Re: Sweet Dreams cukrászda

by **Noxy** Hétf. Jún. 24 2013, 20:57

Jay-t is kicsit meglepte a ruhaváltásom, de hamarabb felülkerekedett, mint a többiek. Azok csak nehezen boldogultak meg ezzel a számukra nehéz kihívással. Látszólag a kis vendégem is igyekszik inkább a szemembe nézni, mintsem a ruhára.
- Kissé félreértettél amúgy, nem a magánéletedre voltam kíváncsi, azt nem is mertem volna kérdezni, hisz még alig ismerjük egymást. Arra gondoltam, hogy egy céh tagja vagy? Vagy esetleg egy hotelből jöttél? Vagy mindkettő?
A kérdésére a válaszom nem az volt, amit várt, és ez azért volt, mert Jay nem fogalmazta meg jól a kérdést. Hogy honnan jöttem innen a játékból? Ilyen kérdést senki épeszű se tesz fel, legyen az normális ember vagy reménytelen eset. Ez úgy hangzott most így, mintha én egy NJK lennék, aki tényleg ebben a játékba valós. Ezt a véleményt csak egy fél szemöldök felvonásával fejeztem ki, de bizonyára már maga is rájött, hogy érthetőbb, jobban megfogalmazott kérdést kellett volna feltennie.
- Úgy kérdezd legközelebb, hogy hol lakom vagy melyik céhhez tartozom. Amúgy az Angelic Voicehoz tartozom, és saját boltomhoz tartozó lakásban vagy esetenként a Kezdetek Erdejében alszom a szabad ég alatt. Miért kérdezed? Talán szeretnél lakni valahol?
Egyértelmű. Szegény Jay bizonyára szintén a szabad ég alatt él, és hozzám képest ő nem tud olyan leleményesen megélni, mint én, akinek már korábban is voltak tapasztalata a survivor-életmódból, még a játék előtt.
- Sajnos lakásügyileg nem tudok neked segíteni. - csóváltam a fejem. - Nekem nem volt szállókra szükségem, így nem tudom az ilyen rendszert. A klánba szívesen beszervezhetnélek, csak az a baj, hogy nem áll jogomban felvenni tagokat, másrészt nincs a céhnek háza. Nem tudom, hogy a céhvezérem hajlandó lenne most új tagokra, mivel mostanság elég elfoglalt és van elég gondunk enélkül is. De ha gondolod, még megérdeklődhetem az ismerőseim körében.
Elgondolkozom egy kicsit.
- Talán Möraja tudna, ha még jól sejtem a múltkori találkozónk részleteit. Mintha valami olyasmit emlegetett volna a múltkori sütizésnél, hogy valakivel szívesen lakna együtt.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Jún. 25 2013, 18:58

//Primrose//

Ahogy megállt a cukrászda előtt és bevárt, sokrétű érzések kavarogtak bennem. Látszólagosan megutált, amikor megismerkedtünk, és amiket vele tettem, attól más lány elsírta volna magát, míg ő csak ki akart végezni. Most itt áll előttem mosolyogva, és vár rám, hogy odaérjek. Még mindig nyolc méter, és már rég kiköptem a tüdőm. Míg ő farkas háton lovagolt engem hátrahagyott az utolsó pár méterre ezzel alá is írtam, hogy meghívom. Kicsit sem bántam a vereséget, sőt mi több izgatott voltam. A párbajunk rossz emlékeivel nem fogok felhozakodni, hacsak nem rákérdez, ahogy azzal sem hogy nem kedvelem az íjászokat. Talán ő lesz az első íjász, akit megkedvelek? Hisz tudom, hogy nem ő tette.. ez meg csőlátás, hogy egyből az egész nemzetség a gonosz.. tekintem kissé elrévedt futás közben, mikor utolsókat koppant a cipőm a kövön, megálltam előtte és vesztesek módjára, inkább átadva magam a fáradságnak, eldőltem előtte. Kis huncut színjáték megbújt ezen mozdulatom mögött. De míg az eget néztem kifújtam magam, ha nem volt ellenvetése, vagy ez idő alatt nem szólt hozzám, vagy nem adott hangot nem tetszésének, vagy tetszésének Tear, akkor nyugisan fél perc elteltével feltápászkodtam. Kissé több szemet gyűjtöttem magunkra, mint elsőnek gondoltam. Szerintem mi sem természetesebb, ha az ember jól érzi magát, vagy fáradt elterül, mint az ólajtó akár fűben akár a város közepén.
- Jare.. ez már nagyon kellett – hallhatóan még mindig nehezen vettem a levegőt – akkor fagyidat állom természetesen, szabadon választhatsz annyit, amennyit akarsz. – Mire kimondtam észbe kaptam, hogy a puska csövét újra magamra irányítottam, hála ég ezen a világon nincs ilyen elvetemült gépezet. Azzal kezemmel hajamba túrtam hátul és a rövid lófarkon is igazítottam kicsit.

Kezem tartó állásba helyeztem, ha szükséges felsegítem azon a két lépcsőfokon, ami utunk állja a helytől. Lovagiasságomnak meg nem tudok ellent mondani, egyszerűen bekapcsol. Ha elfogadta, ha nem betértünk, és máris helyt foglaltunk egy asztalnál.

by **Primrose** Szer. Jún. 26 2013, 00:18

//Yuichi//

A farkason lovagolva hátranéztem a fiúra, aki teljes erejéből loholt utánunk. Igaz, ami igaz, elég nehezen maradtam fenn Sansa hátán, hisz a Lovaglás készségem még elég alacsony volt, de mivel eléggé bele tudtam kapaszkodni, már csak ki kellett bírni az utat…
A cukrászda elé érve a farkas lefékezett, és nagyon kevésen múlott, hogy végül ne essek le róla. Végül bizonytalan mozdulatokkal lecsúsztam róla, majd megpaskoltam az oldalát.
- Jól csináltad, kislány. - Suttogtam, majd hagytam, hogy pixelekké váljon. A városban sétálók eléggé megbámulták az eltűnő félben lévő, hatalmas, lila bundájú farkast.
Pár pillanat múlva már Yuichi is befutott, arcán mintha verejtékcseppek csillogtak volna. Kimerülten sóhajtott egyet, majd miután megállt, szinte egyből kidőlt. Először elborzadva kaptam az arcom elé a kezem, hisz biztos voltam benne, hogy ez az esés nagyon fájt neki, de mikor rájöttem, hogy itt nem érezni a fájdalmat, csak felkacagtam az eseten.
Leguggoltam mellé, majd játékosan megböktem a vállát, hogy ideje felkelni. Nem ismerek magamra. Talán mindeddig azért voltam csak tartózkodó, mert szégyelltem a mosolyt, kötelezőnek tekintettem a gyászt. De most, hogy annyi idő után… a házban, a külvilág elől elzárva töltött idők után most emberek között vagyok. Furcsa. Mind csak adatok vagyunk itt, mégis, élőbbnek érzem magam, mint odakinn.
Mivel feltápászkodott, követtem a példáját, és én is felálltam. Karját udvariasan felém nyújtotta, én pedig belékaroltam egy fojtott mosoly kíséretében. Nagyon jól esett valakitől a törődés, egy másik ember érintése pedig már-már mámoros volt. Eddig csak Sansa volt ott nekem, ha felébredtem egy rossz álomból, akkor ő mindig meg tudott vigasztalni. Ha egy játékos tehetné ugyanezt… ha…
Megráztam a fejemet. Túl kellett lépnem Rajta, de nem ilyen gyors ütemben. Fokozatosan kellett feldolgoznom a gyászt, ezúttal nem valami kamasz, hanem egy felnőtt módjára.
Ahogy beléptünk a cukrászdába, eltátottam a számat. Sokféle sütemény, torta, fagylalt tárult a szemem elé, és mikor helyet foglaltunk, én akkor is csak azt tudtam bámulni. Csillogó szemekkel néztem a kínálatot, megnyaltam a számat, ahogy a tucatnyi féle-fajta ínyencséget szemügyre vettem.
- Azt mondtad… amennyit csak akarok?

