[Játékos Küldetés] A ködbe veszett erdő

2. mesélői kör (extra)

Egy kicsivel több információ, meg bizony telik az idő itt is.

A csípős szélbe belekeveredett, ritkásan hulló hó, amit igen sűrűn arcotokba csap, ahogy megérkeztek a szintre. Rogertől láthattok épp távozó játékosokat, ha utánuk kérdeztek ők csak fejüket rázzák, "be nem megyünk abba az erdőbe" jön a válasz tőlük. Pedig nem is tűntek kezdőnek, jól láthatóan mindketten lemez páncélban voltak, Bár egyiküknél a Sietős íjat észrevehetitek, ha szemfülesek vagytok. Roger sátrába érve a kihűlt ételből már nem kínál benneteket az öröklött szakácsmester, csak kéri, hogy hozzátok vissza a családi ereklyét. Hellyel ugyan kínál, ami szegényes, hisz még így is néhol a hópelyheket be hordja a szél, de az nyomban elolvad, ahogy a vastag szőnyeghez ér. A kondér alatt két megtermett rönk alig izzik már, de ez elegendő, hogy távol tartsa a fog vacogtató hideget.

Kicsit visszatekerve az időt. Ha valaki a 14. szintről érkezne:

Wiskota város, korona téren.
A kobold őrök épp elvezetnek egy fegyelmezetlen játékost, és lekísérik a fa lépcsőkön, pont az 'Út Yorick hasához' nevű fogadó előtt. Ahol is a méltán híres "Brock, a szakács" a főszakács. Hasonló termettel, de hosszabb lábakkal áldotta meg ezt a párát a játék alkotója, így tündöklő mosolyát még egy ilyen apró incidens sem akasztotta meg, ahogy végig nézte a jelenetet, a konyharészleg ablakából, épp őz ragut készítve. A számlálója az éteknek már nagyon közel volt a nullához. Majd ki is vitte az előtérbe, ahogy készen lett és nyomban vissza is tért a konyhába, hisz rengeteg teendője volt. Egy órával azelőtt, hogy a fiát kirabolták volna, napi teendői után kiült a vendégek közé sztorizgatni. Ahol is a legendás késéről beszélt órák hosszat, s tehetséges fiáról. Aki ugyan még nem találta meg útját, hogyan nyisson egy saját vendéglőt, de bízik fiában és nagyra tartja még annak ellenére is, hogy nem állapodott meg. Sok beszédnek sok az alja, mondják egyesek. De amit megtudhattok tőle, bizony Brocknak egy játékos adta ezt a pengét, és mióta birtokában van/volt, azóta fényes karriert írt le. Tulajdonképp a kobold invázió volt az egyetlen, ami romba dönthette volna ezt, ellenben inkább kapóra jött ez neki és a végkimenetel is. Az emberek barátságot kötöttek velük, így a város vezetősége kobold. Ezzel viszont jött a név változtatás. A vendégek külleme is megváltozott, de a hangulat és a fogyasztás maradt a régi. Brock főz, koboldok őrködnek, egyedül a "csinos" kobold pincérlányra panaszkodott a közönségnek, aki már vagy egy órája kiment a fogadóból, hisz letelt a napi munkája. Elkellet bocsátania, a korábbi pincérnőt, aki mellesleg vonzotta az indikátoros embereket. Azóta szó mi szó, megcsappant a bevétele, de ezt inkább a kés hiányára fogja.

// Egy kis extra mese, hogy biztosan találjatok magatoknak kedvetekre információkat.

