Örök Erdő

by **Cardinal** Szer. Szept. 07 2016, 15:18

Fák és sötétség mindenütt. Aki nem botlik meg egy gyökérben, az nem kap jutalmat.

A terület főszörnye
5x Árnyróka - HP:110 | F:48 | E:27 | GY:55 | S:44 | P:0
Csak legalább kettes szintű látással, vagy Gyertya Kristály használata mellett lehet eltalálni

by **The Gleam Eyes** Csüt. Dec. 13 2018, 15:10

Résztvevők:
- Hinari (50) - HP:52 | F:77 | E:100 | K:60 | GY:192 | S:77 | P:115 *van epikus*
- Ozirisz (46) - HP:42 | F:87 | E:121 | K:35 | GY: 107 | S:81 | P:85 *van epikus*
- Rikomono (50. szint) - HP:40 | F:80 | E:2*75 | K:70 | GY:115 | S:65 | P:110 *van epikus*

Hangulatadó zene

Az erdő hideg szele borzolja végig a hátatokat, miközben beléptek az Örök Erdő mélységes sötétjébe. Annak ellenére, hogy a mai egy viszonylag kellemes időjárásnak tűnt és a nap is fényesen világit, körülöttetek nincs más, csak sötétség, rideg fák és a az erdő sötétje felé húzó árnyak. Nincsen se fény… se boldog nevetés… csak a reménytelen némaságba burkolt rideg erdő. Bár a szél fúj, az erdőből származású lassú szellő olyan hideg, mintha a csontotokból is kiszívná a hideget. Ott álltok eme rémekkel teli kazamata kapujában, de büszke, vagy épp bátor szívetek nem fog meginogni egy ilyen aprócska kihívás miatt.

// érkezzetek meg és induljatok el a kazamatába //

by **Ozirisz** Csüt. Dec. 13 2018, 20:08

Pár nappal azután, hogy szétcsaptunk a rémhóemberek és hasonló nyalánkságok között abban a speciális kazamatában, kezdett körvonalazódni bennem egy gondolat. Örültem neki, hogy Hinari újra kardot ragadott, igaz, még ha csak egy laza, mókás kazamatát pucoltunk ki. Ha jobban belegondolok, pont kapóra jött a kazamata, hisz a mi szintünkön simán lehetett fél vállról venni, nem jelentett túl nagy kihívást semmi. Túlfejlődtük őket. De ettől független, amolyan visszatérős mókának jó volt, viszont érdemes lenne a következő szintre lépni.
A helyszín megvan, az Örök Erdő. Na, az már kihívás lesz. Vártam a megfelelő alkalmat, amikor Hinarit el tudtam csípni a folyosón, hogy rákérdezzek, benne van-e egy kazamatázásban, és neki mikor lenne megfelelő. Majd ha ezzel megvoltam, elkezdtem pötyögni az üzenetet Rikónak, hogy velünk tartana-e, illetve neki hogy felelne meg, szükség esetén újra variálni a dolgokat. Rikóról tudtam, hogy szereti halomszámra aprítani a mobokat, és Hinarihoz hasonlóan ő is gyors és üt, mint az ipari áram. Nem volt semmi, amit leművelt Dakobolen felszabadításánál a koboldokkal, ahogy a bossharcon kiosztott sebzése sem ad okot panaszra. Egy magas szintű kazamatában meg azért elkélne mellénk egy erős és gyors játékos, hogy biztos ki tudjuk vinni a kazamatát, ha esetleg valamit elbénáznék. És itt az ideje, hogy Rikoval inkább egymás oldalán harcoljunk, ne egymás ellen, mint a legutóbb.

A megbeszélt időponton a kazamata szintjének a teleportkapujában vártuk be Rikót, vagy éppen ő minket, attól függően, ki hogy érkezett meg a helyszínre, majd miután üdvözöltem a lányt, elindultunk a kazamata bejárata felé. Kicsit nyugodtabban, hogy velünk tart. A cél az, hogy a lehető legkevesebb kockázattal vigyük ki a kazamatát, és kiélhessük agresszív hajlamainkat a mobok között. Fejlődés, kristálykövek, minden mi szem-szájnak ingere. És mindezt a lehető legkevesebb kockázat vállalásával. Tudván azt, hogy Hinarit akkor a város határában lesték ki, és rabolták el, és tudván azt, hogy én iszonyat kevés vagyok hozzá, hogy megállíthassam az árnyakat ha újra eljönnek, Riko felettébb hasznos, ha velünk tart. Ő azon kevesek közé tartozik, akiben megbízok, és kellőképp erős hozzá, hogy közbelépjen ha egy újabb rajtaütés készülődne. Nem tudom, szervezkednek-e még, de múltkor Hooráék eléggé szétcsaptak közöttük, de voltak akik megúszták. Mindig vannak, akiknek sikerül. Vagy meggyengültek és bújkálnak, vagy dühösek és a bosszúra készülnek. Nem tudom, de jobb az óvatosság. Vajon még mindig megfigyelnek minket? Ha igen, remélem Haketsu csak arról fog jelentést tenni a Tűzoltóparancsnoknak, hogy sikeresen kipucoltuk az Örök Erdőt...

// Észlelés 3, Látás 2, Zárnyitás 1 aktív

by **Rikomono** Pént. Dec. 14 2018, 00:40

Jé, jött egy üzi Ozzytól. Nem lep meg, akiket nem verek péppé, azok általában szeretnek velem lógni, különösen a hímek. Ez a srác meg valahogy nagyon érzi, hogy mivel tud nekem imponálni, lehet volt már dolga hozzám hasonló romlott csajjal, akit piával meg bunyóval ki lehet szolgálni? Franc tudja, de most szörnyirtásra hívott a töksötétbe, és kábé tíz másodperc gondolkodás után megvontam a vállam, és azt mondtam magamnak: miért ne?
Tekintve, hogy nincs különösebben sűrű beosztásom, és legfeljebb csak kora reggel nem lehet engem rángatni, így megfelelt a felkínált időpont, és meg is jelentem. Na nem időre, hogy nézne az ki, ha én akár előbb, akár pontosan beesnék a megbeszélt találkára? Még a végén azt hinné, hogy azt csinálom, amit mond Rolling Eyes

Viszont miután kiléptem a kapun és körbenéztem, elsőre nem is láttam meg, mert hát ki a tököm számít rá, hogy nem egyedül vár? Egy szőke bigével szobrozott ott, akit persze egyből felismertem. De jó, minden vágyam együtt túrázni egy hisztis picsával >.>
- Cső! - vágtam hátba Ozzyt amolyan barátságosan, a csajnak viszont ezt követően akkora tockost adtam, hogy a rendszernek kellett megvédenie a sérüléstől. Hát na, nem fogtam vissza magam. Emlékszem ám...
- Ezt azért, mert miattad mentem fel feleslegesen a harmincadikra abba a kurva hidegbe >.> Amúgy nincs harag, de azért rohadj meg - csaptam össze a tenyerem, mint aki jól végezte a dolgát, aztán elindultam az erdőség irányába, mert mobokat ölni jöttem a hollóképű csávóval, és nem másért.

