[Küldetés] Az Öreg

Kint, a rétek között, ahol a kitaposott, göröngyös földút kettéágazik, akár egy sziszegő kígyó nyelve, ült az öreg középütt.
Az út vitt volna tovább: az egyik fele föl, a kazamatákba, ahol egykor Illfang, a koboldok ura állta útját az legelső bátraknak, a másik meg befelé vitt a nagy erdősségbe, ami fölött most lassan ereszkedett a napkorong.

A megfáradt napsugarak aranyba és vörösbe festették már a tájat: a rózsaszínben és lilában is pompázó felhők alatt, megadóan hajlongtak a hosszú levelű fűszálak, eljátszva az összes táncot, melyet a langyos nyári szél rájuk erőltetett. Az öreg csak üldögélt a keresztút tövében, valami háromlábú sámlifélén. Mögötte jókora zárt szekér vesztegelt a fűben, az oldala nyitva, mint bármelyik másik portékás kocsié, a végiben meg egy szamár legelészett egykedvűen.

Ahogy közelebb érsz, már több minden látszik: A kocsiban üvegcsék sorakoznak a polcon és különféle díszes botok és tőrök lógnak felaggatva. Az öregember, kinek szemei alatt több a ránc, mint vihar idején a lobriai öbölben a hullámtörés, akkor épp füstkarikákat ereget, az ősz szakáll övezte pipa mögül, s szeme már messziről hunyorogva méreget, ahogy közeledsz.

A karját felemelve int feléd, szemeibe mosoly szökik, félrerakja a pipát, a kocsi lenyitott könyöklőjére, ahogy a sámliról felcihelődik.
Feje felett jól látható felkiáltójel jelenik meg, s akár megszólítod, akár nem, ő bizony készséggel  rád köszön, hogy aszongya':

- Jó estét kedves vándor! Merre felé ilyenkor, mikor már a nap is lenyugvóban?

Poharat vesz elő, s egy üveget melyből bár hangosat cuppanva ugrik is ki a keze alatt a dugó. Hamar megtelnek a poharak, nyújtja is az egyiket feléd:

- Egy kis szíverősítő, ha megkínálhatom! - míg a másikat maga elé kanyarítja

Kód:

Írjátok le, hogy kerültek ide, mi hozott errefelé, együtt vagy külön jöttök, akár találkozhattok a kereszteződésnél is, de lehet teljesen külön, külön időben, külön meseként. Reagáljatok a helyzetre. Írjátok le azt is, hogy épp mit viseltek, fáradtak vagytok-e, vagy épp fittek, mit csináltok séta/futás közben, mire figyeltek, és mit vált ki belőletek a táj, már ha szenteltek neki figyelmet utazás közben!
Határidő: Június 4. éjfél.

Éppen jártam keltem föl s alá Minthogy jobb dolgom úgyse akadt, és gondoltam kicsik körbejárok mindent amit csak lehet. Ahogy sétálok valamilyen úton haladok, és egy kislányt látok meg kissé messze tőlem, jóval előttem. Furcsán ugrál és valamivel beszélget.
~Egy NPC lehet?... Nem ez egy játékos szerintem... És elvileg mindenki úgy néz ki ahogy. Szóval tényleg kislány lehet... akkor még érthető is, ha félelmében valamiféle barátot hozott létre magának...Nem tudom. Talán jobb lenne, ha rákérdeznék. Minden esetre nem nagyon hagyhatom, hogy itt szaladgáljon fel s alá egyedül... Mega frászt! Mit érdekel engem?! Nem érdekel. Fene a fejemet... Mert nagyon is érdekel... De elég lesz szerintem, ha tisztességes távolból figyelem, ha baj támadna.
Ahogy halad előre a kislány, én követem. Úgy tűnik észre sem vett. Ott egy szekér?...
~Mi a fene lehet?... Biztos, hogy NPC. Legalábbis szerintem. Más nem nagyon lehet? Igaz?... Most odamegyek.
Azzal nekiindultam, hogy odamegyek és... és semmi terv, csak elindultam. Köszön az NPC nekem. A kislánynak meg adott valami italt.
-Estét!
Köszöntem oda félvállról, és néztem a lánykát.
-Mit adtál a lánykának jóember? Nem pont úgy néz ki, mint aki éppen észre vette volna, hogy valaki ideállt a közelébe. Pedig még csak nem is, hogy csendesen, esetleg lopakodva.
Figyelmen kívül hagytam a kérdését, hogy mit is keresek itt ilyenkor, de inkább a lánykát néztem.
Kínálja nekem az alkoholt.
-Én ugyan elfogadom és egészséggel elfogyasztom, de azt ne mondja, hogy ennek a leánykának is ezt adta! Remélem, hogy nem! Egy kislányról van szó, hogy én megiszom, az egy dolog.
Elvettem az italt az öregtől és lehúztam. Majd a kislány felé fordultam, és már konkrétan hozzá szoltam.
-Hello! Az én nevem Robiizmus. Ugye jól vagy? Nem ártott meg az az ital? Mit keresel erre? Esetleg van valakid?
Míg a válaszára vagy legalább bármilyen reakcióra vártam, addig néztem a naplementét. Mintha csak otthon kiültem volna egy hegyre vagy bármilyen magaslatra. Csak szebb. Nincsenek épületek, gyárak, autók, emberek...
~Vajon ez miért nem jó? Miért akarnak kiszabadulni innen? Pedig egyszerűen csodás.

