Re: Ködbe Veszett Erdő

by **Itachi Saton** Vas. Feb. 09 2014, 10:35

Bár volt olyan része az idézőjeles önéletrajzának amit nem értettem vagy aminek nem volt lényege ettől függetlenül még nem volt rossz.De elgondolkodtató volt számomra, hogy: vajon megéri-e felvenni egy olyat aki még pár farkassal sem bír el? Hát látom benne az esélyt viszont orosz rulett az egész. Vagy sikerül vagy nem. Na nincs mit húzni az időn már mennék haza de a srácot lehet körbe kéne vezetni.
-Hát akkor ünnepélyesen is bejelentem, hogy fel vagy véve. Üdv a Crazy Cemetery-ben.
Nem lesz ez számára olyan egyszerű mint ahogy azt elképzeli. Nem baj azért elmondom neki az alapokat.
-Nos én Itachi Saton vagyok a céh vezér a többieknek bemutatlak majd később... Fel lettél véve de te vagy az újonc szóval készülj fel és tedd oda magad! A céh kastély az erdő mellet van kívülről kissé lepukkant de belülről eléggé szép. Holnap várlak az irodámba kell rólad néhány infó aztán majd valamikor teszünk egy avatást is és hivatalos tag leszel.
Majd elgondolkodtam, hogy mit kéne még mondanom.
-Remélem tudod, hogy miután felvettünk ez nem játék, minden vérre megy. Van pár fura tagunk és ha nem figyelsz oda hamar fejedet veszted... Ezt komolyan mondom.
Lassan sétáltunk és már az erdő végét jártuk és még gondolkodok mit kéne gyorsan elmondanom neki mert én már hazaakartam menni.
-Fúha nem is tudom mit mondjak mit kéne még tudnod ami fontos lehet. öööhm ha holnap bejössz akkor a földszinten kivannak tűzve az alapelvek szóval akkor majd ott elolvasod. Amit pedig utoljára hagytam most döntsd el, hogy belépsz-e még meggondolhatod magad vagy hallgass el örökké!

//Bár én is be akartam már fejezni attól függetlenül még örültem volna ha nem sieted el...//
\\Majd az irodámba gyere be tényleg írogatunk ott is vagy 2-t\\

by **Thunder** Szomb. Feb. 15 2014, 20:54

-== Licht ==-

Olybá tűnik, hogy az ismeretlen kit épp meg próbálok menteni vagy legalábbis segíteni neki, hogy túlélje ezt a farkas hordát valahogy felfigyelt rám és elindult felém. ~ Nocsak, egy leányzó az... és mellékesen milyen csinos is ~ pillantottam rá majd el is botlott így hát gyorsan beálltam elé/mögé mivel a képességem már a végét járta. Gyorsan felsegítettem, mert már a határain volt szegényke, de közbe figyeltem a farkasokat. A másik oldalon lévők elkezdtek felénk közeledni és lassan a képességemből i kiszabadult a farkas horda többi fele, ám ekkor pillantottam meg a farkasok vezérét. ~Talán ha őt kiiktatjuk nem lesz kit követniük. Ez a taktika más játékokban is kisegített már a hasonló szituációkból ~
– Figyelj … hogyan hívnak? – tartottam egy kis szünetet választ adva neki a zihálása közepette.- Nekem sincs túl sok pont a kitartásomon szóval egyből a lényegre térek. Látod ott azt a farkast? – mutatok a vezetőjükre. – Nos ő az akit el kell intézni és akkor a többi szétszéled. Nem támadnak, a vezetőjük nélkül legalábbis remélem. Egy próbát legalábbis megér. Szedd össze magad, és ha készem állsz, egyből őt támadd. A többit majd én lefoglalom. Én adom a jelet, és ha az megvan, akkor mindent beleadva támadd azt az egy farkast – mondtam neki miközben azokat a farkasokat pixelesítettem darabokra melyek még a képességem hatása alatt álltak ezzel is csökkentve a célpontok számát. Majdnem le tudtam vágni az összeset csupán kettő szabadult meg előlem, de már úgy is mindegy volt, hiszen ekkor már nagyon közel kerültem a másik csapat farkas csapathoz. Elkezdtem ölni őket is ám a sok lúd disznót győz alapon jelentős károkat szenvedtem el életpontyilag. Biza sokan jöttek, de épp ezért van az életemen sok pont és éppen a sárga zónába kerülésemkor jelzett a rendszer nekem, hogy ismételten tudom használni a képességemet. Gyorsan aktiváltam és a körülöttem lévőket ledermesztettem lényegébe így esélyt adva a lánynak a támadásra, aki remélem összeszedte minden erejét. Persze közben figyeltem, hogy ő ne kapjon az aláhulló szilánkból.
- Itt az idő ! – kiáltottam el magam ezzel jelt adva arra, hogy támadhat és reméltem közbe nem iszkolt el egy teleport kristállyal.

by **Licht** Hétf. Feb. 24 2014, 09:49

Elég rendesen forgott velem a világ, azt úgy ahogy érzékeltem is, hogy a srác felsegít, de nem igazán tudtam mit reagálni, mivel alig jutottam levegőhöz, bár igyekeztem hamar összeszedni magam, de nem igazán akart sikerülni, közben hallgattam, hogy a srác beszél hozzám, azt hiszem a nevem is kérdezte, de még mindig nem tudtam válaszolni a zihálástól. Végül csak erőt vettem magamon és, bár a világ még mindig forog velem, de valamiféleképp csak sikerült szóra erőltetnem magam, bár közben erősen a földet néztem annyira szédültem, hogy ha felemeltem volna a tekintetem akkor nem bírtam volna megállni a lábamon.
-Li…Licht…
Többet nem tudtam mondani, de már kicsit tisztábban hallottam az illető beszédét, valami farkas vezérről beszélt és támadnom kéne ami jelenleg lehetetlen, de összeszedem magam, majd csak lesz valahogy, bár már abba az irányba nézni is bajos volt amerre mutatott, először majd megint a földön kötöttem ki, úgy megszédültem ,de pár pillanat és utána erősen fókuszálva a mutatott irányba néztem, bár ahhoz is kellet pár másodperc mire a kép összeállt, de végül csak kiszúrtam azt a vezér farkast. Nekem csak arra az egyre kell figyelni, a többit ő rendezi le, ahogy kivettem a szavaiból, nekem még mindig zavarosak a dolgok egy kicsit.
-Re…Rendben…
Majd próbáltam irányba állni és addig míg nem kapok jelet a támadásra addig megpróbálok valami támadó állást vagy ahhoz hasonlót felvenni, hát egy ázott veréb kecsesebben próbál újra levegőbe emelkedni a nedves szárnyival, mint ahogyan én szenvedtem ott a megállással és hogy majd egyáltalán támadást tudjak indítani. Végül legalább sikerült elérnem azt, hogy ne a kaszámon támaszkodjak, hanem önerőből álljak meg és közben felemelem a kaszát is a földről, na jó nem volt ez semmi féle felállás, de legalább még egy utolsót fogok tudni támadni, remélem nem szúrom el az kicsit végzetes lenne. Jött a jel, jobban mondva szólt, hogy idő van, akkor most mindent egy lapra aztán lesz a mi lesz. Megindultam a célpontom felé minden maradék mind lelki, mind fizikai erőm belevittem ebbe a támadásba és csal elértem valamit a vezér farkast eltaláltam, bár hogy pixelekre bomlott e azt nem láttam, mivel támadás után a el is terültem a földön és most már túlzottan erőm se volt felállni, szóval marad az erős fohász, hogy eltűnjön az a dög és a többi is eliszkoljon, ha nem ez lesz akkor itt a történet vége.

