Kert

Ha Timidus nem is, de Shu-tan biztosan furcsának találja, hogy a fa felállítása után sem pakolja elő Jun az ajándékokat. Talán már mindenki aki szeretett volna ajándékozni betuszkolta a hatalmas fenyőfa alá a kis csomagokat, egyvalaki kivételével. Azonban amikor leszáll az éj, a céhház folyosóin valaki szellemként suhan végig, csicsás csomagolású hatalmas ajándékdobozkákat hagyva az ajtók előtt, majd az adott ajtón néhányat kopogtatva reppen tovább kis rejtekébe, biztos távolságból figyelve a gyanútlan áldozatok reakcióit.

Ajándékcsomag:

Kiwi féle betobozozódós játékocska - Avagy a "fogócska"

Csodálatos napsütötte reggel, még a hajnali csípős hideg sem veszi kedvem, elvégre ma csodálatos teapartit rendezek, nem is akármilyent! Igazi csodálatosságosat, mint amilyent csodaországban is csináltunk! Persze már reggel öt órakor kiküldtem a meghívókat a céhecskémnek, Cearechinek, Alexnek, és a drága Kiwi-nek akiről olyan sok izgalmatosat hallottam, és persze mindenkinek írtam a levél aljára egy véletlenszerű stílust amiben meg kell jelennie a partimra. Szegénykék nem is sejtik, hogy mindenki máshogy fog kinézni. Nyihihi! A készülődésben nem fogadtam el segítséget.
Reggel 7 óra: Minden a lehető legjobban halad, felvettem a csodálatos fodros kék ruhácskám, amelyiknek olyan szép nagy masni van a derekánál hátul. A piros hajpántom is egy hozzá illő túl csicsás masnisra cseréltem. Tetszem magamnak a tükörben és úgy látom, hogy a tükörképemnek is tetszek. Tökéletes!
7:30: Hozzákezdtem a kert feltérképezéséhez. Néhány perc alatt meg is találtam a legeslegtökéletesebb placcot a teapartimhoz! Arrébb rugdostam néhány követ, és összesároztam a cipőm. Most már nem annyira tetszek benne magamnak... Be kellett mennem másikért.
7:45: Elkezdtem kivinni a kis asztalokat a folyosókról, és szorosan egymás mellé illesztettem őket, lehet kellett volna nekem olyan súlyemelős jártasság... elfáradtam ezért leültem és elmajszoltam egy csokis kekszet amit a partira raktam félre.
8:00 Az asztalok a helyükön, viszont némelyik alacsonyabbon van mint a többi ezért újságokat pakoltam rájuk, hogy kiegyenlítsem a szintkülönbséget, majd színes abroszokat terítettem rájuk.
8:23: Kihordtam mindenféle evőeszközt, tálat, edényt, teáskannát, csészéket, tálcákat, sütiket, és rágcsákat az asztalra, szétdobáltam őket, kipakoltam véletlenszerűen az evőeszközöket egymáshoz nem illő szalvétákat sorakoztattam fel, majd pedig feltöltöttem a cukortartókat színes kockacukrokkal.
8:34: Még egy perc... még egy perc és elkezdenek jönni a vendégek! Hmm 8:35 volt a meghívóban egyáltalán? Hmm igen... 8:35kor jöhetnek ki a kertbe ebben biztos vagyok! Odaoldalazok a hatalmas lepellel letakart ketrecekhez, és várok. Várok...


Feladat:
-Kapjátok meg Junci meghívóját a teapartira, mindenki találjon ki magának valami cuki öltözéket, elvégre a levélben Junci mindenkinek írt valamit, hogy mit vegyen fel a jeles eseményre. (Öltözhettek akár jelmezbe, valami régi divat szerint, vagy bármi  ami eszetekbe jut. Ha akarjátok képpel is lehet illusztrálni a csodát :3)
- Érkezzetek meg 8:35-re a kertbe. Ha valaki előbb jönne Junci visszatessékeli a házba, és megkéri, hogy várjon a társalgóban és csak is kizárólag 8:35kor jöhet ki. Kiwi persze ha küld üzenetet Junnak Jun beengedi a céhházba, hogy addig tudjon várni, és ezt az ő üzijébe bele is írja. De beengedheti más is ha szeretné valaki :3
- Egyelőre addig írjátok a reagokat, hogy megérkeztetek a kertbe.
- Mához egy hétig várom a reagokat a résztvevőktől!