(Esetleges hibákért elnézést kérek! Ha táláltok valamit, nyugodtan szóljatok és korrigálom, ahogy lehet. )

// Én is jövök, én is jövök ^^ //


Sétálni vágytam. És ezúttal nem az erdőbe, hanem inkább kényelmes, laza pólóban, és rövidnadrágban a síkságra jöttem, ahol a virágok között elvétve egy-egy pillangó is repked. Az időjárás mondhatni, tökéletes, biztosítja a nyugalmat a gondolkodáshoz.
Magamtól nem mennék tovább… Sikerült lecsendesítenem a gondolataimat, és indulnék vissza a városba, amikor észreveszem a társaságot párszáz méterre.
Két ismerős alak is ott áll az öreg NPC bódéja előtt. Meglátva Saya-t elmosolyodom, és elindulok a társaság felé.
Még elcsípem ahogy Saya és Robiizmus ráripakodik az öregre, aztán ahogy az ismeretlen lány rászáll a fiúra… Ekkor érek oda melléjük. Egy pillanatra még megálltam Saya mellett, üdvözölve őt, és egyúttal jelezve, hogy még ne árulja el, hogy itt vagyok, és egy kedves biccentéssel leintem az öreget is, mielőtt megszólítana. Már attól elindult bennem a pumpa felfelé, ahogy a lány hozzászólt szerencsétlen fiúhoz, attól pedig még följebb ment, ahogy Sayaról beszélt.
Persze ez nem látszott rajtam. Csendben odalépek mögéjük, és mindkettőjknek a nyakába akasztom a kezemet, ezzel elválasztva őket, és gyakorlatilag kimentve Robiizmust.
- Hoi, hoi - szólalok meg vidám hangon, a lányra nézve - Társaságban nem illik sugdolózni, vonjatok be minket is ebbe a magasröptű eszmecserébe - a hangom a megjátszott vidámság mellett tele van maró gúnnyal, ami egyértelműen nem a fiúnak szól.  Ezzel mindkettőjüket elengedem,  de Robiizmust karon fogva két lépéssel arrébb húzom, és csak ott engedem el végleg, hogy menjen nyugodtan. Én pedig visszasétálok Sayához, azzal a szándékkal, hogy beszédbe elegyedjek a furcsa lánnyal.
Mindeközben teljesen figyelmen kívül hagyom az öreg kínálgatását…

 - Mi szél hozott ide? - kérdezem céhtársamtól, ezzel remélve elindítani a beszélgetést. 

Nincs neki semmi dolga se itt, se sehol máshol. Ahogy az lenni szokott, csak ma napnyugtakor éppen arra is jár, ahol történik is valami.
A csoportot nem volt nehéz távolról sem észrevenni, így hát úgy dönt megnézi mi okozza ezt a nagy felfordulást. Nem mintha érdekelné, hanem csak az unalmát akarja elűzni. Mikor közelebb ér, de még mindig elég messze van, hogy azok ne tudjanak az ottlétéről, azt veszi észre, vagy legalább azt véli felfedezni, hogy erre egy darab férfin kívül a csoport legtöbb tagja alkalmatlan. Azért az egyért meg nem érdemes a többi közelébe menni.
Már fordulna is vissza, mikor úgy tűnik az öreg őt is a küldetés egyik lehetséges résztvevőjének tekinti. Legalább valami változatosság.
Kérdően nézz rá az öregre a kérdés hallatán. Az egy dolog, hogy már a nap is nyugszik, de őt (és másokat se) csak ne izgassa, hogy mit keres egy ilyen helyen egy felnőtt férfi. Persze jogilag egy csomó országban még nem számított volna felnőttnek tizennyolc vagy tizenkilenc évesen, de mivel már vagy négy év óta futott a játék, mikor ő bejelentkezett, és látomása szerint mindenki folyamatosan nagyjából ugyanúgy néz ki korban, mint azelőtt, nyugodtan hozzáadhatna még négy évet a korához. Adhatott volna, ha izgatta volna, hogy hány évesnek nézik mások. Nem mivel soha nem törődik mit gondolnak róla mások, és ő sem nagyon gondol arra, hogy ki törődik a véleményével, most is úgy megy el a kisebb tömeg mellett, mintha azok ott se lettek volna.
Elveszi az italt, amit az öreg kiönt neki, és le is dönti egy húzásra.

- Ó, a séta bizony mindenkinek jót tesz! - mosolyog vissza Sayára sokat tudóan. Tekintete aztán hosszasan elkalandozik valahol a lány háta mögött, talán éppen a horizontot lesve, s elégedett hümmögés közepette nyújtja még mindig a felkínált italt. Ráncos ujjai rendületlenül szorítják a pohárka falát, de jól láthatóan a kéz még így is megremeg.
Saya talán észre se vette, talán mert éppen Hugi mással volt elfoglalva, de csak hamar új társasága akad.
Az öreg aprót biccent Robiizmus felé, s mi előtt még elszabadulna a pokol, szórakozottan jegyzi meg, hol Sayára, hol Robizmusra pillantva:
- Talán együtt vagytok, vagy csak véletlen ez a sok fehér? - pillant a férfiú kobakjára, aztán a lány ruhájára és vissza - Csak mert a fehér tudjátok a sötétségben ... - de aztán Hugi félbeszakítja a mondandóját, nem mintha elkapkodta volna a dolgokat, ráncokkal övezett ajkai lassan formázták a szavakat, ráérősen, akár egy vén fa.
- A teringettét! - pillant a lánynak kínált pohárra, majd a lányra magára
- Csak nem kislánynak tetszik még lenni? Akkor hát ... - húzná vissza a "szíverősítőt" Hugi orra alól, a Robiizmus közbevág
- Pardon, gyermekeim, tudjátok be vén fejemnek, gyengülő szememnek, igen, igen, idd csak meg fiam, te már elég érettebbnek tűnsz
Aztán megérkezik harmadiknak, a lány kinek haja sötét, tincse vörös, nevét azonban nem árulja el
- Úgy van leányom - feleli, de aztán csak hamar hátra hőköl, ahogy a nem kívánt hatás éri, szólni nem szól, csak haragvó pillantással illeti Riddet
- Kevés, amit iszom, ha mérget kívánsz? - hajol le a pult alá, s emel föl egy fekete üveget, rajta vörös halálfej
- Ezt próbáld ki, ennek garantáltan érezni fogod a hatását, de én mosom kezeimet, ha nem bírsz vele - csak simán Ridd elé tolja az üveget egy frissen mosott pohár társaságában
- Szolgáld ki magad, gyermekem, ha már ilyen nagy a szád
Chakna és Wardowar is befutnak, s mosolygós képpel nyugtázza, hogy a kalapos úriember csatlakozik az italozók táborához
- Egészségedre, Uram! Tölthetek még?

