Re: Ködbe Veszett Erdő

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 26 2014, 09:34

Csendben figyelek és elgondolkodtatnak Suzume szavai. Ebben a szorult helyzetben nincs más lehetősége, mint megpróbálni kidumálni magát. Azonban az, hogy Timidus szövetséget ajánlott neki, majd most hátba szúrta, gyanút ébreszt bennem a sárkány iránt. Akárhogy is nézem, továbbra sem bízom ebben a mobban, ráadásul rólam is kémkedett. Továbbra sem engedtem el azt a gondolatot, hogy manipulálja Shut és megpróbál manipulálni engem is. Mindannyiunk érdeke, hogy a vörös indikátorosoktól megtisztítsuk Aincradot, de nem minden áron. Nem fogok lesüllyedni az ő szintjükre, így is elég "vér" tapad már a kezemhez. Nem leszek a sárkány gyilkológépe. A legutóbbi eset rávilágított arra, hogy véget kell vetnem az "ámokfutásomnak", mert meg fogok kattanni. Talán most kellene befejezni ezt az egészet, amíg lehet...
Azonban nem engedhetem el Suzumét, hiszen azzal veszélyeztetek mindenkit, aki kicsit is fontos számomra, ráadásul annyi az inkognitónak is. Túl sokat kockáztatok, a fenébe is. Én nem vagyok ehhez elég erős. Össze fogok roppanni. Kétségbeesetten próbálom keresni a fejemben a helyes megoldást. Csupán egyetlen gombnyomás és véget vethetek ennek az egésznek. A sárkány csipogása visszhangzik a fejemben és úgy vizionálom magam, mint egy marionettbábu. Kimért léptekkel, szótlanul indulok meg Suzume felé, tekintetemmel elkerülöm Shut és a sárkányt is. Csak Suzuméra koncentrálok, kizárva minden befolyásoló tényezőt. Elterveztem, hát úgy is kell végrehajtanom. Pontosan úgy! Nem kerül sok erőfeszítésembe, hogy a nő elé sétálhassak, még mindig nyitott panellel, gombnyomásra várva. Azonban nem vagyok annyira óvatlan, hogy meglökhessék a kezemet. Tekintetemmel a nőét keresem.
- Azt mondtad, hogy azért öltél, mert az érdeked úgy kívánta. És hogy Timidusz azt hiszi, hogy meg akarod ölni Shut. Kérdezem akkor... az érdekeid ezután úgy kívánják, hogy meg akarsz ölni bennünket? Az én érdekem azt diktálja, hogy kivonjalak a forgalomból, nem azt, hogy elvegyem az életed. Élek az igazságszolgáltatás jogával, és a kinti bíróság majd dönt a sorsod felől, addig is itteni börtönbe kerülsz a felszereléseid pedig a frontharcos alapítványba kerülnek. Szóval fáradj be kérlek a ketrecbe és spóroljuk meg a további szájtépést. Te is tudod, hogy se elengedni, se megölni nem foglak. De ne akarj kényszeríteni az utóbbira...

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 10:01

-Rendben! Kaphatsz visszavágót. De nem most! Én mondom meg a helyszínt és teljes életes Kt-t játszunk a győztes pedig dönthet a másik életéről. Így is benne lennél? Egy testvérpárnak ajánlotta fel ezt a lehetőséget azelőtt, mielőtt velünk megküzdött. Egy hónapot kaptak a felkészülésre, de a csata menetét látva nagyon kevés esélyük volt arra, hogy felkészüljenek. Ők még élnek, Suzume, vagy velük is végeztél?
Még a felkiáltó mondatokat is igyekezett leutánozni, pedig a sárkány monoton hangjába igen nehezen illettek bele az ilyesfajta dolgok. Egy kicsit hallgatott, de végig ott állt Anatole mögött.
-Miért nem leszel az én petem? Sokban hasonlítunk, erősek vagyunk és ugyan úgy nem húznak vissza az emberek szánalmas érzelmi kötelékei. Engedd, hogy végezzek a lánnyal és légy az én petem. Hidd el sokkal hamarabb elérnéd a célod ezzel. De ha szeretnéd megölheted te is. Megjegyzem a szavaidat, ember. Pontosan, szóról szóra. Hazudhatsz, hazudhatsz Anatolenak is, de mindketten tudjuk, hogy ennek a párbajnak csak akkor lehet vége, ha valamelyikünk meghal. Azt mondtad, ha erősebb leszek, akkor veszélyt jelentek rád. Erősebb vagyok, ezt tudom. Az én feladatom megvédeni az idomárt, és ha most elengedünk, akkor te keresni fogsz minket, hogy végezz velünk. Ez túl kockázatos.
Ismét egy kis szünet.
-Anatole. Azt mondtad, hogy segíteni akarsz nekem az idomár védelmében. Most segíthetsz. Azt mondtad, hogy inkognitóban kell maradnunk. Ki fogja mindig őrizni akkor is, ha ketrecben van? Ki vállalja a felelősséget azért, ha kiszabadul, és még több emberrel végez? Ha az érdekei úgy kívánják, újra ölni fog. Nem egy embert. Ha most lehetőséget adsz neki arra, hogy tovább gyilkoljon, azzal te magad leszel az, aki engedi a gyilkolást Aincradban. Megölsz közülük egyet, és megmenthetsz sokkal többet. A döntés a tiéd.
Shu csak némán, fejét lehajtva állt a sárkány mögött. Nem mert szólni. Ő sem akart gyilkolni… de félt. Rettenetesen fél Suzumétől. Ha lenne rá mód, hogy másképpen…

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 26 2014, 10:21

- Timidus, csend legyen! Fogd be a csőröd és inkább told ide a ketrecet! Tedd hasznossá magad és ne akarj minden beszédet kontrollálni! - Pillanatok alatt fel tud húzni ez a minden lében kanál pet és ezt Suzume is láthatja. Nem kelt túl profi benyomást a bűnüldöző csapatocskánkról, hogy még köztünk sincs meg az összhang, így nem lehetünk maximálisan eredményesek. Biztos vagyok benne, hogy Suzume is pillanatokon belül megpróbálja kikezdeni a szövetségünket, hisz könnyen leveheti, hogy ingoványos a Timidus és köztem lévő viszony.
Visszafordulok Suzuméhoz. - Engem nem érdekelnek a válaszok, mert nem én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy ítélkezzen emberi sorsok felett. Tartom magam a rendhez, amit az igazságszolgáltatás megkíván, szóval fáradj be kérlek a ketrecbe! - Hangom erélyesebb és egyszerre szól Suzumenek és Timidusnak is, azonban továbbra is biztos kézzel ragadnám meg a nőt, ha ellenkezne. Súlyemelésem révén könnyedén be tudom tuszkolni a ketrecben. Egy bíróságon bizonyára kedvezőbb bírálatot fog kapni, ha most feladja és nem ellenkezik tovább.
Arra viszont tökéletes volt ez a kis hajtóvadászat, hogy elkönyvelhessem magamban a konklúziót: Nem fogok többet együtt dolgozni Timidussal. Egyrészt túl veszélyes, hogy Shu jelen van, ráadásul épp elég borzalmat átélt már az a gyerek, nem hiányzik neki még több olyan élmény, ami nem gyereknek való. Másrészt elegem van abból, hogy Timidus megpróbál eszközként felhasználni a céljaihoz, még ha a cél közös is, vagyis többek között Shu védelme. De a mai viselkedése egy lépéssel eltávolított a bizalmi zónától és egy lépéssel közelebb hozta a "likvidálni kell a mobot" tervet. Most pedig betuszkoljuk szépen Suzumét a ketrecbe, majd készítünk egy börtön kristályt és száműzzük szépen oda. A bent maradásáról pedig Kazuma fog gondoskodni...

