Hinari vs Ren

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 23 2013, 22:50

Ma is úgy kezdődik a napom, mint minden reggel. Először is fél tizenegy van, aztán negyed óra, mire kimászom az ágyból, végül egy facepalm a konyhában, hogy rám, illetve ránk, már megint nem főztek. De most komolyan, itt vagyok én, meg a két pöttöm és mind a hárman szeretünk enni, de az én képességeim egyelőre egy low szendvicsre elegendőek. A pénztárcám meg igen sovány mostanában az éttermekhez. Ez micsoda gáz már. Talán így bosszulják meg, hogy csak úgy lazán kihagytam a 10. boss-t? Szerintem full érthető az egész, és hallottam hírét, hogy rekordidő alatt aprította le őket az a csúnya valami, ami még csak nem is a boss. A második próbálkozás sem járt sikerrel…. bezzeg mikor már én is ott voltam, akkor már pöpecebbül mentek a dolgok. Még az a kemény boss is összeomlott nagyságom előtt Cool

A szokásos reggelink után, mely annyira szegényes, hogy akár az utcán is élhetnék. De tényleg, most mi értelme luxus házacskában lakni, ha alig van mit ennem? Veeeh, ez tökre nem menő. Inkább megyek is, le kell vadásznunk valamit. Pontosabban Reginald nem bír magával, reggelente tele van energiával és ha sokáig nem reptetem meg, akkor húzza az agyam, piszkál, többnyire kihoz a sodromból. Aikon bezzeg jól elvan, a kis gombóc mást nem csinál csak pattog, vigyorog és ismerkedik minden szembejövővel, még ha az egy csúnya mob is. Na jó, azért ez gond nála, de közel sem akkora…
A kilencedik szint. Életemben egyszer jártam itt, mikor boss-t kellett ölni. Ez a második, de hallottam pletykákat egy hozzám illő mezőféleségről, ahol tökre menő dolgokat láthat az ember. Mobok is vannak, de csak ritkásan, mondjuk azok erősek. Ez pont nekem való hely… Már a neve miatt is tetszik… benne van az Arany *-* Mivel Lizzy-chant nem tudom elérni egy ideje, így magammal kellett hozzam a cicámat is, a kezemben persze, mert író lassú, ráadásul a magas fűben eltévedne, aztán jól keresgélhetnénk.
Reginald izgatottan száll fel a magasba, hogy préda után nézzen. Én magam pedig ámulok az aranyszínben pompázó legelő láttán. Huhúúúú, ameddig a szem ellát… egyszerűen meseszép. Regi vadászni megy, had menjen, elég magas szintű ahhoz, hogy ne haljon meg, Én meg leterülök a magas fűben és pihenek egy picit.
Léptek zajára ébredem fel, időközben Regi visszatért és mellettem vírrasztott, míg én és „öcsikéje” szundítottunk egyet. Lassan felülök, félretűrök pár hajtincset, ami a szemembe lóg és érdeklődve nézek körbe. Egy ismerős személy sétál el pár méterrel előttem
- Hohóóó *-* - Gyönyörű mező és eme szőke teremtés együttese szinte elvarázsolt. Nem jutok szóhoz, csak tátott szájjal bámulok rá. De nem csak engem, még a két kis lurkót is. Menő dolog ilyenre ébredni, minden nap eljátszanám.
Azért lassan észreveszem magam, elmúlik a pillanat hatása, csúnya lett volna, ha végig így bambulok és akkor vesz észre.
- Hoooi!!! Hinari-chaaaan- integete a lánynak, aki pár perce babonázott meg, természetesen a mező segítségével. Egyedül nem ment volna neki >.>

by **Hinari** Pént. Aug. 23 2013, 23:16

Fogalmam se volt, mennyi nap telhetett el azóta. Céltalan séták, hosszan tartó, eredmény nélküli keresgélések, valami után, amit pontosan tudtam, hogy még nem lelhetek meg. Már abban sem voltam biztos, hogy van-e értelme, bárminek, akárminek is, amit csináltam. Túl sok volt ez így, hirtelen lettem céhvezér, nem számítottam rá, és a keserű fájdalom, ami Lewis halálával járt, az idő előrehaladtával sem akart megszűnni. Levegőváltozás kellett, ám nem volt hová mennem, mindenhol voltam, és egyszerre sehol sem, volt, amikor arra eszméltem, hogy szótlanul lépkedek, rutinból ütve le a jelentéktelen mobokat.
Pedig fejlődnöm kellett. Kellett volna. Mégse… voltam képes rá. Nestor sokszor elkísért, másszor nem, a Katanám azonban mindig velem volt. Keveset beszélgettünk mostanában, igyekezett bátorítani, de csak egy program volt, nem tudott semmivel se hatni rám. Az órák, percek elfolytak, kifolytak a kezeim közül, és lassan azt vettem észre, hogy semmit sem kezdek magammal. Pedig kellett volna… Hiszen muszáj volt, őmiatta is, hogy… méltó legyek hozzá. És elég erős, hogy folytathassam, amit abbahagyott.

Talán még soha nem jártam itt, viszont most határozott célom volt. Ez már nem a Kezdetek Erdeje volt, nem is a negyedik szinten lévő, homokos tengerpart. Ide csak kevesek juthattak fel, ideális volt egy kis edzésre. Magányos edzésre, teszem hozzá. Ki kellett lépnem abból az állapotból, ami az elmúlt időben megfullasztott, s erre a legjobbnak a maximális koncentrációt tartottam: oda kellett figyelnem, gondolataim nem kalandozhattak el. A kilencedik szint erősebb mobjaival körülvéve nem.
- Hm? – fordultam a hang irányába, magamban erősen korholva magamat, hogy elfelejtettem aktiválni az észlelésemet, s nem vettem észre a fiút hamarabb. Megkíméltem volna magam egy kellemetlenségtől: itt, ebben a helyzetben rá volt a legkevésbé szükségem – Szia – intettem neki, mert az illem azért megkívánt egyet s mást. Megálltam, és elnéztem, ahogy békésen, gondok nélkül fekszik a fűben, s oktalanul lettem dühös rá rögtön. Eszembe jutott, amiket a nován mondott és tett, a bosstalálkozón, hogy őneki télleg mindent lehet… Nem, hagyd abba. Csak felhúzod magad. Mélyen beszívtam a levegőt, és inkább nem mondtam semmit. Még a végén tényleg eléri a célját, hogy figyeljek rá.
- Mi járatban errefelé? – folytattam egy kis szünet után, hisz ő nemigen szólalt meg, s kezdett egy kissé kínossá válni a helyzet. Reméltem, hogy pár udvariassági forma után már mehetek is tovább. Nagyon nem volt most szükségem az idiótaságaira.

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 23 2013, 23:56

Mikor Hinari-chan felém fordul, mosolyogva integetek neki. az arckifejezéséből ítélve nagyon örülhet nekem. Nos, most legalább észrevett engem, nem mellőzött, mint a boss megbeszélésen. Ott nagyon szíven szúrt, hogy nem volt hajlandó tudomást venni rólam. Rólam! Az nem aggasztott volna, ha egy jelentéktelen illetővel teszi ezt, mondjuk azzal a másik idomárral, vagy azzal a hörivel. Bár lehet, hogy csak rosszat evett akkor és most is.. Hmmmm.. igen, ez meglehet. Nyújtózkodom hosszan, mellé nyögdécselek egy kicsit. Nem vitás, kellemes alvás ért véget az imént, és jó volt az ébredés is. Felkelek, hogy végre arra a szintre kerüljek, ahová való vagyok, vagyis minimum egy fejjel Hinari-chan fölé.
- Hehe… most észrevettél - Csak természetes, hogy nem tudom ezt magamban tartani, de miért is tenném? Ez így van. Büszkén kihúzom magam, mert lehet, hogy ez már valami nagy érdem és elértem valami menő rangot nála 8)Nem hiába lettem sztár, én mindig a csúcsra török \o/
Meglepettségemet fokozza a kérdése. ezt azért már tényleg nem vártam el tőle, azt hittem, hogy majd jó alaposan meg kell erőltetnem magam, bevetni a trükkjeimet, hogy szóba álljon velem.
- Hallottam, hogy van ezen a szinten egy ilyen csodás hely – nagyot szippantok a friss levegőből. Igazán jólesik néha elhagyni a nyüzsgő városi utcákat és lazítani egy ilyen szép helyen.
- Illik hozzám, nem gondolod? – vágok egy menő „profil képet” a tájhoz, mintha csak fotózáson lennénk. Még egy apró kacsintást is megeresztek a lány felé.
- Mondjuk hozzád is passzol. Mikor felkeltem azt hittem meghaltam és a mennyben vagyok. Jól áll neked is az arany - hehe, igazából csak bambultam egy kicsit, de ez egy remek hasonlat, csak akkor éppen lefagytam, ezért nem volt lehetőségem akkor kifejteni ezt a gondolatot.
Aikon pattogni próbál a lábamnál. Rettentően ügyetlen a magas fűben, ezért kézbe veszem a szőrpamacsot és Közelebb megyek Hinari-chanhoz.
- Amúgy te mit keresel itt? Egyedül? – egész közel hajolok hozzá, persze nem annyira közel, ez csupán megszokás nálam.
Mindneki tudja rólam, hogy nem vagyok egy hallgatag ember, ezért miután választ kapok jöhetnek az újabb kérdések, rettentően kíváncsi vagyok :F
- Hinari-chan! Kérdezhetek valamit? – akár kapok rá engedélyt, akár nem, nyilván felteszem a kérdést, csak nem csap le miatta.
- Egy ideje azon gondolkodom, hogy… nos… felmerült bennem az… izééé- fuhh, de nehéz ezt kimondani… kis fejvakargatás, pillantás jobbra, ballra….
- Lehetséges, hogy te nem bírsz engem Hhinari-chan? – jujj, tiszta hidegzuhany ezt a saját számból hallani. Még, hogy szerény személyem ne bírná valaki... nevetséges…

by **Hinari** Szomb. Aug. 24 2013, 00:34

Észrevettelek, jah. Bár ne tettem volna. Ott élvezkedett a fűben az orrom előtt, még hangokat is adott, közben pedig hozzám beszélt, hogy még figyelnem is kelljen. És választ várt, egészen biztosan. Annoying. Sajnos a Ren-elkerülő reflexeim még nem fejlődtek fel a szintre, hogy csupán az aurájából meg tudjam állapítani, hogy ő az, és mint a legkényelmesebb válaszreakció, odafordulás és szemkontaktus nélkül haladjak el mellette. De most komolyan, biztosan direkt csinálja, látja rajtam, hogy nem vagyok valami jól, és még feszíti a húrt. Válaszra azonban nem méltattam, amúgyis, mondhatnék én neki bármit, az se sokat változtatna rajta. Elkényeztetett sztárocska. Pff.
A következő megjegyzéseire is csak a fejemet ingattam: nem. Sőt, egyáltalán nem. A mező békés és megnyugtató, talán csak a színösszeállítás az, ami közös a kettejükben. Bár, ha jól meggondoljuk, mindkettő eléggé kiszámítható, ha egyszer már kiismerted: már messziről tudod, mi vár rád. Nameg egyikük se hiszem, hogy sokáig rejtegetni akarna akármit is. Illetve képes lenne rejtegetni. Hmmm. Végülis, mégiscsak van hasonlóság, habár a beállása csak egy lenéző grimaszt vont maga után, ellentétben a végtelen mezővel, ami igazán csodálatos, s amin nem lehet nem elbambulni. Ó, hogy még mindig beszél? Nekem mondott valamit?

