[Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

by **Silica** Hétf. Május 16 2016, 10:10

Az öreg favágó és az erdő

Egyszer volt, hol nem volt, a Kezdetek Erdejének sűrű lomjai között egy omladozó, elhagyatott faházikó. Ebben a faházikóban néha kezdő játékosok bújtak meg a vadkanok vérfagyasztó röfögése elől, néha túrázók választották pihenőhelyként, néha pedig maga a rendszer választotta, hogy küldetéseket adjon ki nektek, játékosoknak. Most is egy ilyen alkalomba botolhattatok, amikor utatok során, napnyugta tájban egy idősödő, de még magát jól tartó úrba botlotok a romoknál. Láthatóan NPC, és mindössze arra kér benneteket, hogy hallgassátok végig a történetét, mert nagyon szeretné elmesélni valakinek, mielőtt átadja a lelkét az erdő szellemeinek.

Résztvevők: Ritsu, Saya, Rogan, Kiwi, Chariton (jutalom nélkül)
Határidő: Május 22.

by **Ritsu** Hétf. Május 16 2016, 12:00

Szóval, az egész ott kezdődött, hogy elmentem valami társat keresni, nem is tudom már merre. Voltam a városban valami kocsma féleségben, különböző piacokon kerestem valami értelmes embert, boltokban megpróbáltam venni, bár kiröhögtek. Szóval ugye ahol találkoztam a lánnyal és a sárkányával, arra kezdtem el menni azt hiszem a Kezdetek erdejébe. Amúgy se ér, hogy Shunak lehet egy barátja nekem meg nem, egyszerűen nem fair. Szóval, valamerre az erdő felé vettem az irányt. Nem láttam szinte semmit se a sok lombtól, már majdnem feladtam a keresést, de ott messze megpillantottam valami, valami kis házikó szerűséget, ki is volt világítva és mivel az idő se volt valami kedvező sőt éhes és szomjas is voltam szóval a ház felé közeledtem hátha ott találok valami ételt, vagy italt vagy valamit. Út közben folyamatosan rám tapadtak valami kis szutykok, bogaraktól kezdve a a kígyókig, de egyre erősebben láttam a fényt. Azt gondoltam ott találok valakit akivel szívesen járnám utamat. Szó szerint az egész erdő tiszta nyálkás volt, tele fákkal, nem is láttam konkrétan semmit a fényen kívül. Kardomat elővettem, és enyhe suhintásokkal félbevágtam az utamat akadályozó dolgokat. Egy 10-15 perc küszködés után a faház mellett láttam egy öreg embert, vagyis inkább valami favágónak néztem inkább. Viszont ő nem az az ember volt akit én kerestem, mármint társnak,de úgy gondoltam nála lehet némi kaja és jól tudok nála lakni. Oda is értem és elkezdtünk beszélgetni meg minden. Ezután a másik irányból valaki vagy valami mocorgott a lombok mögött. Kardomat előhúztam és kíváncsian vártam mi vagy ki bukkan ki onnan.

by **Kiwi** Hétf. Május 16 2016, 14:07

Egyszerű napja volt ma is. Nem sok kalandos dolog történt vele, nem igazán van miről mesélnem, mégis megteszem. Kellemes állom után ébredt, és még reggel a bőrén érezte a csókok és gyöngéd szorítások nyomát a bőrén. Zavarában egy ideig még a takaró alatt húzódott meg, amíg elmúlik róla az a bizonyos érzés. Warren kikapcsolta nála az etikai módot, míg Kiwi azóta sem kapcsolta be, meg kereshette volna a beállításaiban, de nem érezte annyira fontosnak, hogy ezzel is törődjön, és amúgy is szabadabbnak érezte magát így, emberibbnek a vágyaival, még akkor is ha nem tudott beteljesedni igazán. De nem foglalkozott vele túlzottan, végül is természetes folyamat, mint ahogy az is hogy egyre inkább megnézi az embereket maga körül, amiket eddig azért nem mert. Nem akart senkit sem megszeretni, gátlásai voltak és vannak is magával, de az a vágy, ami mindenkiben él, benne is ott lapul, elvégre tavaszodik. Ennek mérten is öltözködött, egy vékony csinos felső, egy hosszabb nadrággal, bár már várta a szoknya és a rövidnadrág korszakot. Szerette, ha szellőzik a bőre. Ma nem ment küldetésre, leginkább kikapcsolódni vágyott volna, egy kis csendre, magányra hogy összeszedhesse a gondolatait, mert még úgy is sok dolog történt vele, hogy nem igazán tett semmiért semmit, és azt, kis dolgokat is meg kell emésztenie, főleg hogy hajlamos túlaggódni és túlgondolni eseményeket, embereket. Tehát a magány és csend volt az amit mára magának választott. Ne értsétek félre, szereti az embereket és a társaságot, de mégis önmagában tud az ember igazán feltöltődni. Szóval az első szint volt az, jelenleg amit magának választott, hisz tudniillik, kevésbé veszélyes, koboldoknak nyoma sincs és tökéletes túrázásra és mivel Kiwi zöld mániás, így inkább az erdő mint a rét, a fák a lombok, a kószán beszűrődő fény, a kóbor állatok nyomai, a hatalmas törzsű fák, amik szinte könyörögnek a megmászásukért. A gyümölcsök, amiket még csak tanulmányozik, hogy melyik ehető és melyik nem. Hasonlítanak a kintiekhez, mégsem… olyanok, és amikor nem látja senki akkor bizony fanyar arccal köpködi kifelé amiről kiderül hogy nem épp ehető fajta. Kiwi felderítő, kíváncsi fajta, bár mások előtt félénk, miközben akaratos, csupán bizonytalan és határozatlan néha, de pont ez teszi őt olyan gyámoltalanná, vagy épp furává sokszor. Hajlamos átvenni a vezetést, ha úgy látja nincs más aki megtenné, de ezt a szerepet ha megteheti inkább átadja másnak. Most viszont egyedül volt, pontosabban Lunával, de a maga ura. A pet viszont még mindig tojás formában hevert a hátizsákjában. Tehát a felelősséget is csak magáért és a petjéért kellett vállalnia. A hatalmas fák után, meg némi kósza farkas lerázása után egy öreg viskóhoz ért. Meglepően sűrű volt a cserje és lelógóak a lombok, mintha csak körülölelték volna a faházat, mintha védelmezni akarnák. Kiwi kíváncsi természet, a fény átjárta az épületet, és ha lát bent valami idegen mozgást nem tért volna be, de a közellét azért felderítheti. Egy idősebbnek tűnő emberkét pillantottam meg, akkor még nem láttam a hozzá közeledő fiút, így megindultam felé. Mire észrevettem meg már, kínos lett volna visszafordulni, bár mint kiderült Ritsu akkor még nem látott engem. Igen, csakis utána ismertem fel a sötét hajú fiúcskát aki nem rég lett bemutatva a céhben. Elmosolyodtam hogy egyre gondoltunk, mindenféle megbeszélés nélkül, ráadásul egy időben is érkeztünk ide. A szokatlan véletlenek sorozata, de nem is tabusítok neki nagyobb jelentőséget. Kicsi a világ, kicsi Aincard. Viszont a fiú kardját előhúzva pillantott rá, miközben felmérte Kiwi jöttét. Több sem kellett a lány megtorpant, és kezeit megadóan emelte fel, miközben gyanakvóan pillantott a srácra. Addig nem nyugodott meg amíg fel nem ismerte vagy el nem tette a fegyvert.
- Nyugi. Csak én vagyok, Kiwi! - A nevét hallhatta, hisz ha bemutatták bemutatkozott, bár az lehet hogy nem ismerte meg elsőre. Ez a húzása viszont nem tetszett Ritsutól, pedig reális volt a fiú részéről, de elég ahhoz hogy bizalmatlanságot keltsen a lányban, még ha csak ideiglenesen is.

by **Rogan Hartnett** Szer. Május 18 2016, 11:26

A ruháimat nem sikerült ugyan visszaszereznem, viszont kemény munkával, sikerült előhalásznom egy kezdő ruhát egy olcsó turkálóból a kezdetek városában. Többek között ez volt az egyik oka annak, hogy visszamerészkedtem a rég nem látott, és annyira utált településre. Másrészről pedig nosztalgiázni támadt kedvem amelyhez a régi új öltözék tökéletes lehetőséget nyújtott, hiszen a nosztalgiával egy izgalmas személyiséget is gyakorolhattam magamnak. Néha ámuldozva, néha hosszasan elmerengve álltam meg egy épület előtt kezemben tartva az alul méretezett sárkányomat és úgy tettem mintha a szemem sarkából egy könnycseppet morzsolnék el a meghatódottságtól. Néhány óra bolyongás után, sikeresen végigmentem minden olyan épület mellett amely engem valaha is érintett, illetve néhány új üzletet is megszemléltem. A plázára például nem is emlékeztem. Bemenni ugyan nem mentem be, viszont valahol a környékén valaki hajléktalannak nézhetett mert aggódó arccal futott felém majd szó nélkül a kezembe nyomott két aranyérmét. A városka után következett az erdő. Ugyan későre járt már, viszont viszketett a tenyerem az izgatottságtól, hiszen kisebb szinten sosem mertem este kimerészkedni az erdőbe, hála a túlzott elővigyázatosságomnak, és aggodalmaskodásomnak. Na meg persze Nachum hasznavehetetlensége is rátesz egy lapáttal.. Oldalra sandítok. A kis pöttöm a vállamat használja ülőalkalmatosság gyanánt. És ekkor jött a gondolat.
- Jézus! Nachum kelj fel! Valami jön utánunk! Vagy várj. Ne is kelj fel. Majd én megmentelek. - ekkor két kézzel megragadva szegénykét, szorosan a mellkasomhoz húzva elkezdtünk rohanni az erdő sűrűjébe. Rengeteg ágat letördeltünk, és csak szaladtunk ameddig a lábunk bírja. Annyira belemerültem a menekülésbe a semmi elől, hogy észre sem vettem, hogy csak úgy kirobbantam egy bokorból egyenesen egy kis rozzant, megvilágított házikóhoz. Szakadt hajléktalan viseletben, a picinyke sárkánnyal a kezeim között.
- Juj, hát ez nem semmi volt. Ép bőrrel megúszni ezt. - közben ijedt arccal felnézek a többiekre - Ne ácsorogjatok itt! El kell bújnunk. A veszély még nem múlt el. Bármelyik pillanatban megtalálhat minket az az Iglic! Be a házba! - utasítom a többieket, miközben rémülten nézelődöm hátra. Nachum csak némán élvezi a fogságát.