***

- Örülök, hogy ilyen sokan jöttetek! És ha már ilyen szép számmal megjelentetek...
- Lenne egy munkám a számotokra, egyszerű munka, és ugyanakkor jól fizet. Persze, akit nem érdekel, annak köszönöm, hogy a  vendégem volt egy kóstolóra - somolyog, hangja duruzsol, mint a kuruzslóké, akik ritkaságot árulnak, szeme tikkel, mintha csak kacsintani akarna
- Látjátok ott azt az erdőt? - int a kezével a lenyugvó nap irányába, amerre az egyik út is visz - Az erdő mélyén van egy romos kis erőd-féleség. A régi lakók elköltöztek, de hátra hagytak valamit, amire szükségem lenne, ám de az új tulajdonosok csak az életem árán engednének be, arra pedig beláthatjátok, hogy még szükségem lenne - nevet a saját poénján, majd visszazökkenve a korábbi "professzionális" hangneméhez:
- Van a romok mélyén egy szépen megművelt tőr, igazi mestermunka, amilyet a városban sem találni sehol! - zengi nagy beleéléssel
- Deeee - húzza-nyúzza a szót, s a száját egyaránt - persze ... nem olyan nagy szám, úgy értem, harcértéke nem igazán van, inkább csak afféle drága kincs, igazán busásan megfizetném, ha megszereznétek, és visszahoznátok nekem. Más nagyon nem gyűjt efféle csecsebecséket, ezért kétlem, hogy rajtam kívül bárki más többet adna érte egy lyukas rézérméért. Na jó, talány egy aranyat, azt kapnátok, de miről is beszélek? - nevetgél a kínos körmondat végeztével
- Menjetek, jussatok be, ahogy tudtok, nekem mindegy hogy vágjátok át a zöld kis vakarékokat. A tőr a hagyomány szerint a szentélyben kell legyen most is
- Na, siessetek, mert mindjárt ránk sötétedik! Aztán kereshetitek a fényt az éjszakában - kuncog az öreg, míg végül köhögő krákogásba fullad a hangja. Sípol a tüdeje, a söntést csapdossa tenyerével, míg rá nem lel az üvegre, hogy aztán rögtön meg is húzza
- Még mindig itt vagytok? Hát nem kell a pénz és a kaland? - ripakodik a hátramaradókra

Kód:

Elnézést a csúszásért, az ihlet elhagyott és itt hagyta nekem a lustaságot
Határidő: 06.19. hétfő dél, nekem is

?

ok, új határidő: 06.26. hétfő dél
ha addigra sem érkezik poszt, akkor érdeklődés hiányában ...

//Én meg dolgoztam Szó sincs érdeklődés hiányáról, csak pont ilyen szerencsétlenül jött ki a műszakbeosztásom. //

Szó sincs arról, hogy ne vettük volna észre, egyszerűen csak hát ugye szűkös az, amit le tudunk reagálni, és bizony meg kell várni ilyenkor a következő kört, hogy tudjunk, és a Hugi ennek a hallatán mérgesen fel is mordul, a vörös szemeivel szinte szikrákat szór a Robiizmus felé, bár ő mondjuk később mutatkozik be, de ugye tudjátok, kör, meg ilyesmi, szóval a Hugi az félrevonul, hátrál tőle pár lépést, alaposan végigméri, mint ahogy engem szokott a kellemesebb esték alkalmával, aztán gúnyosan elmosolyodik, én nem szeretek így mosolyogni, de ő igen. A tekintete olyan lesz, mint egy gonosz boszorkáé, villan benne valami édesen, elérhetetlenül. Nem én vagyok, esküszöm O.O
-Ha lenne egy csöpp eszed, látnád, hogy egy cseppet sem ittam ebből a valamiből. -veti vissza egyszerre édes, szigorú és gúnyos hangnemben. -De ahogy elnézem, elég hátul álltál a sorban az észosztáskor, bezzeg mikor az ego-ról volt szó, egyből előreszaladtál, igaz? Mert még soha senkivel nem találkoztam, aki kapásból az első másodpercben így kimutatta volna, mennyire beképzelt. Még hogy nem vettelek észre? Még mielőtt levonnál egy következtetést, vizsgáld meg alaposabban a helyzeted.
A Huginak a megjelenő következő emberke sem épp szimpatikus, így inkább úgy dönt, miközben az beszél, a számára megint csak totális baromságokat, hogy belekortyol az italba, de csak fintorog és visszaadja az öregnek. -És még ez is pocsék. -jegyzi meg neki, megtörli a száját és hallgatja tovább fintorogva, meg néha röhögve, amit hall a "megmentőtől". Én egy ponton rezzenek össze a fejében, mikor a gyerekcsinálásról van szó, valami az eszembe villan, de a Hugi gyorsan elterel, és inkább virágokra szálló pillangókra gondol. Én viszont mégis fázom belül, reszketek, és tudom, hogy az imént valami nagyon fontosra gondoltam, de már képtelen vagyok felidézni, mire.
-Azt ugye tudod... -kotyog bele a Hugi, mikor úgy látja, a nő lassan abbahagyja. -Hogy az évek múltával itt nem sokat változunk külsőleg? Csak még mielőtt további badarságokat hordtok itt össze ti ketten? Bár Te okosabb vagy és alaposan kitaláltad a dolgok lényegét, ellenben semmi szükségem a védelmedre, köszönöm. Ahogy elnézem, szerintem ezt az ostoba nevű lovagot egyébként is a kisujjammal le tudnám győzni.
Aztán végre jön egy ismerősebb személy is, aminek a láttán még a Hugi is megenyhül és elmosolyodik, kedvesebb. Felemeli a fejét, hogy Chakna láthassa a vérvörös szemeket, a sunyi vigyort és a határozottságot, ami rám nem, de a Hugira nagyon is jellemző, hogy tudja, ki ő, de mire mellénk ér, a Hugi már lágyan visszavonul, és kicsit meg tudok kapaszkodni észrevétlenül a Chakna ruhája szegélyébe, mikor visszanyerem a lábaim felett is az irányítást és ettől megrendülök kicsit. A szemeim ismét zöldre váltanak, és újra a kedves hangon tudok válaszolni.
-Mi csak sétálni akartunk egy kicsit, aztán... hát ez történt. -mutatok a kialakult szituációra.

