Leo vs Hinari

by **Leonard** Csüt. Márc. 28 2019, 21:08

Utálta a hurcibálást. Már abban a pillanatban, amikor egyáltalán nekiállt a foglalkozásnak, már akkor gyűlölte az egész tevékenységet. Ugyanakkor nem volt más választása, ha a palotába akar költözni. Márpedig költséghatékony eljárás volt ez, és többek között a beilleszkedést is segítette, nem kevésbé a magányosság elkerülését. Az olyan intenzív fénnyel ragyogó személyeknek pedig, mint amilyen Leo is volt, folyamatos szükségük van a társaságra. Ilyenkor néha elgondolkodott, mennyivel jobban illene az idomár kaszt hozzá, hiszen akkor állandó társa is lehetne. Aztán mire a képzelgésbe igazán belelovallhatná magát, mindig megjelenik lelki szemei előtt Vezér, és ez máris elveszi a kedvét. Még mindig jobb volt a kardjának unalmas élével harcolni, mint egy olyan beszélő bolhazsák.
Cuccainak összeszedése és szortírozása viszonylag gyorsan végbement, ám korántsem volt nevezhető összeszedettnek a folyamat. Nagy összevisszaságban kezdte el beszórni a holmijait az invertoryjába, ám azzal nem számolt, hogy nem fog minden beférni, sőt, a fele sem a cuccoknak. Ezután kezdte újra elölről, szortírozva a holmikat, mire lehet szüksége és mire nem. A végére úgy döntött, a bútorok maradnak, azokkal nem tud egyszerűen mit kezdeni, meg hát ahova költözik, ott is vannak alapvető cuccok, a többi berendezést meg majd később apránként átviszi, amire szüksége lesz a helyének kialakításához és hangulatossá tételéhez. Nem mintha sokat értett volna az ilyesmihez, ez általában a nők feladata, de majd valami csak lesz. Ha kell, hát akkor segítséget kér. Silence biztosan örömmel segít, meg neki van is szeme az ilyesmihez biztos, úgyis mindig azzal a füzettel meg ceruzával mászkál. Leo fejében Silence alakja egy mérnökéhez kezdett hasonlítani, ahogy egyre többet gondolt erre az összképre. Az pedig meggyőzte róla, hogy ez remek ötlet, hiszen a mérnökök házat építenek, szóval egy ehhez hasonlatos Silence biztos jeleskedik a lakberendezésben is.
Csak a legfontosabb holmijait pakolta össze, de végül így sem fért be az invertoryjába az egész. Savanyú arccal vette tudomásul, hogy vagy kettőször fordul, vagy málhát kell alkalmaznia. Mivel lusta volt, ez utóbbi megoldás mellett döntött. Szétterített egy terítőt - az egyetlen fellelhetőt a házban, ami történetesen eddig az asztalon volt -, és beleszórta változatos apró kis kacatjait, ruháit és tárgyait, majd a sarkainál megfogva összekötötte azt. Ezt a batyut aztán a hátára erősítette néhány kötél segítségével, majd másik két kezében még két szatyorba teletömte a legutolsó cuccait is. Végül útnak indult. Kissé nehézkesen, de végső soron haladt a kijelölt célja felé. Bár megnézték néhányan út közben, mivel nem villogott piros felkiáltójel a feje felett, végül senki nem kérdezte meg tőle, segítsen-e, illetve bizonyára arra a következtetésre jutottak, hogy ő csak egy az átlagos hülyék közül, akik megfordulnak Aincradszerte. Csak legyintettek egyet, aztán tovább álltak. Nem mintha szükség lett volna rá, hogy segítsenek. Leo igazán ura volt a helyzetnek. Ura, egészen addig a pillanatig..
Eljutott mindenféle gond nélkül a Palotáig, a kertben is talán csak egy-két pólóját vesztette el, felfelé a lépcsőn pedig elszóródott pár zoknija és néhány olyan tárgya, amiknek utána sem tudott nézni - reméljük, hogy nem az alsógatyái. Azokat az invertoryba tette, ugye? Biztosan nem lenne jó történet, ha Hime ismeretlen alsónadrágokat találna a lépcsőházban.
Nem, igazából a baj ott vette kezdetét, amikor a súly miatt megrogyott térdei meginogtak, közel a célhoz. Elvesztette egyensúlyát, onnantól kezdve pedig nem csak a terve, hanem ő maga is borult, cuccostul, mindenestül. A batyu a hátán lehúzta, ő pedig hatalmas, írtózatos robajjal esett a földre. A szatyrok és batyu nagy csattanással értek a padlóra, és természetesen szétnyíltak, hogy további bosszúságot okozva szétszóródjanak az egész folyosón. Mindezt éppen a céhvezér ajtaja előtt. Leo lesápadt, és csak remélni tudta, hogy Hinari nem fog ajtót nyitni a hangzavarra. Az ott egy alsónadrág épp az ajtaja előtt?