by **Saya** Szer. Május 18 2016, 14:29

-Valahol nem messze volt... az is, ugye? Tudod, mikor voltak a vörösök. Még a Kaszásnak az idején. Nem?
~De, itt voltak. Illetőleg a másik oldalon, de itt voltak.~
Boldog kuncogással süllyedtem kicsit lejjebb a fatörzs mögé és lehunytam a szemem. Olyan szép az idő, és hát olyan jó érzés, amit a Hugi csinál Embarassed

Amúgy meg se tudom unni szerintem, mármint, én nagyon szívesen ellennék még itt pár órát, csak arra kért, maradjak csöndben, ami elég nehéz, de azért teszem, amit mond, meg néha azért el is terelem a figyelmem, nem szívesen, de muszáj, mert különben olyan lennék, mint mikor a szobában vagyunk, azt meg most nem kéne, nem tudom, pontosan miért, de ő erre utasított, és Hugi utasításai mindig olyan okosak szoktak lenni.
Csak hát aztán abbahagyja, és jé, már én irányítom a karjaimat megint Surprised

Meglepetten körbenézek és felülök vissza a kidőlt fatörzsre.
-Mi az?
~Hangokat hallottam. Ne beszélj hozzám fennhangon. Valaki van a közelben.~
Oké o.o7
Megint körbenézek, és tényleg, egyre közelebb hallom, az, amit a könyvekben úgy hívnak, hogy "csörtetés", közelít. Jaj, egyelekmeg, Hugi, szerintem csak valami vaddisznó vagy egyéb mob Smile

Előveszem az íjam és egy nyilat, de még nem célzok sehova, ez az első szint, itt csak nem eshet nagy bántódásom. Vagyis, lehet, hogy eshet, ha olyan játékos jön, van egy olyan mob, ami marha erős ide, szoktak ilyen kihívásokat rakni a nagyobb játékosoknak az első szintre, szóval ki tudja. Mégis csak célzok előre a hang irányába.
Aztán a hang elhalad előttünk, és felbukka negy tagbaszakadt tag, Kezdő Ruhás, a kezei között tart valamit, és nagyon rohan, lobog a haja meg...
Mindketten egyszerre döbbenünk meg és szerintem egymásra néznénk nagy kerek szemekkel, ha a Hugi még külön lenne tőlem. Érzem, hogy ő is elakad bennem, mint ahogy én sem tudok levegőt venni és leeresztem a fegyverem, miközben figyelem, ahogy eltűnik a hát a bokrok között.
-Anat...?
~Nem lehet...~
Na de mondjuk a Hugi sem hiszi el, amit mond, vagyis inkább motyog magában. Felkiáltok, hogy várjon meg, és már szaladok is arra, amerre a férfi szaladt, de közben úszok a boldogságban, ahogy szokták mondani, és nagyon-nagyon mosolygok. Hát nem halt meg, és ennek nagyon fognak majd örülni a céhben is \o/
Szóval szaladok utána, repeső szívvel, kipirult arccal, és kilyukadunk a házikónál. Én a mondata végét kapom el, hogy valami veszély van, és menjünk a házba.
-Oh, akkor tényleg nagy mob. Oké, de gyere te is, nehogy megint bajod essen! -jaj, még sosem voltam ilyen határozott, Úristen, megragadom a könyökét, mert azt tudom megragadni, mert kezei között van valami, amit nagyon védeni akar úgy tűnik, és bekapcsolom a Súlyemelésem meg ami hozzá tartozik a változás óta, hogy behúzhassam magam után a házba.
Közben végig csak egy szó ismétlődik a fejemben, és annyira-de-annyira-de-nagyon-örülök <3

by **Chariton** Pént. Május 20 2016, 11:07

Fogalmam sincs mit keresek az első szinten. Sem arról, hogy hogy nem lehet fogalmam arról, mit akarok csinálni, vagy miért csináltam azt, amit. Már végiggondolni is bonyolult azt, ha valamit nem azért csinálok mert tudom mi a célom vele. Erre szokták mondani hogy hozta a lába? A lényeg hogy itt vagyok, felesleges is lenne foglalkozni már azzal, hogy miért. Mihez kezdjek? Farmolni nem éri meg, sem küldetéseket csinálni. Ismerősöm sincs, akiről tudnám hogy itt tartózkodna, ráadásul a térkép nagy részét már be is jártam még ameddig nem voltam a kiképzőnél. Nem találok más célt magamnak, minthogy felfedezzem a néhány megmaradt sötét foltot.

Már esteledik, vissza kellene fordulnom, de már nem maradt sok. Hajt a kíváncsiság, s a veszély sem olyan nagy, így, hogy a szörnyek már nem tudnak legyőzni. Azonban lehetnek errefelé banditák vagy gyilkosok, ezért a biztonság kedvéért a kezemben tartom a Teleport Kristályt. Így megyek a Kezdetek Erdejének egy pontja felé, ahol még nem értem, hogy nem jártam, hiszen mind balról, mind jobbról felfedeztem a terepet. Elvárásaim voltak ezzel a hellyel kapcsolatban, mivel ahol eddig jártam, ott semmi érdekeset nem találtam. Persze alaptalanul remélek, egy erdő közepe, mi lenne itt fákon meg alacsony szintű szörnyeken kívül? Ráadásul mivel este van, játékosokkal is elég kicsi az esély, hogy találkozom. Már ha olyan óvatosak mint én voltam. Aztán csalódok a csalódásomban...

Zajt hallok magam körül. Balra tekintek, s látom ahogy egy férfi halad el mellettem. A halad-ot most úgy értem, hogy fut, mintha üldöznék, nem törődve az ágakkal vagy esetleges földön lévő gyökerekkel. Ügyes, hogy nem esett még fel. Mire ezt végiggondolom, már egy kislányt látok ugyanígy tenni. Nem érkeztem rendesen megnézni, mert gyorsan futott (sokkal gyorsabban mint én tudnék), de mintha Saya lett volna, a céhtársam. Így már még jobban érdekel a dolog, utánuk megyek. Próbálom kitalálni merre tartottak, a letört faágakból és hasonlókból. Nem kell sokat mennem, találok egy kisebb tisztást. Már távolabbról látom az omladozó faházat, és néhány alakot körülötte. Mire közelebb érek, azonosítani is tudom őket. Mint például Kiwit. A fiatalabb lány valóban Saya volt, így, hogy nem fut, már biztos vagyok benne. Ha jól látom épp azt a férfit próbálja bevonszolni a faházba akit követett. Vagy üldözött. Ezenkívül van itt még egy fiú, kihúzott karddal, és egy öreg, indikátor alapján NPC. Belépek "köreikbe".
- Üdv mindenkinek. Szia Kiwi, szia Saya - nézek először az egyikre, majd a másikra. - Megzavartam valamit? Vagy mi a gyülekezés oka, ha nem titok? - érdeklődöm Kiwi mellé állva.- És miért áll ott az a fiú majdnem kivont karddal? - Lehet jobb kérdés lett volna, hogy Saya miért akarja beráncigálni a faházba azt a férfit. Már tudom, amint erre választ kapok, ez lesz a következő kérdésem.

by **Silica** Hétf. Május 23 2016, 13:09

Az NPC nagyon megdöbben azon, hogy ennyien és ilyen elszántan akarják meghallgatni a történetét, de látszólag nagyon boldog. A házba bemenni ugyan nem sok értelme van, hiszen a lyukas tető és az omladozó falak nem nyújt nagy menedéket, de ha úgy döntötök, hogy mégis beléptek, akkor elégedett mosollyal követ titeket, miközben a szakállát vakargatja. Úgy tűnik nem nagyon készítették fel különleges eseményekre. Kicsit megpiszkálja az omladozó kandallót, amitől lángra lobban benne a tűz, és szerencsétekre a kémény fele is képes elvezetni a füstöt. Nem nagyon törődve a ti párbeszédetekkel az öreg beleül a karosszékébe, mert minden elhagyatott épületben van egy, a szoba közepén ácsorgó szék, és nyikorogva hintázni kezd. Mármint a szék nyikorog és az öreg, korhadt padló, nem a favágó. Talán észre sem veszitek, amikor újra megkérdezi, hogy akarjátok-e hallani a történetét, de amikor ezt az előttetek felugró panel teszi meg, a küldetés elfogadását kérve, az már talán felkelti a figyelmeteket.