Több, mint egy hete annak, hogy a parazita birtokába jutottam, úgy tértem vissza szállásomra, mintha semmi sem történt volna, vagyis inkább mintha rendbe jöttem volna, hiszen Nobuo, észrevette, és jelezte is felém a furcsa változást. Persze ezt az egészet a türelmetlenség, és a hatalomvágy okozta, de semmi gond, itt vagyok, minden rendben, Nex, visszatért. Persze visszatértemet, bocsánatkérés követte, hiszen szállásadómmal, korábban rosszul bántam, de most minden rendben. Bár, az öreg mindenbe beleüti az orrát, és így is kérdezősködik, hogy most mire fel ez a nagy vidámság, mert akárhányszor a kezemre nézek, és igen szeretem nézegetni, csak mosolygok, persze a maszkot nem húzhatom fel, zavarja, de így visszagondolva, fura érzés. Mintha kicsit más emberré tenne a maszk, bátorságot ad, és elfedi a bűnöket, hiszen nem látják az arcod, ha nem tudják ki vagy, saját magad elől is elbújhatsz. Persze az én szívem, nem húz ilyen dolog felé, bár gyűlölöm, megvetem az emberiséget, és az emberiség minden pontját, de a találmányaikra szükségem van. Amit még lehet használni, azt nem érdemes eldobni. Igaz, néha érzem,a  belső késztetést, hogy levágjak valakit, de őszintén, kiben nincs ilyen? Ilyenkor mindig lejátszódik előttem, az a jelenet, ahogy a társaimat lemészárolják, na igen, lenne kit megölni, és bár tudom hogy nekem fájt, és hogy másnak is nagyon fájna, ha a közeli emberek hozzá meghalnának, de kit érdekel, amíg én nem érzem azt a fájdalmat mit számít. Persze most merül fel a kérdés, vajon fájna e gyilkolni, nem tudom, és nem tudom, hogy akarom e tudni, viszont, mindig nehezen barátkoztam, ez betudható annak, hogy nem szeretem a saját fajom, és persze hogy lenézem őket. De érzelmileg eléggé fejlett vagyok hozzá, hogy tisztában legyek azzal, hogy ha korábban, ki is használtam valakit, ettől függetlenül, hozzám nőhet, és hiányozhat a vele töltött idő. De most csak a családom hiányzik, legfőképp a bátyám, remélem, neki semmi köze ehhez a játékhoz. Ugyan, jelenleg épp, Nobuo mellett ülök, egy fogadóba tartva, fejben nem egészen ott járok, éppen arra gondolok, hogy vajon a bátyám haza tért e az U.S.A.-ból, és vajon most engem ápol-e Persze bevillan egy kép, mely kínossá teszi az egész gondolatot és megrázom fejem, majd vörös arcomra csapok két oldalról. Ideje visszatérnem ebbe a világba.
-Ott vagyunk már?-
Hangzik el a kérdés, a számból, melyet alig néhányszor használtam ezen az úton korábban.
-Ne nyavalyogj!-
Szólt rám érdes hangjával.
-Chh!-
Mérgesen húztam arcomra a maszkom.
-Mostantól egy szót sem szólok!-
Dörmögtem a maszk alatt. Alig párszor kérdeztem meg, de tényleg nem sokszor, mért kell így felkapni rajta a vizet? ahh nem értem. Kezdtem megérteni, mikor megláttam előttünk a fogadón lévő feliratot, amit persze ha előre nézek már rég észrevehettem volna, így kicsit világos az idegesség, mely felém árad. Mindenesetre, a maszk marad rám mordult, és kihasználom az ezáltal okozott zavart. A fogadóba érve, érdekes dolgokat, hallunk, ami persze a kés hallatán felkeltette, Nobuo figyelmét, szerette volna megvásárolni őket, de biztos volt benne, hogy az öreg, nem adná oda, így talán a fiát kellene megtalálnunk, hiszen az egyszerűbbé tenné a dolgokat, talán őt rálehetne venni valamivel, majd később drágábban eladni a csoda kést, persze ha annak köszönhető a csodás, főző tudomány. Ketté váltunk, úgy tűnt én akadtam a fiatalabb szakácsra, de túl későn érkeztem, úgy tűnik megelőztek, bizonyára nem csak az én fogam fájt, a késekre, bár valamennyivel törvényesebb úton akartam megszerezni, mint azok a mihasznák, akik ellopták. Viszont abba az erdőbe egyedül nem, megyek be, így tovbbi segítségre vártam, és írtam Nobuonak, hogy ne várjon, nem akarom bajba sodorni, sem azt, hogy lássa, az új fegyveremet. Nem akartam kitenni magam, a piros játékosok által okozott veszélynek, így, ha tudtam, a sátorban húzódtam meg és onnan figyeltem az eseményeket.

