Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

by **Silica** Kedd Szept. 20 2016, 16:06

Mivel lejár a képesség, a gyerek pedig értetlenül forgatva a fejét és szemeit hallgatja végig a mondandódat, úgy tűnik gondolatok nélkül, így már csak akkor szólal meg újra a hang, amikor ismét egymásra találtok, azaz már mindenki hallhatja.
-Végignéztem a csapaton, akik most már úgy tűnik többen is engem védelmeztek. Valamit azonban észre kellett vennem. A szövegelésükből ugyan nem sokat értettem, azt azonban láttam, hogy két lány is van közöttük, és akkor még úgy hittem, hogy a lányok gyengék, nem tudják magukat sem megvédeni, nemhogy engem. Valaki meghúzza a hajukat, és rögtön sírva fakadnak. Ráadásul nagyon égő lett volna, ha egy lány véd meg. Úgy döntöttem, hogy nekem kell megvédenem az újdonsült barátnőmet, hiszen nyilván azért nem akar velem járni, mert nyápicnak hisz. Be akartam neki bizonyítani, hogy nem vagyok az, így ökölbe szorítottam a kezeimet, és a maradék egy bandita felé fordultam.
-Megküzdök veled gonosz sárkányos bácsi, hogy megvédjem a lányokat! Nem félek tőled!
-Nekimenni még ugyan nem mertem, de igyekeztem olyan elszántnak tűnni, amilyen elszántnak csak tűnhettem. Természetesen nagyon féltem, hiszen egy erős felnőtt volt, de Kiwit mindenképpen meg kellett védenem, és le kellett nyűgöznöm, hogy eljöjjön velem haza.

Saya 500 szóval pótolhat.

by **Ritsu** Szer. Szept. 21 2016, 18:18

Mi.
Várj mi. Elvesztettem a fonalat. Nem is tudom hogy miről beszél ez a Rogan, de nem is izgat. A gyerekkel együtt visszatért Kiwi is, reménykedtem benne, hogy legalább a kosarat elvette tőle, majd szépen távozunk, de nem így történt. Kiwi elárult minket. Nem tudom hogy ez volt-e a szándéka az elejétől fogva, de ez most meglepett. Inkább nem szóltam semmit. Ha már egyszer a történet banditának dobott be, akkor már az is maradok. Illetve, igen.
-J.. Ja. Megleszek. Ha csak a Charitont kell meg a Kiwit akkor megleszek. Az íjas barátnőddel pedig csinálj valamit.
Végre. Egy kis izgalom. Lehet kikapok, de segíthetek Roganon, és ez már bőven elég indok a harcra.
-Na menj! Meg se állj, ha készen vagy, majd azért gyere vissza ide.
Remélem Kiwivel nem kell harcolnom, hisz mégis csak adott ennivalót, de az ígéret szép szó..
-Szóval, akkor most lerendezzük a párbajt? Kard a kard ellen.
A kisfiú menőzni akart, ezért nem volt más választásom, és előhúztam a kardomat. Ha a fiú megijedt, akkor elértem a célomat. Most végre, olyan lehetek, akire fel lehet nézni. Persze csak azután, miután elverem Charitont.
Ha Rogan elment a fiú után, akkor elhelyezkedek, kisebb terpesz és a gigamenő beállás amiket számtalan filmekben láttam. Vártam a támadásra, nem akartam én elsőnek támadni, viszont ha a Chariton megmozdult egyből támadtam.
-Jah Kiwi, hagytam neked a banánból, majd odaadom ha végeztünk. És most beleraktam az inventorymba. Szóval nem is romlott meg.
Nem támadtam meg egyből őt, mivel még elő se húzta a kardját ha jól látom.

by **Kiwi** Pént. Szept. 23 2016, 20:12

Nos, míg a többieknek sikerül valamennyire megemészteni, a szerepfelosztást, és ez által az árulásomat, addig készülök a legrosszabbra. Persze, nem akarok harcba keveredni, és nem is fogok, ezt már eldöntöttem, na jó… úgy gondolom, hogy eldöntöttem. Viszont most volt a Rogannak az első húzása ami igazán tetszett. Végre tudtam vele mit kezdeni, valamint az én malmomra hajtotta a vizet a szavaival is, pedig vélhetőleg pont az ellenkezőjét akarta elérni, rossz színben feltüntetni, valamint bűntudatot kelteni. Na jó, az utóbbi, még úgy is sikerült, hogy nincs valós alapja, és figyelmeztetnem kell magam arra, hogy ez csupán egy játék, és kitalálhatom, alakíthatom a szerepemet, a helyzetet valamint a történéseket. Hatással vagyok másokra! És ez… megrémít, nem tudom, hogy az ilyen asszociációs játékokban hol a határ, mit mondhatok, mit nem… Így egy pillanatra belém is fagyott a szó. Voltaképp ez nem a „show” része volt, hanem valódi blokk. De, még ezt is a hasznomra tudnám fordítani, méghozzá valós alappal… méghozzá egy olyan kiindulóponttal, ami tényleg… szíven ütne, tehát a valóságot próbálom felhasználni.
- Pontosan ez az… amit nem vagyok hajlandó többé elviselni. – Kezdem hűvös, kissé fáradt, de érezhetően feszült hangon.
- Nem vagyok hajlandó többé tartozni! Nem vagyok hajlandó többé hagyni, hogy a lelkiismeretemmel zsarolj! És nem vagyok többé hajlandó… semmit sem megtenni nektek! És annyi… évnyi nyomort elviselni, hallgatni hogy, ti karoltatok fel, és hogy nélkületek sehol sem lennék?! Nem! – Az utolsó mondatom, szinte üvöltöttem.
- Nem, és nem! Én visszafizettem a tartozásaim, szó nélkül, kérdés nélkül megtettem amire kértetek… de ennek most már vége! Én egy szabad bandita leszek! Egy független nő! Akit nem fogtok kihasználni, csak mert ti karoltátok fel, amennyit adtatok, annyit el is vettetek, mert a ti elnyomásotok alatt kellett, hogy éljek, és hallgassak, hogy… emlékeztess hogy, nem lehetek jobb és nem juthatok előre… a saját erőmből..- Hallgattam el végül, az utóbbi mondatomnál, visszább vettem az indulataimat, és kihúzva magam folytattam.
- De, igen hogy igen… Nem, miattatok vagyok az aki! is értetek… magamért élek, csakis magamért. És neked az a szeretet, hogy… elnyomod a másikat, nehogy véletlenül is feléd kerekedhessen… Nem. Én képes vagyok megélni egyedül is! -
- Valamint… a mondatoddal is elárultad mennyire sugárzik belőled a gőg, a pökhendiség, és hogy… megveted a nőket! – Igen, az utóbbi duplán igaz, mert már volt egy hasonló megmozdulása, bár nem tudom hogy a szerep miatt-e, vagy csak szimplán hülye, remélem hogy, a második, mert akkor viszont utálhatom, csak mert férfi… és az én sztereotip gondolkodásomat erősíti vele…
- Mi… nem, soha nem is voltunk egy csapat, az asztalotoknál is csak azért ehettem, mert én főztem rátok… és a te kegyelmed volt, hogy még utána helyet is foglalhatok… valamint a húgod szobáját? Aki elmenekült… amikor meg tudta ki is vagy valójában? Aki a hírneved áldozata lett? – Az utóbbiaknál éreztem hogy, erős vádak ezek, és hogy hergelem… de, érezhetően csak neki szántam minden szót, próbáltam úgy játszani, hogy a tér kiszoruljon a többekkel együtt, és csak mi létezzünk ezalatt a pár mondat alatt. Persze nem így volt… Amikor Ritsu érezhetően kihívást küldött Chariton felé, megrezzentem, és féltem hogy… baj lesz… Talán túlzásokba esnénk?
- Ne, tedd! – Szóltam oda Charitonnak, ha esetleg meg akarna indulni felé. Most kezdtem el érezni, hogy ebből baj is lehet, ugye… ez csupán egy küldetés egy játék, de… mi van akkor ha tényleg sebeződünk, és ha tényleg… bántjuk a másikat?... Azt nem szeretném megtudni… sem látni, sem tapasztalni… Még, a szócsata… talán elmegy, de… harcolni nem akarok. Egyszerűen ledermedtem… Még pár pillanattal ezelőtt, viszonylag jól éreztem magam és könnyen vettem mindent... most, viszont pont az ellenkezőjét érzem, főleg... hogy, a pontozásunk is lecsökkent, az első osztásunkra... Én félek... és... belegondolva, tettem azért... hogy, a dolgok így alakuljanak. De... abban reménykedtem, hogy ketten.. hármunkat nem fognak megtámadni...

