Re: Ködbe Veszett Erdő

by **Shukaku** Csüt. Nov. 27 2014, 08:31

-Persze, folytathatjuk!
Mosolygott rá biztatóan Shu a vadászra, ismételten leguggolt kicsit nyomkeresni, majd a mosoly még nagyobb lett az arcocskáján.
-Szóval akkor az is számít, hogy mekkora vadakat ejtünk el, hogy több hús legyen. Ennek örülök, mert…
Itt kicsit elpirult, és lesütötte a tekintetét.
-Tudod, vannak olyan vadászok, akik csak a trófea miatt lövik ki az állatokat, ami szerintem nagyon csúnya dolog, és örülök, hogy te nem ilyen vadász vagy. Azért is kérdeztem így rá, meg azért is segítek neked, mert most már bizti, hogy nem csak azt akarod, hogy odavezesselek téged az állatokhoz, és akkor te meg csak kilövögeted őket… mondjuk azt nem is tudom, hogy ez hogyan lehetséges. Azt láttam, hogy vannak a városban szabók, meg ruhaboltok, meg minden, és azt mind-mind Aincradi emberek vezetik, mármint olyanok, akik a te néped, és nem mi, de azt sohasem láttam, hogy honnan is szerzitek hozzá az alapanyagot. Vagy például megkérdeztem a kovácsot is, mielőtt köpenyt csináltattam volna, hogy a Sárkánypikkelyes Köpenyhez, kellett-e bántani sárkányt. Nem csak Timidus miatt, hanem én sem szeretnék olyat viselni… de aztán kiderült, hogy csak a Selyem Köpeny van dovább fejlesztve, és aranyérc kell hozzá, mert abból vannak a pikkelyek, meg jetibőr, de az sem igazi jetiből van, hanem csak azért hívják így, mert nagyon erős. Meg ugye nekünk nem adnak az állatok se bőrt, se fogakat, meg ilyeneket, csak húst. Ha te vadászod le, akkor te már kapsz ilyeneket is azért, mert vadász vagy? Bocsi… én csak… nem sokat beszélsz, én pedig szívesen hallgatnálak, mert nagyon érdekel, hogy mit hogyan csináltok, és gondoltam te mesélhetnél nekem ezekről… persze ha azt mondták, hogy ne fecsegj, csak szerezz valakit, aki segít vadászni, akkor is segítek, és nem kérdezek többet…
Ismételten elpirult, majd előhívta a térképét, amit nem dugdosott, így a vadász láthatta, hogy tele van mindenféle jelölésekkel, és nem is egy térképe van, hanem egy rakat mentett térképrészlet, különböző színekkel besatírozva, vonalakkal jelölgetve, és rengeteg széljegyzettel meg jelöléssel.
-Vadászok neked egy bölényt, oké? Az elég nagy, legalább egy hétig jóllakhat belőle egy egész család.
Szájába vette a nyakában lógó sípot, rövid jelzéseket adott le vele a magasban kőröző sárkánynak, majd céltudatosan elindult az egyik irányba.

by **Benedict Arata** Csüt. Nov. 27 2014, 19:40

Egyszerűen ahogy kinéz, ahogy viselkedik, ahogy beszél.. Annyira cuki, hogy legszívesebben fognám, és hazavinném, talán még a sárkányát is eltűrném. Mindenesetre úgy tűnik nagyon oda van az állatokért, ezért nem kéne ezt túlnyúzni. A következő fogás után szerintem elég lesz egynek, aztán majd próbálkozok később máshol máshogy. Sőt.. Talán fogom magam, és egy félfordulat után visszajövök „megismerkedni” vele, úgy értem rendesen, mint játékos. Nem hinném, hogy rám nézve veszélyes lenne, és jó érzés néha „emberek” között is lenni, főleg az ilyen cuki kisemberek között egész felüdítő a dolog, belőlük még érezni az életet, a nagyobbakból meg sok minden mást. Helyzete válogatja. Most viszont más is felkerül a listára, ami kicsit sarokba is szorít. Elég részletesen érdeklődik az njk.-ról. Annak ellenére, hogy képes vagyok egyet alakítani nem sokkal többet tudok róluk, mint az átlag. Ráadásul így is elég tájékozottnak tűnik.
-Nem igazán tudok neked újat mondani.
Próbáltam úgy rövidre zárni az egészet, hogy ne bántsam meg vele, hisz tényleg csak kíváncsi volt. Nem akartam én mogorva, meg goromba lenni, csak az sem hiányzott, hogy elszóljam magam. Az álcámra azért még vigyáznom kellett annak ellenére is, hogy nem jelentett rám veszélyt. Még, ha ki is derülne sem biztos, hogy problémát okozna, azonban csak addig biztos egy titok, amíg senki sem tud róla. Próbálom ellesni tőle a dolgokat, de sokra nem fogok menni vele. Némi rutint, meg éles tapasztalatot szerezhetek-nék mellette, de valószínűleg többszörös jártassághiányom van. Próbálok magam is vadat találni, de egyelőre nehezebbnek bizonyul, mint azt elsőre sejtettem.
-Te mivel szoktad tölteni a napjaidat?
Próbáltam valami interakciót mutatni, hogy azért ne érezze teljesen egyedül magát, vagyis a sárkányát leszámítva. Mindazonáltal meg kell hagyni elég sok és igencsak részletes térképe van. Jó sok időt tölthetett ezeknek a tanulmányozásával. Mindemellett még fronton is van, és itt-ott megfordul. Biztos nem sokat „lóg” csak úgy. Nah, majd ezen segítünk később, most vissza a feladathoz. Becserkészni a bölényt, és ha lehet még egy valamit, mielőtt lefújom a dolgot. Már amúgy is kezd kialakulni valami ötletszerűség, hogy mire is fogom használni ezeket a beszerzett dolgokat. Egy részét megtartom tartaléknak, egy másikat pedig akkor megcsináltatok vele. Aztán majd későbbiekben „másképp” felhasználom.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 27 2014, 20:15

-Nem igazán? De hát… de hát igazán mesélhetnél egy picit arról, hogy hogyan is töltitek a napjaitokat, meg ilyesmi. Azt tudom, hogy az emberek, mármint mi idegenek, persze nem én, hanem a többiek… hmm…
Kicsit elgondolkodik, majd mivel érkezik is a kérdés, hatalmasat bólint.
-Igazad van, elnézést kérek. Tényleg nekem kellene egy picit előbb magamról mesélni, mielőtt te mondanál valamit rólatok. Igazából nagyon érdekel, hogy hogyan gondolkodtok erről az egészről. Ugye már több mint két éve itt vagyunk, szóval elég jól összeszoktunk, de mondjuk kíváncsi lenék arra, hogy milyen volt az életetek mielőtt mi idejöttünk, és elkezdtünk küldetéseket kérni meg ilyesmi. De… izé… ja igen, szóval én. Hát igazából az úgy van, hogy Timidussal megtervezzük a napjainkat. Az is ide le van írva a füzetbe. A szerda például, amilyen a mai nap is, az az enyém. A hétfő pedig Timidusé. Ilyenkor csak úgy kitaláljuk, hogy mit fogunk csinálni, és akkor a másik rábólint. Persze ezt is együtt megbeszéljük, de általában így szokott lenni. A kedd például az arénázás napja. Akkor kimegyünk az arénába, és figyeljük a harcokat. Illetve… hát igazából Timidus figyeli, én meg olvasok valami könyvet, és amikor szól, hogy figyeljek, akkor én is figyelek persze. Ugye utána van a szerda, amit meséltem, és utána a csütörtök. Csütörtökön és szombaton általában csak sétálunk, és kezdőket szoktunk keresgélni, akiknek segíthetünk, vagy új állatok után kutatunk olyan szinteken, amit még nem jártak be annyira. Tudod, a frontharcosok csak rohannak, és meg se nézik, hogy mi van egy adott szinten, csak már mennek a következő bossterembe. Szóval mi meg is nézegetjük, hogy mi hol van, és ilyenkor szoktam kikészítgetni a térképeimet is. Azután van a péntek, olyankor általában a boltot szoktam rendbe rakni, rendszerezem a dolgokat, meg Timidus közben a tervrajzait készítgeti, vasárnap pedig pihenni szoktunk meg játszani. Van a Játékos sarok, ahol lehet mindenfélét csinálni. Persze Timidus majdnem az összes játékban elver, de azért szeretek vele sakkozni, meg ilyenek… és utána…
Itt hirtelen elhallgatott, és a horizontra mutatott, ami felé a sárkány már igen nagy sebességgel száguldani is kezdett.
-Látod, ott a csorda! Erre szoktak vonulni, mert abban az irányban van egy tavacska, ahol tudnak inni. Még pár másodperc, és…
És valóban, a sárkány eltűnt az állatseregletben, a kislánynak pedig csilingelt a menüje, jelezve az újabb kapást.
-Meg is van! Mi legyen a következő? És… izé… amíg odaérünk, addig esetleg mesélnél egy picit te is magadról?

(bölény)

by **Benedict Arata** Pént. Nov. 28 2014, 00:20

Nagyon érdeklődik a mindennapjaim iránt, vagy hogy egyáltalán mit is jelent npc-nek lenni, de őszintén szólva nem tudom mennyire játszhatom meg az „öntudatos” njk-t. Velem, akinek hét pecsét van a nyelvén, ellentétben ő rendkívül sokat bír fecsegni. Nem, mintha gond lenne, sőt ez az én malmomra hajtja a vizet, aminek örülök, meg amúgy is jó hallani, hogy „jó élete van” még ha SAOn belül is. Egész kis betáblázott hete van az én sodródjunk napról napra tervezetemhez képest. Ami meg a második legfontosabb, hogy olyan információk birtokában van, és lehet, amik kincset érnek bizonyos kezekben. Példának okáért az enyémben, de egyéb iránt is nagyon hasznos lehet. Én még arra gondoltam, hogy adok neki majd egy kis hétköznapi időt/tevékenységet később, de bőven kerít rá sort magának is, hát, akkor majd abba csatlakozok be.
-Őszintén szólva nem vagyok olyan rég Rehcra...
Ekkor van a kapás. Bölénycsorda. A sárkánya módszeresen levadászik egyet közülük. Nem piskóta, amit ezek művelnek. Egyedül fix, hogy akár éhen is maradhattam volna, ha a mai napon múlik a dolog. Azonban hála nekik, egész szép kis zsákmánnyal fogok hazatérni. Könnyen lehet, hogy az egyik kérésemet még csaliként fogom használni, hogy ráharapjon egy nagy hal. Majd kipróbáljuk mennyire kapós a mesterszakács által készített kaja. Bambulok magam elé gondolkodva, amikor beugrál a látómezőmbe egy nyúl. Mázlista egy ember vagyok. Az ajkamhoz emelem a mutatóujjam, majd a nyúl felé bökök. Késedelem nélkül indulok meg lopakodva feléje, majd óvatosan leguggolok, és egy gyors mozdulattal fülön ragadom a jószágot.
-Hihihi.. Minden kellemetlenség nélkül meglett.
Mondom, miközben pixeleződés után eltűnik. A kellemetlenség alatt ölést, sebesítést, vagy hosszadalmas kergetést értek, nem tudom mennyi megy át, de akkor azt hiszem a kérését-kérdését máris kikerülöm.
-Nagyon szépen köszönöm a segítséget!
Itt megfagyok, s egy rendszerüzenet jön fel.
„Mini Quest: Teljesítve
Kell:Nyúl hús, Bölény hús
Jutalom: 10 arany
|OK|”
Ez az egyetlen gomb szerepel a rendszerüzenetnél, így ha aggódna, hogy nem fogadja el, vagy egyéb, akkor sem tud ellene mit tenni. Amint leokézte egy újabb jelenik meg.
”Bonusz Küldetés: A lakoma
Cél: Vaddisznó alapú étel, Bölény alapú étel készítése.
Kap: Vaddisznó hús, Bölény hús
Határidő: 10 óra
Jutalom: csekély
|Elfogad|......|Elutasít|”
-Tudnál segíteni egy picit? Kevesebb teher legyen otthon a vaddisznót és a bölényt elkészíteni ételnek. Az a gondom, hogy én nem tudok főzni...
Csak reménykedem benne, hogy sikerült megakasztanom, és egy kis időre elterelnem a figyelmét. Kicsit sajnálom, hogy csalódást kell számára okoznom, de talán jobb ez így, mintha valami kitalált mesét kapna, ami még veszélyeztet is engem a lebukásban.

