Anat vs Al \o/

Nehéz is volt, dög nehéz a Barran pörölyének nevezett fegyó, így jószerivel le is tette a földre, majd rápillantva Anatra széles mosollyal jutalmazta a felvetést.
- Nincs sajnos, és már betelt az összes helyem. :/
Nem reagált érdemben a "bocsánat kérésre", épp talán csak bólintott. Nem tartotta lecseszésnek, épp eléggé kiérezte a másik fiú hangjából azt a bizonyos csalódottságot. Nem vette véresen komolyra és egy kicsit talán jogos is volt, hogy szóvá tette a másik. Talán akkor is kihagyta volna, ha nem történik vele semmi, mert megint hajnalok hajnalán "kiszökik" és megy mobokat csépelni, meg új járatokat keresgélni. Mostanában ez volt a heppje, amíg meg nem állították. Szó szerint is meg amúgy is.
Most pedig egy mindent tudó mosollyal és tele izgatottsággal szólalt meg.
- Örömmel. Most sokkal inkább érzem azt, hogy a küzdőterekben is van esélyem, mint íjászként, még ha nagyobb szinten is állsz.
Habár pontosan tudta, hogy miért érez így. Sosem érezte magáénak azt a harcstílust, inkább távolról figyelte, mint valami kecses művészetet, amiben a célzás a lényeg, nem a sebzés vagy az elszenvedett kár. Egy közelharcosnak az íj legfeljebb is csak kiegészítés, ha valóban harcmán, de nem több. Csak egy újabb fegyver, amit forgathat, ám ő mindig is közelharcos marad.
Rábökött a pörölyre, majd kis hezitálás után megváltoztatta a jellegét pallossá. Ekkor egy hatalmas, felfelé, a markolat felé kiszélesedő penge jelent meg előtte. Szinte akkora volt mint ő maga. Fel volt ugyan szerelve a kezdő pallos, amit kapott, de felegyenesedve pár gombnyomás útján lecserélte erre a kis káprázatra. Egyből megugrottak az erőpontjai. A kitartása viszont esett néggyel. Micsoda kár.
Összességében azonban minden oka megvolt arra, hogy vidám legyen és az is volt. A vak is észre vette volna, hogy mennyire az. Ennyi erő pontot még nem látott egy helyen. \o/ *.*
Anat javaslatát már ugye elfogadta, de még oda kívánkozott egy mondat a részéről.
- Egy baráti mérkőzésre sose mondok nemet. ^^"
Persze a gyűrű meg se fordult a fejében. Hogy talán el is kérje, és felszerelje a színtiszta erőt is. Az viszont annál inkább, hogy ő küldje e el a felkérést, vagy esetleg szóljon Anatnak, hogy ő, ha már Anat vállalkozott, vagy ez teljesen lényegtelen és fölöslegesen jártatja az agyát rajta? o.o
Ki tudja. Közben kissé belemerengve a gondolataiba, megfogta a nagy darab pallost, és felemelte. Nem volt már olyan nehéz mint, mikor még nem volt felszerelve, de érezhető volt a súlya a kezében. Nem is bánta, ám történ még valami. Igen furcsán kezdte érezni magát, mintha legalább is elgémberedtek volna a tagjai. Rögtön szóvá is tette.
- Érdekes. - Meredt közben maga elé, rá a pallosra. - Elég furán érzem magam tőle, talán csak szoknom kéne....
Nem is igazán Anatnak mondta, mint magának hangosan. Azonban jószerivel maga a céhvezér is meg fogja említeni a "furcsa érzés" látható oldalát is. Ugyanis Alex azzal, hogy csupán megfogta a fegyvert egy pillanatra eltűnt. Nagyon hasonlított a jelenség a szétpixeleződés folyamatára, azzal a különbséggel, hogy a következő pillanatban a darabkák összeálltak villámsebesen, egy új, magasabb, markánsabb, és ha lehet még szöszibb Alex kiadásban.

