, hogy Marluna elveszi a Hazatérés Kristályt az idomártól, az közvetlen veszélyt jelentene az életére. De azt is tudta, hogy ezt Marluna is tudja. A feltett kérdésre Shu egy őszinte kis kuncogással válaszolt. Végre Marluna is viccelődni kezdett, megtörte a komoly légkört.
-Szerinted azzal, amit eddig csináltam, nem sodortam magam már elég veszélybe? Segítek. Szeretnék segíteni.

by **Cearso** Szomb. Jan. 10 2015, 12:17

Érdekes. Egyik kijelentésemet sem ellenezték. Nem hiszem, hogy egyetértenének velem, de úgy néz ki, ők sem akarnak feleslegesen vitatkozni. Talán mégsem olyan ostobák, mint amennyire elsőre gondoltam őket.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi játszhatott le bennük, amikor majdnem elvetem a kristályukat, de legalább a bizalom látszata megvolt.
Van egy olyan érzésem, hogy ez a beszélgetés már nem fog sokáig tartani, és mivel a Hangrögzítő kristályokra már amúgy sincs szükségem, szép lassan elkezdem azokat elpakolgatni az inventorymba. Közben válaszolok a lány kérdésére.
-Amíg el tudsz menekülni, addig nem vagy igazi veszélyben. Mit szólnál, ha a segítségedért cserébe egy olyan szervezettel kell szembenézned, aki elég befolyásosak ahhoz, hogy még a Hazatérés Kristályt is kijátsszák?
Szerencsére szó sincs ilyen dologról, de kíváncsi vagyok a lány véleményére és reakciójára is erről a dologról.
-Vagy esetleg arra is van tervetek, ha a Hazatérés Kristály esetleg valamiért nem működne? Vagy valaki összetöri azt? a kérdésemből tisztán kihallatszott a fájdalom, amiből nem nehéz rájönni, hogy velem is ez történt.-Ugye tudjátok milyen nehéz pótolni? Még a képességemmel se sikerül, mert nem használat után tört szét.

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 13:09

Shu egyre frusztráltabb lett Marluna szavainak hallatán. Úgy tűnt, mintha a lány nagyon félne attól, hogy bárkit közel engedjen magához. Fél attól, hogy ha valakivel barátkozik, akkor az a valaki hamarosan meghal. Ez a lány ugyanolyan volt mint Shu, csak éppenséggel neki nem változtatta vissza senki az indikátorát pirosról zöldre. Minél többet beszélt, annál inkább szimpatikus lett a kis idomárnak, és a végén szinte már korholta, persze csak szelíden.
-Jajj ne keress már folyton kifogásokat arról, hogy miért ne segítsek neked! Segítek és kész, ezt nem te döntöd el, hanem én. Meg persze Timidus.
Pillantott egyet a sárkányra, aki bólintott beleegyezésképpen.
-Ha pedig egy ilyen szervezettel kell szembenéznem, akkor majd szembenézek. De a Hazatérés Kristályt amúgy is csak a Játékmesterek tudják blokkolni, ők meg nem azért vannak, hogy megöljenek minket. Voltam már pár küldetésen, ahol blokkolták a kristályt, lezárták az üzenetküldést, vagy éppen blokkolták az egész menümet, sőt, egyszer-kétszer Timidus nélkül küldetéseztem, mert az volt a küldetés lényege. Ha ügyes vagy, akkor teljesíted, és ennyi. Nincs abban semmi veszély, csak játék az egész.
Amikor pedig feltette az összetörés kérdését, a kislányon olyan lágy, együtt érző, szinte anyai mosoly tükröződött, hogy Marluna nem tudta nem észrevenni. Ő azonban nem tudott mit mondani erre. Neki nem volt terve, az ilyenekre Timidusnak volt terve, és most is a sárkány cselekedett, méghozzá olyasmit, ami azután, hogy a kislánynak megesett Marlunán a szíve, már könnyeket is csalt a szemébe. Timidus a kristályra tette a mancsát, és közelebb tolta Marlunához.
-Tartsd meg. Most már értem, hogy miért bujkálsz, és miért félsz jobban, mint mások.
Shu ugyan nem értette, hogy Timidus mit miért csinál, de barátja gesztusa annyira meghatotta, hogy ő is bólintott.
-Igen. Neked adjuk… de most már vigyázz rá jobban, és ne keveredj többet bajba.

