Ködbe Veszett Erdő

Hogy végre beszélhettem Shuuval, az sokat segített, de ez sem volt elég.
Hosszú, hosszú idő telt el azóta, hogy legutóbb erre jártam. Nem véletlenül kerülöm ezt a helyet, s az egész szintet, annak ellenére is, hogy a koboldok ellen éppen itt harcoltunk. Rávett arra, hogy adjam fel kényelmes világvége várásomat azért, hogy megvédjem otthonát. Hogy hazudjak, intrikázzak azért, hogy saját, fura kis játékunkat űzhessük tovább. S mégis miért? Hogy aztán felvegye kedvenc erdejének legfőbb tulajdonságát. Köddé vált, ebbe pedig igen nehéz beletörődni.
Shuu nagyon sok információt adott, azonban ezeket még mindig nagyon nehéz elhinni. Tényleg? Igazán? Ez komoly? Malcolm, mint zöld indikátoros?
Pfúj. Nem csodálom, hogy elbújt. Kötve hiszem, hogy Shuuék hazudtak volna, azonban elképzelni Anthonyt zöld indikátorral gyakorlatilag képtelen vagyok. Persze, láttam már, amikor az ártatlant játssza, s igazán meggyőző, de én pontosan tudom, hogy miféle szörnyeteg. Nagyon jól láttam azt az arcát, amit ha nem lenne muszáj, még csak nem is rejtegetne. Nagyon jól tudom, mi mindenre képes, tudom, mit tenne meg azért, hogy pillanatnyi szeszélyeit, véres örömeit kiélhesse végre. Láttam azt az arcot, ami rajtam is átlát. Az egyetlen játékos, aki engem is elfogadott olyannak, amilyen vagyok, s aki előtt nem kellett rejtegetnem magamat. Most viszont mégis faképnél hagyott.
Azt mondtam Shuunak, hogy nem fogom keresni. Sokáig hezitáltam is, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy felkeresem. Bár fogalmam nincs, mi lesz, ha még egyszer meglátom. Nem tudom, mit várok magamtól.
Shuu azt mondta, valamilyen kunyhót talált. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy volna bárki, aki pont egy ilyen helyre épített volna bármit is. A nyomozás azért hiányzik kissé... még ha a látásom elég is arra, hogy az orrom hegyénél kicsit tovább is lássak ebben a sűrű ködben, ahhoz még sem elég, hogy rendesebben tájékozódjak. Nem csoda hát, ha fél óra sétálás után teljesen eltévedek.
Az útról már rég letértem, tekintetemmel pedig valami fényforrást keresek, hátha, de mindenfelé csak sűrű, fehér felhőket látok. Majd tűsarkam kis híján kitörve akadok bele valamibe.
Dráma kristály ugyan nincs nálam, hogy az eséshez hangot is társítsak, kezeimet kitámasztom, hogy egy tompa puffanással érjek földet. Első gondolatom, hogy talán csak egy kiálló gyökér az, s talán nem is foglalkoznék vele különösebben, de ekkor különös fényben csillan meg az a tárgy, ahogyan a lábaimra nézek. Mintha valaki valamikor valamit nagyon el akart volna rejteni ide. Azonban talán a koboldok pusztítása miatt, de a jótékonyan takaró földréteg eltűnt felőle.
Kezeimmel ásom ki a gödörbe rakott tárgyat, aminek talán csak a negyed része az, ami kiállt a földből. Ilyen helyen még nem találtam kristályt. Persze, ha egy elrejtett kis házikót találtam volna, a semmi közepén, annak jobban örültem volna...

Szophie