by **Drake Haru** Szer. Május 07 2014, 20:59

/Ayse/

Komótos léptekkel baktattam az erdőben. Nem láttam az orrom hegyéig se a ködben, ám ez már órák óta így volt. Nem igazán zavart, szerettem azt a kiszámíthatatlanságot, amit ez keltett. Még így is sikerült elég sok mobot levadásznom - néha azt is kell, nem elég a játékosokat felszabadítani -, és még az életcsíkom is rendben volt. Szinte boldogan lóbáltam magam mellett fegyverem, na meg kicsit nyögve is, hisz mégsem egy könnyű szerszámról van szó. De ha pici lenne, nem volna ilyen menő. Cool

Viszont mostanában sok új dolog zavart, ami eddig nem. Először is az, hogy folyamatosan kócos vagyok, a szemembe lóg a hajam, és a ruhám is csak lóg rajtam, mintha csak egy rongy lenne. És nem is tükrözöm igazán a koromat. És hogy ez miért zavar? Hát.. azt én sem tudom annyira megmondani. Csak az biztos, hogy Ryuu biztosan rondának néz. Sad

De az is vagyok.TAT És.. Nem tudom, miért érdekel ennyire, mit gondol.. Nem is érdekel, mit gondol. Nem is kéne csak miatta szépnek lennem. Úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Mégsem érzem magam jól a bőrömben. Ez annyira elkeserítő. De csak azért sem fogok változtatni!
Leültem az egyik fa tövébe, és elővettem egy előre elkészített szendvicset. Már korán hajnal volt, az egész estét idekint töltöttem. Megéheztem, de álmos még mindig nem voltam, ugyanis az előző napot teljesen végigaludtam. Az életcsíkomra pillantottam. Teljesen visszatöltődött. Remek.
Nyújtóztam egyet, és lehívtam a tükrömet. Abban nézegettem magam, a szürke arcom, melybe folyton belelógtak tincseim. Felemeltem kezem, és ujjaimmal összefésülte, a hajam copfba. Vajon így jobb? Nem tudom, fogalmam sincs. Nekem teljesen ugyanolyannak tűnik. Viszont a szemem szép, azt hiszem. Azt szokták mondani. Vajon mennyivel néztem ki jobban, amikor az iskolai egyenruhám volt rajtam? Úgy emlékszem, az osztálytársaim megdicsérték néha a szemem, szépnek mondták. Soha sem éreztem magam rondának. Lehet, hogy a ruha ennyit számít? Vagy csak az, hogy sosem vagyok napon? De hát itt úgyis csak virtuális nap van! *Megrázza a fejét* Fogalmam sincs! Miért gondolkozom ilyeneken??

by **Ayse** Kedd Május 13 2014, 11:32

Haru

Fejlődnöm kell! Erősebb akarok lenni! – Csupán ezek a gondolatok jártak a fejemben és nem hagytak nyugodni. Találtam egy helyet amely tökéletes terepet biztosít a gyakorlásnak, nemcsak azért mert sötét és ködös, de a mobok száma sem kevés arról nem is beszélve hogy tele van akadályal mivel egy erdőről van szó. Ma is korán keltem, a hajnali öt órási futásom ide intéztem, majd megreggeliztem és neki is láttam. A súlyemelésem már sikerült fejlesztenem, de még mindig nem tökéletes… a mozgásom és a könnyedebb helyzetváltoztatásomról nem is beszélve. Egyenlőre nem vagyok elég jó… magamnak. Többet várok el, és ezért nem is sajnálok időt és energiát fektetni belé. A pengémet használom, alap mozdulatokra és egyre több műveletre amire képes vagyok vele. A sima kaszabolás, és szurkálódás unalmas… igyekszem minél több kreatív és hasznos, előnyös mozdulatsort kialakítani támadásra és védekezésre egyaránt. Egy vaddisznó! Akadt meg szemem a állaton, majd kardom felemeltem, és a speciális képességemnek köszönhetően meg nagyobbítottam hogy eltaláljam… sikertelen… A mob elmenekült, mikor észlelte a fát és gallyakat kettészelő hangot. Homlokomra tapasztottam a kezem és felhúztam róla a hajam, akárcsak az izzadságot törölnék le onnan, ami ugyebár itt nincs. Megint neszelést hallottam és rögtön az irányába is fordultam. Egy nyuszi… vontam fel a szemöldököm, de a legkevesebb exp is jól jön, a gyakorlásról nem is beszélve, így üldözőbe is vettem a fekete jószágot. Lépteim törték meg az avar csendjét, nyomban a nyuszi után, majd mikor elég közel kerültem hozzá a fegyverem magamhoz rántottam a képességemmel megnöveltem a méretét és az erejét, majd támadtam… az állatka épp bebújt egy farönk mögé, én pedig a rönk mellett közvetlen lévő fába szúrtam a kardom amit még nem tudtam teljesen koordinálni. Jobbra pillantottam egy kislány ült a rönkön, fekete csapzott hajjal, és alig húsz centi választotta el kardom pengéjétől. Pár pillanatig csak néztem… hogy mégis mit keres erre…. majd szemem megakadt az indikátorán. Felvontam a szemöldököm, majd érdeklődve figyeltem miként a lány egy tükörben nézegeti magát. Hmmm... a hiúság...
- Szia. - Köszöntem oda neki.

by **Drake Haru** Kedd Jún. 10 2014, 20:00

/Elnézést a késlekedésért./

Nem igazán értem magamat. Olyan furcsa gondolatok gyötörnek. És nem tudtam feldolgozni őket. Egyszerűen csak tenni akartam azt, amit mindig. Most viszont tökéletesen megzavarták a lelki békém, és még az ölés sem elég ahhoz, hogy nyugalmamat visszaadja. Talán azt a valakit kéne ölnöm, aki miatt ez történik.. Csakhogy az nem megy olyan egyszerűen.

