Hinari

Mostani:

1.) Element Absorb: Olyan különleges képesség, ami képes erőt meríteni a körülötte lévő elemekből.

1–2. szinten: Amennyiben a karakter árnyékban van, életpontjaihoz a speciális pontok értéke hozzáadódik, napon pedig a sebessége nő ugyanennyivel, azonban e képesség soha nem csökkentheti le 1 alá a meglévő életet, még akkor sem, ha az árnyékból kilépve elérné a nullát. Passzív skill, nem befolyásolható.
3. szinttől: A játékos képessé válik a klasszikus elemek, a föld (erőt növel), a víz (kitartást növel) és a tűz (fegyverkezelést növel) energiájának elszívására. Az öt közül egyszerre csak egy elem bónusza érvényesülhet. Passzív skill, nem befolyásolható.
5. szinttől: Az Element Absorb már aktívan befolyásolható, feltétele az elemmel való szemkontaktus megléte váltáskor.

Hatása (a passzívnak is) annyi körig érvényes, amennyi szintű a karakter (maximum 6 körig), lejárta után minimum 1 kör pihenőidő kell (ha közben váltás történik, plusz annyi kör pihenő, amennyiszer váltottunk). Ameddig érvényben van a bónusz, ezen képesség a használó környezetében lévő játékosok különleges képességeit az esetleges pontkülönbség ellenére sem képes gátolni.

Módosítás:

5. szinttől: Az Element Absorb már aktívan befolyásolható, a váltás feltétele az adott elem nevének kimondása gondolatban.
/Minden más marad./

Ok:
A legtöbb helyszínen az elemek nagy része nem található meg, például a tűz vagy a víz, ez pedig eléggé lekorlátozza a használatot, amennyiben meg kell hogy legyen a szemkontaktus. Persze meg lehetne oldani, olyan érdekes megoldásokkal, mint például bossharc alatt elővenni a vizes flakont és magamra önteni vagy csak meredten nézni a vizet, vagy pl Páncitól tüzet kérni a harc közepén, esetleg egy marék földdel a zsebemben érkezni. xD Viszont a karakteremnek nemigen tenne jót, ha kinevetnék illetve furán néznének rá, a képességem hogyanjait meg nem fogja mások orrára kötni, ahhoz ő túl bizalmatlan (és amúgyis, fő a kiszámíthatatlanság harc közben).

Dragon of Elements

Az éppen felszerelt kardból egy a kard szélességénél alig nagyobb, kb fél-1 méter hosszú sárkányforma bújik elő (úgymond a kard meghosszabbításaként, lásd kép) és beleharap ellenfelébe.

Hatása: a megidézett sárkány színétől függően (amelyek az alapvető elemeket képviselik) a megharapott játékos/szörny adott statjából levonódik annak negyede (felszerelés is számít), illetve a fizikai érintkezés hatásaként a fegyver által adott erőbónusz értékű sebzést is elszenved az illető (tehát a használó ereje nem érvényesül, csak a kard által adott erő). Egy ellenfél ellen a harc során csak egyszer alkalmazható, hatása a harc végéig fennáll.
Használata: a képesség használatához a fegyvernek kézben kell lennie, a használó hangosan ejti ki a következő szavakat: Summoning *** Dragon!, a csillagokat az adott elemmel helyettesítve (például: Summoning Fire Dragon!). A stat-elem párok ugyanazok, mint az Element Absorbnál, tehát earth/föld - erő; water/víz – kitartás; fire/tűz – fegyverkezelés; light/fény – sebesség. Életpontokból nem lehet levinni (tehát Dark Dragon nem létezik).

*

Előzmény: ITT
Persze mondani könnyebb volt, mint ténylegesen ki is vitelezni. Iszonyú béna voltam. Legalábbis a pillanatnyi lelkiállapotom és a fejemben egymást érő gondolatok kuszasága nem volt rám jó hatással, eleinte még azt is összekevertem, hogy most én mondtam-e valamit, vagy a kard. Aztán feladtam, legalábbis egyelőre: valahogy nem ment úgy, ahogy kellett volna, nem koncentráltam oda eléggé, míg végül ott tartottunk, hogy azon kellett sopánkodnom, milyen kevés pontot raktam a kitartásomra. A sziklának dőlve ziháltam, kezemben a katanával, és úgy éreztem, hogy folyik rólam a víz, még akkor is, ha ez ebben a világban nemigen volt lehetséges.
- Túl sötét van – böktem ki, logikus miértek hiányában.
- Van látásod – jött a válasz. Ó, hogy még a gondolataimban is képes olvasni?
- Igen.
Sóhajtva dőltem hátra, szemeimmel a kazamata plafonját bámulva. Túlságosan is fáradt voltam a reális gondolkodáshoz, a fegyver pedig túl sok új információt jelentett. Fél órája még azt se tudtam, mihez kezdjek magammal, most pedig feladatok egész sora várt rám. Erősebb akartam lenni.

