Re: Sword and Phoenix

by **Thunder** Pént. Jan. 31 2014, 21:27

Chancery

Amint kiöntöttem a szívem Chancery-nek elragadtak a mélyem bennem lévő érzelmeim és könnybe lábadtak a szemeim. Nem tűnhetek most valami férfiasnak, de ezt már érett. Érett, hogy ki tudjam tárni a szívem másnak aki talán tud rajtam valamit segíteni és a jó és helyes út felé terelni. Ám nem gondolta, hogy ez a valaki egy régi párbaj ellenfelem lesz majd. Próbáltam leplezni a könnyeimet mely közben kicsit csodálkoztam is mennyire élethű ez a játék, hiszen éreztem ahogy orcámon lepereg és ahogy a föld felé érkezik lassan pixelekre bomlik. Szomorú és meglepett voltam egyszerre, bár nem az első alkalom mikor könnyeket hullatok valaki vagy valami miatt. Így igaz ez már máskor megesett velem mégis olyan furcsa ebbe a digitális világban milyen élethűen hatnak a dolgok az ember érzékszerveire. Amint végeztem és elmondtam mindent egy fehér zsebkendőt pillantottam meg magam előtt melyet Chancery tartott. Elvettem hát és letöröltem könnyeimet.
- Sajnálom hogy ezt látnod kellett. - mondtam miközben az utolsó cseppeket törölgettem magamról és hallgattam miket mond nekem ez a leányzó.
- Tudod soha nem gondoltam arra hogy akivel eddig találkoztam még ha csak egy harc idejéig azok majd visszagondolnak rám és aggódhatnak értem. Bár ha ebbe kicsit jobban belegondolok …. inkább nem is vagy mégis - motyogtam magamban.
- Érdekes olyasvalakivel beszélni aki lelkileg épp úgy összetört mint én, legalábbis ha jól sejtem veled is történt egy s más míg ismét össze nem futottunk. Ami pedig azt illeti ne legyél ilyen igenis szép vagy - mondtam halkan teljesen elvörösödve mivel nem akartam hogy mások is hallják ezt ás lássanak. - Igenis az vagy legalábbis az én szemszögemből. Sok lányt nem ismerek és még kevesebbet akiknek akár ennyit is elmeséltem volna magamról. Érezd magad megtisztelve ha akarod, de mint mondtam próbálok új kapcsolatokat teremteni és ennek a legmegfelelőbb módja a kommunikálás a másikkal. Így szükségét éreztem annak, hogy elmondjak néhány dolgot magamról még ha azt eddig senkinek se mondtam el … és tudod mit? Örülök annak, ,hogy neked mesélhettem magamról egy kicsit - majd rápillantottam Chancery-re és egy kis szünetet tartottam. Egyenest a szemébe néztem és felkészültem ebben a pár másodpercnyi szünetemben arra, hogy mit mondjak neki ezután.
- Ami pedig azt illeti mindig is egyedül voltam, így még most is félek picit attól, hogy mi lesz később. Nem szeretnék elveszíteni senkit … Csak egy kicsit boldog szeretnék itt lenni, hiszen ha úgy veszem ez a játék a második esélyem lehet az életre. Voltaképpen rajtad kívül van két vagy három lány akiket szeretnék kicsit jobban megismerni, csak ez a kis félsz még bennem van. Talán nem is kíváncsiak énrám, bár ha nem próbálom meg nem derül ki igaz? - majd felemeltem a villámat és egy kis szelelt vágtam a süteményemből és jóízűen megettem. - Voltaképp az a pár lány folyamatosan a fejemben van és nem tudok kiverni őket onnan … Muszáj tennem valamit ez ügyben, de nehogy félreértsed. Nem véletlen vagyok itt veled most legalábbis én ezt gondolom … Szeretnélek kicsit jobban megismerni mit amit eddig elmeséltél magadról. Hogyan szólíthatlak egyáltalán?

by **Chancery** Vas. Feb. 02 2014, 00:20

//Thunder//

Ismét egy legyintés az ismét-sajnálkozásra, afféle oda-se-neki stílusú. -Ugyan már. Emberek vagyunk. -és mintha ezzel meg is magyaráztam volna még az univerzumot is, lezártnak tekintem a könnyek dolgát. Nem vagyok annak a híve, hogy egy férfi ne sírjon - néha igenis kell nekik is egy kicsit, hogy kiadják a sok stresszt és szomorúságot, különben összeroppannak.
Azt pedig nem kívánom senkinek, se ellenségnek, se barátnak.
Következő szavai közül párat viszont nem is hallok, csak látom vörösödő arcát. Kérdőn nézek rá, hát ha elismétli, de csak Álomkelő ásít egy hatalmasat az ölemben, s fejemben hallom a hangját.
~Asszonta, hogy szép vagy, és hogy hidd el már végre.~
Hát, így legalább az én sorom következik a pirosodás tekintetében, már nem indikátor ügyileg, hanem arcon. A melegség pedig úgy lesz egyre nagyobb, ahogy Thunder beszél tovább. Suta, halk kuncogással próbálom a zavarom leplezni, de nem igazán sikerül, és most még egy könyv vagy újság sincs a kezem ügyében, hogy elrejtsem az arcom.
-Oh, hát... köszi. Köszönöm. -hebegem végül. Nem igazán tudom, mit gondoljak, és az agyam még le is ragadt a szép-vagyok kategória feldolgozásában, odáig még el sem jutott, hogy Thunder pontosan mit is vallott be most. Úgy érzem magam, mintha szerelmet vallottak volna nekem, pedig ez sem volt valami gyakori az életemben.
Pár másodperc szünet. Várok kicsit, hogy beszél-e még, hisz én nem tudok mit mondani. Még mindig túlságosan meg vagyok hatódva, és az agyam teljesen kiürült. Szerencsémre végül folytatja, én pedig úgy csüngök a szavain, mint ahogy csak ritkán szoktam. Valahol a közepe táján, mikor a lányokról beszél, még előre is nyúlok, teljesen önkéntelenül, és bátorítóan megszorítom a karját.
-Szerintem meg azok, csak beszélni kell velük. Mint most velem. Smile

-mosolygok. Immár kicsit bátrabban. -Majd segítek, ha gondolod, bár nagyon nem értek az ilyen dolgokhoz, vagy a lányokhoz.
Majd ezek után ismét eléri, hogy pír költözzön az arcomra, és lassan úgy érzem már, hogy meg fogok gyulladni. Direkt mond ilyeneket, vagy ő valóban ez a személyiség lenne? Mert ha az utóbbi, akkor a lányok egyenesen olvadozni fognak érte, legalábbis ha olyan típusúak, mint én; avagy hogy két kedves szóval is le lehet őket venni a lábukról >.>
És valljuk be, nekem még nem igazán mondták a fiúk, hogy jobban meg szeretnének ismerni... <.<
Álomkelő úgy tesz, mintha csak összegömbölyödne aludni, de nagyon is jól tudom, hogy fülel és figyel. Csak azt remélem, hogy odahaza Jay-nek nem úgy fogja előadni a történetet, hogy "randizom" Suspect

-Hát... -mosolyodom el ismét kissé félszegen, és szabad kezemen az ujjak megtalálják a hajam, hogy csavargathassanak egy tincset rajta. -A megszólítást rád bízom, nem vagyok válogatós. Smile

Majd úgy érzem, akkor az én soromon van a mesélés. Hátrébb dőlök, hogy a macskám elférjen, no meg én is levegőhöz juthassak, és belekezdek valahogy...
-Egyébként... jó ideig én is olyan voltam, mint te. Egyedül voltam a világban, nem voltak barátaim, csak én meg akiket magam köré képzeltem. Ha valaki mégis túl közel került hozzám, biztos, hogy történt valami tragédia vele...
Az asztallapot bámulom, miközben ezt mondom.
-Így végül nem barátkoztam. Nem is volt értelme. Vagy elmentek, vagy kétszínűek voltak. Nem volt senkim... legalábbis. Olyasmi volt, mint a te vírusod... de az régen. Sosem voltam valami lányos, ezért a lányok nem fogadtak be, de nem is voltam elég fiús a fiúkhoz.
Végül csak-csak elmosolyodom, még ha szomorúan is. -Engem csak csúfoltak és megvertek, mert nem úgy nézek ki, ahogy kellene. Ezért nem hiszem el, amit mondasz, mert én tudom jól, hogy nem vagyok se szép, se csinos, de nem is bánom, amíg nem vernek meg miatta ismét. Meg hát... még egy magamfajta rút kiskacsa is képes megtalálni a szerelmet, szóval szerintem egy magadfajta jóképű, érzelmes srácnak már gyerekjáték kéne legyen Smile

A végén már csak-csak érkezik az önbizalom és a derűs mosoly is. Remélem, ezt az ő arcára is sikerül rávarázsolnom Smile

-Amúgy mennyire titok a lányok kiléte? Ki tudja, talán ismerem is valamelyiküket ;)