A logikai bukfencért elnézést kérek. Amikor említve volt, hogy „átadja igenre a húst” úgy sem érkezett ott pontosítás, így inkább ezt a verziót vittem, amiben nem adta át, legalább kerek egész lesz.

by **Shukaku** Pént. Nov. 28 2014, 05:46

Na itt erősen elakadt nemcsak a kislány szava, de még a lélegzete is. Ő elmondott egy csomó dolgot önmagáról, ahogy a vadász kérte, még a kis táblázatot is elsorolta, amit Timidussal csináltak. Persze azt nem említette meg, hogy ez azért egy változtatható valami, mindketten elég rugalmasak ahhoz, hogy változásokat iktassanak be, sőt, Timidus még ragaszkodott is hozzá, hogy rendszeres időközönként felülvizsgálják és felülbírálják saját magukat, emellett pedig évszakonként mindenképpen változtatni kell rajta, hiszen a körülmények is változnak, és pár nap múlva már itt lesz a tél is. Szóval azok után, hogy annyi mindent elmesélt, a vadász bácsi nemcsak, hogy nem mondott semmit, de olyan kijelentést tett, amit egyáltalán nem értett.
-Nem vagy olyan régen Rehcra? De hát az hogyan lehetséges?
A nyuszi elpixeleződése alatt természetesen becsukta a szemét, utána pedig csak megcsóválta a fejét, és kicsit lelkesedését veszítve, de azért még mindig mosolyogva nyomkodta a gombokat, átadva a húst, majd azonnal el is fogadta a következő miniquestet, és már fújta is meg a sípját, jelezve a sárkánynak, hogy mára ennyi volt a vadászat. Timidus vissza is röppent mellé, és elindultak a város felé. Shu egy ideig hallgatott, majd mintha megvilágosodott volna, csettintett egyet a nyelvével.
-Tudom ám, hogy miért nem beszélsz te velünk! Félsz tőlünk, mert azt hiszed, hogy csak azért segítünk neked, hogy kémkedjünk utánatok. Azért mondtad, hogy nem régóta vagy Rehcra, mert nem is ez az igazi neved. Tudom, hogy ijesztő lehetett, hogy egyik pillanatról a másikra csak úgy megjelentünk a világotokban, és nektek kellett mindenféle munkát adni nekünk, hogy elláthassuk magunkat. Tudom, hogy sokan csak a pénzért segítenek nektek, meg a tapasztalatpontokért, de én egyáltalán nem ilyen vagyok. Vissza is adom a tíz aranyadat, vagy ha nem engeded, akkor abból fogom megvenni az ételhez a többi hozzávalókat, és akkor úgyis rátok fogom elhasználni. És… igazából nem is kell semmit mondanom, megértem, ha félsz, és nem akarok erősködni… és akkor elhiheted, hogy anélkül is szívesen segítünk. Ugye Timidus?
A sárkány ugyan a beszélgetés előzményeinek ismerete nélkül nem igen értette, hogy honnan ered ez a szál, mindenesetre azt tudta, hogy Shu szívesen segít, így hát rábólintott a kérdésre.

by **Benedict Arata** Hétf. Dec. 01 2014, 15:22

Már fizikálisan éreztem a kíváncsiságát, annyira fúrta az oldalam, hogy egyszerűen már nem tudtam mit csinálni, mint ahelyett, hogy ellenállásra pazarlom az energiámat, inkább válaszadáson kezdtem el gondolkozni, hogy még is hogyan tudnám megválaszolni a kérdéseit anélkül, hogy lebuknék, vagy túl sok és vagy téves információt adnék.
-Nem tartok tőletek, de az, hogy nem vagyok olyan rég Rehcra azt takarja, hogy nem olyan rég generálódtam. Még csak egy olyas valakit ismerek, mint te. Hát jó...
Fogadom el, hogy visszaadja az aranyat. Nagyon kedves egy csaj. Kicsit már kezdem rosszul érezni magam, amiért így használom őt, de most már ez van, meg talán ennyi nem teher neki, ha olyan képzett ezekben, mint ahogy azt mondja-sejtem. Minden esetre majd el kell kapnom, mielőtt megpattan, ha végeztünk ezzel. Biztos jól el tudnánk szórakozni ha játékosként vagyok jelent, bár az már kétséges, hogy ekkora kíváncsiságot mutatna-e. A népszerűségem csökkenése pedig elég egy nem kívánatos dolog az önérzetemnek. Jóllehet nem kis ego-val rendelkezem, de annak azért megvannak a maga követelményei is. Másrészről ezen majd aggódhatok, ha ott vagyunk. Egyelőre azt próbálom kitalálni, hogy még is hogyan tudnék úgy nyereséges helyzetet kihozni, hogy nem használom ki. Ennél több nyereséget anélkül, hogy bármivel is kompenzálnám nem kívánok tőle.
-Tudod mit? Mond, hogy mik kellenek neked, és majd én beszerzem a hozzávalókat, ezzel otthon sem lehet probléma, hisz így is sokat köszönhetek nektek.
Amint mondja, hogy miket kellene beszerezni, már indulok is, és igyekszem minél feltűnésmentesebb lenni. Nagy figyelemmel követem végig a kajaalkotási módszereit, és hogy mit is hoz ki belőle. Természetesen segítek ahol tudok, ha kéri. A végén ismét feldobok neki egy rendszerüzenetet.
„Mini Quest: Teljesítve
Kell:Vaddisznó alapú étel, Bölény alapú étel
Jutalom: "Rehcra barátja"
|OK|”
Őszintén reménykedtem benne, hogy sikerül összehozni, még sosem próbáltam a jutalom részhez szöveget bevágni. Noh meg abba is bizalmat fektettem, hogy ennek jobban fog örülni, mint a pénznek. Amikor elfogadta meghajlok, és elviharzok. Félúton hátrafordulok, és még integetek neki egy picit, majd befordulok az egyik utcába. Kevés futkározás után sikerül olyan sikátort találnom, ahol biztonságosnak érzem a visszaváltozást. Amint ez megvolt, megtörlöm a homlokom. Meglehetősen necces dolog lopakodva futni.
-Akkor ideje felkeresni a kis csajszikámat.
Indultam meg arra, amerre sejtettem, hogy megtalálhatom Shu-chant.

Köszönöm a játékot! Szívesen vágok majd bele a folytatásba is Smile

by **Shukaku** Hétf. Dec. 01 2014, 15:44

-Hogy…
Shu olyannyira elcsodálkozott, hogy nem is nagyon jöttek szavak az ajkaira. Tudta, hogy itt valami nem stimmel, méghozzá nagyon nagyon nem stimmel.
~Még soha egyetlen egy városlakótól nem hallottam, hogy tisztában lenne azzal, hogy ők generálódnak. Vagy ők így hívják a születést? Mondjuk… Timidusnak sem volt egyáltalán furcsa, hogy hirtelen nő meg a mérete amikor fejlődik, vagy az, hogy az emberek a sztázisból kelnek fel. Biztosan nekik sem különleges, hogy egy-egy városlakó csak úgy megjelenik. De… de ha ők csak úgy ide születnek, akkor vajon öregednek is és meg is halnak? Biztosan nem, hiszen itt nincsen öregedés. Akkor talán a banditák ölik meg őket, és azért kell, hogy új emberek kerüljenek a városokba? Nagyon ritkán látok városlakót a város határain kívül, Rehcra is csak velem együtt merészkedett ki, mert tudta, hogy én megvédem. Valami itt nagyon nem stimmel…~
-Izé… lehet még kérdésem?
Ám úgy tűnt, hogy egyáltalán nem lehetett, mert a másik máris újabb felajánlást tett, Shu pedig természetesen rábólintott. Szépen bevásárolgattak a boltokban, majd kölcsönvettek egy csináld magad konyhát, hiszen a kis idomár nem volt abban biztos, hogy NPC bemehet-e a céhházba, és ott a lehető legfinomabb ételeket készítette el, majd gőzölögve át is nyújtotta a vadásznak, és csillogó szemekkel figyelte a megjelenő feliratot.
-Izé… ez azt jelenti, hogy akkor most a barátlistámon vagy? Írhatok neked levelet?
És már görgette is le a menüjét, hogy megkeresse, amire viszont felpillantott, a bácsi már nem volt sehol. Ez ugyan egy kicsit a kedvét szegte, de így is, hogy a másik nem mondott semmit, rengeteg új információval lett gazdagabb…

Én is köszönöm! Felőlem most azonnal folytathatjuk, rendesen összekavartad szegény karimat. X3

by **Asuka** Hétf. Dec. 01 2014, 23:45

..: Őrültek keringője :..

Egy ideje már felfigyeltem azokra a kósza pletykákra, miszerint a harmadik szinten meglepően sokan haláloznak el. Ami egyébként nem lenne annyira különös, csakhogy. A harmadik szint nem éppen a legvérszomjasabb mobokról híres. Valamint vannak olyan eltűnések is, amik nem kifejezetten túlzóan alacsony játékosokra vallanak.
Még mielőtt valamelyik igazságosztó céh döntene úgy, hogy a kezükbe veszik az irányítást, én magam indulok el, teljes felszerelésben a 3. szint erdejébe. Bármi is okozza ezt, akár egy minibosst, szeretném, ha végre a mi céhünk fürdene a dicsőségben - már amennyire egy tökéletesen titkos céh képes erre.
Újonnan szerzett látás jártasságom ugyan nincs kellőképpen magas szinten, hogy a sötétben és a fojtogató ködben tökéletesen tájékozódjak. Azonban arra éppen elég, hogy gyertyakristály nélkül képes legyek kivenni a közvetlen környezetemben feltűnő tereptárgyakat, valamint az ösvényt se tévesszem el, amin elindulok. Fegyverem a biztonság kedvéért készenlétben, hiszen védett területen kívül járunk. Nem akarhatom kockáztatni az életem, bármi is járkál eme fák között. Azonban a harmadik szinten ez az egyetlen erdő - s mint olyan, hatalmas is. Bárhol lehet az, amit keresek. Még ha nem is tudom, hogy mi az, amit keresek. Az avatatlan szem talán védtelennek lát, hiszen külsőm éppoly megtévesztő, amilyennek azt szeretném. Azonban félelem nélkül közlekedek az erdőben. Éppen csak magassarkúm nem képes kiadni a jellegzetes, tipegő hangokat, amit a Kezdetek Városában a macskaköves utakon már páran megszoktak.
Aztán úgy döntök, letérek az ösvényről. A teleport kristály nálam van, tehát nagy baj nem történhet. Leszámítva azt a veszedelmet, ami állítólag annyi játékossal végzett már. Bármi is legyen az.

by **Malcolm** Csüt. Dec. 04 2014, 20:06

Music

- Hol van? Hol van, hol van, hol van? Ide tettem! Hova tettem? - Máris a fejét fogja, máris őrjöng a balga. Pedig csak a jobb kezével keresi a balt. Azt hitted, mi? Ennyire azért nem bolond. Vagy mégis? De akkor mit keres? És hol az ide? Mármint ahova tette? Tudod, ide. Ide tette. Á, megvan. Oda, oda tette az ütődött. A párnája alá. Jobban is vigyázhatna rá, ha ennyire fontos neki. Dehogy fontos... Csak megint nem a megfelelő prioritási szinten kezel egy tárgyat. Egy tárgyat, aminek semmi jelentősége. Vagyis mégis van jelentősége. Neki van. Malcolm mindennek jelentőséget tanúsít, amihez hozzájut ebben a világban. Mert minden az Alkotótól származik. Minden az Alkotó ajándéka. És Malcolm megbecsüli. Malcolm nagyon is megbecsül mindent, amit ajándékul kap. Még ezt a latex ruhát is, amit a három éjjel ezelőtti áldozatától csent el. Ó nem, nem csente el. Kölcsönvette. Majd visszaadja neki. Illetve mégse. Kint már nem adhat neki vissza egy virtuális ruhát. Malcolm szentül hiszi, hogy akit a másvilágra küld, azok nem érdemlik meg, hogy az Alkotó világát befeketítsék jelenlétükkel. A lány, ki latex ruhában ügyetlenkedett, nem volt méltó a maradásra. Hogy a szétpixeleződés után mi történik a lelkével, azt az Alkotó jó belátására bízta. Az Alkotó kegyes, majd felszabadítja, ha megérdemli. Malcolm pedig hű szolgája és megbecsül minden ajándékot. Úgy fürdött a lány pixeljeibe, mintha kristálytiszta forrásvíz lett volna. S mikor elfogyott a pixelfürdő, Malcolm újra átadta magát az éhség agóniájának. Egyszerre imádta és gyűlölte a fájdalmat, amelyet az éhség jelentett számára. Édes kín, ahogy mondani szokta. Magának.
Szóval ott volt az a szűk, női latex ruha, s nem állhatta, hogy ne érjen hozzá újra és újra. Még lehetett érezni rajta a nő parfümének illatát és Malcolm mohón szívta magába ezt az édes illatot. Ebben a percben sajnálta, hogy nem élvezte ki jobban a nő társaságát, de a saját igényeinél előrébb valóbb volt, hogy megbüntesse az elkárhozott lelket. De ezt a kis maradványt jól megőrizte belőle és a levadászott vadnak is meg szokás adni a tiszteletet, így Malcolm is így tett. A maga módján. Először csak simogatta, élvezte a latex természetellenes tapintás érzetét a bőrén, aztán többet akart. Nem telt bele pár perc és már rajta is volt a szűk latex női dzseki, de a szélesebb férfi mellkason nem tudta teljesen összehúzni a cipzárt. A mellkasára maga által felfestett vérvörös keresztet szemlélte a tükörben, olyan érzése támadt, mintha nagyobb domborulatot kölcsönöznének a vonalak, amelyre a dzseki dekoltázsa még inkább ráerősített. Egészen elégedett volt. Aztán jött egy újabb kattanás háborodott elméjében és egyszer csak minden előjel nélkül kirontott a menedékhelyéről. Futott, szaladt a ködbe veszett erdőben és azt játszotta újra, hogy üldözi a rémült latex ruhás nőt. Csakhogy ebben az esetben egyszerre volt a vadász és az áldozat szerepében is. Remek játék volt ez egy magányos Malkavitának. Egészen addig, míg el nem rohant őrjöngve egy vadidegen nő mellett...

by **Anatole Saito** Szomb. Dec. 06 2014, 16:50

Suzus játék vége:

Az, hogy unalmasnak tart, jelen helyzetben csöppet sem érdekel. Ha azt szeretném, hogy megkedveljen, akkor nyilván zavarna, hogy sótlan alaknak gondol, de ezekkel az incselkedésekkel és nagy szövegekkel, miszerint ő egy őszinte ember, nem igazán hat meg. Végighallgatom a kérdésemre adott válaszát, de csöppet sem vagyok meggyőzve, tudom, hogy előbb-utóbb kénytelen leszek az emlékfelidéző képességemhez nyúlni, ha kristály tisztán akarom tudni a részleteket és a motivációit, bár abban reménykedtem, hogy ezt magától is el fogja mondani. Tartom annyira karakán nőnek rövidke ismertségünk ellenére is.
- Jól látod, nem osztom Timidus nézeteit. Egy érzéketlen gépszörny, semmi több, de a legkiválóbb testőr és jó stratéga, hiszen erre van programozva. A feladatát, vagyis Shu védelmét tökéletesen végzi, a többi viszont rám tartozik. - Azt pedig nem fogom elárulni neki, hogy meglepett azzal az infóval, hogy Timidus el akart tenni láb alól, de ezt nem is hiszem csak úgy el neki. - Azért zárkóztam be melléd, hogy ne tudj elszökni a beszélgetésünk elől, és mert tudatni akartam veled, hogy nem félek tőled. - Közben megválok fegyveremtől, sisakomtól és vértemtől, hogy ezzel is erősítsem benne az érzetet, hogy nem akarom megölni. A köpeny marad, hátha le kell takarnom egy szökési kísérlet közben, a cipő pedig kell a gyorsaságfölényhez. - Két ütésből pirosba tudlak vinni és máris tudom rajtad alkalmazni a börtön kristályt. Annyival vagyok gyorsabb nálad, hogy ezt végre is tudom hajtani, mielőtt szökhetnél. azonban nem akarom, hogy ezek az információk fenyegetőzésnek tűnjenek, mindösszesen csak tájékoztatlak a lehetőségeidről. Én csupán beszélgetni szeretnék, a többi a beszélgetésünk kimenetelétől függ. - Közben megérkezik az üzenet Shuéktól - No, már attól sem kell tartanunk, hogy megzavarnak bennünket. - Ezúttal már elégedetten elmosolyodok.

Timidus jellemzésére csak elvigyorodom.
- És a hangsúly a lélektelen gépszörnyön van. Shu védelmét tökéletesen végzi, ez a fő prioritása és ez miatt túlontúl kiszámítható. Tényleg ennyire ostobának hisztek, hogy csak így belesétálok egy csapdába? – Ha azt vesszük igen hisz végül is csak sikerült hibáznom bár a hiba az volt, hogy hittem abban, hogy Timidus hajlandó lesz az együtt működésre. De ezt Anatnak nem kell tudnia. Higgye csak, hogy minden az én terveim szerint alakult. – De visszatérve Timidusra, ő csak annyit akar, hogy megvédje Shukakut a legkisebb veszélytől és nem csak tényleges veszélyekről beszélünk. Ami kicsit is nem teszik a lánynak arra a sárkány ugrik és megpróbálja eltüntetni azt. Csak idő kérdése mikor fognak ártatlanok is elhullani amiatt mert Timike a lányt védi. De ezzel nyilván te is tisztában vagy. De ha eddig ezzel tisztában voltál akkor az megmagyarázza miért engeded őket magadhoz közel. Mert sajnálod a lányt és túl gyáva vagy ahhoz áldozatokat tudj hozni.
Arra a kijelentésre, hogy nem fél tőlem csak hangos kacagásba kezdek.
- Nem félsz? Nekem nagyon is úgy tűnik hogy félsz hiába a szint különbség. Nem gondolod komolyan, hogy elhiszem, ez az egész közjáték csak azért van hogy ne tudjak elszökni a válasz adás elöl? Ha csak szimplán beszélni akarnál velem megtehettük volna békésebb körülmények között is. Hazudsz nekem Anat-kun! És ha te hazudsz miért várod el, hogy én őszinte legyek veled? Ennél azért tisztességesebb embernek gondoltalak. – Itt ismét csak elvigyorodom. – És még mindig zavar az, hogy te nem vagy hajlandó engedni, hogy bepillantást nyerjek a gondolataidba de te azért ugyan ezt akarod elérni nálam. Ez nagyon nem tisztességes. De nem is kell kimondanod, ha te nem teszed akkor elmondom én. Persze azért jobban örülnék ha te magad tennéd.

- Nem hiszlek ostobának... szerinted miért vagy még mindig a ponyvába bugyolálva? És igen, tisztában vagyok vele, nem véletlenül küldtem el. Nem szeretem, mikor megpróbál befolyásolni, mint ahogyan azt az imént is hallottad. Érzéketlen, de tökéletesen reprodukálja az érzelmi zsarolás metodikáját. - nem esik nehezemre Timidust szidni, de azért van egy rész rájátszás is az egészben. - Azért vagyok én is a lány mellett, hogy ne tudjon a sárkány uralkodni rajta. De azt bizonyára te is beláthatod, hogy célszerűbb a mobot magam mellé állítani és a céljaimért hadba állítani, mint csak úgy eltenni láb alól. Ugyanez rád is igaz... - mosolyodok el sejtelmesen.
- Nem hazudok, csupán nem mondtam el a teljes igazságot. Mint mondtam, a beszélgetésünk kimeneteléül függnek a továbbiak. Amennyiben nem leszel partner, akkor kénytelen leszek a börtön kristályra hagyatkozni, ami immáron a birtokomban van. - mutatom fel neki is jól láthatóan az inventorymból előhívva a megkapott kis csomagot - Szóval ezért vagy lekötözve. De rátérhetnénk végre a beszélgetésre, vagy akadékoskodsz még egy kicsit?

Egyre szélesebb vigyor ül ki az arcomra.
- Tetszik a stílusod! Kezdem sejteni mit akarsz elérni és azt kell mondjam kellemeset csalódok ha a feltételezéseim helyesek. Engedd közel a barátaidat de még közelebb az ellenségeid. Tudod velem lehet egyezkedni. Szóval hallgatlak. – Nem tagadom eléggé meglepett az egész de ezzel még élvezetesebb is lett a szituáció.

- Akkor visszatérünk a kérdez felelek módszerre. - Eddig minden tervszerű, most már megkaphatom végre a válaszaimat. - Pontosan hogy történt az eset, ami miatt bevörösödtél és hogyan tudtad feldolgozni a történteket?

„Ciccegni” kezdek a kérdésére.
- Megint ott tartunk, hogy nem tartunk sehol. Nem mondod el a célodat helyette az életemben próbálsz vájkálni. De kivételesen előzékeny leszek. Amúgy sem volt eddig sem titok hisz aki akarta az könnyedén megtudhatta. – Szophienak is csak annyi kellet, hogy rákérdezett a konkrét eseményre én pedig nem titkoltam. – A pontos körülmény… nos, volt egy item ami nagy mértékben megdobja az ember szintjét. Ha nem akartam gyorsan a porba hullani akkor meg kellet szereznem a gond csak az, hogy túl erős szörnyek őrizték. Kellet egy kisebb csapat akik elterelik a figyelmüket még én megszerzem az itemet. Ez működött is amire viszont nem számítottam, hogy a három emberből csupán egy elég erős, hogy kijusson onnan aki persze bosszút akart állni így rám támadt. De hála a szörnynek nem volt elég erős ahhoz, hogy legyőzzön így ő halt meg és mivel zöld volt így én piros lettem. Hogyan tudom elviselni? Nagyon egyszerűen. Előbb vagy utóbb mind meghalunk, bolond aki az hiszi ki tudunk innen jutni. Két év telt el és semmi nem változott és még csak a húsz százalékát sem értük el a bossoknak. Én pedig addig próbálok élni és élvezni azt a kevés időt amíg lehet. Ha eljön az időm akkor nem ellenkezem de nem úgy akarok meghalni, hogy az utolsó gondolatom az legyen, hogy még annyi mindent akartam megtenni. Így is túl sok időt vesztegettem el.

Az a helyzet, hogy nem tudok vitába szállni az elmondottakkal. Ha mindez igaz, akkor ő semmivel sem rosszabb ember, mint én, tehát nem ítélkezhetek felette. Azonban ahhoz, hogy megbizonyosodhassak minderről, aktiválnom kell rajta az emlékfelidéző képességem. - Tesztelhetem, hogy igazat mondtál-e? - Kérdezem meg tőle nyíltan.

- Ha annyira szeretnéd. Bár előtte azt azért szeretném tudni miféle módon mielőtt igent mondanék rá.

- Csupán meg kell, hogy érintselek. Nem okoz fájdalmat, nem sebződsz, nem érzel semmit. Egyetlen másodperc az egész és a képességem megmondja, hogy igazat mondtál-e, vagy hazudtál. - Azt persze már nem teszem hozzá, hogy mindent az emlékek átérzése révén tudom teljes pontossággal megállapítani.

Számíthattam volna rá, hogy valami kitérő választ ad. Hazugság vizsgálás? Ugyan. Gondolat olvasás? Esélyesebb de még az is abszurd. Talán adatokat ment le és azokból ki tudja szűrni mi történt? Erre azért kíváncsi vagyok.
- Nos, ha ez segít teljes képet adni akkor legyen.

- Köszönöm az együttműködést. - Nem mintha nem tudtam volna a beleegyezése nélkül is megejteni a dolgot, de így legalább nem kellett sunnyognom és volt lehetőségem addig próbálkozni, míg végül aktiválódott is a képesség. (Ha nem gond, akkor így nem dobok képi próbát.) Bólintok, majd megérintem az összekötözött lábát. Ő csupán annyit érzékelhet, hogy pislogok egyet, az elmémbe azonban ez idő alatt rengeteg információ töltődik le. A spec szintem szerint 11 emlékképet tudok felidézni és ki is használok minden lehetőséget. Elsősorban az említett vörösödés esete után kutatok, de ha már sikerült bejutnom az adatbankjába, akkor már nem megyek el csupán ennyi infóval. Más esetleges öldöklés után is kutatok, illetve bármilyen olyan titkos szervezet után, amiről nem szívesen beszélni. Kapcsolatban áll-e a Tenkával, a Sayonarával, vagy mondjuk azzal a vörös céhhel, amiről nem rég szereztem tudomást Hürremtől (Liberátors)? Van-e esetleg társa, aki hátba támadhat majd, ha szövetkezni próbálok Suzuval? És persze arra is kíváncsi vagyok, hogy Timidussal valóban szövetkezett-e a megölésemre... és hogy most meg akarja-e ölni Shut. Hogy Timit meg akarja-e, az nem kérdéses... ki ne akarná? Rolling Eyes

1.
Láthatod ahogy Suzume egy barlangban sétál, közben három ember hangját hallod, 2 férfi egy nő. A beszélgetésből kiveheted, hogy nem bíznak benne és nem tudják, hogy ő játékos. Időnként rá pillant a csapatra ekkor láthatod az arcukat és feltűnhet hogy jóval magasabbak nála (macska alakban van). Elvezeti őket az itemhez és nemsokra hogy közel kerülnek hozzá egy nagy nyílt terepen még mindig a barlangban és hamarosan egy Főnix szerű szörny jelenik meg és támad a csapatra. Suzu ekkor már rohant a potion felé őt figyelmen kívül hagyja a szörny. Láthatod ahogy Suzu a kezével elveszi az itemet és beteszi az inventoríba majd levegőben halad tovább és ott hagyja a többieket. Itt végtelen magabiztosságot érez ugyanis ez egy előre kitervelt lépés volt valamint bizalmatlanságot a társai iránt. Láthatod ahogy elhagyja a barlangot és amint halja, hogy a csapat a megpróbálja legyőzni a szörnyet. Végül mikor kiér használja a potit és szét ossza a pontjait valamint kiválasztja a képijeit. Gin ekkor támad rá őt okolva társai haláláért. A harc rövid, a fiú fegyvereit elpusztítja a láva képesség miatt aki menekül azonban Suzu nem engedi és megöli. Aggodalmat érez ami arra irányul, hogy a srác a barátaival jön vissza és megpróbálják megölni.
2.
Suzut egy csuklyás féri keresi fel aki tud arról hogy megölt valakit Kiderül, hogy egyfajta bérgyilkos szövetkezet tagja és be akarja venni Suzut. Suzu belemegy ám először egy próba kell hogy megfelel e ahol egy kis szintű lánnyal kell végeznie amit a bérgyilkosok szerveznek meg. Suzu megöli a lányt és enyhe sajnálatot érez iránta.
Ezután újabb feladatot kap és egy részeges férfit kell elintéznie aki kisebb játékosokat rabol ki azáltal hogy leitatja őket ájulásig majd elveszi a cuccaikat. Suzu vele is végez. Undort és szánalmat érez a férfi iránt hogy ilyen mélyre súllyedt.
3.
Suzu és az idomár páros horgásznak. Kiderül hogy Suzu hasonlóan úgy gondolja, hogy nem lehet kijutni a játékból mint Timi. Kiderül, hogy Timi egyfajta ellenállást tervez a frontharcosok iránt ekkor hinti el Suzu, hogy nem szabad bíznia abban, hogy Anat Shu miatt nem fog lépéseket tenni ellene és hogy ha komolyan gondolja akkor előbb utóbb de vér fog folyni és hogy ez elkerülhetetlen. Timi ekkor bízza meg Shuval egyetemben, hogy egyenlőre kémkedjen Anat után. Suzu izgatottságot érzett az egész helyzet miatt.
Tenkáról és Sayonararól nincs semmi és más szövetségese sincs Suzunak.