Küldetés panel írta:
Kedves Kalandor!

Wakana vagyok, ennek az erdőnek az őre. Vagyis az voltam. Mielőtt átadom a lelkemet az erdő szellemeinek, szeretném ha valaki meghallgatná a történetemet. Kérlek foglalj helyet, és ígérem, nem lesz hosszú. Cserébe minden vagyonomat, amelyet az évek során gyűjtöttem, rád hagyom. Kérlek teljesítsd egy öregember utolsó kérését.

Az NPC azonban nem szólal meg, türelmesen függeszti rátok békés tekintetét, és csak hintázik tovább, várva arra, hogy a küldetés a következő fázisba lépjen.

Azaz addig nem lesz mese, amíg mindenki el nem fogadja a küldetést, amit kérlek valahogy emeljetek ki a postban. Mivel sok a játékos, szeretnék esélyt adni az ismerkedésre. Amíg mindenki rá nem bök az elfogadásra, addig ezt szabadon megtehetitek, de a sorrendet kérlek tartsátok. ^^

by **Ritsu** Hétf. Május 23 2016, 16:44

Ezek a vadállatok konkrétan belöktek az ajtón. Na mindegy is, igazából úgyis be akartam ide jönni. Nagyon sok ember vett körül hirtelen és azért pár ember ismerős volt a klánból. Időm se volt bocsánatot kérni a lánytól, akire majdnem kardot emeltem, igazából pont nem számítottam arra hogy ő bukkan fel a bokor mögül szóval előbb vagy utóbb úgyis bocsánatot kérek tőle. Az öreg valamit elkezdett mondani vagy nem is tudom már nem nagyon értettem, viszont felugrott egy panel amiben egy küldetés állt, nem igazán akartam belemenni, de mivel csak meg kellett őt hallgatni ezért simán elfogadtam volna. Viszont ahogy láttam mindenkinél megjelent, és jött a következtetés. Mindenkihez szóló a küldetés. De én így is, úgy is szerettem volna összeismerkedni a klántagjaimmal, legalábbis egyel-kettővel. Kiwihez így hirtelen oda menni hülyeség lett volna, szóval a bocsit későbbre hagytam. Láttam egy embert, akinél ha jól láttam szintén kard volt, mint nálam. Szóval ő is kardforgató lehetett. Gondoltam tudna segíteni egy-két dologban, ha nem is tök jó lenne összeismerkedni vele. Szóval vettem a bátorságot és odamerészkedtem a közelébe, ha engedte. Eléggé nehezen ismerkedek, viszont ha van egy konkrét indok hogy miért szeretném az illetőt megismerni akkor nagyon nehezen lehet engem lekoptatni.
-Helló, te is kardforgató vagy igaz? Mióta vagy a városban? Te is a céh tagja vagy, ha igen mióta? Milyen képességeid vannak? Erős az a kard ami neked van? Mi a neved?
Ha bírtam levettem a szemüvegjét és felhúztam, csak a vicc kedvéért.
Bombáztam őt a hülye kérdéseimmel, de remélem nem voltam tapintatlan.

by **Kiwi** Kedd Május 24 2016, 19:07

No hogy is volt ez? Pár pillanat alatt történt minden, megjelent két céhtárs, tehát máris négyen vagyunk, valamint csatlakozott hozzánk egy valaki, akiről meg kell mondjam. :shy: De nem mondom. Senkinek sem mondom, még a pillantásommal is igyekszem eltussolni. Tehát nem rá nézni, csak a ruhájáig, a felsőtestéig… és azon belül a kis petjéig.
~Nem hiszem már el… mindenkinek van…~ De nem irigykedek tovább, ezt úgy sem hallják mások. Végül a veszélyérzékelőm nekem is felvillant, amint a srác kijelentette hogy valami üldözi, és Saya is alátámasztotta viselkedésével. Végül hárman biztosan bementünk, az idős emberrel együtt. Nem akartam viszont hogy a többiek kint maradjanak, mármint a két fiú, így ha kell megkérem, vagy jelzek nekik hogy jöjjenek ők is, nincs különcködés. Na jó, ha akarják természetesen van, de van egy olyan érzésem hogy valami készülőben van. Talán csak női megérzés, de hogy szinte egyszerre jelentünk meg egyazon helyen, ráadásul egy küldetés adó npc-nél, mondjuk nem kizárt hogy ki volt írva valamerre, csupán nem figyeltem. Most viszont az idős úr, otthonában tüzet gyújtott a kandallójában, majd egy üzenet panelt kaptunk. Körbe néztem a többiekre, mindenki megkapta. A fiúk ismerkednek, én pedig alig észrevehetően megmosolygom őket. Tök arik. Saya meg a srác pártját fogta… Szóval… Én nem tudtam kihez is szólhatnék, nem akartam se illetlen, se harmadik kerék lenni. De gondoltam azért illene bemutatkozni. Mi négyen ismerjük már egymást, legalább látásból. De az idomárfiút nem. Viszont nem mertem megszólalni. Így a semmiből, csak úgy bemutatkozni… Szürke kisegérnek éreztem magam, egy helyben álltam és figyeltem az eseményeket. Elolvastam az üzenetet…
~ Szuper… remélem van mindenkinél zsepi…~ Biztos voltam benne hogy valami megható, szomorú történet lesz, mint ahogy abban is hogy, fogalmam sincs hogy állom meg hogy ne pityeregjek ha tényleg. Tök ciki volna… Viszont kimenni, és visszautasítani a küldit… az is. Hát ez borzalom. Úgy éreztem magam, mint akit több helyről is szorítanak, kicsi aprócskára préselnek… Végül úgy érzem lépnem kell. A többieket ugyan nem, de magam bemutatom. Valahogy hülyén éreztem magam ott ácsorogni.
- Szia mi még nem találkoztunk, Kiwi vagyok. Szabad? – Majd ha engedte megcirógattam a petjének a feje búbját. A többiek már tudják hogy az én tojásom még a táskámban van, és Csipkerózsika álmot álmodik. Majd az npc-hez fordultam, fél testtel, és rákattintottam az elfogadásra. Magam sem értem mindig a reakcióimat, eredetileg nem vagyok ennyire félénk... de van amikor mégis. Ez gáz... Bár feszengtem a céhtársak miatt, meg úgy minden miatt. Kavarogtak a gondolataim.

by **Rogan Hartnett** Kedd Május 24 2016, 20:44

Kétségbeesett arccal érkeztem meg a tisztásra, és igyekeztem mindenkit betaszigálni a házba. Mögöttem közvetlenül egy kislány is kiért a tisztásra, egy pillanatnyi késéssel, de annyira bele voltam merülve a szerepembe, hogy nem foglalkoztam vele egészen addig amíg az fel nem kapott és nem kezdett el a ház felé cipelni. Először meglepődtem, majd felvettem a pozíciót és két kézzel a házikó felé mutogattam. Az édes kis lányka aggódott értem, megmelengette a szívem, persze miközben felkapott, és én mutogattam Nachum már a levegőbe is emelkedett, és picike szárnyait csapkodva követett minket tisztes távolságból, és elég magasról ahhoz, hogy senki se érhesse el. Óvatos az én kis szentem, de jól csinálja.
- Gyertek ti is! Ez nem játék! Mindenki! - keltettem a pánikot úgy ahogyan azt illik, és amint a házban voltunk, és szabaddá váltam az ajtóhoz siettem, és becsuktam, ha előttem még nem tette ezt senki sem. Nem zavartattam magam, nem érdekelt, hogy a fele le van omolva, és nem nyújt semmiféle plusz védelmet a zárt ajtó. Majd csak miután az ajtót zárva tudtam léptem vissza a "megmentőmhöz".
- Én hősöm. Nem is tudom, hogy köszönhetném meg neked, hogy fedezted a hátam. Ha te nem vagy ott akkor biztosan odaveszünk a társammal. Hogyan hálálhatnám meg mindezt neked? - ekkor térdre borultam és megfogtam mindkét kezét, és ekkor Nachum a vállamra telepedett, akár egy kalóz papagája.
- Mostantól én is megvédelek a gonosztól, és vigyázni fogok rád. - ekkor felkeltem, és szorosan a mellemhez húztam a kislányt, ha akarta, ha nem. Nem volt veszteni valóm, és nem engedtem az ölelésből. Kezemmel a fejét simogattam. - Most már örökké együtt leszünk Eponine. Ugye? - Nachum a kis alulfejlett sárkány eközben a másik lányka felé nézelődött, méregette, majd tőle meglepő módon ismét a levegőbe emelkedett és néhány métere a lánytól leszállt, és óvatosan megközelítette. Persze azt nem hagyta, hogy megérintsd.
- Jobb ha most hagyod. Nagyon fel van pörögve. Rogannek hívják. - bemutatott még mielőtt te odamehettél volna hozzám, és feltehetted volna a kérdést, illetve a te bemutatkozásoddal is megelőzött. Szemfüles sárkány.
- Ne aggódj. Nem lesz semmi baj.

