Ködbe Veszett Erdő

by **Cardinal** Vas. Jan. 27 2013, 00:27

A 3. szint egyetlen jelentős erdősége, melyet éjjel-nappal sűrű köd vesz körül, megnehezítve a tájékozódást és remek álcát nyújtva a vérszomjas moboknak.

by **Noxy** Pént. Ápr. 12 2013, 17:57

Nagy felfedezőutat tettem meg a második és a harmadik szintek városaiban, faluiban és környékein. Mivel én erdőben élek, egyáltalán nem riadtam vissza a Ködbe Veszett Erdőtől. Csak annyival különbözik a Kezdetek Erdejétől, hogy minden ködös errefelé, és néhol már ritkán találni egy vadabb mobot is.
Semmit nem lehet szinte látni, az biztos, de nem félek a kihívástól. Meg nem tudnék eltévedni ebben az erdőben, annyira jó a memóriám, és képes vagyok megjegyezni vagy több utat is még a labirintus kellős közepén is (de itt véletlenre vagyok kénytelen bízni, az erdő meg más tészta, mert tágasabb terű). Mikor felfedeztem a környéket, a szokásos gyakorlatokat végeztem el, később pedig pihenőt tartottam. Felmásztam az egyik fára, ahol egy lazítással teli uzsonnát fogyasztottam, ami nem volt más, mint egy-két süti. Hátradőltem, aztán hirtelen visszadőltem előre, mert egy majdnem kilapított mókus rám makogott mérgesen, aztán durcásan lemászott a fáról.
Először a mókus után, majd hátra néztem. Most már világos volt, miért lett rám dühös egy félintelligens állati mob: el akartam zárni a hátammal a mókusodút, és a lakója éppen ki akart jönni, hogy makkokat szedjen, vagy szívjon egy friss levegőt. Vagy valami mást, amire KA programozta.
Még jó, hogy hátra néztem, és szemügyre vehettem a kis lyukat, mert valami érdekes tárgyat láttam meg benne. Hoppá, ilyesmit nem mindig találni csak úgy mindennap, és számomra is ez az első eset, hogy teljesen véletlenül megtaláltam valami saját felszerelést/fegyvert, amit nem is vettem, de nem is kellett elsőként kiütni egy bossféléből (igaz, még nem voltam olyanon). Na lássuk, mi ez...

A következő fegyvert találtad: Míves *Fegyver* (+3 fegyverkezelés +1 erő)

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Aug. 12 2013, 23:29

Nem volt az a szokásos nap. Az üveg asztalon könyököltem, inkább aludtam, mert a levelet jelző effekt áradat letaglózott és még ugrottam is a párnáról. Lában szépen jól be is vertem az asztalba. Nem fájt harsant a gondolat, de ez a beépült reflexet nem a játéknak köszönhetem, már régóta bennem van. Itt azonban ténylegesen nem fájt. Visszatértem és érdeklődve néztem a borítékra. Vajon ki lehet az? Feladó nélküli levél. Érdekes minden esetre, menjek el a harmadik szintre vár rám egy kincs. Felfedezés, és jutalom, ha csapda meg belesétálok. Pár perc múlva futtában érkeztem meg a főtérre és a sok csodálkozó játékos és árus csak hűlt helyem pillanthatták meg egy kék villanás kíséretében.
Ahova megérkeztem az ottani ember és gép állomány sem látott sokáig, ugyanis a térképet követve, minden izmom beleadva rohantam. Fel voltam pörögve ez semmi kétség. Újközben pár kedves jószág pixelmezőt hagytam hátra, ahogy próbáltak kekeckedni, de inkább utam állni, hogy ne érjem el célom. Ez elég nagy hiba volt tőlük.

Meg is pillantottam a kiszáradt medret, ahol a térkép szerint kis gyaloglással egy barlang szájához jutok. Ott vár a kincs.
Erdőben barlang persze. Akkor én meg denevér vagyok. Röpke negyven másodperccel később már láttam az imitált barlang szájat. Két korhadt fa egybenőve egy barlangszájat formált ami, ugyan apró volt, de egy tárgy ténylegesen elfért azon a helyen. Közelebb érve meg is pillantottam azt. Csapdának nyoma nem volt.

Fényes Vaskard (+5 erő)

by **Saya** Szer. Okt. 30 2013, 11:18

Azért egy picit félek... najó, nagyon félek. Ez félelmetes, és ami félelmetes, attól általában félni szoktam.
~Tőlem mégse félsz.~
Persze, hogy nem, mert te bennem vagy, és amúgy is legyőztelek és én vagyok az Úrnőőőd Razz

~Meg ahogy Móricka elképzeli.~
Na, inkább menjünk tovább, mert sosem fogunk odaérni, és nem is akarok itt szörnyeledellé válni.
~De mit is keresünk...?~
Nem tudom. A bácsi csak a kezembe nyomta ezt, hogy jöjjek ide, mert itt fogok találni egy nagyon szép fényes akármit, ami az enyém lehet. Látod? Ilyen kis térkép, és ide vezetett, és mindjárt ott vagyunk a koordinátáknál.
~Jéé, kimondtál helyesen egy bonyolult szót. *ásít*~
Tényleg? Mi volt az? :3
~Olvass vissza.~
Jaa, tényleg! Kordiná.... nem.... kooo... koo....
~Inkább ne próbálkozz...~
Myuu :(Akkor menjünk tovább. Hopp, át ezen a gyökéren, mármint a fa gyökerén, nem egy olyan emberen, akit így szoktak néha hívni. Amúgy némely embereket miért hívnak gyökérnek? Ez olyan fura szó rájuk, elvégre semmi közünk a gyökerekhez, vagy legalábbis a fákhoz, mert nem vagyunk mi növények. Uhh, nagyon sűrű ez a köd, látni fogok én így bármi fényeset egyáltalán? Az a bácsi biztos nem tudta, hogy itt ilyen nehéz látni, lehet sosem járt erre. És mi van, ha becsapott? Elszóltam magam, ott mintha villodzana valami, de mi? Jaj, de nehéz itt mászni fel-alá meg árkon bokron, szó szerint, de menni fog! Már egyre közelebb van, csak ki kell nyúlni érte és... ez hideg! Meg sima. De szép *.* Hugi, ez egy kristály, ugye? Egy kristály!
~Az, felfedező kisasszony...~
Dejó, találtam egy kristály, méghozzá egyedül :3 Hmm, de milyen lehet? Olvassuk el, hogy mit ír róla :3 Asszongya hogy Menü, aztán ez, és akkor itt is van.

A következőt találtad: Alap Repülő Segéd Kristály

by **Itachi Saton** Pént. Jan. 17 2014, 15:56

|||Itachi x Darkness |||

Hangulatfokozó zene!:

Nem szoktam más helyeken kószálni csak az egyes szinten de néha azért kell a változatosság és azt a helyet úgy ismerem mint a tenyeremet. Kicsit utánajártam, hogy milyen helyek vannak még amik nekem tetszhetnének és kicsit körbe tudok nézni ott. Egyszer aztán hallottam, hogy van egy erdő a 3-as szinten és elég híres mivel ott folyton köd van és a látótávolság is elég kicsi. Elindultam hát és megnéztem azt a híres nevezetes erdőt ami hihetetlenül ijesztő. Nos amikor még kinéztem világos-ban nem volt nagy látvány sőt különösen csúnya volt így hát megvártam az éjszakát is ismét vissza mentem de akkor már kellemesebb látvány fogadott ami engem sokkal inkább vonzott és láttam benne a lehetőséget, izgalmat.