by **Hinari** Szomb. Márc. 30 2019, 10:27

Hisame könyvét nézegettem. Odakint szikrázóan sütött a nap, az erkély tárva nyitva, kemény kövezetén Nestor szuszogott békésen; hasa fel alá mozgott édes álmok közepette. Elnyúltam a kanapén és felnéztem a plafonra. Letettem a könyvet, karomat felemeltem, a rajta lévő karkötők pedig alig érezhetően csúsztak hátrébb. Volt ott egy kardforgató-kék, többször átkötve és egy egyszerű kettős fonal, egy fekete és egy fehér, rajta egy számomra egyedülálló foggal. Megérintettem a hideg tárgyat. Sóhajtottam.
A közös lakrészünk alsó szintjén Alex dobolt. Épp most fejezte be. Nyújtóztam egyet és felkeltem: vittem le neki és magamnak is üdítőt, óvatosan szedtem a lépcsőfokokat kezemben a két pohárral. Párom mosolya engem is mosolygásra késztetett. Megcsókoltuk egymást. Egy nyugodt, békés nap volt ez. Olyasmi, ami csak ritkán adatik meg, de ha igen, bizony ki kell élvezni minden percét... és mi ezt is tettük. Egy romantikus séta a hegyekben? Felvettem a tavaszi kabátomat, megpördültem benne, Al ölbe kapott, nevettem. Így léptük át a küszöböt, szerelmesen, betelve egymás tekintetével.
Csattanás. Alsógatyaeső.
- Szia... Leo - vettem le a vállamról egy zoknit, miközben Alex épp azon volt, hogy ne ejtsen el a sok, lábai közé akadó ruhától. Egy nadrág beleakadt a cipőjébe, így mielőtt elvágódtunk volna, inkább úgy döntöttem, magam szállok le és tartom meg páromat is - az idilli kép szertefoszlani látszott, okozója pedig egy földön fekvő, másik szőkének volt köszönhető.
- Hali, Hina már mesélt rólad - vigyorodott el Al és segítette talpra új céhtársát. Én addig épp egy szoknyámba akadó alsótól szabadultam meg csöndesen és pillantottam a párosra: első benyomásnak éppenséggel... jellemző ez így. Lemondó sóhajjal ingattam meg a fejem. Érdeklődőn emeltem meg egy felsőt, a rajta lévő mintát nézegettem és azon gondolkoztam, hogy ebből ma már nem lesz közös séta. Természetesen segítettünk összeszedni a folyosón szétszóródott ruhákat.
A művelet közben pedig meg is találtam a szerencsétlen baleset okát:
- Ó igen, el is felejtettelek figyelmeztetni, hogy ezen a szinten, meg a lépcsőkön vigyázz ezekkel - emeltem felé a kicsiny, fekete üveggolyót - Hiába gondoltuk úgy, hogy már mindet összeszedtük, azóta is bele-belebotlik az ember - kuncogtam és nyújtottam felé az itemet: letenni nem akartam, de... tovább tartani se Neutral

Merthát Leon kívül talán mindenki tudta a céhházban, hogy ezek valójában... nem teljesen üveggolyók.
Vajon Silnek és Dittónak szóltam erről?
- Most költözöl be? Melyik szobát választottad ki? - tudakoltam inkább és toltam felé egy cipőt.
- Kell segítség a hurcibálásban? - tette hozzá Al, majd fancsali képpel nézett vissza rám, habár úgy, hogy ezt Leo ne lássa. Elnevettem magam és megadón széttártam a karjaim: úgy tűnik mostmár ő is rájött, hogy el kell halasztanunk a programot.

by **Leonard** Hétf. Ápr. 01 2019, 20:08

Leot egy pillanatig még a zavar kerülgette, meg a morcosság, ahogy szétszóródott holmijait nézte, na meg azt, miképpen landolnak fehérneműi a pároson. Aztán a férfi, aki előtte állt, kinyitotta a száját. Amikor azt mondta, "sokat mesélt rólad", Leo arcára egy megmagyarázhatatlan, idióta kifejezés költözött, amit a visszafojtott nevetés okozott. Az arckifejezést bár próbálta elrejteni, nem sikerült neki, és talán Hinari rá is jöhetett, mi jár éppen a fiú fejében. "Vajon mindent elmesélt?"
Persze aztán rendezte vonásait, és feltápászkodott a földről.
- Szia, Leo vagyok - nyújtotta kezét a férfi felé, most őszinte mosollyal az arcán. - Én is sokat hallottam már rólad - toldotta hozzá, majd kicsit sunyibban, most Hinari felé fordulva, hozzátette:
- Nem is olyan félelmetes. - Persze mindezt úgy, hogy a kezével takarta az arcát, habár Alex még így is hallhatta a mondatot hallgatózás jártasság nélkül is.
- Hagyjátok csak - ellenkezett aztán, amikor a páros megpróbált besegíteni neki a holmik összeszedésében.
- Ez az én saram, azaz fehérneműm. Mindannyian jobban járunk, ha nem értek hozzá. Meg nem akartalak zavarni titeket, a világért sem.
A beszélgetéssel ellenben semmiféle problémája nem akadt. Az üveggolyót is természetesen elvette Hinaritól, a fény felé emelte, és megvizsgálta.
- Milyen furcsa. Még sosem láttam ilyet. Egy kicsit defektes golyónak néz ki - magyarázta összevont szemöldökkel, aztán, miután úgy döntött, nem lesz a hasznára a dolog - mi több, mérgesnek kéne lennie rá -, fogta magát, és zsebrevágta. Ott még volt egy kis hely. Hogy erre eddig miért nem gondolt!
- Ide költözök, a folyosó végére, arra az oldalra. Ott, abba a kicsi sarokszobába. Szophie szerint ide jól idesüt a nap délutánonként - válaszolt aztán a lakhatás kérdésére, kezével lazán mutatva az irányt, melyik helyiséget is nézte ki magának.
- Mondjuk arra nem gondoltam, hogy ilyen közel leszek hozzátok - vonta össze aztán a szemöldökét. - Remélem, nincs közös falrészünk. Nem lenne jó, ha furcsa dolgokat hallanék - folytatta aztán, kicsit kisebb hangerőn, de nem kevésbé érthetően, mintha csak magának beszélne, de persze a páros is hallhatta okfejtését. A fejében a képek egyre bizarrabbak lettek, ám hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy talán elég vastagak a falak ahhoz, hogy az esetleges "játékok" hangjait magukban tartsák. Remélhetőleg.
- Nem kell segítség, tényleg megleszek, köszönöm - utasította el aztán Alexet is egy barátságos mosollyal. Kedvesnek találta a fiút. Kifejezetten nem úgy viselkedett, mint ahogy Hinari beharangozta. Lehet, hogy a lány azért találja barbárnak a férfit, mert a közös játékaikban mindig azt a szerepet játssza, és ezért ez rögződött be neki? Tudatalatti lehet talán.
- Ohh igen - fordult aztán Leo még gyorsan a pároshoz. - Ha útközben beleakadtok pár holmiba még, hagyjátok ott nyugodtan. Majd érte megyek. Lehet, hogy elszóródott ez-az a kertben idefelé jövet - figyelmeztette aztán még őket, majd megindult a szobája felé, hogy legalább azt a kevés holmit, ami még a szatyraiban maradt, meg ami az invertoryjában volt eddig, a helyére tegye. Utána egyszerűbb lesz ezeket is összekapkodni, ha csak egy gombnyomás betenni őket a helyükre.

by **Hinari** Vas. Ápr. 28 2019, 19:07

Nos, Alex nem tudta mire vélni a fiú mimikáját - én ellenben egyszerre vörösödtem el és sápadtam le egy kissé, de párom Leóval volt elfoglalva, így nem jutott eszébe visszanézni rám. Leo pedig tartotta a szavát. Szerencséjére Rolling Eyes