by **Suzume** Vas. Okt. 26 2014, 11:27

- A kérdésed relatíve. Akár hiszed akár nem én, egy szavatartó ember vagyok. Csak nagyon figyelni kell arra mit is mondok. – Kacsintok rá. – Abban az esetben ha valamilyen módon kijutok innen és tovább törtök az életemre, úgy az érdekeim megkívánják a halálotokat. Más hasznom nem származna a halálotokból. Tudod, nem vagyok én olyan nagy szörnyeteg mint amilyennek a gyík beállít. Nem élvezem az ölést még ha azt is hiszed. – Valóban nem élveztem az ölést, bár nem mint ha ez számítana. – Az érdekeidet megértem. De itt pusztán két lehetőség van. Megölsz, vagy elengedsz. A börtönbe vonulás nem áll benne. Ha kell erőszakkal ha kell nyugodtan de el fogok innen menni. – A kábulat már teljesen elmúlt innentől fogva már képes vagyok cselekedetekre. Timidus idézeteire csak megcsóválom a fejem.
- Lehet hogy a szavaim megjegyezted de a mögöttük álló szándékot soha nem fogod érteni. De csak gondolj bele. Ha holtan akarnálak látni már rég levadásztalak volna. – Tovább nem is pazarolom rá a szót. Viszont láthatóan Anat és Shu kapcsolata nagyon nem zökkenő mentes. Ez lesz az én egér utam.
- Nagy dilemma ez igaz? Nem akarsz Timidus hóhéra lenni de elengedni sem akarsz. Már pedig választanod kell! – Emelem fel a hangom. Vigyorogtam és szemeimet villogtattam Anatra. Kezeimet nem láthatták. Ekkorra már aktiváltam a robbanó képességem. – Válassz hát! ÉLET VAGY HALÁL! – Túl kellet Kiabálnom a robbanás hangját. Ők ketten már csak annyit láthatnak ahogy robbanás pora beteríti a környéket és pixelekre szakítja azt az ízét amibe betekertek. Talán a lökés hullám még hátra is tántorítja őket. Lehet, hogy Timidus ismerte a képességem, de a mechanikáját nem. Nem csak a nyilaimat robbanthatom fel de bármit ami nem szerves anyag. Igaz sebzést nem tud okozni a karakterekben de ez nekem még talán szerencsémre is válik. Ha van látásuk észrevehetik, hogy nem futok el. Ölbe tett kézzel várok Megszabadulva végre a kényszer zubbonyomtól.

by **Suzume** Vas. Okt. 26 2014, 12:00

Képi

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 26 2014, 12:00

The member 'Suzume' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Ködbe Veszett Erdő - Page 2 4766604805_c1598fabbe_s

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 26 2014, 12:41

- Nem kell választanom, mindig van másik megoldás, csak az emberek mindig mindennek a könnyebb végét fogják meg. - Ezt persze Timidus úgy mondja, hogy a legcélravezetőbbet. A kegyetlenkedésből viszont elegem van és Timidus vérszomja is egyre ártóbb lesz Shu számára. Az nem természetes, hogy ez a gyermek úgy szocializálódjon, hogy akitől fél, azt majd úgyis megöli a petje...
Ahogy Suzu elkezd velem ordibálni, az csöppet sem hat meg. Próbál döntés kierőszakolni belőlem, de mindig is úgy tartottam, hogy az az ember, aki ordít, az azért nyúl ehhez a közlési formához, mert másként nem tudja érvényre juttatni a gondolatait, akaratait. Kétségbeesett kiáltás ez, de elfogyott a türelmem és az udvariaskodásom. Sebtében elutasítom a rendszer adta ölés lehetőségét, hiszen úgysincs semmilyen hatással erre a nőre az, hogy az élete egy gombnyomáson múlik. A következő pillanatban pedig már meg is ragadom a derekánál fogva és aktiválva a súlyemelésemet, már be is tuszkolom a ketrecbe, amit idő közbe engedelmesen idetolt Timidus. Azonban nem bízom a véletlenre és én is bekucorodok Suzu mellé. Ez eredetileg nem szerepelt a tervben, de csöppet sem félek a nőtől, ráadásul minden felszerelése nálam van, és könnyen lehet, hogy a pörölyöm lendítése nélkül is ki tudom ütni egyetlen pofonnal. Nincs kristálya, amivel lebéníthatna, Timi szerint nincs képije sem, amivel elkábíthatna, így abszolút nincs félnivalóm tőle. Ráadásul én bármikor kiteleportálhatok, vele ellentétben. Nekem azonban szükségem van arra, hogy kicsit kettesbe maradjak vele és ezt nem a smasszerok fölényeskedő módján akarom kivitelezni, a ketrecen kívülről, követelőző hangnemben. Számomra Suzume csak egy gyilkos a sok közül, és meg akarom érteni ennek a cselekedetnek a gondolatmenetét, érzelmi világát. Abban bízom, hogy ez a nő tudtán kívül is, de segíteni fog nekem feldolgozni a tetteim megemésztésében. Ehhez azonban kell az, hogy tudjunk rendesen kommunikálni és biztosan ne szökhessen el.
- Shu, zárd ránk! Kérek fél órát kettesben. Addig is feladatot kaptok. Keressétek fel Junt és csináltassatok vele börtön kristályt! De vissza már csak Timidus jöjjön, Shu te maradj Jun mellett! Kérlek ne ellenkezzetek, minden cselekedetemnek meg van az oka!

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 13:06

Timidus egy szót sem szól többet, csak engedelmesen teljesíti a férfi kérését, és odatolja a ketrecet. Az ő ereje az irányítás pontokban rejlik, tehát igen nagy, de súlyemelés nélkül azért nem pihekönnyű számára az item, de sikerülni sikerül. Suzunak sem válaszol, bár lenne pár szava hozzá. Ő sohasem állította be Suzumét szörnyetegnek. Nem mondott ilyet. Azt nem tudja, hogy élvezi-e az ölést, de ez számára lényegtelen. Azt tudja, hogy Suzume ugyanúgy lép, ha az érdekei megkívánják, mint ahogy ő lép, amikor az idomár érdekei megkívánják. Pont ezért tudja, hogy veszélyes. Túlságosan hasonlít rá, túlságosan pet akar lenni. Az emberek még ellenfelek számára a szintkülönbségnek hála, de azt csökkenteni tudja. Egy pet intelligenciájával és hajthatatlanságával rendelkező embert, aki pedig láthatóan még az emberek érzelmeire is jobban tud hatni mint ő, lévén, hogy ember, maguk közül valónak hiszik, így a legveszélyesebb ellenfél. És Anatole nem likvidálja. Anatole nem akarja megölni, és ezzel veszélybe sodorja az idomárt. És ekkor kezdett megfogalmazódni a sárkányban valami. Anatole is olyan, mint a többi frontharcos. Anatolera is igaz, amit Ozirisz mondott. Azt hazudja, hogy meg akarja védeni az embereket, de nem tesz meg mindent. Képtelen erre, mert ő is ember. Erre csak egy pet képes, ezért is a petek védik a leghatékonyabban az idomárokat, nem pedig az emberek. Nem bízhatja egy emberre sem Shu védelmét. Anatole ötlete pedig csak még inkább letaglózza, mert ez maga a logika ellentéte. Nem is hiba, ez már bűncselekmény. Shu azonban csak előre lép, és Anatole szemébe néz.
-Köszönöm Anatole. És… vigyázz magadra…
Ezzel pedig egy mozdulattal rájuk csukja a ketrecet. Megbízik a férfiban. Meg akar bízni benne. Kell valaki más is Timiduson kívül, akiben bízhat.
-Tudd, hogy ellenzem a lépéseidet, mert nem ezek szolgálják leginkább sem az idomár, sem a többiek védelmét, de ez minden, amit most tehetek. A kezeit vagy kösd hátra, vagy vágd le az ujjait, hogy ne tudjon üzenetet küldeni és a menüjét használni. És nézd meg az üzeneteit is, hátha van információ a többi vörösről, vagy esetleg bizonyíték a bűnösségére.Minden gyilkos, akit engedsz szabadon élni, vagy lehetőséget adsz a szabadulásukra, célpontokat gyűjt, és mindegyik halálért te magad is felelős vagy. Ha elengeded, és végez Shuval, az a te hibád lesz. Te leszel a gyilkosa. Ezt tudd. Megteszem amit kérsz, mert szerinted ez a bizalom, és mert emberről van szó, akikhez te jobban értesz, bár nem vagyok biztos abban, hogy Suzume jobban hasonlítana rád, mint rám. Ezen gondolkodj el, Anatole.
Ezzel meghajol, Shu pedig még egy utolsó hálás mosolyt intéz Anat felé, és aktiválják a kristályt.

