Re: A nagy aincradi birkózó event

by **Tachibana Makoto** Pént. Márc. 08 2013, 18:15

Nem zavartattam magam az indikátorom miatt, mikor beléptem az arénába és a közönségnek fenntartott lelátók felé vettem az irányt. Céltudatosan, de nyugodtan törtem előre a tömegben, pillantásra se méltatva azokat, akik összesúgtak a hátam mögött, vagy éppen elhúzódtak előlem. Pedig semmilyen fenyegetést nem jelentettem számukra éppen. Ostobák... Amíg ilyenekkel voltam körülvéve, nem volt valószínű, hogy ellenállásba ütköznék, és elérhetem a célomat ezen a helyen, ebben az időpontban. Nem volt különösebben nagyra törő tervem, csupán egyszerű néző voltam jómagam is, egy kikapcsolódásra vágyó férfi. Egy férfi, aki örömét leli a gyönyörű női testek látványában, amint éppen egymásnak feszülnek. Ebből a szempontból semmi rendkívüli nem volt bennem, nem tudtam meghazudtolni a természetet. Nem mintha akartam volna, kívülállóságom egészen másféle területekre korlátozódik.
Felkaptattam a lépcsőn, majd megtorpantam a kapuban, mely az aréna szívébe vezetett, és onnan vetettem le tekintetemet az alant lévő forgatagra. Éppen időben érkeztem, a medencékhez már lassan odaszállingóztak a versenyzők. Én is köztük lehetnék, ámde túlságosan féltettem a hajamat ahhoz, hogy kockáztassam a kárt, amit az iszap, a méz vagy éppen az olaj tehet benne. Különben is sokkal jobban szeretek megfigyelni, és itt volt is mit. Sajnálatos módon a kelleténél több hímnemű entitás sorakozott alant, de így is kedvemet lelhettem a bájaikat sokkal merészebben megmutató hölgyekben. Pajkos vigyor húzódott az ajkaimra, két lány a lány elleni párharcot is felfedeztem. Természetesen számomra ezek voltak a legérdekesebbek.
A nézők során körbetekintve meglepően gyorsan találtam egy ideális helyet, ahol leülhetek. Nem voltak nagy igényeim, csupán két lányt kerestem, és nem is messze megtaláltam a számításom. Miközben elindultam lefelé komótos léptekkel, pillantásomat a kiszemelt két medencére szegeztem. Míg az egyik páros még csak ismerkedett egymással, a másik belecsapott a közepébe, és nem is akárhogy. Nahát, tudják, hogy mi a dolguk és mit várunk el tőlük, mi, férfiak :]
A kiszemelt szék meglepő módon még mindig üres volt, csakhogy a figyelmemet elterelő zavaró körülményt is felfedeztem, ahogy hallótávolságba értem. Vonásaim elkomorodtak a kölyök szavai hallatán. Hát így kell bánni egy szemrevaló szöszkével? Szánalmas... Ugyan a rendszer megakadályozza, hogy az emberek kárt tegyenek egymásban, de megvolt a módszerem arra, hogy kikerüljem az erőszak ellen védő mechanizmusokat. A suhanc mögé léptem, egy gyors mozdulattal megragadtam a karját és a háta mögé csavartam. Fájni nem fájt neki, de a kényelmetlen, kicsavarodott póz megtette a hatását: rám terelődött a figyelme.
- Yare-yare, egércincogást hallottam... :] Talán megelégszem azzal, hogy kivágom a nyelved, és két legyet ütök egy csapásra. Nem leszel ilyen zavaróan hangos és a szépséges virágszálakat sem fogsz tudni megsérteni... - illettem a kölyköt néhány kedves szóval és egy lenéző pillantással, amit találhatott félelmetesnek is, ha a karját csavaró mozdulatom, a vörös indikátorom és a rideg hanglejtésem hozzátesszük a képhez. Néha előnye is van ennek a piros kurzornak a fejem felett :] A srác egyből csendesebb lett, és mivel látszott rajta, hogy menekülőre fogta volna, így egy erélyes mozdulattal ellöktem. Immár biztonságos távolságból szólt be, de aztán távozott a köreinkből, így nem törődtem vele, csak helyet foglaltam a kiszemelt két tündérke között.
- Meg kell valljam, osztom a véleményét. Sajnálatos, hogy nem vagy a versenyzők között, ugyanakkor így legalább közvetlen közelről csodálhat az, aki nem rontja el a belépőjét az első pillanatban :] - jegyeztem meg, mintegy mellékesen a szőkeség felé, bár csupán egy futó pillantást engedtem meg magamnak. Ennyi is elegendő volt, hogy leszűrjem, könnyedén felvenné a versenyt a lent birkózó lányokkal. A másik tüneményes jelenségre pillantva ráébredhettem, hogy nem volt már teljesen ismeretlen számomra, a szépségversenyen volt alkalmam megcsodálni ártatlannak álcázott, ámde meglehetősen merész bemutatóját. Tekintetem egy kicsit hosszabban időzött el a fekete hajú lányon, de nem volt feltűnő a dolog.
- Ha volt valaki, akire versenyzőként számítottam, amikor beléptem ide, az te voltál... Szophie, ugye? Mit keres egy ilyen belevaló hölgy a lelátón? :] - szólítottam meg őt is, majd hátradőltem a székemen és zsebre dugtam a kezemet. Arcomról lehervadt a ravasz vigyor, kifejezéstelen tekintettel bámultam előre.
- Voltaképpen furdalja az oldalam a kíváncsiság: ti lányok, az izmos, olajos férfi felsőtestek kedvéért vagytok itt, vagy más vonzott titeket ide? - tettem fel a kérdést immár mindkettejüknek. Az egyértelmű volt, talán számukra is, hogy egy férfit mi is motivál arra, hogy megtekintse ezt az eseményt, ám ha ők is a szemüket jöttek legeltetni, az kifejezetten érdekes irányba is terelheti ezt a napot véleményem szerint :]

by **Szophie** Pént. Márc. 08 2013, 20:17

Oké, mostanra bőven túl sok volt az unalmasnak induló, semmittevő napokból, amik végül úgy sültek el, hogy találkoztam valakivel mob vadászat közben, akinek szintén nincs semmi dolga, és végül ez okból harcoltunk. Szóval elegem lett ebből, és megfogadtam, hogy ma biztos ki nem fogok mozdulni a városból. Viszont akkor mégis mit csináljak egy teljes napon keresztül? Az természetes, hogy lustálkodásra, és sütizésre szánom. Ez viszont mégsem elég, túl unalmas. Vezér is nyafogott, hogy csináljunk valamit, és a nap is olyan szépen sütött. Egyszóval nem volt más választásom, ki kellett mennem a szabadba, és sétálni pár kört a városban.
Ehh, mint valami kutya sétáltatás, csak ez farkas séta. Szóval épp az utcákat róttam, amikor megláttam az arénát. No igen, elég szembe tűnő. És nagy tömeg tartott irányába. Két dolog van. Az egyik, hogy mostanság nem bírom a tömeget, a másik, hogy nagyon kíváncsi vagyok, mire is ez a nagy felhajtás. Végül győz a kíváncsiságom, és én is elindulok az emberáradattal, miközben próbálom megtudakolni, mire ez a gyülekezet. Egy segítőkész lány közölte is velem, hogy itt bizony trutyiban birkózó párbaj készül. Természetesen nem hagyhattam ki egy ilyen eseményt. Nincs semmi dolgom, ráérek, és még röhögni is lehet. Ott a helyem. Természetesen csak a nézők között, mert nem szeretnék ennyi ember elé kiállni, megint. Persze a csokiban fürdés.. evés.. ellen nem lenne semmi kifogásom.. Szóval helyet is foglaltam az arénában egy székecskén, mellette, egyik oldalt lépcső, ahol farkasom feküdt a lábamnál, másik oldalt üres szék. Nem is bántam a helyzetet, hisz nem nagyon volt arra szükségem, hogy valami idióta mellett kelljen ülnöm. Bár nem sok esély volt arra, hogy az a hely üres is marad, hisz egyre többen,és többen szállingóztak be a kapukon. Közben a versenyzők is kezdtek gyülekezni, egyre nagyobb lett a zaj is. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a mellettem kettővel ülő lánynak elég ingerlő nőcsábász dumákat kezdett tolni valami idióta. Van, akinek ez bejön, én nem vagyok az a fajta. És amint azt észrevettem, a másik lány sem az. A sikertelen "udvarlás" eredményeként el kezdte oltani a csajt. Ennek következményeképp én is jól felhúztam magam, és bár nem akartam belefolyni a dologba, nagyon ott tartottam, hogy behúzok egyet a gyereknek, egy ~ Dugulj már el, szarházi ~ kifejezés és lenéző tekintet mellett. Sajnos hősies megnyilvánulásomat megelőzte egy másik hős, így nekem nem volt alkalmam felpofozni az alakot. És megint hallhattunk egy csajozós dumát, ám most a megmentő részéről, és sokkal visszafogottabban. Mindeközben lehuppant mellém a székbe, majd engem kezdett vizslatni, végül megszólalt az irányomba.
- Ha volt valaki, akire versenyzőként számítottam, amikor beléptem ide, az te voltál... Szophie, ugye? Mit keres egy ilyen belevaló hölgy a lelátón? - ettől meglepődtem. Honnan ismerhet, a nevem meg pláne honnan tudja?
- Öhmm.. találkoztunk már? - kérdeztem eléggé zavartan. - Egyébként miért lennék versenyző? - nem értettem, mire ez a következtetés. Közben elhelyezkedett, és a versenyzőkre kezdett koncentrálni. Én is oda irányítottam a figyelmem, és fel kellett fedeznem, nem egy ismerős alakot találtam ott. Ren.. egyértelmű, hogy nem hagy ki alkalmat a villogásra. Ahww, és itt az idő nyáladzani, hisz csokiban, egy szél fürdőgatyában láthattam kis sztáromat. Lehet érdemes lett volna vele nevezni egy körre.. Aztán ott volt még Ai-chan, akinek pedig azt köszönhetem, hogy végre egy céh tagja vagyok, na meg persze nagyon aranyos lány. És Ritát is felfedeztem, akivel az eső küldetésem alkalmával találkoztam, érdekes, mert nem úgy emlékeztem rá, hogy ilyen téren bevállalós lenne. Lehet, félreismertem. Aztán kit látnak még szemeim? Dante feszített a versenyzők között, az én régi lovag barátom. Még a félénk, és jól megfontolt Hinari is bevállalta a mocskos harcot. Valahogy az egészről a Dirty Dancing jutott az eszembe.
- Voltaképpen furdalja az oldalam a kíváncsiság: ti lányok, az izmos, olajos férfi felsőtestek kedvéért vagytok itt, vagy más vonzott titeket ide? - kérdezte aztán az idegen mellettem. Vajon most hozzám szólt? Mindenesetre válaszoltam, nehogy bunkónak nézzen.
- Öhmm.. Talán inkább úgy fogalmaznék, a semmittevés, a kíváncsiság, és az esély a röhögésre. De így utólag nézve.. El tudok nyáladzani egy- kettőn. - néztem végig a pályákon. - Persze azért a kocka birodalomban nem az igazi ez az egész. Olyan kevés a jó formált férfi test.. A legtöbben nem azok az izmos típusok. De itt vannak kivételek. - böktem Ren felé. - És te hogy állsz a kockákkal a hasadon? - ejtettem meg egy sejtelmes mosolyt.