by **Rogan Hartnett** Vas. Okt. 16 2016, 12:03

Vádaskodtam egy sort, de ami ezután következett az engem is meglepett. Kiwi válaszát hallva egy pillanatra elállt a lélegzetem, és a szemeim is kikerekedtek. Micsoda színész, micsoda játék! Csak erre tudtam gondolni. Hihetetlen, hogy mennyire jól belecsöppent abba a karakterbe akit az előbb nagy vonalakban említettem, és láss csodát, egy egész jó kis háttértörténetet kerekített hozzá. Tetszik ahogyan improvizál, ezt megjegyzem. Akarom..
- Túl sokan vagyunk, lehetetlen nem nyomorban élni. Kicsi a föld, nincs elég élelmünk, az állatokat pedig egyre olcsóbban tudjuk eladni a piacokon. Arról nem is beszélve, hogy tavaly a termés bogaras volt.. Pontosan tudod miért olyan nehéz ez nekünk. - ordibáltam vissza.
- Tartoztál nekünk. De nem pénzzel, hanem a szereteteddel, és odaadásoddal. Családtag lettél már akkor amikor rád találtunk. Te is otthon érezted magad, valld be. Családtag lettél. Vagy voltál.. Credence pedig azért menekült el, mert nem bírta tovább és besokallt! Nem én üldöztem el! Lehet, hogy most még nem érted, de én mindent a TI jólétetek érdekében tettem és teszek is meg! Nézd meg Ritsu milyen ügyesen forgatja a kardot, nézz magadra, profi tolvaj lettél, holott évekkel ezelőtt még egy krumplit sem tudtál úgy megpucolni, hogy ne vágd meg vele magad! Ezt mind nekünk, a testvéreidnek köszönheted! Semmit sem érsz azzal, ha az első jött ment csapathoz csapódsz az önállóság reményében. - dühöngtem, majd jött a kölyök, persze nem mozdult meg annyira ténylegesen, hiszen elég fenyegetőnek tűnhettem tőrrel a kezemben, főleg hogy még hadonászok is vele. De a szavai bátrak voltak, és kicsit bolondosak is. Amikor felajánlotta, hogy megküzd a nőkért, elmosolyodtam. Két tök idegen nőről volt szó, az egyik ráadásul az emberrablója. A srác nem is sejti, hogy valójában nem is a kosarára, hanem rá fájt a fogunk. A terv az volt, hogy lenyúljuk a kosarat ő pedig annyira megijed, hogy elloptok, hogy utánunk jön, hogy visszaszerezze, azonban mi elkapjuk és váltságdíjat követelünk a szüleitől. Csak ezek a kotnyeles kölykök meghiúsították a csodás tervem, na meg Kiwi árulása sem volt bekalkulálva..
- Ne légy bolond. - intéztem utolsó szavaim a lánynak, majd elrugaszkodtam, és nekirontok a fiúnak. Ha sikerül akkor akár rá is ugrok, ha tudok akkor fegyvert fogok a hátához, a hasához, vagy amijéhez érek.
- Micsoda dráma..
Reméljük sikerül is ez a csodás terv.. Főleg úgy, hogy Kiwi ott áll közel mellette..

Ha sikerül elkapnom a kölyköt akkor megparancsolom a többieknek, hogy ne mozduljanak vagy megölöm a srácot.

by **Chariton** Csüt. Okt. 20 2016, 00:41

Ez rettentő unalmas. A sok színészkedést és drámát nem számítva nekem az egészből csak annyi jött le, hogy Ritsu képes lenne megtámadni a kisgyereket, válaszul annak a hősködésére. Nem értem, hogy hogy élhette ennyire bele magát a szerepébe, de ezt biztos megkérdezem még tőle, ha később beszélünk.
Ez rettentő unalmas...de komolyan. Még eddig csak érthető volt, hogy húztuk az időt szavakkal, de most már minek? Mindannyiuk ölre akar menni, Kiwi szépen elfuthatna, én meg túlélném ameddig be nem fejezzük a mesét vagy nem lépünk a következő fázisba (ha van ugyan olyan). Kiwi próbál figyelmeztetni, és visszafogni, nehogy ráharapjak Ritsu "fenyegetésére", de nincs rá szükség, nem fogok. Még mindig azt várom, hogy ők támadjanak. Addig is próbálok keresni valakit aki szintén úgy szenved mint én. A "sárkányra" pillantok, s mintha ő is unná a dolgot, de ez csak feltételezés. Saya? Sayanak semmit nem tudok leolvasni az arcáról. Kiwire meg a két fiúra meg rá se kell néznem, nagyon benne vannak. Azért megpróbálom kicsit kiszakítani belőle...
- Kiwi..ez nagyon megható történet, de szerintem nem igazán sok értelme van itt maradni és beszélgetni. Fogd kérlek a fiút és fussatok ameddig mi feltartjuk őket.

Kicsit korábban is szólhattam volna, csak nem akartam a szavába vágni. Most meg az a baj, hogy már ránk is ugrott a bandita. Remélem még mindig köztük állok, s előbb rajtam kell túljutnia. A mozdulatát látva kihúzom kardom, s vízszintesen, élével az általam elképzelt útvonalába célozom. Ha szerencsém van és jól időzítek akkor a kihúzás mozdulata még mindig benne lesz a vágásban, ha nem akkor csak egyszerűen annyi, hogy ott tartom. Nem hegyével előrefelé, átszúrni azért nem akarom, és így legalább a terület is nagyobb amit blokkolok. Ha meg elkerüli, vagy ez nem elég, hogy feltartsa? Megpróbálom oldalba kapni, úgy, hogy Ritsunak se fordítsak hátat, nehogy meglepjen...

by **Ritsu** Szomb. Okt. 22 2016, 18:48

Kiwi hazudik? Vagy ez igaz? Én már nem tudom mi folyik itt, nagyon nem is érdekel, de legyen már valami. Ez a folyamatos szájhősködés már kezd unalmas lenni. Döntsük el, hogy akkor most mi legyen a gyerekkel/kosárral. Ha kell akkor legyen harc vagy valami. Nagyon nem érdekel amit mondott Kiwi, mert nem értem. Charitont nem szeretném bántani ezért csak óvatosan fogom legyőzni.
Nagyon sokat tudnak dumálni ott azok ketten. Nem fogok leállni én is itt pampongni.
-Na haladjunk előre. - Mondtam nyugodt, nem fenyegető hanggal.
Muszáj lesz legyőznünk a hős megmentőt, alias Charitont. Akár kettő az egy ellen akár nem. Itt most kötelező segítenem Roganon. Ismétlem, nem szeretném ha halálra menne ez a csata.
-Bocs, Chariton. Muszáj segítenem a csapattársamon, lehet hogy most egyedül maradsz kettőnkre.
Nem siettem el semmit, szépen lassan közelítettem felé, a kihúzott karddal, és megpróbáltam valahogy olyan helyen megvágni ahol tudom. Nyilván nem egyenesen futok neki, egy kicsit jobbra, egy kicsit balra és aztán Charitont célzom, nem a kard hegyével, a kard élével elsősorban megijeszteni, belevágni a ruhájába, másodszorra pedig megvágni ahol érem. Ha mindez sikerül, akkor nem fog tudni mit csinálni, és földre kényszerítem.
Ha viszont mindegyiket kivédi, amire elég nagy a lehetőség, még abban a pillanatban, amikor kivédi a támadásomat, hátrálok -ha sikerül- és magamon tartom a figyelmét, ezzel is időt nyerek Rogan támadására, hisz senki se tud kettő felé figyelni.
Ha az én vágásomat védi ki, akkor Rogannak szabad tér nyílik hátba döfnie, vagy valami, ha Rogan támadását védi, akkor nekem lesz lehetőségem a támadásra.
A kérdés hogy meg tudja -e oldani a védekezést. Ha nem tudunk mit kezdeni vele, akkor a gyerekre pályázom.

