Re: Kert

by **Cearso** Hétf. Szept. 11 2017, 17:05

Igaza van, tényleg elásta magát, ès úgy néz ki, ezen nagyon nem is akar változtatni.
Mosolyogva fogadtam el a kinyujtott kezét.
-Na, ezzel kell kezdeni, mikor akarsz valamit. Mármint a bemutatkozással. A kézfogás elhagyásán nem sértödtem volna meg ebben a környezetben.
Így már nem azon aggódtam, hogy egy olyan embrt engedek be a céh épületébe, akinek még csak a nevét se tudom.
Igen, normális körülmények között megadnám a saját nevemet is, miután bemutatkozott. A mostanit viszont nem tekintem normális körülménynek. Tekintsük ezt egy egyszerű beavatási szertartásnak. Ha úgy is sokáig tervezi csinálni a semmit, egy kicsit legalább eröltesse meg magát, hogy lássuk mennyire gondolja komolyan a dolgot. Utána én biztosan nem fogom háborgatni, ha nem akar részt venni a programjainkon. A többiek nagy eséllyel amúgy is fogják piszkálni ezzel kapcsolatban. Addig is, legfeljebb azt mondom, hogy azt hittem már bemutatkoztam. Végül is, ha ez az első, amit másoktól elvárok, akkor ez az első, amit én is megcsinálok.
-Odaadtam a listát. Innen kezdve rajtad áll, mit kezdesz a kapott információkkal, és hogyan használod fel őket. Annyi segítsèget kaphatsz tőlem, hogy a mai napra ideiglenesen belépési engedélyt adhatok a céh és a céhház területére. A céhtagsággal amúgy is járna ez mindenkinek.
Gyorsan pötyögök egy keveset a menümben, aztán gyorsan beállítom, hogy a fiú is használhassa a céh termeit. Természetesen nem csinálok semmilyen limitet. Ha ügyes és szerencsés a srác, 24 óra bőven elég arra, hogy mindenkivel találkozzon, akivel tud.
-Indítom a huszonnégy órát, szóval ajánlom, hogy igyekezz, ha mindenkivel most akarsz találkozni.

by **Quentin** Hétf. Szept. 18 2017, 11:31

Elfogadta a kézfogásom, bár a bemutatkozást viszonozni "elfelejtette." Macskakaparás, mert az eddigiekből kiindulva benne volt a pakliban, hogy nem csak feledékeny volt, hanem szándékosan tette. Nem volt különösebben kedves fickó, azonban korrekt volt velem szemben, így nem volt miért szóvá tennem a továbbiakban, ha tuskó módjára viselkedik. Engem egyébként sem zavart különösebben, nekem is megvannak a magam defektjei, nincs jogom beleszólni máséba.
- Ezt megjegyzem. Nem mozgok túl otthonosan a témakörben - közöltem, egy biccentéssel elfogadva a tanácsot. Valóban nem mindig találom az alkalmas pillanatot bizonyos dolgokra, számomra kicsit zavaró mondjuk bemutatkozással kezdeni, de ha így illik, nincs mit tenni, be fogok állni a sorba. Sorban állás tekintetében sosem volt velem probléma.
- Köszönöm. Azért rohanni nem fogok, ha nem baj - biccentettem ismét a szívességre. Igyekezni biztosan nem fogok, huszonnégy óra pedig relatíve sok idő. Igazság szerint arra is kíváncsi lennék, hogy mi történik, ha az idő lejártakor még bent tartózkodom a céh területén, de nem feltétlenül szeretném megtudni. Magamat ismerve nem is fogom kideríteni, bár ha elalszom a kertben egy fa alatt, a könyvemmel a kezemben, éppenséggel van rá esély.
- Már csak azt mondd meg, melyik nevet pipálhatom ki most. Vagy te nem vagy a listán? - tettem fel végül egy kérdést még a férfinak. Tulajdonképpen a többi tagtól is meg tudnám kérdezni, kivel találkoztam most, de úgy tartottam korrektebbnek, ha ő maga mondja meg, és nem a háta mögött húzom be a neve mellé a strigulát. Azt már megtanultam, hogy mások háta mögött tenni valamit nem feltétlenül előnyös.