by **Tuki Mitsuki** Szomb. Márc. 09 2013, 22:18

A napom már úgy kezdődött, hogy abszolút nem volt semmihez sem kedvem. Mint aki bal lábbal kelt fel. Bár az idő szép volt mégis hullafáradtnak éreztem magam, mikor semmi okom nem lett volna rá, hiszen alig csináltam valamit az elmúlt pár napban. Plusz arról sem volt halványlila gőzöm, hogy ma mit akarok csinálni.
Végül aztán – igazából azt sem tudom, hogy – végül a városba kötöttem ki és csak lézengtem. Egyik utcából a másikba sétáltam, mint valami élő-halott. Hagytam, hogy a lépteim vezessenek. Teljesen nem érdekelt, hogy hová lyukadok ki, csak mentem amerre a lábam vitt. „Úr isten, de uncsi ez a nap, de mért vagyok ilyen lehangolt, hiszen semmi okom nem lenne rá?” – kérdeztem magamtól meglepetten. Általában egyáltalán nem jellemző rám, hogy lehangolt, vagy búskomor lenné, ma mégis így éreztem magam. Valahogy olyan minden-mindegy filingem volt. Megráztam a fejemet és próbáltam valami célt találni magamnak a mai napra, hátha kicsit jobban leszek tőle.
Ekkor pillantottam meg az Arénát. Igazából sosem vonzott túlságosan az a hely. Mindig úgy képzeltem el, hogy egy csomó ember van ott, akik ordibálva szurkolnak az éppen nekik szimpatikus versenyzőknek. Kicsit, mint egy foci meccsen, így nem igazán vonzott magához. Most viszont más volt a helyzet. Mivel halálra untam magamat, úgy gondoltam talán az új környezet megváltoztatja majd az álláspontomat, így az Aréna felé vettem az irányt.
Igazából nem érdekelt – először -, hogy mi is folyik ott pontosan, csak úgy gondoltam a környezetváltozás talán a hangulatomon is változat. Hát, ami a hangulatváltozást illeti az bejött. A környezet meg… izé… hát, az adta magát. Az első dolog, ami a „hangulatváltozást” előidézte az maga az event volt. Mivel eléggé szégyenlős vagyok, ezért az rögtön leesett, hogy rossz helyre kerültem. A második dolog az volt, hogy az event körülményeit illetően nem túl sokat tévedtem. Ezek így együttesen bőven adhattak volna okot arra, hogy olyan gyorsan elhúzzam a csíkot, amilyen gyorsan csak lehet. Valamiért azonban mégsem tettem. „Ez a mai nap olyan, mintha ki lennék fordítva.” – gondoltam, és gyorsan átvizslattam a ruháimat, hátha valamit tényleg fordítva vettem föl véletlenül és azért vagyok ilyen furcsa, de ez sajnos nem talált.
Így hát nem maradt sok választásom, leültem az egyik padra és körülnézem. Na, bárcsak nem tettem volna. Úgy fél percen belül az orvérzés kezdett kerülgetni a látvány miatt. „Ííí, ez a hely tényleg nem nekem való. Gyorsan le kéne lépnem.” – gondoltam zavartan és már éppen álltam volna föl, mikor véletlenül beleütköztem valakibe.
- Mi az, nem tudsz jobban vigyázni? – förmedt rám egy mély férfihang.
- Már elnézést, de nem nekem kéne vigyáznom, hanem neked! – vágtam vissza automatice, ez szintén nem volt rám jellemző. „Na, jó, jobb lett volna, ha ma ki sem mozdulok otthonról, nem hogy még ilyen bajba is kerüljek. Mégis mi a jó élet ütött belém?” – gondoltam mérgesen, ami valószínűleg kiült az arcomra is, mert a férfi, irtó pipa lett és az ökle – ami nagyjából akkora volt, mint a fejem – rohamos sebességgel közeledett felém. „Na, hát ez nem az én napom.” – gondoltam összeszorított fogakkal, mert teljesen lefagytam. Csak ott támasztottam magam a földön – ugyanis még csak föl állni sem volt időm – és vártam. Hogy mire azt meg nem tudnám mondani. (Talán egy megmentőre?)

by **Thunder** Vas. Márc. 10 2013, 11:42

Átlagos napnak indult a mi is mint mindíg. Felkeltem ágyamból és elvégeztem a már rutinná vált tornagyakorlatokat, majd lementem reggelizni valamit. Ettem két-három cipót és ittam egy pohárka tejet, majd rendeztem az anyagiakat és elhagytam a fogadót mely lassan már otthonommá vált. Kimentem tehát a fogadóból és konkrét semmittevéssel töltöttem el a napomat míg meg nem hallottam valami érdekességet. Két játékos beszélgetett éppen és onnan szerezte meg Thunder az információt. A mostanában sorra megrendezésre kerülő nagy viadalok helyszínén egy különleges versenyt tartanak. Ennyi éppen elegendő volt ahhoz, hogy a mai napom ne úgy teljen el mint szokott. Így hát elindultam az aréna irányába és helyet is foglaltam a nézők között. Az elsők között érkeztem meg így bőven volt helyem. Szépen kivártam a kezdést és figyelemmel kísértem a lenn zajlottakat. Az aréna 6 különálló részre lett bontva hogy mindegyik páros csak a saját küzdelmével foglalkozhasson. Még mielőtt be mentem volna az arénába szemügyre vettem a jelentkezőket így volt pár ismerős név. Így kíváncsian figyelemmel kísértem Rita és Hinari küzdelmét és perez Allen-t se hagytam ki.
~ Legalább nem kell mindre figyelnem csak három különböző mérkőzésre. ~ mondtam magamban mikor elkezdődött a nagy event. Minden jelentkező szépen kirittyentette magát hiszen egy medencében kell pancsolniuk a másikkal. Iszap, olaj, méz és csokoládé közül választhattak a versenyzők, hogy miben fognak megküzdeni. Így figyeltem az ismerősöket odalenn, hogy hogyan is fognak egy ilyen helyzetben teljesíteni. Nemsokkal ezután vettem észre, hogy Allen egy olyan sezmélyt kapott ellenfélnek akit ismerek. ReAi-val kell pancsolnia.
~ Hogy felejtkezhettem meg róla hiszen láttam a jelentkezők között.~

