Re: A nagy aincradi birkózó event

by **Mirika** Csüt. Márc. 21 2013, 20:09

<<Hanatsu>>

Örömteli volt hallani, hogy Hanatsu-chan kiheverte már azt, ami arra a butaságra rávezette. Talán majd egyszer megkérdem, hogy mi is készítette ki ennyire... már ha nem értettem félre a szitut. Nemtom, tök olyan érzésem volt, mintha felelősséggel tartoznék ezért a lányért, aztán akkor már miért ne ismerhetném meg egy kicsit jobban? Elég idegőrlő volt az a játék, elégszer tapasztaltam már én is, láttam összezuhanni emberkéket meg stuff. Nekem is sikerült már elvesztenem a fejem, bár most éppen rendben vagyok és nem fenyeget az, hogy megkattanjak. Helyette csak simán jól akarom érezni magam ezen a bulis eventen, lehetőleg Hanatsu-channal, és közben szórakoztatunk is, ha már itt vagyunk.
A csajszi is vágja, mi kell a nézőknek, mégis teljesen lehidal, mikor felajánlom neki a spéci szabályokat. Fura, hogy így belevörösödött a dologba, miközben pár pillanattal azelőtt még ő maga is a fülledt hangulat megteremtésén ügyködött. Na mindegy, úgy tűnik partner a dologban, szóval tiszta jó *>* Még attól is megkímél, hogy én tépjem le a bikini felsőjét, de most már nem bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam a szemérmességén.
- Heee? Szerintem meg téged fog meztelenül bámulni a közönség és nem engem Razz

- incselkedtem a lánnyal. Azért ha ilyen gátlásos, akkor nem semmi, amit bevállalt, tetszik a vagánysága. Mondjuk azon nem csodálkozom, hogy ilyen körülmények között nem akar veszíteni, de annál jobb, legalább van motiváció és nem csak lötyögni fogunk :3
Ugyan simán levettem a lábáról, mégis egészen ügyesen kibújt a fogásomból, szóval nem jött be a tervem, bár nem is akartam ilyen gyorsan véget vetni a meccsnek, csak az kellett, hogy a földre kerüljünk. Szóval mission completed, én meg tápászkodhattam fel a ragadós, nyúlós masszában tapicskolva. Nem volt valami kellemes érzés, de hát nem is ez volt a lényeg, egyszer elviselem simán. Inkább lenyaltam egy-két ujjamról a mézet, a vigyort viszont közben sem lehetett letörölni a képemről, máris imádtam a dolgot *>* Persze nem volt rá sok időm, mivel a csajszi sem habozott rám vetni magát és le is tepert, meg már rögtön nyúlkált is. Ejnye, nagyon sietős neki :3
- Na, mi van, élvezed hogy vetkőztethetsz, mi? Lehúzod vagy sem? Razz

- szólaltam meg, hogy aztán kapásból lejjebb csússzak egy kicsit és egy erélyes mozdulattal átfordítsam Hanatsut, fölébe kerülve és a lehető leggyorsabban a hasára ülve. Mutatóujjamat a szám elé téve pillantottam le ellenfelemre. Ideje játszani kicsit :3 Beletapicskoltam a kezeimmel a mézbe, és rátettem a tenyerem a hasára.
- A hátad már tiszta méz, de itt elöl olyan tiszta vagy, nem? :3 - kérdeztem pajkos hangnemben, a kezem pedig feljebb csúszott, egészen a csajszi melléig, hogy alaposan bekenjem a trutyival. Tutibiztos voltam benne, hogy irtóra zavarba fog jönni, már ha egyáltalán hozzáférek a keblekhez, és nem kell hadakoznom vele, de akár így, akár úgy, féloldalasan le akartam szállni róla, hogy az egyik kezemet lecsúsztassam, bebújtassam az alsója alá és megmarkoljam a falatnyi ruhaneműt, kicsit meg is húzva azt. Nem-nem, én ezt ki akartam élvezni, nem pedig kapásból lerántani róla a bugyiját. Hallom, ahogy a közönség lassan megvadul, tiszta jó úton haladunk. Ők is azt kapják, amit akartak, és még mi is jól szórakozunk :3

by **Asobi** Pént. Márc. 22 2013, 16:05

[Mirika]

A közönség teljesen meg van veszve. Nem tudom, hogy csak a mi harcunk-e az, ami ennyire feltüzelte, mert nincs időm más versezőkre is rápillantani. Éppenséggel ugyan is lefoglal az a tény, hogy belementem egy ilyen bizarr és perverz játékba ráadásul már a bikini felsőmtől is megszabadultam és csak a kezem az egyedüli, ami eltakarja a közönség hím tagjainak szemei elől. Annyira elkapott a versenyszellem, a győzni akarás, hogy nem tudtam parancsolni magamnak így nem meglepő, hogy teljesen zavarban vagyok, hisz mégiscsak egy rakás ember előtt állok majdnem meztelenül – még ha nem is a saját testemmel - nyakig mézesen.
Ráadásul amint észbe kapok a lány már le is teper.
- Mi a… – meglepődöm, majd gyorsan kicsusszanok a lány kezei közül, hogy térdre állva felé fordulhassak és rávethessem magam. Sikerül is a terv, a lány nem nagyon menekül, így hamar átkarolom a derekát és még a bugyiját is elkapom kétoldalt.
- Mi, é-é-én nem is… – jövök már megint zavarban attól amit Mirika mond.
~ M-még hogy én élvezem… bár… nem, nem, nem… vagy…~ rázom meg a fejem, hogy elhessegessem a zavaró gondolatokat.
- És most… várj, hogy… – kezdek bele elején magabiztosan a mondandómban, hogy közben megkezdhessem a lány egy szem ruhaneműjének lehúzását, ám hamar észbe kapok ugyan is a lány már rég nincs a kezeim közt, sőt mi több a hátamra fordít, majd a hasamra ül.
- Mégis mire készülsz? – fedem el azonnal a csupasz kebleimet, amint a lány méztől csurgó keze a hasamhoz ér, majd elkezd egyre feljebb haladni. De, nem-nem hagyom magam olyan könnyen… ne mááár… vált át az arcom szinte paradicsom vörösbe mikor a lány kissé lecsusszan rólam, majd a keze olyan helyre téved… hát arra a helyre.
- Mi-mit csinálsz?! Kyaa~ - csukom össze a lábaimat ösztönösen nem engedve lejjebb a ruhadarabot. Válaszként pedig elkapom a karjait, majd azoknál fogva próbálom eldönteni a bal oldalamra, hogy én kerülhessek föléje.
- Hehhe, n-na most ki is lesz pucér? – akadozik, szavam miközben hátra nyúlok a jobb kezemmel és beakasztom az ujjaim a lány bugyijába.>.<