by **Cearso** Pént. Nov. 03 2017, 11:57

-Akkor azt hiszem egy kicsit erősen indítottam. Sajnálom, vannak dolgok, amik érzékenyen érintenek. A céh az egyik ilyen, néhány számomra fontos ember eltűnése óta.
Shu és Jun eltűnése nagyon rávetette már az árnyékát a céhre, és ez egyre csak rosszabbodik, és rosszabbodik.
-Nem probléma, mondtam már, azt csinálsz, amit csak szeretnél. Az egyetlen korlátod a huszonnégy óra. Viszont nem kell csüggedned, ha esetleg lejárna az időd. A céh területén kívül is simán találkozhatsz bármelyikükkel.
Egy halvány mosoly nem sok, annyi se jelent meg az arcomon. Inkább csak komoly tekintettel néztem a srácra, miközben válaszoltam.
-Engedd meg, hogy kérdéssel válaszoljak a kérdésedre. Miből gondolod, hogy rajta van a nevem a listán?
Tényleg abbahagyhatnám a szórakozást, és az útjára engedhetném a srácot. Nem lenne semmi okom arra, hogy foglalkozzak vele. Viszont kíváncsivá tett. Érdekelt hogyan gondolkozik, mikor tétje van a dolognak. Bár az a tét tényleg csak annyi, hogy tegyen egy kis pipát az egyik név mellé, amit anélkül is meg tudna tenni, hogy bemutatkoznék neki. Vajon mennyit küzd azért, hogy tőlem tudja meg a saját nevemet, vagy feladja, és az egyszerűbb utat választja majd? Ilyen apróságok fontosak elég
-Egy dolgot azért még elmondok. Ez már nem az a Jumpy Vigor, ami azelőtt volt. Az a céh Shukaku és Jun miatt volt olyan, amilyen volt, és sokakban fájó sebekre tapinthatsz rá, ha ezt a nevet használod. Persze hivatalosan még ezt a nevet használjuk, mert ez vált ismertté, viszont céhen belül kerüljük a név használatát. Örülnék, ha csak a céhre hivatkoznál, ameddig el nem tudjuk dönteni, hogy mire változtassuk meg.

by **Shadow** Csüt. Feb. 21 2019, 06:19

[Chakna]

Legalább rá tudtam venni Shadow-ot hogy a gazdi régi kockájához menjünk. Biztos vagyok benne, hogy lesz ott a gazdinak néhány ismerőse, akik meg tudják győzni, hogy engem nem kell visszaváltoztatni. Mikor meglátta a céhet, azért megállt, azt hiszem nem találta ezt jó ötletnek.
-Egy céh? Szóval ez a te céhed. Biztos hiányolnak már. Azonban van egy kis probléma. Én nem vagyok szívesen látott vendég a céhek közelében. Tudod, van ez a diszkrimináció dolog, hiszen mindenki vagy lenéz, vagy fél tőlem a vörös jelölés miatt. És én még szerencsésnek mondhatom magam, mert találtam magamhoz hasonlókat. Nem célunk más életek kioltása, de nem riadunk vissza ettől a módszertől sem, ha így találjuk jónak.
Fogalmam sincs miről beszél. Sosem értettem mért van bajuk bizonyos kétlábúaknak csak a vörös indikátorral. A gazdinak is voltak vörös ismerősei, és egyik sem tűnt sohasem veszélyesnek. Persze volt egy eset, mikor meg kellett állítanom néhány banditát, akik rátámadtak, de azok közt sem csak vörösek voltak. Eddig nem láttam okát annak, hogy ne találkozzunk néhány régebbi ismerőssel. Ha jól emlékszem, ők se tartoztak azok közé, akik egyből elitélnék Shadow-ot. Így hát erősen kitartottak a véleményem mellett és továbbra is a "céh" felé mentem. Bármit is jelentsen ez a szó.
-Rendben, rendben. Nem árt néha új arcokkal is találkozni, és lehet, hogy valaki tud valamit az átváltozásodról. Ez még jól is kisülhet számodra.
Legyen hát, gondold így, ha így el tudom érni, hogy erősebb légy, és még tudj védeni, akkor nem fogok ellenkezni, de valaki csak meg fogja magyarázni neked a dolgot.
Innentől már nem telt sok időbe, hogy odaérjünk a kapuhoz.