by **Anatole Saito** Szomb. Márc. 16 2013, 17:45

Hmm, az aréna. Ez a hömpölygő emberáradat. Ez a magával ragadó nyüzsgés, az árusok sokasága, az ujjongó nézősereg, az egész rendezvény miliője. Egyszerűen imádom! Most viszont eszem ágában sincs harcba szállni, szimplán csak nézőjegyet váltottam magamnak. Violeta nem rajong az ilyesmiért, úgyhogy egyedül érkeztem, de talán jobb is, mert picit legeltethetem a szememet a formás idomokon. Mert hát mindenféle szuszmákos trutyikban csak nem páncélba mennek bele a hölgyikék. Ismerősöket nem találok a lelátón, mondjuk ekkora tömegből nehéz is lenne kiszúrni bárkit is, így betagozódok egy tribün közepébe, s felveszem a körülöttem ülők ritmusát. Az árusok standján bevásároltam rágcsálnivalókból, úgyhogy indulhat a móka.
Kint sosem rajongtam a naturális, elemi erőt megmozgató küzdősportokért, a tai boxtól egyenesen a hideg ráz ki, ahogy izzadt férfitestek érnek össze vérrel mocskolva be mindent. Iszonyatos. Phujj. Az olyan nagy közönséget megmozgató sporteseményeket sem kultiváltam, mint mondjuk a focimeccsek, de Aincradban örül az ember, ha akad bármilyen rendezvény, ahol kicsit kikapcsolódhat és jól érezheti magát a többi játékos társaságában. Mivel egy a célunk, vagyis kijutni innen, ezért az ilyen csapatszellemet erősítő események kifejezetten jót tesznek az embereknek. A múltkor a szépségverseny, most ez a birkózó event.
Kezdetét veszik a küzdelmek, s a párbajozók között akad ám ismerős bőven! Először nem tudom eldönteni, hogy Luvnak vagy Rennek szurkoljak, de viszonylag hamar megfogalmazódik bennem a válasz: annak szurkolok, hogy Luv kedvére leteperhesse Rent, nem árt neki is egy kis élvezet. Másrészről pedig annak is szurkolok, hátha végre kiderül, hogy Luv fiú-e vagy lány XD Jéé, Ai-chan is itt van és nem gyengén hozza a formáját. Zseniális a leányzó, ez a "féleeek" duma tuti csak beetetés, hogy az ellenféltől kapjon egy kis előnyt a cukisága miatt. Hehe, ez már most baromi izgis, nem győzöm izgalmamban tömni magamba a rágcsát. Egyelőre csak kapkodom a fejem, mert ahogy elnézem, majd mindegyik küzdőtéren van 1-1 ismerős.
Figyelmem közben egy pöttöm lányka magas, kislányos hangjára terelődik, s hamar felismerem azt a lányt, aki éppen most válik meg a bikinifelsőjétől. Bakker, ez Mirika, a fogadott húgom! Nem nézhetek, oda neeeem! Gyorsan eltakarom a szemeimet kezeimmel, ám önkéntelenül is kilesek ujjaim között. Aztarohadt! O.O Nagyon bevállalós és ha még a bugyijától is megválik, az tömeges orrvérzést fog eredményezni a férfiközönség részéről. Azt hiszem Kota még agyvérzést is kapna, ha itt lenne. Mert bizonyára nincs itt, különben Mirika nem lenne ilyen bevállalós. Hehe, rafkós kiscsaj, Kotát biztos elhajtotta mobokat irtani, amíg ő toplesben csajokat markolászgat. Édes élet ez az aincradi, sose legyen vége! Rolling Eyes

by **Tetsuko Jin** Szomb. Márc. 16 2013, 22:38

Már dél van és én még mindig az ágyban gubbasztok. Nagyon elfáradtam tegnap, így gondoltam, hogy ma lustizás lesz. Hát be is tartom.. nem sok kedvem van kikecmeregni a kényelmes kis vackomból. Már-már éppen visszaaludnék, mikor jön Ai-chantól egy üzenet, amiben az áll, hogy részt vesz egy eventen, aminek érdekesés sokatmondó neve van. Hát ezek után persze, hogy nem maradhatok tovább a pihe, puha ágyikómban. A lányka biztos burkoltan akar így üzenni, hogy netalántán illő lenne elmennem rá és neki szurkolni. Nem ellenkezhetek és nem is akarok.. akkor szurkolásra fel. Kicsit még lassan, lomhán mozgok és esek ki a fekvőhelyemről, de nagy szerencse, hogy nem kell itt ahhoz felkelnem a földről, hogy felöltözhessek. Pár gombnyomás és máris útra készen állok. Felkapaszkodom az ágyamra, felhúzom magam és végül felegyenesedek. Egy nagyobbacska nyújtózkodás, picike nyögéssel kísérve és máris úgy érzem magam, mint aki friss és üde. Egy nagy adag reggelit kérek, azután már sietek is a megemlített helyszínre. Út közben falatozgatok… muszáj egy kis tápanyagot bevinnem, mert összeesek a végén. Na meg szednem is kell a lábam. Ha lekésném, azt lehet Ai-chan sosem bocsátaná meg nekem, bár amilyen kedves… hát, ha ő igen, akkor én nem bocsátanám meg magamnak. Ennyi.. kész.. Az evéssel végeztem, ezért sietősebbre veszem a tempót. Rövidesen meg is érkezek az üzenetben említett arénához. Belépve rengeteg embert látok. Még azt is megkérdezik tőlem, hogy akarok-e versenyezni. Persze, hogy gőzerővel viszakozom. Nekem nem fekszik az ilyen sport. Túl durva, meg kicsit talán piszkos is. Talán majd Ai-channal egyszer… *.*Gyorsan felsietek a nézőtérre, keresek egy a medencékhez közel lévő ülőhelyet és le is pattanok oda. Nem kel sok és meg is pillantom szívem hölgyét *.* csinos abban a fürdőruhában nagyon. A szemem is alig tudom róla levenni, de nem akarok nyáladzva bámulni itt mindenki előtt. Körbenézek, hátha látok még ismerős arcokat. Lám.. így is van. Mirika-san is eljött erre a megmérettetésre. Elkerekedett szemekkel bámulom, mikor ledobja az amúgy is falatnyi ruhadarabját felülről. Hát igen.. ő az Angelic Voice céh vezére.. igen.. azt tudtam eddig, is, hogy nem szégyenlős, meg rettentően kacér, mert velem is kikezdett, ráadásul meg rögtön az első találkozásra. Mindenesetre érdekes volt és nem is fogom elfelejteni egy darabig. Na de ez.. már.. már.. na jó… férfiként élvezem a látványt, amennyire csak lehet, mégis motoszkál bennem egy kis szégyenérzet, hogy az úgynevezett főnököm így viselkedik. Na nem baj.. inkább Ai-chanra koncentrálok és megpróbálok felejteni. Gondoltam én, de szemem minduntalan visszahúz időnként a két alulöltözött, csinos lányra… mit nem adnék most azért, ha mind a két szemem ép lenne. Ez így igazságtalanság.. Hatalmas hiányérzet is kialakult bennem. Két szemmel kétszer annyi mindent láthatnék, több mindenre tudnék figyelni, jobban megcsodálhatnám a világ csodáit. Talán életemben először kívánom azt, hogy egyik szememért odaadnám a karomat, vagy a lábamat. Váááh.. dehogy is.. a férfi vágyak túl erősek… a nők még csak nem is sejtik, hogy micsoda önkontroll kell egy jófiúnak.
- Hajrá Ai-chan… Gambareeeee!!!!!!- bíztatom a barátnőmet.. ezzel sikerül is kicsit elterelnem a nem éppen oda illő gondolataimat.

by **Rosalia** Hétf. Márc. 18 2013, 16:34

Rin következő körben beszállhat egy 500 szavas reaggal, vagy jelezze nekem, hogy ha már nem akar/tud résztvenni az eventen.

Kezdetét veszi a második kör, emlékeztetőül az ellenfelek:

Luv vs Ren
Hanatsu vs Mirika
Allen vs RenAi
Hinari vs Askr
Hitodama vs Joey
Jasude vs Rita

Reagotok addig tartson, hogy belemerültök a küzdelembe és valamelyikőtök nyerésre áll. Úgy készüljetek, hogy a 3. kör lesz a záró, ott még lehet fordítani a vesztésre állónak, de a küzdelmeknek legyen majd akkor vége. A nézőknek nincs megkötés, szóljanak azok a bekiabálások! Very Happy

by **Joey Chrome** Szer. Márc. 20 2013, 17:36

Hitodama

A köpenybe burkolózott höl- ÁLLJ! Mit hölgy ez, ez csak kislány!! Na szóval, a kislány úgy nézett rám, mintha Zordon lenne az Oroszlánkirályból… Főleg mert elég zordan nézett rám.
- Heh... – Erőltette a kuncogást. - Tehát egy zöldfülű, he? Mindegy, jobb is... Ez a medence már órák óta olajjal van töltve... Igazi sportolók nem félnek a sikamlós kihívásoktól! – Reméltem, hogy csoki lesz majd, mert abban legalább el tudok bújni a szégyentől.T.T ekkor a kislány hátraugrott, s egy határozott mozdulattal lerántotta a köpenyét és... ÚRISTEN, HÁT EZ BOTRÁNY!D8 Mint valami arab ku*** lenne, úgy nézett ki!!D8 Még csak felső sem volt rajta, csak valami buggyant gatya meg csuklóperecek! Amíg a dagadt Pedofilok állatként üvöltöttek fel, én takartam a szememet, hogy ne menjen tönkre a lelkivilágom, amit már ért támadás, de nem érdekelt akkor.
- Te jó ég, ez a gyerek normális?!
~ Szerintem nemX_X
- Ugye nem hátrálsz meg ennyitől? - Kérdezte elégedetten. - Egy igazi harcosnak nem kell fegyver, nem kell páncél... Sem zavaró ruhadarabok, s mi több... Egy igazi harcos nem hátrál meg attól, hogy megküzdjön egy nála erősebbel... ki tudja... Talán győzni is képes lennél? Van benned elég szufla hogy szembeszállj egy kislánnyal? Ruha az van, látom... A kezdők harcolnak páncélban meg ruhában! De legyen, valahol el kell kezdeni! Az idő pedig elérkezett, hogy egy igazi mestertől tanulj meg bunyózni! Hallod már, ugye hallod? Hallod a csőcseléket, akik rám akarják mereszteni a szemüket? Megkapják, cserébe csak üvöltsenek! – Mi a bánatnak kell prédikálnia?? Most meg pucér papnőnek gondolja magát??X_X Ekkor megragadta a csuklómat, és mivel lesokkolt az, hogy ez jó hogy nem pucérkodik, bele tudott taszítani az olajba, majd utánam ugrott.
- SEGÍTSÉG!D8 – Próbáltam kimászni az olajból, de hasra csúsztam folyton. Aki benevezett erre a baromságra, csak kétségbeesve fogta a fejét, kiakadva, hogy egy gyerek ellen vesztek majd.
- Ne fussál már ennyitől! Pofozd meg, rúgd fel, mit tudom én, csak csinálj már valamit!! – Kiabálta kétségbeesve.
- Jó, csinálok, elbújok a föld alá!X_X – A srác csak fogta a fejét.