by **Thunder** Vas. Feb. 02 2014, 15:48

-== Chancery ==-

Akaratlanul is sikerült észrevennem hogy Chancery elvörösödött azon amit mondtam neki, ám nem szándékozok megmásítani a véleményemet róla. Nem tehetek róla ...most csak úgy jönnek a szavak és mondatok egymás után. Akaratlanul is sikerült elérnem egy lánynál, hogy elvörösödjön, bár nem hiszem, hogy valami rosszat mondtam volna sőt inkább egy kis bóknak szántam. Azután ahogy végeztem a kis beszédemmel arra lettem figyelmes hirtelen, hogy valaki fogja a kezem. Rögvest rá is pillantottam, hogy jól éreztem e és ahogy ezt tettem azt láthattam ahogy Chancery fogja azt, ám sokáig nem gondolkozhattam azon miért tette ezt, mivel már hallhattam is a hangját. Egyenest rá néztem és figyeltem mit akar mondani. Biztatni próbált, ám a biztatása után ismét zavarba jött. Az igazat megvallva nem tudom mit tehettem pontosan, de ez nagyon nem is érdekelt.
- Igazad van … Csak meg kell próbálnom .. Úgy se veszíthetek rajta semmit … Ugyan mi lehet a legrosszabb ami megtörténhetne. Majd felkeresem őket előbb utóbb bár remélem ez előbb megtörténik mint remélem és megismerhetem őket kicsit jobban.
Ez után kezdett kicsit magáról mesélni melyre már annyira kíváncsi voltam. Nem zavartam meg mert azt ilyenkor nem illik szerintem, így szépen végighallgattam amit úgy érzett meg oszt velem magáról.
- Nos ami a megszólítást illeti még magam is bizonytalan vagyok … Becenevek adásában pedig nem vagyok valami jó. Remélem majd még beszélgetünk a jövőben és sikerül valami frappáns névvel illetnem téged. - majd ismét a kezemre pillantottam le amit Chancery fogott meg korábban és láttam, hogy még mindig azt fogja. Ám amikor elkezdett magáról beszélni én fogtam meg az övét és addig nem engedtem el amíg be nem fejezte.
- Nos én még mindig kitartok az mellett amit mondtam neked korábban - ismét kicsit elvörösödve mondom. - Nem tudom odakinn te hogy is nézhetsz ki, de nekem se az igaz alakom. Ha visszagondolsz akkor amikor Akihiko megjelent akkor a főtéren az a tükör mindenkit a kinti énjére változtatott át, ám elérhető az idebenn, hogy ne hasonlíts az igazi kilétedre. Biztos csinálhattál magaddal valamit mert nem nézel ki úgy mint ahogy magadról meséltél és én se nézek ki úgy ahogy a valóságban létezem. Bár az én esetemben megvan a maga oka, hogy miért is, de meg kell mondjam örülök annak amit csináltam. Sokkal inkább illik ez hozzám. Tudod sok ember nem képes elviselni a másságot és biztos ezért bántottak téged, de biztos vagyok benne, hogy csak egy kis átalakulás kéne neked odakinn és sokkal lányosabb lehetnél. Gondolok itt a különböző kozmetikai cikkekre és pár divatos ruhára. Biztos van olyan összeállítás amiben eléggé csajosnak érezhetnéd magad. Nos ennyit erről … Ami pedig a lányokat illeti …. Nem titok a kilétük. Eléggé ismertek a maguk módján, szóval biztos ismered vagy hallottál már róluk. Nem mások mint Szophie és az ő társa mivel Állatidomár mit jó magad a másik két leányzó pedig ugyan úgy Kardforgató lenne mint én. Rita Hanami és Hinari. Szophie-val és Ritával együtt voltam a legelső küldetésemen a játékban illetve Hinarit onnan ismerem, hogy segített nekem elvégezni egy küldetést melyet én adtam fel és felfigyeltem rá egy kicsit. Ami azt illeti Hinari-val és Ritával harcoltam már ám tudásban és tehetségében is mind felülmúlnak nem beszélve a pontjaikról. Sőt egyikükkel még egy viadalon is részt vettem, de kikaptam mér akkor is. Kettejüktől számos kérdésem akadhat melyekre csak ők adhatnak választ nekem. - majd egy kicsit elhallgattam. - Szóval ők lennének azok. Találkoztam velük még egy párszor Boss harcok előtt a kapunál. Ám ismertségünk körülbelül csak ennyimben merül ki amit szeretnék kicsit kiszélesíteni irányukba. - majd abbahagytam és egy újabb nagy darabkát kanyarítottam le a süteményemből.

by **Chancery** Vas. Feb. 02 2014, 17:20

//Thunder//

Beszélgettem valaha is ilyen sokat akárkivel? Valószínűleg, de az ilyesmi mindig könnyen kicsúszik a fejemből. Bizonyára erről is el fogok valamennyire feledkezni, a szavakról vagy a részletekről, de az érzések majd megmaradnak. Mikor ezúttal az én karom kerül megfogásra, lopva körülnézek, látok-e ismerős arcot vagy figyel-e minket valaki. Nem akarok balhét. Jay rettentő féltékeny tud lenni olykor, ismerem, és hiába tudom, hogy bízik bennem, nem akarok veszekedést, nem akarom látni az arcát, a dühét vagy a szomorúságát.
A jelek szerint viszont senki se bagózik ránk, szerencsére, Álomkelő pedig úgyse fog pletykálni, ha nem akar. Pláne nem elferdített tényeket.
Végül ismét elnevetem magam. -Oh, én ugyanígy nézek ki kint is. Elöl deszka, hátul léc, csak a hajam nem félig rózsaszín és nincsenek a cicafülek. Ja... meg egyébként szemüveges is vagyok, hogy még rosszabb legyen.
Mondjuk igaz, hogy elgondolkodón kezdem ismét piszkálni a hajamat. Talán tényleg megszépít ez a kis melír vagy hogy is hívják? Vagy a szemüvegem hiánya? Esetleg ezek az aranyszín szőrös cicafülek? Peter szerint kiemelik a szemem... Aztán hogy mi az igazság, azt úgyse fogom soha látni.
Ám mikor elkezdi mesélni, hogy odakint is változhatnék... divatosabb ruhákkal és sminkkel... ezen a ponton kirántom a kezem az övéből és hátrébb csúszok a székkel. Álomkelő meglepődve néz fel és kisvártatva le is ugrik az ölemből, ám hangja szinte csattan a fejemben.
~Nyugi! Nyugi van!~
Csak ezért nem pattanok fel és szaladok rögvest világgá, de valószínűleg olyan haragos szemekkel nézhetek most Thunderre, amilyennel ritkán szoktam emberre pillantani. Alig pár másodperc múlva inkább le is hunyom őket és mély levegőt véve próbálok nyugalmat erőltetni magamra.
-Na azt már nem... -morgom, mint egy megvadult állat, két kezem szinte elfehéredve szorítják a szék széleit. -Egy szóval sem mondtam, hogy csajos akarok lenni! Semmi kedvem közéjük tartozni! A lányok jó 90%-a kétszínű, megáltalkodott r....nc, én pedig még véletlenül sem akarok hasonlítani rájuk! Én megpróbáltam, de csak az lett a vége, hogy megaláztak és becsaptak! A fiúk se jobbak, de ott valahogy több a normális...
Az egyik kezem végül elengedi a széket és így végre eltakarhatom az arcom egy kissé. Próbálok nem sírni, és belekerül pár mély levegővételbe, hogy megakadályozhassam a könnyek kicsordulását. Épp eleget sírok mostanában, nem hiányzik már megint. Az viszont nem kerüli el a figyelmem, hogy most talán túl durva voltam...
Hisz Thunder nem akart rosszat... csak véletlenül mondott olyasmit, ami fáj.
-Bocs... -mondom végül, a kezem visszaesik az ölembe, majd ismét közelebb húzódom az asztalhoz. -Csak... hosszú sztori.
A narancslé maradékát kortyolgatva hallgatom tovább a srácot a lányokról, miközben jómagam igyekszem még jobban megnyugodni. Elterelem a saját figyelmem azzal, hogy próbálom őket magam elé idézni, de például Szophie neve csak hallásból ismerős, arról fogalmam sincs, találkoztam volna-e vele egyáltalán. Ritával és Hinarival viszont már igen, egyikükkel párbajoztam is, a másik pedig az utolsó kuncsaftom volt még azelőtt, hogy a bolt szintet lépett volna. És ahova azóta se tette be senki a lábát mattaku

-Szophie-ról semmit se tudok. -vallom be végül szavakkal is. -De Ritával már én is találkoztam. Fogadott bátyjám, Yuichi mestere és klántársa, és legjobb tudomásom szerint szabad :3 -itt azért már ismét megengedek magamnak egy kis mosolyt, ravaszkásat, mint a rókáé. -Hinarival egyszer találkoztam, vásárolt tőlem kristályokat, ezen kívül nem beszéltem vele sokat. A klánházukban biztos megtalálod akármelyiküket, és beszélgethettek. ^^

by **Thunder** Kedd Feb. 04 2014, 20:25

-== Chancery ==-

Megdöbbenve hallgattam végig azt amit Chancery magáról mesélt, hogy hogyan is nz ki a kinti világban. Ám nem gondoltam volna ezt róla. Legyen idebenn vagy odakinn örülök annak hogy megismerhettem és nézzen ki akárhogy is nem másítom meg a véleményemet. - Nos engem nem érdekel, hogy hogyan is nézek ki odakinn, mivel most itt vagyunk és így ismertelek meg. Számomra így vagy tökéletes …. legyen rajtad szemüveg vagy cica fülek azok nem nem érdekelnek. Bár a szemüveges lányok mindig is kicsit jobban tetszettek nekem - ekkor kicsit ismét elvörösödtem Chancery és állatkája előtt, de a fejem nem bírtam mozdítani. Úgy éreztem figyelnem kell őt.
- A lényeg, hogy most itt vagyunk és nem odakinn a valóságban, de ha ott is lennénk akkor is szívesen ismerkednék veled - Majd nemsokkal ezután egyik pillanatról a másikra Chancery keze elhagyta az enyémet. Megdöbbenve pillantottam a leányzóra miközben azon kezdtem gondolkozni mi rosszat mondhattam. Igaz nem esett le, hogy mi lehet az mivel ilyen hülye vagyok, de biztos tettem valamit amit nem kellett volna. Talán az lehet, hogy fogtam a kezét miközben neki beszéltem esetleg az amit mondtam neki. Nem tudom mi lehet, de biztos miattam lett ilyen dühös … és azok a szemek amikkel most rám pillant igazolják sejtéseimet, hogy én tettem valami rosszat.
- Öhhh akármit is tettem vagy mondtam őszintén bocsánatot kérek tőled. Nem tudom mit tettem vagy mondhattam amitől így felhúztad magad … tényleg sajnálom ami történt. - mondtam Chancery-nek. Nem is próbáltam leplezni tudatlanságomat mivel általában mindig ilyen vagyok. Akarva akaratlanul sikerült megbántanom és most emiatt rosszul is érzem magam. Tekintetem az asztalra vándorolt miközben lehajtottam a fejem és csak annyit tudtam kinyögni hogy sajnálom. Ám egyszer csak felfigyeltem a hangjára mely tele volt haraggal. Bármennyire is nem akartam hallani mit mond a hallgatózásomnak köszönhetően mégis meghallottam. Nagyot néztem mikor leesett mit ronthattam el.
- Nos tényleg sajnálom … Nem akartalak megbántani. Ha nem akarsz lányosabb lenni hát legyen. Nem dönthetek helyetted hiszen nem én élem a te életedet. Úgy tűnik eléggé rosszat szóltam az előbb. Még soha nem láttam senkit aki ennyire kiakadt volna - mondtam neki majd gondolatban folytattam persze. ~ Ki kel ezért valahogy engesztelnem, csak hát nem tudom hogyan is lehetne. Nem vagyok az ilyenekben valami jó ~ Fejemet még mindig nem bírtam felemelni és tekintetet se nagyon mertem Chancery irányába szegezni, de ekkor lettem arra figyelmes, hogy a széke közeledik az asztalhoz. Tekintetem feltemetem és láttam ahogy kicsit megnyugszik beszélgető partnerem. Nem nagyon szólalt meg, inkább én beszéltem arról a két-három lányról akiket korábban megemlítettem neki. A nevek nyilvánosságra kerülése után ismét hangját hallatta Chancery és ez kicsit megnyugtatott engem. ~ Úgy tűnik kicsit lecsitultam a kedélyek ~ gondoltam magamban és figyeltem mit akarhat mondani. Most már ismét ő volt a figyelmem középpontjában.
- Ohhh szóval egy céhben vannak ők ketten … sose kérdezgettem tőlük ilyesmiről. Ez jó is meg rossz is egyben. Szophie is egy céhben van csak most nem jut eszembe melyikbe is lehet. Amiben pedig én vagyok az se valami nagy céh. Az elmúlt időben nem is hallottak felőlem bár nem is akartam h tudják élek e vagy halok. Tudod csak én és a gondoltaim voltunk együtt. Szóval most már tudod kik azok akikkel szeretnék még találkozni és beszélgetni. A céhben melyben vagyok se nagyon ismerek senkit … lehet ott is ki kellene szemelnem valakit. Erről mit gondolsz ? -

by **Chancery** Kedd Feb. 04 2014, 20:58

//Thunder//

Alig pár másodperc, és még annak ellenére is elfelejtette, mit mondott, hogy még el is ismételtem? Ez azért meglep kicsit. Vagy túlságosan megleptem a kiakadásommal, vagy vannak, akik még nálam is rosszabb memóriával rendelkeznek? Pedig ezt kétlem... még nagymamámnak is jobb a memóriája néha, mint az enyém mattaku