by **Suzume** Vas. Okt. 26 2014, 13:26

Anat kijelentésére, csak megvonom a vállam. – Persze, mindenkinek megvan a saját maga választási lehetősége. – Végül persze a nagy menekülési tervem nem jön be így elég kínosan jött ki az utolsó mondatom. Vártam a robbanást de az nem történt meg.
- Hát ez elég ciki. – Jegyzem meg. Annyira imádom ezeket a pillanatokat mikor kritikus helyzetekben hagy cserben a képességem. Persze Anat nem tétlenkedett és bedobott a ketrecbe.
- Finoman. Összegyűröd a sátor ponyvám! – Nyújtom ki rá a nyelvem de azt valahogy kint is felejtem mikor ő is behuppan mellém. – Na ez az amire én sem számítottam. Egyenlőre csak füleltem Anat és a páros közti beszélgetést.
- Ejj-ejj Timidus. Soha nem fogsz te engem megérteni. – Csóválom meg a fejem. – Amúgy meg ennél jobban hova kötözzön meg? Le köteleznél ha nem köteleznél meg állandóan. Elég kényelmetlen. – Szórakozom tovább majd várok, hogy elmenjen a gyík.
- És most mi lesz? Bebújsz mellém a ponyva alá? – Váltom át a kacérkodós hangnembe de ez nem is tart sokáig. Sejtem valahogy mit akar ebből az egészből kihozni.
- Ha beszélni akarsz velem elvárom a teljes őszinteséget. Csak akkor felelek a kérdéseidre ha te is hajlandó vagy ezt megtenni. – Jelentem ki. Ha most valami pszichológia matyi következik elvárom, hogy ő is nyíljon meg előttem. – Ha azt vesszük ez kellően fair ajánlat. És igazából annak is örülnék ha kiszednél ebből az izéből. Nagyon úgy sem tudok már hova szaladni. – A menekülési esélyeim itt nullára csökkentek már, de persze az nem jelenti azt, hogy nem növelhetem meg ismét ezeket az esélyeket.

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 26 2014, 14:18

Mint nő, vonzónak találom Suzumét és ez a huncutkodó viselkedés egy sokadik randin még imponálna is nekem, most viszont fapofával tűröm az incselkedéseit. Igyekszem kerülni a minél közelebbi fizikai kontaktust, nehogy trükközni tudjon valamit, amíg be nem zár bennünket Shu. Meglepő módon eleget tesznek a kérésemnek, és végre nem kell hadakoznom a sárkánnyal, persze anélkül nem mehet el, hogy ne toljon megint valami hegyi beszédet. Elengedem a fülem mellett Timike utasításait - mellesleg én még mindig kértem, ő pedig utasítgat - bár az olyanok, mint a vágjam le az ujjait, eléggé elborzasztanak. Igen, két éve vagyunk ide bezárva, megszokhatnám már, hogy nem okozok fájdalmat és a végtagok úgyis visszanőnek, de ez akkor is embertelen brutalitásnak tűnik. Nem hiába, mégis csak egy mob szavai. Valahol mélyen még mulattat is, ahol Suzume visszadumál a sárkánynak, ugyanakkor él bennem a gyanú, hogy csak el akarja terelni a hisztijével a figyelmem valami trükkről. Nem ejtettek a fejemre, éppen ezért nem is fogom kibugyolálni. A kezei maradjanak csak szorosan a teste mellé pólyálva. Beültetem az egyik sarokba, én magam pedig leheveredek a másikba, amint elteleportált Shu és a petje.
- Nem bújok sehová... csak beszélgetünk. Nem ígérem, hogy minden kérdésedre fogok válaszolni, főleg ha túl személyesek, viszont őszintén szoktam válaszolni. Kérdezek egyet, majd te válaszol, ezt követően pedig te is kérdezhetsz egyet. Megegyeztünk? Kicsomagolni pedig nem foglak, mert annál jobban tartok tőled. Sajnálom. - S valóban őszinte sajnálatot tapasztalhat az arckifejezésemben. - Arra vagyok leginkább kíváncsi, hogy miért döntöttél úgy, hogy a gyilkosság a legcélravezetőbb módszer? - Tapasztalhatja a higgadt beszédemben, hogy visszafogott társalgást kívánok folytatni és remélem ez arra ösztönzi majd őt is, hogy ne a cinizmusával próbáljon hatni rám.

by **Suzume** Vas. Okt. 26 2014, 16:14

Nem szeretem mikor ignorálnak. Sem egy felcsillant szem, vagy egy perverz tekintet. Egy elpiruló arc. Pusztán a morc komor arckifejezés.
- Unalmas vagy! – Vágom be az áldurcát ami persze csak addig tart még Timidus el nem hagyja a helyet. Persze ettől független még mindig szórakozok vele. Ez egy olyan tulajdonság amit még a legszorultabb helyzet sem vehet el tőlem. :3
Mindig így kezdődik. – Kacsintok rá. Az egyesség nem pont úgy megy ahogy én akarom de hát üsse kavics. – Kezdetnek legyen. – Bólintok. – Bár azért jobban örülnék ha nem egy kukacként kellene ezt a beszélgetést lefolytatnunk de végül is a félelem is egyfajta elismerés szóval kénytelen vagyok ezzel megbékélni. Pedig már mondtam. Szavatartó ember vagyok. – És valóban annak tartottam magam. Nem szoktam megszegni a szavam. Shunak is megtettem amit kért tőlem és annak a három játékosnak is akiknek a szintemet köszönhetik. Az első kérdés szinte azonnal egy halk nevetést vált ki belőlem.
- Ha nem ismered a részleteket nem kellene messzemenő következtetéseket levonnod. Természetesen a pirossá válásom nem köthető előre meghatározott döntéshez. Egy balul elsült terv kellemetlen mellékhatása volt ez amit a pillanat hevében kellet megoldanom ha védeni akartam az életem. Önvédelemnek is nevezhetjük ha úgy tetszik. – Felelek neki rezzenéstelen arccal. Megkapja azt a tiszteletet tőlem, hogy nem fogok színészkedni. Nem lát majd megbánást vagy elégedettséget az arcomon, ahogy bánatot sem.
- Na de akkor én jövök. Hallani akarom tőled mire megy ki ez az egész. Szövetkezel Timidussal, hogy csapdába csalj pedig láthatóan nagyon nem osztod a nézeteit, sőt talán arról is tudsz, hogy engem akart használni eleinte arra, hogy téged eltegyünk láb alól. – Ha eddig nem is tudott róla majd most már tudni fog. - Párbajra hívsz egy nem védett területen mert nem akarsz megölni de nem rögtön egy börtönkristályt használsz hanem ezt a ketrecet. Pedig lehetett volna időtök előállítani egy börtönkristályt. Aztán pedig bezáratod magad mellém és a gyilkosságaim felől kérdezel. Na de az első tényleges kérdés, hogy mi célt is szolgál mindez?