by **Ryuninji Ren** Pént. Márc. 22 2013, 19:20

Vígan integetek a nézőközönségnek. Ez van, egy sztár nem ijed meg egy kis tömegtől. Igen, kis tömegtől, mert ez még igencsak annak számít. ötvenezer ember előtt is léptem már fel, talán még több előtt is, nem tudom, sosem számoltam meg. A medencében lévő csoki nem forró, nem hideg, kellemes a hőmérséklete, pont eltalálták. Nagy a kísértés, hogy megkóstoljam, mégsem teszem. Talán rossz fényt vetne rám, hogy abból eszem, amiben éppen állok. Közben figyelem a nézőtért és megpillantok pár ismerős arcot. Szophie-chanra jól emlékszem, küldök is neki egy puszit, tudja meg, hogy nem felejtettem el, egy kicsit sem. Sem a párbajt, sem azt, hogy mi is történt után és, hogy mi történhetett volna :F Már megint a fantáziám, haha. Be is indul rendesen ilyenkor. Az önfeledt integetésemből egy ismerős hangzavar meg, egy olyan hang, melyet nem igazán szerettem volna viszont hallani. Egy félelmetes lény hangja ez, egy nem behatárolható létformáé. Fogai olyanok, mint egy cápának, szemei gyakran egymást nézik, mégis remekül lát velük, csak éppen keresztbe és fejét hosszú, vörös szőrzet fedi. Egyes mozzanatai hányingerkeltő hatású, talán így vadászik. Míg az áldozat szédeleg, ő lecsap rá és..és.. kész neki annyi. A legutóbbi találkozásomat is éppen hogy túléltem. A testem elkezd kicsit remegni és végül felé fordítom a tekintetem. Mozgásom kicsit akadozik. Egy teljesen új arckifejezést tanulok, meg mikor látómezőmbe kerül az alig fedett teste a bestiának. Pár pillanatra le is fagyok. alaposan kiüt ez a látvány. Elfordítom tekintetem, amikor testem újra az uralmam alá kerül. Fürdő nadrágom madzagához nyúluk. Kicsit lazára vettem még mikor öltöztem, hátha egy csinibaba lesz az ellenfelem, de nem, ezért kötök rá tizenpár csomót gyorsan.
- Hoi-oi! Ez ugye most csak egy vicc?- kérdezem tőle és magamtól egyaránt. Nincs mese. Közönség előtt vagyok, nem futamodhatok meg, az nagyon rossz fényt vetne rám. Erőt veszek magamon és eldöntöm, hogy szembenézek Luv sensei-el. Nyújtózkodok egy kicsikét, közben persze hátrálok is, nem akarom még a közelemben tudni őt. Még egy utolsó pillantás és intés a nézőtérre, erőt merítek és szembe fordulok a vörössel.
- Ezt jól megszívtad sensei- felelem határozottan. Ha-ha, Mindig is jó színész voltam, az undort meg majd csak legyőzöm valahogy.
- Hé Sensei! Momo-t elviszik - mutatok a pet irányába, és ha sikeresen elvonom ezzel a figyelmét, akkor megindulok felé nagy hévvel. Jobb vállammal tervezek belerohanni és ezzel felöklelni. Amennyiben a csokiban fekszik, már a levegőbe ugrok, és a könyökömmel akarok belezuhanni a lapos mellkasába, mint egy igaz pankrátor. Azután csokival kezdem, el megtömi a nagy száját, nehogy sokat beszéljen itt nekem.
~Ez csak egy állat, ez csak egy ufó, ez csak egy kísérleti kudarc, ez nem ember ~ Ezekkel a gondolatokkal nyugtatom magam. Már mind a ketten alaposan csokisak vagyunk, bár hajamra ügyelek, de sokat nem ér. Hírtelen azonban abbahagyok minden mozgást.
- Olálá!- észreveszem, hogy a szomszédos medencében a lányok igen jól szórakoznak. Meg is feledkezek Luv-ról.
- LE A BUGYIIIIIIT!!!!- kiáltom át a lányoknak és majdnem nyál csorgatva figyelem őke, még akkor is, ha Luv betámad közben.

by **Jasude** Csüt. Márc. 28 2013, 16:16

//Sumane ^^" itt a poszt :3//

Már rég a kis küzdőterükön áll, de csak nem akar jönni ez a Ritácska. Mi lelte szegény lányt, megijedt volna? Nem úgy tűnt, mikor bemutatkozott neki. Nah mindegy, csak kiutalnak neki valakit, s hogy addig se unatkozzon a kezébe vett egy adag iszapot és kirpóbálta milyen messze tud vele dobni.
- Hmm, nem is rossz :3
Aztán a saras kezével két szép csíkot húzott a pofijára. A mutató és középső ujjával, mint az indiánlányoknak. Nagyon belelendült a dologba, s amikor egy fiúval került szembe, csak sejtelmes vigyorgásba kezdett. A lealacsonyító mondatra csak ingatni kezdte a fejét.
- Á-áá nem úgy van az…
Közben kissé oldalazva közeledni kezdett felé. Vézna fiúcska áll vele szemben, de ő sem egy body builder, még szép, hogy nem az. Az milyen ronda lenne már ~.~
Szóval, ahogy a fiúcska, úgy ő sem az erejéről híres, de mindez a SAO világában mit sem ér. Ez a hely felrúgja az alapvető szabályokat izmokról és megfeszített munkáról, és ez út egyáltalán nem, hogy nem izgatja, de még élvezi is. Így belekóstolhat az erősek világába. Milyen az, ha fél kézzel felemelsz valakit, mert tuti súlyemelésed van. :]
Jah igen, neki most ez nincs, volt, de most nincs, mert képes volt elveszíteni a szintjét, és vele minden felsőbb szinten szerzett dolgát.
- Itt számít ez… - Ekkor iszapos kezét végigsimította magán, a hasától a nyakáig, és a telt idomoknál jelezte is mire gondol… - meg ez …. xD
Megrázta magát, és az ő egyes gyorsaságával, mint egy lassított felvétel „rohanásba” fogott a fiú felé. Tudta, hogy ez lesz, és azt is nagyon jól tudta, hogy könnyű szerrel kicselezheti ezt a srác, nah de ő is csak egy srác, nemde? ^^’
Még rá is játszott, pontosan behatárolta, hova fog vetődni, de csak óvatosan, nehogy elessen, épp, csak úgy nézzen ki, hogy el fog. Aztán Saru közvetlen közelében lebukott, a másik pillanatban pedig mindkét kezében egy méretes iszap labdával célozta meg a fiút. Ám nem dobta, hanem saját maga akarta szétkenni a fiún.
Feltehetőleg el tudta annyira kápráztatni, hogy legyen esélye erre a manőverre. Másképp hozzá se tudna érni. Sad

Széles vigyorral az arcán, kvázi letapizta Sarut a saras, iszapos kezeivel, s ahol lehet, ott igyekezett feketévé varázsolni a srác hófehér bőrét, közben meg elmaradhatatlan volt a körbe ugrálása, és az indokolatlan nevetgélés, mintha nem is birkóznának, csak a lány szeszélyeit elégítenék ki. Ha kicsivel több, normálisabb mennyiségű pontja lenne a gyorsaságán, észre se venné a fiú, hogy épp, mire készül, de most se piskóta. Egyik alkalommal, ha minden igaz, ráveti magát hátulról, és nem törődve azzal, mit nyom a srác lapockáihoz, >.> megpróbálja az arcát összekenni sárral, mindezt ellenállhatatlan kacajjal fűszerezve meg.

by **Hinari** Pént. Márc. 29 2013, 20:03

[Askr]

Eljött hát az ideje a harcnak, ám én még mindig inkább a csokival voltam elfoglalva, mint a tényleges erőpróba előtti lelki felkészüléssel. Márha ezt lehet egyáltalán annak nevezni, hiszen ha megnézzük, gyakorlatilag az egész csak arra lett kitalálva, hogy a sűrű masszában hemperegjünk.
Megnyaltam a szájam szélét, és igyekeztem nem tudomást venni az alattam lévő csodáról. Beálltam a szomszéd medencékben látott pozícióba, megvártam, amíg ellenfelem feltápászkodik az esése után, és… és nem bírtam tovább, leguggoltam, jó messzire kinyújtottam kezem, ahol még érintetlen volt a csoki (és a farkas nyálcsorgatásától is a lehető legtávolabb), majd jó nagyot kanalaztam belőle. Szemem vidáman csillogott, ahogy nyakamon végigcsorgott a folyadék, elpixeleződve, mielőtt összepiszkolhatta volna fehér ruhámat. A színválasztásom nem volt a legmegfelelőbb, de egy ilyen mérkőzéshez pont illett. Persze ha egy lánnyal sorsoltak volna össze, még ennél is jobban illett volna, de nem panaszkodtam, hisz ez az esemény nem arról szólt.

- Szia, én Hinari vagyok, kardforgató – nevettem rá – Köszönöm – folytattam aztán, meg is hajolva egy nagyon picikét, ahogy azt ilyenkor illik. A tömeg őrjöngött és kiabált, ezzel éppen annyira felbátorítva, hogy bizonytalanság nélkül tegyem meg az első lépéseket. Látszólag azonban a fiú is tartott ettől az egésztől, még a tömegnél is több önbizalmat adva nekem. Végülis a JL tagja vagyok, igen, nem szabad megijednem, akármilyen szituációba is kerüljek, és hát… csoki van alattunk. Tekintetem minduntalan elkalandozott, így ahogy elkezdődött a küzdelem, magamban alig vártam, hogy elessek… bele a masszába, bizony, és lehetőleg a tisztább részébe. Nyami.
Hiába, reménytelenül édesszájú voltam.
Ekkor szólalt meg a verseny kezdetét jelző gong, és nem hagyva időt a fiúnak, nekiveselkedtem, megpróbálva a két vállánál fogva fellökni, persze egyelőre nem teljes erővel. Ha sikerült, egy tőlem szokatlanul felszabadult csatakiáltással ugrottam rá, vigyázva azért, bár pontosan tudtam, hogy sem fájdalomérzet, sem pedig csonttörés vagy zúzódás nem létezik ebben a világban. Könyékig beletenyereltem a csokiba, és mint a pajkos gyermek, egyik kezemmel magamat tömtem, a másikkal a fiút fröcsköltem. Nem számított, ki nyer vagy veszít, a lényeg a szórakozás, és én nagyon, de nagyon jól éreztem magam!