-Mindegy, semmi... -legyintek végül. Ha van valami még a világon, ami idegesíteni szokott, az az, ha egy férfi túl sokszor kér bocsánatot. Néha még szegény Jay fejét is leharaptam emiatt, mire ismét bocsánatot kért, olajat téve a tűzre. Thundernek mondjuk nem kell félnie, mert nem fogom leszidni miatta, de azért örülnék neki, ha abbahagyná. Én első szóra is megbocsájtok szinte bárkinek, neki pedig főleg. Aranyos és rendes srác, és látszik, hogy komolyan gondolja, amiket mond.
-Egyszerűen csak csaptak már be ezzel. Hogy majd segítenek lányos lenni. És az lett a vége, hogy rajtam röhögött az egész város, mert nevetségesre pingáltak. Meg mindenféle mocskos pletykát terjesztettek rólam. Azóta kerülöm az ilyen dolgokat...
Karba tett kézzel dőlök hátra a széken, kinyújtom a lábam és összekulcsolom őket. -Meg hát... méternyi vakolat nélkül nem fog öregedni a bőröm, és negyven évesen is harmincnak fogok kinézni :3 Azért megéri.
Ezt már mosolyogva-kuncogva mondom, a régebbi fényemben.
A téma végül visszaterelődött a lányokra, és belső istennőm máris magára ölti tanárias stílusú talárját. -Szophie is League-tag, ha jól tudom. -mondom elgondolkodva. Mikor megkaptam a listát a tagokról, hogy kiknek jár a bolti kedvezmény, akkor mintha láttam volna a nevét rajta. Ám még egyszer sem tért be hozzám, így azon kívül, hogy egy fehér farkasa van, semmit se tudok róla.
Mikor Thunder felveti, hogy "körülnézne" a saját háza táján is, egy pillantást vetek a céh logójára a neve mellett. Hmm... a Fehér Rózsa? Röstellem, de róluk alig tudok valamit, igaz, ezt semmi pénzért nem árulnám el hangosan >.> Thunderen kívül talán csak egy tagját ismerem, a grifftulajdonos Enherielt. -Szerintem nem rossz ötlet. Bár én másképp fogalmaznék. Véleményem szerint a szerelem úgyis megtalál magától, akár keresed, akár nem. Egyenlőre csak nyugodtan beszélgess akárkivel, aki szimpatikus neked. ^^ A stílusod legalábbis sokaknak tetszhet Smile

by **Thunder** Szer. Feb. 12 2014, 12:54

-== Chancery ==-

- Negyven évesen úgy kinézni, mint ha csak harminc lennél? Elgondolkodtató ez egy kicsit, de lehet, igazad van … Nem lehetett könnyű sorsod, hogy ha ezt tették veled az úgynevezett barátok. Én magam se szeretem, ha valaki rossz dolgokat mond rólam a hátam mögött és később ezt mástól kell visszahallanom. Nekem se volt piskóta a gyerekkorom, de az már a múlt és azon nem tudok változtatni – tekintek az asztalra amint a magamról kezdtem beszélni. Megpillantottam a korábban rendelt süteményemet és akaratlanul eszembe jutott, hogy miért is vagyok is itt. ~ Nem is olyan rossz dolog más emberekkel barátkozni ~ gondoltam magamban mikor felemeltem a villámat és egy újabb darabot kanyarintottam le a tortaszeletből majd ettem meg. Ekkor hallottam meg, és esett le egyszerre, hogy a három lány, akikkel szeretnék még beszélgetni és megmutatni azt az oldalamat, amit eddig csak Chancery láthatott mind egy céhnek a tagjai.
Mind a hárman egy céhben? – néztem kicsit értetlenkedve ám ennek egyszerre örültem is meg nem is.
- Ez jó is meg rossz is egyben. Mi van, ha elhívom egyiküket és a másik meg mérges lesz rám, hogy nem őt hívtam el? Örülök annak, hogy egy helyen megtalálom mind a hármukat, de ez egyben hátrány is, bár remélem nem olyanok, hogy a hátam mögött kibeszélnének. Nem tudom, kit keressek fel közülük elsőnek. – mondtam Chacery-nek majd kicsit gondolkozni kezdtem ezen. ~ Nos mind a hármukat egy küldetésen ismerhettem meg kicist bár annak se nagyon mondanám mert szinte semmit se tudok róluk. Szophie és Rita mellett szól az, hogy velük találkoztam legelőször a játékban a legelső küldetésem alatt, viszont Hinari pedig az én küldetésemre jelentkezett, amikor nem tudtam megvédeni valakit és bátor, na meg persze erős emberek jelentkezését vártam. Mind a hárman egy-egy küldetés ám Ritával és Hinarival már harcoltam és mind a ketten sokkal ügyesebbek és tapasztaltabbnak bizonyultak nálam és veszítettem. Ám mégis Hinarit választottam, hogy neki adom a Kardforgató legendás fegyvert, így biztos szeretne velem erről beszélgetni, így ő és Rita akik közül választanom kellene leginkább. No meg persze ők kasztbeliek is, így hátha tudnának adni egy két tanácsot. Biztos, hogy emlékeznek a bénázásaimra, amikor velük harcoltam legyen az most Hinari ellen a viadal vagy Rita ellen naplementei harc. Nem tudom kiverni a fejemből ezt a két leányzót. ~ ezekhez a gondolatokhoz hasonlóak futottak végig a fejemben.
- Úgy gondolom, hogy tényleg jó döntést hoztam azzal, hogy változtatok az eddigi életemen és kapcsolatok próbálok meg bonyolódni másokkal, hiszen akkor most nem lennék itt és nem beszélgetnék veled egy jót. Ugyan már a szerelem …. nem bízok abban, hogy valaha is rám találna hisz még át se éltem ezt az érzést soha. A stílusom? Mégis mitől jönne ez be másoknak? Csak nem arra akarsz kilyukadni, hogy neked „bejön” ? - kíváncsian vártam Chancery válaszát.

by **Chancery** Szer. Feb. 12 2014, 23:26

//Thunder//

Egy elégedett mosoly és nevetés kíséretében az asztalra teszem ismét a kezeimet. -Hát, ezt teszi a smink hiánya. Csak manapság a lányok inkább akarnak fiatalon öregnek kinézni, mint öregen fiatalnak.
Második mondatom már kíséri egy kis fintor is, pedig hiába mondogatom magamban, hogy nem kéne ettől még lebecsmérelnem az ilyen lányokat. Én csak azért sajnálom őket, mert hajtja őket az a birkaszellem, amit a média köp ki magából.
Thunder utolsó mondata viszont elgondolkodtat. Jay is szokta mondogatni; a múlt már elmúlt, nem érdemes vele törődni. Egyszer egy frappáns mottót is kitalált erre, de épp most nem ugrik be, mi is volt az. Igazságtöltete viszont minden alkalommal meglep. Jó lenne már nekem is követnem ugyanezt az utat, és nem folyton-folyvást megtörni a múlt árnyékai alatt.
... Beszélnem kell azzal a történelemtanárral...
Alighogy eszembe jut a gondolat, Thunder kizökkent, nagy megnyugvásomra. Saját problémáim ráérnek később is, elvégre most, e pillanatban inkább vele szeretnék törődni. Mindent csak szépen sorjában. Persze szegény srác is beleesik egy megszokott dilemmába: melyiket keresse fel először? Vagy csupán.
-Én azt tudom javasolni, hogy azt, akit eddig a legjobban ismersz, vagy aki iránt a leginkább érdeklődsz. Na figyelj... -hajolok egy picikét közelebb. -Ha van valamelyikükkel lezáratlan ügyed, az kitűnő ürügy egy találkozásra. Vagy ha tudod valamelyikükről, hogy miben jó, azt is felhasználhatod. Például, Rita és ha jól tudom, Hinari is kitűnő kardforgatók. Egyiküket, vagy akár mind a kettejüket megkérheted, hogy tanítsanak egy kicsit, ha az idejük engedi. -majd elmosolyodom. -De akár pénzérmét is dobhatsz fel. Olyankro az ember rögvest rá szokott jönni, mit is akar igazából.
Már persze kivéve, amikor nem. Velem is megesett, hogy pénzfeldobással akartuk eldönteni Jay-el, hogy pizzát vagy kínait együnk-e, és a végeredmény után is ugyanolyan kedvem volt mindkettőhöz >.>
Persze a téma, még ha csak picikét is, de elterelődik. Jó döntésének megállapítására csak elismerően bólintok, sőt, még mintha ÁK is pislogna egyet elismerése jeléül - macskáknál a lassú pislantás általában a bizalom jele. A szerelem érzésének említésére pedig újabb nosztalgia-hullám indul el bennem.
-A szerelmet előbb-utóbb meg kell ismerni, ne menekülj előle. -mosolygok. -Első új lesz, és nem lehetsz benne biztos, hogy az-e. Erős és szédítő, kicsit tényleg olyan, mint a tűz. A fő kérdés mindig az, hogy meddig van elég ereje. A szerelemnek az a nagy hibája, hogy nem tud folyamatosan égni, időről-időre kihuny és akkor érzed úgy, hogy már nem is szereted a párod... de nem szabad bedőlnöd neki. Előbb-utóbb felébred ismét, ha valódi. Azoknak a pároknak is mindig ezt mondom, akik szétválnak, aztán újra összejönnek...
Ej-ej, ritkán beszélek ilyen sokat, és még mindig van mondandóm, bár következő kérdésébe picit belepirulok Embarassed