Meg mostanság valahogy elég beosztott napirenddel élek, így pedig elég nehéz összehozni a nyomozósdis ölősdit. Szóval maradt abban a kevés szabadidőmben a mobok gyakása, jobb híján.
Leengedtem a hajam, és lemondóan sóhajtottam. Mégis miért vagyok én ilyen? Milyenek voltak vajon a szüleim? Az istenek miért tettek olyanná, amilyenné? Na jó.. lassan elkönyvelhetem magamnak, hogy becsavarodtam. Talán túl sok időt töltöttem el a templomban.. Nem mintha akárki is járna oda rajtam kívül. Az emberek többsége manapság nem hívő, ez van.
A következő pillanatban kizökkentem gondolataimból, és újra a valóságba csöppentem, amikor egy kard csapódott mellettem a fába. Ennyit jelent, ha leengedem egy pár percre csupán a védelmemet, és figyelmemet. Hajj, rögtön megtalálnak. Felnéztem az előttem tornyosuló alakra, miközben pár gombnyomással eltettem a tükröm, majd magam mellett leengedtem a kezem a fegyveremért. Nem csinált semmi gyanúsat, hacsak nem gyanús elve az, hogy a kardját mellém állította a fába. Bár az gyanúsabb lett volna, ha végül bennem landol a fegyver. De nem így történt. Egy egyszerű köszönést kaptam, így hát enyhén elmosolyodtam, és reméltem, hogy nem vagyok olyan nagyon ronda, mint azt hiszem..
- Szia. - köszöntem én is. - Ez? - mutattam magam mellett a falra kérdőn. Nem állok beszédes ember hírében, na. És nem szoktam meghazudtolni a híremet. Nem mintha olyanom lenne egyáltalán..

by **Ayse** Csüt. Jún. 26 2014, 10:56

Hiába erőlködök, hiába fejlesztem magam napról napra, mégsem érzem azt hogy előbbre jutnék, akár egy centit is. Ölöm a mobokat, jobb híján, egy-két kt és küldi… másra nem futja. Kezdem érezni hogy a reggelenti futás is csupán hóbort mintsem haszna lenne, pedig van. Érezem. Valamiféle haszna van. Akarom csinálni! A fegyverem forgatását gyakorlom, rám is fér. Mármnit nem vagyok béna, de elég kevés pontom van a fegyverkezelésemen ahhoz hogy ügyesnek mondhassam magam. Monduk alap kevés pontom is van… bármin is, de mindezt hamarosan orvosolni fogom. Erősebb leszek! Lendítem a fegyverem, ami kicsúszik a kezemből bele hasít az egyik fának az oldalába, de nem lassítja le, végül az egyik nem messze lévő fában landol, egy kislány vagy kisfiú mellett. Eleinte nem tudom pontosan eldönteni, de amint közelebb érek, és megszólal, akkor már tudom hogy egy lánnyal van dolgom. Köszönök neki, visszaköszön, majd rákédez a fára amibe a fegyverem bele állítottam. Szinte ezzel egyidőben már húztam is kifele, kissé erőlködnöm kellett, túl jól bele állt.
- Ez? Csak gyakoroltam… Bocsi azt hittem nincs itt senki rajtam kívül… - Felelem, majd elvigyorodok.
- Az? – Kérdezek, a testén lévő tetoválás részletre. – Meglepődtem, hisz egy ilyen kislányt miért tetoválna magára… oO
- Ayse. – Mutatkozok be.
- És amint látod harcos… - Mondom miközben a hátamra biggyesztem a fegyverem. A tükröt gyorsan eltette, ebből gondolom hogy hiú lélek lehet. Talán dícsérni kéne hadd hízzon a mája, de az még korai. Kíváncsi vagyok miféle hasznot tudnék kicsikarni belőle. A szemei furcsák… nem is tudom hova tenni őket. Majd az idikátorán akad meg a pillantásom. Elvigyorodtam. Én ugyan zöld vagyok, és egy ideig még az is leszek, igyekszek nem ölni, maximum pirosakat…
- És te? Mit csinálsz errefelé? – Kérdeztem, valamiféle témát keresve, feldobva…

/Ha a tetkó nem látszik, karim értelemszerűen nem kérdez rá, de mivel logot nem láthat, így nem tudtam miféleképp kérdezhetne rá><.../

by **Shukaku** Szomb. Okt. 25 2014, 18:38

Suzume

A ködbe veszett erdő, annak is pontosabban a kazamatája. Azt beszélték, hogy ebben az erdőben láttak egyesek vadon élő tollas sárkányt. Shu persze még így sem akart bemenni a kazamatába, hiszen csak azért bántani a szegény ártatlan mobocskákat, hogy ha véletlenül az első hullám nem a tollas sárkányokból állna, hogy elérjen odáig, hogy láthassa Timidus vadon élő rokonait, igazán gonosz dolog lenne. Plusz a petet is féltette attól, hogy hogyan reagálna, mennyire viselné meg, ha saját magával, vagyis ugyanolyan vagy hasonló kinézetű sárkányokkal kellene harcolnia, mint amilyen ő maga. Nem mintha Shu nagyon harcolni akart volna, de Timidus biztosan nem fogta volna vissza magát, ha előkerülnek a rokonok. Persze az erdőben sokat sétáltak, hátha véletlenül a kazamatán kívül is felbukkan egy-egy teremtés, de eddig nem jártak sikerrel. Shunak nem titkolt célja volt, hogy megszelídítsen egyet közülük, hogy végre Timidusnak a saját fajtájából lehessen társa és barátja. Ők még mindig sokat beszélgettek arról, hogy Shu akarjon-e az emberek közé menni, és Tachi pedig Timidusnak tanácsolta, hogy foglalkozzon a saját népével is, csak hát nem volt ez ennyire egyszerű. Mindenesetre lényeg a lényeg, a sárkány bízott abban, hogy Suzume sem rendelkezik kevesebb információval mint ő maga, és tudja majd, hogy itt lehetnek sárkányok. Shu a levélben közölte a koordinátákat is, és azt is mondta, hogy itt majd a köd miatt senki nem fog utánuk kutakodni, nem lesznek olyan feltűnőek, mint a cukrászdában, és persze Timi azt is várta, hogy az új indikátorszíne is megzavarja majd az íjászt. A sárkány mindenesetre egy fa tetején csücsülve, mozdulatlanul, bízva a köd rejtő erejében várja az ellenfelét a megbeszélt helyen.