by **Chakna** Csüt. Márc. 21 2019, 19:16

Nem volt könnyű... De végül a lelkiismeretem, ami azt súgta, hogy felelősséggel tartozom a fejem fölött is jelzett céh felé, győzött.
Vissza kellett mennem...
Nem mondanám, hogy kellemes volt a visszatérés... Már a folyosókon ott lengett a levegőben, amit már tudtam... Alig maradt valaki...
Quentin éppen nem volt az épületben, bár fogalmam sincs, mennyi időt töltött itt, ahogy Enheriel sem...
Lassan sétáltam végig az én szobámig, ami hetek, sőt hónapok óta állt itt elhagyatottan... Meg is látszott rajta... Majdnem gondolkodás nélkül léptem be... De muszáj volt megállnom egy pillanatra, és lenéztem, hogy nagy levegőt vegyek a "hazatérés" előtt... A levegő viszont a tüdömben rekedt...
Ott volt... Nem sokszor láttam, de felismertem: Ez Cearso fegyvere. Hogy került ide? Miért van itt?...
Tétován vettem a kezembe, és a terveim egyszeriben megváltoztak... Nem léptem be a rég látott szobába.
Helyette a kertbe vezetett az utam, ahol szerettem gondolkodni. Ki kellett találnom, hogy mihez kezdjek a fegyverrel, amiről az érzékeim üvöltötték, hogy nem az enyém, de a gazdája már a játékon kívül van, a rendszer pedig minden gond nélkül elfogadná, hogy birtokba vettem.
Alig jutott el a tudatomig a hang, alig néhány perccel később. Először el is engedtem volna a fülem mellett, hiszen csak természetes, hogy járnak kelnek emberek... De ez a hang megállt, és túl sokáig, hogy csak pihenő legyen.
Úgy, az íjjal a kezemben léptem oda a kapuhoz, és nyitottam ki, hogy megnézzem, ki tévedt a céhházunkhoz, és tudok-e neki segíteni.
- Sziasztok - köszöntöttem a kapu előtt álló fiút és farkast, akinek meglehetősen szokatlan indikátora volt valahol a mob és a pet között... - Segíthetünk valamiben? - kérdeztem a többesszámba kicsit beleakadva... Az egész céh nevében így furcsa volt beszélni...

by **Shadow** Kedd Ápr. 30 2019, 15:53

Vártunk.
Mi mást tehetünk volna, hisz nem volt engedélyünj arra, hogy bemenjünk. Shadow úgy néz ki, hogy nem volt elég türelmes, és még azelőtt megfordult, hogy a lány kiért volna hozzánk.
-Megmondtam. Itt nem látják szívesen a fajtámat.
Ha nem valami más kötötte volna le a figyelmemet, biztos vagyok benne, hogy utánarohanok, és visszatessékelem, de láttam valamit, amit nem tudtam elsőre hova tenni.
A lány kezében ott volt a gazdi messzelövője. Nem lehetett eltéveszteni, hiszen a gazdi mindig kincsként bánt vele, és senki másnak nem volt még csak hasonlóra sem.
Hogyan... Miért...
Ha a lány megpróbált elindulni Shadow után, akkor az útjába álltam, és megmutattam neki a fogam fehérjét. Shadow amúgy is észre fogja venni, ha nem követem.
Viszont nem így tett. Lassan távolodott tölünk, nekem pedig valójában nem volt okom visszatartani a lányt. Shadow után rohantam, és megráncigáltam a ruhája hátulját, hogy forduljon meg, és miután így is tett ismét rávicsorítottam a lányra.
-Néha nem tudom megérteni mit akarsz. Ha még mindig tudnál beszélni... Nos... az rajtam speciel nem segítene...
Lassan elindultunk vissza a lányhoz, én ügyeltem arra, hogy úgy álljak a srác mögött, hogy az íjával, ne tudjon engem könnyen célbavenni.
Íj? Ez az elnevezés meg honnan jött?
-Elnézést kérek a viselkedésünkért. Mármint csak a sajátomért, azt nem tudom, hogy belé mi ütött. Ő akart minden áron ide jönni, most meg nem úgy néz ki, mint aki nagyon örülne annak, amit itt talált.
Mivel ennek önmagában nem sok értelme volt, így folytatta a mondandóját.
-Azt hiszem magyarázattal tartozom. Néhány hete láttam egy férfit az erdőben, ahogy egyik pillanatról a másikra eltűnt, és mikor odaértem, már ebben a formában találtam rá, és azt akartam megkérdezni, hogy esetleg nem hiányzik valaki a céhetekből, de látva a reakcióját, valami nem tetszik neki.