Észlelés és Látás bekapcs

by **Hinari** Pént. Dec. 14 2018, 14:05

Ebben a pillanatban már korántsem tűnt olyan jó ötletnek ez a kazamatázás: odahaza a céhházban még rábólintottam Ozirisz kérésére, mert úgy voltam vele, egyelőre inkább mobokon szeretnék gyakorolni, mint játékosokon - nem akartam se arénát, max barátságos keretek között, se védett övezeten kívüli harcot bárki ismeretlennel szemben. Meghát, az előző, karácsonyi gyártisztítás is jó élményként maradt meg, ideje volt hát feljebb lépni pár szinttel.
A hirtelen jött ütéskísérlet és a lila védőburok által keltett lökéshullám azonban váratlanul ért. Gondolatban még jócskán azzal voltam elfoglalva, hogy céhtársam miért nem szólt róla, hogy hívott még valakit, éshogy az a valaki miért késik ennyit, amikor, szinte a semmiből feltűnt a bossokról ismerős árnyharcos csajszi és a belépője, nos, elég agresszívre sikerült. Reflexből pördültem meg és már húztam is ki a Katanát a tokjából, amikor eljutott hozzám a mondandója. What the...? Értetlenül pislogtam rá, tenyeremet a markolaton nyugtatva, aztán meggondoltam magam, és inkább elengedtem azt: nem akartam harcolni. Nem akartam ezt. Ő előrement, én pedig válaszra sem méltattam. Csak néztem utána, elfúló torokkal, egyre könnyesebb szemekkel.
- Szerintem jobb, ha inkább nem megyek veletek. Ez a csaj egy kiszámíthatatlan idióta - mondtam céhtársamnak halkan, idegesen törölve meg szemeimet a kabátom ujjával - Máskor szólj előre, ha mást is hívsz - mondtam még. Visszapattintottam a fegyvert a helyére, sarkon fordultam és elindultam egymagam a városban. Karácsony volt, csak találok itt valahol egy forraltboros bódét: meg kellett nyugodnom egy kicsit és átgondolni a történteket. Még akkor is, ha egyedül maradok most egy kis időre.

Gleam, kérünk mégegy kör ismit >< Észlelés 4, Látás 2 meg minden más jártasságom is aktív, de lehet nem veszek részt a kazamatázásban.

by **The Gleam Eyes** Pént. Dec. 14 2018, 16:11

kérésre újabb kör jön a a kezdő kör előtt

by **Ozirisz** Pént. Dec. 14 2018, 22:46

Hiába tűnt minden olyan jó ötletnek, amikor elterveztem, jött az ismételt pofáraesés. Nem, azzal nem volt gond, hogy Riko késett. Az a pár perc nem oszt, nem szoroz. De utána abszolút elszabadult a pokol. Mire kettőt pislogtam, az árnyharcos lány már üdvözölt minket, különösképp Hinarit. Az a tockos az egy kicsit erősre sikeredett, és valószínűleg céhtársam sem számított rá, hogy nem tudott kitérni előle. Persze, valahol megértettem Rikót is, őt elég könnyű felrántani, és hát amennyire gyűlöli a fagyos szinteket, azzal együtt nem csoda, hogy kifakadt. A módszereivel viszont nem értettem egyet. Hinarinak pont erre volt szüksége a legkevésbé. Végre szép lassan kezdett talpraállni, végre benne volt egy kis kazamatatisztításban, erre bumm, jön Ozi, és kapásból elront mindent. Egy meggondolatlan lépés, és esélyes, hogy Hinarit egy jó darabig megint nem lehet kirángatni a céhházból. Váratlanul érte a támadás, pont úgy, mint azon az éjszakán. Az első alkalom, hogy egy igazi kazamatába mentünk volna azóta, hogy kihoztuk, és a lehető legrosszabb végkifejletet sikerült elérnem. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem akartam rosszat, sőt, épp ellenkezőleg. Egy erős játékos mindig elkél, ha a mobállományt akarja ritkítani az ember. Jelen helyzetben, hogy Hinari még potenciális célpont, felelőtlenség lett volna csak ketten útnak indulni. Tudván, hogy akkor, odalent is csak tehetetlenül néztem ahogy az a hülye barom újra és újra beleszúrja a fegyverét. Ott voltam, de mégsem tehettem semmit. Ha rajtunk ütnének, akkor is kevés lennék hozzá, hogy bármit is tudjak tenni ellene...
Hiába vezeti jó szándék az ember tetteit, ha csak az eredményére emlékszik mindenki. Hisz az a látványos, az az, amit mindenki észrevesz, és nem a motíváció, az út, ami oda vezet. Bárcsak Hinari is értené azt, hogy mi miért történt, és csak az ő érdekében hívtam el Rikót. Csak arra nem számítottam, hogy ennyire nem kompatibilisek egymással, és Riko ennyire megorrolt rá a felesleges körút miatt. De mégis, kit hívhattam volna? A "lehet elfelejtettem hogy kell forgatni a fegyverem" felelőtlen csávót? Vagy az oltogatós drámázós lovagot? Danee puszta jelenlététől a múltkoriak után lehet úgy járt volna a lány, mint az egyszeri ember aki nem nézett körül, és a WC mellé ült. Felment benne a pumpa...

Kicsit kotorásztam az inventoryban, és két laposüveg whiskeyt hívtam elő. Az egyiket Riko felé nyújtottam, ha még ott volt a közelben, a másikat meg pedig rögtön megkezdtem, és szép nagyot kortyoltam belőle. Valahogy helyre kell hoznom a dolgot, menteni a még menthetőt, de jelen pillanatban abszolút semmi bátorságom nincs, miután Hinari olyan szépen leteremtett. Érthető, nagyon nem erre számított. - Asszem ez volt az utolsó, hogy kazamatát szervezzek – mondtam magam elé, miközben ledobtam magam a teleportkapu lépcsőjére. Hátamat megtámasztottam a kapu oszlopának. Nem foglalkoztam sem a hóval, sem azzal, hogy hideg van, meg különben is, itt van a kezemben a kabát. Vagy egy-két percig ott ücsörögtem, és kavarogtak a fejemben a gondolatok. Levontam a tanulságokat a mostani esetből: 1, nem szervezünk kazamatát, ha hívnak megyek, ha nem hívnak és kazamatázhatnékom van, szólóban megyek. 2, nem engedjük össze Hinát és Rikót egy légtérbe. 3, kazamata után vegyél whiskeyt hülyegyerek mert most megcsappan a készlet.
Bár a tanulságokat könnyen végiggondoltam, az, hogyha Hinari után megyek, mégis mit mondhatnék neki, tanácstalan voltam. Abszolút tanácstalan. Újból kortyoltam egyet az italból, és hagytam hogy átjárjon az erő, a forróság. Minden kortynál reménykedtem, hogy megtalálom a valaha volt bátorságom, még ha csak ideiglenesen, akkor is. Egyedül nem vagyok képes szembenézni Hinarival, pláne nem meggyőzni. Még egy értelmes mondat sem jönne ki a számon, mert azon kattogok folyton, hogy az eddig elkövetett hibáimat nehogy véletlen tetézzem. Vagy egy pár percig biztos ott ücsörögtem, közben forogtak a fogaskerekek, és meredten néztem az anyagtalan panelt céhtársam helyzetjelzőjével. Tudtam, hogy utána kell mennem, de össze kellett kaparnom magam valahogy.