Aztán továbbgördült a beszélgetés és ha eddig nem, mostmár idejét láttam volna megdobni Leót a kezemben lévő, fél pár cipővel.
- Nem is mondtam ilyesmit... - reagáltam halkan. Alex felém fordult, majd vissza Leo felé. Arcára kiköltözött az oly jellegzetes wtf kifejezés - de még mielőtt megszólalt volna, inkább átkaroltam őt hátulról és leheltem egy csókot az arcára. Csakhogy eltereljem a figyelmét és egyben megfelelően válaszoljak Leo szabadkozására - nem, ő aztán nem zavart meg senkit. Folytathatjuk akár előtte is. Nem? Az üveggolyót persze elvette, mire most rajtam volt a sor, hogy sunyin elvigyorodjak, szerezve egy gyenge kis pontot magam is.
Amíg párom le nem lőtte a poént.
- Az egy csiga szeme - tájékoztatta új céhtársát - A huszadikon van még, ha gyűjteni akarsz. Hina imádja őket - mosolygott rám sokatmondón.
- Nagyjából annyira, mint te a szökőkútban fürdést - vágtam vissza.
- Csak ha te is csatlakozol - kacsintott rám, mire rákvörös lettem a zavartól. Inkább fújtam egy nagyot és felvettem még pár pólót a földről: ez a beszélgetés kezdett kínossá válni, főleg mivel jelentős hátrányba kerültem a két szőke sráccal szemben. Nem nyerhettem, és ezt mindhárman tudtuk. Jobbnak láttam tehát minél hamarabb végezni a segítséggel és eltűnni a színről, amíg még nem késő. Gyorsan témát váltottam, hogy addigis valami semlegesről témázgassunk, de Leo... ő még ebben is megtalálta azt az egy dolgot, amivel kővé változtathatott. A kezem megállt a levegőben.
- Ne aggódj, valójában eggyel feljebb lakunk - felelt Al lazán és mutatott is a plafon irányába - Ezen a szinten csak a zeneszoba van. Te játszol valamin? Kéne még ember a bandába, eddig csak ketten vagyunk Ozival - mosolygott jókedvűen és azért lehajolt, hogy a kérés ellenére segítsen ő is egy keveset. A közelben lévő dolgokat így seperc alatt összeszedtük, majd szinte egyszerre bólintottunk a srác következő mondatára: nem valószínű, hogy ha mégis elindulunk sétálni kettesben, pont az ő ruhadarabjait fogjuk keresgetni.
Vagy mégis?
Merthát amikor kézenfogva kiléptünk az udvarra, egy rubinvörös melltartó fogadott. Odébb egy fűcsomón pedig egy gyűrött alsógatya. Aztán Hime kertjének szélén is találtunk valamit, mire pedig elértünk a sétányig, Nestort pillantottuk meg, aki éppen egy igencsak ellenálló nadrággal folytatott életre szóló közelharcot. Al elnevette magát:
- Talán mégiscsak jobb volna, ha...
- Tudom - sóhajtottam és előhívtam egy zsákot az inventorymból - És tudom is, mi lesz a sorsuk - tettem hozzá ártatlan, de sokatmondó mosollyal. Egy negyed óra múlva pedig, amikor Leo feltűnt a színen, csak egy fehér vászonzsákot talált, egy belőle kilógó, számára ismerős felsővel. Az udvar tiszta volt. Sehol egy szennyes. De az a zsák... na az ott volt, jól látható helyen. Egy mászhatatlan fa tetején. Hat méter magasan.
Én pedig aktivált jártasságokkal, cselekvésre készen figyeltem, mi fog következni ezek után.

