Az öreg Halász és a... Esu?

by **Koshitsu Esutel** Vas. Márc. 10 2013, 22:32

//Muhahhaaaa//

*Éppenséggel a szokásos dolgot művelem. Nem csinálok semmit!! Csak sétálok a kezdetek városában. Mert miért ne! Leülök egy padra és nézek ki a fejemből. Éppen az elmúlt eseményeken agyalok. Nem is tudom, mikor, szépen megfogalmaztam, hogyan is érzek Kayaba és a világa iránt. Eldöntöttem, megismerkedek vele. Általában ha valakit nem kedvelek, nekiállok vele beszélgetni, csak hogy jobban megismerjem, s esélyt adjak neki, hogy megváltozzon a véleményem. Kayabával ezt nem igen tehetem meg. Nem is biztos, hogy lehet vele valaha találkozni. De egyszer szívesen leülnék vele kávézni, csak hogy megtudjam, mikor is kattant be. A lényeg: vele nem ismerkedhetek meg, de a világával igen. A béta verzióban direkt megfigyeltem minden adottságát a játéknak, amennyire csak lehetett. Szerettem! Nagyon! Élveztem a játéknak minden egyes percét. Itt meg hagytam, hogy letargiába, depresszióba essek. A kérdés tehát az, hogy hogyan szerethetem azt a világot, mely oly tökéletes és szép, de a halált hozza a benne rekedteknek? Ha ezt a világot összehasonlítom istenével együtt a való világgal és istenével együtt, akkor kerülök igazán bajba. Mert ez a világ hasonlít a valósra..., de persze sosem lenne egy emberi tákolmány olyan tökéletes, mint a való világ. A két istent összehasonlítani pedig egyenesen őrültség! De hát annyira nehéz nem ezt tenni! Mindegy. Éppen a világgal ismerkedek, hogy megszeressem. Végülis... nem olyan gáz. Fúj a szél, süt a nap, olyan mintha levegőt vennék, érzem az ízeket, illatokat, fájdalom nincs (amit a legjobban gyűlöltem a való világban) és a városban nagyobb biztonságban vagyok, mint a való életben. Bár jelenleg a való életben is biztonságban lehetek, mert valszeg kórházban fekdécselek s orvosok, vagy csupán nővérkék óvják az egészségemet. Pff... na mindegy. *
~ Szeresd ezt a világot! Élvezd! Próbálj ki bármit, amit itt megtehetsz, de otthon nem tehetnél! A fájdalom nem akadály! Itt... fájdalom nélkül halhatsz meg... ~
* Öcsém! Csak én vagyok ennyire idióta, hogy mindig valami depressziós szöveg jut az eszembe végül?! Nah, inkább gondolkodás nélkül bámulok tovább... mert az előbbi csak megárt! *

by **Halász Alex** Hétf. Márc. 11 2013, 00:47

Újra Kezdetek városa. Jó is lesz. Kis pihenés, meg aztán bevallhatja Alex is magának csak nyugodtan, hogy itt sem ismer még mndent. Na jó, a Várost magát már feltérképezte, de az erdőket még midnig nem ismeri…és talán pont most, nem is fogja feltérképezni. At utcaköveket koptatja nagy komótosan, és marha lazán. Úgy néz ki mint aki megy is valahol, pedig épp csak megérkezett. Nme iagzán van itt mit csinálnia. NAhát, ez is elérkezett? Nem gondolta volna, hoyg ezt fogja egyszer mondani, persze egy egy küldi innnen sose jön roszul, de most még sem az érdekelte. Talán arra volt kiváncsi, hogy mi változott itt, az isemrős arcok itt vannak e még, és kevesebben vanak e az itt tratózkodó jk-k, mint eddig. Valami ilyesmi, igen, határozottan ez járt az agyában. Majd megtorpant, egy padot fog keresni, és biztos, hoyg le is ül rá, ahogy megtalálta. Teljesen mindegy, hoyg ki mellé, de úgy néz ki most jött el az ideje, hogy kissé megáljon, és körbe nézzen nagy kényelmesen.
Nem vette észre, azaz nem tudatosult benne a szőke szépség, hogy netán ismerné.

//suman, de ennyi :/ //

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Márc. 11 2013, 18:43

*Bámészkodtam. Járókelők mindig is voltak, őket figyeltem. Egyet kiszemeltem és csak néztem és csak néztem, amíg el nem tűnt látóteremből. Elgondolkodtam.*
~ Miért siránkozok? Sokan mások, 10ezren ragadtak itt velem együtt. Az lenne a feladatom, hogy megmentsem őket. Nem búslakodhatok! Cselekednem kell! ~
*Nagy lelkesedésemben szinte észre se vettem a mellém leülő fiút. Nem foglalkozott velem, csak ő is nézelődött, gondolkodott. Rápillantottam, s felismertem benne Alexet. Meglepődtem. Csak néztem és néztem, vártam, hogy fölfigyel-e a mellette ülő őt bámuló csajra. *
~ Ne már, nehogy fel ne ismerjen! Férfiak! ~
* Ha rám pillantott, elmosolyodtam, s enyhe szomorúsággal, de cseppet sem vádlással a hangomban szólaltam meg.*
- Nem emlékszel rám, igaz? Ott voltam Anatol Saito toborzóján, amikor azt a narancs indikátoros fiút te a barátoddá tetted. Szóltam hozzád pár szót, de...
* majd elfordultam s egy újabb járókelőt figyeltem.*
- ... úgy tűnik, nem sokat számított.
* A végén beletörődön elmosolyodtam. Ha nem emlékszik rám, akkor a szavaimat sem hallotta. S ha nem hallotta, akkor semmit sem jelentett neki. És ha semmit sem jelentett neki, akkor nem is érdemes megszólalnom. Nem tudok az embereken segíteni! Nem tudok, s talán soha nem is fogok...*

by **Halász Alex** Hétf. Márc. 11 2013, 23:29

Bámészkodik, s noha észre vette a mellette ülő, szintén elmeregő lánykát, és kedve szerint megszólítaná, ha olyan lenne a helyzet, emlékezni egyetlen percig, egy másodpercig sem emlékzett rá. Pont ugyanolyan járókelőnek tudta be, mint akik itt voltak előttük, azzal az apró különbséggel, hogy gyönyörű hosszú haján megcsillant a nap fénye, és mintha aranyszínbe burkolná a fejét. Csodás látvány volt, de hát nem legeltetheti rajta a tekintetét, még a végén modortalannak tartaná, s ha ezt tenné, igaza is lenne a lánynak. De hát ha egyszer szépnek született! Elmosolyodik, csak úgy önmagában. Most valahogy jó a kedve és semmi és senki nem billentheti ki belőle. Gondolta ő!
A megszólítás, s főleg, hogy az a lány szólalt meg, kissé összerezzentette, de próbált feltűnés nélkül fordulni felé. Remélhetőleg nem vette észre. A szavak viszont egyfelől nagyon elgondolkoztatták, másfelől pont egy olyan téma jött fel, amit szeretett volna nem bolygatni egy jóideig.
- Öhm, - Vakarta meg közben félszegen a füle tövét.- Sajnálom. Tényleg nem emlékszem rád. Az a nap elég viharos volt. Hirtelen az Anatole név se ugrott be. Razz

Ez pedig egy nagyon de nem igaz állítás volt! Még, hogy Anat neve ne ugrona be? Nincs kétség hozzá, hogy álmából felébresztve is tudja kinek a neve, de valahogy oldani kellett...akarta a szépség bánatát. Ennyire letörte volna, hogy nem vette észre? Ez persze elég kínos, meg kinek ne esne rosszul, főleg ha mondott is valamit. Maga elé meredt, s egy ideig az utca kövét nézte. De csak egy kis ideig, mert erőt vett magán, és most ő szólította meg alánykát.
- Én Alex vagyok. Ha nem haragszol nagyon, megtudhatnám a neved?