by **Askr** Pént. Márc. 29 2013, 20:50

Ez az egész annyira megalázó helyzet volt, főleg a nagy ollómutatványom után... Tízszer is átgondoltam, vajon miért is vállalkoztam erre az egész hülyeségre. És ahogy elnéztem ellenfelemet, igazán jót mulatott. Ahogy a csokit kóstolgatta, már én sem tudtam türtőztetni magamat: mutatóujjammal egy jókora adagot kotortam fel a finomnak ígérkező, sárnak kinéző édességet. Elégedetten hümmögtem.
- Fenomenális! - jelentettem ki vidám határozottsággal és a petemre néztem. Ő már lelkesen hempergett a csokoládéban, miközben mancsáról nyalogatta a finomságot. Farkát örömében csóválta és nyüszített. A lány végül bemutatkozott, Hinari személyében. A tömeg őrjöngött, drukkolt érte, ami tétovázásra adott okot.
- Öhm... szia...? Askr vagyok, állatidomár. - már éreztem, hogy rögtön pirulok a lány, valamint a nyilvánosság miatt. Tekintetem hol a vígan hempergő Hatira, hol pedig a tömegre vagy a csokival megelégedő Hinarira irányult. Nagy a közönség, erős lámpaláz, ráadásul egy lánnyal kell harcolnom... Hova lesz a férfi büszkeség, ha még játékban is vesztek egy lánnyal szemben? Valahogy úgy éreztem, egy örökkévalóságnyi időnyi megalázkodás vár rám. Legalább valakinek jó napja van és még lesz, ráadásul annyit nyalhat az alattunk elterülő csokitengerből, amennyit csak akar. Talán hiba volt Hatit elküldeni azzal a szándékkal, hogy ne foglalkozzon az egésszel, csak egyen, amennyit kíván, ám már nem akadt jobb ötletem és a pet szó szerint belemerült az élvezetek tengerébe.
Mire egy "Jó szerencsét"-szerűt kívánhattam volna, a harci játék kezdetét jelző gong megszólalt és Hinari már nekem is ugrott. A két vállamnál fogva akart fellökni, de hogyha már lánnyal kellett harcolnom, akkor legalább férfi szívvel essek el... Megragadtam Hinarit csuklójánál fogva és csakúgy mintha a táncparketten lennének, átforgattam magam körül, hogy elengedjen, közben az egész nadrágom dzsuvás lett a csokitól. Tisztára olyan volt ez az egész, akár egy Szalagavató gála vagy valami hasonló. Még bele is éltem magamat: ahogy a bálokon a férfiak, úgy én magam is illedelmesen meghajoltam a hölgyemény előtt.
- Szabad egy táncra, mademoiselle? - kérdeztem komoly hanglejtéssel, ám viccnek szántam a dolgot. Abban a helyzetben valóságos hattyúnak éreztem magamat. Sok-sok tánckoreográfiát láttam már, de én még sosem roptam a színpadon. Ám ez az egész a mókáról szólt, tehát ha már jelentkeztem erre az egészre, akkor miért is ne próbálhatnám ki magamat egy játék kellős közepén. Persze a győzelem még mindig kérdéses volt, de már csak inkább a mókára tudtam gondolni.

by **Allen Dante** Pént. Márc. 29 2013, 20:53

Amint a kicsiny kis lányka fele kezdek el haladni, kicsit megtorpanok, vagyis inkább megállok, és elgondolkozok azon, hogy miképpen tudnám úgy legyőzni, hogy ne essen neki komolyabb baja, mert hát nem lenne szívem egy ilyen aranyos lánynak fájdalmat okozni, ha már olyan kedvesen kérte tőlem. Tudtommal a birkózásnak az a lényege, hogy ellenfelünket két vállra fektessük és onnan vége is a küzdelemnek. Már csak nekem is ezt kéne tennem, de hogyan. Jobban járnék, ha lenne súlyemelésem, mert az akrobatikámmal kombinálva, ügyesen a földre tudnám teríteni, bárminemű nehézség nélkül, feltéve, ha nem lenne neki is akrobatikája, mert úgy azért nehezebb lenne, de ezt az ötletet el kell, hogy vessem, mert jómagam nem rendelkezik súlyemeléssel, és ellenfelemről sem tudok semmit, azon kívül, hogy mi a neve és megközelítőleg a magasságát. Nem vagyok valami jól kisegítve, nos, akkor nem maradt más, mint a spontanitás, valamit csak tudok, rögtönözi. Akkor folytassuk, és ismét megindulok Ai-chan fele, aki vélhetően nem nagyon mozgott azóta, hogy én megálltam, mert emlékszem, mikor először a medencébe lépett. Nemsokára odalépek eléje és megszólítom.
- Nos, akkor… -kezdem el a mondatomat, de nem fejezem be, hanem inkább el is kezdem a küzdelmet, vagy aminek lehet mondani ezt, oly módon, hogy hirtelen megragadom a lány kezét és magam fele kezdem rántani, majd egy gyenge pillanatában, persze ha van olyan, akkor kirúgom a lábait, ezzel teljesen elveszítve az egyensúlyát, ami rásegítek egy újabb rántással a kezén, persze ezt mind gyengéden hajtom végre, hogy ne okozzak neki komolyabb fájdalmat. Jelenleg úgy állunk a medencében, mint akik, a tangóban, egy döntést hajtanak végre. Ai-chan vélhetően annyira elvesztette az egyensúlyát, hogy már csak én tartásom segít neki az el nem esésben. … Hogyan tovább? –folytatom mondandómat, miközben egy gyengéd mosolyt ejtek feléje, a lányt a karjaim közt tartom, és várom a reakcióját.

by **Hitodama** Szomb. Márc. 30 2013, 15:26

- Nevetséges vagy! - förmedt ellenfelére, mikor az semmi hajlandóságot nem mutatva a harc iránt, szinte pánikban próbált menekülni
Nem erre számított igazából, hanem mondjuk inkább arra hogy bevadul és szintjét felülmúló eltökéltséggel veti bele magát a harcba. De ez egyszerűen úgy festett, hogy Mizukinak még az érintésétől is undorodott, ami persze normálisnak volt mondható de ugyanakkor csorbának érezte tekintéjét. A haj biztos fogószkodó pont volt és így ha rövid is volt a fiúé, megpróbálta megragadni és egy határozott rántással megakadályozni kimenekülését és így valószínűleg Mizuki potya győzelmét is, amire egyáltalán nem vágyott. Dühösen igyekezett padlóra döngölni és taszigálni ha erre adódott lehetőség, sikerült kihozni a sodrából és nem bánta volna ha sikerül péppé vernie a fiút
- Bezzeg ha fiú lennék nem vágnál ilyen képet! - kiáltotta hergelőn a fülébe, ha végül összejött hátulról könyékkel elkapnia ellenfele nyakát - Talán harcolnál is, de neeeem! Szerinted ronda vagyok és lusta vagy megküzdeni velem!
Nem fogta hát vissza magát, ott lökte fel vagy ugrott hátára-hasára ahol és amikor éppen érte. Ugyan nem ismerte gondolatait de azért biztos volt benne hogy vagy nem tartotta őt elég jónak vagy egyszerűen tényleg gyáva volt mint valami hülye nyúl. Ha nem bírta továbbra sem a gyűrődést, még püfölte egy ideig és végül hátára lépett hogy földre szorítsa, vagy egyszerűen kikényszerítette a küzdőtérről. Feltéve ha így végződött, fennhangon szidta le
- Tudtam, hogy gyáva vagy! - fonta össze karjait - A látvány megrémít, csoda hogy eddig megmaradtál egy darabban a világban! Szánalmas, tagadhatod de a szemedben láttam az igazságot, ha legalább jónak találtál volna akkor megbocsátanék! Tünés a közelemből, gyűlölöm a fajtád, nem vagy harcoshoz méltó, csak valami alja nép! Gratulálok, sikerült bebizonyítanod, kotródj! Hányingert kapok tőled...

by **RenAi** Hétf. Ápr. 01 2013, 14:09

Be kell valljam kicsit azért tartok ettől az egésztől, birkózást is csak tv-ben láttam mikor apu épp oda kapcsolt, de őt sem kötötte le nagyon, na meg a sok kigyúrt nagydarab benga állat… nekem sem jött be igazán így mondhatni, hogy fogalmam sincs mit is kéne tennem. Egy dolgot tudok csak, mégpedig hogy győzni akarok és fogok is. Félek, hogy ő jobban tisztában van a dolgokkal elvégre fiú… és …és .. még helyes is. Ami kicsit megnehezíti a dolgom, nehéz lesz nem épp a meztelen felsőtestét vagy épp a szemében elvesznem. *Megrázom a fejem* ~ Jin, csakis rá gondolhatok. A hajára… a tekintetére… az arcára és arra hogy szeret engem. Nem okozhatok neki csalódást! De azért még nőből vagyok és van szemem! Whaaa… nehéz dolgom lesz. ~