by **Taidana** Szer. Márc. 20 2013, 23:06

[Jasude]

Untam a párbajokat. Mármint nem minddel volt bajom, csak vacak volt, hogy állandóan éreztem magam a bíráló szemek tucatjait. Érted, rajtam, aki simán döntős volt az idomárok nagytornáján. Hát engem aztán senki ne bírálgasson, bakker. Szabad kikapcsolódásra vágytam. Egy olyanra, ahol lehet fetrengeni, meg minden vackot művelni, miközben nem érzem azt, hogy értő pillantások kereszttüzében dolgozom. Sz’al, jah, ezek után tökre nem volt logikus döntés, hogy neveztem a birkózóversenyre. Mint próbajátékos. Mert már csak annak volt hely. Ez is milyen gáz már! Tízes szintű játékos vagyok, két skillel, tök jó helyezést érek el egy kasztalapú rendezvényen, erre tessék, csak próbajátékos lehetek egy másikon.
Susaya ide nem kísért el. Már néhány napja nem láttam. Ilyet továbbra is szokott tenni. Nem zavart különösebben. Ha neki jó így, akkor nekem is bőven megteszi. Így is volt kafa súlyemelő jártasságom volt, reménykedtem, hogy itt végre szabadon használhatom, és nem lesz letiltva a fenébe. Mert annak is mi értelme volna akkor? Eh, már az idomár nagyversenyben sem értettem.
Sz’al betrappoltam, miután a regisztráció megvolt. A helyet úgy ismertem már, mint a tenyeremet, vágtam, hogy mi-merre-hol van. Nem is nagyon foglalkoztam az első fordulóval, helyette szépen körbejártam megint mindent. Iszonyatosan király, hogy máris tudok nosztalgiázni, pedig fél éve sem vagyunk itt. Itt versenyeztem már én is, úgyhogy kafa érzés volt, hogy rakat ismerős helyet találtam. Megkerestem azt a küzdőteret, ahol belezúgtam Lottiba, aztán kikerestem a Peterrel közöset is. Nem mondom, hogy megtaláltam őket, de azért kerestem egy-egy hasonló kinézetűt, ahol elmorzsoltam egy-egy könycseppet. Tök kellemes élmény volt felidézni, ami alig néhány napja történt, de elég is volt: irány a pálya!
Majdnem leesett az állam, amikor láttam, hogy van is szabad pálya. Királyság! – gondoltam, és már pakolgattam is el a cuccaimat a tárhelyembe. Végül úgy döntöttem, egy szál boxerben mégsem lenne szerencsés kiállni, szóval azon rajtahagytam a gatyát is. Azért feltűrtem az alját, bár ahogy konstatáltam, hová is kell bemerészkednem, micsoda iszaptömegbe, hát, erősen elvette a kedvem. Érted, fürödtem én már olajban, az sem volt sokkal jobb, sőt! Ez az iszap meg még szörnyűbbnek hatott. Eszembe jutott, hogy Susaya milyen badass módon nézett ki, amikor arany bundáját teljesen befedte az olaj, átáztatva a lecsúszott homlokvédőjét is, fekete, szemek nélküli démoni petet csinálva belőle. Uh, a hideg is kirázott tőle. Ilyen állapotban léptem be a birkózótérre. Félmeztelenül. Tudtam, hogy mindenki majd’ megveszik azért, ahogy kinézek. Jobb, részletesebb testet még vásárolt skinnel sem lehetne renderelni. Hiába, az igazi az igazi!
Most majd megláthatja a sok kocka, milyen is egy istenkirályságos csávó! Tökéletességem teljes tudatában vágtam neki a mocsárnak, határozottan beletrappoltam. Sz’al az első lépés már meg is volt. Már csak az ellenfelemet kerestem. Valami komolyat, ami úgy igazán meg fog izzasztani. Majdnem kiszúrta a szemem egy csaj, de hát a franc se gondolta volna, hogy engem, engem!, érted, egy 120%-os férfit majd holmi csajjal zárnak össze.
– Cch, ez megalázó – pöccintettem neki oda foghegyről a véleményemet, teljesen végigmérve a csajt. Nem mondom, hogy vacakul nézett ki, de nekem gyanús volt a nagy lendületessége. Kezemet összefontam a mellkasom előtt, és csak szemem sarkából figyeltem. – Fél fogamra se lennél elég, csajszi! – mondtam neki.
Ha bekövetkezik az ütközet, lehet, hogy nagyon gyorsan át kell majd értékelnem ezeket a gondolatimat. És akkor bizony anyatigris lesz ám belőlem. Mármint… eh. Úgy értettem: apatigris. Apatigris!

by **Rosalia** Csüt. Márc. 21 2013, 00:55

Jasude, mivel Rita nem tud tovább részt venni az eventen, ezért Taidana lép be a helyére. In game Rita visszalépett a küzdelemtől és Taidana, mint tartalék játékos került be helyette. A körödben támadd meg nyugodtan, adj neki Very Happy

by **Mirika** Csüt. Márc. 21 2013, 20:09

<<Hanatsu>>

Örömteli volt hallani, hogy Hanatsu-chan kiheverte már azt, ami arra a butaságra rávezette. Talán majd egyszer megkérdem, hogy mi is készítette ki ennyire... már ha nem értettem félre a szitut. Nemtom, tök olyan érzésem volt, mintha felelősséggel tartoznék ezért a lányért, aztán akkor már miért ne ismerhetném meg egy kicsit jobban? Elég idegőrlő volt az a játék, elégszer tapasztaltam már én is, láttam összezuhanni emberkéket meg stuff. Nekem is sikerült már elvesztenem a fejem, bár most éppen rendben vagyok és nem fenyeget az, hogy megkattanjak. Helyette csak simán jól akarom érezni magam ezen a bulis eventen, lehetőleg Hanatsu-channal, és közben szórakoztatunk is, ha már itt vagyunk.
A csajszi is vágja, mi kell a nézőknek, mégis teljesen lehidal, mikor felajánlom neki a spéci szabályokat. Fura, hogy így belevörösödött a dologba, miközben pár pillanattal azelőtt még ő maga is a fülledt hangulat megteremtésén ügyködött. Na mindegy, úgy tűnik partner a dologban, szóval tiszta jó *>* Még attól is megkímél, hogy én tépjem le a bikini felsőjét, de most már nem bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam a szemérmességén.
- Heee? Szerintem meg téged fog meztelenül bámulni a közönség és nem engem Razz

- incselkedtem a lánnyal. Azért ha ilyen gátlásos, akkor nem semmi, amit bevállalt, tetszik a vagánysága. Mondjuk azon nem csodálkozom, hogy ilyen körülmények között nem akar veszíteni, de annál jobb, legalább van motiváció és nem csak lötyögni fogunk :3
Ugyan simán levettem a lábáról, mégis egészen ügyesen kibújt a fogásomból, szóval nem jött be a tervem, bár nem is akartam ilyen gyorsan véget vetni a meccsnek, csak az kellett, hogy a földre kerüljünk. Szóval mission completed, én meg tápászkodhattam fel a ragadós, nyúlós masszában tapicskolva. Nem volt valami kellemes érzés, de hát nem is ez volt a lényeg, egyszer elviselem simán. Inkább lenyaltam egy-két ujjamról a mézet, a vigyort viszont közben sem lehetett letörölni a képemről, máris imádtam a dolgot *>* Persze nem volt rá sok időm, mivel a csajszi sem habozott rám vetni magát és le is tepert, meg már rögtön nyúlkált is. Ejnye, nagyon sietős neki :3
- Na, mi van, élvezed hogy vetkőztethetsz, mi? Lehúzod vagy sem? Razz

- szólaltam meg, hogy aztán kapásból lejjebb csússzak egy kicsit és egy erélyes mozdulattal átfordítsam Hanatsut, fölébe kerülve és a lehető leggyorsabban a hasára ülve. Mutatóujjamat a szám elé téve pillantottam le ellenfelemre. Ideje játszani kicsit :3 Beletapicskoltam a kezeimmel a mézbe, és rátettem a tenyerem a hasára.
- A hátad már tiszta méz, de itt elöl olyan tiszta vagy, nem? :3 - kérdeztem pajkos hangnemben, a kezem pedig feljebb csúszott, egészen a csajszi melléig, hogy alaposan bekenjem a trutyival. Tutibiztos voltam benne, hogy irtóra zavarba fog jönni, már ha egyáltalán hozzáférek a keblekhez, és nem kell hadakoznom vele, de akár így, akár úgy, féloldalasan le akartam szállni róla, hogy az egyik kezemet lecsúsztassam, bebújtassam az alsója alá és megmarkoljam a falatnyi ruhaneműt, kicsit meg is húzva azt. Nem-nem, én ezt ki akartam élvezni, nem pedig kapásból lerántani róla a bugyiját. Hallom, ahogy a közönség lassan megvadul, tiszta jó úton haladunk. Ők is azt kapják, amit akartak, és még mi is jól szórakozunk :3

by **Asobi** Pént. Márc. 22 2013, 16:05

[Mirika]