Végül nem kellett a gyűrűvel külön törődnie, habár nem is volt már a fejében a gondolat. Mikor megkapta elsőre egy értetlen fejet vágott hozzá, ám az ellenvetést nem tűrő átadás széles mosolyt csalt az arcára. Felszerelte, rögtön azután, hogy levette a Csigamintás gyűrűt. Nem kellett sokat gondolkoznia azon, hogy vajon melyiket vegye le. Közel áll a 14. szint eléréséhez,és a tünemény gyűrűért sokat megharcolt. Egy ideig biztos nem tudna megválni tőle. A Bunmei gyűrű viszont megint csak nagyot dobott az erején. Az aranyszín gyűrű olyan volt, mintha Az Egy gyűrűt hordaná, de a "színtiszta erő" megnevezés is illet hozzá. Még plusz 7 erő! \o/ :FFF
- Ezzel már egész nagyot sebzek. *-*
Csillogtak a zöld szemek az örömtől. Valóban jó érzés egy-egy ilyen kis csoda a felszerelésbe. Nem azt mondaná, hogy bátrabbnak, inkább magabiztosabbnak érzi magát az ember tőle. Ő is így van ezzel. Nagyobb erő, több időt és megfontoltságot szül(het) Aki nem azért küzd, hogy a harc által még több harcban vehessen részt, hanem azért, hogy pusztán erősebb lehessen a fontos pillanatokban, annak az erővel több út is megnyílik egyszerre. Ha gyenge vagy, nincs más választásod, mint kihasználni az első... a legelső adandó alkalmat arra, hogy kiszabadulhass, és akkor semmi esetre sem nézheted az ellenfeled testi épségét, mert meghalhatsz. A gyengék könnyebben lesznek "önvédelmi gyilkosok"
Ha erős vagy, akkor több időd van mérlegelni, több lehetőséged nyílik kiszabadulni, és nagyobb magabiztossággal beszélhetsz az eléd állóhoz, akiknek a többsége talán már abból is megérti, hogy ne kezdjen ki veled, ahogy állsz, és amilyen nyugodt vagy.
Ennyit jelent ésszel erősnek lenni.
Nah de honnan is jutottunk ide?... Ohh igen, a Bunmei gyűrűje. ^^ Nem nézegette sokáig Al sem. Most még eltette az inventoryjába a helyétől megfosztott Csigamintást, ám fűzött még Anatnak hozzá pár mondatot.
- Ezt majd a céhbankba teszem. +5 Fegyverkezelés sem jön rosszul valakinek.
Végül, most, hogy már teljes a felszerelése, a pörölyből pallossá lett Barran fegyverért nyúlt. Tetszett neki a "nagy darab vas" alak. Elég ormótlan egy harcosnak, és ezzel együtt elég ijesztő is. Főleg, hogy akkora mint ő maga. Fél kézzel nyúlt felé és örömmel vette tudomásul, hogy elbírja csak a jobbjában is, persze forgatni más tészta. A harcos fegyók amúgy is két kezesre vannak tervezve, szóval ez a félkezes dolog leginkább csak menőzésre lehet jó, meg a kisebb szintűek ijesztgetésére, de mit bánja.
Most ennek örül, ennek ami van. :3
Majd olyan érzése támad, mintha egy kiadós futás után elzsibbadtak volna a végtagjai. Meg is jegyzi Anatnak, vagy magának, már ő sem tudná megmondani. Mindenesetre hangosan, amire a másik fiú reagál is. Ránéz, közben észleli, hogy megjött a felkérés. Fél életesre. Nagyszerű. Lenyomja az "ok"-ot közben.
- Hmm, tulajdonképp egész jó. >.> - Válaszolt Anatnak. - Még sosem éreztem magam ilyen erősnek. *-*
Teljesen fel volt dobva az érzéstől. Nem tudta mi történik ugyan vele, de minden cseppjét élvezte. \o/
Ezt bizonyítván még a vállára is rakta a nagy pallost, csak olyan lazán, mintha súlya se lenne.

Így várta a várakozási idő leteltét.