by **Leonard** Hétf. Ápr. 29 2019, 23:37

Nem mondhatom, hogy Leo különösebben kellemetlenül érezte volna magát miatta, hogy a párocska előtte cuppog. Igazából teljesen természetesnek tartotta a jelenetet, és nem is csinált ügyet belőle. Jobb kedvében még ki is használta volna a helyzetet valami tréfás poén elsütésére, de nem volt abban a helyzetben. Nem, amíg nem bizonyosodott meg Alex humorérzékéről. Habár a szőke fiú nem volt annyira mérges természetű sem, mint azt beállították előtte, annyira laza sem, hogy rögvest világi cimborákká fogadják egymást. Nem, arra még várni kellett, alkalmat találni. Végül is most, hogy egy helyen fognak lakni, biztos több ilyen lehetőség lesz majd.
A kardforgató fiú még a kis civakodásra sem reagált, amiből egyértelműen nem értett semmit, habár ez belső poénnak tűnt, így nem is akart igazán rákérdezni. Egyébként is jobban lefoglalta, hogy a kezét a nadrágjába törölje a szem érintése után, de nagyon sürgősen.
- Majd belecsempészem Vezér tápjába. Megnézzük, észreveszi-e falatozás közben - reagált aztán az üveggolyó-szem kérdésre még, de ennél többet nem igazán volt hajlandó a tárggyal foglalkozni. Betette azt az invertoryjába, jó mélyen elszeparálva a többi holmijától. Csak el ne felejtse!
Aztán közben témánál voltak. Leo egyáltalán nem lepődött meg, hogy megint a szexualitásnál lyukadtak ki. Nem csak azért, mert Hinari vonzó teremtés volt, ezért megértette Alex reakcióit, de azért is, mert már ismerte a lánynak "azt az" oldalát, és tudta, hogy neki legalább annyira szüksége van a perverz utalásokra, mint egy férfinak. Inkább nem képzelte el, milyen érzés lehet fuldokolni a vízbefojtástól, miközben nem kapsz levegőt, de nem is halsz meg a rendszer miatt még jó sok életpont erejéig. Egy alávetett személy bizonyára nagyon élvezheti az ilyesmit. Kínzás a javából. Ez a szökőkút pont egy olyan dolog, amiben megtalálja az ember a percerzióját még egy ilyen fájdalom nélküli világban is. Tökéletes kiváltása az ostornak. Hinari egyértelműen nagyon perverz.
- Nem - rázta meg Leo a fejét aztán ráemelve újra a párosra a tekintetét. - Semmin se játszok igazán, egy-két akkordot elpötyögök, meg értek a gitárokhoz, de maximum a jelenlétemmel növelem az esemény fényét. Azt hiszem, Ozirisz amúgy sem szívesen állna velem bandába, szóval inkább kihagyom a lehetőséget - utasította el Alt, bár arcára egy csöppnyi szomorúság kiült, hogy így kellett tennie. Most kifejezetten szerette volna, ha csatlakozhat, ezáltal is közelebb kerülve a többiekhez.
- Ettől függetlenül remélem, hogy szervezünk közös programokat, ahol jobban megismerhetjük egymást. De most hagylak is titeket menni. Szép napot nektek! - vette át a párostól az utolsó ruhaneműket, és integetett nekik szélesen mosolyogva. Mintha csak az anyuka lett volna, aki útjára engedi kislányát és annak párját élete első randijára. Megvárta, míg a kanyarba érnek, aztán megfordult, odalépdelt a szobájának ajtajához, és egy könnyed mozdulattal berúgta azt. A pakolás innentől kezdve gyerekjáték volt. Elsőnek lehívta a kezébe akadó legelső italt, egy üveg sört, belehúzott, majd az összes többi holmiját egyesével kivette az invertoryjából. Amikor ezzel készen volt, levetette magát az első babzsákfotelra a közelben, és elégedetten nézte művét. A szoba közepén hatalmas káoszban feküdtek egymáson a cuccai, ő pedig úgy nézett le rájuk csillogó szemekkel, mint egy műalkotásra. Lassan megiszogatta a sörét, majd mint aki jól végezte dolgát, nyújtózott egyet. Felkelt a helyéről, és sóhajtott egyet, úgy mondta:
- Na jó, akkor nézzünk utána, mi történt a többivel - azzal nekiállt végigtrappolni a lépcsősoron. Az egyik emeleten rossz irányba fordult, és egy ismeretlen terepre tévedt. Ezt csak akkor realizálta, amikor már végképp nem tudta, hol van. Nem esett ettől függetlenül pánikba, még akkor sem, amikor a sötét és kivilágítatlan részhez ért, ahol nyomban felvillantak a fáklyák, amint megérezték a jelenlétét. A por láthatóvá volt programozva ezen a részen. A következő sarokban talált egy lépcsőt lefelé. Végigtrappolt rajta, és sejtése beigazolódott, mert a következő szakasz poros folyosója történetesen arra a részre vezetett, amit tutira látott idefelé menet.
- Nem mondta senki, hogy a palotához is szükség van térképre - fújtatott morogva, de azért végre csak megtalálta az ajtót, annak kilincsét, és a kijáratot. A sötét folyosók után - ahol nem futott bele egyetlen nyakkendős t-rexbe sem - szinte lebénította a szikrázó napsütés. Egy pár pillanatig vakként meredt az előtte álló udvarra, aztán ahogy elkezdett előre haladni, arra gondolt, talán valóban megvakult. Ezt feltételezte, hogy egyetlen holmit sem talált meg az elhagyottak közül, mi több, olyan volt a kert, mintha ott sem járt volna.
- Talán elpixeleződött? - kérdezte önmagától feje búbját vakarva, és kezdett igazán aggódni, de aztán percekkel később a probléma magától megoldódni látszott, amikor megpillantotta a fát. És a fa koronáján azt az izét. Igen, az ott egyértelműen az övé. Ami azt jelenti, hogy a tartalma is az.
Elmosolyodott, és megtorpant. Nem tudta, mennyi ideje van, de azt igen, hogy csapdába sétálna, ha közelebb menne. Egyértelmű volt a szándék, azon túl, hogy egy egyetemista csínytevéséhez hasonlított a dolog.
- Szóval ez a JL beavatási szertartása? - motyogta maga elé csendesen. Elgondolkodott, és végül is nem gátolta meg semmi abban, hogy bele sétáljon a dologba, ha már nem kapja meg még azelőtt a legelső támadást. Így aztán vállat vont, és nekiiramodott. Minden gyorsaságát beleadta, hogy a fához közel érjen, ami talán meglepő lehet, ha az ember arra számít, hogy csak úgy oda fog slattyogni a fához, és megpróbál felmászni rá. Nem, Hinari talán már tudja is, hogy Leonak nincs akrobatikája. A fiú arra számított viszont, hogy céhvezére sík terepen fog támadni, így aztán hátát a törzsnek vetette, és úgy nézett körül a kertben. Talán az egyik bokor mögött bujkál?

by **Hinari** Kedd Ápr. 30 2019, 16:39

Mosolyom egyre szélesebbé vált, ahogy észrevettem Leo mozdulatát, arra viszont, amit végül a fiú a szemről mondott, már nem tudtam nem felnevetni:
- Biztos tetszeni fog neki - bólintottam sokatmondón és elképzeltem Vezért, ahogyan ráharap az egyébként elég kemény gömbre - A helyedben mondjuk sietősre fognám a távozást, miután rájön a dologra - tettem azért hozzá és bár a nyelvemen volt valami olyasmi folytatás, hogy védett övezeten kívül ne is próbálkozzon, mert pórul járna, de... ez érzékeny téma volt, így végül úgy döntöttem, nem firtatom tovább a dolgot.
Alex a sráccal együtt szontyolodott el a nemleges válaszon.
- Persze, lehet majd piknikezni vagy kirándulni, esetleg közös küldetések - feleltem sietve - És ha megnyitott a menedékház a huszadikon, ott is lesznek céhes és nyitott partyk is - biztosítottam őt arról, hogy nem marad le semmi fontosról... Bár ha őszinte akarnék lenni, az utóbbi időben nem sok ilyesmi közös programban vettem részt, egyszerűen mert nem voltak. Mindenki elvolt a saját dolgaival és csak vártuk a jobb időt. Talán.
Közben Leo el is köszönt, mi pedig egy kis körülnézés után úgy döntöttünk Allal, hogy - a céh érdekében - összeszedjük az elszórt ruhákat, de cserébe Leo is kap egy kisebb kihívást. Végülis csak egy hat méteres, oldalágak nélküli fenyőre kellett feljutnia, hogy begyűjthesse a nyereményt. Nem is nehéz, nem? Így tehát lesben állva vártam, hogy tanúja lehessek a szerencsétlenkedésnek - mert abban biztos voltam, hogy nem jut eszébe egy kristállyal csakúgy felsétálni.
És vártam.
És még mindig.
Aztán amikor végre feltűnt a srác és... odarohant és nekitámaszkodott háttal a fatörzsnek, összezavarodtam. Nem így terveztem. Egy pillanatra csak meredtem a fiúra az egyik közeli, virágba borult fa tetejéről, de nem történt semmi, még hosszú hosszú percekig. ... Legalábbis nem Leo részéről.
- Nem is próbálsz feljutni, mi? - vigyorgott le Alex új céhtársára a harmadik emeleti erkélyről, majd egy laza mozdulattal ellökte magát annak széléről, egyenesen a mélység felé. De nem zuhant le. Képességével úgy sétált a levegőben, mintha csak szilárd talajon járna, egy ponton pedig megállt (valahol az első és második emelet közötti magasságban) és leült törökülésbe - Nestornak ízlett a nadrágod, szóval annak csak a felét sikerült megmentenünk - folytatta - És mindjárt visszajön - kacsintott, ezzel úgymond megszabva egy adott időkeretet is a művelethez. Elővette flamebergjét és megpörgette maga mellett, de mielőtt még Leo azt gondolhatta volna, a harcos srác lesz a kihívója, Al elnézett mögötte, egyenesen rám.
- Ha már kikértétek azt a karkötőt magatoknak, szerintem harcoljatok meg érte ti.
Elmosolyodtam: természetesen tudtam, hogy Al a fájdalomérzete miatt nem harcol már, de ezt Leonardnak csak nem mondhatta, ez volt tehát az indok. A karkötő. Ránéztem a csuklómra: tényleg fejleszteni kellene. Elsősorban Leo miatt, de talán nem lesz baj, ha a Katana is fejlődik tovább, velünk együtt. Bólintottam. Elküldtem a párbajfelkérést a fiúnak, továbbra is aktivált lopakodással és vártam, hogy elkezdhessük a harcot. Végtére is, Nestor valóban ide tart, miután elküldtem a hegyekbe vadhúsért a nadrág helyett.