by **Cearso** Szomb. Jan. 10 2015, 15:43

-Egy szóval se mondtam, hogy ne segíts.
Mosolygok a lányra.
-Csak szeretem tudni mások véleményét is a dolgokról.
A kezembe vettem a felajánlott kristályt. Forgattam egy darabig a kezemben. Majd végül elhatározásra jutottam.
-Nagyon nagylelkű ajánlat, de nem fogadom el.
Felállok az asztaltól, és ismét hátat fordítok nekik.
-Elhiszem, hogy jó emberek vagytok.
Elkezdek nevetni. Persze megpróbálom nem sértőn csinálni. Persze amikor az embert kinevetik, akkor az mindig sértő szokott lenni.
-De nem hittem volna, hogy egy kis színjáték elég ahhoz, hogy a lehető legnagyobb veszélybe sodorjátok magatokat.
Lenyitom a menümet és előhorgászom a legmélyéről a kristály mását. És szembefordulva mutatom meg nekik a bizonyítékát a hibás döntésüknek.
-Szerencsétek, hogy Cenvil barátai vagytok, mert különben a szobát se tudnátok elhagyni a kristály segítsége nélkül.
Elteszem a saját kristályomat.
-Jól jegyezzétek meg. Ezt a kristályt soha, semmilyen körülmények közt nem szabad kiadnotok a kezetek közül. Főleg nem egy olyannak, aki nagyon jó szemfényvesztő. Pedig mintha azt mondtad volna, hogy figyelmeztettek titeket a veszélyre. Nos, remélem nem sétáltok bele többször egy ilyen csapdába. Már csak egy kérdés maradt: hogyan próbáljátok meg most visszaszerezni? Ha egyáltalán megpróbálkoztok vele.

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 16:00

-Nem tudunk véleményt alkotni addig, amíg nem mondasz el mindent.
-Igen. Odaadtuk a Hazatérés Kristályt, most már tessék elmondani, hogy mit is csinálsz valójában, mert különben morci leszek.
A kis idomár igyekszik teljesen komoly arcot vágni, de látszik rajta, hogy teljesen megenyhült, egyáltalán nem fél, és jól érzi magát. Olyan dolgok történtek ebben a pár percben, amik nagyon feldobták a napját. Nyugodtan megvárják, hogy Marluna kinevesse magát, sőt, Shu vele együtt nevet, de mivel nem érzi, hogy a másik rajta nevetne, nem nagyon tud felháborodni, vagy bármit is mondani, így ismét a sárkány szólal meg.
-Először is, nem vagyok ember. Ezt te ne felejtsd el soha. Másodszor pedig a feladatom az idomár védelme. Mérlegeltem a lehetőségeket, és a döntésem nem sodorta veszélybe az idomárt. Te pedig most vagy eljátszottad a bizalmunkat, vagy pedig ugyanúgy blöffölsz, ahogyan sokan teszik közületek, emberek közül, és az általad mutatott kristály pedig csak egy másolat…
-Ha pedig ide is adod, akkor ki is próbálom, hogy igazi-e. Ha igazi, akkor csak elcseréltük a kristályainkat, ha viszont nem, akkor hazudós vagy. Ami pedig nem szép dolog.
Öltötte rá Marlunára a nyelvét Shu, de továbbra sem mutatta volna, hogy feszengene, és a vörös csak a végtelen nyugalmat és magabiztosságot látta a szemében, és most teljesen valódit. Megbízott benne is, na meg persze Timidusban.
-Nem akarjuk visszaszerezni. Megmondtam, hogy neked adom, ha kéred, akkor nem kell visszaszereznünk, ha meg vissza akarod adni… akkor sem kell visszaszereznünk, mert akkor visszaadod magadtól. Mi csak jól járhatunk vele, mert segítünk valakinek. De... elmeséled végre, hogy mi miatt lettél vörös, meg, hogy mit is csinálsz?

by **Cearso** Vas. Jan. 11 2015, 12:39

-Bizalom? Sosem volt fontos számomra a bizalmatok. Soha nem is akartam tőletek semmit, ami miatt fontos lenne, hogy megbízzatok bennem. Végül is, ti akartátok, hogy a szövetségesetek legyek. Én eddig is megvoltam egyedül.
-Hogy hazudnék? nem teljesen mindegy? Ti így is úgy is jól jártok.
-Egyébként se lehet egyik világban sem megélni hazugságok nélkül. Vagy ti mindig az igazat mondjátok?
-Egyszerű, megöltem valakit, de nem szívesen beszélnék róla.
-Logikai játékokat készítek, amik gyakorta elég veszélyesek, de mivel nem vagyok eredeti játékmester, általában trükkökkel veszek rá másokat, hogy váljanak meg a Hazatérés Kristályuktól.