by **Hayashi Yuichi** Szer. Jún. 26 2013, 11:25

//Primrose//

Nem szerettem színészkedni, de most kellett, valahogy elakartam hessegetni minden rosszat, ami miatt kialakult a harcunk. Azt viszont nem tudnám megmondani, miért volt ez olyan fontos, hogy.. vállamon apró böködést éreztem. Felnéztem és Tear guggolt mellettem, kacagott és az amolyan "él-e még" böködéssel próbált felkelteni. Lehet zavarja a sok nézelődő és nevető ember. Bizony egy két npc is jókedvre fogta. Így van ez, ha egy bohócot látnak. Tear.. vajon engedné-e.
- Tear, a továbbiakban Smile-nak, nem is Happy-nek foglak szólítani - bátorkodtam mosollyal körített, komolytalanul előadott komoly gondolatom tudtára hozni. Ezek után betértünk a cukrászdába, ott hamar helyt is foglaltunk, nem volt lehetőségem rá, hogy felkínáljak neki egy széket, határozottan haladt előre és területet foglalt. Lehet járt már itt korábban is, vagy valóságban a cukrászdák, sűrűn látogatott helyei közé tartoznak. Viszont az előbb nagyon elvolt gondolkozva, megrázta a fejét, mi járhat vajon a fejében, vetettem rá egy fürkésző pillantást. De pechemre pont elkaptam, ahogy megnyalja ajkait a sok finomság stírölése közben. Ez hamar be fog ivódni agyamba, és akkor nehezen parancsolok magamnak megálljt. Így is már jobban ismerem egy kő miatt, mint első szerelmem. A gondolatra kiestem nyugalmamból és próbáltam a fagyikra koncentrálni, és persze a süteményekre. És igen, lecsapott szavaimra, bármi amit csak kérsz.
- Hogyne Tear(Happy), komolyan mondtam, amennyit csak kérsz, ha estig itt ülünk az sem zavar, és akkor holnap reggelre nyitásra megyünk a boltba, persze ha volna kedved velem tartani. Egymagam szerintem újfent felsülnék és kirakat üvegen lógva belehabarodva abba a kardba, ott rostokolnék, míg újra rám nem talál valaki, akit feldühít viselkedésem. Pillanatra komorodott el arcom. De szembogara a hallottak alapján talán még tágasabb még érdeklődőbb volt. Így vissza is tért határozott mosolyom. Érdeklődve vártam hogyan fogadja, ahogy másodjára sem hátrálok meg. Kézfejem az asztalon kissé előre nyújtottam úgy figyeltem a tőlünk kissé jobbra eső süteményes és fagyi pultot.

by **Jay** Szer. Jún. 26 2013, 16:47

Mikor feltettem újabb kérdésem a játékbeli életéről, kissé felvonta az egyik szemöldökét. Mindig is figyelmes voltam az arcmimikára, hisz sok dolgot meg lehet belőle tudni - most értetlenségre, vagy a "mibajavanennek?" kifejezésre utalt - szerintem.
-Úgy kérdezd legközelebb, hogy hol lakom vagy melyik céhhez tartozom. Amúgy az Angelic Voicehoz tartozom, és saját boltomhoz tartozó lakásban vagy esetenként a Kezdetek Erdejében alszom a szabad ég alatt. Miért kérdezed? Talán szeretnél lakni valahol?"- kérdi.

Mielőtt válaszoltam, kissé végiggondoltam a dolgokat, de ez nem tartott tovább egy másodpercnél, majd válaszoltam is:
- Bocsánat, még tényleg nem ismerjük egymást, van egy fura szavajárásom, azért fogalmaztam így. Elnézést, ha ezzel félreértést vagy kellemetlenséget okoztam neked. És köszönöm, hogy segíteni akartál lakásügyileg, de nem szükséges, elvagyok én idekint is. -mosolyodom el megintcsak- A klánba pedig végképp nem szeretnék belépni, ha nem sértelek meg vele. Biztos vagyok benne, hogy jó hely és jól érzed magad ott, de egyenlőre nem szeretnék sehová se belépni, főleg nem számomra idegen emberek csoportjai közé. Ha nem gond, persze. És nem muszáj megérdeklődnöd sem, pusztán kíváncsiságból kérdeztem.
Mindkét süti lassan kezd elfogyni és mikor kiejti következő mondatát, az egyik falat kissé meg is akad a torkomon. Felpattanok a székből, szívem nagyon hevesen kezd verni, az adrenalin az egekbe szökik az ereimben és nyelek egy nagyot.
-Möraja? Milyen Möraja? Csaknem Möraja Chancery-re gondolsz? Hol láttad? Itt találkoztál vele a közelben? Kérlek, mondj el mindent, amit tudsz! - hadarom szinte el a szavakat.
Hát végre megtalálhatom, nem kell tovább egyedül lennem? Nagyon felkavart ez most belülről, alig várom, hogy láthassam.

by **Noxy** Szomb. Jún. 29 2013, 14:10

Jay nem nagyon igényelte segítségemet, és udvariasan visszautasította a segítségemet. Miközben beszélt, lenyeltem az utolsó süteménydarabjaimat. Hát ő tudja. Ha nem akar segítséget, akkor kénytelen lesz egyedül megoldani. Van amikor néha az idegenek segítsége is sokat számít, mint például az adományozásoknál, és a súlyos beteg gyerekeknek is azért van jobb dolguk, mert az a többmillió vadidegen támogatja őket adójuk 1%-ával. Bár ebben a virtuális világban nem mindegy, kinek segít az ember, és vannak sajnos olyanok, akik hála helyett csúnyán cserbenhagyják vagy elintézik a másikat. Enhi például sokszor járt így.
Mikor megemlítettem Möraját, azt hittem meg fog fulladni. A srác felpattant székéből, és olyan izgalom lett úrrá rajta, mint akit életében először állítanák ki a színpadra többezer néző és tévékamera elé, méghozzá teljesen meztelenül.
- Möraja? Milyen Möraja? Csaknem Möraja Chancery-re gondolsz? Hol láttad? Itt találkoztál vele a közelben? Kérlek, mondj el mindent, amit tudsz!
- Hé, nyugi, nyugi! - nyugtattam meg. - Először higgadj le, végy lassan levegőt és ugyanolyan tempóval fújd ki.
Megvártam, amíg Jay lenyugszik, és aztán elmondtam neki, azt, amit tudni akart. Bár sokat nem tudtam neki mesélni, de ez elég információ.
- Szóval ismered Möraját. Mesélt nekem egy srácról... te lennél akkor a párja? Akkor szerencséd, hogy belém botlottál, azaz előttem a székbe botlottál. Voltunk együtt egy kisebb bosson, egy küldetésen is, és egyszer a Bianka néni kertjében találkoztunk. Akkor beszélgettünk sokat, és még meg is hívtam ide a cukrászdába. Amióta találkoztunk a kertben, azóta gyakran ellátogat oda. Sajnos nem tudom, hol lakik, de írok neki egy PM-et, hogy menjen el a főtérre, mert valaki nagyon látni szeretné őt.
Remélem ezzel elég sokat segítettem Jaynek.

