Kert

Még éppen, hogy megérkeztem a sokat emlegetett céhházhoz. Meglepődtem, hogy milyen egyszerűen betaláltam a kerthelyiségbe annak ellenére, hogy csak egyszer voltam itt és a tájékozóképességem nem a legtökéletesebb. Követtem a hangokat, majd a kertben lyukadtam ki. A torkomban dobogó szívvel és remegő kézzel álltam ott, egy pillanatig csupán, ugyanis hamar észrevettek, és máris megközelített két személy is.
- Sziasztok, hoztam egy kis süteményt. Nem vagyok benne biztos, hogy milyen lett, elég kicsi még a jártasságom de... - mielőtt még befejezhettem volna a vörös lány hamar ki is kapta a kezemből a süteményt, a korábbi tanácsain még mindig mosolygok mint a vadalma. Kezdem kicsit hülyén is érezni magam. A pillanatnyi izgalmam kiheverésére még csak esélyt sem kaptam Anat annyira belelkesült, hogy rögvest el is kezdte bemutatni az ittlévőket.
- Hali, én Jun vagyok - mutatkoztam be majd megráztam a fejem és bele is pirultam, főleg mert pont az imént mutatott be Anat. Hogy én mennyire szétszórt vagyok ma... - Örülök, hogy megismerhetlek Peter, Hisame. - mosolyogtam a férfire és a sárkányra, hasonlóan ahogy ö is üdvözölt engem, habár szerencsére az én fogaim közül biztosan nem lógott ki semmi sem. - A lányokkal már találkoztam, és többé kevésbé ismerem is őket. - pillantottam itt Chanra szememmel pedig a harcias macsekot kerestem, majd Meredith-re pillantottam - Téged pedig minél hamarabb meg akarlak ismerni. - nyúltam a haja irányába, hogy a rakoncátlan frufruját arrébb pakoljam, ha engedte. Már éppen úgy érzetem, hogy megnyugodhatok vége a bemutatkozósdinak és leülhetek bekapni pár falatot amikor egy kislány hangja ütötte meg a fülem, azonnal a hang forrása felé fordítottam a fejem. Anat elmondása szerint hozzám hasonlóan ö is friss tag, habár róla legkevésbé sem tudom elképzelni, hogy bossokat öl, vagy egyáltalán a vadonban mobokra vadászik. Sokkal inkább egy ártatlan cuki kislány, aki jobb szeret a házban játszani a babáival. Némi felelősség érzet is támadt bennem, hogy talán jobb lenne vigyázni rá és több időt eltölteni vele, játszani, és hasonlóak. Végül is egy gyermek életében a fiatal kora a legmeghatározóbb, ezért szüksége van társaságra. Hamarosan az asztal felé vettem az irányt, hogy most már tényleg megszabadíthassam némi ételtől, és megtömhessem a bendőm.

Nem szabad. Nem. Jun-chan itt marad, és most szépen hazamegy. Rossz dolog ám csak úgy követni embereket, mindenféle ok nélkül. De az a fránya kíváncsiság... csak nem lehet belőle baj, ha most szépen lassan, észrevétlenül követjük.. Apropó mért is vitatkozok saját magammal? Nem vagyok ilyen rossz lelkű egyén, hogy a kíváncsiságom előbbre helyezzem mint a kötelességeim. Ígértem finom sütiket vacsira, szóval ezekkel a drágaságokkal vissza kell mennem a céhbe, hogy elkápráztathassam Alexéket. Igen és most irány a teleportkapu... Fura mód hiába döntöttem el ezt mind egy pillanat alatt mégis pár méter távolságban de követtem a csöppséget, ahogyan szökell kifelé a városkából. Hova mehet? Mit akarhat arrafelé? Egyáltalán mit keresett a céhháznál? Talán ö is nosztalgiázni szeretett volna mint én, ezért ment vissza, picit szétnézni.
- Ahj! Mit fognak rólam gondolni az emberek! - kaptam a kezeim a fejemhez. Az utóbbi időben már szokássá vált ez a mondjuk ki hangosan amit gondolunk ha nem látnak az emberek dolog. De gyakorlatilag semmi haszna nincs. Ha képes lennék csak úgy lepöckölni a bal vállamról a kis szarvacskás egyént a piros feszülős ruciban, akkor ez a sok probléma nem történne meg, és kevesebbszer okoznék galibát. Mély levegőt vettem, és ahogy egyre csak távolodtunk a várostól, közelebb merészkedtem a lányhoz, de mégis jobbnak láttam ha észrevétlen maradok számára. Ki tudja mit reagálna, ha csak úgy felbukkannék mellette. Lehet megijedne és csúnya dolgokat vágna a fejemhez, mire én még egy épkézláb kifogást sem tudnék kitalálni. Rövidesen az első színt híres neves kazamatájához érkeztünk. Ö bement, én pedig követtem, csendben, lábujjhegyen lépdeltem mögötte, időnként el-el bújva valami nagyobb dolog mögött, hogy véletlenül se szúrjon ki ha, esetleg hátra pillant. Közben minden perc elteltével egyre inkább egy bűnözőhöz hasonlítottam saját magam. Majd felfigyeltem arra, hogy Saya-chan is követ valakit. Biztos a lányka cuki aurája fedte el eddig előttem az egyént aki most belép Illfang híres neves bosstermecskéjébe, a lány pedig követi. Hatalmasat nyeltem, és az ajtóhoz osontam, ahol először csak belestem rajta, majd be is léptem, és a lányra vetettem magam.
- Saayaa-chwan! - ölelem át hátulról, szorosan magamhoz a csöppséget, - Hogy kerülsz ide? - majd felpillantottam Anatra, akit ezek szerint szintén követtem. - Valamiről lemaradtam? owo7

