Re: [Küldetés] Az öreg favágó és az erdő

by **Rogan Hartnett** Szer. Júl. 06 2016, 12:40

"bármi amit meg tudtam ragadni" Mi? hentai

Szerencsére nem kellett "bármi", ugyanis a fülnél már hatalmasra nyíltak a szemeim, és fájdalmat ugyan nem éreztem, de elég jó színész voltam ahhoz, hogy eljátsszam a szenvedést, könyörögtem, és jajgattam.
- Áu áu áu áu.. - közben szépen lassan húzott le, én pedig követtem a testemmel a nem túl kényelmes testhelyzetig, amit szánt nekem. Nachum csendben figyelt. Tudta, hogy nem vagyok igazi veszélyben, többször is látott már hasonlót az együtt töltött idő alatt, ezért ez nem újdonság számára.
- Rogan szeretne elnézést kérni. - reppent oda Nachum - Mindig elnézést szokott kérni ilyenkor. - igaza volt. Habár jobban örültem volna, hogy, ha ezt nem teszi hozzá.
- Igen, elnézést! Elnézést kérek! - nyöszörögtem, két jajjgatás között pedig dobáltam a bocsánatkéréseket, - Jó, legyen Ritsu! Ritsu lesz a vezérünk. - helyeseltem, picit bántott ugyan, de el kell fogadni a többség akaratát. Közben a lány végre elengedett, talán elegendő volt ennyi neki. Felegyenesedek, leporolom a ruhám, és egy "köszönöm pillantást" dobtam Nachumnak is aki mintha büszkének érezné magát.
A történet elkezdődött, értelmet nyert miért vagyunk bűnözőnek öltöztetve, és ki is szemeltük az első célpontunkat, akit igyekszünk kirabolni. Mialatt a többiek csak beszélgettek, nekem jobb ötletem támadt.
- Egyetértek. Valószínűtlennek tartom, hogy a gyereket elküldték egy nagyobb összeggel, és felszerelés híján könnyű célpontunk. De, ha a városba igyekszik akkor viszont ugrott a pénz, és az étel. - szól közben Nachum, félig meddig helyeselve mindkettő javaslatra. Eközben én kirobbanok a bokorból, rohanok a srác felé, késsel a kezemben. A várakozás nem az én műfajom, kirabolom, ha ez a feladat. Egy kis plusz pénz még nem ártott meg soha senkinek sem, és ölni amúgy sem terveztem, inkább csak ijesztgetni.
- Hé kölyök! Tedd le szépen azt a kosarat, és csúsztasd ide a pénzed, amíg még szépen vagyunk. Ne akarj feldühíteni. - megforgatom a kezemben a kést, majd felé bökök vele, igyekszem fenyegetőnek tűnni - Mire vársz még?! - ráordítok.

- Ne mozduljatok. Talán még nem buktatott le minket ez a féleszű.. - Nachum unott hangon, unott arccal, szólal meg, és a fejét rázza. Suttogott a többieknek.

by **Chariton** Kedd Júl. 12 2016, 22:40

Jól sejtettem, ez a mese így fog zajlani. Szóval fel kellene vennem az igazságosztó és szegényeket megvédő szerepét. Nem feltétlenül lesz nehéz, tekintve, hogy valahogy így cselekednék akkor is, ha nem egy mesében lennék. Legalábbis egy kisfiút mindenképp megvédenék. Közelebb lopózom az úthoz, s integetek Sayanak, hogy tartson velem. Innen már rálátok a gyerekre ahogy vidáman dalolászik és mendegél. Miért emlékeztet engem Piroskára? Ha jön is a farkas, innen gyorsabban közbe tudok lépni, hogy megvédjem. És a farkas jött is…

Egy rabló tört elő a szembelévő bokorból. Ismerős az arca. Ez az a fiú aki ott volt velünk az öreg bácsinál. Most ellene kell harcolnom? Akkor lehet ott lesznek a többiek is, mint például Kiwi, meg az az új fiú, Ritsu. Nincs túl sok kedvem megküzdeni vele, pedig nagy valószínűséggel szükség lesz rá, ha ők is beleélik magukat szerepükbe. Ahogy az ismeretlen fiút elnézem, megtették. Bár ez csak egy mese, személyeskedés nélkül játszhatjuk a szerepünket, s ha kell, csaphatunk is össze. Nem hiszem, hogy bárki is megharagudna a másikra emiatt. Én legalábbis biztos nem. Azonban felmerül bennem egy másik kérdés is: ha ez a kisgyerek az öreg bácsika, nem fog kicsit sokáig tartani a mese? Nincs időm erre választ találni, hisz a támadó már fenyegeti is az áldozatát. Kilépek a bokorból, s a lehető legigazságosztóbb hangomon szólok oda a banditának:
- Rossz ötlet. Hagyd a gyereket. - mondom mélyen a szemébe nézve, s elindulok a gyerek mellé. Mivel nála is kés van, nem maradok én sem fegyvertelenül, előhúzom a kardom. Ez sajnos akaratlanul is a harc irányába tereli a dolgot, de nem kockáztatom meg azt, hogy egy váratlan és gyors támadással lenullázza az életponjaimat.

by **Saya** Szer. Júl. 13 2016, 23:27

Kicsit vártam, de a Hugi valóban csendben maradt mindig, mikor az öreg mesélt. Kérdőn néztem a Charitonra, még a vállamat is megvontam, de aztán ő talált rá, hogy merre is kéne menni, intett, én meg követtem szorosan, a földre lapulva, szinte négykézláb, és a bokrok között leselkedtem kifele, mikor az öreg bácsi ismét megszólalt, hogy jönnek a megmentői, meg példaképei.
~Egyértelmű, hogy azok leszünk mi.~ -szinte láttam a Hugit elismerően bólogatni közöttünk, miközben odalent az úton a Rogan már nekitámadt a gyereknek, és mögötte ott volt távolabb a Ritsu meg még távolabb a Kiwi. Jaj, Hugi, a Hürrem az sokkal jobban illene ide, ő szeret amúgy is játszani, mert színésznő, mirét én vagyok akkor itt?
~Mert így alakult. Most neked kell. Csináld jól, had legyen rád büszke.~
Hmm, oké :3 Mondjuk tényleg, ha majd elmesélem neki, milyen ügyesen bújtam bele egy másik karakter bőrébe, akkor meg fog biztos dicsérni, és én nagyon szeretem, ha megdicsér, mert aranyos, vörös, de aranyos és szeretem. És olyan szép a galamb a vállán :3
A Chariton már megy is előre, hogy megállítsa a Roganékat, én pedig előveszem az íjamat, felállok a bokrok fölül, hogy lehessen látni, már ha valaki nem téveszti össze a zöld hajamat a bokrokkal, és apró mozdulatokat téve hol a Ritsura, hogy a Roganra, hol a Kiwire célzok, igazából attól függ, melyikük mozog éppen gyanúsan. Szólni nem szólok, mert hát fölösleges, és egy íjász lényege pont az, hogy lesből kell támadni, még ha most fel is álltam és igazából láthat az, aki félrefordítja a fejét arra, amerről a Chariton jött :3

by **Silica** Hétf. Júl. 18 2016, 17:29

Úgy tűnik a mesét egyáltalán nem zavarja az, hogy átírjátok a történetet, és folyik tovább a történet, a maga medrében, hiszen a hang újra megszólal, ezúttal mindannyiótok fejében.
-A két rabló üvöltve tört ki az erdőből, fegyvereiket rám szegezték, és pedig teljesen tehetetlen voltam. A lábaim összecsuklottak a félelemtől, és annyira megijedtem, hogy olyasmi történt, ami azelőtt már nagyon régóta nem. Szerencsére senki nem vette észre.
A gyerek pedig, aki úgy tűnik nem kezd el improvizálni, engedelmesen végrehajtja a mese elemeit, kivéve az utolsó mondatot. Jól láthatóan jelenik meg a folt a nadrágján, ahogy összepisili magát félelmében.
-Mozdulni sem tudtam a reszketésen kívül, de szerencsére a két megmentőm akkor már ott volt. A hős Chariton azonnal védelmemre kelt, bátran állt a bandita elé, miközben megfontolt partnere a bokrok közül fedezte őt. Ezalatt a bokrok között még egy sárkány és egy újabb bandita is rejtőzött, akiknek más tervei voltak. Akkor még nem tudtam, hogy a hősök kiszúrták-e őket.