/bocsi hogy nem írtam előbb, koleszből nem nagyon tudok >< /

Egyre ritkább az, hogy elhagyom a negyedik szintet. Mióta megnyitottam ott a boltom nem igazán mozdultam ki Lobriából. Néha-néha elmentünk ugyan Aisuval mobokra vadászni, de azt is csak a környéken tettük. Ami a gólemnek nem volt olyan élvezetes, hisz szintben már jóval magasabban járunk és még, ha nagy ritkán fel is bukkan itt egy-két átlagnál erősebb mob, még az sem elég ahhoz, hogy kielégítse a gólem harci igényeit. De tekintettel van arra is, hogy engem nem harcosnak teremtettek meg, így az én biztonságom nézve beéri a kisebb mobokkal, mondván, hogy gyakorolni megfelelnek azok is…
Aminap viszont, néhány nálam vásárló játékostól hallottam valami küldetésről, amit semmi képpen sem vállalnának el. Ami még megütötte a fülem, hogy ennek a feladatnak a helyszíne a harmadik szinten lévő ködös erdő. Na igen a rossz látási viszonyok és a koboldos balhé miatt még megérteném, hogy nehezen vállalják el a küldetést, bár ilyen akadályok miatt még eddig nem igazán hallottam panaszt. De valamiért hiába próbáltam jobban utána érdeklődni a dolognak, nem kaptam válaszokat, csak homályos mellébeszélést. Itt biztos valami turpisság lesz és valamiért erős késztetést érzek arra, hogy elmenjek oda és kiderítsem, hogy mi is az. Egyébként is rég volt már, hogy küldetésre mentőnk Aisuval, és azért nem árt néha kimozdulni kicsit innen. A szintem bőven a harmadik felett van már és a felszereléseim is jók és megbízhatóak, plusz lesz velem egy elég termetes jéggólem is. Tehát nem igazán van mitől tartanom… remélem.
Még kiszolgáltam néhány vevőt és legyártottam az üzenetben érkezett megrendeléseket, majd bezártam a boltot és fel is kerekedtünk a teleport kapu felé, majd néhány perccel később már a harmadik szinten is voltunk.
~Most merre tovább?
-Csak nagyjából sikerül kitudnom, hogy merre is lehet az npc, ami a küldetést adja.
~Csak nagyából?
-Nem igazán voltak készségesek azok, akiktől hallottam erről az egészről, és csak részleges infókat mondtak és egy nem igazán részletes leírást arról, hogy merre is keressük az npc-t. De az se lesz tragédia, ha nem találunk semmit se és csak átvertek. Legalább sétáltunk egy jót.
~Igen-igen…
A térképet követve és a környezetet figyelve igyekeztünk fellelni a küldetés adó npc-t. Természetesen aktiváltam az észlelésem és a látásom is. Szeretném megkímélni magam a kellemetlen meglepetésektől, annyira amennyire csak lehet. Olyan fél órája bolyonghattunk a nem túl pontos koordinátát követve, mikor is végre sikerült kiszúrnunk néhány játékost, akik egy sátortól távoztak épp. Oda léptem hozzájuk és próbáltam érdeklődni, de semmivel sem lettem okosabb. Viszont végre megtaláltuk a helyet, ahol felvehetjük a küldetést. Végig hallgattuk az npc történetét, amiből az is kiderült, hogy mi lenne a feladat.
~Egy kést kell visszaszerezni neki. Ez nem tűnik nehéznek, bár az erdőbe biztos van valami, ha ennyire nem akar oda menni senki sem.
~Igen, biztos van ott valami. De én valamiért pont erre vagyok kíváncsi.
~Végül is a moboktól nem igazán kell tartanunk. A problémát a vörös játékosok okozhatják majd, ha találkozunk egyáltalán más játékossal az erdőben...
~Nem kell a problémákat sorolnod, én is tisztába vagyok velük. De még is melyik küldetésnek nincs hátulütője?
A gólem nem felelt csak csendben és mereven állt, mint egy jégszobor. Én pedig felajánlottam segítségem Rogernek, majd a sátorba behúzódott játékos társamhoz léptem. Legalább is merem feltételezni, hogy ő is elvállalta a küldetést, hiszen itt van és vár. A gólem kint maradt, őt ugyan is nem zavarja a hideg és egyébként is elég nagy eséllyel bontaná le a sátrat azzal, hogy ha megpróbál bejönni.
-Üdv idegen! Én Desdemona vagyok a kint várakozó gólem pedig a társam Aisu. Te is a küldetés miatt vagy itt, ugye?