A nagy készülődésben talán egyikük se vette észre az egyre sűrűsödő közönséget. Jószerivel megbámulták Al véletlenszerű magánprodukcióját is, amiről őmaga még nem sejtett semmit. :PHarc lesz, ez lengte körbe a kis cukrászdát. Látványosság. Gyorsan levágták róluk a jobbak, hogy két harcossal van dolguk. Harcosok meg nem sokan vannak, úgy hogy elhelyezkedtek. Ez talán nem Alnak kedvez, mivel jól tudta, hogy jóval fölötte áll a céhvezér, de mint mondotta volt, nem mond nemet egy baráti felkérésnek. ˇˇ Másik részről pedig nem csak saját új skilljeit akarta kiismerni, hanem kicsit Anatét is. Látta már, hogy nagyjából miket tudhat a fiú, de például a speceiről fogalma nincsen. Kérdésére nyugodtan felelt. Valóban egész jól érezte magát a bőrében, s ahogy mondta is, talán ilyen erősnek még nem érezte magát eddig. Hogy ebbe bele tartozik e a kinti élete is, arról nem nyilatkozott. Értheti Anat úgy, ahogy kívánja. A vállára vette a kardot, ami elsőre jobb ötletnek bizonyult, mint másodikra, és mint úgy általában utána. Ám mielőtt lejárt volna a felkészülési egy perc, Anatnak eszébe juthatott még valami, mert a háta mögött termett.
Erre az első gondolata egyetlen szó volt.
~ Gyors! o.o ~
- Nani? - Próbálta nézegetni magát hátulról, de nem volt elég jó tükör kint sehol sem, és nem volt kivehető, hogy mi került a hátára.
- Ez az az Artes logó, amiről beszéltél? -
Válsz azonban nem érkezett, mivel az idő lejárt, és hiába emelte le a pallosát a válláról, Anat támadása kivédhetetlennek bizonyult. Maga elé tartotta pajzsként a fegyvert, ám későn, és mindennek tetjébe meglepve érezte a karjába nyilalló fájdalmat. Felszisszent, és hátrébb ugrott, de azzal a lendülettel el is fojtotta a késztetést.
Most harcolnak, később fog foglalkozni ilyen apróságokkal, mint fájdalomérzet. Megrázta magát és a következő pillanatban már indult is a kovács fiút megcélozva. A macskaköves út csak úgy csikorgott Barran pallosának pengéjéhez érvén. Egy alulról felfelé ívelő szép egyenes vágást akart ejteni a másikon, egy határozott csatakiáltás kíséretében.
El is felejtette szinte a fájdalmat, ami még ott nyilallt a bal karjában, annyira rákoncentrált a támadásra. Be akar vinni egyet legalább. >.<

Egy röpke bólintás, ennyi amit kapott a kérdésre, és már arra kellett eszmélnie, hogy Anat robog felé. Az idő lejárt, ahogy szólt a szöveg egy dalban, vagy az a "vonat nem vár"?  Noh mindegy. Minden esetre egy védekezés nem ártana kezdésnek, ha már a kovács fiú ennyire beindult. Maga elé emelte az újonnan kapott pallosát, de túl lassan. Számított a jelenségre, mikor a hátára tette a fiú azt  a jelvényt ~ amit még mindig nem láthatott ~, akkor is észre vette már, hogy mennyire sok pontja lehet a gyorsaságán. Nah de már ő sem az a harmadik szintes kezdő, mint annak előtte, mikor egy kt-t akart kiprovokálni a már akkor is frontharcos Anatból a Kezdetek erdejében. Akkor csak azt érte el, hogy egy újabb rossz élménnyel gazdagodjanak mindketten, de mára erősebbnek és, ami azt illeti kiegyensúlyozottabbnak is érzi magát. Az OFF, habár nem úgy ahogy azt valaha is elképzelte volna, de megváltoztatta. Értelmet adott az itteni életének, és ezzel együtt már nem csak azon járt az agya, hogy hogyan juthatna ki, hanem az is közre játszott, hogy magát a játékot, és az itteni létet is megpróbálja elfogadni. Talán ennek egyik látható eredménye az is, hogy most Anattal meccsezik, és nem mobokat öldös valahol egyedül.