by **Saya** Hétf. Okt. 24 2016, 11:51

Nincs valami sok dolgom. Állok és várok, és néha tényleg kell lazítanom az íjamon, hogy a Kitartáspontjaim ne fogyjanak el idő előtt, de igyekszem ezt úgy csinálni, hogy még akkor is olyannak tűnjön, mintha továbbra is teljes erővel szegezném a nyilamat a Rogan felé. A kis sárkánnyal nem törődöm sokat, néha rápillantok, de nem sok időre. A peteket szeretem, őket nem akarom bántani, és Nachum úgyis csak a Rogannak engedelmeskedne.
Aztán a Kiwiék visszatérnek, és a lány alig pár szóval elmagyarázza a helyzetet, amit nem értek, de a Hugi gyorsan közbe is szól a fejemben.
~Ő már velünk van. Sejtettem, hogy ez lesz. Kiwi nem egy bandita-típus.~
Ja, az igaz.
~Ebből hazamegyünk, veszek egy lottót, pláne, ha a Rogan most nekiáll hisztizni, és fogadok, hogy hamarosan támadás is lesz. Tudod, milyen forrófejűek a fiúk sokszor.~
Kicsit kuncogok erre a kijelentésére, és mivel ismét kipihentebb a karom, megerősítem a húzóerőt az íjon is, így teljesen készen állok bármire, főleg, hogy a Kiwi közben meg is kért, hogy fedezzem. Oké, most nézek azért kicsit kérdőn magamban, meg összehúzom a szemöldököm, mert amúgy nem tudom, hogyan is kell ilyenkor fedezni, de olyasmi, hogy figyelni kell a környezetét, és leszedni azt, aki meg akarja támadni >.> Ugye?
Mondjuk persze az is várható, hogy a kisfiú inkább maga akarja megoldani, mert hogy fiú, és a fiúk határozottan meg vannak arról győződve, hogy nekik kell megvédeniük a lányokat.
Ahogy a Fuminori is engem akart védeni, mikor már nagyon elkezdtek szaglászni utánunk és elkezdtük azt tervezni, hogy hogyan távolítsuk el azt a férfit, és magára vállalta, hogy majd elintézi, ahelyett, hogy én...
Várjunk csak? Mikre gondolok? Mi ez? O.o
~Csaaak meglódult kicsit a fantáziád, nyugi. ~
De én hallottam már ezelőtt is ezt a nevet ><
~Persze, a kocsmárosbácsit hívják így, akinél még a Limen előtt laktunk :3 ~
Jaa... sosem kérdeztem a nevét >.>
Viszont legalább igazam lett, mert a fiú tényleg felállt, hogy majd ő megvéd minket a Rogan ellen, mire az meg nekiállt hisztizni, szóval szinte egymásra kacsintottunk képzeletben a Hugival, hogy tényleg megyünk lottót venni. Aztán a Rogan megindult előre, mire elengedtem a nyilamat. Célt tévesztett mondjuk, mert végül elérte a célját, mire én káromkodva egy újabb nyilat vettem elő és az idegre helyeztem. Még rácéloztam a combjára, mikor megszólalt, hogy ne merjünk mozdulni sem, de Charitonék nekiálltak dulakodni, én pedig nem mertem lőni, nehogy őt vagy a kisfiút találjam el véletlenül.
~Hmmm...~
Mi az?
~Töprengek. Meg kéne várni, mit csinál erre Kiwi. Viszont elkezdhetsz énekelni is, úgy, hogy lenyugtassuk őket és ne akarjanak harcolni.~
Melyik legyen?
~Tanácstalan vagyok.~
Te? :3
Félig lehunytam a szemem, aztán kicsit leeresztettem az íjam. Most úgyse fogok tudni még lőni. Végül mély levegőt vettem, és aktiváltam a képességem. Elkezdtem énekelni, és reméltem, hogy hat a képesség ebben a világban és mindenki megnyugszik.

//Saya no Uta használva. Ha siker, akkor Kiwi, Chariton és a fiú erősebbnek érzik magukat, míg Rogan és Ritsu pont ellenkezőleg.//

by **Silica** Hétf. Okt. 24 2016, 18:21

Mielőtt bárki akár egyetlen vágást is ejthetne, hirtelen úgy besötétedik, mintha csak lekapcsolták volna a villanyt. Csak Saya éneke hallatszik a sötétben, feltéve, ha nem fejezi be annak hatására, hogy újra meghalljátok a mese folytatását, az öregnek hála.

Kezdtem egyáltalán nem érteni, hogy mi is történik itt. Lassan mindenki mindenki ellen volt már, a fegyverek annyi fele szegeződtek, hogy követni is alig tudtam. Ekkor jöttem rá arra, hogy se a hősök, se a banditák élete nem nekem való. Tényleg nagyon szép volt az a lány, de annyira nem, hogy az életemet áldozzam érte, így amikor az a magas kövér melák nekem ugrott, a másik pedig még karddal is kezdett hadonászni, futásnak eredtem. Szerencsére az istenek is mellettem voltak, és a sötétben hamar el tudtam iszkolni. Minden nap itt jöttem haza, csukott szemmel is ismertem az utat. Na jó, párszor bevertem az orromat, de ez volt akkor a legkisebb gondom, hiszen az életemért futottam. Az elhatározás azonban az égi jel hatására már akkor megszületett bennem. Nem leszek se hős, se bandita. Kalandozónak állok.

Amikor pedig ismét kivilágosodik, ott álltok egymás mellett, ismét a régi, megszokott felszerelésetekben, megszokott indikátorral, ám a helyszín nem ugyanaz. Egy barlang bejárata előtt vagytok, a bejáratnál pedig a fiúcska áll, aki időközben megnőtt, és immár erős fiatalemberként, hasonló felszerelésben áll előttetek, a türelmetlenség és az izgalom minden jelével az arcán. Kérdeznetek sem kell, máris kapjátok az infókat az égből.

Egyik alkalommal egy kis csapattal készültünk behatolni egy elhagyatott bányába. A falusiak szerint törpék dolgoztak itt régen, akik elmenekültek a sárkányok érkezésekor, minden kincsüket hátrahagyva. Való igaz, hogy a környéken néha-néha felbukkantak a sárkányok, ám a faluba soha nem jöttek be, de néhány kalandozó előszeretettel használta a kazamatákat arra, hogy kipróbálja az erejét és a bátorságát. A rejtett kincset viszont egyikük sem vette komolyan. Egészen idáig. Én azonban tudtam, meg fogom találni.

A fiatal férfi felétek int, arcán széles vigyorral, vállán pedig hosszú, feltekert kötéllel.
-Na fiúk, lányok, induljunk! Emlékeztek, a kincs fele a tiétek, ha túléljük.

by **Ritsu** Csüt. Okt. 27 2016, 19:05

Közben elkezdett kornyikálni a fenti íjász.
Mintha legyengültem volna, nem tudtam rendesen kinyújtani a kezemet, a lábaim összerogytak, de ennek ellenére megpróbáltam amit az imént elterveztem.
-Egy gyors vágás nem árthat senkinek sem, ugye Chari--
Hirtelen olyan sötét lett, hogy még a kezemben lévő kardot sem láttam, ezért rögvest félre dobtam, mert a végén még magamat is megszúrom. Csak az éneket hallottam, viszont a gyengítő hatást már nem éreztem.
Elkezdett kivilágosodni, majd egy barlang, vagy valami ilyesmi előtt álltunk, a sima ruhánkban.
Végül is, örülök hogy nem kellett eleget tennem ennek a szerepjátéknak. Biztos rosszul éreztem volna magamat azután, miután bántottam volna valakit is, mégis csak céhtársak vagyunk.
Szóval mindenki ott állt az alagút, vagy nem is tudjam mi előtt, a lényeg hogy egy bányaszerűség előtt voltunk. A bejáratánál ott állt egy férfi. Még tízig se tudtam elszámolni, már jött is az öreg hangja.
Szóval bánya. Szóval sárkányok. Szóval nem akarok bemenni.
A kardom egyébként gyengébb, mint a bandita kard, de hát ez van. Azért mégis csak ez az én kardom. A sajátom.
Kincs is van? Na akkor megéri mindezt. Egytizedet biztos kapok majd. Azon a pénzen mi mindent tudnék venni.. Na meg milyen meleg ruhákat a téli szezonra. Már látom előttem a jövőt. Majd sajnálatos módon eszembe jut, hogy ez is a küldetéshez tartozik. És nyilván nem kapunk majd a kincsből. Ha egyáltalán sikerül megtalálni.
Bár az is lehet, hogy ez mind rájátszás, és nem kapunk semmit. Mindegy, nem ilyennek nézem az öreget szóval:
-Akkor menjünk be!