by **Chakna** Szer. Jún. 05 2019, 23:15

Érdekes páros keveredett céhünk kapujához, az biztos. Egy férfi, aki úgy tűnt nem vett észre, és egy farkas, aki utamat állta, amikor utána szerettem volna lépni, hátha csak elkerülte a figyelmét a várakozás közben, hogy közben kiérkeztem.
Mivel vicsorgott rám, úgy ítéltem, az a legokosabb, ha nem hergelem, és megálltam.
- Mi a gond? - kérdezem, próbálva magabiztosságot, határozottságot, és jó szándékot közvetíteni. De eddigre már úgy tűnik észrevette, hogy a gazdája közben elindult, és ő is utána szalad.
Nem mozdultam. Nem szerettem volna, hogy támadásnak értékelje, így inkább megvárom hogy mit csinál. Úgy festett a vicsorításból, hogy ez nem volt rossz döntés.
A férfi úgy tűnik megszokta az ilyesmit, mert gördülékenyen követi a farkast vissza, hozzám... Ezek szerint mégis csak akarnak valamit.
- Nincs miért elnézést kérnetek - néztem a férfira, tőlem telhetően barátságos arckifejezéssel.
Miközben beszélt próbáltam értelmezni amit mond. Először is: a pet szeretett volna ide jönni... Ez magában is érdekes lenne, tekintve, hogy még nem láttam a farkast... Ismernem kellene valahonnan? Vagy valaki a céhből találkozhatott vele... Enhi? Végül is ő idomár... Quentinről nem tudom elképzelni valahogy, hogy kapcsolatba kerülne petekkel...
Ahogy folytatja, tisztul a kép... Szóval valaki, aki eltűnt... és farkassá változott? A céhből többen is eltűntek, de...
- Le tudnád írni, hogy nézett ki a férfi? - kértem, hátha segít azonosítani... Néhány hete... Cearso az egyetlen férfi aki eszembe jut, de akárki más is lehetne... Mindenesetre úgy fest a férfi nem a farkas idomárja, vagy gazdája, csak útitársak.
- Ha gondoljátok, gyertek beljebb, azt hiszem kelleni fog egy kis idő kibogozni hogy mi is történt - ajánlom fel szélesebbre nyitva a kaput, és beengedve őket, ha elfogadják.

by **Shadow** Csüt. Jún. 13 2019, 18:44

Az igazat megvallva, magam se tudom mért úgy reagáltam, ahogy. Mikor megláttam azt az íjat, amit eddig még csak egyetlen másik ember kezében láttam reflexszerűen úgy éreztem, hogy harcolnom kell. Már csak a megszokás miatt is. A lány kérdésére csak lelapitom magam a földre, és egy pillanatra a fegyverrel szegezem a tekintetem mielőtt visszafordulnék Shadow-ért.

Mikor felteszi a kérdést, úgy hallatszott, hogy elhitte Shadow meséjét. Tipikus, az emberek mindig meg akarják magyarázni amit látnak, vagy hallanak, és egy másik ember állítása elég bízonyiték arra, hogy a mese hiteles legyen.
Végiggondolva a dolgot abbahagyom a vicsorítást.
Teljesen érthető, hogy a gazdi olyasvalakire bízta az íjat, akiről úgy gondolta, képes lesz bánni vele. Nekem ezzel ellentétben meghagyta a döntést, hogy olyan gazdát keressek, aki illik hozzám. Nem is tudhatta előre, ezzel mennyi szenvedés hoz majd a fejemre. Itt vagyok ennek a kelekótyának az oldalán, aki úgy hozzá van szokva ahhoz, hogy mindenki hozzá alkalmazkodott, hogy el felejtett közölni egy nagyon fontos információt.
-Sikerült lenyugodni? Most már minden rendben?
Éppenséggel nem volt minden rendben.
Shadow már nagyban indulna át a megnyitott kapuk felé, mikor beállok elé és látványosan megmozgatom a fülemet, hogy észrevegye, valamit elfelejtett megejteni.
-Mi van a füleiddel?
Ez a pasi nem százas.
Egy darabig eltartott mire megértette, mit akarok tőle.
A homlokára csapott.
-Persze, az én fülemre célzol. Ha nem lennél, el is felejtettem volna, hogy itt nem mindenki tud rólam mindent. Ez viszont nem csekély információ.
-Kisasszony, a helyzet az, hogy teljesen süket vagyok. Elnézést, hogy nem ezzel kezdtem, de hozzá voltam szokva, hogy mindenki tudja, akivel általában találkozom.