Az öreg is végre nekiáll mesélni, a Hugi az fintorog, az ő számára nagyon sok sebből vérzik a sztorija, ahogy mondja, és karba tett kézzel, gúnyosan nézelődve lesi, mit reagálnak a többiek, én pedig a Chakna mellé állok szorosan, és felnézek rá.
-Én nem tudom... menjünk? Én félek, hogy az "élete árán"... -harapok az ajkamba, de ha a Chakna velem maradna, én megyek szívesen megkeresni azt a tőrt, a Hugit amúgy is érdeklik a tőrök, csak épp ő is azon van fennakadva, hogy mi is ez a sztori az új tulajokkal kapcsolatban.

Valaki kivette a kezemből az italt...
-Már megbocsátson, Ki a kiskorú? Hölgyem! Négy év már eltelt, a külsőt azóta nem frissítették...
Látszódott, hogy nem nagyon figyel rám.
-Én nem akarok attól a lánykától ugyan semmit. Ránézésre nem épp úgy nézett ki, mintha elég idős lenne, hogy csak úgy lehúzzon bármit amit a kezébe nyomnak. Nem tudom mennyire tippeli meg jól a korokat külső alapján, de mikor elkezdődött a játék voltam tizenhat. Négy év elszállt. Húsz éves vagyok anyóka... A lányka meg olyan 12-13 éves lehetett. Legjobb esetben is alig tizennyolc. Így nem hinném, hogy jó ötlet lenne itt inni... És értem én, hogy bölcsesség és tapasztalat jár a korral, Ön meg már biztos lassan túltapasztalt... Viszont elhagyta a bölcsességet. És illem órára is kéne járni, nem hogy vissza köpni a másik italát, főleg nem valakire rá. Szerintem jobb lesz...
- Hoi, hoi- Szólt közbe Chakana
~Kevesen múlott.
-Köszönöm.
Mondtam és rámosolyogtam Chakanára, amiért odalépett.
Mikor lezajlott az egész cirkusz az öreg felemelte a hangját, és elmondta, hogy valamijen kés kell neki egy templomból, meg nem akarják neki odaadni, de semmi értése sincs, csak szép...
-Arra kér, hogy lopjunk? Mért nem adják oda? Valami kisebb féle tájékoztatás erről jól jönne. És esetleg kétszer is elmondhatná, hogy a túltapasztalt tagok is megtudják jegyezni... khmm... mert a feledékenység is a korral jár.. khmm..
~Nem nagyon érdekel, hogy egy hölgy korát nem illik emlegetni. De ha nem tud viselkedni, akkor nem hölgy számomra csak nőstény.

(Elnézést, csak sok dolgom volt kissé :/ Köszönöm a türelmet! És ha valahol nem jó, elnézést csak nagy a káosz XD És kicsit régen írtam XD)

Nohát, úgy tűnik valamit tudtam a szituáción javítani. Robiizmus hálásan pislog rám, viszont ha jól látom, őt sem kell félteni… Úgyhogy inkább a céhtársammal foglalkozom, aki miatt kicsit jobban aggódom.
Saya rámnéz, hogy lássam mi a helyzet, én pedig rákacsintok a kislányra, és elmosolyodom. Na igen, őt nem kell félteni
Aztán mire odaérek, már megint a félénk, zöldszemű kislánnyal találom szembe magam, és megnyugtatóan mosolygok rá. Megértően bólintok… Úgy tűnik végülis, hogy nem Robiizmus miatt szerencse, hogy erre jártam… Ki tudja mi történik, ha nincs valaki a társaságban, ami úgy néz ki kicsit tovább is együtt fog maradni, valaki, aki kicsit csitítja a kedélyeket. A fiú, és az élesnyelvű lány várhatóan még sokáig fognak marakodni, és ha ebbe Saya-t is bevonják, és a kislány megijed, akkor bizony Hugi sem fog csendben maradni… Mit ne mondjak… veszélyes lenne… Márpedig úgy látszik a kislány igenis megijedt, hiszen belekapaszkodik a ruhámba kapaszkodik, és amikor nem, akkor is szorosan mellettem marad…
Az öreg viszont úgy néz ki nem csak jópofiságból kínált az itallal, amit eszembe se jut elvenni. Egy feladatot szeretne ránk bízni.
Romos erőd, régi lakók, hátrahagyott kincs (ami tulajdonképpen értéktelen bárki másnak), és az ellenszenves új tulaj… Nem tűnik egyszerű helyzetnek…
Őszintén szólva nem sok kedvem van ehhez a kalandhoz… De Saya úgy néz ki, mint aki szívesen menne, de tart a dologtól… Áh, fene vigye, úgysem volt még közösen küldetésem vele, és még nem is ismerem igazán. Talán ez jó alkalom lesz, hogy kicsit közelebb kerüljünk egymáshoz.
- Részemről rendben, keressük meg azt a tőrt. -bólintok mindenkinek, közben bátorítóan mosolyogva Sayara. Na persze azért az öreg többiek kérdéseire adott válaszát én is érdeklődve hallgatom… Minnél több információval vágunk neki, annál kevésbé veszélyes…