Egyfelől többet is kaptam, mint vártam, más részről kevesebbet. De a kevesebb néha több, de ez esetben jobb is, hiszen sem a Tenkára, sem a Sayonarára utaló jeleket nem találtam. S ami azt illeti, az indikátorszínének megszerzéséről sem hazudott és elgondolkodtat az, hogy esetleg a helyében én cselekedtem volna-e másként. Nincs mivel támadnom a nőt, az én Sayonara tagságom is emberéletbe került, és én is öltem már embert, ráadásul kettőt is, pusztán azért, mert elborult az agyam. nincs okom ítélkezni efelett a nő felett. Az a bérgyilkos céh viszont aggasztó. Nagyon aggasztó...
Ahogy visszatérek a jelenbe és újra csak Suzut látom magam előtt, próbálok mosolyt erőltetni az arcomra. - A képességem szerint valóban nem hazudtál. Értékelem az együttműködésedet. - S hogy ezt nem csak szavakban fejezzem ki, ezért leoldom róla a ponyvát, de a ketrecből még nem mászunk ki. Ismét leülök vele szemben.
- Gondolom rájöttél már, hogy szövetséget kívánok neked ajánlani. az túlzás, hogy megbízom benned, mint ahogy te sem bízhatsz bennem. Őrültség lenne. Viszont kíváncsi lennék, hogy mivel tudsz meggyőzni afelől, hogy Shu biztonságban lesz tőled és a szövetségeseiddel szemben is? - Direkt nem említem szó szerint a bérgyilkos céhet, nem akarom leleplezni a teljes képim.

Nagyon úgy tűnt megkapta amit akart így végre rátért a lényegre és én is szabadabb lehettem.
- Sajnos meg kell elégedned a szavammal. Nem tudom pontosan miféle képességet használtál de talán rájöhettél, hogy valóban tartom a szavam. Megígérhetem, hogy nem bántom sem a lányt sem a sárkányt amíg ők maguk nem provokálják ki, mint ahogy most is. Szövetségeseim nincsenek, eddig nem volt konkrét okom megölni őket csak játszom velük. – Mosolygok rá. – De azt ne várd el tőlem, hogy nem fogok védekezni ellenük ha rám támadnak.

- Ez tiszta sor. Erre is van egy megoldás. Ne mutatkozz előttük. Ha azt hiszik, hogy börtönbe zártalak, akkor nem fognak keresni.

- Ezek szerint el akarod hitetni velük, hogy börtönben vagyok. Hogy akarsz kijutni innen? Ha jól emlékszem csak az nyithatja ki akinél van a kulcs ami Shunál van, vagy tévednék?

- Nálam is van kulcs, csak eddig ezt nem kötöttem az orrodra. - Most először igazán magabiztosan vigyorodok el. - Hadd kérdezzem meg inkább, hogy mik a céljaid a játékban? Végigvinni és kijutni? Tápolni magad a túlélés érdekében? Miért volt fontos egyáltalán, hogy elgyere a bossra?

- A játék a körülmények ellenére is játék marad. Nincs más célom mint játszani és élvezni az általa kapott lehetőségeket amíg csak lehet. – Mosolyodom ismételten el.

- Játék, amit nem veszel komolyan, de annyira azért mégis, hogy félelemből ölj... - inkább kijelentésnek hangzik, mintsem kérdésnek.

- Ha egy kutyától megpróbálod elvenni csak úgy a játékát könnyen megharaphat.

- Szóval te ilyen harapós vagy - jelenik meg egy félmosoly az arcomon, miközben felvonom a szemöldököm. Azt hiszem most először már flörtölök is vele. A fene vigye el a fekete haját, az a gyengém. Észhez kell térnem, nem barmolhatom el, amit eddig felépítettem. - Na most, ha te játszani akarod a kis szórakoztató játékaidat, akkor óhatatlan, hogy feltűnsz Shunak, vagy valaki olyasvalaki előtt, aki elárulja neki, hogy még mindig szabadlábon vagy.

- Így is lehet fogalmazni. – Nevetek fel. De a további mondatai már fej rázásra késztet. – Azt akarod, hogy ne tegyek semmit? Mivel lenne jobb az mint a börtön? De nyilván találhatunk alternatív megoldást. A kinézet azért kellően megváltoztatható. Ráadásul Shu gyáva. Az ő elmondása szerint nem jár küldetésekre, se bossokra se sehova ami veszélyes lehet. Kicsi az esélye, hogy belefutok.

- A külsőd megváltoztatása egyébként is ildomos lenne, szerintem többen is berágtak már rád. Bár nem mintha félned kellene attól, hogy bármilyen rendfenntartó céh aktivizálná magát. Nem tesznek semmit, egész Aincrad elintézi egy vállrándítással a gyilkos céhek és alvilági szervek működését és csak sajnálkozik a halálesetek hallatán. Ez a te szerencséd is... Viszont azt ne feledd el, hogy a nevedet nem tudod megváltoztatni... vagy tévednék?

- Meglepődnél ha tudnád milyen kevesen is tartanak az ellenségüknek. Valódi ellenségnek. Az megint más kérdés, hogy kedvelnek-e vagy sem. Igazából Timiduson kívül más nem igazán akar megölni. És egyébként én úgy tudom, hogy a név csak akkor látszik ha mondjuk partyban vagyunk vagy ha a másik fél is úgy akarja.

- Igen, jól tudod. Párbaj és party esetén. Szóval csak óvatosan. És Shu ismeri a képességeidet is, úgyhogy azzal is bánj csínján. Mindenesetre tettem rád egy stigmát az imént, aminek a segítségével meg tudlak figyelni és észreveszem, hogyha rosszban sántikálsz. - Ez már megint a flörtölős hangom. Bakker. De most még jól is jön. Esküszöm bejön ez a rossz kislány imidzs. Nem vagyok komplett... - Viszont térjünk rá a lényegre, vagyis hogy mi a szövetségünk lényege!

Arra, hogy megjelölt kicsit elhúzom a szám.
- Egy újabb ember aki előtt már nem lesz magán életem. Ennyire nem tudnak elszakadni tőlem a férfiak. – Itt viszont már vigyorra húzódik a szám. – Szeretnél minden apró kis mocskos részletet az életemből hmm? Csak kérned kell és megmutathatok neked bármitől. – Hajolok picit közelebb hozzá és az utolsó mondatot már szinte suttogva intéztem felé. Ez mindig meglágyítja a férfi szívet.

- Ha csak kérnem kell, akkor most meg is kérlek rá. - vonom föl a szemöldököm kihívóan. Azt hittem sokkal nehezebb dolgom lesz vele, persze óvatosnak kell lennem. - Be akarok épülni az alvilági szervekbe és szemmel akarom tartani a szólós vörös indikátorosokat is. Már alkut kötöttem egy másik vörös indikátorossal, hogy figyeljen meg téged és Tachibanát, de hasznavehetetlen társnak bizonyult. Olyasvalakire van szükségem, aki hatékonyabb.

- Szóval innen fúj a szél? – Jegyzem meg. A kacérkodásom pedig úgy néz ki nincs hatással rá pedig mint ha az előbb flörtölni akart volna, legalábbis a hangnem változásból nekem úgy tűnt. Ki érti a férfiakat? – Viszont ez azért meglehetősen veszélyes feladat. Még is milyen konkrét hasznom válhatna nekem mindebből? – Persze lemerném fogadni, hogy a válasz erre, hogy nem zár börtönbe.

- Természetesen az, hogy meghagyom az életed és nem zárlak börtönbe se. - Na most vettem elő újra a flörtölős hangomat. - És persze a kis stigma gondoskodik arról, hogy ne próbálj meg átverni. Amint rajtakaplak azon, hogy megpróbálsz átverni, vagy pedig ártatlanokat öldökölsz, akkor felbomlik a szövetségünk és levadászlak. - Olyan laza mosollyal mondom mindezt, mintha csak a vasárnapi ebéd menüsorát sorolnám bájologva. - Shut pedig légyszíves messziről kerüld el és ne adj okot arra, hogy többet kelljen neki hazudnom, mint amennyit így is megteszek a szövetségünk érdekében. Egyébként pedig úgy tűnt, hogy szeretsz veszélyesen élni és játszani, csak nem ijedsz meg egy kis kihívástól, igaz?

- Sejtettem, hogy ezt fogod felajánlani, de az nem elég jó nekem. – Csóválom meg a fejem. – Megölni nem fogsz hiszen akkor nem vesződtél volna a börtönkristállyal maga a börtön pedig... Nos mi a garancia arra, hogy nem fogok megszökni? Onnantól fogva ha az sikerül te is potenciális veszélyforrás leszel a számomra. Nyilván nem szeretnéd, hogy a céhedben bárkinek is baja essen, esetleg a kis Shu rájöjjön, hogy miként is próbáltad hátba döfni. – Kicsit elkezdek babrálni a körmömmel, mint akit pont nem érdekel az egész. Nem egy filmben és animében láttam már hogy ezt csinálják. :3 – Az pedig, hogy levadászol kicsit kevésnek bizonyul fenyegetésnek. nem te lennél az első aki ezzel próbál hatni rám. Másodjára már nyilván nem fog olyan könnyen menni még ha tudod is merre járok. Nekem is meg van ám a szemem és a fülem köztetek. – Ez mondjuk még így nem volt teljesen igaz hisz még a kapcsolataim ezen része még épülő félben volt.

- Üres blöffökkel nem igazán tudsz meghatni. - Nevetek fel, bár a kétség felébredt bennem: mi van ha mégis van beépített embere neki is köztünk? Mondjuk az emlékképek nem hazudnak és ott nem láttam erre utaló szövetségest. Magabiztosságot erőltetek magamra és ismét a flörtölős hangomon kérdezem. - Mit akarsz kérni még?

- Egész biztos vagy benne, hogy csak üres blöffök? – Nézek fenyegetően a szemébe. Igyekszem rombolni a magabiztosságán de ez a nézés gyorsan tovább is illan ahogy rákérdez mit is szeretnék és egyből vidámabban válaszolok neki.
- Információt, természetesen. Hisz végül is te is azt akarsz nem igaz? Frontharcos lévén, hozzá teszem azok közül is az egyik legmeghatározóbb, nyilván sok emberrel találkoztál és a szinted tudatában sok bosson is részt vetél. Amit én tudni akarok az-az összes ismert egyedi fegyver gazdájának a neve. De ami még inkább fontosabb az a legendás fegyverek gazdájának a neve. Benne vannak az összesítőben így nyilván már felfedezték őket a gond csak az, hogy egy-két tippen kívül nincs sok ötletem merre találom őket, különös tekintettel az íjász fegyverre. Te megadod nekem amit én tudni akarok én megadom neked amit te tudni akarsz. Szerintem ez egy meglehetősen fair ajánlat. Azt, hogy miként szerzed meg az infókat már nem érdekel. – Nyilván, vagy legalábbis bízom benne, hogy nem csak jobb kapcsolatai vannak ilyen téren de a hírneve lévén könnyebben is megszerzi az adott infókat. Bár ha nem megy bele még mindig ott van a besúgó, igaz az már nem lenne költséghatékony megoldás.

- Miért lettek hirtelen mindenkinek ilyen fontosak a legendás fegyverek? - Az egyedi fegyvereket meg sosem tartottam számon. Egyedi fegyvereket illetőleg csak kettőről tudok, és mindkettő az én céhem tagjánál van, tehát ezeket nyilván nem fogom elkotyogni. Artemist és Metamorphot szintén nem fogom elárulni, de ráuszíthatom valaki másra. - Szóval ezért jársz bossokra. - Vigyorodok el ismét. - Van egy legendás, amire már biztos rájöhettél, az pedig az enyém. És van egy legendás, ami szintén érdekes személynél van... de ezt az infót nem fogom csak úgy kikotyogni, valamit valamiért.

- Nem értem miért csodálkozol ezen, hogy sokan áhítoznak a legendások után. - Tényleg nem értem mi ezen olyan fura. Viszont nem is igazán bólint rá, próbál kitérni, sebaj.
- Igen, ez is az egyik oka annak, hogy bossra járok. – Nem mutatom de az meglepett, hogy neki is legendás fegyvere. Az igazat megvallva még nem vettem szemügyre az ő fegyverét.
- Ha Hinarira gondolsz akkor az nem nyert, az övét már rég tudom. – Oké, nem voltam benne teljesen biztos de ezt majd mindjárt megerősíti nekem. Na mondjuk nem mint ha olyan nehéz dolgom lenne, kikövetkeztetni a legendás fegyvereket. A legtöbb sima fegyver kinézetét már sikerült szemre vételeznem így egyszerűen olyan fegyverek után kell kutakodnom amit még nem láttam és, vagy különleges kinézete van. Csak nyomok kellenek amerre elindulhatok.

- Nem, az árnyharcos legendásra gondolok - és közben úgy csinálok, mintha meglepődnék azon, hogy Hinarinál van a legendás. Mondjuk annyira nem esik nehezemre a színjáték, mert az valóban meglep, hogy egyáltalán tud arról, hogy Hinarinak legendás kardja van.

Az árnyharcos legendás említésére kicsit felhúzom a szemöldököm.
- Kezdetnek az is megteszi. – Felelem végül. – Jut eszembe, szükségem lenne a cuccaimra, hiánytalanul. – Hívom fel rá a figyelmét arra, hogy bizony mindenem nála van még mindig.