Majd végül feltápászkodtam a hideg kőről – Várj meg, mindjárt jövök – szóltam Rikónak, hogyha még ott volt. A laposüveget visszazártam, majd besüllyesztettem a kabátom szebébe, aztán az alkoholtól kicsit felbátorodva elindultam Hinari után, továbbra is nyitva hagyva a térképem. Ahogy közeledtem, úgy lettek egyre lassabbak és bizonytalanabbak a lépéseim. A tudatalattim védekező mechanizmusa lépett akcióba, ösztönösen próbálva elodázni a végzetet, húzni az időt. Lehet, hogy a tudatalattim már tudni véli, hogy a tockos visszajáróját céhtársam velem fogja "elküldeni", nem beszélve a saját dózisomról? Végképp nem tudok semmit...
Bizonytalanul léptem oda a lányhoz – Bocsánat az előbbiekért, nem tudtam hogy ennyire nem vagytok jóban – szólaltam meg – Lehet, hogy kiszámíthatatlan, de erős és gyors, szeret harcolni, és nem csak a kazamatában jönne jól a segítsége. - itt egy pár másodperc kínos csönd állt be. Nem fejtettem ki, mire gondoltam, valószínűleg nem is kell – Nem sokan vannak, akikre mernék számítani, és kellőképp erősek, ha valami történne... csak azt tudom, hogy én kevés vagyok hozzá... Ezért hívtam Rikót Sajnálom, hogy így alakult... - többre nem futotta tőlem, jelen helyzetben. A leglényegesebbet elmondtam, a többi már a lányon múlik, hogy alakul.

by **Rikomono** Pént. Dec. 14 2018, 23:25

Mentem tovább, mert abszolút nem számítottam rá, hogy egy ilyen semmilyen legyintés kiváltja a dráma szakkört. Normális ember ilyenkor értetlenkedik meg kérdőre von vérmérséklettől függően, nem pedig fegyvert ránt rám. Nem százas a csaj, az tuti. De gondoltam meglepődött, és valami parabigyós reflex, szóval nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Viszont megtettem úgy ötven métert, és rájöttem, hogy kurvára nem jön utánam senki. Mire visszanéztem, addigra a szöszi már az ellenkező irányba tartott, Ozzy meg leült a kapu szélére, és előhúzott egy flaskát.
- Mi a fasz van már megint? - morogtam hangosan, majd sarkon fordultam, és vissza a kapuhoz. Vetettem egy pillantást a srácra, de elég volt az az egyetlen másodperc is, hogy lássam, semmire nem megyek vele. Szóval elmentem mellette, és felgyorsítottam a lépteimet, amíg utol nem értem a csajt. Nem finomkodtam, megragadtam a gallérját, és felemeltem a levegőbe.
- Na skubizz rám, te elkényeztetett királykisasszony! - kezdtem bele szikrákat szóró szemekkel - Te tudtommal valami ász játékos vagy, mi a kurva anyádért bőgöd el magad folyton, mint valami kis pisis?! - azzal ellöktem, aztán vagy hanyatt esik, vagy nem, nem érdekelt - Képzeld el baszd meg, az emberek köcsögök! Beszólogatnak, okkal vagy ok nélkül bántanak! Mire jó az, hogy sírva elszaladsz, he?! Tudod mi történik, ha látják, hogy kis nyuszi vagy? Jönnek a farkasok, és széttépnek a picsába! - keltem ki magamból. Tényleg dühös voltam most, utáltam az ilyen kis nyomorékokat. Sok pont, gyenge jellem >.>
- Nézd meg azt a faszt ott! - mutattam Ozzyra - A csávó lefújta miattad a bossharcot, most meg kapásból az üveghez nyúlt. Miattad, érted?! Nem bír megállni a saját lábán nélküled, és ez kurvára bosszant. Te meg ilyen példát mutatsz neki?! Elfutsz egy beszólástól? Egy sima tockostól? Normális vagy? Szedd már össze magad! - hordtam le a csajt ingerülten, majd újra sarkon fordultam, és visszaindultam a kapu felé.
- Öt percig várok a teleportnál, akár veletek, akár nélkületek, én bemegyek az erdőbe, de az édeshármast preferálom! - jeleztem menet közben hangosan, hogy biztosan hallják, majd visszasétáltam. Egyedül kurva nagy mázli kell ehhez a kazamatához, még ketten is necces lenne Ozzyval, szóval ajánlom a csajnak, hogy növesszen tököt végre.