by **Ritsu** Szer. Júl. 20 2016, 19:10

Vezér? Nem is rossz. Sőt. Én vagyok a vezér. Igen. Akkor gondolom mondanom kellene a taktikát, a felállást meg mondjuk nem kellene előre szaladni csak úgy.
Megpróbáltam hátrálni, hátha nem vett észre a gyerek, azonban az a féleszű elrontotta az egészet. Most már nem tudunk semmit kitalálni.
Ki gondolta volna.. Először a térdre borulás, most meg csak úgy előrerohan, mint egy nem tudom mi.
Mindegy, úgyis csak egy gyerek, csak elbírunk vele. Amúgy sem akarjuk megölni vagy ilyesmi. Csak a pénz kell.. Meg mondjuk elég éhes vagyok szóval nem ártana valami kaja is. Bár pénzből lehet kaját venni, mindegy túl sokat gondolkozok a semmin.
Csak úgy felbukkant egy másik személy.
Chariton. Ő volt az. Kétségkívül ő volt az, és az a kard.. Anyám.. Nagyon erősnek tűnik egyébként, de ha legyőzöm az azt jelenti hogy én még erősebb vagyok. Gyorsan kellett cselekednem. Ezért úgy döntöttem hogy mivel az a barom a társunk, ezért kötelességem megvédeni őt. Nem? De. Na ez a beszéd! Verjük le azt a kardforgatót. Mondtam magamban.
Én is próbáltam komoly lenni, legalábbis komoly hangon beszélni.
-Hé. Én vagyok az ellenfeled. Legalábbis ha harcra kerül a sor.
Figyelj, hagyd ezt a gyereket. Mi értelme megvédeni egy ismeretlen random embert? Gondolkozz már. Amúgy is, mi hárman vagyunk, te meg egyedül. Hogyan is akarod megvédeni a gyereket?
Ha még nemtettem volna meg akkor most ebben a pillanatba előhúzom kardom, majd készenlétbe helyezem.
-Kész! Most már bármi jöhet! Az acélt is simán átvágom.
Remélem nem acélból van ez a srác. Mert ha igen akkor nagy bajban vagyok..

by **Kiwi** Vas. Júl. 24 2016, 20:45

*Ha a fején hordja azt a bármit. Razz

*

Meglepődtem mekkora jajveszékelés fogadta a kis tervemet, valamint igazság szerint meg is sajnáltam. Nagyképű megmozdulásai miatt a legkevésbé sem számítottam arra, hogy most így fog viselkedni. Inkább tartottam attól hogy visszatámad, vagy valamivel megaláz, de nem ez történt. A soviniszta megjegyzését követően még abba is beleegyezett hogy Ritsut tegyük meg vezérnek. Bár férfi, de legalább nem ő. Valamint én meg nem kívántam irányítani, senkit és semmit, még azt sem tudom miként fogom felvenni egy ilyen feladattal a versenyt.
- E..-elfogadom a bocsánatkérésed! - Próbáltam határozottnak tűnni, de ez a kezdeti dadogásom miatt nem jött egészen össze. Majd a sárkánykával hamar megtalálom a hangot, ugyanakkor érezhető volt, hogy ő mindkét eshetőséget számításba vette. Javasolni akartam hogy ezt egy kis megfigyeléssel hamar megtudjuk, de ez a gonolat csak gondolati szinten maradt meg, a számat már nem hagyta el. Majd mielőtt bármit is tehettünk volna, az az agyalágyult már cselekedett is. Az előbb egy pillanatra már felcsillant bennem, hogy akad normális oldala... de most megint lerombolta ezt, ezzel az egyszerű megnyilvánulásával... Kérdés maradt a következő csupán. A sárkányra hallgassak... de valahogy annyira ellenem volt hogy hagyjam Rogant... és amikor megláttam a fiút, ahogy megijedt... valamint.... Majd Ritsu is önállósodott... És az a szöveg... nem tudtam eldönteni, hogy beleszeressek-e, vagy a fejemet fogjam egy faceplam kíséretében. o.o Érdekesek az események, valamint ahogy néztem már csak Nachum, Saya és én maradtunk, rejtekünkben... Valamit én sem hittem, hogy sokági bírom már itt. Viszont volt egy ötletem, ami vagy felforgat mindent, vagy még segítségünkre is lehet. Vagyis a fiúcskának, meg talán nekem. Ha ügyes vagyok át tudok állni a másik oldalra.
- Ácsi, ácsi emberek! Máris egymásnak esnétek?... Csak azért... mert a "nagy könyvben" ez így van megírva?...- Látványosan megforgattam a szemeim, közben természetes mozdulatokkal, - nem túl gyorsan és nem is túl lassan – Indultam meg az npc fiú felé. Szavaimmal a megpróbáltam összezavarni őket, valamint a birka mód egyszerűségére felhívni a figyelmüket. Persze mindenki elfogadta a szerepét, de én nem vagyok mindenki... Kezeimet eltartva a fegyveremtől, jelezve a többieknek hogy nem kívánok támadni, sem őket, sem a fiúcskát. Ha hozzám szólnak, nem térítenek el, de a legtermészetesebb hangon válaszolok, valamint ha valaki megtámad, abban az esetben indulok csak meg a fiú felé gyorsabban. Ha támadás ér, akkor megérintem a fiút amint esélyem van rá, és elteleportálom magunkat az én kis világomba, hogy szót válthassak vele. Csak ő és én. Ha nem támadtak meg, akkor mielőtt túl közel érnék hozzá, de az karnyújtásnyi azért megvan. Szóval... lehajolok hozzá, az egyik kezem kinyújtom felé.
- Beszélgetünk egy picit? És elmagyarázom mi folyik itt. - Azzal ha, elfogadott akkor elrepítettem magunkat az említett helyre, persze csak ha sikerült. Igyekeztem teljesen kizárni a fiúkat, valamint jelen esetben Saya volt az egyetlen akitől tartottam. Nem is Saya, inkább Ruby, de remélem nem igazolódik be a félelmem, és van esélyem változtatni a felállásokon. Átírni a szerepet, a szerepemen belül.

by **Rogan Hartnett** Kedd Júl. 26 2016, 21:36

Minden olyan gyorsan történt.. Hát persze, hogy gyorsan, hiszen ez volt a célom. Néha az a legrosszabb, ha leül az ember és alaposan kieszel egy tervet, és bumm minden mehet a kukába egy nem várt fordulatnak hála. Én a meglepetések embere vagyok, éppen ezért már robbanok is ki a rejtekünkről, fegyverrel a kezemben, és leszólítom a fiút. Azonban nem maradok sokáig kettesben a kölyökkel, máris előbújt a "hős" a rejtekéről.
- Ne hősködj. Túlerőben vagyunk. Nincs esélyed. - közben ismét fenyegetően legyintgetni kezdek a kis bökőmmel.
- Megvagy! - szólal meg Nachum néhány méternyire az én drága Eponine-omtól aki éppen az imént fedte fel magát. Nachum bölcs volt, és végig a rejtekhelyen maradt. Az apró sárkányom mindvégig arra várt, hogy az utolsó megmaradt hőst is sarokba szoríthassuk. - Tedd le azt a fegyvert.
- Igaza van Eponine. Tedd le szépen. Még a végén lelősz vele valakit. - a szemeim felcsillannak. Végre, újra együtt lehetünk. Csak ő a jó oldalon van, míg én a távollétében banditának álltam, de biztosan megbocsájtja nekem a ballépésem.
- Ezt mind érted teszem. - kiáltok oda a lánynak, és a velem szemben álló fiúra nézek. - Te ezt nem értheted. Az a kosár a mi jogos tulajdonunk. A mi ételünk, a mi pénzünk. Mi nem akarunk bajt. Csak vissza akarjuk kapni azt ami a miénk. Sőt tudod mit? Vagyunk olyan jó fejek, hogy a srácot elengedjük békében. - ekkor a kis kölyökre pillantok.
- Na, mire vársz még? Nem érünk rá egész nap. - Kiwi is ugyan tevékenykedik de vele nem igazán foglalkozom. Ha akarja felőlem odamehet a kölyökhöz, engem csak az eredmény, a jutalom motivál, semmi más.