- Kazuma... gondolom nem lep meg. - árulom el az árnyharcos legendás tulajdonosának nevét. A viadal idején maga is láthatta, amint lecsap a furcsán deformálódó bal kezével, de Kazu maga is megerősítette a vélt információt. - Ami pedig a cuccaidat illeti... - lenyitom a menümet és átnézem, hogy miket sikerült elvenni tőle - Nocsak, egészen szép felszerelésegyüttes. A kábító és a lökés kristályt pedig könnyedén ellenem tudnád fordítani. És aranyad is van szép számmal. Bármelyiktől érdemes lenne megfosztanom téged biztosíték gyanánt. De én nem vagyok tolvaj és csak hogy lásd, komolyan gondolom a szövetséget, ezért visszaadok mindent. - Egy gombnyomással megkapja a cuccait és elkezdem eloldozni is. Biztos vagyok benne, hogy óriási baromságot csinálok most mindezzel, de egy esélyt mindenki érdemel és ha valóban segít beépülni az alvilágba, akkor sokkalta többet nyerhetek, mint annyit, hogy egy vörös indikátorost kiiktattam a forgalomból.

- Nem ismerem őt. – Jegyzem meg érdektelenül. Habár lehet, hogy ő többet tud nekem majd dalolni a fennmaradó fegyverekről mint Anat de ezt majd úgy is csak később tudom meg.
- Mind a te munkád gyümölcsei, már ami a felszereléseket illeti. – Vigyorodom el. A nagy részét valóban a férfival kovácsoltattam, igaz nem személyesen, valószínű akkor nem is adta volna el nekem őket. Ahogy megkapom a cuccokat én is szemügyre veszem őket ügyelve arra, hogy a menüm lehívása egy nyugodt és lassú mozdulattal történjen, nehogy Anat félre értse a szándékom. Szép sorjában magamra aggatom a páncélom és a többi cuccom és a fegyverem majd végül előkészítem a teleport kristályt is. Nem szeretnék ma már több meglepetést.
- Van még valami amit szeretnél? – Végig gondolva a beszélgetésünket az hiszem már mindent megkaptam amit ettől az egész huzavonától szerettem volna. Elvileg csak kicsit meg kellene húznom magam. Talán nem ártana tényleg egy bekukkantani abba a híres börtönbe.

Meglep, hogy Suzume az én felszereléseimben lófrál, a szenvtelensége pedig még jobban bosszant. Sokkal inkább oda kell figyelnünk Mitoval, hogy kinek mit adunk el. Afelől nincs kétségem, hogy a fiú nem ad el a holmijaimból vörös indikátorosoknak, hacsak valami különleges indoka nem volt rá, de nem kerülhetett Suzunak sok erőfeszítésébe megbízni valakit a vásárlással. - Két dolgot kértem, ezeket abszolváld, légy oly kedves. Az egyik ugye, hogy meghúzod magad és nem kerülsz Shu elé. Az arcodat el tudod takarni, de a nevedet nem. A másik pedig, hogy kezdj el munkálkodni azon, hogy kapcsolatba kerülhessek azzal a szervezettel, aki téged is megbízott annak idején. Önszorgalomból pedig szívesen fogadok információkat Kazumáról, Tachibanáról, vagy más vörös játékosról is. Nem leszek hálátlan.

- Nem emlékszem, hogy említettem volna bármilyen szervezetet akik megbíztak volna engem… - Jegyzem meg egy halvány fél mosollyal az arcomon. De talán már csak az én elmém zavarná meg a bezártság? Kötve hiszem, ez esetben viszont amikor leellenőrizte akkor szerzett tudomást erről. Veszélyes képi ha minden kis titkomba bele lát.
- De azt hiszem megegyeztünk, megteszem amit tudok és el is várom a hálát ezért. – Kacsintok rá. Ha nincs más mondandója úgy használom is a kristályt. Van pár dolog amit ennek fényében el kell intéznem.

Hibáztam, hiszen egy emlékképet hoztam fel, valóban nem említett egy szót sem a szervezetről Suzu. Ennek ellenére megőrzöm a hidegvérem és megvárom a további válaszát magyarázkodás helyett. Végül csak lezárja a mondandóját, jobb, ha nem oszlatom el a kételyeit a képességeimet illetőleg. Bólintok, majd hagyom elteleportálni.

by **Asuka** Szer. Dec. 10 2014, 11:42

Hosszú séta vette kezdetét, amikor a köddel fátyolozott erdőbe léptem. Az irányokra nem nagyon figyelek, ehelyett inkább az ösztöneimre hagyatkozok. Tökéletes ez a hely. Tökéletes vadászterep, s remek hely előre eltervelt gyilkosságokra. Pontosabban... felszabadításokra. Nem is értem, eddig miért nem terveztem épp erre a helyre bármit is. Bár a válasz máris ott motoszkál a fejemben. Túl egyértelmű lenne. Nem szeretem, ha valami túl egyértelmű. Az első intelem pedig, hogy ne kapjanak el. Ha pedig kizárólag ilyesmi helyeket választanék áldozataim életének megkönnyítésére, akkor bizony, már nagyon régen lebuktattam volna magam.
Zajokra figyelek fel, ehhez pedig nincs szükségem hallgatózás jártasságra. A felrúnázott Hentest azonnal a kezembe kapom, biztos, ami biztos alapon. Nem messze tőlem, a fák és bokrok közül elő is bújik a zajokat okozó valami. Mert jobb szót jelenleg keresve sem találok rá. Először persze azt gondolom, hogy egy random mob támad rám, de nem így van. A mellettem elhaladó férfi - mert egy férfiról van szó - igenis, játékosnak tűnik. A vörös sims kijelzőt csak egy pillanatra figyelem meg. Jobban ledöbbenek azon, amit látok. Vagyis, amit látni véltem. Most komolyan? Ez tényleg női ruhában volt? Nem tűnt túl férfiasnak az a testre simuló latex.
- Hé! - kiáltok utána, hiszen jobbat nem tudok kitalálni a döbbenet hevében. Majd eszembe jut, hogy talán nem ártana utána futni. Persze esélyes, hogy ezt már fenyegetésnek veszi... de talán jól teszi. Mindenkinek sok félnivalója van tőlem Aincradban. Csupán ezt nem feltétlenül hirdetem.
- Uhm... - gondolkozom azon, hogy mit is kéne mondanom. De mégis mit kéne? A társadalom már-már annyira beszippantott magába, engem, a Szörnyeteget, hogy kezdem túlságosan is felvenni a szokásaikat. Persze, ez egy szükséges dolog, az integrációm érdekében. De azzal a nem is olyan apró hátránnyal jár, hogy kezdenek ellepni ezek az ostoba, emberi dolgok. Például az illem, mint irányító tényező. Semmi baj az illemmel, hacsak az nem korlátoz. Még itt, a semmi közepén, egy ködös erdő mélyén, egy női latexruhát viselő, piros játékost kergetve is.
Mindenesetre utánafutok abban a reményben, hogy egyszer csak megáll. Hamar beérem gyorsaságomnak köszönhetően, valamint az új cipőm miatt megvan az az előnyöm, hogy nem okoz problémát az ilyen terepen való közlekedés. Könnyedén ugrom át a földi akadályokat, ez pedig tetszik. Ki gondolná pedig, hogy ekkora sarokkal ekkorákat tudok ugrani? Rolling Eyes

by **Malcolm** Szer. Dec. 10 2014, 21:33

Malcolm csak futott, szaladt tovább, pillanatnyi megállás vagy hezitálás nélkül, még csak hátra se lesett. Pedig észrevette a nőt! Hát hogy a fenébe ne vette volna észre akkora fegyverrel a kezében? A vörös indikátora meg úgy világít a ködben, mint a karácsonyfa égő, és ezt a mi kis malkavitánk látásának köszönhetően már időben észre is vette. De a szerepet végig kellett vinnie, be kellett teljesítenie a történetet és el kellett kapnia a vadat. Nem menekülhetett a sorsa elől. Így hát az idegen nő, ki utána szaladt, már csak azt láthatta, hogy Malcolm hatalmasat vetődött az avarba, majd mintha dulakodott volna valakivel, úgy fetrengett a lehullott levelek között. Aztán egyszer csak felemelte a jobb kezét és lecsapott vele, végül eszeveszetten vetkőzni kezdett. Úgy tépte le magáról a latex felsőt, mintha a napfény égetné a bőrét. Őrjöngő vadállatként marcangolta szét a ruhadarabot, pusztán a körmeit (karmait?) használva, majd mámoros, átszellemült fejjel fürdőzni kezdett a szétpixeleződő item darabkái között. Úgy tett, mintha megmosná az arcát, majd tenyereiből csészét formálva kortyolni próbált a pixelekből. Mindeközben kéjes nyögdécselések hagyták el, mint amikor az ember a kedvenc ételéből lakmározik. Az sem zavarta, hogy közönsége akadt, egyébként is már teljesen megfeledkezett az iménti vörös indikátoros nőről.
Amikor végzett a kis magánrituáléjával, nemes egyszerűséggel feláll, úgy ahogy van félmeztelenül marad, mellkasán még mindig a hatalmas vörös kereszttel, amit mintha egy vastag ecsettel kent volna fel magának. Szóval feláll. Mármint nem úgy. Micsoda kéjenc gondolatok ezek, kérem? Szóval feláll és azon nyomban össze is rezzen. Valami megmoccant mellette. Vagy mégsem? Dedede, bizony megmoccant valami árny és ettől veszettül parás lett. Óvatosan, mint egy lassított felvétel, maga mellé sandított, a rossz előérzetétől hajtva csak úgy lüktetett a mellkasa, az adrenalinszintje ismét az egekbe szökött, a Bestia tombolni kezdett benne, hogy áttörje ketrecét és kiszabadulva lemészárolhasson mindent, mi Malcolm védtelen kis porhüvelyét a félelem nem kívánt érzésével átkozta... aztán... aztán ez a balga megint rájött, hogy csak a bal keze rakoncátlankodott, így a jobbal erősen rácsapott a másik kezére, mint egy rossz kutyára. Aztán mint aki jól végezte dolgát, megvonja a vállát, sarkon fordul, majd egyenesen belesétál a mögötte álló nőbe. - Hé... Uhm... - ismétli ugyanazokat a szavakat, amiket a nő is hallatott nem is olyan régen, pedig Malcolm már nem is emlékezett rá, hogy ezeket hallotta maga mögül.

by **Asuka** Vas. Jan. 25 2015, 22:16

Ritka látvány az, ha valaki minden általam ismert személynél, önmagamat is beleértve, elmebetegebb. Persze, az én betegségem egészen más jellegű, mint ami ezt a játékost sújtja... Rolling Eyes

Lerí azonban róla, hogy nem teljesen tiszta. Legalábbis, agyban. Mintha nem lenne teljesen tisztában azzal, hogy mégis mi folyik körülötte.
Ahogy követem, szemtanúja leszek annak, ahogyan valami elpixeleződik, azonban innen nem egészen veszem ki, hogy pontosan mi történt. Nem játékos volt, s nem mob, ahhoz túl kevés idő telt el. De nem is számít. Kíváncsivá tett. Végre valami izgalmasat is találok ebben az időfecsérlésre kitalált világban. Valamit, amivel talán elszórakoztathatom magam.
- Chhh... - végül belém botlik, mint ravnos gyerek pénztárcáért nyúlva az utcán. Szavaimat ismétli ugyan, de nem tűnik fel, hogy nemrégiben az én ajkaimat is ugyanezek a jelzők hagyták el. Nem fontos, nem érdekes.
- Hűűűű... te aztán nem vagy semmi... *.* Mondd csak, miért viseltél ilyen ruhát? - ajkaim ugyan mosolyra görbülnek, ha a sötétségben kellően látja a szemeimet, azok éppoly üresek, mint amilyenek olcsó bókjaim. De az emberek bedőlnek nekik. Tehát ő is bele fog. Ugye?
- Nem túl biztonságos ez a hely egy játékos számára. Úgy hírlik, sokan vesztik életüket ebben az erdőben. ^^ Nem szeretnéd úgy végezni, mint ők, igaz? - a legtöbben szavaimat fenyegetésnek vélnék, holott jelenleg nem áll szándékomban ártani. Csak bizonyos típusú áldozatokra vadászok, róla pedig nem tudom, hogy beleillik-e a mintába, amit követek. Azonban különösnek tartom, hogy épp ebben az erdőben találok egy vörös indikátorost. Már magamon kívül.
- Véletlenül sem tudsz semmit a pletykákról, igaz? - szórakozottan forgatom a fejem, az erdőt szemlélve. Az összes erdő közül eddig ezt találtam a maga módján a leg... nem is tudom igazán. Vannak, akik be sem merik tenni ide a lábukat, főleg a furcsa eltűnések óta. Mások pedig, mások éppen ezért keresik fel ezt a helyet. Talán Malcolm is közéjük tartozik.