by **Hinari** Szomb. Dec. 15 2018, 10:45

Érzékeltem, hogy jön utánam, de nem foglalkoztam vele, nem érdekelt. Őszinte gyűlölettel néztem rá, amint felemelt, nem tudott foglalkoztatni sem az, hogy miket gondol könnyes szemeimről, sem pedig a mondandója. Nem akart megölni, egyedül ez számított csak - ha pedig megpróbálta volna, ezúttal lett volna rá válaszom, és azt nem köszönte volna meg: ő egyedül volt, nem tudott ártani nekem. Ellökött, én viszont biztos lábakkal tartottam meg az egyensúlyom, még a szemkontaktust sem szakítottam meg vele, beszéljen csak, mondjon amit akar. Kezem ökölbe szorult. Az a pár járókelő, akik ilyen hidegben errefele kószáltak, mind megálltak, hogy tanúi legyenek a kibontakozó cirkusznak. De nem volt semmilyen cirkusz. Nem ért annyit nekem ez az egész.
- Nem érdekelsz... - feleltem neki halkan, fakó hangszínnel, de komoly tekintettel. Ő pedig folytatta. Ajkaim szélét gúnyos mosolyra húztam. Ez a Hinari kellett neki? Hát megkapta. Felemeltem államat és csak egy pillantást vetettem Oziriszre, mielőtt visszatértem volna a szürkehajú libához. Megráztam a fejem, lassan, higgadtan.
- Ígyis úgyis széttépnek. Ha nyuszi vagy, ha oroszlán - mondtam - Kifigyelnek. Megtalálják a gyengepontod. Megtalálják az alkalmat is. Türelmesek. Éhesek - folytattam, egyre inkább belelovalva magam a gondolatmenetbe és ahogy újra előtörtek az emlékek, úgy emelkedett a hangerőm is, szépen, fokozatosan, minden szónál csak egy kevéssel hangosabban - Elvesznek tőled mindent. Kisemmiznek. Bezárnak. Megkínoznak. Nem hagynak békén. Ott vannak. Mindvégig. Mindvégig! - ekkorra már kiabáltam. Nem érdekelt, mennyien és kik hallják meg - A földbe tipornak. Újra meg újra! Nem számít, mennyire vagy erős! És ezt folytatják egészen addig, amíg azt nem kívánod, bárcsak megölnének végre, csakhogy vége legyen!!!
Ordítottam. A hidegtől és a vehemenciától kipirosodott arccal, ökölbe szorított kezekkel, színtiszta, mély gyűlölettel felé, mindenki felé. Mélyeket lélegeztem. Utáltam. Elfordítottam fejemet és belebámultam a hóba. Tökmindegy volt. Hogy mennyire vagy erős. Nem volt lényeges. El kell tűnni. Beleolvadni a szürkeségbe. Hogy ne érdekelj senkit. Hogy ne tárgyként használjanak. Hogy ne csak az üzletet lássák benned.
Behunytam szemeimet és hagytam, hogy a hűvös szél végigjárja szabadon hagyott arcomat. Jólesett a pillanatnyi szabadság, a szabad lélegzet. Hallgattam a hó ropogását, ahogy távozik. Egy seggfej volt. De nem tehetett róla. Kifújtam a benntartott levegőt.
- Chh. Idióta... - mormogtam. Pillantásommal megkerestem céhtársamat, odasétáltam hozzá és sóhajtottam egy hatalmasat. Lágyan, cseppnyi bűntudattal néztem le rá: nem tudtam, hogy miattam nem vett részt a bossharcon, hogy az én távozásom indukálta azt a körlevelet. Nem akartam, hogy szarul érezze magát miatta - Gyere - nyújtottam feléje a kezem mosolyogva - Ha hagyjuk egyedül bemenni, még a végén megöleti magát - húztam el a szám szélét bosszúsan és forgattam meg szemeimet: amilyen felpaprikázott az a csaj, kizárt dolognak tartottam, hogy vészhelyzetben legyen elég esze elteleportálni. Persze semmi kedvem nem volt az oldalán harcolni, de nem venném a szívemre, ha miattunk hagyná ott a fogát. Végtére is, ez nem az első szint volt, első szintű mobokkal.

by **Ozirisz** Vas. Dec. 16 2018, 15:09

Hát ez szép, mondhatom. Az egyik elment erre, a másik elment arra. Tudtam, hogy Hinari után kellett volna mennem, de azután valahogy nem volt bátorságom. Még nem. Szóval csak ücsörögtem egy darabig a teleportkapu előtti lépcsőn, nekitámaszkodva az oszlopnak, és miközben reménytelenül kattogtak a fogaskerekek, hogy mit is mondhatnék céhtársamnak ezek után, egyet-egyet kortyoltam a laposüvegből. Az igazat megvallva Riko fel sem tűnt, bár a tudatalattim közben őrködött, és figyelte a mozgásokat, valami okból mégsem jelzett a tudatos felemnek, hogy héé, történések vannak. Vagy csak jelzett, de túlságosan el voltam gondolkozva. Ami végül kizökkentett, az a szép nagy hangzavar, ami a közelből jött. Akkor néztem fel, és láttam, hogy Riko megint nekiesett Hinarinak. Ekkor keltem fel a hideg kőről, és indultam meg gyors léptekkel a páros felé. Pont ez hiányzott, pont ez. Mintha nem lenne épp elég gondja az embernek enélkül. Amint nem figyelek Rikóra, egyből nekiesik. Mire volt ez jó? Majd amikor rólam kezdett el beszélni, egy pöttyet ledermedtem. Méghogy én nem tudok megállni a saját lábamon? Ez azért ütős volt. Legszívesebben instant teleportáltam volna a jelen helyzetben. Nem elég, hogy hibát hibára halmozok egyébként is, aminek tökéletes bizonyítéka ez a mai nap is. Nem elég, hogy a bossharcon csak a jószándék miatt megpróbáltam hazaküldeni a jónépet, csak hogy biztos senki ne hagyja ott a fogát... és mégis, én voltam az, aki bohócot csinált magából, és jól leoltották. Hát basszus, ha annyira oltásra lenne szükségem, akkor felkeresném az Aincradi Tűzoltóság vezetőjét... És nem elég, hogy amúgyis minden, de minden az égadta világon félresiklik, és már amúgyis közröhej tárgya vagyok a fronton, most még beállítanak valami anyámasszony katonájának, aki egyedül nem megy semmire... hát kössz Rikó, tudtam hogy rád számíthatok, és tudtam hogy tudod hová kell bökni azt a rohadt kést...
Csak az a baj, hogy bármennyire is szeretnék, nem léphetek le. Felgyorsítottam a lépteim, közben hallottam ahogy Hinari is rendesen kikelt magából. Most kezdtem el csak kapisgálni, hogy mi mindenen mehetett keresztül a lány odalenn. Persze, ez is csak a felszín, és a valóságot csak az érzi, aki átélte, vagy átélt valami nagyon hasonlót. Azonban akárhogy siettem, elkéstem, mint a huzat. Riko már épp indult vissza a teleport felé, hogy öt percet vár... Hiába voltam itt jelen helyzetben, mégsem tudtam tenni semmit, hogy Hinarit megóvjam ettől az egész szituációtól. Észre kellett volna vennem, ahogy Riko elindul utána... vagy nem is, elhívni se szabadott volna... miért nem gondoltam, hogy ennyire nem jönnek ki egymással?
- Kösz, Riko, pont erre volt a szüksége legkevésbé... - böktem oda a lánynak, amint elhaladtam mellette. Majd megálltam egy helyben. Riko már elvonult, Hinarival viszont nem tudtam mit kezdeni. Nem tudtam, mit mondhatnék neki ezután. Lehet, hogy én kapnám a következőt. Ilyen dühösnek sosem láttam még őt, sem pedig így ordítani nem hallottam. Nem lennék meglepődve, ha olyat kapnék, hogy valamikor a jövő évi hóval esnék le...
Majd céhtársam elindult felém. Már-már készültem lelkiekben, hogy mit fogok kapni tőle ezek után, tudván hogy mit okoztam. Meglepődtem Hinari mosolyán, és hogy hirtelen hogy lehiggadt. Legalábbis látszólag. Körbenéztem, hogy Riko hol van, remélhetőleg elég távol, hogy ne halljon minket. Ha mégis a közelben volt, abban az esetben távolabb sétáltam. Véletlenül sem akartam, hogy bármit is halljon. - Sajnálom, hogy így alakult... - kezdtem bele – nem akartam semmi rosszat... nem tudtam, hogy ennyire nem jöttök ki egymással... - majd egy kis szünet után folytattam – Ne haragudj, csak jót akartam... tudod, ő elég erős... mást nem igazán tudtam volna hívni... csak azt tudom, ha újra eljönnének, én kevés vagyok... - nagy nehezen, bizonytalanul, de elmondtam amit szerettem volna. A lány szemébe se mertem nézni egy-egy röpke pillanatnál tovább, többnyire a földet néztem, vagy épp a teleportkapu környékét. Hiába a jó szándék, ha minden balul sül el. Ahogy nagy nehezen, apró lépésekkel kezdett Hinari talpraállni, azt egy szempillantás alatt sikeresen tönkretettem azzal, hogy Rikót elhívtam. Tudnom kellett volna, hogy ennyire nem bírják egymást... csak azt nem tudom honnan....Csak abban bízok, hogy Hinari előbb-utóbb meg tud bocsátani ezért a sok kellemetlenségért, amit folyton okozok. Hinarit viszont abszolút nem irigylem, már csak amiatt sem, hogyha ilyen barátai vannak, mint én... akkor milyen ellenségei lehetnek? Jobb ebbe bele se gondolni, de a nem olyan rég hallott mondatai csak úgy visszhangzottak a fejemben...
Közben, miután a mondandómat letudtam, elindultunk a teleport, majd a kazamata irányába. Most így, abszolút semmi hangulatom nem volt a kazamatához, de Riko makacs mint az öszvér, és egyedül is bemerészkedik... Hinari pedig menne utána, nehogy valami baja legyen... jobban belegondolva, bármennyire is kényelmesebbnek tűnne lelépni, azt semmiképp se szeretném, hogy Rikónak baja essen. Még ezek után, minden dráma ellenére sem...
Szóval csak csendben lépkedtem a kazamata felé, Rikótól egy pár méterrel lemaradva. Ezen legyünk túl, de hogy én ezután nem fogok szervezkedni az is biztos. Ez a mai cirkusz körülbelül annyira hiányzott, mint lufiárusnak a nyílzápor...