-És mondtam bármi olyat, hogy mert feltünő, már nem is tetszik? Az egyikből mért következik a másik?
A fene se érti a lányok gondolkodását... Mért látnak bele olyan dolgokat a mondatainkba, amit valójában ki se mondtunk. A másik, amikor tudnunk kéne valamit, amire csak utalásokat tettek. Az tud néha még kizökkenteni egy kicsit.
-Hát, itt vagy te meg én, és Shu is egy ideje, meg Jun készölödik hátul a kertben. Amig nem végez, addig felesleges lenne is zaklatni szerintem. Saya és Jaden is szinte biztos, hogy itt lesznek. És ha jól sejtem, akkor Jun Alexet is meghívta. Bár róla fogalmam sincs, hogy el fog-e jönni.
Összegeztem végül a várható embereket. Nem hiszem, hogy mindegyiket ismerné, de pár név talán ismerős lehet a számára, főleg Shué.
-Igeeeen. Jun azt írta, hogy alkalomhoz illően öltözzünk, de fogalmam sincs mit szoktak egy teapartin alkalomhoz illőnek számítani ^^.

Elkezdtem igazgatni a lepellel letakart valamit, szépen kisimítottam a fodrokat, megigazítottam az egyik csészehalmot, immáron csálébb mint valaha majd szépen komótosan az ajtóhoz léptem, és ott vártam meg az utolsó másodperceket. Büszkén végignéztem a remekművön, mélyen beleszippantottam a levegőbe, és elégedetten nyugtáztam, hogy ez bizony életem legtökéletesebb teapartija lesz, és talán ezúttal még vendégrekordot is döntök.
8:35 : Hirtelenjében megragadom a kilincset és belibbenek a terembe, szépen kitárom a kertre nyíló ajtót, hogy a vállam fölött átpillantó kíváncsi bagázs kapjon egy kis ízelítőt, elégedetten végigmosolygok a társaságon.
- Ejdekevesenvagyunk - morgolódok az orrom alatt, picit elhadarva majd gyorsan észbe kapva megköszörülöm a torkom és felvillantok egy csodálatos mosolyt. - Akarommondani... Hölgyeim és Uraim! Köszöntök mindenkit a legeslegeslegcsodálatosabb Teapartin amelyet Aincrad népe valaha is látott! - ekkor félrehúzódok az útból kezeimmel a kert felé pöccintek. - Ti azon szerencsés kiválasztottak közé tartoztok akik meghívást nyertek eme exkluzív szórakozásra, ahol kulturált emberekhez méltó módon fogunk szórakozni. Gyertek hát, gyertek. - intek és elindulok kifelé a kertbe, közben hátra-hátra pillantok, hogy követ-e a nép, látom Kiwi is eljött, tökéletesebb nem is lehetne, és jó érzés Cear-t is köztünk látni. Viszont a többiek hiánya kicsit elszomorít, de biztosan csak elaludtak, elvégre korán van még.
- Fiatal még a nap, ha nem tévedek a többi vendég is hamarosan meg fog érkezni. Sajnálhatják, hogy lemaradtak az évszázad legcsodálatosabb teaparti megnyitó ünnepségén! Nem mindennapi jelenségnek lesztek részesei. Aincrad legcsodálatosabb élőlényeit, és ételeit gyűjtöttem össze nektek, pénzt és időt nem sajnálva. Rajta, rajta foglaljatok hát helyet! - kihúztam egy széket és igyekeztem a lányokat odataszigálni, majd végül még Cearso-t is megpróbáltam leültetni, ha esetleg leült volna akkor megkérem, hogy álljon fel, hogy hadd ültessem le, és amikor mindenki a helyén van odalépek a lepellel leborított valamihez.
- Nos, bizonyára rájöttetek már, hogy nem vagyunk egyedül. - ekkor a valami megrázkódik picikét, furcsa állatszerű hangokat kiadva magából. - Ezek a lények talán az első ötven szint legveszedelmesebbik példányai, ám a különleges képességeimnek köszönhetően, és csodálatos természetemnél fogva sikerült, egy csipetnyi varázslattal, bájjal, és nem kevés pénzzel megszelídítenem őket, nem csupán a ti szórakoztatásotokra! Nem bizony! Ezzel a jótékonykodással emberek százezreit mentettem meg. De most nem dicsekedni akarok! Egyetek csak! Én pedig váltok néhány szót a drágaságaimmal. - az asztalhoz suhanok és az ételre mutatok, majd visszacuppanok a lepedőkhöz és suttogni kezdek nekik.