Az ütés miben léte azonban, nem csak hogy figyelemre méltó volt, de ügyes is. Anat, ahogy rájött, hogy az útban van a hevenyészve maga elé rángatott pallos máris változtatott a fegyver pályáján egy igencsak figyelemre méltó csukló mozdulattal.
Nos, azt már biztosra veheti Alex is, hogy nem csak egy jótékony hatású blöff volt az, hogy járt kendózni. Ez még tetszene is a fiúnak, ha úgy zajlott volna le a következő csapás, ahogy azt a játék megköveteli.
Egyszerűen csak a pöröly elé tette a kezét, hogy ne a bordáit találja már el, még ha nem is fáj, ... de, o.o... fájt!

Így utólag vissza gondolva, nagy mázlija volt ezzel az apróságnak tűnő mozdulattal. Veszettül fájt a karja, mintha le akarták volna tépni a helyéről, de mégsem úgy, ahogy az oldalát ért ütés tudott, s hiába a nem akarás, a fájdalommal együtt szakadt ki belőle az üvöltés is.
Pedig olyan jól indult. Két kézre fogta a fegyverét, és ahogy eltalálta Anatot, visszább táncolt pár lépést, hogy ne érje meglepetés szerű támadás a pörölytől. Az ő fegyvere hosszabb volt, mint Anaté, és ezt akarta kihasználni, de ezt megint csak a másik dühítően nagy gyorsasága húzta keresztbe. A szövegre nem felelt, csak mosolygott, de egész végig a fiú vállait (mivel az leplezi le leginkább az ember mozdulatait), és a karját figyelte. Az első ütést ki is védte a pallos lapjával, felkészülve a következőre, hogy már csaphasson is, de későn vette észre a cselt, s így Anat mondhatni mögé is kerülhetett. Túl könnyedén. >.<
Lépni akart hátra, hogy felvehesse az alap állást, egy fordulatból induló vágás kíséretében, de ekkor már csontot ért a pöröly vége, ő meg a kőre zuhant.
Nem tartott sokáig a téboly, alig fél pillanatig, ám utána se tudott felállni. Szédült, és tudta, hogy nem a fájdalom miatt szédül, ~ami nem mellesleg szép lassan kezdett elmúlni, mintha sosem lett volna ~, hanem az ijedség miatt.
Még is mi a franc volt ez az előbb? Valóságosan érezte a pöröly "gyengéd" érintését, valóságosan érezte, ahogy törik a csont, és zavarosan tudta azt is, hogy minden bizonnyal valóságosan is üvöltött.  
A palloson támaszkodott jobb karjával, a ballal meg az oldalát szorongatta. Nem tudta, hogy mi is történt azután. Elveszítette e a játszmát? Valószínű. A nézőközönség, hogy reagált? Nem is érdekli. Anat hol van, mit csinál? Valahogy nem ez járt a fejében. Ezentúl érezni fogja a fájdalmat? Mindig? Csak a macska köves utat bámulta, és amíg nem fogják meg akár erélyesebben, meg sem rezdül.
Az is lehet, hogy sokkot kapott. >.>

~ Fel kéne állni... ~
De nem tette.
~ Meg kéne mozdulni... ~
De azt sem tette.
~ Kéne valami életjelet adni magamról...~
De még ehhez is csak nagy nehezen tudta rávenni magát. Megmoccant. >.> Olyan volt, mintha épp felállna, de ha Anat nem megy oda hozzá, nem tette volna meg. A hang, ami egyértelműen a kovács céhvezéré volt, és ami olyan közel hangzott a füléhez, hogy már-már bántotta, de pont emiatt nem hanyatlott vissza. Habár még mindig mereven a macska köves úttal szemezett, ahelyett, hogy nézné is hova lép. Így esett, hogy rá esett, nem...nem esett rá Anatra, de egy széken majdnem átesett! /o\ Megállt, s ez nyegle mozdulattal olyan pozícióba helyezte a lábával az ülőalkalmatosságot, ami kedvére való volt.
- Ha nem baj, én leülök...