Ha Timidus nem is, de Shu-tan biztosan furcsának találja, hogy a fa felállítása után sem pakolja elő Jun az ajándékokat. Talán már mindenki aki szeretett volna ajándékozni betuszkolta a hatalmas fenyőfa alá a kis csomagokat, egyvalaki kivételével. Azonban amikor leszáll az éj, a céhház folyosóin valaki szellemként suhan végig, csicsás csomagolású hatalmas ajándékdobozkákat hagyva az ajtók előtt, majd az adott ajtón néhányat kopogtatva reppen tovább kis rejtekébe, biztos távolságból figyelve a gyanútlan áldozatok reakcióit.

Ajándékcsomag:

Kiwi féle betobozozódós játékocska - Avagy a "fogócska"

Csodálatos napsütötte reggel, még a hajnali csípős hideg sem veszi kedvem, elvégre ma csodálatos teapartit rendezek, nem is akármilyent! Igazi csodálatosságosat, mint amilyent csodaországban is csináltunk! Persze már reggel öt órakor kiküldtem a meghívókat a céhecskémnek, Cearechinek, Alexnek, és a drága Kiwi-nek akiről olyan sok izgalmatosat hallottam, és persze mindenkinek írtam a levél aljára egy véletlenszerű stílust amiben meg kell jelennie a partimra. Szegénykék nem is sejtik, hogy mindenki máshogy fog kinézni. Nyihihi! A készülődésben nem fogadtam el segítséget.
Reggel 7 óra: Minden a lehető legjobban halad, felvettem a csodálatos fodros kék ruhácskám, amelyiknek olyan szép nagy masni van a derekánál hátul. A piros hajpántom is egy hozzá illő túl csicsás masnisra cseréltem. Tetszem magamnak a tükörben és úgy látom, hogy a tükörképemnek is tetszek. Tökéletes!
7:30: Hozzákezdtem a kert feltérképezéséhez. Néhány perc alatt meg is találtam a legeslegtökéletesebb placcot a teapartimhoz! Arrébb rugdostam néhány követ, és összesároztam a cipőm. Most már nem annyira tetszek benne magamnak... Be kellett mennem másikért.
7:45: Elkezdtem kivinni a kis asztalokat a folyosókról, és szorosan egymás mellé illesztettem őket, lehet kellett volna nekem olyan súlyemelős jártasság... elfáradtam ezért leültem és elmajszoltam egy csokis kekszet amit a partira raktam félre.
8:00 Az asztalok a helyükön, viszont némelyik alacsonyabbon van mint a többi ezért újságokat pakoltam rájuk, hogy kiegyenlítsem a szintkülönbséget, majd színes abroszokat terítettem rájuk.
8:23: Kihordtam mindenféle evőeszközt, tálat, edényt, teáskannát, csészéket, tálcákat, sütiket, és rágcsákat az asztalra, szétdobáltam őket, kipakoltam véletlenszerűen az evőeszközöket egymáshoz nem illő szalvétákat sorakoztattam fel, majd pedig feltöltöttem a cukortartókat színes kockacukrokkal.
8:34: Még egy perc... még egy perc és elkezdenek jönni a vendégek! Hmm 8:35 volt a meghívóban egyáltalán? Hmm igen... 8:35kor jöhetnek ki a kertbe ebben biztos vagyok! Odaoldalazok a hatalmas lepellel letakart ketrecekhez, és várok. Várok...


Feladat:
-Kapjátok meg Junci meghívóját a teapartira, mindenki találjon ki magának valami cuki öltözéket, elvégre a levélben Junci mindenkinek írt valamit, hogy mit vegyen fel a jeles eseményre. (Öltözhettek akár jelmezbe, valami régi divat szerint, vagy bármi  ami eszetekbe jut. Ha akarjátok képpel is lehet illusztrálni a csodát :3)
- Érkezzetek meg 8:35-re a kertbe. Ha valaki előbb jönne Junci visszatessékeli a házba, és megkéri, hogy várjon a társalgóban és csak is kizárólag 8:35kor jöhet ki. Kiwi persze ha küld üzenetet Junnak Jun beengedi a céhházba, hogy addig tudjon várni, és ezt az ő üzijébe bele is írja. De beengedheti más is ha szeretné valaki :3
- Egyelőre addig írjátok a reagokat, hogy megérkeztetek a kertbe.
- Mához egy hétig várom a reagokat a résztvevőktől!