A közönség teljesen meg van veszve. Nem tudom, hogy csak a mi harcunk-e az, ami ennyire feltüzelte, mert nincs időm más versezőkre is rápillantani. Éppenséggel ugyan is lefoglal az a tény, hogy belementem egy ilyen bizarr és perverz játékba ráadásul már a bikini felsőmtől is megszabadultam és csak a kezem az egyedüli, ami eltakarja a közönség hím tagjainak szemei elől. Annyira elkapott a versenyszellem, a győzni akarás, hogy nem tudtam parancsolni magamnak így nem meglepő, hogy teljesen zavarban vagyok, hisz mégiscsak egy rakás ember előtt állok majdnem meztelenül – még ha nem is a saját testemmel - nyakig mézesen.
Ráadásul amint észbe kapok a lány már le is teper.
- Mi a… – meglepődöm, majd gyorsan kicsusszanok a lány kezei közül, hogy térdre állva felé fordulhassak és rávethessem magam. Sikerül is a terv, a lány nem nagyon menekül, így hamar átkarolom a derekát és még a bugyiját is elkapom kétoldalt.
- Mi, é-é-én nem is… – jövök már megint zavarban attól amit Mirika mond.
~ M-még hogy én élvezem… bár… nem, nem, nem… vagy…~ rázom meg a fejem, hogy elhessegessem a zavaró gondolatokat.
- És most… várj, hogy… – kezdek bele elején magabiztosan a mondandómban, hogy közben megkezdhessem a lány egy szem ruhaneműjének lehúzását, ám hamar észbe kapok ugyan is a lány már rég nincs a kezeim közt, sőt mi több a hátamra fordít, majd a hasamra ül.
- Mégis mire készülsz? – fedem el azonnal a csupasz kebleimet, amint a lány méztől csurgó keze a hasamhoz ér, majd elkezd egyre feljebb haladni. De, nem-nem hagyom magam olyan könnyen… ne mááár… vált át az arcom szinte paradicsom vörösbe mikor a lány kissé lecsusszan rólam, majd a keze olyan helyre téved… hát arra a helyre.
- Mi-mit csinálsz?! Kyaa~ - csukom össze a lábaimat ösztönösen nem engedve lejjebb a ruhadarabot. Válaszként pedig elkapom a karjait, majd azoknál fogva próbálom eldönteni a bal oldalamra, hogy én kerülhessek föléje.
- Hehhe, n-na most ki is lesz pucér? – akadozik, szavam miközben hátra nyúlok a jobb kezemmel és beakasztom az ujjaim a lány bugyijába.>.<

by **Ryuninji Ren** Pént. Márc. 22 2013, 19:20

Vígan integetek a nézőközönségnek. Ez van, egy sztár nem ijed meg egy kis tömegtől. Igen, kis tömegtől, mert ez még igencsak annak számít. ötvenezer ember előtt is léptem már fel, talán még több előtt is, nem tudom, sosem számoltam meg. A medencében lévő csoki nem forró, nem hideg, kellemes a hőmérséklete, pont eltalálták. Nagy a kísértés, hogy megkóstoljam, mégsem teszem. Talán rossz fényt vetne rám, hogy abból eszem, amiben éppen állok. Közben figyelem a nézőtért és megpillantok pár ismerős arcot. Szophie-chanra jól emlékszem, küldök is neki egy puszit, tudja meg, hogy nem felejtettem el, egy kicsit sem. Sem a párbajt, sem azt, hogy mi is történt után és, hogy mi történhetett volna :F Már megint a fantáziám, haha. Be is indul rendesen ilyenkor. Az önfeledt integetésemből egy ismerős hangzavar meg, egy olyan hang, melyet nem igazán szerettem volna viszont hallani. Egy félelmetes lény hangja ez, egy nem behatárolható létformáé. Fogai olyanok, mint egy cápának, szemei gyakran egymást nézik, mégis remekül lát velük, csak éppen keresztbe és fejét hosszú, vörös szőrzet fedi. Egyes mozzanatai hányingerkeltő hatású, talán így vadászik. Míg az áldozat szédeleg, ő lecsap rá és..és.. kész neki annyi. A legutóbbi találkozásomat is éppen hogy túléltem. A testem elkezd kicsit remegni és végül felé fordítom a tekintetem. Mozgásom kicsit akadozik. Egy teljesen új arckifejezést tanulok, meg mikor látómezőmbe kerül az alig fedett teste a bestiának. Pár pillanatra le is fagyok. alaposan kiüt ez a látvány. Elfordítom tekintetem, amikor testem újra az uralmam alá kerül. Fürdő nadrágom madzagához nyúluk. Kicsit lazára vettem még mikor öltöztem, hátha egy csinibaba lesz az ellenfelem, de nem, ezért kötök rá tizenpár csomót gyorsan.
- Hoi-oi! Ez ugye most csak egy vicc?- kérdezem tőle és magamtól egyaránt. Nincs mese. Közönség előtt vagyok, nem futamodhatok meg, az nagyon rossz fényt vetne rám. Erőt veszek magamon és eldöntöm, hogy szembenézek Luv sensei-el. Nyújtózkodok egy kicsikét, közben persze hátrálok is, nem akarom még a közelemben tudni őt. Még egy utolsó pillantás és intés a nézőtérre, erőt merítek és szembe fordulok a vörössel.
- Ezt jól megszívtad sensei- felelem határozottan. Ha-ha, Mindig is jó színész voltam, az undort meg majd csak legyőzöm valahogy.
- Hé Sensei! Momo-t elviszik - mutatok a pet irányába, és ha sikeresen elvonom ezzel a figyelmét, akkor megindulok felé nagy hévvel. Jobb vállammal tervezek belerohanni és ezzel felöklelni. Amennyiben a csokiban fekszik, már a levegőbe ugrok, és a könyökömmel akarok belezuhanni a lapos mellkasába, mint egy igaz pankrátor. Azután csokival kezdem, el megtömi a nagy száját, nehogy sokat beszéljen itt nekem.
~Ez csak egy állat, ez csak egy ufó, ez csak egy kísérleti kudarc, ez nem ember ~ Ezekkel a gondolatokkal nyugtatom magam. Már mind a ketten alaposan csokisak vagyunk, bár hajamra ügyelek, de sokat nem ér. Hírtelen azonban abbahagyok minden mozgást.
- Olálá!- észreveszem, hogy a szomszédos medencében a lányok igen jól szórakoznak. Meg is feledkezek Luv-ról.
- LE A BUGYIIIIIIT!!!!- kiáltom át a lányoknak és majdnem nyál csorgatva figyelem őke, még akkor is, ha Luv betámad közben.

by **Jasude** Csüt. Márc. 28 2013, 16:16

//Sumane ^^" itt a poszt :3//

Már rég a kis küzdőterükön áll, de csak nem akar jönni ez a Ritácska. Mi lelte szegény lányt, megijedt volna? Nem úgy tűnt, mikor bemutatkozott neki. Nah mindegy, csak kiutalnak neki valakit, s hogy addig se unatkozzon a kezébe vett egy adag iszapot és kirpóbálta milyen messze tud vele dobni.
- Hmm, nem is rossz :3
Aztán a saras kezével két szép csíkot húzott a pofijára. A mutató és középső ujjával, mint az indiánlányoknak. Nagyon belelendült a dologba, s amikor egy fiúval került szembe, csak sejtelmes vigyorgásba kezdett. A lealacsonyító mondatra csak ingatni kezdte a fejét.
- Á-áá nem úgy van az…
Közben kissé oldalazva közeledni kezdett felé. Vézna fiúcska áll vele szemben, de ő sem egy body builder, még szép, hogy nem az. Az milyen ronda lenne már ~.~
Szóval, ahogy a fiúcska, úgy ő sem az erejéről híres, de mindez a SAO világában mit sem ér. Ez a hely felrúgja az alapvető szabályokat izmokról és megfeszített munkáról, és ez út egyáltalán nem, hogy nem izgatja, de még élvezi is. Így belekóstolhat az erősek világába. Milyen az, ha fél kézzel felemelsz valakit, mert tuti súlyemelésed van. :]
Jah igen, neki most ez nincs, volt, de most nincs, mert képes volt elveszíteni a szintjét, és vele minden felsőbb szinten szerzett dolgát.
- Itt számít ez… - Ekkor iszapos kezét végigsimította magán, a hasától a nyakáig, és a telt idomoknál jelezte is mire gondol… - meg ez …. xD
Megrázta magát, és az ő egyes gyorsaságával, mint egy lassított felvétel „rohanásba” fogott a fiú felé. Tudta, hogy ez lesz, és azt is nagyon jól tudta, hogy könnyű szerrel kicselezheti ezt a srác, nah de ő is csak egy srác, nemde? ^^’
Még rá is játszott, pontosan behatárolta, hova fog vetődni, de csak óvatosan, nehogy elessen, épp, csak úgy nézzen ki, hogy el fog. Aztán Saru közvetlen közelében lebukott, a másik pillanatban pedig mindkét kezében egy méretes iszap labdával célozta meg a fiút. Ám nem dobta, hanem saját maga akarta szétkenni a fiún.
Feltehetőleg el tudta annyira kápráztatni, hogy legyen esélye erre a manőverre. Másképp hozzá se tudna érni. Sad