Arra, hogy Hugi is pocséknak titulálja az italt, kicsit lelankad az öreg mosolya. Maga elé húzza az üveget, lecuppantja a dugót, hogy meg illatozza. Elgondolkodva forgatja a szemeit, halk hümmögést hallat, már-már kérdőn, majd szemöldökét ráncolva meggyőződésesen rázza igenlően a fejét:
- Nos, igen, talán nem te vagy a legjobban sikerült üvegem, drága Áfonya Pokol, de sebaj, azért akadt még itt, aki tudta értékelni a zamatodat - azzal vissza is tolja az árnyékba az üveget, miután visszadugaszolta
- Esetleg jobban örülnél valami ilyesminek? - húz elő egy harmadik üveget is, sőt, nem is annyira, üveg, mint inkább kancsó, benne apró, fehér virágú, vágott hajtások lebegnek az áttetsző folyadékban, a kancsó oldalán még egyértelműsít is:

Tölt is mindjárt egy vizespohárnyit belőle, de ezúttal nem tukmálja, csupán leteszi Saya elé, a pultra.

Robiizmus kérdéseire szelíden mosolyog vissza a ráncok barázdálta szemeivel:
- Hát - könyököl a söntésre, s néz egyenesen a srác szemébe - ha betörőktől és tolvajoktól elvenni valamit erkölcstelennek számít, akkor igen: arra kérlek, hogy lopjátok el nekem. Azért nem hajlandók nekem adni, mert úgy gondolják, hogy az már az övéké, bár senki sem adta nekik, ahogy senki nem is engedte be oda őket.
Nagyot sóhajtva felemelkedik a könyöklésből, és apránként elrakosgatja az üvegeket, poharakat, amit éppen nem szorongattok a kezeitekben
- Engedelmetekkel, ha nincs több kérdés én visszavonulnék - nyúl a spalettákért két oldalt - nyugodalmas jó éjszakát a hölgyeknek és az uraknak, vagyis inkább szerencsés estét a bejutáshoz! - kacsint egyet, mielőtt magára zárja a söntés spalettáit.

Ezek után aztán már hiába dörömbölnétek, kiabáltok, mintha ott se lenne, viszont a felhők alján a színek kezdenek elvékonyodni és kifakulni, a nap már rég eltűnt a látóhatár mögött, lassan borul mindenre kékes-szürke fátyol, a vékonyka holdsarló is feldereng a felhő között.

Ha elindultatok Ridd nyomában, alig pár perc múltán már az erdő első fái között vezető ösvényen találjátok magatokat: a lombok sűrűn egymást fedik, ide már a csenevész holdvilág is bajosan jut le, a színek és részletek helyét az árnyak és körvonalak homálya veszi át, elhalkulnak az énekes madarak csicsergései, helyette a baglyok huhogása hangzik fel néha itt-ott, miközben hangosan recseg az avar a talpatok alatt.

Chaknának feltűnhet, hogy ahogy haladtok az örvényen, bent a fák sűrűjében, néhány fatörzsön tenyérnyi vésetek türközik vissza a holdfényt.

Eközben már alig látni valamit, s az ösvényt is egyre gyakrabban törik meg fiatal facsemeték, bokrok, míg végül már az se látszik, merre is vezetne az ösvény.
Magatokra maradtatok az éjszaka sötétjében, az erdő sűrűjében, ám most tűnhet csak fel, hogy Chaknát leszámítva mindannyiótoknak haloványan világítani kezd a bőre, így aztán egymást még könnyedén láthatjátok, ahogy talán más is...

Kód:

feladat: találjátok ki, hogy juthattok tovább
határidő: jul.8.szombat éjfél

Nem adom meg azt az örömet a nagyszájú lánynak, hogy felhúzzam magam azon, amit csinál.
- Mindig felkelti a kíváncsiságomat az olyan ember, aki másokon köszörüli a nyelvét - mosolyodom el, nem feltűnő, de érezhető iróniával.
És ez a mosoly csak még szélesebbre húzódik a következő mondataira.
- Jaj, ne haragudj - kapom meglehetősen színpadias mozdulattal a szám elé a kezemet - Nem vettem észre, hogy te vagy az őrangyala… Igazán nem akartam bemászni a munkaterületedre -jelentem ki maró gúnnyal, és közben azért én sem mulasztom el a lehetőséget, hogy végigmérjem.
Az újabb megjegyzését egyszerűen teljesen figyelmen kívül hagyom. Nem célom feltétlenül olajat önteni a tűzre. De ez a lány valami olyasmit hoz ki belőlem, amit eddig csak Tachinak sikerült… Csak nála is erőteljesebben… Tudok én pimasz, és élesnyelvű lenni… De általában távol áll tőlem, hogy az is legyek. Az öreg meglehetősen semmitmondó választ ad Robiizmus kérdésére…
- És te milyen alapon állítod, hogy a tőr a tiéd? - kérdezem megbízónktól, hogy tisztázzuk a helyzetet. És ami azt illeti, arra is kíváncsi lennék, hogy a hely korábbi tulajai mivel "foglalkoztak". Valahogy nem úgy tűnik, hogy ártatlan bárányokról van szó…
Minden esetre, hacsak Saya nem gondolja mégis másképp, mikor az öreg elvonul, én szó nélkül elindulok Ridd után. Persze azért az irányítást nem szándékozom teljesen átadni neki, de azon, hogy ki után megyünk be az erdőbe nincs miért vitatkozni.
Azt hiszem a Channal közös éjszakát kivéve még sosem voltam védett területen kívül sötétedés után… Ezt is el kell valamikor… Figyelek, lehetőleg minden zajra, és látható dologra. Baglyok huhognak… szokásos este. Kivéve, hogy feltűnik, hogy néhány fatörzs visszaveri holdfényt… És ami azt illeti a többiek bőre is fluoreszkálni kezd… Gyorsan ellenőrzöm a kezemet… Én nem világítok… Hamar születik egy elméletem a dologról, amit a többiekkel meg is osztok.
-Volt valami az italban. Így elveszíteni nem fogjuk egymást, de nagyon óvatosak legyünk, mert más is hamar kiszúr minket. - Nem utasítás, nem szemrehányás, hanem egyszerű megállapítás amit teszek. Ezután Megmutatom a többieknek a fatörzseket, és akár jönnek, akár nem, én odamegyek az egyik fényvisszaverő fatörzshöz, hogy megnézzem közelebbről is mi okozza a jelenséget.