A fiú megáll pár pillanatra majd ismét útnak ered, és már ide is ér hozzám. Kezeim félve felemelem és ökölbe szorítom, úgy hogy szinte a mellkasomra tapasztom, úgy visszahúzom. Ezzel nem épp támadni mintsem inkább a szorongásom akarom leplezni, de épp ezzel árulom el, hogy nem vagyok biztos önmagamban. Félve tekintek rá, mire megszólal. Majd tettek is követik a mondatát. Legelőször azt hittem hogy Ő sem tudja mit lépjen, majd megmutatta hogy rosszul gondolom. Pár pillanat alatt le vett a lábamról, méghozzá úgy hogy még pislogni sem maradt időm. Mikor felém nyúlt erőtlenül és ügyetlenül megpróbáltam bepancsolni neki de sikertelenül. Máris a birkózás a csokiban egy tánc parkettává alakult, és úgy festettünk mint egy romantikus paródiában. A lélegzetem is elállt, ahogy ott tartott a karjaiban, és csupán egy mozdulaton múlott minden, mármint hogy csokiban végzem, vagy esetleg beszállok és táncolunk egyet. S már kérdésben fel is tette a folytatás lehetőségét, mármint hogy illene lépnem valamit. A szívem a torkomban dobogott. Maoo… valamit gyorsan ki kell találnom.
- Hmm... anooo... legyen így! - Jobb ötlet híján, az oldalához nyúltam majd megcsiklandoztam ahogy csak tudtam. Bár utólag ez eléggé rossz ötletnek tűnt, mivel abba nem gondoltam bele hogy így bizony a csokiban végzem majd. Ha esetleg elejtett és ha valamiképp tudtam megkapaszkodtam, ha a fiúban nem tudtam maradt a fürdőnacija. Remélem nem rántom le róla Razz

És ha már csoki akkor hallgassunk egy kis Csoki dalt ^^

by **Luv Delackrose** Hétf. Ápr. 01 2013, 15:09

Az ilyen dolgok nem nekem valóak, mégis ki szeretném benne magam próbálni, amint megpillantottam a tömeget és hogy nagy többsége férfi, egyenest a mennyországban éreztem magam. Hamarosan el is foglaltam a helyem a saját medencémben majd felfedeztem a leendő ellenfelem, akit kitörő örömmel fogadtam, megkíséreltem rögvest az ölébe ugrani de ügyetlen voltam így a csoki tengerben kötöttem ki. Lehet tényleg kellene az, az akrobatika, vagy valami ügyes jártasság. Momot a medence szélén hagytam aki fejét letéve, már unott tekintetten figyelte hogy az idomárja miként hozza ismét a formáját. Ren-sama látszólag nem nagyon örült hogy én lettem az ellenfele de ez a lelkesedésem cseppet sem lombozta le, sőt talán még inkább „mélyebb nyomot” akartam benne hagyni, hogy emlékezetes legyek számára és hogy sose felejtsen el. Persze szívem szerint agyon ölelgettem volna, és elmehettünk volna esetleg valahova csak mi ketten, de félek a birkózás után haragudni fog rám… elvégre össze fogom csokizni azt a gyönyörű nyakába omló aranybarna haját. Legalábbis tervben van. A madárkáját nem igazán látom gondolom elhagyhatta valahol vagy lepasszolta valakinek, ugyanakkor nekem még mindig itt van az én Momo-chanom. Persze nem fogom semmi ostobaságra utasítani hisz ez egy verseny, és a tisztesség az első vagy mi.. köhöm..*gonosz belső kacaj* Amint közelebb értem hozzá, eleinte nem akarta elhinni, majd mikor azt mondta hogy ezt most megszívtam, én csak lazán fentebb toltam a szemüvegem az orromon, a mutató újaimal. Nyelvem kinyújtva jeleztem, hogy nem ijeszt meg és hogy mutassa mit tud. Majd hamarosan ismét megszólalt méghozzá csupa jó szándékból figyelmeztetett, hogy Momo-t épp el akarják vinni.
- Momo….! – Fordultam háttal az ellenfelemnek, és kiáltottam kicsi tigrisem nevét, aki felkapta a fejét a neve hallatára. Persze nem volt mögötte senki, és nem is akarta senki sem bántani.
- Ez szemét húzás volgrrrrrr…! – Mondtam volna vissza fordulva, és már készítettem az öklömet de nem jutottam el odáig hogy támadhassak, fellökött majd orvul hátba támadott ez a suhanc kölyök. Kezeimmel kapálóztam, és kiabáltam volna, de finom csokival tömött meg, nehogy éhen halljak. Ismét csupa jó szándék vezérli ezt a fiút, valahogy nem tudok rajta eligazodni. Pár falat után, csapkodtam hogy már elég lesz, majd a a hajába kapaszkodva felrántottam magam és ha tudtam megfelejtem a fiút. Majd csapot-papot otthagyva, megfeledkezett rólam és a medence széléhez sietett azonnal és a lányoknak szurkolt, és egy eléggé otromba kérést tett fel. Be kell valljam kissé féltékeny lettem, így nem hagytam magam és oda siettem Renhoz, gyengéden körbe ölelve a mellkasát, hozzá simultam és megszólaltam.
- Nem velem kellene foglalkoznod inkább Ren-amaaaa?… - Kérdeztem, majd a a lábamat az ő lába elé téve, igyekeztem orra buktatni, méghozzá úgy hogy rá essek. Minden pillanatban ügyeltem arra hogy a hajam eltakarja a domborulataim még ha kicsik is, szégyenlős vagyok. Ugyanakkor hogy a törölköző a szintén a helyén maradjon. Ha sikerült elterítenem, akkor felpattantam és a medence szélének támaszkodva bevetettem legnagyobb fegyverem. A speciális képességem.
- Rin-szamaaa szeretném ha azt hinnéd magadról hogy egy nagy kövér bálna vagy és vígan lubickolsz a vízben méghozzá úgy hogy a szádban gyűjtött csokit fújod ki úgy mint a delfinek a vizet. - Razz

/Azt hiszem most bemutatásra is kerülhet Luv karakter zenéje^^Katt/

by **Rosalia** Hétf. Ápr. 01 2013, 15:30

A nézők köre következik Wink

by **Enheriel** Hétf. Ápr. 01 2013, 20:25

A kis huligánt váratlanul a feketehajú, vörös szemű srác fékezte meg.
- Yare-yare, egércincogást hallottam... :] Talán megelégszem azzal, hogy kivágom a nyelved, és két legyet ütök egy csapásra. Nem leszel ilyen zavaróan hangos és a szépséges virágszálakat sem fogsz tudni megsérteni...
- Szépséges virágszál…? – Itt nagyon elpirultam, mert még soha nem nevezett egy fiú így. A suhancnak ez elég volt, mert a fiú mikor egy erényes mozdulattal ellökte, úgy menekült, mintha megnyilazták volna a hátsóját. A férfiú aztán leült mellém.
- Meg kell valljam, osztom a véleményét. Sajnálatos, hogy nem vagy a versenyzők között, ugyanakkor így legalább közvetlen közelről csodálhat az, aki nem rontja el a belépőjét az első pillanatban. :]
- Na de uram!O///O – Itt már a kezemmel legyeztem magam, közben jobban elpirultam. Közben jött egy másik lány is. Valamiért féltékeny voltam, mikor vele beszélgetett a fiú, de csak kicsit.
- Voltaképpen furdalja az oldalam a kíváncsiság: ti lányok, az izmos, olajos férfi felsőtestek kedvéért vagytok itt, vagy más vonzott titeket ide?
- Uhm… Engem csak a kíváncsiság és az unalom hozott ide… Engem nem érdekelnek az izompacsirták. Nekem az a fajta érdekel, aki nem azt nézi a párjába, milyen kívül... - És láttam, hogy egy kislány éppen leüvölt egy srácot, akiről üvöltött, hogy gyerekkel nem szívesen harcolna, mert az rontaná a férfi büszkeségét. És pont ezért kapta a szidásokat.
- Szegény fiú, pedig biztos nem akarta bántani. – Sajnálkoztam. Egy másik medencénél két lány majdnem anyaszült meztelenül birkózott. Elpirulva fordítottam el a fejemet. A többinél fiú-lány birkózás volt. Na képzelem, ott mi fog történni… De inkább a mellettem ülő érdekelt.
- A nevem Enheriel. És az ön neve uram? – Félénken kérdeztem, ugyanis féltem, hogy csak szórakozik velem, ahogy régen az összes fiú.