by **Benedict Arata** Kedd Nov. 25 2014, 23:03

Ez a vadászatos dolog amiről hallottam híreket kezdett meglehetősen érdekelni, főleg, hogy volt már egy-két próbálkozásom. Azonban nem csak az alapanyagok meg egyéb apróságok voltak az érdekfeszítőek, hanem a velük unlockolható achievmentek is, és azokban szerezhető bónuszok beváltása. A mai nap pedig egy zseniális ötletem támadt. Be kellene vetni egy „szerepet” a többségi bónusz elérése érdekében. Ugyan konkrét ötletem még nem volt, de majd a helyzet alakítja azt. Az első amit ki kell találnom, hogy milyen szerepet is öltsek magamra. Nem lenne nagy baj, ha vadászós lenne, és multifunkcionális, hogy ne bizonyos embereket tudjak csak megvezetni, hanem éppen az első szimpatikus egyént, aki szembe jön velem. Ehhez pedig már kezdett is kialakulni egy megfelelő dolog, főképp a megvezetéshez szükséges résznél... Ez nem volt más, mint egy NJK szerep a képességemmel.
Mr. Vadász. Egy 190 magas, szikár fiatalember, olyan 16-8. életévét taposó. Szőrmecsizmában, bőrnadrágban, egy zöldes-barnás vászoningben, és egy szőrmeköpennyel, a hátán egy vesszőkkel teli tegezzel, és a kezében egy íjjal.
A terv. Igen, mi is volt a kiinduló terv? Az, hogy a harmadik szint ködbe veszett erdejében próbálok szerencsét, ami dobna egyet azon esélyeinken, hogy nem kapcsolnak le minket a mobok, mielőtt esélyünk lenne elkapni őket, valamint fontos szempont volt, hogy én ma nem üres, még csak nem is félig teli kézzel akartam hazamenni, hanem teljesen telivel, még ha egy picit talán többe is kerül az egész, mint amennyit rászánna az ember, de talán megérné azt a kis bónuszt, majd bepótlom, amikor dobok egy kis inflációt az áraimra... Ez mit is takar? Azt, hogy valakit rá akarok venni, hogy jöjjön velem vadászni, és adja is nekem azt, amit elkap. Erre pedig tökéletes volt a képességem. A célpont nem volt valami magas szintre kilőve, hogy azért esélyes legyen, hogy én is sikerrel járjak.
A harmadik szintet jártam NPC-ként, hogy megtaláljam azt, akire szükségem lenne. Volt pár játékos, aki bepróbálkozott, hogy majd ő kezd valamit ezzel a random njk-val, de már sikerült felépítenem egy reakciósémát, amivel viszonylag könnyen és gyorsan elvettem a kedvüket. Ez személyről személyre változó volt, bár a legáltalánosabb az az ignorancia, vagy az, hogy szembeálltam vele, és fapofával vártam, amíg megpróbálkozik pár dologgal, aztán tovább mentem, vagy rövid monológgal elküldtem a jó édesbe.
Egy aprócska lány keltette fel az érdeklődésemet. Elesett kinézetét ruházata hozta vissza egy kicsit, valamint a mellette lévő állatka. Nem agresszív, vagy bombázó alkat, mégis volt egy kisugárzása, ami megfogott. Amúgy sem kell annyira lenézni, láttam én már őt felsőbb szinteken is, bár még egyszer sem volt esélyem és-vagy kedvem a közelébe menni. Frontharcosok. Ők voltak azok, akiket lehetőség szerint kerültem, egytől-egyik veszélyesek a maguk módján. Azonban jó esélyt láttam rá, hogy vele lesz esélyem vadászni, és így ránézésre talán még a kis trükkre is rá fog harapni. Egy darabig próbáltam a környékén járkálni, nem pont őt követtem, így volt, hogy szem elől vétettem egy rövid időre. Aztán amikor megbizonyosodtam róla, hogy nem egy házisárkány, legalábbis amennyire meg lehet távolról egy óra alatt, pontosabban 58 perc, 43 másodperc és 8 tizedmásodpercig, mielőtt megindultam volna feléje.
-Üdv Játékos! Szeretnélek megkérdezni, hogy lenne-e kedved egy vadászathoz a ködös erdőkben, ugyanis társat keresek magam mellé, hogy megfelelő mennyiségű vadat tudjak elejteni.
Ekkor megjelenik egy rendszerüzenet:
„Mini Quest: A ködös erdő vadjai.
Cél: Vadak gyűjtése.
Határidő: 1 nap
Jutalom: változó.
|ELFOGAD|.......|ELUTASÍT|”

by **Shukaku** Szer. Nov. 26 2014, 05:54

-Még mindig nem tudom megérteni, hogy mit is keresünk pontosan.
-Semmit, Timidus. Sétálunk és nézelődünk.
-Az összes nyitva lévő szint városát feltérképeztem már. Ha elmondanád, hogy mit keresel, akkor tudnék neked segíteni abban, hogy megtaláld.
-De nem keresek semmit, Timi. Céltalanul sétálgatunk, és majd hátha belebotlunk valakibe.
-Valakibe? De ha bele akarsz botlani valakibe, akkor nem céltalanul sétálsz, hanem azért, hogy belebotolj valakibe.
-Hát… ha így nézzük, akkor igen.
-Miért akarsz belebotlani valakibe?
-Jajj Timi, megbeszéltük, hogy ez az én napom lesz, nem?
-De igen. A szerdák a te napjaid.
-Akkor próbáld meg picit élvezni, hogy én most sétálgatni szeretnék. Miért olyan nagy kérés ez?
-Nem nagy kérés, csak nem látom értelmét.
-A legutóbb is belebotlottunk Kitába, nem?
-Igen, de most csak egy falusi követ minket, vele pedig nem lehet küzdeni.
-Micsoda? Kicsoda?
Néz körbe a lány, azonban mivel túl sok falusi veszi körbe őket, így kérdő tekintete inkább visszatér a sárkányhoz.
-Először is miért nem szóltál nekem eddig erről, másodszor pedig miért kell neked mindenkivel küzdeni?
-A falusiak számításaim szerint nem jelentenek veszélyt rád nézve, így nem tartottam indokoltnak, hogy jelezzem. Emellett pedig nem folyamatosan követett, csak többször is észleltem a jelenlétét a város több pontjában is.
-Izé… és melyikük volt az?
-Pont felénk közelít.
És valóban, egy feltűnően vadásznak öltözött fiatalember lépett oda a lányhoz, és tette fel neki kérdéseit.
-Látod Timidus? Csak kérdezni szeretett volna valamit, te pedig megint rosszra gondolsz.
Okította a petet egy kicsit a lány, majd természetesen visszafordult az NPC felé.
-Szép reggelt! Szívesen segítenék önnek, de az a baj, hogy én csak akkor szoktam elkapni az állatokat, ha Timidusnak, vagy másoknak szeretnék a húsukból készíteni valamit. Egyébként mindig csak megsimogatom, és elengedem őket, szóval így sajnos nem tudom önnek odaadni. De… de ha meg tetszene mondani, hogy mire is szeretné pontosan a vadakat, akkor talán tudnék segíteni. ^^

by **Benedict Arata** Szer. Nov. 26 2014, 10:18

Egész simán ment a dolog mindaddig, amíg vissza nem kérdezett. Ott egy pillanatra lefagytam. Óh, a jó édes … pont egy ilyet fogtam ki. Nem, mintha bajom lenne az „ártatlanokkal”, vagy a kedves emberekkel, sőt, egész passzol hozzá, csak épp erre nem számítottam. A lehető legkifejezéstelenebb arccal álltam, amíg gondolkoztam, mintha csak generálnám a megfelelő route-ot a story-hoz. Mellette a kis állatka kissé más volt, nem is tudom megmagyarázni, talán a kisugárzása, a tartása, nézése. Annak ellenére, hogy ezek mind mind csupán generáltak, meglehetősen valósak voltak. Ezért is volt életképes ez a kis képesség, ami nekem van.
Erősen gondolkozom, hogy még is mivel álljak elő, mert ha túl elesett akkor bebukom, mert nem tűnik ostobának, ha túl monoton, lehet nem fogja érdekelni. Ezaz!
-Nagy szükségem lenne a segítségedre. Azzal lettem megbízva, hogy vigyek haza vadakat. Közeleg a tél, a piac árai felmentek, és nem fog kitartani a készletünk, ezért amíg a család a farmmal foglalkozik elküldtek engem vadászni. Természetesen nem ingyen kérlek meg rá. Feltett szándékom, hogy ami pénzt kaptam a vadak beszerzésére átadom neked.
Ha ez sem teszi meg, akkor ez bukta. Nem hiszem, hogy egynél több route-váltást láttam volna valamelyik npc-nél is. Az pedig, hogyha elutasítja a küldetést, nah akkor végképp esélytelen, hogy ezzel a szereppel győzzem meg. Mindazonáltal már személyes kihívás lett, hogy ezt a kis csajt bevigyem a bozótosba kicsit játszani. Kíváncsi vagyok, hogy mire is képes, illetve magára a személyre is az vagyok. Nem tűnik valami veszedelmesnek, és akkor jó információforrás lehet, még ha nem is szánt szándékkal, de mindenki kikotyog néha ezt-azt.
Amennyiben elfogadod:
-Köszönöm szépen! A nevem Rehcra.
Ekkor megjelenik egy csoportfelkérés, „Rechra”. Teljesen szokványos, azt leszámítva, hogy elég ritkán vesznek az npc-k csoportba játékosokat.
-Szükséged van felkészülési időre?
Ha igen, akkor követlek, amíg nem jelzed, hogy készen állsz az indulásra. Amennyiben indulásra készen vagy, átveszem a vezetést a ködös erdőkig, itt belassítok, és elkezdek lopakodni.
Abban az esetben, ha elutasítod:
-Sajnálom, hogy feltartottam!
Kis meghajlás után fogom magam, és tovább állok, s egy öt perc mászkálás után az egyik sikátorban, ahol megbizonyosodtam róla, hogy senki sem figyel visszaveszem az eredeti alakom, és elindulok megkeresni a kiszemeltemet. Már messziről integetek neki. Közelebb érve:
-Szia! Ritkán látni valaki magas szintűt erre kóborolni. Mi rosszban sántikálsz?
Kuncogom el a végét, ezzel megpróbálom egyértelműsíteni, hogy nem gondolom én ezt komolyan, csak megpróbálok humoros lenni egy kicsit klisés módon.