by **Koshitsu Esutel** Kedd Márc. 12 2013, 17:17

*Elmosolyodtam, ahogy zavartan, már-már bocsánatkérőn felelt szavaimra. Kedvesnek tűnt. És az se mellékes, hogy már csak ránézni is pihentető a szemnek. Furcsa, nagyon ritka az, hogy valakinek nem kerülöm a tekintetét. Alapvetően nem nagyon merek a fiúk szemébe nézni, még a lányokéba se, de nem könnyű nekem ránézni egy fiúra. De ő rá mertem nézni. Nyugtató volt, és semmi félsz nem volt bennem, sem zavartság. Mintha régről ismerném. Mikor bemutatkozott, biccentettem.*
- Igen... tudom.
*Aztán megbántam, hogy bevallottam ezt. Nem akartam őt jobban megbántani, nem akartam lelkiismeret furdalást okozni neki, hogy ő még arra sem emlékszik, hogy ott voltam, én azonban még a nevét is tudom. Mindegy, ami megtörtént, hát megtörtént. Elmosolyodtam, s feleltem neki.*
- Én pedig Esutel vagyok. Öhm... érdekes voltál akkor... egyet is tudtam veled érteni, meg nem is... öhm, de nem is tudom, miért hoztam fel a témát. Ne haragudj, biztos nincsenek valami jó emlékeid arról a napról.
*Most viszont már zavartan fordultam el, s kerestem valami mozgó, érdekes dolgot magam előtt, hogy azt bámulhassam.*

by **Halász Alex** Szer. Márc. 13 2013, 08:22

~"Tudja"..sh, nagyon haragudhat rám....
De azért nagy megkönnyebülésére, válaszolt a lány, és most már a nevének tudatában kezdhetett vele egy bocsánatkérő beszélgetést. Az viszont, amit hallott, hát...enyhén szólva lefagyasztotta róla a mosolyt, és egy teljes pillanat erejéig citromba harapott ábrázattal meredt Esutelre. Eszébe jutott, hogy megdicsérje a szépen hangzatos nevet, de a szózuhatag után ez valahogy lemaradt. Aztán rajta volt a sor, hogy beszéljen, és nem is maradt adós ezzel. Újra magára öltötte a kedvesebbig arckifejezését. Elvégre ő volt az aki (előbb) sértette szegényt, és hát mivel Esutel lány, a téma pedig amit felvetett az egyetlen közös pontjuk, nem haragudhatott rá. Habár azért tényleg fájdalmas pontja volt ez, és ez meg is látszott rajta.
- Néha csinálok ilyeneket, de ne rólam beszéljünk.
Mosolyog.
- Szép neved van, nagyon hasonlít egy magyar névre, az Eszterre. Csillagot jelent. Illik is hozzád. ^^
Tényleg, ha ott voltál, hallhattad, hogy honnan jöttem. Ki találhatom, hogy te milyen nemzetiségű vagy?
Persze, csak ha nem untatlak, vagy nincs más dolgod. Én történetesen ráérek, és ha már elfelejtettem megjegyezni szépségedett, most szeretném pótolni valamivel. Elsőre, hogy biztos nem fogom többé. ^^
Mondj valamit magadról, de ne mond, hogy honnan jöttél.
Mosoly. Már nem olyan kényszeredett. Valójában nem esett se nehezére, se pedig bánatára a kis beszélgetés. Örült Esutelnek, hiányolt már egy jó beszélgetést, de magától nem valószínű, hogy szóba elegyedett volna akárkivel is. Az, hogy a lány kezdeményezett, talán önbizalom romboló lehetne, egy másik szituációban, most viszont hálát adott érte.

//Kérdés: Ekkor már Artes tag vagy?, mert ha a Toborzó után vagyunk és az Anattal való beszélgetés után kapod/fogadod el a felkérést akk, ....igen, és ezt Alexnek is látnia kell. //

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Márc. 14 2013, 19:00

*Tényleg megbántam, hogy felhoztam a témát, mert láthatóan bántotta a dolog. Válaszában is érzékelhető volt. Ekkor már rá néztem, de volt egy kis bocsánatkérő pillantás a tekintetemben. Örültem, hogy témát váltottunk, de azon meg lepődtem, hogy mire tértünk át. Először is szép a nevem. Hát jó. Ha ő mondja és úgy van, akkor valószínű. Majd felhozta Magyarországot. Erre szélesen elmosolyodtam. Biccentettem arra, hogy igen, kitalálhatja a nemzetiségemet. Bókjaitól biztos elpirultam egy picit. Bár a való világban sem voltam az az arcpirosodó típus, azt meg nem tudom, hogy itt a kiber világban hogy alakulnak ezek a dolgok. Kicsit felnevettem, majd játékosan elgondolkodtam.*
- Hát jó... nos, mit is mondjak. Azt azért bevallom, hogy édesanyám és édesapám nem egynemzetiségűek. 17 éves vagyok, most nyáron leszek 18. Még lenne egy évem az érettségiig. Talán egy kis pihenő nem is árt, elfáradtam a tanulásban. ^^ Öhm. Nagyon megörültem, mikor meghallottam, hogy magyar vagy. Tudok is pár szót. Khm...
*Felkészültem a szavakra. *
- Szia... Eszter vagyok. Boldog vagyok... hogy... megismertelek.
* Majd a szemébe nézve elmosolyodtam. Jó kedvem volt. Végre! Talán jobb kedvre derültem, de azért mégis ott volt bennem az elégikus hangulat. Majd kicsit elmerengve a járkáló embereket nézve szólaltam meg most már japánra váltva. *
- Érezted valaha, amióta itt vagy... hogy meg akarod őket menteni? Hogy Boldoggá akarod őket tenni?
* Komoly tekintettel, apró szomorú mosollyal néztem újra rá. Nem is rá. Bele a szemébe.*

//Jah, még azon a napon csatlakoztam hozzájuk (bár Anat befejező hsz-ére még várok. ^^)
Az én kérdésem pedig az, hogy a szépségverseny előtt van ez a játékunk, vagy már utána? //

by **Halász Alex** Pént. Márc. 15 2013, 21:46

Elmélyülten hallgatta a szőke hajkorona tulajdonosát, és közben csillogó zöldjeivel ajándékozta meg. Az információ morzsák nem sokat mondtak el, amit a nemzetiségéről tudnia, vagy kitalálnia lehetne, kivéve persze a szüleire vonatkozót. Ezért kedvesen, de határozottan fogott egy kis okfejtésbe, ám előtte viszont muszáj volt egy fülig érő mosolyra időt szakítania. A pár magyar szavacska pedig megerősítette a feltételezésében.
- Én is örülök, hogy megismerhettelek. *mindezt magyarul , vigyázva, hogy ne harapja le a szavak végét, ahogy azt otthon szokás, és szépen artikuláljon, majd elismételte ugyanezt japánul is.*
Hmm, *gondolkozott el aztán.*… egy kis akcentust véltem felfedezni a szavak kiejtése közben. Nagyon angolosan próbálod a szavak tövét, vagy végét kimondani.
Magyarul teljesen hallatszott.
- Ebből arra merek következtetni, hogy angol lehetsz, de legalábbis a gyerekkorod nagyobb hányadát ott töltötted. Ha hihetek a látszatnak, ami a hajadat illeti, akkor Kanadainak tennélek be, mivel oda inkább a holland, német származásúak kötöttek ki anno annak idején.
Toldot bele egy kis történelmet is, teljes komolysággal, habár egész végig hamiskás mosollyal beszélve.
- Azonban, ahogy mondtad, és amilyen szépen használod a japánt, megkockáztatnám, hogy több közöd van a szigetországhoz, mint, hogy átugrasz néha, de ebben a szüleidet illető információd erősített meg.
Habár ami őt illeti, ugyanolyan perfektül beszél japánul, mint egy vérbeli japán. Nem hiába élte le élete nagyobb részét itt.
- Meg aztán a szemed. Ne értsd félre, de egyszerűen elbűvölő, ahogy a hajad színéhez a szemed sötétebb, és kissé el van húzva.
Nos? Ne kímélj, hol nyúltam fatálisan félre? xd
Mindent meghallgatott, ahogy azt kell is, és nem unta egyáltalán a fejét. Élvezte a kis okfejtést, és hogy nem egyedül rója a macskaköves utat. Örült mindennek, amit nem egyedül csinált. Majd Esu egy furcsa kérdést tett fel. A járókelőkre nézett. Látnia kellett őket, s egy nagyobb szünetet tartott, mielőtt bármit is mondana. Majd egy sóhajjal kezdett.
- Ümm, mind a 10ezer itt ragadtra gondolsz? *Megrázta a fejét*- Nem, ez így túl személytelen. Nem hiszem, hogy tudnék segíteni, és azt hiszem nem is akarok. Én is csak egy vagyok közülük, és ha megpróbálod, akkor ráébredhetsz, hogy mindig van, akinek kell a segítség. Talán nem ilyen képet alkottál rólam a múltkori után, de én nem az a fajta hősies lovag vagyok, aki az emberiséget magát akarná megmenteni. Valamilyen szinten azért foglalkozom a problémával és próbálok nyitott szemmel járni, hogy ha tudok valamit tenni, akkor azt ne szalasszam el. Nem többet, épp csak annyit, hogy a másik utána magától oldja meg a baját.
Teljes komolysággal beszélt, és közben egyszer se nézett rá a lányra, majd a legvégén fordult csak felé, hogy lássa a változást Esu chanon. Lehet, hogy most csalódott benne, és az eddigi lovagi képet szépen összetörte ezzel. Sokkal önzőbb ő valójában. Nem mosolygott.