by **The Gleam Eyes** Vas. Dec. 16 2018, 15:56

A kis csapat miután felélte a Dráma Kristály készletét szépen lassan meg-megindul az erdő központja felé. Az erdőben a sötétség némasága fogadja őket és úgy tűnt egy ideig nyugalmas útjuk lesz, azonban olyan 5-10 perces séta után váratlanul az erdő életre kél. Gyorsabban, mint a csapat fel tudott volna készülni sárga villanások közepette vetülnek rátok az erdő villámgyors vadjai. Kilenc Villámgepárd marcangol benneteket. Rikot 4 gepárd, Oziriszt 5 gepárd marcangolja. Hinari szerencsére a Rejtőzése miatt megússza egyelőre, de nem sokáig örülhet neki, hisz ennyi gyors ellenfél ellen mindent be kell vetnetek a győzelemhez. Az egyik fa mögött Ozirisz megpillanthat egy ládát, de most kisebb baja is nagyobb annál, hogy ezzel foglalkozzon. Riko 32, Ozi 40 P-t sérül.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1.5 SP kiskörönként.)
Ozirisz (Sebzés: 121, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Rikomono (Sebzés: 75 /kés, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

#1-#9 Villámgepárd: 140 HP

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 115 páncél, 300/300 CSP
Ozirisz (46. szint): 210/210 HP, 45 páncél, 175/175 CSP
Rikomono (50. szint): 200/200 HP, 78 páncél, 350/350 CSP

Tartalék:

by **Rikomono** Vas. Dec. 16 2018, 21:05

Felvontam a szemöldököm a kifakadásra. A csaj minden szava megerősített benne, hogy egy kis nyuszika. Simán beleköthettem volna, de nem szétalázni akartam, csak kicsit felrázni. Nem is tudom, mi a fenének törtem magam. Megér ennyit, hogy Ozzy ne nézzen ki ilyen szánalmasan? Fel se fogta a lényeget, csak az önsajnáltatással volt elfoglalva, én meg magasról tettem rá, hogy valahol beleszaladt a késbe. Vagy ő, vagy valaki, aki közel állt hozzá.
- Pont erre volt szüksége a leginkább - feleltem Ozzynak, ahogy elment mellettem. Fogadni mernék, hogy csak babusgatják, meg simizik a kis fejecskéjét, holott nyilvánvaló volt, hogy a csaj nagyon nincs ott fejben. Nem normális, hogy egy kis legyintéstől így kiakad Rolling Eyes

Ezek után totál nem számítottam arra, hogy viszontlátom őket, de pár perc múlva mégis megjelentek, és nem azért, hogy lelépjenek, szóval megvontam a vállam, és nekiindultam az erdőnek.
- Fogadjunk, hogy aggódtatok miattam. Kis cukik vagytok :3 - vigyorogtam rájuk szemtelenül, miközben a töksötét erdőt vizslattam - Mondjuk arra számítottam, hogy kapok egy maflást tőletek, de ha nem, hát nem - még ahhoz is nyuszi a csaj, hogy bemosson nekem egyet, pedig akkor legalább tudnám, hogy egy kicsit tökös. Sétáltunk még pár percet, mire szembejöttek az első mobok, azok viszont kicsaltak belőlem egy káromkodást. Kurva gyorsak voltak, és sokan voltak.
- Hányan vannak ezek baszki? >.> - bosszankodtam, és az utolsó állatot, amelyik nekem ugrott, már nem hagytam elmenni. Megragadtam, a földhöz basztam, majd a késeimet előrántva elvágtam a torkát.

Két támadás a negyedik gepárdba, pixelfelhő.

by **Hinari** Csüt. Dec. 20 2018, 19:12

Hálásan mosolyodtam el, amint Ozirisz elkezdett magyarázni:
- Semmi gond, nem tudhattad... - kezdtem bele, aztán eszembe jutott, hogy ezzel nincs egyedül. Össze is ráncoltam a homlokom - Igazából én sem tudtam - nevettem fel, egy kicsit mulattatott a szituáció: fogalmam sem volt, Rikomononak tulajdonképpen mi volt a baja velem, már azonkívül, hogy nem vettem részt azon a bossharcon, amin, hát, aligha lehetett így megharagudni. Vagy mégis? Megvontam a vállam, ám céhtársam folytatta, én pedig önkéntelenül is összerezzentem utolsó mondatára. Értettem én. Megértettem. Tekintetem elfordítottam, a havat bámultam a talpam alatt. Kezeim újra ökölbe szorultak... majd anélkül indultam el lassan, hogy bármit is reagáltam volna. Mégis mit mondhatnék? Hogy nem lesz legközelebb? Hogy már az is elég, ha ő itt van?
... Miben reménykedhetünk?
Biztosat nem mondhattam neki... így inkább nem is szóltam semmit.