Gondolataimból a közeledése ébresztett, így automatikusan léptem hátra egyet, miközben ő előre. Még jó, hogy a Katana készenlétben volt, igaz egyelőre csak a tokjában, de ez nem fog sokáig tartani, ha továbbra is ezt a hangot üti meg. Egyedül? Mégis mire akart ezzel utalni? Ajánlottam neki, hogy semmire se. Persze elvörösödtem… volna, de szinte azonnal eszembe jutott Lewis, amikor közel hajolt, és magamon éreztem a leheletét, így Ren ezúttal még annyit sem ért el, mint amit „megérdemelt” volna. Nem figyeltem rá, keserű lett a szám íze, és ökölbe szorítottam a kezem. Megölték. Én pedig itt játszadozom ahelyett, hogy őket keresném.
- Figyelj, ennél jobb dolgom is van – feleltem ingerülten, most először néztem a szemébe, miközben a kezembe vettem a Katanát – Mennem kell – fordítottam hátat neki, és már indultam is – Amúgy meg, eddig tartott felfogni? - fordultam hátra, s tettem hozzá a mondandóm, bár lehet, hogy egy kicsit agresszívabb szóválasztékkal, mint szerettem volna. Szegény srác, ennyire nem lát túl önmagán? Azért sajnáltam, de csak egy nagyon kicsit. Maga miatt. Bár lehet, hogy neki van mázlija…

by **Ryuninji Ren** Szomb. Aug. 24 2013, 01:22

Beszélek hozzá, de nem sok figyelmet szentel nekem. Csak nem? Lehet, hogy ő is elveszett a tekintetemben, amit az előbb vágtam. Nem ez lenne az első ilyen alkalom, gyakran megesik, most még ebben a világban is, mert menő vagyok 8)Mosolyogva várom, míg eleget bámul és meg nem unja a képemet… áh… miket beszélek, engem nem lehet megunni, hiszen belőlem csak egy van. Mikor közelítek, ő hátrál egy lépést. Na ez gyanús, lehet azt hiszi, hogy hátsó szándékaim vannak? Kizárt dolog… persze gondolatban már eljátszottam vele párszor, és azt sem mondom, hogy nem lenne most kedvemre való, ezen a csodás helyen, a magas, puha, aranyszínű fűben, de nem-nem-nem… majd később, nem rontok ajtóstul a házba, bár… NEM… még.
Csak beszélek és beszélek, de Hinari-chan továbbra sem akar nagyon reagálni a szavaimra. Most vagy ennyire elvarázsoltam, amit egy az egybe megcáfol az arckifejezése, vagy nem tudom, rosszat evett? Mosolyogva, na meg feszülten figyelem főként hívogató ajkait, hogy mikor hajlandó megmozdulni végre és szavakat formálni. Lehet, hogy mazochista vagyok, mert csak magamat kínzom ezzel, épp elég ellenállni a vágyaimnak alapból, nem hogy még így? Ejj… He?? Megszólal, végre, valami életjel, már komoly azon gondolkozta, hogy egy törésteszt bábúval beszélek *-*
- He?? – ez pont nem az a szöveg, amire vártam. Számítottam én arra, hogy: Sétálok, esetleg nem tartanál velem? – re Vagy: Épp téged kerestelek-re De legjobban a: Nem bírom már tovább, belészerettem szövegre Erre viszont cseppet sem. Tisztára meglep a dolog. Készülök a nagy vallomásra, meg minden, és erre ennyi? ráadásul az a hangnem… szinte bántó Sad

- Jobb dolgod? Mi az, Segíthetek talán? Szívesen segítek, még kérned sem kell – megvillantom lovagias oldalamat is, mert nekem az is van, csak legtöbbször a háttérbe szorul. Azért lovag és sztár között is van különbség és mind tudjuk, hogy melyik a menőbb Cool

- Én is megyek! – mosolygok és lépek is utána, amint megindul, de következő szavai, mintha rendesen pofon vágtak volna. Én mondom, érzem a fájdalmat, pedig nem kellene. Igazából viccnek szántam azt a kérdést válaszra nem vártam, maximum annyira, hogy: ugyan, dehogy.
Ott abba a pillanatban lefagyok, nem mozdulok. A szám eltátva marad, és próbálom megemészteni ezt. Szinte hallani, ahogy az egóm repedezik, majd apró darabokra törik a büszkeségemmel együtt.
- Usso! – hitetlenkedek tovább, kizárt, hogy ez megtörténhet… Akkora sokként ér ez az egész, hogy nemes egyszerűséggel hanyatt dőlök, bele a fűbe és csak az eget bámulom…
- Hehehe... azt mondta nem bír.. hehe nem bír engem – full depi, szinte magamon kívül vagyok Sad

nem bír, nem szeret, nem csíp, nem like-ol, utál, megvet, gyűlöl….
- Egy fenét – ülök fel hírtelen, amint kiszakítom magam ebből a kellemetlen állapotból. Olyan nincs, hogy engem ne bírjanak. Olyan nő még nem született ezen a világon.
Ha elsétált, akkor utána szaladok, de villámgyorsan, szinte sprintelek, petjeim lemaradnak, mert nem értik, hogy mi a franc van.
- Várj-várj-várj-várj Hinari-chaaan- futok és elé próbálok állni, de nagy a lendület és zakózok egyet a fűben, pár bukfenc, kis gurulás.
- Ezt nem fogadom el, nem és kész! Hinari-chan. Olyan nincs, hogy engem ne bírnál – feltápászkodom és ismételten elé állok, ezúttal rendesen.
- Tsundere vagy és valójában bírsz ugye? – egész közel hajolok hozzá megint, hogy a szemébe nézhessek... igen-igen, ez lehet az egyetlen magyarázat: Tsundere

by **Hinari** Szomb. Aug. 24 2013, 02:04

Most aztán szépen meglepődött, kicsit abba is hagyta a folytonos csevegést, szerencsére. Ígyis forrt bennem a düh, és magamat kellett csillapítanom, hogy ne vetítsek ki rá semmit, amit nem kéne. Lassan, de biztosan engedtem el magam, s az ökölbe szorított kezemet. Csönd volt, hacsak egy pillanatra is.
- Nem – vágtam rá azonnal, ahogyan folytatta – Köszi, ebben nem tudsz – tettem hozzá egy icipicit kevésbé keményen, de még mindig határozottan. Egyszerűen… nem értette. De nem is hibáztattam őt ezért, nem is érthette, ha értené, nem viselkedne így, ilyen… felszabadultan, meg vidáman… ha elveszített volna valakit, aki számára fontos. Visszanéztem rá, és már szólásra nyitottam ajkaimat, olyat akartam kérdezni, amit nem tudott volna mire vélni. Vajon hogyan reagált volna egy olyanra, hogy „mit tennél, ha valaki megölné Regit?” Nem kérdezhettem meg tőle, pedig nagyon akartam. De nem rá tartozott. Rá tartozott a legkevésbé. És ha benyögött volna valami hülyeséget, az biztosan még az eddiginél is mélyebbre taszított volna, így inkább megtartottam magamnak a fájdalmamat.

Hirtelen állt meg, s ha egy kis eszem lett volna, hátranézés nélkül hagyom ott, de kíváncsi voltam, most mit tervez. Hátraesett a főben, mintha a szavaim felértek volna Medúzával, szoborrá vált, s be kell hogy valljam, innen egy kicsit ijesztő volt a látvány. De hamar túltettem magam rajta és megvontam a vállam: túléli. Ha meg nem… hát, sokat nem veszít a világ. Csípőre tettem a kezem, és fejemet ingatva figyeltem a nagy drámát. Már volt részem hasonlóban, a nován, akkor már megtanultam, hogy ezeknek egy picit sem kell hinni. Félretoltam egy tincset a szemem elől, és szó nélkül fordultam sarkon, előtte azért intve az állatoknak. Kitartást ehhez a… fiúhoz. Sokat azonban nem tudtam haladni, máris hallottam, ahogyan utánam lohol. Annyira jellemző: csak addig tart a színjátszás, amíg van közönség.
Lendületből fordultam hátra, ő pedig olyat hasalt előttem, hogy szép volt nézni. Hát sose unja meg? Jó, nem mondom, egy csöppet azért szórakoztató volt, bár inkább ideiglenes figyelemelterelésnek volt használható, annál is inkább, mivel újra bepróbálkozott, ezzel megint eszembe juttatva a lovagot. Most azonban nem hagytam, hogy lássa rajtam, bár ehhez minden erőmre szükségem volt.
- Nem, és ha kedvelnélek is, akkor se akarnám most a társaságod – toltam el, és léptem oldalra, már lassan azon gondolkozva, hogy elővegyem-e a teleportkristályomat – De ennek az esélye se áll fenn – tettem még hozzá mosolyogva, és hagytam ott, remélhetőleg végleg. Futhattam volna, teleportálhattam volna, mégse tettem. Tudat alatt ugyan, de nagyon jó volt fokozni és fokozni a szerencsétlenkedését. Feszültségoldásnak elsőrendű, nameg valahol azért szórakoztató is volt. Egy bizonyos pontig, természetesen.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Aug. 24 2013, 03:26

Ennyire nyiltan még nem mondott nekem”ellen2 senki sem. Mennyire jó, hogy egy mező kellős közepén vagyok, nem pedig egy népes város utcáján, ahol ezt a kis gonoszkodást hallotta volna mindenki. Na, még csak az kellett volna. Bevallom szép nagy pofon ez tőle, így szavakkal, van tehetsége hozzá. Pár percre simán kiüt. Ilyen még nem történt velem korábban, mire összeszedem magam, már előttem jár, de odasprintelek és egy kis esés árán behozom a lemaradásom. Briliáns eszmefuttatásomnak hála rájövök, hogy ez a lány itt előttem: Tsundere.
Igen, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az. Kétség sem fér hozzá. Ez az egyetlen értékelhető magyarázat, amit el tudok fogadni, a többi az túl kellemetlen lenne a számomra, így gondolatokat sem pazarolok rájuk.
Közlöm vele is, hogy mi a helyzet, nem tudom, tudja-e magáról, hogy Tsundere, mert az tutira >.>
- o.O – egyből tagad meg mond egy nem túl hízelgő mondatot a számomra. Kamillázok pár pillanatig megint, rendesen kikészít ez a csaj. Tök kedves vagyok vele, még hagytam is magam a Nova-n, erre ezt kapom cserébe. Veeeh…
Na, nem esem megint kétségbe, helyette megint járatom a szám, az úgy is olyan jól megy nekem Cool

- Ha tényleg nem kedvelnél, elmondanád, hogy miért? – egy mosoly, mert visszatér az arcomra, a fapofa nem illik hozzám. Elcsúfítja az amúgy szép arcocskámat. Mikor eltol és elindulna tovább, megyek vele, szorosan mellette. Olyan erő nincs ezen a világon, mely rávehetne arra, hogy most innen én lelépjek. Ha kell, követem Aincrad szélére is, ahol utána azért nem ugranék, de követném…. odáig tuti.
- Micsodának nem áll fent a veszélye? – gyorsan végigfuttatom a korábban elhangzott mondatokat, r akarok jönni, hogy ezt mire érti most. Nem tiszta, no lássuk csak.
- Öhm.... nem áll fenn a veszélye annak, hogy... öhm... eto… hogy ne akarnád most a társaságom? – magam sem tudom, hogy ezt most hogyan kellene értelmeznem.
- Vagy mi? o.O – képzavar, azt sem tudom, mit mondtam. Erről is Hinari-chan tehet, mert megzavart a korábbival… Jellemző >.>
Aikon pattog felénk, lassan beér minket, Reginald a magasból figyel minket, felettünk köröz, most is, mint mindig, ő az őrszem. Lehajolok és felveszem, majd megint a csodás, vidám és jó kedélyű beszélgetőpartnerem elé lépek, kivel a beszélgetés minden egyes perce egy darabka az öröm tortájából Rolling Eyes

- Ő Aikon, örül, hogy megismerhet – mosolygok én is, meg Aikon is, aki nagyon barátságos egy cica, sajnos mindenkivel, így oda kell rá figyelni.
- Ugye milyen aranyos? – tolom kicsit közelebb a lányhoz, nyugodtan megcsodálhatja. Persze ezzel más célom is van.
- Na meg ügyes…. ezt figyeld.- kivárom az alkalmat, majd a petem odaugrik Hinari-chanhoz, és átalakul bilincsé, ami egyből a kezén materializálódik, a másik fele megy az enyémen 8)sosem voltam még összebilincselve senkivel, egyszer mindent ki kell próbálni.
- Gomene, de nem hagyhatlak egyedül ^^ Tudod egyre több a gyilkosság mostanában, veszélyes egyedül- jah, ez a fedőstory de ez az én kis bosszúm Cool

by **Hinari** Szomb. Aug. 24 2013, 20:55

- Nos, hol is kezdjem… - hümmögtem a kérdésére – Mert egoista vagy, meg nagyképű, igen, és nem tudod, hol a határ, észre se veszed magad, és baromira menőnek gondolod magad, pedig nem vagy túl nagy szám – soroltam szépen, a kezemen számolva a miérteket. Folytattam is volna még, de aztán rájöttem, hogy kicsit túllőttem a célon, így inkább becsuktam a szám, és lenyeltem a továbbiakat. Nem kellett volna elmennem idáig, nem kellett volna ilyen nyíltan megbántanom. Ha egyáltalán képes megbántódni. Szégyelltem is magam, ám a világért se mutattam volna, még a végén viccnek hinné ezt is, pedig teljesen komolyan mondtam. Ő erőltette, hát most megkapta – győzködtem magam, miközben folytattam az utam, rá se nézve. Vajon mit gondolhat rólam? Én nem vagyok ilyen.