by **Meredith White** Hétf. Júl. 01 2013, 14:51

[Alex és Anat]

A mutatóujjamat az ajkaimra tettem és hümmögtem hangosan.
- Mh. Mh. Mh. – néztem az étlapra, majd Anatra, majd újra az étlapra és az idegen fiút mértem fel a pillantásommal, ezt ismételtem még párszor, mert hát miért ne – Legyen, ööö… nem is tudom. Egy olyan epres, meg a barack, de az almásat is szeretném megkóstolni, meg persze a csoki és vanília sem maradhat ki. Az erdei gyümölcsös az majdnem olyan, mint az epres, így az nem kell, de banános és sárgadinnyés is szépnek néz ki. – számoltam az ujjaimon, ám kellett a két kezem hozzá – Ez összesen hét gömb. – lelkesen örültem meg, majd néztem az új fiúra – Te jössz! Válasz! Úgy is Anat fizet. – öltöttem a nyelvem a vezéremre, majd vált ijedté a tekintettem.
- Állj! Valamit elfelejtettem. – intettem megálljra az amúgy is mozdulatlan társaságom és vizsgáltam újra a lapot – Mh. Mégis kell az erdei gyümölcsös. - túl sárgák és rózsaszínek voltak a kiválasztottak, kellett valami szín is bele, mert hát ki eszik színtelen fagyit? Én biztos nem!
- Most jössz te. – vigyorogtam a fiúra – Szóval sokat válassz! – szinte parancsnak hangzott, de nem is volt baj, ha annak vette.
Igazából nem volt étvágyam, de ezt bevallani nem akartam nekik. Vagyis volt, valamennyi, de biztos nem annyi, mint amennyit választottam. Nyehehehe.
- Szóval új fiú. Szép, szőke hajú új fiú, merről jöttél és majd merre tartasz? Hobbi? Kedvenc film? Zene? Szín? Virág? És azt hiszem ennyi. – felvonva a szemöldököm érdeklődően fordultam felé. Kellett egy téma és hát ezt a fiú adta meg most ha akarta, ha nem. Leült mellénk, viselje a következményeket.

by **Jay** Kedd Júl. 09 2013, 23:27

/Judy/

- Hé, nyugi, nyugi! - kezdett el nyugtatni, de mégis hogyan tudnék ebben a helyzetben megnyugodni? Fél éve várok erre a percre, még szép hogy nyugtalan vagyok!
Mindenesetre leültem, még ha izgatottságot is mutattam és vártam. Judy elmesélte, hogyan találkozott életem párjával, hogy együtt harcoltak egy kisebb bosson, plusz küldin voltak, meg valami Bianka néni kertjében is lófráltak. Meg itt is voltak már a cukrászdában.
Mikor említi, hogy nem tudja hol lakik, kissé elszontyolódom, de hát nem lehet mindent egyből: legalább tudom, hogy még él a szentem.
Felajánlotta, hogy ír neki egy pm-et, amit nagy boldogan el is fogadok:
-Jaj, nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, el nem tudom mondani, mennyire örülök ennek. Igen, én vagyok a párja, már évek óta együtt vagyunk és együtt léptünk be ide, Aincradba, de a játék kezdetekor valamiért elkerültük egymást és nem találom már vagy fél éve. Igaz, sokat nem is mozdultam ki innen a városból, mert féltem, hogy meghalok, de lehet, hogy ki kellene. Holnap szerintem ki is megyek a kinti mezőkhöz még az este előtt. Komolyan köszönöm a segítséged! Milyen időpontot írsz meg Channak? Apropó, még valami. Felvehetnélek a barát listámra? Így majd később meg tudom hálálni azt, hogy Chanhoz vezettél. Meg ezt a kis sütizést is meghálálnám.
Mosolyogva várok hát a válaszára, miközben elfogyasztom sütim maradékát. Milyen rég voltam ilyen boldog! Nem kell tovább idegeskedjek azon, hogy mi lehet Channal, végre lenyugodhatok egy kicsit és rendesen tudok majd pihenni. Rámfér már. És amint megtalálom, annyi puszival fogom ellátni az ajkait, amennyit csak adni tudok! Smile

Mégegyszer megköszönöm, amit tett értem, majd megvárom válaszát, mit mond rá. Mindezek után, elbúcsúzok tőle, megköszönöm a sütit, amit hagyok, hogy kifizessen, aztán szépen elindulok, ki a mezőre. Igazán kedvet kaptam arra, hogy vadásszak egy kicsit!

by **Noxy** Szer. Júl. 10 2013, 19:43

Jay aligha nyugodott le, majdnem olyan lelkes és aktív volt, mint egy hadseregnyi Duracell-nyuszi.
- Jaj, nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, el nem tudom mondani, mennyire örülök ennek. Igen, én vagyok a párja, már évek óta együtt vagyunk és együtt léptünk be ide, Aincradba, de a játék kezdetekor valamiért elkerültük egymást és nem találom már vagy fél éve. Igaz, sokat nem is mozdultam ki innen a városból, mert féltem, hogy meghalok, de lehet, hogy ki kellene. Holnap szerintem ki is megyek a kinti mezőkhöz még az este előtt. Komolyan köszönöm a segítséged! Milyen időpontot írsz meg Channak? Apropó, még valami. Felvehetnélek a barát listámra? Így majd később meg tudom hálálni azt, hogy Chanhoz vezettél. Meg ezt a kis sütizést is meghálálnám.
- Ugyan, nem kell megköszönnöd semmit. - legyintettem egy mosollyal. - Vegyél fel nyugodtan a baráti listára, addig én írok is Mönek egy PM-et.
Ahogy ez lezajlott, már írtam is egy üzenetet Mörajának. Megírtam, de aztán gondolkoztam egy kicsit, hogy talán át kéne írni a végét. Úgy lett volna, hogy hármasban találkozzunk, de jobb, ha inkább kettesben hagyom őket, úgyhogy maguknak kell megoldani a találkát. Legalább örülni fognak egymásnak.
Ahogy kész lettem a PM-el, el is küldtem. Ez áll rajta:

Mö!
Holnap menj ki légyszíves a mezőkre. Valaki, aki a te régi ismerősöd, szeretne veled ott találkozni holnap este hét órakor. Vigyél pikniket is, mert megéri.
Ne aggódj, nincs benne semmi csapda, és a régi barátod a véleményem szerint egész rendes srác!