A csajszi következtetésére csak készenlétbe helyeztem a Katanát és folytattam utam az erő sötétje felé: igen, ezért jöttem, jöttünk utána, de ígyis pont elég volt ennyi az okokról, nem akartam folytatni a témát. Mint pedig az később kiderült, teljesen jól számoltam: annyi gepárd vett minket körbe hirtelen, hogy egyedül valószínű beletört volna Rikomono bicskája... azaz kései a harcba.
- Sebzésemelés kell - mondta a kard szelleme azonnal, én pedig automatikusan kapcsoltam be első képességem, de egy pillanat erejéig... csak egy kicsit még... maradtam a fák árnyékában. Ránéztem Oziriszre, mélyen beszívtam a levegőt, egy kis időre behunytam szemeim. Menni fog, menni fog, menni fog! Majd nyeltem egyet és előrébb lépve meglendítettem a Katanát, megcélozva egyet a céhtársamat sebző állatok közül. De még ígyis... túl sokan voltak.
- Ozi, a céhbankban van sebzésemelő potion... vagy ha nem elég, Villámgyors Ütés Potik is - csikorgattam a fogaim és nem a hidegtől: mostmár végezni akartam ezzel. Az összessel! Még mielőtt meggondolják magukat...

Emelem az erőm 77-tel képességgel, majd megy egy támadás az egyik cicusra.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Dec. 20 2018, 19:12

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Örök Erdő 4766610511_dda12706fc_s

by **Ozirisz** Pént. Dec. 21 2018, 09:48

Kicsit furcsálltam, hogy Hinari egy kicsit sem tűnt úgy, mint aki haragszik. Sőt, épp ellenkezőleg, mosolygott, legalábbis egy rövid ideig. Ezek szerint kicsit sikerült megnyugodnia, és valószínűleg jobban belegondolt a jelenlegi helyzetbe. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem haragudott meg még ezen sok bosszúság ellenére sem, amit akaratlan is okoztam. Ami viszont utána következett, a következő mondataimra, kicsit jobban aggasztott. A kínos csend, ami beállt közénk. Nem tudott mit szólni hozzá, de mégis, valahol legbelül éreztem, hogy céhtársam megértette a mondandómat, a mögöttes szándékot, hogy miért is tartottam (tévesen) jó ötletnek, hogy Rikót elhívjam.
Amikor Rikóhoz csatlakoztunk újra a teleportnál, a lány megjegyzésére nem reagáltam. Teljesen feleslegesnek éreztem, és különben is... csak még jobban felrántja az embert, és még az alig pár perccel harsogott szavai is ott visszhangzottak a fejemben. Azért na, egy kicsit durva volt tőle. Hinarit is lehordta mindennek, csak épp jónak nem, én is megkaptam tőle a magamét. Pedig én aztán végképp nem szolgáltam rá. Méghogy én nem bírok megállni a saját lábamon? Chhh.... Na majd meglátjuk. Valszeg ezentúl úgyis szólóban fogom tisztogatni a kazamatákat, bár kevésbé leszek hatékony, de mégis, nem kell aggódni azon, hogy ki kinek fog nekiesni, meg ilyenek...

Az erdőben viszont elég hamar elszabadult a pokol, hirtelen csak úgy előbukkant egy egész ifaplatónyi nagymacska, és mire bármit is tehettem volna, szépen nekem is ugrott néhány példány. Túl sokan voltak, mi pedig túl kevesen. Ha leléptünk volna, Riko egyedül nem boldogul el ennyivel. De még úgy is esélytelen lenne, hogyha nem hozom meg azt a döntést, hogy elhívom Rikót, ezáltal egy szép nagy balhét és ingyencirkuszt szervezni a város főterére... Sehogy se lett volna jó... ezek a dögök meg túl gyorsak... Még Hinari is csak egyet tudott elpixelezni a sokból, ahogy Riko is... pedig mindketten jóval gyorsabbak, mint én, főleg Hinari...
- Rendben - válaszoltam a lánynak, és a céhbank tartalmát pörgettem. Szerencsére könnyedén megtaláltam a keresett potiont. Ilyenkor tudok igazán örülni, hogy valaki rendezgeti a céhbank tartalmát, és nem össze-vissza vannak behányva a mindenféle itemek szanaszét. Majd miután előhívtam és felhajtottam az ideális potiont, majd támadtam is az egyik gepárdot a nodachival. Kicsit kezdtem unni a sok engem kóstolgató nagymacskát, de a sebzésnövelő potionnal valószínűleg már megtalálja az egyikük, hol a helye: az örök bitmezőkön...

// egy Gyenge Erő Potion (+20 erő a harc végéig, többszörözhető.) felhajtása, majd egy támadás az egyik gepárdra +20 sebzéssel (121->141; elvileg épphogy de elég a macskusznak)

by **The Gleam Eyes** Pént. Dec. 21 2018, 10:36

Minden sikeres. Eddig legalábbis. Szerencsétek van? Vagy csak a gepárdok túl bénák? Kitudja. Mindenesetre mindannyian szereztek magatoknak némi gepárdbőrt, de ez kevés ám még egy új kabáthoz Rolling Eyes

3 gepárd támadja Ozyt, 3 pedig Rikot mindkettejüknek 24 páncélt levéve.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1.5+0.5 SP kiskörönként.)
Ozirisz (Sebzés: 121, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Rikomono (Sebzés: 75 /kés, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

#1, #5-#9 Villámgepárd: 140 HP

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 115 páncél, 250/300 CSP
Ozirisz (46. szint): 210/210 HP, 21 páncél, 129/175 CSP
Rikomono (50. szint): 200/200 HP, 54 páncél, 300/350 CSP

Tartalék:

by **Rikomono** Pént. Dec. 21 2018, 11:52

Huh... Érted, szerintem Aincrad egyik legjobb DPS-e vagyok, és még én is csak egyet tudok ezekből a rühes macskákból lenyomni? Tiszta vicc, de legalábbis nagyon rossz tréfa, ha ezen a szinten nekünk hármunknak beletörik bármibe is a bicskája Rolling Eyes

Erre a helyre ezért nem járok egyedül, vannak kevésbé kemény kazamaták is a szinten, ahol egyedül is boldogulok. Legalább nincsenek idegesítő társaim. Nem mintha ez a kettő idegesített volna. Jó, a szöszin felbasztam az agyam, de már lenyugodtam, és ezeken az élő gyorsvonatokon le is tudom vezetni a maradék feszültséget. Mondjuk egyvalami azért piszkált.
- Mi van, most úgy fogtok tenni, mintha nem is léteznék? - vontam kérdőre őket - Ha kell a kitartásotoknak egy kis frissítő, szóljatok Te meg dögölj meg! - kiáltottam rá az engem éppen rágcsáló oroszlánra, vagy mire, és egy akkorát basztam bele, hogy nekirepült egy közeli fának. Egy reccsenés a fától, egy talán az állat nyakából, majd ahogy utánaugrottam és belevágtam a másik késem is a kiscicába, újra megreccsent a korhadt fa, a mob pedig felzizzent, ahogy pixelfelhővé változott.
- Következő! - fordultam is meg, hogy nekimenjek a harmadik áldozatomnak.