A fegyver beszédképessége annyira meglepett, hogy amikor felajánlotta segítségét, ijedtemben el is ejtettem, majd reflexből a szabdalómért nyúltam, és a láthatatlan hang tulajdonosát kerestem. Jó ideig, teszem hozzá. Mire úgy ahogy megnyugodtam, és újra az ölembe fektettem, már kevésbé volt zavarba ejtő, ám a mindenkor logikus magyarázatokat kereső énem sehogysem tudta befogadni a tényt. Forgattam jobbra, forgattam balra, míg végül egyetértettünk abban, hogy ki kéne próbálni, mire is megyünk egymással. Igazán éles szituáció híján azonban csupán értelmetlen vagdosásra futotta, s mindketten tudtuk, hogy még nem készültem fel rá.

Per pillanat minden vágyam az volt, hogy lefekhessek a JL kastélyának számomra kialakított lakrészében lévő ágyra, és vagy fél napon át csak aludjak. Hogy rendezhessem gondolataimat, hogy kipihenjem a valóság által felszakított sebek és a különleges fegyver felfedezésének izgalmát és energiát próbáló történéseit.
- Gyakoroljunk mást – a fegyver hangja szinte belehasított a csendbe.
- Mást? – kérdeztem vissza erőtlenül. Nem értettem, mire gondolhat.
- Az alapvető elemekre való érzékenységed nem csupán azok magadba szívását jelenti. Megfelelő formában előhívva különleges erőt képviselhetnek. Tudatalattid már rég ismeri a képességet, mélyebb gondolataidban is felfedezem néha.
- Értem – sóhajtottam megint, ám nem tagadhattam le a csodálatot, amit a fegyver iránt éreztem. Jobban a tudatában volt gondolataimnak, mint én magam, és bár a kettőnk közti kapcsolat még szinte semmilyen lábakon nem állt, ő már képes volt hallani – Azt hiszem, értelek. Próbáljuk ki.

Felálltam, és a kardot két kézbe véve, egy formára gondoltam, ami megtestesítheti az általam kiválasztott elemet. Először leopárdot szerettem volna, ám a kezemben lévő katanának már a fogása is ráébresztett a helyes alakra: egy sárkány. Egy kínai-féle tűzsárkány. Ám hiába összpontosítottam, csak nem akart megjelenni.
- A gondolatban kimondott szó néha nem elég – tanácsolta, majd miután a további próbálkozásaim is kudarcba fulladtak, hozzátette – Ne feledd, ki vagy és honnan jöttél!
És akkor rájöttem. Már csak megszokásból is, de japánul beszéltem, szinte már japánul is gondolkoztam, Hinari már-már teljesen magába olvasztotta Annabellt, jobban, mint kellett volna. Ezt pedig nem hagyhattam, márcsak Naithen miatt sem. Nagy levegőt vettem, és emlékeztem. Ajkaimra maguktól jöttek a megfelelő szavak, s oda se kellett néznem, hogy tudjam, sikerült. A sao-ban oly idegennek tűnő mondat még sokáig visszhangzott a kazamata járataiban, majdhogynem élő tulajdonsággal ruházva fel a belőle született tűzsárkány-formát.

Elemental Wall: Az elemek egy az eddiginél magasabb fokú használatát teszi lehetővé, magába szívva és életenergiává alakítva az elemhez hozzáérő ellenfelek pontjait.