by **Saya** Csüt. Május 26 2016, 22:50

Anat mégis él! Le nem tudom írni, a Hugi mennyire örül ennek, magam sem tudom eldönteni, hogy mit is látok pontosan, mert még mindig látom a Schizophreniát, de valahogy most mégsem tudok törődni vele, és nem bírom levakarni ezt a mosolyt az arcomról, meg szerintem tiszta piros vagyok az izgalomtól.
Pattogni tudnék, mikor letettem már és mindenki bent van, mert itt van a Kiwi is, a Chariton is, meg még páran, és ők ugyan nem ismerték, de na majd én mesélek róla, a Nagy Anatole-ról, meg hogy eltűnt és mennyire aggódtunk és el ne felejtsem, hogy írnom kell a Shu-nak, a Cearso-nak, meg a Jun-nak, de főleg Cearso-nak! Már nyitnám is meg, de előbb had ölelgessem meg <3
De helyette ő térdel le és megfogja a kezem és milyen fura a hangja és...
Ez nem az Ő hangja.
Most, hogy már így közelebbről is látom, meg hallom, meg nyugi van, én nem is próbálom mondjuk, de szerintem lehetetlen is lenne lepleznem, hogy ahhoz képest, hogy pattogtam még az imént, most úgy állok szobormereven, kicsit nyitott szájjal és kerekre tágult szemekkel, mintha nem is tudnám, mi történik körülöttem, és amúgy tényleg egyszerűen nem tudok megmozdulni. Csak hebegni, azt is nagyon-nagyon halkan.
-Te nem...
Szinte észre sem veszem, ahogy eltűnik az arca a szemem elől és megölel meg simogat, a fejemben mintha ilyen üvegcsörömpölést hallanék, és még mindig nem tudok mozogni. Nem csak én, de a Hugi sem, aki mintha teljesen megfagyott volna.
Mintha nem is létezne, csak érzem a jelenlétét, de valahogy még sincs itt.
-Én...
Mormogok kicsit az ingjébe, aztán megragadom és kicsit eltolom, hogy fel tudjak rá nézni.
-Én nem Eponine vagyok.
~Ő is egy másik néven szólított eleinte, emlékszel? Pöttöm Panna.~
-A nevem Saya.
~Fogalmam sincs, mit tegyél... mit tegyek...~
Nyugi, maradj csak. Kicsit félredöntöm a fejem, és gyengén próbálok szabadulni, ha engedi, engedi, ha nem, nem, de mosolygok.
-Amúgy bocsánat a rángatásért. Én... összekevertem önt valakivel. Egy nagyon régi barátommal. Szóval...
Egy kicsit szélesebben mosolygok.
-Nekem elég lesz egy tölcsér fagyi :3 Egyébként, közben valaki más is beszél magához... ^^;

//NPC-vel picikét később lesz törődve :3 //

by **Chariton** Pént. Május 27 2016, 23:54

Mivel mindenki berohan (vagy beráncigálják) a házb , nem látom értelmét, hogy egyedül álljak kint. Bent az öreg helyet foglal egy karosszékben és türelmesen vár, ameddig a nyüzsgés lenyugszik körülötte. Kiwi az idegen férfi a petjére (mert most már látom, hogy az is van neki, ezek szerint nagy valószínűséggel idomár) koncentrál, és azzal beszélget. A pet gazdája pedig mintha Saya (elég jól viseli, hogy Saya berángatta) kezét készülne megkérni. Ölelgeti, letérdel neki, meg minden. Ehhez gondolatban sem fűzök hozzá semmit, főleg így, hogy nem hallom. Mert ugye nem hallom...egy apró problémám miatt. Ez a fiú. Húztam a szám közeledése után. Először is belépett a személyes terembe. Másodszor, be nem állt a szája. De nem olyan aranyos módon, ahogy esetleg egy lánynak. Tőlük még az se zavarna, hogy ilyen közel lépnek. Esetleg szokatlan és kicsit kellemetlen lenne. De nem. Ő fiú volt, és még a kérdései is felesleges kérdések voltak, amikre meg se várta, hogy válaszoljak. No meg legalább kezdte volna a kézfogással vagy azzal hogy bemutatkozik. Mindegy, felesleges ezen agyalnom. Lehet csak éretlen, vagy ahonnan ő jött, alapból közelebb állnak egymáshoz az emberek. Vagy ilyen a stílusa. Adjunk neki egy esélyt.

Megpróbálok észrevétlenül hátralépni egyet, hogy kicsit nagyobb legyen köztünk a távolság, majd mély levegő után szépen lassan válaszolok a kérdéseire.
- Először is, Chariton vagyok, örülök a találkozásnak - mondom neki kinyújtott kézzel. Másodszor, igen, kardforgató vagyok. A kardom egy egyszerű vaskard, semmi extra, bármelyik fegyverkovácsnál lehet kapni. A képességem jobban tudom illusztrálni harc közben, mint elmagyarázni. Végül pedig, a Jumpy Vigor tagja vagyok. Ha jól sejtem te is. - közben NAGYON halványan mosolygom rá.
Na, most végre van időm figyelni az öreg NPC-re is. Amint elolvasom a felhívást, elfogadom. Könnyű pénzszerzés....ha pedig őszinte akarok lenni magamhoz, azt is bevallom, hogy megesett a szívem a bácsin...és nem, nem zavart az, hogy egy NPC.

by **Ritsu** Kedd Május 31 2016, 14:43

Mintha nem is én lettem volna. Mindegy, a lényeg hogy megpróbáltam. Nem jött be. Nem baj, legalább van időm a küldetéssel foglalkozni, úgyis kellene pénzt gyűjtenem. Az egyik nem is tudom mit csinált azzal a lánnyal. Talán háláját akarta kifejezni vagy mit tudom én.
Nem hiszem el, hogy csak nekem ilyen nehéz ismerkedni, nincs az az Isten.
Csak néztem a semmibe majd egy bizonyos idő után legyintettem egyet a levegőbe és elfogadtam a feladatot. Visszatérve a szemüvegesre.
Kinyújtom én is a kezem majd kezet fogok vele.
-Harc közben jobban tudod illusz.. Illuszráló.. Fenébe már, ne használj olyan szavakat amiket nem tudok kiejteni. Szóval harc közben jobban tudod elmagyarázni ? Akkor ez a küldetés után kihívlak egy párbajra!
Én is mosolygok, nehogy félreértse, szimplán egy baráti harcra gondoltam.
-Egyébként ha érdekel engem Ritsunak hívnak.
Már csak pár emberre kell várni és már indul is a küldetés, elvégre csak egy történetet kell meghallgatni és ennyi, bár elég szomorúnak tűnt az öreg története. Mondjuk az is elég fura hogy csak elmentem az erdő felé és az a pár óra hirtelen el is telt és még a céhtársakkal is találkoztam. Egy időben és egy helyen, bár Shu-t nem láttam, biztos megint segít egy új embernek, mint anno nekem. Megint elkanyarodtam a témától, szóval miután elfogadtam a küldetést, csak bambultam előre. Láttam egy íjászt is, tök menő volt az eszköze. Végül is Vártam hogy a többiek is elfogadják a kérelmet, hisz nincs sok időm, még ki kell takarítani a szobámat is, nem tisztul meg az magától.

by **Kiwi** Szer. Jún. 01 2016, 10:05

Az események forgatagában talán picit össze is zavarodtam. Meglepően gyorsan összeálltunk, valamint legalább ilyen gyorsan be is vonultunk az épületbe. Saya a sráccal foglalkozott, vagyis inkább fordítva, valamint Ritsu Charitonnal, és úgy voltam vele hagy ismerkedjenek. Kicsit egyedül éreztem magam, hisz mindenkinek volt kihez szólnia, de nem tudtam mit is kezdjek. Nem akartam zavarni, mégis kerestem a pillanatot, hogy megtehessem, hogy bemutatkozhassak legalább. Így a drámai ölelkezés és ígérgetés, valamint a kettős összetévesztés után megpróbálkoztam volna vele, ha a pet nem szólít le. Saya ezt észre is vette, és jelezte is a srácnak, de addigra már a fiú petje is intézkedett. Nem akartam bunkó lenni, és ahogy néztem a fiú nagyon bele van merülve ez ismerkedésbe. Talán túlzottan is, szokatlan módon, ami megjegyzem aggasztott. Egyfajta veszélyjelző sípolt a fejem felett jelezve hogy ott készül valami, ami nem éppen átlagos. De amit először madárnak néztem, majd jobban megpillantva rájöttem hogy inkább sárkány, már intézkedett is. Kellő távolságban persze tőlem. Mint tűz és víz, ez volt az első gondolatom a kapcsolatukról. Mármint az idomárfiúnak a petjével. Míg a fiú közvetlen, és egyvalamire fordítja a figyelmét, kissé elvarázsoltnak tűnik, sőt… nagyon is az. Addig a sárkány kellő távolságból beszélt csak hozzám.
- Kiwi vagyok örvendek. Mitől tud valaki így felpörögni, vagyis… ő nem mindig ilyen ugye? – Kérdeztem a pettől, célozva a fiú heves stílusára. Valamint nem volt rosszallás a hangomban, sem pedig reménykedés arra hogy nem volna ilyen, hiába az „ugye” szócska. Inkább megerősítésnek szántam.
- És téged hogy hívnak? – Kérdeztem rá, mert az idomárját bemutatta.
- Ne aggódj, én is idomár vagyok, szeretem a peteket! – Jelentettem ki, és megbillentettem a táskám, amiből a tojás csúcsa kivillant, tehát igazoltam az állításom. Valamint ha befejeztük a beszélgetést, felvillant a küldetésablak, vagy már lehet kicsit hamarabb is, majd amikor látom hogy legalább egyvalaki elfogadja, én is rákattintottam.