by **Malcolm** Szomb. Jan. 31 2015, 13:49

Music

Ami azt illeti, igencsak régen ért már úgy nőhöz. Mármint úgy, hogy nem akarta szexuálisan játszadozni vele és megölni őt, de minimum kiszívni a vérét. Jelen helyzetben azonban kellően kielégül állapotában talált rá ez az idegen nő, így nem akar rögtön rárabolni. Malcolm nem teljesen százas, de azért a túlélési ösztön csöpögtet üres fejébe némi értelmet és arra már ilyen rövid ismertség alatt is rájött, hogy az idegennek vörös indikátora van és egy bazinagy fegyvere, szóval talán nem árt, ha barátságosan közeledik felé, félretéve a perverzkedést és az ellenséges hangnemet. Bár utóbbira meg lenne az oka, hiszen a nő tulajdonképpen betolakodó volt, aki egyszerűen átgázolt a territóriumán. az ilyeneket pedig illik megbüntetni. Azonban mielőtt a vadászterületét védő domináns hím agressziója felébredne benne, az ismeretlen bókolni kezd neki és még egy kérdést is feltesz. Mindezzel csillapítja kedvenc malkavitánkban az ellenségeskedést, bár továbbra is bizalmatlanul méregeti a nőt. Egy lépést tesz hátra, hogy teljes valójában végigradarozhassa tekintetével az idegen idomait, elismerően bólint is egyet. Aztán valahonnan nagyon mélyről előhúzza legudvariasabb gavallér énjét és nyájas társalgásba kezd a nővel, mintha csak a sikátorokban udvarolna az áldozatainak.
- Ami azt illeti, te sem panaszkodhatsz. Nagyon... dögös ez a ruha rajtad, boszikám. - Hát aki gettóból jött, annak idáig terjed az úriembersége... Ezután elkezdi körbejárni a nőt, közben végig a domborulatain legeltetve a szemeit, de a nyájas beszélgetésről nem feledkezik meg.
- És milyen ruhát? Jah azt... hát... miért ne? Valamivel fel kell dobnunk az unalmas napjainkat, nem igaz? - Miközben a nő tettetett aggodalmát fejezi ki az erdő veszélyei miatt, Malcolm már körbe is éri és ismételten megállapodik vele szemben. Egy utolsó pillantás a kebleire, majd innentől kezdve újra csak a tekintetét keresi.
- Igazán kedves, hogy aggódsz, de nincs miért féltened. Az ilyen környezetben érzem magam a leginkább otthonosan. És úgy tűnik te is, bár a topánkád nem igazán illik ehhez a terephez. Akkor miért is érkeztél ide? - Aztán féloldalasan elmosolyodik, egészen sármos tud ilyenkor lenni a maga módján. - Természetesen semmit sem tudok. - Majd rákacsint a nőre és ha nem lett volna elég tiszta, a saját vörös indikátora felé is tesz egy hanyag pillantást. Gesztusaiban a vámpírok hamisíthatatlan laza, hetyke eleganciája tükröződik. Elég sokat gyakorolta ezeket annak idején a tükörben nézve magát, már ösztönösen mennek neki.

by **Asuka** Szomb. Feb. 07 2015, 16:33

Különös. Mintha egészen megváltozott volna a viselkedése. Az előbb még női latexben rohangáló őrült. Most pedig szakasztott mása az európai grófoknak. Látszólag eltűnt a vadság, s átadta a helyét a gálánsságnak álcázott álnokságnak. Nem bízhatok benne. Legjobb lesz, ha óvatos leszek.
Nem izgatom fel magam némiképp fenyegető megmozdulásából. Hagyom, hogy körbejárjon, azonban felkészülök arra az esetre, ha támadnom kéne. Végtére is, védett területen kívül vagyunk. Majd megválaszolja kérdésemet is. Érdekes... Talán vörös indikátorom miatt bízza rám a titkát? Vagy eddig is minden jöttmentnek elmesélte? Utóbbi esetben viszont hozzá kell tennem, jól dolgozik. Nem hagyta el élve egyikük sem az erdőt.
- A kis "topánka" a Halál ajándéka. Ennél nem találnál odaillőbb felszerelést egy olyan helyre, ahol ennyien halnak meg. Nem gondolod? ^^ - legalábbis egy olyan valamitől kaptam, ami magát a Kaszásnak nevezi ebben a játékban. Chhh... nevetséges. A játék azért díjaz, mert ölsz... Mi más ez, ha nem bizonyíték arra, hogy egy hazugságban élünk?
- Ez a világ megjutalmazott, amiért annyi embert szabadítottam fel. Tudom, hogy én miért öltöttem bíbort. A te szándékaid viszont nem igazán tiszták, kedves erdőfutó. ^^ - az tiszta, hogy ő ölte meg azokat, akik bejöttek ebbe az erdőbe, de az nem, hogy miért. Megunván, hogy úgy körözik körülöttem, mint hiéna az oroszlán körül, amikor az elfogta végre zsákmányát, hátrébb lépek, s nekidőlök egy fának, inventorymból pedig előszedek egy pótcselekvésre tökéletesen alkalmas eszközt: a pipát. Az ilyen dolgok ebben a világban másképp működnek, éppen csak hozzá kell érnem, s máris izzik benne a dohány, hogy a ködben én is fehér füstfelhőket teregethessek.

by **Malcolm** Vas. Feb. 08 2015, 16:24

- Nem hiszem, hogy itt többen halnának meg, mint máshol. - Egyértelmű blöff, hiszen fogalma sincs arról, hogy más szinteken hányan halnak meg. Nem olvas újságot, hirdetéseket és tulajdonképpen nem sok minden köti őt a városokhoz, ahol esetleg érzékelhetné azt, hogy mások szerint sokan halnak meg a territóriumában. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is jár más szintekre, hacsak a vadászat meg nem kívánja. Ezen esetekben pedig a többi szint elhalálozási statisztikáját rontja a magáéval szemben. Annyira talán mégsem egyértelmű ez a blöff... Az viszont bizonyos, hogy óvatosan szokott vadászni, minden esetben szóló játékosokra vagy eltévelyedett mobokra. Időnként persze bűnözött és nagyobb kihívásokat is keresett, de arra mindig is ügyelt, hogy áldozatai után ne induljon keresőalakulat, amely leleplezhetné a menedéke hollétét. Meg úgy egyáltalán Malcolmot is. Egy-két gyenge szólós meg kinek hiányzik? S éppen azért, hogy képbe kerülhessen azzal kapcsolatban, hogy hiányozna-e bárkinek is áldozata, ha nincs túlságosan kiéhezve és tud uralkodni magán, akkor először mindig cseverészik kicsit a prédával. Az olyan unalmas, ha vadidegenekből eszik. Szereti tudni, hogy az étke minőségi alapanyagból van-e és gyilkolás közben különösen élvezi, ha az áldozatot a róla megtudott infókkal tudja még inkább megijeszteni. És igen, a beszélni nem tudó mobokkal is el szokott cseverészni...
Volt egyszer egy fiú, ki a kedvesét kereste a ködbe veszett erdőben. A keresett leányt már korábban kivégezte kedvenc malkavitánk. Még a lakmározás előtt megtudta a lánytól, hogy összeveszett a fiújával. A srác mániákusan hajszolta az exp-t, a csaj meg ettől besokallt és a veszekedésük után elvonult az erdőbe. Titkon azt várta, hogy a fiú utána fog menni, de nem így történt. Malcolm egyedül talált rá, s megvigasztalta a síró lányt. Örökre.
Nem telt bele pár óra, az önérzetes hősszerelmes is megjelent, hogy megkeresvén a lányt, bocsánatot kérhessen tőle és hazavihesse. Malcolm a lány ruhájába öltözve várakozott a fiúra, akit éppen a lánytól ellopott altatóméregtől bénult le. Mielőtt lecsukódtak volna szemei, a vámpír csak annyit suttogott mantrázva a fülébe, hogy a kedvese sosem szerette és boldog volt, hogy végre kiszabadulhat ennek a világnak a börtönéből. A fiú tudta, hogy ez nem igaz, mégis bujkált benne a kétség, de mire felébredhetett volna, már megannyi késszúrás szaggatta pixelekre.
Hogy miért mesélem el mindezt? Mert Asukával ilyesmi nem történhet, ha elcsiripeli szépen, hogy ő bizony többeknek is hiányozna. Olyasvalakiknek, akik felsőbb szinteken is járatosak és bosszút állnának a haláláért.
- A cipő csinos darab... a pipa viszont kevésbé illik ilyen kecses kezekbe. Kayaba Akihikó viszont mióta nevezteti magát a Halálnak? Merthogy bármit is kapsz bárkitől, minden e világ Teremtőjének ajándéka. A szándékaim roppant egyszerűek: túlélni. Ellenben te még mindig nem árultad el, hogy miért kóricálsz errefelé egyedül, a testőreid nélkül. Egy ilyen finom hölgyet bizonyára körüllengik a gálás lovagok és az udvarlók. Hol hagytad őket, boszikám?

by **Asuka** Vas. Feb. 08 2015, 16:57

Nem először kritizálják a játékbeli droghasználati szokásaimat, azonban sosem tudott érdekelni. A való életben ezt sosem tehetném meg, idebent viszont nem kötnek a materiális világ társadalmi szabályai. Épp ellenkezőleg - itt senki sem állíthatja össze morális kódexemet. Mindemellett pedig, néha kifejezetten jól jön, ha hazudnom kell. De ez már egy más téma. Rolling Eyes

- Kayaba Akihiko csak egy közönséges ember, aki a tehetségét az istenkomplexusának a megvalósítására pazarolta. Én pedig nem szeretem a pazarlást. ^.^ - az ismeretlennek ugyan továbbra sem tudom a nevét, így megnézem, hogy rejtve van-e a neve. Ha nem, akkor a HP csíkja mellett könnyedén leolvashatom a Malcolm feliratot. Ha pedig igen, akkor legalább ezzel is okosabb vagyok, hogy jól védi adatait. Enyém természetesen könnyedén leolvasható. Én nem a sötétben bujkálok, hogy beilleszkedhessek abba a társadalomnak nevezett fertőbe, melyet a játékospopuláció alkot.
- Testőrök? Mégis milyen testőrök? Én csak egy szólós játékos vagyok, aki éli a maga kis életét. Vezetem a boltocskámat, meg ilyenek. ^^ Nem sokan akarnak egy vörös játékost megvédeni, tudod. Sőt, ami azt illeti, szóba se nagyon állnak velem. Nem hogy lovagokként udvarolni. ^^ De te ezt biztosan megérted! *.* Mi másért élnél túl pont itt, az erőben? >.< - ez részben valóban így van. Sokan szóba se nagyon akarnak állni a vörösekkel. De én könnyedén átvertem eddig mindet. Éppen azért, mert azt látják, amit látni akarnak. Hogy csak egy ártalmatlan, szólós játékos vagyok, aki vígan éldegél a boltocskájában, mély megbánást tanúsítva múltjára. Senki sem gyanakodott, hogy majd pont én leszek egy titkos társaság tagja, ez pedig jól is van így.
Mindenesetre Malcolm reakciója jobban érdekel most az övéknél. Kockáztatok... de talán megéri. Lehet, hogy jóval magasabb a szintje nálam. Meglehet... azonban csupán a harmadik szinten vagyunk. Nem túl gyakori, hogy a frontharcos szintűek errefelé tanyázzanak. Okozhat meglepetéseket, de másképp nem tudhatom meg gyorsan, amit szeretnék. Céhem logoja természetesen semmilyen úton-módon nem látszik, leszámítva a tetoválást jobb bokámon. Azonban az csak egy ártalmatlan szimbólum... Mégis ki gyanakodna egy galambra? Rolling Eyes

by **Malcolm** Szer. Feb. 11 2015, 01:56

A nő tehetségesnek tartotta Kayaba Akihikót. Tehát elismeri a Teremtő zsenialitását, még ha elég sajátos módon is nyilatkoztatta mindezt ki az imént. Malcolm is felismerte már az admin istenkomplexusát, de neki ezzel semmi gondja nem akadt. Sőt mi több, pontosan olyan rajongással adózott Kayaba iránt, mint a fanatikus hívők a valóságban, saját magát pedig titkon elkötelezett papjakén definiálta. Aki képes emberi sorsok felett dönteni, ugyanakkor tudja, miként kell irgalmat gyakorolni, az megérdemli, hogy isteni magaslatokba magasztalják. Kayaba az elmúlt két és fél évben megajándékozta Malcolmot az életben maradás lehetőségével, ez a balga pedig hálás volt minden egyes napért, amit ebben a kínok nélküli világban tölthetett. Amióta nem volt korlátok közé szorítva, vámpír képességei is felerősödtek /legalább is ugye ezt magyarázza be magának/. Teste sokkal szívósabbá és fizikailag sebezhetetlenné vált, a hp veszteség is csupán felületi karcolásként jelent meg. Igazi márványtestű vámpírrá válhatott itt, akit nem hátráltatnak olyan halandó gyengeségek, mint a fájdalomérzet vagy a kórságok, sőt még a napfénynek is jobban tudott ellenállni. Mi hát Kayaba Akihikó, ha nem isten, ha egyszer mindezen lehetőségeket meg tudta teremteni egy bugyuta sisaknak köszönhetően!
Leköveti tekintetedet és már sejti, hogy mit is keresel. Az, hogy nem láthatod a nevét, a puszta véletlen műve. Egyszer kicsit jobban bekattant, mint szokott, és akkor sikerült beletenyerelnie a menüjébe úgy, hogy letiltsa a nevének feltüntetését. Azóta sem tudta visszaállítani... nem mintha annyira fontos lenne. Közelebb lép a nőhöz, egészen közel, szinte már érezni a leheletét, ahogy fölé tornyosul magasságával.
- Kérhetek egy szippantást? - utal a vastag füstöt eregető pipára. Ha éppen tombolna, akkor már rég kikapta volna Asuka szájából, hogy ezzel is borsot törjön az orra alá, most azonban a legjobb modorát veszi elő, hogy megkapja azt, amit szeretne. Természetesen a nő vérét szeretné leginkább, de éppenséggel most a dohányfüsttel is beérné. S ha a nő engedi, akkor ki is veszi a szájából a pipát, hogy átadhassa magát az élvezeteknek. Aztán rögtön vissza is adja, nem akar túl mohó lenni. Amikor viszont Asuka a sanyarú kis sorsát ecseteli, akkor tettetett szánakozás költözik ábrázatára.
- Brühühü-brühühü. Szegény vörös indikátoros lányka, megbélyegzik a csúnya, gonosz zöldek. Álszent népség! Te pedig rendkívül idióta, ha hagyod, hogy kiközösítsenek! Minek a boltod, ha úgyis gyűlölnek? Vásárolnak egyáltalán tőled valamit? Mivel kereskedsz? Ami pedig engem illet... én magam vállaltam az önkéntes száműzetést. A magam ura vagyok, nem pofázik bele senki sem a dolgaimba, nem kell senkinek sem megfelelni. Csak ajánlani tudom neked is, boszikám! - Aztán már kicsit morcosabban folytatja.
- Kibököd végre miért jöttél ide, vagy sokáig játszadozunk még egymással?