//Jövök én beugrónak. Csak annyi lenne még, hogy én viszont Jan. 6-ig nem fogok tudni írni. Szóval, ha lehetséges akkor várjatok meg létszi. ^^

//Yuichi invitálására... OwO Nem a 14. szintről érkeztem

Végre valahára eltűntek azok a rohadt koboldok a városokból, és nyugalom van. Lassan minden nagyjából visszatért a régi körforgásba, leszámítva egy-két apróságot, ami számomra nem túl fontosak, mert nem érintenek se engem, se az egómat. Ettől függetlenül kéne valami értelmes dolgot is csinálnom, mert eddig más sem történt velem, csak egy-két bunyó meg találkozás új arcokkal.
Mentem a romvárostól az erdő irányába, hogy szívhassak egy kis friss levegőt, amikor is belebotlottam egy kövér szakácsszerű manusba. A jóembernél láttam előtte egy-két játékost, akiket látszólag nem érdekli valami, és faképnél hagyják a szomorkodó njk emberünket azzal a mondattal, hogy ők nem mennek be az erdőbe.
Talán valami küldetés lenne, vagy csak egy vendor a szakács, aki pénzért ajánl valamit. Lehet, hogy elvállalom, ha küldetés lenne. Mindenesetre odamegyek és megnézem magamnak ezt a kuktasapkás fickót. Odamentem hozzá.
- Adjon isten jó napot, komauram!
Mikor odamentem hozzá és köszöntem neki, meg is hívott egy kis ételre a kondérjából. Éreztem az étel kellemes illatát, s ennek hatására a gyomrom korogni kezdett. Hát rendben, elfogadtam a meghívást, és vettem abból az ételből egy kis tányérkával.
- Köszönöm szépen, maga egy kedves jóember - köszöntem meg, ahogy ilyenkor illik, majd leültem a sátorban enni. Figyelemre se méltattam a másik játékost, aki bizonyára ugyanazért jött, amiért én. De persze ő nem láthatta egyelőre, miféle vagyok, hiszen rajtam van a köpeny csuklyástul a hideg idő miatt, halálmadár-üzemmód. A szakács, akit Rogernek hívnak kitett magáért, az étele nagyon finom és laktató volt. Meg akartam neki jegyezni ezt, de láttam, hogy még mindig szomorú arcot vág.
- Mi a baj, barátom? Valami vagy valaki bántott téged? - A másik játékosra oda se néztem.
Roger elmondta, hogy számára lelki értékű kést ellopott két árnyszerű alak, és a Ködbe Veszett Erdőbe futottak. Roger persze hiába próbálkozott utánuk menni, nem bírt azokkal a kurta lábakkal, ami van neki egyrészt, másrészt túl gyorsak is voltak a tolvajok, így eltűntek azok a sűrű mélyében. Felajánlotta, hogy ha vissza szerezzük neki a kését, akkor busásan megjutalmaz minket, és ráadásként ad nekünk ízletes ragut is.
Ragu... imádom a ragut! Ezért aztén megérné megverekednem az erdőben azokkal a piszok tolvajokkal, legyenek azok mobok vagy bármilyen indikátorú játékosok. Közém és a ragu közé senki sem állhat. Ejj, bár tudnák olyan finomat főzni, mint ez a kövér szakács úr! Ha már vadászom és vadakat ejtek, legalább az legyen a legkevesebb, hogy legalább tudok valamennyit főzni. Főszakácsnak amúgy sem tervezek elmenni.
- Egyet se féljen, Roger uram, visszahozom én azt a kést magának! - Azzal a beugró küldetésadó ablakon elfogadtam a kihívást, így csak úgy faképnél hagytam a másik játékost, és se szó, se beszéd az erdőbe indultam. Noha nem teszek fel mindent egy lapra, így biztonság kedvéért előrántottam a Nodachimat, és aktiváltam a keresés és az észlelés jártasságaimat, hogy a kutatás a kés és a tolvajok után valamennyivel hasznosabb legyen. A másik játékost azért is hagytam hátra, mert úgyis külön kell válni gyorsabb és biztosabb eredmény érdekében, a sikeres küldetés esetében akármelyikünk is találja meg előbb a kést, és intézi el a tolvajokat, egyszerre fogjuk megkapni jutalmunkat.
Egyelőre semmi furcsát nem láttam, kivéve, hogy elbukkant egy vad, ami kötekedni kezdett velem, de egy kis idő után hajtóvadászatba keveredtem ezzel a bosszantó kis bestiával, amíg végül csak sikerült elkapnom, majd az zsákmányként végezte az inventorymba.
~ Na azért ~ Elégedett voltam magammal, de ekkor eszembe jutott, hogy kissé nagyon elcsavarogtam a ködös erdőben, és igazából fogalmam nincs, hogy merre járok. Másfelől egy teljesen megfeledkeztem a küldetésről, úgyhogy gyorsan vissza is tértem a kés és a tolvajok megkeresésére.