~ Öhh, ez nem sikerült túl bíztatóra o.o ~
Ami azt illeti, nem jutott még túl azon, hogy vajon mit is mondjon. Tárja Anat elé az egészet? De... demo sa~
~ Nem vette észre, viccelődött! ~
Másoknak talán rosszul esne, Alexnek viszont felcsillant a szeme, és ( közelebbi ismerőseinél árulkodó) teli mosolyra váltott. Bal kezéből leejtette a pallost, de amaz nem a földön csörrent meg, hanem az inventoryba hullott bele. :3 Még Rantól tanulta ezt a trükköt, és megnyugtató volt látni, hogy bizony a közelharci fegyverrel is ugyanolyan jól működik. Kicsit szét nézett, mielőtt Anat felé fordult. Az előbb úgy is kapott egy vigyort xD
Furcsálló idegenek ülnek a kinti asztaluknál, de a legtöbben már túl tették magukat a dolgon. Vajon mit gondolhatnak róla? A helyzetről? <.<
Valahogy most nem akarná megtudni. >.<
Vissza fordulva Anathoz, reményei szerint vele tartott a kinti asztal elfoglalásában, és (habár csak akkor, ha leült), jobb kezét önkéntelenül is a tarkójára tapasztva szólalt meg.
- Gomenee. Nem hittem volna, hogy ennyire megzavar. ^^" Íjászként gyakorlatilag a közelében se voltam az ellenfélnek. xD Egy pillanatra halálbiztos voltam benne, hogy leszakad az oldalam o.o ... aztán rájöttem, hogy nem. Háháhá-háháhá-háhá...
Nem hazudtolta meg magát harcosként sem. Nyomatta azokat a jellegzetes Alexes fejeket, amiket talán csak ő tud produkálni egyedül. xD Közben, ha valóban elfoglalni látszottak mindketten a kinti asztalt, a csinos njk lányka kivitte nekik a kért desszertet a sütik után. ^^
Még Aldo cica étele is kikerült, így amaz is kénytelen volt kibújni, ha még éhes volt egyáltalán. Kis tej maradhatott utána. Lehet későbbre hagyja?
Alex, mint a megmentőt látva meg, hálálkodva vette el az njk-tól a shake-et.
- Arigatooo ^^ Pont jókor. ...
És a szájában a szívószállal el is döntötte, hogy Anat jön... Mély hallgatásba burkolózott.

//Drámaaaa \o/ //

- ... Háháhá-háháhá-háhá... ...
~ Nem figyel rám! .___. ~
Nála később esett le, hogy már kint vannak a dessertjeik, de neki nem is hívta fel rá a figyelmét egy dörgölődző kiscica. Ahogy megpillantotta a kezében a shake-et annak a csinos njk lánynak, nem is hagyta letenni az asztalra, egyből a kezéből vette el. Mintha az élete múlna rajta, közben hálálkodva nézett fel  a lányra. Habár amaz csak a szokásos szöveget nyomatta, és "kellemes időtöltést kívánt nekik". Alexet most úgysem a nőci, hanem a hűsítő édesség érdekelte.
- Arigatooo ^^ Pont jókor. ...  
De közben olyan laposan nézett, mintha legalább is orvtámadásra gyanakodna. Aztán csak csendben szürcsölt tovább. El-elkalandozott is gondolatban közben. Tény, hogy   alapból nem kéne, hogy legyen fájdalom, ő mégis valóságosan is érezte. Pont mikor először érezte azt a furcsa fájdalmat. Mintha a 220 csapta volna meg, aztán nem is akart múlni, míg Hinari ki nem vette azt az árnyharcos kést. Tehát, ahogy a beszélgetésük elején is mondta Anatnak, valami történhetett kint. És emiatt valami megváltozott a játékban vele. Ha ezek után érezni fogja a fájdalmat, .... nem is hallotta közben, hogy miket mond vagy tesz Anat a cicusával.
Összeráncolta közben a szemöldökét. Fel kell erre is készülnie. Bármi is történt vele odakint, talán a legrosszabra nem kell gondolnia. Hiszen azóta már eltelt jó pár nap.
~ Igen. Biztosan életben kell lennem. ~
Még bólintott is hozzá.