Széles vigyorral az arcán, kvázi letapizta Sarut a saras, iszapos kezeivel, s ahol lehet, ott igyekezett feketévé varázsolni a srác hófehér bőrét, közben meg elmaradhatatlan volt a körbe ugrálása, és az indokolatlan nevetgélés, mintha nem is birkóznának, csak a lány szeszélyeit elégítenék ki. Ha kicsivel több, normálisabb mennyiségű pontja lenne a gyorsaságán, észre se venné a fiú, hogy épp, mire készül, de most se piskóta. Egyik alkalommal, ha minden igaz, ráveti magát hátulról, és nem törődve azzal, mit nyom a srác lapockáihoz, >.> megpróbálja az arcát összekenni sárral, mindezt ellenállhatatlan kacajjal fűszerezve meg.

by **Hinari** Pént. Márc. 29 2013, 20:03

[Askr]

Eljött hát az ideje a harcnak, ám én még mindig inkább a csokival voltam elfoglalva, mint a tényleges erőpróba előtti lelki felkészüléssel. Márha ezt lehet egyáltalán annak nevezni, hiszen ha megnézzük, gyakorlatilag az egész csak arra lett kitalálva, hogy a sűrű masszában hemperegjünk.
Megnyaltam a szájam szélét, és igyekeztem nem tudomást venni az alattam lévő csodáról. Beálltam a szomszéd medencékben látott pozícióba, megvártam, amíg ellenfelem feltápászkodik az esése után, és… és nem bírtam tovább, leguggoltam, jó messzire kinyújtottam kezem, ahol még érintetlen volt a csoki (és a farkas nyálcsorgatásától is a lehető legtávolabb), majd jó nagyot kanalaztam belőle. Szemem vidáman csillogott, ahogy nyakamon végigcsorgott a folyadék, elpixeleződve, mielőtt összepiszkolhatta volna fehér ruhámat. A színválasztásom nem volt a legmegfelelőbb, de egy ilyen mérkőzéshez pont illett. Persze ha egy lánnyal sorsoltak volna össze, még ennél is jobban illett volna, de nem panaszkodtam, hisz ez az esemény nem arról szólt.

- Szia, én Hinari vagyok, kardforgató – nevettem rá – Köszönöm – folytattam aztán, meg is hajolva egy nagyon picikét, ahogy azt ilyenkor illik. A tömeg őrjöngött és kiabált, ezzel éppen annyira felbátorítva, hogy bizonytalanság nélkül tegyem meg az első lépéseket. Látszólag azonban a fiú is tartott ettől az egésztől, még a tömegnél is több önbizalmat adva nekem. Végülis a JL tagja vagyok, igen, nem szabad megijednem, akármilyen szituációba is kerüljek, és hát… csoki van alattunk. Tekintetem minduntalan elkalandozott, így ahogy elkezdődött a küzdelem, magamban alig vártam, hogy elessek… bele a masszába, bizony, és lehetőleg a tisztább részébe. Nyami.
Hiába, reménytelenül édesszájú voltam.
Ekkor szólalt meg a verseny kezdetét jelző gong, és nem hagyva időt a fiúnak, nekiveselkedtem, megpróbálva a két vállánál fogva fellökni, persze egyelőre nem teljes erővel. Ha sikerült, egy tőlem szokatlanul felszabadult csatakiáltással ugrottam rá, vigyázva azért, bár pontosan tudtam, hogy sem fájdalomérzet, sem pedig csonttörés vagy zúzódás nem létezik ebben a világban. Könyékig beletenyereltem a csokiba, és mint a pajkos gyermek, egyik kezemmel magamat tömtem, a másikkal a fiút fröcsköltem. Nem számított, ki nyer vagy veszít, a lényeg a szórakozás, és én nagyon, de nagyon jól éreztem magam!

by **Askr** Pént. Márc. 29 2013, 20:50

Ez az egész annyira megalázó helyzet volt, főleg a nagy ollómutatványom után... Tízszer is átgondoltam, vajon miért is vállalkoztam erre az egész hülyeségre. És ahogy elnéztem ellenfelemet, igazán jót mulatott. Ahogy a csokit kóstolgatta, már én sem tudtam türtőztetni magamat: mutatóujjammal egy jókora adagot kotortam fel a finomnak ígérkező, sárnak kinéző édességet. Elégedetten hümmögtem.
- Fenomenális! - jelentettem ki vidám határozottsággal és a petemre néztem. Ő már lelkesen hempergett a csokoládéban, miközben mancsáról nyalogatta a finomságot. Farkát örömében csóválta és nyüszített. A lány végül bemutatkozott, Hinari személyében. A tömeg őrjöngött, drukkolt érte, ami tétovázásra adott okot.
- Öhm... szia...? Askr vagyok, állatidomár. - már éreztem, hogy rögtön pirulok a lány, valamint a nyilvánosság miatt. Tekintetem hol a vígan hempergő Hatira, hol pedig a tömegre vagy a csokival megelégedő Hinarira irányult. Nagy a közönség, erős lámpaláz, ráadásul egy lánnyal kell harcolnom... Hova lesz a férfi büszkeség, ha még játékban is vesztek egy lánnyal szemben? Valahogy úgy éreztem, egy örökkévalóságnyi időnyi megalázkodás vár rám. Legalább valakinek jó napja van és még lesz, ráadásul annyit nyalhat az alattunk elterülő csokitengerből, amennyit csak akar. Talán hiba volt Hatit elküldeni azzal a szándékkal, hogy ne foglalkozzon az egésszel, csak egyen, amennyit kíván, ám már nem akadt jobb ötletem és a pet szó szerint belemerült az élvezetek tengerébe.
Mire egy "Jó szerencsét"-szerűt kívánhattam volna, a harci játék kezdetét jelző gong megszólalt és Hinari már nekem is ugrott. A két vállamnál fogva akart fellökni, de hogyha már lánnyal kellett harcolnom, akkor legalább férfi szívvel essek el... Megragadtam Hinarit csuklójánál fogva és csakúgy mintha a táncparketten lennének, átforgattam magam körül, hogy elengedjen, közben az egész nadrágom dzsuvás lett a csokitól. Tisztára olyan volt ez az egész, akár egy Szalagavató gála vagy valami hasonló. Még bele is éltem magamat: ahogy a bálokon a férfiak, úgy én magam is illedelmesen meghajoltam a hölgyemény előtt.
- Szabad egy táncra, mademoiselle? - kérdeztem komoly hanglejtéssel, ám viccnek szántam a dolgot. Abban a helyzetben valóságos hattyúnak éreztem magamat. Sok-sok tánckoreográfiát láttam már, de én még sosem roptam a színpadon. Ám ez az egész a mókáról szólt, tehát ha már jelentkeztem erre az egészre, akkor miért is ne próbálhatnám ki magamat egy játék kellős közepén. Persze a győzelem még mindig kérdéses volt, de már csak inkább a mókára tudtam gondolni.

by **Allen Dante** Pént. Márc. 29 2013, 20:53

Amint a kicsiny kis lányka fele kezdek el haladni, kicsit megtorpanok, vagyis inkább megállok, és elgondolkozok azon, hogy miképpen tudnám úgy legyőzni, hogy ne essen neki komolyabb baja, mert hát nem lenne szívem egy ilyen aranyos lánynak fájdalmat okozni, ha már olyan kedvesen kérte tőlem. Tudtommal a birkózásnak az a lényege, hogy ellenfelünket két vállra fektessük és onnan vége is a küzdelemnek. Már csak nekem is ezt kéne tennem, de hogyan. Jobban járnék, ha lenne súlyemelésem, mert az akrobatikámmal kombinálva, ügyesen a földre tudnám teríteni, bárminemű nehézség nélkül, feltéve, ha nem lenne neki is akrobatikája, mert úgy azért nehezebb lenne, de ezt az ötletet el kell, hogy vessem, mert jómagam nem rendelkezik súlyemeléssel, és ellenfelemről sem tudok semmit, azon kívül, hogy mi a neve és megközelítőleg a magasságát. Nem vagyok valami jól kisegítve, nos, akkor nem maradt más, mint a spontanitás, valamit csak tudok, rögtönözi. Akkor folytassuk, és ismét megindulok Ai-chan fele, aki vélhetően nem nagyon mozgott azóta, hogy én megálltam, mert emlékszem, mikor először a medencébe lépett. Nemsokára odalépek eléje és megszólítom.
- Nos, akkor… -kezdem el a mondatomat, de nem fejezem be, hanem inkább el is kezdem a küzdelmet, vagy aminek lehet mondani ezt, oly módon, hogy hirtelen megragadom a lány kezét és magam fele kezdem rántani, majd egy gyenge pillanatában, persze ha van olyan, akkor kirúgom a lábait, ezzel teljesen elveszítve az egyensúlyát, ami rásegítek egy újabb rántással a kezén, persze ezt mind gyengéden hajtom végre, hogy ne okozzak neki komolyabb fájdalmat. Jelenleg úgy állunk a medencében, mint akik, a tangóban, egy döntést hajtanak végre. Ai-chan vélhetően annyira elvesztette az egyensúlyát, hogy már csak én tartásom segít neki az el nem esésben. … Hogyan tovább? –folytatom mondandómat, miközben egy gyengéd mosolyt ejtek feléje, a lányt a karjaim közt tartom, és várom a reakcióját.

