Twister Biliárd és Póker Club

…::: Shukaku :::...

A feszült csendet csupán a kártyák érdes hangja töri meg kissé, ahogyan az újabb laposztás következik. A lapokat a tőle telhető legtökéletesebb pókerarccal vizslatja végig, s ha valamiben, akkor ebben igazán profi. Végtére is, katonai kiképzése alatt – hiszen mielőtt a játékba került, katonaként szolgált, ráadásul mindezt nőként – elsajátította a pofa tudományát. Mindig is kemény nő volt, legfeljebb néhány kósza ital után, meg jó zene hatására oldódik fel igazán. Ezúttal azonban nem valamilyen koncerten van. Hanem kőkemény kártyapartin. Nagy a tét, az asztalt szinte teljesen ellepik a zsetonok, melyeket majd aranyra válthat be.
- Hmmm... – morfondírozik a lapok láttán. Nem sikerült túl jó lapokat szereznie, de nem is ez a cél. Mindeddig csak veszített, azonban mindez csupán a tökéletes trükk része. Elhiteti játékospartnereivel, hogy vesztes, s megint bukni fog. Neki pedig ez – bármennyire is furcsa is – kedvező.
- Emelek. Mindent felteszek. És hozzáteszek két sida követ is. – jelenti ki, miután megtörténik a pakliból a szokásos lapcsere. Már egy kicsit jobban áll a szénája, mint azelőtt. De nem is ez a lényeg.
A falról csupán egy aprócska pók lóg lefele. Elég apró ahhoz, hogy ne vegyék észre, ha nem mászik az emberek képébe. Azonban túl nagy ahhoz, hogy kényelmesen himbálózzon a lecsüngő pókhálón. Az alig kivilágított teremben viszont senkinek nem jut eszébe felfelé tekinteni. Senkinek. Kivéve persze Morrigannek.
[i]- Hah! Mindent el akarsz veszíteni, babám. [/b] – röhögi ki az egyik férfi játékos. Na majd megmutatja ő neki, hogy kit nevezzen babájának. >.> Különben sem tud arról, hogy mindez idáig tulajdonképpen hagyta őt nyerni. Túl feltűnő lenne, ha folyamatosan ő nyerne. Így viszont megvan az a látszatja, hogy csupán teljes kétségbeesésében teszi fel mindenét. Megkeserüli még, hogy így nevezte Morrigant. Kétszer. >.> Mutatják meg sorra lapjaikat. Senki nem jelzi, hogy kiszállna, s kerülnek elő a párok, tercek és hasonlók a terítékre.
[i]- Na mi van? Még se megy? Kösz a követ.[/b] – vigyorog bele csodálatos pofázmányával az előbbi nagyszájú, s némi kuncogás is feltűnik a háttérben. Ez a nő totál lúzer. Még kártyázni sem tud.
- Hé, hé, hé! Várjál,várjál egy percet! – húzza a száját, miközben lapjait rendezgeti, látványos hezitálással. Majd amikor a következő nevetéshullám elindul, teríti le ő is, amije van. A döbbent arckifejezéseket extra jutalékként zsebeli be, s nyúl a nyereményekért, miután lecsapja lapjait.
- Kösz a játékot. A kövekért pedig hozz nekem egy whiskeyt. Csocsi. – úgy érzi, mára elég lesz a játékból. Legalábbis ezek ellen. Már el is képzeli, mi mindent fog venni a jutalmából. Az egyszer tuti biztos, hogy be fog ruházni valami jó bakancsba. Egy jó kis surranó biztosan dobni fog az alacsony statjain. Itt mindenki úgy keresi pénzét, ahogyan éppen jónak látja azt. Van, aki kazamatákat rabol ki, s van, aki más játékosokat. Pókerrel.
- El van nézve. – még oda se pillant az őt megszólító csajszira. Túlzottan el van foglalva vele, hogy zsebeibe tuszkolja azt a sok zsetont, amit megszerzett. Botja a karos széknek támasztva, melyben úgy terpeszkedik, ha minimum ő lenne itt a ház ura, vagyis úrnője.
- Mit akarsz, frontharcosokat? Ja, ja, minden nap látni őket. A múltkor annyira kivolt az egyik szerencsétlen, hogy a két lábán nem tudott hazamenni. Csórikám. Mondtam pedig, hogy ne igyon annyit. – hogy tényleg frontharcos volt-e, azt nem tudja. Igazából fogalma sincs, kik azok a frontharcosok, s annyira nem is érdekli. Csinálnak, amit akarnak. Hőskomplexusos mitugrászokkal nem foglalkozik. Hacsak nem hoznak neki whiskeyt. Akkor máris nyitottabbá válik. Meg aztán, szinte mindennapos ezen a helyen, hogy megjelennek azok a kis senkik, akik azt állítják magukról, hogy a top harcosok közé tartoznak. Aztán még egy mezei mobbal se bírnak el. Pffff...