by **Koshitsu Esutel** Vas. Márc. 17 2013, 19:30

*Értettem én magyarul is, de hát japánul is megismételte Alex a válaszát. Elmosolyodtam. Majd hallgattam a válaszát, a tippjeit. Tetszett, ahogy gondolkodott, ahogy lépésről-lépésre elmondta, hogyan jutott végső következtetésére. Aztán mikor a szememről beszélt, hát, eléggé zavarba jöttem. Kis szünet után feleltem neki.*
- Hát... igen, eltaláltad, kanadai vagyok. Mármint félig. Apukám japán, anyukám kanadai. De nem azért vagyok szőke, mert anya kanadai, hanem mert az ő anyja magyar. Ugyanis anyai nagyapám kanadai volt, de barna hajú. Ő egy magyar hölgyet vett feleségül, s közös gyermekük az én anyukám, aki mamától örökölte szőke haját, amit pedig én is megörököltem tőle.
* Szélesen elmosolyodtam.*
- Szóval ezért tudok kicsit magyarul is, mert mama tanított nekem pár dolgot.

*Ezután történt az erős váltás, hogy elmerengve tettem fel a kérdést. Alex válasza őszintén szólva meglepett. Nem, nem csalódtam benne. Gondolataimat hangosan közöltem vele.*
- Értem. Őszintén szólva én is ugyanezt érzem. Mármint, hogy nem vagyok elég én ahhoz, hogy megmentsek mindenkit. Nem vagyok az a tomboló típus, hogy na, majd én megyek bosst ölni. Nem is tudom, hogy valaha lesz-e lehetőségem boss-támadásban részt venni, lehet, nem is akarok. Talán túl gyáva vagyok hozzá...-
*Mondtam elmerengve, kicsit szomorúan. Majd folytattam a fiúra nézve.*
- Mégis csak ember vagyok, s nem az a hős típus. De eldöntöttem, hogy ahol csak tehetem, segítek. Ott van mélyen bennem a vágy, hogy mindenkit megmentek. De tudom, hogy ez nem lehetséges, így inkább lépésről-lépésre fogok haladni. Ezt döntöttem el. Nekem az a feladatom, hogy támogassam, segítsem az embereket... egyesével... vagy valami apró dologban. De... nem hiszem, hogy azért fogok küzdeni, hogy minél hamarabb elérjük a szintek legtetejét. Talán azért nem, mert... mert...
* Elfordultam, s elcsendesedtem. Csak kis szünet után suttogtam bele a szellőbe a szavakat.*
- ... mert nem hiszem, hogy lehetséges.
*Lesütöttem szemeimet, de aztán döntöttem, s Alex felé fordulva mélyen a szemébe néztem. Látni, tudni akartam, hogy mit gondol rólam.*

by **Halász Alex** Hétf. Márc. 18 2013, 21:05

Kapott választ, mindenre és pont olyan gyorsan is, hogy megszólalni már nem igazán tudott. Válaszolt volna az előző feleletekre is, mert volt még sok minden, amit szívesen megkérdezne, de ekkor Esu feltette egy felettébb különös kérdését. Válaszolni akart, hiszen kérdezni is, de erre nehéz teljes feleletet adni. Nem is lehet. Aztán mégis rászánta magát. Előre fordult és meg is dőlt, hogy a könyökét a térdén pihentethesse egy ideig. Egy darabig így nézte a hömpölygő tömeget, majd egy általa kiábrándítónak vélt, de teljesen őszinte választ adott a lánynak. A reakció viszont sokkal kellemesebb volt annál, mint amit előre gondolt volna. Talán mégis találkozott valakivel, akivel el tud beszélgetni, anélkül, hogy kérdőre vonnák a józan ítélőképességét. Ám mégis, zavarta a téma. Túl komor, és enyhén szólva elege volt ebből. Mindig csak az élet nagy kérdései, de azt nem tudjuk, hogy a mellettünk ülő éhes e, fáradt e, szeretne e még itt ülni. Esu sugárzó szemeibe mélyedt. talán pirongató is lehetne, de nem tartotta ott sokáig zöldjeit, egyből reagált a hallottakra. Olyan ütemben, mintha a tekintete és az ajkai mozgása nem lennének összhangban, mint egy másik ember mondatai. A végén azonban újra csak elmosolyodott, a szemeivel is.
- Jól teszed… szerintem. ^^ , de engem most jobban érdekelne Aincradnál az, hogy végre egy honfitársra leltem benned.
Széles vigyorgásba kezdett és közelebb is hajolt Esutelhez. Nem mondhatni, hogy eddig a pad két végén foglaltak helyett, de nem is voltak túl közel. Amolyan kissé távolságtartó, illedelmes közt hagyva ültek egymás mellett, s szép lassan ez a táv szerte foszlott. olyannyira, hogy most Alex közelebb hajolása, akár frusztráló is lehetne… habár nem tartott a a lány képében a sajátját. Megragadta, hevesen, de lágyan a szőke szépség karjait, és két kezének fogságába ejtve megrázta. Sokáig, pont míg beszélt.
- Még ha negyed ízig is, de ez a hír boldogabbá tett, mint mostanában bármi! Még egyszer örvendek kegyednek. ~.~ Alex vagyok, otthon csak Sanya, de ezt senkinek sem szabad megtudnia. Razz

Valójában anyakönyvileg is Halász Alex, de otthon, és néha a barátai is előszeretettel ugratták a Sándor névvel. Az volt a legnagyobb öröm, mikor hallgatott is rá, pár napos intenzív Sándorozás után. Azonban picinyre szűkített szemei sarkában valamit felfedezni vélt, és a kicsattanó öröm után, ráfókuszált a lány életcsíkjára. Valami lebeg alatta. Egy embléma lehet talán…. Hangosan betűzte ki. Lassan, ám a hangja boldogságban úszó csengése nem változott egy cseppet sem. Még akkor sem, mikor értelmet nyert a szó.
- A-artes Liberales…!!! Ó, ööhm Gratulálok! Very Happy