by **Hitodama** Szomb. Márc. 30 2013, 15:26

- Nevetséges vagy! - förmedt ellenfelére, mikor az semmi hajlandóságot nem mutatva a harc iránt, szinte pánikban próbált menekülni
Nem erre számított igazából, hanem mondjuk inkább arra hogy bevadul és szintjét felülmúló eltökéltséggel veti bele magát a harcba. De ez egyszerűen úgy festett, hogy Mizukinak még az érintésétől is undorodott, ami persze normálisnak volt mondható de ugyanakkor csorbának érezte tekintéjét. A haj biztos fogószkodó pont volt és így ha rövid is volt a fiúé, megpróbálta megragadni és egy határozott rántással megakadályozni kimenekülését és így valószínűleg Mizuki potya győzelmét is, amire egyáltalán nem vágyott. Dühösen igyekezett padlóra döngölni és taszigálni ha erre adódott lehetőség, sikerült kihozni a sodrából és nem bánta volna ha sikerül péppé vernie a fiút
- Bezzeg ha fiú lennék nem vágnál ilyen képet! - kiáltotta hergelőn a fülébe, ha végül összejött hátulról könyékkel elkapnia ellenfele nyakát - Talán harcolnál is, de neeeem! Szerinted ronda vagyok és lusta vagy megküzdeni velem!
Nem fogta hát vissza magát, ott lökte fel vagy ugrott hátára-hasára ahol és amikor éppen érte. Ugyan nem ismerte gondolatait de azért biztos volt benne hogy vagy nem tartotta őt elég jónak vagy egyszerűen tényleg gyáva volt mint valami hülye nyúl. Ha nem bírta továbbra sem a gyűrődést, még püfölte egy ideig és végül hátára lépett hogy földre szorítsa, vagy egyszerűen kikényszerítette a küzdőtérről. Feltéve ha így végződött, fennhangon szidta le
- Tudtam, hogy gyáva vagy! - fonta össze karjait - A látvány megrémít, csoda hogy eddig megmaradtál egy darabban a világban! Szánalmas, tagadhatod de a szemedben láttam az igazságot, ha legalább jónak találtál volna akkor megbocsátanék! Tünés a közelemből, gyűlölöm a fajtád, nem vagy harcoshoz méltó, csak valami alja nép! Gratulálok, sikerült bebizonyítanod, kotródj! Hányingert kapok tőled...

by **RenAi** Hétf. Ápr. 01 2013, 14:09

Be kell valljam kicsit azért tartok ettől az egésztől, birkózást is csak tv-ben láttam mikor apu épp oda kapcsolt, de őt sem kötötte le nagyon, na meg a sok kigyúrt nagydarab benga állat… nekem sem jött be igazán így mondhatni, hogy fogalmam sincs mit is kéne tennem. Egy dolgot tudok csak, mégpedig hogy győzni akarok és fogok is. Félek, hogy ő jobban tisztában van a dolgokkal elvégre fiú… és …és .. még helyes is. Ami kicsit megnehezíti a dolgom, nehéz lesz nem épp a meztelen felsőtestét vagy épp a szemében elvesznem. *Megrázom a fejem* ~ Jin, csakis rá gondolhatok. A hajára… a tekintetére… az arcára és arra hogy szeret engem. Nem okozhatok neki csalódást! De azért még nőből vagyok és van szemem! Whaaa… nehéz dolgom lesz. ~

A fiú megáll pár pillanatra majd ismét útnak ered, és már ide is ér hozzám. Kezeim félve felemelem és ökölbe szorítom, úgy hogy szinte a mellkasomra tapasztom, úgy visszahúzom. Ezzel nem épp támadni mintsem inkább a szorongásom akarom leplezni, de épp ezzel árulom el, hogy nem vagyok biztos önmagamban. Félve tekintek rá, mire megszólal. Majd tettek is követik a mondatát. Legelőször azt hittem hogy Ő sem tudja mit lépjen, majd megmutatta hogy rosszul gondolom. Pár pillanat alatt le vett a lábamról, méghozzá úgy hogy még pislogni sem maradt időm. Mikor felém nyúlt erőtlenül és ügyetlenül megpróbáltam bepancsolni neki de sikertelenül. Máris a birkózás a csokiban egy tánc parkettává alakult, és úgy festettünk mint egy romantikus paródiában. A lélegzetem is elállt, ahogy ott tartott a karjaiban, és csupán egy mozdulaton múlott minden, mármint hogy csokiban végzem, vagy esetleg beszállok és táncolunk egyet. S már kérdésben fel is tette a folytatás lehetőségét, mármint hogy illene lépnem valamit. A szívem a torkomban dobogott. Maoo… valamit gyorsan ki kell találnom.
- Hmm... anooo... legyen így! - Jobb ötlet híján, az oldalához nyúltam majd megcsiklandoztam ahogy csak tudtam. Bár utólag ez eléggé rossz ötletnek tűnt, mivel abba nem gondoltam bele hogy így bizony a csokiban végzem majd. Ha esetleg elejtett és ha valamiképp tudtam megkapaszkodtam, ha a fiúban nem tudtam maradt a fürdőnacija. Remélem nem rántom le róla Razz

És ha már csoki akkor hallgassunk egy kis Csoki dalt ^^

by **Luv Delackrose** Hétf. Ápr. 01 2013, 15:09

Az ilyen dolgok nem nekem valóak, mégis ki szeretném benne magam próbálni, amint megpillantottam a tömeget és hogy nagy többsége férfi, egyenest a mennyországban éreztem magam. Hamarosan el is foglaltam a helyem a saját medencémben majd felfedeztem a leendő ellenfelem, akit kitörő örömmel fogadtam, megkíséreltem rögvest az ölébe ugrani de ügyetlen voltam így a csoki tengerben kötöttem ki. Lehet tényleg kellene az, az akrobatika, vagy valami ügyes jártasság. Momot a medence szélén hagytam aki fejét letéve, már unott tekintetten figyelte hogy az idomárja miként hozza ismét a formáját. Ren-sama látszólag nem nagyon örült hogy én lettem az ellenfele de ez a lelkesedésem cseppet sem lombozta le, sőt talán még inkább „mélyebb nyomot” akartam benne hagyni, hogy emlékezetes legyek számára és hogy sose felejtsen el. Persze szívem szerint agyon ölelgettem volna, és elmehettünk volna esetleg valahova csak mi ketten, de félek a birkózás után haragudni fog rám… elvégre össze fogom csokizni azt a gyönyörű nyakába omló aranybarna haját. Legalábbis tervben van. A madárkáját nem igazán látom gondolom elhagyhatta valahol vagy lepasszolta valakinek, ugyanakkor nekem még mindig itt van az én Momo-chanom. Persze nem fogom semmi ostobaságra utasítani hisz ez egy verseny, és a tisztesség az első vagy mi.. köhöm..*gonosz belső kacaj* Amint közelebb értem hozzá, eleinte nem akarta elhinni, majd mikor azt mondta hogy ezt most megszívtam, én csak lazán fentebb toltam a szemüvegem az orromon, a mutató újaimal. Nyelvem kinyújtva jeleztem, hogy nem ijeszt meg és hogy mutassa mit tud. Majd hamarosan ismét megszólalt méghozzá csupa jó szándékból figyelmeztetett, hogy Momo-t épp el akarják vinni.
- Momo….! – Fordultam háttal az ellenfelemnek, és kiáltottam kicsi tigrisem nevét, aki felkapta a fejét a neve hallatára. Persze nem volt mögötte senki, és nem is akarta senki sem bántani.
- Ez szemét húzás volgrrrrrr…! – Mondtam volna vissza fordulva, és már készítettem az öklömet de nem jutottam el odáig hogy támadhassak, fellökött majd orvul hátba támadott ez a suhanc kölyök. Kezeimmel kapálóztam, és kiabáltam volna, de finom csokival tömött meg, nehogy éhen halljak. Ismét csupa jó szándék vezérli ezt a fiút, valahogy nem tudok rajta eligazodni. Pár falat után, csapkodtam hogy már elég lesz, majd a a hajába kapaszkodva felrántottam magam és ha tudtam megfelejtem a fiút. Majd csapot-papot otthagyva, megfeledkezett rólam és a medence széléhez sietett azonnal és a lányoknak szurkolt, és egy eléggé otromba kérést tett fel. Be kell valljam kissé féltékeny lettem, így nem hagytam magam és oda siettem Renhoz, gyengéden körbe ölelve a mellkasát, hozzá simultam és megszólaltam.
- Nem velem kellene foglalkoznod inkább Ren-amaaaa?… - Kérdeztem, majd a a lábamat az ő lába elé téve, igyekeztem orra buktatni, méghozzá úgy hogy rá essek. Minden pillanatban ügyeltem arra hogy a hajam eltakarja a domborulataim még ha kicsik is, szégyenlős vagyok. Ugyanakkor hogy a törölköző a szintén a helyén maradjon. Ha sikerült elterítenem, akkor felpattantam és a medence szélének támaszkodva bevetettem legnagyobb fegyverem. A speciális képességem.
- Rin-szamaaa szeretném ha azt hinnéd magadról hogy egy nagy kövér bálna vagy és vígan lubickolsz a vízben méghozzá úgy hogy a szádban gyűjtött csokit fújod ki úgy mint a delfinek a vizet. - Razz