by **Kiwi** Hétf. Okt. 31 2016, 17:52

A szájhősködés, unalmas annak, aki nem vesz részt a játékban. Magam sem gondoltam volna, hogy így bele fogok huppanni, de sikerült. És ugyan egész jól sikerült. Az hogy miért…. fogalmam sincs, talán annyi volt a szerencsém, hogy a „kis-öreget” már odabent próbáltam a mesémmel elkápráztatni, valamint miért ne-alapon, megtettem, amit megkívánt tőlem a szerep. Voltaképp élveztem is, bár a szívem a torkomban dobogott, és most is lett volna válaszom, ha Chartiton nem figyelmeztet ismét. Már mindenki mozdult, én igyekeztem magammal rántani a mesélőbácsifiúcskánkat, míg… a többiekért aggódva pillantottam vissza. Nem akartam hogy, egymás ellen forduljanak, főleg nem egy ostoba szerep miatt… Valamint, lehet én is jelentősen közrejátszottam a kialakult, bonyodalmakért. De abban reménykedtem elkerülhető az efféle viaskodás, ha egyik csapat túlnyomó többséget alkot. Végül nem így lett… Elfordultam, és próbáltam elszökni a fiúcskával együtt, hisz Saya és Chariton elvileg meg tud majd találni utána is minket… De arra lettem figyelmes, hogy egy angyali lágy, de mégis pörgősebb dallam csendül fel… Nem is tudtam hirtelen honnan, de mire visszapillanthattam volna már minden elsötétült… Sebesülés ért?... Viszont úgy éreztem, hogy Ritsuval majd beszélgetnem kell egy picit. Mert nem tudom mennyire tudott különbséget tenni a színészet, és a valós események súlya között.

***

Mire ismét kivilágosodott minden… csupán pislogni tudtam… Nem értettem, bár leginkább olyan volt, mint amikor először átalakult a környezet. Viszont mi visszakaptuk önmagunkat. Ismét egy csapatott alkottunk, egy teljes csapatott. Aminek azt hiszem mindennél jobban örültem és segített abban hogy, megnyugodjak, majd lassan meg is értettem mi is folyik körülöttünk még mindig. A fiúcska megszólalt… Hirtelen arra sem emlékeztem hogy bemutatkozott-e… viszont megpróbáltam ráfókuszálni a feje felett lévő emblémára, ha party-ban vagyunk elvileg látnom kéne a nevét.
- Ejjejejj… még mindig nem fele-fele.. Hol érné az meg nekünk? – Lépek fel az első adandó pillanatban, és ugyan nem az a szerep játszik bennem ami az előbb, mégis valahogy könnyebben alkalmazkodok a helyzetekhez, így… mint… ha nem szerepeznék. Ez amúgy el is gondolkodtatott… szembe kellett nézzek azzal, hogy jómagam, és egyedül milyen gyáva is vagyok…
- Nos, öten is kockáztatjuk a biztonságunkat a segítségedért, szóval igazságosan kérem szépen elosztani a jutalmat is… - Próbáltam szigorú, amolyan üzletasszonyos formát alkotni. Bár… talán a többiek nem is sejtik ha ez a szerepezés nem volna, meg sem mernék szólalni. Viszont a többiek érdekét is képviselem, így nyertem némi plusz bátorságot.

by **Rogan Hartnett** Csüt. Nov. 03 2016, 17:49

Többen voltunk. Ritsu hatalmas segítséget jelentett nekem azzal, hogy védte a hátam, és Nachum is mondhatni hasznos lehetett volna, ha nem csak állt volna, és hagyja, amikor Saya kilövi a nyilat. Füle botját se mozdította, sejtettem, hogy csak blöfföl és nem bántja a drága Eponine-t. Nachum egy igazi társ. Tudja mi lapul a mondandóim mögött és ezt szeretem. Még ha néha picit bunkó is.
Nade ez most nem volt lényeg. Fegyvert szegeztünk egymásra, Ritsuval szinte egyszerre ugrottunk, támadásra készen, és mintha Chariton szemében is láttam volna egyfajta tüzet. Ám ekkor minden elsötétült. Egyetlen dolog maradt a fejemben. Az én drágaságom dala. Ott csengett a fejemben, a dallamos éneke. Ő a tökéletes, nekem való nő. Eldöntöttem, vagy Ő lesz a feleségem, vagy nőtlenül halok meg.
A sötétségnek váratlanul vége szakadt, ismét kivilágosodott, és azt az ósdi játékbicskát - mert fegyvernek biztos nem nevezném - végre elhagytam, és helyébe a jól bevált gyémántkesztyűim csillogtak a kezeimen. Elégedetten pillantottam rájuk, majd az új társaimra is.
- SunyiBokornak igaza van Főnök. Tegnap még arról volt szó, hogy 7 felé osszuk a kincseket. - és ezzel be is sorozok a lány mellé és bátorítóan rámosolygok, hátha veszi a célzást, és az elkövetkezőkben használni is fogja az új bűnözőnevét.
- Remélem nincs harag, ha én nem veszek részt a sárkánymészárlásban..- szól közbe a pöttöm kis házisárkány, én pedig bátorítóan rámosolyogtam.
- Dehogy baj Szárnyasgyík.
- Ezt most fejezd be, idegesítő. - picit mogorvább a kelleténél, de csak a környezet teszi.. egyébként egy tünemény.

by **Chariton** Hétf. Nov. 07 2016, 02:17

Well. Érdekes kihívás lett volna mindkettővel harcolni, még Saya támogatásával is. Milyen szépen énekel..ez ugye ő? Csak ő lehet ez. Jobban érzem magam tőle. Mindegy, most nem figyelhetek erre. Arra kell koncentrálnom, hogy egyszerre két ember támadásait védjem ki, úgy hogy a hátammögöt van egy megvédendő gyerek. Mégis. Mióta ez a dal szól, mintha nem aggódnak annyira. Jobban bízom magamban. Sikerülni fog. Nem. Nem fog. Hirtelen semmit nem látok, csak a feketeséget a szemem előtt. Azt sem érzem, hogy egyáltalán sérülök e. Vagy továbbhaladt a mese? Mindenbizonnyal, hisz újra az öreg hangját hallom a fejembe. Így belegondolva hamarabb is elindulhatott volna, de megértem hogy félt. Mindegy. Figyelek a mesére. Szóval kalandor...

Az első ami feltűnik, hogy újra a régi felszerelésembe pompázom. Nem mintha az előző nem lenne jobb, de ezzel is megvagyok jelenleg elégedve. Körülöttem mindenki épségben. Helyes. Ennek örülök. És ha jól látom most kettéosztva se vagyunk, amiért külön plusz pont a "mesélőnek". Nem szerettem volna megint kardot emelni a társaimra, még ha van is köztük olyan aki csak egy küldetés erejéig az. Mindenesetre ameddig még tart az eligazítás, odamegyek Ritsuhoz és megkérdezem:
- Komolyan képes lettél volna kardot rántani egy gyerekre? - megpróbálom nem olyan szemrehányóan, mint amennyire annak gondolom. Aztán mikor "lemeccseltem" vele, Sayat keresem meg, hogy köszönetet mondjak. Közben félfüllel figyelek a mesére a mesélőtől. Végül odaállok Kiwiék mellé, hallgatni mit mondanak. Aha. Rogannal megint nagyon benne vannak a szerepbe. Gondolom ők így élvezik ezt, más okot nem tudok találni, hogy miért csinálják. Lehet én is élvezném, ha megprólnám beleélni magam? Végülis ez egy játék.De nem. Nem tört meg eléggé ahhoz a jég, nehezen tudom egyenlőre elképzelni, hogy én is így magamra öltsem a szerepet. Inkább csak melléjük állok, de nem igazán szólok semmit a kis osztoszkodásukra, ha pedig lesz egy szabad pillanata Kiwinek, neki is elrebegek egy köszönömöt.