- Na, de akkor játszol vagy mi? Morrigan vagyok. – hátrafordul a lány felé, s vigyorogva belecsap tenyerébe üdvözlésképpen. A vele tartó Timidus miatt leesik neki persze, hogy ő is állatidomár. Király. Talán ő majd tud neki valami okosat mondani, amivel megnevelheti azt a nyolc lábú poklot. Kutyája és macskája sem volt még soha. Nem hogy egy bébi óriáspókja. >.>

…::: Shukaku :::...

Gyerek vagy sem, aki ebbe a világba belép, azt ő nem hajlandó gyerekként kezelni. Mert nem és kész. Hülyeség pátyolgatni a gyerkőcöket szerinte, pláne, hogy nem egy cuki kislányt látott már nagy bökőkkel, s olyan vad mobokat hentelgetve, amiket Morrigan el se hisz. Szerinte pedig, ami a legfontosabb, egy ilyen világban, ahol az életük a tét, kifejezetten ártó a gyerekekre nézve, ha konkrétan gyerekként is vannak kezelve. A saját érdekük, hogy nőjenek fel minél hamarabb. Itt ugyanis nem fogja őket anyuci-apuci védelmezni. Más pedig nem veheti át ezt a szerepet tőlük. Semmiképpen sem kívánja persze – petjével ellentétben - , hogy haljanak meg, de helytelen lenne úgy babusgatni őket, mint valami nebáncsvirágokat. Bár eleve nem érti azt sem, hogy Kayaba miért engedte egyáltalán, hogy 18 éven aluliak megvegyék a játékot. Jobb helyeken ez nem így megy ám.
- Jaaa... nem zavarsz. Üljél le szépen, rendelek neked egy bambit. – hátrafordul, s tekintetével valamelyik szerencsétlent szemeli ki, akit ilyen helyzetekben ugráltatni szokott. Fordított helyzetben ő is kiviszi neki a piát, ha éppen ő van a pultnál. Szóval, kellemes, nőies hangján kedvesen és barátságosan megszólítja játékostársát, hogy egyszerű kérésének eleget tehessen.
- Hé, te paraszt! Hozzál már egy bambit! – rivall rá, aki egy biccentés kíséretében már fordul is vissza a pulthoz. Inkább meg se kérdezi, hogy miért hozzon olyan italt, amilyet Morrigan kezében még nem is nagyon látott.
- Jeez... kezdővel nem játszok téttel, hé. Azt hittem, ez alap. – kissé ledöbben, mikor meglátja, hogy a lány kiteszi a csilingelő aranyakat az asztalra. Igen, igen, kicsit csalt az előző játékban, hiszen pontosan tudta Daevának hála, hogy kinek éppen milyen lapja van, azonban nem fog egy totál kezdőt kizsákmányolni. A többiek persze megérdemelték. Így jár az, aki lecicázza Morrigant. ˇ^ˇ
- Meg mi ez a magázás? Magácska szerint ennyire öregnek tetszem lenni? O.O Na, na, na, na... sok mindent elviselek, de ezt nem. >.> Tudod mit? Neked valami sokkal jobbat találtam ki. A pókert amúgy is utálom. A látszat ellenére. ._. – a póker lámáknak való. Azoknak a lámáknak, akik hagyják, hogy becsapják őket. Na de a Blackjack. Na, ott már tudni is kell valamit. Meg némi szerencse, az sem árt.
- Psszt... erről pedig ne szólj senkinek. – kacsint rá, mikor meglátja, hogy felfedezte Daevát. Kinyújtja a tenyerét, melyre akrobatikus mozdulatokkal azonnal ráugrik a pók, majd az asztal szélére araszol. Ha lenne arca, most a létező legmélyebb megvetéssel teli gyűlöletet sugározná az állatidomár felé. Azonban nincs. Ehelyett csupán egy „Hmpff...” megszólalás kíséretében ül az asztal szélére, lábaival pedig absztrakt artba kezd, némi hálóanyagot felhasználva.

...::: Shuukaku :::...

A bambit kihozzák, meg a whiskeyt is, s a nő füttyentésére még a keksz sem marad el. Az eddig mögötte csücsülő sárkány elegánsan ível arrébb, hogy helyet foglaljon gazdája mellett. Nem zavartatja magát miatta, inkább leöblögeti száját a keserű, jeges itallal, majd a pakli szétválasztásába kezd bele.
- Igen ám, de kicsit megtoldjuk némi csavarral, érted. A piros lapok a pluszosak, a feketék pedig a negatívak. Star Wars style-ban nyomjuk, az sokkal funabb. – kiszedi a felesleges lapokat, s a megfelelő kártyákat mutogatva magyarázza, hogy hogyan is képzeli el ezt a játékot. Magyarán mindenkinek lesz öt lapja talonban, amivel tetszése szerint növelheti, vagy éppen csökkentheti az össz lapok értékét. Egy kis matek, meg persze taktika.