by **Anatole Saito** Kedd Ápr. 02 2013, 01:17

A szépségversenyen Ai-chan dagadó keblei igencsak felkeltették a figyelmemet, így most is alig tudom levenni a szemeimet róla. Bár inkább őt sasoljam, mint Mirika fedetlen cicijeit. Hinari kisasszony ellenfele számomra tök ismeretlen, de azért rajtuk is elidőzöm egy ideig. Kellemes emlékeket ébreszt bennem Huncutka - merthogy így neveztem el a makacs leányt hasimkás mosolyai után - és érdekesen alakul az ő párbajuk is. Mizuki, Mirika nagy havercsajszijának kirohanása igencsak érdekes, bár tegyük hozzá, hogy a nyápic lovag úrfit nem könnyű kezelni.
Az igazán váratlan fordulat viszont, hogy Rita visszalépett. Na és ki lesz helyette a tartalék játékos, na ki? Hát ez a kölyök mindenhol ott van? Harcmániás lükegyerek. Említette ám Vio, hogy a vacsimeghívása is úgy alakult ennek a kis potyalesőnek, hogy kötekedett másokkal, mert mindenáron párbajozni akart. Az asszonykám meg megkönyörült a járókelőkön, akiket zaklatott az a modortalan Taidana. Egyetlen dolog vigasztalna ebben a helyzetben - mármint, hogy Rita idomai helyett a fiút kell néznem - ha Susaya itt lenne velem és együtt rötyöghetnénk az idomárján. Ellenben szerencsés a kölyök, mert az ellenfele, az a vöröse, aki a Szépségversenyen elkapta a macskás úszógumimat, nos igencsak szemrevaló teremtés.
Ami viszont legjobban megragadja a figyelmemet, az a Luv vs Ren párbaj. Nem azért mert Ren magamutogatását vagy felsőtestét akarnám nézni, hanem mert iszonyat mókás kettejük párbaja. Hülyére röhögöm magam Luv próbálkozásain, s nem állhatom meg, hogy ne kiabáljak be és biztassam őt. - Mindent bele Luuuuuv! A haját se hagyd ki! Vááá, ez szép volt! Tömd tele a gatyáját is csokival! - adom az instrukciót a vörös idomárunknak, miközben majd megszakadok a röhögéstől.

by **Tachibana Makoto** Kedd Ápr. 02 2013, 23:36

Bevallom két szépséges hölgy koszorújában egyre kevésbé érdekelt az, ami ott lent folyik. Tulajdonképpen csupán két dologra figyeltem fel. Az egyik minden kétséget kizáróan majmóca belépése volt, aki valószínűleg kacér ellenlábasa ellenében megtalálhatja számítását, feltéve ha érdekli egyáltalán az ilyesmi. Nem lepett volna meg, ha teljesen indifferensen reagál a vörös hajú, egyre mocskosabb lány jelenlétére, ha bár több volt benne, mint amennyit megmutatott a külvilágnak. Korántsem az a szerencsétlen pacák volt, amilyennek mutatni szerette magát, még ha a ballépései száma az eget is verdesi. A másik természetesen a két félmeztelen, egymás bugyijára vadászó kislány volt, és őket elnézve a két mellettem üldögélő bájos teremtésről is be-beindult a fantáziám :] Különösen, mivel egyiküket már láttam csupán bikiniben pózolni.
A szöszire mindenesetre igen érdekes hatással voltam, csupán két nem túl különleges bóktól teljesen rákvörösre pirult az arca. Meglepett ez az erős reakció még akkor is, ha épp az imént siettem a segítségére. Nemigen láttam még olyan lányt, akit ily' könnyen zavarba tudtam hozni, habár persze ennek is megvan a magyarázata... :]
- Nos, közvetlenül nem, de nemrégen a szépségversenyen az emlékezetes alakításod megragadt a fejemben :] Ott igencsak... vagánynak tűntél a bikinidben, a hasonló mentalitás ide is illene - magyaráztam meg szavaimat egy kedves mosoly kíséretében. Az én szavazatomat teljes mértékben megnyerte az, ahogy az ügyetlen, visszafogott lánykát játszotta, majd megszabadulva a vizes ruhájától, mindent beleadott, hogy megdobogtassa a férfiszíveket abban a vadító fürdőruhában a nem kevésbé kacér pózolással. Az ilyen fokú manipulálás igazán, igazán ragyogó fénypontot jelentett a mezőny relatív szürkeségében. Elvégre hiába voltak bájosak a lányok, ha csupa unalmas személyiség tükröződött vissza csupán a viselkedésükből. Ez a lány azonban... hmm, az a sejtelmes mosoly hamiskás vigyort csalt az én arcomra is. Hát játsszunk! :]
- Ha érdekel, megmutathatom... de cserébe én is látni szeretnélek téged újra bikiniben... Mit szólnál, ha az event után mi is birkóznánk egyet, csupán kicsit kevesebb néző előtt? :] - hajoltam oda hozzá, és súgtam mindezt a fülébe. Bár valóban birkózásra gondoltam, legalábbis egyelőre, nem tudom hogy ezt így is fogja-e értelmezni Szophie-chan, ugyanis nem átalkodtam támaszomként a combját felhasználni, és miután alig hallható közlendőmet befejeztem és visszadőltem egyenesbe, "véletlenül" ott felejtettem a kezemet. Nem csak a sötét hajú lányt kívántam provokálni, már ha annak veszi, de a szöszi iménti reakcióját és fürkésző pillantásait nézve versenyhelyzetet is próbáltam teremteni közöttük. Úgy tűnt, jobban járok, ha az Enherielként bemutatkozó tüneménynek kell versengenie :]
- Ugyan, tegezz nyugodtan :] Engem Tachinak hívnak. Örömömre szolgál, hogy megismerhetlek - ragadtam meg a kezét és hintek rá egy leheletfinom csókot. Nagyon érdekes helyzet volt, akár még úgy is távozhatok innen, hogy ketten kétfelől vágnak pofon, amiért mindkettejükkel flörtölök, ám kíváncsi voltam, hogy reagálnak a hölgyek egymásra.
- Remélem szórakoztatóvá tudom tenni az ittlétedet, ha esetleg unalmasnak találnád az eventet, Enheriel-chan :] - jegyeztem meg a lányra nézve, majd visszafordítottam a fejemet küzdőtér felé, hogy lássam, miről és kiről is beszél éppen.
- Yare-yare... kétségtelenül harcias kislány - fűztem hozzá az alant szemünk elé táruló jelenethez, ekkora vehemenciával osztani valakit... nahát... Elfogott a kuncogás, és közben "véletlenül" megcsúszott a kezem is, ami Szophie lábán nyaralt. Kicsit feljebb vándorolt, de korántsem illetlen területekre tévedve. Már amennyiben egyáltalán az, hogy a tündérke combján volt a kezem, illendő volt :]

by **Rosalia** Pént. Ápr. 05 2013, 14:10

Határidő tegnap lejárt! Április 7. éjfélig van ideje megírni a reagját Tuki Mitsukinak, Jinnek, Szophinak, Rinnek és Thundernek. Utána megyünk tovább a harcokkal.