by **Rogan Hartnett** Kedd Jún. 07 2016, 22:45

Ölelgetem, szeretgetem a lányt, majd amikor kijelenti, hogy ő nem Eponine megfogom a vállát és egyik szemöldököm felemelve, végigmérek rajta és csúnyán nézek rá.
- Na ne butáskodj. Már, hogy ne lehetnél te az én édes kis Eponine-om? Azt állítod, hogy nem tudom megmondani egy almáról, hogy alma? Gonosz dolog ám ilyesmivel vádolni valakit, ugye tudod? - ismét végigmértem - Te vagy az én Eponine-om, és ez azt jelenti, hogy vigyáznom kell rád, mert az ég úgy rendelte, hogy nekünk együtt kell lennünk. Közeledik valami gonosz, én pedig meg foglak védeni. - ekkor látványosan beleszippantottam a levegőbe - Érzitek a puskapor szagát? Ez veszélyt jelent! - figyelmeztetve szólottam, de persze semmit nem éreztem, csak egy kis feszültségkeltésre vágytam, hogy megalapozzam a hangulatot, már amennyire ezt lehetett az öregúr társaságában aki békésen hintázgatott a háttérben a székecskéjében, amit kitudja, honnan szerzett magának... De ami biztos, hogy az öreg tudja jól, hogyan kell jól előadni valamit. Nem szabad alulmaradnom vele szemben.
- Mindig ilyen. Most az Iglic miatt. Végigszaladtunk az erdőn, de azt, hiszem most már megnyugodott és el is felejtette a dolgot. De jobb lesz vigyázni . - jelenti ki a sárkány, miközben lesajnálóan Roganre pillant. Persze ő nem tudja, hogy a lány nem sejti azt, hogy ez az egész csak egy színjáték. Nem akar ő sem rosszat, hiszen nem akarja lelőni a férfi poénjait, mert ő már megszokta, és meg is tanulta azt, hogy a közönség szereti, ha maga élvezheti végig a történetet, és nem lesz ugyanolyan élvezetes, ha valaki lelövi előre a poént.
- Nachum. - jelenti ki magabiztosan, de azért a távolságot megtartja, és ha esetleg te közelebb lépnél hozzá ő fentebb reppen, de csak annyira amennyire szükséges.
- Ha szereted a peteket akkor miért nem kelt még ki? Most szerezted? Mi történt az elődjével? Milyen magas szinten vagy? Milyen képességeid vannak? - persze mindezt ugyanazon a monoton hangon, de édes kis sárkány szemecskéivel mondja, miközben folyamatosan a szemedbe néz. Talán ijesztő is lehet számodra, de ami azt illeti lehet, hogy ő jobban fél tőled mint amennyire te félhetnél tőle, hiszen a távolságot tartja veled szemben.
Eközben Rogan az édes kis Eponine-ja társaságában marad, ha akarja a lány ha nem a férfi nem ereszti, vagy legalábbis marad mellette.
- Összekevertél? Biztos vagy benne? - sokat sejtető mosollyal az arcán néz rád - Nincsenek véletlenek az életben. Ez a találkozás el volt rendelve. Vagy talán egy újra találkozás? Hiszen te vagy az én Eponine-om. - megsimogatom a buksiját, és rámosolygok.
- Egyszerre csak egyvalakire tudok figyelni, és most te vagy számomra a legfontosabb! Annyi fagyit fogsz kapni amennyit csak szeretnél. És mostantól minden újra csodálatos és szép lesz. Megígérem neked. Együtt fogunk lakni, együtt fekszünk és kelünk, ugyanazt esszük. Mondd csak, mit szeretnél? Mit csináljunk először? Szeretnéd hallani a nagypapi meséjét? - bökök rá a bácsira. Majd ha a lány bólint akkor elfogadom a küldetést.

by **Saya** Csüt. Jún. 09 2016, 23:52

Nem tudom, hogy mi történik, én felemelem a kezem és megfogom azt, amelyikkel a vállamat fogja, megsimítom, meg mosolygok, de nem is tudom, valahogy most azt érzem, hogy nekem nyugtatni kell őt, meg hogy valami nem stimmel, és hogy oka van annak, ahogy viselkedik, és a többi. Kicsit össze is húzódik a szemem, olyan kedvesen, mert a Hugi most szinte nincs is velem. Nyoma sincs. Itt van, de összeomlott a sarokban, és mögüle mintha egy folyó közeledne felém lassan.
-Nem. Nem vádoltam, de tévedni tetszik. -rázom meg a fejem. -Én Saya vagyok, mindig is Saya voltam. A Papának, meg a Fuminak is. Önnek valaki másra kell vigyáznia.
És akkor hallgatom a többit, mert szerinte Eponine vagyok, és közben valami mást látok, elég haloványan, inkább érzelmek, vagy nem tudom, nekem dobog a szívem, és valahogy nagyon szomorú lettem, és most így hirtelen nem tudok visszaemlékezni, hogy mit is mondtam. Anatot, vagy valami más nevet? Mintha Anatot mondtam volna, de akkor miért nem említettem a Shuékat is például? Defura.
Csak valahogy nem tudom kiverni azt a fejemből, hogy nekem nem ezzel a férfival kéne együtt feküdnöm.
-Én szeretném, ha nem hinné, hogy én vagyok Eponine. Viszont segítek majd megkeresni. -kicsit meghajolok a fejemmel. A Hugi is kezd magához térni.
~Befoghatná már az agymenését.~
Talán csak túl sokat olvasott.
-Az jó lenne. Mindenki ránk vár. -nézek körbe végre, és olyan egyszerre vagyok nyugodt is meg nem.
~Mert idegesek lettünk, mikor azt hittük, Anat él, és most a csalódás igen elemi erővel hat ránk. Majd elmúlik.~
Magyarázza a Hugi a fejemben, miközben én elfordulok a furi bácsitól és elfogadom a küldetést, hogy aztán leüljek. Lehetőleg a Kiwi mellé, mondjuk nem is akarom zavarni, rámosolygok, és csak akkor megyek esetleg kicsit közelebb, ha engedi. Nem tudom, hogy vajon azóta gondolkodott-e azokon, amik amúgy velünk történtek előtte >.>
A Hugi is sóhajt egyet és megállítja azt a fura folyót, tényleg olyan magam elé képzelve, mintha kitárná a kezeit és a folyó eltűnne. Az a furi érzés is eltűnik vele, hogy nekem is meg kell keresnem valakit, pedig biztos éreztem, de aztán a Hugi magyarázatot ad.
~Néha az ember erősen átérzi a másik érzelmeit, ez a sükebolond meg keres valakit. Csak együttéreztél vele.~
Jaa, akkor értem, oké :3

by **Silica** Szer. Jún. 15 2016, 07:56

Bár eljátszogathatnátok még egy ideig, amint Saya is elfogadja a küldetést, álmosító zene hangzik fel a semmiből, és a kép is lassan homályosodni kezd előttetek, és hullámozni. Biztosan láttatok már ilyet ezernyi régi filmben, mesében és tudjátok, hogy mi következik.

Ritsu, Kiwi és Tojgli, valamint Rogan és Nachum az erdőben találja magát. Nappal van, láthatjátok a kis házikót is, ami azonban már nem rom, sőt, mintha nemrég épült volna. Az ablakokban cserepes virágok nyílnak, az ajtó előtt lábtörlő, csiripelnek a madarak, ti pedig bandita jelmezben álltok lesben, mindannyian vörös indikátorral a fejetek felett. Írjátok le az új kinézeteteket, és azt, miként reagáltok az eseményekre. Kizárólag egyes tierű itemeitek lehetnek, de csak olyan, ami eléggé banditás.

Saya és Chariton kicsivel messzebb ébred, és az ő jelmezük is változott. Magatokon kizárólag egyes tierű felszerelést találhattok. Azt (OOC) ti választhatjátok meg, hogy mik is legyenek ezek. Ha egymás feje felé sandítotok, akkor zöld indikátort láttok, valamint megtudhatjátok, hogy mindketten egy céh, a Peacemaker tagjai vagytok.

Amit mindannyian láthattok, ha a menüben kutattok, hogy rengeteg minden változott. A barátlistátokon kizárólag csak a saját csapatotok tagjai szerepelnek. Mindannyian egyes szinten vagytok, a pontozásotok is e szerint változik, de ez nem gond, hiszen a térképetek szerint csak ez a szint nyitott még, és még ebből sincs minden felfedezve.