Felvettek. Mégsem rontottam el annyira azt a tobrozót, ha azok után is volt, aki érdeklődött. ^ ^”
Újult erővel rázta meg a lány kezét, és nem. Nem szorította meg, vagy remegett bele, pedig nem esett valami jól. S még a hangja sem csuklott el. Örül a lánynak, őszintén örül, és ezen nem változtat az sem, ha az Artes tagja. Végül is csak egy pofozkodó kiscsaj egy önelégült pali madár, egy fölényeskedő Mr. Elvantelvemagától céhvezér alakítja a nagy brigádot, nem beszélve a „Megöllek a tekintetemmel” Dámát. Elengedte a lány kezét és visszacsuklott a térdére. Hiába volt ilyen lekicsinylő véleménye erről a … a céhről, tudta, hogy csak dühében gondolja ezt, és nem látja a jó oldalát, vagy azt, amit képviselni igyekszenek. Tudta, hogy nagyban ferdít, és ha úgy hozza a sors, hogy újra összetalálkoznak, amit eddig nem is akart elfogadni sem, akkor komolyan át kell gondolnia milyen véleménnyel legyen róluk. Hisz nem is tud semmit az Artesről. Talán Esu igen. Alkalmasint akár ki is kérdezheti, ha a lány is benne van, de nem most. Ennek most nincs itt az ideje.
Legördítette a menüjét, és lehívott két ínycsiklandó szendvicset. A sword art alap ételei, amik a Kezdetek városában felelhetőek, a kezdőknek főleg, nem igazán az ízükről és a változatosságukról híresek. Ha Esu chan még mindig egyes szintű jól tudhatja, de Alex is sokáig azon a koszton élt. Az egyiket, jól megtermett hamburgernek látszó húsos, sajtos, salátás meg mi szem szájnak ingere szendvicset, a lány felé nyújtotta.
- Ezt felsőbb szinten nyertem egy küldetésen. Nem voltam éhes, és sajna csak pár óra a szavatossága. Ha kéred, neked adom. Társaságban jobban ízlik az étel. :3
Én meg nem tudnám megenni.
Nem tudná? Ki tudja. Lehet, hogy tízszer ennyit is be tud kajálni, mire bármi is történne velük, azonban amit mondott igaz volt. Nem sokáig tarthatja a menüjében, és eddig éhes sem volt. Társaságban meg jobban esik az étel. Ha a lány elfogadja, lehív két palack üdítőt is. Valami rostos keverék lehet, és beleharap a sajátjába.

by **Koshitsu Esutel** Kedd Márc. 19 2013, 23:59

*Furcsa volt. Nem. Rosszul esett, hogy egyetlen egy szóval lereagálta a mondandómat. Ritkán nyílok meg ennyire, most kiadtam, amit félve mondok el bárkinek is, és ő meg... Fújtam egy nagyot. Tudtam, hogy velem van a baj. Nehezen tudok kilépni a fájdalmas filozofikus pixeles valóságból. Nem kellene agyalnom annyit, a "mit kellene tennem", a "mi lenne, ha", "mi volna a helyes" és satöbbi kérdéseken. Talán tényleg csak azzal kellene foglalkoznom, hogy van itt is valami szép, ki kellene használnom. Gondolataimból az ébresztett fel, hogy közelebb hajolt hozzám. Kicsit zavarba hozott. Elfordítottam a fejem, s bámultam az utcát. De hirtelen rátekintettem, mikor megragadta karomat, s rázogatni kezdte.*
~ Ennek meg mi baja van?! ~
* Jó, csak egy gúnyos, hirtelen reakcióból fakadó kérdés volt ez, szerencse, hogy csak gondoltam, s nem mondtam ki. Mosolyognom kellett boldogsága, s lelkesedése miatt. Nah, talán mégis tudok mosolyt csalni egyesek arcára, ha mással nem is, de létezésemmel. Talán ez okozza nekem a legnagyobb örömet. Nem tettem semmit, nem küzdöttem más boldogságáért. Úgy értem el, hogy csupán létezem. A Sanya kifejezésre szélesre húzódik szám, fogaim is felvillannak egy pillanatra. *
- Megtartom a titkod.
*Majdnem kacsintottam rá egyet, de aztán rájöttem, annyira jó viszonyban még nem vagyunk. Majd bamba képet vághattam, mikor észrevettem, hogy valamit nagyon bámul... és igen, rájöttem, hogy rájött, melyik céhbe tartozom. Nagyon érdekelt a reakciója. Hisz tudtam, nincs e céhről jó emlékei, és igaza van, nem is tudom, miért csatlakoztam. Igen... Anat miatt. Ha másért nem is, de miatta igen. Különleges ember. Csak mosolyogni tudok, ha eszembe jut. Láttam azonban Alexen, hogy további vidámsága kissé erőltetett. Nem akart megbántani, de frusztrálja valójában őt az a tény, hogy az Artes tagja vagyok. Valahogy fel akartam vidítani, így nevetve feleltem neki.*
- Ne aggódj, sikerült annyira elrontanod, hogy én legyek aznap az egyetlen jelentkező.
*Picire keskenyítve szemeimet nevettem bele az ő szemeibe. Láthatta rajtam, hogy viccelek, s mosolyom őszinte. Majd elkomolyodtam, amikor megláttam, hogy szendvicseket vesz elő. Na és nekem nyújtja át a magasabb szintű, ízletesebb ételt. Kissé nagyra nyílt szemekkel néztem a fiúra. Majd beletörődőn elmosolyodtam, s átvettem a szendvicset. Tudtam, hogy az Alex-típusú fiúknak fontos, a büszkeségét emeli, ha egy lány elfogad ilyen gáláns ajánlatot. Nem akartam ellenállni gavallérságának. *
- Köszönöm!
*Majd beleharaptam. Finom volt, nagyon. Végül üdítőt is kaptam. A falat lenyelése után szólaltam meg.*
- Tudod mire gondoltam? Kihívnálak párbajra.
*Mosolyogtam a fiúra.*
- Nem vagyok valami magas szintű, de szívesen kipróbálnám az erőmet veled szemben. Látni szeretném, hogyan harcolsz. Megtisztelnél vele.-
* Mosolyogtam, de láthatta komoly elhatározásomat is tekintetemben. Meg akartam vele küzdeni.*

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 23 2013, 12:34

Felnevetett. Őszintén, és nagyon úgy tünt, hogy fellélegzett vele. Az előbb megmosolyogtatta a lányt, most meg már viccelődik vele Esu. És nem is akárhogy. Megingatta kissé a fejét, de játékosan, s ráemelte a szemeit a szőke lányra. Azok is nevettek vele. Kissé féloldalas mosolya pedig őszinte volt. Kiegyenesedve ő is megmutatta, széles mosolyával hófehér fogait, s rácsapott kissé a saját combjára.
- Nem baj. Ki fogják bírni.
Ő kacsintott. Cinkosan, mintha legalább is épp össze szövetkeztek volna az Artes Liberales ellen. Lehívott két ínycsiklandó szendvicset és (még szép, hogy) a jobbikat Esu felé nyújtotta. A lány elfogadta, s a kis magyarázatával egyben, lehívott két üdítőt is. Beleharapott a sajátjába, és úgy, a saláták és majonéz selymes ízén keresztül hallgatta a lány szavait. Egy kicsit elgondolkozott a hallottakon. Esu párbajozni akar vele.
- Hmmm - lenyelte a falatot, majd ivott az üvegből, a teret figyelve.- Hmmm hmmmm
Elmélyülten vette számításba a lehetséges válaszok halmazát. Sok volt ám. Ott volt az elfogadás, a nem elfogadás, a z elviccelés, az egyszerű téma váltás, de, még is csak, de és igen é sigen, és ő ezt akarja választani.
Mosollyal az arcán fordult újra Esu felé.
- Megleptél, de örülök neki. :]
Majd kihúzta magát, mintha jóval magasabb szinten lenne.
- Belevaló lány lehetsz, ha csak úgy kihívsz. Pont En-geeem.... :3
A végén azonban nevetett. Kissé hangtalanul, a lányt figyelve. Áradt belőle, hogy ez csak Vicc, és szívesen el fogja vállalni, amint megették az uszit. :]
Aztán beleharapott egy újabb nagy falást a kenyér és hús kavalkádjába. A falatot pedig egy korty hűs üdítővel öntve le, már komolyabban szólalt meg.
- És mit szeretnél látni benne? Nem, mondom, szép nagy íjam van. ~.~... de azt mind ugyanúgy húzzuk fel, nem? :3
Utalt itt kissé a rendszer adta lehetőségekre, és hogy ő sem teszi ezt másképp. Hát akkor mit szeretne látni benne Esutel?