by **Chariton** Szer. Júl. 27 2016, 11:47

Nagy szavak ezek...Ritsu? Ha jól emlékszem így hívják. Szóval, nagy szavak ezek Ritsutól. Ha jól tippelem őket is visszapontozta a rendszer az első szintre, így nagyrészt a tudásunk fog dönteni ha harcra kerül a sor, nem pedig a pontok. Abban pedig csak van egy kis előnyöm. Főleg ha egyébként is alacsony szintűek. Többek között emiatt sem foglalkozom azzal amit Ritsu mond. Nem rosszindulatból, csak feleslegesnek érzem. Gondolom meg se kell jegyeznem, hogy szavai messze voltak attól, hogy meggyőzzenek arról, hogy engedjem nekik kirabolni a fiút. Kiwi bújik elő a rejtekéből. Jogos amit mondd, bár nem értem mit tud elérni azzal, ha beszélget a fiúval. Mi van ha átver? Merül fel bennem a kérdés. Nem ismerem még annyira, és most bár eltartja kezét fegyvereitől, bármikor előhúzhat valamit, vagy használhatja valamelyik képességét? Még csak azt sem tudom mit tud. Nem kockáztathatom a biztonságát. Azonban a megbeszélés ötletét se akarom elvetni. Sajnos Sayaval sincs időm szót váltani, hogy mit tegyünk, bár azt sejtem, hogy nem fogja reflexből lenyilazni. Kénytelen vagyok kompromisszumot kötni.
- Nekem nincs ellenvetésem. No offence, de azért a közelben szeretnék maradni. - mondom s hátrálva, hogy megtudjam figyelni a két másik banditát, elindulok a kisfiúhoz. Majd esetleg befogom a fülem, ha annyira titkosat akar Kiwi mondani neki. Amint odaérek megfogom a fiú vállát, hogy biztosítsam jelenlétemről. Még oda is szólok neki - Ne félj tőle. Beszélgessetek nyugodtan.
A férfitól is hallok nekem címzett szavakat, de azokra nem tudok mit mondani. Láttam már a viselkedését, ott is fura volt. Lehet összefügg a kettő. Mindenesetre visszakérdezek, ha nem más, legalább Kiwinek nyerek egy kis időt a beszélgetésre.
- Miért lenne a ti tulajdonotok?

by **Silica** Kedd Aug. 02 2016, 06:05

Az égi hang tovább meséli a történetet, folyamatosan alkalmazkodva ahhoz, ahogyan alakítjátok.
-Minden olyan gyorsan történt, és minden olyan rettenetesen fura volt. Hirtelen már majdnem mindenki körülöttem állt. Az első pillanatban átadtam volna a csomagot, és eliszkoltam volna, de amint feltűntek a hősök, nekem is megjött az önbizalmam, és én is gondolkodni kezdtem azon, hogyan mászhatnék ki a csávából. Az egyik bandita beszélgetésre invitált. Szerencsére a többiek nem vették észre, hogy azt tervezte, hogy a képességét aktiválja majd, ha megpróbálják megakadályozni, mert erre végül nem került sor. Sokat beszéltek, ezalatt legalább sikerült kitalálnom valamit. Hol az egyikre, hol a másikra pillantottam, majd a magasabbik banditán (Rogan) állapodott meg a tekintetem, és végre meg tudtam szólalni.
És az npc most is követi a narrátor minden utasítását, majd szólásra nyitja a száját.
-Ez nem lehet a tiétek. Orvosság van a kis kosárkámban, amit szegény nagymamámnak viszek, aki beteg, és enélkül az orvosság nélkül nagyon nagy fájdalmai lesznek.
-Hazudtam a tőlem telhető legnagyobb magabiztossággal, és reméltem, hogy nem veszik észre. Ezután fordultam a legfurább bandita felé, és a kezemet nyújtottam neki, hogy elmehessünk beszélgetni. Gondoltam, hogy becsaphat, de hát olyan szép lány volt, és úgy gondoltam, ha tényleg megfoghatom a kezét, akkor még az sem gond, ha a végén mégis elveszik ami a kosaramban van.
Úgy tűnik az NPC nem hallja az öreg favágó hangját, és nem ezért teszi azt, amit, de teszi, és a kisfiú kezét Kiwi elé tartva várakozik, pironkodva hajtva le a fejecskéjét.

Saya 500 szóval pótolhat

by **Ritsu** Kedd Aug. 09 2016, 14:06

-Orvosság mi? Hazudsz. Nekem nem kell az orvosságod, nekem csak az étel kell.
Kiwi elteleportálta a kölyköt magával együtt.
-Na most mi legyen? Kettő a kettő ellen.
Mivel Rogan szerepel a barátlistámon jelenleg, ezért írtam neki egy üzenetet hogy mostantól ő a főnök. Ha súgdolózni kezdtem volna társaságban az bunkóság lett volna, ha pedig csak simán mondom neki akkor az ellenség is hallja ami elég béna lett volna egy vezértől. Volt vezértől.
Chariton válaszára én ugyan nem válaszoltam, nem voltam biztos a válaszomban ezért ezt is Roganra hagytam. Mit lehetne addig csinálni? Küzdeni? Így átgondolva nem is akarok kűzdeni Charitonnal- Szimpatikus srác (nohomo) és amúgy is céhtársak vagyunk. Nehéz lenne vele harcolni. Barátságosan meg ebben a helyzetben nem lehetséges. Számomra. Az íjászt nem nagyon ismerem, talán ő is céhtag, meg ő is ott volt a régi faházban, és ennyit tudok róla.
-Öcsém nagyon éhes vagyok. Valamit kellene enni.
A mondat után kiterültem, mint a Nagyalföld.
Egyébként, mi történhetett akkor a bácsival? A "hősök" megmentették? Vagy a banditák elvették végül a kosarat? Vagy valamit teljesen más?
Egyáltalán mi lesz most? Miután megérkeznek Kiwiék?
Nekem csak kaja kell.
-Chariton! Időt kérek!
Ha ő rám néz látja azt a komoly arcot.
-Van valami kajátok? Nagyon éhes vagyok. Jól jönne valami.
Ha a kölyök visszajön, az lesz az első dolgom hogy kaját kérek tőle, mondjuk elég kicsi az esélye hogy ad is, de majd meglátjuk.
Amúgy mit beszélhetnek? Kíváncsi vagyok, hogy mi történik odaát. Kiwi nem az az erőszakos fajta.
Mindegy is csak siess már, éhes vagyok.

by **Kiwi** Szer. Aug. 10 2016, 22:48

Amint közeledtem a fiúhoz, éreztem hogy kezdek elbizonytalanodni és egyre nagyobb hülyeségnek gondoltam ezt a lépésem, végül mivel már elkezdtem, és az események is nekem kedveztek. Lássuk csak Rogan kellően lenézett, és meg sem fordult benne hogy a csapat árulójává válhatok, és meg kívánom szegni a szerepem. Valamint amiben nem voltam biztos, de Chariton is „nekem dolgozott” vagy legalábbis kellően lekötötte a többieket, és nem foglalkozott velem különösebben, bár... azért érzékelhetően a közelemben maradt. Amit nem bántam, de kicsit frusztrált, hisz még a fordulópontot nem sikerült teljesítenem, ahhoz... hogy, biztonságban érezhessem magam. Így, is tartok attól hogy a fiúk miként fognak reagálni majd a történtekre. Chariton felé megejtettem, egy hálás, bár picit zavaros mosolyt, hisz tudtam hogy turpisságra készülök, még ha az ő javukra is. De, erről ő még nem tudhatott.
- Ritsu, van nálam némi szendvics és gyümölcs. Ha gondolod, odaadhatom. - Azzal lehívtam a menüm, és ha, nem tűntek el az efféle holmijaim, akkor odaadtam a fiúnak, ha mégsem találtam, akkor elnézést kértem, és elmondtam hogy, megfeledkeztem az inventory cseréről. Az npc fiúcska szövege... olyan gáz volt, felszínes sablonos, és hagyjál már... fájdalom?... De, ezen a kis részleten nem fogok fenn akadni, csupán tisztává válik bennem, hogy milyen felszínes is a küldetés ezen része. Végül nem is a fiú, hanem az öregember nitrálásra csak pislogtam, majd jómagam is úgy, zavarba jöttem hogy, már szinte szégyelltem. Éreztem hogy, elönti a fejem a forróság, és vélhetően a fiúval egyetemben én is elpirultam, de már elkezdtem, folytatom. A kezemet nyújtottam felé, majd ha volt rá lehetőségem használtam a képességem. Saya már ismerheti, talán ő az egyetlen, aki gondolhat erre, és pont ezért igyekeztem a legkevesebbet hezitálni. Ha sikerült a képességem, akkor egy mozgó óramű belsejében találhattuk magunkat, hangos kattogás, és fogaskerék-nyikorgás hallatszott, valamint mi magunk is mozogtunk, az óraművel együtt. A fogaskerekek, embernagyságúak, és változó fajtájúak voltak. Néhol, csövek lógtak ki, mint valami steampunk filmben.
- Ne ijedj, meg. Nem akarlak bántani, és nem szerettem volna mást, csak tényleg kettesben beszélgetni. Tudod... nem bízhatok meg a banditákban, ők sem bíznak meg bennem, nem is szeretném tovább folytatni azt az életvitelt, de remélhetőleg keltettünk ezzel az elrejtőzéssel némi pánikot, vagyis inkább... ha elég ideig tartózkodunk itt, akkor megunják a várakozást, és ismerem őket... Úgyis, keresnek új ellenfelet maguknak... De, szeretném elérni hogy elhidd hogy, nem akarok ártani, sőt. Inkább volnék a segítségedre, ha meg tudsz bennem bízni, csak egy picikét. - Mosolyogtam bátorítóan. Bár a megbízásos szöveget magam sem vártam el, épp csak nem tudtam mi mást mondhatnék. Valamint reménykedtem abban, hogy tényleg nem bánja hogy egy picit kiszakítottam a „valóságból”. A többiek annyit láthattak csak akik kint maradtak, sikeres képi használat esetén hogy, mindketten eltűntünk egy szempillantás alatt. Valamint, súgok egy picikét, akik céhtagok, vagy épp barátlistások, azok láthatnak a térképen, meg is próbálhattok megkeresni. :3 Valamint, ha a képim mégsem sikerül, akkor egy kis zavar után, megpróbálkozok vele még egyszer. De, ha végképp nem, akkor kézen fogom a fiúcskát, ha Chariton gondolja, akkor követhet minket. Kissé félrehonolunk, hallgatózással esetleg kihallgatható távolságban.