-Hát... kinek ne jönne be ez a cuki lovagiasság, amit te művelsz? Very Happy

-próbálom kuncogással leplezni a zavarom. -De tényleg. Te tisztelettudó típus vagy, ami manapság olyan ritka, mint a fehér holló. -forgatom a szemem. Rolling Eyes

by **Thunder** Szomb. Feb. 15 2014, 21:34

-== Chancery ==-

Úgy tűnik túlságosan is észrevehető volt rajtam min kezdtem gondolkozni az imént vagy csak Chancery érezte meg ennyire pontosan. Nem tudom, hogyan csinálja, de rendkívül figyelemreméltó egyéniség ő. Mondott valamit majd közelhajolt hozzám ám akaratlanul ismét eluralkodott rajtam az a bizonyos érzés. Az az érzés, amikor zavarban vagyok egy lánytól bár szívesen tűrtem volna haját a füle mögé próbáltam türtőztetni magam és a szemébe nézni. Kezeimmel az asztalon babráltam zavaromban ám muszáj volt rá figyelnem.
-Pont ez a probléma, hogy egyikükkel egy nagy lezáratlan ügyem van viszont a másik illető után érdeklődök inkább. Rita és Hinari között nem tudok dönteni, de az igaz hogy mind a ketten nagyszerűen, forgatják fegyvereiket… tapasztaltam magamon már és minden esetben vereséget szenvedtem tőlük. Pontosabban eddig talán a veled való harc végződött egyedül döntetlennel, mert a többibe a porig alázott szinte mindenki. Én is épp olyan meggondolatlanul vágtam bele a harcokba, mint akárki más a kezdetekben csak arra nem számítottam, hogy az ellenfelem ügyesebb nálam s már magasabb szintű. Hinarival egy Kardforgatóknak tartott viadalon küzdöttem meg ám a zsűri őt juttatta tovább, de az is kész vicc hogy jutottam tovább az első fordulóból. Nem volt ellenfelem pedig így nem szeretek bármely nívós eseményen továbbjutni. Inkább rendesen megküzdök a helyezésemért legyen az akár csak az utolsó előtti hely. Ritával is harcoltam már korábban, de ő az akit korábban megismertem illetve ő az aki után jobban érdeklődök viszont Hinarival van egy nagy lezáratlan ügyem és biztos vagyok benne hogy kereshet ez miatt vagy már keresett csak nem talált mert épp bujkáltam a világ elől. Szóval nehéz döntenem – válaszoltam neki egyből a javaslatára és ez után nem sokkal a szerelemre terelődött a szó. ~ Épp elég az, hogy könnyen zavarba jövök, és még erről beszélünk ~ mondtam magamban, de persze végighallgattam, amit mondott és csak úgy figyeltem minden egyes szavát, amit próbáltam közbe megjegyezni, mint magát ezt az egész beszélgetést kettőnk között.
-Hú … jó sokat tudsz a szerelemről bár én még, mint mondtam sajnos nem tapasztaltam meg és talán ez az egyik oka annak, hogy szinte minden lánnyal való beszélgetés közben zavarban vagyok, de ezt biztos észrevetted már. A másik pedig az, hogy lány barátom se volt soha nem hogy barátnőm. Nehezen tudnám elképzelni magát ezt az érést, amit próbáltál eloldani és ugyan úgy nehezemre esik elképzelni azt is, hogy együtt lennék valakivel pont, azért mert könnyen zavarba jövök – próbáltam nagy zavaromban valami választ kicsikarni magamból miközben még mindig a kezeimmel babráltam az asztalon lévő tárgyakat. Mindezt akkor próbáltam neki mondani, amikor az utolsó kérdésemre adott választ és teljesen elvörösödtem ettől. Nem csak az alapján látszott hogy zavarban vagyok hanem még a hangomon is mert kicsit akadozva beszéltem amióta az asztal fölé hajolt Chancery.

by **Chancery** Szomb. Feb. 15 2014, 23:50

//Thunder//

-Ugyan. -legyintek mosolyogva rögvestaz első mondatai egyikén, majd hallgatólagosan figyelek rá tovább. Nem nagyon tudom elhinni, hogy volt-e bárki is, aki valóban "porig alázta" volna, igaz, nem tudhatom. Az említett viadalról sem hallottam még, valószínűleg akkor még az erdőben bujkálhattam még Norm-mal.
Egy pillanatra ránézek a mostani petemre. Valójában elég sokban egyeznek, külsőleg legalábbis. Norm is szürke alapon fekete csíkos pet volt, emlékszem, még a tojás mintázata meg is lepett, és reménykedtem. Hehe, időnként milyen fura lehet a Sors.
-Egy viadalon én is voltam egyszer. -gondolok vissza a Pengék Táncára, legalábbis mivel az ért még véget :roll:Na nem mintha ezt ki akarnám elemezni, csak egyszerűen eszembe jutott. Álomkelő kíváncsian felnéz, mire halkan megnyugtatom, hogy ő nem emlékezhet rá, az még Normmal volt, így a macska visszahajtja a fejét a mancsaira és alvást imitál.
Thunder végül kinyögi, pontosan mit is érez a lányok iránt, mire elgondolkodón támasztom meg az állam az egyik kezemmel. -Hmm.. szerintem egyszerű. Ritától kérhetsz revansot, mondván, hogy azóta fejlődtél, és ki szeretnéd próbálni, hogy eléggé-e. Én is harcoltam ellene, azt hiszem, döntetlenre, de... nem biztos >.> -a jó édes fene esne már ebbe a vacak memóriámba! -Közben vagy utána pedig lehet beszélgetni. És mivel pont egy céh, Hinari-val is meg tudod oldani az ügyet előtte vagy utána. Aztán ki tudja... meglepően is alakulhatnak a dolgok.
Ej-ej. Oké, leírva igen egyszerű a dolog, a kérdés persze azon múlik, Thundernek mennyire van mersze kiállni a lányok elé. Elmondása szerint semennyire, ezen pedig valahogy változtatni kell; amiben az az egyedüli hiba, hogy erre csak és kizárólag ő maga lesz képes.
Magyarázkodása olyan cukira sikeredik pedig, hogy elnevetem magam. -Ugyan. Van lány barátod. -azzal egy teátrális mozdulattal magamra mutatok és vigyorgok, mint a tejbetök. Kivételesen még a csálé fogam sem zavar, legalábbis pár másodpercig, aztán jobbnak látom becsukni a számat. -A lényeg a randizásban úgyis, hogy add önmagad. Senki se szereti, ha megjátszod magad. Ha zavarba jössz a lányok előtt, akkor zavarba jössz, de azért próbálj meg ne kis egérkeként viselkedni Wink

-Egyébként. -kezdek bele, ismét az asztal fölé hajolva. -Az én párom is hasonló volt, mint te. Egyszerűen nem mert lányokkal beszélni, zavarban volt és inkább elszelelt. Én sem nagyon vettem őt észre, és akkoriban lett sok barátom egyszerre, nehéz volt... végül egyszer elszánta magát, írt nekem egy verset, odaadta, és elrabolta a szívem :3
Bár a konklúziót ebből szavakkal nem vonom le, kicsit remélem, hogy Thunder rájön magától is a lényegére. :3

by **Thunder** Hétf. Feb. 24 2014, 13:03

-== Chancery ==-

Nemrégen még tudtam elképzelni magam, ahogy egy lánnyal beszélgetek, bármitől legyen az egy harc egy érzés vagy akármi más. Azonban Chacery-ben megbízok, de jó magam se tudom miért és épp ezért az érzés miatt van az, hogy ilyen sokat meséltem magamról, bár eddig senkiben se bíztam meg ennyire, mint benne. Ahogy arról beszéltem, hogy a két leányzó közül kivel kellene először találkoznom kissé zavart voltam, hiszen én magam se tudom, kit kellene előbb felkeresnem, ám nem halogathatom tovább ezt a dolgot. Hinarival mindenképpen kell beszélnem a kardról, hiszen biztos, hogy hajtja a kíváncsiság miért hagytam rá. Ugyanakkor Ritával is kellene találkoznom, de azt majd csak utána. Azt hiszem, eldöntöttem kivel beszélgetek először. Ám a nagy gondolkodás közepette felfigyeltem partneremre, hogy egy viadalon harcolt ő maga is melyre kicsit elcsodálkoztam.
- Azt hiszem, sikerült eldöntenem kivel kellene, előbb beszélgessek és ebben mondhatni kicsit segítettél te is. Felkeresem majd Hinarit és remélhetőleg vele is egy ilyen jót beszélgethetek, mint veled. Az első barátommal – még egy kis könnycseppet is ejtettem az utolsó mondatom közben. - Amit az utóbb mondtál nem tudom, mire gondolsz, de biztos szép lehetett az a vers, ha elrabolt a szívedet. Bár előbb találkoztunk volna, de ez már mellékes. A lényeg hogy legyetek boldogok és talán egyszer én is meg találom az igazit vagy, hogy szokás mondani ezt. Nem vagyok az a romantikus alkat szerintem, de tény, hogy ha tényleg olyan visszahúzódó volt a párod, mint én akkor nagy bátorság kellett neki ehhez, amit tett és épp ezért kell nekem is egy kis bátorságot magamon vennem, hogy felkeressem Hinarit és elbeszélgessek vele. Remélhetőleg nem fog meglepődni, ha az igazi énemet látja, majd amit most te láthattál először. El se tudod képzelni mekkora megkönnyebbülést okozott, hogy attól a vírustól megszabadultam. Most már teljesen másként tekintek a világra. Jó ez kicsit túlzás volt, de a lényeget biztos érted – majd mosolyogtam egyet, melyet talán az egész beszélgetés alatt először tettem meg.
- Az előbb említettél valami viadalt… Mégis milyen viadalon vettél részt? Mesélnél kicsit róla? Persze ha csak nem bánod – eléggé kíváncsiskodóan tettem fel a kérdéseket.