by **Leonard** Kedd Ápr. 30 2019, 18:43

Leo rögtön a fiúra emelte pillantását, amint az megszólalt, kilépvén az erkélyajtón. Elmosolyodott, aztán tanácstalanul tárta szét a karjait.
- Mind hiába. Semmilyen alkalmas eszköz nincs nálam - válaszolt neki kedélyesen, de nem mozdult. Az elmúlt percek várakozása már így is nyilvánvalóvá tette, hogy nem épp arra készült, amire a többiek. Sebaj, bizonyára a börtön nevelte belé ezt, hogy ott is támadásra és csapdára számít, ahol nincs is.
Természetesen eltátotta a száját, amint megindult a harcos fiú a levegőben, de aztán hamar túl is tette magát a csodálkozáson. Egy ilyen világban a legkülönfélébb képességekkel találkozhat az ember. Lényegében mindennel, amit csak a program meg tud engedni. Miért is ne gyalogolhatna valaki akár a levegőben is? Leo látott már napszemüveges perverz gyíkot, és beszélgetett hosszú órákat egy farkassal. Lényegében már semmin nem kéne, hogy meglepődjön.
- Remélem, hogy ez a bizonyos Nestor nőstény, aki a nadrágomat olyan szívélyesen csócsálja, mert az legalább megment valamennyit a helyzetből.
A karkötő említésére a fiú aztán szélesen elmosolyodott. Való igaz, hogy gondolt már rá ő is, ki kéne használni. Csupán csak arra nem, hogy ilyen légből kapottan fog ez az ötlet kerekedni, harcolván egy adag ruháért a kertben. Tetszett neki ez a játékosság. A legkülönösebb az volt, hogy egyáltalán nem illett bele a képbe, amit Hinariról és a JL-ről suttogtak az emberek. Mi több, szöges ellentétben állt vele. Mondjuk ez nem meglepő, a társadalom közszáján Hinari egy kötelességtudó, ám nagyon hivatalos egyén volt. A társadalom ellenben nem tud róla, milyen perverz is a szőkeség a kapukon belül.
A kardforgató elfogadta a felkérést, előbányászta a kardját, és felszerelte a páncélját, amit szerencsére nem pakolt le a szobájában odafönt - ennyi óvatosság még tőle is tellett, még védett övezeten belül is. A börtön nagy hatással van az emberre.
Szóval lecserélte az eddigi farmer - póló párosítást a sokkal elegánsabb vért viseletre, leellenőrizte mindig bekapcsolt jártasságait, majd várt. Kardját maga előtt tartotta, hogy reagálni tudjon. Hiába, hogy felesleges, ha az ember egy ennyivel ügyesebb kardforgató ellen játszik, a berögződések nem változnak. Mélyeket lélegzett, és figyelt. Koncentrált mindarra, ami körülötte történik. Úgy, ahogy odalent tanulta. Úgy, hogy közben nem vakította el érzékeit a fény.

by **Hinari** Kedd Ápr. 30 2019, 19:48

Tetszett a két fiú vidám hangvételű, laza elbeszélgetése: igaz még nem ismerték egymást, de egyelőre úgy tűnt, hogy valamennyire egy hullámhosszon vannak, ami azok után, hogy Leo Ozirisszal (vagy Ozirisz Leoval?) nem ápol épp jó viszonyt, kellemes fejlemény volt a céh további életére nézve. Mosolyogva hallgattam őket. Csak ezek után vetette fel Alex az ötletet, nézése pedig sokmindent elárult, amiknek egyikén másikán még nevethettem is volna, de azzal ugyebár elárulom a pozícióm. Nem, még párom erre a jelképes karkötős kapcsolatra való gyerekes féltékenysége sem tudott rávenni, hogy felfedjem magam - ez már tudatosság nélkül, némi feszültséggel töltött reakció volt és én előhívtam a Katanát, csöndben, fölösleges mozdulatok nélkül.
Két fára voltam a fenyőtől, ami alatt Leo várt rám.
Ahogy felugrott a féléletes párbajt jelző panel, bólintottam és még mialatt a visszaszámláló pörgött csúsztam le a fűre hangtalanul, hiszen túl messze voltam még. Nem éppen egy párbaj járt a fejemben, amikor búvóhelyet választottam. Így tehát szépen, pár bokor mögé lapulva közelítettem meg, majd hirtelen ugrottam elő, értem oda teljes sebességgel, lendítettem meg a fegyverem és... suhantam el mellette, tűntem el a fenyő mögött és hogyha arra számított, hogy annak másik oldalán kerülök elő újra, nagyot tévedett. Mégcsak nem is fordultam vissza: akrobatikával felugrottam a törzsre és mivel gyorsabb voltam, igyekeztem lehetőleg a fiú háta vagy legalább a fegyvertartó kezétől távolabbi oldala felől támadni rá, természetesen felülről. Igaz ez önmagában már valószínű elég lett volna egy találatra, de ővele ellentétben én nem szereltem fel minden itemem: egyedül a cipő és a vért volt rajtam a Katanán és a benne lévő rúnán kívül; a fejpánt, a köpeny és a gyűrűk most az inventoryban pihentek. Edzőmeccs volt, nem téttel bíró mérkőzés.
Alex jelenléte pedig biztosított róla, hogy senki sem fogja megzavarni a gyakorlást.