by **Rogan Hartnett** Csüt. Aug. 11 2016, 18:20

Fenyegetően a férfira szegezem a tőrt, Nachum közben a kicsi Eponine-t tartja sakkban, és úgy tűnik Ritsu is hasznosnak bizonyul. A terv tökéletes, miénk a kosár, a pénz, és a benne lapuló étel, és eliszkolhatunk, anélkül, hogy az én drágám és a fiú követhetnének. Mindamellett, hogy túlerőben is vagyunk, és Kiwi pedig a fiúval szórakozik most. Az esélyeink egy pillanat alatt növekedni kezdtek, elégedett voltam. Ritsu üzenetét olvasva csak biccentettem a fiúnak egy mosoly kíséretében.
- Hogy miért lenne a mi tulajdonunk? A mi földünkről lopták el a búzát amiből az a cipő készült, ahogyan a gyümölcsök és zöldségek is onnan valóak. De ha ez még nem lenne elég, az viszont már megbocsájthatatlan, hogy a drága feleségem kézzel készített kosarát is magukkal vitték ezek a fránya kölykök.. Kész szerencse, hogy erre jártunk és kiszúrtuk a srácokkal. Anasztázia nagyon boldog lesz.- pillantok Ritsu-ra, persze a kezem még mindig előre tartom, készen arra, hogy szúrjak, döfjek, vagy bármi más, ha úgy alakul a helyzet.
- Ha máshogyan nem, akkor legfeljebb erővel vesszük el azt ami a miénk. Tedd le a kosarat kölyök, és elfelejtjük ezt az egészet. - szólok oda még egyszer, még mielőtt eltűnne a lánnyal, hátha megúszhatjuk ezt az egész privát beszélgetős lélekre hatós dolgot amit a nők előszeretettel csinálnak unalmas perceikben, de sajnos erre nem sok esélyt látok. A kölyök örül neki, hogy a rossz arcok helyett ő ment oda hozzá. Ha nem sikerül a képije Kiwi-nek nem engedem, hogy Chariton elmozduljon. Fenyegetően lóbálom felé azt amim van, és parancsolom, hogy maradjon különben olyat teszek amit megbán.

by **Chariton** Pént. Aug. 12 2016, 00:05

Elég interaktív mese ez, bár nehéz is lenne máshogy elképzelni. Most is azt meséli el a hang, amit csináltunk. A védencem gyenge sztoriját csak egyszerűen figyelmen kívül hagyom. Ritsu időt kér és kifeküdt. Ez pozitív. Egyrészt nem hinném hogy harcolni akar, másrészt ha mégis arra kerül a sor, sok időbe telik felkelnie a földről. Nincs élelmem, pedig ha lenne megkínálnám.
- Sajnálom, nincs semmi ennivalóm. - remélem másnak van. Ha a jóindulatomat nem számoljuk, akkor már csak azért is, mert az is lefoglalja ameddig megeszi. Kíváncsian figyelem, sikerül e amit Kiwi szeretne. Ha sikerül, ha nem (és csak simán elsétál) akkor tulajdonképp ketten maradtunk egy ellen, ráadásul a fiú is biztonságban van. Saya jobban ismerheti Kiwit mint én, s ő sem ellenkezett azon, hogy odaengedjem mellé. Ezekkel sikerül kicsit megnyugtatnom magamat a srácot illetően. Egyébként pedig kapóra jön a "bandita" beszélőkéje, tökéletesen lehet húzni vele az időt, s hagyni, hogy Kiwi tevékenykedjen. Remélem bölcs döntés volt bizalmat szavaznom neki.
- A búza egyedül az anyaföld tulajdona. Ebből kiindulva igazából ti loptátok meg őt. Tolvajtól lopni pedig nem bűn. - Nem igazán gondoltam végig amit mondok, s nem is volt célja annak, hogy értelme legyen. Lefogja kötni, az pedig jó. Sajnos a harc irányába próbálja terelni a dolgot. Még szerencse, hogy most már mi vagyunk túlerőben Sayaval. Ezt nem felejtem el a tudtára adni.
- Erővel? Ha jól látom legalább ugyanannyian vagyunk, de ami azt illeti én inkább a túlerőre szavaznék. Biztos jó ötlet lenne most erőfitogtatásba kezdeni? - A parancsolgatására, hogy ne menjek sehova, kettőt hátra lépek, jelzésül, hogy nem előnyös ez a hangnem. No nem mintha egyébként menni akarnék bárhova. Kiwiék akár elsétáltak, akár eltűntek, mindenképp előnyös itt tartanom az egyetlen "ellenséges" banditát, aki még mindenképp meg akarja szerezni a kosarat és kirabolni a fiút.

by **Saya** Hétf. Aug. 15 2016, 13:00

Egy kicsit összerezzenek, mikor megjelenik a Nachum és rám szól, de nem engedek, még össze is húzom jobban a szemem és mikor már láthatok mindenkit, akkor felváltva hol ide, hol oda célzok, meg aztán a Kiwire, mikor elkezd közeledni a fiúhoz gyanúsan, de ahogy a kezét nyújtja, én már sejtem, hogy mire készül, szóval akkor őt hagyom békén, és koncentrálok a többiekre.
Ja, és amúgy nem vagyok hajlandó tudomást venni a kis sárkányról ˇ^ˇ

Még a Rogan mondatára is húzom a szám. Én még sosem éreztem így, vagyis még soha senki nem idegesített szerintem, de a Rogan az más, ő már idegesít, hogy nem fogja fel, hogy én nem Eponine vagyok, hanem Saya, nem is hasonlítok semmilyen Eponine-ra, akit ismerhetnék vagy ilyesmi. Még a mondata is hülyeség, hát az íjászat lényege pont az, hogy eltalálj valakit Rolling Eyes

~Kezded érteni, én sokszor mit szoktam érezni egyes emberek iránt :] ~
Jegyzi meg a Hugi jókedvűen, és hát igen, szerintem igaza van. Tényleg idegesít ez az egész már Rolling Eyes

Még a végén a Rogan miatt fogom elfogadni a Tachi ajánlatát és elmegyek innen, mert az tuti, hogy az Anat nem engedte volna, hogy egy ilyen ember jöjjön a közelembe. És én még azt hittem először, hogy ő olyan lesz, mint Anat, mert hogy hasonlít rá pale

~Nem minden a külső.~
Naja, még puffogok is egyet, mikor azt mondja, hogy jaj, csak az ő cuccai vannak a fiúnál, azt akarja megszerezni meg satöbbi, piti. Nem hiszem, hogy hazudna egy NPC, meg hát ez a mese lényege, Rogan az most csak halandzsázik Rolling Eyes

Még jó, hogy a Chari nem hisz neki, de arra kíváncsi leszek, a Kiwi mit fog művelni és hogyan.
Picit a szám is összeszorítom a koncentrálásban, és továbbra sem eresztem le az íjam, de az tény, hogy már egyre többet célzok inkább a Rogan meg a Nachum felé, hogy megfélemlítsem őket, amúgy sem kedvelem, gyűlölöm, hogy más néven hív, mint ami vagyok. Még a Boglárka is jobb lenne, de Eponine az kicsit sem illik rám. Meg nem valami kis törékeny virágszál vagyok, akit védeni kellene, ha meg mégis azt akarom, hogy védjen valaki, akkor az csak és kizárólag az Anatole lehet.
A Kiwi végül vagy eltűnik, vagy csak elmennek, nem figyelem, de tudom, mire készül, és én támogatni akarom, mikor minket vitt a világába, azóta a Hugi is olyan jobb kedélyű, lehet azért, mert tetszett neki a lány fellépése, vagy valami ilyesmit érzek, hogy emiatt, a lényeg, hogy kicsit átgondolt pár dolgot és mintha nem lenne olyan ellenséges sem velem, sem senki mással, még a Shukaku-val szemben sem. Mondjuk ebben kicsit benne lehet az is, hogy Rogan húszezerszer rosszabb a számára.
A Ritsu is kifeküdt, akkor néha célzok rá is, nehogy felpattanjon és úgy akarjon a Charitonra támadni, de a Chari is meg fogja tudni védeni magát, ha így alakulna, szóval igazából nincs probléma, maradok a Roganék figyelésén. Ha Kiwi mégis leszúrni akarja a srácot a világában, az ellen meg úgysem tudok tenni. Szívesen használnám a Schizophreniát, hogy elkergessem a Roganékat, de ahhoz oda kéne mennem és megérintenem, fúj...
Biztoshogynem...