Megijedtem, magamon, hogy mennyire máshogy kezelek dolgokat, amióta Lewis meghalt. Egyáltalán nem akartam ezeket a változásokat, szinte kegyetlenség volt az arcába mondani mindezt, jó, persze megérdemelte, de akkor is… van, amit nem szabad kimondani.
- Annak, hogy kedveljelek – vetettem hátra, továbbra is kerülve a tekintetét. Hogy lehet ennyire értetlen? Vagy ezt is direkt csinálta? Nem értettem, minden vágyam volt megszabadulni tőle, s most, hogy megmondtam neki a magamét, úgy tűnik továbbra sem szállt le rólam. És még én éreztem egyre kényelmetlenebbül magam – Szi-szia – fordultam oda az elém tartott állatkához, és próbáltam simogatni. Próbáltam elfelejteni, amire ráébredtem az előbb – Jah, aranyos – mosolyodtam el, majd még a szájam is tátva maradt attól, amit produkált. Alakváltó macska? Meglepett, habár a gazdáját ismerve nem is vártam mást, mint egy bilincset… Annyira… Ehh. Szemforgatás.
- Ezt. Nem. Gondolod. Komolyan. – néztem a srácra lesújtó pillantással. Nagy szerencséje volt, hogy védett övezeten kívül voltunk, különben már rég kapott volna egy-két puszit… a Katanától. Azért gondom volt éreztetni vele a helyzet komolyságát, így a szabad, jobb kezemmel odahelyeztem a fegyverem élét a bilincsre, és jéghideg tekintettel vártam, hogy mit lép. Fontosabb-e neki a szőrmókja, mint ez a játék? Aztán mondott valamit, amit lehet, hogy nem kellett volna.
- Tudod is te… - morogtam, s elfordultam, hogy ne lássa rajtam a rámtörő érzelmeket – Te amúgyis csak hátráltatnál – tettem még hozzá, hogy addig se arra figyeljen, miért fordultam el. Neki hiába mondanám. Ő úgyse értené.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Aug. 24 2013, 21:44

Nem hagyom elmenni Hinari-chant, az most felejtős. Olyan dolgokat mondott nekem az imént, amik rettentően megráztak és állítása szerint még csak nem is tsundere. Nem szoktam hozzá, hogy ilyen „hűvösen” viszonyuljanak hozzám. De komolyan, még csak nem is ártok senkinek sem, az mondjuk igaz, hogy a piros indikátoros jk-kat rendszerint megleckéztetem , sajnos hiába, mert sokat nem érek el vele, de azért kicsit jobban érzem magam, ezen felül viszont nem ártok másoknak. Hmmm… tényleg nem értem őt… szerintem akkor is tsundere >.>
Rákérdezek tehát a dolog mivoltára, amennyiben tényleg utálna, az mi miatt lenne. A válasz túl gyorsan jön, de komolyan, még csak rákészülni sincs időm. Egoista, oké ez rendben van, beismerem, tényleg kicsivel több adatott meg az egóból, mint másoknak, de azért nem olyan sokkal. Nagyszájú? Rendben, ezt is elfogadom, de én inkább szókimondónak nevezném magam. Nem tudom, hol a határ? Milyen határ o.O Van valamilyenhatár? o.O
- o.O – Az utolsó szövegnél hírtelen a szívemhez kapok. ez azért nagyon durva, esélytelennek látom, hogy ne vegyem ezt a szívemre. Egy újabb pofon őkelmétől. Pár pillantás és kamilla után észhez térek.
- Az első pár valamennyire igaz, de az utolsó állításodat erősen cáfolom Hinari-chan. – nyelvem is kiöltöm rá, de már nem látja, mert tovaszáll, illetve szeretne, de elé lépek megint
- Bleee – öltöm ki a nyelvem. Ez a gyerekes reakció megszokott nálam, főleg mikor sértve érzem magam.
- Ha nem kedvelnél, nem álnál velem szóba – ez így van. Én akit nem bírok, azzal ezt teszem, vagy jól ellátom a baját egy párbajban, de nem csevegek vele, nem bizony, tehát mégiscsak kedvel, vagy legalábbis nem nem kedvel Cool

Fura nézni az arcát, ahogy mosolyra húzódik a pici szájacskája Aikon láttán. Egy fél pillanatra el is pirulok, tiszta aranyos ez a csaj, ha éppen nem aláz porig *-*
A trükköm sikerrel jár és kattan a bilincs a kezünkön, vagyis odakerül a petem jóvoltából. Menő vagyok Cool

- De-de, tök komoly vagyok, nem látszik az arcomon? – Az arcomra mutatok, melyen diadalittas mosoly húzódik. Azután érdeklődve figyelem, ahogy fegyveréhez nyúl és valamilyen szinten fenyegetni próbál egy baljós mozdulattal. Ez azonban nem elég ellenem, mosolyom is töretlen.
- Ha megteszed, megcsókollak – íme egy fenyegetés tőlem. gondolom azt már tudja, hogy gátlásaim ilyen téren nincsenek, így mindenféle nehézség nélkül tapasztom az ajkaira az enyémeket Cool

- Tudom, figyeltetem a piriket, ha nem tudnád – hehehe, így is van. a Tachi-s eset óta sokkal óvatosabb vagyok az ismert vörös indikátoros személyekkel, rühellem a fajtájukat.
a következő sértést is simán lenyelném, ha nem kaptam volna már eleget eme tapintatlan szépségtől. Elé lépek és megint közel hajolok az arcához, már csak azért is Razz

- Usso! – ezt nem veszem be, küzdöttem vele már egyszer és nem volt valami nagy szám
- Itt te vagy a védtelen lányka veszélyes területen.... A Nova bajnokságon, csökkentet erővel, visszafogva sem jelentettél túl nagy kihívást Hinari-chan, igaz az már régen volt, de akkor is…. engedd, hogy segítsek :3 – elhiszem, hogy erősebb az óta, de én sem vagyok piskóta >.> Ez lehet, hogy bunkóság, de nem bírok el minden oltást, vessenek meg érte, de nem tehetek ellene.
- Jah, hallom céhvezér lettél Hinari-chan. Gratulálok!

by **Hinari** Szomb. Aug. 24 2013, 22:37

- És gyerekes – tettem hozzá, látva a nyelvnyújtogatását, mint valami ovis, akit éppen az imént sértettek meg, és nem tudja, pontosan hogyan is reagáljon. Mondjuk legalább nem támadt rám, szavakkal sem, úgy tűnik kicsit besokallt, hogy eleinte még normális reakciót sem tudott produkálni, csak pislogott, bár sajna otthagyni így sem tudtam. Sajnáltam a srácot egy kicsit, de nem kívántam csökkenteni a rosszérzését, még a végén másra fogná, ha egy kicsit kedvesebb lennék vele. Kikéri magának a mondottakat? Helyes. Legalább eljutottak a tudatáig. Haladás.
- Ha megszólítanak, illik válaszolni, bár tudom neked ez is új, nemdebár? – válaszoltam lenézően, sóhajtva egyet, mint aki egy értetlen kiskölyöknek magyarázza az alapvető emberi etikettet. Tényleg valahogy így nézhettünk ki, már csak azt nem értettem, hogyan kerülhetett be ilyen értelmi színvonallal egy jó céhbe, bár ahogy Anatot ismerem… talán Ren jobban odaillik, mint azt elsőre hittem. Végülis, a Bohóc mellé egy Csengettyűs is kell.

A fiút egy kicsit sem hatotta meg a fenyegetésem. Ennyire nem érne neki semmit a macskája, vagy csak pontosan tudta, hogy nem bántanám a petet?
- Anat sokkal jobban törődik Aldoval – mondtam végül, gúnyos mosollyal arcom szegletében – Neki számít a cicája, még a támadás elé is beállna – tettem hozzá. Az eset meg is történt amúgy, bár akkor sem volt szándékomban bántani a kis fekete fújógépet, de most legalább megtapasztalhattam ennek ellenkezőjét is. Sőt, még engem fenyeget? Túl magabiztos. Ez így nem jó.
Ekkor viszont mondott valamit, amire tényleg felkaptam a fejemet, meg is feledkezve arról, milyen szituációba is kerültem miatta.
- Mindegyiket? – rögtön kérdeztem, bele se gondolva rendesen, hiszen az lehetetlen, hogy erre képes legyen. Ha tudná, hol vannak Lewis gyilkosai… Megráztam a fejem. Ne álmodozz. Sosem ilyen egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy Renből simán kinéztem, hogy egy esetleges „fizetség” fejében még hamis információkat is mondana, így hamar letettem arról, hogy rákérdezzek. Elég bajom volt nélküle is. Viszont lassan már én is kifogytam a béketűrésből. Nyeltem, nyeltem és nyeltem, de egyszer át fogja lépni azt a bizonyos határt, és az most történt meg. Eleinte nem látta rajtam, szótlanul hallgattam a mondandóját, amiben, ami a novát illeti, volt is némi igazság, akármennyire is próbáltam elfelejteni. Hogy védtelennek nevezett, még az se törte át a gátat, csak egy lefitymáló grimaszt engedtem meg magamnak, de azért beleszúrva a mondatai közé:
- Úgy tűnik a „sztárocskának” a nagy koncertezésben nem volt ideje elmenni a csarnokba – mondtam, a vidámparkra és a szobrok általi helyezésemre utalva – És különben is, Regi nélkül semmit sem érsz – tettem még hozzá, mert ez volt az igazság. Akkor sem ő győzött. A petje, a főnix volt az. És itt, ezen a ponton volt elég. Gratulál? Gratulál?! Gratulálni merészel, amikor tudja, hogy hogyan lettem céhvezér? A fogaimat csikorgattam, de nem szóltam semmit. Betelt a pohár. Szó nélkül nyitottam le a menüm, és nyomtam rá a párbajfelkérésre, ami egy pillanattal később villant fel előtte. Tényleg van, amit soha nem szabad kimondani. Dühöm felülkerekedett rajtam, és semmit sem akartam jobban, mint belemártani a pengém hegyét az önelégült vigyorába. Elég volt a játékból.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Aug. 24 2013, 23:49

Hohó, ez a lány nem semmi. azért ilyen szinten próbálkozni nálam, ez már azért megérdemel valami dicséretet. Majd talán egyszer, ha lesz hozzá kedvem. Addig is más tulajdonságait fényezem, persze külsőkre gondolok >.> Azt már fel sem veszem tőle, hogy gyerekes vagyok, igen, de még nem is vagyok nagykorú, tehát könnyűszerrel megengedhetem magamnak.
- Csak 18 vagyok, még gyereknek számítok Hinari-chan. – muszáj ezt közölnöm vele, mert azt még a vak is látja, hogy nem az én népemből való. lehet nem is tudja mi nálunk a helyzet, a szokások, meg azt hogy 16 éves korom óta szegem meg az alkoholfogyasztásra vonatkozó törvényeket, csak mert megtehetem 8)Nem volt olyan rendőr, aki megállított volna, nem mertek…
- Hmmm.. nem, én is tanultam illemet még annak idején - vakargatom az állacskám egy picikét
- De abban az is benne van, hogy nem sértegetjük a másikat nem? – közlöm mindezt mosolyogva. Abban benne van, amit nekem tanítottak, az meg már teljesen más téma, hogy nem mindig tartom be. Igen is van, amikor az embernek meg kell mondania az élest, különben nem tudja megértetni magát. Természetesen ez a helyzet nagyon más és nem ide tartozik >.>
A fenyegetésre fenyegetéssel válaszolok és meglep, hogy mennyire figyelmen kívül hagyja. Bár au is meglehet, hogy pont azt szeretné, hogy megcsókoljam, csak mert én vagyok az a bizonyos Ren, akit már itt is ismernek, szinte mindenki Cool