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Márc. 23 2013, 12:55

*Örültem, hogy a toborzós megszólalásomat poénnak vette. s a kacsintásának is örültem. Ha ő szabadabb, akkor én is. A kihívásomra való reakciója is tetszett nekem. Nevettem az "egoista" megszólalásán. Erre válaszolnom kellett.*
- Igen, én egy nagyon bátor lány vagyok ám!
*És én is kihúztam magam a játék kedvéért, s szélesen mosolyogtam. Majd folytattam az evést. kérdésére kikerekedtek a szemeim. Azt hiszem értettem benne a perverz poént, de azt is, hogy direkt hangzott ilyennek, s lehet, hogy a srác nem ilyen, csak nem tudta magában tartani. Hát igen, ilyen, amikor egy szó megihlet bennünket, s nem tudjuk a gondolatainkat leállítani, és nem tudunk annak hangot nem adni. Nyeltem egy nagyot majd elmosolyodtam.*
- Hmm... kíváncsi vagyok, tudsz-e bánni azzal a szép nagy íjaddal. Öhm, egyébként, de, valószínűleg egyformán húzzuk fel.
* Zavart mosollyal fordultam el, de aztán picit elkomolyodva, de még mindig mosolyogva fordultam vissza Alexhez.*
- Az érdekel, hogy hogyan küzdesz. Mármint... látni szeretném a tekinteted és a mozdulataid.
* Néztem a szemébe, majd mégis elfordultam, s beleharaptam a szendvicsembe. *

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 23 2013, 13:15

~Nyöh, még szép :3
Azonban kjvülre, csak az abizonyos "mindent tudok, azt is, hogy mire gondoltál" vigyor ült ki rá. Aztán, szép lasan, újabb harapást ejtett a szendvicsen, majd lenyelve, Esut bámulva szólalt meg.
- Mondom én. Surprised

De a következő, ami itt elhangzott az egyszerrre volt ijesztő, meghökkentő, de még vicces is. Felvonta rá a szemöldökét, majd vissza kérdezve, belehajolt egy pillanat erejéig a lány arcába. Megmutatta a tekintetét. Cool

- A tekintetem? Szép zöld. :]
Majd vissza egyenesedve folytatta.
- A mozdulataim meg halálosak Cool

De nem mutatta be, ott ülve, majd ha sor kerül rá, háháháhá. Aztán még egyett harapott, s maga mellé készjtette az inni vlót is. Ham, ham. Mindjárt kész is. A lányka meg még sehol sem tart, ami a szendvicset érintei. Nyöh >.>

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Márc. 23 2013, 13:32

*Csak mosolyogtam a reakcióira. Mikor a képembe bámult, kicsit meglepetten hátrahőköltem. Zavarba jöttem, mert... nem valami csúnya srácról van szó. Sőt. Ha őszinte lennék magammal... áh, nem vagyok az! De mondatára azonnal eszembe jutott valami.*
~ Magas labda!!! ~
* Majd gonoszan elvigyorodtam.*
- Nahát, pedig nem látszik, hogy hányingered lenne.
*Utaltam a zöld tekintetére. Hát... nah. Ugyanakkor nagy erővel küzdöttem zavartságom ellen, mert szemei valóban... hmm... inkább hagyjuk. /^^/ Na jó, bevallom. Mindig is ilyen szemekről álmodtam! Na d magamnak, vagy... az igazinak? Talán tényleg hanyagolnom kellene a témát. A halálos mozdulatra meg felvontam a szemöldököm.*
- Hiszem ha látom.
*Mosolyogtam, majd folytattam a szendvicselést és az ivást. Finom volt, jól esett az étel után a felüdítő üdítő! Hjaj, szóvicc... Egy kicsit zavart, hogy nem vett komolyan Alex, de valahogy mégis megnyugodtam. Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy talán teljesen komolyan vette szavaimat, s zavarba jött, s ezért ütötte el poénnal. Hát, nem tudom. Most már az utolsó falatot rágtam, majd ráhúztam a maradék üdítőt is.*
- Köszönöm, finom volt!
* Mosolyogtam megvendégelőmre. *
- Nos?
* Vontam fel szemöldököm kihívón.*
- Ki mersz velem állni?
* Cinkos mosolyt eresztettem el. Majd felálltam, s elő is varázsoltam szép nagy íjamat. * // //
~ Vajon mit gondol rólam? Bolondosnak tart? Vagy komplet idiótának, hogy egy idegent akarok kihívni? Vagy brutálisnak a poénjaim miatt? De hát ő kezdte. Az az íjas... elég aljas volt. Ch... nost szóvicceken jár az eszem. Mindegy. Szívesen harcolnék vele. Remélem nem hőköl vissza. Valóban érdekel, hogyan küzd. Látni szeretném. Vajon ugyanolyan szenvedéllyel harcol-e íjjal, mint a szavakkal?

by **Halász Alex** Vas. Márc. 24 2013, 20:59

- Hehh, vicces. :]
Csak nyugodtan, ha nagyon akarod, megmutathatom, de előre szóltam. Very Happy

Nem, ezt nem kétértelműen mondta. Egyből a lány "hiszem ha látom" válaszára reagált, és az, mint tudtuk, a mozdulatairól volt hívatott szóllani. Aztán a kaja szépen lassan, csak elfogyott, és ahogy Esu-chan felállt, ő is vele együtt. Csak nem marad ülve, mikor a szép hölgy áll. >.>
Az íjat azonban még nem vette elő, csak a menüt gördítette le. Meghívta a lánykát egy fél életes párbajba.
- A városban hozzám se érhetnél, ha ez nincs, de jó is így.
Öhm, nagyon komolyan gondolhatod.
Nézett fel közben az épp felszerlkező lányra. Elő kéne venni az ő íját is. Hát legyen. Az ővé, melyett, valamiféle Ősi Pók íjnak tituláltak a boltban, egy kicsivel talán kisebb, mint a lányé, de szereti, mert sok mindenre tudja használni, ha közel harcra kerül sor. Mint a legutóbb Hinarinál. Az aztán egy percig se hasonlított távolsági harcra, de megmutatták, milyen az, ha a tavolsági és közel harcosok összemérik magukat. Nem volt semmi. A lányt meg, becsülte, hogy csak úgy leszólította, persze vakmerő tett is volt részéről. Sokkalta vakmerőbb, mint Esu channál, mert Hinari még annyira se ismerte a fiút. És most itt van még egy szőke szépséggel, és szinte ugyanaz játszódik le, csak Esu chan ugyanúgy íjász.
Lehívta, majd a biztonság, és az udvariasság kedvéért a tegezt is, a nyilakkal. Nem menőzni akar, nehogy megsértse Esut. Látszik, hogy tényleg komolyak a szándékai. És ha így, akkor Alex sem veheti félvállról.
Kint ugyan nem szeretett lányokkal edzeni, még ha erősebb vagy képzettebb is volt az nála, mert (pont ezért volt olyan sebezhető), sosem tudta, hova nyúljon, mihez érhet hozzá a harc hevében. Vagy mit lát ilyenkor. >.<
De ez egy távolsági harc lesz, habár tervez pár meglepetést a lánykának. Hátrébb ugrott, majd megrázva előrre az íjat (barrantás berögződés), kérdést intézett Esu felé.
- Kezdesz?
Ha Esu chan elfogadta a felajánlást, természetesen csak akkor, máskülönben hátrébb sem vonult volna. Minek? :3