//Szerk: Bölényt fogtam.... francba, nem sikerült a területi teljesítmény! >< //

Megérkeztetek mind szerencsésen a sátorhoz, és be is húzódtatok egy kis időre, a hideg szél elől. Ezt már sokan megtették, de mégis, aki itt járt bent még senki sem fogadta el a küldetést, hogy a démonok járta erdőbe tegye a lábát. Persze ez csak egy szóbeszéd, aminek azok hisznek, akiknek nincs merszük segíteni egy bajbajutotton.
Roger örült, hogy az egyik kalandozó legalább vett a főztjéből, így dagadó mellkassal fogadta a jó szavakat, ami már a főztjét illeti. De hamar vissza is esett a komor jelenbe, hisz ezután már nem fog tudni főzni. És ha kérdeznétek ezután már csak azt mondja el nektek újra és újra, hogy az erdő veszélyes, de ha elég bátrak vagytok, hozzátok vissza az ereklyét és busás jutalomban részesít. Ugyan nem adott ezen felül konkrétumokat, hisz szívét nyomja a veszteség. Hogy áll ezután az apja elé?

Noxy: Miután elfogadtad a küldetésed és kiviharzottál a sátorból, hamar elérted az erdő szegélyt, ahol is egy Bölény után rohanva, a ködös erdőbe mélyen behatoltál. Ugyan a zsákmányod nem tudott lehagyni téged, de hamar egyes-egyedül találod magad, egy olyan helyen, ahol szemmagasságig sűrű köd terjeng. És az alig karnyújtásnyira lévő fát is homályosan látod. Merre indulsz meg ilyen viszontagságos körülmények között? Észlelés jártasságod veszélyt jelez, de a program nem tudja megmondani melyik irányból, csak azt láthatod, hogy a program figyelmeztető jelzéseket küld magad körül. Ha mégis csak megindulnál, vagy más módot keresnél látásod javítása érdekében, kereséseddel rálelsz egy alig térd magasságú totem oszlopra. Rajta egy démon pofával és ismeretlen nyelven van belevésve pár vonás. Ez vajon a kobold invázió mellékterméke, vagy ősibb annál?

Nex és Desdemona: Maradtatok a sátorban egyenlőre, láthattátok, ahogy az idegen lány, máris rástartolt a küldetésre, ugyan ez az első eset, hogy valaki rögvest elfogadta és máris nekiindult az ismeretlennek egyedül. Mit tesztek, nyomban távoznátok, vagy taktikáznátok? A fiú míg egyedül volt hallgatag volt, azonban itt a lehetőségetek felvenni a versenyt az árny szerű tolvajokkal. Pár óra lemaradásban vagytok, nem járhatnak olyan messze, vagy akár újra visszatérhetnek ide? Amint elfogadtátok a küldetést, kezdetét veszi a kutatás számotokra is.

Határidő: Január 10. Ha előbb írtok, úgy mehetünk is tovább.
Szószám: 250 szó.

Azt hiszem, valami baj van, nem tudom. Az észlelésem folyamatosan jelzi a veszélyt körülöttem. Hamarosan valami nagyon nekem fog jönni, de egyelőre nem látok itt senkit sem. Na igen, nincs látás jártasságom, így nem tudom kifogni egyhamar a ködben, valami más módszert kell kitalálnom. Hallás jártasság... nevetséges. Még jó, hogy nem vagyunk süketek meg vakok, amíg nem vesszük fel ezeket a képességeket. De ettől függetlenül is csak a hallásomra tudtam hagyatkozni.
Felkészülve egy várható támadásra, harcra készen szorongattam a kardomat, és folytattam a keresést valamerre. Vigyáztam, hogy ne ütközzek neki egy fának, vagy essek át egy bokron keresztül a rossz látási viszontagságban. A keresésemnek köszönhetően végül ráleltem valamire. A kés? A tolvajok? Nem. Hanem egy igen tök ronda totem.
~ Ez meg mi a fene?
Alaposan végigvizsgáltam a totemet. Démoni pofa, ismeretlen nyelvű szöveg, és faragásából látszik, hogy ezeket koboldok faraghatták vagy az invázió idején, vagy még ennél régebben. Az egészen biztos, hogy ezek az ostoba koboldok nemhogy kulturált lényekként nem tudnak viselkedni humanoid létükre, de még a művészeti stílusuk és irányzatuk is egyszerűen pocsék. De mégis mi lehet ez az üzenet, és mit takarhat?
Mást nagyon nem tudok tenni vele, minthogy még alaposabban átvizsgáljam ezt a rusnya tárgyat, hátha találok rajta valami nyomot, ami talán elvezethet ezekhez a titokzatos rablókhoz. Azért fél szemmel és füllel figyeltem az észlelésemre is, ami továbbra is jelezte a veszélyt, mert most jelen pillanatban tényleg úgy nézek ki, mint aki egy óvatlan pillanatban válhat vadászból prédává. Jöjjön csak, ha le akar teperni, akkor ne egy leskelődő gyáva alak módjára tegye, hanem szemtől szemben harcoljon ellenem egyedül vagy több magával. Nem szokásom félni az ilyesmitől, ellenkezőleg szeretek is harcolni.