(Én meg igyekszem... de az írás marad csak a szabadnapokra D: )

Nem csak a Hugi, de én is eléggé dühös leszek, mikor a Ridd így beszól a Chaknának, ökölbe is szorítom a kezem, a másikkal meg fogom a Chakna ruhája szélét is, amit így meg is húzok kicsikét, észre se veszem, de nyah, ez így nagyon csúnya volt! Még jó, hogy a Chakna előbb szólalt meg, mert én már nyitottam a szám, hogy megvédjem, és kivételesen még azt is hagytam volna, hogy olyasmit mondok, amit a Hugi mondana egyébként, de aztán végül inkább becsukom és elfordulok, az Öreg italával sem törődve egyenlőre. Aztán úgyis mindenki úgy dönt végül, hogy menjünk kalandozni, na most egyikünk sem örül annak, hogy a Ridd meg a Robi is jön, de a Chaknának örülünk.
~Max félúton visszafordulunk, ha nagyon zavarnak.~ -mondja a Hugi egy képzeletbeli vállvonás kíséretében, majd mintha elterülne teljesen, a lábát felpolcolva valami láthatatlan asztalra, élvezi az utazást, én meg ahogy haladunk előre, nem mozdulok egy tapodtat sem a Chakna mellől, sőt, ahogy telik az idő és egyre vidámabb vagyok, úgy még dúdolgatok is. Meg kezemben van végül az Öreg ajándék pohara, a tartalmát már megittam, ez sem volt olyan fini, de jobb volt, mint az a másik, nekem jobban ízlett így.
Akkor nézek fel a Riddre csak, mikor az megint beszól a Chaknának, és el is fintorodom.
-Ezt az Öreg nekem adta ˇ^ˇ -húzom fel az orrom, felmutatva a poharat, majd lépdelek is tovább, amúgy is már este van, és hogy őszinte legyek, engem nem zavar ez a világítás.
~Ez tényleg nem semmi.~ -vigyorog a fejemben a Hugi. ~Mintha én lennék Samara a Körből. Huhúúúúú! Még ráadásul a ruhád is fehér, mint egy szellem :3~
Amúgy tényleg, mókásan nézhetek így ki, de én mosolyogva fogadom, és mikor a Robi mgé fel is veti, hogy sározzuk be magunkat, én fintort vágok és megrázom a fejem.
-Nem kell. Nem akarok sáros lenni. Meg tényleg nem kell félni. -mondom, és elrakom a poharat az inventoryba, meg előveszem helyette az íjamat, hogy máris kéznél legyen. Ez is olyan szépen csillog így, feketén és jegesen, nagyon szeretem, bár sose lesz olyan szép íjam, mint a Cearsonak *.*  Azután meg pattogok a Chakna mellé én is nézni, hogy mit néz azon a fán.

Az éjszaka sötét és tele van rémségekkel.
Figyelő szemek pattannak fel az ágak közt, amerre csak léptek
Az erdő talaja pedig igencsak egyenetlennek bizonyul: gödrök és buckák rejtőznek a sűrű avar alatt, aki nem óvatos, könnyen orra esik:
Chakna bokája süllyed el egy óvatlan pillanatban, s egy szemtelen gyökér marasztalja is: akkorát esik, mint az ólajtó.
Megússza egy bokahúzódással, ami miatt kellemetlen lesz arra a lábra lépnie, és üröm az örömben: pár karcolást is bezsákol mellé a karjain az esés tompítása közben. Talán ha nem lennél ilyen gyakorlott akrobatikában, rosszabb is történhetett volna

Ettől eltekintve végül is egyben eljuttok a jelzett fatörzshöz, most már mindenki számára jól látható a kéregbe vésett faragvány
De vajon mit jelenthet? Jelent egyáltalán bármit is?
Akár mi is legyen a funkciója, jobbra is, balra is felfedezhettek 1-1 hasonló jelet a fákon, durván 30-40 lépésnyire egymástól, nem egészen egyenes vonalban: enyhe görbét idézve inkább. A talaj itt a jelölt fa tövében is épp olyan avarral borított, mint amin eddig áttörtétek magatokat.
Aztán pezsgő hangot hallani, mint mikor valaki italt önt, s halk, elégedett "Áh" -ba fullad, amikor az ember szomját oltotta. Saya pohara színültig van halványan derengő folyadékkal.

Viszont a zsákmányukra leső uhuk eddigi nyugodt "beszélgetése" izgatott jellegre vált, neszezést, rémült, siető szárnycsapásokat hallotok mindenfelé, de Saya füle elég éles ahhoz, hogy meghallja mögöttetek az óvatos, könnyű lépteket a kiálló gyökerek kusza hálója fölött. És a megfeszített faág nyögését.

A levegő megsűrűsödik, Chakna különösebb odafigyelés nélkül is felfigyelhet a halovány árnyakra, melyek a hátatok mögött frissen vágott ösvény környékén suhannak egyik fatörzs mögül a másikig.

Riddnek ismerős érzése támad: ez a veszély mely végigkúszik az idegeiden, a halál szaga, a zsákmányát cserkésző horda előre örülő vigyora, a élvhajhász kéjelgők behízelgő pillantása a háton. "Ne aggódj, nem fog fájni!" kacag fel egy hang az elmédben.