Alapja és hatása: A játékos meglendíti a kardját, s egy két méter sugarú kört ír le maga körül, melynek nyomán egy nagyjából egy méter magasságú gyűrű jelenik meg a földön, megjelenése a használótól függ. Ezek a következőek lehetnek: sötét lángok (élet), fénynyaláb (gyorsaság), tűzgyűrű (fegyverkezelés), vízgyűrű (kitartás) és sárgyűrű (erő); a harctéren egyszerre csak egy lehet jelen ezek közül. Az ellenfél, vagy ellenfelek következő támadásakor, amint érintkezik/nek a fallal, a használó annyi életponttal gyógyul, amennyi pont az ellenfél/felek adott statján volt (tehát ha például egy huszas erővel rendelkező jk belefut a sárgyűrűbe, húsz életpontot gyógyít föl – felszereléssel együtt értendő). A képesség egy körön át marad érvényben, ha ez alatt nem történt kontakt az ellenfél és az elem között (azaz nem támadták meg a használót), akkor hatása elmarad. Hat körönként használható, távolsági támadások ellen hatástalan.

Használata: A fegyverrel való suhintás közben erősen annak képzeletbeli nyomvonalára kell koncentrálni, és párosítani a kívánt elem lényegével.



Túl sokan voltak. Éreztem ezt már korábban is, de neem, nekem mindenképpen közéjük kellett rohannom, és vagdosni őket, dühből és feszültségből, addig, amíg a kitartásom engedte, és tovább, hála a képességemnek. Amióta Lewis meghalt, sokszor volt úgy, hogy elveszítettem a kontrollt és minden vágyam volt kiadni valahogy az addig felgyülemlett feszültséget, ezen nem segíthetett semmi, egyelőre. Talán még soha nem használtam az Element Absorb ezen részét ennyiszer, mint mostanában, a magas fegyverkezelésem és közepes erőm bőven elég volt az itteni moboknak, s én a víz erejét hívtam segítségül, a fáradtság csak az utamban állt. Most viszont, túl sokan voltak.
- Higgadj le és inkább koncentrálj – hiába mondta az ellenkezőjét, a Katana is ingerült volt, éreztem a hangján. Megráztam a fejem, és elpusztítottam még két bestiát, ám ekkor a mihaszna farkasok között feltűnt egy, amely nem hasonlított a többire. Távolról nézte az eseményeket, s amikor mozdította mancsait, a többiek hátráltak pár lépést, azonban nem engedtek, ott álltam közöttük, a kör közepén, egyedül, s mégis társaságban. Bundája ezüstös volt, fogai fehérek, szinte világítottak a lenyugvó nap fényében. Fogalmam sem volt, hogyan került ide, de a mobok behódoltak neki, s én egy pillanatra megijedtem, talán először úgy igazán, amióta céhvezér lettem. A menüt azonban jobb kézzel lehetett csak lehívni, abban meg éppen a Katana volt, így nem kockáztathattam, volt esély rá, hogy mire fegyvertelenül előszedném a teleportkristályt, már túl késő lenne. Térdeim behajlítottam, s szemeimet körbejárattam az állatokon, vagy tíz-tizenöt biztosan volt belőlük, a domb tetején lévő fehéreset kivéve.

Egyszerre rezzentek, láttam, amint lemásolják a mozdulataimat, izmaik befeszülnek, és a parancsra várnak. Az Ezüst Farkas azonban nem törődött velük, engem, a prédáját nézte, azt várta, amíg pirosba fordul az életcsíkom, s ehhez már nagyon nem kellett sok. Chh. Meglendítettem a Katanát, s eközben akartam a kitartásról életre váltani, ám rá kellett hogy jöjjek, hogy ezt így többé nem lehetett… Viszont az árnyékra való összpontosítás következményeként nem várt esemény történt, fekete lángok csaptak föl, elválasztva engem a farkasoktól. Meglepetten hátráltam egy lépést, ám mögöttem is égett a tűz, így inkább helyben maradtam. Szerinted? – kérdeztem a Katanát tanácstalanul.
- Majd kiderül – hangzott a válasz, így csupán bólintottam, és megvártam, amíg az ellenfeleim lépnek. Nem is kellett sokáig álldogálnom, amazok már meg is indultak, ám ahogy testük érintkezett a fekete tűzzel, úgy nőtt az életcsíkom, minden farkas után egy kicsivel. Halványan elmosolyodtam, és amelyik a közelembe került, csupán felszálló pixelek jelezték hűlt helyét, s nem telt bele egy perc, máris farkasszemet nézhettem a bestiával, immáron egyenlő felekként méregetve egymást. Ő is egyedül volt, akárcsak én. Túl sokan voltak, de hála az új képességem gyógyító erejének, mindet megöltem.