Miután elküldtem a PM-et, így szóltam Jayhez.
- Nos, elküldtem a PM-et. Holnap este hét órakor a mezőkön. Vigyél enni és innivalót. Lesz mivel megünnepelni a viszontlátást. Nem fogsz csalódni, Möraja hallgat rám, és meg tud bennem bízni annyira, hogy semmit se sejtve kimenjen a mezőkre, egyenest a te karjaidba. Az biztos, hogy szép kis meglepetésben lesz része.
Ismét mosolyra húztam a szám. Én már megtettem mindent, amit lehetett. Megszerveztem a randijukat, úgyhogy innentől kezdve magukra lesznek utalva. Bár szerintem úgyis fel fogják találni magukat kettesben. Ezt nem haszonért csináltam, hanem azért, mert jólesik normális, jó embereknek segíteni, akik igazán megérdemlik. Möraja és Jay meg kiérdemelték az én támogatásaimat - na meg egymás kegyeit. Milyen alak lennék, ha pont véletlen folytán külön-külön megismerek új barátokat, akikről kiderül, hogy szeretik egymást, és én nem segítenék nekik újra viszontlátni egymást?
Mivel már elfogyott a süteményem és a kapucchinóm is, felálltam az asztaltól.
- Hát, azt hiszem, ennyi volt számomra a sütizés. Ha gondolod, sütizhetünk még egy kört, megünnepelvén azt, hogy holnap ismét egymáséi lehettek Mörajával. Én benne vagyok, és bőven van rá pénzem is.
Ha elfogadja a meghívást, akkor még sütizünk egy jót (én ugyanazokat fogyasztom el, amiket az előbb). ha nem, akkor kedves gesztusokkal elbúcsúzunk egymástól a közeli viszontlátásig, és különválnak az útjaink. Megérte Jaynak, hogy valamiért belém botlott, azaz pont előttem a székbe? Ami azt illeti, nagyon megérte neki. És nekem is megérte: szereztem egy újabb jóbarátot.
Remélem, a holnapi randijuk nagyon jól fog sikerülni, és én teljes szívből szurkolok nekik.

by **Halász Alex** Csüt. Júl. 11 2013, 10:17

>> Mer, Anat <<

A fiú felhívása enyhén szólva sokkolta. Ezek most mit akarnak? Nem együtt vannak? Valahogy nem érti, ha ez nem egy randi, akkor sem szokás vadidegeneket behívni maguk közé, majd fizetni neki egy fagyit. oO
Ezek...Artesek! Leblokkolt, és egy szuszanásnyit le is fagyott a rendszer. Újra kellett indítani. Talán még fel is tűnt a jókedvűen csevegő párnak, hogy Alex valamit nagyon de nagyon néz.... észrevett. Aztán erőt véve magán megszólalt.
~Nem. Csak mert nincs túl jó emlékem utánuk, nem fogok két idegen embert elítélni miatta. Először is változhatott a céh, másodszor meg, nem is ismerem a céhet, harmadszor pedig, ők sem ismernek engem... nah jó. Nem is hangzik rosszul. ~
Elmosolyodott, de csak azért, hogy ne állandóan ugyanazt az arckifejezést ontsa magából. Végül egy "Izé" kifejezéssel indított.
- Biztos nem zavarok?
Ha kap valamiféle megerősítést, hát üsse kő, megy. Persze neki elég egy bólintásféle, vagy a gesztus maga. Ha nem elutasítóak (már miért lennének ezek után azok, de azért a formaiasságot hagyjuk meg), akkor leül a két céhtag mellé. Mekkora dili. Artesekkel fog csevegni, és még szóba se jöhet a kis magánszáma Rennel meg a csajával. Azonban a meghívásra kedvesen, mosolyogva próbált nemet mondani. Van pénze, és nem egy kislány, hogy meghívják. És nincsenek is olyan közeli kapcsolatban, hogy engedje a srácnak. Könnyen meglehet, hogy ezután soha többé nem fognak találkozni. A kis lapot a rajzzal nem tette be az inventoyba még. Maga mellé tette az új helyén, az asztalra.
- Köszönöm a meghívást, de azt hiszem a barátnőd helyettem is kifoszt a vagyonodból. ^^
De amint megérkezik a pincér njk lead ő is egy négy gombócos kehelyre rendelést. Mindegyik összetett.
- Legyen egy banán-split, Karamell-fehér csoki, menta-narancsos tejcsoki, és Szeder ilyen kandis gyümölcsökkel. Öhm, és a tetejére tejszínhabot is kérnék, gyümölcsökkel.
Saját rendelés, és úgyis elfogyott a shake-je. Habár lehet, hogy ezzel magára vonta a figyelmet...vagy még sem? Mindegy, mindenesetre, még mielőtt a pincér elment volna a rendelést leadni, Meredtihez fordult.
- Ha szabad megjegyeznem, feldobhatnád a te összeállításodat is egy kis csokiöntettel. Smile

Majd ugye Anat is rendel, hiszen ő még nem volt. Elmegy a pincér, és csönd....vagy mégse. Itt az ideje bemutatkozni is, ha már így alakult.
- Elnézést. Még be se mutatkoztam. Alex vagyok. :")

by **Anatole Saito** Hétf. Júl. 15 2013, 23:52

[Alex, Meredith]

- Barátnőm... - elgondolkodva nézelődök, hogy mégis merre lehet Viola, mire leesik, hogy a szöszi Meredithet hiszi a barátnőmnek. A kis telhetetlen Piroskámra pillantok, arcomon pedig sejtelmes vigyor ül, remélem veszi a lapot, hogy innentől kezdve ő a csajom és kész. A biztonság kedvéért, hogy tuti ne bukjunk meg, át is karolom a hátát céhtársamnak és egy puszit nyomok a halántékára. - Ugyan már, dehogy zavarsz. Úgyis sülve-főve együtt vagyunk a Drágámmal, nem árt egy kis társaság is, még a végén ráunnánk egymásra, ehhehehe.
Hallgatva Meredith, de főleg inkább Alex kívánságlistáját, úgy érzem, hogy a két gombóc, egyszerű gyümölcsös fagyimmal igencsak alálőttem a mércét, de csak azért sem fogok többet rendelni. Nem fogok nagyzolni. ˇ^ˇ

Ellenben az az öntet nem egy hülyeség, így végül mielőtt a pincér ellibbenne a kéréseinket teljesíteni, gyorsan még kérek azért némi eperöntetet a satnya kis gombóckáimra.
Azonban arra igencsak kíváncsi vagyok, hogy miként fog alakulni ezután a beszélgetés. Mi az a szint, ameddig még el lehet menni lebukás nélkül? Egyáltalán meddig akarom játszani az agyam a szöszi előtt? Nincs túl sok kedvem bájologni, de az íjász kölköt szívatni annál inkább. Twisted Evil