by **Saya** Szer. Nov. 09 2016, 13:30

~Hmm... *elgondolkodón*~
Hmm? *kérdőn :3 *
~Hmmmmm... *lefelé hajló hangsúllyal.* It's very, very interesting.~
Indeed.
~És amondó vagyok, maradjunk a magyarra fordított japánnál, hogy mások is értsék.~
Hai \o
~Ennyi is lett volna a küldetés? Nem is baj, nekem már kezd kedvem lenni hazafele sétálni inkább. Úgyis van még pár dolog, amit el kéne intézni.~
Viszont a Huginak nem igazán lesz igaza, mert mire a sötétség elmúlik, már máshol vagyunk, a saját felszerelésünkben, és megint ott a fiú, felismerem én elsőre is, bár nagyon megváltozott. Elmosolyodom, aztán kicsit hátrébb húzódom, meg remélem, a többiek nem vették észre, hogy ide kerültem. Egyrészt nem tudom még, hogy mi is történik pontosan, másrészt én nagyon nem akarom, hogy a Rogan észrevegyen és megint rám vesse magát ._.;
~Összegezzünk akkor...~
Bólintok egy kicsikét, hogy rendben, és alaposan körbenézek. Egy csapat vagyunk most, aminek örülök, és senki sem hiányzik. A fiú nagyobb lett, és ahogy a hang is mesélte, ezek szerint épp kincskeresni indulunk. Kiwi és Rogan máris egyfajta szerepbe bújik, én pedig megpróbálnám, de nem is tudom... nem tudom, mit tudnék ide kitalálni >.>
~Tehát ez egy körökre osztott történet. Jöhetek most én? :] ~
Nem tervezel semmi gonoszságot csinálni, ugye? O.o
~Pillants a fejembe nyugodtan, most semmiség. Csak látom, hogy fáradsz. Mostanában amúgy is gyakori ez nálad.~
Igazad van >.> Imént még nem volt semmi bajom...
Gyere... én pihizek egy kicsikét. De figyelek rád és ne csinálj semmi butaságot Razz

~Úgyis tervezek egy jó kis drámai fordulatot majd. Mármint, mi lenne akkor, ha a megfelelő pillanatban megint énekelnénk? Vajon akkor felismerné bennünk az anti-banditát? :] ~
Ez nem is rossz ötlet O.o
Szép lassan hátrahúzódok, a fejem kissé lehanyatlik, aztán alig egy másodperc és Hugi felemeli. A szemei most vörösek, de nem takargatja most őket. Ha másik embert kell most úgyis játszanunk, akkor nincs sok értelme. Kedvesen elmosolyodik, ahogy tőle telik és visszacsatlakozik a csapathoz, de nem szól semmit. Én meg lepihenek. Bízom benne, most semmi olyasmit nem érzek felőle, ami tényleg ártana nekem.
Hugi nagyon furin viselkedik mostanában >.>

by **Silica** Csüt. Nov. 10 2016, 07:13

-Ez a beszéd fiú! – Indulna meg azonnal a vezetőtök, ám Kixi szavaira megtorpan, és vissza is fordul felétek, értetlenül pislogó tekintettel. – De igen! Az előbb mondtam, hogy fele-fele. És ez teljesen igazságos, hiszen nélkülem meg sem találtátok volna a járatot. – Makacskodik, és az arcán valódi sértettség jelei láthatóak, ám amikor Rogan is Kiwi mellé áll, kelletlenül ugyan, de bólint. – Rendben van. Tudtam én, hogy banditákkal nem szabad szövetkezni, mert kizsebelnek, de a múzeum meg az egészet lenyúlná, és akkor soha nem találom meg őt... – Morog tovább, inkább már magában, de többet nem szól, ha nem követitek, elindul egyedül. A fiú egyébként jelenleg ugyanolyan játékosnak tűnik, mint ti, zöld indikátorral, és Hirosi Fusida névvel, és hatalmas eltökéltséggel. Ha követitek, akkor besétálhattok az ősi barlangba vájt ősi templom falai közé. A fáklyák mintha csak a lépéseitekre gyulladnának fel, a falakat rajzok és féldomborművek díszítik, melyeken emberek vesztik el csatáikat az általatok ismert összes, és még az ismeretlen fajú sárkányok ellen is. Aki kitartóan nézelődik, az néhol populárisabb meseelemeket is felfedezhet, az egyik rajz mintha Toothless alakját ábrázolna, a másikon mintha Diavar vagy Fafnir jelenne meg, Mushu alakja is feltűnhet... persze csak ha ismeritek, a meséket, hiszen csak maguk a sárkányok vannak onnan, nem pedig egy egész jelenet. Utatok mintha végeláthatatlanul vezetne a föld gyomrába, a levegő egyre fülledtebb, egyre több pókhálón kell keresztülverekednetek magatokat, és a barlang mennyezetéről apró cseppekben hullik rátok a víz...

by **Ritsu** Vas. Nov. 13 2016, 17:00

Kiwi és Rogan olyan jó színészek. Esküszöm ha valami hazugságot kellene kitalálnom első lenne hogy hozzájuk forduljak.

Amúgy elég érdekes. Egyik pillanatban még csak sétálgattam a másikban már egy fakuckóban hallgattam az öreg meséjét, egyikben harcolnom kellett volna a céhtársaimmal. És most.. Most pedig egy hülye barlangban kell sárkányokat keresnünk hogy megölessük magunkat. Nem tudtam hogy ez a küldetés ennyire veszélyes lesz. Úgy volt, hogy csak meg kell hallgatni egy történetet. Na mindegy, legalább akciódús lesz ez az egész. Főleg az a része amikor sárkánylakomák leszünk. Várom már, mit ne mondjak.

-A.. Ez egy szerep volt. Mi mást tehettem volna? Kiwire persze nem izélsz, azóta amióta ott szétoltott mindenkit, azóta sírhatnékom van. Nyilván nem szegeznék kardot egy gyerekre. Annyira nem vagyok gonosz. Viszont. Figyu. Na ez gonoszság lesz. Csak figyelj, és tanulj, pápaszem.
Nem sértésből mondtam, csak csupán szerintem vagyunk már olyan helyzetben, hogy tudjuk becézgetni a másikat.

Körbenézek, bemérem az íjászt, na meg Rogant és odamegyek hozzá.
-Hé. Hé Rogan -suttogva folytatom- látod? Ott. Ott van a te szerelmed. Nem mész oda hozzá? Biztos örülne neked. Menj már oda. Szerintem csak rád vár.
Miután lebeszéltem vele a "dolgot" visszamentem Charitonhoz.
-Na, látod? Ez a gonoszság.

Kicsit figyelek a mesélőre is. Miután végzett a hülyeségeivel követjük őt.
Sosem láttam még sárkányokat, max. egy-kettő meséből. Süsü a sárkány? Volt valami ilyesmi nem? Azt mondjuk elég sokat néztem.
Bár hiába, így sem ismertem fel egyet sem. Ha a séta közben beszélt hozzánk, nem nagyon figyeltem rá, inkább arra figyeltem hogy Rogan odament e a Sayához.

by **Kiwi** Vas. Nov. 13 2016, 18:47

Rosszallóan pillantottam Roganra, persze élveztem vele a játékot, mármint a játszmát, és talán ő sem tud róla, de majom módjára kezdtem el követni a módszerét, és csöppentem bele, amit utána már nem tudtam, és annyira nem is akartam visszafordítani. Érdekes volt így… bár a gúny név… oldalba is böktem volna miatta, de nem akartam hülyeséget produkáltatni vele, így ignoráltam a csúfolódását… És valahogy, ekkor kaptam fel a fejem Ritsu mondatára, az még fel sem tűnt volna, ahogy Chriton beszélget vele, de a nevemet hallottam, az viszont megütötte a fülemet. Sőt… szíven is ütött. Nem gondoltam bele, hogy megbánthatom… Úgy kezeltem mint Rogant, a tahót, de őt lehet. Vele lehet így ökörködni, túl nagy az egója hogy, felvegye a sértéseket… Viszont megbántani másvalakit… igazán nem állt szándékomban és el is szégyelltem magam. Nem vettem számításba hogy, még kisfiú, és nem úgy gondolkodik dolgokról mint ahogy, játszottunk, és teljesen jogosan hozott fel minket, valamint… a viselkedése is, a helyén volt, csak nem ismerte a határokat. Mi sem támadtuk meg egymást, csupán szájhősködtünk, és húztuk az időt. Ennyiről szólt a mi játékunk, hogy a mondatokkal gyengítsük a másikat… Ott hagytam a nagyfiúkat, és már fel sem vettem azt a sértést… hogy, engem simán elküldött volna a francba… de, Rogan colossága most jól jött. Viszont hátra fordultam és Ritsuékhoz léptem.
- Igazad van és sajnálom, gondoltam mivel egyértelmű hogy színészkedünk, így nem fognak bántani a dolgok. Sajnálom, nem gondoltam komolyan amiket mondtam, csak a Rogan részét. – Azt viszont, úgy mondtam hogy, ő is értse, incselkedtem vele. Ekkor kaphatott el Chartiton, aki köszönetet mondott, én pedig egy hálás mosollyal jeleztem hogy, semmiség sőt… Majd, a csoportvezető fiúcskánkról is megtudtunk egy dolgot, amire felkaptam a fejem.
- Na és mesélsz róla? – Pillantottam rá, kíváncsi voltam, kit keres. Végül láthattam ahogy, Chariton Sayaval is vált pár szót. Örültem hogy, nem idegenednek egymástól, viszont, ha minden igaz, én észrevehettem valamit, az átváltozást, de nem tudtam hogy a lányoknak mi a pontos tervük így nem hoztam fel azt. Viszont, ha elkapott, akk láthatta hugi hogy, intek neki, de csak alig észrevehetően, köszöntem neki. Beszéltem már velük, de mégsem tudtam, hogy is „működnek” igazán, de azt hiszem ebben a csapatban Charitonban és Sayaékban bízok a legjobban. Ritsu még kisfiú, és támogatásra-segítségre szorul, Rogan meg hát… Ő Rogan. Egy dolog biztos csak, hogy ő az a típusú férfi, akit nem kell félteni. Ohh, és persze ott van még Rogan segédje, akinek elfelejtettem a nevét, de a kis sárkány. Még ő az akivel szívesen bratyizok, mert bizalomgerjesztő, bár kissé félős. Bár, valószínű, pont ezért szimpatizálok vele. És ott van az igatag fiatal, fiú. Hiroshi. Mivel ez csupán egy játék, nem tudhatom, előre mikor változik meg ismét, vagy.. mit is szán neki a szerep…