- Na de a lényeg. Mit akartál a tízektől? Nem tom, én a bossokból kimaradok. Amíg nem nevelem meg ezt a kis pokolfajzatot, addig totál esélytelen. – fejével a mellette ücsörgő pók felé biccent, aki elmélyülten szövi az újabb csipketerítőt. A kedvenc hobbyjába belemerült ízeltlábú felkapja a fejét, s sértődötten hurrogja le Morrigant.
- Kit neveztél te pokolfajzatnak, teeeee? ¬_¬ – csattogtatja csáprágóit hevesen, s egyik lábát fenyegetően lendíti a nő felé.
- Na majd megmutatom, mit tud ez a pokolfajzat, ha végre a rendszer elenged tőled, nyomorult némber! A véreddel fogom átfesteni a házamat. Khhhh! ¬_¬ – inzultálására Morrigan csak a szemeit forgatja, majd egy pillanatra, mielőtt lapot húzna a játékhoz, végigméri a sárkányt. Különösen nyugodtnak tűnik számára, s mindenképpen épelműbbnek, mint amilyen Daeva. Persze a látszat bármikor csalhat. Elég időt töltött a nyolclábú iszonyattal, hogy tudja, mélyen legbelül minden pet a halálát kívánja az összes játékosnak.
- Te hogy bírod? A tiéd is olyan paraszt, mint ez? – kérdezi meg a lányt. Nem nagyon beszélt még állatidomárral, bár tudja, hogy nem olyan ritka dolog ez ebben a világban. Mindeközben Daeva egy arrogáns pillantást vet gazdájára mindegyik szemével, majd feledkezik bele újra munkájába. Gyönyörű terítőt sző, részletesen megmunkált csipkékkel. A gond csak az, hogy már kezd látszódni, miféle művészeti értékekkel és tartalommal tölti meg azt, s ez alatt nem csak saját hálóját lehet érteni. Válogatott, különösen kegyetlen halálozási módokat lehet felfedezni a mintán, mindez személyesen csak Shuunak és Morrigannek szánva.

A kártyákat kiválasztja, s mindezt három különböző paklivá osztja szét. A fő pakliban 1-től, vagyis Ásztól 10-ig számolva szerepelnek a lapok, amik majd a talont képviselik. Mindegyik lapból 4 szerepel, ez pedig összesen 40 kártyalap. A két mellékpakliban pedig 1-től 6-ig, valamint -1-től -6-ig szerepelnek a lapok. Ezt véletlenszerűen osztja szét, hogy neki, valamint játékostársának is összesen 10 darab jusson. A mínusz lapokat a fekete színűek, a pluszosakat pedig a pirosak helyettesítik. Hogy pedig még izgalmasabb legyen, az udvari lapokat, valamint a jokert is beleveszi, így még több csavarral megfűszerezve a játékot.
- Tehát. – köszörüli meg torkát magyarázás közben.
- Annyiban más, mint a hagyományos Blackjack, hogy ez badass. – az első lecke. A Star Wars badass, tehát a pazaak játék is az.
- A talonból mind a ketten húzunk egy-egy lapot, amit felcsapunk az asztalra. A talonban mindegyik kártya pluszos értékű. Tehát, most felcsaptam magamnak egy 6-ost, te pedig egy 8-ast. Nem huszonegyig, csak 20-ig kell eljutnunk. Aki eléri a 20 pontot, vagy közelebb kerül hozzá, az nyer. – próbál úgy magyarázni, hogy teljesen érthető legyen.
- A játék körökből áll. Az első körben mindketten kaptunk egy-egy lapot a talonból. Most pedig dönthetünk, hogy rakunk-e rá a saját kártyánkból, vagy pedig indítjuk a következő kört. – lévén feleslegesnek véli a játék ezen részében, hogy a sajátjaiból rakjon az asztalra, így ezt nem teszi meg, s jelzi is ezt Shuunak. Hogy a szabályokat jobban tudja ismertetni, most nyílt lapokkal is játszik. Tehát saját kártyáit felfelé fordítva teszi az asztalra, hogy Shuu lássa, mi fog történni. A következő kört rakja le, tehát a talonból új lapot rak az asztalra önmagának és Shuunak is. Ő egy 8-ast kap a saját lapjai mellé, tehát lapjainak értéke így már 14. Shuu pedig egy 10-est kap, így az övé pedig 18.
- A következő körben választhatsz ismét. Választhatsz úgy, hogy megállsz és nem kockáztatsz. De úgy látom, van egy plusz kettesed, így ha leteszed, eléred a húsz pontot. Vagy ha nem lenne, akár felcsaparinthatsz még egyet a talonból. Nekem pedig, ha lenne egy 6-osom, akkor meglenne a 20 pontom. De mivel nincs, ezért bízok a vakszerencsében. – lévén ez csak az oktatás, így nem kezd bele a konkrét játékba. Shuuval kirakatja a kettest, majd zárja a kört. Ezúttal viszont csak önmagának húz a talonból egy lapot. Még egy 10-es. Ez már 24 pont.