Egy valamit azonban én sem értek magammal kapcsolatban: mi ez az egész? Mármint, ez az Alex gyerek kész talány számomra, egy idegesítő mitugrász, aki állandóan WTF fejet vág, és táncol az idegeimen a sületlenségeivel és a kirohanásaival. Akkor mégis mi a csudáért hívtam meg, hogy fagyizzon velünk? Anatole, öregem, egyre szeszélyesebb vagy... A nagy szívem, az... :roll:Vagy csak túlságosan hasonlít rám ez a kölyök? Bár inkább az játszhat közre, hogy olyan veszettül kiismerhetetlen, fura alak, az én természetem pedig veszettül kíváncsi fajta. Mindig mindenkit ki akarok vesézni, elemezni, megfelelő jellemrajzzal és lehetőleg adatokkal rendelkezni róla, de azon túl, hogy nálam alacsonyabb szintű íjász és pirikkel barátkozik, nem sokat tudtam meg a srácról. Pedig még együtt is küldiztünk, arról a nevetséges párbajról már nem is beszélve. Elnézve az életsávját, még céhbe sem felvételezett az ominózus afférunk óta, a céhlogó helye legalább is betöltetlennek látszik. Ami viszont meglep, hogy egész értelmes ez alkalommal. Lehet, hogy félreismertem? Váratlanul bemutatkozik azonban, aztán leesik, hogy persze, hisz nem ismert fel, Merryivel pedig még nem hozta össze a sors. Úgy vélem ideje véget vetni a játéknak, s inkább robbantani a bombát. Kezet nyújtok neki, s mikor elfogadja, akkor enyhén megszorítom a pracliját. - Üdv, Alex! Anatole vagyok. Ő pedig itt a céhtársam, Meredith. - S ezzel eldöntetett, kezdjünk tiszta lappal, magunk mögött hagyva a múltat. Arcomon az a hamisíthatatlan, csibészes vigyor jelenik meg, amit már jól ismerhet a szöszi.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Júl. 16 2013, 03:00

Jay: Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
Judy Noxia: Béna Frissítő Potion (+2 gyorsaság egy körig és +10 HP)

by **Elysion** Kedd Júl. 16 2013, 14:33

Danee Elözmény

Miközben sétálunk a cukrászdába kifejtem nézeteimet Danee-nek arról hogy valójában az hogy csak haverok vagytok a lány ismerősöddel az csak azt jelenti feltéve ha ő is oly véleménnyel van rólad mint te róla csak azért nem a barátnőd mert mindketten be vagytok tojva attól hogy mi lesz akkor hogy ha nem működik a dolog és ráadásul még egy barátot is elvesztetek a végén. Ám ha nem működne és egyikőtök sem tenne valami eszméletlen nagy baromságot akkor meg tudnátok beszélni a tipikus maradjunk csak barátok dolgot és még a végén talán még jóbb is lenne a baráti kapcsolatotok. No meg egyébként is kockázat nélkül nincs nagy nyereség. Majd végül mikor kelően elvitatkoztunk a témáról váratlanul és röviden azt válaszoltam kérdésére melyre a pillanat hevében nem is emlékezet.
-A két gyűjtő szakmát tervezem.
-És te? Pont ekkor érkeztünk meg a cukrászdába.
-Elég bájos egy hely. Tetszik... nagyon is. Mosolyodom el.
-Pincérnőt! Emelem fel a kezem és várom hogy valaki felvegye a rendelést.
Rövidesen egy pincér kisasszony lép oda hozzánk kinek leadom a rendelésem ami két epres puding. Egy nekem és persze egy Anika-nak. Majd felszólítom Danee-t.
-Rendelj nyugodtan bármit ezt most én állom!

by **Danee** Szer. Júl. 17 2013, 08:50

//Elysion//

Odafele az esetemről töredelmesen megvallom, ezen a lépésen túl vagyunk, háromszor kaptam kosarat tőle mire feladtam, na meg azért is mert utóbb összejött valakivel, de annak a kapcsolatának is rég vége már. Meg hogy jó ideje nem kerestem már és a száma se volt meg, amikor rámírt hosszú idő után.
- Én is tervezem a herbálos növénygyűjtés megtanulni, de hogy mi legyen a másik, azt még nem tudom...
- Ugye? Nekem egyből feltünt a hely, amikor erre jöttünk!
- Rendben, köszönöm!
- Én egy kocka habosmákost kérnék! - fordulok a csinos fiatal pincérnőhöz - És egy mentes vizet!
- Kár, hogy csak NJK, - mondom Elysionnak mikor a pincérnőnk elsiet a rendelésünkkel - nem nézett ki rosszul - vigyorgok kajánul
- És te mit tervezel itt a SAO-ban? Én amint tudok, csatlakozni akarok a fronton harcolók csoportjához! Alig várom, hogy szint Bosst ölhessek! Smile

by **Kurokoto** Szer. Júl. 17 2013, 10:44

Danee és Elysion

Ébredésem, ma sem volt jobb, a budin kezdtem. De lehet ott is aludtam el, ilyen dolgokra már egy ideje nem is emlékszem, meg miért érdekelne. Ha bezártak egy olyan helyre ahol végtelen ihatok fájdalom érzet nélkül, az nekem csak jó. A pia hat, szóval nem is lehetne jobb virtuális porhüvely életem. Igazán nem tudom mi tévő legyek, de azt tudom a másnaposságot elakarom kerülni, tehát innom kell. Előkapartam, a belépéskor viselt törölköző szerű félujjas ruhám. Ugyan japánban nevelkedtem, de mint nevelőim az intézetben tanították nekem tógát kellene viselnem. Japánban bárhova mentem ne kaptam. A külügyminisztériumnál meg kinevettek még kisfiúként. Tudná milyen poklon mentem keresztül.. akkor nem nevetett volna ki a dagadék, akinek csak a lába közét kell vakarnia egy irodában.
Utolsó féreg. Hergelt fel egy hirtelen előkavargó emlék. Majd újból ráhajoltam a csészére és ürítettem bensőm tartalmát.
Megmostam arcom, és felöltöttem ruhám. Visszatértem rozoga szobámba de nem bírtam a csendet, zsibaj kell nekem.
Az utcán kódorogva volt aki megbámult, volt akit kicsit sem érdekelte hogy ott vagyok, ez nem baj, hiszen én is így érzek irántuk, csak is így. Ráadásul védve is vannak, pedig úgy nyilaznám őket.
Betérek az első lebujnak tűnő helyre. Helyet foglalok egy asztalnál és várom a pincért vagy csapost. sokan vannak bent, de kevés az indikátoros. A szomszédos asztalnál egy szakállas muksó és egy szőke herceg beszélget, biztosan valami ostoba témáról.
Öt rettentő hosszú percnyi várakozás után a tetves pincér kihozta az itallapot. Megrökönyödve néztem, hogy tea keverékektől egészen a kávéig bármit ihatok. ezenkívül remegő kézzel fordítottam meg és sütemények egész kavalkádja fogadta szemem és szám ingerét. Igen a gyomrom megmozdult. Alkoholos NINCS! Ordított agyam. A pincér ott állt előttem, mintha legyökerezett volna a lába, pontosan keresem is a láncfűrészt és kivágom a nyamvadt fát.
- Te! Ez mi itt! - harsan fel hangom egyenesen képébe. Kedvesen mondta étlap és itallap a cukrászdából. Akkor meg miért van kupi kinézete.. mindegy.
- Adj akkor egy rumos csokitortát, és rumos kávét, extra rummal. Vagy inkább hozd ki simán a rumot. - találtam az egyetlen megoldást, amivel ehetek és ihatok egyszerre. Azonban elkövette azt a hibát, hogy kijavított. hogy merészeli az alávaló! Még hogy csak aroma. Ez kész őrület.
- Hozd, mit bánom is.. - szenvedtem, azzal odaszóltam a szomszédos asztalnál ülőkhöz. Miközben székestől odafordultam.
- Te ez komolyan egy cukrászda? - néztem a szakállasra majd a szőkére megerősítést várva.