by **Chakna** Vas. Jún. 16 2019, 19:35

A fegyvert bámulta a farkas… Ismeri…? Akkor Ceart is látta már…? Vagy egy korábbi gazdáját?
Közben azon is gondolkodni kezdek, hogy mi lehet a gond a férfival… Nem úgy tűnt, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagy… Hiszen beszél hozzám, de mintha amit án mondok, az nem jutna el hozzá… De lehetséges lenne ilyen Aincardban?
A farkas viszont még nem tűnt teljesen nyugodtnak…A vicsorgást ugyan abbahagyta, de most a férfinak igyekezett jelezni valamit elállva a befelé vezető utat… Amit nem tudtam dekódolni… Veszélyt érez? Vagy figyelemre akarja inteni?
A "gazdi" ellenben megértette, bárneki is kicsit lassan sikerült. Nem epett meg az információ, de eddig nem voltam biztos a dologban… Bólintok, hogy ezzel is jelezzem: értettem a helyzetet, aztán a karommal jelezve beinvitáltam a párost, és mutattam egy padot, hogy üljenek le.
Ha megtették némi gondolkodás után egy papírlapot és ceruzát halásztam elő - A Fuwakoval való kommunikáció megtette a hatását - és arra írom le amit kérdezni szeretnék.

Le tudnád írni hogy nézett ki az a férfi? Több embernek is nyoma veszett mostanában a céhből, így nem tudom biztosan, hogy melyikük lehet, akit láttál.

Nem, meg sem fordult a fejemben hogy tényleg az egyik céhtársam változott volna farkassá, de kíváncsivá tett a farkas viselkedése, illetve mindenképp utána kellett mennem, ha valamelyik eltűntről információhoz jutok… Ki tudja, talán segítségre szorul valamelyikük… Tippem az íj kapcsán már van, de biztosat kell tudnom, mielőtt megnyugszom.

by **Shadow** Pént. Jún. 21 2019, 07:16

A lány könnyedén kezelte a helyzetet, és ezek után már nyugodtan tovább engedtem Shadow-ot.
Végiggondolva elég furcsa párost alkothatunk. Az egyikünk beszél, de nem hall, míg a másik hall, de nem beszél.
Viszont azzal, hogy a lány talált egy alternatív megoldást, én ebben a társalgásban már nem tudtam részt venni. Az eddigi tapasztalatok alapján egyik sem akar majd rátámadni a másikra, így hát úgy döntöttem, hogy elindulok felfedezőútra a területen.
Nem hiszem, hogy sok segítség lennék.
Mikor láttam, ahogy a férfi eltűnik
Éppen az erdőben voltunk, és a fák meg a bokrok miatt...
Egyre halkabban hallom a hangot, miközben távolodok a kettőtől, hogy magam vágjak neki az ismeretlennek.
Hirtelen elragad egy ismerős érzés, amit eddig elnyomott Shadow közelsége. Egy érzés, amit mindig azelőtt éreztem, hogy a gazdi odajött volna hozzám még amikor nem volt együtt minden világos alkalommal. Néhol erősebb volt ez az érzés, néhol gyengébb.
Volt egy hely a nagy kockán belül, ahol kifejezetten erős volt...
Furcsa tárgyak voltak szanaszét, és volt egy, ami valamiért a gazdira emlékeztetőt. Valami azt súgta, nem kéne elvennem, hátha visszajön még érte a gazdi, de...