by **Szophie** Pént. Ápr. 05 2013, 18:34

/Bocsi a késésért, egy kicsit el volta mostanság havazva../

Oh igen, a szépségverseny. Mégis hol máshol láthatott volna, mint ott. Az egyetlen egy esemény, amelyet el szeretnék felejteni. És no lám, hát megint itt tartunk. Ráadásul egy csomóan láttak ott, köztük ő is. Az alakításom.. Nos igen, sikeresen orra estem. Kívülről lehet, hogy úgy tűnt, ez csak színészkedés? Már az elesésben is profi szintre emelkedtem, úgy tűnik. És az a bikinis rész.. Már nem is emlékszem, mit is csináltam ott.
- Ehh.. - morogtam. Nem jött ki más hang a torkomon egy pillanatig, amikor is teljesen ledöbbentem. Engem ver a sors. Ilyen nincs.
- Nos, igazság szerint nem az ottani alakításom miatt kellene megítélned. Egyébként én egy nagyon visszahúzódó, és szerény lány vagyok, és ténylegesen egy szerencsétlen. - próbáltam menteni a menthetőt. A szerencsétlenségem taglalásakor Vezér is heves bólogatásba kezdett, jelezve, hogy ez így is van. Komisz eb. Ezek után próbáltam nem felemlegetni a témát a szépségemről, így inkább néztem a lent harcolókat. gy-egy esésen jókat kacarásztam, és eszembe jutott, hogy én is így esek kelek mindig.
- Azért sem való nekem a lenti harcmező, mert én alapból mindig elesek, nem kell ahhoz még ilyen lötty is. Mondjuk az a csoki egészen hívogató.. - fűztem hozzá egy gondolatot, amit hangosan is kimondtam, amolyan megjegyzésként. Végül nem bírtam ki, és muszáj volt nekem is beállni a buzdítók, illetve lehordók sorába. Elsőre csak halkan jegyeztem meg egy-két dolgot, de aztán végül a többieken felbuzdulva én is elkezdtem hangosabban kiabálni.
- Nem hiszem el, mit művelnek ezek. Komolyan csak úgy tudtok közönséget szerezni, és magatokra felhívni a figyelmet, ha levetkőztök? Szánalmas, tartás nélküli ribancok. A jobban képesek úgy is magukra irányítani a figyelmet, hogy ruhában vannak, esetleg bikiniben. - kiáltottam a lent egy szál bugyiban harcoló párnak. Nagyképű, ribancok, akiknek nincs semmi tartásuk. Meg volt a magam véleménye az ilyesfajta viselkedésről, és a félpucérkodást is a hálószobába valónak tartottam, esetleg sztriptíz bárba. Mindenesetre nekem volt etika órám, és legalább ennyit vertek nagy nehézségek árán, hogy ezt nem szabad csinálni, illetve egészségtanon is biztos megemlítették a dolgot. NO mindegy, nem is foglalkoztam tovább velük, inkább Renre, és vörös hajú ellenfelére terelődött a tekintetem. Egy darabig amolyan no comment fejjel ültem ott, ahogy néztem kettejük harcát, a csaj/pasi(?) próbálkozását, és Ren szerencsétlenkedését. Végül eldöntöttem, szurkolni fogok! Méghozzá egyértelműen az első, és egyetlen lényre, aki sikeresen megkeseríti a mi kis sztárocskánk életét.
- Gyerünk kis vörös! Ugorj Ren karjaiba!! Szadizd csak, azt szereti!!! - kiáltoztam, miközben jókat nevettem. - A hátára, a hátára, lovagold meg!! gyerünk!! - bátorítottam, és ontottam a tanácsokat.
Közben visszafordultam a mellettem ülőhöz, és vele társalogtam.
- Egy harcban benne vagyok, de a fürdőruháról, és a tömegről le kell mondanod, tömegfóbiás vagyok, és az idő sem jó ahhoz, hogy pancsoljak. - válaszoltam a kihívásra. Most már kezd érdekelni ez a harc. Közben viszont mit érzek a combomon? A szemtelenje a kezét pihenteti ott. Hirtelen elvörösödtem, egyszerre azért, mert zavarban voltam, és azért, mert mérges voltam. A farkasom meg csak pihengetett mellettem, mit sem törődve velem.. Semmirekellő! A nagy zavartól hirtelen meg sem tudtam szólalni, csak pislogtam ide-oda, amolyan "Ez most mi?" fejjel. És ennek fokozására még szegény szöszke kislányt is elkezdte provokálni, aki eléggé gyámoltalannak tűnt ahhoz, hogy mindez a szemétség még be is jöjjön neki. Ez egy bunkó. Most két dolgot tudok csinálni. Vagy felállok, kiakadok, és elmegyek, vagy segítek szegény lánynak, és bár ezt lehet, hogy támadásnak veszi, de végül én kaparintom meg a fiút, majd rázom le egyszerűen, és fájdalmasan. Végül amikor a keze megint feljebb csúszott a combomon, már nem bírtam.
- Ha ennek vége, kinyírlak! - mondtam szikrázó szemmel, majd felálltam, egy morcos nézést mg megeresztettem a fiú felé, majd arrébb mentem, jó pár sorral feljebb. Ha olyan hülye a csaj, akkor legyen vele boldog, nem érdekel, csak engem ne használjon ki.

by **Tetsuko Jin** Szomb. Ápr. 06 2013, 22:42

Muszáj volt egyszerűen eljönnöm, mert Ai-chan itt van és szurkolnom kell neki ennyi az egész. Azon meglepődök, hogy Mirika-san is eljött, bár korábbi viselkedéséből erre simán gondolhattam volna. Azonban az végképp meglep, hogy azonnal ledobja a bikini felsőt ő és partnere. Hát eléggé bevállalósak meg kell hagyni. Férfi vagyok, ezért nem tudom megállni, hogy ne nézzek oda egy-egy pillanatra. Csak természetes, hogy vonz engem is a szép, csupasz női test látvány. Ennek ellenére próbálok Ai-chanra összpontosítani, szurkolni vagyok itt és nem nyálat csorgatni. Mindezek mellett a szívem hölgye sokkal, de sokkal szebb náluk. *-*. Teli torokból szurkolok neki, ami a csövön kifér, egészen addig, míg kezem hírtelen ökölbe nem szorul. De mind a kettő. Ellenfele már most túl mészire merészkedik. Nem vagyok egy hírtelen haragú típus, első kézből tapasztalhatom meg ezt a féltékenységnek nevezett erős, negatív érzést, melyet gyakran „szörnynek” neveznek. Nem kellemes érzés. Semmi bajom a fiúval, most mégis… meg akarom verni, szét akarom tépni, ha továbbra is ezt csinálja, félek elgyengül az akaratom. A végén még le kell, menjek és elmagyaráznom neki, hogy mit, meg hogyan szabad tenni egy másik férfi barátnőjével. Ami még visszatart az az egyre gyengülő akaratom, meg az, hogy ne rontsam el Ai-chan örömét. Amíg ő élvezi, addig nem avatkozok közbe, de ha egy kis jelét is észlelem annak, hogy nem tetszik neki a dolog, rohanok le és felképelem azt a fiút, legyen akárhányas szintű, kisebb vagy nagyobb, egyre megy, nem állok jót magamért. Továbbra is mosolyt erőltetek asz arcomra, de már nem kiabálok, félek nem olyan szavak jönnének ki a számon, melyekre büszke lehetnék. Ha felém néz, csak mosolyogva integetek neki, semmi több, a tömeget amúgy sem tudom mindig túlordibálni. A két alulöltözött lányra, most már egyáltalán nem is figyelek, minden figyelmem Ai-chan kapja, vagyis a küzdelme. Egy szemem van, nem tehetek mást, a fontosabb dolgokra kell összpontosítanom és nem vitás, hogy nekem mi és ki a legfontosabb már egy ideje. Kezeim nem engedelmeskednek még mindig, ökölbe szorítom mg mindig. Új nekem ez az egész dolog, sosem akartam én bántani senkit sem, nem is értem magam teljes egészében. Ez a szerelem dolog nem csak jó dolgokkal jár, azt már látom, de még mindig több örömet okozott eddig is, mint sem bánatot, dühöt vagy más negatív érzelmet.

by **Thunder** Vas. Ápr. 07 2013, 23:00

Ott ültem a nagy tömegben. Pontosabban a kellős közepén figyelve a lenn ajló eseményeket mikor hirtelen valami olyant látok mire nem mertem volna gondolni. Rita úgy látszik valami ismeretlen okból kifolyólag kénytelen volt visszalépni a megmérettetésről.
~ Kár ... Pedig őt biztos néztem volna minden körülményeket figyelmen kívül hagyva, de úgy látszik ez a kis vágyam, hogy bikiniben láthassam ellibbent a semmibe. Remek -.-" , de most, így egy küzdelemmel kevesebbre kell figyelmet szakítanom. ~ gondoltam erre mikor tekintetemet ismét arra a nagy eredményjelzőre szegeztem mely pont az aréna másik oldalán kapott helyet. Gyorsan végigolvastam, hogy ki kivel is fog harcolni és melyik küzdőtér lesz az övék.
~ Allan Dante és RenAi ... érdekes párosítás amit mindenképpen szemügyre is kell vegyek. Félreértés elkerülése végett nem azért, hogy a leányzót stíröljem, hanem mert jó harcos. Nagyon is jó. kíváncsian várom Allan hogyan pancsikol majd ellene. ~ Ezután a következő személyre szegeztem tekintetem, pontosabban a küzdőtérre ahol harcolni fog. Nem másra mint Hinari-ra. Elmosolyodtam rajta hiszen eszembe jutott milyen tehetséges ellenfél és már cseppet sem izgatott, hogy ellene veszítettem a kardforgató nagy tornán. Így erre a két küzdőtérre esett a választásom melyet a viadal alatt végig figyelni fogok felváltva. Nem hagyhattam szó nélkül így egy szerény, de igencsak hangos beszólást próbáltam megejteni az ismerősöknek.
- Aggyál nekik Hinari, Dante ,de te se hagyd magad ReAi - kiáltottam olyan hangosan ahogyan csak bírtam. Már-már alig fértem a bőrömbe mikor figyeltem őket.

by **Rosalia** Vas. Ápr. 07 2013, 23:05

UTOLSÓ KÖR!

Megkérném a harcoló feleket, hogy zárják a küzdelmeket. Határidő április 12, péntek éjfél. Aki nem ír időben, az jutalommegvonásban részesül! Sorrend továbbra sincs, nézők viszont ne írjanak most! Tuki Mitsuki és Rin a nézők körében írhat még pótlást, de előbb lássuk a küzdelmeket!