by **Koshitsu Esutel** Vas. Márc. 24 2013, 21:35

*Na tessék, ennyi a reakció életem egyik legjobb poénjára, hogy: vicces... Szuper. Főleg azzal rontja el, hogy kimondja, hogy "vicces". Ha simán mosolyogna, vagy szélesebbre húzná a mosolyát. De... miért mondta ki? Teljesen elcsapta az egész hangulatot. Na mindegy. Lepleztem sértettségemet. Csak mosolyogtam figyelmeztetésére. Amint felajánlotta a KT-t, máris elfogadtam, majd hátráltam egy kicsit. Kijelentésére, hogy komolyan gondolom, nem feleltem, csak sandán elmosolyodtam. Vagy nevezzük igazán kihívónak. Valami olyasminek, hogy "nem kegyelmezek, most meghalsz!" ^^ *
Megsértettél volna, ha first strike-ra kapcsoltál volna.
* Ez igaz. Igazi küzdelmet akarok, nem babusgatást. Remélem a küzdelmet is komolyan fogja venni, s nem fog itt pátyolgatni. Nem arra vagyok kiváncsi, hogy mit gondol a lányokról, hogy szabad-e őket bántani, vagy sem, hanem arra, hogy méltó ellenfélnek fog-e találni. És persze arra, hogy milyen fejet vág. Most átmegyek a kísérletező-analizáló énembe, s figyelni fogom. Nem tudom, miért érdekel annyira ez a srác. Az Artesban akarom tudni, de tuti, hogy ez a hajó már elment. Talán majd megkérdezem, hogy mégis lenne-e kedve csatlakozni, onnantól meg már csak Anattal kell megbeszélnem a dolgot. Megint elmosolyodtam kérdésére.*
Hát persze!
* Feleltem, s még hátrább léptem, hogy meglegyen a megfelelő távolság. Nyilat helyeztem az íjra, s megfeszítettem.
~ Na erre varrjál gombot. Folyamodjunk egy ki cselhez. ~
* De hirtelen elfordultam, s rácéloztam egy járókelőre. Az az okozott szél miatt kicsit megbotlott, de nem esett el. Majd gyorsan elővettem még egy nyilat s ki is lőttem Alex felé. Reméltem, hogy elterelhetem a figyelmét e csellel. *

by **Halász Alex** Vas. Márc. 24 2013, 22:18

~Megsértettem volna? Hmmm
- Pedig first strikeon is lehet élvezetes egy meccs Wink

~Sőt ^^ˇ
De ezt nem tette hozzá. First strike-on nehezebb hosszabb ideig bent maradni, és egy jó meccset lenyomni. Ha barátságos meccs így megy le, akkor az ellenfelek egyenrangúak, vagy nagyon tudnak valamit. >.> Itt persze nem tudni, melyikük az erősebb, s talán Esutel porrá fogja alázni Sad

Azonban ennyitől nem kell "elpityeredni+, a lányok kjméletesek...^^"
talán. Aztán csak letellt az az egy perc, és Esu elfogadta, hogy kezdjen. Jgy is kell. :3 A lányok használják ki, hogy ők lányok, és lőjjenek bele a fiúkba egy nyilat mikor lehet...:\ wow, akarom mondani, használják ki, hogy elsőbbséget kapnak. :3 És ezzel Esu chan is tisztában volt, nem kérette magát, ami impozáns a mi Alexünknek. Nem kéreti magát a lány, fölöslges előzékenységgel. A fiúk dolga ez, várják is el ezt a nők azoktól a bizonyos fiúktól.
Felálltak, ki ki a maga kedve szerint, s a lány már helyezte is rá az idegre, a hurra az első nyilacsklát. Lássuk mit tudsz, szépséges Esutel chan. [: Az akcióhoz vizsont hozzá se tudott szóllni. Nem volt olyan gyors, mind inkább meglepő, amit tett. Szegény járókelő. :/
Alex kissé értetlenül cövekelt le a jelenség előtt, sőt...

Az öreg Halász és a... Esu? Usuitakumibyxohananyand

Az öreg Halász és a... Esu? Usuitakumibyxohananyand

- Ezt nekem szántad, vagy vele párbajozol? O.o E...
~A szívem!
- Cseles :3 Jó lennél Ámor segédjének xD De most én jövök :]
Ütötte el viccel míg elpixeleződött a nyíl. Habár mégsem lenne olyan jó a lány segédnek, mivel a járókelő is fiú volt. -.-
A nap ragyogott, szép tavaszias idővel szolgált most a hely. Aincrad egy újabb napsütéses művilágát adta nekik, és ontotta a bitek áldásos melegét.
Nah de most rajta a sor, megis indul és voalá, máris a lány oldalánál állt, egy az Esu chan gyorsaságánál, majdhogy nem kétszer olyan nagy gyorsasággal. Felhúzta a nyilat, és...
- Bummm :3

Spoiler:

Páncél 9/4

by **Koshitsu Esutel** Vas. Márc. 24 2013, 23:29

~ Aha, csak ahhoz kicsit jobbnak kellene lennem. ~
*Gondoltam a First strike-os beszólása után. Na de ezután végeztem el az akciómat, s a reakcióért igazán megérte. Erre a bámulásra besírtam. Fel is nevettem. *
- Jaj ne röhögtess, mert eltévesztem a lövést. De Ámor segédjének? Tán szeretnél összejönni azzal a helyes kis sráccal?
* Utalok az általam meglőtt áldozatra. De azért igyekeztem mosolyommal jelezni, hogy csupán megint magas labda volt, amit lecsaptam, nem gondolok én semmi rosszat Alexról. Bár az íjas beszólása után nem tudom, valóban ártatlannak hihetem-e a srácot. Jó kedvem volt. Valahogy szabadon tudtam viselkedni, önmagam lehettem a fiú jelenlétében. Reméltem, nem ijesztem el a stílusommal. Jó, nem vagyok az a "hiper cuki és naiv kicsi leányka", de valahogy nem is akartam soha senkinek sem ezt mutatni. Ha a pasik az ilyenekre buknak, hát legyen... én senki kedvéért nem fogom játszani a kis ártatlan. Undorodom is a gondolattól. De miért is gondolkodok ezen? Nem mintha össze akarnék jönni ezzel a... szőkével, tengerzöld szeművel, akinek pillantása megolvaszt minden női szívet. Háhhá, még a végén be is veszem, amiket itt motyogok, úgyhogy jobb, ha koncentrálok. Mivel nem tettem, na jó ez csak hárítás, rögtön itt termett közel hozzám oldalt és belém lőtt. Belém, Esuba, egy pasi, belelőtt egy nőbe! Fölbátorító! Akarom mondani, fölháborító! Én kikerekedett szemekkel szólaltam meg.*
- De gyors vagy.
*Majd a srác mögé néztem.*
- hmm... nem is rossz pasi a kiszemelted.
*Néztem a meglőtt srácra a háttérben, remélve, hogy megint elkalandozik Alex figyelme, s már lövöm is ki nyilat. Ha nem sikerül, hát így jártam, de azért elfutok, hogy ne tudjon rögtön megint rám célozni. *

Páncél 13/8

by **Halász Alex** Vas. Márc. 24 2013, 23:45

- Nem voltak ilyen terveim, de bemutathatsz neki, ha gondolod. Razz

De látom, jót mulatsz, és én jövök ^^"
Tette fel a pontot az i-re, majd teljes sebességre kapcsolt, és egy körvonalban mozdulva el, Esuval a kör középpontján, a köztük lévő távolságot használva sugrárnak, a lány oldalához érkezve lőtt is.
Szép napsütéses délután volt.
- Bumm :3
Bárányfelhők úsztak az égen, a meglőtt fiúcska, pedig iszkolt is el, gyorsabbra fogva a dolgot, nehogy valóban is szerelmesdit játsszon vele itt ez a két "őrült". Esu chan, már csak a hátát figyelhette meg. Alex felvonta a szemöldökét, de a világért sem tett volna per pillanat több reakciót a tényre. Széttárta a karjait, mint aki azt bizonygatja, hogy ő aztán nem tehet róla.
- Te választottad nekem. Hehe, á-áá
Lépett arrébb a nyíl útjáról.
- Most más csel után kell nézned, ha el akarsz találni. Cool

Szép napsütés volt, meleg és nyárias idő. A Főtéren pedig sokan lézengtek, így talált el Esu egy újabb fickót. Nagyobb és robosztusabb is. Alex lopva utánna pillantott, majd egy vállrándítással jelezte, hogy "nah, ez nem az ő esete" Esu felé fordulva, közben egyfolytában mozgásban tartva magát, hogy ha a lánynak eszébe jut még lőni, úgy bezsélt.
- Őt inkább kihagynám. Az előző jobb választás volt.
Mosoly. És egen. Nem zavarja a nemi identitásra tett poén, húzta szépen tovább, mint a japán tésztát. Majd nyeglén kivett egy nyilat a tegezből, és úgy döntött, hogy lő. Volt elég pont a kitartásán, legalább is így vélte, és a gyorsasága pedig, még így is, hogy nem teljesen működött, elégnek bizonyult ahhoz, hoyg a lány ne tudja eltalálni. Ki akarta provokálni, hogy Esu ötöljön ki valamit, a következő találatáért.
- Esu chan vigyázz! xD