/Azt hiszem most bemutatásra is kerülhet Luv karakter zenéje^^Katt/

by **Rosalia** Hétf. Ápr. 01 2013, 15:30

A nézők köre következik Wink

by **Enheriel** Hétf. Ápr. 01 2013, 20:25

A kis huligánt váratlanul a feketehajú, vörös szemű srác fékezte meg.
- Yare-yare, egércincogást hallottam... :] Talán megelégszem azzal, hogy kivágom a nyelved, és két legyet ütök egy csapásra. Nem leszel ilyen zavaróan hangos és a szépséges virágszálakat sem fogsz tudni megsérteni...
- Szépséges virágszál…? – Itt nagyon elpirultam, mert még soha nem nevezett egy fiú így. A suhancnak ez elég volt, mert a fiú mikor egy erényes mozdulattal ellökte, úgy menekült, mintha megnyilazták volna a hátsóját. A férfiú aztán leült mellém.
- Meg kell valljam, osztom a véleményét. Sajnálatos, hogy nem vagy a versenyzők között, ugyanakkor így legalább közvetlen közelről csodálhat az, aki nem rontja el a belépőjét az első pillanatban. :]
- Na de uram!O///O – Itt már a kezemmel legyeztem magam, közben jobban elpirultam. Közben jött egy másik lány is. Valamiért féltékeny voltam, mikor vele beszélgetett a fiú, de csak kicsit.
- Voltaképpen furdalja az oldalam a kíváncsiság: ti lányok, az izmos, olajos férfi felsőtestek kedvéért vagytok itt, vagy más vonzott titeket ide?
- Uhm… Engem csak a kíváncsiság és az unalom hozott ide… Engem nem érdekelnek az izompacsirták. Nekem az a fajta érdekel, aki nem azt nézi a párjába, milyen kívül... - És láttam, hogy egy kislány éppen leüvölt egy srácot, akiről üvöltött, hogy gyerekkel nem szívesen harcolna, mert az rontaná a férfi büszkeségét. És pont ezért kapta a szidásokat.
- Szegény fiú, pedig biztos nem akarta bántani. – Sajnálkoztam. Egy másik medencénél két lány majdnem anyaszült meztelenül birkózott. Elpirulva fordítottam el a fejemet. A többinél fiú-lány birkózás volt. Na képzelem, ott mi fog történni… De inkább a mellettem ülő érdekelt.
- A nevem Enheriel. És az ön neve uram? – Félénken kérdeztem, ugyanis féltem, hogy csak szórakozik velem, ahogy régen az összes fiú.

by **Anatole Saito** Kedd Ápr. 02 2013, 01:17

A szépségversenyen Ai-chan dagadó keblei igencsak felkeltették a figyelmemet, így most is alig tudom levenni a szemeimet róla. Bár inkább őt sasoljam, mint Mirika fedetlen cicijeit. Hinari kisasszony ellenfele számomra tök ismeretlen, de azért rajtuk is elidőzöm egy ideig. Kellemes emlékeket ébreszt bennem Huncutka - merthogy így neveztem el a makacs leányt hasimkás mosolyai után - és érdekesen alakul az ő párbajuk is. Mizuki, Mirika nagy havercsajszijának kirohanása igencsak érdekes, bár tegyük hozzá, hogy a nyápic lovag úrfit nem könnyű kezelni.
Az igazán váratlan fordulat viszont, hogy Rita visszalépett. Na és ki lesz helyette a tartalék játékos, na ki? Hát ez a kölyök mindenhol ott van? Harcmániás lükegyerek. Említette ám Vio, hogy a vacsimeghívása is úgy alakult ennek a kis potyalesőnek, hogy kötekedett másokkal, mert mindenáron párbajozni akart. Az asszonykám meg megkönyörült a járókelőkön, akiket zaklatott az a modortalan Taidana. Egyetlen dolog vigasztalna ebben a helyzetben - mármint, hogy Rita idomai helyett a fiút kell néznem - ha Susaya itt lenne velem és együtt rötyöghetnénk az idomárján. Ellenben szerencsés a kölyök, mert az ellenfele, az a vöröse, aki a Szépségversenyen elkapta a macskás úszógumimat, nos igencsak szemrevaló teremtés.
Ami viszont legjobban megragadja a figyelmemet, az a Luv vs Ren párbaj. Nem azért mert Ren magamutogatását vagy felsőtestét akarnám nézni, hanem mert iszonyat mókás kettejük párbaja. Hülyére röhögöm magam Luv próbálkozásain, s nem állhatom meg, hogy ne kiabáljak be és biztassam őt. - Mindent bele Luuuuuv! A haját se hagyd ki! Vááá, ez szép volt! Tömd tele a gatyáját is csokival! - adom az instrukciót a vörös idomárunknak, miközben majd megszakadok a röhögéstől.

by **Tachibana Makoto** Kedd Ápr. 02 2013, 23:36

Bevallom két szépséges hölgy koszorújában egyre kevésbé érdekelt az, ami ott lent folyik. Tulajdonképpen csupán két dologra figyeltem fel. Az egyik minden kétséget kizáróan majmóca belépése volt, aki valószínűleg kacér ellenlábasa ellenében megtalálhatja számítását, feltéve ha érdekli egyáltalán az ilyesmi. Nem lepett volna meg, ha teljesen indifferensen reagál a vörös hajú, egyre mocskosabb lány jelenlétére, ha bár több volt benne, mint amennyit megmutatott a külvilágnak. Korántsem az a szerencsétlen pacák volt, amilyennek mutatni szerette magát, még ha a ballépései száma az eget is verdesi. A másik természetesen a két félmeztelen, egymás bugyijára vadászó kislány volt, és őket elnézve a két mellettem üldögélő bájos teremtésről is be-beindult a fantáziám :] Különösen, mivel egyiküket már láttam csupán bikiniben pózolni.
A szöszire mindenesetre igen érdekes hatással voltam, csupán két nem túl különleges bóktól teljesen rákvörösre pirult az arca. Meglepett ez az erős reakció még akkor is, ha épp az imént siettem a segítségére. Nemigen láttam még olyan lányt, akit ily' könnyen zavarba tudtam hozni, habár persze ennek is megvan a magyarázata... :]
- Nos, közvetlenül nem, de nemrégen a szépségversenyen az emlékezetes alakításod megragadt a fejemben :] Ott igencsak... vagánynak tűntél a bikinidben, a hasonló mentalitás ide is illene - magyaráztam meg szavaimat egy kedves mosoly kíséretében. Az én szavazatomat teljes mértékben megnyerte az, ahogy az ügyetlen, visszafogott lánykát játszotta, majd megszabadulva a vizes ruhájától, mindent beleadott, hogy megdobogtassa a férfiszíveket abban a vadító fürdőruhában a nem kevésbé kacér pózolással. Az ilyen fokú manipulálás igazán, igazán ragyogó fénypontot jelentett a mezőny relatív szürkeségében. Elvégre hiába voltak bájosak a lányok, ha csupa unalmas személyiség tükröződött vissza csupán a viselkedésükből. Ez a lány azonban... hmm, az a sejtelmes mosoly hamiskás vigyort csalt az én arcomra is. Hát játsszunk! :]
- Ha érdekel, megmutathatom... de cserébe én is látni szeretnélek téged újra bikiniben... Mit szólnál, ha az event után mi is birkóznánk egyet, csupán kicsit kevesebb néző előtt? :] - hajoltam oda hozzá, és súgtam mindezt a fülébe. Bár valóban birkózásra gondoltam, legalábbis egyelőre, nem tudom hogy ezt így is fogja-e értelmezni Szophie-chan, ugyanis nem átalkodtam támaszomként a combját felhasználni, és miután alig hallható közlendőmet befejeztem és visszadőltem egyenesbe, "véletlenül" ott felejtettem a kezemet. Nem csak a sötét hajú lányt kívántam provokálni, már ha annak veszi, de a szöszi iménti reakcióját és fürkésző pillantásait nézve versenyhelyzetet is próbáltam teremteni közöttük. Úgy tűnt, jobban járok, ha az Enherielként bemutatkozó tüneménynek kell versengenie :]
- Ugyan, tegezz nyugodtan :] Engem Tachinak hívnak. Örömömre szolgál, hogy megismerhetlek - ragadtam meg a kezét és hintek rá egy leheletfinom csókot. Nagyon érdekes helyzet volt, akár még úgy is távozhatok innen, hogy ketten kétfelől vágnak pofon, amiért mindkettejükkel flörtölök, ám kíváncsi voltam, hogy reagálnak a hölgyek egymásra.
- Remélem szórakoztatóvá tudom tenni az ittlétedet, ha esetleg unalmasnak találnád az eventet, Enheriel-chan :] - jegyeztem meg a lányra nézve, majd visszafordítottam a fejemet küzdőtér felé, hogy lássam, miről és kiről is beszél éppen.
- Yare-yare... kétségtelenül harcias kislány - fűztem hozzá az alant szemünk elé táruló jelenethez, ekkora vehemenciával osztani valakit... nahát... Elfogott a kuncogás, és közben "véletlenül" megcsúszott a kezem is, ami Szophie lábán nyaralt. Kicsit feljebb vándorolt, de korántsem illetlen területekre tévedve. Már amennyiben egyáltalán az, hogy a tündérke combján volt a kezem, illendő volt :]

by **Rosalia** Pént. Ápr. 05 2013, 14:10

Határidő tegnap lejárt! Április 7. éjfélig van ideje megírni a reagját Tuki Mitsukinak, Jinnek, Szophinak, Rinnek és Thundernek. Utána megyünk tovább a harcokkal.

by Ajánlott tartalom