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 19:02

Mit nem mondhatnék, elég különösen indult a nap. Az, hogy Shutol kaptam üzenetet nem lepett meg, legalábbis nem nagyon viszont a tartalma annál inkább. Pedig világosan megmondtam, hogy ne találkozzunk személyesen még akkor sem ha ez a hely történetesen a harmadik szint ködös rejtekhelye amihez kell látás, hogy észleljenek. Komolyan egyre inkább csalódok ebben a sárkányban, túl sokat is. Na mindegy azonban persze nem vetem el a csapda lehetőségét sem. Sőt valahogy ez sokkal ésszerűbb mint az, hogy csak beszélni akar. Annyi számos módja van ha ennyire személyesen akar talizni. Kinézet módosító kristály, vagy szimplán használom az alakváltásom egy védett területen. Úgyis a lány fonton az állatokat lesi meg imádja, senkinek nem tűnne fel ha egy mókussal beszélget. De lehet csak szimplán túl becsülöm őt. Minden esetre azért bekészítek az egyik kezembe egy teleport kristályt a másikba egy területi kábító kristályt ha esetleg mégis harcolni akarna és ráadásul mindezt többed magával szeretné. Egyenlőre még nem célom elpatkolni. Eljött az idő hát hogy szedelőzködjek. Útközben csak pár gyenge mobbal találkoztam bár a harmadik szinten ez nem meglepő, vicces köztük egy olyan döggel is ami olyan fajta volt mint Timidus, csak a színe volt más. Igaz utóbbit csak láttam a köd rejtekében elsuhanni. Örök hála a látásnak. Ez azért érdekes. Vajon más oka is lehetett, hogy ideszervezte a találkát? Már a távolban láttam Timidust egy fán csücsülve. Shut viszont egyenlőre nem láttam. Ez már most gyanús. Minden esetre tartottam a távolságot.
- Remélem nyomós okod volt, hogy ide hívj engem. – Mellőzöm ezúttal a köszönést, megvillantva a két kristályt a kezemben egy fajta jel, hogy felkészülten jöttem. Ebbe természetesen a teljes felszerelésem is beleszámított. Bár az mindig rajtam van.

by **Anatole Saito** Szomb. Okt. 25 2014, 22:08

Gyorsabb vagyok. Gyorsabb. Ebben bízhatok. Csak ebben. A bosson jóval gyorsabb voltam nála. Felelőtlen volt amikor odajött és felfedte magát. Még bolondabb volt, mikor felfedte az adatait Shu előtt. A képességét is ismerjük, alaposan felkészültünk belőle. A sátorponyva már a menümben, a többi rögzítő Shunál, és a kislány pontosan tudja is a dolgát.
A Kinézet Kristály pillanatokon belül lejár és amúgy sem húzhatom tovább az álca fenntartását, mert a zöld indikátorom elárul. Az ágon ülve, Timidus alakjában, felemelem a bal szárnyamat, mintha csak inteni akarnék, majd egyetlen szempillantás alatt aktiválom a tollak közé rejtett Gyenge Területi Kábító Kristályt. Nem fecsérlem az időm szavakra, a hangom úgyis elárulna. Nincsenek fölös mozdulatok, csak a jól megtervezett cselekmény első fázisa. Gyorsabb vagyok. Gyorsabbnak kell lennem. Még mielőtt madárrá változhatna, még mielőtt elfuthatna, még mielőtt ő is használhatna egy kristályt, már kelepcébe is csaltuk.
Ezer fokon ég bennem az extázis, még a szárnyakkal libbentem el magam az ágról, de a földet érés már a saját alakomban történik. Ekkorra Suzumének minden bizonnyal össze kell esni a kristály hatásától, így rárabolhatok. Shuék tudják a dolgukat, én csak futok és már a kezemben is van a ponyva, amit a kis párosnak csak Suzuméra kell borítania és rögzíteniük, hogy ne tudjon ébredés után elrepülni vagy elfutni.
Amennyiben Suzume kifeküdt, nincs más dolgom, mint a sleep kill alkalmazóihoz hasonlóan alvó áldozatunk kezét fogva lehívni a menüjét. Szándékom szerint minden holmiját átküldetem magamhoz, beleértve a teleport kristályát, a felszereléseit, a jelvényeit. Gyakorlatilag kirabolnám, hogy semmivel se tudjon keménykedni ellenünk. Mire ébredezne, már érkezne is neki a párbajra hívás, amit szintén elfogadtatnék vele amíg kába, s számításaim szerint egyetlen jól irányzott ütés a pörölyömmel, és már le is győzhetem. Innentől pedig nem lenne más dolgom, mint istent játszani: dönteni élet és halál fölött, hisz csak egyetlen rendszer által felajánlott választás dönthet az életben maradásáról.

by **Anatole Saito** Szomb. Okt. 25 2014, 22:55

Támadás

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Okt. 25 2014, 22:55

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Ködbe Veszett Erdő - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 23:32

Ééés bumm! A következő pillanatban már teljes homály és szédelgés tör rám. Nehéz fent tartani a látásom, még nehezebb megtartani az egyensúlyom. Imbolyogva de lassan kirajzolódott Anat képe előttem.
- Ez…. vicces…. – Vigyorodom el. Pusztán képfoszlányok maradnak meg előttem. Ahogy Anat lehívja az inventoryt. Ahogy betekernek, valamibe. És végül ahogy a pöröly lesújt a kobakomra. Mire végre magamhoz térek már csupán egy üzenet lebeg előttem és maga Anat aki előtt egy panel lebeg. Kissé még kába voltam de nem kellet túl nagy ész, hogy rájöjjek a trükkre.

- Helllóúúú! – Köszöntöm őt bohókásan és igyekszem valami kényelmes pózt felvenni, majd kitör belőlem a harsány nevetés. – Tudtam, hogy túl bolond vagy, hogy szövetkezz Timidusal. Letörölnéd a könnyeim kérlek? Túl jóízűt nevettem. – Kérlelem őt. – Na és te. Te meg egyszerűen túl gyenge, hogy magad végezz velem. Milyen szánalmas. – Csóválom meg a fejem. – De ez kétségtelenül jó húzás volt. Melyikkőtök az ötletgazda? Ne is válaszolj. Timidus, ő ilyen körmönfont. Te is erre a sorsra fogsz ám jutni. – Keresem Anat pillantását. – Azt mondja a szövetségeseivel jól bánik… hát ha ez a jó bánás mód akkor mi lehet a rossz. – Nevetek fel megint. – Noooos… ha most szabadok lennének a kezeim akkor összecsapnám őket, na de mindegy. Mit fogsz most tenni? Megölsz? – Kérdezem hűvös nyugodalommal. – Remélem azért azzal tisztában vagy, hogy nem marad ám ez fű alatt. De a döntés a te úgyis a te kezedben van. – Vonom meg a vállam már ha erre képes vagyok. Lassan körbe pillantok. – Milyen tökéletes helyszín ez a hátba szúrásnak, nem igaz Timidus-kun?