- Anat? o.O- hallok egy ismeretlen nevet, illetve kettőt, vagyis nem, mert a második ismerős, csak nem jut eszembe, hogy hol hallottam és kit illetnek vele. Gondolkodom ezerrel, ez az arcomon is meglátszik, elég rendesen ráncolom a homlokom.
- Az kis is? – Anat? Anat, Anat, Anat hmmmm…. mintha ezt is hallottam már volna valahol, valakitől.
- Oh! Sai? – ugrik be hírtelen, igaz egy kicsit bizonytalan vagyok ezen a téren, de szerintem ő lesz az, ha minden igaz. Igen furán nevezik mások, olyan… olyan izé ez a név…. na, mindegy.
- Lehet, de az egy sima cica, ő meg nem az, láthattad az imént elárulom neked, hogy az a kard nem ér ellene sokat – kuncognom kell, valóban így van. Hála az alakváltó képességének, egy pillanat alatt képes mássá változni.
- Figyeld csak Hinari-chan! – A bilincs lekerül a kezünkről és átalakul egy tükörré, amiben a lány jól láthatja most a saját arcát, majd egy karórává alakul, sapkává és még aranyérmévé is. Azután visszaváltozik eredeti, aranyos formájába és megsimizem a buksiját.
- Nem, az lehetetlen, csak azokat, akiket éppen megpillantok a Limen közelében, vagy máshol, feljegyzem a nevüket meg ilyenek, aztán elverem őket – mindezt olyan természetesen mondom, mintha csak a reggeli kakaóról beszélgetnénk.
Lehet, kicsit messzire mentem a nova-s szövegemmel, de ha egyszer ez az igazság? Nem szokásom hazudni. Naná, hogy erre is kapom a visszavágást. Ez a lány nem adja fel egykönnyen, bennem emberére talált az tuti, mert én sem hagyom magam.
- Hiszen idomár vagyok - kuncogva válaszolok, más kaszttú, ő nem értheti különsebben a kasztom nehézségeit. A szobros részen meg rendesen elvigyorodok.
- De voltam, nagyom menő volt a szobrom az élen nem? – beállok abba a pózba, ahogy a szobron voltam látható, hogy felelevenítsem benne azt a gyönyörű emléket.
- Láttalak téged is…- közelebb hajolok hozzá.
- Tudtad, hogy be lehetett látni a szobrod szoknyája alá? Elég gyerekes alsónemű volt rajta – suttogom, mintha csak a városban lennénk, hogy senki se hallja meg. Arcomon megjelenik egy kis pír, ahogy visszaemlékezek erre az esetre.
- Most is szívecskés van rajtad? - Kíváncsi vagyok, hogy kinek volt még annyi esze, és alaposan megvizsgálta a szobrokat.
- o.O ez mi?- hírtelen jelenik meg egy kihívás, amire csak pislogok. Hinari-chantól jött, aki itt van tőlem pár centire. Nem értem az okát, még gratuláltam is neki. Oh tényleg…
- Hinari-chan van nálam forró csoki… kérsz?- Előveszem egy nagyobbacska üvegcsét, amiben benne van az ínycsiklandozó nedű. Próbálom mellőzni a kihívást, de a tekintete nem tetszik.
- Te most komolyan ki akarsz hívni engem Hinari-chan?

by **Hinari** Vas. Aug. 25 2013, 13:04

Csak a fejemet ingattam: hogy miket hordott itt össze, illemről, meg ilyesmiről, amikor ilyen szempontból egyikünk se volt egy ártatlanság… Én a magam részéről persze bántam pár dolgot, amit a fejéhez vágtam, de láthatólag ő – már megint – egy picit sem vette észre magát, önfeledten mosolygott, mintha nem is lenne semmiért se felelős. Sóhajtottam. Vele aztán nem megyek semmire.
És még a saját céhvezére és állítólagos jóbarátja nevét sem ismeri? Jó, hát rövidítettem, de ha fogalma sincs még így sem, akkor hogyan váltja le őt bosson, a teljes név ismerete nélkül elég nehéz lesz…
- Jah… - néztem rá furcsán, nekem bezzeg egy fél pillanatig se tartott azonosítani Sai-t Anattal. Továbbra sem voltam teljesen megelégedve a fiúval, hihetetlen reakciói lassan kiborítottak. Méghogy ez a macska megfelelő ellenfele lenne a legendás Katanának? Aligha. Annyiból viszont jó volt ez a színjáték a hű de ügyes cicájával, hogy legalább megszabadulhattam a fiú közelségétől: amint Aikon átalakult, máris léptem egyet hátra, hogy az idomár kikerüljön a személyes zónámból. A piros indikátoros szövegére csak bólintottam, én sem gondoltam komolyan az előző rákérdezést. A szobros szövegnél viszont felhúztam a szemöldököm: már megint az ego…
- Jah, Regi tényleg ügyes – néztem a fölöttünk repülő petre. Amit a szobrom szoknyája alatti részről hadovált, azt fel sem vettem: én pontosan jól tudtam, hogy holmi szobrászoknak nem mutattam ilyesmit, és a szobámba sem láthatott be senki, hacsak nem tudott repülni és nem látott át a falakon. Amúgysem volt igaz, és ha igaz is lett volna, akkor sem tartozott volna rájuk. Renre pedig főleg nem.

Ezúttal nem léptem hátrébb, hiszen egy párbajban nem volt hátrányos minél közelebb tartózkodnom hozzá. Valami forrócsokiról beszélt éppen, még elő is vette, amire én csak egy gúnyos mosollyal válaszoltam:
- Talán félsz? – nem mondtam többet, arra vártam, hogy végre elfogadja a kihívást, rányomjon a gombra és elkezdődjön a visszaszámlálás. Meglátjuk, mennyit is fejlődtünk az előző találkozás óta, ahol amúgysem a saját pontjainkkal küzdöttünk. Ha még ez sem elég neki, akkor csak lesajnálóan legyintek feléje, és fordítok hátat neki, hogy otthagyjam a csúfos kudarcával együtt.

by **Ryuninji Ren** Vas. Aug. 25 2013, 17:13

Hinari-chan valamiért szóba hozza Saito-t is. Valamiért megpróbál hozzá hasonlítani, de ez alapból lehetetlen. Nem vagyunk egy szinten. Lehet ő a második a rangsorban de csak ennyi, semmi más. Egy céhbe tartozunk, úgy ahogy megértjük egymást, de mások vagyunk. Én például sokkal helyesebb vagyok nála, meg menőbb 8)Tehát ha cask bosszantani szeretett volna ezzel, hát nem járt sikerrel. Ugyan úgy mosolygok rá ezen túl is, mint eddig.
Aikon-ról is mondok pár elismerő szót. Ő nem holmi szobacica, hanem kő kemény pet, akinek menő képessége van. Mondjuk harcolni annyira tud, mint az említett Aldo, de legalább hasznos. Még kényelmes fotellá is át tud alakulni meg úgy nagyjából mindenféle használható berendezéssé. ez be bizonyítom neki, és a bilincs lekerül rólunk, mire hátrál egy lépést, naná, hogy megyek utána, tőlem nem szabadul meg ilyen könnyen. Meg lehet, hogy neki zavaró a közelségem, de számomra egyáltalán nem az ővé, sőt, szeretek csinos lányok közelében lenni, de melyik férfi nem?
Majd jön az örök téma, miszerint Csak Regi miatt vagyok erős, meg minden, pontosabban nem érek semmit sem. Ez így van, de idomár vagyok, nem holmi kardforgató, vagy harcos, meg más ilyen alantas kaszt tagja.
- Igen, Regi valóban ügyes. Nem csoda, ő az én petem – a legerősebb pet eddig, vagyis nála erősebbel nem találkoztam még a mai napig sem. Ez tény, de én irányítom, én vagyok a főnök, tehát a sikereim legalább 80%-ban nekem köszönhetőek, 205-ban meg Reginek Cool

A szobros megjegyzésemre nem mond semmit sem. Ez meglepő, pedig tényleg be lehetett nézni a szobor alá és én láttam amit láttam. Még most is belepirulok csak abba, hogy visszaemlékezem. Még a kérdésemre sem válaszol :(ezt azért nem lehet csak úgy ennyiben hagyni.
- Akkor megnézhetem? – kérdezem és már hasalok is le, hogy a szoknyácska alá pillantsak egy rövid időre, már ha sikerül. Én nem vagyok szívbajos, simán megteszek egy ilyen dolgot, mert ugye a kíváncsiság nagy úr, nálam meg főleg. Így megpróbálkozom vele, ki tudja, talán sikerül, ha gyorsabb vagyok nála >.>
A sikertől függetlenül felkelek a földről és tovább szemezek azzal a kihívással, még forró csokival is megkínálom a lánykát, akinek a reakciója, hát, hogy is mondjam… megdöbbent. Ez azért nagyon nem pálya, ilyen itókát nem lehet kapni Aincradban, ez saját termék Cool

- Jól gondold meg Hinari-chan. Kimaxoltam az italkészítésem, mennyei íze van. – Büszkélkedek vele, majd leveszem a kupakot az üvegcséről, amiből egyből szivárog egy kis gőz.
- Egy szippantás? – Lassan az orra közelébe próbálom tolni a csokikát, hogy érezhesse a fincsi illatát.
- Jól gondold meg, utolsó esély - Vagy kap az alkalmon, vagy nem, ez tényleg csak rajta áll, mindenesetre én bizonyítottam ezzel a nagylelkűségemet, nincs miért szégyenkeznem Cool

- Hát, úgy is mondhatjuk, félek, hogy még jobban megharagszol rám, ha megint elverlek. – mondom tökre őszintén, szerintem ez lehet a pakliban, másra nem tudok gondolni.
- De ha ennyire szeretnéd…. legyen, a kedvedért megteszem Hinari-chan – mondom mosolyogva és elfogadom a kihívást. A felkészülési idő alatt öltöm magamra a felszerelésem, mert eddig civilben nyomtam.
- Milyen és mennyi előnyt adjak? Vegyem le a gyűrűim? Vagy a páncélom? Esetleg kössem be a szemem? Vagy Regi-ét?

by **Hinari** Hétf. Aug. 26 2013, 01:44

Hát ez a srác tényleg kiborító. Egy pillanatig nem követem minden mozdulatát, és máris a szoknyám körül kódorog… de komolyan, baromi nagy mázlija van, hogy nem akarok besárgulni, de még nem láttam embert, aki ezzel így visszaélt volna.
- Nem – feleltem határozottan, a szememet forgatva, majd lépve hátra annyit, amennyit csak kell ahhoz, hogy semmit se lásson. Tisztára idióta, habár az biztos, hogy megszokta, hogy mindig eléri, amit akar. Kivéve most. Elmosolyodtam. Talán megmutathatom neki, hogy az elkényeztetettségnek is vannak hátrányai.

Észre sem vette, hogy már megint magát fényezi, per pillanat a híres italkészítését illetve dicsérő szavakkal. Ital… készítés… Éppen ezt csinálta, amikor bekopogtam hozzá. Az volt az első párbajunk. Akkor félretettem a poharat, hogy jobban rá tudjak koncentrálni. A harcra, mármint. Akkor még csak arra… Talán, ha megittam volna, és… Elfordítottam a fejem, és mélyen beszívtam a levegőt, a felettünk úszó felhőket bámulva. Előtte nem sírhatok. Közben már tolta is elém a löttyöt, aminek tényleg jó illata volt, de mivel egy picikét sem bíztam a fiúban, csak a fejemet ráztam:
- Max ha előbb te iszol – feleltem: biztos, ami biztos, ki tudja, nem-e csempészett bele valami bénító mérget, amivel kiüthet pár körre. Sose szabad elfelejtenem, hol is vagyok. Ezt a leckét már megtanultam. Hiába vagyunk mindketten erősek, váratlan akadályokkal is számolnunk kell, és ha Lewist meg tudták ölni… Viszont a csoki az csoki, akárhogy is nevezzük. És imádtam az ízét, s noha a céh sütiszobájában annyi volt, mint a negyedik szinten a víz, azért valahol egy kicsit kíváncsi voltam, Ren tudja-e azt a színvonalat produkálni. Bár furcsállottam, hogy pont forrócsoki van nála, valami alkoholtartalmú ital helyett.