by **Danee** Szer. Júl. 17 2013, 11:41

//Kurokoto, Elysion//

Amikor új ember állít be egy ilyen kis helységbe, mint ez a cukrászda is, mindig hajt a kíváncsiság, hogy ki lehet az, hátha egy jó nő, akin ha mást nem, hát legeltethetem a szemem.
De ezúttal egy fickó volt az illető, ráadásul elég leharcolt állapotban, enyhe cefrés lehellettel. Így aztán nem is foglalkoztam vele tovább, mindaddig, amíg el nem kezdett kötekedni a pincérrel, aztán meg, bár elsőre nem akartam elhinni, nekünk szegezte a következő kérdését, s én ugyanabban a hangnemben vágtam rá:
- Ja, barátom, az, cukrászda, süteményekkel meg más desszertekkel, édességekkel. Eléggé ritkaságnak számít itt a csehók, talponállók, fogadók és puccos éttermek tengerében, legalábbis a városban nem láttam egyetlen másikat sem!
- Miért, házszámot tévesztettél? - kérdezek még vissza
- Ugyan terveztem egy görbe estét az első pve-m megünneplésére, de most csak a hazai ízek, meg a honvágy miatt tértünk be ide kicsit, na meg pihenni!

by **Elysion** Szer. Júl. 17 2013, 19:48

Kurokoto, Danee

Elmosolyodok az iménti jelenetre és a kezemet Danee vállára teszem majd így szólok halál nyugodt szinte andalító hangon:
-Nyugi Danee. Nem hogy örülnél mert ahogy látom egy íjásszal van dolgunk. Nem te mondtál, hogy jó lenne egy köreinkben. Majd a minket megszólító személyhez fordulok. Eközben egyébként Anika megette a pudingját és már az enyémet dézsmálta.
Tudtad, hogy kétféle ember szokott általában rettenetesen bunkó lenni? Az aki rettenetesen primitív és ezzel önön bizonytalanságát próbálja palástolni érzet és fizikum tekintetében és az aki kimondottan okos és arra használja azt hogy érzelmileg távol tartson mindenkit magától, mert fél attól, hogy megsebzik. Mondom hidegen és gépiesen semmi nemű fölényesség nélkül.
-Szerintem te a második típus vagy már csak az alkoholból is gondolom. A jól sejtem olyan ember vagy akinek volt mit veszítenie és el is vesztette és egy örök fájdalmas sebet vájt az szívébe mely ezernyi kín kezdete volt és mi elől minden eszközzel menekülnél. Folytatom rámutatva a kanalammal.
-Most legszívesebben nekem förmednél hogy mit okoskodok és ez máris bizonyítsa igazamat. Most egy kicsit elmosolyodok.
Tudod én szeretem az ilyen bunkó embereket, mert ha valami fatális hibát vagy akár igen aprót is észrevesznek függetlenül attól, hogy kihez fűződik az, annak hangot adnak ami esetünkben egy csapatban igen hasznos lehet. Másrészt imádom a lelki betegeket... mondjuk kénytelen vagyok hisz magam is az vagyok. Még jóban elmosolyodok.
-Tudod jól jönne egy íjász a csapatunkba. És mielőtt elhúznád a csíkot vagy düh kitörést kapnál nekem csak tud beszélem a nyelved. Előveszek egy üveg bársonyosan vörös borocskát és leteszem az asztalra.
-Na ülj le és beszélgessünk te piaszagú szeszpusztító. Fejezem be már szinte nevetve mondandómat valami iszonyat menő pozitúrát felvéve majd mikor meglátom hogy kis kedvencem elfogyasztotta desszertemet lányos sikolyban török ki mely megtöri az epic-nek ható pillanatot majd rendelek magamnak még egy epres pudingot eközben pedig a bűnöst szemmel szuggerálom hogy szégyellje nagyon el magát de ő lassan oda repked hozzám tol egy puszit az arcomra minek következményében már meg is bocsátok neki majd az ölembe megy és elkezd édesen szuszogva szundikálva.

by **Danee** Szer. Júl. 17 2013, 20:32

//Kurokoto, Elysion//

- De! - préselem ki a számon.
Semmi bajom nem volt az új fiúval, még az se különösebben izgatott, na jó, az igazság érzetemet igen, hogy itt taplóskodott, de hogy mindezt a party-társam úgy értelmezi, hogy én felhúztam magam, s most mind neki, mind nekem kiselőadást tart, na ettől kissé felforr a vérem, főleg, hogy a mondandóját elsőre nem is értettem, kinek akarja célozni, hogy ki a kétféle ember.
Amiből csak annyi látszik, hogy összeszűkül a szemem és a kezem a kardom markolatára kulcsolódik. De aztán a mondandója végére letisztulnak a dolgok, és a kardom se szorítom tovább, hanem inkább továbbszövöm a mondandóját:
- Jól jönne egy íjász a csapatba, igen, ezt én mondtam - vetem közbe - és van ami könnyebben felejtet minden elszenvedett megpróbáltatást mint az alkohol. A neve, adrenalin.
- Odakint - mutatok az ablakon át abba az irányba, ahol az erdő elterül - azok a pixeldémonok, azok a programok képesek megölni, téged, engem, őt. Nincs respawn. Csak egyszer veszíthetünk, de ha csak ülünk itt és várunk, akkor sose leszünk szabadok újra, és a testünk odakint előbb-utóbb meghal, a tudatunk nélkül, mi meg a szeretteink nélkül.
- A küzdelem most csak játéknak tűnik, de ha az életed a tét, sokkal több adrenalin szabadul fel, és hidd el vagy rettegni fogod, vagy élvezni. Ez is egy út. Plusz kitölteni a dühöt és a frusztrációt rajtuk nem kis előny a négy fal közt senyvedőkkel szemben!
- A bor pedig remélem, édes desszert bor, ha már vörös! Például a Merlot az egyik nagy kedvencem - mondom, és címkével magam felé fordítom az üveget.
- Kérnék három poharat! - mondom hangosan a pincérnek intézve a kérésem, és nyomatékosításként a magasba emelem a karom, hogy lássák melyik vendég szólt
- Remélem nem csak borod, de dugóhúzód is van! - fordulok Elysion felé, a végén egy cinkos mosollyal az arcomon - amúgy a desszert borok tényleg hiányoznak innen... hüm...