Kiszedtem a nyolcas számút :3

by **Hinari** Pént. Dec. 21 2018, 14:49

Hogy mennyi energiám volt a csajszival foglalkozni? Hát nem sok. Inkább először a minket körülvevő állatokra koncentráltam, meg arra, hogy ez most tényleg, maximálisan komoly. Először úgy... igazán. Nem mintha sokat sebeztek volna, de azért nem akartam márcsak Rikomono miatt sem elbukni a dolgot: még a végén ezért is mi lennénk a hibásak Rolling Eyes

- Köszi, de egyelőre megvagyok - feleltem - Annyira azért nem fog elhúzódni - tettem még hozzá egy félmosollyal és ezzel együtt kezdtem megérezni ezt a harcot. Volt benne valami plusz, egy kis makacsság a helyzet felé, amit a nő biztos bizonyítási vágynak fog betudni, de ez nem volt így és nem is érdekelt tulajdonképpen. Amikor Ozirisz felhajtotta a bankból kivett potiont és egy ütéssel elpixelezte a nagymacskát, bólintottam felé: jó lesz ez így. Márcsak a találatokat kellett bebiztosítani; nem hibázhattam.
Aktiváltam a cipőm specét, az apró szárnyak megmozdultak a hóval borított avarban. Ütésre emeltem a fegyvert és egy gyors X vágással szinte egyszerre letudtam két, egymás melletti mobot: ha így haladunk, bőven időn belül el fognak fogyni.

Pegazus Bakancs aktiválás: egy harc során két körön keresztül könnyebb eltalálni az ellenfelet, az ellenfél pedig nehezebben találja el a tárgy használóját. A kockán egy-egy értékkel módosítja a célszámot. Az első körben a képesség nem használható.
--> azaz nem kell dobnom támadásra
2 SP-m van, leütöm a #9-es és az #1-es cicust.

by **Ozirisz** Pént. Dec. 21 2018, 15:42

Szerencsére a sebzésnövelő potion pont elég volt ahhoz, hogy elküldjem táppénzre a nagymacskát. Riko megjegyzésén csak pislogtam egy sort. Ha úgy tennénk, mintha ő nem létezne, akkor valószínűleg nem itt lennénk, hanem valahol máshol. Elvégre túl sok kedvem azután a szép nagy cirkusz után nem volt. Pedig a meteorológia sem jelezte az alacsonyan szálló drámakristályokat, sem pedig a tockosokat. Ahogy a délkeleti széllel érkező csetepaté hangjait sem jelezte semmi...
- Tudhatnád, hogy nem fogyok ki a szuszból olyan könnyen Rolling Eyes

– válaszoltam Riko következő mondatára, megejtve felé egy halovány, de annál sunyibb vigyort. Majd folytattam az ittlétünk valódi célját: a mobállomány ritkítását. Elvégre ezért jöttünk ide, nem pedig cirkuszolni. A felesleges dráma pedig hátrányosan befolyásolja a harci teljesítményt. Szétszórt lesz tőle az ember, nem tud úgy koncentrálni és odafigyelni a dolgokra, mint ahogy kellene. És ez a kazamata pedig nagyon nem gyerekjáték, nem szabadna félvállról venni. Főleg, hogy amennyien vannak ezek a dögök, és amilyen gyorsak... kétszer se mondom, hogy meneküléskor nem kapnák még el az embert a kijáratig párszor... már ha gyalog menekülne az ember és nem kristállyal.
Időközben Riko is elintézett még egy bestiát, Hinari pedig még kettőt. ~Helyes-helyes, kezd visszatérni~ jegyeztem meg gondolatban. Azzal, hogy most már legyorsulta ezeket a fránya gepárdokat, és egynél többet el tudott intézni, az egyértelműen jót jelent. Lendítettem én is a nodachit a hozzám legközelebbi nagyranőtt cirmos felé. Gyorsak, de elég nagyok és könnyű eltalálni őket amíg azzal vannak elfoglalva hogy rágcsálnak egy kis marhalábszárat...

// egy támadás az egyik megmaradt cirmosra, a potion harc végéig tart, sooo valszeg -1 cicc

by **The Gleam Eyes** Hétf. Dec. 24 2018, 19:13

Megint 4 cicussal kevesebbel van gondotok, mostmár csak 1-1 macsek pesztrálja Ozyt és Rikot mindkettejüknek 8-8 páncélt levéve.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1.5+0.5 SP kiskörönként.)
Ozirisz (Sebzés: 121, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Rikomono (Sebzés: 75 /kés, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

#5-#6 Villámgepárd: 140 HP

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 115 páncél, 150/300 CSP
Ozirisz (46. szint): 210/210 HP, 14 páncél, 83/175 CSP
Rikomono (50. szint): 200/200 HP, 46 páncél, 250/350 CSP

Tartalék:

by **Rikomono** Hétf. Dec. 24 2018, 23:17

Én szerintem sokkal kevésbé vettem ezt komolyan, mint ez a másik kettő. Vágod, ez csak szörnyirtás volt, nem a világot váltjuk meg, nem csinálunk semmi fontosat, csak tapasztalatpontot szerzünk, meg aranyat, meg pár apróságot, ha szerencsénk van. Szóval egy kicsit tényleg meghökkentem, mennyi összpontosítást küldtek ebbe a harcba bele, miközben én gyakorlatilag tényleg csak játszadoztam ezekkel a cicákkal. Mintha sokkal erősebb lennék náluk, de ez ökörség volt, mert Ozzyról tudtam, hogy nagyjából az én szintemen kolbászol. Picit gyengébbnek tartottam, hiába vert meg egyvéegyben, az inkább azért volt, mert túl könnyedén vettem a harcot, és mellé még ultrabéna is voltam. A csaj meg... sokkal gyorsabb volt, mint én, és simán szétküldte a macsekokat. Mondjuk ezt kábé lehetetlen elérni, szóval vagy fáradékony, ami saját állítása szerint nem volt, vagy bénán forgatja azt a piszkavasat, ami megint csak nem játszott, vagy vékonyabb papírból van, mint Ei-chan. Vagy valami trükk van ebben. Mindenesetre jól megnéztem magamnak a szöszit.
- Kifutunk az időből! - mondtam, csak hogy növeljem kicsit a feszültséget, aztán megvártam, amíg rám ugrik a bestia, és amikor ment volna tovább, fel is hasítottam a hasikáját. A beleit mondjuk nem ontottam ki, hála az égnek, mert bár láttam pár törött csontot már életemben, de azért valami ilyesmitől azért kidobnám a taccsot. Tudtam, hogy én nagyjából ennyi voltam, szóval fújtam egy nagyot, és vártam, hogy a maradék egyet valami látványos kombóval megküldje a két igazságfióka.