Robiizmus kissé talán lemaradva a többiektől, de szorgosan igyekszik beborítani magát sárral, amerre csak látni véli a haloványan világító bőrt kikandikálni a ruha alól. Az erdő közben felbolydul, talán az éjszakai állatok találtak zsákmányra, de a többiek is mintha furán viselkednének, mindenesetre úgy látod, hogy sikerrel elrejtetted az árulkodó fényeket magadon.

ideiglenes stat módosítók:
Chakna: -5 GYorsaság (11GY, fél óra), -1 ÉP (54ÉP)

Határidő nincs, de azért jövőhét hétvégével bezárólag (07.30.) igyekezzetek

(Többiek? Én bő két hétre eltűnök, nélkületek meg nem sok reagolnivalóm van D: Szal ez most ultra-vacak lesz, de muszáj .-. )

Lábujjhegyen állva lesem meg a faragványt, először az egyik, aztán a másik oldalamra döntve a fejemet, a Hugi is hümmög a fejemben, de csak annyit mond,
~Mintha valami kelta hülyeség lenne. Mondjuk mit törődünk ezzel? Csak a tőrre van szükségünk, nem?~
azzal ő lezártnak is tekinti az ügyet és menne tovább, én meg követem, de mikor a Chakna elesik, felsikkantok és odaszaladok rögtön hozzá.
-Jól vagy? -akarok neki segíteni, ha nem fogadja el, akkor nem teszem, de amúgy nyújtom a kezem, hogy felsegítsem, meg bíztatóan mosolygok rá. Aztán megyünk tovább, következik a pohár, amit először fel sem fogok, hiszen az inventorymban van, szóval nem igazán jut eszembe, hogy mi lehetett ez a hang, meg se nézem a poharat, már el is felejtettem, egyszer körbepislantok, aztán megint a Chakna mellé húzódok, kivéve, ha kell neki segíteni járni, mert akkor segítek, egyébként hozzásimulok és megragadom az alkarját, úgy megyek vele tovább.
Akkor torpanok meg, mikor furát hallok, lépteket, és hátrafordulok, de nem látok semmit a fák között.
~Remélem, hogy csak hallucináltunk... vagy az Öreg akar megtréfálni minket.~ -rázza a fejét a Hugi, aztán kicsit előre dől, amitől megszédülök, és megszólal a szigorú, mélyebb hangján.
-Messze vagyunk még?
-Mert azt hiszem... -szólalok meg utána én, hátramutatva a fák közé, kicsit reszketek is. -Azt hiszem, ott van valami. Vagy arrafelé.
Én azt hittem, csak ilyen könnyű lesz, hogy elmegyünk a tőrért, ott mondjuk harcolunk, aztán visszahozzuk, vagy nem, nem tudom, de az ilyet nem szeretem, mikor sötét van, és valami bujkál a fák között, az sosem szép dolog ám.

Eldöntöttem, hogy nem hagyom felhúzni magam… Átkozottul nehéz lesz tartanom magam hozzá… Sőt, már fel is húztam magam… Szerencsére meglepően jól sikerül nyugalmat erőltetnem magamra, köszönhetőn részben Saya-nak. Az ő kedvéért muszáj higgadtnak maradnom. Így az ideg egyáltalán nem látszik rajtam .
. Mosolygok, miközben megfogom a kezét, mikor a nadrágomba nyúlna, és határozott mozdulattal eltolom magamtól. Gyors a mozdulata, nekem meg a reflexeim, szerencsémre.
- Ha játszani akarsz, azért előbb meg kell dolgozni -súgom közelebb lépve a fülébe.
Oh, hát hogy ne tudnék többet. De nem megyek bele a játékába. Robiizusra csak annyira figyelek, hogy megállapítsam: Ugyanolyan hevesd, mint a kazamatban… Jó lesz odafigyelni rá, mert éles helyzetben mindenkit bajba keverhet. Saya melett lassan kezdem anyának érezni magam, ami kicsit fura érzés, de… Megmelengeti a szívemet, hogy így bízik bennem. Sem a beszélgetés alatt, sem erdőbe vezető úton nem tágít mellőlem, így egyre kevésbé zavaró, hogy szorosan mellettem van. Aranyos, ahogy dúdolni kezd… Én is vidám leszek tőle.
Az erdőbe érve gyorsan fel lehet mérni kitől mire lehet számítani. Ridd nem okoz csalódást.
Az élcelődésére nem reagálok. Saya megszólalása után elgondolkodom rajta… De csak feleslegesen vitát generálnék, amit a csaj még élvezne is.
Nem mondok semmit arra sem, hogy majd fog… Nincs szükségem pesztrára, és ami azt illeti lehet még jobban is járunk, ha kicsit távolabb haladok tőlük.
- Ráérnek azután kiszúrni minket, hogy mi észrevettük hogy a közelben vannak. - reagálom le az érvelését.
- Robi ellenben meglep. Elég higgadtan érvel… Woow. Patt helyzet alakul ki, mert Saya is Riddel ért egyet…
-  Mindenesetre elindulok megnézni mi világít a fán, talán utána is ráérünk eldönteni.
- Ironikus, hogy én vagyok az első, aki nyakig sáros lesz… Hiába az akrobatika, elég egy óvatlanabb lépés, és máris hasra esek, csúnyán megrándítva a bokámat…
- Jól vagyok- igyekszem Sayat megnyugtatni  - És remélhetőleg a gyorsaságpontjaimat is hamar visszakapom…
- Mindenesetre engedem, hogy felsegítsen. Ez is egy pillanat, amikor örülök, hogy nem vagyunk odakint. Így csak nagyon enyhén sántikálok tovább. Még 1 életpontom is bánta az esést… És lassabb leszek egy darabig…
- A fatörzsön egy érdekes faragványt találok, amit nem tudok hova tenni… Valamit biztos jelent, lehet éppen útjelző, hiszen több is van belőle, vagy valami óriási pentagrammához hasonló jel.
- Ezt a két ötletet felvetem a többieknek is, egyenlőre a fánál maradva. A baglyok hangjának változására felkapom a fejem, és csendre intem a többieket, valamint Sayara ráborítok egy kendőt az inventorymból, hogy ne világítson olyan feltűnően, azt remélve, hogy a többiek hasonlóan fognak cselekedni.
Valaki követ minket… Erre pedig úgy tűnik Saya is felfigyel… Ne könyítsük meg a dolgát. Amikor megszólalnak, megint csendre intem őket. Jobb ha nem tudják, hogy észrevettük őket…