by **Kurokoto** Szer. Júl. 17 2013, 22:55

Danee, Elysion

Mondhatnám, hogy a szőke kötekedni akar, de az csak szócséplés lenne, először is szerencséd hogy a barátod közbe vágott, gondoltam mélyen.
- Köszönöm szakállaska. A nevem Kurokoto, bennetek kit ismerhetek meg? - azzal egy mozdulattal átfordultam székemen feléjük és kijjebb rúgtam az asztaluknál egy üres széket. Felkeltem átsétáltam és leültem. Nem igazán érdekelt, hogy hívnak vagy sem mentem. Ezen most nem fogok szívinfarktust kapni, hogy kíváncsiak-e rám. Meg valami íjász keresést emlegettek mindketten. Szóval annyira még sem zavarhatok.
- Nyugi nem lesz dühkitörésem, semmi, de az a csiga lassú nyamvadt pincér hozhatná már az alkoholos sütit és kávét. - Azonban amit a szakállaska tett, nem csak, hogy meglepett, de le is esett állam. Elővarázsolt valahonnét egy üveg bort.
- Komám egy nyelvet beszélünk, azzal nyúltam is a jól megérdemelt üveg felé. A szőke herceg aggódott holmi dugó miatt, ami az üvegbe van.
- Számtalan trükk létezik hogyan szedd ki a dugót a palackból. Azzal a felszereléseim közül előhalásztam egy nyilam, és ügyesen a rambo nyílheggyel, ugyanis unalmamban ezt kirecéztem kirántottam a dugót.
- Tessék ennyi is lett volna - azzal visszatettem az asztalra a dugót és a palackot. Mivel meghívtak rá, nem rontok ezúttal ajtóstól a házba. Megvárom, míg szépen kiszolgálnak, ha már ennyire kedves emberek vesznek körbe. Meg egy szárnyas, tollas, nagy légy.
- Te izé, akkor azt már tudjátok, hogy íjász vagyok - bár szerintem a képemről nem rí le hogy lövöldözéssel nyírok ki mindenkit, más játékokban - szóval ti mik vagytok?
A szőke még mindig levan ragadva a bornál, igaz én is de hogy mi fán terem a Merlot, azt nem tudom, kiejteni is nehéz.
- Te mi az a Merlot? Tokyoban az utcán ilyenről nem hallottam.
Nem ismertem őket, előbb tudjam meg mifélék. Elég fiatalok, lehet babazsúrra készülnek. De egy próbát megér. Mit veszthetek, ha itt maradok, a szüzességem, azt biztos nem. Ha meg másak, akkor egyesével koncolom fel őket.

by **Danee** Csüt. Júl. 18 2013, 22:13

//Elysion, Kurokoto//

- Nyílheggyel még sosem láttam palackot bontani, de hasonlót sem, soha! - mondom lenyűgözve, nagy elismeréssel
- Öm, Danee... a nevem, ő pedig Elysion - mutatom be őt is magam után, majd az ölében kuporodó lényre mutatok - a házi kedvenc pedig egy sárkánybébi, egy tollas sárkány, a neve Anika
- Én kardforgató karit kezdtem, ő pedig gondolom, már sejted, idomárt.
Közben a poharaink megérkeznek, hála egy bögyös kis pincércsajszinak, akinek már majdhogynem a fenekére csaptam fordultában, de gondoltam nem alacsonyodok le arra a szintre, legalább is nem most.
- Köszönjük!
- A Merlot? Az egy európai bor, közép-európai leginkább, vörös, néhol száraz borként szerepel, néhol meg édesként a polcokon, a szőlősgazdán múlik, hogy ugyanabból a szőlőfajtából mit gazdálkodik ki, de én az édesért vagyok oda.
- Ja, igen. Talán furcsállod is miért pont egy európai bort emlegettem fel, de ha azt mondom, hogy én Japánban csak két hetes látogatáson voltam, és a Merlot vidékéről jöttem, akkor azt hiszem az megmagyarázza a szőke haját, és a világos bőrét is a karakteremnek. Kipróbáltam a játékot, és itt ragadtam, a vendéglátóim nyakán, Tokióban. - mondom mindezt úgy mintha ezt egyáltalán nem is bánnám ebben a percben

by **Kurokoto** Pént. Júl. 19 2013, 10:21

Danee, Elysion

- Szervusz Danee.. előbb értettem neved. Amikor válaszolt az Ely..Elysion akkor mondta neved. Szóval a tollas mizé az meg Anika. Biccentettem a szárnyas valaminek. Egy kardforgató és egy idomár, én meg íjász. Úristen mia péktökét keresek én egyáltalán itt..
- Szóval a Merlot vörösbor értem én magam is közép-európai vagyok, de már Tokyoban születtem. Tökszívás azon a két héten úgy látom sok múlott és pechedre vagy nem pechedte itt ragadtál. Igazán ez sem érdekelt, de ha már ennyire beszédes, mi a francot csináljak. Legalább úgy érezhetem magam, mint amennyinek kinézek. És ez egész jó..
- Te figya, amúgy sütizni jöttetek ide? Meg látom inni az a borocska nagyon tetszik! - még mindig nem tudtam leszedni szemem a palackról, vonzott mint rúdvast a mágnes. Vagy, mint ravnos szekért a kocsizúzó.
- Még egy kérdés és higgyétek el bekussolok. Ti most komolyan féltek holmi szörnyektől? Pixelezés ide vagy oda, odakint is benne van, hogy egy busz elpixelez az úttesten, vagy rosszkor vagy rossz helyen és egy benzinkút pixelez el egy tankoló csővel a fejedben. Amúgy milyen szörnyek vannak kint? Nem láttam még egyet se.. - talán még rántottam egyet a vállamon is. Az elhaladó pincér lány után néztem követtem Danee könnyen irányítható tekintetét. Túl fiatal nekem, de ő még suhanc neki biztosan ennyi is elég, hogy elcsavarják a fejét. Naiv. Vajon ez az Elysion is ily könnyen irányítható? Ha igen ők hamarabb odavesznek küldetésen, mint gondolná az ember. De a társulásuk lénye tényleg érdekel, vajon csak partyt akarnak. Vagy van más ötletük is. Mire kellhet nekik egy íjász. Remélem meg akarnak ölni valami nagyot..