Birkózó párok:

Luv vs Ren
Hanatsu vs Mirika
Allen vs RenAi
Hinari vs Askr
Hitodama vs Joey
Jasude vs Taidana

by **Hinari** Kedd Ápr. 09 2013, 00:57

Azt hiszem nagyon felpörgetett a csoki. Hogy ez a Kayaba mennyire tisztában volt a kémiai reakciókkal, hűűű, hogy milyen következményei vannak a virtuális boldogsághormon termelődésének! Forog velem a világ. De szó szerint is. Egyszer még azt érzékelem, hogy a fiú előtt állok, felfelé ívelő csokis szájjal, a következő pillanatban meg már a nézők elsuhanó tömegét látom, de csak egy rövidke másodpercig. Tisztára olyan érzésem volt, mint a nagytornán, amikor Kota pörgetett, azzal a különbséggel, hogy itt már a második fordulatnál elcsúsztam a csokoládéban. Hatalmas fröccsenés, pár ijedt tekintet, és annál több nevetés. A ruhámnak már úgyis mindegy volt, hát szórakozzunk kicsit!
- Természetesen – hajoltam meg a szakaszosan lecsordogáló és elpixeleződő, barna estélyimben, majd a felkérésre As… Akr… Arks… nah, szóval Askr egy adagnyi, az eddig kezemben tartott löttyöt kapott válaszul, egyenesen az arcába. Rendkívül elégedett voltam magammal, nevettem, majd – hogy a farkas se maradjon ki a jóból – lábfejemmel őt is becéloztam, a mozdulat azonban egy újabb hanyatt vágódást eredményezett, ezúttal azonban már nem keltem fel. Helyette minden gyorsaság- és erőpontomat beleadva megfogtam a srác lábát, és lehúztam magam mellé. Ha sikerült, mindketten derékig ültünk a csokiban, ázottan és vidáman.
- Hehe, jól megkaptad – vigyorogtam rá, már magam sem tudom, hogy a „nagy csata” melyik részére célozva – kezdődhet a következő versenyszám! – kiáltottam maximális lelkesedéssel – Csokievő verseny! Egy, két, há, és indul! – majd meg sem várva a fiú reakcióját, fejemet belemártottam a szirup egy még érintetlen részébe, mohón szívva magamba a masszát.

Ettem, ettem és csak ettem, nem is gondoltam semmire közben, nem figyeltem, nem hallottam, nem láttam. Csak a barna, sűrű és mindenekfölött édes csokoládé létezett, ám abból is egyre kevesebb. Néha azért fölnéztem, hiszen levegőt is kellett venni, ilyenkor a csoki a tincseimről belefolyt a szemembe, ám az érzés feledhetetlen volt. Aztán a telítettséget jelző, kellemetlen érzés egyre jobban a hatalmába kerített, és hiába mondogattam magamban, hogy ez csak egy virtuális, adathalmazokból álló program, szép lassan mégiscsak kezdtem elhinni, hogy igazat sugall. Végül zihálva megadtam magam, és elterültem a medencében. Az ajkaimon ragadt édességet azért még lenyaltam onnét, be moccanni már nem nagyon bírtam.
- Győ… győhhzö…tt a… a csoki! – jelentettem ki, egyik kezemet imbolyogva a magasba emelve, hogy súlyt adjon a mondás komolyságának, majd erőtlenül leejtve, egy utolsó csokifröccsennéssel elárasztva környezetem. Pukkadásig tele voltam, a felettünk úszó felhőknek mégis sütialakjuk volt…

by **Mirika** Kedd Ápr. 09 2013, 19:55

[Hanatsu]

Gonosz vagyok Neutral

De komolyan, én élvezem azt, ahogy szegény lány annyira zavarban van, hogy alig bír kinyögni kettő értelmes mondatot egymás után dadogás nélkül. Nagyon édes volt, én pedig imádom a cuki dolgokat :3 Valamikor régen, egy messzi-messzi galaxisban Ranmaruval is kábé így voltam, csak nála még az is a pakliban volt, hogy jól esett szívatni. Ezt most nem azért csinálom, meg látom hogy Hanatsu-chan is élvezi a küzdelmet, végig vigyorog, lelkesen próbálkozik és ami azt illeti még esélye is van, lévén íjászként nem igazán tudok erőt kifejteni.
- Mondom, csak egy kis mézes pakolást adok. Egészséges :3 Naaa, hagyd magad szépen, ne légy olyan szégyenlős. Én se vagyok az - nógattam, megpróbálva kicsit fejtegetni a kezeit, de ahogy nem sikerült, gondoltam provokálom kicsit, mert az előbb mintha bejött volna. Szóval ha már őt nem, legalább a saját melleimen végighúztam a mézes kezem, hátha Razz

Kicsit sajnáltam, hogy ennyire serényen ellenkezik, szép csajszi volt pedig :3
- Hát gyere és szedd le, hentai! Neutral

- kiáltottam át a másik szivacs felé, ahol így fél szemmel odapillantva talán Ren birkózott. Elég randa lány lehet az ellenfele, ha minket néz, de tulajdonképpen nem is lep meg, hogy vonzza a tekintetét a mi kis harcunk :3 Az egyetlen bibi az volt, hogy amíg a sráccal törődtem, Hanatsu ügyesen leborított magáról és lefogta a kezeimet. Hoppá Neutral

Na nem estem azért kétségbe, egy kézzel nemigen tud lefogni kettőt.
- Mmmh... - sóhajtottam fel játékból, hátha azt hiszi, rossz helyre nyúlt, és tettem egy kísérletet legalább az egyik kezem kiszabadítására. Ha ez megvolt, márpedig miért ne sikerült volna, igyekeztem oldalra dönteni és további figyelemelterelésként nem haboztam megkóstolni a nyakára ragadt mézet.
- Fincsi :3 Máshol is megkóstolhatlak, ugye? Mondjuk kettesben - kommentáltam pironkodva, de közben kezemet észrevétlenül igyekeztem az alsója közelébe juttatni, hogy leoldjam róla a csomót és egy határozott mozdulattal megszabadítsam tőle. Éreztem, hogy az ő keze is a bugyim közelében van, sőt talán az ujja ott is maradt, beleakasztva, szóval gyorsnak és ügyesnek kellett lennem. Itt az idő!

Spoiler:

by **Taidana** Kedd Ápr. 09 2013, 20:59

[Jasude]

Feszítettem, mert érted, nem mindenkinek van kidolgozott teste! Jó, a sajátomra se feltétlenül mondanám, hogy kidolgozott, de azért egynél több kocka csillogott a pocimnál Aincrad ragyogó napsütésében, ahogy méregettem a csajt. Azt mondtam, hogy méregettem? Úgy értettem: bámulom. Nem is értem igazán, hogy mit mondd, sajnos nincs annyi vére bennem, hogy a szememmel és a fülemmel egyszerre tudjak figyelni, ahogy ő szépen lesmárolja… sározza magát. Oh, hova kerültem. Dülledt szemekkel figyeltem az akcióját. Én sem akartam rest maradni, de így is már csak nadrágom maradt rajtam. Nem mondom, privátban letolnám, kell a francnak, tök egyértelmű, hogy egy ilyen helyzet most nem arról szól, hogy a ruha közénk álljon, de itt mégiscsak túl nagy a tömeg. Kekeckedve derekamra tettem a kezemet, majd játszani kezdtem a nadrágom pántjával. Mintha csak megigazítani akarnám. Mintha helyben mutogatni akarnék. Nyilván tök hülyén néztem ki, de én aztán baromira mutatni akartam, hogy benne vagyok minden jóban. Rajtam aztán ne múljon!
Erre a csaj rohamoz. Én is tottyantottam néhányat előre a sárban. Nem idegen előttem a szitu, Lottival is így kezdtük. Abból sem lett semmi rossz. Biztos vagyok benne, hogy ebből sem lesz.
– Igen, gyere csak! – Oh, szavak hagyták el a számat! Tök indokolatlan biztatás volt, láthatóan szükség sem volt rá. Ő lebukott, én meg nem sajnáltam, legalább abba a magasságba kerül így, amiben engem legfeljebb a tömeg nagy száma fog zavarni. Mindegy, legalább látják, hogy egy ilyen király csávónak, mint én, bármi összejöhet még egy birkózáson is. Blowjob, yeah!
Nem, nem ez következett, és bár az elején húzódtam mindenféle tapizás elől, mert fene se értette, mit akar – biztos voltam benne, hogy ezzel a különleges képességes csapását készíti elő – lassan csak ellazultam, miközben kezelésbe vett. Szem lecsuk, halkan sóhajt, a kezét megpróbáltam elkapni, hogy magamhoz húzzam és már csattanhasson is a… PFUJ! Undorodva köpködtem a számból a sarat. – Bakker, mi baj van veled, csajszi? na gyere csak ide! – kaptam el mind a két kezemet, és ahogy a legtöbb csatában, súlyemeléses jártasságomat aktiválva, bilincsként szándékoztam fogva tartani, hogy leteperhessem, és ezúttal az én köröm jöjjön lesmárolásban… úgy értem: besározásban! Ha rajtam múlik, egész testét hamarosan masszív iszapréteg fogja takarni, én meg elégedetten vigyorognék felette.