by **Chancery** Hétf. Feb. 24 2014, 15:34

//Thunder//

Most jött el az a pillanat, mikor magamban, még ha jól leplezem is talán, igencsak meglepődöm. Thunder végül döntésre jutott, s elmondása szerint ebben még segítettem is neki. Pont én? Zavart mosollyal, igen halkan, csak magamban megköszönöm neki, s hallgatom a szavai áradatát, no meg persze továbbra is kattog az agyam, miként segíthetnék még jobban. Nem akarok teljesen belefolyni a dolgok menetébe, de biztosra szeretnék menni abban, hogy Thunder épp elég löketet kap ahhoz az önbizalmába, hogy valóban képes legyen szóba elegyedni legalább az egyik lánnyal a kettő közül.
Bár igaz; ha egyikükkel beszélget, a másik már kutyafüle.
A vers említésére már ismét muszáj haloványan elpirulnom - illetőleg nem muszáj, de ha az emberi test reagál, akkor reagál. A "bár előbb találkoztunk volna" mondatát viszont nem tudom hirtelen hova tenni. Ezt most... hogy értette vajon? O.o Nem merek rákérdezni...
Elvégre, az már kiesik, hogy... egyértelműen miért. Biztos csak azért, hogy ha előbb találkozunk, előbb is tudok neki löketet adni a lányokkal való találkozáshoz. Igen, biztos csak ezért mondta. Naiva-Chan, kussolj a fejemben Rolling Eyes

-Tényleg, hogy sikerült megszabadulnod tőle? A vírustól. -teszem hozzá, hogy egyértelmű legyen, nem Hinarira vagy a kardra kérdezek rá, hanem másra. Arra a fura izére, aki a párbajunkon is előbújt. Asszem.
Tény, hogy erről így is, úgy is akartam vele beszélni. Vagy legalábbis hallgatni a történetét. Ha sikerült legyőznie, és tudni, hogy hogyan, azzal talán majd másoknak is segíthetek, akik majd ugyanabban a cipőben járnak. Ismerek játékost, aki vírus vitt el közülünk, s akaratlanul is eszembe jut, ő vajon megmenekült volna-e, ha Thunder vagy valaki előbb esik át a holtponton.
Remélhetőleg soha többet nem kell senkinek emiatt meghalnia. Ha a SAO követel is életet, az legyen inkább egy tisztességes harc végeredménye... ne pedig valami alattomos féreg, ami csak eszik és eszik...
S végül szóba kerül a viadal is, amire már Álomkelő is felemeli a fejét, és félig lehunyt szemmel hallgat.
-Hát... a Nova volt az. -kezdek végül bele, fél kézzel a macska hátát simogatva. -De nem jutottam sokáig, az első körben kiestem. Azt hiszem, egy győzelmem volt, már nem is tudom. Régen volt, akkor még nem Álomkelő volt a petem, hanem Norm, egy óriáspók. Érdekes páros voltunk, mert én retteg...tem a pókoktól. -picit eltöprengtem, hogy múlt vagy jelen időben beszéljek-e, de tekintve, hogy Norm óta nem kapok hidegrázást a nyolclábúak látványára, azt hiszem, bátran állíthatom a múlt időt... amíg nem másznak rám. -Talán ezért cserélt nálam a rendszer végül. Mindegy. A viadalt utána nem követtem figyelemmel, de ha jól rémlik, akkor... vagy Anatole, vagy Mirika nyerte meg. >.>

by **Thunder** Csüt. Márc. 13 2014, 11:03

-== Chancery ==-

-A Nován vettél részt? - csodálkoztam el hírtelen. –Én is részt vettem rajta illetve a Stella-n is voltam, de nem értem el a célomat. Nem sikerült, hogy kicsit népszerűbbé válljak, de hát ez van. Nem is szomorkodok emiatt, hiszen jobbak voltak ellenfeleim, mint én és hiába próbálkoztam és fogok is ezek után. Nem vagyok túl jó harcos, vagyis kardforgató, de ebbe már beletörődtem némileg. Egyébként én magam se követtem tovább az eseményeket, hiszen miért tettem volna, ha kiestem alapon gondolkoztam. De ez már a múlt, azonban érdekes, hogy te is ott voltál, pedig nem láttalak és a harcodat se. Lehetséges, hogy egymás után harcolhattunk vagy nem tudom, de az biztos, hogy nem láttalak akkor ott – mondtam Chancery-nek. – Nem is akkora nagy baj, hogy akkor nem találkoztunk, hiszen később összetalálkoztak útjaink, ahogyan most is és kellemesen eltársalgunk. Egyébként nem is tudtam, hogy egy idomár le tudja váltani a társát, hiszen neked akkor a pók volt az, amit a rendszer rád osztott igaz? – tettem fel egy igen egyértelmű kérdést.
Majd egy kisebb hosszú szünet és pár korty ital után csak előkerült az a téma is rólam. Mégpedig a vírusomról, hogy hogyan is szabadultam meg tőle.
- Nos ha biztos érdekel, akkor meg kell ígérned valami. Mégpedig azt, hogy ezt nem mondod el senkinek. Legyen ez csak a mi kis titkunk. Nem szívesen beszélek erről ilyen zsúfolt helyen. Ha beleegyezel, akkor elmondok mindet, erről a vírusról a megszerzésétől kezdve addig, míg meg nem szabadultam tőle. Csak arra adj nekem választ, hogy mennyire vagy jóba a könyvekkel és magával egy könyvtárral. Előre szólok, hogy ettől a válaszodtól függ az, hogy megosztom veled azt melyre ennyire kíváncsi vagy. Nos? Mit válaszolsz? – próbáltam minél halkabban mondani neki úgy, hogy csak ő hallja meg így még egy kicsit közelebb is hajoltam hozzá.

by **Chancery** Csüt. Márc. 13 2014, 17:12

//Thunder//

Stella és Nova; milyen rég is volt az, te Úristen. Most így belegondolva, kortyolgatva a gyümölcslevet, és megköszönve a gép által irányított kis pincérlánynak, hogy elviszi az üres tálakat, szinte hihetetlen, mennyi idő telt el azóta. Elmosolyodom, részint azért, amit Thunder mesélt, részint a gondolatra, hogy akkor én is még zöldfülű és bolond voltam. Persze, hogy rögtön kiestem, elvégre gyengébb voltam még egy cérnaszálnál is.
-Amilyen sokan voltak ott, nem csoda, ha elkerültük egymást. -vonok végül vállat és hátradőlök a széken, mert az előrehajlás most vált kényelmetlenné. Így hallgatom már meg a pókkal kapcsolatos kérdést, mire szinte felcsillan a fülemben a nyolclábú cuki rondaság pittyegése.
-Eredetileg nem lehet lecserélni. Megesik, hogy egy idomár elveszti és kap helyette másikat, vagy ír a Játékmesternek. Én is írtam az első napokban, hogy azért egy hozzám hasonlónak miért pont póktojást adtak, és talán ezért...
Elgondolkodva nézem az asztal lapját, kezeimet tördelem és úgy haladok végig az emlékek során. -Norm elkezdett furcsán viselkedni, nem hallgatott rám, nem harcolt, egyszerűen csak éldegélt, mint egy sima mob. Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy egy macska ül mellette. -simítom végig Álom hátát, amit jóleső pillantással köszön meg. -A macska maradt, a pók eltűnt az erdőben. Kezdtem mondjuk megszeretni, de a rendszer nem engedte.
Álomkelő akkorát ásít, hogy majd' kiugrik az állkapcsa, majd fejét a mancsaira hajtja, hogy aludjon. A hátradőlt pózom úgy tűnik, jobban tetszik neki, elfér és nem kell nyomorognia az ölemben. Erre való tekintettel nem is nagyon dőlök előre, de fülemet, amennyire lehet, hegyezni kezdem, mikor Thunder közelebb hajol és suttogva kezd beszélni. A szívem reagál, hevesebben ver, mint a kisgyereknek, aki titkos társaságba készül belépni. Kissé összehúzom a szemöldököm, mikor meghallom, hogy senkinek se mondhatom el; elvégre, az információval pont az lenne a célom, hogy esetleg életet mentsek. De... egy kérdésbe még senki nem halt bele.
-Akkor se szólhatok róla, ha valakinek ugyanaz lesz a baja? -veszem elő a legártatlanabb és legőszintébb hangnemem. Nem kerül nagy erőfeszítésbe, tekintve, hogy nem hazudok. Igaz, hogy csak-csak beférkőzik a fejembe a tény, hogy van egy ember, akinek mindent elmondok, már csak "házastársi" lelkiismeretből is... >.>
Végül felemelem az egyik kezem és mutatóujjaimmal számolva sorolom:
-Na, akkor tisztázandó... -veszek mély levegőt. -Csak azért, hogy tudj róla. Én nem tudok titkot tartani egyedül, ezt tudom magamról. Viszont csak egy ember lenne, akinek esetleg... -alaposan megnyomom a szót, hogy értse a súlyát. -...elmondom, az pedig a férj... párom... mindegy, férjem, kész >.> Őelőtte nincsenek titkaim. Nem fogok rögvest szaladni hozzá, de ha téma lenne, nem tartanám a szám, hacsak nem úgy ítélem meg, hogy tényleg olyan info, ami még rá sem tartozik... Viszont afelől biztosíthatlak és életem adom rá, hogy tőle már akkor sem menne tovább, ha valaki elkapná és megkínozná érte >.> Idézőjelesen volt már rá példa... Rolling Eyes

A felfelé kinyújtott mutatóujjam mellé már a középső ujjam is szegődik társul.
-Hát, a könyvekkel kapcsolatban megnyugtathatlak, moly vagyok, és egyben alapítója, tulaja, rendfenntartója a céhem Könyvtárának. :3 -itt büszke mosollyal tán még ki is húzom magam, nem vagyok benne biztos... de tény, az a Könyvtár a gyermekemé lett szinte, és büszkeséggel tölt el, hogy már sok-sok vendég is látogatta, nem csak Shukaku és Timidus.

by **Noxy** Pént. Ápr. 25 2014, 16:13

//Ilsette//

Úgy eleredt az eső, mintha dézsmából öntötték volna a fejünkre. Az ég kegyetlenül sötét, mint egy atomfelhő, az év első villámlásai felzendültek. Mindenki otthonaikba, vagy más menedékhelyekre, például plázák, valaki másnál vendégeskedés, vagy fogadók... well, I get myself to my favorite Pub, Sword and Phoenix.
A kocsmába belépve a kocsmáros már régi ismerősként fogadott. A szokásos aszút kértem tőle, a lehető legerősebbet, mert a mai nap folyamán egy kicsit olyan vagyok, mint a mosott szar.
A háttérben néhány idétlen srác Don't Make Me Laught számot énekelték valami Peeble and the Pingvinből, vagy mi a jó bánatból. A helyükben én inkább valami sokkal érettebb, de annál sokkal mulatósabb dalt énekelnék. De mindegy, bár nekem tényleg szép hangom van, és sokan már kérdezték is sokszor miért nem éneklek a harcművészkedés és a festő- és rajzművészkedés helyett, hiszen azzal befutnék a világhírbe. Erre mindig azt válaszoltam, hogy az éneklés nekem nem az én formám. Én az alkotást és a harcművészkedést szeretem.
Ahh, de jól jött ez az erős aszú! Kedvem támadt rá, hogy valakit rá kell vennem a Pe re-evolúció rúnakő beszerzésére... ott is volt egy férfinemű áldozat az asztalnál, aki a petjével éppen ebédelt. Biztos finom lehet ez az ebéd, de nekem inkább a bor volt ennél sokkal finomabb és édesebb.
- Hellóka! - köszöntöttem a srácot. - Hallottál már a Pet re-evolúció rúnakőről? Szerezd be! Megéri! Hát nem szeretnéd, ha a peted átváltozna azzá, amit mindig is szerettél volna? Nagyon sok állatidomár bizony nincs megelégedve, hiszen vannak sokan, akik olyan állatfajból kaptak mindig petet, amiket ő bizony nem szeret! Erre találták ki ezt a rúnakövecskét, bizony-bizony! Na, mire vársz! Menj és vedd meg! Még most! Amíg olcsó és a készlet tart! Menj vadászni annyit, amennyit lehet!
A srác úgy nézett rám, mint egy elmebajosra, és bár ugyan kedvesen lepattintott azzal a szöveggel, hogy dolguk van a petjével, azonnal távozott a kocsmából. A fogadós megkérdezte, hogy ugye még egy ilyet nem akarok csinálni.
Ekkor észhez tértem.
- Öhm... nem. Persze... talán mégsem kellett volna az a túl erős aszú... egy józanító itókád van?
Kaptam.