- Te? Max Regi – villantottam rá egy gúnyos mosolyt, csakhogy tudja, hol a helye. Persze, idomár volt, nyilván, de akkor inkább a petjét kellett volna a középpontba helyeznie maga helyett. Viszont én is tudtam, hol a helyem, mégha a dühnek ezt sikerült teljesen elfeledtetnie velem. De nem minden a szint. Hiába volt előttem, a nován csak az egyik képességemet használhattam, és a Katana se volt mellettem. Voltak még meglepetéseim a számára. Ő viszont elmondta minden képességét a bossmegbeszélésen, így tudtam taktikázni ellenük, habár amennyire kiszámíthatatlan volt a srác, semmit se mondhattam biztosra. A párbajt azonban mindennek ellenére elfogadta, úgy tűnt, mégiscsak működött valamennyire az a bizonyos büszkesége – Látod, ez a te bajod, s ez volt az én bajom is akkor. Lebecsülsz – emeltem fel a fegyverem, nem adva konkrét választ a nevetséges kérdéseire. Felnéztem a számlálóra, s én is felvettem az eddig az inventoryban pihentetett sisakot, a többi felszerelésem már rég rajtam volt. Nézzük, mire is vagy képes, egy kicsit józanabbul, mint a nován.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Aug. 26 2013, 15:34

Mivel én annyira kíváncsi vagyok, így próbálok belesni Hinari-chan szoknyácskája alá. De, úriember is vagyok így ezt előre közöltem és engedélyt kérek rá, noha a választ meg nem várva cselekedem. A földre vetem magam és próbálkozom, azonban egy rövid, tömör elutasítás mellett még hátra is lépked a lány, ezzel megakadályozva azt, hogy fényt derítsek az igazságra, miszerint a szobor, valóban élethű mása-e neki. Fuhh… akkor sem adom fel, biztos lesz még rá alkalmam Cool

Ezek után előkaparom mindenki gyógyszerét, azt, amiért annyit szenvedtem, hogy kimaxoljam a képzetségem. Eme nedű a világon a legjobb és mindenre jó. Bánatra, örömre, szülőkre, tanárokra, mindenre. Olyan probléma nincs, amiben ne tudna segíteni *-* Partnerem ellenkezik, nem akarja megkóstolni, így kiengedek egy keveset az illatából, hogy elcsábítsa egy kicsit. Valami hatást azért érek el, mert látom, hogy gyengül az akaratereje. Érthető, én hasonló helyzetben már rávetettem volna magam. Dicsértre méltó ez az akaraterő.
- Oké – persze, hogy iszom belőle. Alapból is ezt terveztem, de csak azután, hogy a lány kiélte magát ezen az üvegcsén. Orromhoz emelem, majd nagyot szippantok a gőzölgő forrócsokiból.
- Hmmmm…- Élvezkedem pár pillanatig, végül ajkaimhoz emelem és meghúzom az üveget. Még a tekintetem is megváltozik utána, szinte csillogok-villogok, annyira finpm *-*
- Mennyei *-* - áradozok saját készítményemről. Nem szép dolog, ezt jól tudom, csak ki kell mondani az igazat. Ez egyszerűen isteni *-*
- Akkor kész? – kérdezek rá, majd újfent felé nyújtom az üvegcsét, remélvén, hogy elfogadja és elismeri tehetségem, legalább ezen a téren, ha már más területen nem hisz a számoknak, pedig kellene.
A párbajt persze elfogadom, mert ez leghőbb vágya, hogy velem küzdhessen, csak nem épp életre-halálra. Egy teljes életes párbajban élvezhetjük tovább egymás társaságát, bár sokkal jobban örülnék, ha máshol, másban rendeznénk le a számlát. Mondjuk az ágyban, párnák között effektus, megbolondítva két, fedetlen, fürgén „vonagló” testtel :F
- Regi? Hát igen, de na… én Regi vezére vagyok, irányítom őt, csak úgy, mint te a céhedet. Nélküled nincs céh, nélkülem nincs Regi…. persze ez fordítva is igaz. – kell egy kis magyarázat, mert a többi kaszt ezt nem értheti. figyelni egy petre, az épségére, foglalkozni vele, irányítani koránt sem olyan egyszerű, int azt mások hiszik.
A felszerelésem rajtam van, ahogy ő is felveszi érdekes és vicces sisakját. De nem, nem kuncogok, visszatartom, mert a végén azt hinné, hogy gúnyt űzök belőle, pedig nem is… Így belegondolva sokan így vélekednek, mert totál félreértenek. Néha már tényleg nem tudom, hogy ennyire értetlenek, vagy esetleg én csinálok valamit rosszul, csak aztán rájövök: rosszul csinálni? Én? Valamit is? Lehetetlen… így maradok is ennyiben.
A jó szívem ismét megmutatkozik, mert felajánlom Hinari-channak, hogy válasszon egy hátrányt, melyet önként viselek majd el a harcunk alatt… Jó szokásához híven, most sem értékeli a gesztust, nagyot sóhajtok és intek petemnek, hogy ideje jönni, a másakt meg próbálom odébb küldeni.
- Hinari-chan! Én nem becsüllek le téged. Az igazat megvallva csodálatosnak tartalak – mosolyodom el. Szavaimban nincs hazugság, egyáltalán nem nézem le őt, maximum azért, mert egy jó fejjel alacsonyabb, mint én.
- Szinte a semmiből tűntél fel és törtél be a top 10 közé, sőt, még okos is vagy, arról meg nem is beszélve, hogy milyen… csinos. A pletykák szerint még kedves is :O – Persze az utolsó áltás számomra csak legenda, egy mítosz. A kedvesség legkisebb jelét sem mutatja felém nézve Sad

Végig mérem a velem szembeálló lányt. Persze kimutatom, hogy tetszik amit látok, de nem ez az első alkalom.
- Szerintem nem is tudod, hogy menyien szerelmesek beléd valójában, de csak én vallottam egyedül közülük \o/ - felelem és előkapom fegyverem is, ami csak egy sima, görbe bot. Egy pillanatra felmerül bennem a szégyenérzet, mert amellett a katana mellett, ez igazán vacaknak tűnik.
- Légy a vendégem – meghajolok, mint egy úriember, elvégre az vagyok. Átadom neki a kezdeményezés jogát. A nőké az elsőbbség.

by **Hinari** Hétf. Aug. 26 2013, 21:06

Szó nélkül belekortyolt, ami elsőre talán meglepett kicsit, de aztán csak a fejemet ingattam: úgy tűnt, megint fölöslegesen alkottam az elméleteimet, de még mindig inkább óvatos legyek, mint halott. Aztán az élvezkedős, nyammogós része már kevésbé tetszett, de továbbra se mutatott magából semmi újat a srác, így szépen végigvártam, amíg befejezte az előadást, majd csak ezután fordultam oda ténylegesen is.
- Azt… hiszem. Jah, megnézzük mennyire vagy jó italkotyvasztó – kezdtem, egyre jobban felbátorodva, majd a végén incselkedve kapva ki kezéből a poharat. Higgye csak azt, hogy ezzel megnyert magának, meghát… csoki… Megkóstoltam, és tényleg ízlett. Teljesen más volt, mint amit a céhházban szoktam inni, azt nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb, egyszerűen más – Finom, köszi – mosolyogtam rá, és adtam vissza neki a löttyöt, természetesen hagytam még, nem vagyok én olyan mohó – De a párbaj nem változik – tettem még hozzá, nehogy túlságosan is elbízza magát. Még mindig dühös voltam rá az előzőek miatt, és ez az érzés nem csillapodott. Azért bevallom, némi bizonyítási vágy is közrejátszott abban, hogy kihívtam, de ettől függetlenül, gyűlöltem a tulajdonságainak nagy részét.

Mint ezt a nyalizást-dícsőítést is, amivel bepróbálkozott. Lehet, hogy volt, amit komolyan gondolt, hiszen igazság volt bennük, bár a felemelkedést legalább annyira köszönhettem a céhemnek, mint magamnak, s Lewisnek… Túl sokat gondolsz rá. Nem hibáztattam magam érte, de egyszerűen, nem volt itt az ideje. Annyi szerencsém viszont volt ezzel a forrócsokis közjátékkal, hogy sikerült lecsillapodnom, már amennyire. Már nem dühből akartam legyőzni. Úgy nem is tudtam volna… Közben lassan a vége felé járt a visszaszámlálás, s ő még mindig szövegelt, amin el ponton el is pirultam, de aztán sikeresen eszembe juttatta a novát is, és az ottani viselkedését, s ezzel egy másodperc alatt visszarántott a valóságba. Nem. Tetszett. Hiába próbálkozott mindennel, amivel csak lehetséges.
- Tényleg szerelmes vagy belém, vagy csak annyira, mint Aincrad összes többi lánykájába? – tettem fel neki a kérdést könnyedén, igazából választ sem vártam, helyette megvártam, amíg Aikon eltűnik a színről, és megjelenik Regi, majd megindultam. Egyelőre nem használtam képességet, inkább próbáltam visszaemlékezni az övéire. A röptetést már eleget tapasztaltam az előző párbajban, de hogy a másik helyett tud sebződni… Vajon Regivel is működik? A madárka amúgyis tudta regenerálni magát, plusz éppen több méter magasságban volt, így sok kérdésem nem maradt a célpontot illetően. Ez az Absorb meg… Meglátjuk, a sima vagy az elementális a jobb.

Kétségem se volt afelől, hogy alig pár ütésből már végezne is velem. És hiába vicceli el a fiú, ha a petje szereti a küzdelmet, így nem számolhattam semmiféle könnyebbséggel. Ren felé igyekeztem, közben a szemem sarkából végig figyelve a főnixet, s csak arra vártam, hogy rám támadjon. Amint a megfelelő közelségbe ért, lendületből fordultam feléje, s az utolsó pillanatban indítottam útjára a földsárkányt, hogy esélye se legyen kikerülni. Ha meg nem támadt? Akkor minden lelkiismeret-furdalás nélkül próbáltam az idomárba vágni a Katanát, sárkány nélkül.

pontok:

by **Ryuninji Ren** Hétf. Aug. 26 2013, 23:26

Szívfájdalom nélkül kortyolok bele az általam készített italba, csak, hogy előzzem Hinari-chan gyanakvását. Nem is sejtem, hogy mit is gondol ő rólam, de van egy olyan érzésem, hogy addig vagyok ilyen nyugodt, higgadt és jókedvű, míg nem tudom mi játszódik le a kis buksijában a nagy Ren-ről.
A kóstolásom után átnyújtom neki és lám, Kikapja a kezemből.
- Nem fogsz csalódni – kacsintok egyet. Tényleg finom italt készítettem, erre most ő is rájön. Mosolygós arccal nézem, ahogy fogyasztja a legmenőbb termékem.
- Nincs mit – Nocsak, ez ma már a sokadik mosoly, amit megenged magának, igaz ez most a csokikámnak köszönhető, na meg ugye nekem is, mert itt vagyok és ezt is én készítettem. Meglötyögetem az üvegcsét és még van benne. Nem baj, már nem sokáig lesz az ott. Hamar felhörpintem a maradékot és eldobom az üveget, ami pixeleire bomlik, szóval nem számít szemetelésnek, mert ez extra gyorsan lebomló anyag.
- Tudod Hinari-chan… ez a gyerekek már közvetett csóknak nevezik – volt idő, amikor ez még nálam is sokat számított. Még picike koromba, mikor az igazi smaciról még álmodni sem mertem. Azóta viszont rengeteget változott a helyzet.
kicsit meglep, amit hallok tőle, miszerint én nagyban lebecsülöm őt. ez nem így van, ezért ezt közlöm is vel, felvilágosítom, hogy mit gondolok róla. Ne hogy már én legyek a csúnya gonosz number one aki lenéz mindenkit, csak mert övé az első hely. Lehet, hogy jelenleg én állok az élen, de lehet, hogy egy perc múlva már nem, ezt nem lehet tudni. Persze menő dolog ott látni a neve, hallani a rólam szóló pletykákat, tényleg, de sok hitelt nem adok neki. Ez csak exp és nem az ész, sem az erő. Na nem mintha nem én lennék az első, ha ilyen szempontok szerint néznék is a dolgokat….. lehet, hogy nem..
széles mosoly húzódik el szép kis arcomon. Hinari-chan megint elpirul. Talán nem is tudja, hogy ilyenkor mennyire aranyos.
- Kawaiiii *-* - nem bírom magamban tartani, ezt sem. Az a nagy szám lesz egyszer a vesztem, mondták már páran….
Kérdésére sem hervad le a mosolyom, csupán közelebb lépek hozzá.
- Adtál rá valaha is esélyt, hogy bebizonyítsam? – kérdésre kérdéssel, ez a menőség. Mondjuk ez egyben válasz is, gondolom, érti, mire akarok ezzel célozni.
- Vagy talán félsz, hogyha adnál, olyan történne, amire egyáltalán nem számítanál? – kíváncsiságom határtalan Cool