Kiütöm a hatost.

by **Hinari** Szer. Dec. 26 2018, 19:57

Csupán fél pillanatig kerestem tekintetemmel az árnyharcos lányt: igen, nem álltunk bőven időből, de mire kimondta, egyetlen egy ellenfelünk maradt már csak - aki kettőnknek Ozirisszal nem jelenthetett túl nagy kihívást. Kihátrálhattam volna, átadhattam volna a befejezés jogát céhtársamnak... egyszerűbb lett volna, hisz bemelegítésnek már ennyi nagymacska is megtette. Ki is vártam egy keveset, de aztán inkább előreléptem mégis és egy sóhajjal véget vetettem az első mobrohamnak. Egy oldalirányú, gyors és precíz vágás, nyomomban pixelek szálltak.
- Nyomasztó egy hely... - néztem körül és kerültem ki pár, lábam elé kerülő gyökeret. Ez a félhomály nem volt épp az ínyemre, a barátságtalan környezet pedig további harcokat ígért.

Leütöm az utsót.

by **Ozirisz** Szer. Dec. 26 2018, 20:53

Ezekkel a kazamatákkal folyton csak a baj van. Az egyik pillanatban még túl sok a mob, aztán nemsokkal később meg túl kevés. Legalábbis jelen esetben így történt, a maradék két gepárdból egyiket elintézte Riko, a másikat elintézte Hinari, én meg szó szerint nem macskáztam. Csak álltam, mint az a bizonyos a lakodalomban. Kényelmetlen volt számomra a tétlenség, és így, hogy nem volt mi ellen harcolnom, nem volt mi elterelje a figyelmem, a nyomasztó hangulat méginkább érződött. Még a városban történtek hatása alatt voltam. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Riko beszólása szép kegyelemdöfés volt az egóm számára. Ugyanakkor neki is érdemes lenne egy memtestet lefuttatnia, mert nyilvánvalóan hiányos és/vagy sérült a memóriája. Ugyanis ha én nem bírok egyedül megállni a lábamon Hinari nélkül... akkor, hogy is volt pontosan az az előző boss? Legszívesebben kiadnám magamból az egészet, főleg miután már nagymacska sem maradt, hogy legalább levezethessem a feszültség egy részét. De mégsem tehetem, jelen helyzetben nem. Hinarit így is túl sok mindennek tettem ki, jószándék ide vagy oda, nagyon nem ezt érdemelte mindazok után. Örülhetek, ha az, ahogy Riko nekiesett a lánynak, nem vágta haza teljesen Hinari felépülését. Az igazat megvallva, egyiküket sem láttam még olyannak, mint akkor a főtéren.
- Valóban – válaszoltam Hinarinak. De nem csak a hely nyomasztó, hanem úgy minden. Ez az egész hangulat, drámástól, cirkuszostól, nagymacskástól, mindenestől. Nem voltam valami beszédes kedvemben. Rikóhoz most nincs idegzetem, Hinarival pedig majd megbeszélem ami fontos a kazamata után. Csak szótlanul bandukoltam tovább az erdőben, szerencsémre a látás jártasság legalább velem van, és nem esek orra. Útközben azzal szórakoztattam magam, hogy egy-egy lelógó faágnak csaptam oda nodachival, vagy épp valamelyik sunyi módon meglapuló gyökérnek hogy véletlen se essen tanyáljon el benne az ember... mondjuk visszafelé...

// nem macskázik

by **The Gleam Eyes** Pént. Dec. 28 2018, 15:58

Ozi csapásai nyomán a Nodachi Tűzsebzése lángralobbantja az erdőt és mind szörnyű tűzhalált haltatok.... *megvolt a mesével el megy inkább valami legelnivalót nézni*

...

Bár a csapatból egyedül Ozy páncélját viselte meg komolyabban a gyors dögökkel való küzdelem, végül azért sikerült felkerekednetek a macskákon, bár azért nem sokon múlt a dolog. Kicsit persze megpihenhettek, de a kazamata nem vár, így mennetek kell végül egy szusszanásnyi szünet után, hogy végül megpillantsátok a következő ellenfeleiteket. Ha Krumpli Héja itt nem igazán fordulhat elő, de Vérző Héja annál inkább. Hina továbbra is lopakodik. Ozirisz 7, Rikomono 28 P-t sérül.

Hinari (Sebzés: 100, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 4.2 SP kiskörönként.)
Ozirisz (Sebzés: 121, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 2.4 SP kiskörönként.)
Rikomono (Sebzés: 75 /kés, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 2.3 SP kiskörönként.)

#1-#5 Vérző Héja: 120 HP

Hinari (50. szint): 260/260 HP, 115 páncél, 300/300 CSP
Ozirisz (46. szint): 210/210 HP, 7 páncél, 175/175 CSP
Rikomono (50. szint): 200/200 HP, 39 páncél, 350/350 CSP

Tartalék:

by **Rikomono** Pént. Dec. 28 2018, 22:18

Végeztünk, ami ahhoz képest, hogy milyen vacak kilátásaink voltak, azt sugallta, hogy azért így hármasban elég sokáig el tudnánk jutni. Legalábbis amíg a csaj nem szalad el sírva, Ozzy meg nem gyógyul rá a flaskájára ezt látva. Mondjuk a srácról tudtam, hogy erős, ezek szerint a szöszi híre se holmi szóbeszéd, csak ne lenne ilyen irtó gyenge jellem mindkettő Rolling Eyes

Felsóhajtottam, megropogtattam kicsit a nyakamat, aztán nekilódultam a sötét erdőnek, amibe csak Ozzy kardja hozott némi fényt.
- Hallod, azért ne gyújtsd fel - szóltam hátra neki, annyit hadonászott azzal a vacak karddal. Hamarosan viszont egy kis tisztásra értünk, amitől ugyan világosabb nem lett, de felzaklattunk valami madárfészket. Gondolom papa, mama meg három gyerek.
- Sült csirke viszont jöhet :3 - nyaltam meg az ajkaimat, aztán odacsaptam nekik. Lehet magukra vették, mert az én hajam akarták elsősorban megtépni a rohadékok >.>

Egyest meg kettest csapkodom, kettő ide, kettő oda. Ha valahol csak az első kocka talál, akkor jár egy ötös méregsebzés is.

by Ajánlott tartalom

Örök Erdő

Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő

Re: Örök Erdő