Halász Alex

Egyszer csak elém került. Nem mondom, hogy nem voltam bajban, mert jócskán elszámoltam magam, de úgy voltam vele, hogy ki tudom menteni ezt a helyzetet. Nem volt veszett ügy, ami azt illeti, de ő csak úgy elém ugrott és egy kurjantással levágott két meg nem mondanám milyen mobot. Rondák voltak és folyt valami belőlük, de hát a 11. szinten már sok minden előfordulhat. Dúdolt valami rap félét közben és velem mintha ne is törődne. Én meg csak álltam, megakasztott a folyamatomban, mit ne mondjak. Valami érthetetlenül hosszú katanához hasonló fegyvert forgatott. Egyből lejött, hogy harcművész. Látszott rajta, hogy élvezi, és nem most döntötte el, hogy kimerészkedik a Kezdetek Városából. Aztán felém fordult és egy enyhén sértő jelző kíséretében rám mordult.
- Mi van öcsi, gatyába ment, hogy nem mozdulsz?
- Nani? o.O
Mi a Jóisten volt ez az előbb? Komolyan mondom, majdnem rárontottam azzal a szép lendülettel együtt, de ő lépett előbb. Már már ott tartottam, hogy ez megőrült, és most engem is el akar tüntetni, mert nem tetszik a fejem, de elsuhant mellettem. Hallottam ahogy éles kurjongatással szaggatott szét pár kardcsapás után még egy mobot. Közben ahogy engedte az ideje még táncikált is az ellenség között és valami rapet énekelt. Ha nem a saoban lennénk, biztos lennék benne, hogy fejhallgatóval nyomatná. Nah akkor meg se hallaná, hogy mit makogott itt neki... de így se néz ki úgy, mint aki figyelne is rám, így döntenem kellett. Túl kellett tennem magam rajta, és ha már ő sem kekeckedik, akkor beszálljak az alapvetően is saját "mulatságomba".
Voltaképpen egész jól telt el annak a résznek a kitisztítása. Ő is elvolt a saját világával, de nekem se hagyott más választást, minthogy szép csendben átvegyem a ritmusát. fura egy fickó és kinézetre is tuti jóval idősebb nálam, de egyelőre veszélytelen. Talán valóban segíteni jött volna?
A nagy kérdés ki is derült, amikor az utolsó mob is eltűnt. Ő egy laza mozdulattal elmart, és magához nyomott. Hát felettébb nagyszerű émelyítő élmény volt, nem beszélve arról, hogy alig kaptam levegőt.
- Hé öcsi!
~ úúúú, de nem szeretem ha valaki így szólít >< ~
- Nem va....
- Jól harcoltál!
És kaptam tőle egy teli mosolyt. Mi ütött bele ebbe?
- Atarimaida!
Akartam volna eltolni magam, de nem engedte. Elindult a fejemmel a karjaiba.
- Engedj el, megfuladok.... >.<
- A SAOról beszélsz kölyök.
- Chhh, csak engedj már eeel : o
Erre elengedett. Szerencséje. ˇˇ
- Ha legközelebb farmolni akarsz, kölyök,kicsit keletebbre menj. Tuti tipp
- Ööööö, ok.
Hát így kezdődött egy furcsa ismeretségem vele, akinek a nevét csak később tudtam meg, jah és azt még, hogy nem akar frontharcos lenni. Inkább infókat gyűjt.