- No, hát akkor. Nekem már több van 20-nál, de! Rátehetem ezt a lapot, itt, ni, - mutatja meg a fekete négyesét - így pedig nekem is kijön a húsz. – leöblögeti száját egy kis jeges whiskeyvel, s vár a jelzésre, hogy Shuu megértette-e a játékszabályokat. Ha igen, csak akkor folytatja a magyarázást. Előveszi a speciális lapokat, s azokat is bemutatja, hogy mi mit tud.
- A király lapok azért királyak, mert az utolsó kártya értékét megduplázza. Például ha egy kettest tettél le utoljára, akkor 4-est csinálhatsz belőle. A joker... Az pedig a döntetlen döntő kártya. Ha mind a ketten ugyanannyi ponton vagyunk, és döntetlenre jönne ki a játék, akkor ezzel még mindig lehet nyerni. Sajna a többi lapot nem tudom kitalálni... nincs rá megfelelő kártyánk. :/ De hogy fair legyen a játék, a joker bármelyikünknél ott lehet. – újabb keverésbe kezd, először a talon paklit, majd pedig azt a húsz lapot, melyek közül majd a saját mellékpaklijukat állítják össze. A jokert, valamint három királyt is belevesz. Ezen kívül pedig 8 pluszos, és ugyanennyi mínuszos lapot tesz bele. Ezeket úgy keveri, hogy bármelyiküknél lehet bármelyik lap. Kioszt mindkettejüknek tízet, s megkéri Shuut, hogy anélkül, hogy megnézné, milyen lapjai vannak, válasszon magának ötöt.
- Á, te ezt nem érted. Ez a szőrös veszedelem nem csak egyszerűen utálja a játékosokat. Konkrétan gyűlöli őket. – rá se pillant Daevára, aki mindeközben továbbra is szövögeti hálóját. Egész gyönyörű terítő. Éppen csak az a morbid, ám de kétségtelenül művészi minta az, ami kiábrándító rajta. Morrigant keresztve feszítve, Shuut pedig lefejezve ábrázolja, miközben egy hatalmas pók a fejével játszadozik. Elvan a gyerek, ha játszik, tartja a mondás. Nem sok kellett ahhoz, hogy Morrigan ne röhögje pofán a másik állatidomárt. Megértéssel és szeretettel közeledni Daevához? Mi az már? Még virágot is ajándékozzon neki? Még mit nem! >.> Daeva az a lény ebben az univerzumban, akiben soha, semmilyen körülmények között nem bízhat. Még szerencse, hogy programozása miatt nem képes ártani másoknak, hacsak ő azt nem parancsolja. Különben rögtön olyan mészárlást rendezne itt, amit nem szégyellne. Márpedig egy hozzá hasonló átokfajzat semmit sem szégyell.
- Nekem nem kell fegyver. Itt van az öklöm. Na, az elég jó fegyver! Rendszerint én ütök, nem ő. – tudja jól, hogy ez elég szokatlan egy állatidomártól. Azonban náluk ez így működik. Ezt pedig meglepetés erejeként gátlástalanul ki is tudja használni.

Szabályok: http://starwarsmedia.hu/pazaak

Furcsa tapasztalat, hogy vakerálására egy pet jobban mereszti gülüjeit, mint egy valós, létező személy. Talán ez a fő problémája a saját petjével is. Nem tudja elfogadni létezését. Hiába olyan valóságos minden, meg stuff, egyszerűen tudja, hogy ez az egész csupán egy virtuális tér csúfos tréfája azzal a dologgal, amit a keresztények teremtéstörténetnek neveznek. Mindig is ostobaságnak tartotta ezt, ami azt illeti… Túlságosan racionalista, földhöz kötött személyiség. Emellett pedig kiképzésének fontos része volt bizonyos ismeretek elsajátítása. Végtére is, nő létére katonai pályára állt, amit nem is bánt meg sohasem. Látszik is rajta, hiszen virtuális testén is olyan kidolgozott izomzattal rendelkezik, amit még az aerobik királynőcskék is megirigyelnének. Bár kétli, hogy mostanra is ilyen lenne valós, fizikai teste. Valószínűleg satnyán fekszik valamelyik kórházi teremben, ha jól sejti, miközben tudós muksákok tömkelege töri a fejét azon, hogy mégis hogy a fenébe fogják kiszedni onnan a játékosokat.