by **Asuka** Pént. Feb. 13 2015, 11:32

Gyakorlatilag invitálást adtam számára arra, hogy támadjon rám. Fel vagyok készülve erre az eshetőségre, de eléggé bízom magamban. Oka van annak, hogy pont ebben az erdőben téblábol, s kicsi az esélye annak, hogy magasabb szintje lenne az enyémnél. A támadás viszont nem érkezik. Legalábbis, csupán verbálisan.
Érdekes. Eddig ő az egyetlen olyan játékos, aki képes volt így reagálni. Fura módon jól eső érzéssel tölt el az eleven gonoszság, ami csak úgy árad belőle. Malcolm nem egy egyszerűen megvezethető birka, mint a többi. Nem hatják meg olyan emberi dolgok, mint a magány. Ez pedig jó... hasznos tagja lehet a Liberatorsnak. Számára is kifizetődőbb, ha nem ebben az erdőben várja meg, míg a Justice League megtalálja és kivégzi.
- Szerinted mennyi idő, mire rád találnak önkéntes száműzetésedben, Remete-chan? ^^ - megőrzöm higgadtságom. Nincs miért izgatnom magam. Odanyújtom felé pipámat. Nem sajnálom, vehet belőle, ha akar. Felém tornyosul magasságával, ezzel próbálván fenyegetővé válni. Azonban, miután elveszi a pipát, felszabadult kezemet ökölbe szorítom, s leeresztem. Ezt pedig egy gyomron öklözés követi. Fegyverem nélkül támadom meg a Remetét. Ha nem kapcsol elég gyorsan, akkor életcsíkja azonnal pirosba változik. Ha a fegyveremet használnám, akkor talán egy csapással megölhettem volna. Ez viszont itt nem egy védett terület, ahol védi őt a játék a biztos haláltól. Az indikátorom pedig már úgyis piros. Senkinek sem tűnne fel Malcolm hiánya, hiszen nincsenek rá élő szemtanúk. Legfeljebb a különös halálok száma csappanna meg ebben az erdőben. Arcomról lehullik a bájos Asuka-chan maszkja, s felfedi igaz valómat. Azt a személyt, aki talán az egyik legveszélyesebbnek számít itt, Aincradban.
- Két mozdulatomba se kerülne végezni veled, Remete. Nem vagy tárgyalóhelyzetben. - nem mutatok félelmet. Sem undort vagy gyűlöletet. Igazából semmilyen érzelmet nem mutatok. Valós énemtől távol állnak ezek a fogalmak.
- Meséltem már neked az őrület definícióját? - hagyom, hogy nála legyen a pipám. Kibújok fenyegető tornyosulása alól, s egyetlen, laza ugrással azon fa egyik vaskosabb ágára kerülök, amelyiknek a törzsén az imént támaszkodtam.
- A téboly nem más, mint ugyanazt a dolgot csinálni. Újra, és újra, és újra. Ennek ellenére... ennek ellenére mégis arra számítani, hogy az eredmény más lesz. - a való világban nagy rajongója voltam Einsteinnek, s betéve tudom minden okosságát. Hatással voltak rám ezek a mondatok. Amióta megértettem, mit is mond igazán, azóta egészen más szemmel látom a világot. Eleinte csak nevettem. De aztán rájöttem, mennyire igazak is ezek a szavak.
- Hány ember halt meg ebben az erdőben? Egy tucat? Kettő? Nem is számoltad, igaz? - különös módon elmosolyodom. Nem azért vagyok itt, hogy meglincseljem Malcolmot a tetteiért.
- A nagy igazságszolgáltató céheknek már feltűnt a rengeteg halál. A rendszer listát tart azon játékosok neveiről, akik már eltávoztak ebből a világból. Valamint azt is, hogy hol érte őket a halál. Mit gondolsz? Mennyi időd lehet hátra, míg egy erős csapat meg nem érkezik ide, kiderítvén, mi történt? Akkor pedig megtalálnak. Ők is ugyanolyan gyilkosok, mint te vagy én. Csak saját eszméik mögé bújtatják őket, hogy ezáltal nemes célként tüntessék fel tettüket. Hah! Szánalmasak... - lábaimmal kalimpálok kicsit, mintha hintáznék. Sokkal jobb a levegő innen, a magasból.
- Választást adok neked, Remete. Szerencséd, hogy én találtam rád előbb. Továbbra is száműzetheted magad szánalmas patkánylyukadba, ahol a biztos halál vár rád, vagy pedig csatlakozhatsz hozzám és társaimhoz. Menedéket adunk... és hatalmat. - hatalmat mások élete felett. Valós hatalmat. Kellenek az ilyen tagok a Liberatorsba. Az olyanok, akik nem feltétlenül értenek az intrikához úgy, ahogyan én vagy Tachi, azonban kellően elvetemültek ahhoz, hogy olyan tetteket hajtsanak végre, amiknek súlya van.

by **Malcolm** Pént. Feb. 13 2015, 17:39

- Két és fél év alatt egyszer sem keltettem feltűnést, miért pont most kezdenének el érdeklődni utánam? - A kérdés logikusnak tűnik, hiszen egészen eddig Asuka az első, aki a Ködbe veszett erdő lakója iránt bármilyen komolyabb érdeklődést tanúsít. Aztán váratlan fordulat következik, ennek ellenére malkavitánk meg sem próbál védekezni. Ugyan miért tenné? Most a márványtestű vámpír szerepében tetszeleg, egy valamirevaló vámpíron pedig nem tükröződnek a félelem jelei. Ha most a megkattant énje lenne a felszínen, mint amikor az imént a női dzsekiben rohangált, nos akkor bizonyára most hisztirohamot kapna és fejvesztve, jajgatva menekülne innen, rövidre zárva a fecsegést. De nem, most ez eszébe se jut, most a vámpírok flegma nemtörődömsége költözött hibbant elméjébe, amely lényegében akár a halálba is sodorhatja. Előkelőség, higgadtság, ridegség mindenek felett. It's vampire style time.
- Felelőtlen vagy! Az életedbe is kerülhetett volna ez a kis magánakció, ha nem lennél erősebb nálam. Ennyire nem becsülöd a saját életedet? Mert hogy a másokét nem, az biztos... És ez tetszik! - S szavaiból az is kiérződik, hogy egyáltalán nem féli a halált. Ha itt kell vége lennie, hát akkor itt lesz. De legalább egy olyan nő veszi el az életét, akinek a keze által szívesen meghalna. A combjai között fuldokolva pedig még szívesebben. Ettől a gondolattól felbátorodva és Asuka tébolyt illető kérdését hallva féloldalasan elmosolyodik. Miközben a nő nagy flancolva felszökken a fára, Malcolm csak flegmán összefonja mellkasa előtt a karjait, súlypontját az egyik lábára helyezi és újabb slukkot szippant a pipából.
- Hallgatlak... - és int is kezével, hogy a nő fejtse ki elméletét és arcán valóban az érdeklődés jelei tükröződnek. Amit hall, azzal viszont nem teljesen ért egyet, de amíg nem érti teljesen Asuka elméletét, addig nem akar közbevágni és megszakítani a gondolatmenetet. Ha a téboly valóban az ismételgetéssel egyenlő, akkor a világ minden monoton munkása tébolyult.
- Nem vezetek naplót vagy elszámolásokat, ha erre vagy kíváncsi... Teljesen mindegy a szám, mind megértek az elmúlásra. Már nem szennyezik tovább e mesteri világot. - és egy újabb slukk a pipába, Asuka szavaira pedig egy hátborzongató vigyorral válaszol.
- Már mondtam, hogy álszent népség! És azt hiszed minderre nem gondoltam? A 3. szint kellően alacsony arra, hogy ne legyen feltűnő az alacsony szintű játékosok eltűnése. Ez a terep kellően veszélyes ahhoz, hogy mobok által vesszenek oda a meggondolatlanok. Lehet, hogy a rendszer nyilvántartja, hogy ki hol halt meg, azt viszont nem, hogy miként halt meg. - És diadalittasan kihúzza magát. Úgy hiszi nincs több fogás rajta, minden óvintézkedést megtett és ezt szolgálta a rendszertelen, hol itt, hol más szinteken történő vadászata. És az elmúlt évek őt igazolták.
- Azért vadásznak ránk vörösökre azok az idióták, mert nincs jobb dolguk. Kayaba zsenialitásának köszönhetően nem haladnak olyan ütemben a szintfőnökök legyőzésével, mint amennyire ki akarnak jutni. Az egész nagyképű bagázs nem az életét félti tőlünk, hanem sznobizmusból kezdtek el vadászni ránk, mint a nemesek a rókákra évszázadokkal ezelőtt. Egyszer viszont úgyis legyilkolom az összes - innentől kezdve pedig már csak tátog, mert a rendszer letiltja azt a mérhetetlenül sok káromkodást, ami kikívánkozik belőle. Kis híján összeroppantja Asuka pipáját ökölbe szoruló kezével. Bár egyetlen frontharcost sem ismert személyesen, mégis őszintén gyűlölte az összeset, mert azt a világot pusztították, ami számára az egyetlen élhető környezetet biztosította. A nő ajánlatára csak egy kérdéssel válaszol.
- Ha alantas vagyok a szemedben, akkor mégis miért van rám szükséged? - Malcolm jól tudta a választ, de Asukától akarta hallani.

by **Asuka** Pént. Feb. 13 2015, 18:03

Az életembe kerülhetett volna? Valóban. Kockáztattam kissé, azonban így is nyilvánvaló volt, mennyire kicsi az esély a bukásra. Nem félek a haláltól, legalábbis nem ebben a világban. Bizonyítékaim vannak rá, hogy ebben a világban nem tudunk meghalni. Már én is visszatértem egyszer a való életből. Minden csak hazugság, amivel áltatnak. Csupán kísérleti patkányok vagyunk Kayaba elborult elméletéhez. Én pedig megadom neki azt, amit annyira akar.
- Mesteri világ? Pont olyan vagy, mint Shuu, hogy ennyire élteted ezt a világot. - nem hiszem, hogy ismeri az idomár lányt. Timidust ismervén már rég meghalt volna, ha valaha is összetalálkoznak. Ők még engem is könnyedén elintézhetnének, még számomra is rövid küzdelem lenne az életemért, s a végén a biztos bukás várna. Én is csupán azért tudok életben maradni mellettük, mert kellően óvatos vagyok szavaimmal. Legnagyobb fegyverem az intrika, nem pedig a Hentes.
- Látod, ebben egyet értünk. Utálom, hogy azt hiszik, majd ők megalkotják nekünk a törvényeket, és hogy majd Ők eldönthetik, hogyan éljük életünket Aincrad fogságában. Nincs joguk ezt tenni... Valójában sokkal rosszabbak emiatt, mint bármelyik vörös indikátoros. - Malcolm láthatóan élvezi a pipadohányt. Sajnos most nem raktam bele semmi turpisságot. Pedig kisebb-nagyobb gyakorisággal élek különböző szerekkel, természetesen saját biztonságom érdekében. Jótékony hatásai alatt úgy végezhetem sötétebb üzleteimet, hogy azok sosem derülhetnek ki, ha engem próbálnak meg vallatni. Márpedig egyszer lehetőségük lenne rá, biztosan megpróbálkoznának vele. Merem állítani, Aincrad egyik legveszélyesebb személye vagyok. Nem a szintem miatt. Hanem azért, mert igazán semmit sem tudnak rólam. Csak azt az álarcot ismerik, amit nap mint nap felvetek magamra.
- Alantas? Nem, kedves Remete, egyáltalán nem szolgára van szükségem. Szövetséges... igen, ez egy jobb szó. Általam olyan emberekkel találkozhatsz, akik hasonlóképp gondolkodnak, mint te, vagy én. Emellett pedig olyan előnyökhöz juttat, amiket kihasználva idővel beérheted a frontharcosokat. Akkor már lényegesen nagyobb esélyekkel indulsz, ha tényleg mindenkit le akarsz vadászni. - ha a sötétben elég jól lát, akkor felfedezheti a bokámon lévő, apró tetoválást, ami egy galambot formáz. Persze, a külvilágnak ez nem jelent semmit. De a mi céhünknél ez a jelkép az, ami összetart mindannyiunkat.
- Egyszerűen azért van rád szükségem, mert felismertem azt, amit egy másik vörös játékos sem ezelőtt. Vadásznak ránk. Szervezetten. Ha azonban mi is egy csapatot alkotunk, akkor nincs esélyük ellenünk. Egy darázs önmagába véve nem olyan nagy fenyegetés. Egyedül nem az. Többedmagával viszont elképesztő pusztításokat hozhat létre. - Malcolm nagyon téved, hogy egyedül képes lenne szembeszállni a legerősebb, elvakult, igazságmániás sznobokkal. Még Timidussal sem bírna elbánni, pedig ő csak egy pet. Csak egy igazság van... De ők azt nem tudják. Leugrok a fáról, majd kezem nyújtom a pipámért. Már szeretnék én is szippantani belőle.