***

Ahogy megyek vissza Shadow még mindig ugyanott mesélt a padon, mint azelőtt hogy elindultam. Mikor meglát úgy tűnik, mintha már várt volna a visszaérkezésemre.
-Végiggondolva furcsa páros lehetünk. Az egyikünk nem hall, de van hangja, míg a másiknak nincs hangja, hiába hall másokat. Mégis mennyi mindent elmond magáról, ha odafigyelsz rá.
Ezt hallva odavittem hozzájuk a hangszert.
Hangszert?
Micsoda dolog az a hangszer?
-Egy gitár... Egyszer régen láttam rajta valakit játszani.
A kezébe adtam a gitárt, és mikor elkezdett rajta játszani, nem is tűnt úgy, mintha nem hallaná, amit csinál...

by **Chakna** Vas. Jún. 23 2019, 17:16

Úgy fest a helyzet tisztázása után a farkas is megnyugodott, úgyhogy folytathattuk a társalgást - mostmár hatékonyan - a kertben leülve.
Szóval nem látta. Sóhajtok, de azért leírok pár sort a papírra is.

Értem. Kár, de megpróbáljuk így is kitalálni ki lehetett. Nem volt nála valami tárgy, ami alapján a kasztja azonosítható?

Teszem fel a kérdést. Ennyi is elég lenne, hogy biztosan tudjam ki volt az… Hátha.
Közben a farkas elsétál a céhházba. Nem akadályozom meg, végülis valószínűleg a gazdája itt lakott valamikor. Ki tudja, talán talál valamit, amiből tudni fogjuk, ki is az a gazdi.
Nem szakítom meg közben a férfi meséjét, kérdés nélkül lehet olyasmit is megtudok, ami egyébként nem derülne ki, mert eszembe sem jutna rákérdezni.
Nem telt el sok idő, mire a farkas visszaért. Bólintva jeleztem a férfinak, hogy tudom miről beszél, olvastam is, és bár nem sokáig de meg is tapasztaltam, hogy az állatok, ha figyel rájuk az ember meglepően sok mindent képesek kommunikálni.
Közben figyeltem hogy a farkas hoz egy gitárt. Hallottam néhányszor a céhben, de azt sosem tudtam hogy ki szokott rajta játszani.
Miközben a férfi játszani kezdett, gondolkodni kezdtem. Közben az Artemist vizslattam, olykor a farkasra pillantva. A kapuban egyértelműen a fegyverre reagált, tehát vagy a gazdája holmijára ismert rá idegen kézben, vagy pedig a fegyverre, amivel valakire rátámadtak… De nem próbált menekülni, úgyhogy az előbbi tűnt valószínűbbnek…
Végül felé is fordultam, és tőle kérdeztem meg. Ő ott volt a férfi mellett, tehát valószínűleg jobban fog tudni segíteni rájönni, melyik céhtag volt az illető.
- A gazdádé volt, ugye? - mutattam az íjat vigyázva, hogy véletlenül se legyen semmi támadó a mozdulatban, és próbáltam figyelni az állat reakcióját, hátha sikerül megértenem a választ…

by **Shadow** Szer. Jún. 26 2019, 21:34

-Nem tudom, nem emlékszem, hogy lett volna nála bármi, amiről felismertem volna.
Miközben a gitárt hallgatuk a lány hozzám fordult, és bebizonyította, hogy tévedtem vele kapcsolatban. Nem hitte el teljesen Shadow minden szavát. A kérdése viszont engem is gondolkodtatóba ejtett.
Persze, azelőtt a gazdié volt, de most már nem az. Most már a tied. Kétlem, hogy ezt meg tudnám magyarázni neki. Egy dolog viszont már szinte biztos: a gazdi nem fog visszajönni, miután mindent elvesztett vagy elajándékozott.
Szomorúan indultam el a kijárat felé, mikor Shadow hangja állított meg.
-Megvan, nem azért vagy itt, mert hiányzik a céh. Azért jöttél vissza, hogy megnézd jó kezekben hagytad-e a fegyveredet... Azért nem volt nálad semmi, amikor láttalak... És ez megmagyarázza mért viselkedtél olyan furán, mikor megláttam a fegyvert... Biztos látni szeretnéd, hogyan használja valaki más, jól gondolom?
Sosem fogja megérteni, jól sejtem? Azt reméltem, hogy itt ismét találkozhassam a gazdival,de ez már lehetetlen.
Egy rövid szünet után Shadow gyanakódva pillantott felém.
-Te készültél erre mi?... Most nem csak a változásról beszélek. Készültél arra, hogy elhagyod a céhet, és nem térsz vissza... Ráadásul most megint magukra akarod hagyni őket...
Vajon a gazdi tényleg itt akart hagyni minket? Nekem is mondta, hogy keresek új gazdát. Túl sok minden utal erre...
-Nem tudom téged milyen emlékek köthetnek a helyhez, hogy már másodszor is le akarj lépni, de egészen idáig folyamatosan azt követtem, amit csak kértél tőlem....
Hova akarsz ezzel most kilyukadni?
-Tudjátok.... Ehh... Nem fontos. A lényeg az, hogy találjak valakit, aki vissza tud téged varázsolni az eredeti bőrödbe. Csak jobban tudnak azok segíteni, akikkel azelőtt egy céhben voltál, nem úgy gondolod? Meg ha szeretnél harcot, és a kisasszony is beleegyezik, adhatunk neked egy bemutatót.