by **Shukaku** Szer. Nov. 26 2014, 10:50

Shu azonnal kapcsol, amint a szegény vadász bácsi elkezdi mesélni a történetét, és már váltja is át a felszerelését a védett területen kívüli viszonyoknak megfelelően.
-Óh, hát ha a többieknek kell élelem, az egészen más! Akkor szívesen segítek. Ugye Timidus?
-Segíteni szeretnél neki?
-Hát persze!
-Akkor segítünk.
Bólintott a sárkány is, majd az idomár már rá is nyom a miniquest elfogadására.
-Ilyet még amúgy sem csináltunk, és lehet megint olyan játékhoz fog vezetni, mint Junnak a cicamegtalálós küldije. Szeretem az ilyen egyszerű megbízásokat. Jujj! Egyébként én Shu vagyok, ő pedig Timidus. Elnézést, hogy elfelejtettem bemutatkozni. ^^”
Hajolnak meg mindketten, majd a csoportfelkérést is elfogadja. Shu nagyrészt teljesen normális embereknek kezeli a falusiakat, nem nagyon foglalkozik azzal, hogy szokott-e vagy nem szokott-e felkérést küldeni az NPC.
-Felkészülési idő? Nem… mindig magamnál tartom a felszereléseket, szóval már indulhatunk is. Egyébként én sokszor szoktam ám segíteni! Tudja van például egy árvaház a Főtér mellett, oda is szoktam vinni valami finomat, ha vadászok, vagy például a professzor úrnak is szoktam vinni képeket, amiket az új állatokról készítek. Tudja, a természettudós professzor, aki a Kezdetek városában lakik. Fel is írtam valahova a nevét…
-Professzor Arthur Leopold Maxweld.
-Igen! Ő az! Köszönöm, Timidus. Vagy például ugye kristályíró vagyok, ezért szoktam növényeket is keresni, mert van növénylátásom, meg kertészkedés jártasságom, és ha találok valami szépet, azt például elviszem Bianka néninek. Neki van az a növényháza, szintén az első szinten.
Persze Shu csak oldani akarja a feszültséget, és csacsogni, hogy megmutassa, egyébként ő nagyon kedves a falusiakkal, és a szegény vadásznak nem kell ilyen komor pofával sétálni mellettük.
-Amíg odaérünk elmesélhetné, hogy mit szeretne pontosan fogni. Eléggé feltérképeztük már a környéket, szóval tudjuk, hogy melyik állatka hol tanyázik.
Így hát várja a feleletet, majd amikor az NPC hirtelen eltűnik a szeme elől, kicsit megtorpan, és értetlenül a sárkányra néz.
-Valószínűleg lopakodás jártasság. Magasabb lehet, mint a mi észlelésünk.
-És akkor most…
-Most várunk, amíg erre ő is rájön.

by **Benedict Arata** Szer. Nov. 26 2014, 13:25

A kis rögtönzés sokkal hatásosabbnak bizonyult, mint gondoltam. A bemutatkozására csak mosolygok, hogy jelezzek vissza valamit. A mosoly valóban őszinte, hisz a csapatban úgy is megjelenik a neve.
Élvezettel hallgatom a történeteit az úton. Egész jó kis társaságot nyújt, lehet meg kellene majd keresnem személyesen is. Azonban egyelőre a célra kell koncentrálni, hisz a képességem eddig titokban tudtam tartani, így nem ártana, ha ez így is maradna. Próbálom minél jobban jegyezni a dolgokat, amiket mond. Egyrészt értékes információ, másrészt pedig ritka, hogy valaki csak így magáról beszéljen, bár ez is talán az npc trükknek köszönhető.
-Igazán kedves lány vagy.
Jegyzem meg egy kellemesen ható mosollyal. Majd a kérésére bólintok.
-A legjobb lenne, ha a következőkből tudnánk elejteni egyet-kettőt:
Fácán
Nyúl
Vaddisznó
Róka
Szarvas
Kacsa
Igazából én nem ismerem annyira a dolgokat, még nem vadásztam élesben annyit, hogy rendes tapasztalatom legyen. Azonban a cserkészési képességeimben magabiztos vagyok.
Néhány lépést teszek meg lopakodva, mikor hátrapillantva észreveszem, hogy szem elől is tévesztettek. Visszalopódzok, mivel ez a jártasság nem véd le vizuálisan, így anélkül is észrevehetnek, hogy felhagynék ezzel. Az előbbiekhez képest lényegesen halkabban szólalok meg.
-Tulajdonképpen örülnék, ha te vezetnél, igyekszem majd hasznossá tenni magam.
Majd egy vesszőt helyezek az idegre, és besorolok félig melléje félig mögéje jobb oldalt. Igazából ennél jobban szándékosan sem sülhetett volna el a dolog. Nagyon is lényeges dolog, hogy nem képes lépést tartani a lopakodásommal.
-Neked menni fog a lopakodás, vagy más módszerrel szoktál vadászni?
Kérdeztem rá viszonylag ártatlanul, hogy ő tud-e lopakodni, ugyanis ez egy kétélű fegyver volt nálam. Magas volt a lopódzásom, de nem volt észlelésem.

by **Shukaku** Szer. Nov. 26 2014, 13:49

Shu azonnal belepirul a vadász dicséretébe. Persze mindig is tudta, hogy ő nagyon kedves és segítőkész, és ezt mostanában a kezdő játékosok is sorra megerősítik a számára, de azért arra, hogy egy e világból származó szájából kapjon dicséretet, na arra igazán nem készült, amikor ma reggel elment sétálni. Na persze Timidus azért szokta dicsérni, ha valamit ügyesen csinál, meg néha segít itt-ott, és akkor megköszönik, de ilyen közvetlenül még senki nem jutalmazta meg a szavaival az itteniek közül.
-Köszönöm szépen! ^^
Rebegi halkan, azonban a felsorolás hallatán kicsit elhúzza a száját.
-Róka? Minek vadászna rókára, ha egyszer húst szeretne hazavinni? Tudom, hogy valakik szeretik az ilyen ínyencségeket, de a ragadozók húsa nem olyan finom. Ha… ha nagyon muszáj, és nagyon szeretné, akkor fogok rókát is, de ha nem kerül elénk, akkor nem szívesen vadásznám le… ha nem baj… A többi állat viszont valóban ehető húsú, és finom is. Mennyire lenne szükség?
Az a rész, hogy egy vadásznak öltözött falusi ne értsen a vadászáshoz nem igazán lepi meg. Ez is csak azt mutatja, hogy mennyiben nem különböznek ezek az emberek a kinti világ népeitől, amikor ők is elhiszik, hogy a ruha teszi az embert.
-Cserkészési képességek? Arra semmi szükség nincsen. Akkor kell cserkészni, ha esetleg lefotózni, vagy lerajzolni szeretné a vadakat. Ha vadászunk, akkor teljesen felesleges. Persze nem csörtetünk, de lopakodás jártasságra nincsen szükség. Amire viszont van, az ez.
Guggol le, és nyomolvasás jártasságát felhasználva, és félrehajtva pár fűcsomót, máris mutat egy kis ösvényt.
-Már feltérképeztem az összeset, hogy merre vonulnak. Mondjuk én általában csak etetni szoktam őket, meg nézelődni… de direkt nem oda jöttem, ahol ételt szoktam kirakni nekik, hogy ne féljenek később. Szóval… a vadászat igazán egyszerű. Itt a nyom, arra fele vannak az üregeik, és…
Ekkor a sárkány egy rugaszkodással a levegőbe emelkedik, tesz pár kört, majd lecsap jó pár méterrel távolabb.
-És Timidus pedig elkapja őket, a hús pedig megjelenik az eszköztáramban. Ilyen egyszerű. Ha elküldöm a Rechra névre, az úgy jó, vagy esetleg süssem is meg őket? Ki van maxolva a jártasságom, szóval ha jól megfüstöljük, akkor tovább el fog állni, mintha olyasvalaki csinálná meg, akinek nincs akkora jártassága. :3