Feladat: Ki a kertbe, helyfoglalás, és egy hét múlva jön a következő reag amikor lelepleződik mit is rejtenek a leplek
Ha valaki aki eddig még nem tette nyugodtan becsatlakozhat!

-A nevekkel szerintem nem lesz sok probléma. És biztos segít a többség, akivel elöször találkozol.
Nyuszikat? Miféle nyuszikat?
Csodálkoztam rá én is Shu hirtelen hozzászólására, de ennek nem adtam túl sok jelét. Közben Kiwi átkeresztelte Shu-t. Amit már egy kicsit megmosolyogtam.
A ruhát szintén csak megmosolyogtam. Ma valahogy mosolygós kedvemben talált a társaság.
Ahogy Junt is egy mosollyal köszöntöttem.
Majd szépen elhelyezkedek, hagyom, hogy Jun mindent úgy csináljon, ahogy szeretne, de én se nyúlok semmihez.
Nem sokat gondolkozok, hogy mi lehet a lepel alatt. Ha az, amire gondolok, akkor még nagy szerencse, hogy Árnyékot nem hoztam el magammal. Bár biztos érdekes kimenetel lenne a dolgoknak.
És csak tovább mosolyogtam, bármi is történt.

A későket megvárom, természetesen mosollyal az arcomon köszöntöm mindegyiküket, Kiwi-vel picit külön is foglalkozik.
- Üdv Kiwi! Foglalj csak helyet, ne aggódj nem harap senki sem! Örülünk, hogy el tudtál jönni. Nagyon nagyon nagyon boldogságosak vagyunk. - vállon veregetem és a többiek felé irányítom a kis drágát, és folytatom a munkálatokat, előfordul, hogy akár kétszer, vagy háromszor is köszöntöm szegényt, picit fáradt vagyok és ez látszik is rajtam, de ez nem meglepő, hiszen korán keltem, és egy parti sok munkával jár! Amikor már úgy tűnt, hogy mindenki megérkezett ismét visszatérek a dobozokhoz, elmondom a rövidke beszédem, majd megragadom az abroszt és lerántom a leplet, amely alatt több kisebb, nagyobb ketrec lapult különféle állatokkal, amelyek szintén idióta ruhákba vannak öltöztetve a látogatók szórakoztatásáért.
- Most pedig kinyílnak a zárak! - sorban végigszaladok elfordítom a kulcsot a zárban, majd hátrébb állok megragadom a madzagokat amelyek minden ketrec ajtajára vannak rakva és egyszerre kitárom őket. - Tádáá! Ne féljetek nem bántanak! Barátságosak! Nézzétek milyen kis huncutok! Szeretik ha megcírogatjátok a fülük mögött... és tudnak trükköket is! - ekkor az összes állat kiront a ketrecéből és az étel felé vetik magukat, kiéhezve, szomjasan, és minden útjukba kerülőt fellöknek, ellöknek. A fekete árnyékok az céh oldalánál eltűntek.. miféle árnyak? Oh mégsincs ott semmi sem! Ejj a buta fantáziám!
Ejj, azt hiszem nem etettem meg őket este.
- Semmi pánik! Mi lenne... ha olyant játszanánk, hogy... elkapjuk a vadállatokat és ketrecbe rakjuk őket? Igen ez jó! Aki a legtöbbet elkapja kap egy... - közben rádöbbentem, hogy körülbelül hét állatka lehet...

Dobjatok szafari kidobósban és a kidobott állatkátok lesz az elkapott dolog. Természetesen mivel a céhház úgyis a szafari mellett van ezért nem baj ha elszökik pár, hiszen legfeljebb visszakerülnek a természetbe