by **Silica** Hétf. Aug. 22 2016, 08:23

-Szerencsére nagy felfordulás volt, így semmi nem ment a banditák tervei szerint. Az egyik fiút még én is majdnem megsajnáltam, mert tényleg soványnak és nyeszlettnek tűnt, és lehet, hogy tényleg csak azért rabol, mert éhes. Talán a mesémet is ezért nem hitte el. A zöld hajú gyönyörű lány viszont talált magánál élelmet, és átadta neki, így le is foglalva őt, miközben a két férfi vitázott, valami fura földön. Akkor azt hittem, hogy már a földünket is el akarják rabolni, gyerekként nem igazán értettem, hogy miről beszélnek. Azt azonban láttam, hogy a legkompetensebb a kis íjász lány, mert ő szócséplés helyett folyamatosan a fegyverére figyel. Rá is vetettem pár pillantást, mert ő is csinos volt, és nem csak a zöld haja miatt, de a bandita lány, akiről később kiderült, hogy nem is bandita, mégis közelebb volt, és tényleg megfoghattam a kezét.
(Innentől már csak Kiwi hallja mind a fiút, mind az öreg hangját, a többieknél csönd áll be.)
-Még az sem zavart, hogy elrabolt, hiszen ha meg is ijedtem egy picit, amit azután mondott, sokkal nagyobb volt az ijedtségnél, és el sem akartam hinni, amit mond.
-Azért... hogy kettesben maradj... velem?
-Habogtam teljesen elsápadva, majd elpirulva, és úgy véltem, hogy ő is valami hasonlót érezhet, mert ő is elpirult. A lányok nem pirulnak csak úgy el, csak ha tetszik nekik valaki, és ez sokat dobott a magabiztosságomon. Elgondolkodtam persze picit a korkülönbségen, de tudtam, hogy én lehetnék a legmenőbb, ha egy ilyen nagylánnyal állítanék be a többiekhez.
-Én szívesen maradok itt veled. Ameddig csak szeretnéd. És...
-Akár örökre is vele maradtam volna, olyan jó volt nézni, és a kezét sem engedtem el, ha nem zavarta. A szívem kalimpált, és azt sem vettem észre, hogy hol is vagyunk, mert csak a szemeit tudtam bámulni. Nagyon szép lány volt. Pont ezért döntöttem úgy, hogy egy ilyen lány akkor is megérdemli, hogy kirabolhasson, ha nem is akar kirabolni. A szabad kezemmel beletúrtam a zsebembe, és elővettem a maradék csokimat, majd felé nyújtottam, remélve, hogy elfogadja. Valamit mégis adnom kellett neki az első randinkon.

by **Ritsu** Szer. Aug. 24 2016, 21:34

-Kaja! Köszi Kiwi! Majd még meghálálom. Valahogyan.
Egyből fel is ugrottam hogy elfogadjam, majd leültem törökülésbe. A nagy éhségben elfelejtettem megkérdezni Kiwit hogy kér -e, de amúgy is eltűnt.
-Valaki? Kér?
Hiába kérdeztem, ha valaki esetleg igent mondott volna úgyse adtam volna belőle. Kiwi nekem adta, és nem másnak. Csak nekem. Amúgy is tök finomnak néz ki.
Úgy látszik ez a banditás dolog nem jött annyira össze számomra.
Mindenesetre én elkezdek falatozni.
Olyan, mintha a húgom készítette volna a szendvicset. Ugyan olyan dolgok vannak benne. Meglestem a sorrendjét.
Ha jól láttam lentről felfelé: Vaj, valami szalámi féleség, majd sajt és a szendvics teteje. Ugyan az a sorrend. Bár, lehet hogy behaluztam, és nem is ezek a dolgok voltak benne.
Gyümölcsöt ha adott, azt is örömmel fogyasztottam el.
-Na! Tele vagyok!
Elővigyázatosságból óvatosan, de felálltam majd felkészültem az esetleges harcra. Készenlétbe helyeztem a potikat.
-Sose harcoltam még teli hassal, de ha erre kerül a sor akkor nem tudok mit tenni, nem igaz? Nyilas néni?
Próbáltam úgy mondani hogy hallja is amit mondok neki, hisz mégis csak rejtőzködik.
Ha jól gondolom a lövését letudom védeni a kardommal, de ez még kétszer sem biztos, mindenesetre ha lő, akkor ezt kiszeretném próbálni, jó lenne megtudni mire képes ez a kardocska.
Ahogy látom Rogan is fel van készülve a harcra, már csak egy rossz szó és akár csatamezővé válhat ez a bizonyos hely.
Ha a kosarat nem vitte magával a kisfiú, akkor valószínű hogy a kosárra pályázok, viszont ha magával vitte, akkor beszívtam, és nincs miért kűzdenem.

by **Kiwi** Vas. Aug. 28 2016, 14:03

Ritsut egy ügyes csellel letudtam. Csellel?... Nem, nem kellett több csak egy kis figyelem, cselnek aligha volna nevezhető ez a kis megmozdulás. És ha, kért gyümit, akkor kapott is, nem szeretem az almát a diót és hasonlókat, de a puhi gyümiket igen, például banán, vagy épp a kivi Rolling Eyes