A baglyok nagy zajjal tovarepülnek, nem marad más csak sötétség.
Se bámészkodó szemek, se szimatoló orrok.
Még az avar se recseg most, mintha a szél se fújna, a rovarok is abbahagyják a zizegést.
Egyetlen hang nélkül, lélegzetvisszafojtva figyel most az egész erdő.

Valami megfeszül az éjszakában, visszacsapódik és pendül egymásutánban.
Tollas vesszők fúrják át a feszültségtől sűrű levegőt.
Kettő a száraz avarba csapódik, egy pedig egy halványan derengő lábfejbe áll bele:
Saya kendő alól kikandikáló lábát a földnek szegezte az ellen hollótollas nyílvesszeje.

Apró talpak csörtetnek át az avart alig érintve, a gyökerek nyögik csak recsegve terhüket.
Ridd és Saya derengő bűvkörébe robban be egy, sötétzöld bőr, görbe hát, gyerek-méret, groteszk manó-arc: nagy fülek, széles pofacsont, Robiizmus szeme láttára, szinte már az orra előtt.

Ridd bal vállára ezen apró ujjak kulcsolódnak, az egész test ütközik a hátának, pixelcsík villan fel a mellkasán, rövid penge bukkan elő belőle. Elveszted az egyensúlyodat. Megcsap a lehelete, ahogy érthetetlen nyelven fröcsög valamit egyenest a füledbe, röhögve rántja ki a pengét a hátadból.

A szemetek már kellően hozzászokott a félhomályhoz, ami köröttetek van, és ami Ridd haloványan derengő bűvkörén túl van, abból is látni már az éleket, és mozgást, így tűnhet fel, hogy az orvul támadón kívül, köröttetek, három különböző irányban, még három hasonló szerzet guggol a közeli fák kiálló gyökerein, megfeszült lábakkal, gyilokkal a kézben, épp csak megtámaszkodva az öreg tölgyek törzsén, ugrásra készen.

Chakna szeme fent, az első vastagabb ágak magasában is felfigyelhet a groteszk kis lények másik három társára, más-más combvastagságú ágak fölött rogyadozó lábaik biztosan tartják őket, ahogy a következő vesszőt illesztik az apró íjaikra, s röhögve, karattyolva, gurgulázva tartanak célra, hogy még Saya is vájt füle felfigyelhetne rájuk, ha a sebe engedi.

nem kell sorrendet tartani!
Saya (Közelharci sebzés: 8, Távolsági sebzés: 60, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 3 SP kiskörönként.)
Ridd (Sebzés: Z:59 / S:64 / P:70, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.5 SP kiskörönként.)
Chakna (Közelharci sebzés: 11, Távolsági sebzés: 32, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Robiizmus (Sebzés: 12, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Az esélyeket módosítottam 1-2 ponttal aszerint, hogy ki milyen jól lát, vagy látszódik.


Saya (30. szint): 130/145 HP, 95/105 páncél, 125/125 CSP
Ridd (19. szint): 120/140 HP, 65 páncél, 80/80 CSP
Chakna (20. szint): 54/55 HP, 15 páncél, 60/60 CSP
Robiizmus (6. szint): 50/50 HP, 7 páncél, 35/35 CSP
Saya és Ridd életcsíkja mellett 1-1 sötétzöld csepp-szerű ikon is megjelenik


Eltérek az hagyományos sebzés modelltől egy kicsit: ha a megsebzett testtájt borító a felszerelés páncélpontjait meghaladja a sebesülés, akkor a különbség már rögtön az életpontokból vonódik le, ha eléri, vagy meghaladja, akkor a páncélnak azon részét onnantól nem veszem figyelembe (levonódik)
Orvtámadásnál (mint Ridd esetében) rögtön életpontból kerül levonásra sebesülés, a páncélpontok maradnak.
Továbbá a páncélpontok nem állnak automatikusan helyre a küldetés végéig/városba érésig
Harci kör: mindenki (szörnyek is) egy körben egyszerre támadnak

Sorry a késésért

Felsővezetői utasítás szerint:

Strea írta:
Szia,
Kérlek ne bonyolítsd túl az amúgyis bonyolult harcrendszert, tehát az oldal szabályzata alapján meséld le a mesét és ne egyedi variációkat találj ki. Emellett felhívom rá a figyelmed, hogy a saoban nincs fájdalomérzet és a sérülések is max elmúló piros pixelcsíkok formájában vannak jelen, tehát nem létezik se bokahúzódás, se olyan hogy nehezen tud rálépni, se karcolások egy eséstől, se hallást vagy bármi mást akadályozó sebek, meg amúgy semmilyen sebek se.
Ezeket kérlek minél hamarabb javítsd a mesédben.
Köszönöm.

ezért:

Chakna nem bukott el és húzta meg a bokáját csak megmagyarázhatatlan okokból -5 gyorsaságú debuffot kapott, és -1 ép-t
Ridd szintén megmagyarázhatatlan okokból -20 ép-s debuffot szenvedett el
Saya a fentiekhez hasonlóan -10 páncél és -25 ép-s debuffal kénytelen folytatni.
nem fáj semmitek (eddig se fájt)
nincs hallást akadályozó sebetek (történt ilyen? most komolyan, történt?)

Ja és nem variálunk harcrendszerrel: de mesélőként időnként alkalmazok majd megmagyarázhatatlan debuffokat