Majd neki indultam és egyre izgalmasabb volt az erdő. Igaz nem láttam messzire de az a látvány amit a köd nyújtott elképesztő volt. Majd egy kis tisztás mellé értem ahol kicsit megpihentem. Egy dolog volt amit nagyon sajnálok abban az erdőben, hogy ott nem lehetett látni a csillagokat az égszakadás miatt.
-Kár, hogy nem hoztam magammal Astorath-ot neki biztos tetszett volna a dolog... -mondtam magamnak majd folytattam -ennél jobb bár csak az lenne ha megjelenne valami vagy valaki akivel harcolhatok...
Majd hallgatóztam hátha ismét bejön a dolog és megjelenik valami de sajnos most nem jött be.
-Na mind egy! -felpattantam és sétáltam tovább miközben gyönyörködtem a sötét erdőben. ~Nem sokan értenek engem pedig engem ez vonz és szerintem ez normális.~ Séta közben egy nagyon nagy mamut fenyőt láttam meg éppen és a mellé is lehuppantam kicsit és gondolkodtam...

by **Darkness** Vas. Jan. 19 2014, 16:27

Az az istenverte vörös indikátoros! A 3. Szint egyetlen erdejébe ment az ostoba, hogy ott találja ki, hogy csalhassa el a következő gyerekkorú áldozatát! Azért rossz ez, mert itt sűrű állandóan a köd, így folyton figyelnem kell arra, hogy meg ne öljön egy szánalmas mob! Ráadásul éjszaka is van, mert nappal nem jön elő a célpontom. Óvatosan lépkedtem, nehogy zajt okozzak, bár igaz, egy olyan játékban, ahol a lopakodás nem főeszköz, talán felesleges, de ki tudja, hogy Kayaba nem-e beállította a mobokat a hang érzékelésére is. Óvatosan lépkedtem, ám ez hiábavalónak bizonyult, mert egy ág így is reccsent a lábam alatt, és erre felfigyelt egy közeli farkasfalka. Szerencsére csak 4-en voltak, de egyszerre rohamoztak meg. Az első kettőt hamar meg tudtam ölni távolból, a másik kettő elől menekülni kellett, mert túl közel voltak hozzám. Rohantam ahogy bírtam, de mivel igen kitartóak voltak, én viszont nem, felmásztam egy fára, ami a szemem elé került. Szerencsére nem kaptak el, de ott maradtak a fa alatt, hátha majd lejövök, és akkor kapnak el. Ezek szerint hosszú éjszakám lesz, és még az áldozatomnak is annyi. A fenébe!
- Remek... - morgolódok magamban, miközben a farkasokat nézem. Azok köröztek a fa körül, néha megkísérelve, hogy felmásszanak, de mivel az anatómiájuk ezt nem engedi, minden ilyesfajta próbálkozásuk sikertelen volt. Aztán teltek a percek... fél óra múlva se mentek el ezek a dögök, hanem a fa tövébe aludtak el, hogy hamar beérjenek, ha arra ébrednek, hogy menekülök.
- Hmmm... Kayaba okosabbá tette ezeket a dögöket. - mondom magamnak, miközben továbbra is várom, hogy csoda legyen.

by **Itachi Saton** Vas. Jan. 19 2014, 17:21

Éppen miközben pihentem hallottam pár reccsenést ami elő szokott fordulni és én azt már megszoktam de ez kicsit más volt. ~Kezdek paranoiás lenni, na mind egy pihenj csak Itachi~ mondtam magamnak de aztán a zaj egyre sűrűbb lett. Akkor viszont már szóltam egyet kettőt
-Ki az? Gyere elő vagy húzz el innen -előkaptam a késemet. De a zaj folytatódott -gyerünk már!
Akkor viszont egy durvább hosszadalmasabb farecsegést és farkasvonyítást hallottam. Utánanéztem, hogy mi okozta és közben énekelgettem.
-Sá-lá-lá ha nem jössz elő kivégezleek, reggelire én megeszlek az biztos.
Húztam a kést végig a fákon és ezt énekelgettem de nem láttam messzire a ködben és szinte már belerúgtam a két farkasba mikor megláttam fent egy srácot és figyelgettem egy darabig, röhögcséltem rajta, hogy felűzték a farkasok a fára. Felkiabáltam neki:
-Minek jön ide az akit felkerget a fára pár farkas?
A farkasok kegyből nekem estek de egy-egy csapás volt mind két farkas és apró pici pixelekre hullott mind a kettő.
-Most már lejöhetsz! Ne félj nem foglak bántani.
A srác tele volt vágásokkal és karcolásokkal ahogy a fának a gallyai szétvágták.
-Íjászként legalább fentről lelőtted volna őket. ~szerencsétlen srác mit el szenved pár farkassal~ Egyébként mit keresel itt? Vadászni jössz ki a legnagyobb ködbe és ráadásul nem is tudsz? Egyébként sem éri meg vadászni.
Majd elindultam vissza ahol voltam és ismét leültem és iszogattam.
-Kérsz inni? -szóltam neki és kerestem egy másik üveg vizet amit odaadhatok a srácnak. ~olyan visszafogott vagyok mostanság, vagy csak sajnálom elvenni mindenét egy olyannak akit felkergetnek a farkasok a fára? Tök mind egy ezt megint én vendégelem meg~
-Hányas szintű vagy?

by **Darkness** Csüt. Jan. 23 2014, 20:21

A farkasok megtámadták a váratlanul megjelent srácot, aki egy csapással megölte őket. Le is jöttem, mikor mondja, hogy már lemehetek, majd megjegyezte, hogy minek nem lőttem le fentről. Óh, erről teljesen megfelejtkeztem. Majd azzal kritizált, hogy miért megyek vadászni ha nem tudok, meg itt nem éri meg.
- Nem a farkasokra vadásztam. Egy gyerekgyilkos vörösre vadásztam, amikor megjöttek ezek a farkasok. Pontosabban négyen voltak, de mire kettőt megöltem, a másik kettő már túl közel volt. Egyébként a nevem Darkness. - nem érdekelt, hogy vörös, mivel nem ő volt a célpontom. Szerencséjére. Különben egyből megöltem volna, amint alkalom adódna rá. A fiú visszament oda, ahonnan jött, majd inni kezdett. Meg kérdezte, hogy kérek-e inni.
- Ha nem bánod, kérek. Elég száraz a torkom. - elvettem az üveget, amit nekem vett elő, és ittam belőle egy kicsit. Majd megkérdezte, hányas szintű vagyok.
- 10-es, de sajnos nincs annyi pénzem jelenleg, hogy jobb felszerelést vegyek magamnak. És mindezt Judy-nak köszönhetem, akinek hála oda lett szinte teljesen a munkám! - sziszegtem. Hála annak a ringyónak mindenki üldöz engemet. Valahogy majd ki kell találnom, hogy ne üldözzenek állandóan, mert így a végén valamelyikük megöl engemet.
- Szabad megkérdeznem, hogy miért vagy vörös? - lehet, hogy mégis ő a gyilkos, akit keresek, én meg egyből észlelem, ha hazudik, ezért tettem e merész lépést. De óvatosnak is kell lennem, mert lehet, hogy ez is a ribancnak dolgozik, akkor meg persze kénytelen leszek megölni ha kell, puszta kezemmel, hogy ne tudják, hol vagyok jelenleg. Nem hiányozna egy újabb üldözés.