Nem tűnt túl beszédesnek az előttem érkező, és én nem is erőltetem a dolgot. Jó magam se vagyok egy szószátyár típus. Bár egyelőre még nem kezdek neki a feladat megoldásának. Várok, hátha jön még valaki. Időközben kimegyek Aisuhoz, hogy ne legyen magában. A gólem is csendben áll a sátor előtt és mered maga elé, olyan mintha csak egy szobor lenne, amiben semmi élet sincsen. Csupán akkor emeli fentebb a tekintetét, mikor befut a következő jelentkező. A másik idegen úgy néz ki, hogy csak az NPC-vel foglalkozik, és rá sem hederít a többi jelen lévőre. Bár Aisunak az volt a legérdekesebb, hogy a lány csak úgy elviharzott mellette, mintha ott sem lenne. Hogy ez miért is furcsa neki? Csupán azért, mert akárhányszor megjelenik valahol, szinte mindig a csodájára járnak, de ha azt nem is, akkor látványosan megnézik. Most meg csak úgy átnéztek rajta. Bár, valószínűleg, csak szándékosan ne vet észre senkit sem.
~Mindketten csak jutalom hajhászok lesznek.
~Ezt meg miből gondolod?
~Hát az egyikük csak ott ül magának, a másikuk meg jött látott és már tova is szaladt.
~Ettől még nem biztos, hogy jutalom hajhászok. Szerintem inkább csak maguknak valók.
~Lehet… Viszont nekünk is neki kellene kezdeni a nyomozásnak. Javaslom, hogy nézzünk szét itt a környéken, hátha hagytak valami nyomot a tolvajok.
~Nekem is ez volt a tervem. Egyből nekirontani az erdőnek balgaság lenne, plusz az egyikünk már megtette. Szóval nekünk marad az itteni kutatás, és talán közben a maszkos tagunk is becsatlakozik.
~Akkor te nyomokat keresel, én pedig őrködőm feletted.
Biccentettem Aisunak, majd aktiváltam a nyomkövetésem és a hallgatózásom is. Mostantól kezdve minden jártasságom aktív és nyugodt lélekkel kezdhetek neki a nyomozásnak. Először a sátor környékét vizsgálom át, majd a közeli romok között is szétnézek és csak ezek után kezdek neki vizsgálódni az erdő oldalán is. Ha pedig nem találnék semmit sem, akkor jó magam is bevetem magam az erdő rengetegébe és igyekszem ott bent nyomokat találni.

/Minden jártasságom aktív, mivel nem mind van még felvezetve a kari lapomra, így ide vésem őket. :3
Észlelés II
Látás II
Nyomkövetés II
Hallgatózás I

Mérföldkövek: 3/8

Noxy: A veszély jelzés továbbra sem tűnik el, még arra az időre sem, amíg vizsgálod a tárgyat. Az alján találsz egy egyenlő szárú háromszög alakú bemélyedést. A tárgyat elteheted, vagy akár ott is hagyhatod, ahol hagytad. Azonban bárhogy is döntesz alig pár pillanat múlva neszt is hallhatsz a közeledben. Hallásod lényegesen jobban mutat irányzékot, mint észlelésed. Azonban bármi is található a ködben, nem éhezik pixel véredre azonnal.
Éles és rikácsoló hangon vakkant párat, majd csend következik. Felfedezed a tőled jobbról érkező hang forrását, vagy inkább futásnak eredsz vakon?