by **Rogan Hartnett** Vas. Nov. 13 2016, 19:42

Nem is kellett sokat győzködni a srácot, hamar rábólintott a rendes osztozkodásra, még ha valamilyen szinten jogos is volt amit mondott, azonban miért kockáztatnám az életem, néhány érméért? Nekem sok pénz kell, annyi pénzeszsákkal akarok hazamenni amennyit csak elbírok cipelni. Szóval összességében jól jött, hogy Kiwi elkezdte a fiút győzködni, vagyis nem is győzködte, hanem kiállt a tisztességes osztozkodás mellett. Az új helyszín kissé ridegebb volt mint a korábbi. Sosem voltam rajongója a sötét, szűk folyosóknak, maguktól rejtélyesen fellángoló fáklyákkal, de fóbiám sincs.
- Rogan. Maradj éber. Rossz megérzésem van.. Ne kalandozz el.
- Jaj nincs miért aggódnod, valószínűleg a sárkányt látni sem fogjuk, nem, hogy bántani. Egy-két koboldon kívül pedig nem számítok nagy ellenállásra. - próbálom nyugtatgatni
- Nem úgy értettem. Az ilyen templomok nem szoktak véletlenül hemzsegni a csapdáktól, hogy ne tudja bárki ellopni a kincseket?
- Hmm.. - azonban mielőtt válaszolhattam volna váratlanul Ritsu került mellém, érdeklődve fordultam felé, ő pedig felhívta a figyelmem Eponine-ra.
- Oh igazad van. Biztosan magányos. Felvidítom kicsit. - az arcomon fülig érő mosollyal vágtatok az én drága Eponine-om mellé, gondoltam jó társasága lennék, és megpróbálom bátorítani picit, elvégre olyan kis csendes.
- Hahó, remélem nem zavarok. - surranok oda mellé, hmm mintha valami megváltozott volna.. na mindegy, biztos a fények a hibásak. - Ne haragudj a korábbiért. Tudod, én tényleg nem akartalak bántani, sem pedig megijeszteni. Viszont amit mondtam azt komolyan gondoltam. Szeretnék veled lenni. Megvédeni meg ilyesmi. Nem mintha olyan gyámoltalannak tűnnél vagy bármi ilyesmi, csak tudod Eponine.. Hiányzol egy picit. - kezdtem bele a végeláthatatlan dumámba, amit igazából nem is tudom miért ilyen irányba tereltem el..
- Az a sejtésem, hogy ez a templom tele van csapdákkal, jobb ha odafigyelünk mire lépünk. - figyelmeztetem a lányt.
- Az az én sejtésem Rogan, és ez mindenkire vonatkozik. Szerintem jobb lenne, ha nem sietnénk túlságosan, nehogy belefussunk valami nem kívánatosba. - monoton, unott, azonban a szokásosnál kissé hangosabban szól a társasághoz a pindurka sárkány.

by **Chariton** Szomb. Nov. 19 2016, 02:23

Tehetted volna azt amit Kiwi, hogy ott hagyod Rogant. Mindegy, nem mondom ezt így ki neki, nem kioktatni akarom, így is azt mondja szomorú volt miatta.
- Lett volna választásod. - próbálom diplomatikusra zárni a dolgot. Pápaszem? Nem hinném, hogy olyan kapcsolatban lennénk, hogy így becézzen. Mondjuk szerintem nem is leszünk, de az részletkérdés. Azt sem értem miért volt jó szegény Sayara ráuszítani Rogant. Legalább volt egy kis nyugta szegénynek tőle, nem hinném, hogy annyira élvezte volna korábban is a "produkcióját". - Nem értem ez mire volt jó... - válaszolok miután visszajön.

Aztán elindulunk lefelé. Jártam már néhány "dungeonben", nem okoz túlságosan meglepetést ami fogad. Azonban itt mintha a szokásosnál is szebb lenne a falakon a díszítés és a domborművek. Lehet valamilyen mitológiai lények, de nem vagyok otthon benne, nem ismerem fel őket. Azonban lehet Kiwi igen. És ha megkérdezem tőle, akkor már kezdeményeztem is vele egy beszélgetést. Akkor pedig nem kell némán bandukolnom. Természetesen csak akkor, ha épp nem beszélget. Ha igen, akkor se adom fel oly könnyen. Amikor kisebb szünet áll be, vagy hallgatnak, odaférkőzöm és kérdezek:
- Nem ismersz fel semmit a falról? Lehet valamilyen mitológiai lények, én nem vagyok otthon bennük, de mintha a szokásosnál is jobban kidolgozott lenne a díszítés.- próbálkozom.

A kis sárkány bölcsen szól, valóban óvatosnak kell lennünk, mert megüthetjük a bokánkat.
- Egyetértek. Sőt, valaki jöhetne úgy is, hogy folyamatosan hátrafelé néz és őrködik nem e lopakodik valami a hátunk mögé valahonnan. Ritsu, vállalod? - kérdezem meg tőle, hogy legyen esélye fontosnak éreznie magát...ezúttal a jó oldalon.

by **Saya** Hétf. Nov. 21 2016, 11:35

Én elvagyok hátul, mintha összekucorodnék egy sarokba rakott aprócska matracon, olyan érzés, és tévén keresztül lesem az eseményeket. Mindig különös, mikor nem én mozgatom a tagjaimat, és egy idő után szinte elzsibbad a tudatom, mikor a Hugi hosszú ideje van elől, ez még akkor volt főleg, mikor éjszakánként a várost járta és embereket ijesztgetett, de ugye ezt már nem csináljuk az Anat... szóval Anat óta. Jobban meggondolva biztosan hiányzik neki a móka, igazán megérdemli már, hogy kicsit ő is kalandozzon, az meg, hogy lebukunk... hát, fura ezt mondani, de már nem is nagyon érdekel. Anat is tudta, a Shukaku is tudja, a Kiwi is, akkor már teljesen mindegy szerintem ._.;
Ez már rég nem titok.

