[4. boss]

Épp beléptem kedvenc fogadómba mikor épp kifele siető egy ismerős arcot pillantottam meg.
- Áhh, szia Rita-chan! – Kiáltottam neki, és intettem egy nagyot. Nagyon megörültem, hogy láthatom úgyis lett volna egy-két kérdésem hozzá. Gyorsan oda siettem hozzá mikor észre vett, és meg akartam hívni valami finomságra. De mivel látszott rajta hogy nagyon siet, inkább meggondoltam magam.
- Hova sietsz? Veled tarthatok? – Kérdeztem miközben egy igenlő választ reméltem, ha megengedte újabb kérdéseket intéztem felé. Mikor közölte velem hogy a boss harcra tart, a fejemhez koppintottam.
- Tényleg hisz az ma van. – Mondtam kissé meglepetten, ugyanis tényleg ki ment a fejemből.
- Gondolom már neked is feltűnt, hogy a céhnevünk megváltozott, és néhány céh adat is? Mitől lehet ez, valami féle bug? – Néztem kérdőn a lányra, reméltem hogy Ő tájékozottabb-e téren, miközben igyekeztem felvenni vele a tempót, meg kell hagyni gyorsabb mint legutóbb volt, alig birok lépést tartani mellette, igencsak szaporán kellett szednem a lábaim, hogy le ne maradjak. Nem kellett sok hála a lány tempójának hamar a kazamata bejárata előtt találtuk magukat, még szerencse hogy vele jöttem, ha egyedül kíséreltem volna meg ezt az utat körülbelül a boss harc vége fele oda is találtam volna. Jobbra kanyar , egyenes majd balra utána ismét jobbra sőt utána megint jobbra, próbáltam egy ideig megjegyezni az utat, de a végére már jojózott a szemem a sok kanyar és egyenes utána útelágazódás után. Így teljes mértékben a lányra bíztam magam. Vezessen Ő, és csak remélem hogy kifele is együtt jövünk. Különben lehet elsőnek találnám meg az ötödik szint bossát. Bele borzongtam a gondolatba, főleg a legutóbbi meccs során, amikor ugyanis semmit sem tudtam csinálni. Borzasztó volt a tudat, hogy mindenki az életéért harcol, én meg lecövekeltem, mint egy fa, és nem tehettem vagy épp tettem semmit. A terem ajtajához érve, láttam hogy már ketten így is megelőztek minket. Az egyikőjük a kukkoló Peter a másikőjük meg az aki szintén a céh tagja, akit az előző bossban tank-nak switchelték. Mikor közelebb értem hozzá láttam hogy valami féle cigit szív, ledöbbentem hogy ebben a világban is van ilyen felesleges, haszontalan ostobaság, mint a cigi. Közelebb lépve hozzá köszöntött minket és még be is mutatkozott, de én nem azzal foglalkoztam. A még füstölgő talán parázsló csikket felvettem és a ruhája zsebébe tettem, ha nem volt neki akkor csak lazán a kezébe nyomtam. Majd rosszallóan néztem rá.
- Ne szemetelj, ha már magadat szennyezed! – Mondtam kissé puffogva, valahogy az ilyen nem megszokott tőlem, de ha egyszer nem szeretem az ilyen dolgokat, nem tehetek róla. Majd meghajoltam és megszólaltam:
- Elnézést az illetlen modoromért de nem szeretem az ilyesfajta dolgokat, a nevem pedig RenAi, örülök hogy jobban megismerhetlek. És részemről igenis tudunk majd együtt dolgozni. – Mondtam majd az utolsó mondatomnál biztatóan rámosolyogtam a srácra és kezet is nyújtottam neki. Majd szép lassan elkezdtek gyűlni a playerek, meglepett hogy most sok ismeretlen arcot is vélek felfedezni köztük ugyanakkor örülök is hogy vannak vállalkozó szellemű emberek akik úgymond frissítik a hagyományokat. Shield elmondta a beszédét, majd még páran felszólaltak, én ismét egy jó ideig csendben voltam. S csak néztem az arcokat és egyvalaki hiányoltam, a volt céhvezérünket, arra számítottam hogy ha eddig nem is jelent meg legalább utolsónak betoppan, de ilyen téren csalódnom kellet. Nem jelent meg, talán megfutamodott, vagy csak szimplán már arra sem méltat minket hogy eljöjjön? Kezdtem kissé felidegesíteni magam, az igazat megvallva az a sem tetszett nekem hogy átadta a céhet csak úgy egyik napról a másikra, ez picit olyan érzést keltett bennem, mintha lemondott volna rólunk, és velünk együtt magáról. Az ilyet nem szeretem. Megnéztem a céh taglistát hogy még benne van-e, kicsit megnyugodtam mikor láttam hogy legalább a céh-et nem hagyta el. Majd megpillantok még valamit a szintje nyolcas. Itt kissé megnyúlt a képem. Ha valaki észre vette, azt hihette hogy holtat látok. Valahogy nem akartam elhinni, én mindent bele adok, naponta vállalok küldetéseket, harcokat mégsem tudok ilyen gyorsan fejlődni. De nem is akarok talán, ha jobban bele gondolok neki nevetséges is lenne egy ilyen boss harc elvégre dupla szintű, így azzal hogy nem jött el átadta a helyét egyvalakinek, aki az Ő jóvoltából lehet itt és kaphat esélyt bizonyos bónuszokra. Ennél a gondolatnál akaratlanul is elmosolyodtam. Majd mikor mindenki a beszéde végére ért, Shield előre indult hogy magára terelje a boss figyelmét, de az ajtó előtt még oda súgott nekem valami melyet talán meg sem kellett volna kérdezni, annyira egyértelmű volt számomra.
- Persze – Feleltem, miközben egy biztató mosolyt küldtem neki. Majd rövidesen követve én is beléptem a terembe.