, eper, sárgadinnye és hasonlók, de ezek közül sem szeretem például a narancsot, viszont most volt nálam. Ha kérte, akkor kapott egy narancsot és egy banánt. A gyerek letudva, a kettő lefoglalja egymást, egyedül Saya az, aki keresztül tudná húzni a számításaimat, így igyekszem nem feltűnően, de sietni. Valamint hallottam a kommentátor szavait, aki nem más, mint a kisfiú kialakuló élményei. .__. Bevallom először szokatlannak gondoltam, majd érdekesnek, most mégis… inkább frusztráló, hiába a kedves szavak, tudván hogy, rólam van szó egy gyermeki szemszögből, egyszerre volt édes… és mégis zavart, mert egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele, valamint hihetetlenül jól tudott esni, bár gyerkőc, és lassan abban a korban van, hogy minden lányt egy tündérnek fog látni… Végül kiderült, hogy, félreértette a szavaimat, és a szándékomat is. Valahogy nem volt szívem tenni ellene, de mégis szükséges lesz.
- Igen, azért mert szeretnék veled beszélgetni picit. – Mosolyogtam biztatóan, vagy legalábbis úgy, szándékoztam… de, félek nem sikerült úgy, ahogy akartam, de azt nem tudhatom… Csak sejtem a kommentátor folytonos beszéde miatt. Valamint ha találtam volna egy „volume down” kapcsot, vagy off-ot, akkor bizony a narrit is le off-oltam volna. Bár… ha nem lenne szívem, kihasználhatnám és kísérletezhetnék, hisz mindig is szerettem volna tudni, mit forgatnak az emberek a fejükben. Most mégis szinte… megbénít. Nem, azért mert félnék, vagy hasonlók… bár részben igen. Túl cukkancs ez a gyerek, pont ezért állok az ő oldalára, bár tudatosítani vele hogy ez csak egy játék… bár neki nem az. Neki, ez teljesen a valóság, és amikor két valóság összetalálkozik, összeomlik a világ, mint amikor két csillagrendszer borul egymásba. Pusztulás, káosz, halál… majd csend, és az adott anyagokból újak születnek, és épülnek fel újra, azonos elemekből, de úgy… hogy a két rendszer nem egymás mellet, hanem egymásban, egymással együtt tudnak létezni. A gondolatokra kissé megráztam a fejem, elkalandoztam, te jó ég… és mekkora sületlenségeken… Most nem voltak itt galaxisok, sem pedig összeomlás, bár a két világ, a két valóság… tényleg összeütközhet, és káoszt eredményezhet, feladatomnak éreztem, hogy ezt elkerülhessem, és könnyedén folytathassuk a dolgokat. Végül, úgy éreztem meg van mit fogok csinálni. Az ezeréves jól bevált ősi, módszert :3 De, addig még van időm.
- Kedves vagy. – Mosolyogtam rá őszintén, mert annak is gondoltam.
- Viszont, szeretném ha tudnád… hogy, ha banditák között is élek… mert tudod, Horuka faluban, egyszer háború dúlt, fel is égették azt, az épületeket, pajtákat… amit csak értek… Azóta van zárva az első szinten, a füvészház is… de ezt kevesen tudják. A lényeg, hogy ott születtem, és még kislány voltam, amikor megtörtént a baj, engem elrejtettek… végül… egy női bandita talált rám, és fogadott be. Pont, egy olyan… aki akkor elvette mindenemet. A családomat, a lakásomat… de, végtére is jól tartottak, kiképeztek, és egy harcost faragtak belőlem. Ámbár, mindig is a jámborabb fajta voltam, sok harcot megvívtam már én is… Végül, azokat a banditákat is leigázták akik befogadtak, nem is… inkább csak elraboltak, de azt hogy életben maradhattam, akkor is nekik köszönhetem… Végül, akármit csináltam, ez az élet midig rám talált, nem szabadulhatok meg tőle… nem lehetek más. Ezt láttam, ezt tanultam, erre neveltek. Fosztogatás, bűnözés, rablás… és ölés. – Adtam elő, egy elégé elcsépelt és klisés történetet, bár a korából ítélve, az ő kobakja még nem hiszem, hogy tele van hasonló élményekkel, akár könyvekből, akár máshonnan.
- Tudod… egy idő után megismernek az emberek, és nem vethetem le mindazt, amit akkor tettem, vagy épp… csak nem tettem ellene. – Kicsit tagoltan magyaráztam, miközben igyekeztem beleélni magam a helyzetbe.
- Végül, elfogadtam hogy, én egy bandita vagyok. – Megvontam a vállam.
- Valamint, nem is zavar annyira, az emberek nem hagyják hogy, más legyek, és már nem is akarok más lenni… ennek születtem talán. – Mosolyogtam, kicsit belefáradtan, kicsit szarkasztikusan… úgy, ráhagyóan.
- De, ne érts félre, nem holmi tini regényben élünk, ahol az lehetek ami csak akarok, a korlátaimat nem léphetem meg… azt viszont igen… hogy, kivel akarom folytatni. Egy dolgot tudok csak, nem velük. Rogan, és Ritsu.. ők banditák. Rogan élvezi is, Ritsu… meg csak egy kölyök még, de ő sem tesz ellene, elfogadta. Nem akarok az ő táborukban lenni, a saját utamat akarom járni. – Húztam ki magam.
- Végül is, nem várhatom hogy, bárhol is elfogadjanak, bűnöző létemre… megértem az emberek bizalmatlanságát. – Kicsit fájóan vigyorogtam.
- Viszont ne aggódj kölyök, nem akarlak kirabolni. Valamint… egyetlen célom csupán az, hogy ők se raboljanak ki téged… tehát, ha úgy tetszik egy oldalon állunk. - Vigyorogtam.
- A mai nap megvédelek ellenük. Viszont… számolhatunk azzal, hogy az íjász lány, és a másik… kard forgató… sem látna szívesen a társaságukban… - Látszott rajtam hogy, gondolkodóba estem. De, valójában csupán arra vártam, miként reagálja le a fiú a hallottakat. Valamint, hogy bevált-e az elgondolásom. Valamint, ha jobban végiggondolom, nem is hazudtam, egy fél szóval sem... csak, elferdítettem a valóságom, hogy illeszkedjen az övéhez, hogy... ez a két galaxis ne hulljon egymásba.

by **Rogan Hartnett** Szer. Aug. 31 2016, 11:32

Összeráncolom a homlokom Chariton szavaira, és megpróbálom még egyszer végiggondolni az ő gondolatmenetével ez az egészet. Ha a gyerek lop a mi földünkről ahol mi termeltük meg a gabonát az lopás. Eddig tiszta. De mi lopunk akkor, ha megműveljük a földet? Kizsákmányolásnak számítana-e? Aligha hiszem.
- Ugyan már haver. Te tényleg azt hiszed csak ennyien vagyunk? - elmosolyodtam - Jobb ha elhiszed, hogy tényleg túlerővel álltok szemben. - fél szemmel az üres erdő felé pillantok, hátha hihetőbb lesz a blöfföm, majd vissza a fiúra sokat sejtető mosollyal az arcomon. Kiwi az eltűnése előtt még étellel kínálta másik hű társam aki örömmel neki is esett a frissen szerzett elemózsiának. A jelenet amit láttam először meglepett, majd lesokkolt. Tényleg vannak olyan emberek akik bárhol, bármikor tudnak enni, de pont valakinek a kifosztása közben? Megráztam a fejem, majd amikor már sokadszorra érzem magamon a lány íját és szúrós tekintetét, végül úgy éreztem ideje neki is mondanom valamit.
- Ne aggódj, nem kell fedezned. Csak a többiekre koncentrálj. Mintha itt sem lennék. - kacsintok az hercegnőmre, Nachum pedig fejét rázva egy picit fentebb repül, és egy ágra telepszik le.
- Ez így nem mehet tovább. Nem haladunk semerre sem. Az egyetlen értelmes lépést eddig Kiwi tette meg azzal, hogy elrabolta a fiút. - közben Ritsu ki is dőlt a sok kajától, mire csak forgatom a szemeim. Érzem, hogy magamra maradtam. Kiwi is igazán jelentkezhetne már, mert lassan úgy érzem tényleg túlerőben vannak. Lenyitom a térképet, feltéve, ha van egyáltalán olyanom, és felmérem a terepet, illetve Kiwi helyzete is érdekelne, hogy tudjam merre szaladjak ha menekülőre kellene fognom.
- El fog fáradni a kezetek, nyugodtan tegyétek le a fegyvert. - én már el is rakom. Amúgy is a kis késemet én fogom tudni elsőként előrántani ha valami baj adódna, hála a kis méretének - Beszéljünk emberek módjára. Miért akarjátok megvédeni a fiút a jogos büntetésétől? Nincs okotok rá, mint már mondtam meglopott minket, és csak a sajátjainkat védjük. A feleségem beteg, a gyerekek pedig éhezni fognak télen, nem is beszélve a nagyiról..

Saya ez a poszt megér egy pluszt Very Happy

by **Chariton** Szomb. Szept. 03 2016, 02:19

A bandita összeráncolt homlokából látom, hogy elértem a célomat. Elgondolkozott azon amit mondtam. Sajnos beszélgetni nem kezdett el róla, de ez is több mint a semmi. Ó, hogy ne lennének ennyien. A többiek már vagy nyilat eresztettek volna a hátunkba, vagy előjöttek volna, hogy meggyőzőbbek legyenek. Vagy bármi, de biztos nem az, hogy eddig rejtőznek. Gondolom azért kacsingat az erdő felé, hogy elhitesse velem, de ez nem fog összejönni.
- Nyilván. - kommentálom röviden a dolgot. Sajnos Ritsu nem szenderedett el falatozása után, hanem felpattant s - állítása szerint- kész harcolni. Nem baj, ha arra is kerül a sor, ez még mindig kettő a kettő ellen.
Szinte nem is figyeltem a kedves narrátorunkra, ám most már késő lenne, hisz hirtelen csöndben maradt, ahogy a kisfiú eltűnt Kiwivel. Nem csodálom, elvégre a őt halljuk. Gondolom Kiwinek sikerült amit akar. Már csak azt remélem, hogy olyat ér el ezzel, ami nekünk is jó. Ami azt illeti...mi az ami nekünk jó? Ideje volt feltenni ezt a kérdést magamnak, hisz az előbb ugyan belevetettem magam nagy hősiességgel a küzdelembe, de nem gondoltam bele, hogy a harcon kívül mi más mód van ennek a megoldására. Ha meg harcot akartam volna kezdeni, azt addig kellett volna, ameddig Ritsu a földön volt. De nem akartam, és nem is akarok. Szóóóval. Vagy várok arra, hogy Kiwi visszahozza a gyereket és ez a patthelyzet csodával határos módon megoldódik, vagy valahogy meggyőzöm ezeket, hogy nem is akarják kirabolni őket. Talán én is kitalálhatnék valami történetet a kisfiúnak, ahogy bandita kitalált magának. Nem, annak nem lenne jó vége. Nem szoktam improvizálni és meséket kitalálni nem hiszem, hogy jól menne. Inkább leszek őszinte, azt már megszoktam. Beszéljük meg ezt az egészet. De ne úgy mint eddig, szerepet játszva...
A másik csapatban lévők közül a sárkány tűnik a legértelmesebbnek (főleg) az előbbi megszólalása alapján, így hozzá fordulok először, nem is figyelve a már megszokott mesére, s szépen lassan mindenkire rátekintek mondandóm közben.
- Ha nem vesszük figyelembe a társad kitalált feleségét, gyerekeit és nagymamáját, akkor mit tudsz ajánlani, hogy feloldjuk a patthelyzetet? Nem, az még mindig nem opció, hogy odaadjuk a kosarat. Van valami valós okotok, vagy csak a mese miatt kell egyáltalán? - szerintem nyugodtan kitérhetek erre is. Végül is ez az igazság. - Még mielőtt megkérdezitek, hogy akkor mi miért védjük meg: az nem szerepjátszás, hogy megvédünk valakit. Az már inkább, legalábbis remélem, hogy részetekről is az lenne, ha kiraboljuk. Ritsu, belőled se nézném ki ezt. Hisz végül most is kaptál kaját, rablás nélkül. A többi problémáitokat is megoldhatjuk. Itt nem a kosárral van a probléma, hanem azzal, hogy mind ész nélkül belevetettük magunkat ebbe a szerepbe. - próbálok a lelkükre beszélni. Remélem egyikükben sincs hajlam arra, hogy valóban raboljanak, mert akkor a monológom nagy része úgy bukott meg ahogy van...