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 00:05

A pet és a kislány kissé megnyugszik, miután elvégezték a feladatukat. Shu ijedt tekintetét Anatra emeli, majd amikor látja, hogy minden rendben van, akkor véglegesen fellélegzik. A sértegetéseket természetesen nem veszik fel. Egy gyilkos szavai ezek, azé a gyilkosé, aki megpróbálta tőle elvenni Timidust. Talán ez is a fő motiváló erő, a gyilkosságok csak dobtak egyet ezen az egészen, és így már nem csak az önös céljai, a bosszú érdekében támadhatták meg a lányt. Ha ő nem is, Timi persze válaszol, hiszen az illem úgy kívánja, amit Shu tanított neki.
-Igen. Még túl gyenge vagyok ahhoz, hogy egyedül végezzek veled, ezt jól látod. Azonban mivel veszélyt jelentettél az idomárra, és Aincrad többi lakójára is, ezért nem várhattam addig, amíg elég erős leszek. Ezért szereztem magam mellé szövetségest. Ezt sehogyan sem tudom a szánalmas szó általam ismert jelentéseivel összeegyeztetni. A dicséretedet pedig köszönöm. Amennyiben arra számítasz, hogy Anatole ellenem fordul, úgy ezt bár kizárni nem tudom, de biztosíthatlak mindkettőtöket arról, hogy ameddig nem akarja Shut bántani, addig én nem fogok ellene fellépni. A szövetségeseimmel jól bánok, segítem és védem őket. Nem értem, hogy mire akarsz utalni.
Itt egy kis szünetet tart, majd Anat felé fordul, és egy kérdő pillantást és csipogást intéz felé, mire a fiú ingatja a fejét.
-Értem. Természetesen erre az esetre is volt tervem. Shu.
A lány bólint, majd az eszköztárából előhív egy igen méretes ketrecet, ami a földön landol, majd beszélni kezd.
-Egyes idomárok nem a Kayaba bácsi által melléjük adott társsal dolgoznak, hanem mobot idomítanak. Ez a ketrec arra való, hogy beléjük zárjuk a vörös indikátoros mobokat, és amikor kiengedjük, akkor már egy békésebb teremtmény jöjjön ki belőle. Én nem szeretem, és sohasem használtam, mert a mobokat lehet sokkal finomabb módszerekkel is összebarátkoztatni velünk... de valakiket nem. Sebezhetetlen, széttörhetetlen, és a rácsok között sem juthatsz ki, ha esetleg azon gondolkodnál. Csak az tudja kinyitni, akinél a kulcs van.
A sárkány csak ingatja a fejét.
-Megtennéd, hogy amennyiben elengedünk, úgy átmennél ebbe a ketrecbe? Felhívom a figyelmedet arra, hogy egy rossz mozdulatot teszel, Anatole végez veled. Természetesen a kezeidet megkötözzük, hogy ne tudd használni a menüdet, és ne tudj üzenetet küldeni senkinek. Az a börtön, amibe Kazuma került, nem volt elég biztonságos. Már ezen is dolgozunk. Anatole?

by **Suzume** Vas. Okt. 26 2014, 07:47

Csak szemeim forgatom.
- Megmondanád a csirke és a gyík szerelem gyerekének, hogy a szavaimat nem neki intéztem hanem neked. Én most nem beszélek vele. Haragszom rá. – Vágok egy pukkancs fejet. Nem is értem honnan vette. Hallgatom őket egy darabig a ketrecre meg csak elkezdek nevetni.
- Hát ez szuper. Amennyiben elengedtek tegyem meg, hogy bezáratom magam egy ketrecbe? Tényleg nagylelkű ajánlat. – Horkantok fel.- És mellesleg mégis mit tennék ha? Még mindig gúzsba vagyok kötve. – Kezdek el mocorogni. – Látod? Az egyetlen amit tehetek, hogy felállok. – Mocorgok össze vissza egészen addig amíg ez a mutatvány nem sikerül. – Na így azért valamivel kényelmesebb. Lássuk, hogy is állunk. Anat, dönt a felöl, hogy élek vagy meghalok. Amíg az a panel ott van sértetlen vagyok a számodra, hisz te nem voltál része a párbajnak. Nos. a következő fog történni. Természetesen nem fogok bemenni a ketrecbe. Azt fogom csinálni, hogy szépen sarkon fordulok és elsétálok. Ha meg akarsz ölni… - Fordulok Anat felé. – Tedd meg. De remélem tudod, hogy saját magad árulod el ezzel. Hiszen miért is akartok megölni? Azért mert piros vagyok. És miért vagyok piros? Mert az érdekeim megkívánták az ölést. Ti most ugyan ezt tennétek. Érdekből öltök. Timidus meg akar ölni mert azt hiszi meg akarom ölni Shut. Érdek. Anat meg akar ölni a kis idomár párosért valami miatt aminek nyilván köze van ahhoz a titokhoz amit a bosson is halhattunk. Ti sem vagytok jobban csak másként adjátok elő de a lényege ugyan az marad. Ha jól sejtem addig még az a panel el nem tűnik nem tehetsz semmit pusztán dönthetsz hogy életben maradok, vagy meghalok. – Célzok arra, ha esetleg erővel akarna betuszkolni a ketrecbe. – A döntés a tiéd. Intenék de nem tudok , szóval csak elmegyek. – És azzal hátat fordítok és elindulok.