~ Hmpf, Anat helyében én se tudnék mit kezdeni. Talán akkor se tudna, ha kerek-perec megmondanám. "Anat, valójában érzem a fájdalmat, és sajna a bordatörés túl sok volt már >.> "
Nem, ez nem járható út xd
Különben sem akarom, hogy bármilyen kitüntetett figyelemben részesítsenek. ~
Egész szépen elkalandozott, s a úgy szívta magába a banános shake levét a szívószálról. Csak arra figyelt fel, hogy a macsek karmolja (még egész kedvesen) az arcát.
- Hm? Óhh, ...
Ekkor kvázi belehajol a cica az arcába és nyávog egyet. Nem kertel, kéri a kaját és kész. Alex majdnem felnevetett, csak azért fojtotta el, nehogy leesen a kis jós(z)ág.
- Az első cica, amelyik nem fúj rám. Haladunk. ^^
Kapott kanalat is a shake-hez. Talán a vége miatt, vagy egyszerűen sejtették, hogy a cica aktivizálja magát, így levett egy pici falatnyit belőle, és Aldo elé tolta.
- Dozo, izlik? :]
Széles mosoly, és most nem is igazán Anatra, mintsem a Aldora figyelt. Örült neki, hogy a cica nem fúj rá. Szereti ezeket a kis szőrpamacsokat is, csak ők nem szerették eddig. >.> Talán Aldoval más lesz. :3
Aztán rájött, hogy Anat hozzá beszél.
- Nani? Jah, hogy ez a hely? Valóban! ^^" A Sweet Dreames se rossz, de ennek van egy sajátos hangulata. És finomakat adnak. Még akkor találtam rá, mikor a szobámhoz kerestem bútorokat.
Ilyenkor olyan érzésem van, mintha nem is a SAO-ban, hanem a SIMS-ben lennék. >.>
Aztán már sokkal lelkesebben rátért a tagok témára.
- Ühüm, szeretnék mindenkit megismerni. Majd a Limenben is igyekszem összetalálkozni a többiekkel. Képzeld, teljesen véletlen jött ki így, de Esu chanhoz nagyon közel van az én apartmanom. ...

~ Szóval a Voice törzshelye. Értem. ~
A fegyverleejtős dicséretre csak mosolygott. Nem árulta el, hogy eredetileg nem ő jött rá, hanem Ran. Jah igen Ran. T.T Közben Aldo cica, mint valami éhenkórász, úgy kéreget. Mintha az előbb nem termelt volna be egy tálnyi tejet és ki tudja mennyi halat hozzá. @.@
Persze Alex távolról se bánja a dolgot. Mosolyogva osztogatja el a cicusnak a saját édességét, míg Anatole rá nem szól a petecskére. Addig szinte nem is evett Al, mindet elkérte Aldo. >.>
A cic lefeküdt kettejük között az asztalra és már mondhatni be is dobta a szunyát.
- Nekem is. - helyeselt Anat cukrászdabeli megjegyzésére. Majd ugye megemlítette azt is, hogy Esuval nagyon közel vannak a szobáik a Limenben, amire Anat válasza elöntötte a pír. Így vörösen olyan volt mint egy szende kislány, aki nem tudja mi is a téma, és amikor rájön, szégyellősködik egy sort.
- Nem lennénk olyan jó páros. >.>
Motyogta maga elé belegondolva a mondatba, de persze csak ellenkezett. Nehogy már Anat válassza ki neki, hogy kivel alkotnának jó párost. ><
Amikor megkapta a felkérést, már minden a helyére került, és persze egy gyors átfutás után, el is fogadta. Most már kötetlenebb volt a beszélgetés, és ahogy haladt az idő egyre inkább rátértek a kinti világbeli élményeikre és a közös pontokra, amik már egyszer kijöttek. Aldo cica végül tényleg húzta a lóbőrt egy jó ideig, s ahogy elfogyott az édesség, már nem kellett újabb se ahhoz, hogy vidáman beszélgethessenek tovább. Végül is, egész jól alakult ez a nap a végére.