by **Ilsette** Pént. Ápr. 25 2014, 16:47

A mai nap nem kellemes, mert világosan látja, hogy eleredt az eső. Szerencsére a Sword and Phoenix nevezetű hely nincsen messze, így Bendővel nem fognak bőrig ázni. Gyorsan behúzódnak a helyre, ahol a medve megrázza a bundáját, hogy hamarabb megszáradjon. Mikor megérkezik, akkor alaposan körülnéz, hogy milyen emberek tartózkodnak bent. Aprót biccent az állatnak, hogy indulnak tovább és keresnek egy helyet, ahol leülhetnek. Az ablak mellett talál egy kis kuckót maguknak, így befoglalják minden további nélkül. Nem rendel semmit, mert nem éhes, sem pedig szomjas.
-Meg kell várnunk, míg eláll az eső. Utána megyünk gyakorolni tovább. Össze kell szoknunk. – Bendő erre morog egy picit, aztán a mellette levő helyen elnyúlik. Megsimogatja a medvebocs fejét, hogy ezzel dicsérje a mai teljesítményét. Hátizsákjából vesz elő egy adag állateledelt és megeteti a társát. Feltűnik neki, hogy tőlük nem messze egy lány beszél hevesen egy fiúnak.
~Biztosan kapcsolati problémák.~ Gondolja magában, ezért még kivárja a dolog végét. A férfi hamar távozik a petjével együtt. Ebből gondolja, hogy nem volt tartós a kapcsolatuk. Nyújtózkodik egyet, mint egy vadmacska, s tekintete inkább a pihenő Bendőre terelődik. Mindketten elkövetnek mindent, hogy a kapcsolatuk mélyüljön. Kissé fárasztó megérteni a társát, mert nem tud beszélni, ráadásul a mutogatása sem világos egyes helyzetekben. Kinéz az ablakon, aztán eszébe jut, hogy nézegethetnék a kézikönyvet, s azon belül a szörnyeket. Felcsapja a vaddisznónál. Megnézi az adatait, a támadásait, miközben Shu-ra vagy Timidusra gondol.
~ Vajon ők mit csinálnak ebben a pillanatban? ~ Kúszik át agyán e gondolat, miközben próbál egy harci tervet kigondolni. Szeretne küzdeni, s jó lenne, ha valaki más elmagyarázná még a rendszert. Kis idő múltán leteszi a kézikönyvet.
-Bendő! Szerinted mikor leszek alkalmas a harcra? Ennyire reménytelen eset vagyok? – Az állat csak felemeli a fejét mindentudóan, aztán egy picit elfordítva a fejét újra a tappancsaira teszi. Az ilyen reakció bántja a legjobban. Nincs mit tenni, a kemény edzések során ráébred, hogy talán hasztalan időtöltés, amit csinál.
~Mi van velem? ~

by **Noxy** Pént. Ápr. 25 2014, 18:28

Kaptam egy kis józanító fröccsöt, aminek hatására ismét sokkal tisztábbnak láttam a mindent, de még a gondolataim is olyan tiszták, mintha skatulyából húzták volna ki.
Abból az erősebb fajta aszúból többet én nem fogok inni. Ha fel akarok egy kicsit pörögni öt százalékkal, jó lesz nekem az energia ital is vagy egy kávé... várjunk, én kávét nem is iszom, fúj. A teát és a borféléket jobban szeretem, főleg a vöröset, ami félédes vagy édes. Meg még jöhet a sör is, de a barnasört előbb dugom le mások torkán, mielőbb hajlandó lennék meginni. A barna sör, valamint a száraz bor keményen ki tud készíteni. Vajon mi történne velem, ha kevernénk ezt a kettőt és meginnánk... na jó, nem mi, hanem én. Ha abból a kevert szmötyiből egy kortyot is innék, ott én már meghaltam idézőjelben.
Nos... most már jobban vagyok. De az eső még mindig tartott. A bejáraton keresztül, amin át a férfi állatidomár távozott, betoppant egy újabb állatidomár, ezúttal egy lány. Már nem is volt egyáltalán meglepő, mikor csak fültanúja voltam annak, hogy a lány beszélgetett az állatkájával. Régóta ez az első olyan pet, amit normálisnak mondhattam. A legtöbb különcködőnek akar látszani azzal, hogy tud beszélni, meg fel tudja venni az emberi alakját, és miegyebek. Azok már-már nem petek, hanem minion. Ez itt pet volt, amit itt megláttam a lány mellett. Csak sima testi jelbeszéd és állatiasabb viselkedés.
Óh, de jó lenne, ha minden pet ilyen lenne, és nem valami különc flótás egy másik különcködővel. Snowcat, Chancery, Enheriel és Peter nagyon azok a különcködő típusok ugyanúgy petjeikkel együtt. Még Askr és Shiki is az volt, bár az utóbbi petje jelenleg Hinarival lóg együtt. Nagyon illogikátlan, hogy egy kardforgatónak legyen egy pettársa, habár ő nem tudja használni. Végül is njk lett abból a szerencsétlen Nestorból, amióta a lánygazdája meghalt.
Na jól van, most már tényleg elég az állatidomár témából... mindenütt ott vannak ezek, még a csapból is csak állatidomárok és petek folynak ki. Azért egy kis ideig figyeltem, mit csinál itt ez a lány. Biztos nem inni jött.

by **Ilsette** Pént. Ápr. 25 2014, 19:05

Beszél az állathoz, hogy minden több szót megismerjen. Nagyon sok állateledelbe fog kerülni, hogy tökéletesen és fegyelmezetten teljesítse a parancsait, most és mikor teljes kifejlett példány lesz belőle. Mert nagyon reméli, hogy nem fog megmaradni ilyen kicsinek. Bendő morgására lesz figyelmes, miközben a rájuk néző alakon pihenteti szemét. Odanéz, hogy megpillantsa a morgást kiváltó személyt.
~Szóval a kikukázott nő figyel bennünket.~ Jegyzi meg magában, közben elkezd beszélni a medvével, hogy mit gondol. Hang és tappancsának jelzésével mutatja, hogy nem tetszik neki az alak, miközben folyamatosan fenntartja az ingerült kinézetet.
-Jól van! Te maradj itt. Aztán én elbeszélgetek vele. – Azonban amint feláll a helyéről, hogy cuccaival együtt csatlakozzon a személyhez, akkor Bendő utána sétál. Jelzése hangosabbá válik, mikor megérkezik az állattal az oldalán. Nem tudja figyelmen kívül hagyni, mert ez olyan viselkedés, ami mellett nem tud elfogadni. Sóhaj távozik az ajkairól, miközben lehajol hozzá.
-Ne mindenkiben láss ellenséget! Maradj nyugodtan. – Erre a válasz egy aggódó kézfelmutatás, majd a lábát bökdösi. Még jobban lehajol, s két jutalom falatkával próbálja lecsendesíteni az állatot. Mikor látja, hogy a terve sikeres, akkor kiegyenesedik és a lány felé fordul.
-Bocsáss meg a közjátékért, de mindig ingerült, ha új alakot lát vagy próbálok megismerni. Még szerencse, hogy kicsi, s nem egy 700kg-os kifejlett példány. – Magyarázza el, aztán jobbnak találja, ha most rögtön bemutatkozik.
-A nevem Föld Úrnő, és a társam Bendő. Te vagy az első, aki nem állatidomár. Én ennek csak örülök, mert kissé zavaró, mikor beszélnek. Az enyém nem tud beszélni, de nem gond. Próbálkozok egy jelrendszert megtanítani neki. Lassan haladunk, de okos állat. – Néz le kedvencére, mert akármilyen fáradtságos az egész, egyszer meghozza gyümölcsét. Közelebbről felméri beszélgető társát, aztán rákérdez.
-Ha nem bántalak meg, hány éves vagy? S neked mi a kasztod? – Terelem a témát felé, mert rólam bárki meg tudja állapítani, hogy kezdő játékos vagyok. Elég csak ránézni a szemembe, s ott kisebb zavarodottság lapul. Még csak tanuló és nagyobb részben próbálja befogadni a virtuális valóságot, meg annak szabályait.

by **Noxy** Pént. Ápr. 25 2014, 20:16

Mikor már nem vetettem több pillantást az újonnan érkezettre, folytattam a maradék aszú elfogyasztását. Remélem most végre valahára nyugi lesz és nem fog történni velem semmi rossz vagy nem lesznek olyan dolgok, amik nagyon elvonják a figyelmemet a napi rutin alól.
Hiába vártam ezt az alkalmat, nem jött el. Csak ez az újonnan érkezett lány ült le mellém. A medve petje meg követte őt hozzám. Nocsak, nagyon szúrta a szemté, hogy rávetettem egy rövidke pillantást, ahogy a pettel beszélgetett, és pont a többi őt bámuló huszonvalahány főből pont engem kellett kinéznie. Jó lesz felkészülni, hiszen vannak "jóemberek", akik ezért akarnák védett területen belül is beverni a másik képét.
Jó, nem köszönt, ez rossz pont, de hogy bocsánatot kért a közjáték miatt, jó pont az illem részéről. Föld Úrnő? Egyáltalán nem tűnik úrnőnek. Nos igaz, hogy én a Fehér Főnix vagyok és egy rendfenntartó céh vezére, de sose vártam el a társaimtól, hogy istenítsenek ezért vagy valami. De azért, mivel hogy ilyen hirtelen rámmozdult egy vadidegen lány...
- Fehér Főnix vagyok - mutatkoztam be, aztán türelmesen végighallgattam a magyarázkodást arról, hogy a különc petek zavaróak. Nos ez egy újabb pont, ebben mélyen együtt tudok érezni. Aztán megkérdezte a kasztomat és a koromat. Először lassan megittam a maradék kortyomat az aszúból, majd egy kis ízlelgetés után lenyeltem és ránéztem az újonnan jöttre.
- Bocsáss meg kérlek, de nem nagy szokásom egyből megmondani számomra még vadidegen embereknek a koromat, még maga a kérdés is amúgy illetlenség még női szájból hangozva is. Amúgy árnyharcos vagyok, a frontvonalról. Te meg bizonyára "új vagy errefelé", ahogy mondani szokás a kis szintűekre.