(nyúl)

by **Benedict Arata** Szer. Nov. 26 2014, 17:36

Még egy apró kis bókra is elpirul, még is mit keres egy ilyen kis csajszi a fronton? A köszönöm-re nem tudom megállni, hogy ne adjak egy apró kobaksimogatást. Aztán a kérdésnél látom, hogy nincs ínyére a róka választék, azonban ezen már nem tudom, hogyan is tudnék segíteni.
-Erre sajnos nem tudok válaszolni.
Nyögök oda egy monoton választ, mintha nem szerepelne ilyen út a programban.
-Rendben, legyen úgy.
Mondok egy másik hasonlót arra, hogy nem akar szándékosan rókára vadászni. A mennyiség... Nos ezzel kicsit megfogott, számíthattam volna rá, hogy ilyen kérdéssel is előjön, ha nem szereti bántani az állatokat, még akkor sem, ha köztudott tény, hogy újragenerálódnak.
-Az elfogott állatok minőségétől függ, de előbb is állj-t mondhatsz.
Próbálok valami életszerű választ adni. Aztán kiderül, hogy jóval többet tud a vadászásról itt, mint azt én sejtettem, sőt, mint amit ki tudtam találni róla. Kíváncsian hallgatom amit mesél, és óvatosan követem az útján figyelve arra, hogy ne kontárkodjak bele a vadászatba.
-Nagyon ügyesen vadászol, és megköszönném, ha egy keveset megsütnél belőle, annál kevesebbet terhelnék az otthoniakra. Azonban vinnék nyersen is.
Ekkor pillantok meg egy vaddisznót. Egy surranó lépéssel eltűnök a ködben, s közelebb lopakodok. Nem sokkal később nyílvesszők süvítése töri meg a csendet, majd egy vaddisznókiáltás, még néhány vessző, de a válasz rá már pixeleződő hangeffektus volt. Ahogy mondta, hogy nála megjelent, nálam is megjelent most a vaddisznóból nyert hús. Visszamegyek oda, ahol hagytam őket, s reménykedek benne, hogy nem mentek túl messzire. Ugyan kicsit jobban látok itt az átlagnál, de a köd az akkor is köd, valamint én nem tudok úgy nyomot olvasni, mint ahogy Shu-chan. Amikor megtalálom őket nagy büszkén jelentem ki győzelmem.
-Sikerült nekem is vadat ejtenem! Megsütnéd nekem?
Amennyiben igent mond küldöm számára a vaddisznóhúst, és figyelem, ahogy előkészíti őket.

by **Shukaku** Szer. Nov. 26 2014, 21:52

-Nem? Miért nem?
Kérdezi értetlenkedve a lány, majd megrázza a fejét, és úgy néz fel, mintha az a bizonyos izzó valóban ott pislákolna a feje felett.
-Ja már ééértem! Elküldtek téged vadászni, megkaptad a bevásárlólistát, de azt nem mondták el, hogy miért pont azok az állatok kellenek! Ilyet már velem is csináltak, nem valami szép dolog ám, de rókára akkor sem fogok vadászni, sajnálom… de… de majd nyugodtan mondd otthon azt, hogy nem a te hibád, hanem én nem voltam hajlandó neked rókát fogni, és akkor nem fognak megharagudni.
Szinte észre sem vette, hogy tegezésre váltott, amikor pedig már észrevette, akkor csak még kínosabb lett volna bocsánatot kérni és visszaváltani. Shu lassan teljesen idomult ehhez a világhoz, és teljesen elfelejti a korok közötti különbségeket, és az ebben a világban már nem használható illemet. Mármint nem lesz ő szemtelen, a világ minden kincséért sem, csak éppenséggel most már valaki nem azért gyerek, mert kisebb és fiatalabb, hanem azért, mert kisebb a szintje, és kevesebb a tapasztalatpontja. Az ilyen felnőttek automatikusan esetlenül kezdenek viselkedni, mint ez a vadász is, és Shu egyszerűen nem tudja magázni szegénykét, és nem is lát okot arra, hogy így tegyen.
-A minőségétől? Hát… mindegyik hús kiváló minőségű… hiszen friss. De… de azt értem, hogy mondjuk bölényből csak kettő kell, nyúlból meg mondjuk öt, mert ugye az kisebb. De inkább majd szólj, ha úgy érzed, hogy elég lesz, és akkor befejezzük.
Az eltűnés már meg sem lepi, nyugodtan várja ki oldalán a sárkánnyal azt, hogy a férfi visszatérjen, majd mosolyogja gratulál. Azt sem nehéz észrevenni, hogy milyen büszke magára a fiú, úgyhogy jár neki a dicséret.
-Te is ügyes vagy… de igazából a dicséret pedig Timidust illeti, mert ő vadászik. És… inkább majd együtt sütném meg az összeset… vagyis amennyit sütve kérsz, és akkor a többit pedig nyersen. De akár azt is elmondhatod majd, hogy konkrétan milyen ételt szeretnél, veszünk még a boltban dolgokat, és azt is elkészíthetem… ha az úgy jó…

by **Benedict Arata** Csüt. Nov. 27 2014, 04:15

Őszintén szólva sokkal jobban sült el ez a nem válaszolok dolog, mint gondoltam. Szépen belemagyarázta a saját gondolatait, és ettől sokkal elégedettebbnek tűnt. Ám legyen, engem nem nagyon érint a dolog, hisz tisztában vagyok saját kilétemmel, és nem azonosultam száz százalékig a szerepemmel. Nem sokkal később amit nem tudtam rendes npc módjára elmagyarázni neki azt is megérti. Ember, ilyen fiatalok kellenének!
Fiatalok? Jézusom én is csak húsz vagyok!
Megrázom a fejem, majd vissza a témához. A lényeg a lényeg, hogy pontosan érti, hogy mire is gondolok. Már van egy vaddisznó, és egy nyúl is. Róka nem lesz, de hát ez van. Nem lehet az ember túl kapzsi, ráadás így is megdolgoztatok egy csajszikát magam helyett-mellett. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha valami olyanra kényszeríteném, amit nagyon ellenez... Hihi, bár ha van olyan amit nem ellenez, vagy szívesen kér ellenértéket cserébe, akkor kapó vagyok rá. Azonban így jobban átgondolva a dolgot a petje meglehetősen problémásnak tűnik, és ő sem a mostani időkben megszokott obszcén dolgokon nevelkedett ezidáig az ziher. Van egy alapszabály a virágcsokor készítésekor nálam. Nagy virágokból szabadon szedem a szépet, de nem csinálok semmilyen liliomtiprást, csak azt a kicsit szedem le, és rakom a csokorba, amelyik jön magától. Sőt az is előfordulhat, hogy nem szedem le, hanem cserepestől megy a csokorhoz, amíg kinevelkedik belőle egy szép nagy virág. Noh, vissza a lényeghez, a valóságba.
-Persze, köszönöm.
Köszönöm meg az ajánlatát, hogy majd egyben süti meg azt, amit kérek. Valóban praktikusabb. Rendkívül örülök a dicséretnek, hisz profi vadászról van szó, különben is itt ebben a világban az életkor inkább mérendő intelligenciában, mint tényleges korban. Sokkal kevesebb, és teljesen más megkötések vonatkoznak ránk. Kis nézelődős gondolkodás után odafordulok hozzá.
-Akkor folytathatjuk Róka nélkül?
Bár sejtem a válaszát, még is megvárom, s engedem, hogy átvegye ismét a vezetést.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 27 2014, 08:31

-Persze, folytathatjuk!
Mosolygott rá biztatóan Shu a vadászra, ismételten leguggolt kicsit nyomkeresni, majd a mosoly még nagyobb lett az arcocskáján.
-Szóval akkor az is számít, hogy mekkora vadakat ejtünk el, hogy több hús legyen. Ennek örülök, mert…
Itt kicsit elpirult, és lesütötte a tekintetét.
-Tudod, vannak olyan vadászok, akik csak a trófea miatt lövik ki az állatokat, ami szerintem nagyon csúnya dolog, és örülök, hogy te nem ilyen vadász vagy. Azért is kérdeztem így rá, meg azért is segítek neked, mert most már bizti, hogy nem csak azt akarod, hogy odavezesselek téged az állatokhoz, és akkor te meg csak kilövögeted őket… mondjuk azt nem is tudom, hogy ez hogyan lehetséges. Azt láttam, hogy vannak a városban szabók, meg ruhaboltok, meg minden, és azt mind-mind Aincradi emberek vezetik, mármint olyanok, akik a te néped, és nem mi, de azt sohasem láttam, hogy honnan is szerzitek hozzá az alapanyagot. Vagy például megkérdeztem a kovácsot is, mielőtt köpenyt csináltattam volna, hogy a Sárkánypikkelyes Köpenyhez, kellett-e bántani sárkányt. Nem csak Timidus miatt, hanem én sem szeretnék olyat viselni… de aztán kiderült, hogy csak a Selyem Köpeny van dovább fejlesztve, és aranyérc kell hozzá, mert abból vannak a pikkelyek, meg jetibőr, de az sem igazi jetiből van, hanem csak azért hívják így, mert nagyon erős. Meg ugye nekünk nem adnak az állatok se bőrt, se fogakat, meg ilyeneket, csak húst. Ha te vadászod le, akkor te már kapsz ilyeneket is azért, mert vadász vagy? Bocsi… én csak… nem sokat beszélsz, én pedig szívesen hallgatnálak, mert nagyon érdekel, hogy mit hogyan csináltok, és gondoltam te mesélhetnél nekem ezekről… persze ha azt mondták, hogy ne fecsegj, csak szerezz valakit, aki segít vadászni, akkor is segítek, és nem kérdezek többet…
Ismételten elpirult, majd előhívta a térképét, amit nem dugdosott, így a vadász láthatta, hogy tele van mindenféle jelölésekkel, és nem is egy térképe van, hanem egy rakat mentett térképrészlet, különböző színekkel besatírozva, vonalakkal jelölgetve, és rengeteg széljegyzettel meg jelöléssel.
-Vadászok neked egy bölényt, oké? Az elég nagy, legalább egy hétig jóllakhat belőle egy egész család.
Szájába vette a nyakában lógó sípot, rövid jelzéseket adott le vele a magasban kőröző sárkánynak, majd céltudatosan elindult az egyik irányba.

by **Benedict Arata** Csüt. Nov. 27 2014, 19:40

Egyszerűen ahogy kinéz, ahogy viselkedik, ahogy beszél.. Annyira cuki, hogy legszívesebben fognám, és hazavinném, talán még a sárkányát is eltűrném. Mindenesetre úgy tűnik nagyon oda van az állatokért, ezért nem kéne ezt túlnyúzni. A következő fogás után szerintem elég lesz egynek, aztán majd próbálkozok később máshol máshogy. Sőt.. Talán fogom magam, és egy félfordulat után visszajövök „megismerkedni” vele, úgy értem rendesen, mint játékos. Nem hinném, hogy rám nézve veszélyes lenne, és jó érzés néha „emberek” között is lenni, főleg az ilyen cuki kisemberek között egész felüdítő a dolog, belőlük még érezni az életet, a nagyobbakból meg sok minden mást. Helyzete válogatja. Most viszont más is felkerül a listára, ami kicsit sarokba is szorít. Elég részletesen érdeklődik az njk.-ról. Annak ellenére, hogy képes vagyok egyet alakítani nem sokkal többet tudok róluk, mint az átlag. Ráadásul így is elég tájékozottnak tűnik.
-Nem igazán tudok neked újat mondani.
Próbáltam úgy rövidre zárni az egészet, hogy ne bántsam meg vele, hisz tényleg csak kíváncsi volt. Nem akartam én mogorva, meg goromba lenni, csak az sem hiányzott, hogy elszóljam magam. Az álcámra azért még vigyáznom kellett annak ellenére is, hogy nem jelentett rám veszélyt. Még, ha ki is derülne sem biztos, hogy problémát okozna, azonban csak addig biztos egy titok, amíg senki sem tud róla. Próbálom ellesni tőle a dolgokat, de sokra nem fogok menni vele. Némi rutint, meg éles tapasztalatot szerezhetek-nék mellette, de valószínűleg többszörös jártassághiányom van. Próbálok magam is vadat találni, de egyelőre nehezebbnek bizonyul, mint azt elsőre sejtettem.
-Te mivel szoktad tölteni a napjaidat?
Próbáltam valami interakciót mutatni, hogy azért ne érezze teljesen egyedül magát, vagyis a sárkányát leszámítva. Mindazonáltal meg kell hagyni elég sok és igencsak részletes térképe van. Jó sok időt tölthetett ezeknek a tanulmányozásával. Mindemellett még fronton is van, és itt-ott megfordul. Biztos nem sokat „lóg” csak úgy. Nah, majd ezen segítünk később, most vissza a feladathoz. Becserkészni a bölényt, és ha lehet még egy valamit, mielőtt lefújom a dolgot. Már amúgy is kezd kialakulni valami ötletszerűség, hogy mire is fogom használni ezeket a beszerzett dolgokat. Egy részét megtartom tartaléknak, egy másikat pedig akkor megcsináltatok vele. Aztán majd későbbiekben „másképp” felhasználom.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 27 2014, 20:15

-Nem igazán? De hát… de hát igazán mesélhetnél egy picit arról, hogy hogyan is töltitek a napjaitokat, meg ilyesmi. Azt tudom, hogy az emberek, mármint mi idegenek, persze nem én, hanem a többiek… hmm…
Kicsit elgondolkodik, majd mivel érkezik is a kérdés, hatalmasat bólint.
-Igazad van, elnézést kérek. Tényleg nekem kellene egy picit előbb magamról mesélni, mielőtt te mondanál valamit rólatok. Igazából nagyon érdekel, hogy hogyan gondolkodtok erről az egészről. Ugye már több mint két éve itt vagyunk, szóval elég jól összeszoktunk, de mondjuk kíváncsi lenék arra, hogy milyen volt az életetek mielőtt mi idejöttünk, és elkezdtünk küldetéseket kérni meg ilyesmi. De… izé… ja igen, szóval én. Hát igazából az úgy van, hogy Timidussal megtervezzük a napjainkat. Az is ide le van írva a füzetbe. A szerda például, amilyen a mai nap is, az az enyém. A hétfő pedig Timidusé. Ilyenkor csak úgy kitaláljuk, hogy mit fogunk csinálni, és akkor a másik rábólint. Persze ezt is együtt megbeszéljük, de általában így szokott lenni. A kedd például az arénázás napja. Akkor kimegyünk az arénába, és figyeljük a harcokat. Illetve… hát igazából Timidus figyeli, én meg olvasok valami könyvet, és amikor szól, hogy figyeljek, akkor én is figyelek persze. Ugye utána van a szerda, amit meséltem, és utána a csütörtök. Csütörtökön és szombaton általában csak sétálunk, és kezdőket szoktunk keresgélni, akiknek segíthetünk, vagy új állatok után kutatunk olyan szinteken, amit még nem jártak be annyira. Tudod, a frontharcosok csak rohannak, és meg se nézik, hogy mi van egy adott szinten, csak már mennek a következő bossterembe. Szóval mi meg is nézegetjük, hogy mi hol van, és ilyenkor szoktam kikészítgetni a térképeimet is. Azután van a péntek, olyankor általában a boltot szoktam rendbe rakni, rendszerezem a dolgokat, meg Timidus közben a tervrajzait készítgeti, vasárnap pedig pihenni szoktunk meg játszani. Van a Játékos sarok, ahol lehet mindenfélét csinálni. Persze Timidus majdnem az összes játékban elver, de azért szeretek vele sakkozni, meg ilyenek… és utána…
Itt hirtelen elhallgatott, és a horizontra mutatott, ami felé a sárkány már igen nagy sebességgel száguldani is kezdett.
-Látod, ott a csorda! Erre szoktak vonulni, mert abban az irányban van egy tavacska, ahol tudnak inni. Még pár másodperc, és…
És valóban, a sárkány eltűnt az állatseregletben, a kislánynak pedig csilingelt a menüje, jelezve az újabb kapást.
-Meg is van! Mi legyen a következő? És… izé… amíg odaérünk, addig esetleg mesélnél egy picit te is magadról?

(bölény)

by **Benedict Arata** Pént. Nov. 28 2014, 00:20

Nagyon érdeklődik a mindennapjaim iránt, vagy hogy egyáltalán mit is jelent npc-nek lenni, de őszintén szólva nem tudom mennyire játszhatom meg az „öntudatos” njk-t. Velem, akinek hét pecsét van a nyelvén, ellentétben ő rendkívül sokat bír fecsegni. Nem, mintha gond lenne, sőt ez az én malmomra hajtja a vizet, aminek örülök, meg amúgy is jó hallani, hogy „jó élete van” még ha SAOn belül is. Egész kis betáblázott hete van az én sodródjunk napról napra tervezetemhez képest. Ami meg a második legfontosabb, hogy olyan információk birtokában van, és lehet, amik kincset érnek bizonyos kezekben. Példának okáért az enyémben, de egyéb iránt is nagyon hasznos lehet. Én még arra gondoltam, hogy adok neki majd egy kis hétköznapi időt/tevékenységet később, de bőven kerít rá sort magának is, hát, akkor majd abba csatlakozok be.
-Őszintén szólva nem vagyok olyan rég Rehcra...
Ekkor van a kapás. Bölénycsorda. A sárkánya módszeresen levadászik egyet közülük. Nem piskóta, amit ezek művelnek. Egyedül fix, hogy akár éhen is maradhattam volna, ha a mai napon múlik a dolog. Azonban hála nekik, egész szép kis zsákmánnyal fogok hazatérni. Könnyen lehet, hogy az egyik kérésemet még csaliként fogom használni, hogy ráharapjon egy nagy hal. Majd kipróbáljuk mennyire kapós a mesterszakács által készített kaja. Bambulok magam elé gondolkodva, amikor beugrál a látómezőmbe egy nyúl. Mázlista egy ember vagyok. Az ajkamhoz emelem a mutatóujjam, majd a nyúl felé bökök. Késedelem nélkül indulok meg lopakodva feléje, majd óvatosan leguggolok, és egy gyors mozdulattal fülön ragadom a jószágot.
-Hihihi.. Minden kellemetlenség nélkül meglett.
Mondom, miközben pixeleződés után eltűnik. A kellemetlenség alatt ölést, sebesítést, vagy hosszadalmas kergetést értek, nem tudom mennyi megy át, de akkor azt hiszem a kérését-kérdését máris kikerülöm.
-Nagyon szépen köszönöm a segítséget!
Itt megfagyok, s egy rendszerüzenet jön fel.
„Mini Quest: Teljesítve
Kell:Nyúl hús, Bölény hús
Jutalom: 10 arany
|OK|”
Ez az egyetlen gomb szerepel a rendszerüzenetnél, így ha aggódna, hogy nem fogadja el, vagy egyéb, akkor sem tud ellene mit tenni. Amint leokézte egy újabb jelenik meg.
”Bonusz Küldetés: A lakoma
Cél: Vaddisznó alapú étel, Bölény alapú étel készítése.
Kap: Vaddisznó hús, Bölény hús
Határidő: 10 óra
Jutalom: csekély
|Elfogad|......|Elutasít|”
-Tudnál segíteni egy picit? Kevesebb teher legyen otthon a vaddisznót és a bölényt elkészíteni ételnek. Az a gondom, hogy én nem tudok főzni...
Csak reménykedem benne, hogy sikerült megakasztanom, és egy kis időre elterelnem a figyelmét. Kicsit sajnálom, hogy csalódást kell számára okoznom, de talán jobb ez így, mintha valami kitalált mesét kapna, ami még veszélyeztet is engem a lebukásban.

A logikai bukfencért elnézést kérek. Amikor említve volt, hogy „átadja igenre a húst” úgy sem érkezett ott pontosítás, így inkább ezt a verziót vittem, amiben nem adta át, legalább kerek egész lesz.

by **Shukaku** Pént. Nov. 28 2014, 05:46

Na itt erősen elakadt nemcsak a kislány szava, de még a lélegzete is. Ő elmondott egy csomó dolgot önmagáról, ahogy a vadász kérte, még a kis táblázatot is elsorolta, amit Timidussal csináltak. Persze azt nem említette meg, hogy ez azért egy változtatható valami, mindketten elég rugalmasak ahhoz, hogy változásokat iktassanak be, sőt, Timidus még ragaszkodott is hozzá, hogy rendszeres időközönként felülvizsgálják és felülbírálják saját magukat, emellett pedig évszakonként mindenképpen változtatni kell rajta, hiszen a körülmények is változnak, és pár nap múlva már itt lesz a tél is. Szóval azok után, hogy annyi mindent elmesélt, a vadász bácsi nemcsak, hogy nem mondott semmit, de olyan kijelentést tett, amit egyáltalán nem értett.
-Nem vagy olyan régen Rehcra? De hát az hogyan lehetséges?
A nyuszi elpixeleződése alatt természetesen becsukta a szemét, utána pedig csak megcsóválta a fejét, és kicsit lelkesedését veszítve, de azért még mindig mosolyogva nyomkodta a gombokat, átadva a húst, majd azonnal el is fogadta a következő miniquestet, és már fújta is meg a sípját, jelezve a sárkánynak, hogy mára ennyi volt a vadászat. Timidus vissza is röppent mellé, és elindultak a város felé. Shu egy ideig hallgatott, majd mintha megvilágosodott volna, csettintett egyet a nyelvével.
-Tudom ám, hogy miért nem beszélsz te velünk! Félsz tőlünk, mert azt hiszed, hogy csak azért segítünk neked, hogy kémkedjünk utánatok. Azért mondtad, hogy nem régóta vagy Rehcra, mert nem is ez az igazi neved. Tudom, hogy ijesztő lehetett, hogy egyik pillanatról a másikra csak úgy megjelentünk a világotokban, és nektek kellett mindenféle munkát adni nekünk, hogy elláthassuk magunkat. Tudom, hogy sokan csak a pénzért segítenek nektek, meg a tapasztalatpontokért, de én egyáltalán nem ilyen vagyok. Vissza is adom a tíz aranyadat, vagy ha nem engeded, akkor abból fogom megvenni az ételhez a többi hozzávalókat, és akkor úgyis rátok fogom elhasználni. És… igazából nem is kell semmit mondanom, megértem, ha félsz, és nem akarok erősködni… és akkor elhiheted, hogy anélkül is szívesen segítünk. Ugye Timidus?
A sárkány ugyan a beszélgetés előzményeinek ismerete nélkül nem igen értette, hogy honnan ered ez a szál, mindenesetre azt tudta, hogy Shu szívesen segít, így hát rábólintott a kérdésre.

by Ajánlott tartalom