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 26 2014, 09:34

Csendben figyelek és elgondolkodtatnak Suzume szavai. Ebben a szorult helyzetben nincs más lehetősége, mint megpróbálni kidumálni magát. Azonban az, hogy Timidus szövetséget ajánlott neki, majd most hátba szúrta, gyanút ébreszt bennem a sárkány iránt. Akárhogy is nézem, továbbra sem bízom ebben a mobban, ráadásul rólam is kémkedett. Továbbra sem engedtem el azt a gondolatot, hogy manipulálja Shut és megpróbál manipulálni engem is. Mindannyiunk érdeke, hogy a vörös indikátorosoktól megtisztítsuk Aincradot, de nem minden áron. Nem fogok lesüllyedni az ő szintjükre, így is elég "vér" tapad már a kezemhez. Nem leszek a sárkány gyilkológépe. A legutóbbi eset rávilágított arra, hogy véget kell vetnem az "ámokfutásomnak", mert meg fogok kattanni. Talán most kellene befejezni ezt az egészet, amíg lehet...
Azonban nem engedhetem el Suzumét, hiszen azzal veszélyeztetek mindenkit, aki kicsit is fontos számomra, ráadásul annyi az inkognitónak is. Túl sokat kockáztatok, a fenébe is. Én nem vagyok ehhez elég erős. Össze fogok roppanni. Kétségbeesetten próbálom keresni a fejemben a helyes megoldást. Csupán egyetlen gombnyomás és véget vethetek ennek az egésznek. A sárkány csipogása visszhangzik a fejemben és úgy vizionálom magam, mint egy marionettbábu. Kimért léptekkel, szótlanul indulok meg Suzume felé, tekintetemmel elkerülöm Shut és a sárkányt is. Csak Suzuméra koncentrálok, kizárva minden befolyásoló tényezőt. Elterveztem, hát úgy is kell végrehajtanom. Pontosan úgy! Nem kerül sok erőfeszítésembe, hogy a nő elé sétálhassak, még mindig nyitott panellel, gombnyomásra várva. Azonban nem vagyok annyira óvatlan, hogy meglökhessék a kezemet. Tekintetemmel a nőét keresem.
- Azt mondtad, hogy azért öltél, mert az érdeked úgy kívánta. És hogy Timidusz azt hiszi, hogy meg akarod ölni Shut. Kérdezem akkor... az érdekeid ezután úgy kívánják, hogy meg akarsz ölni bennünket? Az én érdekem azt diktálja, hogy kivonjalak a forgalomból, nem azt, hogy elvegyem az életed. Élek az igazságszolgáltatás jogával, és a kinti bíróság majd dönt a sorsod felől, addig is itteni börtönbe kerülsz a felszereléseid pedig a frontharcos alapítványba kerülnek. Szóval fáradj be kérlek a ketrecbe és spóroljuk meg a további szájtépést. Te is tudod, hogy se elengedni, se megölni nem foglak. De ne akarj kényszeríteni az utóbbira...

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 10:01

-Rendben! Kaphatsz visszavágót. De nem most! Én mondom meg a helyszínt és teljes életes Kt-t játszunk a győztes pedig dönthet a másik életéről. Így is benne lennél? Egy testvérpárnak ajánlotta fel ezt a lehetőséget azelőtt, mielőtt velünk megküzdött. Egy hónapot kaptak a felkészülésre, de a csata menetét látva nagyon kevés esélyük volt arra, hogy felkészüljenek. Ők még élnek, Suzume, vagy velük is végeztél?
Még a felkiáltó mondatokat is igyekezett leutánozni, pedig a sárkány monoton hangjába igen nehezen illettek bele az ilyesfajta dolgok. Egy kicsit hallgatott, de végig ott állt Anatole mögött.
-Miért nem leszel az én petem? Sokban hasonlítunk, erősek vagyunk és ugyan úgy nem húznak vissza az emberek szánalmas érzelmi kötelékei. Engedd, hogy végezzek a lánnyal és légy az én petem. Hidd el sokkal hamarabb elérnéd a célod ezzel. De ha szeretnéd megölheted te is. Megjegyzem a szavaidat, ember. Pontosan, szóról szóra. Hazudhatsz, hazudhatsz Anatolenak is, de mindketten tudjuk, hogy ennek a párbajnak csak akkor lehet vége, ha valamelyikünk meghal. Azt mondtad, ha erősebb leszek, akkor veszélyt jelentek rád. Erősebb vagyok, ezt tudom. Az én feladatom megvédeni az idomárt, és ha most elengedünk, akkor te keresni fogsz minket, hogy végezz velünk. Ez túl kockázatos.
Ismét egy kis szünet.
-Anatole. Azt mondtad, hogy segíteni akarsz nekem az idomár védelmében. Most segíthetsz. Azt mondtad, hogy inkognitóban kell maradnunk. Ki fogja mindig őrizni akkor is, ha ketrecben van? Ki vállalja a felelősséget azért, ha kiszabadul, és még több emberrel végez? Ha az érdekei úgy kívánják, újra ölni fog. Nem egy embert. Ha most lehetőséget adsz neki arra, hogy tovább gyilkoljon, azzal te magad leszel az, aki engedi a gyilkolást Aincradban. Megölsz közülük egyet, és megmenthetsz sokkal többet. A döntés a tiéd.
Shu csak némán, fejét lehajtva állt a sárkány mögött. Nem mert szólni. Ő sem akart gyilkolni… de félt. Rettenetesen fél Suzumétől. Ha lenne rá mód, hogy másképpen…

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 26 2014, 10:21

- Timidus, csend legyen! Fogd be a csőröd és inkább told ide a ketrecet! Tedd hasznossá magad és ne akarj minden beszédet kontrollálni! - Pillanatok alatt fel tud húzni ez a minden lében kanál pet és ezt Suzume is láthatja. Nem kelt túl profi benyomást a bűnüldöző csapatocskánkról, hogy még köztünk sincs meg az összhang, így nem lehetünk maximálisan eredményesek. Biztos vagyok benne, hogy Suzume is pillanatokon belül megpróbálja kikezdeni a szövetségünket, hisz könnyen leveheti, hogy ingoványos a Timidus és köztem lévő viszony.
Visszafordulok Suzuméhoz. - Engem nem érdekelnek a válaszok, mert nem én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy ítélkezzen emberi sorsok felett. Tartom magam a rendhez, amit az igazságszolgáltatás megkíván, szóval fáradj be kérlek a ketrecbe! - Hangom erélyesebb és egyszerre szól Suzumenek és Timidusnak is, azonban továbbra is biztos kézzel ragadnám meg a nőt, ha ellenkezne. Súlyemelésem révén könnyedén be tudom tuszkolni a ketrecben. Egy bíróságon bizonyára kedvezőbb bírálatot fog kapni, ha most feladja és nem ellenkezik tovább.
Arra viszont tökéletes volt ez a kis hajtóvadászat, hogy elkönyvelhessem magamban a konklúziót: Nem fogok többet együtt dolgozni Timidussal. Egyrészt túl veszélyes, hogy Shu jelen van, ráadásul épp elég borzalmat átélt már az a gyerek, nem hiányzik neki még több olyan élmény, ami nem gyereknek való. Másrészt elegem van abból, hogy Timidus megpróbál eszközként felhasználni a céljaihoz, még ha a cél közös is, vagyis többek között Shu védelme. De a mai viselkedése egy lépéssel eltávolított a bizalmi zónától és egy lépéssel közelebb hozta a "likvidálni kell a mobot" tervet. Most pedig betuszkoljuk szépen Suzumét a ketrecbe, majd készítünk egy börtön kristályt és száműzzük szépen oda. A bent maradásáról pedig Kazuma fog gondoskodni...