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Márc. 25 2013, 18:10

*Örülök, hogy nem sértődősködik, hanem belemegy a játékba, még akkor is, ha kicsit szemtelelen is vagyok, s a nemiségét sértem meg a poénommal. De csak akkor sértem meg, ha nem veszi poénnak. De hát annak veszi. Ez a lényeg. Tehát ott tartottunk, hogy csak mosolygok a reakciójára. De ezután kaptam azt a csúnya lövést, melyet egy újabb csellel akartam viszonozni. Persze ennek már nem dőlt be. *
- Hjaj, de kár, már elment a fiúcska, nem tudlak neki bemutatni.
*Vágtam elszomorodó képet. Mivel a cselem nem jött be, Alex csupán arrébb lépett egyet megfelelő gyorsasággal.*
~ Ez így nem lesz jó. Túl gyors. Nem csupán duplán gyorsabb nálam. Alig látom. Ha kicsit lelassíthatnám... ~
*Eszembe jutott valami, de tudtam, hogy azzal sem lesz sokkal lassabb, de egy kicsit megzavarhatom, s olyan három körig ki is tartana. Véletlen megint eltaláltam egy fickót, aki már valóban nem az a szépfiú típus volt. Fölvontam a szemöldököm Alex kijelentésén, de eldöntöttem, közben én is futkározok. Ha nem is kelhetek versenyre az ő sebességével, mégis csak nehezebben talál el, ha futok. Rápillantok az újabb áldozatomra. *
- Gomene! ^^
* Az kissé felháborodva, de távozott. Nem is messzire, egy közeli padra leült, hogy végignézze a mi kis mókázásunkat. Elkezdtem gondolkodni futás közben. Kábé csak futkároztunk, lőni ritkábban lőttünk.*
~ Na mármost. A páncélom magas szintű, nem tudom, az övé mennyi. Fegyverkezelésünk ugyanannyi pontosan. Cuccaimnak köszönhetően sok élet van rajtam, de nem tudhatom, neki mennyi van. Na mindegy. De szerintem az egyetlen igazi hátrányom vele kapcsolatban az a gyorsaság.~
- Esu chan vigyázz! xD
*Szólt, én meg eldöntöttem, hogy ha bénán is, de kivédem a támadását! Azonnal hasra estem. Mármint nem véletlen, hanem direkt. A nyíl pont felettem ment el.*
~ Huh, ez közel volt. ~
* De gyorsan felpattantam, Alex kissé dühös tekintetet láthatott rajtam, de az félig megjátszott volt. Félig. Talán furcsállhatja, hogy miért állok egy helyben, de én ekkor elkezdtem énekelni, használva speciális képességemet. Miközben énekeltem valami nagyon szép, elégikus dallamot, nyílvesszőt helyeztem a húrra. Majd oldalra kezdtem futni, de megtartva egy bizonyos körívet Alex körül. Majd kilőttem a nyilam.*
~ Remélem, ez majd bezavar neki.~

//Na mármost, ha bevállalod, hogy hat a spec képességem, akkor 3 körre -2 gyorsaságot vesztesz. Ez egy kábító dal, szóval elvileg egy kicsit elkábulsz tőle, emiatt leszel picit lassabb. nem sok, de zavarásként megteszi. Jah, s most először használom a spec képességem. ^^//

by **Halász Alex** Csüt. Márc. 28 2013, 16:18

//Úgy írtam, hogy nem láttam a te hszed, szal lehet, hogy kihagytam pár dolgot xD//

Esu chan bocsánatot kér a másodiktól, aki meg duzzogva arrébb vonul, és mit csinál? Leül az egyik padra és megnézi a kis párbajukat, hát ez oltári vicces. Nah jó annyira nem, végül is egész jó kis showt hoznak itt össze. A kérdés csak az, hogy az elsőtől azért nem kért bocsánatot, mert az eliszkolt, vagy csak nem jutott eszébe? Nem állt meg a nagy gond fontolgatása közben, azonban lelassult kicsit. Azt már nem tudta, hogy ezért történt e, de valószínűleg nem. Egy széles mosollyal jutalmazta a hasra esést. Kire emlékezteti ez? Hinari pont így védte ki a meglepetés nyilát akkor. Nah jó ettől még, meg hogy szőkék mindketten, nem lesznek hasonlók, de egy biztos. Bizonyos dolgokra nagyon hasonlóan reagálnak, és mindkettőjükkel jól esik együtt lenni. Úgy ahogy beszélgetni is, és ahogy lenyomni egy kt-t. Tessék, már kezd Saosan gondolkozni is. Kezdi magába szívni ez a játék. Hjahhj, pedig mennyire kapálódzott ellene, de őszintén, ha nem adja meg magát a játéknak, az fogja felzabálni. Azaz, ismerni kell a körülményeket, hogy élhessük. Felhúzott még egy nyilat, ám megállította Esu újabb húzása. Nah ez már érdekes. Énekel? Most? Nah de miért?
A következő pillanatban érezte is a hatást. Lelassult, nem magától, csak úgy…olyan ez az egész, mint valami kábító lövedék. Talán ez lenne a speciális képessége? Mint neki a légen járás. Hehe, talán azt is megmutatja, talán, de egyelőre elbizonytalanodott. Ha most lő a napsugárlány, akkor bizony eltalálja. Ám a hatás megállt egy ponton, és nem lassult tovább. Legalább nem ilyen erős a hatás. Elfordította a fejét, és a kezében tartott nyilat, (már új gyorsaságával), felhúzta, de még nem lőtte el.
- Esu chan, rabul ejtő hangod van. Very Happy

De kíváncsi vagyok, így milyen gyors lesz a nyilam. ^^’
És lőtt, persze, hogy Esu felé. Íjászok lennének, ha mondjuk, harcos lenne, sokkal inkább vissza kéne fognia magát, és tudja magáról, hogy meg is tenné, de íjászként ez valahogy nem olyan nagy késztető erő. Nincsen a közvetlen közelében a másik, és ez olyan hatást kelt benne, hogy úgy se tudja olyan nagyon megsebezni. Ez nagy hiba is lehet, most azonban teljesen mindegy, mert védett övezetben vannak. Kicsit elengedheti magát, főleg, hogy a lány kifejezetten igényelte, hogy komoly harcot vívjanak.
Ez komoly harc. >.>
El is találta egy nyíl....

