[Küldetés] Egy hegedűművész sóhaja

Nehezen, de sikerült visszanyernem az irányítást a testem felett. Lihegve és morogva kaptattam fel újra a lépcsőn, addigra már Kota megtisztította az utat is, szóval végre láthattuk mi ketten, mi is az a piros indikátoros akármi, ami miatt szívunk :/
- Eh, még több ilyen dög? -.- - sóhajtottam fel panaszosan, elég cudar emlékeim voltak a Tünemény Bogárról, ami annak idején Mr. Kocka Ranmaru hátán tespedett. Igaz az ennél jóval kisebb volt, és remélhetőleg nem is fog elrepülni a nyilam elől. Elő is kaptam a felszerelésem, és igyekeztem belesorozni ebbe az undorító micsodába háromszor, hogy végre megszabaduljunk a varázszenétől...

- A francba! >.> - kiáltottam fel mérgelődve látván, hogy nem volt elég a három nyilam, a dög ráadásul valami fülsértő hangot hallatva nekiállt szipolyozni a srácból az életet, hogy visszatöltse saját magába... Eh, pedig nem hiányzott sok, ez így baromira bosszantó -.- Már arra gondoltam, hogy felvetem, piszkáljuk meg a burkot és lássuk, mi történik, de nem, Kota bevetette magát és nekiállt csépelni a bogarat, amivel csak azt értük el, hogy a fiú élete lezúgott a piros zónába.
- Ez nem jó... mi a fenét csináljunk? :/ - szólaltam fel kissé idegesen. Megtámadni nem mertem az egyedi hátitáskát, és mikor megpróbáltam leszedni róla a bogarat, az sem ment a pajzs miatt... Viszont a kristályok működnek?
- Rin! Emlékszel a Tünemény Bogárra? Valami hasonlót kéne leszedned innen a Lökés Kristályoddal, csak ne sebezz rá! - szólítottam meg a lent küzdő lányt jó hangosan és intettem neki, hogy jöjjön fel. Bíztam benne, hogy ez így összejöhet.
- Ha nem működik, akkor legfeljebb Teleport Kristályozunk, a biztonságos zónában visszatöltődne az élete is - közöltem Kotával és a kislánnyal. Más megoldást nem láttam. Közben, hogy azért csináljak is valamit, fogtam az íjam, és két nyilat belelőttem a hihetetlenül gyengének bizonyuló minibossba, majd az egyik felénk tartó kicsit is leszedtem.