-És mondtam bármi olyat, hogy mert feltünő, már nem is tetszik? Az egyikből mért következik a másik?
A fene se érti a lányok gondolkodását... Mért látnak bele olyan dolgokat a mondatainkba, amit valójában ki se mondtunk. A másik, amikor tudnunk kéne valamit, amire csak utalásokat tettek. Az tud néha még kizökkenteni egy kicsit.
-Hát, itt vagy te meg én, és Shu is egy ideje, meg Jun készölödik hátul a kertben. Amig nem végez, addig felesleges lenne is zaklatni szerintem. Saya és Jaden is szinte biztos, hogy itt lesznek. És ha jól sejtem, akkor Jun Alexet is meghívta. Bár róla fogalmam sincs, hogy el fog-e jönni.
Összegeztem végül a várható embereket. Nem hiszem, hogy mindegyiket ismerné, de pár név talán ismerős lehet a számára, főleg Shué.
-Igeeeen. Jun azt írta, hogy alkalomhoz illően öltözzünk, de fogalmam sincs mit szoktak egy teapartin alkalomhoz illőnek számítani ^^.

Elkezdtem igazgatni a lepellel letakart valamit, szépen kisimítottam a fodrokat, megigazítottam az egyik csészehalmot, immáron csálébb mint valaha majd szépen komótosan az ajtóhoz léptem, és ott vártam meg az utolsó másodperceket. Büszkén végignéztem a remekművön, mélyen beleszippantottam a levegőbe, és elégedetten nyugtáztam, hogy ez bizony életem legtökéletesebb teapartija lesz, és talán ezúttal még vendégrekordot is döntök.
8:35 : Hirtelenjében megragadom a kilincset és belibbenek a terembe, szépen kitárom a kertre nyíló ajtót, hogy a vállam fölött átpillantó kíváncsi bagázs kapjon egy kis ízelítőt, elégedetten végigmosolygok a társaságon.
- Ejdekevesenvagyunk - morgolódok az orrom alatt, picit elhadarva majd gyorsan észbe kapva megköszörülöm a torkom és felvillantok egy csodálatos mosolyt. - Akarommondani... Hölgyeim és Uraim! Köszöntök mindenkit a legeslegeslegcsodálatosabb Teapartin amelyet Aincrad népe valaha is látott! - ekkor félrehúzódok az útból kezeimmel a kert felé pöccintek. - Ti azon szerencsés kiválasztottak közé tartoztok akik meghívást nyertek eme exkluzív szórakozásra, ahol kulturált emberekhez méltó módon fogunk szórakozni. Gyertek hát, gyertek. - intek és elindulok kifelé a kertbe, közben hátra-hátra pillantok, hogy követ-e a nép, látom Kiwi is eljött, tökéletesebb nem is lehetne, és jó érzés Cear-t is köztünk látni. Viszont a többiek hiánya kicsit elszomorít, de biztosan csak elaludtak, elvégre korán van még.
- Fiatal még a nap, ha nem tévedek a többi vendég is hamarosan meg fog érkezni. Sajnálhatják, hogy lemaradtak az évszázad legcsodálatosabb teaparti megnyitó ünnepségén! Nem mindennapi jelenségnek lesztek részesei. Aincrad legcsodálatosabb élőlényeit, és ételeit gyűjtöttem össze nektek, pénzt és időt nem sajnálva. Rajta, rajta foglaljatok hát helyet! - kihúztam egy széket és igyekeztem a lányokat odataszigálni, majd végül még Cearso-t is megpróbáltam leültetni, ha esetleg leült volna akkor megkérem, hogy álljon fel, hogy hadd ültessem le, és amikor mindenki a helyén van odalépek a lepellel leborított valamihez.
- Nos, bizonyára rájöttetek már, hogy nem vagyunk egyedül. - ekkor a valami megrázkódik picikét, furcsa állatszerű hangokat kiadva magából. - Ezek a lények talán az első ötven szint legveszedelmesebbik példányai, ám a különleges képességeimnek köszönhetően, és csodálatos természetemnél fogva sikerült, egy csipetnyi varázslattal, bájjal, és nem kevés pénzzel megszelídítenem őket, nem csupán a ti szórakoztatásotokra! Nem bizony! Ezzel a jótékonykodással emberek százezreit mentettem meg. De most nem dicsekedni akarok! Egyetek csak! Én pedig váltok néhány szót a drágaságaimmal. - az asztalhoz suhanok és az ételre mutatok, majd visszacuppanok a lepedőkhöz és suttogni kezdek nekik.

Feladat: Ki a kertbe, helyfoglalás, és egy hét múlva jön a következő reag amikor lelepleződik mit is rejtenek a leplek
Ha valaki aki eddig még nem tette nyugodtan becsatlakozhat!