A leírásotok ott ér véget, hogy mindannyian meghalljátok a fületekben az öreg hangját:
-Minden egy meleg, nyári napon kezdődött...

by **Ritsu** Pént. Jún. 17 2016, 20:59

Charitonnak, vagyis a kardforgatónak ideje se volt válaszolni a többi kérdésemre, mivel elkezdődött a küldetés. Miután elhomályosodott a kép magam körül banditákat láttam. Senkit se ismertem meg, de abban biztos voltam hogy a kardforgató az nincs itt. Ha a körülöttem lévő emberekre néztem, akkor láttam a fejük fölött a piros indikátort. Magamra néztem, majd láttam hogy én magam is bandita vagyok. Ha a többiek rám néztek, láthatták hogy egy Fejkendő van a fejemen és egy Kidolgozott Bőrruhában, Kapaszkodó köpenyben vagyok. Aranygyűrű az egyiken, a másik ujjamon pedig egy Pókmintás Gyűrű, Mokaszin a lábamon. Megnéztem mi van nálam. Volt nálam egy Halvány Füst Kristály, Gyenge Lénygyengítő Méreg, Gyenge Vérontó Méreg és egy Rubin Kard a hátamon. Azt írta a menü hogy egy Igazság rúnáját is birtokolok. Ami azt illeti, olyan vagyok, mint egy gyilkos vagy inkább valami bandita szerű. Láttam a romot, ami már nem is rom volt, hanem egy ház. Egy újnak tűnő ház. A menüben egyes szinten vagyok, pedig a küldetés előtt még húszas szinten álltam. Kicsit jobban megnéztem az embereket körülöttem. Az egyik mellett egy.. Valószínűleg pet repkedett, szóval ő lehetett a térdre borulós férfi. A másik egy kicsit kisebb volt, mint az Idomár. Ha jól láttam lány volt. Mivel íjat nem láttam nála, ezért valószínűleg a Kiwi volt. Olyan pózban álltunk mintha valakit vagy valamit meg akarnánk támadni. Sok fa volt körülöttünk, de épp hogy lehetett látni a házat. Tényleg újnak tűnt. Még ki is volt díszítve különféle tárgyakkal. Na meg rengeteg virág vette körül a házat. Kíváncsi voltam mi lesz ebből az egészből. Majd egy hangot hallottam, kb. a semmiből.
"Minden egy meleg, nyári napon kezdődött"

Pontok:
Élet: 2x5=10
Fegyverkezelés: 4+3+5=12
Erő: 6+3+4=13
Kitartás: -
Gyorsaság: 5+2+3+5=15
Speciális képesség: 1
Páncél: 8

by **Kiwi** Szomb. Jún. 18 2016, 23:12

Ismételten csak kapkodni tudtam a fejem. Valamint a kezeim közé temetni, és értetlenkedni hogy mi történik már megint körülöttünk. Na jó, rakjuk csak össze. Mindenki találkozik közel azonos időben, majdnem az egész céh, valamint egy idegen. A fiúkat látásból, Charitont egy picivel többől de ismerem. Sayat és Rubit kifejezetten kedvelem… azt hiszem. Ami furcsa ez az idomár itt velünk. Vagyis Sayaval. A lányon érződik hogy tudja kezelni a helyzetet, ugyanakkor éreztem azt ahogy az aurája megtörik, átalakul, majd ki is derül miért. A fiúk, egymásra találtak, legalábbis Ritsu Charitonra, én pedig Nachum, a dilis petjével. A sráctól kiver a víz, ami azt illeti, érdekes, de inkább tartanám távol magunkat tőle, valamint a pet kifejezetten cuki. Nem közeledtem felé, amint észrevettem hogy nem szerette volna ha közeledek felé.
- Ki az az Iglic? – Kérdezem az alapvetőt, meg sem fordult volna a fejemben hogy színjáték az egész. Majd elmagyarázom neki hogy szeretem a peteket, mire kérdésáradattal lettem fogadva.
- Ehm… nem tudom, én is szeretném tudni, mi az ami nem jó… és nem szereztem másikat, ő az akit kaptam, eredetileg. – Osztottam meg mindent őszintén.
- A szintem és a képességeim miért érdekelnek? – Kérdeztem vissza. Annak a híve vagyok hogy jobb megosztani a másikkal, mégis… többször tapasztaltam hogy sokan nem. Bizonytalan voltam ezt a témát illetően.
- Ha tényleg érdekel, megmutathatom neked. – Végülis, vagyok olyan naiv hogy ne tartsak attól hogy esetleg megtámad. Ha közelebb jön, akkor le is nyitom neki a menümet, igyekezve nehogy hirtelen vagy ijesztő mozzanatot tegyek felé.
- Volna… pár kérdésem nekem is. – Majd, kezdek bele.
- De... csupán egy dolog érdekel igazán… ugye mert pet vagy, vannak emlékeid hogy milyen volt a tojáson belül? Mármint hallottál mindent, láttál is esetleg, vagy érezted az érintéseket vagy hasonló? Te tudtad mikor kell kibújni, vagy történ bármi változás, ami elindította és tudtad hogy itt az idő? – A pillantásom aggodalommal teli volt, ugyanakkor igyekeztem nyugodt maradni. Féltem a választól, de kíváncsi is voltam rá.

Amint megbeszéltük a dolgok ezen részét, mindannyian helyet foglaltunk, Saya mellém szeretet volna ülni, én pedig örültem neki, egyértelmű gesztussal közöltem vele, hogy üljön csak le nyugodtan, de közben azon morfondíroztam miként is mondjam el neki, hogy inkább maradjon távol attól a férfitől, úgy hogy az ne legyen feltűnő. Még motoszkáltak az emberek, és talán ez az amit ki tudnék használni, de Sayat sem szerettem volna megijeszteni, bár Hugi tuti hogy feltalálná magát, mégiscsak jobb lenne nem veszélyes helyzetet megélniük. Nem tudtam mit mondjak, de ha elkezdi a mesét, feltűnő lesz ha üzenetet küldök, vagy susmurgunk. Felsóhajtottam, majd igyekeztem úgy közelebb hajolni hozzá, hogy a többieknek háttal, vagy féloldalasan legyek, és ne lássák, csak ha aktív hallgatózással kémkednek hallják amit mondok.
- Ha bármikor, bármi furcsa, vagy baj történik, egy pm és megyek. – Nem adtam neki indokot, nem akartam azt sem hogy úgy érezze babusgatom, de azt szerettem volna ha tudja hogy bármikor szóltat. Sayat féltettem ettől a pasastól… Majd visszaegyenesedtem a helyemre, végül valami nagyon idegesítő zene tereli el a figyelmem mindenről.

Mire észbe kaptam, az erdőben tértem magamhoz, nem messze tőlem a többiek, egy pillanatra fel sem tűnt hogy kettővel kevesebben vagyunk. Valamint ők magukat is nehezen ismertem fel ebben a jelmezben. Ekkor vettem csak észre hogy szellősebbnek éreztem a ruhám mint amilyennek kellene lennie. Magamra pillantva tapasztaltam, hogy egy terepszínű fürdőruhát viselek. A kebleimre pillantva nem emlékeztem, hogy ekkorának kéne lenniük. .___. Vagy csak a fürdőruha teszi, esetleg az hogy így meglepett a dolog. A hátamat, vállaimat valamint a derekam és hátsócombomat egy szakadt köpeny csiklandozta, és látásom is szokatlan volt, mire kezemmel odakapva egy szemkötőt tapogattam ki. Mocorgást éreztem a többiek részéről, mindenki felfedezi „önmagát”, majd akkor vettem észre a vörös indikátorokat is, összeráncoltam a szemöldököm, miközben igyekeztem fókuszaimmal összeépítgetni mi is történik körülöttem. Az egyik fiú, akinek az arca ugyan nem változott, Ritsu a menüjében keresgélt, mire elnézve tőle én is rápillantottam a sajátomra. Ekkor tűnt csak fel, hogy az alap elosztott pontjaink vannak feltüntetve… Meghüllve tapasztaltam a változást, valamint RÁPILLANTOTTAM a SPECIÁLIS KÉPESSÉGEIMRE is. Hogy az marad-e az enyém… Nem igazán fogtam fel mi történik, viszont most itt volt Rogan is, vele is beszélni akartam. Nem akartam bántai, csak megbizonyosodni arról hogy nem ártana Sayanak… ez a furcsa alak. Oda akartam menni hozzá, csupán pár szót váltani, de mire megtehettem volna… egy furcsa hang csendült fel. Az öreg hangja, a mintha valami hangszórón keresztül szólna hozzánk, ő nem volt sehol,a hangját mégis hallottam, mindenhonnan… Így a férfiről meg is feledkeztem egy pillanatra.

Élet: 4-1+2=5=5x5=25
Fegyverkezelés: 1+1+2=4
Erő: 1+2=3
Irányítás: 3+2=5
Kitartás: 1+1+2=4x5=20
Gyorsaság: 2+8+2=12
Speciális képesség: 2+5+2=9
Páncél:7

Felszerelés:
Rövid Ostor (+4 irányítás -1 élet)
Maszk (+1 fegyverkezelés)
Szakadt Köpeny (+1 kitartás)
Láncruha (+7 páncél)
Gyorstalpaló (+8 gyorsaság, akinél legalább kétszer gyorsabb a cipő viselője az legalább ötször gyorsabbnak érzékeli őt)
2x Tünemény Gyűrű (+2 élet +5 speciális képesség, az NPC-k kicsit jobban viszonyulnak a viselőjéhez)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)

Inventory:
2x Halvány Gyógyító Kristály (Aktiválása után a használón körönként 2 HP-t gyógyít, három körön keresztül, így összesen 6 HP-t.)
2x Gyenge Kinézet Kristály (Aktiválása után egy körig úgy nézhet ki a használó, mint valaki más.)
1x Gyors Futás Kristály (Aktiválása után a használója egy körig akármilyen felületen sétálhat és +4 gyorsaságot ad.)
2x Hangrögzítő Kristály (Rögzíti és visszajátssza a vele felvett hangokat.)
1x Hullám Kristály (A földnek kell vágni és a három legközelebbi mobot vagy játékost, beleértve téged és a társaidat is, ha túl közel vagy hozzá, meglöki. A lökés csak annyira erős, hogy a figyelmetlen célpontok elessenek, kört nem vesz el.)
1x Fagytér Kristály (A kristályt a földnek kell vágni, miután széttört, ötven méteres körzetben a talajt fagyossá, csúszóssá, a vizet pedig jéggé változtatja. A területen belül ettől még nem fog senki sem fázni, tehát csak színesítő elem.)