by **Saya** Hétf. Szept. 05 2016, 19:58

Köszi :3

Szóval ott tartottam, hogy én voltam az, aki az erdő szélén fent állva a magaslaton az íjammal próbáltam sakkban tartani a banditának állt céhtársaimat meg többieket, főleg a Rogant, akiről ugye már monológoltam egyet magamban, hogy utálom, a sárkánykát nem, ő cuki, de mivel mellette áll, mert hát az Övé, így azért kicsit őt is, mégis. Aztán kábé ennyi, mert nagyon nem tudok mást csinálni, meg mondani, sem, elhúzom a szám, mert semmi kedvem válaszolni annak a hülyének, hiába kacsintgat ám rám, rám csakis az Anatole kacsinthatott, de ha megtette, jaj Istenem, hát nekem olvadt a szívem >.>
~Kérlek, ne is emlékeztess. Nekem már a gondolatától is olvad...~ -a Hugit most úgy kell elképzelni, mint az animékben a tsunderéket, akik a szobájuk magányában bevallják az érzelmeiket maguknak és elolvad a szájuk, ahogy nyáladzanak a fantáziálgatások miatt. Nagyon cuki :3
-Nem fogok elfáradni, nem kell aggódni. -na tessék, végül csak megszólaltam neki, olyan fellengzősen, szigorúan, még el is mosolyodtam, és szerintem a Hugi is így szokott mosolyogni, mikor gonoszka, olyan féloldalasan és sok rosszat sejtetően. Amúgy hagyom a Charitont beszélni, sokkal jobban megy neki, én túl ideges vagyok amiatt, hogy itt van ez a hülye mellettem, Kayaba, kérlek-kérlek, soha többet ne kerítsd az utamba, nem bírnám elviselni, hosszú távon biztosan nem >.>
Kéne még beszélnem valami másról is... A Kiwi! Kezd már érdekelni, mi lehet velük, főleg, hogy azóta a bácsi hangja is elhalt.
~Hamarosan ideje lesz visszatérniük.~ -jegyzi meg a Hugi félredöntött fejjel, ettől egy picit még én is félredöntöm, észre se veszem, csak utólag, akkor gyorsan visszazökkenek és mivel eddig a Ritsura céloztam úgy fél perce, visszatér a nyilam hegye a Rogan felé és ott is marad Razz

by **Silica** Kedd Szept. 06 2016, 07:28

-Azt mondta, hogy szeretne velem beszélgetni. Csak velem. A szívem a torkomban kalimpált, hiszen mi olyat mondhat egy lány, amit csak egy másik fiú hallhat? Úgy véltem még akkor, hogy a lányok mindig csak uncsi dolgokról beszélnek hangosan, mint a babák meg a fésülködés, és a titkuk csak az lehet, ha tetszem nekik. Még le is hunytam a szemem, de sajnos nem puszilt meg, csak egy nagyon szomorú történetbe kezdett. Már akkor tudtam, hogy mit kell tennem. Felpattantam, megragadtam a kosarat, és magamhoz szorítottam, majd mélyen a szemébe néztem.
-Nem kell megváltoznod, én úgy szeretlek téged, ahogy vagy! A bandád nagyon buta, és teljesen értem, hogy el akarod őket hagyni, és alakítok veled én egy bandát, én is bandita leszek, hogy ne legyél egyedül! És akkor játszhatunk együtt!
-A világ legjobb ötletének tűnt akkor. Lelki szemeim előtt kirajzolódott a kép, ahogyan együtt játszunk banditásat a gyönyörű lánnyal, és mindenki irigykedni fog rám, és én is elmesélhetem a történetemet, hogy hogyan kerültem össze vele. Persze a képessége nem tarthatott a végtelenségig, és ez nemsokára megszakította az együttlétünket, de ekkor ezt még egyikünk sem tudta.

by **Ritsu** Csüt. Szept. 08 2016, 17:13

Fú ha.. Lehet nem kellett volna ennyit.
Az Isten verje meg, hát ilyen lassú ez az emésztés? Rosszabbul alakulnak a dolgok, mint hittem. Nem baj, kihívás. Igen, adtam előnyt az ellenségnek. Rogannal úgyis leverjük őket ha úgy alakul. Megnéztem Rogant, fejtől lefele. Erősnek tűnik. A banánt elfogadtam, de a narancs kell a kutyának. Nem szeretem.
- Felét meghagyom! - Leszedtem a héját, és még azt is megettem, persze csak felét. A másik felét szépen félreraktam, majd kicsit foglalkoztam a többivel.
Rogan úgy hazudott, mint a csapfolyás, persze bólogattam, mintha igazat mondana, bár ahogy elnézem Chariton rájött hogy amit mondott az mind hazugság.
- Ne hülyézz le, te. - Kis gondolkozás után arra jutottam hogy én is lehülyézem őt, ugyanúgy ahogy ő engem.
- Te eszetlen. - Hiába akartam felnőttes lenni, attól még gyerekesen viselkedtem, nem mintha érdekelt volna, de akkor is.. Ez van.
Elsőnek elgondolkoztam azon, amit Chariton mondott, de nem nagyon értettem hogy hova akar kilyukadni, szóval. Megpróbáltam értelmezni másodszorra, és.. Nem mond hülyeséget. Igazából, tényleg csak a mese miatt akartuk, legalábbis én az miatt akartam kirabolni. Meg a kaja miatt, viszont kaptam ennit, szóval már nincs mire fognom. Egyszerűen azt mondom neki hogy nem értem amit mond.
Elsőnek mutogatom, majd utána mondom is.
- Nem értem hogy mit akarsz ezzel mondani. -
Okos ez a Chariton, ha letudja rendezni harc nélkül, akkor istenítem is.
Viszont kíváncsi vagyok Kiwire. Hogy alakulhatnak a dolgok stb. Lehet hogy Kiwi az a mi oldalunkon áll, és átakarja verni a fiút, de az is lehet hogy ellenünk van. Érdekes.