by **Leonard** Kedd Ápr. 30 2019, 21:22

Nem mondhatjuk, hogy Leo nem volt felkészülve, amikor Hinari támadását várta. Mert most már bizonyos volt, hogy fog ilyet kapni, és nem csupán egy ártatlan tréfa szintjén, ahogy az is, hogy ez a támadás végre rövidesen be fog következni. A lányt ismerve mindenképpen számított valamiféle cselre, hiszen nem kezdő játékosról beszélünk, ennyi esze meg minimum van. Ellenfelének szintje sem igazán zavarta, elővette a tarsolyából minden magabiztosságát, ami segíthet egy harcban. Mert voltak alkalmak, amikor igenis szükség van rá, hogy ki merj állni valaki ellen. Szóval a támadás, a csavar benne, és még az időpont sem érte váratlanul a fiút. Ennek ellenére maga a csapás kivitelezése nem kicsit lepte meg. Még soha nem találkozott olyan játékossal, aki ennyire természetesen használta volna a képességeinek összhangját. Habár akrobatikusságban kevésbé volt kecses, mint Szophie macskaszerű mozgása, ügyességben Hinari sem maradt alul, szintúgy gyorsaságban. Bár Leo nagyon hamar észrevette, hogy a lány most nem azzal a pontozással indul ellene, mint legutóbb a kazamatában, és az is feltűnt neki, hogy hiányzik róla egy-két.. ruhadarab. Ettől függetlenül, továbbra is túl lassan reagált, lassan mozdította a karját, és a pengéje, melyet védekezésre kívánt használni, elsiklott Hinarié mellett, ezzel egy-nullát adva a lánynak. Kétségbe ettől függetlenül nem esett, még látva az életpontjainak hirtelen esését sem. Tudata uralta a káoszt, és a félrement védekezést támadásként használva suhintotta tovább a pengét, egyenesen Hinari arcát célozva vele. Ha elmozdul előle, nagy valószínűséggel található el a mellkasa vagy a válla, ha pedig nem sikerül időben reagálnia, az sem baj. Leo nem az a fajta játékos volt, akit érdekelt még a sebzések helye. A játékban nincs fájdalom, nem lehet lefejezni vagy csonkítani, nem lehet kiszúrni a másik szemét. Nincs szükség finomkodásra, a találat a lényeg. Aki több, mint öt éve van már a játékban, régen túllépett a társadalmi szokásokon. Mondjuk úgy, hogy ez egy módosult társadalom már, saját illemkönyvvel, amibe belefér, hogy egy lány erősebb nálad, és az is, hogy fejre célozz. A fájdalom hiánya rengeteg dolgot lehetővé tesz, ami alapvetően nem illedelmes. Például nincs puki, nincsenek szagok, nincs böfögés, és nincsen kosz az asztalon hagyott ételmaradék után. És megpróbálhatunk probléma nélkül lefejezni egy virágot, nem fogunk neki szemernyit sem ártani. És a pasija sem kapja fel a vizet. Ugye?
A következő pillanatban aztán, akár sikerült a támadás, akár nem, Leo elhátrált a fától, és gyorsaságpontjait beleadva próbált meg távolságot tartani a lánytól. Könnyebb volt úgy védekezni, ha volt közöttük egy kis távolság.
- Vetkőzünk - vetkőzünk? - nézett Hinarira aztán, utalva a levetett ruha - azaz páncél - darabokra. Ismerve a lányt, ez talán zavarba fogja kissé hozni, és lehet, hogy kizökkenti a koncentrálásból. Ismétlem, lehet. Nos, és az is lehet, hogy a végén valóban Alex lesz az, aki lecsapja kardforgatónkat, ha így folytatja.

100 + 75 - 90 = 85 Hp maradt

by **Hinari** Kedd Ápr. 30 2019, 22:03

A megszokottnál jóval lassabbnak éreztem a mozgásom: ez persze nem is volt csoda, mert a két gyűrű majdnem negyedét adta a teljes sebességemnek, de mivel idebent a harc, az abban kialakuló szituáció mind csupán a statpontok különbségéből tevődött össze, hamar hozzászoktam a jelenlegi viszonyokhoz. Leo teljes felszerelésben fogadott, a gyorsaságra építve - jól tudtam, hiszen együtt raktuk össze a szettet -, azaz nagyjából úgy álltam hozzá, mintha mondjuk Rikomonóval küzdőtereznék.
És ez adott egyfajta lendületet, másodlagos motivációt is a harchoz.
Leo egy kicsit sem illetődött meg, sőt, figyelmesen és teljes fókuszban mozdult el, miközben kardját védekezésre emelte: elmosolyodtam, hisz ennyiből állt, így nekem sem kellett visszafognom magam. Még akkor sem, ha a Katana egyetlen ütéssel levitte céhtársam páncélját és az életpontjaiba is belecsípett.
- Guggolj le! - utasított azonnal; még azelőtt, hogy én magam felfogtam volna a felém közeledő penge célját és precizitását. Így ugyan el tudtam kerülni a közvetlen találatot, de mivel a fiú túl közel volt és egyértelműen jobb egyensúlyi pozícióban, nem volt kétségem afelől, hogy ha elég ügyes és fegyverét a szúrásból lefelé lendíti, egészen biztosan eltalál vele. Vagy elég lett volna lábbal ellöknie, hogy hátraessek. Ez utóbbit viszont nem vártam meg: ha volt olyan szerencsém, hogy későn reagált a lehetőségre vagy csak nem ismerte fel azt, úgy még időben; ha nem, úgy egy piros csíkkal gazdagabban vittem át a guggolás lendületét egy oldalra lendülő bukfencre és álltam talpra, amilyen gyorsan csak lehetett. Majd kifújtam a levegőt. Nem rossz. Sőt, egészen kezdtem élvezni. Leo eközben távolságot vett fel és kérdezett, én azonban szinte meg se hallottam a szavait: egyetlen momentum volt ez két mozdulat között, egyszerűen nincs idő ilyesmire. Azaz lenne, de én szánt szándékkal nem hagytam neki: mire a mondatának felénél járt, már nagyjából nullára csökkentettem a teret és nem engedtem őt se pihenni, se megmaradni egyhelyben. Kíváncsi voltam, hogyan boldogul a folyamatos nyomással; arcomon csupán egy félmosoly suhant át, amit szinte bárminek lehetett volna értelmezni. Ezúttal egy egyszerű, szúrásnak indított lendített vágással céloztam őt, csupáncsak azzal a céllal, hogy felmérjem a reakcióit. Ha pedig megint fegyverrel hárított, nem elugrással, egy kézre fogtam a Katanát és ha alkalmam nyílt rá, szabad kezemmel elkaptam a pengéjét és erősen szorítva azt kezdtem el a föld felé nyomni. Lássuk, erre mi lesz a válasza!

