Re: Kezdetek Erdeje

by **Astaroth** Csüt. Jan. 16 2014, 08:43

Miután elfogadta az invitálást, Itachi is küldött egy meghívót. Egy meghívót egy céhbe. Az elfogadásra kattintva Astaroth felnézett rá, elejtett egy vigyort, és megköszönte. Ezután a fiú el is indult a mob vadászatra. Astaroth és Asmodeus szorosan követték. Pár perccel később a pet beleszagolt a levegőbe, hátán a szőr felmeredezett, úgy jelezte Astaroth-nak, hogy ellenség van a közelben. Ezt megerősítette a fiú is, és már az idomár is érezte azt a kegyetlen büdöset, melyet egy három hete nem ürített kuka sem képes magából kibocsájtani. Előhúzta kését.
~ Ezek nagyobb szintűek mint eddig voltak. Ne halj meg! - morgott neki farkasa, miközben eltűnt a másik síkon. ~ Én ilyen büdöset biztos meg nem eszek!
- Te igen hülye! A húsa bizonyára zabálható. - hurrogta le állatát Astaroth. Odalépett Itachi mellé, és várt. A kobold kilépett a bokrok közül, a srác pedig egy hirtelen mozdulattal elrugaszkodott, és meg is támadta azt. Azonban nem vette észre a még bokorban bujkáló két társát, akik kapva kaptak az alkalmon és csapást mértek a fiúra. Amaz közölte Astaroth-tal, hogy ő elintézi a jobb oldalit, az övék pedig a bal oldali. A férfinek nem állt szándékában használni a képességét, nem akarta felfedni az összes ütőkártyáját a fiú előtt, bármennyire is bízott benne. Így csak egymaga rohamozta meg a koboldot. Mivel egy kis idővel ezelőtt használta a képességét Asmodeus, így kénytelen volt visszatérni az ő síkjukra. Harapófogóba fogták ellenfelüket úgy támadtak rá. A kobold azonban kitért előlük és egy erős csapást mért a petre. ~ Asmodeus hp: 7 (zöld); Kobold Hp: 10 (zöld) ~ Látszott, hogy túl nagy a szintkülönbség a két küzdőfél között, így Astaroth és a farkas meghátrált, és fejben azon tanakodtak vajon hogyan támadjanak legközelebb. Az egyiket legalább lefoglalta Itachi, de a másik még mindig a nyakukon maradt, és képtelen lettek volna megsebezni, vagy ha még, hát legalább annyi élete volt a mobnak mint nekik, így elég veszélyes lett volna. Szerencsére a srác hamar kivégezte a saját ellenfelét, és át is fordult segíteni a duónak. A háta mögül támadta, valamit rikoltozott mellé, melyet valamiféle "birdknifeeeeee"-nak értelmezett Astaroth, aki a szemét forgatta a srác hülyeségén. Azonban a fiú előtt megjelent tíz holló melyek a kobold irányába tartottak, nagy sebességgel. Még oda tudott fordulni a mob, de elkerülni már nem kerülhette el őket. A hollók az ellentől pár méterre késekké alakultak át, és mindegyik a kobold hátában állt meg, aki megpróbált elmenekülni.
Itachi odalépdelt Astaroth-hoz. Kérdésére azonban a pet válaszolt:
~ Megteszi. Egyenlőre. - mondta, és hangjában elégedettség, és valamiféle tisztelet érződött. Astaroth úgy gondolta, ennek a szintkülönbség lehet az oka. A sráchoz fordult, és tolmácsolta az elhangzottakat. Majd hozzátette:
- Még hogy 5-ös szintű vagy mi? Ne viccelj! Nem lettél volna képes ilyen könnyedén legyőzni - egyetlen támadással - egy azonos szintű mobot, és még kettő kisebbet! - morogta Astaroth. - Szóval? Hányas szintű vagy valójában?
Itachi a farkas elé dobta a koncot, aki erre megharagudott, és rávicsorgott, de a húst azért azonnal bekebelezte. A többit, szám szerint tizenkét darabot átnyújtotta Astaroth-nak, aki eltette az inventory-jába őket. A petre nézett, utána fel a fiúra.
- Azt hiszem ezzel nem kedvelteted meg magad ezzel az éhenkórásszal. Tudod, egyedül nekem engedi meg, hogy az ételt dobjam neki. És elhiheted, nem érzem magam kiváltságosnak emiatt. - mondta a fiúnak. - Azt hiszem egy időre megteszi ez a mennyiség. Fogadd köszönetemet! Amondó vagyok menjünk vissza a Városba! Mond csak! Van most valami meló? - kérdezte még, de már csak út közben.

//Köszi az ismerkedést, és köszönöm a céh meghívást is ^^//

by **Itachi Saton** Csüt. Jan. 16 2014, 16:15

Nem kellett volna bevetni a madárkéseket de már nem sok kedvem volt az össze vissza harcoláshoz így hát ezt a lépést hoztam de rosszul mivel Astaroth elkezdett gyanakodni.
-A szintem? Menet közben megbeszéljük...Meló egyelőre neked nincs sőt nekünk sem nagyon van, elég nagy a pangás...
Majd kicsit húztam a számat és folytattam:
-De te ezzel ne foglalkozz egyenlőre a te kiképzésedre kell hangolódni elvégre még elég kicsi a szinted és a fegyverekkel sem állsz jól viszont előnyös, hogy itt van neked Asmodeus, egyébként bocs nem akartam megsérteni! Mihelyst megleszel 6-8-as vagy legalábbis 4-es és fegyverileg és tökéj lesz minden akkor lesz munka is. Már énis utánanézek és elkezdek küldetéseket vállalni mert a céh helye sem a legjobb mindig rajtunk ütnek kis idő után és mi pedig alig bírunk kikecmeregni a harcból és új helyet találni. Ezért most fontos a pénz, hogy megtudjuk venni a birtokot ahol rendesen gyülekezünk és aztán -szétnéztem és kicsit lejjebb vittem a hangom -mehet az amihez értünk és az pedig a harc. A rivális céheket ki kell iktatni mert sok a konfilktus és én azt nagyon nem szeretem.
Majd elindultam lefelé a hegyről csendesen.
-Akkor ismét fedek fel egy kis titkot számodra és elmondom a valódi szintemet. Én igazából 10-es vagyok és azért is ment olyan könnyen a harc na meg azért mert értek hozzá. -nevettem fel- Viszont most, hogy tag vagy tudd, hogy mi elég laza céh vagyunk de szeretem ha mindenki megadja a másiknak a kellő tiszteletet de ha túlléped a határt... Tudod mi a büntetés... Na de mind egy is hamarosan bemutatom a céh társakat két csaj ők kicsit kezelhetetlenek de régóta ismerem mind a kettőt és értenek a harchoz így hát ők maradnak. A titoktartás érdekében nem barátom egyik sem nekem tehát ha akarok tőlük valamit meg kell őket keresnem de már dolgozok rajta, hogyan lehet egyszerűbb a dolog.
Elég világos volt mikor leértünk és besétáltunk a városba.
-Na akkor üdv a céh-ben még beszélünk szólj ha bármire szükséged lenne meg majd énis keresni foglak.

Üdv a Crazy Cemetery-ben!

by **Gunji** Szer. Jan. 22 2014, 18:28

[[ Peter Worker x Gunji & Abe ]]

Csoda szép kora reggelem volt jól keltem és az idő és szép volt és nem volt nagy sár.Már-már elfogadtam, hogy a barátom elhagyott és ismét csak a szenvedélyemnek élek. De mielőtt még elindultam volna Abe-et is kirugdostam az ágyból.
-Hééééj kejjél már fel mennyünk sétálni!
-Haaaj hagyjál már még kicsit aludni!
-Naa kifelé te bolhás dög és menjünk!
Felpattan hirtelen Abe:
-Mi az, hogy bolhás dög? A bolhás dög mindig téged ment meg úgyhogy nem szidni kéne hanem dicsérni!
-Te megmenteni engem? Én mentem meg mindig a te szőrös segged szóval te csak ne vernyogj nekem itt a hősködésedről!
-Jah persze...
-Na nyomáás!
Majd elindultunk a városközpont felé!
-Szép napunk van nem?
-Jahh főleg ha hagytál volna aludni...
-Ajh hagyd már abba folyton csak zabálsz meg alszol aztán meg beszélsz nekem itt a kamu hőstetteidről.
-Milyen kamu hőstett amit mondok az megtörtént eset.Apropó kéne már kicsit enni.
-Aaajh... Megnézem mit adhatok -majd elővettem egy kis salátát -nesze egyed, úgyis fogynod kell!
-Micsodaaa? Füvet egyek?
-Az nem fű hanem saláta úgyhogy egyed!
-Én ezt nem eszem meg!
-Akkor vegyél magadnak valamit -majd adtam neki egy kis pénzt -ha valaki kérdezi én küldtelek.
Addig én megnéztem a hirdető táblát de sajnos semmi sem volt rajta ami nekem jó lett volna. Vártam Abe-re elég sokat ~Hol van már az a dög?~ majd egyszer csak megjelent.
-Hol a fenébe voltál eddig?
Láttam hogy valami dögöt zabál.
-Tudod milyen nehéz ilyen hús-t milyen nehéz beszerezni?
-Jó jó persze csak haladjunk már!
Majd elindultunk az erdő felé. Sétálgattunk elég sokat de sehogy sem találtuk meg.
-Na fene eltévedtünk nagyon jó.
-Hát ha ilyen hülye vagy akkor mit vártál?
-Mi az hogy hülye? Tudjad, hogy kivel beszélsz te bolhapiac!
-Jah persze... nem én tévedtem el...
-De te is el tévedtél mivel együtt vagyunk!
-A francba...
-Na keressük meg az erdőt mert ránk sötétedik ha csak itt balhézunk ahelyett, hogy mennénk.
Nagyon sokat sétáltunk de még mindig szép volt az idő és még sehol sem láttuk a sötétedést. Majd pár óra séta után megtaláltuk.
-Na mondtam, hogy erre kell jönni...
-Nem is te mondtad, én mondtam!
-Persze... Te mondtad...
Törődtem bele, hogy ilyen hülye ez az Abe de én már nem veszekszek vele csak menjünk már végre az erdőbe is! Neki indultunk és most inkább oda mentünk ahol még nem igazán jártunk, bár az is igaz, hogy olyan sok helyen nem voltunk.

by **Peter Worker** Vas. Jan. 26 2014, 19:39

Gunji

A Nap lement lassan és a sugarai rózsaszínbe borították most az égboltot, már ahol lehetett látni azt a szétterülő szürke felhők miatt. Túlzás lett volna azt mondani, hogy eltévedtünk az erdőben, mert nem, de egyszerűen nem akartunk még hazatérni. Az erdő veszélyes volt, ezt tagadni sem lehetett, de mi viszont erősebbek az átlagnál és ott volt a tény is, hogy Hisame erős szárnyakkal rendelkezett, így a menekülés is már új értelmet nyert a számunkra. Nem féltem, hogy mellettem volt a lányom, így csak később indultunk el a céhház felé.
- Apa… - fordultam felé – Semmi, bocsi.
Mostanában sokszor csinálta ezt. Belekezdett valamibe, majd még az elején félbehagyta, és nem csak a mondataival történt ez, hanem majd mindennel mihez köze volt. Legutóbb egy napig várt lelkesen egy olyan sétára, mit másnap öt perc után megunt. Nem értettem, hogy mi gondja lehetett és kerülte a témát, ha épp próbáltam róla kérdezni. Talán a neméhez volt köze, talán látott valami olyat, mit nem kellett volna, de míg ez a viselkedése nem volt súlyos, míg nem esett kár sem benne, sem másban miatta, úgy nem erőltettem jobban a megfejtését.
- Apa…
- Igen?
- Van ott valakik, vagy valakik. – nézett egy fiú és annak egy kisebb társa irányába.
- Valóban.
A különlegesége mindennek azonban nem abban volt, hogy voltak, hanem hogy itt és még inkább, hogy ilyenkor. Sosem volt jó ötlet az erdő éjszaka és látva, hogy most érkeztek, úgy némi kétely is férkőzött belém, hogy jó dolog volt e amit csináltak.
Hisamével eléjük álltunk.
- Hali. – intettem nekik. Idegenek voltak és mi is nekik, így nem is akartam sokkal közelebb menni hozzájuk, e pár lépés tökéletes volt – Az erdőben lenni nem biztos, hogy jó ötlet már ilyenkor. Mit kerestek erre?

by **Gunji** Hétf. Jan. 27 2014, 17:14

Miközben gyönyörködtünk a tájban beszélgettünk Abe-el.
-Szép ez a hely nem?
-De bár... -fojtottam magába szót.
-De mi?
-De nem az igazi havas erdő... -lógatta az orrát.
-Tudom-tudom nekem is jobb lenne. De majd ha jól fejlődünk és elég magas lesz a szintünk akkor majd lesz havas rész is, De az még messze van.
-Óóóó Gunji már nagy szükségem van a hóra...
-Igen nekem is lételemem úgyhogy megígérem, hogy eljutunk odáig!
-Ígéred?
-Ígérem!
Aztán csak nézelődtünk és egy szót sem szóltunk tovább. Már lassacskán indulni akartunk amikor egy srác lépett elénk és köszönt.:
-Helló miben segíthetünk?
-Szia? Remélem nem balhét akarsz! -Mondta fennhangon Abe.
A fiú nem rosszat akart nekünk sőt inkább jó tanácsokat adott.
-Mi az, hogy nem jó ötlet? Ez a legjobb ötlet a világon, akinek esze van az erdőbe jár szabadidejében.
-Igen-igen tudod mi Gunji senpai-al imádunk erdőkben flangászni.
-És akkor már gondolom válaszoltunk is a kérdésedre, hogy mit keresünk itt. Mi itt a természetet keressük. Nekünk ez a hobby-nk ezt szoktuk csinálni szabadidőnkben. Valaki bélyeget gyűjt, valaki focizik mi pedig erdőt járunk, felfedezünk. Ennyi...
-Úgyhogy ha csak nem akarsz velünk nézelődni akkor ellehet innen menni, mi nem keressük a bajt!
Kicsit alréb taszajtottam Abe-t és közelebb hajoltam hozzá.
-Vegyél vissza kicsit, nem hiszem , hogy velünk egy szintű ember lenne ez a csávó. Kicsit óvatosabban. -majd ismét felegyenesedtem és a sráchoz beszéltem -elnézést kérek Abe viselkedése miatt. De miért zavar téged az, hogy mi mit csinálunk itt? ~Hajjaj ebből baj lesz ez a srác rosszat tenni jött ide és biztosan sokkal nagyobb szintű nálunk, esélyünk sincs~
Majd vártam a srác válaszát óvatosan.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jan. 27 2014, 21:01

Astaroth: Éles Kés (+1 erő)
Itachi Saton: Fotó Kristály (A kristállyal fényképet lehet készíteni, amit egy régimódi fényképezőgép módjára kilök magából, ezután összetörik.)

by **Utahime** Kedd Jan. 28 2014, 22:07

/Shukaku/

Még mindig féltem ugyan a játéktól, de nem ülhetek tovább bezárkózva. Az erdőben biztonságosan mászkálhattam, hiszen csak olyan állatok vannak itt, amik nem támadnak amíg én sem támadok. Itt talán komolyabb veszély nélkül rájöhetek, hogy is védhetem meg magam, ha messzebb megyek. Egy ideje már bolyongtam a fák közt. Lenyűgöző, hogy milyen valóságos ez a játék. Pont olyan mint a házam melletti erdő... egészen megnyugtatott a környezet. És persze Falco. Amióta kikelt a tojásból, végre nem voltam már teljesen egyedül. A pihés tűzgolyó aranyos házi kedvenc, bár nem igazán tudtam mit kezdeni vele. Tekintve, hogy egy madárfiókáról van szó, még nem tud repülni, de a földön is elég esetlen. Úgy tűnik legjobban a fejemen érzi magát, még fészket is rakott a hajamban. Bár először próbáltam tiltakozni ellene, de a kezemben folyton hangoskodott. Ráadásul, így szabad a kezem is. Otthon biztosan megszidnának, hogy lány létemre olyan a fejem, mint egy madárfészek - ezúttal szó szerint - de engem sosem érdekelt különösebben, hogy hogy nézek ki. Időről időre megtámadtam a békésen mászkáló kék vaddisznókat, kísérletet téve a harcrendszer kiismerésére. Végül mindig egy tűzcsóva mentett meg, a fejem tetejéről. Ennek örültem, hiszen a kis csirke egész erős és megvéd. De valami mégis egyre jobban aggasztott. Mégpedig, hogy nem csak az állatokra lőtt tűzet, de bizonyos időközönként csak úgy, a levegőbe eresztette lángjait. Mintha tüzet tüsszentene, vagy valami hasonló... Csak nem allergiás valamire? Egyáltalán lehet egy pet beteg? Mivel már eltelt egy kis idő, és ezen kívül nincs különösebb baja, annyira már nem aggódtam, de elhatároztam, hogy ha meglátok egy játékost, aki mellet kisállat is van - így nagy eséllyel idomár - akkor megpróbálom megkérdezni erről.
Így sétáltam az erdőben, és énekeltem, ahogy szoktam. Mintha csak kint lennék, a házunk melletti domboldalon. Majd elhallgattam, amikor megláttam egy lányt, egy... madárral? Bár tollas, és szárnya is van, mégsem néz ki madárnak. Igaz az én madaram, sem egészen az, de ez egy rendes sólyom, csak lángol, vagyis főnix. Az övé inkább egy helyes tollas dínóra hasonlít. Remélve, hogy segít, lassan közeledni kezdtem felé, halló távolságba érve tétován megálltam.
- Szia, te is idomár vagy, ugye? - Tettem fel a felesleges kérdést, de hallottam, hogy petet csak kedvencnek is lehet tartani, és még messze voltam attól, hogy a felszereléséből rájöjjek.

by **Shukaku** Kedd Jan. 28 2014, 22:55

Shu mint ahogy régóta tervezte is, újra átette gyakorlásaik székhelyét az Északi részről a Kezdetek Erdejébe. Valahogy jobban feküdt mindkettejüknek ez a terep, és otthonosabban is érezték magukat rajta, mert igen sok időt töltöttek itt. Bár Timidus mesélt arról, hogy a harmadik szinten van egy másik erdő is, amit mindig köd borít, és szeretné megnézni, Shu kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő látás jártasság nélkül aztán nem fog ilyen buta helyekre mászkálni, még akkor sem ha a kis térképen ugye folyamatosan tudják követni egymás helyzetét. Szerette, hogy ha átlátja a dolgokat, és nem akarta kitenni magát néhány éppen rosszul rossz helyen lévő mob, vagy akár idióta őt ijesztgetni akaró játékosok jumpscare játékának. Magától biztosan nem fog áldozattá válni, és nem fog ilyen helyekre önként besétálni. Legalább is addig nem, amíg nem értesül arról, hogy ott valami számára érdekeset találhatnak Timidussal. Így hát ennek a döntésnek az okán maradt a Kezdetek Erdeje, és ott gyakorlatoztak tovább. Éppen pihentek, amikor a távolból felvillant valami fény, ami ugye fényes nappal az erdő közepén nem igazán volt jellemző. Utoljára akkor láttak ilyet, amikor az a buta monitor jelent meg a még butább filmjével a klónosharcosijesztős dolgokról. Shu már fordított is volna hátat az egésznek, hogy még csak véletlenül se pillanthasson rá újra ilyesfajta dolgokra, és még a fülét is befogta, de érdekes módon nem hangzott fel egy narrátornak a hangja sem, aki közvetítene valamit, de még Kayaba bácsié sem, akinek a kedvéért viszont azonnal visszapördült volna. Lassan elvette a füléről a kezeit, fülelni kezdett, és bár nem azt hallotta meg, amire számított, valami mégiscsak megtörte az erdő átlagos zajainak állandóságát. Ez a valami énekhang volt. Természetesen nem olyan szép, mint Hisame éneke, de azért nem is valami ajtónyikorgás, mindenesetre azt jelezte, hogy valaki, vagy valakik közelednek, így Shu jobbnak látta, ha a hang irányába fordulva várja az érkezőt, aki bizonyára már nem lehet messze, Timidus pedig azt, ha Shu elé röppenve védelmezőn takarja el… legalább is amennyire eltakarhatta macskaméretű kis testével.
-Miért nem bújunk el? Rejtőzzünk! Meneküljünk!
-Minek?
-Hát… mert jön valaki…
-Most nem. Kíváncsi vagyok.
Shu nem tudta, hogy mi az ami felkelthette a sárkány érdeklődését, mindenesetre biztos volt abban, hogy Timidus ösztöneiben eddig nem nagyon csalódott, így mögötte maradt.
~A magasabb szinteken van okunk elbújni, ha jön valaki, de itt mindig csak valami elkóválygó kicsikkel találkozunk. Még ránk is itt talált Peter. Hátha találunk olyasvalakit, akinek még nincsen céhe. Hogy fog örülni, ha most én fogok neki egy céhtagot! Azám!~
Shu ha bátortalanul is, de ott maradt, így a valaki ideért, meglátta, és még közeledni is kezdett felé, ráadásul minden szó, vagy jelzés nélkül. Shu már épp azon tanakodott, hogy Timidus elhatározása ellenére azért mégiscsak ő szólítja meg előbb, de az érkező végre megszólalt, és köszöntötte őt, majd a kasztjáról érdeklődött.
-Esetleg sziasztok! Huhúúú! Én is itt vagyok!
Csipogta picit sértődötten Timidus, és már nem volt annyira biztos abban, hogy beengedi a céhbe az újoncot. Shu természetesen illemtudó volt, és helyesen köszönt, és a bemutatkozást sem felejtette el, a szükségszerű meghajlással kísérve.
-Szervusztok! Shukaku vagyok, ő pedig itt Timidus. És igen, valóban idomár vagyok. És ha jól látom te is, a társad pedig főnix. Ti csináltátok azokat a villanásokat?
~Talán tényleg nem kell félni. Még egészen pici a madárka, tehát biztosan kis szintűek, és céhben sincsenek benne… viszont ha tényleg ők voltak, akik a fényességet okozták, akkor jobban kellene vigyázniuk, mert a végén még megsérül valaki. Főnixet még nem láttam, de állítólag nagyon ficergő természetük van… mint Timidusnak.~
Egyenlőre még nem akarta kérdésekkel elárasztani a jövevényt a madárkáról, és mivel ő jött ide hozzá, feltételezte, hogy valamit szeretne tőle, így csak várakozóan pislogott a lányra.

(A sárkány szavait te nem érted, csak csipogás, a peted értheti. :3 )

by **Utahime** Szer. Jan. 29 2014, 10:15

/Shukaku/

- Szia. - Csipogott Falco Timidus felé. - Én Falco vagyok. Nem hiszem, hogy érdemes az emberekhez beszélni. Úgysem értik, amit mondasz. Legalábbis én hiába próbáltam neki mondani bármit is.
- Ah, ne haragudj, én Utahime vagyok. - Mutatkoztam be a "felhasználó nevemen" és esetlenül biccentem hozzá. - Az ő tüzét láthattátok. - Böktem a fejem fölé elgondolkodva. Meglepett, hogy többesszámot használt. Értelemszerűen a petre utalt vele, de vajon egy pet érti-e amit mondanak neki? Végül is, ez egy "robot" így fel kell dolgozza a parancsokat. Ha elég fejlett, akkor mesterséges intelligenciának is mondható, akkor pedig kommunikálni is lehet vele. De a városi NPC-k nem tűntek értelmes beszélgetőpartnernek, így a petről is úgy gondoltam eddig, hogy csak a csatára szóló parancsszavakat érti. Ennek ellenére meglepően sokat beszéltem hozzá - mint otthon a plüss nyulamhoz is.
- Falconak neveztem el, mert olyan mint egy sólyom fióka... A te madarad egy Archaeopteryx, vagy valami hasonló őslény? Nagyon aranyos. - ...és ijesztően csipog. Kíváncsian néztem Timidusra. Határozottan élénkebbnek tűnt, mint az én csibém, de lehet csak azért, mert az csak pár hete kelt ki. Elmosolyodtam a kellemes meglepetésre, tehát tényleg egy "társat" kaptam, aki a barátom lehet.
- Megsimogathatom? - Kérdeztem közelebb lépve, majd óvatosan felé nyúltam, ha szabad. - Szervusz, Timidus. - Majd egyet visszalépve tétován sikerül kiböknöm, miért is jöttem.
- Öhm... a petem most kelt ki a tojásából nem rég, ezért reméltem, hogy valaki segítene kiigazodni ebben a világban. - Mondtam egyre halkuló hangon, a nyakláncomat birizgálva. - Úgy tűnt Shukaku-san, te már jártasabb vagy az itteni dolgokban... és megérted a petedet is... - Az látható, hogy többféle felszerelése van a lánynak, és mintha beszélgetett volna a petjével, amikor közeledtem. Biztosan régebb óta játszik már, és ha ellátna néhány tanáccsal, az rengeteget segítene egy ilyen kezdőn, mint én. Egész eddig ki sem mertem jönni a Kezdetek Városából. Viszont, ha már kijövök erősebbnek kell lennem, mindenképp. Ha nem leszek erősebb, akkor megöl a játék, a városon kívül veszélyes gyengének lenni... és én az vagyok. De vajon helyes-e csak odaállni valaki elé segítségét? Hiszen semmim nincs, amit adni tudnék cserébe. Se tudásom, se pénzem, se értékes tárgyaim... és azt is kétlem, hogy bármiben hasznomat venné. - Ha nagyobb leszek, talán viszonozni is tudom majd... - Motyogtam végül, arra a megállapításra jutva, hogy semmi oka sincs segíteni a jó -vagy éppen rossz- szándékán kívül...
Ekkor a csirkém csipogott egy kicsit, - Ne haragudjatok, most ki kell engedem a lángjaimat. - és egy függőleges tűzoszlopot lőtt az ég felé.
- Ah! Falco! - Kiáltottam fel, félve, hogy megijeszti a többieket. Bár csak egy villanásnyi ideig tartott, nekem is nehéz volt hozzászokni a hirtelen kitöréseihez. Azt legalább tudja, hogy csak felfele fújhat, vagy amerre nincs senki a közelben. - E- Emiatt is akartalak kérdezni... Folyton ezt csinálja. - Fél kézzel ölbe veszem a csirkém, és a másikkal hátra söpröm a hajam.
- Na tessék, már megint elrontottad a fészkem!
- A a te Timidusod is szokott ilyet csinálni? Félek, hogy valami baja van. Olyan realisztikus ez a játék... lehet, hogy beteg? - Aggodalmamban hirtelen ömlenek belőlem a kérdések, míg az elégedetlenül csipogó madarat simogattam, majd inkább elhallgatok... nem akarom jobban megijeszteni őket.

by **Shukaku** Szer. Jan. 29 2014, 11:45

-Szia Falco!
Timidus kuncogott egy kicsit, ami nála apró, szaggatott csiviteléseket jelentette, majd integetett is a madárkának.
-Valamelyiknek tényleg nem érdemes, de még akkor sem, ha értik a beszédedet. Viszont ha elég kitartó vagy, akkor tanulékonynak tudnak ám bizonyulni. Én például sok-sok szóra megtanítottam már Shukakut, és nagyon lelkes.
Mialatt Timidus csivitelt, a lány is igyekezett szót érteni az érkezővel.
-Szia Utahime!
Azonban csak eddig jutott, mert egyrészt ő maga is kuncogni kezdett, másrészt Timidus is erős ellenkezésbe fogott a megnevezését hallva.
-Eszed tokja az őslény az! Még csak fióka vagyok! Hát nem látszik? Tollas sárkány! Méghozzá a legszebb és legügyesebb! Archemicsoda… persze! De aranyosnak természetesen aranyos vagyok!
Ezután újra Falco felé fordult, és mintegy reprezentálva legelső felé intézett mondatát, egy „Nézd milyen sokat tanult már!” büszke arckifejezést mellékelve fordult Shukakuhoz.
-Shu! Tollas sárkány! Mondd!
Csipogta sértődötten és méltatlankodva, hogy így összekeverték holmi valamivel, amit ráadásul nem is ismert. Shu természetesen magától is kijavította volna a hibát, de így még gyorsabban tért rá, hogy megnyugtassa társát, és ha már ott tartott, tisztázta azt a kérdést is, amit minden új ismerősével elsőnek tisztázott, hogy Timidusnak ideje se legyen megsértődnie.
-Nem, nem Archaeopteryx. Az Archaeopteryxek nem így néznek ki. Ő egy tollas sárkány. És az sem igaz, hogy a madaram lenne. Egyrészt ugye inkább a hüllők családjába tartozik mint a madarakéba, de egyáltalán nem is az enyém. Nem birtokolom vagy ilyesmi, hanem a társam. Saját akaratából van mellettem, amióta csak kikelt a tojásból.
Egy újabb mosolyt intézett a lány felé, majd Timidusra nézett, és összekacsintottak.
-Azt pedig, hogy megengedi-e, hogy megsimogasd, kérdezd meg tőle nyugodtan. Általában meg szokta engedni, de nem tudom, hogy most mennyire sértetted meg azzal, hogy leőslényezted.
-Hááát… annyira nagyon nem. Egy bocsánatkérést azért elfogadok.
És Timidus már fel is libbentette a farkát, hogy amennyiben a jövevény elnézést kér tőle, akkor azonnal jelezhesse egy legyintéssel, hogy nem történt semmi. Tudta, hogy nem szándékosan sértették meg, és ilyen esetekben nem volt az a haragtartó fajta.
-És ha már a megsértődéseknél tartunk, én sem vagyok san, a segítségért cserébe pedig nem nagyon szoktam elvárni semmit.
Hiába ő volt talán az, aki a legtöbb időt töltött a petek tanulmányozásával és megfigyelésével, eddig mind Peter, mind Chan meg tudta lepni újdonságokkal, már csak azért is, mert több tapasztalatuk volt. Talán Alex után ez volt az első eset, amikor tényleg mindent ő taníthatott egy újoncnak, aki ráadásul –szokás szerint- idősebbnek tűnt nála, így ennek nagyon megörült. Amennyiben Utahime bocsánatot kért Timidustól, úgy a sárkány engedélyt adott a simagatásra, és odatartotta a fejét a lánynak. Miután így kibékültek, Shu feltette a legfontosabb kérdést.
-Mit szeretnél tudni?
A választ azonban maga a madár adta meg, amikor újabb lángcsóvát lövellt az ég felé. Illetve igazából a lány is feltette a kérdést, de Shu valahogyan már sejtette, hogy erre fog vonatkozni.
-Ne aggódj, beteg semmiképpen nem lehet. Itt nem léteznek betegségek, illetve én még sohasem találkoztam ilyennel.
~A főnixeket rögtön a sárkányok után kezdtem tanulmányozni, de eddig csak egyszer futottam össze véletlenül egyel a könyvtárban… és ő is gyorsan elment valamiért. De szerencsére a könyvtárban sok mindent találtam róluk, így segíthetek.~
Elő is vette a lil könyvecskéjét, és fellapozta a főnixmadárról készült jegyzeteknél, és készenlétbe helyezte, hogy bármikor belekukkanthasson.
-Ugye Falco egy főnixmadár, így lételeme a tűz. Igaz ahogy látom ő már nem ugyanaz a főnixmadár, mint a mitológiás könyvben, mert ott arany tollazatú volt és gólyaszerű… és persze csak hím madár lehetett.
~Tollak nélkül persze nem tudom, hogy Falco milyen nemű, de nem szeretném megsérteni. Nagyon remélem, hogy elmondják.~
-Timidus nem szokott ilyet csinálni, mert ő elvileg nem tartozik egyik elemhez sem. Ha csak nem ugye a levegőhöz, mert nagyon szeret repülni. Azonban ismerek egy jégsárkányt, Hisamét, akit már láttam jeget tüsszenteni. Persze ő sem fázott meg, csak viccelődött. A te társadhoz talán legközelebb a tűzsárkányok állnak, így legtöbbet talán Nestor tudna neked segíteni ebben… de azt hiszem én is tudom a megoldást. A peteknek szükségük van arra, hogy valamiképpen levezessék az energiáikat. Amikor Timidus kisebb volt, akkor folyamatosan akrobatikamutatványokat csinált a levegőben, most pedig állandóan a harcolással nyaggat. Talán ez lehet a problémája Falconak is… persze a legegyszerűbb úgy megtudni, ha megkérdezed tőle.
Mosolygott rá, majd egy füttyentés szerű csipogással hívta fel magára Timidus figyelmét, ami a sárkány jelzőhangja volt.
-Figyelj csak Timidus! Ha Falco megpróbálja nekünk elmagyarázni, hogy miért csinálja ezeket a tűzizéket, akkor segítesz lefordítani?
-Persze-persze!
Egyezett bele a sárkány, de inkább a madárka felé fordult már, és együtt érzően bólogatott.
-Mindig ezt csinálják. Miután kikelünk az ágyból, úgy kell könyörögni neki, hogy hagyja meg az odút amit építettem a párnákból meg a takaróból, mert mindig csak szét akarja szedni… persze ő ezt rendrakásnak csúfolja…

by **Utahime** Szer. Jan. 29 2014, 14:15

/Shukaku/

- Oh, valóban? Most, hogy mondod, Uta fejlődőképesnek tűnik. Például amikor fejbeverem, és egy irányba mutogatok, akkor ő is arra néz. De a te társad nagyon okos lehet, ha megérti amit mondasz. - Csipogja a kiscsibe.
Szóval egy sárkány! Hát nem csoda, hogy ilyen félelmetes. Gyorsan bocsánatot is kértem tőle és még több kíváncsisággal néztem rá. Sajnos - többek közt - a mitológia terén is elég hézagos a tudásom, és még sosem hallottam tollas sárkányokról. Bár az óriáshűlők legendái is a régi korokban felfedezett csontokból erednek… Ha megkérdezném, hogy „mi is az a tollas sárkány?” csak újfent megsérteném, és talán nem is békülne ki ilyen könnyen még egyszer.
Shukaku nagyon kedvesnek, és segítőkésznek tűnt, de az, hogy semmit nem kér cserébe igazán meglepett. A valóságban kétlem hogy ilyen segítőkész emberbe tudnék botlani. Vagy ha mégis, az még gyanúsabb lenne. Itt viszont ennek a kislánynak nyilvánvalóan semmi haszna nincs abból, hogy rám pazarolja az idejét, mégis ilyen segítőkész. Ebből is látszik, hogy ez egy RPG játék, ahol majdnem bárkit leszólíthat az ember, ha szüksége van valamire. Így nem győztem elég hálás lenni, és magamban elkönyveltem az adósságomat felé.
A leány elővett egy könyvet, és elkezdett a főnixekről mesélni. Igyekeztem feldolgozni a szavait.
- Hogy hím? Én azt hittem, Falco lány. – Csodálkoztam el.
- Ezt már én is próbáltam elmagyarázni neki. De nem hiszem, hogy különbséget tudna tenni a nemek között. Most nézz csak rá. Olyan mint egy kamasz fiú, egyébként is magas lánynak. Igazán nem várható el tőle, hogy megállapítsa mások nemét…
A további magyarázatra majdnem eltátottam a számat. Mennyi rengeteg petet ismer… valóban jó emberhez tévedtem.
- Oh, szóval ők értik egymást? Öhm… izé… - Nézek tanácstalanul Falcora. - Tehát… miért eregetsz tűzcsóvákat…? - Majd egy fura félmosollyal a sárkányra nézek. Tehát a főnix a sárkánynak, a sárkány a gazdájának, a gazdája nekem?! Ez aztán fura módja a kommunikálásnak. Most vagy a bolondját járatja velem, - de egyáltalán nem úgy tűnt - vagy tényleg lehet a petekkel beszélni. Így viszont az én hibám, hogy nem értem a saját petem, és csak még jobban elszégyelltem magam.
- Köszönöm, hogy tolmácsolsz, de nem kell, kérdezni, hiszen a gazdád is elmondta már. Muszály kiengedni az felesleges hőt, ha a sokáig tartanám magamban a tüzem, a testem őt is megégetné… talán ha kinőnek a rendes tollaim, az megvédi majd, nem úgy mint ezek a kis pihék. Egyébként megkérdezhetem, hogy te hogyan tanítottad meg beszélni a gazdád? Lehet, hogy csak akkor fog érteni, ha megnövök?
Megnyugodva, hogy nem lehet beteg, és a petek ilyenek a játékban, hirtelen jobban kezdett érdekelni a könyv a leány kezében. Egy leírás sokat segítene, és magamat ismerve, úgysem tudnám fejben tartani az összes tanácsát.
- Egyébként az milyen könyv? Valami leírás a játékban lévő petekről… vagy mítoszokról? Merre lehet ilyent szerezni? – Talán a saját jegyzetei, azokról a petekről, amikkel találkozott már, hiszen rengeteget felsorolt csak azokból, amik valamilyen szempontból hasonlítanak az enyémre… De ha valami mitológia könyv, akkor igencsak érdekelne – hiszen ebben a világban minden a különböző mesékre épül. És talán azt is megtudnám, hogy mi az a tollas sárkány, ami nagyon izgatta a fantáziámat, de nem mertem megkérdezni.
- Nem sokat tudok még az ilyen dolgokról, de amióta itt vagyok elkezdett érdekelni… - Mondtam szinte mentegetőzve, hogy az okítás közbe vágok.

by **Shukaku** Szer. Jan. 29 2014, 15:15

Miután a sárkány engedélyt adott a simogatásra, és el is kezdték egymás között az emberek kibeszélését, Timidusnak nagyon jól esett, hogy a madárkában partnerre talált ebben, és az vígan bekapcsolódik az idomárok vicces hibáinak kivesézéséhez.
-Igen. Egyáltalán nem annyira vészesek, mint amilyennek látszanak. A jeleket viszonylag hamar el tudják sajátítani, amit mutogatunk nekik. Azt is, hogy mikor vagyok éhes, mikor unatkozom, mikor akarok vele játszani. Azt azonban már nehezebben, hogy éppen mit. Shu valóban nagyon okos és szorgalmas, de megérteni még ő sem ért meg mindent. Sok-sok szót ért abból, amit hall, de csak azért, mert rengeteget beszélgetünk. Körülbelül még egyszer ennyi van leírva a füzetébe, amit elő tud keresni, és sokszor ennyi, amit hiába mondok el neki végtelenszer, akkor se értené meg. Mindenesetre még mindig okosabb, mint bármelyik idomár, akivel eddig találkoztam. Legalább is ilyen téren.
Shu ismét elmosolyodott a lány kérdésére.
-Mint mondtam, ez csak a mitológiában volt így, még az egyiptomiaknál. Legalább is a könyvben ez állt. Persze ezt még te is meg tudod tőle kérdezni. Ha csak kettőből kell választani… illetve azt hiszem, hogy nekik is csak két nemük lehet… szóval azt nagyon könnyű megbeszélni. Mi úgy csináltuk az elején, hogy egy csipogás az igen…
-Kettő a nem. Húú de sokáig tartottak azok…
Fejezte be Timidus a lány szavait, és csivitelő hangon felkacagott, majd ahogy a főnix ajánlotta, végignézett a lányon.
~Azt nem tudom, hogy milyen az a kamasz fiú, de tényleg nem valami lányos. Se szalag, pedig az Shukakunak is van meg nekem is ugye, és tényleg magas, pedig Shu is alacsony, és Peter a magas, mert ő fiú. Ilyen egyszerű lenne? Akkor Shu miért mondta, hogy ezt bonyolult elmagyarázni?~
Timidus végighallgatta Falcot, és a bősz bólogatás közben csak egyszer húzta el a száját.
-Shukakunak általában igaza van velünk kapcsolatban. Viszont arra kérlek, hogy ne hívd a gazdámnak. Nem a gazdám, hanem a barátom.
~Miért mániája ez az összes petnek? Álomkelővel is alig tudtam megértetni. Persze Hisame rögtön megértette, de ő meg az apukájának hívja Petert… de még mindig jobb, mint a gazda.~
Először visszafordult a lányhoz, hogy jelezhesse a fordítás eredményét.
-Shu! Shu okos. Fény. Meleg. Süt. Sérül. Finomhal. Fáj… Shu okos. Igaza van.
Igyekezett a legtöbb szót felsorolni, ami elvezethette a lányt a megoldáshoz, és amikor már az bólogatott, ő újra a főnixmadár felé fordult.
-Megtanítani egy hosszadalmas és bonyolult folyamat. Először csak igent és a nemet érti meg. Ezen kell elindulni, és amikor megkérdezi, hogy mit szeretnél, akkor ha sikerül kitalálnia, akkor mondod neki. hogy igen, meg bólogatsz. Jutalmazni nem nagyon kell őket, mert Shu nagyon örült annak is, hogy megérthet.
Halkan kuncogott, hogy láthassa a madár, hogy azért picit túloz.
-Szóval rengeteg kitalálós játékot kell játszani, és amikor eljuttok a helyes megoldáshoz, akkor szépen lassan kiejted neki azt a szót, amit te arra használsz. Sokszor, újra és újra elismételve. Ugyanúgy nehéz nekik megjegyezni a mi szavainkat, mint nekünk például azt az arhemicsodát, aminek engem képzelt. Vagy még sokkal nehezebb. A lényeg az, hogy ha megjegyzi, akkor legközelebb már elég azt a szót mondani, és tudni fogja, és szépen lassan egyre többet és többet tanítasz neki, meg közben te is tanulsz új szavakat, amit ő ismer, és te nem, meg mozdulatokat is. Rengeteget mozgatják a kezüket beszéd közben, és ez általában jelent valamit. Teljesen megérteni sohasem fog tudni így azt hiszem, de elvileg ha szintet lépünk, akkor majd meg fogunk tudni szólalni emberi nyelven. Ugye természetesen mi vagyunk a fejlődőképesebbek, így mi fogjuk megtanulni az ő nyelvüket, nem ők a miénket. Ők még csak nem is növekednek, ha szintet lépnek.
Mialatt Timidus Falconak magyarázott, addig Shu ugyanezt próbálta saját fajtársával.
-Azt hiszem sikerült eltalálnom az okokat. A tűzre ugyan nincs közös szavunk, de valószínűleg azt mondta, hogy fájna neked, ha nem csinálna így. Lehet, hogy megégetne, vagy valami. Mindenesetre legyetek óvatosak, mert nem lenne jó, ha véletlenül felgyújtanátok valamit…
Kicsit elgondolkozott, hogy látott-e már meggyulladni valamit a játékban, de azután úgy döntött, hogy jobb az elővigyázatosság.
-Ez a könyv pedig… semmiség…
-Shu!
-De még nincs kész…
-Shu!
-Jól van na… szóval ebben a könyvbe jegyzetelek le mindent, amit tanulok, látok vagy olvasok a céhkönyvtárban. Ezt a könyvet a második szint piacán vettem, de ugye akkor még üres volt…
Kicsit kutatott az eszköztárjában, és elővett egy kisebb könyvet.
-Ilyened viszont neked is lehet, ha beszerezted. Ingyen árulják, és Bestiáriumnak hívják, de én nem szeretem így hívni, mert a bestia olyan… nem valami kedves. Szóval ebben benne vannak a petek, de csak felsorolva, és a felfedezett mobok az adataikkal, de róluk sincsen sok minden, csak egy kép, meg néha egy pici leírás. Állandóan frissül, ha valaki felfedez egy új mobot.
-Például mi!
-Igen… mi is fedeztünk fel már. Ha még nem szereztél ilyet, én szívesen odaadom az enyémet, és majd szerzek magamnak másikat. Azt mondják, hogy ez nélkülözhetetlen a kezdőknek, és tényleg hasznos volt. Ha pedig nem sokat tudsz… én pont ezek miatt a dolgok miatt jöttem ide… mert nagyon érdekesek az állatkák és az egész világ…
-Falco, harcolni legalább tud? Meg tudja védeni magát, vagy ezt is te csinálod helyette, mint anno én Shukakuval? Ugye nem elég ha hadonászik, hanem aktiválni kell a harci skilljeit. Ezt mire meg tudtam vele értetni…
~Ha nincs Peter, akkor máig én csinálnék mindent… még annál jobban is, mint most. Mindegy, végülis mára még ebben is nagyon ügyes lett.~

by **Peter Worker** Szer. Jan. 29 2014, 16:14

Gunji

Felvont szemöldökkel értetlenkedve néztünk egymásra Hisamével. Szó mi szó nem erre a reakcióra számítottam, vagy számítottunk inkább. Nem támadni akartam őket, csupán csak a jó szándék vezérelt, de úgy tűnt, hogy ez nem lett értékelve a részükről, pedig… pedig én próbálkoztam.
Újra feléjük fordultam, sóhajtottam nagyot, majd hátráltam egy lépésnyit.
- Bocsánat, nem akartunk rosszat. – inkább a kis társnak szántam ezeket a szavakat, sem mint a gazdájának. A kis szőrös kétlábú kicsit szabadabb szájú volt, de ezen már meg sem lepődtem. Igazából az eddig látott idomároknál a kis társak mind hasonló jellemmel bírtak. Itt Hisaméra néztem és könyveltem el, hogy ő sem különbözött a többitől. Kevés volt a kivétel, ha úgy tényleg belegondolt az ember ebbe.
- Csak nem soká sötétedik. A vörös játékosok pedig ilyenkor ébrednek fel. Az erdő sötét. Lopakodás jártasság náluk. Látás, vagy észlelés jártasság hiánya és... Távol mindentől. – soroltam lassan, mik az eszembe jutottak függetlenül attól, hogy nem tudtam hanyas szintű is volt ő és hogy mikben voltak jártasak ketten.
- Menjünk Apa. Úgy tűnik, hogy tudják, mit csinálnak. Hehe.
- Igen. Igazad lehet. – vontam a vállam és léptem el mellettük – Azért remélem, hogy nem lesz egy újabb halott holnap a listán. Kellemetlen lenne a tudat, hogy tudtam volna mit tenni ez ellen. – szóltam kicsit hangosabban, hogy hallják még és féljék ilyenkor az erdőt.
Igazából tehettem volna többet is, de most még nem voltak veszélybe, követni meg e céllal még senkit sem követtem és nem is akartam. Sokszor segítettem már, de bárhogy is néztük ennyire azért mégsem voltam egy óvó jellem. Hátra tekintettem még egy pillanatra, kíváncsi voltam, hogy miként is reagáltak minderre.

by **Utahime** Szer. Jan. 29 2014, 17:09

/Shukaku/

- Értem, akkor csak türelmesnek kell lennem, és sokat beszéljek hozzá? Remélem az én gazdám is megért majd.
- Aha, tehát barkóbázni kell vele? - Sandítottam a csirkére, és talán a sárkány is ezt mondhatta neki, mert felém fordította a fejét és egy hosszú éles csipogást hallatott, amit addig nem hallottam tőle... Esetleg próbáljam megtanítani a morze jelekre? Egész jó ötletnek tűnt, és a kislány is megértette valahogy a sárkányát, tehát semmiképp nem lehetetlen.
- Barát? Uta azt mondta ő a gazdám, és én a petje vagyok... Vagyis ő keres nekem enni, és a fején egész kényelmesen lehet aludni, meg ilyen magasból jó a kilátás is. Bár elég értetlen még, de bármit megcsinál amit kérek tőle - feltéve, ha nem ért félre. Igaz néha nem hagy aludni, mert gyakorolni akar és olyankor is enni akar adni amikor nem is vagyok éhes... Talán a jelzéseket sem érti csak ráhibázik néha? Bár azt hiszem, én megértem amit mond... ha nagyobb leszek, majd úgy tudok beszélni mint ő?
A fordítást hallgatva eszembe jutott, hogy tényleg megégetett amikor kikelt a tojásból... igaz nem fájt, de néhány életpontomat azért levitte, és igencsak meglepődtem.
- Arra vigyázni szokott, hogy ne találjon el senkit, ha épp nem harcolunk... De ezt úgy érted, hogy erről nem fog leszokni? - Kapom fel a fejem hirtelen. És mi van, ha be akarok menni egy épületbe? Jó, a városi tárgyak elpusztíthatatlanok, de lehetnek benne apróbb tárgyak, vagy városon kívüli erdei házak... meg úgy egyébként is, nem vihetem fedett területre?!
- Már nem mintha a kempingezés ellenemre lenne, és este még tábortüzet sem kell rakni... - Mormogtam a gondolataim hangosan is.
A könyvét pedig a jelek szerint valóban az ő jegyzetei töltik meg. Újra a sárkányával beszélget~ Kezdem irigyelni. Felajánlott egy könyvet, ami elvileg ingyenes volt. Hálásan megköszöntem, majd Falcot visszatéve a fejem tetejére, átvettem és belelapoztam amíg mesélt.
- Végre, vissza a kényelmes fészkembe. - Csipogott, majd elkezdte a csőrével összefűzni a hajamat, hogy visszaállítsa a rendet.
Valóban nem sok leírás volt, csupán ami a játék szempontjából hasznos sok szép képpel. - Ti is találtatok már új fajt? - Én eddig nem is mertem sokkal messzebb menni, nehogy valami ismeretlen dologgal találkozzak. De ez a kislány és a sárkánya igazi felfedezők. Bizonyára látszott rajtam, hogy megijesztett a gondolat, hogy még az után is találkozhatok ismeretlennel, hogy van egy ilyen könyvem. Mosolyogva becsuktam, és magamhoz öleltem.
- Biztos megtarthatom? - Kérdeztem hitetlenül. Hogy lehet valaki ilyen kedves?
Majd egy szó csengett a fülemben. Céhkönyvtár?
- A céhekben könyvtárak is vannak? - Ott talán sok mitológiai történetet is találok! - Esetleg vannak nyitott könyvtárak is, vagy ahova bárki bemehet? - Kérdeztem, tekintve hogy egy céhkönyvtárat nagy valószínűséggel egy céh tagjainak tartanak fenn.
- Hogy harcolni? Próbálkozik szegénykém, de nem aktiválta még egyszer sem a skilljeit. Igazából még én is kicsi vagyok, hogy segítsek neki, még nem is tudok repülni... És folyton nekimegy a kisállatoknak "gyakorlás" címen, majd a végén persze nekem kell lefújni tűzzel, hogy túlélje. De szerencsére még egyszer sem kezdett valódi harcot. Még én sem tudok sokat a harcokról, bár Utánál azért biztosan többet. Te biztosan nagyon erős lehetsz, ha meg tudod védeni a barátod.

by **Shukaku** Szer. Jan. 29 2014, 19:13

-Hát… ha ez neked csak. Rengeteg türelem kell hozzá és rengeteg ismétlés. Kimerítő tud lenni. És igen, barát. Persze a te megoldásod is jó, hogy te irányítgatod mindenhova, de ahhoz, hogy jól tudjatok együttműködni, ahhoz kell valamiféle kommunikáció. Az első harcunkat úgy nyertük meg egy másik játékos ellen, hogy együtt beszéltük meg a terveket. Nektek is nagyon tudom ajánlani. Hasznos. Azt nem tudom, hogy biztosan úgy fogsz-e tudni beszélni, de akiket eddig láttam, azok ha elérték a következő szintjüket, akkor nemcsak értették az emberi nyelvet, de meg is tudtak rajta szólalni. Például Hisame is. De addig sok idő kell ám, mert mint látod, még én sem tartok ott. Szóval érdemes valahogy megértetni magad vele, legalább az alap szavakat.
Timidus egy pillanatra elcsendesedett, amíg belehallgatott a lány sopánkodásába, majd valamennyire igazat adott neki, és ő is elgondolkodott.
-Mit gondolsz, ha mondjuk kicsatázhatnád magad úgy igaziból, nem csak bökdösve a mobokat, akkor nem kellene lángokat köpködnöd? Ha egyszer mondjuk csatlakozni szeretnétek majd egy céhhez, ahol ugye majd céhházban fogtok lakni, olyanban, amilyenben mi is, ott nem lenne jó, ha mindig elárasztanád tűzzel a szobát. Bááár… Shu mondott nekem egy mesét, ahol valami tüzes cica lakott a házban, és a kandallóban aludt, mert ott nem volt veszélyes. Úgy lehet, hogy akár neked is meg lehetne oldani.
~Vagy csak a kandallón, és a kandallóban volt a tűz? Nem is tudom…~
-Egyébként ha szeretnél tanulni a harcról, akkor én mindent megtaníthatok neked. Az összesmindent elolvastam egytől-egyig a könyvtárban, és olyasvalakivel gyakorlatoztam már, mint Álomkelő, aki már a következő szinten jár, és még így is legyőztem őt egyszer. Szóval szívesen segítek.
Ezalatt Shu is elgondolkodott ugyanezen a kérdésen, és ő is igyekezett megnyugtatni a másikat.
-Hát… igazából nem csak neked van főnixed, tehát biztosan megoldották már mások is. És a városban minden sebezhetetlen, tehát ott biztosan nem lenne baj. De azt nem tudom, hogy itt mi történne, ha véletlenül felgyulladna valami… vagy felgyulladhat-e. Ugye a fa is sebezhetetlen, de azt nem tudom, hogy nem kap-e lángra, mert tábortüzet például lehet rakni, ahogy mondtad is. A könyvet pedig természetesen megtarthatod, mondtam, hogy bármikor tudok szerezni másikat.
Mosolyodott el, bár azért még mindig nem szeretett a városban mászkálni, de ekkora áldozatot azért igazán hozhatott egy kis kedvességért.
-És… azt nem tudom, hogy a céhekben úgy általában vannak-e, mert én csak a saját céhemet ismerem úgy tüzetesebben, de ott van, és Chan vezeti, és szerintem be lehet menni neked is. De egyébként ha csak céhtagokat engednénk be, akkor az sem lenne bonyolult, mert céhtag is gyorsan lehetsz, csak meg kell beszélni Peterrel. Elvileg arra is keletkezett a céh, hogy a kis szintű játékosokat segítse, és Chan még nálam is többet tud a petekről… azt hiszem… szóval biztosan tudna neked segíteni. És… és ha… szóval Peter szerint veszélyes az erdő, szóval a céhházban még szobák is vannak, a védett területen belül… és ugye estére az csak kényelmesebb…
Kicsit elpirult, mert nem nagyon akart ő rákényszeríteni a másikra semmit, de ha követte azt az elvet, amiért Peter őt anno beinvitálta az erdőből a céhházba, akkor most neki is így kellett tennie, ha segíteni akart.

by **Utahime** Szer. Jan. 29 2014, 21:53

- A "csak-ot" úgy értettem, hogy nincs különösebb trükkre a dolognak, az ismétlésen kívül. Bár türelmem az nincsen... arra, hogy beszélek hozzá, ha nem érti. De majd igyekszem. - csiripeli a főnix, majd elámul - Ti már az első harcotoknál is meg tudtátok beszélni a taktikát? Biztosan gyorsan megtanultátok azokat az alapszavakat. Majd sokat fogunk gyakorolni, hogy nekünk is menjen! - A Hisame nevű valaki tud az emberek nyelvén is... Vagyis nem tud mindenki aki szintet lép? De annyi biztos, hogy akkor jobban meg fog érteni, és addig sokat kell erősödnünk. Majd kipróbálom azt az igen/nem-es dolgot, hogy felmérjem a gazdám képességeit. - Gondolkodik el egy pillanatra Falco.
- Még nem csatáztunk egyszer sem, úgy igazából, ezért nem tudom. De lehet, hogy segítene, mert amikor sok tüzet kell használnom egyszerre, akkor előfordul olyan is, hogy egy ideig várnom kell, amíg újra tudok tüzet fújni. Viszont amíg nem tudunk mi is taktikát megbeszélni, lehet jobb várni az igazi csatákkal, nem? Én nem vagyok olyan erős, hogy meg tudjam védeni Utát. Ő pedig sok butaságot csinál, ezért, ha elfogyna a tüzem, bajba kerülhet, és még nem tudok rászólni...
A céhbelépésről még sosem gondolkodtunk, de amióta a barátod megemlítette a "könyvtár" szót a gazdámat mintha érdekelné a dolog. Ez biztosan valami jó dolog lehet. Bár épületekben még nem sokat mászkáltunk eddig sem...
Timidus legyőzött valakit aki már szintet lépet? Még erősebb lehet mint gondoltam! - Nagyon örülnék neki, ha tanítanál! - Csiripel álmélkodva a főnix. - Persze először lehet, hogy megpróbálok szót érteni a gazdámmal.
Hálásan mosolyogva elteszem a könyvet.
- Az igazat megvallva, már "megégetett" néhány dolgot a városban, és szerencsére elpusztíthatatlanok voltak a tárgyak. De ezért is nem nagyon szoktunk a városban járkálni, és az álló fák sem kapnak lángra, csak ami már kidőlt. - Hiszen miközben disznót öltünk az imént nem csak arra ment a tüze, de a fát is érte... Ha pedig a területi tűz elemű képességektől meggyulladnának a fák, akkor mindennaposak lennének az erdőtüzek. Viszont talán tényleg nem kéne kipróbálni, hogy akkor sem gyullad meg, ha közvetlenül a fát célozza... A gondolatot elhessegetve gyorsan megráztam a fejem - Talán nem kapnak lángra...
- Tehát te egy céh tagja vagy? - Állapítottam meg a nyilvánvalót. - Hasznos lehet, ha van hol utána nézni a dolgoknak... - És mesét is lehet olvasni, és ilyen kedves, segítőkész emberek vannak ott...? - Nos, ez hívogatóan hangzik. Igazán szívesen ellátogatnék a könyvtáratokba... De ebben a kis erdőben nem csak olyan állatok vannak amik nem támadnak addig, amíg én sem támadok? - Ijedtem meg. Egész eddig azért voltam itt, mert azt hittem itt biztonságos. Gyanús is volt, hogy este több álltat mászkál, de azok sem bántottam... még. Kicsit lenyugodva a mondandója első fele is elérte a tudatom, amit a hirtelen sokk elhomályosított egy időre. Tehát a kis játékosokat segíti a céh? És van egy könyvtáruk, egy nagy tudású könyvtárossal - nos a könyvtárosok ilyenek szoktak lenni. Majd rövid gondolkodás után kíváncsiskodtam. - Pontosan mit is csinál egy céh?

Azt hiszem elkezdett gondolkodni a petem is, remélem nem túl zavaros. x)

by **Shukaku** Szer. Jan. 29 2014, 22:47

-Pedig sok türelem kell hozzá, szóval készülj fel. Sok-sok időbe tellt például, amíg sikerült vele megértetnem, hogy a harc és harc között is jelentős különbségek vannak. Persze neki ugyanaz volt az elején, de most már ő is kezdő kapiskálni. Hidd el, megéri a fáradságot.
Ezek után egy kicsit pironkodva hátracsapja a fülét, de csak egy pillanatra, és úgy válaszolt.
-Igen… az első küzdőteres harcunknál már megbeszéltük. Egy Kardforgatóval küzdöttünk. Kedves fiú volt.
~Hát… oké… előtte egy jó ideig csak az erdőben bujkáltunk, és több hónapunk volt megtanulni egymás szavait… de ez végül is ugye annyira nem is olyan fontos… az első KT-nál már megértettük egymást… ez így igaz.~
-A legfontosabb szavak azok, amelyek megvédhetnek a veszélytől. Indulj, állj, vigyázz, figyelj, támadás… ehhez hasonlók. Nagyon bonyolultra ne gondolj. Azt például még én sem tudom neki gyorsan elmondani, hogy úgy teszünk, mintha jobbról megkerülnénk az ellenfelet, de mögötte helyett cserélünk, és a végén én támadok alulról, ő meg csak… szóval ilyen bonyolultabbakat nem, mert azt úgy sem értené. Sokkal egyszerűbb, ha előre kitaláltok taktikákat, és akkor ezeknek adtok valami rövid kódnevet. Ez persze az én szupertitkos taktikám, neked pedig az első leckéd. Persze csak akkor, ha tényleg komolyan gondolod, hogy tanulni szeretnél, és megvédeni az embert.
És Timidus már sütkérezett is a dicsfényben, felszegte fejét, szárnyait kimeresztette, és mélyen a főnix szemébe meredt.
-A te feladatod az, hogy megvédd őt az ellenfeleitől. A te feladatod, hogy megvédd a saját butaságától. Tulajdonképpen tőled függ minden. Mivel te vagy az erősebb, neked kell meghatározni, hogy milyen harcot érdemes felvennetek, és milyet nem. Tudnod kell, hogy mikor fogy ki a tüzed, és szólnod kell neki, hogy mikor kell menekülnötök. Persze a legokosabb, ha olyan csatába nem is kezdtek bele, ahol menekülni kell.
A sárkány éppen csak türtőztette magát, hogy fel-alá kezdjen masírozni seregszemlét tartva, ahogy a könyvekben látta, de biztos volt abban, hogy ha majd megszervezi a csapatát, akkor erre az eseményre is sor fog kerülni. A végén persze barátságosan rámosolygott Falcora.
-De ne aggódj, mindenben segítek, és azt kérdezel, amit csak szeretnél.
~De lehetőleg olyat, amit tudok is.~
-Te meg mit fontoskodsz megint Timidus? Ne vedd rá semmi rosszra…
-Én? Dehogy is! Hogyan is gondolod?
Csipogott sértődöttséget mímelve a sárkány, de azért nagyon vigyorgott az orra alatt.
-Shu! Gyengék! Piros! Erdő! Veszély!
-Tudom-tudom! Mindjárt arra is kitérek. Ne türelmetlenkedj, hét ágra süt még a Nap.
Fordult vissza a fiú felé, és egy kis biccentéssel elnézést kért a közjáték miatt.
-Szóval… nagyon örülök annak, hogy nem fogtok ártani senkinek a tűzzel, viszont…
Kicsit várt, nyelt egyet. Nem akarta megijeszteni őket, de az igazságot sem hallgathatta el.
-Szóval ha az állatok nem is támadnak rátok, attól még a játékosokat semmi sem gátolja meg ebben. Ezért is veszélyes ez az erdő éjjel… és persze nappal is, ha egyedül vagytok. Az indikátorokat biztosan ismered. Neked ugye zöld, mert nem bántottál senkit, de vannak olyan játékosok, akiknél ez piros, mert az a… a szórakozásuk, hogy játékosokra támadnak rá, és…
-…és megölik őket.
-Igen. Persze nem minden piros gonosz, hiszen lehetett csak véletlen, vagy önvédelem is… de úgy hallottam, hogy egy külön céh is van, akik erre szakosodtak. És… bár tőled még nem nagyon vehetnek el semmit, de egyvalami értéked azért neked is van.
Ekkor nézett fel szomorúan a madárra. Anno őket nem bántották a pirosak, amikor egyszer találkozott velük, és ez azért volt, mert elmondásuk szerint nem lett volna tőle mit elvenni. Persze tudta, hogy valakik csak szimplán kedvtelésből is megölték volna… de az ellen úgysem tehetett semmit. Most azonban, hogy újra kezébe került a Bestiárium, eszébe jutott még valami, és most még boldogabb volt, hogy azok a pirosak erről talán nem is tudtak.
-Falco, vagyis igazából mindegyik főnix, ha megnézed a könyvben amit adtam, már eléggé ritka mobnak számítanak. Ugyan besorolás szerint még nem, de Timidussal együtt az utolsó két legritkábbak a sima petek között, ami azt jelenti… hogy sokan szeretnének ilyen petet, mert ők nem ilyet kaptak.
A következtetés levonását már ráhagyta a lányra, hiszen elég egyszerű volt a megoldás.
-És a kérdésedre válaszolva, ezért is vannak a céhek. Megvédik egymást, és felkészítik a gyengébb játékosokat arra, hogy megvédhessék magukat. Adnak szobát, hogy ne kelljen este veszélyben lenned, és még sok-sok más dolgot is, amivel gyorsabban fejlődhetsz. És persze céhküldetések is vannak, ahova együtt megyünk, és így sokkal jobban tudunk együtt dolgozni. És persze ugye tanácsokkal is ellátjuk egymást, meg barátságok is kialakulnak… szóval nem is igazán tudom, hogy van-e pontos, meghatározott feladata egy céhnek.

Egyáltalán nem zavaros, és nagyon tetszik ahogy játszol. ^^

by **Utahime** Csüt. Jan. 30 2014, 01:17

- Uhm, tehát egyszavas parancsok a harchoz. Ilyeneket már tanítottam is neki, igaz nem szavakat. Például, ha meghúzom a haját valamilyen irányban, akkor arra megy, ha hátra, megáll. És ha a fejére koppintok általában figyelmesebb lesz, és ha nem lát semmit, rám figyel. - Soroltam a már elért fejleményeket. Jobb, ha elmondom amit már tud, végül is az én gazdám sem teljesen hülye... Már azóta ezekre tanítom, hogy kikeltem és elég figyelmesnek is bizonyult ilyen téren.
- Persze ezekkel nem hiszem, hogy taktikát is megtudnék beszélni vele. - Figyelmesen hallgatta Timidus leckéjét, majd nagyot bólintva csipogta. - Persze, hogy komolyan gondolom! Milyen madár lennék, ha a fészkemet sem tudom megvédeni? Igazán hálás vagyok, hogy megosztod velem a tudásod. - Természetesen, nekem is vannak elképzeléseim a harcról, de tény, hogy még egy igazi csatám sem volt, és a taktikákról nem sokat tudok. Pontosabban, még sosem gondolkoztam ilyeneken. Bár Timidus szerint én vagyok az erősebb, ezért nekem kéne ilyeneket terveznem, hogy megvédjem a gazdámat. Erre én egész eddig engedtem, hogy nekimenjen mindennek, aminek akart... - A főnix egy kicsit szomorkásan ficergett a "fészkében" - Bár amit megtámadott, azt termesztetésen mindet legyőztem egy-két lángcsóvával. Bizonyára én leszek az erősebb... de most, amíg még nem tudok repülni, még fontosabb lenne a taktikákon gondolkozni. - Majd felemelte a fejét, újra csicseregni kezdett.
- Azt hiszem, amíg nem tudok repülni, még nem lehetek erősebb. Bár a lángjaim kétségtelenül erősek... Mivel még nem harcoltam igazi csatában, nem tudom, hogyan kéne taktikákat kitalálni, de az biztos, hogy csak a gazdám mozgékonyságára hagyatkozhatok... még. - Ezt a kijelentést téve várta a sárkány válaszát. Timidus igazán erős lehet, ha már rögtön erősebb volt a barátjánál. És egy fejlődött petet is legyőzött... Persze én sem vagyok gyenge, nagyon is erősek a lángjaim!
Bár nem akart megijeszteni, sikerült neki. Talán a sárkány, szólt rá, hogy nem mondja ki, így akár csak rablásra is gondolhattam, főleg a következő savaiból. De sajnos már hallottam, hogy mitől piros egy indikátor.
- Sz- Szóval... lehetnek erre is piros játékosok? Azt reméltem, csak magasabb szinten vannak, ahol zsákmányolhatnak is valamit... - Reménykedtem, hogy igazat ad, de ekkor Falcora nézett. És teljesen lefagytam a hallottaktól.
- De... hogy szerezhetne valaki így petet? Mármint miért segítene egy pet annak, aki elvette az előző társától? - Egyáltalán terveznek is vele valamit, vagy ketrecbe zárják díszmadárnak? Az ötlet, hogy Falcot is el tudnák venni tőlem egészen megrémisztett. De evvel együtt talán örültem is is a hallottaknak. - Ilyen ritka lenne...? - Méláztam el, majd a kis sárkányt is szemügyre vettem... és az első pet, amibe belebotlok is egy hasonlóan ritka pet? Ha én is szerzek egy jegyzet könyvet, bele kell írnom a mai dátumot, mert ez bizony nem egy elhanyagolható szerencsenap!
A magyarázatot hallgatva, kezdtem újra a nyakláncommal játszani. Tehát a céhben kedves emberek segítenek egymásnak ^^... komolyan csak előnyökkel jár az ilyesmi? Ez túl szép, hogy igaz legyen! Természetesen, ez azt is jelenti, hogy ha magasabb szintre érek, majd valami hasznomat is vehetik. És addig csak pátyolgatnak? Igaz már azt sem értettem, hogy ez a kislány miért segít egy vadidegennek, nem hittem, hogy ilyen valóban létezik. Nem is tudok elég hálás lenni érte. Mindenesetre, az biztos, hogy egyedül nem sok mindent tudok tenni, és úgy tűnik Falco is örül a társaságnak, ennyit még sose csipogott... nem is énekesmadár. Még szállás is jár hozzá, és könyvtár... Talán azt már nem kéne megkérdeznem, hogy zongora van-e... majd ha ott leszek!
- Tehát, ha csatlakozok egy céhhez, segítenek fejlődni, és biztonságos helyet is kapok? - És most mondtam ki hangosan, hogy félek egyedül, bár valószínűleg ezt már észrevette az előbb is... pirulva félre néztem. - Azt hiszem, én is szeretnék ilyenhez csatlakozni...
Bár a barátot említve kicsit összerándult az arcom. Sosem voltak igazán közeli barátaim, és az egyetlen barátomat már a játék elején elvesztettem, miután együtt beléptünk... Már elég sok idő eltelt azóta, és elhatározásomhoz híven, most nekiállok fejlődni. Kint nem ilyen kedvesek az emberek. Még a vörös indikátorosokkal együtt is... talán ez a játék a két véglet felé nyomja az embereket? Én is szeretnék segíteni ennek a kislánynak, hogy legalább a kedvessége felét viszonozzam. Ha egy céhbe kerülök vele, talán lesz alkalmam rá... vagy csak még inkább eladósodom...

by **Shukaku** Csüt. Jan. 30 2014, 11:12

-Óh! Mondjuk ebben biztos voltam, mert egyáltalán nem tűnsz butának, tehát tudtam, hogy lusta sem lehetsz, és már biztosan elkezdted tanítgatni őt valamire.
Csipogta a sárkány, nem kis megelégedettséggel és nyájassággal a hangjában. Persze nem volt behízelgő, hiszen arra vigyázott, meg a jelleméhez sem illett volna, de tényleg tetszett neki, hogy a főnix már magától rájött ezekre az alapvető fontosságú dolgokra, és meg is kezdte a társa okítását.
-Ezek a mozdulatok nagyon okosak, és jó helyet is találtál, mert onnan mindent láthatsz. Én általában Shu vállán ülök, ha ülök valahol, mármint mindkét vállán, úgy mint egy sál. Ülhetnék ugyan a fejére is, de ott nincs elég hely, mert én sokkal hosszabb vagyok mint te, és nekem több hely kell.
Ennek érzékeltetésére még egy kis hullámot is elindított a testén, amely fejétől egészen a farka végén lévő kis bojtig végigbizsergette a sárkányt, ami elég viccesen hatott (Képzelj el egy négylábú keleti sárkányt szárnyakkal, és csőr szerű pofival, meg kis szarvacskákkal).
-Persze én valamiért azonnal tudtam repülni… na jó, eleinte csak ugrálni, meg szökellgetni, meg picit lebegni, mert Shu nagyon féltett a magastól… és akkor ő is az ölében vitt, de hamar megtanultam repülni, és ugye tollaim is vannak, így nekem sokkal könnyebb felrepülni és onnan megfigyelni a dolgokat, de amíg te ezt nem tudod, addig kétségkívül a legkiválóbb helyet választottad… a fészkednek.
~Milyen régen is volt már az, amikor Peterék megtaláltak. És mennyi minden butaságot hordott össze Shu is. Ő is azt hitte, hogy neki kell engem megvédenie, és én is így tudtam… valamiért. Ezt persze nem fogom elmondani a főnixnek… de semmivel nem voltam ám okosabb akkor, mint ő. Sőt… na mindegy.~
Egy halk kuncogást megengedett magának. Igazából Timidus fejében inkább egy őrtorony kezdett kirajzolódni, aminek a tetejéről tüzes nyilakat bocsájt az ellenfelére Falco, de ha neki a fészek jobban tetszett, akkor ráhagyta. Végül is, csak madár.
-Egyébként már ezzel is tudnál neki taktikákat tanítani, de ahogy mondtad, előtte neked is ki kell találnod. Ezt úgy a legkönnyebb, ha megfigyeled, hogy miként harcol a többi játékos a mobokkal, és hogyan harcolnak a mobok. Például a malacka elől könnyű kitérni, mert csak vakon rohamoz előre, és ha egyszer elugrasz, akkor abban a támadásban már nem vált irányt. A malac a legkönnyebb célpont is a játékban. És akkor is te vagy az erősebb, ha nem tudsz repülni. A pontjaitokra ránéztetek már? Az nagyon fontos.
Mivel nem akart butaságot mondani, így Shukakuhoz fordult segítségért.
-Shu! Erő! Pontok! Szint! Ők!
Bökött feléjük a fejével, és hallatta a kérdő csipogását.
-Hát… azt nem tudom Timidus. Azt csak ők tudják.
-Shu! Gondolkozz!
-De azt csinálom!
-Egy.
-És azt te honnan tudod?
-Tudom.
-Oké-oké. Hát… egyes szinten kettő pontnyi életünk van, azaz az idomárnak tíz, a petnek pedig öt, valamint három pontnyi irányításunk. Plusz ugye amit még kezdésnél ráosztottunk, de azt már tényleg nem tudhatom.
A sárkánynak persze ez is elég volt, és egy „Látod?” pillantást vetve a főnixre folytatta.
-Már az elején is te vagy az erősebb, mert te hármat tudsz támadni, ő pedig kevesebbet. Neki az élete sok, kétszerese a tiédnek, mert az ő feladata az, hogy amíg te legyőzöd az ellenfelet, megvédjen téged a támadásoktól. Tudom-tudom, először nekem se tetszett, de igazából működik. A terveket pedig nektek kell kitalálni, de ha beléptek a céhbe, akkor a többi tudásomat is szívesen megosztom, sőt ott van még Álomkelő is, aki még mást is tud. Persze nem mondanám, hogy többet mint én, de másfajta tudása van.
A lány csak szomorúan csóválta meg a fejét, és úgy válaszolt a kérdésre.
-Sajnos nem csak ott vannak. A kisebb játékosoknak is lehetnek értékesebb dolgaik, valamilyen oknál fogva, és tőlük sokkal könnyebb elvenni. És… ha a pet nem is akar segíteni… először…
Itt újra elhallgatott, mert bele se mert gondolni, hogy mit tehetnek ezek az emberek a szegény kis állatkákkal. Az erdőben anno Peter elmesélte neki, hogy egyszer tőle is megpróbálták elvenni Hisamét, mert ugye Hisame még Timidusnál is ritkább sárkány. És ketrecbe zárták és… és nem hagyhatta, hogy esetleg valakik szegény Falcoval is ugyanezt tegyék.
-És bizonyára be is tudják csapni. Nem minden pet olyan okos, és ismerek egy olyan sárkányt, akit a saját idomárja tart fogva, és nem mond el neki semmit, csak úgy tekint rá mint egy tárgyra, és még majdnem meg is ölte.
Ehhez a történethez már nem is tudott mit hozzáfűzni, csak letörten ingatta a fejét. Szerencsére azonban a lány fellelkesülése, és érdeklődése a céhvel kapcsolatban őt is felvidította, hiszen ez azt jelentette, hogy megvédhetik mindkettejüket. Amikor felnézett, Utahime a nyakláncát birizgálta, amire önkéntelenül ő is a nyakában függő kis medál felé nyúlt, amit Petertől kapott karácsonyra.
-Szeretnél? Én… én nem szeretnék semmit rátok erőltetni…
-Jajj ne mááár! Ne tedd már tönkre! Falco, jó dolog a céh, úgyhogy vedd rá, hogy elfogadja.
-De ha tényleg szeretnétek, akkor megbeszélhetjük Peterrel. Ő a céhvezér, és ő dönt ilyenekről.
Rámosolygott mindkettejükre, és izgatottan várta a választ. Ennél többet talán még sohasem tett senkiért, Timiduson kívül, minthogy biztonságos helyre vitte, és ezzel talán az életét mentette meg. Most sikerült valakinek megmentenie az életét… úgy, ahogy akkor nem… de most igen… talán most igen… és ez mindennél felemelőbb érzés volt a számára.

by **Utahime** Csüt. Jan. 30 2014, 13:53

Falco csodálkozva nézte a sárkányt.
- Valóban nagy vagy. Te biztosan nem férnél bele a fészkembe. - Szóval a sárkányoknak azonnal kinőnek a tollaik is? Bár nekem is egyre több pihém nő ki, de valószínűleg még sokáig nem lesz erős szárnyam...
- Igen, innen fentről nagyon jó a kilátás. A gazdám a legtöbb embernél is magasabb. - Bólintott azonnal.
Persze ő még ezért is panaszkodik, hogy egy lánynak nem kéne ilyen magasnak lennie, mert hogy a fiúk a magasak. De akkor nem is lehetne ilyen jó helyen fészkem Még így is túl sok magasabb ember is van...
- Azt mondta, hogy a többiek gyerekek. És hogy még ő is, de ő már nagy gyerek... ezt nemigazán értem, de látod, hogy nagyobb a barátodnál, így innen sokkal jobb a kilátás. - Csipogta, talán kicsit sajnálkozva is, hogy Timidusnak nem lehet ilyen jó fészke. - Biztos fárasztó lehet, ha mindig fel kell repülnie, hogy körbenézzen.
- Hát... már említettem, hogy a malacokon kívül még senkivel nem harcoltunk. De sajnos másokat sem láttunk, ezért megfigyelni sem tudtam. A lángjaim, meg természetesen erősek, de a gazdám nem mindig elég gyors... - Ami azt illeti, nem hiszem, hogy jól osztotta el a pontjainkat... Ezért is kéne megtanítanom beszélni. Timidus biztos ilyenekre értette az előbb, hogy meg kell védenem a butaságától. De vajon hogy érti, hogy nem tetszik neki, hogy az ember megvédi amíg legyőzi az ellenfelet? Én nem tudok magamtól kitérni, és az életem is kevesebb. Egyértelmű, hogy nem tudnám egyedül legyőzni a disznókat sem... Az csak jó dolog, ha ő megvéd, amíg támadok. - Billentette meg a fejét csodálkozva.
- A pontjainkat ő osztotta el, és nem tudom, hogy szólhatnék, rá, amíg nem tudok vele beszélni... De erre majd jobban oda fogok figyelni. - Csóválta meg a fejét. - De ez még kijavítható, hiszen nem sok pontot kaptunk még elosztani. - És később úgyis ezekre is kellene tenni.
Tehát a kisebbektől könnyebb lopni... ez valahogy egyértelmű ténymegállapítás. Mégis, igencsak fájt. Ami azt illeti, már van némi felszerelésem is, ami használható, de ennek ellenére reméltem, hogy csak az értékesebb dolgokra pályáznak. És most kiderült, hogy még Falco is értékes, és vannak akik tárgyként tekintenek a petekre. Bár mielőtt találkoztam a kislánnyal és a sárkánnyal, én is robotként tekintettem Falcora. Igaz, hogy most is, hiszem egy program volna, de egyértelműen több, mint a városi NPC-k. Persze azt mondják, a halottaknak már minden mindegy, azért amíg élek, szeretném elkerülni, hogy Facoval bármi ilyen történjen. Ennek elkerülésére pedig a legokosabb megoldásként pillanatnyilag csak a céhbe lépést látom.
- Akkor, szívesen találkoznék... Péterrel? Remélem megengedi, hogy én is csatlakozzak. Hol találkozhatnék vele? - Kérdeztem, bár reméltem, hogy a céhnél. Így, ha mégsem felelmék meg valamiért, legalább egy kósza pillantást vethetek arra a könyvtárra...
- Azt hiszem, nem kell különösebben rávenni. - Csipogta Falco az eseményeket figyelve. - Ha céhtársak leszünk, örülnék, ha ilyen bölcs pet tanítana, mint te, Timidus. És Álomkelővel is szívesen találkoznék. - Csiripelt örömittasan. Izgatott lett, hogy ilyen erős sárkány mellett lehet. A fejlődött petről is már többször beszélt. Talán nem olyan erős, mint Timidus, hiszen már le is győzte, de nagyon okos lehet. És, ha fejlődött, akkor az embereket is jobban megérti.
Az előbb a pontoktól beszélt Timidussal? Kaptam fel a fejem. - Am... kérdezhetnék valamit... a felszerelésekkel kapcsolatban is? - Gondolkoztam egy keveset, hiszen nyilvánvalóan hülyeséget készülök mondani... de már elég régóta ezen jár a fejem, így örülve, hogy egy tapasztalt játékossal találkoztam, csak kicsúszik a számon. - Amikor beléptem a játékba, ehhez a kaszthoz az volt írva "állatidomár fegyver" és a kezdő fegyverem is egy kés volt... de a boltok kirakatában mindenhol csak botokat láttam... - Biztosan kiült az értetlenség az arcomra... Eleve miért pont bot?! A málhás állatokat, verik bottal, ha nem mennek, esetleg a disznókat terelik a vágóhídra. Persze itt nyilvánvalóan van fenyítésre van, de a képzeletemben már láttam, hogy ostort csattogtatva, vagy síp jelekkel lehet beszélni az állatokkal. Nekem madaram lévén egy solymász kesztyűről álmodtam, és ezért felkutatva a fegyverek listáját találtam egy "legendás kesztyűt" de távolról sem nézett ki solymász kesztyűnek...
- Ilyesmiket - Mutattam fel kérdő tekintettel az ingyen kapott botomat. Pontosabban a becsületkasszába 5 aranyat dobtam 3 tárgyért, és elkönyveltem magamban a tartozásom, ahogy most is. Bizony, itt rengeteg kedves ember van, kint nem hiszem, hogy az ilyesmi lehetséges lenne. Gyorsan meg kell erősödjek, hogy én is tehessek valamit másokért.

by **Shukaku** Csüt. Jan. 30 2014, 15:06

-Magas. Valóban magas. De hidd el, majd ha megtanulsz repülni, akkor már sokkal kevesebbet akarsz majd ott ücsörögni. Nagyon jó dolog ám repülni. Majd ha megtanulod, akkor rendezhetünk versenyeket is. Ha pedig nem elég gyors, akkor legközelebb majd a gyorsaságra kell tennetek. Ezt valahogy mindenképpen meg kell vele értetned, mert nagyon fontos, hogy ne csak úgy pakoljon pontokat, ahogy éppen neki kedve tartja, hanem ennek is a taktika részévé kell válnia. Én már tanítgattam például egy fiút, aki elfelejtett fegyverkezelésre pakolni, és emiatt hiába volt erős, sohasem találta el az ellenfelet. És majd szívesen mutogatok dolgokat, és akár figyelhettek is minket. Na de várj… megpróbálok segíteni.
Csipogta, majd gyorsan Shukakuhoz fordult, és rábökött a még mindig a kezében tartott könyvre.
-Shu! Köny!
A lány kinyitotta a könyvet, és ránézett a sárkányra.
-Mit szeretnél kinézni a könyvből Timidus?
-Pontok… lapozz!
-A pontokhoz? De ezt az előbb már megbeszéltük.
-Csak csináld már… kérlek.
-Hát… jó…
A lány gyorsan az elejére pörgette a lapokat, ahol szépen fel voltak sorolva az ágak, a kasztok, ki milyen pontokkal kezd, és az is, hogy ők mikor hova pakoltak, és az is, hogy Timidus szerint utólag hova kellett volna, és hova fog kelleni. A sárkány rábökött a legelső táblázatra, majd kiadta az utasítást.
-Rajz! Shu! Kérlek!
-Hogy ezt? De miért?
-Kérlek!
-Szerintem ez nem is kell Timidus. Várj egy picit… azt hiszem vannak üres táblázataink, ahova még Danee vagy Álomkelő pontjait próbáltuk kitalálni… abból rajzoltattál velem egy rakattal…
Dünnyögte, és az eszköztárjában kezdett el kutatni, ahonnan nemsokára elő is szedett egy lapot, amin csak egy kitöltetlen táblázat volt, olyan, amilyet a karakterlapon is szerepelt az élettel, kitartással, és az összes többi adattal.
-Itt van Timidus, megtaláltam. Mit szeretnél vele?
-Kérem!
-Hát… oké… tessék…
A lány átadta a lapot a sárkánynak, aki óvatosan a szájába vette, majd a másik lány orra elé biggyesztve tartotta.
-És most bökj rá arra, amelyiket növeltetni szeretnéd vele.
Magyarázta Falconak szájában a papírral.
-A képeket sokkal jobban értik, és szeretnek is rajzolni. Legalább is Shu szeret.
Többet már nem segített, és ha Shu próbált közbeszólni, akkor neki is jelezte, hogy ez most a kettejük feladata. Valahogy nekik is meg kell érteniük egymást, és eddig erre láthatóan nem sok hajlandóságot mutatott az idomár, tehát erre is neki kellett rávezetni. Akár sikerült a kommunikáció, akár nem a sárkány Utahime kezébe nyomta a lapot, és komolyan bólintott.
-Szerintem a céhben találkozhatunk vele, és azonnal meg is beszélhetjük a tagfelvételt is. Írok neki egy üzenetet, hogy ráér-e.
-És ha ez meg van, akkor szívesen tanítgatlak, és akár edzhetnénk is egyet gyakorlásképpen. Persze előtte pihenjétek majd ki magatokat, meg rendezkedjetek be meg minden. A bölcs jelzőt pedig nagyon szépen köszönöm… de bölcs inkább Álomkelő. Ő szokott ilyen magába meredően gondolkodni. Én szeretem a vidámságot is.
És már indultak is volna a céhház felé, ha a másik kettő velük tartott, és nem vette ezt rohanásnak, akkor a válasz már séta közben adódott meg.
-A kezdő fegyver valóban kés, de később már tényleg olyanokat kapunk, amiket mutattál. Illetve…
Belekukkantott a könyvébe.
-Egy kés még van, ha azokat jobban szereted, az Árnyéktőr, de azt majd csak kettes tierben fogod tudni viselni. A botokat pedig nem botoknak, hanem pálcának hívják. Mondjuk tényleg van bot is, amit Görbe Botnak hívnak. Ahogy látom, neked egy Fa Irányító pálcád van, ami már jobb mint a kezdő kés. Ezek szerint vagy vásároltál már, vagy valami küldetés során kaptad. Okos dolog, hogy elkezdesz felszerelkezni, Peter biztosan örülni fog.
Shu ezzel úgy érezte, hogy válaszolt is a kérdésre, hiszen megnyugtatta a lányt arról, hogy ügyes volt, amikor pálcára váltott a késről, de Timidus szerencsére közbeszólt.
-Shu! Fegyver! Harc! Támadás!
-Oh… vagy úgy. Értem már! Nem kell aggódnod, a pálca is ugyanolyan fegyver, mint a kés. Ugye itt nincsen mágia… illetve a A Látnok Irányítópálcája hasonlít egy varázspálcára, de az sem ugyanaz. Biztosan harcoltál már…
-Nem!
Vágott közbe a sárkány, mire a lány zavarba jött.
-Nem? Mármint… még sohasem? Hát… szóval az úgy van…
-Mutasd már meg szegénynek!
-Jól van na… ne sürgess kérlek!
-Szóval az úgy van, hogy csak akkor tudsz támadni, ha aktiválod a harci képességeket. Tehát nem elég, ha belevágod a késedet az ellenfélbe, hanem bizonyos mozdulatsort kell hozzá csinálnod. Nekem ezeket mind Peter mutatta meg, én se tudnám, ha ő akkor nem lett volna ott.
-De tudtad volna, ha picit jobban figyelsz rám, és nem csak hadonászol össze-vissza…
-Szóval… a pálcával csak annyit kell csinálni, hogy suhintasz amikor támadsz, és ugyanúgy vág mint mondjuk egy kés éle, és szúr is, mint a kés hegye. Annyira nem nehéz, szerintem kardozni mondjuk sokkal nehezebb lehet.
-Hát ha még te is meg tudtad tanulni…
-Izé… valóban nem vagyok valami ügyes harcos, de tényleg nagyon könnyű, ha eleget gyakorlod, akkor már reflexszerűvé válik.
-Mutasd már meg Shu!
-Hát… jó. Ott van például az a fa, aminek ugye nem baj, ha bántom, mert sebezhetetlen.
És ezzel megnyugtatva inkább magát mint a társát, elindult a fa felé, lehunyta a szemét, majd először egy lassú mozdulattal mutatta be az akciót, majd megismételve maga a csapás is aktiválódott, és fel is villant a fa előtt a lila fal és a felirat, miszerint felesleges csépelni.
-Látod Falco, ha én nem lennék, akkor még azt a kérdést se értené meg rendesen, amit a saját nyelvén tesznek fel neki. Nekünk kell megvédeni őket mindentől.

by **Utahime** Csüt. Jan. 30 2014, 17:11

/Shukaku/

A kis főnix érdeklődve figyelte, mit beszélget a sárkány és a barátja. Majd felismerve a pontelosztás ábráját, felcsiripelt.
- Értem már, ilyen ábrán megmutathatom neki, mire tegye a pontjait! - És azonnal bele bökte a csőrét a alacsonynak vélt gyorsaság pontokba.
- Ah! - Kiáltottam fel akaratlanul is, és egyet hátra lépve, tágra nyílt szemekkel néztem az elém tartott lapot.
- Ez a pont táblázat? - Vettem át a lapot, miközben a fejemről Falco kitartóan az egyik értéket kopogtatta.
- Azt akarod, hogy legközelebb erre tegyek többet? - Vettem az ölembe, és ő egy hosszú csipogást hallatott, majd csendben maradt.
- Hm? Nem akarsz lejönni? - Tettem vissza. Egy kis csend után újra Timidusnak kezdett csipogni.
- Nem úgy volt, hogy az egy csipogás az igen? Rosszul csináltam valamit? - Nézett rá szomorúan. Több türelem kell, az rendben, de erről nem olyan régen beszéltünk azért...
- Tehát így lehet elkezdeni a beszélgetést a petekkel? Köszönöm. - Mosolyogtam hálásan Timidusra.
- Úgy tűnik a rajzokat tényleg értik. Akkor már a pontosztást is meg tudjuk beszélni. - Vidult fel Falco. - De ahhoz, hogy rendesen elosszuk a pontokat, először még többet kell tanulnom a taktikákról nekem is. Ezért nagyon örülnék, ha tanítanál később is. Meg Álomkelő is, bizoára nagyon okos, ha már fejlődött is.
Shukaku azonnal írt is egy üzenetet, és elindult, hogy elvigyen a céhhez.
- Köszönöm. - Mosolyogtam, és utána indultam.
- Igazából... ezeket inkább csak kaptam. - Vallottam be szégyenkezve. - Egyszer, amikor a városban jártam, ingyen osztogattak felszereléseket...
- Hogy a pálcával vágni? - csodálkoztam el. - Tehát ezek a pálcák olyasmik, mint a vívótőrök? - Próbáltam homlok ráncolva feldolgozni a hallottakat, de az is csak szúrni van, tehát nyilván nem olyan.
Majd megkérdezte, hogy még sosem harcoltam-e.
- Olyan... kék disznólat vadásztam... - Mondtam bizonytalanul, erre a sárkány is egyre jobban csipogott. Végül Shukaku megmutatta, hogyan kell használni a pálcát.
- Hű... olyan fény nekem sosem jött még belőle. - Állapítottam meg, és elkezdtem legyezni a pálcámmal a mozdulatait imitálva. Mivel továbbra sem csinált semmit, én is kiszemeltem magamnak egy fát.
- Kapaszkodj. - Figyelmeztettem a csirkém. De hiába szúrtam bele a törzsébe, nem volt olyan villanás.
- Um, megpróbálom még egyszer... - Mondtam, és igyekeztem minél pontosabban leutánozni a mozdulatokat. Míg a harmadikra felvillant a pálca.
- Nahát! - Nevettem fel. - Nekem is fénylett.
- Ó, a gazdám is tud sebezni! - Lepődött meg a főnix is. - Tényleg sokat segít neki is, ha lát rá példát. - Állapította meg.
- Tehát így suhintok... - Ismételgettem a mozdulatot. Majd felnéztem rá.
- Majd ezt is gyakorolni fogom! - Mondtam, és mellé sétáltam, hogy mehetünk tovább.
- Te már régóta vagy a céhben? - Érdeklődtem. Így a harcokat gyakorolva eszembe jutott, hogy talán mégis segíthetnék valahogy a céhnek... persze csak ha elég ügyes leszek hozzá.
- Azt mondtad, a tagok közös küldetésre mennek. Azt hiszem, ilyenekre én is szívesen mennék. Tulajdonképpen képességem is inkább támogató jellegű, ezért remélem hasznotokra lesz majd. - Tekintve, hogy még csak egy csapat része sem vagyok, így nem sok értelme van egy ilyen képességnek. De ha nem is vagyok még erős, remélem ez a képességem hasznára lehet majd a többieknek.

by **Maci** Hétf. Feb. 17 2014, 13:12

/FighterBunny/

Mérgesen trappoltam végig az erdőn és közben rugdosom a köveket. Még mindig annak a srácnak a szavai csengenek a fejemben „ Te nem is vagy igazi medve, csak egy medvejelmezes pojáca.
- Még hogy nem vagyok igazi maci? Bebizonyítom, hogy igen is igazi maci vagyok! – Hirtelen megtorpanok és az eget bámulva kezdek el gondolkodni azon, mit is szoktak csinálni a macik. Biztosan van valami a kobakomba ami segít majd igazi medveként viselkedni. Pár percnyi „kutakodás” után végül találtam egy listát a macik törvényéről. A macik tényleg elég nemes faj lehet ha még törvényeik is vannak.

A macik első törvénye: Szeresd a mézet!

Már egy jó ideje álltam egy hatalmas fa tövében aminek a tetején láttam egy méhkast. Azzal nincs is talán gond, hogy nem fogom szeretni de, hogyan szerzem meg? Más megoldást nem látva úgy döntöttem felmászom rá csak épp még sosem másztam fára. Ráugrattam a fára teljesen átkarolva azt és próbáltam felkúszni rajta de erre szimplán visszacsúsztam a földre.
- A macikat nem a famászásra teremtették! De ha maci nem megy a mézhez majd a méz jön macihoz! – Néztem fel a méhkasra és felkapva egy követ hozzá átvágtam azt mire az elkezdett himbálózni. – Gyerünk pottyanj le! – Szurkolok azonban az nem leesik hanem egy csapat méh jött ki belőle és rám támadt. – Ajajjajj! Ne macsipkedjetek össze! – Kezdtem el „sikongatni”…

A macik második törvénye: A maci bemegy a málnásba!

A méz szerzési kísérletem nem jött össze, de ez egyszerűnek tűnik. Irány a bálnabokor… hehe bálna bokor… Nem volt nehéz megtalálni a megfelelő helyet. Neki futok és a levegőbe felugorva széttárva a végtagjaimat, úszva a levegőben vetődök bele a málnásba mire az egyszerűen szétpixeleződik.
- Ne már! Ez csalás! – Kiáltok fel.

A macik harmadik törvénye: Szeresd a halat!

Már órák óta ücsörögtem a folyó mellet egy horgászbottal a kezemben.
- Ez unalmaaaaaaaaaas! – Kiabálok fel miután még mindig nem fogtam semmit.

A macik negyedik törvénye: A macik legyenek ijesztőek!

Ez az utolsó esélyem, hogy bebizonyítsam, hogy igenis igazi maci vagyok. Majd egy órát bolyongtam mire végre találtam egy lány aki épp a legyeket csapkodja a fegyverével. Ijesszük meg! Kiugrottam egy közeli bokorból és nagy, nehéz lépetekkel indultam el a lány felé kezeimet a magasba emelve.
- Roaaar… izé, vagyis Bruuuuuum! – Brummogok a lánynak közelítve felé, azonban rá kellet jönnöm, hogy a lány még így is hogy mancsujjhegyen állok egy jó fejjel magasabb nálam. Egy párat még pislogtam rá majd egyszerűen sírva fakadtam.
- N-nem… nem vagyok igazi medve! – Bömböltem nagyokat szipogva.

by **Shukaku** Szer. Feb. 19 2014, 21:14

Leone & Shu

-Itt volt.
-Biztosan?
-Igen. Biztosan.
-Akkor az a bokor volt az.
-Igen, az a bokor.
-Honnan tudod ilyen biztosan?
-Mert emlékszem.
-Ahamm…
-Te nem tudsz emlékezni?
-De igen, tudok. Csak nem ennyire biztosan, és nem ennyi mindenre.
-De hát itt találkoztunk először Hisaméjékkel.
-Tudom.
-Akkor ez csak fontos esemény volt nem?
-De igen, valóban fontos. Ettől azonban még nem tudom megjegyezni, hogy az erdőnek pontosan melyik szegletén volt. Itt… nincs semmi olyan pont, amihez tudnám viszonyítani a helyzetünket.
-Dehogynem! A koordináták a térképen.
-És én pont azt figyeltem, miközben téged szorongattalak a kezemben.
-Miért? Mi mást figyeltél volna?
-Mondjuk a hatalmas sárkányt, akiről azt hittem, hogy bántani akar?
-Hmm… lehetséges. De most állj félre! Mindjárt itt lesz.
-Micsoda?
-Csak állj félre! Majd meglátod.
-Hát… oké…
És Shu tett pár lépést oldalra, pontosan a mellé a bokor mellé állva, amelyről Timidus azt állította, hogy ott találták meg őket Peterék anno. Ezalatt Timidus cserkésző állást vett fel, és tekintetét egy pont felé szegezte.
-Mit vársz onnan? Nincs is ott semmi!
-Psszt! Csak figyelj!
-Oké-oké…
-Psszt! Három, kettő, egy…
És hirtelen a bokrok közül előtört egy vadkan, és egyenesen a sárkány felé futott, majd hirtelen megtorpant, Timidus elvigyorodott, kivillantotta fogait, mire a disznó gyorsan sarkon fordult és elszelelt arra felé, amerről érkezett.
-Látod, megmondtam. Mindig ugyanazokat a csapásokat járják be, ugyanazon időközönként.
-Nem… ezt nem te mondtad. Ezt én mondtam, és én is tudom.
-Az lehet… de akkor azt is tudod, hogy miért vagyunk itt?
-Hát… azt nem…
-Ez a malacka volt az, akitől akkor Hisame megmentett minket. Akkor mi féltünk tőle, most pedig már ő fél tőlünk. Csak szerettem volna, hogy lássa, hogy mennyit fejlődtem.
-Ahamm… és ez miért fontos?
-Ez becsületbeli ügy volt Shu… ezt le kellett rendeznem.
-Megint milyen könyvet szereztél a könyvtárból?
-Hadászatosat… mint mindig.
A lány egy sóhajtással kísérve csóválta meg a fejét, és már indult is volna, de Timidus újra a bokrok felé kezdett figyelni.
-Azt ne mondd, hogy visszajött megvédeni a becsületét…
-Nem. Ez más. Ez másvalaki.

by **Aeon** Csüt. Feb. 20 2014, 15:50

Shu & Leone

Az erdő. Régen jártam benne - túlságosan is, hogy ne tudjak ne visszaemlékezni arra az estére, melyen számos elhatározásra jutottam: nem szabad föladnom a vágyamat, hogy viszontlássam Annát, aki nagy valószínűség szerint odakint várhatott rám. A rákövetkező napra eszembe jutott az álma, melyet egy szép száll vadrózsa képében őriztem meg neki. Miután egy céhhez csatlakoztam, úgy éreztem, már nem vagyok annyira egyedül - attól függetlenül, hogy nemigen ismertem a tagokat. Ennek ellenére tudtam: van hová mennem. Van hol aludnom. Sokak ebben a luxusban tengették az Aincradban töltött napjaikat, s már én sem élvezhettem kivételt. Azt hiszem. Ez talán meg fogja könnyíteni a fiókával való kapcsolatomat. Valójában Rosának fogalma sem volt arról, hogy mit jelenthet egy céhhez tartozni. Legfeljebb a hirtelen környezetváltozás lehetett rá hatással, vagy tűnhetett fel neki, viszont az sem tartott nagyon sokáig. Mindig volt valami, ami elvonta a figyelmét.
Szokásától eltérően a főnix a fejem búbjára hasalva, szárnyait összehajtva, farkával a tarkómba kapaszkodva, halkan, ritmusosan csivitelt. Visszhangot verve úgy tűnt, mintha kettőnkön kívül más nem lehetett a bozótosban. Fejét felemelve hol balra, hol pedig jobbra nézett. Megrezzenve, felülve, helyváltoztatásra szánt el magát. Bal kezemet magam elé nyújtva biztos pontot akartam adni neki a szökellésre. Lábaira helyezte testsúlyának oroszlánrészét, csökött szárnyait kinyújtván elrugaszkodott. Egyet-kettőt verdesett, mire a fejemről a bal kézfejemre jutott. Kissé bizonytalanul billegett új törzshelyén, de hamar visszanyerte egyensúlyát. Fejét megrázva, szárnyait összecsukva pillanatokon belül megszokta a kézfejemet. Csőrével megvakargatta jobb szárnya tövét, majd a másikat is meglebbentve újabb ugráshoz készülődött. Ahogyan a fejemről, úgy siklott le a kézfejemről is, s lábainak segítségével határozottan landolt a fűben. Egy darabig csak néztem, mire készül, aztán a bozóton túlra pillantottam. Mindketten láttuk, s hallottuk azt a két árnyalakot, melyek éppenséggel eszmecserét folytattak. A főnix esetlenül totyogva indult meg, az ismeretlentől kicsit sem félvén. Nem mozdultam, míg Rosa át nem tipegett a bokros területeken.
A vicces bácsi nem mert követni. Vajon mitől félt? A két alak olyan mókásnak tűnt, mint a vicces bácsi-Leone. Minek tartsak olyantól, ami vicces? Inkább fogom magamat, megszökök előle, és üdvözlöm a két mókás idegent! Kibukfenceztem a sötétből, és mit látok? Egy vicces bácsihoz hasonló kétlábút, aki egy hatalmas, pelyhes izé mellett állt. Valami azt súgta, hogy az a fehér izé valószínűleg megért engem, nem úgy, mint Leone. Ő túlságosan buta, hogy értsen. Csak rémiszteni tud... a szemével! Bele sem merek gondolni abba a látványba... annál csúnyábbat még életemben nem láttam! A gondolatába is beleborzongva néztem a nagy izét. Aztán bátorkodtam megszólítani:
- Szia! Hatalmas vagy. Hogy hívnak? Mit eszel? Sokat eszel?
Ahogy gondoltam: Rosa nem állta meg, hogy megnézze magának a két alakot. Nemigen voltam biztos, jó ötlet-e az ő példáját követve megmutatkozni előttük. Tisztában voltam azzal, hogy idővel utána kell mennem, ám egyelőre fel kellett térképeznem a helyzetet. Rosa csipogása nem a bajról árulkodott. Nem aggódtam: nem tudtam.

by Ajánlott tartalom