A visszaszámlálás lejár, én pedig megadom a kezdeményezést a lánynak, aki megindul felém, közelít, kinézett magának már így elsőre. Nem tudom, hogy ez hízelgő a számomra, vagy épp ellenkezőleg és annyira nem bír, hogy hamar le akar csapni… fogós kérdés ugye?
Reginald magasra repül, zuhanórepülésben támad, ez már megszokott tőle és tapasztalhatta is Hinari-chan.
Készülök a támadásra, de úgy igazából, nem úgy mint a nován, hogy hadd üssön csak, majd megunja… Azonban hírtelen a trükkös Regi felé fordul, majd kijön valami a kardjából és az megharapja a pajtimat. Ettől kissé elvesztette a kontrollt és felrepült új lendületet venni.
- Hóóó.. sugoi Hinari-chan – elképedve tapsolok. Igazán látványos képesség, bár a hatásáról még mit sem tudok. Egyelőre nem látszik semmi komoly, egy minimál sebzés, ami be is gyógyul azonnal.
- Ügyi vagy - megdicsérem és látom nem hátrál meg, engem is felakar nyársalni, legyen. A jobb oldalam felől érkezik a támadás… na most mutatok neked valami újat Hinari-chan, amit még nem láttál Razz

Addigi lomha mozgásommal felhagyok és a botom függőleges tartásával hárítok, összeakaszkodnak a fegyvereink. Bizony Ren-sama védekezni is tud ám, nem hagyja mindig magát Cool

Ezzel még nincs vége, minden alkalmat ki kell használni, így mikor fegyvereink összeérnek, próbálok meglepetés támadásként egy puszikát nyomni az ellenfelem ajkaira, vagy oda ahol érem az arcát. Összezavarás foerever \o/
Akármi is tőrténik próbálok hátrálni és persze vigyorgok közben.
- Hinari-chan… I Love You!!!

Pontok:

by **Hinari** Kedd Aug. 27 2013, 17:54

Közvetett csók? Hogy miket ki nem talál, hogy párhuzamokat keressen… És mindamellett, gyereknek mondja magát.
- Az jó, mert ennél többet nem kapsz – feleltem ellentmondást nem tűrő hangon: engem aztán nem tud elcsábítani az elnyújtott „na de Hinari-chaaaaaan” féle reakciókkal, hiába gyakorolta be a szomorú arcát olyan jól. Pedig más lányoknál biztos sikert sikerre halmoz vele, de nem hiheti, hogy mindenkinél működik… nem?

- Igyekeztem nem adni – na ezen a kérdésén már én is csak facepalmolni tudtam, persze gondolatban, szépen ingatva a fejemet, mint aki kezdi unni már az első felvonást. Untam is, alig vártam, hogy egy kicsit felhagyjon a hódító szereppel, és végre kezdjen is valamit magával, mondjuk összpontosítson inkább az előttünk álló párbajra ahelyett, hogy engem fűzne. Igen, egy kis változás nem ártott volna, mert egyre jobban kezdett felhúzni és összezavarni egyszerre, és ezt egy kicsit sem szerettem volna – Hmm, nem hinném – tettem még hozzá, válaszolva a következő mondatára is. Nagyjából kiismertem már a srácot, azt hiszem, így sok meglepetéssel már nem tud szolgálni, ahhoz túlságosan is meg kéne erőltetnie magát, ami mondanom sem kell, túl nagy fáradtság a hozzá hasonlóknak…

Mindenesetre hamar letelt a felkészülési idő, s már támadtam is, lévén átadta a kezdeményezés jogát. Eddig semmi új. Továbbra sem vett komolyan, bár a beállása alapján ezúttal mutatott valami ilyesféle hozzáállást, én azonban inkább figyeltem a felém zuhanó főnixre, mint a srácra. Jól sejtettem, elég gyors madárka volt, s csak a barnán csillogó sárkánynak köszönhettem, hogy nem csapódott belém. Elnéztem még, ahogyan elkanyarodik, és újabb ívet vesz, s mire suhant pár métert, máris újra maxos volt az élete. Tehát így működik a regeneráció. Nem mintha olyan sokat sebzett volna belé a képességem, nem is arra lett kitalálva. Nekem azonban esett le a páncélomból, s örültem, hogy ellenfeleim számára ez a kis visszahatás észrevétlen maradt. Nem tétováztam tovább, már fordultam is vissza Ren felé, hogy befejezzem, amit elkezdtem: a vágást, ami olyan jól illett volna a menőző vigyorába.
Mi a fene? Védekezett? Komolyan meglepődtem, nem számítottam arra, hogy egy pillanatig is felmerüljön benne a lehetőség, hogy ne viccelje el az egészet. De örültem neki, így legalább egyenlő félként harcoltunk, s nem éreztem úgy, hogy hagyja magát. Bár legközelebb szívesen eltörném a botját a Katanával. Persze megint előre örültem. Én azzal voltam elfoglalva, hogy fegyverem lecsúsztassam a hevenyészett ágacskájáról, s így egy alsó vágással lepjem meg, amíg közel vagyunk egymáshoz, ő pedig… Megráztam a fejem, felfogni sem tudtam elsőre, mégis hogyan képzeli ezt. Aztán csak rá kellett néznem, a puszi után már lépett is hátra, én pedig elképedve néztem és igyekeztem beleilleszteni az előzőeket a képbe, amit egy normális párbajról alakítottam ki, hosszú hónapok munkájával. Nem ment. De min csodálkozom, ez Ren. Vagyis ő. Vagy mi… Sóhajtottam, próbálva kitisztítani a fejem s eltüntetni róla azt a minimális pírt is, ami maradt. Lewisen kívül még nem volt hozzám ennyire közel egy fiú sem itt. És az idomársrác egyáltalán nem volt méltó erre. Sőt. Feldühített, hogy simán megcsinálta ezt velem, mintha neki mindent lehetne. Nem tudtam hozzászólni a dologhoz, mégegy sima élcelődés vagy megjegyzés sem jött össze, szavak helyett viszont inkább a Katanát emeltem vállmagasságba. Ha az előző, alulról csúsztatott támadásom sikerült, ha nem, a fiú bőven adott időt az újabb felkészülésre. Ideje volt hát a másik képességemet is elővenni, így magamban a föld kulcsszóval erősítettem a sebzésemet, s úgy indultam neki. Ezúttal szúrással indultam meg, a botja elég vékony volt ahhoz, hogyha megint függőlegesbe emeli, a Katana simán elmegy mellette.

Élet: 100/100
Páncél: 28/20

by **Ryuninji Ren** Kedd Aug. 27 2013, 18:57

A közvetett csókos szövegemre hasonló választ kapok, mint amire számítottam. Szavaira csupán sejtelmesen elmosolyodom és legyintek egyet. Vajon hányszor hallottam már ehhez hasonló mondatokat? Rengetegszer és mindig fordult a kocka. Jó, nem mindig, de 90 % biztos. A lényeg, hogy ez még kiderül, ezért hagyom is, nem túráztatom tovább magam, itt felesleges, majd később bevetem magam Cool

Bókjaimra sem kapok kedvező reakciót. Erre is lehetett számítani, csak… izé.. a remény hal meg utoljára, ahogy azt szokták mondani. Én meg szüntelenül reménykedem, hogy ez a fajta viselkedése egy álca, amivel próbálja magát megvédeni… főleg tőlem. Erre azonban semmi szükség… én mindig is finoman bántam a hölgyekkel, még csak kezet sem emeltem rájuk Cool

- Biztos vagy benne? Mellettem nem érne ennyi fájdalom – mosolyogva vágok vissza. Bizony, nem vagyok se vak, se tapintatos, azok egy legelővel odébb találhatóak. Egy debil is össze tudja rakni a kirakós darabjait, nem hogy én? Nekem ez semmiség, csak éppenséggel volt ennél jobb témám is, mellesleg ezt sem szeretném egyelőre folytatni, nincs még itt az ideje.
Helyette jöjjön a párbaj, mit annyira vár már, nem tagadhatom meg tőle ezt a kis örömöt. Illedelmes férfi módjára engedem meg, hogy ő támadjon elsőnek. Én már csak ilyen vagyok, a csinos lányok a gyengéim, de mint mindenkit, őket is képes elcsúfítani egy vörösen villogó indikátor, melyet egy ember életének elvételével szereznek. Ők az én szememben már senkik, olyanok, akiknek a sorsa nem érdekel többé, és ha kell, magam állítom meg őket. Az tuti, hogy azzal a copfossal kezdem, a tacskóval, mert őt rühellem a legjobban mind közül. Na.. Ren! A harcra koncentrálj!!
Hinari-chan támad, amit én levédek a botommal, nem volt nehéz feladat, ezzel még meg is lepem. Hehe, ez az én alkalmam, amit ki kell használjak, történjék bármi. Kihasználva jelenlegi állapotát, egy apró csókot nyomok ajkaira. Sajnálatos módon ezt helyezem előtérbe, így megvág, mielőtt még menekülőre foghatnám. De kit érdekel? Én aztán nem bánom a páncélt és azt a két hp-t. Egy ilyen élményért ez csekély ár, tökre megéri….
Hátrálok az események után, még egy találat nem lenne jó, mert azzal egy minimális előnye lenne, még elbízná magát, az meg nem tuti…
- Hinari-chan! Ez máris több mint egy közvetett csók, nem gondolod? – utalok egy korábbi mondatára, mely még mindig visszhangzik a fejemben. Egy kis incselkedés sosem árt, inkább feldobja a hangulatot, vagy mint mos, meghozza a az ellenfél harci kedvét. A pír az arcáról hamar elmúlik, kár, mert elnézegettem volna még egy darabig. Sokkal aranyosabb úgy, mint most. Szerintem egy picikét sikerült felhúznom, bár nála ezt nem lehet tudni, számomra nem olyan, mint a nők többsége. Nem egy nyitott könyv és ez elég baj.
- Hinari-chan? – félrebillentett fejjel nézem a morcos arcát... még bele is pirulok. Így várom a következő támadását… így jobban megnézve… áh, mindegy.
Ezúttal egy szúrással próbálkozik, amit megint nem akarok beengedni magam. Ezúttal megtapasztalhatja a teljes erejű soundwave-t. Nem sietem el, figyelem, ahogy a vékony penge közelít a torkom felé, és mielőtt átszúrhatná azt, jön egy csettintés, melyre már rákészültem korábban. Ha a lányt telibe kapja, akkor körülbelül 30 métert repül hátrafelé. Reginald eme pillanatot próbálja kihasználni. Felülről közelít, majd próbálja belemélyeszteni karmait a pici lányba.
- Más mint a nova-n, igaz Hinari-chan? – közlöm vele, kissé nagyobb hanggal, hogy rendesen hallja, miközben mosolyogva integetek neki….

Hp: 123/125
Páncél: 0/25

by **Hinari** Kedd Aug. 27 2013, 23:48

Szó nélkül meredtem magam elé, a kijelentésén rágódva. Mit tudsz te a fájdalomról… Keserű mosolyra húztam a számat, biztos voltam benne, hogy fogalma sincsen, sőt, nem is akarja, hogy fogalma legyen ezekről a dolgokról. Nem tudom, mennyit tud, de akkor is hiányzik belőle minden illem és tolerancia. Nem tudsz te semmit… És még mosolyog is. Ezzel aztán nem hozta közelebb magát hozzám, annyi bizonyos. Mégis mit gondolt? Ha képes egyáltalán a gondolkodásra…
- Biztos – sóhajtottam. Kezdtem belefáradni a dologba, harcolni akartam, egy kicsit a földbe döngölni, hátha ez csillapítja valamennyire a dühöm.