by **Shukaku** Vas. Jan. 11 2015, 12:59

Shu csak mosolygott és csóválta a fejét. Egyre jobban felvidította Marluna, mert ahhoz képest, hogy ő egy nagy gonosz vörös volt, amilyennek láttatni akarta magát, ahhoz képest rendkívül gyerekesen viselkedett. Neki nem fontos semmi, neki ne segítsen senki, és igazából ő majd megold mindent egyedül, és ez is csak egy trükk volt, amivel jól rászedte őket. Shu felállt azt asztalkától, és egy kicsit megigazgatta a ruháit.
-Hát jó, ha ilyen mufurc vagy, és nem akarsz barátkozni, akkor megyünk is. Bizti nem is esett jól neked, hogy itt voltunk, meg az, hogy beszélgettünk, mert neked ugye nem kellenek barátok, mert magányos farkas vagy. Úgyhogy nem is zavarunk tovább, úgysem akarsz tőlünk semmit.
Végig vidám volt, és szinte nevetve mondta el a korholó monológot, amit természetesen ironikusnak szánt, és ez hallatszott is belőle.
-Mi meg nem ajánlottunk szövetséget… vagyis nem tudom. Ha akarod, akkor lehet, de mi nem fogunk semmit kérni cserébe tőled, még azt sem, hogy meséld el a dolgaidat. Szeretnénk, ha elmesélnéd, de nem veszem vissza a kristályt, ha nem teszed. Azt azért kaptad, mert neked nincs, mi pedig segítünk azoknak, akiknek a gonoszok eltörték a Hazatérés Kristályát. És ha annyira nagyon tudni akarod, én is igyekszem nem füllenteni, Timidus pedig egyáltalán nem hazudik. Soha senkinek. Ez sem titok, ezt is sokan tudják.
A sárkány bólintott, majd társa intésére elindultak együtt az ajtó felé, majd amikor odaértek, akkor mindketten meghajoltak.
-Köszönjük szépen a beszélgetést. Egyébként a logikai játékokat mindketten nagyon szeretjük, úgyhogy majd szólhatnál, ha legközelebb is rendezel, mert szívesen részt vennénk rajta. A kristállyal pedig nem kellett trükközni, akkor is odaadtuk volna, ha csak elmondod, hogy neked nincs, és szépen megkérsz rá minket. Most már nem kell annyira bujkálnod, mert el tudsz menekülni vele. Lehetőleg erre vigyázz jobban mint a másikra. Szia!
Még egyszer mosolyogva intett egyet Marlunának, a sárkány pedig biccentett, majd ha nem marasztalta őket, akkor kiléptek az ajtón…

by **Arisu** Szomb. Ápr. 18 2015, 04:19

Saya onee-san

A történetem ott hagytam abba, hogy jól meg kell fontolnom, mit kezdek a birtokomban lévő értékkel. Hogyan hirdetem meg? Kinek a segítségét kérem az eladáshoz? Kérjek-e egyáltalán segítséget? Mennyit kérjek érte? Hogyan találkozzak a potenciális vevőkkel? Fontos kérdések voltak, és aludtam is rájuk egyet-kettőt, miközben azon voltam, hogy minél több információt felkutassak erről a fegyvertípusról és az eredetéről. Ez segített is eldönteni egyet s mást, így azt is, hogy nem fogadok fel magam mellé értékesítő asszisztenst. Egyrészt, mert nem tudtam, kiben bízhatnék meg, másrészt pedig azért, mert körvonalazódott a fejemben, hogy mit és mennyit szeretnék kérni.
A hirdetéseim is célzottak voltak, nem csak úgy szórólapoztam a vakvilágba, elvégre ha túlságosan magamra vonom a figyelmet, abból baj is lehetett volna. Nagyobb céhek, boltok felé igyekeztem eljuttatni a hírt, aztán vártam. És amíg vártam, addig azt is kitaláltam, hogy minden érdeklődővel külön-külön ülök le tárgyalni, és nem hagyom őket egymás jelenlétében licitálni. Nem csak közönséges árucikként tekintettem a fegyverre, szerettem volna azt is, ha jó kezekbe kerül.
Végül két levél futott be hozzám, ami kevesebb volt, mint amennyiben reménykedtem. Szerettem volna minél több ajánlat közül válogatni, a kettő nagyon szűk volt, nagy eséllyel arra, hogy nem felelnek meg maradéktalanul a feltételeknek. Igazság szerint én magam még sosem alkudtam igazán komoly dologról, csak láttam sokszor, ahogy a papa teszi. Görcsbe rándult a gyomrom. Vajon ő is mindig ilyen ideges és feszült?
Leültem egy asztalhoz a kiválasztott fogadóban. Elegáns hely volt, találtam olyan részt, ami el van kissé kerítve, és lehetővé teszi a diszkréciót. Állítólag finomat is főznek, bár azok után, amiket eddig kóstoltam, már rég elveszítettem a hitemet az itteni konyhában. A virtuális világ képtelen volt az ízek maradéktalan visszaadására, erre ilyen rövid idő alatt is rájöttem. A vevőjelöltemről csak annyit tudtam, hogy Sayának hívják, magamról pedig pontos személyleírást adtam, és úgy vártam rá. Doboltam az ujjaimmal az asztalon, keresztbe tett lábam folyamatosan járt, pedig igyekeztem odafigyelni rá, hogy ne tűnjek feszültnek. Egyszerűen nem ment.

by Ajánlott tartalom