by **Itachi Saton** Pént. Jan. 24 2014, 16:25

Leültem és a srác is leült pihenni kicsit, elfogadta a vizemet. ~Bátor gyerek, mit ne mondjak~
-Honnan tudod, hogy nem én vagyok a "gyerekgyilkos"? Lehet, hogy pont az emberedre találtál...
Majd meghúztam a vizet és megitta mmindet majd eldobtam és az üveg pixeleire hullott. Majd elkezdett Judy-ról papolni, hogy elrontotta a dolgot mikor megpróbálta megölni.
Judy?Valami új kislány a játékban? De nem értem, hogy gondoltad azt, hogy megölhetsz itt akárkit is cuccok nélkül. Pláne egy gyilkost... -majd elkezdtem őrülten nevetni -hát ha még velem kellene megküzdenek akkor mi lenne...
A srác a vörös indikátoromról kérdezősködött, kicsit húztam a számat és nem akartam róla beszélni mert azért annyira nem vagyunk jó barátok de válaszoltam neki:
-Hogy miért vagyok vörös? Mert embert öltem és akkor az indikátorod vörösre változik. Éppen ezért nekem szabad kószálnom az erdőben neked pedig nem kéne. Amit pedig máskor ne tegyél meg az az, hogy soha se állj szóba más vörös emberrel. Tudod én velem csak azért tudtál beszélni mert én nem holmi gyilkos vagyok. Én nem csak hobby-ból ölök hanem oka is van annak.
Majd felálltam és leporoltam magamat.
-Tudod lehet, hogy te fejvadásznak hiszed magad de attól még messze vagy, én éppen sétálni indultam ha van kedved tarts velem és beszélek veled a dolgokról és talán még tudok neked mondani valami olyat ami érdekelhet.
Majd az erdő belsejébe indultam, kicsit még azért megpróbáltam ijesztgetni a srácot.
-Ha az a Judy elfenekelt akkor miért gondolod, hogy elbánhatsz olyas fajta emberekkel mint én? Az a különbség az új kislányok között a különbség és köztem, hogy én nem szájalok mint ezek hanem a szavaimnak súlyossága is van. Ha én azt mondom, hogy megdöglesz akkor már a farkasok a kicsi apró parányi pixeleidet tudnák csak zabálni -nevettem fel majd sétáltam tovább.

by **Darkness** Vas. Jan. 26 2014, 22:34

Ez a fickó nem csak hogy hazudik, de még őrült is.
- Onnan, hogy látom rajtad, hogy hazudsz. - majd Judy-t kérdezte.
- Ja, kislány. Egy öntelt hülye szuka, aki azt hiszi, hogy mindenki imádni fogja, ha igazságosztó céhet alapít pár hülye gyerekkel. - sziszegtem frusztráltan. Majd mondta, hogy elég nagy badarság volt cuccok nélkül kimennem innen elkapni a célpontot, aki már minden bizonnyal meglógott. Kijelentette, hogy csak azt hiszem, hogy fejvadász vagyok. Már épp azon voltam, hogy nekitámadok azzal, hogy akkor megmutatom, hogy is végzek ki másokat, mikor mondta, hogy jöjjek vele, és mesél egy-két érdekes dolgot, elindultam vele. Megpróbált még rám ijeszteni, ami sikerült ugyan, de nem mutattam ki neki.
- Van benne valami. Mondd csak, te is bérgyilkos vagy? - kérdeztem tőle, mert az az érzésem, hogy az is. Ha pedig az, akkor lehet, hogy tud valamit egy állítólag bérgyilkosokból álló céhről.
- Hallottál a Crazy Cemetery-ről? Állítólag csak bérgyilkosokból áll. Lehet, hogy csatlakozok majd hozzájuk, hogy nagyobb esélyem legyen a sikerre. És te? - az a céh pont megfelel nekem. Tudok segítséget kérni, ha netalán nehéz lenne a célpont likvidálása, és több pénz is jönne a zsebembe, na meg persze tudnák fejlődni a pénzből megvett cuccok segítségével. Már el is képzeltem, hogy Judy szeme láttára ölöm meg minden egyes barátját, persze csak titokban, hogy lelkileg annyira kiakadjon, hogy ne tudjon védekezni, mikor megölöm, vagy ő maga öli meg magát. Mekkora öröm lenne ez egész Aincrad-nak, és minden egyes ellenségének, az egyszer biztos. És akkor, senki nem állíthat meg...

by **Itachi Saton** Hétf. Jan. 27 2014, 19:46

A srác nem igazán rémült meg de nagy pofát nyitott az biztos :
-Mi az, hogy hazudok?? -mondtam kissé felemelt hangon -tanuld meg, hogy én sohasem hazudok!
Majd sétáltam tovább az erdőben és nézelődtem de miután rákérdeztem arra a lányra, arra a Judy-ra nagyon felemelte a hangját és elég nagy útállattal beszélt róla:
-Szóval ez a Judy ilyen nagy gond a számodra? hmm... -mélyültem bele és már gondolkodtam, hogy ki is lehet ez vagy, hogy mit csinálhat és, hogy megéri-e nekünk megölni.
Miközben sétáltunk a srác kérdezett.:
-Hogy bérgyilkos vagyok-e? Háát igen megmondom neked az őszintét az vagyok. Tudod ezt nem szokás másoknak elmondani de megkockáztatom, hogy neked most elmondom viszont ha bármit szólsz akkor csak a saját késedbe dőlsz bele mi apró pixelekre szedi a testedet!
Majd tovább sétáltam és a srác olyat mondott amitől a szemeim kikerekedtek de próbáltam leplezi...
-Hogy mit mondtál? A Crazy Cemetery-ről? -~Hihetetlen, hogy már ilyen híresek lettünk. Pedig próbálunk titkosak lenni erre meg már mindenki ismer? Durva~- Ööööhm igen ismerem vagyis ismerek onnan embereket és tényleg csak bérgyilkosokból áll az egész csapat... -fújtattam egyet és folytattam- lehet eltudom intézni oda a helyedet bár az az igazság, hogy te engem nem nagyon győztél meg nem, hogy még őket de ha elmondasz pár szót magadról és az eredményeidről akkor megpróbálhatom neked elintézni a helyet.
~Úristen... Lehet, hogy most már annyira híresek vagyunk, hogy egyre több tagunk lesz? Remek~ Vártam egy kicsit, hogy válaszoljon majd gyorsan belevágtam a szavába:
-Érdekelne:

Hogy miért is ölsz?

Mi a játékcélod?

Miért szeretnél hozzájuk csatlakozni?

Meg mond valamit magadról is!

Majd vártam, hogy válaszolgasson a kérdésekre és ha megfelel leleplezem magamat.

by **Licht** Vas. Feb. 02 2014, 23:12

//Thunder//

Valahogy kimozdultam az első szintről, igaz az is rájátszott, hogy kezdtem unni a környéket, hisz már szinte minden kis zugot bejártam, miért is?...Mert nem volt jobb dolgom…No, de persze, hogy nem a várossal vagy valami környező településsel kell kezdeni, mármint a terv az volt, csak valahogy nem jött össze és egy ködös erdő közepére sikerült elkeverednem. ~Nem is lepődök meg magamon, nem is én lennék, ha nem tévednék le az útról és kavarodnék be egy sötét erdő közepére…Mi tagadás ehhez tehetségem van, bár másban is ennyire remekelnék…~ Kezdetét veszi találjunk ki az erdőből című játék, bár még azt se tudom igazán, hogy kerültem ide, na de lényegtelen ki kell innen találnom valahogy és igyekezni kéne elkerülni a mobokat is, bár jártasság ami most segítene nuku, egyedül kell kitapogatózni a dolgokat, ami meg már jóval érdekesebbé teszi az egészet. Már jó ideje kóvályogtam az erdőbe, tájékozódási képesség nulla, meg jártasság híján is vagyok, kissé nehéz…Jéé ennél a fánál már jártam egyszer nem? Ez a kő is ismerős, lehet, hogy körbe-körbe járkálok csak? Feladat amit soha se akartam elvégezni, tévedjünk el egy erdőben, pipa. Majd a ködben kirajzolódott valami paca, többet nem láttam belőle…Hurrá sikerült mobba akadni…A paca megindult felém és már mikor egész közel ért akkor volt tisztán kivehető, hogy ez egy farkas, bár egy farkas nem okoz nagy problémát számomra, tehát ezt a magányos farkast hamar elintéztem és futó lépésben nyomultam tovább valamerre, igyekeztem közben nem jobban eltévedni, de esélytelen, rajtam már csak a nagy csoda segíthet. Újabb hosszadalmas bolyongás után, újfent valami mozgolódás volt körülöttem. Jöttek az előbbi farkas cimborái, persze eleinte olyan öt, hat környékén még egész jól bírtam, de mivel valahogy nem akartak elfogy én csak jöttek elő a sűrű ködből, már kezdtem kissé kétségbe esni, még menekülési útvonalam se volt, szóval kénytelen voltam elkezdeni átvágni magam a farkasokon, de nem sok szerencsével, így ott szenvedek kitudja még mennyi farkassal, nem látom hányan lehetnek még szám szerint, de elfogyni nem akarnak az biztos…

by **Thunder** Hétf. Feb. 03 2014, 17:25

-== Licht ==-

Teltek szépen a percek, s napok majd lassacskán az órák és nappalok és éjszakák egymást követve. Jó ideje magányosan bolyongok a játékban vagyis ebben a világban ugyan úgy ahogy a valódiban is. Nem tudom miért nincsenek barátaim …. Talán a személyiségem miatt vagy nem tudom. Ám egy nap biztos lesznek barátaim és biztos lesznek köztük olyanok akiket nagyon megkedvelek és lehetnek majd olyanok is akiket kevésbé fogok. De ez még a távoli jövőről szőtt álmaim egyike. Mostanában úgyis sokat voltam magamban és a gondolatimban, hogy egy pár már kialakult bennem. azonban eljött az ideje annak, hogy ismét kilépjek a mindennapokba és hátrahagyjam a gondolkodást, mivel így nem juthatok egyről a kettőre. Így jutottam el a harmadik szint egyik városába a teleporáló kapun keresztül. Ahogy az lenni szokott nyomban keresni indultam valami szállást majd egyből be a legközelebbi kaszárnyába hátha van valami kis küldetés. Ám a kaszárnyába tudomásomra adják, hogy nincs semmi amit el kéne végezni. Sajnálattal hallottam ezt ám tele voltam még egy kis erővel, így hát elindultam ki a városból. ~ Hogy a macska rúgja meg … most mehetek és keresnem kell valami mobot amit levadásszak vagy egy két fán gyakorolni a kard forgatást míg tökélyre nem fejlesztem. Ballagtam szépen komótosan ám egy mob semerre se volt, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy erdőbe keveredtem be. Az még hagyján hogy egy erdő de a köd miatt nem lehetett látni rendesen. Látás jártasságom nincs amivel boldogulni tudnék ám ez még nem okoz túlontúl nagy gondot. Egyszerűen lehívom a mapot és az észlelésemre hagyatkozva megpróbálok kijutni ebből a fránya ködből. Már jó ideje sétálgattam amikor a mapon megjelent egy, két, három … szóval sok mob. A hangjukból ítélve nem lehetnem mások mint farkasok. A legtöbb játékban ekkora szint különbséggel nem szoktak megtámadni már mobok, de ahogy a mapra pillantok nem is felén közelednek. Na jó egy kettő csak rámvetette magát. ~ Végre egy kis izgalom. Végre egy kis akció. Már úgy is kezdtem berozsdásodni ~ gondoltam magamban amikor a felén tartó pár farkasra előrántottam a kardomat majd támadó állásba álltam. Gyors sorozatokat adtam le rájuk majd nyomban pixelekre bomlottak. ~ Nesztek mocskos farkasok ~ mondtam magamban majd eszembe jutott az, hogy a mapon láttam ahogy egy kört formálnak. A kör közepén egy másik színű jel volt. Nyomban leesett, hogy valaki bajban lehet. A mapra hagyatkoztam ismét, hogy gyorsan a segítségére siethessek ám nem vettem észre a közelemben lévő hatalmas fák ágait és gyökereit. Sietségemben vagy ötször hatszor elestem és megannyi faág vágott képen, de nem állhattam meg. Segítenem kellett azon az idegenen legyen az bárki. Ennyi farkassal nehéz egyszerre elbánni. Majd ahogy odaértem elkezdtem segíteni az idegennek. Sorra estek pixelekre a mobok ám csak ugy jöttek mintha soha nem akarnának elfogyni és még az ismeretlen közelébe se kerültem. Ő ott benn középen vívta az ádáz küzdelmet megannyi lénnyel szemben én pedig nem tudtam a közelébe jutni. Ekkor jutott az az eszembe, hogy használom az egyik képességemet. - Elemental Blade - Water! - kiáltottam el magam majd láttam ahogy a kezemben akard átformálódik. Nem volt időm benne gyönyörködni, de talán ezzel sikerül lebénítanom annyi farkast, hogy az ismeretlen észrevegye, hogy merre tud szabadulni a fogságából. - Erre! -kiáltottam ismét - Erre gyere! - majd ismét kiáltottam egy egyet. - Elemental Blade - Lightning! - gondolván hogy a villám kard majd valami fényt bocsájt ki magából. Ismét elképedtem a fegyveremen ahogy a pixelei megváltoznak és egy másik kinézetű fegyver jelenik meg a kezemben. Elkezdtem lóbálni a kardomat. - Ha látod a fényt erre gyere! Már nem tart sokáig szóval siess. -

by **Licht** Szer. Feb. 05 2014, 16:09

Már jó ideje belekavarodtam a mobok elleni harcba, de nem fogytak el sőt még csak kevesebben se akartak lenni. Hihetetlen lehet sikerült, belesétálnom a farkasok otthonába vagy nem tudom ,hogy is hívjam. Szenvedtem ott magamnak az életcsíkom se egy helyben ácsorgott közben, bár nem vészes ütemben, de csökkent, ami meg nem túl biztatót főleg úgy, hogy potim sincsen, de ha lenne se tudnám használni, mert ezek a dögök csak jönnek és jönnek. Próbáltam harc közben előre haladni, hogy ha nem is fogynak de legalább közben utat törjek közöttük, de nem jött össze, nem jutottam se előrébb se hátrébb a farkas tengerben, folyamatosan jöttek mindenfelől. Az életcsíkom is elkezdett közeledni a sárga szín felé, na onnantól már kezdtem kicsit parázni, hogy ott hagyom a fogam. Eléggé kimerültem, már nem bírtam sokáig, itt minden a pontokon múlik és, hát ha úgy nézzük az én kitartásom nem sok, többnyire már csak a makacsságom és az élni akarás tartott talpon. Elérkezett a számomra kritikus pont az életcsíkos átesett a sárga határán, na innentől már imádkoztam, hogy túléljem. Ide nagyon nagy szerencse kell, remélem a jóságos Isten megsegít ebben a játék börtönben is, általában szokása az utolsó percben mentő övet dobni, ami mindig oltári nagy szerencsének írható le, de addig persze mindig én vagyok a legszerencsétlenebb helyzetben. Már tényleg kezdtem a tűrő képességem határára jutni, már-már kezdte feladni a harcot, mikor valami furcsa történ egy részről úgymond elállt a roham, majd hallottam, hogy valaki kiabál és utána valami fényt is lehetett látni. Fogalmam nem volt, hogy ki az mi az, de jobbnak tűnt mint itt meghalni, így bár a futás nem nemes dolog, de hasznos alapon, megindultam a hang és fény irányába. Már közelebb érve láttam, hogy egy másik játékos az, aki megtörte a farkas fal egy részét valahogyan, de mint mindig utolsó percben talált rám a szerencse. Közvetlen a másik játékos előtt megbotlottam és hasra estem, de még milyen szépen, feltápászkodni a földről meg már még nehezebbnek bizonyult, végül a kaszámra támaszkodva csak újra talpra álltam, bár a stabil állásban is már csak a kaszára támaszkodás segített, szólni nem bírtam annyira ziháltam, viszont lehet nem túlzottan bölcs dolog megállni és kiszuszogni magam, de már többet nem bírok tenni.

by **Darkness** Szomb. Feb. 08 2014, 12:38

Mondta, hogy ismer a Crazy Cemetery-ből embereket, és lehet el tudja intézni, hogy a céh tagja legyek, de el kell mondanom pár sót magamról meg az eredményeimet is.
- Ha ennyire akarod, elmondom. De ne lepődj meg, ha bizonyos információkat nem árulok el magamról. - mondtam neki. - 16 voltam, akkor kezdtem el a bérgyilkosi karriert. Persze először csak piti ügyeim voltak, mint a csövesek, akik nem fizettek a drogért, meg ilyesmik. A végén már gazdagokat öltem meg a főnököm és a családja ellen elkövetett bűneikért. Ebbe a játékba is azért kerültem, mert egy elkényeztetett gazdag kölök porig alázta a főnök 16 éves unokáját, aki öngyilkos is lett miatta. A játékban ha jól számolom 12 embert öltem meg eddig, mint vörösek voltak. A 13. egy szőke gyerek, Joey Chrome alias Scorpion lett volna... De az a rib**c beleszólt! Bár hálás vagyok neki, mert így csak narancs lettem, nem pedig vörös. - alig fejeztem be a mondanivalómat, mikor sorra tette fel a kérdéseket.
- Hogy miért ölök? Mert sok olyan ember van, aki csak a halált érdemli meg. És én el is intézem azt, amit az igazságszolgáltatásnak kellene: kivégzem őket. A játékcélom? Egyszerűen nincs. Ha örökre itt maradok, ha kijövök, nekem egyre megy. Ugyanúgy teszem a dolgom, mint eddig is. Hogy miért akarok csatlakozni? Mert több bérgyilkos nagyobbat tud levadászni, és persze nagyobb a jutalom is, nem igaz? Meg mellesleg kicsit hiányzik a rendszer, amiben éltem. Mondjak még valamit magamról? Annyit kell tudni rólam, hogy japán vagyok, és 21, meg amit mondtam. A többit csak akkor, ha megbízok az illetőbe.

//szerintem írj még egy utolsót, aztán szólj KA-nak, oké?//

by **Itachi Saton** Vas. Feb. 09 2014, 10:35

Bár volt olyan része az idézőjeles önéletrajzának amit nem értettem vagy aminek nem volt lényege ettől függetlenül még nem volt rossz.De elgondolkodtató volt számomra, hogy: vajon megéri-e felvenni egy olyat aki még pár farkassal sem bír el? Hát látom benne az esélyt viszont orosz rulett az egész. Vagy sikerül vagy nem. Na nincs mit húzni az időn már mennék haza de a srácot lehet körbe kéne vezetni.
-Hát akkor ünnepélyesen is bejelentem, hogy fel vagy véve. Üdv a Crazy Cemetery-ben.
Nem lesz ez számára olyan egyszerű mint ahogy azt elképzeli. Nem baj azért elmondom neki az alapokat.
-Nos én Itachi Saton vagyok a céh vezér a többieknek bemutatlak majd később... Fel lettél véve de te vagy az újonc szóval készülj fel és tedd oda magad! A céh kastély az erdő mellet van kívülről kissé lepukkant de belülről eléggé szép. Holnap várlak az irodámba kell rólad néhány infó aztán majd valamikor teszünk egy avatást is és hivatalos tag leszel.
Majd elgondolkodtam, hogy mit kéne még mondanom.
-Remélem tudod, hogy miután felvettünk ez nem játék, minden vérre megy. Van pár fura tagunk és ha nem figyelsz oda hamar fejedet veszted... Ezt komolyan mondom.
Lassan sétáltunk és már az erdő végét jártuk és még gondolkodok mit kéne gyorsan elmondanom neki mert én már hazaakartam menni.
-Fúha nem is tudom mit mondjak mit kéne még tudnod ami fontos lehet. öööhm ha holnap bejössz akkor a földszinten kivannak tűzve az alapelvek szóval akkor majd ott elolvasod. Amit pedig utoljára hagytam most döntsd el, hogy belépsz-e még meggondolhatod magad vagy hallgass el örökké!

//Bár én is be akartam már fejezni attól függetlenül még örültem volna ha nem sieted el...//
\\Majd az irodámba gyere be tényleg írogatunk ott is vagy 2-t\\

by **Thunder** Szomb. Feb. 15 2014, 20:54

-== Licht ==-

Olybá tűnik, hogy az ismeretlen kit épp meg próbálok menteni vagy legalábbis segíteni neki, hogy túlélje ezt a farkas hordát valahogy felfigyelt rám és elindult felém. ~ Nocsak, egy leányzó az... és mellékesen milyen csinos is ~ pillantottam rá majd el is botlott így hát gyorsan beálltam elé/mögé mivel a képességem már a végét járta. Gyorsan felsegítettem, mert már a határain volt szegényke, de közbe figyeltem a farkasokat. A másik oldalon lévők elkezdtek felénk közeledni és lassan a képességemből i kiszabadult a farkas horda többi fele, ám ekkor pillantottam meg a farkasok vezérét. ~Talán ha őt kiiktatjuk nem lesz kit követniük. Ez a taktika más játékokban is kisegített már a hasonló szituációkból ~
– Figyelj … hogyan hívnak? – tartottam egy kis szünetet választ adva neki a zihálása közepette.- Nekem sincs túl sok pont a kitartásomon szóval egyből a lényegre térek. Látod ott azt a farkast? – mutatok a vezetőjükre. – Nos ő az akit el kell intézni és akkor a többi szétszéled. Nem támadnak, a vezetőjük nélkül legalábbis remélem. Egy próbát legalábbis megér. Szedd össze magad, és ha készem állsz, egyből őt támadd. A többit majd én lefoglalom. Én adom a jelet, és ha az megvan, akkor mindent beleadva támadd azt az egy farkast – mondtam neki miközben azokat a farkasokat pixelesítettem darabokra melyek még a képességem hatása alatt álltak ezzel is csökkentve a célpontok számát. Majdnem le tudtam vágni az összeset csupán kettő szabadult meg előlem, de már úgy is mindegy volt, hiszen ekkor már nagyon közel kerültem a másik csapat farkas csapathoz. Elkezdtem ölni őket is ám a sok lúd disznót győz alapon jelentős károkat szenvedtem el életpontyilag. Biza sokan jöttek, de épp ezért van az életemen sok pont és éppen a sárga zónába kerülésemkor jelzett a rendszer nekem, hogy ismételten tudom használni a képességemet. Gyorsan aktiváltam és a körülöttem lévőket ledermesztettem lényegébe így esélyt adva a lánynak a támadásra, aki remélem összeszedte minden erejét. Persze közben figyeltem, hogy ő ne kapjon az aláhulló szilánkból.
- Itt az idő ! – kiáltottam el magam ezzel jelt adva arra, hogy támadhat és reméltem közbe nem iszkolt el egy teleport kristállyal.

by **Licht** Hétf. Feb. 24 2014, 09:49

Elég rendesen forgott velem a világ, azt úgy ahogy érzékeltem is, hogy a srác felsegít, de nem igazán tudtam mit reagálni, mivel alig jutottam levegőhöz, bár igyekeztem hamar összeszedni magam, de nem igazán akart sikerülni, közben hallgattam, hogy a srác beszél hozzám, azt hiszem a nevem is kérdezte, de még mindig nem tudtam válaszolni a zihálástól. Végül csak erőt vettem magamon és, bár a világ még mindig forog velem, de valamiféleképp csak sikerült szóra erőltetnem magam, bár közben erősen a földet néztem annyira szédültem, hogy ha felemeltem volna a tekintetem akkor nem bírtam volna megállni a lábamon.
-Li…Licht…
Többet nem tudtam mondani, de már kicsit tisztábban hallottam az illető beszédét, valami farkas vezérről beszélt és támadnom kéne ami jelenleg lehetetlen, de összeszedem magam, majd csak lesz valahogy, bár már abba az irányba nézni is bajos volt amerre mutatott, először majd megint a földön kötöttem ki, úgy megszédültem ,de pár pillanat és utána erősen fókuszálva a mutatott irányba néztem, bár ahhoz is kellet pár másodperc mire a kép összeállt, de végül csak kiszúrtam azt a vezér farkast. Nekem csak arra az egyre kell figyelni, a többit ő rendezi le, ahogy kivettem a szavaiból, nekem még mindig zavarosak a dolgok egy kicsit.
-Re…Rendben…
Majd próbáltam irányba állni és addig míg nem kapok jelet a támadásra addig megpróbálok valami támadó állást vagy ahhoz hasonlót felvenni, hát egy ázott veréb kecsesebben próbál újra levegőbe emelkedni a nedves szárnyival, mint ahogyan én szenvedtem ott a megállással és hogy majd egyáltalán támadást tudjak indítani. Végül legalább sikerült elérnem azt, hogy ne a kaszámon támaszkodjak, hanem önerőből álljak meg és közben felemelem a kaszát is a földről, na jó nem volt ez semmi féle felállás, de legalább még egy utolsót fogok tudni támadni, remélem nem szúrom el az kicsit végzetes lenne. Jött a jel, jobban mondva szólt, hogy idő van, akkor most mindent egy lapra aztán lesz a mi lesz. Megindultam a célpontom felé minden maradék mind lelki, mind fizikai erőm belevittem ebbe a támadásba és csal elértem valamit a vezér farkast eltaláltam, bár hogy pixelekre bomlott e azt nem láttam, mivel támadás után a el is terültem a földön és most már túlzottan erőm se volt felállni, szóval marad az erős fohász, hogy eltűnjön az a dög és a többi is eliszkoljon, ha nem ez lesz akkor itt a történet vége.

by **Drake Haru** Szer. Május 07 2014, 20:59

/Ayse/

Komótos léptekkel baktattam az erdőben. Nem láttam az orrom hegyéig se a ködben, ám ez már órák óta így volt. Nem igazán zavart, szerettem azt a kiszámíthatatlanságot, amit ez keltett. Még így is sikerült elég sok mobot levadásznom - néha azt is kell, nem elég a játékosokat felszabadítani -, és még az életcsíkom is rendben volt. Szinte boldogan lóbáltam magam mellett fegyverem, na meg kicsit nyögve is, hisz mégsem egy könnyű szerszámról van szó. De ha pici lenne, nem volna ilyen menő. Cool

Viszont mostanában sok új dolog zavart, ami eddig nem. Először is az, hogy folyamatosan kócos vagyok, a szemembe lóg a hajam, és a ruhám is csak lóg rajtam, mintha csak egy rongy lenne. És nem is tükrözöm igazán a koromat. És hogy ez miért zavar? Hát.. azt én sem tudom annyira megmondani. Csak az biztos, hogy Ryuu biztosan rondának néz. Sad

De az is vagyok.TAT És.. Nem tudom, miért érdekel ennyire, mit gondol.. Nem is érdekel, mit gondol. Nem is kéne csak miatta szépnek lennem. Úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Mégsem érzem magam jól a bőrömben. Ez annyira elkeserítő. De csak azért sem fogok változtatni!
Leültem az egyik fa tövébe, és elővettem egy előre elkészített szendvicset. Már korán hajnal volt, az egész estét idekint töltöttem. Megéheztem, de álmos még mindig nem voltam, ugyanis az előző napot teljesen végigaludtam. Az életcsíkomra pillantottam. Teljesen visszatöltődött. Remek.
Nyújtóztam egyet, és lehívtam a tükrömet. Abban nézegettem magam, a szürke arcom, melybe folyton belelógtak tincseim. Felemeltem kezem, és ujjaimmal összefésülte, a hajam copfba. Vajon így jobb? Nem tudom, fogalmam sincs. Nekem teljesen ugyanolyannak tűnik. Viszont a szemem szép, azt hiszem. Azt szokták mondani. Vajon mennyivel néztem ki jobban, amikor az iskolai egyenruhám volt rajtam? Úgy emlékszem, az osztálytársaim megdicsérték néha a szemem, szépnek mondták. Soha sem éreztem magam rondának. Lehet, hogy a ruha ennyit számít? Vagy csak az, hogy sosem vagyok napon? De hát itt úgyis csak virtuális nap van! *Megrázza a fejét* Fogalmam sincs! Miért gondolkozom ilyeneken??

by **Ayse** Kedd Május 13 2014, 11:32

Haru

Fejlődnöm kell! Erősebb akarok lenni! – Csupán ezek a gondolatok jártak a fejemben és nem hagytak nyugodni. Találtam egy helyet amely tökéletes terepet biztosít a gyakorlásnak, nemcsak azért mert sötét és ködös, de a mobok száma sem kevés arról nem is beszélve hogy tele van akadályal mivel egy erdőről van szó. Ma is korán keltem, a hajnali öt órási futásom ide intéztem, majd megreggeliztem és neki is láttam. A súlyemelésem már sikerült fejlesztenem, de még mindig nem tökéletes… a mozgásom és a könnyedebb helyzetváltoztatásomról nem is beszélve. Egyenlőre nem vagyok elég jó… magamnak. Többet várok el, és ezért nem is sajnálok időt és energiát fektetni belé. A pengémet használom, alap mozdulatokra és egyre több műveletre amire képes vagyok vele. A sima kaszabolás, és szurkálódás unalmas… igyekszem minél több kreatív és hasznos, előnyös mozdulatsort kialakítani támadásra és védekezésre egyaránt. Egy vaddisznó! Akadt meg szemem a állaton, majd kardom felemeltem, és a speciális képességemnek köszönhetően meg nagyobbítottam hogy eltaláljam… sikertelen… A mob elmenekült, mikor észlelte a fát és gallyakat kettészelő hangot. Homlokomra tapasztottam a kezem és felhúztam róla a hajam, akárcsak az izzadságot törölnék le onnan, ami ugyebár itt nincs. Megint neszelést hallottam és rögtön az irányába is fordultam. Egy nyuszi… vontam fel a szemöldököm, de a legkevesebb exp is jól jön, a gyakorlásról nem is beszélve, így üldözőbe is vettem a fekete jószágot. Lépteim törték meg az avar csendjét, nyomban a nyuszi után, majd mikor elég közel kerültem hozzá a fegyverem magamhoz rántottam a képességemmel megnöveltem a méretét és az erejét, majd támadtam… az állatka épp bebújt egy farönk mögé, én pedig a rönk mellett közvetlen lévő fába szúrtam a kardom amit még nem tudtam teljesen koordinálni. Jobbra pillantottam egy kislány ült a rönkön, fekete csapzott hajjal, és alig húsz centi választotta el kardom pengéjétől. Pár pillanatig csak néztem… hogy mégis mit keres erre…. majd szemem megakadt az indikátorán. Felvontam a szemöldököm, majd érdeklődve figyeltem miként a lány egy tükörben nézegeti magát. Hmmm... a hiúság...
- Szia. - Köszöntem oda neki.

by **Drake Haru** Kedd Jún. 10 2014, 20:00

/Elnézést a késlekedésért./

Nem igazán értem magamat. Olyan furcsa gondolatok gyötörnek. És nem tudtam feldolgozni őket. Egyszerűen csak tenni akartam azt, amit mindig. Most viszont tökéletesen megzavarták a lelki békém, és még az ölés sem elég ahhoz, hogy nyugalmamat visszaadja. Talán azt a valakit kéne ölnöm, aki miatt ez történik.. Csakhogy az nem megy olyan egyszerűen.

Meg mostanság valahogy elég beosztott napirenddel élek, így pedig elég nehéz összehozni a nyomozósdis ölősdit. Szóval maradt abban a kevés szabadidőmben a mobok gyakása, jobb híján.
Leengedtem a hajam, és lemondóan sóhajtottam. Mégis miért vagyok én ilyen? Milyenek voltak vajon a szüleim? Az istenek miért tettek olyanná, amilyenné? Na jó.. lassan elkönyvelhetem magamnak, hogy becsavarodtam. Talán túl sok időt töltöttem el a templomban.. Nem mintha akárki is járna oda rajtam kívül. Az emberek többsége manapság nem hívő, ez van.
A következő pillanatban kizökkentem gondolataimból, és újra a valóságba csöppentem, amikor egy kard csapódott mellettem a fába. Ennyit jelent, ha leengedem egy pár percre csupán a védelmemet, és figyelmemet. Hajj, rögtön megtalálnak. Felnéztem az előttem tornyosuló alakra, miközben pár gombnyomással eltettem a tükröm, majd magam mellett leengedtem a kezem a fegyveremért. Nem csinált semmi gyanúsat, hacsak nem gyanús elve az, hogy a kardját mellém állította a fába. Bár az gyanúsabb lett volna, ha végül bennem landol a fegyver. De nem így történt. Egy egyszerű köszönést kaptam, így hát enyhén elmosolyodtam, és reméltem, hogy nem vagyok olyan nagyon ronda, mint azt hiszem..
- Szia. - köszöntem én is. - Ez? - mutattam magam mellett a falra kérdőn. Nem állok beszédes ember hírében, na. És nem szoktam meghazudtolni a híremet. Nem mintha olyanom lenne egyáltalán..

by **Ayse** Csüt. Jún. 26 2014, 10:56

Hiába erőlködök, hiába fejlesztem magam napról napra, mégsem érzem azt hogy előbbre jutnék, akár egy centit is. Ölöm a mobokat, jobb híján, egy-két kt és küldi… másra nem futja. Kezdem érezni hogy a reggelenti futás is csupán hóbort mintsem haszna lenne, pedig van. Érezem. Valamiféle haszna van. Akarom csinálni! A fegyverem forgatását gyakorlom, rám is fér. Mármnit nem vagyok béna, de elég kevés pontom van a fegyverkezelésemen ahhoz hogy ügyesnek mondhassam magam. Monduk alap kevés pontom is van… bármin is, de mindezt hamarosan orvosolni fogom. Erősebb leszek! Lendítem a fegyverem, ami kicsúszik a kezemből bele hasít az egyik fának az oldalába, de nem lassítja le, végül az egyik nem messze lévő fában landol, egy kislány vagy kisfiú mellett. Eleinte nem tudom pontosan eldönteni, de amint közelebb érek, és megszólal, akkor már tudom hogy egy lánnyal van dolgom. Köszönök neki, visszaköszön, majd rákédez a fára amibe a fegyverem bele állítottam. Szinte ezzel egyidőben már húztam is kifele, kissé erőlködnöm kellett, túl jól bele állt.
- Ez? Csak gyakoroltam… Bocsi azt hittem nincs itt senki rajtam kívül… - Felelem, majd elvigyorodok.
- Az? – Kérdezek, a testén lévő tetoválás részletre. – Meglepődtem, hisz egy ilyen kislányt miért tetoválna magára… oO
- Ayse. – Mutatkozok be.
- És amint látod harcos… - Mondom miközben a hátamra biggyesztem a fegyverem. A tükröt gyorsan eltette, ebből gondolom hogy hiú lélek lehet. Talán dícsérni kéne hadd hízzon a mája, de az még korai. Kíváncsi vagyok miféle hasznot tudnék kicsikarni belőle. A szemei furcsák… nem is tudom hova tenni őket. Majd az idikátorán akad meg a pillantásom. Elvigyorodtam. Én ugyan zöld vagyok, és egy ideig még az is leszek, igyekszek nem ölni, maximum pirosakat…
- És te? Mit csinálsz errefelé? – Kérdeztem, valamiféle témát keresve, feldobva…

/Ha a tetkó nem látszik, karim értelemszerűen nem kérdez rá, de mivel logot nem láthat, így nem tudtam miféleképp kérdezhetne rá><.../

by **Shukaku** Szomb. Okt. 25 2014, 18:38

Suzume

A ködbe veszett erdő, annak is pontosabban a kazamatája. Azt beszélték, hogy ebben az erdőben láttak egyesek vadon élő tollas sárkányt. Shu persze még így sem akart bemenni a kazamatába, hiszen csak azért bántani a szegény ártatlan mobocskákat, hogy ha véletlenül az első hullám nem a tollas sárkányokból állna, hogy elérjen odáig, hogy láthassa Timidus vadon élő rokonait, igazán gonosz dolog lenne. Plusz a petet is féltette attól, hogy hogyan reagálna, mennyire viselné meg, ha saját magával, vagyis ugyanolyan vagy hasonló kinézetű sárkányokkal kellene harcolnia, mint amilyen ő maga. Nem mintha Shu nagyon harcolni akart volna, de Timidus biztosan nem fogta volna vissza magát, ha előkerülnek a rokonok. Persze az erdőben sokat sétáltak, hátha véletlenül a kazamatán kívül is felbukkan egy-egy teremtés, de eddig nem jártak sikerrel. Shunak nem titkolt célja volt, hogy megszelídítsen egyet közülük, hogy végre Timidusnak a saját fajtájából lehessen társa és barátja. Ők még mindig sokat beszélgettek arról, hogy Shu akarjon-e az emberek közé menni, és Tachi pedig Timidusnak tanácsolta, hogy foglalkozzon a saját népével is, csak hát nem volt ez ennyire egyszerű. Mindenesetre lényeg a lényeg, a sárkány bízott abban, hogy Suzume sem rendelkezik kevesebb információval mint ő maga, és tudja majd, hogy itt lehetnek sárkányok. Shu a levélben közölte a koordinátákat is, és azt is mondta, hogy itt majd a köd miatt senki nem fog utánuk kutakodni, nem lesznek olyan feltűnőek, mint a cukrászdában, és persze Timi azt is várta, hogy az új indikátorszíne is megzavarja majd az íjászt. A sárkány mindenesetre egy fa tetején csücsülve, mozdulatlanul, bízva a köd rejtő erejében várja az ellenfelét a megbeszélt helyen.

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 19:02

Mit nem mondhatnék, elég különösen indult a nap. Az, hogy Shutol kaptam üzenetet nem lepett meg, legalábbis nem nagyon viszont a tartalma annál inkább. Pedig világosan megmondtam, hogy ne találkozzunk személyesen még akkor sem ha ez a hely történetesen a harmadik szint ködös rejtekhelye amihez kell látás, hogy észleljenek. Komolyan egyre inkább csalódok ebben a sárkányban, túl sokat is. Na mindegy azonban persze nem vetem el a csapda lehetőségét sem. Sőt valahogy ez sokkal ésszerűbb mint az, hogy csak beszélni akar. Annyi számos módja van ha ennyire személyesen akar talizni. Kinézet módosító kristály, vagy szimplán használom az alakváltásom egy védett területen. Úgyis a lány fonton az állatokat lesi meg imádja, senkinek nem tűnne fel ha egy mókussal beszélget. De lehet csak szimplán túl becsülöm őt. Minden esetre azért bekészítek az egyik kezembe egy teleport kristályt a másikba egy területi kábító kristályt ha esetleg mégis harcolni akarna és ráadásul mindezt többed magával szeretné. Egyenlőre még nem célom elpatkolni. Eljött az idő hát hogy szedelőzködjek. Útközben csak pár gyenge mobbal találkoztam bár a harmadik szinten ez nem meglepő, vicces köztük egy olyan döggel is ami olyan fajta volt mint Timidus, csak a színe volt más. Igaz utóbbit csak láttam a köd rejtekében elsuhanni. Örök hála a látásnak. Ez azért érdekes. Vajon más oka is lehetett, hogy ideszervezte a találkát? Már a távolban láttam Timidust egy fán csücsülve. Shut viszont egyenlőre nem láttam. Ez már most gyanús. Minden esetre tartottam a távolságot.
- Remélem nyomós okod volt, hogy ide hívj engem. – Mellőzöm ezúttal a köszönést, megvillantva a két kristályt a kezemben egy fajta jel, hogy felkészülten jöttem. Ebbe természetesen a teljes felszerelésem is beleszámított. Bár az mindig rajtam van.

by **Anatole Saito** Szomb. Okt. 25 2014, 22:08

Gyorsabb vagyok. Gyorsabb. Ebben bízhatok. Csak ebben. A bosson jóval gyorsabb voltam nála. Felelőtlen volt amikor odajött és felfedte magát. Még bolondabb volt, mikor felfedte az adatait Shu előtt. A képességét is ismerjük, alaposan felkészültünk belőle. A sátorponyva már a menümben, a többi rögzítő Shunál, és a kislány pontosan tudja is a dolgát.
A Kinézet Kristály pillanatokon belül lejár és amúgy sem húzhatom tovább az álca fenntartását, mert a zöld indikátorom elárul. Az ágon ülve, Timidus alakjában, felemelem a bal szárnyamat, mintha csak inteni akarnék, majd egyetlen szempillantás alatt aktiválom a tollak közé rejtett Gyenge Területi Kábító Kristályt. Nem fecsérlem az időm szavakra, a hangom úgyis elárulna. Nincsenek fölös mozdulatok, csak a jól megtervezett cselekmény első fázisa. Gyorsabb vagyok. Gyorsabbnak kell lennem. Még mielőtt madárrá változhatna, még mielőtt elfuthatna, még mielőtt ő is használhatna egy kristályt, már kelepcébe is csaltuk.
Ezer fokon ég bennem az extázis, még a szárnyakkal libbentem el magam az ágról, de a földet érés már a saját alakomban történik. Ekkorra Suzumének minden bizonnyal össze kell esni a kristály hatásától, így rárabolhatok. Shuék tudják a dolgukat, én csak futok és már a kezemben is van a ponyva, amit a kis párosnak csak Suzuméra kell borítania és rögzíteniük, hogy ne tudjon ébredés után elrepülni vagy elfutni.
Amennyiben Suzume kifeküdt, nincs más dolgom, mint a sleep kill alkalmazóihoz hasonlóan alvó áldozatunk kezét fogva lehívni a menüjét. Szándékom szerint minden holmiját átküldetem magamhoz, beleértve a teleport kristályát, a felszereléseit, a jelvényeit. Gyakorlatilag kirabolnám, hogy semmivel se tudjon keménykedni ellenünk. Mire ébredezne, már érkezne is neki a párbajra hívás, amit szintén elfogadtatnék vele amíg kába, s számításaim szerint egyetlen jól irányzott ütés a pörölyömmel, és már le is győzhetem. Innentől pedig nem lenne más dolgom, mint istent játszani: dönteni élet és halál fölött, hisz csak egyetlen rendszer által felajánlott választás dönthet az életben maradásáról.

by Ajánlott tartalom

Ködbe Veszett Erdő

Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő

Re: Ködbe Veszett Erdő