by **Leonard** Kedd Ápr. 30 2019, 22:46

Valaki, aki gyorsaságra gyúr, egyértelműen muszáj, hogy a gyors helyzetfelismerés mestere legyen. Valaki, aki egész életében száguldott, amióta csak vezetői engedélye van. Valaki, akin nem fogtak ki a kanyarok, a vizes út vagy a forgalom. Valaki, akinek a vesztét egyetlen útra tévedő kutyakölyök okozta..
Lefelé lendítette a kardját, és vágott. A támadás éppen csak, hogy célt ért. A lány gurult tovább, a lendülete vitte, Leo pedig kihasználta az alkalmat, és távolságot vett fel.
A fiúnak egy fél pillantásába telt a HP csíkja felé, hogy rájöjjön, egy következő találat a meccs végéhez, és az ő leszerepléséhez vezetne. Ezt pedig nem engedheti meg. Nem ilyen könnyedén.
Megpróbálta elpoénkodni, de a lány tekintete mást sugallt. A viselkedése sokkal másabb volt. mint amit egy egyetemista csínytevőtől vár az ember. Sütött belőle valamiféle vadállatiasság.
Szexi. Nagy kár, hogy Leo csak magában jegyezhette meg. A lány, ahogy támadott, maga volt a vibráló energia. Leo ösztönösen valami mást, valami erősebbet várt, így kardjával védekezett újra, bedőlve a figyelemelterelésnek. Nem ismerte még Hinari harcmodorát. A mobok ellen soha nem mutatkozott ennyire összetettnek, azokat nem verte át apró trükkökkel. A kazamatában tiszta volt és egyenes - leszámítva azt a hentai csápos jelenetet. Itt és most egy új kardforgató bontakozott ki Leo szemei előtt, ahogy megragadta a kardot, és a föld felé irányította a pengét. A fiú értette, hogy ezzel védtelen, és alkalmas célpontot nyújt a támadásra, ha a közelben marad. Értette azt is, hogy az erővel nem kelhet versenyre, bár eddig nem is sejtette, hogy Hinarinak van súlyemelése. Valójában meg sem próbált ellenállni a kardja föld felé irányításának. Hagyta, hogy a penge vége lefelé induljon, miközben ő csökkentette a távolságot a katanával átellenes oldalon. A kardot hátrafelé húzta, és megpróbálta a lányt kibillenteni az egyensúlyából a mozdulatsorral, majd Hinari mellé, aztán pedig mögé kerülni egy pördüléssel. Remélte, hogy a pörgés ad akkora mozgásenergiát, hogy ha a lányt sikerült kibillenteni, kihúzhassa markából a fegyvert. Amazt két kézzel, szorosan markolta. Nem kívánt kötélhúzósat játszani, ám elengedni sem. Mivel nem volt súlyemelése, az erejére nem számíthatott. Igyekezett a természetet hívni segítségül, és a gyorsaságot.

by **Hinari** Kedd Ápr. 30 2019, 23:04

Mégcsak meg sem rezzent a Katana hangjára. Mások, például Yuichi is először nem értették, honnan kapok segítséget, holott - ahogy Leo a kazamatákban - ők is megtapasztalhatták, hallhatták már a legendás fegyver eme különlegességét. Kettő egy ellen, volt aki levonta a következtetést. De Leo nem. Ő csupán egyetlen kérdő szemöldökráncolás nélkül használta ki a lehetőséget és még mielőtt arrébb ugorhattam volna, ért el fegyverével. Nem törődtem vele sokat: volt még életpontom, talán még két csapásra is elegendő, így már a mozdulat felénél a következő lépésen járt az agyam. Valamivel kizökkenteni. Valamivel meglepni őt és figyelni, hogyan reagál.
Hiszen ez volt a gyakorlás első fázisa, nem?
Ahogy ő, úgy én sem tudtam semmit a szokásairól, harcmodoráról, de igyekeztem tanulni és tapasztalni, amennyit csak lehet. Ha tudom, mivel lehet meglepni, azt is tudni fogjuk, min érdemes dolgozni legközelebb. Ez a gyakorlás tehát egy erőfelmérés volt, egy teszt, ha annak tetszik - és Leo egyelőre remekül helyt állt. Persze mindenre ő sem gondolhatott, így képes voltam utánanyúlni és elkapni a kardját... de ha arra számított, hogy el akarom venni tőle, valószínű erősen meglepődhetett a továbbiakon. Nekem ugyanis nem ez volt a célom. Egy ideig megtartottam, igaz súlyemelés híján, de mivel tudtommal neki sem volt, így kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok - még akkor is, ha odakint ez pusztán az eltérő nemek miatt már lehetetlen lett volna. Leo hátrált és húzta, én pedig egészen addig a pillanatig tartottam, amíg el nem kezdett mozogni. Közben, természetesen, a Katanát is közelítettem mellkasa felé, de mivel jelenleg útban volt a kardja, csak elkezdtem a mozdulatot. Aztán amikor Leo megpördült, villámgyorsan elengedtem a fegyverét, két kézre fogtam az enyémet, kitámasztottam és egy vízszintes vágással céloztam a derekát még addig, ameddig a lendülete kitart és azon csak nehézkesen tudna változtatni.