by **Kiwi** Vas. Szept. 11 2016, 17:36

A kis srác gondolatai, először aranyosak voltak, majd úgy lettek egyre idegesítőbbek, persze csak azért mert tehetetlen voltam velük szemben. A mesém sem változtatta meg, pedig komplexre igyekeztem építeni, főleg, hogy míg elhadartam az egyik részt, kitaláltam, és felépítettem a következőt. Nem, egy nagy szám, a klisék az egeket súrolták, de ez a törpike ilyenekkel még nem foglalkozik, hisz nem sok hasonlóval találkozott, vélhetőleg. Amint a mesém végére értem, már határozottan kezdett bele a mondataiba.
- Félre értettél. Először is, nem leszel bandita. Téged várnak otthon a szeretteid, valamint feladatod van, gondolom…- Pillantottama kosárkára.
- Én bandita maradok… de… egy egyszemélyes bandita. Nem lesznek társaim, én egyedül harcolok, és én döntöm el melyik oldalra állok. Így nem lehetsz a társam sem, de… - Hangsúlyoztam ki a „de”-t.
- De, most én szegődök melléd és segítelek. Első feladatom a hirnevem megváltoztatása, látod az indikátoromat ugye? – Pillantok a fiúra, igyekezve némi szigort magamra erőltetve…
- A vörös szín azt jelenti, hogy már öltem embert. Szóval ez… nem holmi játszadozás… és nem olyan kisfiúknak való mint te. – Hajoltam le hozzá, és pöccintettem meg az orrát gyengéden. Már látom előre mit fogok belőle kiváltani, de nem kell kolonc még egy küli erejéig sem. Önálló vagyok és az is maradok. Az, hogy ki csatlakozik ahhoz, amihez én, az már más kérdés… Mint, ahogy az is, hogy mi fog ebből kiteljesedni a dolgok végére. Rejtély, csupán annyit tudok, hogy mit szeretnék elérni. Ahhoz, viszont ő fog kelleni, lehettem volna nyájas, kedves lányka aki kihasználja, de nem fogom. Az nem én lennék, hiába csak egy npc… nem tudom, hogy vannak-e érzelmei, de az olyan szinten nem is érdekel, hisz ha nagyobb sebet ejtenék rajta, ha érzi… ha nem, a reakciója miatt rosszul érezném magam, így ezt megpróbálom elkerülni.
- Segíteni fogok a feladatodban, ennyi. – Jelentettem ki határozottan, de arra vélhetőleg már nem maradt idő, hogy elmondja mi is a feladata… Viszont, meglepett hogy ilyen hamar véget ért a képim. Nem én kapcsoltam ki… le sem járt, mert sokkal több időt bír, mégis a meglévő helyünkön találtuk magunkat, mind a ketten. Egy pillanatig csak pislogtam, hogy mi válthatta ki ezt, a szokatlan reakciót. A képességem végét, de amint kapcsoltam, mindenki felé fordultam.
- A fiúval megbeszéltem mindent! – Jelentettem ki határozottan a „fiúim”-ra pillantva, értve itt a banditák táborát.
- Ti, szépen kimaradtok ebből, és én segítek a feladatában. Ti… - Fordultam, a megmentők tábora felé.
- Remélem tudunk majd együtt dolgozni. – Húztam ki magam, és remélem felfogták az árulásom a banditák felé. Volt egy elképzelésem, mi fog történni, de remélem nem a legrosszabb eshetőség fog megvalósulni. Viszont számítottam, Sayara, Charitonra. Valamint Ritsutól sem vártam nagyobb ellenállást, egyedül Rogan lehet, az akit meglephet majd, és hisztizik egy sort. Vagy, egyedül talán fülét farkát behúzva vonul vissza.
- Ketten vagytok, négyünk ellen. Hárman ha a fiút nem számoljuk, és ő inkább maradjon is ki belőle. – Jelentem ki. Majd egy pillanat alatt villan a szemem, ha valami nem tetszőset tapasztalok. Amint, megtörténik a baj, ha megtörténik, adom ki az utasítást a következők szerint.
- Saya kérlek fedezz engem, Chariton, kísérd a fiút. Én maradok és feltartóztatom őket! – Hadarom el, a stratégiát, bár… én buta vagyok az ilyenekhez, de el kell engedjem a fiút Charitonnal, ha bizalmat szeretnék tőlük. Ha, meg megadják magukat, akkor vélhetőleg a mese véget ér… Viszont… én és a harc?... Ezt nem gondoltam komolyan én sem… Nem, akarok itt maradni...

by **Rogan Hartnett** Hétf. Szept. 12 2016, 18:59

A helyzet kilátástalannak tűnt, Nachum látszólag unja a semmittevést, én viszont vígan folytatnám a sztorit, időnként új elemekkel megfűszerezve, és apró darabokat elszórok a háttértörténetemből. Elégedett vagyok, és ha lenne nálam egy diktafon fel is venném az ötleteim későbbi felhasználásra.
- Hé!
- Egész nap állhatunk itt az út mellett és vitatkozhatunk arról, hogy mi is történjen a fiúval, de nekünk alakítanunk kell az élettörténetét. Bizonyára nem véletlen, hogy egy idős öregemberként kezdett neki a mesének egy leégett faházban ücsörögve. - Persze Nachum végig Saya-t nézte a beszéde közben, egy pillanatra sem fordult Chariton felé, holott neki intézte a szavait. Ez talán idegesítőnek hatott, de a sárkány inkább elővigyázatos mintsem udvarias fajta. Én még mindig zsörtölődtem, még, hogy kitalált.. az én kitalált nagymamám igenis különleges volt. Kis kontyba fogott ősz haját egy kendővel fedte, kerekded arcát pedig ráncok borították. Mindig kötényt viselt holott utált főzni... De legalább az én Eponine-om itt van velem, és védelmez. Még ha ez nem is egyértelmű, és bevallom néha tényleg fenyegetve érzem magam miközben rám szegezi azt a hegyes izét. De tudom, hogy a szíve mélyén csak, féltékeny Cosette-re. Ő már csak ilyen. Szívem szerint fel is ajánlanám neki, hogy ha elfárad a keze akkor majd én tartom helyette az íjat, de nem akarom, hogy azt higyje, hogy egy gyenge lánynak tartom, ezért inkább csak csendben rámosolygok a tőlem telhető legbarátságosabb arcommal. Kiwi közben visszatért a fiúval, aminek láttán egy lépést hátráltam, majd Ritsu-ra pillantok értetlenül a lány szavainak hallatán.
- Áruló! Néhány petákért elhagysz bennünket, ennyi év után? Családtagként szerettünk, az asztalunknál etettünk, még néhai húgom szobáját is megkaptad mert annyira szerettünk és ez a hála? - Nachum fejét csóválja a kiselőadásomra, én viszont hevesen mutogatok az áruló nőszemélyre. Tudtam, hogy, ha egy nő is van a csapatban az csakis problémát okozhat. A nők hajlamosak túldramatizálni a helyzetet, és ha elégedettlenek valamivel rögtön a jobb ajánlatra ugranak...
- Ha Saya megmozdul ráugrok, és mindent el fogok követni, hogy kivegyem az íjat a kezéből. - szól közbe Nachum aki ugyan nem tűnik fenyegetőnek, sőt inkább erős unalom sugárzik az arcáról. Egyszerűen nem komolyan vehető. Én közben utolsó megmaradt embertársamra pillantok, utolsó reményemként.
- Mit gondolsz? Le tudod foglalni őket amíg elviszem a rejtekhelyre a kölyköt? Gyors vagyok, nem fognak utolérni.

by **Chariton** Szer. Szept. 14 2016, 00:30

Nem értem kihez beszél Ritsu. Senkitől nem tűnt fel hogy lehülyézte volna, sem semmi olyasmi, amire így kellene reagálnia. Gondolkozik rajta, de aztán azt mondja érti amit mondok. Ennyit arról, hogy majd jól hagyjuk az ellenségeskedést mindenkivel. Bár ha Roga megértené a dolgot, Ritsu se lenne akadály, nagy valószínűséggel egyszerűen követné. De ne adjuk fel ilyen könnyen! Újra elmagyarázom neki mit akartam mondani. A többieket kicsit mellőzve már nyitnám is a számat, amikor megjelenik Kiwi a gyerekkel. Teljesült amiben bíztam, nem rabolta el, s ahogy nézem kárt sem okozott benne. Mi több, ahogy elnézem elég boldog a gyerek. Nem tudom hol voltak és mit csináltak, de nem lett belőle gond. Sőt, Kiwi közölte, hogy mellénk áll, s már osztogatta is a parancsokat a "csatához". Pont most kerül harcra a sor, amikor annyira próbálkoztam azzal, hogy lezárjuk az ügyet anélkül? Ha a maradék banditacsapat feladja a tervét, akkor így is sikerülhet összecsapás nélkül a dolog. Ha meg nem... most már biztos, hogy vagy ugyanannyian, vagy túlerőben vagyunk.
Kiwi akar itt maradni harcolni, én meg hagyjam őket magukra? Nem. Az "ex-bandita" lány már bizonyította, hogy nem akar ártani a fiúnak, hisz eddig számtalan alkalma lett volna rá, bízhatok benne. Azt meg valahogy nem tudom elképzelni, hogy kitervelték volna ezt a banditákkal, s ezután fordulna vissza hozzájuk. Tehát végül úgy döntök, hogy részemről nyugodtan rábízhatjuk a gyereket - újra.
- Nem, én maradok Sayaval, te pedig elkíséred. - Ez most nem a megbeszélem rész részemről. Ha eddig valamiért a háta mögött lettem volna elé állok, s várom hogy elmenjen a kisfiúval. Ha nem akar, akkor unszolom még kicsit, de semmiképpen sem kísérem el én. Azzal meg amit a sárkány mondott, csak egyetérteni tudok. A történetnek haladnia kell valahogy, ha nem akarunk még órákat itt állni. Viszont a történet akkor is halad, ha nem harcolunk. Eszerint intézem hozzájuk szavaim.
- Két lehetőség van. Vagy feladjátok a terveteket, s megvárjuk míg a gyerek elér az úticéljához, vagy harcolunk, s közben teszi ezt meg. Nem, nem tud minket lefoglalni. - válaszolok az egyértelműen nem nekem címzett kérdésre. Kezemmel megszorítom a kardomat, s várom, hogy döntenek. A taktika egyértelmű, Saya nem hiszem hogy nem bírna el a sárkánnyal, vagy legalábbis nem tartana neki eléggé sok időbe, hogy kivegye kezéből az íjat. Így csak én maradok túlerőben, de mivel a "főkolompos" nagy valószínűséggel idomár, így a kis késével nem hiszem, hogy a közelembe tudna egyáltalán kerülni. Ritsu meg...Ritsut csak egyszerűen legyőzöm valahogy, ha nekem jönne.

by Ajánlott tartalom