2x Kis Potion (+20 HP.)
1x Pontosság Potion (2 támadás erejéig biztos találat, íjászoknak, egy harcban maximum egy pontosság potion használható.)

1x Gyenge Fárasztó Méreg (-2 kitartás minden találattal, maximum 3 találatig marad a pengén, bossokon nem használható, egy harcban maximum egyszer használható.)
1x Gyenge Paralízis Méreg (Egy körig megbénítja az ellenfelet, maximum 1 találatig marad a pengén, bossokon nem használható, egy harcban maximum egyszer használható.)

by **Rogan Hartnett** Vas. Jún. 19 2016, 11:31

Nachum kellemesen cseverészik a zöld lánnyal, ami azt illeti aranyos tőle, hogy barátkozik.
- Az iglic egy öreg alakváltó tündér, aki gonosz dolgokat művel az emberekkel. - közli unott kis hangocskáján, azonban a tőle megszokott komoly arccal együtt, ami meggyőzővé is teheti akár.
- Értem. - csak ennyi hozzáfűznivalója volt a pet témához, úgy tűnik nem kíván lovagolni a dolgon, ami talán megóv néhány percnyi kellemetlen beszélgetéstől. A sárkány meglepődik, hogy megmutatod neki a pontjaid és a képességed, és valamennyivel ezzel a bizalmat is megalapoztad felé, ezért bátrabban közeledik, és ha megengeded neki akkor még a válladra is letelepszik. Persze kér engedélyt, hogy leülhessen.
- A melegre emlékszem, és arra, hogy már nem fértem el a tojásban. Rogan azt mondta, hogy csak néhány óráig voltam tojás, ezért nem vagyok biztos benne, hogy szabad akaratomból keltem-e ki. De ne aggódj amiatt, hogy nem kelt még ki. Ez csak azt bizonyítja, hogy egyedül is életképes vagy. - készségesen válaszol a kérdéseidre.
A pici Eponine össze van zavarodva. Majd megszakad a szívem ahogyan nézem szegényt, végül megölelem. Vagyis a megölelés egy kicsit másabb formájával, hiszen csak a fejét ölelem, és nyomom a mellkasomhoz, miközben gyengéden simogatom a buksiját.
- Semmi baj sincs. Majd együtt megkeresünk. Együtt sikerülhet. - majd egy gyengéd, kicsit szúrós puszit lehelek az arcára (borosta Cool

). Szorosan a kislány mellé állok miután elfogadtam a küldetést, és jött az az idétlen régimesés álomjelenet zene.
Rövidesen a helyszín megváltozott. Az erdőben tértünk magunkhoz, én utolsóként mint kiderült. Először csendben fekszem a földön, Nachum picivel mellettem volt, összegömbölyödve aludt, akár egy macska. Kipattantak a szemeim és hangos kiáltást hallatva ugrottam fel a földről.
- NEE! HOL VAN?! NEM TŰNHETETT EL! - ugrok fel, majd először felmérem a helyzetet, az egyik fiú és Nachum új barátja fura ruhákba öltözve, majd pedig hátra nézek. A világ fejjel lefelé volt, de semmi. Sehol sincs az én kis Eponine-om. - Eponine... - sírós hangon szólaltam meg, mire Nachum már mellettem termett.
- Nincs itt. - közli játszi egyszerűséggel, mit sem törődve azzal, hogy összetöri a szívem.
- Oh.. Hallottad ezt a csörömpölést? Éppen most tört össze a hatalmas szívem. Sok millió darabra... - még egy pillanatnyi letargia, majd egy szemtörlés, és felegyenesedek a fura testhelyzetből.
- Szép. Tetszik ez a gengszter szerkó. Tudjátok, nem mi választottuk a gengszteréletet, hanem a gengszterélet választott bennünket. - közben felmértem én is a terepet. Egy zöld kapucnis valami, egy idétlen maszk, amely szinte semmit sem takar, csak a jóképű arcomat rombolja, és egy bő nadrág, amely szára be van tűrve egy bakancsba. És csak most vettem észre, hogy Nachumnak is van valami a felszereléseim között.
- Néézd Nachum mit találtam! Van itt neked is valami. - előhúztam azt a ronda papírzacskót, amelyen két lyuk van vágva, hogy kilásson szegényke. - Hát nem elképesztő? Gyere ide, próbáld fel szépen. - felügyködtem rá, picit nagy is volt neki, de járni azért tudott tőle - Tökéletes. Maradhat. Tudod.. csupaszon nem rablótámadhatunk meg senkit sem. - ő csak csendben tűrte, és hallgatott.
- Nos emberek? Talán ideje lenne kiválasztanunk ki lesz az alfa. Én magamra szavazok, mert nők nem lehetnek alfák, és én vagyok a legmagasabb. Van ellenvetés? - fordultam "társaim" felé, és vártam, hogy megszavazzanak.

Eközben a felszereléseim:
Állatidomár Kés (+3 erő)
Maszk (+1 fegyverkezelés)
Köpeny -
Harci Vért (+1 erő +5 páncél)
Vastalpú Bakancs (+2 erő +2 gyorsaság)
Koboldgyűrű (+2 fegyverkezelés)
Pókmintás Gyűrű (+3 gyorsaság)

1-es szintű pontozásom a felszerelésekkel együtt pedig:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 6
Irányítás: 3
Erő: 7
Kitartás: 3
Gyorsaság: 7
Speciális képesség: -
Páncél: 5

Fogyóeszközök:
2x Gyenge Kinézet Kristály
3x Halvány Füst Kristály
1x Mini Potion
1x Gyenge Paralízis Méreg
1x Röhögőgörcs Méreg

by **Chariton** Szer. Jún. 29 2016, 15:07

Mindenki elfogadta a felhívást, s így el is kezdődött a küldetés. Rendhagyó módon, az igaz. A látásom elhomályosult, valamilyen dallamot hallottam, talán hárfát, majd elaludtam. Mikor felkeltem egyedül csak Sayat láttam magam mellett, valamint egy erdőt. Pontosabban azt magam körül. Kiteleportálódtunk a házból. Lehet szétszórt minket a teleportálás az erdőbe, és a véletlenen múlt, hogy Saya mellém került. Viszont ahogy nézem, feltűnik, hogy megváltozott a céhünk. A Peacemaker név virít ott, ahol eddig a Jumpy Vigor. Egyre furább ez, eddig egy küldetésem se változtatta meg, hová tartozom. Kereshetem megint Shut, vagy valakit, hogy vegyen vissza. Remélem megéri a jutalom...Bár lehet abban sem mondott igazat az öreg, hisz a küldetésre is azt mondta, csak meg kell hallgatnunk a meséjét. Annyira nem lehetett unalmas, hogy belealudjak...Most először nézek magamra a teleportálás óta. Először kezemre. Megváltozott a páncélom. Oldalamhoz kapok, s a markolatból érzem, hogy a fegyverem is. Kíváncsi vagyok mi történt még, ezért előhozom a menüt, s leelenörzök mindent. A barátlistámon csak Saya van, pedig nem emlékszem, hogy bármikor is felvettem volna. A felszerelésem teljesen megváltozott (bár talán még jobbak is mint a régi), ráadásul újra egyes szintű vagyok. A térképen pedig csak az egyes szint van feloldva, s az sincs teljesen felderítve. Pedig bejártam szinte minden szegletét...Van valami ötleted arról mi történt, Saya? Tenném fel a kérdést, de belém fojtja a szót az öreg hangja a fejemben. Meleg van, s amennyire látom a fáj lombjától az égboltot, az idő is napos. Lehet mégsem vert át az öreg bácsi...s mi lettünk történetének főszereplői? Másra nem tudok gondolni, NPC-k eddig nem hazudtak nekem ilyen közvetlenül küldetéssel kapcsolatban. Vagyis...nem eg y ilyen aranyos bácsi. Tovább figyelek a hangra a fejemben (remélem Saya is hallja és nem őrültem meg...), ha folytatja mondandóját, s várom mit mesél.