Szóval elég elkeserítő a helyzete. Na meg az, hogy legjobb társasága, ha nem a kocsmabeli iszákosokkal partizik, ez a megátalkodott, végzetesen gonosz pet, aki nem is titkolja, hogy mennyire a halálát kívánja. Végtére is, annyira nem lehet hibáztatni, hiszen egy mob. Mint az összes többi. Talán éppen ezért felfoghatatlan Morrigan számára, hogy egy pet képes ennyire nyugodt, sőt, mi több, értelmes lenni. Szinte már fantasztikus. Gondolja magában, miközben osztja a lapokat. A szabályokkal végzett végre, bár megakad a whiskey a torkán, mikor kiderül, nem tudják, mit jelent, hogy badass. Mit jelent, mit jelent… Hát nézzenek már rá! o.o
- Hát azt, hogy valami már annyira trú, hogy már túl trú. Meg hogy én ilyen fasza arc vagyok, he! – ha lenne napszemcsije, most villogtatná, mert jól áll neki. Bár neki minden jól áll, ami nem kifejezetten lányos vagy rózsaszín. Bár való igaz, ő azon emberek közé tartozik, aki felvehetne egy pink felsőt is, akkor se tűnne tőle plázacicának.
- No, de minden értve, vagy vakeráljak még? Mehet élesben? – teszi fel a nagy kérdést a sárkánynak, hisz olybá tűnik, most vele fog játszani. Leosztja a lapokat, mindent tisztességesen, hiszen megtiszteli ezzel játékostársát. Meg mert nincs bűvészkedése, hiszen totál felesnek tartja. Legfeljebb a lovagláson gondolkozott el eddig, csak előbb szerezni kéne hozzá egy jó hátast. Ami meg ugye, tudjuk jól, sok pénzbe kerül. A valuta pedig itt, a saoban igencsak fogyóeszköz.
- Becsületes? Eeeeez? – nem titkolja, hogy nincs jó viszonyban Daevával, s látszik a pókon, hogy ő sem viseltet Morrigan iránt kifejezetten pozitívan. - Ilyen szépet még soha senki sem mondott neki. Mindjárt elérzékenyülök.
- Adok én neked olyan elérzékenyülést! ¬_¬ Fetrengeni fogsz a kíntól te, és a társaid is, amint kiszabadulok ebből a programból, ami szánalmas szolgát csinált belőlem. Majd meglátjátok hatalmamat mindannyian, az áruló mobokkal együtt! Mwuhahahahaha! – ördögi kacajt próbál hallatni, ami vékonyka bébihangján elég nevetségesen hangzik. Csáprágóit hevesen csattogtatja, s négy első lábát a magasba emelve lóbálja. Úgy tűnik, végzett az újabb csipkemintás terítővel. Valami perverz obszesszió miatt imádja ezeket csinálni. Azóta már Timidus is felkerült rá. Úgy tűnik, kikiáltotta a sárkányt fajtája szégyenének, amiért még csak meg se próbál tiltakozni pet mivolta ellenében. Olyan revolúciót fog egyszer csinálni, hogy minden mob, beast és pet megkeserüli majd, akik behódoltak csak úgy akárkinek.
- Nem jó ötlet elengedni. El tudod képzelni, micsoda mészárlást rendezne a kis sunyi képével, ha csak egy kis szabadságot adnék neki? S mindezt az én fejemre. Hát meg a nagy lópityulit! – cenzúrázva káromkodik egy sort, miközben leteríti a következő sort. Jelez játékospartnerének, hogy ő következik.
- Tessék, ajándék. Szignóztam is. – a pók lelketlenül odaviszi a kis terítőt Shuu elé az asztalra, ahol válogatott módokon kínozza és taszítja kétségbeesett halálba Morrigant, Shuut, de még az „áruló” Timidust is. Fejük felett diadalittasan lebeg egy óriási pók szörnyeteg. A terítő jobb sarkán pedig, mintha egy festmény lenne, szerepel ott az aláírása: Daeva.

~ Közös nyelv? Ugye csak viccel? O.O Pedig én is japcsiul beszélek, hékás! >.> ~ gondolja magában a nő, miközben leöblíti torkát egy kis jótékony igazságszérummal, amit mások whiskey néven ismernek. Persze ahhoz eleget kell innia. Ami máskor nem okozna problémát neki, de mégis csak gyerekkel van. Így talán azért majd tartózkodik kissé a szokásostól.
- Bocsesz, megszokás. Mindig így beszélek. - hogy azzal fenyegetik, sárkányul beszélnek majd hozzá, annyira nem izgatja. Sőt, szerinte az kifejezetten menő lenne. Nyilvánvaló, hogy nem sokat értene belőle, de lehet, talán el tudna sajátítani egy-két kifejezést, vagy valamit. Nem sértődős fajta, megérti, ha van, akinek nehezére esik megérteni beszédstílusát. Azonban nehéz ettől eltérnie. Világéletében így beszélt, valamint a barátai is mind szlengeket használnak. Már fel se tűnik neki igazából.
- Hogy a milyen számtartomány? Mit akarsz tőlem? HE? O_O - szemei kigúvadnak a tudományosnak hangzó magyarázkodástól. Nem érti ő ezt. @_@ Biztosan így bosszulja meg a szlengeket. >.> Bár aztán némi gondolkozás után sikerül összeszednie, hogy mi az anyámról is beszélt neki. Miután megemészti a hallottakat, egy pillanatra prüszkölve elneveti magát, azonban szája elé rakja kezét, hogy csillapítsa az ingert. Szóval ja... majdnem pofán röhögte a sárkányt a számolgatásért.
- Ne haragudj, de... Tudod, van egy cimbim, aki minden játékban hasonlóan számolt. Hogy mennyi a valószínűsége bizonyos lapoknak. Még az UNO-ban is. Aztán sosem értette, miért kapott ki mindig. - megveregeti a sárkány vállát barátilag, majd a saját lapjaira koncentrál.
- Nem kell ám mindig mindenben a tökéletességre törekedni. A játék azért van, hogy élvezzük. Kis chill, kikapcs, móka és szórakozás. Kivéve, ha pénzben játszunk. Mert akkor a kaszáláson a hangsúly. - a sárkányra hagyja, hogy végül milyen taktikát választ, de ő nem foglalkozik ilyenekkel. Nem arról van szó, hogy ostoba lenne, de feleslegesnek véli, hogy lapok előfordulási valószínűségét számolja ki. Ehelyett egyszerűen csak játszani akar, a játék öröméért.
Sajnos Daevát rajta kívül senki sem ismeri igazán. >.> Érzi az egyértelmű kétkedést Shuu-chan szavaiban, de nem is azért van itt, hogy meggyőzze. Majd a pók megteszi ezt helyette. Előbb vagy utóbb... Lehetőleg nem utóbb. A tíz, vagy sokkal alatta megjegyzésre azt hiszi, Timidust teljesen elragadták a számok, s még mindig a lapokat akarja kiszámolni.
- És akkor megölhetek mindenkit! Leigázom ezt az egész világot, mwuhahahaha! >D - lelkesen örömködik a lehetséges jövőképre, bár tudja, nem sok esély van rá, legalábbis nem ilyen módon. Az új programja miatt ráadásul csak fenyegetőzni tud - ha nem kap teljes szabadságot, akkor még csak egy picikét sem ölhet meg játékosokat. Szégyen és gyalázat, hogy vele ez történt. Mit gondol róla a többi mob, kik valaha társai voltak a legnagyobb JK mészárlásokon? ¬_¬
- Na ezért nem fogom engedni. Fene gondolta, hogy ilyen nehéz a beast teamerkedés. >.> - csapja fel a következő lapot, hiszen az ő köre következik. Nem hazudott, tényleg nincs taktikája. Egyszerűen csak megérzés alapon játszik. Úgy, ahogyan az neki éppen jól esik.
- Vidd. Ne félj, nem kontaktméreg. Ha az lenne, nem neked adtam volna. >D - sandít szemeivel "gazdája" felé, akinek legalább olyan sorsot kíván, amilyet a terítőre szőtt. Sőt, még az összes többinek is. Még Timidusnak is. Az áruló fajtáját. ¬_¬ Reméli, Shuu már az első mozdulatával tönkreteszi műalkotását. Plusz egy oka lenne rá, hogy drámakirálynőként kifakadjon a publikum előtt.

Pohara szinte üresen koppan az asztal szélén, csupán a két jégkocka koccanása az üveggel jelzi, hogy ez az utolsó tartalom benne. Az ilyen italokat jobb hamarabb elfogyasztani, hiszen mire felolvad a jég, már ihatatlan lesz. Ennek ellenére Morrigan cseppet sem tűnik részegnek. Végtére is, ez csak egy kis frissítő, semmi több. Részegen pedig nem lehet rendesen pazaakozni.
- Chh... Elkényeztetett majmok időtöltése. ¬_¬ - jegyzi meg egy sanda pillantás kíséretében Daeva, akiről lerí, mi a véleménye az efféle játékokból. Ennek ellenére, alig fél órával ezelőtt mégis segített az idomárnak csalni. Ki érti ezt...? Talán a profit ígérete túlontúl hasznosnak bizonyult számára.
- Na te csak menj vissza kötögetni. >.> - védekezik Morrigan, miközben a lapjait bámulja, s lerak egy plusz négyest, hogy kijöjjön a tizenkilenc. Nem is rossz. Bár egy huszasnak jobban örült volna.
- A Hatalmas és Rettegett Daeva sosem alacsonyodik le háziasított kiscicák és áruló Timidusok szintjére. ˇ^ˇ Nagy leszek és erős, és akkor leszámolok minden ellenségemmel. S azokkal is, akik nem az ellenségeim. Kufufufu. Térdre, rabszolgák! - ragadja el a pillanat heve, s dicső jövőjét maga elé képzelve burjánzik a képzeletében már annyira valós utópia látványában. Csillogó szemekkel pillant felfelé, ábrándozó tekintetében pedig szinte el lehetne veszni, ha nem tudnánk, pontosan mitől is vált ilyen lelkessé. Majd a nyolc szem mindegyike Shuura fordul, mintha csak most ért volna el tudatáig, hogy mit is mondott.
- Azt mondod akkor, hogy ahhoz, hogy világuralomra törhessek, ezt kell nekem kipofoznom, s a magam mintájára nevelnem, hogy végre behódoljon céljaimnak? - olybá tűnik, egy picit másképp értelmezte Shuu mondandóját. Tény azonban, hogy ezen most sikerült elgondolkoznia. Mi éri meg jobban neki? Nem, nem akar ártalmatlan házipet lenni. De olyanná sem akar változni, amilyen Timidus, meg a többi áruló. Ő - velük ellentétben - nem holmi tojásból kelt ki, mikor Morriganhez került, hanem nagy volt és félelmetes. Éppen csak Morrigan jókor volt jó helyen, hogy megnyerje a Jackpotot, tehát őt. Jogosnak véli tehát, hogy véres bosszút álljon minden játékoson, amiért petnek nevezik.
- Na, már megint kezdi. Bocsi a szöszmösz miatt. Mindenáron világuralmat akar. ._. - legalább valamivel kedvesebb becenévvel illeti a pókot. Lerí Morrigan arcáról, hogy cseppet sincs elragadtatva a szentbeszédtől, amit a pet lerendezett. Azonban talán esetlegesen icipicit nem is olyan nagy hülyeség, amit Shuukaku mond. Lehet, le tudná csillapítani Daeva vérszomját, ha valami hasznos elfoglaltságot találna neki. A kötögetésen kívül. Mondjuk a nyílt csatatéren.

Ha Daevának emberi arca lenne, minden bizonnyal változatos érzelmeket tudnának most leolvasni róla. Mintha egy széles skálán ingadozna a fellobbanó haragtól az ártatlan megszeppenésen át egészen a felsőbbrendűségi komplexusa által kifejlődött arrogáns ignorálásáig minden. Azonban ez nem így van. Daeva arcszerkezete még a legkisebb mikropixelig sem hasonlít egy emberére, vagy annak bármely rokonára. Nem tudni így egyértelműen tehát, hogy valójában mit gondol. Sunyi kis szemei mintha meg-megrebbennének, de ebben sem lehet biztos a másik három. Hiszen mintha mindig ilyen, és ehhez hasonló reakciói lennének, gyakorlatilag mindenre.
- Így legyen hát! Ezennel Timidust, a tollas sárkányt a kék-fehér nemzetségből ősellenségemmé nyilvánítom. Kínok kínjával pusztítalak el, s minden társadat, majd meglásd! Mwahahahaha! - olybá tűnik, van, aki semmiből sem tanul. Morrigan hangos sóhajjal adja jelét elégedetlenkedésének, majd felkap egy üres poharat, s csapdába ejti vele a pókot.
- Muszáj neked folyton égetned? >.> Soha egy nyomorult céhbe se fognak felvenni, ha mindenkivel így viselkedsz. ._. Aztán majd kérjél bocsánatot tőlük! - a pók tiltakozása jeléül nem hajlandó kétségbeesni a csapda miatt. Leücsörög a földre, pontosabban az asztallapra, s újabb terítőszövésbe kezd bele.
- Bocsi... Komolyan nem tudom, mi a nyanyukámat kezdhetnék vele. Folyton ilyen, állandóan éget. -.-" - nyűgösen szusszanok egyet, majd hátracsettintek valamelyik srácnak, s jelzem, hogy hozzon nekem valamit. Most valami lazább megteszi. A sör pedig mindig mindenféle körülmények között mindenre jó.
- A pet és az idomár talán. Lehet, már az elején elcsesztük. Én beast teamer vagyok. >.> - nem sokan tudják igazából, hogy mi a különbség a kettő között.
- Már-már egészen irigyellek titeket. Mi a titkod, téged miért nem utál? - egészen aranyosnak tartja a mini-Targaryent, ahogyan a sárkányával incselkedik. Olyan mások, mint ők ketten. Egészen, teljesen mások. Bizonyára már kiskora óta ismeri Timidust, így pedig tutira könnyebb dolga lehet. Egyszer a katonaságnál is neveltek egy kiskutyát, amit találtak az utcán. Jó buli volt. Az egész csapat imádta. Főleg a titoktartást az ezredes elől.

Morrigan a kezébe temeti arcát, miközben a pókot hallgatja, s motyorogva sziszegi neki, hogy elég legyen. Igen, ő is szokott tiszteletlen, sőt, kifejezetten bunkó, tapló és pofátlan lenni. Azonban Daevával ellentétben, ő pontosan tudja, hol a határ. Emellett pedig tökéletesen meg tudja állapítani, hogy ki az, akivel ezt el lehet játszani, s ki az, akivel nem. Van, aki már attól sírva fakad, ha csúnyán néznek rá. Más pedig nem veszi magára ezt az egészet, s inkább beszáll a buliba, mint akit behívtak egy körre.
Morrigannel ellentétben azonban Daeva őszintén vérig akar sérteni mindenkit környezetében. S minden szavát teljesen komolyan gondolja. Még akkor is, ha adottságai nem teszik lehetővé számára, hogy minden ígéretét betartsa. Azonban ténylegesen szánt szándéka előidézni mindazt, amit az ajándék terítőn egyszer már megálmodott. Halált és pusztulást. Pedig a pókok egyes kultúrákban állítólag a védelem jele. Nem is érti. Tőle rettegniük kéne. Mégis gyógyító képességet kapott.
- Az a nagydarab? Nem látszik rajta, de tündéri a lelke. – mert hát egy olyannak, mint Morrigan, minden egyes kocsmatölteléket ismernie kell. Főleg, ha ezt a késes játékot űzi az asztalon. Hátraint neki, hogy felhívja a figyelmét, s úgy tesz, ahogyan azt Timidus mondja neki. Azonban mikor meghallja, hogy mi is a pontos terv, megáll benne az ütőér egy pillanatra. Teljesen elhűlten néz a sárkány szemeibe, s kimondatlanul is hallani tőle a kérdést: ez most komoly?
Nem, nem akar meghalni. Csak azért élt túl eddig, hogy a társainak eleget tegyen. Végtére is, akiket látott meghalni, azokat a való életben is ismerte, nagyon is jól. Nem csak itt voltak társai. Szeretné elmondani a világnak, mennyire küzdöttek. Erre most jön Shuu, és a sárkánya, és egy teljes életes küzdelembe akarják belekényszeríteni… de miért? S miért kezdett el – bízni bennük?
Nem tudja ő sem az okát igazán. Azonban ahogyan a szemeikbe pillant, s próbálja kifürkészni indokaikat, valahogy megérti, hogy itt most nem akarnak ténylegesen ártani neki. Persze ez szembemegy minden egyes tanítással, amit kiképzése során megkapott. De ebben a világban más fajta törvények uralkodnak. Mondhatni, a játékszabályok eltérnek az eddigiektől.
Széttárja a kezeit, s még a nagy darab Böhöm, mert így hívják szerencsétlent (pontosabban Morrigan így nevezi őt) is az asztal felé hajol, hogy megnézze, mit csinálnak. A játékot ismeri Morrigan is, még ha Daevának ez még egészen új volt. Olyan gyorsan koppannak Timidus karmai az asztallapon, hogy nem is látják azok mozgását. Inkább, mint amikor a ventillátor tárcsája egybefolyik a gyors mozgástól. Ami pedig a legfurcsább Morrigannek, hogy amikor belémarnak a karmok, nem érez fájdalmat. Tudja, felfogja, hogy mi történik, de mondhatni, félsokkos állapotban van a halálküszöbi élménytől. Még itt, ebben a világban is. Pedig még a kezein is meglátszik némi heg, amit a való életből örökölt ide.
- Khhhh… ¬_¬ – Daeva csupán fújtat egyet, s makacs némaságba burkolózik. Miután kiengedik üvegbörtönéből, felmászik Morrigan kezére, majd fel a karján, a vállához, s vissza a hajzuhatag sűrűjébe. Ott soha, senki sem veszi észre, amikor el akar bújni a világ elől. Mint amikor egy tinédzser a saját szobájába zárkózik.
- Asszem, ez most betett neki… – forgatja szemeit, majd sóhajt egyet. Hát ez húzós helyzet volt. Annyira, hogy egészen tutibiztos, hogy ő is le fog húzni erre valamit. Mondjuk úgy pár feles vodkát. Azt már a kislány nélkül, hiszen nem szép példa, ha előtte csinál ilyet.
- Elég faja, amit ti ketten műveltek. De komolyan. Tudom, milyen a jó csapatmunka, a hadseregben is erre tanítottak. De Daevával… Nálatok meg ez olyan természetesen megy. – szusszan egyet, s még a kártyák sem tudják most már izgatni. Szól Böhömnek, hogy hozzon már neki valami frissítőt, mert az most kijárna neki. Hát azért na.
- Apropó, barátok. Ha már így megismertük egymást, és túljutottunk kapcsolatunk fordulópontján, az élet-halál harcon, felvehetlek a barát-listámra? Lehet, hogy keresnélek, ha esetleg van valami. Meg bármikor behívlak még egy kör bambira téged, és Timidust is. – kacsint rá mindkettőre, s ha engedik, akkor elküldi a barát felkérést. Úgyis üres szinte a listája, mióta az egész céhe megmurdált.