by **Chakna** Vas. Jún. 30 2019, 10:28

Enyhén elhúztam a számat. Nagy kár... de talán máshogy is kideríthetem, ki az, akit látott.

Semmi gond, valahogy majd csak rájövünk

írtam a lapra.

Nem tudtam megállapítani micsoda, de a farkas kifejezésében megváltozott valami, amikor rákérdeztem, hogy a nálam lévő íj a gazdájáé volt-e... Még el is indul a kijárat felé, de a férfi hangjára megáll.
Érdeklődve figyelem mindkettőjüket. Nem volt nála semmi... Ez bár nem bizonyítja, de megerősíti a gyanúmat... Egyre valószínűbb, hogy róla van szó...
Megállom, hogy a következtetésre ne kuncogjak fel. Nekem éppen az ellenkezőjének tűnt a helyzet... Mintha nagyon nem tetszett volna neki, hogy más kezében van az íj...
A következő megállapítás viszont számomra is elgondolkodtatónak tűnt. Biztosan tudta, hogy a gazdája itt lakott, és attól függetlenül, hogy én nem láttam még itt, könnyen meglehet, hogy járt is már a céhházban... Nem butaság, hogy ez hozta ide... Talán remélte, hogy itt megtalálja a gazdáját...
Nem szakítom félbe a férfit... Készült volna rá... És én nem voltam itt, és nem vettem észre... Talán segíthettem volna... Megint elszalasztottam erre egy lehetőséget, mert magammal voltam elfoglalva?
Mikor viszont arra terelődik a szó, hogy megint el akarna menni innen, és hogy itt tudnánk segíteni visszavarázsolni, gyorsan írok a lapra.

Ha visszaváltoztani nem is tudjuk, akkor is szívesen látunk, mindkettőtöket

A papírt a férfi kezébe adtam, majd ugyan ezt a farkas felé fordulva hangosan is elmondtam
- Nem kell elmenned azért, mert a gazdád már nincs itt. - tettem hozzá, halvány barátságos mosollyal.
A harci bemutató ötletére felhúztam a szemöldököm. Nem hinném, hogy ezt akarná a farkas, ráadásul ezt az íjat még valószínűleg szoknom kell, de ha mindketten ezt szeretnék, nem ellenkezem. A felszerelése alapján nem kezdővel van dolgom, így aggódnom sem kell véletlen balesetek miatt. De először megvárom, mit szól a dologhoz a farkas.