Pajzs 9/0 Élet 25/24

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Márc. 30 2013, 20:14

*Énekeltem hát, s olyan fura volt, hogy most már végre látom is, ha mozog. ^^ Jó ez túlzás a részemről, de akkor is, lassult az ellenfelem. Sosem próbáltam még ezelőtt a speciális képességemet, így nagyon érdekelt a hatás. De zavarban is voltam, hisz én nem vagyok az a típus, aki megáll, s el kezd énekelni egy embernek, akit ráadásul alig ismer. Más helyzetben nem nagyon tudna rávenni, hogy dalolásszak. Még egy sort se! Alex szavai kicsit zavarba hoztak, elmosolyodtam. *
- Ugyan már!
* Mondtam. De a szuper az egészben az volt, hogy talált is a nyilam. Ráadásul, ha nem is sokat, de egy aprót az életcsíkjából is levettem.*
~ Remek! Kevesebb páncél volt rajta, mint rajtam. ~
*De Alex nem habozott. Azonnal lőtt. Hogy hogy fogom kivédeni? Sehogy! Bumm, telibe talált, mert nem voltam elég gyors. De igazából még is csak mosolyogtam nem létező bajszom alatt. Még ez sem vette le az összes páncélom, így kíváncsi lennék, vajon mit gondol a srác. *
- Hajaj, elég gyors!
* Nevettem a fiúra. Majd egy körívet rajzolva megint futottam egy keveset, s már lőttem is. Nem volt most semmi csel, csak céloztam és eleresztettem a húrt.*
- És te tudsz énekelni?
* Tettem fel a kérdést. Egy játék úgy jó, ah közben dumcsizunk is. De volt más is, ami érdekelt.*
- Hányas szintű vagy egyébként? Én hármas.
* Vallottam be az enyémet, de azért nem kiabáltam, hogy mások meg ne hallják. Azért vállaltam be egyébként a párbajt, mert látni akartam küzdeni. De úgy tűnik, hogy azt, amit igazán látni szerettem volna, nem fogom. Mert nő ellen harcol. Elvicceli a dolgot, poénokat mond, persze én is, s így csak játékos lövöldözéssé alakult az egész. Látni szeretném újra a szigorú tekintetét, ahogy a maga igazságáért küzd. Ahhoz nagyon fel kellene dühítenem. De nem. Csak azért, hogy lássam az arcát, nem fogom felbosszantani. Hát, ki tudja, mit hoz majd a jövő. Talán majd eljön az idő, amikor egy küldetésbe kerülünk. Azok komolyabbak.ott talán megmutatja, mi is van benne valójában.*

13/3 pajzs

by **Halász Alex** Vas. Márc. 31 2013, 16:03

Sebesen száguld felé egy nyilacska, azonban azért se engedi, hogy betaláljon, mert... Mert nem és kész >.> Nem hagyja magát olyan könnyen legyőzni...jah hogy már előre eldöntötte volna, hogy hagyja? Ez nem igaz...ilyen formában legalább is nem. Nem küzd teljes erőből, de hát egy vicces, poénokkal tűzdelt kt-ban ki tenné ezt? Inkább élvezi, mulat rajta, és egyáltalán nem bánja, ha betalál egy-két nyílvessző, s azt sem, ha a szépség győz. Direktbe nem sértené meg azzal, hogy gyengébben játszik Esu ellen, csak mert "lány". Lealacsonyításról itt szó sincs, egyszerűen nem figyel annyira. Mert, mert Esu chan érdekesebb, mint a nyíl amit kilőtt >.>
Habár most ott tartottunk épp, hogy azért sem hagyja, hogy találjon, még ha Esu chan a legszebb lány is a világon, ami valljuk be, könnyen meglehet. ^^"
A lány kezét figyelte, meg a vállait, nem is magát a fegyvert, hiszen az a fontos, hogy a használója hogyan mozog. Sacc-per kábé kikövetkeztette, hogy nagy valószínűséggel a mellkasa fölé céloz valamennyivel, és egy előre lépéssel sréjen, hogy egy terpeszt alakítson ki, majd lehajolva egészen majdhogynem a földig, tett egy törzshajlítást.
Már úgyis ráfért, nem mellesleg épp a feje felett suhant el az ominózus nyilacska. Menő. Cool

Felegyenesedve, mosolyogva ingatta a fejét.
- Engem nem lehet rávenni arra. :p
Jó, csinálhatta volna úgy is, ahogy a filmekben meg van írva. Mátrix, tudjuk... de hát ez jutott az eszébe, és kész. xd
Mögöttük újabb szelet kavart a célját vesztett nyíl, ahogy valakit a "kűzdőtéren" kívül talált volna el. A manővere idejére hátra kellett tennie a kezét a jobb hatás érdekében, s most bal kezével a tegez felé nyúlva, a jobbal meg alulról fölfelé emelve az íjat, már helyezte is rá a húrra a következőt. Célpont, Esu chan. Hanem azonban elsőre inkább csak válaszolt, még nem lőtt. Elindult oldal irányba, ám sétálva, és közben mint egy "mászkálós" pc játékban, a célzást próbálgatta látványosan.
- Ez esetben, nem is vagyunk olyan messze egymástól. Még a végén lehagysz, aztán mi lesz velem? Razz

De nem mondta el a konkrét számot, azt megtartja magának. Egyelőre. Hátra lépett. Spec képesség aktiválva, így a gondolatára nem hátra, hanem hátra felfelé indult meg három lépést. Ellőtte a húron lévő nyilat, Esu chan felé, majd futni kezdett előre, de nem előre, hanem előre felfelé, és egyre magasabban, szinte a lány fölött, de még sréjjen, ellőtt egy újabbat, amilyen gyorsan csak tudta.
De itt sem állt meg, nagy ugrásokkal Esu chan hátába igyekezett érni, és ebben a játék gravitációja is belesegített, nem csak saját gyorsasága.
Odaérve, azonban "csak" az íjjal lökte meg...
- Buu, még egy hp. :3

//kilőttem két nyilat, és egy ütés (ha bejött ~.~)//

by **Koshitsu Esutel** Kedd Ápr. 02 2013, 12:10

*Csak egy fancsali képet vágtam arra, hogy nem találtam el, s amilyen módon kivédte. Nem csodálkoztam rajta. Eldöntöttem, hogy legközelebb a gyorsaságra pakolok pontokat, mert azzal nagyon le vagyok maradva. Ráadásul spec képességem is azon alapul, így nem hanyagolhatom. Jó-jó, de a fegyverkezelésre is pakolnom kellett erősen, hisz olyan kevés volt! Ezért lehetséges, hogy most azonos az ellenfelem sebzésével az enyém. Kijelentésére, hogy nem lehet rávenni, hogy énekeljen, megvonta a vállam.*
~ A fenébe, én is ilyen vagyok, csak nekem pont ilyen spec képesség jutott. Hajaj... tönkre teszi a hírnevem... ~
- Nem is ezt kérdeztem. Hanem azt, hogy tudsz-e.
* Vigyorogtam rá diadalittasan, bár csak a szópárbajt nyertem meg egyelőre. A párbajgyőzelemre valószínűleg esélyem sincs, de nem fogom feladni. Egyébként meg tiszta gáz lenne, ha hasonló szinten vagyunk és én nyernék, szegény gyerek biztos megunná az életét. Hirtelen eszembe jutott egy jelenet, amikor egy fiú haverom ellen csocsóztam, ő nem volt valami jó játékos. Én meg egész ól játszottam. Észre vettem a helyzetet, s máris visszafogtam magam. Jó, a végén én nyertem, de korán sem olyan fölényesen, mint ahogy tehettem volna. Hát, ilyen gyenge az én szívem... Hogy nekem mindig azzal kell foglalkozom, hogy másoknak mi jó!! Nah egyébként gondolkodni azért volt időm, mert ellenfelem sétálgatni kezdett. Jól van, jól, ezt még látom legalább. Kijelentésére elmosolyodtam.*
- Ha így állunk, akkor küzdeni fogok, hogy jó magas szintet érjek el, s legközelebb te nem fogod látni, hogy épp merre rohanok.
* De aztán kikerekedtek a szemeim. Elkezdett a levegőben járkálni Alex. *
- Heh?
* Kilőtte nyilat, s bumm, talált is. Ki akartam kerülni, de pont érintette a karomat, így lement a HP-m. Aztán már fölöttem járt a fiú, s még egyet lőtt. Azt sem tudtam kikerülni. Jó, gyors a srác, de attól még forogni én is tudok. S bár hátam mögé akart beérni, én megfordultam, s íjammal lefogtam a csapását. Így most összeértünk, s mint a kardosoknál, erőpróbán voltunk mi is. Bár íjászoknak nem sok ereje van. Nah de elkezdtem rugdosni a fiú lábát. Amíg el nem távolodik, talán hármat is belerúgtam, ami talán mínusz 3 hp neki. De gyorsan elrugaszkodtam, hátráltam, közben íjat helyeztem a húrra, s már lőttem is.*
- Ehj de rosszcsont itt valaki!

---
Betalált 2 nyíl, ütés kivédve.
3 ütés ment +1 nyíl
pajzs: 0 HP: 28/35

by Ajánlott tartalom

Az öreg Halász és a... Esu?

Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?

Re: Az öreg Halász és a... Esu?