Desdemona:
Az ismeretlen fiút hátrahagyva a sátorban Rogerrel kilépsz a hidegbe. Ez az első amivel szembesülsz, de egy Jég Gólem társsal ez nem biztos, hogy nagy probléma. Nyomkövetésed aktiválva, jobban láthatod a nyomokat, amik az erdőbe haladnak. Két patás valami hagyta hátra a nyomokat. Bárhogy is nézed, a nyom hagyói, nem négy, hanem két lábon jártak. A jobb oldali kicsivel ducibb is a bal oldalinál. Meg is tudod saccolni az egyikük erejét, átlagosnak mondható a játékosok terében, de egy mobnál magasabb ez az érték.
Hallásod bekapcsolásával két környező ponyva épület beszélgetésébe csöppensz. Ahol az egyikben szerelmes szavakat suttognak, és utána a lihegésből tovább tudsz következtetni, míg a másiknál A légyott nyoma sincs. Két ember ritkán szól egymáshoz és a "megint itt jártak", "meddig tart ez még?" ismétlődik a legtöbbször.
A nyomokat követve, az erdőig könnyedén eljutsz, de az erdő szélén állva egy nyíl áll a földbe a lábad előtt. A ködön nem látsz át, de támadód még éppen elkaphattad. Egy kobold íjász tűnt el az egyik megtermett hársfa törzse mögött. Még láthattad, ahogy íjját hozzá csapta a törzshöz mérgében.

Nex 500 szóval pótolhat.
Határidő: január 22. dél

Innentől jelzem a mérföld köveket, amiket teljesítettetek:
1. Legalább egy valaki egyen Roger főztjéből.
2. Sikeres keresés az erdőben.
3. Sikeres nyomkövetés a sátortól az erdőig.

*tájékoztatás*

Nex kiesett, január 31. 12:00 a határidő és akkor jön a következő kör utána Noxy és Desdemona 500 szóval pótolhat

- Hmmm, hmmm, hmmm... - A tárgyat vizsgálgatom, immár a kezemben és forgatgatom, hátha találok valami nyomot rajta. A keresésem nem volt hiábavaló, máris találtam rajta valami érdekes kis nyomot: az aljában egy kis bemélyedés. Volt benne valami, amit kicsórtak belőle. Talán egy gyémánt, vagy valami használható tárgy. Azért érdekes lenne, ha egy háromszög alakú gyémántnak lenne ott a helye. Kizárt! Épeszű ember nem a tárgy aljába tenné ezt, hanem a hasába, vagy a fejébe, vagy pedig a szeme lenne. Biztos valami kobold szokás... jhah! Koboldok! Furcsa és idióta nép ezek a koboldok!
Egy ideig filóztam azon, hogy hagyjam itt-e a totemecskét, vagy vigyem magammal. Könnyű kis tárgy, és jó lesz még valamire. De mi van, ha valami bajom lesz belőle? Ennek ellenére is végül úgy döntöttem, hogy elteszem a csúnya totemet az inventory-mba és megyek a nyomok után. A tolvajok talán már a közelben vannak.
Ez az istenverte köd nehezíti a dolgom, mint látásom, de az észlelésembe és keresésembe eddig sem kellett csalódnom, hanem azonban most a hallásom (nincs meg ennek a jártasság verziója tökéletesség érdekében) jobban működik ezeknél. Az észlelésem továbbra is érzékelte a veszélyt, azaz már készen is álltam arra, hogy esetleg hamar a torkomnak fog ugorni valami, ha nem vigyázok. Előtte csak neszt, majd egyre jobban hallottam a recsegését és vakkantását jobb irány felől. Egy farkas lehet, vagy annál ocsmányabb teremtés.
A csend beálltával a zaj forrása felé fordultam, és előkaptam a fegyveremet, és felkészültem a harcra, de mégis meglapultam. Látási viszonyok ide vagy oda, a csendet követően már láttam is felbukkanni az akármit, ami engem követett végig. Addigra bekapcsoltam a Sötétszárny csatán kívüli állapotát és felszálltam egy fa ágára, ami itt volt mögöttem. De a tekintetemet egy pillanatra se vettem le erről a kis predátoromról, aki rám vadászik. Nem gyávaságból reppentem fel a fára, csak biztonsági okokból, és amúgy is megvolt már a terv, hogy mit fogok csinálni. A predátorból lesz nemsokára a préda, ha ügyesen teszem.