Azt már rögtön tudta, hogy a Rogan hozzá fog csapódni, mikor még csak a Ritsu beszélt vele, valamiféle hatodik érzéknek is lehet mondani, mint mikor az ember úgy érzi, hogy most nyerni fog a lottón, vagy ezt a kaparóst kell kijátszani és jó lesz. Szinte mosolygott sandán, mikor a férfi tényleg elindult felénk, és karba tett kézzel állt tovább a helyén meg se moccanva, aztán "felém fordult".
~Eljátszadoznék vele, ha már ennyire kitartó :3~
Hát, amíg nem akarod bántani, addig rendben >.>; Meg nekem se legyen gondom belőle ._.
~Ez az egész egy szerepjáték most. Csak felveszek egy szerepet. Ne aggódj.~ -dobta hátra a haját egy nagy mozdulattal, de nem pillantott Roganra. Végighallgatta, a közepe táján már egy kis csengő kuncogást is hallatva, és mikor befejezte, akkor szólalt meg.
-Igazán kedves tőled. -nem is leplezi, hogy a hangja sem pont ugyanolyan, mint az enyém, nem olyan magas és kislányos. -Kevés manapság az ilyen úriember. Ámbár ki kell ábrándítsalak. A nevem Ruby. Megeshet, hogy valóban hasonlítok a te Eponinodra, de sajnos nem vagyok azonos vele. Viszont nagyon szívesen betöltöm az űrt, amit okozott a szívedben :]
Hugiii, arról volt szó, hogy nem lesz baj! Embarassed

~Nyugi, csak játszom :] Ő a hülye, ha komolyan veszi.~

Az is ilyenkor érdekes, mikor két különböző dolog érdekel minket, és az egyikünk erre, a másikunk arra figyel. Most perpill Rogan lesz talán a főszerep, ahogy a Hugi várja a reakciót, miközben lépdelünk be a barlangba, én viszont a sárkányos díszeket nézegetem tátott szájjal a fejében, már persze azokat, amikre egyáltalán ránéz és néha azért a kedvemért megvizslatja közelebbről is. Ajj, a Cicafül imádna itt lenni, mert ő elég nagy sárkánybolond, és biztos egy csomót felismerne >< Én csak a Haku-t ismerem fel, meg van még egy-kettő, ami ismerős, de nem vagyok biztos semmiben. Mondjuk aztán a Hugi elkezd mesélni egy-két alakról, hogy kik-mik, szóval... ő okosabb, noh .-.
Csak aztán remélem, még nem lesz baj, mert az nem jut eszünkbe, hogy a fegyvert elől kéne tartani.

by **Silica** Kedd Nov. 22 2016, 09:44

Ismeritek azt az érzést, amikor az izgalom egyre csak fokozódik? Érzitek, hogy a veszély közeleg, hogy bármelyik pillanatban lecsaphat rátok. Az öreg favágó hangja helyett ezúttal háttérzenét kaptok. Nem hiányzott még soha egy animés világból a boss-fight music? Hát most ezt is megkaptátok, csak éppen az idegőrlős részét, legalább is annak, akit érdekel. Ha egy kicsit is keresitek a csapdákat, egy idő után találtok is, ám nem kell sok ész ahhoz, hogy elkerüljétek őket... ha el akarjátok kerülni. A pressure plate egyértelműen kiemelkedik a padlólap többi része közül, a kifeszített damil pedig megcsillan a fáklyák fényében, és ha esetleg valamit ti nem vesztek észre, arra az elől haladó fiú hívja fel a figyelmeteket. Feltételezem, hogy kikerülitek, ám ha és amennyiben van valaki olyan bohó, hogy az egyértelműen csapdának kinéző csapda ellenére is belesétál, akkor hirtelen... semmi. Nem történik semmi. A kő lenyomódik, a damil elszakad, de nem történik semmi, a zene és a környezet viszont folyamatosan azon dolgozik, hogy fenntartsa a feszültséget, és vezetőtök is olyan óvatosan lépdel, akkora beleéléssel, mintha már nyolc csapda elől elugrott volna. Talán csak altatni kívánja a játék a figyelmeteket?

by **Ritsu** Kedd Nov. 22 2016, 19:14

Pislogtam, aztán körül néztem hogy biztos nekem mondja -e. Nekem mondta, aztán rájöttem, hogy lehet hallotta amit mondtam Charitonnak. Viszont nem gondoltam komolyan, csak valamivel azért kellett védenem magamat. Ha nem hallatszott volna, irónikusan mondtam, meg ilyenek -mert mondjuk távolabb volt és nem értette teljesen- mert nem sértett meg, csak csupán meglepődtem azon, amit mondott.
-Hát. Igazából nem sértettél meg. Csak. - folytatom, ha engedi hogy a fülébe súgjam.
-Csak, valamivel akartam védeni magam, és ezt mondtam, bocsánat. Mert tényleg nem akartam bántani azt a fiút, csak.. Az a hülye szerep összezavart, és már én magam sem tudtam hogy mi a jó megoldás.
Így visszaemlékezve tényleg úgy hangzik, mintha megsértődtem volna, de igazából nem.
-Vettem! Madár úr!
A mondat a lehető legnagyobb tisztességgel hangzott el.
Nemár. Saya megváltozott vagy mi van? Vagy, lehet ő is úgy érez, mint Rogan? Vagy csak beletörődött? Azt hittem megveri Rogant vagy ilyesmi. Na mindegy.
"Nem értem ez mire volt jó." Hát végül is nem történt semmi, szóval tényleg nem volt semmi értelme. Vagy még is? Kiderül a következő részben!
Elég nyomasztó egy folyosón? Vagy nem is tudom min sétálni. Ráadásul hideg is van. Tiszta rossz.
-Nem értem hogy ez mire volt jó..
Gúnyolódom picit, de igazából szívesen nézem a hátunkat. Meg amúgy is, okos ötlet.
-Majd ha jönnek ilyen sárkányebek akkor levágom őket. Aztán majd szóljatok ha elöl is le kell vágni egy-kettőt.
Menőzök egy kicsit, bár tök fölösleges, mert nem leszek tőle vagány. Ugyanúgy félek meg minden. Most meg ez a zene..

by **Kiwi** Vas. Nov. 27 2016, 19:06

A fiú viselkedése, egyre inkább elárulta nekem, hogy még kisfiú, gyerek… és pontosan ezért dupla figyelem lesz szükséges hozzá, nehogy még magát is bajba keverje. Amikor felém akart hajolni, hogy suttogjon, rá szóltam.
- Társaságban nem illik. – Na nem, mintha társaságon kívül… meg volna értelme a suttogásnak, de mindegy. Nos, ha ezek után is elmondta amit szeretne, arra volt válaszom.
- Tudom hogy, összezavart, és ezért kértem bocsánatot. Viszont, azt tartsd szem előtt, hogy itt tényleg bánthatjuk a másikat, akkor is, ha nincs fájdalomérzet. – Jegyeztem meg, és intettem picit nagyobb óvatosságra.
- Ne ártsunk se játékosnak, se… álatoknak feleslegesen. Szeretném, ha erre megkérhetnélek. – Nem megszidni akartam, és nem is érezhetett ilyesmit, teljesen egyszerűen és természetesen közöltem a kérésem, amikor kicsit felé hajoltam.
- Valamint… vannak esetek, amikor elkerülhetetlen a harc, akkor viszont számítunk rád. – Mosolyogtam, és bár nem biztatni akartam, de tényleg fontos volt, hogy érezhesse, hogy, számít a csapatnak. És biztos voltam abban, hogy lesz harc… bár, annyira szívesen elkerülném, ha lehet… Folytak az események, Rogan, Ritsu uszítására szinte rögtön ugrott, majd még mielőtt aggódhattam volna, csupán szélesre húztam a mosolyom. Kicsit szégyelltem is magam, mert tudtam, mi… vagyis ki következik. És Rogannak itt vége. Mohh, gonci kárörvendés. Na jó, nem volt olyan igazi, bár nagyon is vártam mi sül ki belőle. Az biztos hogy hugi, helyben fogja hagyni a fiút, mert az ő szive, másért dobog. Ezt tudom jól. Saya kis édes, őt lehet nyúzni, de a vörös szemű, ő más. Amikor Ruby-ként mutatkozott be, el sem tudta képzelni talán mennyire megmelengette a szívemet, és mennyire tudtam neki örülni. Ruby kicsit kiszámíthatatlannak tűnt, és hiába ajánlottam fel neki ezt a nevet, tetszett neki úgy tűnt, de most már tudom, hogy tényleg, és ennek nagyon, de nagyon örültem. A háttérzene, nyomasztó volt…. és biztos voltam abban, hogy sejtet valamit… de, inkább nem akartam tudni hogy mit. Most Rogan, és a petje volt résen, és hívta fel a figyelmünket, a csapdák lehetőségére… Valamikor ekkor érhetett oda, hozzám Chariton is. És meglepett, hogy őt is pont az foglalkoztatja ami… engem.
- Ahogy, nézem… az alkotónak, mindegy volt… csak sárkány legyen. A kínai, és japán mitológia lényei… egyaránt jelen vannak… sőt, inkább mese szereplők, mint… valós, mitológiai lények… Mármint vagy, azért hogy ismerjük őket… mint a mi korosztályunkat érintően, vagy…. fogalmam sincs. Nem hiszem, hogy nagy jelentősége volna… vagyis, remélem, nem. – Osztom meg Charitonnal a gondolataim… de, tény, hogy én sem adok neki nagy hitelt, szóval, mindenféleképpen csak mint vélemény akartam kezelni, sajnos sok okosságot nem tudhatott meg tőlem… Majd egy csapda… kikerültem, a talapzattól elváló dolgok, igencsak egyértelműek… és látványosak… valamint, a legkevésbé sem szeretném megtudni… miként is működnek. Ritsu, kitartóan jött mögöttünk, és ugyan talán nem is tudta, de fél szememet azért rajta tartottam, vigyáztam rá.