Felszerelés:
Rozsdás Nodachi
Vas sisak
Pókháló Köpeny
Rubin vért
Mokaszin
2x Csigamintás Gyűrű

Pontok, felszereléssel együtt:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 16
Erő: 9
Kitartás: 2
Gyorsaság: 10
Speciális képesség: 1
Páncél: 25

by **Saya** Vas. Júl. 03 2016, 13:50

~Igazán békén hagyhatna már minket.~
A Hugi morog és durci, még olyan érzés is, mintha így karba tenné a kezét, csücsörítene és végül törökülésbe rogyna a fejemben, olyan kis cuki, és szívesen lerajzolnám, talán még el is mosolyodom tőle.
~Ne vihogj!~ -csattan is fel, mire még jobban elmosolyodom és gondolom magamban, hogy bocsi, de ez olyan cuki tőled :3
Aztán mikor a fura bácsi már engedi, akkor leülünk, és én még kicsit töprengek azon, ami történt, vagyis amiket gondolhattam meg mondhattam, mert tényleg zavar, hogy nem emlékszem rá, hogy mit mondhattam, pedig nem volt egy perce se, de aztán valami zene szól, olyan jó, nyugtató fajta, nagyon szerettem ezt régen is, de behunyom a szemem, mert én megszédülök attól, ahogy változik a helyzet. Mikor kinyitom, és máshol találom magam, a Hugi már meg is szólal a fejemben.
~Nofene? Neverending Nightmares utánérzés?~
-Lehet, csak most nem a mi emlékeink O.o
~Kétlem, hogy azok is a mieink lettek volna.~ -minta vállat vonna és marad a helyén sértődötten, míg én feltápászkodom és körbenézek. És aztán rémülten a szám elé kapom a kezem, hisz az imént hangosabban szólaltam meg, nem csak gondoltam a Huginak szánt mondandóm, és hoppá, most veszem észre, hogy nem is vagyok egyedül.
-Jaj! -szalad ki még rajta, aztán felismerem, hogy a Chariton az. Egyszer taliztam vele, céhtag. Szóval nem is olyan nagy baj, furcsálhatta, de mondjuk azt látom, hogy eléggé el van foglalva valamivel és nézelődik a felszerelésén. Mi baja lehet? Aztán látom, hogy jah, végülis, másképp néz ki.
Lenézek magamra, és HOL A FEHÉR RUCIKÁM? D:
~Nah, príma. Nézzünk körbe mi is a rendszerben. Menü előhív, felszerelés, pontozás, satöbbi...~
Teszem, amire a Hugi kér, és alaposan átnézi, majd hümmög.
~Hasonló beállítottságú volt veled, elsősorban Gyorsaságra ment ő is meg Speciálisra. Viszont a kinézet a jelek szerint jobban érdekelte, mint a statok, vagy nem volt elég pénze.~
Most odafigyelek, hogy ne válaszoljak neki hangosan, csak bólintok. Fura lesz megint első szintűként, de majd meglátjuk, hogy ez milyen lesz. Lezárom a menümet és már szólnék a Charitonnak, mikor megszólal a fejemben egy másik hang, és fel is sikkantok az ijedelemtől, mert ez nem a Hugié. Ő csitít le pisszegve, majd mintha suttogná...
~Nyugi, ez az öreg volt. Valószínűleg így fog mesélni. Addig csendben maradok.~

Futóíj (+2 irányítás +1 fegyverkezelés +3 gyorsaság)
Szalmakalap (+1 páncél)
Rövid Köpeny (+2 fegyverkezelés +5 páncél)
Kimonó (+1 speciális képesség)
Pókháló Cipő (+4 gyorsaság)
2 Pókmintás Gyűrű (+3 gyorsaság)

Élet: 2
Fegyverkezelés: 3+3
Erő: 1
Irányítás: 2+2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 5+10
Speciális képesség: 1+1
Páncél: +6[/color]

by **Silica** Hétf. Júl. 04 2016, 08:30

Talán nézelődnétek még egy ideig, és azt láthatjátok is, hogy a legelső képességetek megmaradt, de a shownak mennie kell, és ahogyan elkezdte, az öreg folytatja is a meséjét.
-Még kisfiú voltam, és éppen a faluba igyekeztem, hogy bevásároljak anyukámnak tejet és kenyeret. Adott elég pénzt arra is, hogy még cukrot is vegyek, de én mindig becsületesen visszaadtam az összes visszajárót. Talán ezt tudták a banditák is, akik akkor megtámadtak, hogy elvegyék a pénzemet.
És valóban a banditák hallhatják is, ahogyan az út felöl halk fütyörészéssel és dalolászással egy tíz éves forma gyerek közeledik feléjük, kezében kosárkával, benne tejesüveggel és egy kendőbe csomagolt cipóval. Azt azonban nem hallják, hogy a másik két személy számára a mese folytatódik.
-Szerencsére a közelben járőrözött a két hős, az én példaképeim...

Először a banditákat kérem, majd jöhetnek a megmentők :3

by **Ritsu** Kedd Júl. 05 2016, 16:05

Néztem volna még egy jó ideig a házat, meg a körülötte lévő fákat. Szép volt a kilátás, mintha egy családos házikó lett volna. Ugyan azt se tudtam hogy hol vagyok, de elkezdett a testem magától mozogni.
-Mi a..? Ez.. Ez mi?
Majd szépen lassan a fejem is magától működött, ténylegesen átvettem a bandita szerepét. Egy pillanatra talán el is vesztettem a józan eszemet, az még oké hogy bandita ruhákban vagyunk, de hogy bandita ként is gondolkozzak, cselekedjek.. Na az már maga a pokol. Konkrétan más gondolkozású voltam. Kettő oldalam volt.
Az egyik Ritsu, én magam, a másik oldal pedig egy bandita és úgy a Ritsu formám az teljesen kikapcsolódott és átvettem a banditáét. Fura egy küldetés azt meg kell hagyni, viszont azért tetszett egy küldetés erejéig.. Legalább is addig, ezután jött a katasztrófa. Rosszkor volt rossz helyen..
Az út felől hallottunk valami hangot, valakinek biztos jó kedve volt és kedve támadt fütyörészni, dalolgatni. A lényeg hogy kisgyerek volt, és mivel banditák voltunk, ezért egy hang azt mondta nekünk (legalábbis nekem) hogy ki kell fosztanunk azt az ártatlan gyermeket. Volt nála egy kosár is amiben valószínű volt pénz az ételek mellett. Próbáltam a többiek figyelmét is felhívni a kölökre ha esetleg ők nem látták volna. Halkan, de felszólítottam őket.
-Nézzétek! Ott! Lehet nála egy kis pénz is.
Egy átlagos gyerekről volt szó, szóval ha a többiek egyetértettek akkor megtámadtuk őt. Én kardot szegezek a mellkasára ha birok, majd megpróbálom a csapatunk jelképét belevésni a ruhájába. Ez után az történt hogy..

by **Kiwi** Szer. Júl. 06 2016, 12:06

A pet meglehetősen közlékeny volt, tudtam volna még kérdezgetni, de nem akartam az időt húzni a cseverészésünkkel, így bólogattam és helyeseltem, majd kedvesen megköszöntem a válaszát.
Az események és a felállás nagyon is gyorsan megváltozott… Mindenki csak kapkodta a fejét, csupán az együgyű volt az, aki a leghamarabb és a legkönnyebben fogta a dolgokat. Már meg sem lepődtem ezen… Mindeközben hozza a formáját, én pedig alig térképeztem fel azt, hogy mi rejtőzik az inventorymban, vagy… épp hogy állnak a statjaim. Egy pillantást vetettem a fiúkra, hasonlóképp jártak mint én, így egyértelmű volt a felállás. Mindannyian egyes szintű rossz fiúk vagyunk, szerepünk szerint…
~ Én… mint rossz fiú?... ~ Mindegy, ez még nem is akasztott ki annyira mint a srác, hím soviniszta megjegyzése, ami kifejezetten sértő volt… Sőt bántó! Igaz, hogy én egy olyan nő vagyok aki nem vezetne egy ilyen produkciót… de ez nem jelenti azt hogy csak mert nő vagyok nem volnék rá képes. Megbántott, és felidegesített… úgyis akartam vele beszélni, de ez megadta a kezdő lökést. Az önfényezése után, odaléptem mögé… megragadtam a fülét, ha tudtam és lehúztam, egészen a combom alá, hogy jó mélyen le kelljen hajolnia, persze csak ha sikerült, ha nem akkor maradt a haja, maradt a nyaka, maradt az álarca (nem rántotta le, hanem azzal együtt húzott)… bármi amit meg tudtam fogni. Ha az sem, egyszerűen, mivel elvileg mögötte álltam, a térdemmel a térdhajlatára súlyt fektettem, és úgy próbáltam a jobb oldalamon elfektetni, persze mindezt a legfinomabb kivételben, ütés, rúgás nélkül, csupán barátságosan, és remélve hogy valami csak sikerül… És gyengéden ugyan, de minden nőies erőmet beleadva!! Nagyon, nagyon, de nagyon! :3
- Gyenge nők, mi?! – Húztam ki magam.
- Ha alkalmas is volnál alfának, de nem akarok melletted bohócot csinálni magamból! Legyen Ritsu a vezér! – Igen, passzoltam át rögtön, és a hencegő csakis a hencegés miatt nem kapott nyerő lapot nálam, én nem vállaltam, és amúgy is... vagyis amúgy sem… Végül az események sem hagytak minket sokáig békén, a fószer hangja megtörte a játékunkat, és kénytelenek voltunk felvenni a szerepünket. Fogalmam sem volt mit fogunk kapni… de amikor ráeszméltem hogy egy közel tíz éves forma fiúcskát kellene kirabolnunk… Nem füllött hozzá a fogam túlzottan, és valamin agyaltam. Az efféle játékok többsége még ha úgy is tűnik hogy irányítva vagyunk… van szabad döntés, régebben nem volt, de a mostaniaknál van. Viszont… régebbi szerkót kaptunk, így kétséges… hogy hatással tudnánk lenni, vagy hogy mekkorával a történet kimenetelére… Szóval forgattam az agyacskámban az ötleteimet, ameddig Ritsu már lépett is.
- Az egy gyerek… ne már hogy mi legyünk a farkas a piroskából. Járjunk okosabban, az a gyerek megy valahova, inkább kövessük! Hátha öt aranynál többet is szakíthatunk… - Jegyeztem meg, persze ez csupán elterelés volt hogy ne kelljen megtámadnunk a kis Piroskát…

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

[Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő