[Event] SAO Karácsony 2026

by **Strea** Hétf. Dec. 26 2016, 23:44

Sword Art Karácsony, 2026

Mint az évek nagy többségében, most is tele van árusokkal a Kezdetek Városának főtere: néhány helyen forralt bort kapni, máshol apró ajándékokat, édességeket, ékszereket, plüssöket és sok más hasonlót. Gyerekek szaladgálnak a sorok között nevetve, és ahogy telik az idő, a lassan szállingózó hó már-már fehérré változtatja a környéket. A főtér közepén pedig most is ott áll a hatalmas karácsonyfa… de várjunk csak! Van valami furcsa benne. Elsőre talán fel se tűnik, hiszen az égők váltakozó színbe borítják az ágait, de ha közelebb mentek, rájöhettek, hogy bizony egyetlen dísz sincsen rajta. Csak egy Piros Masni az egyik felső ágon. Ám elég csupán megérintenetek az egyik tűlevelet, hogy felugorjon a kisablak, felajánlva a lehetőséget, hogy ti is részt vegyetek a díszítésben, s ha elfogadjátok, a rendszer megnyitja az inventorytokat, a miniquesthez nem kellő itemeket természetesen szürkével jelezve. Végigpörgethetitek a listát oda-vissza, de mégis egyetlen egy item lesz csupán, amelyet előhívhattok: a Piros Masni, amihez ilyen-olyan módon hozzájutottatok az előző napok, hónapok során.
Miután pedig a kezetekbe került ezen különleges tárgy, megjelenik előttetek a fa egy kicsinyített hologramja, melyen kijelölhetitek, hogy pontosan hová, annak melyik ágára szeretnétek rátenni azt – s ahogy választottatok, a masni eltűnik a kezetekből és pár pillanat múlva megjelenik a kijelölt helyen, hogy immáron egész Aincrad láthassa. Valahol egy kórus énekel, páran gyertyát gyújtanak, harangok szólnak a távolban, és pár nap múlva már a karácsonyfa is szépen fel lesz díszítve, megannyi masnival, melyet a Sword Art Online játékosai aggattak rá. Másnap reggel persze senki sem marad ajándék nélkül, hiszen egy újabb felugró ablakkal, mely a miniquest teljesítését hirdeti, érkezik egy tenyérnyinél kicsivel nagyobb doboz is. Pont olyan piros, amilyen a masni volt. Kinyitjátok? Vajon mi lehet benne?

Az eventre nem kell külön jelentkezni, és bárki írhat rá, aki rendelkezik Piros Masnival (vagy ha odaadtad másnak, hát szervezzetek egy találkát, hogy megoldjátok ). Követelmény a minimum 250 szó, de több hszt is lehet írni, ha akartok. A topic január 10-ig lesz nyitva, illetve ez lesz az event határideje is, ezután fogom megírni, hogy mit rejtett a doboz. Figyelem! Csak azok a játékosok fogják megkapni a dobozt, akik in game is teljesítették a miniquestet!
Jó játékot mindenkinek ^^

by **Rogan Hartnett** Kedd Dec. 27 2016, 16:34

Sosem tartozott a karácsony a kedvenc ünnepeim közé, viszont utálni sem utálom, hiszen az év ezen szakaszában két számomra nagyon kedves szokás van, amely minden évben kihagyhatatlan. Az első a forralt bor, a második pedig az ajándékozás. Ugyan én nem szeretek ajándékozni, viszont kapni imádok. Piciny csomagok, ajándéktáskák, a lehető legkülönfélébb csecse-becsékkel. Persze többnyire valami giccs, vagy gagyi dolog lapul a vastag csomagolóréteg alatt, azonban nem is maga az ajándék tartalma teszi számomra oly kedvessé ezt a szokást, hanem maga az izgalom és kíváncsiság, hogy vajon mit fogok kapni, és kinek jutok eszébe. Mióta a játékban vagyok, elszoktam ettől az ajándékozásos cécótól. Gyűlölök vásárolni, tömegben pedig szintén utálok lenni. Ha már tömeg van akkor ne a része legyek, hanem az akit a tömeg figyel. De ebbe most ne menjünk bele.. Szóval mint már mondottam, két kedvelt karácsonyi szokásom van. Az ajándékozás, amiről már beszéltem, és a forralt bor.. No és hol lehet forralt bort találni? A karácsonyi vásárban!
Nachummal az oldalamon és persze az elmaradhatatlan forralt bor társaságában kalandoztunk a karácsonyi forgatagban. Szokás szerint nagy a tömeg, ami nem meglepő. A karácsonyfától nem messze foglaltunk helyet, egy kényelmes padon. A sárkány alkalmanként érdeklődést mutatott a sült gesztenye felé, azonban amikor felajánlottam neki, hogy veszek egy zacskóval, ő elutasította, így annyiban hagytam a dolgot.
Néhány gyermek a fa előtt énekelget, néhányan hóembert építenek, kicsit távolabb a karácsonyi standoktól. Mondanám, hogy megmelengette a szívem, de ez nem igaz. Inkább csak nosztalgikus látvány volt, mintsem megható.
Már nem emlékszem, hogyan. Talán csak a többieket figyelve keveredtem én is a fához, viszont elkezdte furdalni az oldalam az a fránya kíváncsiság.. Mik ezek a piros szalagok amiket a fára aggatnak? Korábban Nachum is talált egy szép vöröset az egyik vadászata alkalmával, de azóta teljesen meg voltunk róla győződve, hogy az csak egy ritka loot lehetett.. Azonban most kiderül, hogy mégsem az?
Nem finomkodtam, addig babráltam arrafelé, ameddig nekem is fel nem villant a panel, és fel nem varázsolhattam a fára a masnim. Persze nem siettem el a dolgot, alaposan végignéztem, minden lehetőségemen, és végül úgy döntöttem, hogy egy hozzám hasonló magas embernek, magas helyet is kell választania, éppen ezért végül a fa egyik jobbra eső felső ágát választottam, valahol a szélére biggyesztettem a picike holofán, hogy a masni lógó részeibe belekaphasson a szél.

by **Szophie** Kedd Jan. 03 2017, 14:37

Karácsony. Az első azóta, hogy kijutottam. A naptár bizony számomra is ugyanazzal a jelentőséggel bír, mint akárki másnak, és feltűnt az első adventi vasárnap, aztán a második, és furcsálltam, hogy még nem díszítem fel a szobámat, és eljött a harmadik is.. Van valami furcsaság abban, ahogy a japánok a karácsonyhoz állnak. Nem készülnek és díszítenek fát, nem rakják tele a házat gömbökkel és fényfüzérekkel, nem dekorálják az ablakot hópihét formáló matricákkal. Náluk a karácsony az utcán, a hatalmas díszes fenyőkben és a boltok kirakatában van jelen. Nekik nem szent az ünnep, hisz nem keresztények, hogy ünnepelhetnék Jézus születését így, és hogy érezhetnék át a hangulatát, ha sosem volt náluk hagyomány. A japán karácsony nem más, csupán marketing. Az én karácsonyom minden évben egy picivel több.
Persze már én sem hiszek feltétlen zavaros emlékeimben. Mintha csak eltűnt volna minden, mi a börtön előtt történt, a játék előtt pedig sose létezett volna.
A hófehér hó mégis mindig a vért juttatja eszembe, az égő házat a hidegben. A mi karácsonyunk akkor régen elégett, pedig érzelmekkel átszőtt volt, nem csak kirakat. Fájdalmas egy álom, melyet múltnak nevezek. Fájdalmas, de nem furcsa, mint a börtön előtti víziók. Azok a legkiismerhetetlenebbek. Hisz itt vagyok, ugyanúgy Aincard az otthonom. Mégis, mintha az egész világ fenekestül felfordult volna. Nem is akarok, nem is merek visszatekinteni a régi életembe. Vörös vagyok, az emberek kinéznek maguk közül, és ez jól is van így. Ezáltal nem vagyok túl feltűnő, és könnyen kapok helyet titokzatos környékeken, ahová elbújni jár az ember. Pedig dehogy bújok én, senki elől, hisz azt sem tudom már, kik ők, vagy léteztek-e. Csupán csak nem értem, mi volt az az élet, ki voltam, és miért. Nagyon furcsa nekem így visszagondolni. Kicsit olyan, mintha egyáltalán nem változtam volna meg azóta. A stílusom, a szokásaim.. ugyanaz vagyok. De közben mégsem, mintha kifordított önmagam köszönne vissza emlékeimben.. Azokban a régi karácsonyokban.
Felültem az ágyban, nagyot nyújtóztam. Odakint semmi nem mutatta jelét a változásnak. Ezekbe az utcákba nem ért el az énekszó, ezekben a fogadókban nem állítottak karácsonyfát.
Ásítva kisétáltam a konyhába, sehol nem volt senki. Feltűnően nagy volt a csend, így hát megnézés nélkül is sejtettem, hogy a nappaliban sem fogok senkit sem találni. Ám mégis jól tettem, hogy benéztem. Karácsonyfa, aprócska díszek.
- Mégis mi folyik itt? - kérdeztem magamtól, vagy a semmitől, majd az erkélyajtóhoz léptem. Kinyitottam, és engedtem, hogy beáradjon a jéghideg levegő, rendesen felébresztve engem.
- Vajon mit tervelhetett ki ez a két jómadár? - felsóhajtottam, majd az asztalhoz léptem. A díszeket tartalmazó szatyor mellett egy borítékot találtam, benne a szöveggel:
- Ne menj sehova, mindjárt jövünk! Nagyon fontos! - amint elolvastam, abban a pillanatban nyitódott az ajtó, és loholt be rajta Vezér, nyakában piros masnis csengettyűkkel, szájában további piros masnikkal.
- Mi a fene?
- Megjöttünk!
- Leo.. Mégis mit tervezel? - támadtam le rögvest a fiút, amint belépett a nappaliba.
- Hogyhogy mit? Karácsonyozni. - egyértelműen.. Rolling Eyes

- Te? - húztam fel meglepődve a szemöldököm. Erről már beszéltünk, és a srác kifejezetten azon a véleményen volt, hogy ez az ünnep badarság.
- Mi! Jól tudom, hogy nálatok szokás ez a cicomáskodás, ne is tagadd, és azt is, hogy te szereted.
- Persze, mert ezt is kitaláltad.. Rolling Eyes

- Te minden ilyen hülyeségért odavagy, igen. - zárta le a témát. Szüleim emléke ide vagy oda, ő márpedig nem hagyja, hogy ne szeressem a karácsonyt, mert az amolyan Szophies dolog. Mindent értek.
- És.. ezekért a szalagokért voltál annyi ideig el? A többi dísz is elég lett volna.
- Jajj nem, te buta. Amikor elmentem ezeket megvenni, egysmás a fülembe jutott. Tudod, azért nem sétáltam ám be egy átlagos kis boltba, hanem megkértem a beszerzőket, hogy intézzenek ilyesmit, nevetségessé is tettem magam előttük.. Ők suttogták, hogy lehet ám díszeket az erdőben is szerezni, méghozzá szép piros masnikat. Gondoltuk Vezérrel, biztosan tetszene neked.. Szóval az éjszaka közepén nekivágtunk a gyűjtögetésnek, még jó, hogy van éjjeli látásom.. Nem volt egyszerű, már szinte az egész erdőt lekopasztották masni terén, de Vezér nagyon ért ezekhez a dolgokhoz. Aztán a főtéren láttam, hogy egyébként nem csak erdei masnik vannak, sőt, igazából a boltban vett is ugyanúgy jó, egy csajszi éppen olyat rakott fel. Ja igen, mert ezek a masnik a főtéren álló fára kellenek, tök király, csak még nincs rajta kb. semmi. Szerintem jó kis program lenne kimenni egy kicsit, körbenézni, felaggatni ezeket, ha már megszereztük őket, meg tök régen nem jártunk már tömegben. Meglásd, karácsonykor az indikátorunkkal is el fogunk tudni vegyülni, ígérem. Meg a fene sem tudja úgy alapból, hogy börtönből szöktünk, azt még azért nem írja ki a rendszer a homlokunkra. - mint mindig, most sem tudta befogni a száját, csak mondta, és mondta, és nekem kifejezetten jólesett hallgatni. Meghatott a törődése egy olyan embernek, akivel olyan rideg körülmények között találkoztunk, hogy talán csak az köt össze minket. Hiszen annyira különbözünk mi ketten mindenben. Szinte soha nem egyezik a véleményünk, és egyáltalán nem is kedvelem a hozzá hasonló embereket, sem a stílusukat. Voltaképp mindig is megvetettem a Leo féléket. Most mégis egy ilyen ember az egyetlen, aki tudja hol s ki vagyok. Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem, szorosan magamhoz húztam, és a nyakába fúrtam az arcom. Boldoggá tettek, igen. És Vezér is részt vett az akcióban, milyen boldogan, milyen aranyosan tartja azokat a masnikat. Őt is jól megszeretgettem, dúlt-fúlt is miatta, hisz nem az a kézi kutya fajta, de muszáj volt egy kicsit összedögönyözni.
Egy gombnyomás, s már fel is öltöztem, kabátostul, rénszarvasos sálastul, sapkástul, kesztyűstül. Ilyen cókmókban, talpig bebundázva egyébként is nehezen ismerhet fel akárki is. Nem aggódtam egyáltalán.
- Most azonnal idnuljuuunk..! - ragadtam meg a fiú kezét, és kezdtem másik kezemmel magam előtt taszigálni Vezért. Elérkezett hát a karácsony, és igazibb, mint valaha. Valóban boldogságot áraszt. Talán mert ez most egy teljesen új karácsony egy teljesen új életben. Tiszta lappal kezdtem.
Igen.. Mióta kijutottam a börtönből, úgy érzem, felszabadultam. Boldog vagyok. Lassan talán képes leszek arra is, hogy szembenézzek az álomvilágnak hitt múlttal..

/Hát izéke.. Kedvem támadt, és nem igazán van rá lehetőségem, hogy úgy korrekten kijátsszam, szóval ez ilyen ilyenke. /

by **Shukaku** Pént. Jan. 06 2017, 08:09

A forralt bor valóban az egyik legszebb része az ünnepnek, ahogy az ajándékozás öröme is az. Nem véletlen, hogy a kis csapat, immár Yenával kiegészülve szinte hagyományszerűen járja ilyenkor az utcákat kis kocsijával, amely négy nagyobbacska üstöt tartalmaz, még pont akkorát, hogy hárman el tudják húzni. A hiénakölyök piros orrot és rénszarvacskákat kapott a fejére, amik fura módon egyáltalán nem zavarják, Timi pedig... nos ő a karácsony angyala, mindenfajta cicoma nélkül is. Az üstökben természetesen ital lötyög, mind vörös, mind fehér borból, és még alkoholos és alkoholtalan változatból is lehet kérni. Egy pohárka ingyenes ugyan, ám adományokat örömmel fogadnak, amit majd az árvaház kap meg, karácsonyi csirke formájában, az ünnepi KFC-s dobozban... vagy hasonlóban, amennyire Shu rajztudása ezt megengedi. Ennyi év alatt persze a legkisebb gyermek is már tini korba lépett, ám a világ gondoskodik arról, hogy az ittenieknek (NPC-k) hála a karácsony ne maradjon árvák nélkül, hiszen odalenne az ünnep szellemisége. Egy ilyen csámborgás során ejti útba a trió a Főtér fáját is, amin már jó pár masni díszeleg. A horgászat óta, amikor is az idomár a díszre akadt, hol a hajában, hol a ruhájára tűzve viselte a szalagot, örömködve Kayaba újabb személyes ajándékán, most azonban boldogan jelöli ki a fa egyik alacsonyabb ágát, majd kicsit durcásan húzza el a száját azon, hogy nem ő tehette fel a saját kezével. Hátrébb lépve bámulja, csodálja egy picit a művét, egészen addig, amíg Timi oldalba nem böki, hogy páran már sorban állnak mögötte. Másnap reggel egy boldog sikoly ébreszti a céhházat, az idomár pedig, miután felrázta Yenát is, és megpróbálja megértetni vele, hogy mire is kell figyelni, mohón bontja ki a kis dobozt, természetesen a csomagolásra vigyázva, hátha megtarthatja emlékül a szalagot, ami már úgy a szívéhez nőtt.

by **RenAi** Pént. Jan. 06 2017, 20:48

Ha valami, a karácsonyi hangulat az… ami olyan fajta melegséggel tölti el a szívem, ami egész évig kitart. Ilyenkor gyűjtöm össze a világ összes szeretetét, bezárom a szívecskémbe, és csupán annyit engedek ki belőle minden nap, amennyi még nem részegít meg, és kitart egész évre. Így akarom gondolni. Az angyali kórus, a gyerekek, akik biztonságban, és felszabadultan játszadoznak. A vakítóan fehér délutánok, ahol a nap tompa fényét is képes felerősíteni a frissen leesett hó… Jah, és igen. Én lettem a dísz felelős a céhben. A fiúk a fát, én a díszeket szállítom ismételten. Tavaly kékben gondolkodtam, az idén valami mesés pirosat, vagy világosabb lilát gondoltam, így ehhez is vásároltam. Ami már az inventorimban is pihent. Akárhogy nézem, elégedett voltam. Békés… nyugodt, és mosolygós, minden bajt, gondot feledve, adtam át magam az ünnep örömének. Úgy éreztem meg kellett állnom egy pillanatra, lefényképezni a szememmel, és a lelkemmel mindazt ami ma történik, amit látok… Az embereket, ezt… az érzést. Olyan gyönyörű, megindító… magával raga…
Szakította meg a gondolatomat, és ezt a varázslatos életérzést, amikor… éreztem egy tompa puffanást a tarkómon, nem fájt, de egy picit azért megbillentett, majd ahogy a sálam zugain keresztül, kúszott be a hó a tarkómhoz, ahogy a bőröm melegétől elolvadt és kellemetlenül hűsítette a tarkómat. Össze is rezzentem. Ha valamire, hát ilyesmire nem számítottam. Lassan fordultam meg, hogy látóterembe kerüljön, az otromba támadóm. Eddig boldogság, most megjátszott fapofa virított az arcomon. Picit azért morci, voltam, de a hangot meghallva… és megpillantva a csapatnyi tizenévest, akik csak szórakoznak.
- Banyaaa! – Szólalt meg az egyik, a kesztyűjéből ítélve az otromba támadóm.
- Ezt megkaptad! Miért állsz meg a tér közepén széttárt karokkal? Valami baj van fejben?! Bleeaah… - Gúnyolt ki egy másik.
- Tíz pont ha fejre megy! – Kiáltott fel egy harmadik, aki lányka volt és már intézte is felém a támadását.
- Na várjatok csak mit kaptok tőlem!! – Indultam meg feléjük, halálhörgést imitálva, sutba dobva a karácsonyi szeretetet és békességet és máris hógolyót gyúrtam, legyen mivel viszonozni a tüzet, hiába vannak túlerővel a csöppségek. A vége az lett, hogy egy ideig még gúnyolódtak, majd pár adok-kapok után, jót játszottunk. Még bástyát is építettünk, és a lány, még mellém is állt, hogy balanszoztuk a csapatot. Persze… ő volt az, aki sikerre vitte a csapatukat, méghozzá az én elárulásommal. Jó móka volt, mindannyian kipirulva és lihegve, és vigyorogva váltunk el egymástól… nem is ismertük egymást, eddig… Viszont megjegyeztem ezeket a kis ördögfiókákat is, még ha valójában kis sátán bőrbe bújt angyalkák is. Ekkor tűnt fel a fa. Láttam hogy, többen is ácsorognak, ott, és jó páran voltak, akik akkor akasztották fel díszeiket. Pár pillanatig, csak érdeklődve figyeltem, majd nem én lennék… ha kihagynék egy ilyen eshetőséget. Elmosolyodtam, és a fához lépve, próbáltam én is díszíteni. Ekkor tapasztaltam, hogy csakis a masnit engedi, előhívni. Picit elgondolkodtam és valamiért… csakis ekkor kapcsoltam, hogy én… hány alkalommal is láttam már, ezeket a masnikat felbukkanni. Atorunak, a fegyverére akasztva, Yuukinál, és még pár helyen. Majd az enyém is.Valahogy, nem gondoltam bele, mi is készülhet, már annyira egyértelműek a furcsaságok, hogy egyszerűen nem kellett. Az enyém is feketült ám. Akadt a fán, egy középtájt felül, egy magányos masni. Nem tudom ki tette oda, annyira távol a többiekétől, de úgy döntöttem, ha magányos is szeretne lenni, ám legyen, de érezze… hogy van valaki, egy valaki, egy idegen, egy ismeretlen, aki megtalálta őt.

by **Chakna** Pént. Jan. 06 2017, 21:12

És kiderült végre! Mióta Eikivel először láttam a Piros Masit újra és újra agyaltam rajta, hogy mire való? Aztán elmentem a főtérre, és forralt bort kortyolgatva megálltam a hatalmas fenyőfa előtt. Ez akarna lenni a karácsonyfa? Hiszen egy dísz sincs rajta! Aztán észrevettem a piros masnit a fa tetején! És egyből jelzett a fejemben az "Áhá!" csengettyű! Hiszen két ilyen masni is van az inventorymban! Amikor hozzáérek az egyik tűlevélhez, fel ugrik az inventorym, amiből bizony csak a két masni választható. Alaposan megnéztem a masnikat, és feltettem a fára azt, amelyiket C betűt találtam a tüzetesebb vizsgálata során. A másik nem az enyém! Azt Eikinek kell feltenni a fára, ha akarja. Úgy döntök, írok is neki egy PM-et

Üzenet Eikinek:

Gyönyörködöm még egy darabig a fában. Eddig nem jöttem rá, hogy mennyire hiányozna ez a hangulat, ha úgy kellett volna átélnem ezt az időszakot, hogy nincsen semmilyen fesztivál vagy hasonló esemény, és persze a karácsonyfa. Szeretem a fenyőillatot, a fa fényeit...
Aztán tovább megyek, és ezúttal egy forrócsokival a kezemben nézelődöm a forgatagban, hátha találok valami hasznosat a sok apróság között. Ez az egész... eszembe juttatja az otthonom hangulatát. Mivel a nagymamám Miko volt, sokat jártam a szentélyben ünepek idején, vagy csak úgy. És ha éppen olyankor voltam ott, mindig csatangoltam egy nagyot a fesztiválon, aranyhalat horgászva, tüzijátékot nézve... Ez a nosztalgikus érzés most viszont kivételesen nem lehangolt, hanem melegséggel töltötte el a szívemet, és a jókedvem lett tőle. Még hallgatom egy darabig a forgatag hangjait, a kórus, a jókedvű beszélgetőket, aztán haza megyek.
Másnap újabb kellemes meglepetésként érkezik meg az apró doboz... Miniquest... Hát, még ha nem is tudtam róla, de ilyen küldetést máskor is szívesen teljesítek. Kiváncsian kezdem bontogatni a dobozt.

by **Robiizmus** Pént. Jan. 06 2017, 22:51

Sétáltam Aincradban a Kezdetek Városában, próbáltam az ünnepeket kikerülni, sose szerettem... sőt... a karácsony az egyik legutáltabb dolog az éveimben... pedig még nagyon régen, nem is volt igazán semmi rossz benne, de akkor se szerettem. Még mikor a szüleimmel akartam volna lenni, soha sem voltak ott... miután elkezdtem megkomolyodni, már nem nagyon tudott érdekelni. De azért elrontani nem akartam másnak az ünnepét, így ha lehetett inkább elkerültem, viszont ha valaki szenbe jött, és Boldog Karácsonyt kívánt, én viszont kívántam, a tőlem telhető legkedvesebben.
~Ejj... mért kellet nekem bejönnöm a városba?... gondolhattam volna, hogy nem lesz ez jó... most már mindegy igazából... bemegyek inni valamit, hátha találok valami finomat.
Elindultam befele a város közepe felé, hogy találjak valami kedvemre valót.
~Vajon miért szeretik ennyire az emberek a karácsonyt?... Mi értelme van?... Nem látom semmimokát, hogy bárki is jobban szeresse a másikat ezen a napon, hogy bárkinek akármit jobban elnézzünk, akkor már nem lenne jobb, ha mindig ilyenek lennének!? Képmutató banda... nem tudom megérteni... az ajándékok miatt enyivel másképp viselkednek? Pénzéhség... szánalmas... na jó, próbaljunk valamit találni. Olyan rég harcoltam. Most mimlenne, ha előrántanám a kardom, és fenyegetőznék, meg párbajra hívnék mindenkit? Vicces lenne! Aztán ki tudja, vérre menő is lehetne belőlle! És ha.... au.... - Miközben gondolataimban elmerültem, nem vettem észre, hogy már a főtér közepére jutottam, és neki mentem a karácsonyfának- ohh... hoppá... ez... egy fa... várjunk! A főtér közepén vagyok! És egy majd csupasz fa? Mivan ezzel, hogy nincs feldíszítve? Elfelejtették?
Megpróbáltam megfogni az ágat, ezért felugrott egy ablak, hogy segíthetek díszíteni, körbe néztem a fán, ugy tűnt, van rajta pár piros masni. Elfogadtam, hogy díszítsem a fát, ekkor egy piros masni került a kezembe, és gondoltam szinte bárhova feltehetem, ahova elérek.
~Ez valami event lehet... ha már kaptam rá lehetőéget... nah jó... mondjuk oda? Nem... nem jó... és ha... az sem jó, ott meg már an egy masni... ATYA ÉG! Én miért is gondolkozom ezen ennyit!?
Gyorsan rábigyesztettem a fára a szallagot, majd odébb mentem kicsit, és vettem egy kis adag forralt bort, majd sétáltam tovább, valamimérdekes hangulattal... talán csak nem én is boldog lettem karácsonykor, mert díszítettem a fát?

U.i.: kicsit későn, de utólag nagyon Boldog Karácsonyt! És Boldog Újévet!

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Jan. 10 2017, 14:11

Igazából teljesen kiment volna a fejemből a karácsonyi event, ha csak nem kapok egy üzenetet. Valójában tényleg azon voltam, hogy a mai napot szokásomhoz híven a hidegre való tekintettel énekelni kezdek… minél inkább hull a hó…. annálkhmmm. Na szóval… a hidegre való tekintettel otthon maradok és élvezem az ágy melegét. Eléggé lehűlt az idő, s bár a rendszernek hála szép, havas karácsonyunk van, azért ennek hála eléggé fel kell öltözködni, ha ki akarunk menni farmolni, vagy csak sétálgatni. Egyelőre egyiket sem akartam, de hála Chakna levelének, lehet, azért egy sétát még megejthetek. Igazából a szalagról, amit a lánynak adtam, már-már teljesen kiment a fejemből, s a múltkori gyors szétválásunk eléggé elhomályosított egy-két dolgot. Kár, hogy akkor elment a lány, mert élveztem a társaságát, s most hogy ő írt rám, meglepően jól feldobta a napom. Legördítettem a menüm, és miközben a választ írom, már öltözködtem is.

Üzenet Chakna-nak:

El is küldtem hamarosan az elég… komolytalan levelet a lánykámnak, s bár tudom, hogy megint nagy valószínűség szerint lesz megint nemulass, azért remélhetőleg érzi, hogy csak szórakozok, nem pedig zaklatom. Így hát végül is elindulok, de mielőtt még megkeresném a lányt, előtte még beugrok egy-két üzletbe. Olyan fél-egy óra múlva pillanthat meg a lány egy apró vörös dobozkával a kezemben, miközben felé közelítek integetve. Széles mosollyal, határozott léptekkel haladtam, igazából nem túl nagy „félelemmel”. Nem tartottam ettől a rózsácskától, max megszúr, azt meg túlélem :3 hehehe…. Mikor végül odaértem a lányhoz biccentek neki és átnyújtom a csomagocskát.
- Boldog Karácsonyt Chakna. – adom át a csomagot – És köszi, hogy szóltál. Teljesen ki is ment a fejemből a Masni. Remélem tetszeni fog.
A csomagban csak csupán „egyszerű” édességek voltak. Egy mindenféle finomsággal megtöltött zselé halacska, melyek baracknak és a kis csoki és gyümölcsdarabkáknak hála olyanok voltak, mint a kis aranyhalak. Persze mind ehető.
- Ha jól tudom, az aranyhal szerencsét hoz. Ezzel szeretnék neked az elkövetkezendő időre és a jövő évre is sok szerencsét és sikerességet kívánni. – mosolyom barátságos volt és lágy, miközben kezet nyújtok neki – Nos akkor…. mehetünk? – ha esetleg furcsán nézne rám, csak felnevetek, semmi gúnyosságot nem használva – A fához, te butus, hát nem te írtál nekem üzenetet. Nos milady? Akkor számíthatok a társaságodra az úton?

by **Chakna** Kedd Jan. 10 2017, 14:55

Nem lep meg a levele... Ő ilyen... kissé komolytalan. Amíg megérkezik, még járkálgatok, és beszerzek egy két ajándékot. Szeretném meglepni a barátaimat... Fura belegondolni: Vannak barátaim Aincardban. Megmelengeti a szívemet ez a gondolat, így mindenkinek veszek valami apróságot.

Eikinek egy egyszerű, szép díszt, amit akár a Flambergje markolatára tehet

Ilyen érmék lógnak egyszerű, de szép díszzsinóron:

Shunak találok egy gyönyörű hajdíszt

Ez így néz ki:

Timidusnak egy halat veszek, Yenának egy csontot, amit akár dobálgatni is lehet neki, mert rágcsálni ugyan tudja, de megenni nem.

Charitonak pedig... Nos... Eleinte nem igazán tudom mit vegyek, aztán meglátok egy rövidkardot (díszkardról van szó, nem tudja használni a játékban) amiről úgy látom, illene hozzá, úgyhogy végül azt veszem meg neki.

Valami ilyesmiről van szó ^^:

Amikor megjön Eiki egyből kiszúrom a dobozt a kezében, úgyhogy én se nagyon dugdosom a saját kis dobozkámat, és miután ő átadta az ajándékát egy "Boldog Karácsonyt" kíséretében én is átadom az enyémet.

Egy mosollyal rámutatok a téren álló hatalmas karácsonyfára, majd a kezébe nyomom a masniját. Egy pillanatig elgondolkozom, hogy elkísérjem-e, de végül rájövök, hogy még meg kell keresnem Shuékat és Charitont.

- Ne haragudj, nem tudlak elkísérni, még meg kell keresnem valakit - mentem ki magam, és egy japános meghajlással el is búcsúzom, és elsietek követve a térképen hogy hol vannak éppen a barátaim.

Szerencsésen megtalálom mindegyiküket, de már estére jár az idő, mire végzek, úgyhogy jóleső fáradtássag indulok haza,örömmel rágcsálva az Eikitől kapott édességet.

by **Enheriel** Kedd Jan. 10 2017, 17:00

//vacak lett a többihez képest, de megvan ^^

A főtéren sétáltam, hogy mindenkinek a céhből ajándékot vegyek, miközben nézegettem azt a masnit, amit az a furcsa nyuszika tett a fejemre. Nem értettem, milyen haszna van, mert eldobni, eladni, használni sem tudtam. Na nézzük csak… Vettem Eldrie-nek egy zsebórát, igaz csak dísznek való, hiszen a rendszer mutatja, a lányoknak egy-egy plüss állatkát, kedvesemnek egy cicás faliórát, Reginának egy csörgős labdácskát, s Villámlásnak, aki nem tud róla természetesen, mert nem vittem magammal ezúttal, egy csomag nutellát. ^^ Óh tényleg, ilyenkor a főtéren szokott állni egy csodaszép fa, tele nagyon szép díszekkel! ^^ Miközben a gyerekek futkároztak körülöttem, én a fához mentem, hogy csodáljam a… semmit? O.O Mi történt a fával, hogy ilyen csupasz? O.O Hol vannak rajta a szép díszek? O.O Igaz, egy piros masni volt a tetején, de az semmi egy ilyen nagy fához. Várjunk, piros masni? Néztem rá, s láttam, hogy olyan, amilyen nálam van. Ahogy a fa egyik ágát óvatosan megfogtam, kinyílt egy kis ablakocska, miszerint részt vehetünk a fa díszítésében. Júj de jó! ^^ El is fogadtam, amire kinyílt az invertory, s a masinn kívül minden más szürke lett. Óh, szóval erre van a masni! ^^ Mikor kézben vettem, megjelent a fa kicsinyített hologramja, ahol kijelölhettem, hol legyen. Hamarosan találtam egy szép helyen neki, ahol mindenki láthatja előlröl, s kijelöltem neki az ágat. Mintha varázslat lett volna, a masni eltűnt a kezemből, s a fa kijelölt ágán jelent meg újra. Aaaaw, olyan szép lesz annyi masnival, ha mások is kaptak! ^^ Remélem Mamoru is kiteszi a sajátját, amit egy rókától kapott. ^^

by **Strea** Kedd Jan. 10 2017, 22:55

Mivel többen jelezték, hogy még írnának, a határidőt 20.-ára módosítom Smile

by **Cearso** Kedd Jan. 10 2017, 22:56

Először értetlenül álltam ott a masnival a kezemen. Valahogy egyáltalán nem éreztem helyzetnek illőnek a meglepetést.
Azért csak megnéztem, hogy mit kaptam.
Eladhatatlan, elpusztíthatatlan, átadhatatlan. Ha ennél is pesszimistább lennék, és nem tudnám, hogy gyakorlatilag lehetetlen, akkor egyből arra a következtetésre jutnék, hogy valamilyen átkot sikerült összeszednem, és nem vehetem le addig, míg nem teljesítek valami küldetést.
De semmi sem jelezte volna, hogy bármilyen küldetést adott volna a masni, és semmi hátrány nem származott abból, hogy a tulajdonomban volt az említett tárgy, így hát lassacskán meg is feledkeztem a piros masniról.

Aztán eljött a Karácsony.
Nem szenteltem túl sok időt az ünneplésre. Valahogy nem volt ünnepies hangulatom, ami sajnos egyre gyakrabban mondható el rólam az utóbbi időkben.

A fenyő viszont váratlanul ért. Nem tudnám szavakkal leírni az érzést, amit akkor éreztem, mikor a szemem elé tárult a csodálatos látvány. Pár pillanatra még mintha a gondjaimról is megfeledkeztem volna. Persze ott voltak azok ettől függetlenül, csak éppen ebben a pillanatban nem rájuk gondoltam.

Egy pillanatra még arról is megfeledkeztem, hogy Aincradban vagyok, és felelevenedett pár régebbi pillanat, amik pár könnycseppet csaltak a szemembe.

Mikor arra került a sor, hogy kiválasszam a szalag helyét, amiről időközben megfeledkeztem, hogy egyáltalán nálam van, kiválasztottam egy kevésbé feltünő helyet, ahova más amúgy se igazán tenné fel a szalagot, pedig néha ezekre a helyekre is el kell rejteni néhány érdekes dolgot, hogy harmonikus legyen a karácsonyfa összhatása.

A másnapi felugró ablak már meg sem lepett igazából. Ilyen meglepetések után már nem is tehetek mást, mint ünnepélyesen kibontani az ajándékot.....

by **Danee** Kedd Jan. 10 2017, 23:56

Ez is csak ugyanolyan nap mint a többi!
Igen! Nincs benne semmi extra, pont ugyanolyan hideg van ma is, mint tegnap volt, vagy mint holnap lesz.
Túl fogom élni. Két hét és már senki sem fog ezen kattogni.
- Ehh, túlértékelt vacak - rúgtam egy földre esett fenyőágba
- Nem is értem, mit esznek ezen, hiszen nem is szoktak a japánok karácsonyozni, mármint igazi, európai karácsonyt tartani!
- De még amcsit se. Ők ilyenkor csak randizgatnak! Randizgatni, karácsonykor! No hiszen!
- Persze, attól se lenne jobb ez a nap - zsörtölődve beszéltem a földön kallódó fenyőághoz
- Te sem szereted ezt a napot, igaz? Kivágnak, aztán hagynak kiszáradni, meh!
Lenyúltam érte, felnyalábolva a fenyőtüskékkel teli ágat.
A leheletemben fürdetve forgattam magam előtt, eltűnődve az elmúlt karácsonyok emlékein
- Hát régen, minden sokkal jobb volt! - engedtem le a karom, bár az ágacska a kesztyűm szorításában maradt
- Gyere nézzük meg a főteret, ha már itt vagyunk, kint a hidegben
Nem siettem el, hagytam hogy lehagyjon a tömegben futkározó sok kis gyerek, meg a céljuk felé siető idősebbje
Úgy éreztem magam, mint a párás ablakok mögött sertepertélő aggastyánok.
Fáradt voltam. Én mindig. Nem a test, sem az elme. Talán túlon-túl sokat is pörgött a sok gondolat időnként a koponyámban.
De ők sosem voltak fiatalok, és kétlem hogy valaha is éreztek volna igazi fáradtságot. Max, annyit, amit mímelniük kellett.
Élettel teli, vidám zajongás és kacarászás volt az utca, ahogy egyre közelebb értem a térhez.
Vidám és bosszantó. Hangos, és zajos.
Éhes voltam, hát összevásároltam mindenféle nyalánkságot, aztán leroskadtam egy szabad padra, nekiálltam kibontani a színes csomagban rejtőző édességeket, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki néz. Jobban mondva valakik. Sőt! Ott, toporognak előttem.
Egy rakás kis kölök.
- Mit akartok? - mordultam rájuk, és nagy örömömre vissza is riadtak kissé, de nem tágítottak
- Az édességre fáj a fogatok, hö? Tessék, a tiétek lehet, nekem már úgyis elment az étvágyam - toltam elébük a kis kosárba ömlesztett jóságokat
- A bácsi a télapó tetszik lenni? - kérdezte az egyik lurkó
Felszaladt rögtön a szemöldököm
- Hogy én, a télapó, mi? Honnan veszed ezt? - ripakodtam rá
- Hát, a fehér szakáll, meg a piros ruha - mutatott rám ujjal
Én csak néztem értetlenkedve,előbb a lustaságból hosszabbra hagyott szakállamba kapaszkodva, aztán meg a piros kámzsát megráncigálva. Lehet a feketében kellett volna jönni... meg borotválkozni is kéne már...
- Hát... - tűnődtem - még az is lehet
- És jó gyerekek voltatok?
Nem jött válasz, csak szorgos bólogatás és válaszképpen valamiféle egyetértő hömmögés
- Jól van, akkor megehetitek, de a télapónak most már dolga van, úgyhogy hagyjátok felállni
Sok mosoly, meg vidámság, édesség majszoló hálás kis pofik, alig bírtam megállni, hogy fel ne kunkorodjon a szájam széle.
Badarság!
Inkább arrébb poroszkáltam a fához. Végre lett egy kis hely körülötte.
Eltűnődve érintettem meg a látszólag még élő tüskéket, így aztán nem kis ijedtséget okozott, hogy hirtelen egy ablak jelenjen meg, listával az én itemjeimre nyílva.
- Hát ez meg mi a ménkő? Mit akarsz tőlem? Nincs nekem semmi idevalóm, hiszen szürke minden a listában, hát látod! - károgtam félhangosan, s közben meggyőződésesen pörgettem le a listát, tudva tudván, hogy nekem van igazam.
Hiszen nekem van igazam!
Aztán megálltam az ujjam azon a piros izén.
- Ez meg? - egy masni - ez kell? - néztem fel a fára, s akkor látom, hogy van már rajta pár hasonló
- Felőlem, a tied lehet, nekem úgy se kell, nem jó ez semmire se!
Emlékszem, az elfek táborában voltunk, amikor felfedeztem a masnit a pajzsom markolatába gabalyodva. Alig bírtam lecibálni. Aztán meg se szó, se beszéd, becsusszant az inventorymba, és ott is maradt, mint aki jól végezte dolgát, és sehogyan se tudtam kirobbantani onnan.
De majd, most végre, megszabadulhatok tőle
- Tessék! - böktem a listaelemre - Vigyed! Háh!
Kálváriámnak nem szakadt rögtön vége, mert még a helyét is kérte, hogy jelöljem ki rajta, de aztán megnyugodhattam, ahogy gazdát cserélt a piros kis haszontalanság, és én is elégedetten léphettem hátra megcsodálni a fa új ékét.
- Hát, Boldog Karácsonyt! Vagy mit.
Már azt hittem végre nyugtom lehet, amikor küldim érkezik, vagyis hát értesítő:
- Mi az már megint? - nyitottam ki puffogva az értesítőt
- Háh, doboz. Nyissam ki, mi? - néztem a fára - Jól van, te akartad! - feszítettem fel

Old. Alone. Done for.

by **Ozirisz** Pént. Jan. 20 2017, 20:11

Ismét eljött a karácsony. Ilyenkor a játékosok nagyja pár nap „szabadságot” vesz ki, csupán a legelvetemültebbek vannak a jól bevált farmhelyeiken. A legtöbben ilyenkor a városokban vannak, a szeretteikkel töltik az ünnepet, kipihenik az év fáradalmait, miegymás. Vagy csak az ilyenkor megszokott karácsonyi eventeket, küldetéseket hajkurásszák,
Többnyire én is a palotában voltam, közben egy kicsit kóvályogtam a városban, útba ejtve a piacokat, árusokat, alaposan végignézve a portékáikat. Még be kell készülnöm a céhtársaimnak ajándékokkal, és ehhez végig kell járni a piacokat, árusokat, akár több szinten is. Értelemszerűen a Kezdetek Városában nézelődtem először, hisz ez Aincrad fővárosa. Jó pár órát töltöttem el, majd végül a főtérre vezetett az utam.
Mint eddig minden éven, most is ott állt a karácsonyfa. Igaz, már egy pár pillantást vetettem rá korábban, amikor kiléptem a teleportkapuból, de akkor sietősebb volt a dolgom, és nem néztem meg közelebbről. De most, hogy kisebb tömeg összegyűlt előtte, így én is odasétáltam, mi lehet olyan érdekes?
Persze a színes égők miatt messzebbről fel sem tűnt, hogy a díszek hiányoznak róla. Válság van Aincradban? Vagy a rezsicsökkentés miatt nem fért bele a keretbe az a rengeteg dísz, ami szokott lenni a fán? Jó kérdés... Aztán észrevettem egy piros masnit. Egy olyat, ami múltkor a Túlélő Csarnokban valahogy arra a koponyára került. Csak jóval nagyobbat. Plusz még a fán is láttam pár hasonlót. Rá nem bírtam jönni, hogy az az item mi célt szolgál, kérdezősködtem felőle több helyen is, de senki sem tudott semmi konkrétumot mondani. Csak találgatások, hogy a rendszer tréfája, vagy egy küldetés tárgy. Esetleg egy event indításához egy speciális item. Mindenki mást mondott, de a legtöbben csak az egyszerű „nem'tom” választ adták. Elég sokan kaptak, ahogy hallottam, és szinte mindenki máskor, más módon, szóval többeknek is felkeltette az érdeklődését ennek a rejtélyes piros masninak az eredete és a rendeltetése.
Aztán megvilágosodtam, ahogy a fán megláttam párat. Ahogy hozzáértem a fához, úgy egyből felugrott az ablak, egy miniquest a fa díszítését illetőleg, és csak ezt a rejtélyes tárgyat lehetett kiválasztani a listából, majd a fa kicsinyített holografikus képén a helyet, ahova lehet tenni. Kiválasztottam egy ágat úgy középtájon, és ahogy ráböktem, úgy a masni eltűnt, majd a nagy fán megjelent, pontosan ott, ahova gondoltam. Felettébb érdekes kivitelezés, mit ne mondjak!
Azonban utána hiába próbáltam újra előcsalogatni az ablakot, semmi eredménye nem volt. Pedig elkélt volna még rá pár dísz, amiket hasonló módon felaggattam volna, hisz elég nagy ez a fa. Igaz, ha az a több ezer játékos mind kapott masnit, és mindannyian felaggatják őket, akkor már nem maradt volna olyan sok hely, de akkor is. Jó mókának tűnt volna, meg most amúgy is kedvet kaptam hozzá. De sebaj, a karácsonyfa-díszítési hajlamaimat kiélhetem a palotában, elvégre ott is nemsokára karácsonyfát állítunk, és a fa díszítése után még lehet folytatni a palota többi részével. Siettem is a céhházba, hogy az ünnepet részét a céhtársaimmal töltsem. Elvégre karácsony van, és a többiek már biztos a karácsonyi előkészületekkel, már én is letudtam a piros masnis dolgot is, beszereztem mindent ami kellhet, szóval nincs más hátra, mint előre!
Aztán másnap a csipogásra ébredtem. Nem, nem madarak, hanem valami rendszerüzenet lehet. Majd miután sikeresen magamhoztértem, jobban megnézve egy csomag. A karácsonyi ajándék, avagy a fadíszítéses piros masnis miniquest jutalma. Vajon mi lehet benne? Kíváncsian nyitottam ki a csomagot *.*

by **Strea** Pént. Jan. 20 2017, 21:58

Nos, akik kérték azok még mindig nem írtak, illetve jött még két kérés, plusz vannak ketten akik bár írtak de a miniquestet még nem fejezték be, az event pedig nem siet sehová ^^ Úgyhogy adok még időt, lehet írni; aki viszont visszavonná, az valahogy jelezze felém Surprised

by **Tachibana Makoto** Vas. Jan. 22 2017, 16:59

Hogy őszinte legyek, teljesen elfelejtkeztem arról a masniról. Már azt sem tudom, hol kaptam. Vagy szereztem? Nem volt fontos. Biztosan valami sokkal fontosabb dolog foglalta le a figyelmem. Valószínűleg egy lány. A sok közül. Habár talán a masni fontosabb dolog, elvégre abból eddig csak egyet kaptam, mégse értékelem annyira. Egy masni nem szórakoztat, hanem csak pusztán létezik. Tartós szórakozást persze itt már senki és semmi nem tud nyújtani. Összességében kicsit talán unatkozom is. Hiányzik valami, vagy talán valaki, aki színesebbé teszi ezt a bezártságot. Mondom én, aki megfogadta, hogy nem fogja többé elfogadni azokat a színes ceruzákat senkitől. Azonban az igazság az, hogy az ember akkor is társas lény, ha ezt éppen minden áron el kívánja kerülni. Ezen én sem változtathatok, így hiába az elhatározás, azok a bizonyos érzelmek engem is ostromolnak. Minden, amit teszek, csupán arra jó, hogy eltereljem a figyelmem, azonban ilyenkor, amikor éppen egyedül maradok a hangokkal a fejemben, a gondolataim elkanászodva nyaggatnak, macerálnak és ösztökélnek. Egyelőre hiába. Nem csak azért, mert ellenállok, hanem azért is, mert senkinek sem tetszenek a színes ceruzái. Akárkivel találkozom, hiányzik néhány szín a palettájukról. Kivéve talán egyvalakit, de ő... nos, mindegy is.
Ezen az ünnepen pedig különösen kellemetlen ezekkel a gondolatokkal hadakozni. Többek közt ezért sem szerettem a Karácsonyt. Mit kezdjek én egy második Valentin-nappal? Unottan figyeltem a tömeget a főtéren, néhány másodpercig időztem csak el egy-egy emberen. Az áruson, aki lelkesen kínálgatta az ócskaságait. A kisgyereken, aki gondtalanul futott a barátai után nevetve. A fiún, aki látszólag jót nevetett egy haverja viccén, de csak udvariasságból tette. A lányon, aki szerencsétlen férfitársamat rángatta maga után, hogy aztán majd a nap végén egy egyszerű puszival mondjon csupán köszönetet, fenntartva a reményt, miközben szolgasorba dobja. És azokon, akik a gigantikus karácsonyfát piszkálják, és a menüjükkel játszanak közben. Erről jutott eszembe a piros masni. Nem sokkal később untam meg a forgatagot, és járultam a fához én is, hogy megszabaduljak a masnitól, ami csak foglalja a helyet a batyumban. Gépies mozdulatokkal tettem a dolgot, a szeretet legkisebb érzése nélkül. Csak kiválasztottam egy olyan helyet, ami a lehető legtávolabb volt az összes többi masnitól. Középtájt, felül. Hogy aztán néhány óra múlva azt lássam, hogy valaki pontosan az enyém mellé tette a sajátját. Yare-yare... :]

by **Rikomono** Vas. Jan. 22 2017, 18:17

Pfff, karácsony. Kit érdekel? Jó-jó van egy halom mamlasz,akik odavannak érte, de hogy én nem tartoztam közéjük, az hót ziher! Romantikus andalgás a hóesésben, mindenfelé fények meg óriás karácsonyfák, ez komolyan kell valakinek? Nevetséges. Nem tudtam megérteni, hogy izgat ez fel valakit. Oké, nem voltam egy romastische alkat sose, inkább az a típus vagyok, aki a virággal veri meg azt a faszt, aki ilyesmivel próbál udvarolni. A csokit megeszem, az nagyon is okés, de a virág...? A karácsonyban is az egyetlen jó dolog az epertorta, olyat mindig szerválok magamnak. Vagy vetetek valakivel, aki eléggé balek hozzá, hogy valami viszonzást várjon.
Na most ilyen balekot nem találtam, de abban biztos voltam, hogy holnap az el nem adott tortákon óriási akciók lesznek, és akkor lecsapok *.* De addig is haza kéne jutni... Nem egyszerű, ha ennyi ember van az utcákon, főleg a főtér környékén. Még csak a kisutcákon se tudtam kerülni, mert azok is tömve voltak, ott még nehezebb is átverekedni magam. Így is már a huszadik félnótást löktem arrébb, hogy engedjen végre utat, mert valaki nem vevő a nyugdíjas tempójára! Úgy voltam vele, hogy minél gyorsabban át akarok jutni ezen az őrületen, aztán otthon ledőlök és élvezem a nyugit. Csak ja, mindenki azon volt, hogy ezt a tervemet szabotálja. Főleg így, hogy a sok drabál állat között elveszek a méretemmel. A fához is csak azért értem hozzá, mert nem fértem el a sok baromtól, megpróbáltam elslisszolni, csak útban voltak az ágak. Nem számítottam rá, hogy egyszer csak felugrik egy ablak. Gyakorlatilag kidobta azt a masnit nekem, amit valamelyik nap találtam, és egy darabig hordtam a hajamban és a képembe üvöltötte, hogy tegyem fel a fára. A sok rizsa nem kellett volna hozzá, szeretet ünnepe, közös díszítés, meg bla bla bla. Feldobtam a fára azt a vackot, aztán csá. Rajtam ne múljék... Csak ne kéne a tömeg másik felén is átverekednem magam, ffffffuuuuuuuuu! >.>

by **Kiwi** Vas. Jan. 22 2017, 18:46

A masnit egy fesztiválon kaptam, értetlenül is álltam a dolgok előtt… de végül nálam ragadt. A karácsonyi készülődéshez már délelőtt kellően kifáradtam, pedig… délutánra, este felére várt rám még csak a nagyja… Ehhh? Hogy fáraszthat ki valaminek még csak a gondolata is? Nem szeretem a karácsonyt, értem én hogy szeretet ünnepe meg KisJézus… De, én képmutatónak tartottam ezt az idilli képet… Amit egy halom idegeskedés előzött meg, egymásra morgás, és elmagányosodás érzése. Egy olyan kép, amit a média és a köztudat ültet belénk, hogy annak a napnak így és úgy kell tökéletesnek lennie, és az ember megfeszül azért a képért… de… végül sosem lesz az igazi. Mindig hiányzik valami, egy távoli rokon, egy halott ismerős… vagy van, hogy valamiből többet is kapunk… mint például egy-egy kelletlen szó… vagy épp te állsz a másik kialakított képének az útjában. Így lehetett ez annak a lánynak a problémája, aki elém torlaszolta magát. Biztos nagyon fontos volt neki mindez… mindegy, menjen csak. Bolond!

Végül én is megláttam a fát, a tömeget, és adta magát hogy ott valami éppen történésben van. Pár perces megfigyelés után, azt is lehetett látni mi is történik. És az is adta magát, hogy az ilyen dolgok jutalmat hordoznak magukkal. Oda léptem én is a fához, nem túl közel… nem akartam az aurámmal senkit sem zavarni, így kicsit távolabbról akasztottam fel egy masnit, a fa hátulsó részére. Már dugig volt díszítve, és sokan akarták azt, hogy az ő masnijuk elől legyen, látható és szép helyen. Nem volt ezzel semmi baj, így én kerültem kicsit hátrább, hogy tartsam valamennyire a harmóniát, és tényleg így lehessünk a legszebbek. Végül eltűnt a masni, és egy piros dobozt kaptam helyette. Egyértelmű volt, hogy ott helyben kinyitom.

by **Halász Alex** Vas. Jan. 22 2017, 20:25

Egy csendes téli délután, mikor a nap is süt és a szellő sem csípi az arcot, mégis fehér minden amerre a szem ellát, s mégsem ágál a cinege csicseregni párat, ... nah akkor rontott be Alexunk kipirultan a rohanástól és izgatottságtól Hinarival közös lakosztályuk ajtaján, a kezében lobogtatva egy piros masnikát! - Hinari! Megtaláltam a meglepit, ez tök király! :3 Köszi. ^^ - Nem vett mély levegőt és úgy tűnt, a tüdeje többet bír három emberénél. - Ozival arénáztam és el is bohóckodtuk, szal a vége lényegtelen, meg ahh képzeld, annyira bosszantó, hogy a kardforgatók leháromszoroznak, hogy elmondani nem lehet. Ezt a gyorsaságot szerintem csak a kaszttal tudnám megszerezni, kéne több, sokkal több élet meg fegyverkezelés, hogy legalább az az egy betaláljon, ami időm van ütni a sok cikázások közepette... nah meg végül is - nem vett plusz levegőt, úgy folytatta. - ... a kitartás pontok is az értékelhetetlen szintjén vannak, ütök Falánk fiúval, majd ha váltok a Büntetőre pihennem kell.... most mond meg, nincs annyi szintem, amennyi ezt fedezné... ez az új képesség is eddig csak hátrány volt... csh- Belezuhant az egyik babzsákba és a mellé érő szerencsétlen Kajmánszörnyet kezdte el macerálni. - Ha nekem is olyan jó pontjaim lennének mint neked.... - Tele volt kisfiús megbánással a Flamberget illetően, amire az új képességének időszakos kihasználhatatlansága is hozzájárult. Megzuhant, ahogy a pici szangvinikus lelke ezt "tanácsolta" neki, amire a babzsák kényelme optimális táptalaj volt. Ezzel együtt Kajmánszörnyi egy egész háborút vívott meg, természetesen mindenféle siker lehetősége nélkül azért, hogy megszabaduljon a fiú szorításából. Még vinnyogott is párszor, de ez Alt nem hatotta meg.

Ezek az amolyan apró kedvtelenségek viszont nem tartanak sokáig, így Alexnál sem mutatkozott semmi jele a pár nappal későbbi sétájukkor. A Főtérre igyekeztek, megnézni a fát maguknak. Már volt náluk forralt bor, az egyik árusnál Al megállt mutatni Hinának mennyi plüss oroszlán kínálatot halmozott fel, és a főtér előtt elidőztek kicsit gyönyörködni a fában távolról is. Alnak eszébe jutott a kis képecske. Mosolygott, és nem szólt. Ezt a szép emléket megtartotta a saját kis csöndességében.
Odaérve pedig persze egyből szemet szúrt a fiúnak, hogy nem olyan a fa, mint kellene neki. Otthon mindig tele volt aggatva mindennel amit felleltek és ráakasztható volt, itt viszont olyan... csupasznak tűnt. Meg is lett az oka. Al csillogó szemmel nézett kedvese felé, ahogy a quest ablak felugrott. - Csináljuk! *.* - Lázasan kutatni is kezdett az inventoryban, de csak a Hinaris masni volt kijelölhető. Egy picit bánta is, hogy oda kell adnia. Az az övé volt.... de hát a fa érdekében fel kell áldozni néha ezt azt. A lány is elővette saját masniját, és hogy, hogy nem, vagyis inkább egy kisebb " had ném meg én is a tied" jelenet után rájött, hogy két ugyanolyan masniról van szó. - Húúúú. Neked is Hinairs van! Surprised

- nem kérdés volt. - Rakjuk egymás mellé.... nézd, itt közép tájt, felül van egy szép hely x3....

by **Hinari** Vas. Jan. 29 2017, 21:05

Egy csendes téli délután, amikor a nap már ferde szögben süt be az ablakon, de azért a függönyök az enyhe idő szelével lebbennek meg a kanapé mögött és simogatják meg az egyik közeli babzsákot… nah akkor jelzett a rendszer, hogy kész a tea, s én békésen töltöttem ki azt egy már előre odakészített csészébe. A folyadék lassan terült szét és vert lusta hullámokat felszínén, pár pillanattal később befogadva a belecsúsztatott kiskanalat is, elfogadva sorsát, hogy innentől nem fognak békét hagyni neki. Valahogy én is így hallgattam végig a fiút, mosolyogva, s nem szóltam közbe, teljesen fölösleges lett volna. A teámat kevergettem.
- Ne aggódj, majd lesznek – feleltem bátorítón, és elnéztem a kajmánt, akit valószínű a legkevésbé sem foglalkoztatott Al aktuális problémája. Szerencsétlen egy állat volt: mindig oly hevesen igyekezett elkerülni a fiút, de esélye sem volt soha – Egy csésze teát? Vagy valami mást esetleg? – álltam fel és léptem oda páromhoz, gyengéden szájon puszilva őt, hogy aztán pár pillanattal később már a konyhapulton keresztül szemléljem duzzogását. Volt itthon a kedvenc sütijeiből, az talán jobb kedvre deríti majd.

Természetesen most is szerveztünk céhes karácsonyt, de annak majd holnap jön el az ideje. Ez az este csak kettőnké volt. Ki is sétáltunk a főtérre, s én kíváncsian nézegettem a bódékat, a hangos árusokat és emeltem fel kezem, hogy egy kóbor hópehely megfelelő pihenőhelye lehessek. A bor még túl forró volt, egyelőre nem tudtam meginni.
A fán már jópár piros masni díszelgett, mire mi annak közelébe vetődünk, s elég volt csupán egyetlen érintés, a felugró panel új miniquestről tájékoztatott – Hát persze – nevettem s magam is elkezdtem a menüm görgetni, meg is találva a keresett tárgyat – Hinaris? – kaptam fel a fejem, s néztem meg az övét is, aminek belső fodrán – talán Al vezetéknevére utalva – szintúgy egy H betű rejtőzött. Erről beszélt volna pár nappal ezelőtt? Igazság szerint nem értettem minden szavát, így rá is hagytam akkor, most viszont lehet jól is jött ki; így mindkettőnknek ugyanolyan volt – Rendben van. Az nekem is tetszik – néztem el arra derűsen, amerre Alex mutatott, s nemsokára már mindkettőnk masnija fent volt a fán. Egymást érintve, ahogy mi is odalent. Hozzádőltem a fiúhoz, és egy ideig még nem mentünk tovább: jó volt látni, ahogy egyre pirosabb, szebb lesz az idei karácsonyfa. Másnap pedig a reggeli közben meg is jött a hír a teljesítésről, s Allal közösen bontottuk ki a két dobozt. Az első ajándékunk, még a közös ünneplés előtt.

by **Strea** Kedd Jan. 31 2017, 18:25

Holnap lesz zárás, aki akar még írni, az addig még megteheti.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Jan. 31 2017, 19:10

Mondanom sem kell, hogy kissé számítottam rá az elkövetkezendő dolgokra. Chakna bár eljött, úgy tűnt fontosabb dolgok is mozgatják, mint hogy velem legyen… nyoooo Sad

Hát… ez van. Mindenesetre, ha hagyja egy nagy öleléssel hálálva átveszem az ajándékát, de csak azután, miután elfogadta az enyémet. Nem potyázunk és biztosítás, hogy nem fogja elutasítani az ajándékom. Hehe. Végül mielőtt kibonthatnám, szomorkás mosollyal az arcomon bólintok a lánynak, hogy menjen csak nyugodtan, majd miközben távolodik azért még jó ideig integetek utána. Kár igazából, sajnálom, hogy nem tölt velem egy kis időt. Rajta kívül nincs egyelőre még közelebbi barátom és így egyedül… elég tré az ünnepek. Így végül sóhajtottam és a dobozkára nézek a kezembe, melyen, tetején ott díszelgett az amúgy Chaknának adott masnim. Na mindegy, legalább ezt „visszakaptam”. A karácsonyi event pedig még talán kárpótol is a magányért… szipp-szipp. Mielőtt azonban túlestem volna az ajándékbontáson, gyorsba elintéztem ezt a fára akasztós vackot, hogy megszabaduljak a masnitól, majd végül az egyik közeli padra ülve, kibontom az ajándékom. És hát mi volt benne? Igazából jó kérdés. Első ránézésre fegyver díszek lehettek, vagy egyéb díszítő tartozékok. Igazából le kellett ellenőriznem a leírásukat és úgy tűnik jól sejtettem elsőre. Bár egyelőre még nem szerettem volna felrakni a díszeket, itt kinn biztos nem, de biztos voltam benne, ha más nem majd, ha hazaérek tuti megnézem ezekkel a fegyvereket. Végül is… úgy intézi az illem, hogy legalább kipróbáljam az ajándékom, még ha nagyon nem is szeretem túldíszíteni az eszközeim. Mondjuk ez még nem vészes. Sőt az őzes kis figura még tetszik is… így még az is lehet, hogy huzamosabb ideig is fogom használni. Hihi…

by **Strea** Csüt. Feb. 02 2017, 20:22

Az eventet lezárom.

A miniquestet teljesítették: Rogan, Shukaku, RenAi, Chakna, Robiizmus, Enheriel, Cearso, Danee, Ozirisz, Tachi, Riko, Kiwi, Alex, Hinari, Eiki
Jutalmatok a piros doboz, s ha kinyitjátok, a következőkre bukkanhattok: középen van benne egy [Piros Karácsonyfadísz] névre hallgató item, melybe belehelyezve egy (Fotó Kristállyal készített) fotót az azon lévő kép lesz a gömb mintája; a tárgyat pedig körben szépen elrendezve egy Kristálylevél, egy Fagylevél és öt Nihil Levél díszíti.

Mindenkinek köszönöm a részvételt Smile

by Ajánlott tartalom

[Event] SAO Karácsony 2026

[Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026

Re: [Event] SAO Karácsony 2026