by **Leonard** Kedd Ápr. 30 2019, 23:29

Nos, vonjuk le a következtetést, hogy legalább sikerült megsebezni. Meg azt, hogy Leot nem könnyű kizökkenteni, mert már eleve dekoncentrált állapotban van többnyire az agya - ami ezekben a pillanatokban is kétes gondolatokkal volt tele -, miközben a tudatalattija egy teljesen másik része tökéletesen tisztában volt a helyzettel. Nehéz elmagyarázni, milyen is ez, amikor ösztönösen mozogsz, elemzel, hárítasz, minden figyelmeddel koncentrálsz, és az érzékeidre hagyatkozol. Olyannyira, hogy közben a fejedbe tóduló mindenféle gondolatok sem zavarnak meg ebben. Tényleg olyan ez, mint amikor vezetsz. Hallgatod a zeneszámot, dúdolod azt, ösztönösen váltasz, kormányzol, és közben mégis, ha jön valami váratlan, reagálsz rögtön. Előzöl, veszélyes helyzetekben kormányzol, lavírozol, letolod az előtted haladót a belső sávban. Nem tudhatod, hogy időben sávot vált-e, vagy lesz-e olyan balfasz, hogy előtted fog tovább slattyogni. Fékezel, még épp időben. A két autót nagyjából centiméterek választják el, te pedig bőgeted tovább a motort, magadban átkozod, amiért azzal a ronccsal nem képes lehúzódni, amiért ott cseszekszik előtted, pedig már régóta láthatta, hogy jössz mögötte. Megfogadod, hogy ha nem takarodik el rögvest az utadból, nekimész. Mindezt úgy, hogy közben még mindig az aktuális popslágert énekled, ujjaiddal a kormányon dobolva. Végre elhúzza a csíkot, szabad az út. Felbőgeted a motort, elnyomja egy pillanatra a zene dallamát, de az tovább visszhangzik a füledben. Legutolsó fokozatba váltasz, és hagyod, hogy repülj tovább, hogy átvegye az irányítást a sebesség. Nem számít már semmi.
Izé. Elkanyarodtam a tárgytól. Megint.
Szó ami szó, Hinari nem egy szörny volt, és bár azok mozdulatai is összetettek és becsapósak voltak, mégis teljesen más harcmodor kell a legyűrésükhöz. Leo pedig pontosan abban volt jó, ami ellenük kellett. Hinari mozdulata szó mi szó, meglepte. Habár kis ívben pördült meg, mivel a mozdulat elkezdésekor elég közel állt Hinarihoz, szinte már-már a leheletét is érezte az arcán - vagy csak képzelte? -, az ő gyorsasági szintjükön ez a kis távolság is tovább tart pördülve, mint ameddig a támadás maga. Leo nem megfelelően számolta ki a lépést, de sebaj. Az ellenfél célt ért, és a panel felugrott, éppen azzal egy időben, hogy emelte a kardját támadásra. Vitte tovább a lendület és megszokás. Ha nem lett volna elég figyelmes, talán még sárgulhatott is volna, így azonban megállt a mozdulatban, és elvigyorodott.
- Ha gondolod, megtarthatod a cuccokat nyereménynek - kacsintott a szőkeségre meglepő vidámsággal, leengedte kezeit, és eltette kardját a tokjába. Felemelte két karját, és nyújtózkodni kezdett.
- Remek kis harc volt, mi? Legközelebb is csinálhatnánk.

by **Hinari** Kedd Ápr. 30 2019, 23:38

Lassan csillapodott csak a légzésem. Eddig észre se vettem, hogy egyre szaporábban vettem a levegőt, de most, hogy eltehettem a felszereléseim és a Katanát visszacsúsztathattam a tokjába, észrevettem, hogy milyen meleg lett az idő. Meghogy Alex még mindig felülről bámul minket.
- Jó volt igen, és egyelőre ennyi elég is - mosolyogtam rá Leora és nyújtottam a kezem, elegánsan ignorálva a ruháinak örökbefogadására tett kísérletét - Jó a helyzetfelismerésed, nem zökkentenek ki a váratlan helyzetek, de túlságosan a szemmel láthatóval foglalkozol, főleg védekezésben - fejtettem ki gondolataimat, miközben én is nyújtóztam egy keveset - A pontok meg úgyis jönnek maguktól. Ha így haladunk, hamarabb, mint gondolnád - tettem hozzá derűsen. Közben párom is felkelt a rögtönzött páholyából és odalépdelt a fához, kezébe vette a zsákot és onnan, hat méter magasról indította azt el Leo felé egy "Érkezik!" felkiáltással. Én reflexszerűen hajoltam el a repülő tömeg útjából, ami aztán vagy becsapódott, vagy nem... mindenesetre mire Nestor feltűnt a színen, a ruhadarabok valószínűleg már az eredeti tulaj kezében voltak - vagy éppen annak lábainál heverve, szanaszét.
- Nestor hozott szarvast - jelenlette ki a pet, szájában a lelógó, pixelsebektől vérző prédával - Megkaphatja cserébe a másik fél nadrágot?
Allal mindketten felnevettünk. Jóízűen és hangosan, hosszú ideje talán először úgy igazán.
- Egyébként ő Nestor, és hímnemű - felelt Al, miközben én kiszabadítottam a vadat a sárkány fogai közül és eltettem későbbi felhasználásra - De ha meghívhatunk hozzánk ma este egy szarvasragura, talán mégiscsak megmenekülhet valamennyi a helyzetből - idézte fel Al a Leo által mondottakat, mire én egyetértően bólintottam: szívesen láttam Leot és örültem, hogy Alex sem zárkózik el a közös programoktól. Persze, elnézve Nestort, (aki amióta megérkezett a zsákot figyelte meredten), ezek után csak magamban, gondolatban tettem hozzá mindehhez: "Leo, csak nehogy nadrágban gyere!"

by **Cardinal** Szer. Május 01 2019, 14:40

Rendszerfrissítés... Küzdőtér lezárása folyamatban... Bónuszok számítása... Jutalom generálása...

Hinari: 250 exp, 440 arany
Leonard: 275 exp, 400 arany
Kata, a katana: 63 exp

Küzdőtér lezárva!

by Ajánlott tartalom

Leo vs Hinari

Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari

Re: Leo vs Hinari