by **Ilsette** Pént. Ápr. 25 2014, 21:11

Nem tudja, hogy a magányában mennyire zavarta meg. Nem lát tőle semmilyen jelzést, vagy elutasító mozdulatot, ezért hamar elfoglalja az ülőhelyét. Sokáig nem szólal meg beszélgető partnere, azonban betudja, hogy ennyire nyugodt jellemű nőről van szó. Bemutatkozik az előtte ülő, Fehér Főnix néven, amitől nem lepődik meg. Mondhatni sorstársak, mert karakternévnek ő sem az igazi nevét írta, sem annak becézett alakját. Türelmesen megvárja, míg rituális keretek között megissza az italát, miközben várja a válaszokat. Jól érvvel, így csak biccent a fejével, hogy teljesen megérti az álláspontját. Mikor szó esik, hogy árnyharcos és a frontvonalról származik, akkor felcsillan a szeme. Megörül annak, hogy tanulhat egy picit.
-Árnyharcos? Mi az a frontvonal? Tudnál nekem beszélni ezekről? – Mikor szóba kerül, hogy újonc, akkor elsőre nem tudja, hogy bemerje vallani, hogy teljesen új. Ezen vacillál, mikor az őszinteséget választja, mert kifizetődőbbnek találja.
-Igen, új vagyok. – Közben a medvebocs odasétál Fehér Főnix székéhez, hogy felágaskodva a szék lábának segítségével illat áradatot kapjon el. Mikor kellően megszagolta az új illetőt, akkor visszasétál gazdája közelébe és leheveredik. Lustán nyúlik el a szék lábánál, sőt még elégedetlenkedő hangokat hallat. Lenéz az állatra, hogy aztán halvány mosoly jelenjen meg. Sok nap után újra képes mosolyogni. Shu és Timidus, meg aztán Haruka és Inukami után nem volt könnyű az élet. Előveszi a jegyzetfüzetét, aztán felírja a két új szót, amit hallott a másiktól.
-Tudod nem ismerem a játékot, ki szerettem volna próbálni, aztán végül ez lett belőle. Később érkeztem, ahogy megtudtam a beengedésem után. – Magyarázza nyugodtan, hogy miképpen került bele ebbe az őrületbe, s ha lenne mód rá szívesen menne. Azonban túlságosan félti az életét ahhoz, hogy öngyilkosságot hajtson végre. Bízik a jelen esetben, hogy egy jóízűt tud majd beszélgetni a partnerével, akinek nincsen petje, így az nem tud belekotyogni a kettejük csevegésébe.
-Te mióta vagy itt? Nem kell pontosan megmondanod, mert elég, ha saccolsz. – Buzdítja társát, mikor rájön, hogy talán ital mellett jobban megered a nyelve. Jelez a pultnál szorgoskodó személynek, aztán felvázolja a helyzetet, hogy Fehér főnixnek fizet egy italt és magának szintén. Kérdően ránéz partnerére, hogy mit óhajt, aztán magának egy finom bort kér.
-Szólj, ha túl sokat kérdezek.

by **Noxy** Hétf. Ápr. 28 2014, 08:37

- Az árnyharcos olyan, mint a bérgyilkos, mérgezhető kései vannak, és elég gyorsan tudnak támadni. Sokan azt hiszik, gonosz kaszt, pedig én pont az ellenkezője vagyok - magyaráztam el röviden a leányzónak, mikor rákérdezett az árnyharcosra és a frontharcosra is egyaránt. - És frontvonalnak hívjuk a azok bossok lemészárlását, akiknek a legyőzésével újabb szintre fel tudunk menni. Az kapja belőle a lootot, aki a halálos ütést méri rá. Most jelenleg a tizenötödik bossnál járunk. Majd a tizenhatodikat nekem kell megszerveznem és a parancsnokot is nekem kell majd megválasztanom. Egy új szabály a rendszerben sajnos a parancsnok választása, ezelőtt nem volt ilyen. És pont én élhetek azzal a megtiszteltetéssel, hogy ezt a rendszert elsőként én alkalmazzam.
Persze azért mindezt nyugodtan és türelmesen elmondtam. Mindenki már a belépésnél - miszerint a kasztokat kell megválasztanunk, alapban megismeri a többit is, csakhogy jól döntsön a választásban - nagyon jól tudja, micsodák ezek. Ajajj, ugye ez nem egy Asuka 2.0? Mert akkor azonnal felállok és elmegyek, nem leszek hajlandó megint egy újabb olyan okostóni hülye tyúkot elviselni, aki nagy hévvel szereti játszani a hülye óvodás kislányt. De hát ahhoz ez a lány még mindig értelmesebbnek tűnt annál a fent említett lánynál, aki azzal az akkoriban engem megalázó kis pszichopata undok barátnőjével együtt megkapták jussukat. Tudom, hogy a halál szörnyű, de aki velem ujjat húz, az előbb vagy utóbb megkapja méltó büntetését. És ezek ketten nem azok a személyek, akikért hullatnám könnyeimet. Azért kár hogy meghaltak, hiszen volt még egy kis tartozásom annak a kis despota Kagura-babucikának... na nem baj, azóta én már rég visszanyertem a becsületemet és a tekintélyem is sokkal nagyobb lett. Valamint így ki is derült, hogy kettőnk közül ki az erősebb és a jó túlélő. Az ők kis szánalmas feminista céhüknek nagyon gyorsan véget ért pályafutása (én azok között voltam, akik kirámolták céhbankjukat a bontáskor), valamint egyre jobban kimaradtak mindenből, az egykori barátaik hátat fordítottak nekik... és egyéb balszerencse-sorozat. Aztán meg így végezték önös hibából, miután már jó ideje senki sem hallott felőlük.
Na vissza erre a lányra, mert már megint túl sokat gondolkoztam a múltbeli ismert szálakról. Hát még azért érthető is, hogy a lány nem tud semmit, hiszen ez kiskari volt (persze, ezt már levágtam a kérdezősködéseiből és a petje kicsinyke méretéből) és persze tényleg ki volt maradva mindenből, ha már elmondásai szerint talán belépéskor lehibernálódott, és csak mostanság juthatott be. Azt hiszem egy lehibernáltatott játékos csak akkor jöhet be, ha valaki éppen meghal... jesszusom, milyen bizarr! Ilyen sokan vagyunk, hogy tele a szerver?
Megkérdezte tőlem azt is, hogy én mióta vagyok itt, de nem kell szerinte halálpontosan megmondanom, elég megsaccolni. Sajnos én nagyon jól tudtam, hogy mióta vagyok itt. Persze, aki már a legelején itt volt, az örökké emlékezni fog arra a napra, mikor játék közben a főtérre teleportálják, és közlik velünk a jelenlegi helyzetet. Meg lettem hívva egy újabb italra.
- Már két éve itt vagyok, a kezdetek óta, szóval nekem volt már szerencsém látni magát Kayabát... nekem add a szokásosat, hisz tudod, hogy most kéne ébresztő-ital! - Itt szóltam a fogadósnak, aki szorgosan megtöltötte nekem azt egy korsóba, és már hozta ki nekünk rendeléseinket.

by **Ilsette** Hétf. Ápr. 28 2014, 16:09

Elkezdi hallgatni Fehér Főnix névre hallgató lányt, miközben a keze lankadatlanul körmöli lefelé az információ morzsákat. Szóval egy gyorsaságra alapozó kis sebzésű, de méreggel rendelkező kaszt. A neve takar csak rosszat, de a személyek nem biztos, hogy gonosz szándékúak. Ezután jön a frontvonalról való felvilágosítás, aminek magyarázata szépen kerekedik. A végére belefárad a keze, mert ügyel arra, hogy abban az ütemben írjon, mint a másik beszél. A beszélgetésükben következik egy hatalmas szakadás, amit nem akar megtörni. Megragadja az alkalmat arra, hogy ezen az újdonságokon ábrándozzon. Mit tenne, ha ilyen harcos lenne? Megváltozna a jelleme tőle? Mit csinálna másképp? Apró játék az elmével, miközben értékes percek telnek el. Mikor meghallja, hogy két éve van itt, akkor nyel egyet.
~Ezek szerint, az érkezésemkor az alak nem hazudott, hogy már két év eltelt, mire beengedett a szerver.~ Csak most tudja elfogadni. Ha egy ember mond neki valamit, azt még nem fogadja el, ám ha több ember állítja, akkor valószínűleg igaz.
-Nem lettem volna a helyedben. Én hozzávágtam volna egy párnát, hogy mit képzel magáról? Egy játék, ami öl. Ez aztán az évszázad egyik legbizarrabb pontja. Ha egyszer kijutok innen, akkor soha többé nem jövök vissza. Ebben az évben leszek 25 éves. – Fájdalmasan sóhajt, mert fiatal éveiből elveszett kettőt, és ha még öt év eltelik; akkor középkorú nő lesz belőle. Szomorú tény, s igen valóságos. Mikor meghozza a fogadós az italt, akkor kifizeti az árát, majd azon nyomban belekortyol. Szereti a jó italokat, mert oldja a feszültségét és csipetnyi lámpalázát, ha új személlyel kell megismerkednie.
-Fel lehet zárkózni a frontharcosokhoz? Esetleg mi módon értesülhet az ember arról, hogy mi folyik velük? Egyedül nagyon meggondolatlanság lenne végigrohanni a szinteken. Össze kell fognunk, s kitartani a végsőkig. Szerinted egy kezdő idomár hogyan tudna biztonságosan felfejlődni? Nem kellenek nekem túl nagy gyorsítás, mert valamennyire érdekel az egész, ha már itt ragadtam. Ráadásul sok információ segítheti a frontharcosokat is. De nem? – Teszi fel a kérdést, amire várja a másik válaszát. Abban reménykedik, ha most kiépít egy erős baráti közösséget magának, akkor későbbiekben hatékonyabbak lesznek. Ám nem mindenki olyan gondolatvilággal rendelkezik, mint ő jelenleg.