by **Malcolm** Pént. Feb. 13 2015, 18:51

- Fingom sincs ki az a Shu, de nem is érdekel... - von vállat nemtörődöm arckifejezéssel és unottan megkavarja a vállát. Viszont tetszett neki az, amit ezután mond a nő, s ezt egy újabb féloldalas mosollyal jelzi is felé. A darazsas hasonlat pedig különösen találó volt. Malcolm ezidáig nem találkozott egyetlen egy olyan vörös indikátorossal sem, aki ennyire céltudatos lett volna. Határozottan vonzódni kezdett a nő iránt, s ezt nem is rejti véka alá. Még utoljára szív a pipából, majd készségesen visszaadja a gazdájának.
- Testnedvcsere, ehe. Szívesen gyakorolnám veled másfajta módon is ezt a... hmm... tevékenységet. - Azonban azt már megtanulta a rengeteg arculcsapás és visszautasítás kárán, hogy a nők nem szeretik, ha nyomulnak rájuk. Ki kell fejezni feléjük azt, hogy kívánják őket, viszont ennek ellenére fenn kell tartani az elérhetetlenség látszatát. Sajátos udvarlása nem mindenkinek jön be, de vannak más módszerei is arra, hogy elérje azt, amire vágyik. Jelen helyzetben azonban megelégedett ennyivel. Amint Asuka visszaveszi a pipáját, Malcolm egyszerűen hátat fordít neki és elkezd elsétálni. Nem hagyja azonban szó nélkül a felajánlást, és miközben távolodik, válaszol is.
- Az ajánlatodat még át kell gondolnom. - Najah, egy ilyen lehetőségre valószínűleg bárki rábólintana és csaholó pincsikutyaként lesné minden szavát a felajánlónak, de Malcolmot egyelőre még nem hozta ennyire tűzbe ez az egész. Annyi évnyi magány után nehezen adja fel az egyedüllétet és valóban el kellett gondolkoznia, hogy mennyi előnnyel és mennyi hátránnyal járhat egy céhhez való csatlakozás. Nem akart senkinek sem az ölebe lenni, még Asukának sem. Hacsak nem valami szado-mazo játékról lenne szó. Abban most már biztos, hogy a nő nem fogja eltenni láb alól, mert az elmúlt percekben már számtalanszor megtehette volna. De hogy ezt a feltételezését beigazolja, tesz egy gesztust az idegen felé.
- A nevem pedig Malcolm. Malcolm, a Malkavita. Jelölj be a barátlistádra, ha még mindig érdekellek! - Aztán ha csak a nő meg nem állítja, vagy nem akar még másról is témázni, akkor szépen lassan alakja a ködbe vész. Séta közben kedvenc Malkavitánk azon lamentált, hogy mennyire lenne férfias, ha a mellkasán ezután galambmotívumot viselne kereszt helyett. Az ötlet nem tűnt túl megnyerőnek, abban viszont biztos volt, hogy Asukával találkozni fog még. Különben is, a nő lógott egy beszámolóval a boltjáról...

by **Asuka** Szomb. Feb. 14 2015, 09:22

Pedig inkább érdekelje. Annak a lánynak fogalma sincs róla, milyen hatalma van. Minden világi ügybe beleszólása van, emellett pedig olyan erővel rendelkezik, amit nem fél használni a vörös játékosokon. Legalábbis azokon, akik úgymond bizonyítottan bűnösek, az ő fogalomtáruk szerint. Előbb-utóbb pedig az önbíráskodó céheknek eszükbe jut lelátogatni ebbe az erdőbe. Akkor pedig a Remetének nem lesz esélye. Elképesztő, amit eddig művelt. Fogalmam sincs, hogy volt képes túlélni úgy, hogy senki élő nem ismerte eddig a létezését. Ez pedig fantasztikus, riszpekt. De a dolgok változtak, a sakktábla másik felén is mozgolódnak. Nem folytathatja tovább ezt az életmódot, ha nem akar meghalni. Ahogyan a többi vörös sem teheti azt, amit eddig. Valamiért viszont csak nekem jutott eszembe, hogy nem külön-külön kellene küzdenünk, hanem egységesítenünk erőnket. Csapatként. Ha eddig nem voltak képesek elkapni minket, akkor együtt legyőzhetetlenek leszünk.
- Chh... - a megszólalásra hirtelen nem tudok mit reagálni. Nem ő az első olyan férfi a játékban, aki ilyen-olyan megszólalásokkal akarja elérni, hogy a karjaiba omoljak. Legalábbis, egy alkalomra biztosan. Azonban ez engem nem érdekel. Tökéletesen tisztában vagyok álcázott külsőm eme hátrányával. Néha képtelenség megszabadulni az efféle megjegyzésektől, mintha szándékosan tapadnának rám az ilyenek. Eltűnt ezekből a gálánsság és az őszinte érdeklődés. Rolling Eyes

Az egyetlen olyan játékos, aki valaha valódi érdeklődést mutatott irántam, pedig képes lett volna ott hagyni választottját miattam... de ez megint csak nem túl hízelgő gesztus. Tény, és való, Malcolm, hasonlóan őhozzá, fizikailag vonzó, hiszen inkább az esetem, mint az a sok, csenevész kisfiú, akikkel ez a játék tele van. Megjegyzése viszont inkább undort, mint sem vágyat keltene bennem.
- A barátlista veszélyes. Olyan körökben mozgok, ahol nem lenne túl szerencséd neked sem, ha megtalálnak rajta. Ehelyett szárnyakat adok, melyeket bármikor magadra ölthetsz. - a menümben kutatok, a titkos tartalmon belül pedig elküldöm a meghívót Malcolmnak a Liberatorshoz. Nem hiszem, hogy ha esetleg elkapnák, akkor pont erről beszélne... Szerintem az önbíráskodó népségnek jobb kérdései is lennének hozzá, mint a Liberators.
Ködben eltűnik alakja, én pedig egy darabig még békésen pipázgatok, mielőtt utamra kelnék. Beszélnem kell Haruval. Fontos alkatrészt szereztem a gépezetbe.

//Köszi a játékot ^^ Még megy egy pü, részletekkel Smile

//

by **Malcolm** Hétf. Márc. 30 2015, 21:09

Music

Malcolm írta:Este 9 óra. Harmadik szint. Ködbe veszett erdő bejárata, ott várlak. Remélem van éjjel látásod, mert vadászni megyünk.

Hajnali 5-kor landon is az üzenet Asuka postafiókjában, majd Malcolm némi szedelőcködés után álomra hajtja a fejét. Persze előtte megtette már a szokásos óvintézkedéseket: csapdák felállítva a menedékhelye körül, az idevezető nyomok eltüntetése, a kis ház felső részének szokásos összebarmolása, hogy úgy tűnjön, már hetekkel ezelőtt kifosztották a kecót, végezetül pedig a pincébe való levonulás és a 13 zár gondos aktiválása. Tökéletes sötétség, egyetlen napsugár sem hatolhatott ide le, gyertya kristályt sem szokása használni, hiszen a látása mellett a menüje éppen kellő fényt teremt ahhoz, hogy komfortosan közlekedhessen a föld alatti bunkerében. Teendőit már időben elvégezte, a mai nap igencsak nyugisnak bizonyult. Egyik csapdában sem akadt fent sem ember, sem mob, így nyugisan ejtőzhetett még ébredés után is. A nap hátralévő részét azzal töltötte az alvás után 8 óráig, hogy a guide bookot bújta. Olyan felszerelések után kutatott, amely megfelelő kiegészítést nyújthatnak a kivégzett céhvezértől ellopott holmik mellé.
Malcolm sosem vágyott csili-vili holmik után, a vámpírlétet sem a flancos cuccokban látta, a puritán öltözködés híve volt. A feltűnő ruházat vonzza a tekintetet, ő pedig egyáltalán nem akarta magára terelni a figyelmet. Éppen a két Futótollal babrált, amit szintén Anatole inventoryjából sikerült megszereznie és arra próbált rájönni, hogy van-e bármi hasznuk ezeknek az idétlen tollaknak. De úgy tűnik, hogy ez is valami rendkívül béna és flancos cucc, illett is az ilyesmi ahhoz a pöffeszkedő baromhoz. Viszont ezek Malcolm tulajdonában csupán bizonyítékok, amiktől hisztérikusan próbált megszabadulni. Szíve szerint ezeket is széttépné, hogy pixeljeikből lakmározhasson, azonban a guide book tanulsága szerint ezek a tollak igen ritkák, gy még hasznára is válhatnak a malkavitának. Ha esetleg úgy adódna, hogy szorul a hurok a nyakán - habár kizárt, hogy bárki is épp őt gyanúsítaná Anatole megölésével - akkor is tudja magáról terelni a gyanút azzal, hogy a tollakat olyasvalaki inventoryjába juttatja, akire szeretné átterelni a gyilkosság gyanúját. Zseniális, meg is veregeti a saját vállát. Szóval ott tartottam, hogy sosem rajongott a flancos holmikért, ugyanakkor végignézve Anatole felszerelésein, jobban mondva azok statjain, rá kellett döbbennie, hogy óriási potenciál van ezekben a göncökben. Komplett szinteket emel a pontozáson ez a halom item, csak gondosan el kell rejteni az eredeti küllemüket. Ezt a páncélküllem változtató boltban már korábban meg is tette, azonban a szett hiányos volt, ráadásul némely daab nem is illett Malcolm koncepciójába. Tovább nézegetve a guide bookot, a malkavitának rá kellett döbbennie, hogy az általa másik elhanyagolt holmikra, vagyis szafari jelvényekre is szüksége lesz ahhoz, hogy megfelelő itemekhez jusson. És még valamire szüksége volt: egy megbízható közvetítőre, aki kapcsolatokkal rendelkezik és aki nem rabolná el a rá bízott nyersanyagokat és pénzt abban az esetben, ha üzletelnie kell Malcolm helyett. Asuka tökéletes választásnak tűnt ebből a szempontból...

by **Asuka** Hétf. Márc. 30 2015, 21:45

Nagyjából egy órával azután veszem észre az új üzenetet, hogy az megérkezik. Korán kelek, korán fekszek, ha éppen nincs más dolgom. Talán annak köszönhető, hogy már a fronton is érvényesülni próbálok, vagy talán valami egészen másnak... de egyre több dolog teszi ki a napjaimat. A boltom forgalma hirtelen nagyon megugrott, s annyi mindent kell elintéznem, hogy már nem az Aréna nyújtja a legfőbb szórakozásomat. Mégis, a tettetett mosoly, a kifinomult mimikák megjátszása újabb és újabb feszültséggel töltenek meg. Hónapok óta nem öltem meg senkit. Pedig ha valami, akkor ez igazán elérte nálam a pillanatnyi nyugalom, az elégedettség hatását.
Meglep az üzenet, amit kapok, hiszen egyáltalán nem számítottam rá, hogy keresni fog. Van ugyan némi közös múltunk és ismeretünk egymásról, s nem titkolt célom az, hogy a Liberatorsba csábítsam be, de Malcolm nem az a típusú ember, aki csak úgy felkeres valakit... vagyis, ebben talán még sem vagyok biztos. Minden egyes alkalommal olyan, mintha két különböző személlyel beszélnék. Valahogy furcsa érzésem van vele kapcsolatban. Nem tudok kiigazodni ezen.
Nem küldök neki választ, hiszen nem tartom szükségesnek. Arról viszont gondoskodok, hogy az üzenetet ne tudják elolvasni utánam. Törlöm a levelek közül. A múltkori után még inkább óvatos vagyok a saját dolgaimmal kapcsolatban. Ha nem csípem hazugságon az illetőt, akkor most nagyon nagy bajban lennék én, meg mindenki, akinek vörös az indikátora, és akár egy kicsit is köze van hozzám.
A megadott időpontra, egy kisebb fürdőkádas szundi, meg két óra készülődés után - habfürdő, avokádó pakolás, argánolajas hajkezelés, öltözködés, meg miegyebek - érkezem el. Nem értem még mindig, hogy miért ragaszkodik ennyire csökönyösen ehhez az erdőhöz. Talán szimbiózisban él vele. Eddig ugyan nem kapták el... de ugye, ezt sosem lehet tudni.
Mindenesetre most nem azért vagyok itt, hogy újra piszkáljam ezekkel. Vadászni... Valami itt lehet, még sem stimmel. Ácsorgok a kis tűsarkúmban, s beljebb lépek az erdőben. A látásom nem túl magas, így nem fogom egyből észrevenni, ha már közel van. A sűrű ködön nehéz keresztül látni.
- Hűűűűű... Nem tudtam, hogy szeretsz vadászni! *.* - amikor már úgy gondolom, hogy ő lehet az, aki közeledik felém, üdvözlöm őt kitörő mosollyal.
- Egyet azonban árulcsizz el nekem, lécci. Miért éppen engem hívtál el vadászni? *.* Én vagyok az utolsó Aincradon, akiről bárki feltételezné, hogy a sárba ugrik egy vaddisznó miatt. - már attól megbolondulok, ha egy kis piszok megy a körmöm alá. >.< Legalábbis, általában ezt gondolják, azt hiszem.

by Ajánlott tartalom