by **Suzume** Vas. Okt. 26 2014, 11:27

- A kérdésed relatíve. Akár hiszed akár nem én, egy szavatartó ember vagyok. Csak nagyon figyelni kell arra mit is mondok. – Kacsintok rá. – Abban az esetben ha valamilyen módon kijutok innen és tovább törtök az életemre, úgy az érdekeim megkívánják a halálotokat. Más hasznom nem származna a halálotokból. Tudod, nem vagyok én olyan nagy szörnyeteg mint amilyennek a gyík beállít. Nem élvezem az ölést még ha azt is hiszed. – Valóban nem élveztem az ölést, bár nem mint ha ez számítana. – Az érdekeidet megértem. De itt pusztán két lehetőség van. Megölsz, vagy elengedsz. A börtönbe vonulás nem áll benne. Ha kell erőszakkal ha kell nyugodtan de el fogok innen menni. – A kábulat már teljesen elmúlt innentől fogva már képes vagyok cselekedetekre. Timidus idézeteire csak megcsóválom a fejem.
- Lehet hogy a szavaim megjegyezted de a mögöttük álló szándékot soha nem fogod érteni. De csak gondolj bele. Ha holtan akarnálak látni már rég levadásztalak volna. – Tovább nem is pazarolom rá a szót. Viszont láthatóan Anat és Shu kapcsolata nagyon nem zökkenő mentes. Ez lesz az én egér utam.
- Nagy dilemma ez igaz? Nem akarsz Timidus hóhéra lenni de elengedni sem akarsz. Már pedig választanod kell! – Emelem fel a hangom. Vigyorogtam és szemeimet villogtattam Anatra. Kezeimet nem láthatták. Ekkorra már aktiváltam a robbanó képességem. – Válassz hát! ÉLET VAGY HALÁL! – Túl kellet Kiabálnom a robbanás hangját. Ők ketten már csak annyit láthatnak ahogy robbanás pora beteríti a környéket és pixelekre szakítja azt az ízét amibe betekertek. Talán a lökés hullám még hátra is tántorítja őket. Lehet, hogy Timidus ismerte a képességem, de a mechanikáját nem. Nem csak a nyilaimat robbanthatom fel de bármit ami nem szerves anyag. Igaz sebzést nem tud okozni a karakterekben de ez nekem még talán szerencsémre is válik. Ha van látásuk észrevehetik, hogy nem futok el. Ölbe tett kézzel várok Megszabadulva végre a kényszer zubbonyomtól.

by **Suzume** Vas. Okt. 26 2014, 12:00

Képi

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 26 2014, 12:00

The member 'Suzume' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Ködbe Veszett Erdő - Page 2 4766604805_c1598fabbe_s

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 26 2014, 12:41

- Nem kell választanom, mindig van másik megoldás, csak az emberek mindig mindennek a könnyebb végét fogják meg. - Ezt persze Timidus úgy mondja, hogy a legcélravezetőbbet. A kegyetlenkedésből viszont elegem van és Timidus vérszomja is egyre ártóbb lesz Shu számára. Az nem természetes, hogy ez a gyermek úgy szocializálódjon, hogy akitől fél, azt majd úgyis megöli a petje...
Ahogy Suzu elkezd velem ordibálni, az csöppet sem hat meg. Próbál döntés kierőszakolni belőlem, de mindig is úgy tartottam, hogy az az ember, aki ordít, az azért nyúl ehhez a közlési formához, mert másként nem tudja érvényre juttatni a gondolatait, akaratait. Kétségbeesett kiáltás ez, de elfogyott a türelmem és az udvariaskodásom. Sebtében elutasítom a rendszer adta ölés lehetőségét, hiszen úgysincs semmilyen hatással erre a nőre az, hogy az élete egy gombnyomáson múlik. A következő pillanatban pedig már meg is ragadom a derekánál fogva és aktiválva a súlyemelésemet, már be is tuszkolom a ketrecbe, amit idő közbe engedelmesen idetolt Timidus. Azonban nem bízom a véletlenre és én is bekucorodok Suzu mellé. Ez eredetileg nem szerepelt a tervben, de csöppet sem félek a nőtől, ráadásul minden felszerelése nálam van, és könnyen lehet, hogy a pörölyöm lendítése nélkül is ki tudom ütni egyetlen pofonnal. Nincs kristálya, amivel lebéníthatna, Timi szerint nincs képije sem, amivel elkábíthatna, így abszolút nincs félnivalóm tőle. Ráadásul én bármikor kiteleportálhatok, vele ellentétben. Nekem azonban szükségem van arra, hogy kicsit kettesbe maradjak vele és ezt nem a smasszerok fölényeskedő módján akarom kivitelezni, a ketrecen kívülről, követelőző hangnemben. Számomra Suzume csak egy gyilkos a sok közül, és meg akarom érteni ennek a cselekedetnek a gondolatmenetét, érzelmi világát. Abban bízom, hogy ez a nő tudtán kívül is, de segíteni fog nekem feldolgozni a tetteim megemésztésében. Ehhez azonban kell az, hogy tudjunk rendesen kommunikálni és biztosan ne szökhessen el.
- Shu, zárd ránk! Kérek fél órát kettesben. Addig is feladatot kaptok. Keressétek fel Junt és csináltassatok vele börtön kristályt! De vissza már csak Timidus jöjjön, Shu te maradj Jun mellett! Kérlek ne ellenkezzetek, minden cselekedetemnek meg van az oka!