by **Rogan Hartnett** Csüt. Dec. 08 2016, 17:54

Az én édes kis Eponine-om mintha másabb lenne, valami nem stimmel. Miért mutatkozott be újra, amikor ismerem? Értetlenül nézek rá, látszik rajtam, hogy összezavarodtam.
- Jobban szeretnéd, ha ezentúl az én kis Ruby-m lennél Eponine? - érdeklődve, ámbár kissé zavartan pillantok le a lányra, közben kikerülök egy csapdát, ami meglepően nyilvánvaló volt.
- Forduljunk vissza, rossz előérzetem van. - szólal meg a sárkány a furcsa háttérzenére reagálva, és kissé bosszúsan pillantva Ritsu-ra is aki sárkányok lekaszabolásáról beszél.
- Figyelj, azon gondolkodtam, hogy ha szeretnéd a nyakamba kapnálak szívesen. Biztos fáradtak a lábaid, és nehéz lépést is tartani velem. Majd mi leszünk a felderítők. Közösen elől vezetjük a csapatot. Na mit szólsz Epo..Ruby? - nehéz megszokni ezt a nevet, mindenesetre igyekeztem barátságos lenni, szerettem volna, ha ismét azzal a boldog arccal nézne rám, ahogyan az Iglictől való meneküléskor is tette.
- Lehet, hogy a sárkány nem is a fő veszélyforrás, sokkal inkább a folyosóhálózat lesz a veszélyes. Nem lepne meg, ha az lett volna az építész célja, hogy a templomba tévedők elvesszenek és örökre a folyosókon bolyongjanak.. Van térképünk? - érdeklődik a sárkány, elvégre nem lenne meglepő, ha a gonosz játékmester elvette volna a küldetés miatt.
- Támogatom az ötletet. Ritsu menjen hátra, és védjen minket hátulról. Bármikor kinyílhat egy titkos járat, ahonnan bárki kijöhet.. - paranoia felsőfoka Nachum, azonban lehet jogos a félelme, Rogan továbbra is felelőtlenül igyekszik elől menni, mit sem törődve az NPC-vel.
- Oh, nicsak! Lehet láttam egy gyíkot! - mutatok a falra, persze biztosan nem volt ott semmi. - Szereted az állatokat Pöttöm Panna? - viccelődök picit, hogy oldjam a feszültséget kettőnk között.

by **Chariton** Pént. Dec. 09 2016, 11:07

Fokozódik bennem az izgalom. A háttérzenének és a környezetnek is sikerült olyan atmoszférát teremtenie, amiben nem tudom megakadályozni, hogy ne uralkodjon el bennem az előzőleg említett érzés. Mikor éreztem ilyet legutóbb? Párbajoknál mindig. Szörnyek ellen pedig csak az elején, amikor még nem ismertem se a játékot se az ellenfeleket. Azóta unalmasak lettek, tekintve hogy nem harcolok olyan területen ahol nagy esély van arra, hogy veszélyben legyek. Igen, unalmas ez az óvatos hozzáállás, de ez a legbiztonságosabb. Tehát üdítően hatott rám a dolog, és el is merengtem. Őszintén bevallva annyira, hogy kicsit le is maradtam abban amit Kiwi mondd, de a végét sikerült összeraknom, így reagálnom is rá.
- Pedig izgalmas lenne sárkány vagy valami izmosabb szörny ellen harcolni, a kihívás miatt. Nem találkoztam még ugyan sárkányokkal, de a képzeletem alapján nem a legkönnyebben farmolható lények. Úgyhogy inkább a mi érdekünkben nem szurkolok egyik oldalnak se, lesz ahogy lesz.
Aztán meglátok egy csapdát. Nem is egyet, egy rakat van kirakva elénk. Bár vagy vak kalandorokra számítottak vagy nagyon amatőrök voltak. Tökéletesen észrelehet őket venni, és ahogy elnézem másoknak se okoz olyan nagy gondot. Emiatt nem is figyelmeztetem őket, felesleges buzgóságnak tűnne. Kivéve Ritsut. No, nem kell rögtön arra gondolni hogy lenézem, ő csak simán hátra figyel nem a csapdákra.
- Figyelj majd a csapdákra, Ritsu. Háttal elég nehéz lehet észrevenni őket.

Visszafordulok Kiwihez. Ha már elkezdtem vele beszélgetni, nem szeretném félbehagyni, tovább érdeklődöm. Most róla:
- Te hogy-hogy ennyire otthon vagy ezekben? Vagy ez csak általános műveltség és én vagyok buta? - húzom mosolyra a számat. A mondat második fele vicc volt...egy szomorúan valóságközeli vicc.

by **Saya** Szomb. Dec. 10 2016, 16:37

Hugi mosolya még szélesebbé válik, mikor meghallja a Rogan reakcióját. Én hallom ám a gondolatait, miszerint "hát ez tényleg egy vadbarom", meg "nem tudom, hogy ez most komolyan hülye-e vagy tetteti", de nem mondja ki őket hangosan, viszont teljes beleéléssel néz fel a férfira, mintha nem is érdekelnék a csapdák. Mondjuk azután, hogy rálépett egy kőre, és az lejjebb csúszott, de nem történt semmi, nem is igazán foglalkozik velük, sőt, mikor a Rogan felajánlja a hátát, akkor is kicsit lehunyja a szemeit és kecsesen meglegyinti a kezét a levegőben.
-Nem szükséges. Az előző testem még a plafonon is képes volt mászni. Egy kis séta semmiség ahhoz képest. -vigyorog, én pedig elgondolkodón hümmögök egyet, de csak a fejében. De jó is lenne tényleg mászni a plafonon :3
Minket mondjuk végül a sárkányos dolgok már le sem foglalnak. Én nézegetem őket, amennyire látom, a Hugi pedig elvan magában, nagyon halkan dúdolgat valamit, meg a többiek is szépen elbeszélgetnek egymás között. Esemény akkor történik, mikor a Rogan meglát egy gyíkot, és nem tudom, hogy most amúgy nekünk mondta-e, mert mi alapvetően Eponine vagyunk neki, bár mivel mi vagyunk a legkisebbek, lehetünk a Pöttöm Panna is... de a lényeg, hogy mikor ezt kimondja, ezt a nevet, a Hugi megtorpan, elsápad és mereven, szinte kétkedően néz a Roganra kerekre tágult szemekkel. Még én is megrémülök, és a szám elé kapnám a kezem, ha külön lennék tőle, vagy én lennék elől.
A Hugi szemeibe könnyek gyűlnek, és ökölbe szorítja a kezeit.
-Ki ne ejtsd... ezt a nevet... még egyszer!
Nyomatékosan ejt ki minden egyes szót, mintha direkt arra menne, hogy a másik fél felfogja az értelmét, majd elindul... de már tartja a távolságot a férfitól.
Közben érzem, hogy gondolatban visszapörgött az időben.

Anatole is így hívott minket még leges-legelőször.
~És ez marad is az ő kiváltsága.~

Lezárásképp, csak egy pillanatra, de előre nyújtottam képzeletben a kezem és megragadtam a kart.
-Kérlek.
Tettem hozzá nagyon utólag a mondathoz, majd hagytam, hogy a Hugi menjen tovább a többieket követve, lehajtott fejjel, egyszerre dühtől fortyogva és szomorúan. Most már egyikünket sem érdeklik a sárkányok, még.

Valahonnan a kezedbe akad egy Piros Masni. Lehet érintett a kezed valami tereptárgyat, vagy csakúgy, a levegőből került oda? Mindenesetre ott van, nem is jön le róla könnyen, ragad. Ha pedig le is szeded, az inventorydban landol. Egy alig látható S betűvel az egyik oldalán.
By Strea

by Ajánlott tartalom