Majdnem sikerült neki. De csak majdnem, habár ő szentül hitte, hogy szájon… puszilt?... De azért én rendelkeztem a minimális reflex-el ahhoz, hogy elkerüljem. Nos, és hogy végül arcra sikerült, az csak a kisebb rossz volt a kettő közül. Mégis odáig volt magával, én pedig csak sóhajtottam, már sokadszorra a párbajunk során, azonban fölöslegesnek tartottam kijavítani, azzal csak az ellenkező hatást értem volna el. Pont, mint a kisgyerekeknél.
- Gyerekeknek nem – feleltem, utalással válaszolva az utalására, s elégedetten figyeltem, ahogyan mindeközben pixeldarabok is keringenek körülöttünk. Bár látni nem láttam az életcsíkján, de biztos voltam benne, hogy puszival együtt betalált a Katana is. Jó sok élete lehet. Nem is volt kérdés, hogy a föld bónuszát kellett aktiválnom, hátha így marad némi esélyem ellene. A nyílt rohamomat azonban könnyedén hárította, ezúttal nem a botocskájával, s a képességre képességgel válaszolt. Már volt részem repülésben, hosszabb távon Hisame hátán, a rövidebb verziót pedig a nován próbáltam ki. Ez azonban mindkettőnél rosszabb volt, a tehetetlenségi erő vitt tovább és tovább, én pedig levegőért kapkodtam, miközben egy pirosas árny húzott el felettem. Ez így nem lesz jó. A levegőben való manőverezésre sajnos még nem találtak ki jártasságot, így tiszta célpont voltam, s bár próbáltam odacsapni a villámgyors főnixnek, az már belém is mélyesztette karmait, erősen megcsappantva életpontjaim számát. Annyi volt a szerencsém, hogy még a landolás előtt volt időm aktiválni az akrobatikát. Na nem érkeztem talpra, ez esélytelen volt, de legalább megkíméltem magamat a további életpontveszteségtől.
- Más – ismételtem utána, közben megigazgatva a ruhám és lecsekkolva, hogy minden felszerelésem megvan-e. Vigyáznunk kell ezzel a légi kombóval – mondtam a Katanának – Viszont legalább mostmár rendes a harc. Ő nem válaszolt, de tudtam, hogy megértette, mit is szeretnék. Bólintottam, majd a napot a kezemmel takarva ki, próbáltam behatárolni Ren helyzetét. Most futhatok utána. A főnix pedig korántsem volt olyan távol, mint az idomárja, de volt egy kis szintkülönbség kettőnk helyzete között. Elhúztam a szám, és visszasétáltam a srác közelébe, s ha eközben a madár támadott volna, akkor egy kicsit gyorsabbra vettem az ütemet.

Azért tényleg sikerült felhúznia, de nem annyira, hogy elveszítsem az eszem. Azt ő amúgy se tudná elérni… Meglengettem a Katanát, és mostmár élveztem is a párbajt, úgy ahogy. Ha nem Ren lett volna, talán megdicsérem, viszont így csak egy mosolyra futotta, mielőtt újra megindultam volna. Ha jól emlékeztem, nem tudta rögtön használni a hanghullámot, így még volt egy kis időm. A harmadik képijével meg nem foglalkoztam, előbb-utóbb úgyis megtudom a pontos hatását… Ezúttal nem futottam, csak sétáltam, azt akartam, hogy bízza el magát a mosolyomtól, majd minden gyorsaságomat beleadva, az utolsó pillanatban próbáltam átszúrni a fiút, akkor, amikor már elég közel voltunk egymáshoz. Ezután hátra is léptem párat, nem akartam bekockáztatni mégegy puszikísérletet…

Élet: 100/87
Páncél: 28/0

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 28 2013, 02:15

Szavaim ismét süket fülekre találnak. Hinari-chan egyszerűen nem veszi őket figyelembe, vagy nem érti őket. Igen, egy ideje már ezen is gondolkodom, még akkor is, ha badarságnak tűnik. engem még soha senki nem vett ennyire… semminek? Persze apámon kívül, de ő meg nem számít, ez oda-vissza alapon működik nálunk.. érdekes a család >.>
- Hajajj Hinari-chan. Így nehéz udvarolni, hogy nem nagyon reagálsz rám… ez nem éééér – fejezem be egy sóhajjal. Tényleg, nem tudom, hogy miben reménykedem még… Magabiztos vagyok még mindig, ennyi kudarc után is. Még én sem értem saját magam, de menő vagyok Cool

Úgy érzem, hogy ideje mutatni valamit őkelmének, hogy megismerjen engem, pontosabban rájöjjön, hogy mire fel ez a nagy arc. az első támadásánál kaptam egy találatot, ő meg egy puszit. Szerintem mindketten jól jártunk, de én különösebben.
- Oh.. akkor ne bánod, ha még egy párszor megismételem? – kérdezem kuncogva. Kíváncsian figyelem, hogy erre mi lesz a reakciója. Sejtésem van, de az életben vannak csodák, és én is arra várok éppen. Ki tudja? Lehet szerencsém lesz, mint oly sokszor már az ittlétem alatt Cool

A következő támadását sem akartam beengedni, helyette képességemmel villogok. Teljes erejű soundwave-t kap a csinos kis arcába, mely majdnem megtanítja őt repülni, még hálás is lehetne ezért. rákérdezek, hogy érzi-e a különbséget, mert a Nova-n alig repült egy-két métert…
- Ugye? – kérdezem mosolyogva, majd nagy levegőt veszek, hogy továbbra is „kiabáljak neki” olyan messzire..
- Jah és láttam azt, amit nem akartál megmutatni… igazán cuki darab \o/ - gyerekeskedem.. köhömm, izé.. örvendezem tovább a sikerem látva, nem meg még mást is. Reginald önkényesen cselekedik, csak ijesztgetnie kellett volna szegény lányt, nem ledarálni az életpontjait, de mindegy. szeret harcolni, üsse kavics, ezt nem róhatom fel neki, még megsértődne és lehet elvadulna, ellenem fordulna, ami a legcikibb egy idomár számára. nem-nem, az soha nem fog megtörténni.
Reginald a magasba emelkedik, ahol nem érheti el a csinos ellenfelem. Ő éppen leellenőrzi magát, de erre semmi szükség, én jól láttam, hogy megvan mindene… bizony, bár egy kis plusz méret nem ártana meg neki egy-két helyen…
Annyit megtudok ebből, hogy rendelkezik akrobatikával, remek, az nekem pont nincs, de szükségtelen, szeretek feküdni 8)Harminc méter sok, így én is elkezdek a lány felé lépdelni, mielőtt hiperaktív petem elrontaná megint a szórakozásom, csak úgy, mint azon a bajnokságon. Már kacsingat is a prédájára, ez ellen nem tudok mit tenni… illetve tudnék, csak nem hiszem, hogy a partneremnek az tetszene….
- Ez unalmas így – mondom nagyokat sóhajtozva…
Egymás felé közelítünk, ő egyre gyorsabban jön, így nekem már felesleges battyognom. Látom, hogy közeledik, megmosolyogtató az igyekezete. Ezúttal nem teszek semmit, Botom leengedem, és mikor már csak egy lépésre van tőlem, még a szemem is becsukom. Bal lábammal kissé hátralépek, amivel megtámasztom magam, mikor mellkasomba szúrja a kardját és ezzel alaposan lecsökkentve a hp-m.
Meseszép szemeim akkor nyitom ki, mikor érzem magamon a leheletét, bár tekintetem koránt sem olyan, mint korábban. Azt hiszem ideje komolyan venni.
- Nőtt a sebzésed? – kérdezem, mert egy kicsit meglep az élet csíkom, már majdnem a sárgában vagyok. Elég közel voltam hozzá, hogy megint lekaphassam, hogy elég gyors is? Az már nem tudom, de ezúttal elmarad a meglepetés. De remélem, tudja, hogy akár meg is tehettem volna… megint >.>
A díszes fegyver kikerül felsőtestem fogságából és hátrálni kezd. Okos húzás… de nekem is van még trükk a tarsolyomban, olyan is, amilyet még senki sem látott.
Reginald támadásra készül, oldalról akarja elkapni a lányt, felhasítani az oldalát, majd akár sikerül neki, akár nem, én jelzek neki, mire felettem kezd el körözni.
- Nem adunk tétet a dolognak? Ha már így belejöttünk? – kérdezem, mert az nem lenne rossz Cool

Hp: 76/125

by **Hinari** Csüt. Aug. 29 2013, 12:50

- De ér – kuncogtam a megjegyzésén, s örültem, hogy legalább ezt felfogta. Nem akartam tőle semmit, idegesített a hozzáállása és ő maga is, ámbár hiába igyekeztem ezt minél jobban a tudtára adni, hajthatatlan volt a fiú. Nehéz dolgom volt vele, egyszer legszívesebben felnyársaltam volna, máskor meg inkább otthagytam volna a mezőn, hogy valami nyugodtabb elfoglaltságot keressek. Utóbbi viszont egy párbaj közepén nemigen volt megvalósítható, így csak elengedtem a fülem mellett a következő mondatát is, csakhogy nyomatékosítsam előző szavaim.

A repülés nem volt túl jó rám nézve, s bár igyekeztem tényleg nem foglalkozni az újabb Ren-féle hozzászólással, azért önkéntelenül is a szoknyámhoz kaptam a tekintetem, hogy mostmár jó helyen van-e. Azt nem tudtam, csak idegesíti akart, ezért füllentett, vagy tényleg látott-e valamit, de mivel ezt nyilván nem kérdezhettem meg tőle, és a szótlanság is kezdett unalmas lenni, azért csak válaszoltam valamit:
- Ilyen fejlett lenne a Látásod? Biztos hasznodra válik a fürdőkben – forgattam a szemeim, hiszen biztos voltam benne, hogy előszeretettel műveli a leskelődés művészetét is. Az ilyenek már rá vannak állva a témára, csak azt nem értem, hogy hogyan tudott emellett ennyi exp pontot összeszedni… Felsandítottam a főnixre, és megint az idomárt támadtam… aki ezúttal meg sem próbálta kivédeni a szúrásom. És még unalmasnak is tartja? Elhúztam a szám, még a szemét is becsukta, nem normális, de tényleg. Egyáltalán nem vett komolyan, egy kicsit sem, pont, mint a nován. Ha pedig akkor felhúzott vele, igazán tanulhatna az esetből, és nem kéne megismételnie ugyanazt. Nagyon nagyra van magával, pedig szépen levittem már neki az életpontjait…
- Jaja, nőtt bizony – mosolyodtam el, bár azt hiszem ugyanezt csináltam az arénában is, bár már nem emlékszem pontosan… biztos ő sem. Mindegy, most először láttam rajta, hogy meglepte valami a harc során, így nem kicsit voltam elégedett magammal. Eközben Regi újra felém közelített, ezúttal azonban két lábbal álltam a talajon, s nem is terelte el a figyelmemet semmi, így – ha nem is könnyedén – de sikerült elkerülni az újabb sebződést. A madár túl gyors volt, az utolsó pillanatot kellett választanom a félreugráshoz, s azért odacsapni neki, amíg a földközelben volt, hogy megtanulja ő is, amit az idomárja tanult az előző percekben. Persze ezek ellenére azért továbbra sem voltam elbizakodott, s a kérdésére is csak felhúztam a szemöldököm:
- Mire gondolsz? – nem is volt kérdés, de azért szerettem volna tőle hallani az opciót. Nem mintha gondolkoztam volna egy kicsit is, hogy elfogadjam-e…

Élet: 100/87

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 29 2013, 18:58

- De nem – vágom rá egyből. Ilyenben engem nem lehet legyőzni. Még egy igazán makacs gyerkőcön is túlteszek ilyen téren. Egyszerűen nincs ellenelem. Most is így van, igaz az ellenfelem módfelett szótlan velem szemben, vagy talán amúgy is, nem tudhatom. Ez azonban engem zavar egy picikét, mert ugye én meg szeretek beszélgetni, muszáj, mert nah… Ha nem nyitom ki a szám, akkor bennmarad az, aminek ki kellene jönnie. És bennem rengeteg ilyen van, mint az már kiderült korábban Cool