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 13:06

Timidus egy szót sem szól többet, csak engedelmesen teljesíti a férfi kérését, és odatolja a ketrecet. Az ő ereje az irányítás pontokban rejlik, tehát igen nagy, de súlyemelés nélkül azért nem pihekönnyű számára az item, de sikerülni sikerül. Suzunak sem válaszol, bár lenne pár szava hozzá. Ő sohasem állította be Suzumét szörnyetegnek. Nem mondott ilyet. Azt nem tudja, hogy élvezi-e az ölést, de ez számára lényegtelen. Azt tudja, hogy Suzume ugyanúgy lép, ha az érdekei megkívánják, mint ahogy ő lép, amikor az idomár érdekei megkívánják. Pont ezért tudja, hogy veszélyes. Túlságosan hasonlít rá, túlságosan pet akar lenni. Az emberek még ellenfelek számára a szintkülönbségnek hála, de azt csökkenteni tudja. Egy pet intelligenciájával és hajthatatlanságával rendelkező embert, aki pedig láthatóan még az emberek érzelmeire is jobban tud hatni mint ő, lévén, hogy ember, maguk közül valónak hiszik, így a legveszélyesebb ellenfél. És Anatole nem likvidálja. Anatole nem akarja megölni, és ezzel veszélybe sodorja az idomárt. És ekkor kezdett megfogalmazódni a sárkányban valami. Anatole is olyan, mint a többi frontharcos. Anatolera is igaz, amit Ozirisz mondott. Azt hazudja, hogy meg akarja védeni az embereket, de nem tesz meg mindent. Képtelen erre, mert ő is ember. Erre csak egy pet képes, ezért is a petek védik a leghatékonyabban az idomárokat, nem pedig az emberek. Nem bízhatja egy emberre sem Shu védelmét. Anatole ötlete pedig csak még inkább letaglózza, mert ez maga a logika ellentéte. Nem is hiba, ez már bűncselekmény. Shu azonban csak előre lép, és Anatole szemébe néz.
-Köszönöm Anatole. És… vigyázz magadra…
Ezzel pedig egy mozdulattal rájuk csukja a ketrecet. Megbízik a férfiban. Meg akar bízni benne. Kell valaki más is Timiduson kívül, akiben bízhat.
-Tudd, hogy ellenzem a lépéseidet, mert nem ezek szolgálják leginkább sem az idomár, sem a többiek védelmét, de ez minden, amit most tehetek. A kezeit vagy kösd hátra, vagy vágd le az ujjait, hogy ne tudjon üzenetet küldeni és a menüjét használni. És nézd meg az üzeneteit is, hátha van információ a többi vörösről, vagy esetleg bizonyíték a bűnösségére.Minden gyilkos, akit engedsz szabadon élni, vagy lehetőséget adsz a szabadulásukra, célpontokat gyűjt, és mindegyik halálért te magad is felelős vagy. Ha elengeded, és végez Shuval, az a te hibád lesz. Te leszel a gyilkosa. Ezt tudd. Megteszem amit kérsz, mert szerinted ez a bizalom, és mert emberről van szó, akikhez te jobban értesz, bár nem vagyok biztos abban, hogy Suzume jobban hasonlítana rád, mint rám. Ezen gondolkodj el, Anatole.
Ezzel meghajol, Shu pedig még egy utolsó hálás mosolyt intéz Anat felé, és aktiválják a kristályt.

by **Suzume** Vas. Okt. 26 2014, 13:26

Anat kijelentésére, csak megvonom a vállam. – Persze, mindenkinek megvan a saját maga választási lehetősége. – Végül persze a nagy menekülési tervem nem jön be így elég kínosan jött ki az utolsó mondatom. Vártam a robbanást de az nem történt meg.
- Hát ez elég ciki. – Jegyzem meg. Annyira imádom ezeket a pillanatokat mikor kritikus helyzetekben hagy cserben a képességem. Persze Anat nem tétlenkedett és bedobott a ketrecbe.
- Finoman. Összegyűröd a sátor ponyvám! – Nyújtom ki rá a nyelvem de azt valahogy kint is felejtem mikor ő is behuppan mellém. – Na ez az amire én sem számítottam. Egyenlőre csak füleltem Anat és a páros közti beszélgetést.
- Ejj-ejj Timidus. Soha nem fogsz te engem megérteni. – Csóválom meg a fejem. – Amúgy meg ennél jobban hova kötözzön meg? Le köteleznél ha nem köteleznél meg állandóan. Elég kényelmetlen. – Szórakozom tovább majd várok, hogy elmenjen a gyík.
- És most mi lesz? Bebújsz mellém a ponyva alá? – Váltom át a kacérkodós hangnembe de ez nem is tart sokáig. Sejtem valahogy mit akar ebből az egészből kihozni.
- Ha beszélni akarsz velem elvárom a teljes őszinteséget. Csak akkor felelek a kérdéseidre ha te is hajlandó vagy ezt megtenni. – Jelentem ki. Ha most valami pszichológia matyi következik elvárom, hogy ő is nyíljon meg előttem. – Ha azt vesszük ez kellően fair ajánlat. És igazából annak is örülnék ha kiszednél ebből az izéből. Nagyon úgy sem tudok már hova szaladni. – A menekülési esélyeim itt nullára csökkentek már, de persze az nem jelenti azt, hogy nem növelhetem meg ismét ezeket az esélyeket.

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 26 2014, 14:18

Mint nő, vonzónak találom Suzumét és ez a huncutkodó viselkedés egy sokadik randin még imponálna is nekem, most viszont fapofával tűröm az incselkedéseit. Igyekszem kerülni a minél közelebbi fizikai kontaktust, nehogy trükközni tudjon valamit, amíg be nem zár bennünket Shu. Meglepő módon eleget tesznek a kérésemnek, és végre nem kell hadakoznom a sárkánnyal, persze anélkül nem mehet el, hogy ne toljon megint valami hegyi beszédet. Elengedem a fülem mellett Timike utasításait - mellesleg én még mindig kértem, ő pedig utasítgat - bár az olyanok, mint a vágjam le az ujjait, eléggé elborzasztanak. Igen, két éve vagyunk ide bezárva, megszokhatnám már, hogy nem okozok fájdalmat és a végtagok úgyis visszanőnek, de ez akkor is embertelen brutalitásnak tűnik. Nem hiába, mégis csak egy mob szavai. Valahol mélyen még mulattat is, ahol Suzume visszadumál a sárkánynak, ugyanakkor él bennem a gyanú, hogy csak el akarja terelni a hisztijével a figyelmem valami trükkről. Nem ejtettek a fejemre, éppen ezért nem is fogom kibugyolálni. A kezei maradjanak csak szorosan a teste mellé pólyálva. Beültetem az egyik sarokba, én magam pedig leheveredek a másikba, amint elteleportált Shu és a petje.
- Nem bújok sehová... csak beszélgetünk. Nem ígérem, hogy minden kérdésedre fogok válaszolni, főleg ha túl személyesek, viszont őszintén szoktam válaszolni. Kérdezek egyet, majd te válaszol, ezt követően pedig te is kérdezhetsz egyet. Megegyeztünk? Kicsomagolni pedig nem foglak, mert annál jobban tartok tőled. Sajnálom. - S valóban őszinte sajnálatot tapasztalhat az arckifejezésemben. - Arra vagyok leginkább kíváncsi, hogy miért döntöttél úgy, hogy a gyilkosság a legcélravezetőbb módszer? - Tapasztalhatja a higgadt beszédemben, hogy visszafogott társalgást kívánok folytatni és remélem ez arra ösztönzi majd őt is, hogy ne a cinizmusával próbáljon hatni rám.

by Ajánlott tartalom