by **Elysion** Pént. Júl. 19 2013, 15:07

Kurokoto, Danee

Meg fogom az üveget majd töltök a két pohárba. Ekkor megjön a pincér lány az epres pudingommal és le teszi elém illetve egy másik hozza a kávét és a rumos sütit és szintén leteszi tulajdonosa elé.
-Azt a poharat elvinné? Mutatok a harmadik pohárra majd odatolom az üveget Kurokoto-hoz.
-Csak nyugodtan szövegelj ha jól esik, bár ha jól gondolom a borocska fogyasztása jóban leköt. Mondom kanalamat a pudingba téve.
- Tudod én szeretek álmodozni és imádom a tündérmeséket is, de végtelenül realista vagyok. Beteszem a kanalat a számba és megízlelem a pudingot.
-Nem rossz, de ettem már ezerszer jobbat is. Vonom meg a vállam.
- Nincsenek illúzióim tudom hogy legjobb esetben is tömérdekszer lesz, hogy a nagy kaszás elmetszené a torkunkat és csak egy paraszthajszálon múlik majd, hogy ne tegye azt meg. Mondom kanalammal rá mutatva.
- Ha félnék a haláltól és nem szeretném a kihívásokat akkor most egy bandita bandában vagy egy bérgyilkos csoportban tevékenykednék, de... Danee légy szíves egy pillanatra ne a pincérnőket figyeld hanem a mondandómat mert téged is érint. Mondom meglökve egy picit kardforgató társam vállát.
-Nekem ennél nagyobb ambícióim vannak! Mondom kéjes mosollyal a hangomban.
-Akarok egy ütőképes csapatot szervezni akikkel együtt feltápolhatom magam hogy aztán ezzel a csappattal az arénában addig akarom tuningolni magunkat a Boss kill-el mivel ott nem halhatunk meg. Majd a frontharcosok szintjére érve az addigiakat meg próbálnám magunkhoz csatlakoztatni. Azok akik nem menne bele, az tökéletes lenne az emberek motiválására mint vetélytársak. Mondom nyugodtan és kimérten.
-Egészen őszinte leszek számomra jelenleg nem vagytok többek lehetőségnél. Két paraszt fiú akiből világmegmentő hős lehet. Persze képletesen értve. Mondom ugyanúgy mint az előbb majd folytatom.
-Ti katonák vagytok én meg taktikus ez lenne a helyzet. Mosolyodom el.
-Most már nézheted tovább a pincérnőket Danee. Fejezem be végül és eszem tovább a pudingom.

by **Danee** Szomb. Júl. 20 2013, 12:21

//Elysion, Kurokoto//

- Ugyan már, ne mond, hogy téged hidegen hagy a látvány, miből vagy te, fából? Amúgy meg csak NJK, szal mindent a szemnek...
Magamhoz veszem az egyik borral töltött poharat, meglögybölöm az orom alatt, beleszippantok, aztán belekortyolok.
- Nem rossz a borod! - és egy nagyobb kortyot legurítok belőle.
- Szóval eszközök, hümmm... - visszahelyezem a poharat az asztalra - nekem mindegy, amíg értjük egymás nyelvét, és nem akarod játszani a mindent tudó főnököt, mint most is.
- Mert az ilyen hangnemet nem szeretem! Vagy tiszteljük egymást, vagy itt és most istenhozzádot mondunk.
Azzal felveszem a villám, és komótosan lekanyarítok egy darabot a habos-mákos kockámból, a villám hegyére tűzöm, és mosolyogva húzom le a villáról a számmal. Aztán amint lenyeltem folytatom:
- Elysion, te bábjátékos szeretnél lenni, ahogy látom, és nem Anika lenne a báb, ahogy értem, én viszont jobb szeretem a dolgok szépségét, a tájét, a mozdulatokét, az ízeket, az illatokat, az adrenalintól fűtött remegést, és a táncot, amit ti csak harcnak hívnátok. Én ezért vagyok itt, az öt érzék miatt, a fegyverek miatt, a harc izgalma miatt. De nem fogom megöletni magam - teszem le a villát a sütemény mellé - annál óvatosabb vagyok
- Remek ez a habos-mákos - mondom hangosan a tétlenül várakozó pincérnőnek - azt hiszem máskor is betérek majd ide - mondom széles mosollyal az arcomon
- Nos? Mit mondtok? Megtudunk egyezni? Tudunk csapatként dolgozni? - és megtöröm a számat az odakészített apró céglogós papírszalvétával
- Ja és kérdésedre a válasz, Kurokoto, mielőtt még elfelejteném... odakint alacsony szintű szörnyek vannak, amikkel aránylag könnyen elbánsz, amíg nem kerítenek körbe. Kifejezetten íjászra pedig leginkább azért van szükségünk, mert a repülő szörnyekkel nem boldogulunk: Anika még kevés ehhez, én meg közelharcos vagyok.

by **Elysion** Szomb. Júl. 20 2013, 17:28

Elmosolyodom és megigazítom a nem létező kalapomat. Hihetetlenül idegesít, hogy nincs, de még egy nyamvadt cilinderem se.
-Félreértettél azt hiszem egy kicsit. Nézek Danee szemébe a reakcióját figyelve.
-Mindentudó ember nem létezik és istennek pedig nem képzelem magam, ha az lennék nem itt lennék. Én nem bábként gondolok rátok hanem lehetőségként mint mondtam. A két dolog nagy más. A bábok eszközök, míg a lehetőségek olyan dolgok melyeket megpróbálhatsz egyengetni, formálni de végül úgy is azzá lesznek mivé szeretnének maximum új utakat nyithatsz meg előttük, azokat elvenni soha. Nincs szándékomban irányítani titeket maximum javasolgatnék nektek, a szabad akaratotok a tiétek azt tesztek vele amit akartok. Egyébként is ha ti bábok lennétek én se lennék más nem vagyok különb ember másoknál vagyis egészen pontosan senki sem különb másoknál. Eszem tovább a desszertemet.
-A stílusomért pedig bocsánat de a sok olvasásból és elmélyedt gondolatból mely koponyámban megfordult eredményezte, hogy néha ily módon szólok.

by **Danee** Szomb. Júl. 20 2013, 19:16

//Elysion, Kurokoto//

- Így már mindjárt más a kép, amit felvázoltál! - válaszolom, és a villát felnyalábolva az asztalról, tovább fogyasztom a süteményem
- A bocsánatkérést pedig elfogadom! - teszem hozzá - már kezdtem azt hinni, hogy valaki egész másba botlottam, mint az elsőre látszott
- És mi a terv? Céh alapítás? Szerepel terveid között? Azt olvastam, hogy egész pofás kis előnyökkel jár, ha nem csupán partiban lófrálunk, hanem profi módjára szervezzük a dolgokat. Biztosra veszem, hogy lenne jó pár kezdő, mint mi, akiket be tudnánk szervezni!
- Másrészt, bár az első szintet lezáró Bosst már rég legyűrték előttünk, de szerintem, ha össze tudnánk szedni még egyszer ennyi embert, mint ahogy most vagyunk, itt hárman, akkor egy kis gyakorlásképpen lenyomhatnánk a Kobold Fejedelemet, Illfangot is! Hála az előttünk járóknak ismert minden statja!
Az utolsó falat süteménnyel is eltűnik a számban, majd a borospoharat kézbe fogva, Elysion felé emelve folytatom:
- És részemről végeztem is a sütimmel, úgyhogy ha kész vagytok mehetünk vissza szörnyet irtani, vagy bármi hasznossal tölteni a nap hátra levő részét!

by Ajánlott tartalom