by **Shadow** Szer. Júl. 03 2019, 18:14

-Ezt most komolyan gondolod?
Ahogy a lányra néz, olyan mintha a fellegekben járna. Mi lehetett arra a papírra írva?
-Hallod ezt? Mármint te is biztos el tudod olvasni mi van ide írva.
Nem... Sose tanultam meg írni vagy olvasni. Hogyan és miért is kellett volna? A gazdit... A régi gazdit meg tudtam érteni anélkül is, hogy ezeknek a tudásoknak a birtokában lennék, és ő is megértett engem. Aki meg egyáltalán így beszélt a gazdival, annak eszébe se jutott, hogy velem is megossza a gondolatait. Szó, ami szó sose tanultam meg olvasni, de ennek ellenére megkapom a választ. Elöszőr a lánytól, majd Shadowtól is.
-Még így is szívesen látnak.
Visszasétálok, van egy érzésem, hogy Shadow ki akarta kényszeríteni ezt a választ már valakitől... Csak félt az első lépéstől. Nélkülem még azelőtt elment volna, hogy bárki beszélgetett volna vele...
-Nagyon hiányolhattak, ha nem zavarnak el azután, amit tettél.
Elhallgat, majd a gitárt is le teszi maga mellé a padra.
-Velem senki se volt ilyen kedves a Baleset után. Még azok is távol akartak tudni, akiket addig a barátaimnak hittem... Az ő elüldöző hangjuk volt, amit utoljára hallottam... Néha még...
Oda egyek hozzá, és ráteszem az államat a térdére ezzel megszakítva a beszédben.
Ezt most hallom én is elöszőr, bár nem is nagyon érdeklödtem a múltja felöl. (Hogyan is tehettem volna?)
Eléggé egyértelmű volt, hogy a baleset alatt valami olyasmit érhetett, ami eléggé megviselte, de én nem fogom megbojtatni a múltját. Most még, legalább.
Megborzongtam, ahogy hozzám ér. Nem idegen számomra az emberi kéz érintés, hisz a kék sárkányos lány és a gazdi is kedvét lelte az efféle érintkezésekben, de úgy ahogy Shadow csinálta, csupán ösztönből. Ez új volt. És ő sem azért csinálta, mert kedvet akart lelni benne. Mikor észrevette magát, megállt a mozdulattal, és pár pillanatig csak néztünk egymásra. Nem akartam, hogy folytassa, nem akartam, hogy abba hagyja... Fogalmam sincs mit akarok...
Shadow megrázza egy picit a fejét, hogy levegye rólam a tekintetét.
-Igazad van... Erről most nem akarok beszélni. Na, mi legyen azzal a küzdelemmel, még mindig nincs ellene kivetésed?
Elléptem mellőle, ha ennyire harcolni akar, én nem állok az útjába.

by **Chakna** Kedd Júl. 16 2019, 23:54

Bólintok. Teljesen komolyan gondolom. Ez így volt, mikor én találkoztam a céh tagjaival, és ha rajtam múlik így lesz a továbbiakban is. Mindenkit, aki hajlandó közösséget vállalni velünk, és ahhoz a pár aprósághoz tartani magát, ami ezzel jár, szívesen látunk magunk között, azokat, akiknek pedig komoly köze van valamelyik egykori vagy jelenlegi taghoz, különösen is nagy örömmel fogadjuk. Azt mondjuk elsőre még nem egészen értem, hogy ezen mi ennyire meglepő, hiszen itt ez a természetes.
Lenne ingerenciám közbeszólni, és tisztázni, hogy nem tett semmi rosszat... Aztán úgy döntök, inkább nem szakítom őket félbe, és figyelem mi sül ki a dologból.
Elkeserítő, és sajnos mindennapos Aincardi történetnek hangzik, amit átélt, ami elfacsarja a szívem... A rendszer tönkre tette az életét egy balesetben, a "barátai pedig ahelyett, hogy mellé álltak volna, kiközösítették...
Szerettem volna neki kifejezni valahogy, hogy együtt érzek vele, ezért néhány újabb sort írok a papírra, ami lassacskán megtelik.

Szomorú ezt hallani... Nálunk mindenkinek van valami hasonlóan tragikus története, talán éppen ezért próbálunk közösen segíteni azoknak, akiknek szüksége van támogatásra... Nem könnyű egyedül maradni...

Úgy fest, hogy örülnének neki, hogyha láthatnák hogy működik Cearso íja... Tulajdonképpen nekem sem ártana megismerkedni vele, úgyhogy a papírt végül betöltő utolsó sorokat is rázsúfolom.

Ha ezt szeretnétek, nekem nincs kifogásom egy bemutató ellen, feltéve, hogy tényleg vigyázunk egymásra.

egyezem bele írásban a harci bemutatóba. Semmi rossz nincs benne, ráadásul itt védett területen vagyunk.

Ha gondoljátok tudok egy alkalmas helyet is hozzá

egészítem ki a mondatot, mert eszembe jut, hogy a céhnek van gyakorló terme, ami egy ilyen dologhoz éppen alkalmas az arénát imitáló beállítási lehetőségeivel.

by Ajánlott tartalom