by **Noxy** Kedd Ápr. 29 2014, 09:30

Újabb információosztás következik.
- Persze, hogy fel lehet, de mivel lassan eljutunk a tizenhatodik bosshoz, egyre nehezebb felzárkóznia mindenkinek hozzánk, akik még nem igazán érték el a mi szintünket. Igaz, erre való a kiképzőtiszt, de hiába lépnél fel egyről a tizedik szintre, a tapasztalatszinted ugyanúgy marad, és azokat is mindenképpen húzni kell, hogy meglegyenek azok az adott előnyök, amivel a magasabb szint jár. Kiképzőtisztnél csak szintet és a szintekhez járó elosztható pontokat kapod meg. Még mikor mi kezdtünk alacsony szinten, akkor még nem is létezett, így tisztességesebb úton jutottam el idáig. Visszatérve a felzárkózásra én azt tudnám neked mondani, hogy folyamatosan menj küldetésekre, vagy csatlakozz egy céhhez, ahol mások szívesen segítenek neked. Az én céhem például rendfenntartói még kevés taggal, de bármikor segítünk a kezdő szintűeknek és megvédjük őket. Az összefogással nekünk nincs baj, annak ellenére hogy a frontharcosok közül nem vagyunk mind jóban egymással, könnyű csapatot tudunk felállítani. Információkat bizonyos besúgóktól tudunk szerezni egy aktívban lévő vagy hamarosan aktiválódó bossról, az viszont pénzbe kerül, és a fő gond, hogy nem biztos, sikerül-e szereznünk egyet is akár, hiába fizetnénk érte nem kevés aranyat. Hogy miként tudsz biztonságosan fejlődni... hát az nehéz dolog, főleg, hogy megannyi vörös indikátoros mocsok leskelődik a védelmi zónákon kívül, hogy zaklassák az ártatlan fejlődőket. Ha van egy támadód, aki kisebb vagy ugyanazon a szinten van veled, még könnyen el tudnál bánni vele. De ha sokkal nagyobb, akkor nem éri meg a harc a kockázatot. Ha gondolod, eljöhetek veled segíteni a fejlődésekben.
Gondolkoztam egy kicsit és elmosolyodtam.
- Akár meg is gondolhatnád, hogy belépj a céhembe. Ha elegen leszünk, sokszor tudunk menni céhküldetésekre, kazamatákra, vagy akár a Túlélők Csarnokában is ütni az eddig legyőzött bossokat, másfelől meg megkergethetünk fejlődő játékosokat abajgató gazfickókat párbajjal is akár. Ezekkel mind lehet fejlődni szépen. Persze, nem muszáj, ez a te döntésed.
Ez egy kicsit Ayani-húzás volt. Ő pont így vette rá az éppen saját életét átgondoló volt céhtagomat, hogy lelépjen tőlünk és belépjen a volt céhembe, ami sajnos inkább üzleti stílusú, és ott korántsem komolyabb tagok vannak. Jó tisztelet pár kivételnek, de túl sok ott a "szeretetteljes, barátos, ölelkezős" tag, és Mirika nem túlzottan egy jó céhvezér, hogy így fenn tudja még tartani a csapatát. Szomorú, hogy egyes céhek hogy elcsábítják másokat a jelenlegi céhükből. De ez van, senkit sem erőltethetünk rá mindenre, hogy jöjjön vagy maradjon, meg egyebek. El kell fogadni mások döntését.

by **Ilsette** Kedd Ápr. 29 2014, 12:14

Meglepetten veszi észre, hogy a másik készségesen válaszol neki, vagyis osztja meg vele az információt. Jegyzetét, amit nem rakott el, az most újfent előkerül és az írószerszám. Szorgalmasan jegyzi fel rá az adatokat, információkat és minden olyan elhangzott dolgot, amit érdemes megtanulnia, hogy ezzel a túlélési esélyének a százalékát tovább növelje. Persze néha gyorsan közbevet egy kérdést, ami megfogalmazódik benne és fel szeretne tenni a végén. Mikor Fehér Főnix abbahagyja a beszédét, akkor magához veszi a szólás jogát.
-Ha megbocsátasz, akkor feltennék nem csak neked, de ugyanúgy magamnak kérdéseket. A kiképző, akkor jelenlegi állapotában nem nevetséges? Ha nem kapod meg csak az elosztható pontokat, de a tapasztalati pontot, akkor jó időbe telik, míg megszerzed a kellő mennyiséget. Hátrány és előny. Míg ha lassan fejlődik az ember, addig a tapasztalati csíkja rendben lesz. – A következő téma, ami megfogta a fantáziáját, hogy a frontharcosok között nincs egység. Nem kérdéses, hogy szeretne erről hallani, amit először egy bocsánatkérő somolygással kezd.
-Ha megkérhetlek beszélnél nekem erről a frontharcosok közötti egységtelenségről? Nagyon érdekes, egyben szerintem szomorúság ezt hallani. Ezek még kisebb szintek, de mi lesz a nagyobbakon? Frontharcosok közötti háború a bossért? Egymás gyengítése, hogy végül mindenki elbukjon? Másik részről köszönöm a felajánlásodat a fejlődéssel kapcsolatban, nem szeretnélek leterhelni. – Ezután végre rátérhetnek a céhbe lépésről, meg ezen körüli témákkal. Nem érzi magát harcias, vad típusnak, aki fellép a rend bontok ellen. Ám nem jelenti azt, hogy nem lehet meggyőzni, vagy esetleg felkészíteni rá a feladatra. Tud változni, tud fejlődni.
-Bevallom egy céhbe próbáltam belépni, de egyelőre sem a nevét, sem a társaságát nem ismerem. Csupán egy kislánytól kaptam egy helyszínt. Tán vicces, hogy ennyit adott meg, s úgy érzem nem kedveltek meg igazán a petjével együtt. Ők mondták még nekem, hogy harc előtt mindig ki kell találnom egy taktikát és annak minden apró részletét. Már napok óta ezen gondolkozok. – Tart egy pár másodperces szünetet. – Szóval én állatorvos hallgató vagyok, nem taktikus. Ezt a világot nehezen szokom meg. S nem tudom, hogy alkalmas lennék arra Bendővel együtt, hogy rendfenntartók között legyek. Bátran elmondom, hogy nem szokásom megriadni a nehézségektől, sőt nem vagyok egy félős elkényeztetett kislány. Nem tudom, hogy jó alapanyag lennék-e, vagy sem. – Sóhajt egyet, aztán hosszas csend után odanyújt a másiknak egy földdarabkát a kezébe. Még a másik túlságosan meglepődne a cselekedeten, akkor elmagyarázza, miért kapja.
-Nyújtsd Bendő felé, s elfogad barátjának. Eddig ez az egyetlen módszer rá. – Ha megteszi a társa, akkor a medve elveszi a föld darabkát, aztán barátságosan megnyalja Fehér Főnix kezét, ahogy egy kutya tenné vagy macska.

by **Noxy** Pént. Május 02 2014, 23:53

- Hát... most hogy mondod, maga a kiképzőtisztes dolog elég nevetséges - ismertem be. - Ha csak a kezdő szintű játékosok csak azért dobják fel magukat rögtön a tizedik szintre, hogy megkaphassák az addigi összes elosztható pontot, akkor felesleges az egész, mert akkor is ugyanott tartanak, mint eddig, csak erősebb statokkal. A tapasztalati csík az csak ugyanúgy fejlődik, mintha nem is járt volna az illető a kiképzőtisztnél.
Talán egy kicsit félreértett a huszonöt éves lányunk, de talán nem is, mikor felhozta, mint kérdés, hogy miféle személyek közötti viszonyok hátráltathatnak minket a bossok elleni harcokban.
- Tulajdonképpen az egymással való személyes viszonyok nem befolyásolják a csapatmunkát a bossok ellen. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a bossok ellen nem elég csak öten, heten vagy tízen menni, ehhez még több ember segítsége kell, mert addig semmi esélyünk eljutni a következő szintig. Ahogy egyre feljebb jutunk, annál nehezebbek lesznek ezek a kis szemétládák, és pont az ők esetükben hajlandóak vagyunk félretenni az egymás iránti érzelmeket és összefogni. Mindenkinek megvan a maga szerepe a harc folyamán. Ami a személyes kontrákat illeti, nem nagyon ismerem mindenkinek az okait a másik iránt, de az enyémről nem szeretnék beszélni. De szerencse, hogy csak szó szerint két emberrel nem vagyok túl jóban.
Belegondoltam, hogy ez a tizenhatodik boss már nagyon más lesz, mint az eddigiek. Pont az én szervezésemtől kezdve kell majd minden szervezőnek kiválasztani egy parancsnokot. Parancsnok kiválasztása nem is lesz nehéz, hiszen olyan régóta vagyok már benne a frontvonal-játékban, hogy már réges-rég tudtam, kik azok a játékosok, akik sokkal több mindent tettek az asztalra és bennük jobban megbíztam bárki másnál. Másrészt azért is lesz más, mert ezúttal engem is könnyen besorolhatnak a hílerek közé.
Mikor feltettem a céhbelépős ajánlatot, Föld szabadkozott, hogy ő nem lenne való az én céhembe, biztosítottam őt affelől, hogy ezzel nincs is túl nagy probléma.
- Miért lennél a terhemre? Azért vagyok én és a céhem, hogy a kis szintűeknek is segítsünk. A rendfenntartók közé nem is csak az erőteljes, már mindent megért nagy harcosokat várunk, hanem olyanokat is, akiknek elég sok eszük van és ráadásul lelkes is - Ezzel azt is kifejeztem, hogy a lány valóban lelkes típus, ahogy megismertem a kérdezősködései árán, bár ki tudja. - És talán vannak különleges képességei is. Mondjuk állatidomárunk még nincs a céhben egyet leszámítva, de őt egyelőre csak próbaidőre vettem fel - Közben átvettem a földdarabkát egy kicsit meglepődve, majd a kérésre átnyújtottam a medvéjének, aki elvette a darabkát, majd megnyalta a kezem. - Óh... földdarabka? Akkor nem hiába vagy a Föld Úrnő. Ezek szerint hasonló beosztású speciális képességeid lennének a földdel kapcsolatban? Nekem fény és főnix alapú képességeim vannak. Belegondolva elég erős lehetsz vagy leszel, csak kell a kis segítség... pedig elég erős játékos lehetnél még állatidomárként is, legyen bármilyen föld típusú speciális képességed. És talán példamutató is. Nem akarlak semmire se erőltetni, de azért gondold meg, hogy belépsz-e a Phoenix Brotherhoodba. Ilyen játékosokra lenne szükségünk nagyon.

by Ajánlott tartalom