Bosszúból el is reptetem a lánykát, jó messzire. Mondjuk, ebben van egy kis menőzés is, az mindig kell, mert miért ne? Reptetésemnek meg van az eredménye, több szempontból is. Egyrészt Reginald egy szép kis találatot visz be, és én meg látom azt, mit látnom kell. 8)Természetesen a tudomására hozom sikereimet, érezze csak magán a tekintetem, mert nem szándékozom csak úgy levenni róla a szemeimet. Minden alkalmat meg kell ragadni, ki kell használni, mert ha csak egy is kimarad, azt az ember bánthatja örök életében. Nem tudni mit hoz a holnap, nem lehet várni a megfelelő pillanatban. Az emberi élet olyan, mint egy szélben libegő gyertyaláng. Akármelyikünk meghalhat ebben a veszélyes világban... jó, nálam erre minimális esély van csak, de akkor sem vagyok halhatatlan.
Jót nevetek az állításán, vicces. Bármennyire is illene rám ez, nem tettem még ilyet. és nem is szándékozom. Csak úgy meglesni a lányokat fürdőzés közben… az trééééé.
- Nahát Hinari-chan. Te miket gondolsz rólam – játszom a sértődöttet pár pillanatig. Tényleg félreismer ő is, mint a többiek, ezen nehéz lesz segíteni.
- Én inkább bemegyek hozzájuk és együtt fürdünk, mint sem leskelődjek. Abban nincs semmi jó. Sok fedetlen női testet láttam már, így én már nem érem be olyan kevéssel – mosolyom széles, beugranak az emlékek pár ilyen esetről. Kicsit szomorú, mert mostanában nincs részem ilyenben…
Mivel megajándékozott egy ilyen pillanattal, eleget teszek a kérésének, sőt, talán a leghőbb vágyának. Közeledik felém, támad, de nem mozdulok és a szemem is becsukom egy pillanatra. Fegyverét keresztüldöfi a mellkasom. Ekkor sem mozdulok, csupán ránézek a lányra, aki már hátrál is. Teszek egy dicsérő megjegyzést, valóban nőzz a sebzése, nem csak a nova óta, de az előző támadása után is. Ez tényleg meglep. Talán minden egyes találattal nő a sebzése? Az érdekes képesség és erős, de kevés ahhoz, hogy csupán ezzel lenyomjon engem.
- Erősebb vagy, mint gondoltam – mondom mosolyogva. Még Reginald támadása elől is kitér az utolsó pillanatban. Egy tapssal meg is jutalmazom. Mostanában ez nem sok embernek sikerül.
Az aranyszínű főnix felettem köröz. Készülünk bevetni a következő taktikánkat, melyre nem kényszerültem még eddig. Bár lehet most is megoldanám nélküle, de így láthatja, hogy nem nézem le. Még mindig nem tudom, hogy egyáltalán miért hiszi ezt. Érthetetlen a számomra…
Hogy igazoljam elszántságom, vagyis, ha azt nem, legalább azt, hogy komolyan veszem, előállok egy érdekes ötlettel.
- Hogy mire? – gondolkodó fejet vágok… igen, én azt is szoktam, bármennyire hihetetlen.
- Például a vesztes egy napig lesz a győztes „szolgája” – mondom csilligó tekintettel. Az nagyon Pazar lenne. Azonban, mivel nem vagyok hülye, így tudom, hogy ebbe nem menne bele csak úgy.
- Persze hozhatunk bizonyos szabályokat, mint, mondjuk... hmmm…. nem lehetnek szexuális jelegű feladatok, meg ilyenek – Az én fejem jelen pillanatban csak ilyenekkel van tele, de ez nálam normális, ahogy minden férfinél.
- Na mit szólsz? Nem lenne jó dolog? – Kérdezem mosolyogva. Reginald nem támad, csak felettem köröz és vár valamire.
- o.O- eszembe jut valami és lenyitom az inventory-m, keresgélek benne valamit.
- Jut eszembe… aláírnád ezt nekem? – kérdezem és előkapok egy képet, amit meg is mutatok neki. ez szerintem kicsapja nála a biztosítékot. A képen egy élethű Hinari-chan van, rajta pedig.. köhömm... éppen hogy van valami ruha, felül semmi… bár lehet, hogy kicsit túloztam a méreteknél, de cak egész picit
- Én rajzoltam… írd alá légyszike *-* - sok ilyen rajzot készítettem az ismertebb, népszerűbb női playerekről. Szűkösebb időkre tartogatom őket, amikor is eladom jó pénzért az egészet. Az iskolában anno rengeteg pénzem volt ezek miatt 8)Ha a lány aláírná, akkor egy vagyont érne $_$ Ha nem lenne ennyire unalmas a rajzolás, művészeti egyetemre mentem volna, de ott… hát.. nah, unalmas az élet, és prűd csajok vannak. Nem nekem való, hiába kérleltek, próbáltak rá venni…. bezzeg az éneklés Cool

- Na? *-* - dugom az orra alá szinte.

Hp: 76/125

by **Hinari** Pént. Aug. 30 2013, 20:05

Először csak a fejemet ingattam, tényleg azt hittem, hogy csak a szokásos, élből tagadásos módszerrel találkoztam, amit szinte gondolkodás nélkül mondanak ki az emberek, ám amikor folytatta, majdnem facepalmoltam egyet, pedig nem szoktam. Ez a Ren… de legalább beismeri, hogy a leskelődés már nem okoz neki izgalmakat, mondjuk én ahogy elnézem, van is benne igazság.
- Hát, sajnos ezesetben be kell érned ennyivel – tájékoztattam, csak a miheztartás végett, bár jól tudtam, hogy semmi haszna nem lesz, elégszer mondtam én már meg neki a magamét, mégse volt képes elfogadni. Ő már csak ilyen…

Dicsérő szavain elmosolyodtam: ez más volt, mint az eddigiek, nem udvarlás, vagy ilyesmi, hanem egy meglepett következtetés, amit magam értem el, az én érdemem volt. Illett hát megköszönni, így meg is tettem, éppen mielőtt elsuhant volna mellettem a főnixmadár. Kár, hogy a felé intézett, spontán csapásomra nem is figyelt, s el is kerülte, pedig igazán jót tett volna neki egy kis tanítás. Túlságosan is magabiztos volt a pet, csakúgy, mint az idomárja. Amit viszont roppantmód furcsállottam, hogy nem azért szállt fel, hogy utána újra lecsapjon, inkább a levegőben manőverezett, láthatóan szándékában sem állt újra rohamozni. Biztosan készülnek valamire – vontam le a következtetést, ám a feltett kérdésemre a válasza jobban elképesztett, mint vártam. Gondoltam én mindenre, de hogy „szolga”? Jó, a kiegészítése némiképp javított a felálláson, de még így is túlzásnak éreztem, főleg, mert nem volt túl jogfenntartó. És hogy én teljesítsem akármelyik kívánságát? Nem, ez túlságosan is megalázó lett volna, arról nem is beszélve, hogy…
- És én mit nyernék vele? Ha a „szolgám” is lennél, akkor sem akarnálak látni – folytattam hangosan az elkezdett gondolatot, majd összevont szemöldökkel néztem, ahogy kutakodik valami után. S amit elővett… azt hiszem, ha eddig megálltam, hogy nem akadok ki, most sikerült. De nagyon. Arcom egy pillanat alatt vörösbe váltott, éppen annyira a dühtől, mint a pírtól, és reflexből lendítettem meg a Katanát, hogy átvágjam vele a srácot. Mégis hogy képzelte? Saját rajz… rólam? Méghozzá ilyen? Jó, rajzolgasson, álmodozzon csak arról, ami elérhetetlen, de ezt megmutatni nekem… na az a pofátlanság megfelsőbb foka. Ha meg nem értette volna meg a dolgot az arcmimikámról, igyekeztem a vágás után, ezúttal fizikai kontaktot létesítve a tudomására hozni a válaszom:

Hinari vs Ren Fate2_www.kepfeltoltes.hu_

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 30 2013, 22:45

Hinari-chan csak nem enged nekem. rendkívül különös ez az egész, pedig tök menő vagyok, meg jóképű, arról nem is beszélve, hogy amilyen kedves vagyok, olyan erős is Cool

Láttam, amit láttam, de ki mondta, hogy ezzel beérem? Nincs az az isten, hogy én ilyet elfogadjak, még akkor sem tenném, ha legalább hatszor lenne erősebb nálam.
- Dehogy érem be ennyivel Ruha nélkül is szeretnélek látni.. sőt.. nem csak látni – kuncognom kell, talán túlzásba viszem, de nem tudom megállni. Nem, nála nem. Túlságosan is élvezem némely reakcióit a szexuális jellegű megnyilvánulásaimra, kérdéseimre. Tök... cuki…
Hagyom egy kicsit érvényesülni a lányt, még a végén túl hamar kapna ki, mint a nova-n és nem élvezhetném tovább a társaságát, és ő sem az enyémet. Azt nem tudom melyikünknek lenne ez nagyobb érvágás, bizonyára neki, ezért is kell játszanom még vele, hadd élvezze ki mindet az utolsó percig, a winner feliratig.
Találata után megdicsérem, mert valóban megérzem a szúrását, nah, majd egyszer ő is megérzi az enyémet, hehe… Plusz pontot is szerez, amikor elkerüli gyors madárkámat. Nem semmi, de tényleg, de ez még nem jelenti a győzelmét. Új taktikára készülök, ideje kipróbálni gyakorlatban is.
Persze igyekszem feldobni a hangulatot, még ennél is jobban, mert elég laposnak találom. szűkszavú partnerem legalább néha mosolyog, amit sikerként könyvelek el, ugyan úgy, mint azt, hogy kortyolt egyet a saját készítésű csokikámból.
Az ötletem nem kerül azonnali elutasításra, már ezen is elképedek egy fél pillanatra. Jobban bír, mint gondoltam… nem hiába.... én, én vagyok Cool

- He? o.O- esik le az állam hírtelen, úgy kell visszasegítenem a helyére. Ez a kérdés komoly, vagy csak szívatni akar? Kölcsön kenyér visszajár mi? Ám legyen, válaszolok neki, de csak olyat tudok mondani, amit úgy is tud.
- Hogy mit? Nem nyilvánvaló? – kételkedem még mindig egy kicsikét, tényleg hihetetlen ez a csaj. Lehet, hogy leszbikus? o.O
- Tudod, hány lány epekedne ezért az ajánlatért? – így, hírtelen fejben kiszámolva olyan.. sok. Három számjegyű lenne a végeredmény.. tuti, még ha nem is vagyok pro matekból, ennyi biztos. De lehet, hogy négy :O Igen, ez valószínűbb…
- Ne mond, hogy ne élveznéd azt, hogy ha egy hozzám hasonló férfi körbeugrálna. tuti tetszem neked 8)Mellesleg lenne egy kis hírneve a céhednek – A külsőmre még sosem érkezett panasz, ezt kár is elmondani, tudom jól és szerintem ő is.
A nagy beszélgetésben eszembe jut valami, mit már régóta meg szeretnék tenni és előkapom rajzaim egyikét, hogy megmutassam neki és kérjem az aláírását. Csillogó szemekkel várom, hogy odajöjjön, és oda firkantson egy nevet… *-*
Élvezettel nézem vörös arcát. Annyira zavarban van, hogy az már durva. Pont ezt vártam és elmosolyodom.
- He? Are? o.O – nem tollal közelít felém, hanem a kardjával és megpróbál felnyársalni. Szinte önkéntelenül aktiválom a képességem… Jobb kezem kiteszem védekezésként, amivel hárítom a pengét. Csak azért nem metszi le a karom, mert az Absorb megvéd mindentől ebben a körben. Ball kezemmel magamhoz szorítom a képemet, nehogy történjék vele valami. Emiatt egy kisé görnyedt testtartást veszek fel… nem veszem észre idejében a közelgő öklöt, de nem is kell… a képim megvéd 8)A lány úgy érezheti, mintha egy sziklába ütne, mert kicsit sem mozdulok meg.
- A képet ne.. tudod mennyiért el tudnám ezt adni?? Vinnék mint a cukrot…- magyarázom el, és hátrálok , Regi pedig fentről követ. Amint lehetőségem nyílik, rá elrakom a képemet.
A Hp-m maxon van, hála Hinari-chan vérmérsékletének…
- Vannak ennél durvább képeim is. Akarod látni őket? – kérdezem kuncogva.- Persze nincsenek ilyen képek, vagy ha lennének, sem kerülnének napvilágra… mostanában.
- Hehehe… de elég a játékból, éppen eleget játszadoztunk már.. Keményítsünk be egy kicsit.. – mondom és megropogtatom az ujjacskáim és a nyakam is.. csinálok pár vállkörzést.
- Ha akarsz, Potizhatsz Hinari-chan, hogy te is fullon legyél… Addig gondolkodj a szolga dolgon, vagy találj ki valami jobbat, amennyiben tudod, hogy a vereséged elkerülhetetlen – mindezt olyan természetesen mondom, mintha már kőbe is lenne vésve. Bal kezem magam elé tartom, alkarom a mellkasom fele néz és Reginald rajta pihen meg.. jobb kezemben pedig elég tréé fegyverem.
- Lehet egy vacsi is.. amit a vesztes áll – adok további ötleteket, de nem támadok.

Hp: 125/125
Páncél: 0/25

Regi Hp: 30/63

by Ajánlott tartalom

Hinari vs Ren

Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren

Re: Hinari vs Ren