by **Allen Dante** Csüt. Ápr. 11 2013, 16:29

A döntés sikeres, a lány teljesem a karjaimba van esve, és csak egy kicsi választja el attól, hogy ismét a csokoládéban elmerüljön. Ekkor a kicsi lányka egy cselhez folyamodik, ami nem más, mint egy csikizés… nos, véleményem szerint ez egy jó fogás, mert a kívánt eredményt elérte. Mikor felnevetek, elengedem a lányt, de ebben a pillanatba azt érzem, hogy a fürdőnadrágom csúszik lefele, ami nem más okoz, minthogy Ai belekapaszkodik, és az esésének lendületével húzza lefele. Gyorsan kell cselekednem, mert ha így folytatódik tovább, akkor eléggé megszégyenülhetek, mivel nem egy ember láthatja csupasz hátsómat. A fogaskerekek kattognak, de csak egy megoldás jut eszembe, ami akár megmentheti a méltóságomat, ami nem más, mint hogy vele együtt zuhanok lefele. Itt már az akrobatika sem segíthet rajtam, így egyenest a lánnyal együtt a csokiba esek, persze, ha nem tudja valamiképpen megakadályozni ezt a műveletet, és ha ez megtörténik, akkor ő esne bele először a csokoládéba, és pedig rá. Azonban, hogy ne nyomjam össze a lányt, előbb kezeimet rakom le a feje mellé, így megóvva attól, hogy ráessek. Ekkor jönne tőlem az újabb kérdés, amit talán már feltettem, vagy pontosabban valami hasonló elhagyta a számat nem sokkal ezelőtt.
- Nos, akkor, befejezzük? Mert ha tudsz még valamit, akkor mutasd, mert kíváncsi vagyok rá. –mondom egy lágy mosollyal az arcomon, majd közelebb hajolok a lány arcához, és kacsintok ezzel feléje, jelezve, hogy várom a lépését.
Innentől minden Ai-n múlik, hogy mit tesz, mert én már kifogytam az ötletekből. Talán még annyit tehetnék, hogy lefogom, de úgy vélem, hogy az nem túl udvarias, és nem hiszem, hogy eleget tenne a kérésének, amit a játékunk elején kért tőlem.

//Mivel az egész postom, szinte feltételesben van, rád bízom, hogy mit csinálsz, még a karakterem irányítására is engedélyt adok :3

by **Askr** Csüt. Ápr. 11 2013, 19:15

Egy ideig visszafogtam a nevetést, de Hinari perecelése aztán megtette a magáét. A térdemre támaszkodva kacagtam mindaddig, míg egy jókora adag csokoládét kaptam az arcomba. Meglepetten pislogtam, miután ismét eltaknyált. Hatit sem akarta kihagyni a mókából: a lábával felkotort csokiadaggal megcélozta a vidáman falatozó démonfarkaskát, ami egy újabb esést eredményezett.
- Öhm... izé... ugorj el... - szóltam oda a petemnek, mire az felnézett. Elkerekedett szemekkel figyelte a felé száguldó pacát, majd a legjobb időzítés során jól elbukfencezett előle. De viszont annyira becsokoládézta magát, hogy inkább jobb lett volna, ha a Hinaritól szánt adagot az arcába kapja. Lelkes gyerek módjára nyalogatta magáról a latyakos, de finom édességet. Miután ez megtörtént, ismét belehemperedett és nyüszítéssel fejezte ki jókedvét. Bárgyú mosolygásom közben észre se vettem, ahogy Hinari a lábam felé kap és lehúz a csokoládé tengerbe. Végül csak bele tudtam élni magamat a birkózásba, attól függetlenül, ki nyer. Vidáman nevettem fel, mikor a lány bejelentette az újabb versenyszámot, "csokievés" címmel. A jelt megadva én is majszoltam magamba az édességet, de idő közben Hatira tekintgettem. Ő közelebb jött és csatlakozott a barátságos versengéshez. Biztos úgy gondolta, hogyha felveszi monstrum alakját a Hold leplével, a gyomortérfogata is megnő, így több férhet el a pocakjában. Bizarr látványt nyújtott, ahogy a vörös koponyafej kidugta szájából hosszúkás nyelvét és seprű módjára falta be magába az édességet. Viszont a csokoládétól az én bendőm hamar megtelt és Hinari mellé feküdve, megrészegülve az élvezettől nevetgéltem.
- Nézd, csokiangyal! - jelentettem ki bárgyú módon, miközben karjaimmal és lábaimmal azt a tipikus mozgást végeztem, amivel a hagyományos hóangyalt szokták csinálni. Kissé álmosan tekintettem Hati felé. Az óriásira nőtt állatka megtelt bendővel sompolygott felénk, de úgy, mintha ő maga is berúgott volna. Egy ponton nem is figyelt, s már beütött a "baj": megcsúszva egy egész kört írt le, míg végül meglepett vonyítása közben a démonfarkaskoma ránk dőlt. Nagyot nyögtem és úgy éreztem...
- Asszem hányni fogok... - motyogtam, miközben az édességtől berúgott farkaskomát próbáltam eltolni magunktól, de fél kezemet a szám elé tartottam, nehogy tényleg jöjjön az a róka. Hati viszont annyira elfáradt az evésben, hogy bár vidáman kuncogott (márha azt egy farkas egyáltalán tud), de már aludt is, mint a bunda. Úgy horkolt, mint annak rendje és módja. Ijesztően, mégis hatásosan: valódi démon módjára!
~ Semmi gond! Néhány perc és magától visszaváltozik. Csak néhány perc... ~ de bizony az a néhány perc hosszú óráknak fog tűnni, hogyha még annyi ideig az óriási test alatt kell feküdni. A "keserű" helyzet ellenére saját szerencsétlenkedésemen nevettem. Tényleg megárthatott az a sok csokoládé.

by **Jasude** Csüt. Ápr. 11 2013, 22:01

~Ó baker, mintha élvezné
nem baj :"3, még megjárja ő.... ~
És így is lett, nyehe, egyből lefagyott a kis vigyor az arcáról a srácnak. Mégis hova gondolt, hol vannak? Talán valamilyen Wellnes fürdő ajándéka ez? Cchh, amikor hátulról betámadta, és az a reakció, egyszerűen felemelő volt. Kihagyhatatlan és teljesen nevettető. Hát ő ne nevetett volna fel akkor? ^^ Gyöngyöző kacaja végig csilingelt a srác nem tetszése közben, s mikor hangot is adott bánatának, nah meg mélységes meglepődöttségének, és értetlenségének,...szal igen, ekkor újra csak felkacagott, mint egy kislány, akinek épp sikerült az aznapi csínytevése.
- Hát miért? Mire számítottál buksi? Razz

Gyorsba még meg is borzolta a kissrác haját, majd spuri el, de megragadták. A derekát! O.o
- Kyaaa ><
De ugye nem fájt, és csak az iszapban landolt. Se hp vesztés, se ruha veszteség. Ez utóbbi miatt ölne... Neutral

akarom mondani, nem tenné zsebre a másik amit kap. Neutral

A fiúnak persze gyorsan ment a manőver, és már lent is feküdt az iszapban, de egy percre, egyetlen másodpercre sem maradt el vidámsága ettől még. Hangosan kacarászva, markolt bele a feje fölött lévő iszaprétegbe és dobta…mit dobni, hajítás közben a kezét is lendítette a srác felé. A haja volt az elsődleges, és minden más a következőleges (szép magyar szóval) a célpont.
-Te is kapsz ááám! Razz

Gyere csak! :"3
A nyakába csimpaszkodott két kézzel, és nem érdekelte, hogy őmaga iszapos lesz e, csak a fiú is kapjon bőven. A lábait is átfonta a fiúén, és ha elérte, annak derekát nyomva meg, lendített magukon, hogy immár mindketten a sárban dagonyázhassanak.
Közben majdhogynem örült módjára vihorászott, meg heherészett, de mégsem olyan éllel, inkább csak sütött róla, hogy maximálisan élvezi. :"3

by Ajánlott tartalom